Napraforgók: Ujabb beszélyek - 10

Süzlärneñ gomumi sanı 4144
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1801
31.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
41.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
47.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
finom erkölcsökre, a fiukat pedig sublimior mathesisra.
Ebben a két urnő egészen megnyugodott.
Az ugyan kissé szemet szurt náluk, hogy ennek a medresznek a
bebutorozása a megszokottnál nagyobb pompával dicsekedik: székek,
asztalok kerülnek bele; de Dániel bég arról is felvilágosítá őket, hogy
a gyermekeknek meg kell tanulni a széken ülést: mert a jövő században
már nem lehet a keresztbe vetett lábain ülni tisztességes muzulmánnak. A
magyar országgyűlésen rossz néven vehetnék a bosnyák képviselőtől, ha az
a terem közepén leguggolna, két kezét a két térde körül fonná, s ugy
hallgatná, a mit a próféták beszélnek.
Végre eljött a kritikus nap, melyre az időjós nagy zivatart helyezett
kilátásba, sürü könyzáporral, patvarjégesővel és findzsahullással
vegyítve.
Megjött a bég a társzekérrel meg az üveges hintóval.
Nagy psycholog volt. A társzekeret bocsátá előre, mely a messze földről
hozott ajándékokat szállitá: maga a hintóval jó hátul maradt. Helyesen
kiszámítá, hogy a két asszony azonnal neki fog esni a málhás szekérnek:
kinek mi vásárfia érkezett? A ládák tetejére fel van irva mindegyiknek a
neve: az egyikre cyrill betükkel, a másikra arab irással. A melyiken
német ákombák van: az a nevelő holmija. Ezeket felhordatják a medreszbe,
a magukén pedig némi patvarkodás között megosztoznak s aztán czepeltetik
fel a cselédekkel a málhákat maguk után a saját háremépületeikbe,
követve a lármázó gyermekhad kiséretétől.
Dániel bég nagyon jól számított. A két asszonynak első dolga lesz az
ajándékba kapott ruhákat felvenni. Olyat ők soha sem láttak. Az egyik
szaladni fog a másikhoz a maga öltözetével eldicsekedni: azon aztán
összefeleselnek. Ez alatt Dániel bég szépen becsempészheti a harmadik
feleséget a számára épített uj hárembe.
Egészen a számítása szerint történt.
Mikor a hintó megérkezett az udvarra, egyik asszony sem volt odalenn.
Ellenben a sok gyerek már ott zsivajgott s fujta, ütötte a vásárfiául
kapott trombitát és dobot, ugy szaladt az apja elé. De a mint azt mondta
nekik Dániel bég: «itt hozom az uj nevelőt!» arra ugy haza szaladt mind
valamennyi, hogy vasfogóval sem lehetett őket többé előhuzni.
Eként minden akadály nélkül fölvezetheté az uj asszonyt a maga külön
házába. Azt azután a szolgálatára rendelt cselédséggel magára hagyta,
hogy ő is rendezkedjék az otthonában; annak igazán sok elrakni valója
volt: a sok bűvészi apparatus. Dániel bég pedig ment fölkeresni a másik
két asszonyt.
A vén dajka értesíté, hogy mind a ketten együtt vannak a Vukoszava
asszonyság háremében. Dániel bég fellátogatott hozzájuk.
Azok alig vették észre a megérkeztét: olyan nagy vitában voltak.
Nevezetes kérdés volt az!
Hogyan kell viselni azt a csodálatos öltönyt, a minek olyan hosszu
nyujtványa van alul: a gyaurok ugy nevezik, hogy «schlepp».
Ajánlok rá egy megfelelő magyar szót. («Uszály» nem jó, mert a bizony
nem uszik). Ha «schleppen»-nek a gyöke «schlepp», akkor a «czepel»-nek a
gyöke «czepp».
A Vukoszava asszony, a ki magas termetű volt, ugy találta, hogy annak a
hosszu, paszományos nyujtványnak az a rendeltetése, hogy az elől legyen:
mert ha hátul van, akkor a gyerekek rá fognak ülni s ugy szánkáztatják
magukat; tehát azt okvetlenül elől kell viselni, a hol aztán a szélénél
fogva fölemelve, igen diszesen beletüzhető a derékon levő övbe. S ebben
van természetes ész. Persze, hogy elől kell viselni a czeppet.
De nagyon kinevette ezzel a felfogással a Vukoszavát a Sefika asszony.
Óh, micsoda együgyüség! Hisz azt a hosszú ruhát nem ugy viselik, hogy a
pántjánál fogva a derékra kössék. Mikor az a pánt nem öv, hanem gallér.
Ez a ruha nem a csipőnél kezdődik: hanem a vállnál.
Sefika asszony ugy is vette azt fel, mint egy dominót: a nyakától
elkezdve beleburkolta magát; még ugy is sepert a földön.
S valljuk meg az igazat, hogy neki is tökéletes igaza volt. Ez a
legczélszerűbb methódusa a czeppviselésnek.
Mind a ketten Dániel béget hivták fel itélőbirónak. Ez volt a «hozott
Isten!», a «Selim Aleikum!»
– Ugy-e, hogy én rajtam áll jól a kantus?
Dániel bég pedig mind a kettőnek megveregeté az orczáját a tenyere
hegyével s azt mondá:
– Te is szép vagy benne, Vukoszava; te is szép vagy benne Sefika!
Egyébiránt én nem tudom, hogyan viselik ezt a kantust. Majd megmondja
nektek a guvernánt. Most pedig adjatok nekem iziben valami harapni
valót, mert a vasuton Banyalukától Tuzláig csibuknál egyéb nem volt a
számban. Aztán a guvernantnak is küldjetek ebédet, mert az is éhes.
A Vukoszava szolgálói e szóra hirtelen letették a földre a nagy
bőrvánkost, a min a bég ebédelni szokott s arra felrakták a készen
tartott szukbureket, jalani dalmát és szakz kabagit, a miről mai napság
Asbóth János kitünő irótársunk hirhedett monografiája nyomán minden
ember tudja, hogy azok «husos bélest», «töltött káposztát» és
«fokhagymával főtt tököt» jelentenek. Ezek pedig Dániel bégnek kedves
eledelei.
Étkezés kőzben tisztességes asszony békét hágy az urának s nem
háborgatja kérdezősködéssel.
Ellenben a gyermekhad, mindkét fajzatból együtt lévén, egyre ott
csivelgett a nyakán, unszolva az apát tökéletlen kérdezősködésekkel:
hogy mire való ez meg az a furcsa játékszer, a mi neki vásárfiába
jutott.
– Hogyan kell ezen a hárfán muzsikálni, Dani baba? kérdezé a pisze
Amhát. Nézd csak, tiz hurja van, azután mindegyiken tiz fehér, meg tiz
fekete dió.
– Nem hárfa az, te csirkincsirlek; hanem számoló gép. Majd megtanit arra
téged a guvernánt, csak várj!
Majd meg a pajkos Feridun csimpajkozott a nyakába.
– Nézd csak, Dani baba, de bolond nagy golyóbis ez itt! Hogyan kell
ezzel gurigázni?
– Meg ne próbálj gurigázni vele, joldás! Ez nem kuglizó golyó, hanem
földglobus. Erről tanulsz te majd geográfiát. Majd beléd veri ezt a
guvernánt!
Az a guvernánt kezdett boszorkánymesei alakká megnőni.
Ebéd után hozták a fekete kávét. Dániel baba (apa) rágyujtott az illatos
bogcsa tütünre (dohány) s miután a kávé is eléje lett téve ezüst
findzsában, most már az asszonyoknak is lehetett vele beszélni.
Azok nagy kinban voltak. Sehogy sem tudták kitalálni, hogy annak az
átkozott kalodának, a minek vállfüző a neve, merre van a bejárata. Már
pedig olyat is készíttetett mind a kettő számára Dániel bég, miután
megértette Leó urtól, hogy lehet azt halcsont nélkül is előállítani,
gutta percha-lemezekkel.
– Hogy kell ebbe a pánczélba belebujni? kérdezé Vukoszava, odatartva a
bég elé a miedert.
– Nem tudom én, édes mézem, mert én soha sem tanultam a
szabómesterséget; hanem beleszorít ebbe titeket a guvernánt; mert az
érti.
– A guvernánt? kiáltá egyszerre mind a két asszony elförmedve. Már hogy
öltöztetne bennünket a guvernánt?
– Hát mért ne öltöztethetne titeket a guvernánt?
– Hisz az egy softa.
– Igen. De nem férfi-softa; hanem asszony-softa.
– Asszony-softa? kiálta, összecsapva a kezeit Vukoszava. Allah buffáj!
Ilyet sem hallottam, hogy asszony-softák legyenek a világon.
– De hát akkor hogy lesz, mint lesz a világ sorja? kelepelt Sefika
asszony. Ha a guvernánt asszony-softa, akkor hogy tanitsa az a
fiugyermekeket? Ezek ő rá nézve idegen férfiak.
– Hum! Dörmögé Dániel baba. De furcsa beszéd! Hát Amhátnak nem Vukoszava
az anyja? azért mégis hányszor az öledbe veszed, megfésülöd,
megmosdatod; pedig az rád nézve idegen férfi; viszont a Vukoszava nem
minden nap sajátkezűleg felfenekeli-e a Feridunt? pedig az a te fiad, s
igy rá nézve idegen férfi.
– De ők azért mégis a mi gyermekeink, mert mi ketten az ő apjuknak a
feleségei vagyunk.
– No hát azon módon majd a guvernántnak is gyermekeivé lesznek az Amhát
is, meg a Feridun is.
A két asszonynak csak erre a szóra esett ki a kezéből a kávés ibrik meg
a csésze.
– Hiszen te egy uj asszonyt hoztál a házhoz; te Allahtól elrugaszkodott
vén gonosztevő?
Akkor aztán volt drága dolga a Dániel baba üstökének!
Az pedig azzal a nekidurálással fogadta azt a tépászást és dögönyözést,
a minővel szokta kiállani az igazhitű müzülmán a török fürdőben a
fürdőlegény dömöczkölését. Fáj az; de használ.
A mig az asszony pofoz, addig jó a dolog!
Hanem mikor már a szakállát is kezdték tépni, akkor ő is azt mondá,
hogy: «térjünk már most át más matériára!»
S azzal kihuzott a kabátzsebéből valami összecsavargatottat.
– Kedveskéim, angyalkáim, még egy ajándékot hoztam a számotokra.
Látjátok, mi ez? Egy korbács: szarvorrunak a bőréből. Most szereztem
Bécsben. Csalhatatlan gyógyszer minden asszonyi bajok ellen. Hát már
most én azt meg nem magyarázhatom nektek, hogyan kell viselni az uj
szalüppöt; hanem hogy hogyan kell elszakgatni: azt majd megmutatom, ha
ugy kivánjátok.
Erre semmi sem természetesebb, mint hogy mind a két feleség egyszerre
leveté magáról a most kapott uj ruhát s oda dobta a férj lábaihoz: «no
hát itt van! Süsd meg! Add ezt is a guvernántnak!»
Vukoszava asszony kiölté rá a nyelvét. Sefika pedig fujt rá, mint a
macska a kutyára.
A bég pedig kedélyesen pattogott a korbácscsal.
– No no! Asszonyok! Eszeteken járjatok!
Erre aztán megindult a záporeső. Mind a kettő el kezdett sirni,
jajveszékelni.
– Ha mi neked nem tetszünk többet, akkor küldj bennünket haza az
apáinkhoz! zokogá Sefika.
– Nekem add ki a hozományomat. Én megyek a bátyámhoz Szerajevóba! mondá
fuldokló szóval Vukoszava.
– Hát aztán ezt a tizenkét gyermeket én fésüljem naponkint? förmedt fel
Dániel baba.
– Fésülje őket a guvernánt! – Mosdassa is a guvernánt! kiabált egyszerre
mind a két asszony.
– De bizony minket ne fésüljön, ne mosdasson a guvernánt! visított
egyértelműen a gyermekhad s mindannyi belekapaszkodott az anyja
sokránczu bugyogójába (török nők viselete ez) s lehetetlenné tette rájuk
nézve az elfutást. Mind a ketten sirva ölelték nyalábra a nyakukba
csimpajkodó gyermekeket; elsiratva őket: «óh ti szegény elhagyatott
árvák!»
«No már micsoda ostoba beszéd ez? Eddig volt nekik két anyjuk; most lesz
nekik három.»
Tudja jól Dániel baba, hogy a záporesőre következik a szivárvány. Csak
egy kis napsugár kell hozzá. Az is készletben volt. Mikor már az egész
familia belefáradt a sirásba, akkor elővett a két oldalzsebéből két
ékszerdobozt. Azokat felnyitotta.
– No nézzétek; mit hoztam még nektek?
Egy-egy széles arany karperecz volt, gyémántos patkóval a közepén.
Erre rögtön megjelent a szivárvány: még a könycseppeken keresztül.
– Hadd lám! Hadd lám! Melyik az enyém?
Dániel baba aztán sajátkezüleg kapcsolta a kösöntyüket az egyiknek is, a
másiknak is a kézcsuklójára.
– No hát nem feledkeztem meg rólatok, ugy-e?
Ezek csakugyan «élő» tanubizonyságok voltak.
– Már most hát mondjunk egymásnak egy «csok ja sá»-t! Aztán ma estére
eljövök hozzád sakkozni, kecsteljes Vukoszavám, holnap este pedig te
nálad ostáblázok, bájos Sefikám!
Azzal egyiknek is, másiknak is odanyujtott egy selyem zsebkendőt, a
hitvesi szeretet jelvényét.
Igy már aztán minden jól van.
Becsületes müzülmán férjnek az a jelszava hogy «ne csalj igazán!» És azt
meg is tartja.
Azzal aztán a békecsókokat kiváltva, eltávozott Dániel bég a dolgára.
Mikor visszanézett az elhagyott háremre, mind a két asszonyt ott látta
az ablakban. De nem azért, hogy Dániel baba után üdvcsókot hányjanak,
hanem hogy az ablaküvegen megpróbálják, hogy csakugyan igazi gyémánt-e
az a kapott karpereczen? Mert holmi talmi aranynyal, strassburgi
gyémánttal még a bosnyák hölgyeket sem lehet már rászedni. Tartanak
próbakövet is otthon.
*
Ezeket tartalmazá Achmed effendi harmadik levele Leó úrhoz.

VI. A BŰVÉSZNŐ LAKOMÁJA.
– Vajjon milyen lehet az uj asszony? Mondá Vukoszava.
– Bizonyosan csuf kövér debella. Véleményezé Sefika.
– Inkább azt hiszem, hogy utálatos sovány törpe. – Ellenzé meg
Vukoszava.
(Csodálatos, hogy egyik sem tudott a másiknak a nyelvén, hanem azért
mikor egy harmadikat meg kellett szólni, akkor megértették egymást. Ez
külömben könnyen is ment. Vukoszava kövér és magas volt, Sefika sovány
és nyápicz termetű; csak egymásra kellett mutatniok.)
«De hátha fertelmes szép az átkozott? Aféle bajrám-ünnepi odalik? No
majd meglátjuk, ha ő rá kerül a sor a lakomaadásban!» Ezt mind a kettő
mondá.
– Én kikaparom a szemét, ha szebb az enyémnél! szólt az egyik.
– Én levágom a haját, ha dusabb, mint az enyém! mondá a másik.
«Azt még se tegyük», mondák ismét mind a ketten, «mert akkor majd nagy
szerepe lesz a rinoczerószkorbácsnak».
– Én «dur»-port keverek a kávéjába, a mitől megdühödik! fenyegetőzék
Vukoszava.
– Én szerecsikát keverek a sorbethjébe, a mitől utóléri a Mohamed áldása
estétől reggelig! böstörködék Sefika.
«Ilyet ne tegyünk még se!» mondának mind a ketten, «mert akkor zsákba
kötnek bennünket, ugy dobnak a Jalába.»
– Hanem azt megteszem, fogadkozék Vukoszava, hogy mikor legelőször
összetalálkozunk s kezet nyujtunk egymásnak, ugy összeszorítom ezzel az
én hatalmas tenyeremmel a pratzliját, hogy a vér kijön a körme alól.
– Én pedig az összecsókolózáskor olyat harapok az orczájába, hogy ott
marad a fogam helye.
Mind a két hölgynek meg voltak az eszközei a fenyegetés végrehajtásához.
Vukoszava asszonynak a Nro 8½ keztyühöz termett öklei, Sefika asszonynak
pedig hosszú fogai, a mik fölött soha sem tudta az ajkait összehuzni,
annyira előre álltak.
Ebben állapodának meg egyelőre. A többi majd jön magától. Hogy két
asszony hogyan folytasson egy boszantásból, vekszálásból, szekirozásból
álló hangversenyt egy harmadikkal: ahhoz nem kell programm. Megy az
próba nélkül.
A hazaérkezés utáni harmadnap estéjén csakugyan elkövetkezett a
bemutatási lakoma, melyre az új asszony hívta meg a saját háremébe a
másik két asszonyságot: még pedig előkelő szokás szerint franczia
meghivó-jegyekkel. A két hodzsa ugyan nem tudott a meghivón eligazodni;
hanem Dániel bég megmagyarázá azt az asszonyoknak. «Avec famille» annyit
jelent, hogy egész családostól.
Így még jobb lesz. A gyermekhad is informálva lett, hogy mentől több
gonosz incselkedést kövessen el az új mamánál. Ha hozzáférnek, csipjenek
egyet rajta.
A látogatáshoz mind a két hölgy az új ruháját vette fel; még pedig
mindegyik a saját meggyőződése szerint: egyik az öltöny hosszú
nyujtványát elől az övébe feltüzve, a másik az egészet dominónak
felöltve. Eként vonulának be, követve a gyerekek Siserahadától, az új
hárembe.
Ajna asszonyság az elfogadó teremben várt a vendégeire.
Azok csakugyan utálatosan szépnek találták! Micsoda mosolygó fehér-piros
arcz! Minő karcsú derék! Milyen csipők! Hát még ezek a vállak! Gyalázat!
No de majd a kézszorítás után lássuk, hogy milyen lesz a mosolygó arcz?
A mint azonban Vukoszava asszony izmos tenyerét Ajna szép fehér kezével
érintkezésbe hozta, valami olyan titokzatos ütést kapott az egész
karjába, mint mikor az embernek a könyökén találták el a sajgató ideget.
Az egész teste összerezzent bele. Sietett félreállni.
Ekkor a Sefika járult a fenyegető csókkal üdvözölni az új asszonyhoz; de
a mint annak az arczához ért, úgy megégette a száját, mintha tüzes vasat
csókolt volna meg. A két fiucska meg, a ki meg akarta csipni az új
mamát, a hol csak hozzá ért, mindenütt szikrák pattogtak az újja
hegyére. Nem asszony ez, hanem tündér.
Hej, de elkotródtak mellőle.
Ekkor aztán Ajna asszony a legbájosabb nevetéssel lépett le a villanyos
szigetről s maga járult a megriadt vendégek elé: a legékesebb német
szóval üdvözölte őket s megcsókolta a Vukoszavát is, meg a Sefikát is, a
nélkül, hogy az ajkai égettek volna. Azután a két kamaszt, az Achmedet
meg a Feridunt felkapta az övénél fogva, egyiket a jobb, másikat a bal
kezével; úgy emelte fel magához, megcsókolva az orczáikat; azután
fölemelte őket kinyujtott karral a feje fölé; «gyönyörű két fiucska!»
úgy tette le a földre.
Azok megrőkönyödve oldalogtak odább. Az ördög látott ilyen «kis mamát».
Hanem hát ez csak goromba bűvészet. Értett az új asszony a finomabb
varázslathoz is.
– Hát ti rajtatok hogy áll ez az új öltöny? Hogy vettétek azt fel?
kiálta, nagyot nevetve a feleségkollégák öltözetén.
Azok most látták, hogy csakugyan úgy szép ez az öltözet, a hogy azt a
harmadik viseli.
– Hisz ez így csupa maskara! No jőjjetek velem, majd én újra
öltöztetlek; s azzal karjára öltve a két asszonyt, bevitte az öltöző
szobájába. Ott már készen állt számukra a vállfüző is, meg a ruhaderék
is. Ajna asszony szakértő kézzel hüvelyezé be a teremtés remekeit
helyreigazító kérgekbe, a Vukoszavát elébb, azután a Sefikát. Az által
az előbbi karcsuvá lett, az utóbbi pedig telt idomokat kapott. Mikor
készen voltak, akkor a nagy álló tükör elé vezeté őket. Azok el voltak
ragadtatva. Százszorta szebbnek találta magát mind a kettő, mint eddig
volt. Mit nem tesz a czivilizáczió!
Ettől a pillanattól fogva meg volt nyerve a vetélytársnék szíve a
harmadik nő iránt.
Hisz egy ilyen harmadik asszony valóságos életszükség a háznál!
Az ember egész más embernek érzi magát, mikor a miedert fölvette.
Mikor Dániel bég maga is megérkezett a lakomához, már akkor egymást
ölelve jöttek eléje mind a hárman: a hogy a grácziákat festik.
Dániel bég alig ismert rájuk.
– Hisz ti nagyon szépek vagytok!
Sorba is csókolta mind a hármat.
– Ejh, de karcsú vagy! mondá Vukoszavának. Ejh, de gömbölyű vagy!
magasztalá Sefikát. S azok már megtanulták, hogyan kell hátrafordított
fejjel az utána vonuló czeppre visszanézni s a közben a legyezővel a
corsette csipkefodrait lebegtetni.
– Mindig így kell járnotok ezentúl!
Ez a nap arany betükkel lesz följegyezve a család évkönyveiben.
– Csak az az egy baj van ezzel az izével, hogy nagyon szorítja az
embernek a gyomrát, s ez akadályozni fog bennünket a jóllakásban! mondá
Vukoszava asszony.
– Én szeretném, ha akadályozna már! dörmögé Sefika; de én itt nem látok
semmi előkészületet a lakomához.
A nagy asztal ugyan ott volt az étkező közepén, veres posztó-terítővel
letakarva; de azon semmiféle olyan edény nem látszott, a melyből enni
vagy inni szokás.
A kandalló előtt is ott állt a piláf-főző üst; de amabban még tűz sem
volt.
Ezt a megjegyzését érthető jelekkel közlé is Sefika a háziasszonnyal.
– Nincs itt semmi findzsa?
– Hogy ne volna itten findzsa?
Ajna egyet koppantott a legyezőjével az asztalra s abban a perczben ott
állt a kávés csésze.
– De ez csak egy csésze! Hát nekem? Neked? Meg a Dániel babának?
– Van itt elég csésze! mondá Ajna s azzal elvette az asztalról a csészét
s azt Sefikának adta: a másik csésze már akkor ott állt az első helyén.
És aztán folyvást osztotta a csészét, a míg mindenkinek jutott: még a
gyerekeknek is.
– De hát mit igyunk mi ebből a csészéből?
– A mit parancsoltok.
Azzal ismét koppantott az asztalra, s egyszerre ott termett annak
közepén egy öblös ezüstkancsó.
Azt fölvette Ajna s legelőször Dániel bégnek a csészéjébe töltött
belőle. Pompás illatú mokka volt.
Azután Vukoszava csészéjébe töltött.
– Én tejjel szeretem a kávét! nehézkedett Vukoszava.
– Tessék! Tessék! mondá Ajna s ugyanabból a kancsóból töltött neki a
kávéjába pompás sűrű bivalytejet.
– Én nem szeretem a kávét: nekem csokoládé kell! finnyáskodék Sefika.
– Parancsolj, édesem! nyájaskodék Ajna s töltött neki csokoládét
ugyanabból a kancsóból. Aztán sorba járta vele a gyermekeket, a kik
keresztbevetett lábaikon ültek a kerevet mellett, s azokat is
megtraktálta. Végre visszajött az asztalhoz, a hol a saját csészéje
állt. «Én pedig a theát szeretem.» S akkor illatos pecco csordult ki a
bűvös kancsó csövéből.
– De hát ehhez valami mártogatni való is kellene! sürgetőzék Sefika
asszony.
– Hüh! arról bizony megfeledkeztem! Szereted-e a bécsi kuglófot?
– Szeretném, csak volna.
– No majd mindjárt készítek.
– Miből? Miben? Mivel?
Hát bíz erre mind nehéz volt megfelelni.
Ajna asszony az asztal alatt kotorászott s talált egy pár tojást.
– No ez szépen kezdi! Rántottát akar csinálni.
De hol a serpenyő hozzá?
Ajna asszony zavart szinlelve tekingetett szélylyel. Meglátott valamit.
Az volt Dániel bég czilinderkalapja.
Hohó! Czilinderkalap egy muzulmán bégnél!
«Hübnere» van a dolognak.
Bécsben meghívást kapott Dániel bég a közös miniszter estélyére: erre az
alkalomra vett teljes divatszerű öltözéket. Most abban mutatta be magát
az asszonyainak, a frakk gomblyukában a piros szalagos érdemrend.
Így került Ajna kezébe a köcsögkalap.
A többit aztán tudjuk könyv nélkül. A két tojást feltörték, a
czilinderbe belecsorgatták; akkor a czilindert nehány perczig
meghordozták a petroleumlámpa fölött, akkor lefelé fordították s
kihibbant belőle a legtökéletesebb formájú bécsi kuglóf, azon melegen.
No ez jó volt kóstolónak. De nem csak kuglóffal él az ember!
– Lássuk, hogy tudsz főzni?
– Mindjárt meglátjátok, édeseim. Nálam az gyorsan megy.
Azzal Ajna asszony ismét az asztal alá nyult s előhúzott a fülénél fogva
egy hófehér házi nyulat.
– Hát ezzel mi lesz?
– Ebből lesz a vacsora.
– Mash-Allah! «Egy» házi nyul tizenhat gyomornak!
– Nem egy nyul ez; hanem kettő! mondá Ajna, s azzal megfogta a házi nyul
két fülét, hirtelen kétfelé repeszté azt, s azzal mind a két kezében
ficzkándozott egy házi nyul.
– De ha kettő, sem kell nekem! tiltakozék Vukoszava; mert én a nyulat
meg nem eszem.
– Majd meglátod, ha elkészül!
Azzal Ajna odavitte a réz főzőkatlanhoz a két házi nyulat, fölemelte a
katlan födelét: a nyulakat beledobta, azután három kártyából tüzet
rakott a katlan alatti üstbe; mire a papirtűz ellobogott, egy kissé
körülkopogtatta a rézkatlant.
– Készen van már.
Azzal levette a katlan födelét s kiemelt belőle egy bográcsot,
telides-tele szinültig berbécshusos piláffal, a minőről csak muzulmán
gyomor álmodhatik.
Mindenkinek el kellett ismernie, hogy annál tökéletesebb piláf még
konyhaművész kezéből ki nem került.
Sefika nagyon is sokat talált belőle enni. A mider is szorította.
Nyafogott, hogy ő megbetegszik, ha most fagylaltot nem kaphat.
– Fagylaltot! kiáltott fel Dániel bég. Télen lehet azt csinálni, a mikor
jég van. Ki ácsingózna nyáron fagylaltra?
– Mindjárt lesz! mondá készséggel Ajna. Szereted a czitromfagylaltot?
Azzal kettévágott egy czitromot: odafutott vele a katlanhoz,
belefacsarta, tüzet rakott alá és két percz mulva előjött egy nagy
tálban a dinnye-alakú fagylalt, a melynek a hány gerezdje, annyiféle
gyümölcsből volt készitve.
A két asszony oda volt a bámulattól. Ehhez hasonlót ők nem tudnak.
Maga Dániel bég is azt mondá: hogy ez nem megy tündérek segítsége
nélkül.
Hja! A ki jó nevelést kapott!
Még molnárostya is kerűlt elő. A katlan mindent kiád.
Utóljára gyümölcs, czukorsütemény; csak úgy szórta, hogy a gyerekek
kapkodhassák.
És végre egy csinosan font kosár: abból meg egyre-másra hullott a
virágbokréta.
S a meglepetések netovábbjául egyszer csak ott termett Dániel bég
frakkjának a baloldalán egy tenyérnyi nagy érdemrendcsillag; olyan, a
milyent Bécsben az exczellencziás urak viselnek. Dániel baba tudta, hogy
ez is csak szemfényvesztő varázslat; de azért hagyta ott ragyogni a
csillagot. Hisz előbb-utóbb meg lesz az érdemelve. Lehet még egy tizedik
bársonyszék is a magyar képviselőházban!
Dániel bég nagyon meg volt elégedve a lakomával, s a jóllakás után azt
mondá:
– Hátha innánk?
Tudva van, hogy a törökök evés közben nem isznak, hanem csak jóllakás
után. Ezt nem Schweningertől tanulták; hanem Mohamed prófétától. Akkor
is pedig nem bort isznak; hanem csak vizet. A szeszes italoktól eltiltja
őket az alkorán.
A vizet azonban szabad keverni nádmézzel, gyümölcsízzel, narancslével,
mandulafejettel, rózsavízzel, ámbrával, a mit aztán úgy hínak, hogy
«sorbet».
Ismét előkerült a csodakancsó. Ajna sorba töltögette mindenkinek a
talpatlan poharába, a mit kiki megkivánt, s a mit mindjárt ki kell inni,
mert ha leteszik, felfordul.
«Pompás sorbet! Nagyon jó sorbet!» dicsérték a vendégasszonyságok.
– Hejh! Csak én olyan sorbetet ihatnám, a milyent Bécsben a miniszter
úrnál töltögettek! mondá Dániel bég. Az úgy habzott, maga is igyekezett
ki a pohár szélén, mintha siettetné az embert, hogy «igyál már!»
– Ha az én uram úgy kivánja… mondá Ajna, s aztán töltött neki a
kancsóból olyan sorbetet, a mely pezseg.
– Ez az! Ilyen volt az! mondá a nyelvével csettentve Dániel bég. Ebből
ti is ihattok, asszonyok. Ezt nem tiltja az alkorán. Ez nem bor: ez csak
sorbet.
Azok is kaptak belőle.
Általános volt az elismerés, hogy ez tökéletesített faja a sorbetnek.
Nem sokára olyan jó kedve lett a két hajdani asszonyságnak, hogy el
kezdtek dalolni.
A gyermekeket hazaküldték aludni. A ki akaratoskodott annál rögtön
megjelent az ördög a falon s ráijesztett.
A Vukoszava bosnyák balladákat énekelt, a Sefika pedig arab stanczákat.
Ajna tapsolt mind a kettőnek. Dániel bég pedig sorba ölelgette mind a
hármat s ivott az egészségükre.
– Hejh! De csak az volt ám az igazi sorbet, a mit én a magyarok
fővárosában ittam, a Dzsigerdilenben: herczeg Prugmájernál, az orfeumi
helytartó basánál. Az forró volt, csak úgy lobogott: mikor itta az
ember, az orrán jött ki a lángja, mint a sárkánynak. Hát még az a húri,
a ki töltögette!
– Ha az én uram úgy kivánja, mondá Ajna, kezeit keresztbetéve a keblén s
alázatosan meghajolva: s azzal eltünt a mellékszobába.
A mint eltávozott, rögtön odatelepedék Vukoszava és Sefika Dániel bég
mellé két felől, s elkezdték őt a legyezőikkel hüselni, a mit ő azzal a
gyöngédséggel viszonzott, hogy a csibukjából a füstöt az arczaikba
fujta. Majdan előhozták a szolgálók a nargiléket, s akkor aztán a két
asszonyság versenyt pipázott az urával.
Egyszer aztán előttük termett a harmadik.
A hogy a tündérek szoktak megjelenni: pókhálóból szőtt öltözetben,
hosszan leeresztett hajjal, mely térdhajlásáig takarta; fején világító
csillaggal; karja körül egy eleven kígyó tekergőzött, fején taréjjal,
két szemén pápaszemmel. A másik karját fölemelve tartá, egy vállára
emelt kancsót a fogantyújánál markolva.
A két asszonyságnak szeme-szája tátva maradt a nagy bámulattól.
– Ez egy «péri!»
– Nem. Ez egy «abelére!»
– Vagy maga az «iblisz!»
A tündéralak leemelte a válláról a karcsúnyakú rézkancsót, s sorba
töltögetett a poharakba az illatos párolgó punchból. Ez sem bor: ezt sem
tiltja a próféta.
A pákosztos kígyó mindegyik pohárba belekóstolt a kiöltött kettős
nyelvével.
– Ez aztán az ital! Ilyet isznak a paradicsomban, a Túbafa alatt,
magasztalá a punchot Dániel bég, s összekoczczintá a poharát mind a
három hölgygyel. Csak a fertelmes kígyó ne kóstolgatna bele!
– Kígyó? szólt csodálkozva Ajna. Hiszen nem kígyó az, hanem pálcza.
S azzal megfogva a cobra fejét, az egyszerre megmerevült, egyenes lett,
mint a Mózes botja.
– Fogd a kezedbe! mondá Dániel bégnek.
A bég azonban, a mint a pálczának a fejét a kezébe vette, egyszerre
sajgató ütést érzett a tenyerében, s a mellett a marka úgy összeszorult,
hogy nem tudta a boszorkányos jószágot eldobni.
– Jekdür Allah! Jobb szeretném, ha kígyó volna. Vedd el a kezemből ezt a
verekedő pálczát.
Ajna aztán elvette a varázsbotot a bég kezéből s ledobta a földre; a
mire az ismét megelevenült, kígyóvá lett, összetekergőzött.
Ekkor azután az Ajna felkapta a rézkancsót s elkezdett annak az oldalán
az öt ujjával dobolni, valami bajadértánczot járva hozzá s egy
varázsdalt énekelve; közbe-közbe teletölté a bég és a két úrnő poharát a
tündéri itallal.
A cobra a dobolásra, meg az énekhangra felemelte a fejét rétesalakjából,
egyre jobban felegyenesedett, s elkezdett maga körül forogni, míg az
utolsó gyürűjén állt meg, a mit a farka alakított.
A rézkancsó egyre jobban kiűrült, a dobolás annál hangosabb lett rajta.
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Napraforgók: Ujabb beszélyek - 11
  • Büleklär
  • Napraforgók: Ujabb beszélyek - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4253
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1884
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Napraforgók: Ujabb beszélyek - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4246
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1930
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Napraforgók: Ujabb beszélyek - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4318
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1883
    34.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Napraforgók: Ujabb beszélyek - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4140
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1998
    29.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Napraforgók: Ujabb beszélyek - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4252
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2058
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Napraforgók: Ujabb beszélyek - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4077
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2100
    30.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Napraforgók: Ujabb beszélyek - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4049
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1892
    32.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Napraforgók: Ujabb beszélyek - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 3974
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1887
    30.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Napraforgók: Ujabb beszélyek - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4160
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2031
    29.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Napraforgók: Ujabb beszélyek - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4144
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1801
    31.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Napraforgók: Ujabb beszélyek - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4093
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1901
    30.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Napraforgók: Ujabb beszélyek - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4052
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1937
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Napraforgók: Ujabb beszélyek - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4055
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1998
    30.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Napraforgók: Ujabb beszélyek - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 3592
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1792
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.