Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 13

Süzlärneñ gomumi sanı 4070
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1963
31.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
43.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
48.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
A feleségem volt ott.
– Mit keres ön itt? Minek jön ide?
Odafurakodott mellém.
Ő aztán tartott szép beszédet a néphez. Soha sem hittem volna, hogy
ilyen szépen tud deklamálni.
– Citoyens! Mi nem vagyunk németek, ellenségek; hanem magyarok, jó
barátok. Férjem a franczia hadseregnél szolgált. Nézzenek a homlokára:
Francziaországért kapta e sebet; nézzenek a mellére: Francziaországtól
kapta a becsületrendet.
Én reszkettem a dühtől.
Mit dicsér engem ez az asszony a nép előtt, a ki szivében megvet?
– Madame! Menjen a szobájába! Rivaltam rá. Itt önre nincs szükség.
Bocsássa el a kezemet! Hadd vágok a canaille közé!
De olyan erősen átszorítá mind a két karjával a jobbomat, hogy nem
birtam azt kiszabadítani.
Utoljára felkaptam a nőt az ölembe, s nem törődve azzal, hogy mit üvölt
a nép, felrohantam vele a lépcsőn; bevittem a különszobájába s ott
ledobtam az ágyára.
– Maradjon fekve! Kiálték rá. Ön az életével játszik.
– Hát akkor maradjon ön itt mellettem. Esengett. Ne menjen vissza a nép
közé!
– Eh! Ettől a parasztos csőcseléktől megtudom önt védelmezni, de egy
görcsrohamtól nem: s ez önnek az életébe kerülhet.
E szóra úgy tetszett nekem, mintha mosolyt láttam volna az arczán.
Én már mindent rosszra magyaráztam.
Azt hittem, hogy az alatt a mosoly alatt az a gondolat rejlik: «féltesz
úgy-e? ha meghalok, vissza kell adnod a hozományomat a rokonaimnak!»
Szeretném, ha itt tépnének szét a szemei előtt.
Mért nem jönnek hát utánam? Mit késik rám rohanni a megharagított
oroszlán: a nép? Nem a szemébe vágtam azt, hogy «canaille!»
A következő percz meghozta a magyarázatot. Az utczán trombitajelszó
hangzott; azután paripák robogása. A császári gárda maga érkezett meg, s
az nagy hirtelen megtisztította az utczát a zendülő tömegtől. Az utczai
zaj elvonult másfelé. Másutt is van beverni való ablak.
Nem sokára férfi hangokat hallottam a teremben.
Az asszonyt még egyszer kértem, hogy maradjon az ágyban csendesen s
kimentem a terembe.
Egy rendőrbiztos beszélt a komornyikkal.
Midőn meglátott, nyájasan üdvözölt s a komornyiknak inte, hogy hagyjon
magunkra.
Én megköszöntem neki a gyors segélyt, mely házunkat a rombolástól
megszabadítá.
– E felől meg lehet ön nyugodva: ez elmult, mondá a biztos; hanem valami
más, komoly baj van.
– Nekem van komoly bajom?
– Önnek. A rendőrségnek tudomására esett, hogy ön egy chiffrekkel irt
levelet kapott Brüsselből.
– Tudom. Fel is bontották a levelemet.
– Ön erre a levélre válaszolt. Szintén chiffrekben. A levél ezelőtt egy
órával lett feladva a postára.
– S már ennek a tartalma is ott van a rendőrség kezében?
– Igen. Lesz ön szives nekem átadni e titkos irásnak a kulcsát?
– De uram, az a levélváltás üzleti titkokat rejteget, a miket én egy
harmadiknak nem árulhatok el.
– Biztosíthatom önt felőle, hogy rendőrségünk ép oly titoktartó, mint a
velenczei nyelvtelen kőoroszlán.
– S mi történik velem, ha nem adom oda önöknek a titkos irás jegyeinek
kulcsát?
(Ha azt mondja, hogy főbe lőnek, akkor nem adom oda.)
– Akkor rögtön kitolonczoljuk önt Párisból s a belga határig a lába sem
éri a földet.
(Az már más! Ebből nem kérek.)
– No hát tessék velem a dolgozó szobámba jönni s hüvelyezzük le mind a
két levél tartalmát.
Ott volt a zsebében a rendőrügynöknek mind a kettő.
Az első az én ügynököm levele volt. Ezt már ismerjük.
A második pedig volt az én válaszom. Ez pedig igy szólt:
«A francziák győzni fognak, tegye ön fel összes vagyonomat haussera.»
A rendőrügynöknek kicsordult a szeméből a köny.
Egészen meg volt hatva az által, hogy ime, egy idegen ennyire bizik a
francziák diadalában: összes vagyonát fölteszi rá!
Én pedig szerettem volna magamnak tapsolni: «Bravo Dumány! Ezt a
komédiát jól játszottad!»
Ekkor a rendőrügynök bizalmasan megszorítá a kezemet s nagy suttogva így
szólt:
– Jól van uram. Ez rendben van. Hanem már most adok önnek egy tanácsot.
Ne maradjon ön egy napig sem tovább Párisban. Ma még mi parancsolunk
itt, de hogy holnap ki fog parancsolni? azt senki sem tudja. Azért
pakoljon össze rögtön s fusson az asszonyával együtt, a merre még ma
szabad az út. Holnap lehet hogy én is futok.
– Köszönöm uram.
Ezzel átadtam a derék férfiúnak az útlevelemet láttamozás végett. Két
óra mulva már kezemben volt az utlevél. A hajnalt már a vasúton láttuk
meg. Az asszony megvallotta, hogy nagyon boldogul érzi magát, a midőn
Párist elhagyhatja.


FORTUNA ÖRDÖGASSZONY.
Két egész nap telt bele, a míg Párisból Brüsselig el tudtunk vergődni.
Minden vonat túl volt zsúfolva kiutasított idegenekkel és menekülőkkel s
minden állomáson hosszú ideig kellett várni a renden kívüli vonatokra, a
melyek tartalékos katonákat, nemzetőröket, hadiszereket szállítottak
Páris felé. Azonkívül minden városban ki kellett szállni valamennyi
utazónak s a rendőrbiztosok előtt igazolni magát útlevelekkel s a
málháit megmotoztatni.
Rám nézve még azzal is meg volt nehezítve az igazolás, hogy a homlokomon
levő seb elárulta, hogy valamiféle katona vagyok. Az effélének pedig
Trochu kemény parancsa szerint meg volt tiltva Francziaországot
elhagyni. Nekem tehát még az útlevélen kívül az elbocsátási decretumomat
is elő kellett mutatnom Trochu parancsa szerint. Ezen aztán eltanakodtak
a messieursök, hogy melyik parancsát tiszteljék Trochunak? a melyik
kikerget, vagy a melyik bennmaraszt.
A határnál pedig épen négy óráig kellett időzni a vonatnak, az általános
podgyász-átmotozás végett, s nekem ez alatt be kellett mennem a
térparancsnoksághoz, és igazolnom magamat, hogy nem vagyok
katonaszökevény, sem spion, hanem szabályszerűen elcsapott idegen
önkénytes tábori orvos; s becsületszavamat adnom rá, hogy a hölgy, a kit
magammal viszek valóságos törvényes feleségem.
Mikor végre késő éjjel bevergődtünk Brüsselbe, alig tudtunk szálláshoz
jutni. Minden hotel túl volt tömve. Nagy nehezen tudtam szert tenni egy
harmadik emeleti szobára. Oda felbocsátottam az asszonyt a lifton; magam
pedig lementem a kávéházba egy pohár punchot meginni.
Ott is ember ember hátán volt. Úgy látszik itt nem akar éjszaka lenni.
Öten-hatan olvastak egy hirlapot. Valami nagyon érdekes hir lehetett
benne. Olyan lárma volt, hogy nem értettem semmi szót.
Kértem a garçont, hogy szerezzen nekem is egy hirlapot.
Megsugta, hogy ezek már régiek: esti lapok; hanem ha nem sajnálok öt
frankot kiugratni, elküld a nyomdába s hozat számomra egy reggeli lapot.
Természetes, hogy nem sajnáltam az öt francot.
Mint tapasztalt hirlapolvasó, a lap hátulján kezdtem: ott vannak a
táviratok.
Az egyik Arlonból kelt s azt a hirt hozta, hogy Mac-Mahon állása nagyon
jó, erődítvények mögött áll, melyek képesek 300 ezer embert feltartani;
a tegnapi ütközet a francziák győzelmével végződött.
A másik sürgöny Meziersből azt táviratozta, hogy a tegnapi véres csata a
franczia sereg vereségével végződött, mely a német sereg által a belga
határ felé szoríttatik. A császár Mac-Mahonnál van. A csatavonal
Bariletól Lachapellig terjed. 3000 franczia 500 lóval belga területre
szoríttatott át s ott a fegyvert lerakta.
Az asztalszomszédom (úgy látszik franczia) udvariasan kért, hogy
mutassam meg neki is a táviratokat.
Odatartottam eléje a lapot.
– Eh! Ezek még a tegnapi esti lapból vannak ismételve, elkésett
előfizetők boldogítására. Lesz ujabb. Nézzük a lapnak az első lapját.
Ott soha sem szokott távirat lenni.
Ezuttal volt. Épen a lapnak a homlokán. Akkora betükkel nyomtatva, mint
egy darázs.
«Szerdán. Szeptember 2. délután 8 óra. Mac-Mahon hadserege megadta
magát, lerakta a fegyvert. Mac-Mahon sulyosan megsebesült, helyette
Wimpffen tábornagy vette át a vezényletet. Ő irta alá a kapitulácziót.
Napoleon személyesen maga adta meg magát a porosz királynak.»
Az én szomszédom elájult és lefordult a székről. A garçonok kivitték a
szabadba, fellocsolni. Ez szenzácziót keltett a vendégtömegben. Valaki
elájult. Valamit olvasott. Mit olvasott? A legelső kérdezőnek adtam a
hirlapot. Nekem már elég volt. Azt azután feltolták a billiárdra, onnan
olvasta fel a táviratot a sokaságnak.
Én pedig felmentem az asszonyhoz.
Ébren volt; ruhástól együtt vetette le magát az ágyra. Minthogy csak
kettőnknek volt egy szobánk: nem vetkőzhetett le. Egy idegen férfi
előtt!
Bocsánatot kértem tőle, hogy háborgatom a nyugalmát; de ezt a nevezetes
eseményt tudatnom kellett vele.
Erre neki is egyszerre kiment az álom a szeméből. Felkelt az ágyról s
odajött hozzám.
– Lássa ön, milyen isteni gondviselés volt az, hogy önt elbocsátották a
hadseregtől. Most ön is el volna fogva. A mi rossznak látszott, milyen
jó lett belőle.
Az első pillanatra magamat is megkapott ez a hálaérzet. Bizony furcsa
komikus megoldása lett volna az én tragœdiámnak, ha én, a helyett, hogy
a halálomat találam, találtam volna egy átkozottul unalmas dolce far
nientét Mainz vár sánczai között! Tehát a «rosszból» lehet valami «jó».
Szeretném tudni, hogy javítja meg az én elrontott életemet valaki?
valami?
Szegény asszony! Ha sejtenéd, hogy ezzel a catastrophával a te egész
vagyonod hamuvá lett!
Jó alvást kivántam neki. Azt mondtam, elmegyek valami jó szállást
keresni magánházban. Itt nem maradhatunk.
Ha jól emlékezem rá, kezet is adtunk egymásnak: szórakozottságból.
Visszamentem a kávéházba. Egy lélek sem volt már ott a szolgálattevő
személyzeten kívül. Hová lettek? Minden ember elszaladt a börzére.
Börzére? Hajnali négy órakor.
Hja! ezen a napon nem volt se éj, se nappal a börzén. Éjjel, nappal ki
voltak világítva a folyosói; a gáz égett a nagy kandeláberekben.
Ilyenkor nagy dolog folyik ott.
Magam is kiváncsi voltam odamenni.
A bejutáshoz igen jó ajánlólevelem volt, a két öklöm; a nélkül be nem
jutottam volna. Benn a teremben már öklöződtek. Egy sánczostrom
Spichenernél csupa symphonia ahhoz a lármához képest, a mi oda benn
folyt.
Én egy börzeszolgának husz frankot igértem, ha kihíja a kulisszák közül
egy pillanatra X. urat, az én börzeügynökömet; átadtam neki a
névjegyemet.
Beletelt egy jó óra, a míg szerencsém lehetett a derék férfiúhoz.
A czilindere be volt zúzva, a kabátgallérja lehasítva, három gomb
hiányzott a mellényéről, s a nyakravalójának a máslija hátul volt a
csigolyáján. Csorgott az arczáról az izzadtság. Kezében volt a
jegyzőkönyve.
Mikor engem megpillantott: extasisba jött az arcza. Odarohant hozzám.
Megölelt, megcsókolt.
Megbolondult ez?
– Uram! Barátom! Félistenem! Ön egy próféta! A sedáni catastrophára
óriási hausse ütött be a börzén!
– Hausse? Mondám én elámulva.
– Az ám! Ha csak elvesztették volna az ütközetet a francziák, erre
nagyszerű baisse állt volna be; de hogy lerakták a fegyvert, erre az
egész börze megfordult, s most őrült módon szöknek fel az értékek. Ön
csodaember! Hogy ezt megszagolta! Eresszen vissza! Hadd megyek milliókat
csinálni. Az ön pénze haussera van engagirozva. Ma Tortoninál
reggelizünk pontban 12 órakor. Nyolcz milliót hozok önnek haza.
Ereszszen! Vagy itt hagyom a kezében a kabátom szárnyát.
Azzal visszarohant az aranyborju orgiájába.
Én pedig rábiztam magamat egy kifelé törekvő népáramlatra (ez bizonyosan
a megvert contremine volt) s szépen kitolonczoltattam az utczára.
Azt hittem, hogy álmodom.
Hát lehet a feketéből fehér? A tűzből jég, a jégből tűz? Lehet a
szerencsétlenségből szerencse?
Hátha nem igaz, a mit az a hóbortos összevissza hadart.
Reggel volt már. Betértem egy kávéházba theázni. A thea mellé hirlapot
is adtak.
A legujabb kiadásu hirlapban már a börzetudósítás is benne volt:
«Általános hausse! Franczia értékek keresettek! Valuta erősen áll! Pénz
bőven!»
Tehát még sem álom!
Délig elácsorogtam az időt. Pontban tizenkét órakor ott voltam a
megjelölt restaurantnál, mely a legdrágább. Az ügynököm már ott ült. A
reggeli meg volt rendelve: négy tuczat osztriga, erdei szalonka,
árticsóka vaczok, giardinetto; chablis, château Lafitte, grand vin Mumm,
sect.
– Lesujtó diadal! mondá az ügynök. Ecrasant vereség a contreminere!
Uram! Napoleon kapitulált Vilmos király előtt: én pedig kapitulálok ön
előtt. Ön jobban ismeri a börze psychologiáját, mint én!
– Én ismerem a börze psychologiáját?
– Nagyon megérthető! Ön a franczia táborból jött. Bizonyosan nem azért
volt ott, hogy törött kezeket, lábakat egymáshoz ragaszszon; hanem hogy
közvetlen közelből szerezzen tudomást a hadseregek állapotáról. Hja, ha
azt a többi börzematadorok is így csinálnák! Hanem hát ahhoz kurázsi is
kell. Önnek már két nappal ezelőtt tudomása volt róla, hogy Mac-Mahont
körülfogják, hogy le fogja tenni a fegyvert császárostól együtt. Ön
idejekorán megugrott. Nekem avisot adott. Én szót fogadtam. S itt az
eredmény. Négy millió frank a mai nap nyeresége.
– De hát hogy lehet az?
– Még ön kérdi tőlem? Hiszen nagyon kiszámította ön, hogy a franczia
főhadsereg capitulatiójával a császár elfogatásával vége van a
háborunak. A francziáknak nincs több mozgó hadseregük. Kénytelenek békét
kötni. A börze előre escomptálja a békekötést. Ezért szállnak fel a
franczia értékpapirok olyan rohamosan. Mit csináljak önnek a nyolcz
millió frankjával?
Nekem e perczben minden keserű volt, a mi csak a fogam alá került.
– Majd meglássuk. Mondám.
Hát már én nekem nem sikerül ezt az átkozott milliót agyonverni? Én
kidobom a tengerbe, s ő visszauszik negyedmagával! Tapad hozzám ez a
gyűlöletes pénz, mint a maszat: mentől jobban mosom tőle magamat, annál
aranyosabb leszek Úgy teng rajtam, mint a bélpokloson a viszketeg
sömöre! Hát már Fortuna nem istenasszony, hanem ördögasszony. Megfojt ez
az arany!
– Egyedül jött ön? Kérdezé tőlem X. úr.
– Nem! A feleségemet is elhoztam.
– Van jó szállásuk?
– Egy szoba a harmadik emeleten. Épen szállást akarok keresni.
– Mondok önnek valamit. Egy itteni bankár, contremineur, a mai
differentiák kiegyenlítésére a lakházát ajánlja fel; neki négyszázezer
frankba került, nekünk kétszázezerért kinálja.
– Fogadja ön el.
– Rögtön be lehet költözni. S a többi pénzzel mit tegyek? A házi gazda
egészségére!
Koczintottunk. No lám, milyen egyszerre házi gazdává lettem Brüsselben,
a hol még az éjjel szállást sem tudtam kapni.
– Hát most térjen ön át az egész összeggel a baissere. Mondám X. urnak.
Az ügynök letette maga elé a poharát s rám bámult.
– Monsieur? Nem szokott ön rendesen bort inni? Nagyon erős volt a
pezsgő?
– Nekem nem szokott megártani a bor. Egész józanul beszélek.
– Akkor menjen ön valami psychiater orvoshoz. Vizsgáltassa meg magát.
Önnek valami kedélybaja van.
– Meglehet; de azt a pénz nem gyógyítja meg. Tegye ön fel a pénzemet egy
heti határidővel baissere.
– No már, uram, egyszer sikerült önnek az, hogy az ördögnek a szakállát
leborotválja, másodszor sikerült az ördögnek az üstökét levágni, most az
ördögnek a farkát akarja ön kitépni? Már abba nem megyek bele. Nekem
adja ön ki az eddigi nyereségből a provisiómat, s a többi pénzével
játszszék ön maga a börzén.
– A provisióját húzza ön le magának, hanem a többi összegemet csak
kezelje úgy, a hogy mondtam. Én a börzére nem mehetek üzleteket kötni,
mert nekem vissza kell mennem Párisba.
– Párisba? Most? Hisz akkor ön tökéletesen meg van bolondulva. Hisz ott
most revolutio van.
– Épen azért megyek oda. A nőmnek minden garderobeja, ezüstneműje,
ékszere, szőnyege ott maradt az elhagyott palotámban, azokat el akarom
hozni.
– De uram, az Isten áldja meg! Ebből a nyolcz millióból, a mit ön nálam
hágy, vehet ön a feleségének annyi új garderobeot, ezüstnemüt, szőnyeget
a mennyit akar: s nem dugja érte a fejét a guillotine alá.
– Ejh! uram! ön nem érti az én dolgomat! Szakítám ketté bosszúsan ezt a
kelletlen párbeszédet.
Erre az én emberem a mutató ujját az orra hegyére nyomva, azt mondá:
«Ahán!»
Én pedig az ajkaimat beszorítva, azt hangoztattam:
«Ühüm!»
Arra ő felhúzta szemöldökeit s felnyitotta a száját hamiskás mosolylyal:
«Ehe!»
Én pedig mutató ujjamat a szájam elé keresztbe téve, azt mondám:
«Ohó!»
Ezzel aztán megértettük egymást, tisztázva volt a helyzet.
Mert hisz az egész normális állapot, hogy egy sokszoros milliomosnak, a
felesége mellett, még egy «mostoha feleségének» is kell lenni.
Ha veszedelem üt ki, hát akkor honnett ember legelőször a hites
feleségét menti meg. Hanem azután igaz gentleman visszatér a
szeretőjéért a vész színhelyére s azt is megszabadítja.
Ezt jelenti az «ahán, ühüm, ehe, ohó!»
Még az nap átköltöztettem az asszonyomat a most szerzett palotámba.
Bámult nagyon; de nem tett semmi észrevételt.
Megkérdeztem tőle, hogy van-e még költsége? Még volt huszezer frankja.
Jól takarékoskodott: három hónap alatt nem költött el többet huszezer
franknál.
Azt mondtam neki, hogy csak rendezkedjék be tetszése szerint, nekem
halaszthatlan utam van valahová. Nem kérdezte hová? S nem marasztott.
Én felültem a vasutra Páris felé.
Sokkal gyorsabban tértem vissza, mint jöttem.
A határon tul felvettem a tiszti egyenruhámat s jól jártam vele. A kik
idejövetelemnél akadékoskodtak, most az egyenruhám, érdemrendem láttára
csupa engedelmességgé váltak. Egy tiszt, a ki Mac Mahon seregéből törte
magát keresztül, megsebesülve! Agióm nőtt.
Párisba érve, meglepett az utczák megváltozott alakja. Minden kapu
fölött, minden erkélyről trikolor zászlók lengedeztek. A katonák
ölelkezve fraternizáltak a néppel. Láttam, a mint a császári lovas gárda
katonái a kaszárnyájuk fölött büszkélkedő császári sast a kardjaikkal
vagdalták széjjel. Ugyanazokkal a kardokkal, a melyekkel négy nap előtt
a forrongó népet verték széjjel az én hotelem előtt.
De az én hotelem is szépen megváltozott. Mint a hernyóbáb, melyből egy
éj alatt pillangó lett. Ez is szárnyakat kapott. Az erkélyről két óriási
háromszínű zászló lengett le a földig e felirattal: «Vive la
Republique!»
Tehát már köztársaság volt! Tegnapelőtt még császárság!
S mindez egy csepp vérbe sem került.
Olyan gyöngyen ment mindez végbe, mint mikor egy szép menyecske ma
eltemeti az urát, s holnap férjhez megy máshoz. Azt a szegény halottat
biz egy napig sem gyászolta senki.
Már az új kormány is megalakult. S az e feletti nagy öröm letörülte a
nagy keserűséget, a mit a sedáni kataklyzma okozott.
Az utczákon nem lehetett látni egy rendőrt, mouchardt. A nemzetőrség
tartotta fenn a rendet.
S az idegeneket, a kik Palikao uralma alatt csunya üldözés tárgyai
voltak, senki sem hajkurászta többé, sőt ellenkezőleg nagy veres
plakárdok hirdették a felhivást, hogy az idegenek, kik barátjai a
szabadságnak, lépjenek be a szabad csapatba, mely a zsarnokok
leküzdésére lesz hivatva. Elég volt valami exoticus szabású ruhában
megjelenni az utczán, hogy az embert a hölgyek összeölelgessék.
Hát ide is hiába hoztam el a fejemet! Nincs itt se guillotine, se
barrikád, a hol az ember olcsón túl adhat az életén. Csupán a szabad
csapatba beállás van kilátásba helyezve. De hisz az meg épenséggel
életbiztosító intézet!
Nem tudom megöletni magamat!
És a millióimat? Azokat talán inkább.
A hausse kitartott állhatatosan. Napokon keresztül. Egész Európa hitte,
hogy a békekötés küszöbön áll.
A hatodik napon, mikor az én börzei kötésem terminusa beállt: jelent meg
a republikánus franczia kormány manifestuma, melyben kijelenti, hogy a
háborut a végkimerülésig folytatja Francziaország s addig nem nyugszik,
míg az ellenséget le nem söpörte a haza földéről.
Ez a nyilatkozat a békereményeket úgy leforrázta, mint egy Orbán napi
dér a viruló szőllőket. Beütött nagy rohammal a baisse.
Az én pokolnak áldozott millióimat megint visszazúdította rám a
csudálatos forgatag: ismét megduplázva!
Engemet inzultál a szerencse! A szerencse ördögasszony!


NINCSEN ÖRDÖG.
Ekkor én is elővettem a jobbik eszemet.
Azt mondtam:
«Édes ördögöcském! Hiszen te nem vagy olyan rossz ördög, mint a
milyennek hiresztelnek. Mi az ördögért veressem én magamat agyon, mikor
én nekem most már tizenhat millióm van? Hát van én nekem valami
szükségem arra, hogy elvitessem magamat veled? Én bizony elbocsátalak a
szolgálatomból. Hol a cselédkönyved? Hadd írom bele: «magaviselete:
hűséges; erkölcse: kielégítő.» Aztán keress magadnak más bolondot, aki
befogad. Hiszen nem vagyok én arra kárhoztatva, hogy boldogtalan legyek.
Ezzel a pénzgarmadával, amit te a számomra összelapátoltál, oda jön a
boldogság a helyembe, ahol letelepedem. Szépen járnának a poroszok, ha
minden férj, akit a felesége nem szeret, puskát fogna, s táborba szállna
ellenük! Dehogy száll táborba! Ádám apánk sem revolverezte meg magát,
mikor Éva anyánkkal brouillirozott: ott volt Lilith! Aztán meg ki tudja
hány, akiket az öreg be nem vallott? A fekete bőrü «Hathor», a
mandulaszemű «Anaitis», a piczi szájú «Milytta», a szép keblű «Baaltis»,
akikkel a rossz nyelvek gyanusítják a tátit. Hát mért legyek én jobb,
mint Ádám apánk volt? Annak is elég keserűsége volt az első szülöttével,
Kain urfival. Ájh, hájh! Az a historia Sátánnal, meg az almával nagyon
furcsa dolog! Az asszony csak asszony eleitől fogva. Az élet csupa
illuzió. Ha analyzáljuk, csupa «fex». Az a mienk, ami a kezünkben van.
Bolond, a ki hisz; de nagyobb bolond, a ki nem hisz és kutat. Én bizony
neked, édes ördögöcském felmondok. Szép az élet: én élni akarok.
Elmehetsz ördöghirével a merre akarsz.»
Nagyot nevetett erre az én ördögöm, s azt mondta:
– Dehogy hagylak én el! Most vagy már csak igazán az enyim. Nem halsz
meg, ne is halj meg. Éled a világodat. Elég gazdag vagy hozzá. Lesz
belőled épen olyan nekem tetsző gonosztevő, mint azok, akiket gyűlölsz:
ártatlan szűzek megrontója, családok felforgatója, szerencsétlen
teremtések életrehozója. Most tetszel már nekem. Lesz belőled
átokmagotvető, Istent kicsúfoló, szívtelen kéjelgő, a ki önmagától
visszaundorodik, mikor egyedül van, a ki teszi a rosszat, azért mert
teheti, a kinek gyönyör a kétségbeesett áldozat sikoltozása! Így
szeretlek látni.
No hát benne vagyok: itt maradok.
Nem álltam be a franc tireur légióba, pedig magyar vitéz volt a vezére,
úgy tudom: «Varjassy.» Visszamentem Brüszszelbe. És azután ott maradtam.
X. úr még egyszer eljött hozzám Canossába, mezítláb, szőrkötéllel a
nyakán, eklézsiát követni. Elismerte, hogy én vagyok a bibliai
«Czafèàt-Panèàkh», az álommagyarázó «József». Vakon fog ezentúl követni.
Mit csináljunk tovább?
– Azt csináljuk, hogy tájékára sem megyünk többé a börzének, hanem
őrizzük a juhainkat szárazon.
– Ez a legokosabb gondolat.
Ő is megkapta a maga provisióját, s vett rajta magának egy földbirtokot
s kiment tejgazdaságot kezdeni.
Én pedig ettől az időtől kezdve egészen fashionable gavallér lettem.
Eljártam a jockey-klubba, a szinházakba; a palotámat megnyitottam
estélyekre, a feleségemet elhordtam minden rangjához illő mulatságba, s
nagy ambitiómat helyeztem benne, hogy a toilettjeiben senki által felűl
ne múlassék, s hogy a legszebb fogata legyen.
Nem mondhatnám, hogy ezért a folytonos gyöngédségért valami különös
háladatosságot tapasztaltam volna az asszonyomnál. Inkább bizonyos nemét
az aggodalomnak vettem nála észre.
Néha, midőn bejelentetlenűl léptem be a szobájába, azon kaptam rajta,
hogy valami rovancsolt könyvet rejtett el előlem a fiókjába.
Ez azt számítgatja össze, hogy mibe kerülhet ez a mi fényűző
háztartásunk?
Ha csak azt összegezi is, a mit én az ő tudtával kiadok: bizton felmegy
négyszázezer frankra. Az ő hozományának a kamatja pedig legfeljebb
százezer frank. Ezt az ő értékpapirjai bánják.
Azok már otthon voltak nálam: kiváltva a bankártól, aki az előleget adta
rájuk.
Ez alatt csendesen, a maga terminusára, bekövetkezett az örvendetes
családi esemény.
Fiucska lett, a ki megörvendeztetett bennünket.
Én azt indítványoztam madamenak, hogy csak egy hónap mulva
kereszteltessük meg, s akkor tudassuk a családi örömöt az otthoni
előkelő körökkel: beleegyezett.
Az alatt ő is szépen felépült: visszanyerte előbbi rózsás arczszinét,
sylphidi termetét. Egészen deli hölgy lett belőle. A kis fiút
megkereszteltettük Vilmosnak (Jemmy). Ez akkor nagyon népszerű név volt.
Dajkát én magam választottam ki a számára.
Mikor aztán nem kellett többé semmi egészségrontó zavartól tartanom, egy
délután egy czédulára azt írtam az asszonyomnak, hogy óhajtanék vele
vagyoni kérdésekről behatón értekezni.
Ő azt írta nekem vissza, hogy hasonló óhajtástól van áthatva.
Erre én azt a rózsafaszekrényt, a melyben madame értékpapirjai voltak,
aczélfogantyújánál fogva átvittem az ő boudoirjába.
Ekkor is épen azzal a bizonyos rovancsolt könyvével foglalkozott, a
melyet említettem; de ezúttal nem rejtette azt el előttem.
– Asszonyom, mondám neki; épen ma hét hónapja annak, hogy ön engem egy
bizalmas közlésével meglepett. Akkor nem tehettem önnek semmi
észrevételt; mert ön olyan egészségi állapotban volt, a minőben mi
orvosok minden izgalmat károsnak találunk a női szervezetre nézve.
Tapasztalhatta ön, hogy én azóta is folyton a legnagyobb figyelemmel
ápoltam önt és minden veszélyessé válható kedélyizgalomtól megóvni
törekedtem. Most azonban már önnek az egészsége egészen normalis
állapotba tért vissza; gyermekét megkereszteltük, van becsületes neve,
van egészséges dajkája. Ma már szólhatok önhöz egészen őszintén. Most is
tartózkodni fogok minden szemrehányástól. Ebben az egész szomorú
összeköttetésben, mely közöttünk létrejött, a hibás, a vétkes egyedül én
vagyok. Az én véghetetlen hiúságom és önhittségem volt az, mely
elhitette velem, hogy egy szép, fiatal, dúsgazdag és előkelő hölgy
engemet válaszszon élettársául, minden helyes ok, minden megérthető
előzmény nélkül, mellőztével minden előleges ismeretségnek, hiányával
minden ajánlatos tulajdonnak. Ez az én bűnöm, hogy ezt hittem; s
elismerem, hogy a büntetést, a melyet kaptam, megérdemeltem. Ön ellen
nincs semmi vádam. Ön kétségbe volt esve a szerencsétlensége miatt;
mentette a becsületét: hogy mi áron? kinek a vesztével? az nem lehetett
önre nézve kérdés. A becsületét, a büszkeségét megkellett tartania:
igaza volt. Azonkivül is ön nagylelkű volt; annak, a ki által ön
megmenekült, az egész vagyonát szabad tetszésére átadta. Most azonban
önnek a becsülete meg van óva; egészsége helyreállt; én a büntetésemet
végig kiálltam. Most visszaadom önnek a hozományát, úgy a hogy nekem
átadta. Emlékszik rá? A menyegzőnk éjszakáján. S most én kérem önt vegye
ön kezébe az elefántcsont-táblát és az irónt, s jegyezze föl a kötvények
czímeit, a hogy én diktálni fogom.
Az asszony gépiesen engedelmeskedett. Én egyenkint felszámláltam neki a
kötvények czímeit: ő írt. Mikor vége volt, összeadta. Talált az összeg.
– A kötvényekben benne vannak a tavalyi szelvények mind és az ideiek is,
úgy a hogy ön nekem azokat kézbesíté.
– És a háztartásunk költsége? kérdezé bámulva.
– Azt az én saját vagyonom fedezte. És most vegye ön át a hozományát
tőlem. Mert én e mai napon beszélek önnel utoljára.
Megdöbbenve nézett reám.
– Én önt elhagyom e mai napon úgy, hogy azt sem fogom megmondani, hova
megyek! És soha nem fogom önnel tudatni, hogy hol vagyok! Mint a
börtönéből kiszabadult gonosztevő, eltagadom azt az időt az életemből, a
mit a fegyházban töltöttem. Lehet, hogy a nevemet is megváltoztatom.
Hazát, otthont nem fogok ismerni többé. A hol az éj meglep, ott aluszom.
A nő reszketett minden izében.
– És most háromféle út áll ön előtt, folytatám kegyetlen hidegséggel.
Választhatja tetszés szerint, a melyiket akarja. Az egyik az, hogy
félrevonulva csendes falunkba, szomorú ősi kastélyomba, ott elzárkózik a
világtól, egyedül gyermekének él, azt neveli becsületes, munkakedvelő
férfinak. Gyakorolja a jótékonyságot a szegény föld népén; tenyészt
virágokat, állatokat; ír, olvas, rajzolgat; engedi magát magasztaltatni,
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 14
  • Büleklär
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4114
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2009
    29.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4153
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1930
    32.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4077
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1943
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4232
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1935
    32.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4060
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2000
    30.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4034
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1969
    27.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    38.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4046
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1989
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4123
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1943
    33.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4061
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1973
    31.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4131
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1963
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 3971
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1829
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 3957
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2010
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4070
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1963
    31.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4215
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1982
    33.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4145
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2034
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4205
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1940
    33.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4119
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1994
    31.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4147
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2045
    31.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4288
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1917
    35.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 1135
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 669
    40.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.