Modern költők: Külföldi antológia a költők arcképeivel - 10

Süzlärneñ gomumi sanı 3722
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2081
26.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
36.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
43.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
De nem hallják az asszonyok,
Vitáznak cselédbér felől –
S egy ifjú élet összedől.


ARNO HOLZ
Arno Holz 1863 április 26.-án született Rastenburgban (Németország).
Nagy és nehéz küzdelmei voltak az élettel. 1913-ban a születése
ötvenéves évfordulóját ünnepelték és akkor kiderült, hogy Arno Holz
hosszú írói pályája alatt alig jutott hozzá nagyobb összeghez, sokszor
nyomorgott és éhezett. Egyszer be kellett állnia gyári munkásnak egy
játékkereskedésbe. Jubileuma alkalmából a németség rokonszenve
megnyilatkozott iránta, de a kor és a nagyváros költője ma is csak
tengődik. Berlin mellett él.
Arno Holz a lírában a naturalizmust képviseli. Mint költő friss és
jószemű; öntudatos; elsőrendű elméleti ember, aki sokat írt és
gondolkozott a művészet mivoltáról. Évekig harcolt a szabad, rímtelen
vers jogáért. Stílusérzéke pompás. Csalódásig híven tud írni régi korok
modorában. Legjelentősebb könyve a „Buch der Zeit“.
Erről a könyvről Szilágyi Géza így ír: „A kötet nem kis része ma már
elavult… Mégse szabad igazságtalannak lennünk. A kötetnek, mint
kortörténeti és emberi dokumentumnak teljes értéke van ma is: az a
hevülés, melynek tüze izzik benne, az az ifjú erő, melynek izmai
dagadoznak benne, most is megkapja a kiégett szívűeket és petyhüdt
húsúakat. Sok a kötetben a rétori pátosz; 1884-ben még közelebb voltak
Herwegh-hez és a Bismarck-féle vasmarkú Ausnahmsgesetz idejében a
suttogó szót nem hallotta volna meg senki. A szónoki reflexió gyakoribb,
mint a költői képzeletből kibontakozó vízió. Azonban mindent egybevetve:
a pátosz sokszor mély zengésű, mint a gordonka szava; a reflexióból nem
egyszer csillogó és szemfényvesztő élénkségű szellemesség mosolyog
felénk. Olykor megállítanak bennünket fájdalmas érzéstől színezett,
minden tendencia híjával levő, mégis minden kifejezett tendenciánál
szuggesztívabb képek Berlin világvárosi proletár-nyomorából. Végül pedig
értékelnünk kell a bármely stílussal szinte fitymálva játszó, a
legmakacsabb formákat erőlködés nélkül lebíró technikát is.“
MUNKÁI. Buch der Zeit 1885 (A kor könyve), Phantasus 1898, Dafnis 1905
(Lírai portrait a XVIII. századból).
IRODALOM. _Szilágyi_ Géza: Könyvek és emberek (Modern Könyvtár).
Verseiből fordított: _Szilágyi_ Géza, _Ormos_ Ede.
[Illustration: ARNO HOLZ]

NINON
ARNO HOLZ
Ninonnak hívják. Az anyja
éjszaka narancsot árul,
lenn a weidendammi hídnál.
Ámde ő szobacicus.
Kis cipellők. Oly kacérok.
És kacér a főkötő is,
mely a göndör, szép fejecskén
hófehéren imbolyog.
Ám a huncut kis szobornak,
amely szemben a tükörrel
kuksol a Makart-csokornál,
semmikép se imponál.
Jól nevet, ha néha reggel
pávatollával porolja,
sőt az óra is figyelmez,
mit beszél a kis szobor.
„Légy szíves, kedves fiacskám
és ne illegj oly kacéran.
„Ninon“-nak hív asszonyod ma?
Menj, hisz ez nem a neved.
Örzsi vagy. Szegény apádnak
fönn a holdba volt a földje,
Három év előtt New-Yorkban
halt meg, mint cukrászinas.
Az anyád él. Sánta, kancsal,
és tubákol. Máskülönben
éjszaka narancsot árul
künn a weidendammi hidnál.“

A SZOMSZÉDAIM
ARNO HOLZ
Sötét udvarra nyílik ablakom,
kormos falak, piszkos tetők előttem,
de bizony amióta itt lakom,
víg filozófként már belétörődtem.
Ha kinyitom a bús, kis ablakot
szobámba friss lég, édes napmeleg jön,
nem fázom és sohase koplalok
s csak egy kis írás az egész teendőm.
Csak egy kis írás, hogyha egyedül
a könyveket búvárlom órahosszat
egy-egy érzésem dalba sikerül
s a dallamos sor ríme szórakoztat.
Ilyenkor fejemen dicsfény lebeg,
gazdag szívem egy napfényes, nagy oltár;
boldog lehetnék és elégedett,
de szomszédságom rosszabb a pokolnál!
Nem fuvolás ő, kinek ásatag
nótája az „utolsó nyári rózsa“,
se tánczseni, aki órákat ad
s a zongorának bomlott virtuóza:
Egy varga, és ha az éj árnya jő,
vén csizmatalpakat izzadva foltoz,
mellette ül és kötöget a nő,
porontyai meg sírnak a dologhoz.
Én Istenem, e bús sirás miatt
álmomból ó de sokszor fölijedtem! –
Láz rázta meggyötört tagjaimat,
hogy szertenéztem fázva, fél-imetten.
Ríttak a varga éhes magzatai,
a csecsemő már hörgött a sírástól –
s ilyenkor úgy rémlett, hogy valaki
nekik három fekete ágyat ácsol.
Tompán dübörgött egy kopott kocsi
s a szürke ház előtt megállt setéten,
kivitték őket a gyász zsoldosi
a rozoga, sötétlő gyász-szekéren.
Kortyintott egyet a részeg kocsis,
girhes gebéit káromkodva verte,
túl voltak ők már árkon-bokron is,
de a gyereksírást hallottam egyre!
És akkor is kísértett e sírás,
hogy ablakomba nevetett a reggel,
s szemembe búsan ült az éji láz
hogy írni kezdtem tétova kezemmel.
Mit ért a víg, mosolygó bölcseség?
Légváram megdőlt, a dal kedve meghalt!
nem mert sötét volt a rút, szürke lég,
de mert elnémult a síró gyerekhang!
Sovány kenyérért koldul a szegény
és szívtelenül gyűri le a gazdag;
ez boldogul, tétlenkedik henyén
s érette milliók pincében asznak.
A gazdagokra selyemágy omol,
ha pezsgős éjre ráderül a hajnal,
mig lámpafénynél a sápadt Nyomor
virraszt fehéren, vacogó fogakkal.
Ó, Istenem, miért van ez, miért?
Úgy nyom e szörnyű kérdés, mint az ólom.
Még énekemben is e gond kisért,
síró dalomban is ezért vívódom.
Nincs más a földön, mint vak, szürke gond?
A múzsa is a szennyet vájja-túrja –
szívem egykor dalok víg fészke volt
s ma hallgatag gyászol, mint egy köny-urna.


BERCHTOLD VIERTEL
Berchtold Viertel Bécsben él. A Volksbühne főrendezője. Most jelent meg
első verseskönyve: Die Spur (A nyom).
Otto Pick így jellemzi: „Viertel nem kápráztat el vakmerő formajátékkal,
nem izgat forradalmi gesztusokkal: biztosan csak magára támaszkodik,
szenvedélyes, vadság és lágy puhaság nélkül, mélységesen komoly, a
kijelentés pátosza nélkül, röviden: mértékletes, tömör és a hatása
tartós.“

PARASZTLOVAK
BERCHTOLD VIERTEL
A parasztlovakat gyakran nézem, midőn
A csarnokok felé baktatnak éj-időn.
És amikor megállanak
A mázsasúlyú éj alatt,
Olyanok, mint a bús föld, mint a szörnyek.
De amikor mennek botolva,
Kocsit cepelve, robotolva,
Hátuk kemény, fönséges ívbe görbed.
Ez úgy megy, hogy zihál s meg is ráng,
Mellette mélán csüng az istráng
Kocsisa szundít, a törekvő
Ló csak lohol és lóg a gyeplő;
Híven kocog, méterre méter,
A sáros földet egyre túrva,
Mint egy munkás, ki jó, ki durva
És úgy hívják János vagy Péter.


HEINRICH HORVÁT
Heinrich Horvát Kolozsvárt született 1877 február 10.-én. Bölcsészetet
tanult Lipcsében, Strassburgban, Bernben. Hosszabb ideig élt Párisban.
Nagyváradon tanárkodott. Ma a paedagógiai könyvtár könyvtárnoka
Budapesten.
Horvát a német nyelv elsőrangú művésze. Nagy érdemeket szerzett
Baudelaire tökéletes lefordításával. A modern magyar lírát is ő
tolmácsolja a külföldnek. Hans Bethge külföldi antológiája (Lyrik des
Auslandes) kizáróan az ő fordításában mutatja be a magyar költőket.
MUNKÁI. Baudelaire: Die Blumen des Bösen (Oesterheld), Das junge
Frankreich, Baudelaire: Die Vorhölle (Oesterheld).
Verseit közölte a Kunst, Morgen, Zeit, Berliner Tageblatt, Der Deutsche,
Magazin für Litteratur.
Eredeti versei még nincsenek kötetbe gyűjtve.
IRODALOM. Nehány versét magyarra fordította _Juhász_ Gyula.

KÍNAI VERS A SZÉP ÉVRŐL
HEINRICH HORVÁT
A tavasz szép volt; fiatal leánnyal
Aranybort ittam fiatal ligetben.
A nyár az ünnep; déli napsütésben
Virágos réten bogarak daloltak.
Az ősz minket lombos ladikba látott,
Vörös ecetfák álltak őrt a parton.
A tél azonban a regék világa,
A halk idő. Most álmodunk a fákról,
A vörös őszről és a kék tavaszról,
Méhzümmögésről, kacagó virágról
És hópihékről, melyek csendbe hullnak
S némán repülnek… nézd az ablakunkban
A hallgatás ezer fehér virágát.

CSÖNDES ÉJ
HEINRICH HORVÁT
Az álmos ér oly hallgatag szomorgott,
A pilledt gallyakon aludt a gyors
Szellő és aludtak mind a tornyok –
Akkor indult a Sors.
Künn a mezőkön tétovázva kúszott,
És jött az óra, a titkos, a mély.
A botja bús volt, de lombkoszorúzott
És köpenye az éj.
Mértföld-csizmája harsogott a téren,
Nagy madarak lármája huhogott –
Lombok emelték pajzsukat kevélyen,
Erdőkön zuhogott.
Elébe fekszik lázadón a hullám,
A sziszegő és harsogó elem.
A haja dermed és tovább tolulván
Röpül a tengeren.
Eb se csahol, föl a gyerek se retten –
A lámpa lágyan árad, mint elébb –
A kapu kordul – s lassan és meredten –
Csendben – belép.


FRANZ WERFEL
Franz Werfel Prágában él. Abba a fiatal költőcsoportba tartozik, amelyik
„Der Kondor“ címen adta ki verseit (Heidelberg 1912). Werfel jelentős,
nagyon egyéni költő: primitív. Csakhogy míg a többiek az egyszerű
széphez tértek vissza, ő visszatér az egyszerű jóhoz. Valaha az erkölcsi
dendizmus idején, az emberek nem a bűneiket szégyenlették bevallani,
hanem a jóságukat, a tisztaságukat, a naivitásukat Werfel utánuk angyali
hangokat pendít meg, a hangja úgy hat, mint valami egészséges
forradalom. Lírájának fő motívuma a részvét. Részvét mindenkivel, aki
él, részvét, együttérzés, jóság az emberekkel, az állatokkal és
tárgyakkal szemben, akik közt az életünk misztériuma folyik. Az egész
világ barátja. Lehajol hozzánk, mint egy drága és puhakezű tanítóbácsi,
megsimogatja az állunk s megkérdezi, mi bajunk. Apró tragikumok – a
mások bajai – fájnak neki, igénytelen semmiségek, amelyek a lelke
nagyítótükrében óriás fantomokká nőnek. Naív. Milliók életét éli
intenzíven. Werfel, az idegen életek amatőrje, idegen bánatok keserű
mélyére száll le, hogy mindenkivel szenvedjen és mindenkit
megvigasztaljon. A boldogságtól könnyezve dalolja a jóság örömét,
dithirambokat ír arról a mélységes elégedettségről, amit egy jó tett
okoz, ugrál mint a gyerek, szeret a földön lenni, érdemes élni, csak
azért, hogy jót cselekedjék. A bútorai a karjába borulnak, – hálásan –
az íróasztala megreccsen, szeretné őt megölelni, a zongorája önmagától a
kedvenc darabját játssza, a könyv, amit olvas, önmagát lapozza fel, a
páfrányok, a virágok, a füvek utána kúsznak és a lombok zöld
kezecskéikkel neki tapsikolnak. A jósága grandiózus és mindentlátó.
MUNKÁI. Der Weltfreund, Berlin 1912, Axel Junker (A világbarát), Wir
sind 1913 (Vagyunk).
IRODALOM. _Kosztolányi_ Dezső: A jóság költője (Élet 1913 február 9).

Ó JÓ EMBER!
FRANZ WERFEL
Hogy hódoljak te néked?
Ó jó ember! Ó gyönyörű szó!
Vidám vagyok és meghatott!
Ó drága szó, amely ma engem
Acéloz és felvillanyoz!
Ó jó ember!
Lennél szükségbe bár,
Hogy szívesen segítenélek!
Lennél beteg és gyenge bár,
Hogy vigasztalnálak szelíden!
Lennél fáradt és árva bár,
Hogy ágyat vethetnék te néked!
Ó jó ember!
Ó engedd legalább,
Hogy szétszórt könyved összerakjam!
Ó engedd legalább,
Hogy vizet öntsek poharadba!
Ó engedd legalább,
Hogy píci lámpád lángra gyujtsam
Ó jó ember!
Jóság, ó jó, nagy tiszta jóság!
Nevet a lelkem, hogyha látom
Hű szemüveged villogását,
Jőjj! És ne vesd meg szívemet,
Alázatot, barátságot adok
Ó jó ember!


LEO GREINER
Leo Greiner 1876 április elsején született Brünnben. Iskoláit Brassóban
végezte. Főrendezője volt az „Elf Scharfrichter“ című kabarénak, amely
minden német kabarék közt az egyetlen művészi vállalkozás. Lenauról
írott könyve igen híres. Eulenberg Lenau utódjának, lelki
leszármazottjának tartja Leo Greinert. A müncheni lirikusok közé
tartozik.
MUNKÁI. Das Jahrhundert 1900 (A század), Das Tagebuch 1906 (A napló).

SZERELEM
LEO GREINER
Két árny vagyunk, más-más a mi világunk.
Találkoztunk egy kőrisfának árnyán.
A távoli mezőn magunkba jártunk
És éji szállást néztünk bolygva árván.
Akkor megálltunk egy mély pillanatra,
A mult időknek ismerőseként
Köszöntünk s lelkünk a láz elragadta.
Én arra, ő meg más ösvényre tért
S mindketten az ős éjbe sülyedénk.

AZ ÉLET
LEO GREINER
És egyre zordabb a nap és a tér…
Mi leng itten? Egy emberhang: beszélik.
Mi zúg? A vén fák bús fuvalma ér,
Súgják gyerekkorodnak halk meséit.
Az alkonyos mezőn vár lenn a kis kert,
Az árnya oly hűvös, oly édes-ismert,
De én búsan bolyongok, zord utód
Szívembe van egy síró, árnyas álom –
Ezt úgy hívom: anyám, azt meg: barátom
Mosolygok s emlékezni sem tudok.


PAUL BARSCH
Paul Barsch 1860 március 16.-án született Nieder-Hermsdorfban.
MUNKÁI. Auf Strassen und Stegen (Úton, útfélen) 1885, Fliegende Blätter
1889, Über der Scholle 1905.

DÉL
PAUL BARSCH
Se szó, se szél. A völgy pihen
a dél fehérlő fényében.
A fű, bokor, virág felett
ólomnehéz álom lebeg.
Kibukkant ott a kábító
színorgiából egy kígyó.
Parázs-szemével messze néz,
úgy látja, mozdul a vetés.
Nem. A kígyó továbboson,
alszik a dél tűzvánkoson.
Az álom ájulatja leng
és csend van újra, tompa csend.


FELIX DÖRMANN
Felix Dörmann 1870-ben született Bécsben, május 29.-én. Most is Bécsben
él. Sokat írt a kabarék számára.
MUNKÁI. Neurotica. Sensationen. Gelächter.

AMIT ÉN SZERETEK
FELIX DÖRMANN
Szeretem a hervatag ajkú
nárciszt, ha a szirma bíbor,
szeretem azt, kit a vad bú,
a sors s a harag letipor.
Szeretem azt, aki sápadt,
a bús-szemű asszonyokat,
akikben az alkonyi lángnak
haló tüze sose lohad.
Szeretem a puszta kigyóit,
mert mind, hűs, síma, ravasz;
a dalt, mibe sírva vivódik
egy messze halál-panasz.
Szeretem a büszke smaragdot,
oly szívtelen és halavány;
szeretem, ha sugárzik a partfok
a kékszínű hold sugarán.
Szeretem, ha a bánatos illat
vad, részegítő, nehéz.
Szeretem, ha a fellegekig hat
a vízen a fekete vész.
Szeretem, szerelemmel imádom,
amit senkise szeret.
Az én csodaárva világom,
mindazt, ami furcsa, beteg.


GUSTAV FALKE
Gustav Falke 1853 január 11.-én született Lübeckben. Első versein még
Liliencron hatása érzik, de később kibontakozik dús és egyéni talentuma.
Falke versei egyszerűek, mélyek és finomak: a népdalra emlékeztetnek.
Bensőséges és finom humorú költő, akinek különösen családi és balladai
versei értékesek. Ifjúsági írásaiban szelíd kedély ragyog. Regényeivel
nem ért el nagy hatást. A lírikus azonban sok kortársát túlélte.
Jellemzően német költő.
_Benzmann_ ezt írja róla: „Intim és dallamos, rugékony és eleven, az
érzéstől és a művészi intelligenciától életre keltett és átlelkesített
összhang a lírája“. Falke ma Hamburgban él.
MUNKÁI. Mynheer der Tod 1891, Tanz und Andacht 1893 (Tánc és áhítat),
Zwischen zwei Nächten 1894 (Két éj közt), Neue Fahrt 1897 (Új utazás),
Mit dem Leben 1899, Hohe Sommertage 1902 (Kánikulai napok). 1913-ban,
hatvan éves születése napján öt kötetben megjelentek összes munkái.

ÉVEK MULTÁN
GUSTAV FALKE
A halk mezőkön már sötétül,
a telt hold fázva kél,
a hallgató erdő ölébül
borzongva fúj a szél.
Egykor oly boldogan szerettem
az éjet, a magányt,
fukar napokra a szívemben
őrzöm még kincs gyanánt.
Most álmodom a régi álmot,
a halk ábránd kikel,
a vén fán szél sóhaja szállott,
mozdul a régi hely.
Mennék, ki a mezőkre készen,
a régi úton át
és zárt szemekkel is megérzem
a holdfény mosolyát.
És szellői a hűvös éjnek
arcomba lengenek
s a régi csillagmécsek égnek
csüggedt fejem felett.


ALFRED MOMBERT
Alfred Mombert Karlsruheban született 1872 február 6.-án. Mombert
viaskodó zsenije nehéz veretű szavakban talál enyhülést. Fantáziája
kozmikus értékeket kapcsol egybe. Csodálja a tengert, a titokzatos
végtelenséget. Tárgya: a Világmindenség. Sötét dalai nemcsak erőteljesek
és kemények, de egyúttal hajlékonyak is. Bámulatos, raffinált
ritmusérzéke még tökéletesebbé teszi vízionárius művészetét. Stefan
George csoportjához számítják, de a mondanivalója több, a benső tüze
nagyobb és melegebb.
MUNKÁI. Tag und Nacht 1894 (Nap és éj), Der Glühende 1896, Die Schöpfung
1897 (Az alkotás), Der Denker 1901 (A gondolkodó), Die Blüte des Chaos
1905 (A káosz virága), Der Sonne-Geist 1905 (A nap-lélek).

ALTATÓ DAL
ALFRED MOMBERT
Halkan hull a hó a tájra,
Halkan hull a hó a szívre.
Nemsokára eltemet.
Ó de szépen fáradtál el
ifjú asszony!
Fehér ködökben álmodik a nap,
a ködben egy tüzes szív.
Ez elfáradt a fénytől,
Az elfáradt a csóktól
Nyugodni készül; és
elalszik.
Ó de szépen fogsz aludni
ifjú asszony.


HANS BENZMANN
Hans Benzmann Kolbergben született 1869 szeptember 27.-én. Ma a Berlin
melletti Wilmersdorfban lakik.
A német impresszionista költők közé tartozik. Tökéletes formaművész.
Külön említést érdemel a hatszáz oldalas német antológiája, amelyben az
új német költők verseit ízlésesen és jellemzően mutatja be. (Hans
Benzmann: Die moderne deutsche Lyrik.)
MUNKÁI. Im Frühlingssturm! 1894 (Tavaszi viharban!). Sommersonnenglück
1898, Meine Heide 1903, Jesus. Eine Evangeliumharmonie 1907.

A KÁNAI MENYEGZŐ
HANS BENZMANN
A rózsaillat és a könnyű borszag
a sárga alkonyatban oszladoztak…
Ó drága nap! Ujjongva szállt az égnek
a lányok ajkáról az örömének,
a hárfa húrja új dalokon pendült,
A korsókból a bor bőségesen dült.
Lágy, bíborpárnán ült a mátkapár
boldogságában elkábulva már…
Egy a tizenkettő közül, Tamás
Így szólt Péterhez: „Égi híradás
ez a csoda, amit ma este láttam –
csoda, amiben új új tanítás van –
Nézd ezt a párt! A víz ma este bor lett
s két földi élet boldog, égi sor lett!“
És a szerelem dala lebegőn
ujjongott a rózsálló levegőn.
A hold ezüstjén fürdött az azúr.
A rossz kapu csikordult és az Úr
egyedül ment ki. Majd visszatekintett:
csupa öröm volt e gazdag tekintet.
Némán bolyongott a vetés között.
A nyári éj holdfénybe öltözött,
madár dalolt, nem egy dalolt, de száz ott,
zizegtek a súlyos-fejű kalászok,
a hárfa pengett és sütött a hold…
S Krisztus magába volt.

JÖN A HALÁL…
HANS BENZMANN
Az ég sötét és bágyatag,
Rozsdás és álmos sugarak.
Egy tarló néz a fák alól,
Egy elkésett madár dalol.
Az éj ma csendbe látogat,
Elfújja a lámpásokat.
Mély hallgatás. Inogva leng
Alá a köd. És újra csend.
A fellegekről – éji folt –
Búsan tekint a vaksi hold.
Egy ellenzős, vak lámpa ég
A nyári éjben. Itt a vég.
Jön a halál…



NORVÉGIA


SIGBJÖRN OBSTFELDER
Nagyon jelentős norvég lirikus. Híresek gyönyörű szerelmes versei.
Szimbolista.
1901-ben halt meg.

A HALÁL VET
SIGBJÖRN OBSTFELDER
És a nap – énekel és nevet
És a halál – vet, csöndbe vet,
Vet – csöndbe vet.
Az éjbe vet,
Vet, csöndbe vet,
Bús rózsát, halvány tulipánt,
Beteg jácintot és fekete ibolyát,
Könnyet.
Vet, csöndbe vet
Bús vágyakat, halvány mosolyt,
Sötét kétségét, néma kínt,
Könnyet.
És a nap – énekel és nevet
És a halál – vet, csöndbe vet,
Vet – csöndbe vet.


HENRIK IBSEN
Henrik Ibsen 1828 március 20.-án született Skienben. Jómódú
kereskedő-familiából származott, német, dán, skót vérkeveredésből. Mikor
Ibsen nyolc esztendős lett, szülei elszegényedtek és tizenöt esztendős
korában már maga kereste a kenyerét. Festő akart lenni, de pénze nem
volt hozzá és egy grimstadti gyógyszertárba áll be segédnek. Titokban
itt a maturára tanul, orvosnak készül. Családjával lassanként megszűnik
minden közössége, csupán hugával, Hedviggel tartja állandóan az
érintkezést. Ezt a testvérét nagyon szerette és a „Vadkacsa“ című
darabjában megható emléket állított neki. Grimstadtban Ibsen egyedül él,
távol a társaságtól, amelyet lenéz. Ebben az időben szatírikus verseket
ír és karrikatúrákat rajzol. Az 1848.-i politikai áramlat őt is magával
ragadja. Magyarországnak szabadságdalt ír, svéd és norvég honfitársait
pedig felhívásban buzdítja, hogy legyenek segítségére dán testvéreiknek,
akiket „a vad német horda“ szorongat. Ebben az időben Krisztiániába megy
az egyetemre. Barátaival lapot alapít. Sokat küzd a dráma és a színpad
reformjáért. 1851-ben „Az első norvég nemzeti színház“ Bergenben
meghívja rendezőül és házi szerzőül. 1858-ban megnősül, egy év mulva fia
születik és újból küzdenie kell a megélhetésért. Fiának keresztapja
Björnson, akihez egész haláláig forró barátság köti. Sokáig jóformán
csak drámákat ír, de amikor 1871-ben mint a khedive vendége, a szuezi
csatorna megnyitásához keletre utazik, felbuzdul újra lírai vénája.
Ibsen huszonkét esztendőt tölt önkéntes számüzetésben külföldön. Sokáig
lakik Drezdában és Münchenben. Nappal a dolgozószobájában tartózkodik,
estefelé egyedül sétál a városban, bemegy a kávéházba, egy pohár likör
előtt elolvassa a lapokat, azután hazatér. Évekig így folyik az élete,
akkor is, mikor már európai csengésű a neve. Közben két ízben kergeti
haza a honvágy és bár elhatározza, hogy Norvégiába, ahol üldözték és nem
méltányolták eléggé, „soha be nem teszi a lábát és minden közösséget
megszakít vele“, 1891-ben visszatér Krisztiániába és ott is marad
állandóan. 1900-ban könnyebb szélütés éri. Ettől kezdve betegeskedik és
1906 május 23.-án meghal, a felesége karja között.
Ibsen verseiben az a fojtott, tompa pátosz kísért, amely drámai dikciója
fölött lebeg. Tartózkodó, de mély líra ez. Egy hallgató lírája.
IRODALOM. Ibsenről annyit írtak, hogy a cikkek özönét nem lehet számon
tartani. _Gerő_ Ödön számos cikkben és tárcában foglalkozott vele (Pesti
Napló és a régi Élet 1891) _Szilágyi_ Géza: Ibsen (Pesti Napló 1897),
_Osvát_ Ernő: Ibsen (A Hét 1900), _Cholnoky_ Viktor: Ibsen (Magyar
Géniusz 1902 március 29), _Salgó_ Ernő: Ibsen (Jövendő 1903 május 21),
_Halasi_ Andor: Ibsen (Budapesti Napló 1905 december), _Alkalay_ Ödön:
Ibsen technikája (Figyelő 1908). _Fenyő_ Miksa lefordította Alfred Kerr
Ibsen-cikkét (Figyelő 1908).
A magyarokhoz intézett ódája több magyar fordításban jelent meg. A Peer
Gynt-et _Sebestyén_ Károly fordította le (Olcsó könyvtár). Újabban
lefordította – norvég eredetiből – _Patthy_ Károly (kézirat).
[Illustration: HENRIK IBSEN]

AZ ÉSZAKI LOVAG
HENRIK IBSEN
Délszakra sodorta
Egy könnyű hajó,
Fájt már a szívének
Az északi hó.
A tengeren eltűnt
A jéghegy, a mult.
A délszaki tájon
Bús vágya csitult.
Felgyújtja hajóját; –
S a kék levegőn
A füstgomolyagból
Híd kel remegőn.
S a délszaki éjből,
Hol lángol a nyár,
A hídon a ködbe
Egy árny hazajár.

VÉGE!
HENRIK IBSEN
Mind kikísértük,
Elment a vendég;
Szavuk a szellők
Már elkeverték.
Most tompa csend van,
Hol énekeltél.
Sötét a kert lenn,
Sötét az erkély.
Rövid akkord volt,
Egy kósza ábránd!
Vendég, ki jött és –
Aztán tovább állt.

DUETT (BRAND)
HENRIK IBSEN

EJNÁR
Ágnes, pici pillém, százszinü lepkém,
Mindjárt a rabom vagy, drága, bohó!
Hálót kötözök, hurkot bogozok most
S az énekem, az lesz a pillefogó.

ÁGNES
A pille a rózsa vidám szeretője,
A rétre repül, a világra pihen.
Kergess a mezőkön fürge legényke,
Dalolva a réteken üzz szeliden.

EJNÁR
Ágnes pici pillém, százszinü lepkém,
Hálómból a lány sohasem szabadul.
Hiába repülsz, a karombba szorítlak,
Hálómba, szivembe kerülsz te rabul.

ÁGNES
Ha pille vagyok, szálljak csapodáran,
Ringasson a lengedező fuvalom.
Ha megfog a hálód, a himporomat védd.
Engedd el a szárnyam, eressz szabadon

EJNAR
Oly lágyan emellek a tenyeremre,
Börtönnek a szívem kellemetes.
Örökre kacagj itt, éld a világod,
Táncolva, ujjongva, dalolva szeress.



OLASZORSZÁG


ADA NEGRI
Ada Negri 1870-ben született Lodiban. Anyja szegény munkásasszony, aki
szövőgyárba járt dolgozni s a félrerakott garasaiból taníttatta a
lányát. Ada Negri tanítónő lett. Az Isten háta mögé került, egy
lombardiai faluba. Innen küldözgette verseit egy milánói képes lapnak.
Irásait csak elfogadták, igazabb feltűnést nem keltettek. Olyan
szegényen élt, hogy könyveket se vehetett. Első verseskönyve már
jócsengésűvé tette a nevét. A milánói lap szerkesztősége meghívta őt s
Ada Negri, aki egész életében nem látott tengert, tavat, sohase utazott,
szinte magánkívül volt az örömtől, boldogan fogadta a legelső írók
elismerését. Azóta a milánói felsőbb leányiskola irodalomtörténeti
tanárnője és felesége egy gyárosnak.
Ada Negri költészete: ősi, bátor s amellett mégis nőies. Gyengéd, mint a
nő, de van oly kemény és érces hangja, mint sok férfinak sincs. Nagyon
_emberi_. Észreveszi a nyomort. Megható tollal írja le az újkor dolgozó
koldusait. A nők költészete többnyire csak emlékkönyv-poézis. Csak az
egyhúrú szerelmi lírán tudnak játszani. Ada Negri egészséges; az élet
engedelmes befogadója; a férfi mellett öntudattal áll meg s anélkül,
hogy feminista, vagy kékharisnyás lenne, a nőben lévő emberi
momentumokat hangsúlyozza, – nem tüntetően és agitációs céllal – de egy
nagy költő erejével és igazságérzetével.
Ada Negrit az egész művelt világon ismerik.
MUNKÁI. Fatalità (Végzet), Tempeste (Viharok), Maternità 1905 (Anyaság).
IRODALOM. _Radó_ Antal: Ada Negri (Kisfaludy-Társaság évlapjai 1896).
Verseiből fordított: _Radó_ Antal: Két olasz költőnő. Ada Negri, Annie
Vivanti, bevezetéssel (Magyar Könyvtár).

TESTVÉRI ÜDVÖZLET AZ EMBEREKHEZ
ADA NEGRI
Üdvözlégy, testvér, –
Jól tudom, nem ismersz,
de, látod, a neved én sem tudom. –
Itt, hol találkoztunk, a nagy uton,
lüktetve ver az élet ütere
és mennydörög a durva kocsilárma.
Loholva fut mindenki messze tájra,
egy álom-ábránd, fájdalom után.
Mindenki öklel, esztelen tusázik. –
De én rád nézek – egy szemvillanásig –
és a dörgő téren búcsút kiáltok
az idegennek, én az idegen:
– Üdvözlégy drága testvér – úgy legyen. –
Mit bánom én, hogy honnan tartasz erre,
ki vagy, mit akarsz, holnap mit csinálsz.
Mit bánom én, hevít-e kapzsi-láz. –
Hisz sajgó méhből születtél te is!
te néked is csak ugyanaz a húsod,
az ősi jármot görbedezve húzod,
és vár reád a sanda Árnyalak
kapuk mögött, csöndes, sötét sarokban,
és egyszer biztosan elédbe toppan:
te, ki zokogtál, ahogy én zokogtam,
állj meg szavamra az élet-hegyen:
– Üdvözlégy, drága testvér – úgy legyen.
A távoli szelíd bölcsőre kérlek,
anyád szavára, hogyha volt anyád,
aki szelíd dalával búgta át
ábrándozó gyermeknyugalmadat;
tűnt örömödre és sok-sok könyűdre,
a bús reményre, amely sírba dűlt le
s szívedbe porlad, mint pici halott;
az élet titkos ösztönére, esdek;
a vágyra, mely tüzet ad a nemesnek
s előrehajtja a jövő felé;
hitemre és hitedre, kedvesem,
– Üdvözlégy, drága testvér – úgy legyen.
Vidám köszöntésem ujjongva szálljon
a néphez, amely itt megy lassudan:
a nőhöz, aki fátylasan suhan,
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Modern költők: Külföldi antológia a költők arcképeivel - 11
  • Büleklär
  • Modern költők: Külföldi antológia a költők arcképeivel - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 3735
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2011
    26.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    37.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Modern költők: Külföldi antológia a költők arcképeivel - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 3778
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2033
    24.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    36.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Modern költők: Külföldi antológia a költők arcképeivel - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 3777
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2032
    25.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    36.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Modern költők: Külföldi antológia a költők arcképeivel - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 3728
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2070
    26.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    37.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Modern költők: Külföldi antológia a költők arcképeivel - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 3757
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2018
    24.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    35.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Modern költők: Külföldi antológia a költők arcképeivel - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 3821
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2131
    23.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    34.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Modern költők: Külföldi antológia a költők arcképeivel - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 3764
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2080
    21.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    33.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Modern költők: Külföldi antológia a költők arcképeivel - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 3820
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2147
    25.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    35.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Modern költők: Külföldi antológia a költők arcképeivel - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 3755
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2104
    26.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    38.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Modern költők: Külföldi antológia a költők arcképeivel - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 3722
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2081
    26.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    36.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Modern költők: Külföldi antológia a költők arcképeivel - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 3793
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2113
    24.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    35.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Modern költők: Külföldi antológia a költők arcképeivel - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 2847
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1601
    27.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    39.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.