Novellák - 11

Süzlärneñ gomumi sanı 4204
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2021
33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
46.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
52.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
összerímezni valaki? ugy-e bár?
– Ugy van. Ezt magyarázd meg.
– Szerelmes fiam: a süketnek éles szemeket adott az ég, hogy lássa, a
mit meghallani nem bir; a vaknak finom hallást, hogy pótolja szemeinek
látását; de te vak is vagy, süket is vagy; neked érezned kell; ütést
kell érezned, kemény ütést, hogy magadhoz térj. Legyen meg az is. Jöjj
el ma este, mikor a muezzim másodszor kiált a minareten, a
győzelemtérre, hol a csigaszökőkút van: ottan találsz a kút fala mellé
elrejtve egy gyaloghintót hordárok nélkül. Ott várj addig, míg én is
megérkezem: a többit majd megmondom akkor, vagy talán nem is mondom, de
meglátod magad.
Petneházy nem felelt, de arczából láthatá Ihánzáde hogy az ajánlatot
nincs kedve elfogadni.
– Te csak a muezzim harmadik kiáltása után vagy a vadaskert kioszkjába
rendelve, addig visszatérhetsz.
Petneházy meg volt lepetve:
– Honnan tudod ezt?
– Az idők kiszámítása, egyszerű összeadás és kivonás.
– Homályosan beszélsz.
– Annak, a ki nem gondolkozik, fölötte homályos az; – majd világosabban
fogsz érteni, ha látsz. Nem akarod megtudni e kérdés magyarázatát:
«minden éjjel»?
Petneházy fogva volt e szóval. Ihánzáde tudta, hogy a féltés foga
erősebben megragadja a férfit, mint az oroszláné.
– Jól van. El fogok menni.
– Addig is két dologra kérlek: egyik az, hogy ne menj haza, egész nap ne
légy szállásodon. Mikor az embert a veszély keresi, jó neki nem lenni
otthon; az úgy is addig keres, míg rád talál.
– Kedvedért ráállok.
– Másodszor arra kérlek, hogy meg ne kisértsd a várnak bármelyik kapuján
való kimenetelt, mert azt elhiheted nekem, hogy a parancs már ki van
adva: bármerre akarnál eltávozni, rögtön elfogjanak.
Petneházy vállat vont, mint a ki ezt sem hiszi.
– Én kisegítelek e kelepczéből, a miben lánczczal és selyem hálóval vagy
megfogva; de senkivel ne közöld titkodat. Hogy meggyőzzelek a veszély
jelenlétéről, egyre figyelmeztetlek. A míg hozzám jöttél, hátad mögött
egy édespiláf áruló török jött mindenütt, fenhangon kiabálva: «vegyetek
piláfot, édes piláfot!» erre te eddig nem figyeltél; majd vigyázz reá,
most itt áll az ajtóm előtt, s a mint kimégy, ismét utánad fog menni,
fejére teszi kosarát, vállára veszi háromlábu asztalát s kisér, kiabálva
mindenütt; a hol te megállsz, ő is megáll; ha valami házba bemégy, annak
az ajtaja előtt lerakja sátorfáját, s méri a nádmézes rizspogácsát a
jövő-menőknek. Ez a rád vigyázó kém. Egy átöltözött mutefellika, a ki
fejével felelős a tiedről, s ezért mindenütt nyomban követ. Ha pedig
egyszer valamelyik kapuhoz közelítenél, akkor ez a mutefellika egyszerre
meggyorsítaná lépteit, eléd kerülne, elhagyna nehány lépéssel s az őrház
előtt háromszor kiáltva: vegyetek édes piláfot! ez volna az, a kit az
őrszemnek le kell tartóztatni. Ha kimégy, majd tapasztalod, hogy igazat
mondtam. A süteményárus mindenütt kisérni fog. Meg sem intheted érte,
mert hiszen neki az a kenyérkeresete, hogy a várost járja, s arról nem
tehet, ha te is mind ott jársz, a hol ő. De ne is erőszakoskodjál vele,
hanem légy ravasz, mint ellenfeleid. Itt vannak mindenféle kitömött
állatok a régi Mátyás-gyüjteményből, a miktől a törökök irtóznak; ezek
közül egy kis fekete patkányt rejts el mentéd ujjába. Mikor le akarod a
kémet rázni nyakadról, fordulj oda hozzá s kérd, hogy engedjen a hátán
levő kosárból piláfot választanod; akkor csusztasd a sütemény közé a
kitömött patkányt. Azzal keress fel valami piaczot, a hol török nép van;
ott menj be a kapu alá; a kém a kapu előtt megálland, a nép körülfogja,
süteményét venni kezdi s megtalálja közte a patkányt. Arra mindenki
«varázslót, hitetlent» fog kiáltani, a mutefellikát megrohanják; te az
alatt, míg a kém felvilágosítja, hogy ő ki és mi, a zavarban nyomot
veszthetsz s a kitüzött helyre siethetsz, onnan aztán az én gondom téged
odább vinni.
Petneházy csakhamar meggyőződött felőle, hogy Ihánzáde sok tekintetben
igazat mondott. A mint elhagyta a könyvtárt, mindjárt sarkában volt az
édespiláf-árus, s azontul kisérte utczáról utczára; azt is megkisérlé
vele, hogy mi fog történni, ha valamelyik kapuhoz közelít? a piláfárus
ott gyorsított léptekkel eléje került s az őrterem katonái mind
előjöttek a kiáltozásra, mintha ők akarnának legerősebben
czukorcsemegéket vásárlani; Petneházy aztán felkerült a bástyáknak, a
hol rajta kívül egy lélek sem járt. Arról már meggyőződött, hogy itt
ebben a várban fogoly. De azt nem birta megérteni, hogy Telli tudhatta
volna ezt már tegnap, és ne mondta volna meg neki.
Ebben az egyben mégis aligha nem csalódott a becsületes Ihánzáde. Aztán
mit is vétett ő, a miért egyszerre a legmagasabb kegy fokáról a
legmélyebb bünhődés padja alá essék? Elég-e Tököli kegyvesztése, a
protestáns vezérek elpártolása arra, hogy minden magyar és református
feje érett gyümölcscsé váljék a porta előtt?
Erre a kérdésre senki sem adott neki választ, pedig mögötte húsz
lépésnyire voltak azok a nyitott szájak, a mik megfelelhettek volna rá:
a bástyabörtönök alacsony ablakai, kettős vasrácsokkal, sűrű
sodronyhálóval elsötétítve, csak azokhoz kellett volna fordulnia, azok
majd elbeszélték volna, hogy lenn a dohos bástyafenéken most is száz meg
száz jó magyar keresztyén alatt rohad a nyirkos szalma, kiknek minden
vétkük abból áll, hogy népük szeretete kitünteté őket; a kik ott már
hosszú évek óta sorvadnak, a nélkül, hogy valaha megmondták volna nekik,
hogy miért? Néha egy-egy keresztyén udvartól jövő követ meglátogatta
őket, adott nekik alamizsnát, de panaszkodniok nem volt szabad; különben
őreik megverték őket. A sűrűen egymásután következő várkormányzó basák
nem is igen tudhatták, miért verette azokat bilincsbe a megelőző
parancsnok?
Hanem hát Petneházy e néma szájakra nem ügyelt, szive nagyon el volt
foglalva azon talány fejtegetésével, a minek neve asszonyi szív; a
börtönök pedig sokkal mélyebbek, hogy sem azokból lánczcsörrenés, epedő
sóhajtás felhangzanék.
A bástyán volt egy nagy terebély fűzfa, Petneházy az alá leült, a
piláf-árus nem messze tőle szintén lerakta sátorfáját. Petneházyt e
nyilt szemtelenség nagyon ingerlé; ha a nő iránti szerelme bátorsága
jobb részét el nem orozta volna, bizonyosan megdöngette volna az álczás
mutefellikát gubacsfejű buzogányával, a kinek ezen a magányos helyen
csakugyan nem volt semmi ürügye mézespitét árulni.
Azonban ez az egy gondolat nem hagyott nőni szivében semmi mást; e miatt
nem látta az ős Buda templomain meredő minarékat, nem vette észre az
utczakövek közt, miken végig gázolt, a püspökök és hadfiak síremlékeit,
miket a templomokból, a sírboltokból kihánytak és kövezetnek használtak
fel; csak Telli szemei felől kért magyarázatot a sorstól. – Azt is
elfelejtette, hogy egyék; naphosszant ácsorgott a bástyán, várva, hogy
este legyen; végre megszólítá a nyomában járó mutefellikát, hogy
engedjen süteményéből választani, s míg annak háti-kosarából válogatott,
a kitömött ürgét oda rejté a pogácsák közé. Azzal sietett a
György-térre; ott betért egy földalatti lebujba, hol méhsert árultak, a
mutefellika kívül maradt.
A csel sikerült, az őgyelgő népség rögtön észrevette a tisztátalan
állatot a sütemény között, s nagy lármát ütött a mutefellika ellen; a ki
azonban nem ijedt meg a zajtól, hanem elvetve kosarait, pisztolyt,
handsárt huzott elő, s halállal fenyegetett mindenkit, a ki hozzá
közelít. – Utoljára egy nagy kővel találták, arra összeesett; Petneházy
közbeveté magát, hogy agyon ne verjék, beczipelte a csárdába, ott
rábízta a csaplárosra, hogy vegye ápolása alá, s reggelig ki ne engedje
menni onnan. Adott neki érte egy pár régi denárt.
Azután megszabadulva kisérőjétől, egy pár sikátoron át nyomot vesztett s
a bekövetkező sötétség oltalma alatt eljutott oda, a hova Ihánzáde
rendelé, a csiga-szökőkúthoz.
Egy nagy, márványból faragott tengeri csigahéj alakja volt az, mely a
medenczét képezé; a csiga minden rovátkájába egy-egy tartomány czimere
volt domborul kivésve, mik Magyarországnak hódolnak, közöttük volt még
Ausztriáé is, a mi azt bizonyítá, hogy e szökőkutat Mátyás király Bécs
bevétele után emelteté. Hajdan gazdagon csorgott e nevezetes csigateknő
rovátkáin alá a víz, mit a budai hegyekből vezettek idáig égetett
cserépcsövek; most már megromlott a vízvezető s a gyér nedv cseppenkint
hull alá a czimerekről, mik nem tartoznak Magyarországhoz többé, mintha
siratná a gyönyörűséges multat s a szomorú jelent.
A csigakút mellett ott állt már a gyaloghintó, egy kisded, egyszerű
palankin, a minőkben a török világ idejében hordatták magukat a budai
delnők. Csak egy hordár volt mellette, az is a gyaloghintó első rudjai
között heverészett és kényére falatozott valami kenyeret és hagymát.
– Vársz valakire? kérdezé tőle Petneházy.
– Csak a muezzim második kiáltása után.
– Engedd meg, hogy én addig beülhessek a zsellyeszékedbe; én is akkorra
várok valakit.
A hordár elfogadta a neki nyujtott fél tallért és megengedte
Petneházynak, hogy addig üljön fedett hintajában. A kuruczvezér e helyen
legjobban elrejtve érezheté magát; hogy jutna eszükbe üldözőinek őt ott
keresgetni?
A várakozás ideje hosszú volt, Petneházy az alatt azt számlálgatá, hány
könyet sír le ezalatt a csiga Magyarország czimere fölött.
Végre elkiáltá magát a muezzim a győzelemmecset minaretjéről: Lailla il
allah! utána a többi tizenegy mecset toronyőre, míg az üvöltő hangok a
viziváros tornyai felé enyésztek el; ez jelenté körülbelül az éjfélt.
Petneházy kitekinte a hintóból. – Még nem érkezett meg, a kire vársz?
– Még nem, felelt a hordár.
– Az sem, a kire én várok.
– De az már megérkezett; felelt a hordár.
– Hol van?
– Én vagyok az, szólt közelebb lépve s Petneházy most már bámulva
ismerte fel benne Ihánzádét, ki nemcsak álköntöst viselt, de fehér
szakállát is levágta s a helyett feketét kötött fel. Petneházy
elgondolhatá, hogy ez mégis több mint tréfa, mikor egy imám saját
szakállát levágja, hogy idegent kössön fel. Itt szakáll és fej között
van választás.
– A kit várunk, nemsokára itt lesz; te addig, édes fiam, keresd meg a
hintóban azt a csomagot, melyben számodra álruhák vannak, s cseréld el
velük köntöseidet, hogy fel ne ismerjenek.
Petneházy szót fogadott, mint egy gyermek, a ki ujját elmetszette, az
orvosnak.
Valami kopott köntös volt az, a mit magára kellett vennie, nehéz a
zsírtól és foghagymaszagtól. Azonfelül Ihánzáde egy ollóval hosszú
fürteit is levagdalá, hogy a turbán alól ki ne csüngjenek.
Petneházy kábult volt, engedett mindent történni az öreg kedve szerint.
Alig voltak készen az átalakítással, midőn a várkastély felől egy szürke
palástba burkolt alakot láttak feléjük közelíteni; Ihánzáde megfogá
Petneházy kezét.
– Most jól megnézd, ki ez?
Sötét volt, az alak palástba burkolva, messze is volt még; de Petneházy
már a járásáról felismeré: – Ez Telli.
Ihánzáde megrántá kezét: – Ő az. Hallgass.
Az alak egyenesen a hintóhoz jött, ott megállt. A csillagfénynél jól
lehetett arczát látni. Valóban ő volt.
– Te vagy itt, Ibrahim? kérdezé. Petneházy a hangot is jól ismeré.
– Én vagyok, asszonyom.
– Tehát siessetek. Tudod már, hová?
– Tudom.
A delnő beült a gyaloghintóba. Petneházy még kérdezni akart valamit az
imámtól, de az inte neki, hogy hallgasson, s maga elől emelve fel a
hintó rudjait, Petneházyt hátra küldé.
A magyar ifju reszketett a leány miatt; hova viteti magát e leány ily
késő éjjel, egyedül, ez alvó utczákon keresztül? Buda főutczáján még
akkor szép tömött sorban álltak a házak, mint a királyok idejében, de a
sok ostrom után össze-vissza lyukgatva már; a falak megrepedezve, a
tetőzetek rongyosan, az ablakok hártyával beragasztva; több helyen
betömve szalmával; mostoha gyermek alakja, kinek gondnoka rabló!
Petneházynak soha sem jutott még eszébe, hogy ezek a házak milyen rútak,
milyen nem laknivalók!
Végre egy emeletes ház elé értek a félreeső Abdallah-téren; annak a
háznak a földszinti szobái lóistállókká voltak alakítva, az emeletében
pedig Ozman bég lakott, a mutefellikák agája, egy fiatal afrikai, kivel
nem egyszer ült együtt Petneházy egy palaczk tiltott nedv mellett, s
olyankor sokat eltréfálgattak szép asszonyokról, a kik olyan kedvencz
tárgyai az ifjak beszélgetéseinek. Oh e tárgyban Ozmán bég tapasztalt
vitéz volt!
A ház emeletének két ablaka ki volt világítva és sárga függönyökkel
bevonva, jeléül, hogy ott még ébren vannak.
A gyaloghintó e ház kapuja előtt állt meg. A delnő hirtelen könnyedén
kiszökött a hintóból, a kaput felnyitá egy nála levő kulcscsal s maga
után ismét bezárta.
Petneházy nem kérdezett semmit, meg sem mozdult helyéből, ott állt a
gyaloghintó rudjai közt, – melyen saját maga hozta a jól ismert kéjencz
lakáig szive szerelmesét.
Nem sokára élénk kaczagás, vidám enyelgő beszéd hangzott a kivilágított
szobákból; Petneházy jól felismerheté azokban Ozmán bég és Telli
hangját. Azután mandolinjáték keveredett az enyelgő hangok közé, s a
kuruczvezér hallá azt a mézédes dalt, Hafiznak azt a szép dalát, mely
lelkét annyiszor ábrándos álmokba ringatá, melynek minden hangjához
egy-egy szépen álmodott rege volt kötve emlékében.
Azután félbeszakadt a dal, a vidám nevetés; Petneházy látott a sárga
függönyökön páros árnyékokat megjelenni, mik karöltve járnak, fejeikkel
egymáshoz hajolnak, karjaikat egymás válla körül fonják.
– Megöljem-e ezt a némbert? kérdé fagyosan reszkető hangon Ihánzádétól.
– Dehogy öld meg; szólt csendesen, térdeire könyökölve az öreg. Még most
keveset tudsz felőle, mert még most gyűlőlöd. Többet kell megtudnod,
hogy megvesd, elfelejtsd, hogy rá ne gondolj többet; várd el a muezzim
harmadik kiáltását, addig nem oly nagy az idő. Mindenekfelett azonban
arra gondolj, hogy Budavára kapui rád vannak zárva s első gondod most,
hogy a kapukon kívül légy; a mire bizonynyal mondom, itt az alkalom.
Petneházy erre lázas dühvel ezt mondá az imámnak:
– Ha olyan öreg volnék is, mint te vagy, ha olyan hideg volnék is, mint
ez a kő itt lábam alatt, mégis meg kellene ölnöm szeretőmet, ha azt más
karjai közt találom.
– Jól van, hát öld meg, hanem annyit tégy meg a kedvemért, ne öld meg
most, hanem majd egy óra mulva. Veled van zsebórád.
Petneházy elővonta oldalzsebéből a türkizzel kirakott gömbölyded
zsebórát, minőt főurak nagy fényűzés gyanánt hordoztak s a kivilágított
ablakok derűjénél megnézte, hányat mutat? éjfél után egy óra volt.
– Jól van; éjfélután két óráig tudok tűrni; de azután hiába szólsz
többet, meghal ő, és meghalok én. Nem kellett volna velem ezt tudatnod.
Most már gyűlölöm az életet, gyűlölöm magamat, gyűlölöm az egész
világot.
– Ezt tudtam én előre; hanem azt is tudom, hogy egy óra mulva azt fogod
mondani: most már megvetem az életet és magamat, és az egész világot; és
hidd el kedves fiam, ilyen emberek azok, a kik elsők szoktak lenni
ostromlott várak falain.
A dal újra megcsendült, kétszer is abbamaradva, – mintha csók szakította
volna félbe; azután kialudtak a lámpák a szobában, a kapu újra kinyilt,
s Telli gyorsan suhant ki rajta, hirtelen, mint kit lopáson kaptak,
elbujva a gyaloghintó függönyei közé; onnan susogott ki az imámhoz:
«tudod már hová?»
A két férfi felemelte a palankint s az imám ment ismét elől.
Lekerültek a bécsi kapunak, egész bátran lehaladtak az őrházig; ott az
őrszem megállította őket: «kik vagytok?»
Telli kinyujtá kezét a függönyök közül, melyen Abdurrahman talizmán
gyűrűje ragyogott, az őr-basi a fáklyavilágnál megvizsgálta azt,
ráismert s nem kérdezé a bennlevő nevét; sokszor történhetett már ez
eset.
A vastag kaput kinyiták előttük, félig elfordítva nyikorgó sarkaiban; a
palankin hordárjai kimenekültek a várból. Petneházy nem volt senki
foglya többé. Szeretője által menekült meg, de azért most még inkább meg
akarta azt ölni.
A vár alatt végig haladva, innen a malmos palánk felé tartottak, annak a
tulsó partján állt, hol most a Horváth-kert terül, egy erősen
körülfalazott majorlak, kapuja és falai hegyes szegekkel kiverve; maga a
ház teteje rongyos, a vakolat körül lehullt róla. Ebben a házban lakott
egyedül a vén zsugori Sejtán bég: egy mohamedánná lett zsidó, közel
hatvan esztendős már, rút, fertelmes arczú majom, gazdag, de piszkos,
hat lépésnyire nem lehetett mellette megállani.
Ennek a kapuja előtt tették le a palankint. Telli kiszállt a hordszékből
és egy kavicsot véve fel a földről, azzal a zárt lak egyik vastáblás
ablakát meghajítá. Erre a vastábla közepén egy kis kerek lyuk nyilt meg,
s azon kiszólt Sejtán bég ismeretes hangja: «Ki van alant?»
– Én vagyok itt, felelt rá Telli. Én, a shekerbuli.
Ez a szó keresztül nyilallott Petneházy szivén. Ezt a nevet ő adta
szerelmesének, egy boldog önfeledés pillanatában, ő szokta így nevezni:
shekerbuli (czukorfalat).
A vén Sejtán nyájasan dörmögve jött le e szóra kapujáig, lánczra kötötte
az ugató kutyákat, lekapcsolta a vasrudakat belülről, mikkel a kapu el
volt rekesztve, kinyitotta a zárakat s akkora rést nyitva, a mekkorán
Telli befért, kezét nyujtá elé s bevonta a házba. Vasrudak és lakatok
újra csörömpöltek utána.
Petneházy az ámulattól nem birt magához térni; nem szólt az imámnak
semmit. Csak állt ott elmerevülten, eszméinek nem bírva ura lenni.
Nehány percz mulva a majorlak belsejéből kihangzott a mandolin-pengés, s
az ismeretes szerelmi dal, mire az ifju oly jól emlékezett.
– Mit jelent ez? kérdezé el-elfuladó lélekzettel.
– Mit jelent? riadt rá Ihánzáde kemény, dorgáló hangon. Ez azt jelenti,
hogy nyomorult bolond vagy; ki egy mindennapi rabnőt angyalként imádsz,
ki egy háremhölgy miatt elfelejted hitedet, hazádat és eljegyzett
mátkádat, ki téged mindennap megsirat.
Petneházy megdöbbenve tekinte az öregre, e hang nem az volt, melyen az
imám szokott vele beszélni. Azt hivé, valaki más áll előtte.
– Te vagy az. Ihánzáde?
– Helyén a kérdés! Én nem vagyok Ihánzáde, hanem Gábriel Péter barát;
sok év óta Ihánzáde rabszolgája, annak holta után alakmása, ki téged
gyermekkorod óta ismer, karjain hordozott, mikor még eszed nem jött meg
s újra karjára vesz, midőn nem tudod eszednek hasznát venni.
Petneházy szemeit elborítá a köny: erőtlenül borult az agg férfi keblére
és sírt, mint egy gyermek.
– Most már érted a talányt. Tudod mit jelent Abdi szava: «minden éjjel».
Tudod, hogy kire pazarlád szived szerelmét? Ilyen a török háremek
leánya. Megcsal, midőn vőlegénye vagy, egy ifjuért, a kit szintén
szeret, s megcsal egy vén emberért, a kit utál, de a ki gazdagabb, mint
te. Ugy-e szép dolog török férjnek lenni?
Petneházy szégyenlette, hogy sírt; letörlé könyeit.
– Akarod-e megölni?
Petneházy nevetett.
– Azt nem, de küldeni fogok neki egy erszény aranyat; – mert látom, hogy
adósa vagyok, s nem akarok az maradni. Most siessünk tova. Fojt a levegő
Budavár körül.
A barát, kinek török nevével többé nem lesz találkozásunk, azt tanácslá
Petneházynak, hogy menjen előre a Gellérthegy felé, a hol Mihály püspök
sírköve az útfélre vetve áll; neki még maradnia kell mintegy félóráig.
Addig valami végezni valója van.
Petneházy szót fogadott, a láz gyötrötte azon ház közelében, a hol oly
mélyen megaláztatott, mélyen, mert szivét érte a gyalázat. A barát
egyedül maradt.
Azalatt a Sejtán házában folyt a dal, a dobverés, a csengetyűs nakara
zörgése kihangzott az utczára. Telli a tánczhoz is értett, mint akármely
utczai bayadér. A háremben úgy nevelték.
Hanem az mégis szívtelenség volt tőle, hogy szeretője előtt
elhallgathatta, a mit atyjától megtudott, hogy annak csak egy napja van
még élni.
A fukar ajtaján ismét zörögtek a lakatok és vasrudak; ő maga nyitotta
azt ki Telli előtt, ő maga zárta be utána.
A leány kaftánja alatt egy erszényt rejtegetett: a fukar Sejtán bőkezű a
bayadérek irányában. Midőn a gyaloghintóhoz ért, sietséges hangon mondá
az öregnek: «hol van társad? hívd gyorsan: a harmadik kiáltás előtt a
vadaskert alatt kell lennem».
Az öreg tudta azt jól: Petneházy volt akkorra odarendelve.
– Társam nincs itt, nem is jő elő hamar – viszonzá, – az imént három
tolumbadsi ment erre részegen, azok belékötöttek, összeveszett velük, az
őrjárat aztán mind valamennyit bevitte a gömbölyü toronyba, onnan
reggelig ki nem eresztik őket.
Az oldaliszk nagyon megijedt e szóra.
– Mit tegyünk? Nem lehetne-e itt valakit találni, a ki helyette a
palankinhoz állna?
– Ha sokáig keresgélünk, legfelebb tolvajokra akadhatunk, a kik
bennünket kifosztanak. Nekem ugyan semmim sincsen, de neked…
– Hogyan jussak így be a várba vissza? nőruhában feltűnök; mindent
kitudnak.
– Tanácslok valamit, a hintó ülése alatt van egy csomagba kötve
férfiruha; gazdája ott feledte; azt vedd magadra, így visszamehetsz a
várba, ha a basa gyűrűjét mutatod; azt hiszik, valami megbizott oglánja
vagy, odáig majd én elkisérlek.
– De hol öltözzem fel itt az utczán?
– Hát eredj be a palankinba, ott senki sem lát meg.
Telli úgy tett; bement a palankinba és átöltözött. Nem is gyanítá, hogy
azok Petneházy ruhái, a miket fölvesz. Mikor készen volt, az erszényt
övébe rejté s ismét kilépett a palankinból.
Körülnézett: az öreg nem volt sehol. Kereste, suttogva hívta; nem felelt
senki; egyedül volt az egész sötét utczában. Azalatt, míg átöltözött, a
barát úgy eltünt a hintó mellől, hogy léptei hangját sem hallhatá.
Látva, hogy magára van hagyva, elkezde futni a vár felé; azt hivé,
valaki fut utána, pedig csak a viszhang volt az, a mit a magas várfalak
adnak. Elfulladva ért a várkapuig; mutatá az őrnek Abdi gyűrűjét; ha az
őr kevésbé álmos, meg kellett volna ismernie remegéséből a nőt; így
szabadon hagyá a kapun bejőni.
Az ismerős utczákon már visszatért az odaliszk bátorsága; itt többé nem
rabolhatják ki; minden utczaszegleten katona állt, s az őrjáratok ellen
megvédte Abdi gyűrűje. Sietett a vadaskert felé. A muezzim épen akkor
kiáltott harmadikat, a midőn az alacsony kertajtón belépett.
Hátranézett: nem jő tán épen e perczben Petneházy? vagy már talán itt is
van? Ő türelmetlen szokott lenni. Mint a kik igazán szeretnek. Milyen
kár érte, hogy már holnap meghal. Olyan szép ifju és meg kell neki
halni!…
De minek mondaná ezt meg neki? minek rontaná el vele a mai napot? Hadd
legyen még reggelig öröm, szerelem és mámor. Reggel úgy is ketté
szakítja azt Abdi basa.
… Abdi basa azonban mást gondolt. A mint a piláf-árus történetét hírül
vette, rögtön átlátta, hogy Petneházyt sokáig szem elől elbocsátani
veszedelmes. Az ember ravasz, vagy legalább ravasz tanácsadói vannak;
jobb lesz vele gyorsabban elbánni.
Azt tudta, hisz kegyes elnézése volt rajta, hogy Telli a vadaskert
kioszkjában fog összejönni vélt férjével. Attól is tarthatott, hogy a nő
elárulja férje előtt a veszélyt, mely feje fölött függ. Rosszúl ismerte
leányát. Azért ezuttal megparancsolá Telli anyjának, hogy ma este
leányát sehova se bocsássa; két mutefellikát pedig kiküldött a
vadaskertbe, hogy rejtőzzenek el a kioszk ajtajánál, s a mint az éjjel
egy fiatal férfi magyar köntösben az ajtón be akar menni, azt rögtön
ragadják meg s vágják le a fejét.
Tellinek könnyen sikerült anyja tilalmát áthágni, ki nem volt előtte
egyéb, mint egy megvénült rabnő, ajándékokkal, édes itallal épen úgy
megvesztegethető, mint a többi. Ő az éjjel is kiment szokott kalandjai
után, mik Abdi basa előtt mind Petneházy rovására mentek. A muezzim két
kiáltása között pedig nem Petneházyé voltak a gyönyör órái.
A két mutefellika unhatta magát erősen a vadaskertben, rájuk levén
parancsolva, hogy sem állóhelyükből megmozdulniok, sem egymással
beszélgetniök nem szabad.
Mikor a muezzin harmadik kiáltása elhangzott, akkor hallatszott a
kertajtó halk nyikorgása s utána közeledő léptek a kigyózó út porondján.
A két mutefellika jól figyelt arra.
Néhány percz múlva a kioszkig érkezett a kire vártak. Egy karcsu ifjú
magyar öltözetben. Arczát a sötétség miatt nem lehetett felismerni; – és
nem is volt arra szükség.
A mint az ifjú alak a kioszk ajtaja felé nyult, hogy a kulcsot a zárba
belétegye, egyszerre előugrott két felől a két mutefellika, egyik
hirtelen hátraszoritotta az áldozat két karját, a másik épen olyan
gyorsan lenyomta fejét, arczczal a föld felé, és egy handzsárvillanás
alatt a fő hajfürtjeinél fogva a zsoldos kezeiben maradt. A holttestet
félretevék a bokrok közé, a levágott főt beletették az érte küldött
bársony erszénybe s korán reggel felvivék azt Abdi basához, ki épen
akkor kapott Belgrádból, a fekete nagyvezértől egy megdöbbentő izenetet,
mely tudatá vele, hogy az úgynevezett Ihánzádé Mehemet dervis nem egyéb,
mint Gabriel Péter gyaur szerzetes, régi rabszolgája, a volt imámnak, ki
míg Sztambulból száműzetése helyére Budára utaznék, egy kis faluhelyen
meghalt; a rabszolga, egyedüli kisérője, felvette ura köntösét, titkos
iratait, s most nem egyébért tartózkodik Budán, mint hogy a vár gyöngéit
kitanulva, arról a keresztyén tábornak tudomást adjon, s a kurucz
vezéreket, a kik még a portához hívek maradtak, elcsábítgassa. Vigyázzon
Petneházyra, s a kémet akasztassa fel.
Abdi basa övébe dugá a levelet s asztalára helyezé a bársony erszényt a
levágott fővel.
– Már vigyáztam reá; mondá, a levél szavaira felelve. Ez nem árul el
senkit.
Azzal kifizetett a két mutefellikának kétszáz dinárt, megdicséré őket, s
rájuk bízá, hogy most meg menjenek el az imám szállására, s a mint
megkapják, minden szó nélkül vágják el a fejét.
Egy óra mulva jelenté a basa teskeredsije, hogy a mutefellikák
visszatértek; az imámot nem találják sehol, hanem iróasztalán leltek egy
levelet, az Abdi basának szól; tudja meg, mi van benne.
Abdi basa felszakgatá a levél zsinórjait s ezt olvasá belőle:
«Abdurrahman! Sem engem, sem Petneházyt többé ne keress; majd megtalálsz
bennünket, a midőn nem óhajtanád. Mire e levelet olvasod, mi mind a
ketten a keresztyén táborban vagyunk. – Barátod Ihánzádé Mehemed.»
– De Petneházy nincs ott… suttogá Abdi, megdöbbenve a levél tartalmán és
sietett az asztalhoz, melyen a poronddal töltött erszényben a levágott
fő állt, s felnyitva azt, kivette belőle a főt. – Telli feje volt az,
szép borzas göndör fürteivel, – melyekkel úgy szeretett játszani a basa.
Abdi felordított dühében és fájdalmában. Majd a levágott fő ajkait,
szemeit csókolá, majd átkokat szórt a barát és a kurucz hadnagy ellen;
hasztalan, a lecsukott szemek és ajkak csókra fel nem nyilnak többé, s a
menekülteket török átok utól nem éri ott, a hol vannak.
A basa véráldozatokkal gyógyítá fájdalmát; a két mutefellika, ki e rossz
szolgálatot tevé, bámulhatott, midőn a jutalomnyerés után egy órával a
vesztőkaróhoz hurczolák őket; az egész háremőrség fejével lakolt; Telli
anyját zsákba kötötték, kigyók és patkányok közé, úgy hajíták a Dunába;
hanem mindez hiába volt már; a kedvencz leány meghalt elárult kedvese
helyett, s azt nem köté Budához egyéb többé, mint a megtorlás áloműző
vágya.
* * *
Reszkettek-e Budavárnak falai, romlásuk előérzetében? hajladozott-e a
lófarkas zászló a palota ormán szélcsendes időben? nem égtek-e az
aranyozott betűk a szerály ajtai fölött, valahányszor a szultán
keresztül ment rajtuk? nem recscsent-e mindig egyet a trón, midőn
fellépett rá? közeleg a végveszély Budavára ellen!
Junius 3-án jött át a keresztyén sereg előcsapata a Dunán Esztergom
alatt; azon szent hadsereg, melynek küldetése volt Budát, ezt a legszebb
gyöngyöt kitörni az ozmán urak koronájából.
Kilenczvenkétezer és hatszázra ment a harczosok száma; a milyennel a
török az ideig nem mérkőzött még Európában. Ezek között volt huszezer
magyar, s a birodalmi seregen kívül az egész keresztyén világ minden
nemzetének önkéntesei, kik ez új keresztesháborúra Magyarország földére
sereglettek. Spanyol grandok, Escalona és Vexas herczegek, Valero
marquis, gróf Zuniga; brit dánok, franczia lovagok egyesíték zászlóikat,
egy ügyért, egy lélekkel küzdve.
Társzekerek, ágyúk beláthatlan sora követte a fényes hadsereget; a
roppant ostromszekerek halmaza fogalmat ad a hadkészületekről, melylyel
e nevezetes táborozás megindult.
Tizenkét öreg ágyú, réslövő, gördült nehéz hengereken előre; tíz ökör
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Novellák - 12
  • Büleklär
  • Novellák - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4050
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2119
    29.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4013
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2121
    29.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 3985
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2073
    29.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 3953
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2024
    28.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4099
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2109
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4165
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2056
    31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4166
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2075
    31.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 3915
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2120
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 3990
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2162
    28.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4198
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1987
    32.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4204
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2021
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4014
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2143
    30.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4120
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2061
    29.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4050
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2074
    29.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4007
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1968
    29.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4072
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1920
    30.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4064
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1926
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4244
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1981
    30.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4020
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1954
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4098
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2070
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4119
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1968
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4049
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1993
    30.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4059
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1950
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Novellák - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 2961
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1515
    36.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.