Magyar titkok: Regény (1. kötet) - 11

Süzlärneñ gomumi sanı 4020
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1935
31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
44.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
51.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
italki
özvegyasszonyokat, főkép, míg negyvenedik évöket át nem lépik, de Bálint
gazda e lépését még sem birom helyeselni, mert a vénülő özvegyasszonyok
rendesen nem jó szemmel szoktak a serdülő hajadonokra tekinteni. Többet
mondtam-e most, mint kellett volna, majd kiviláglik történetem további
folyamából.
Ugyanazon faluban sok derék legény is találkozott, de valamennyi közől
egy sem mérkőzhetett Csillag Bandival. Ez volt a falu legügyesb és
legszebb legénye. Ostorának durranása és fekete szemeinek tüze mindent
elhomályosított; midőn pedig vasárnaponként tánczra veré össze bokáit,
vagy furulyájába keserves nótákat lehelt, akkor bizony sok városi
hajadonnak szíve is ugyancsak meghökkent volna; igen természetes tehát,
mikép az egyszerű s tettetést nem ismerő falusi lyányzók puszta
megpillantásától is annyira megdöbbentek, hogy iszonyú zavarodások miatt
azonnal kötényöket vagy nyakkendőjöket morzsolgaták, minthogy legyezőjök
nem volt, mikkel a városi hölgyek ily alkalommal oly meglepőleg
kellemesen tudnak játszadozni. Legénytársai irigykedtek ugyan ellene, de
izmos öklei oly rendkívüli tiszteletet víttak ki számára, mintha isten
tudja hány párviadalban ölte volna már meg ellenfelét.
Hogy szép lyány is elég volt a faluban, azt említnem sem kell, mert
hiszen tiszta magyarok lakták azt; ámde Erzsivel egy sem állhatá ki a
versenyt. Ő tudta a legvékonyabb fonalat sodrani ujjaival, ő imádkozott
legnagyobb áhitattal a templomban, üngválla legfehérebb volt az egész
faluban s midőn az öreg biró lyányának menyekzőjén tánczolt, akkor
bizony Elssler kisasszony is elsápadt volna.
Mondjam-e, hogy Bandi és Erzsi megismerkedtek egymással? S mivel Bandi
nem volt arszlán, tehát igen természetes, hogy böcsületes úton járt és
kérőket külde Bálint gazda házába.
Az apa örömest megegyezett, ámbár Bandi szegénysége épen oly nagy volt,
mint szépsége, mert hiszen az ő telkén bizony a dolgos vő is jól
elélhetett; de gazdasszonya máskép vélekedett. Ez tudniillik sokat
tapasztalt már a világon, mert hiszen özvegyasszony volt s azért nagyon
jól tudta, hogy házasság után a vő és menyecske fog majd a háznál
uralkodni. Eleinte a városi művelt modort választá s a szerelmeseket
egymás előtt kölcsönösen rágalmazá; de ezzel nem érte czélját, mert
Bandi, ámbár egyetlen bötüt sem írt, oly világosan olvasott kedvese
szemeiben, hogy csak nevette a rágalmakat. Hát Erzsi ugyan mikép
adhatott volna hitelt ezen áskálódásnak, miután Bandi nemrég
hüvelykujját metszé le, hogy katonának ne kelljen mennie, mit bizonyosan
csak azért tőn, hogy mindig körülötte maradhasson.
Dorka asszony tehát egyenesen Bálint gazdához fordult s ügyesen kezdé
apai kedélyét háborgatni, még pedig vasárnap délután, mielőtt korcsmába
indult volna, mert jól tudá, hogy a paraszt gazdák akkor rendesen a
legengedékenyebbek, mivel ezzel akarják a fájdalmat enyhíteni, melyet
korcsmába menetelök által a feleségnek vagy gazdasszonynak okoznak.
Dorka asszony épen azon pillanatban, midőn már szűre után tekinte Bálint
gazda, gondosan törlé meg köténye szélével a lócza végét, torkát
ünnepélyesen köszörülé és igen szelíd hangon szóla:
– Bálint gazda!
Szabad legyen itt mellékesen megjegyeznem, mikép Dorka azért nem nevezé
Bálintot apjoknak, mivel gazdasszony volt ugyan, de koránsem oly művelt,
hogy magát ezen bizalmasb megszólításra jogosítva érezhette volna.
Bálint gazda egyenesre húzá nyakfátyolát és kissé vontatva kérdé:
– Hát aztán?
– Nem ülne le kelmed?
– Hát minek?
– Szóm lesz kelmedhez.
– Hallom már, de csak kurtán ám, mert eljár az idő.
– Hát mondja meg igazán, Bálint gazda, de szíve szerint: jó asszony
volt-e Erzsinek istenben boldogult édes anyja?
– Hogy jó volt-e? Kilencz vármegyében is ritkítá párját az isten adta!
– Hát velem megelégszik-e kelmed?
Bálint gazda kissé megdöbbent, mert másodszori nősülésre semmi áron nem
érzett magában hajlandóságot; röviden tehát csak ezt válaszolá e
furfangos kérdésre:
– Meg.
– Pazarló vagyok-e?
– Nem.
– Támogatom-e a csapszék falát?
– Nem.
– Eljár-e a nyelvem?
– Nem.
– Voltam-e már részeg, vagy csak pikós is?
– Nem.
Bálint homlokáról borsónyi verejték gyöngyözött.
– Hát Sárkány Éva jó-e?
– A görbe kovács felesége?
– Igen.
– Hiszen az oly rossz, hogy kilencz ördögnek is meggyülne vele baja.
– És tudja-e kelmed, Bálint gazda, hogy mért volt jó az üdvezült
asszony, mért vagyok én jó és mért rossz Sárkány Éva asszonyom?
Bálint gazda kissé könnyebülve törlé meg üngujjával homlokát és őszinte
csodálkozással mondá:
– Hát ugyan hogy tudnám?
– Azért, mert mi ketten – városban szolgáltunk, Éva asszony pedig soha
nem látott túl piszkafájának végén. Látja kelmed, Bálint gazda, ezzel
azt akarom mondani, hogy Erzsikét sem ártana ám egy pár hónapra
szolgálatba küldeni.
– Erzsikét?
– Igen hát. Hiában, csak a városban tanulhatjuk meg az emberekkel való
bánást, meg az igazi takarékosságot; mert higyje el kelmed, sok czifra
úr sem eszik ott oly zsíros falatokat, mint mi és ugyancsak fogához ver
ám minden garaskát, mielőtt kiadná. Azután meg, szó a mi szó, de az sem
ártana ám, ha Erzsi vagy ötven forintocskát hozna a lakodalomra, mert
akár minő tele van a kút, mégis csak fér bele egy pár csöbör víz és a
mellett annyit tanul majd a lyány, hogy bizonyosan a falu legvénebb
asszonyain is túltesz a gazdálkodásban. Ha pedig itthon marad és csak
amúgy hűbele Balázs megesküszik Bandival, azt sem fogja majd tudni, hogy
üstökön vagy fülön ragadja-e meg a dolgot; mert én, isten ne vegye bűnül
hozzá való nagy szeretetemet, mindig úgy kiméltem, hogy eddig bíz az
csak játszott a dologgal.
Ily hangon jó ideig beszélt még Dorka asszony s alkalmasint csekélyebb
ékesszólással is győzött volna, mert Bálint gazda ilyenkor nagyon
sietett a korcsmába, mivel ott az iskolamester rendesen valóságos
csodadolgokat beszélt az országgyűlésről, akár volt országgyűlés, akár
nem.
Dorka asszony tehát csakhamar megnyeré az óhajtott megegyezést, azon
világos hozzáadással, hogy Erzsit mielőbb készítse el az útra. Ezen
fontos végzés után, melynek gyors és illedelmes elkészüléséből sok
politikus igen hasznos alkalmazást vonhatna ki magának, Bálint gazda
nyakába kanyarítá új szűrét s gyors léptekkel távozott, súlyos fütyköst
vonszolva maga után a porban, mely nélkül napjainkban, hála a
tizenkilenczedik század fölvilágosult szelíd szellemének, nem igen
tanácsos már politikai tárgyú vitatkozásokra menni; Dorka asszony pedig
vállára akasztá kék posztó ujjasát és a kertbe ment, tudván, hogy
Erzsike ilyenkor mindig ott szokott virágai közt énekelgetni.
És mit énekelt Erzsike? Hát a pacsirta mit énekel! Valamint ezen
utóbbira nem tud az ember kielégítő választ adni, épen oly bajos
meghatározni, hogy mit énekel az egyszerű falusi lyány, midőn körülötte
senki nincs és keble mégis úgy tele van, hogy semmi, de semmi nem
lelhetne többé benne helyet; mert nem kell felednünk, hogy a falusi
leány szívét egyetlen arczkép tökéletesen betölti, míg a városi hölgyek
nagy részének szívét két s három emeletes házakhoz hasonlíthatni, mikben
sok a szoba s minden szobában lakos, azonkül pedig fényes hintók a
színben; sőt e mellett, ha még oly telinek látszik is a ház, mindig
találtatik még helyecske, egy pár szívesen látott vendég befogadására.
Erzsike gyepen ült, ölében egyszerű virágfüzér hevert s kezei lefüggő
hajának piros szalagjával játszadoztak. Ugyan kinek volt e virágfüzérke
szánva? A boldog Bandinak, ki egy pár óranegyed mulva búsan fogja
furulyáját hangoztatni a tövissel koszorúzott sövény mögött s néhány
bizalmas szót váltand kedvesével, ki azután, hosszú kérésére átdobja
majd neki a virágot, melyet ő mindig oly nagy ügyességgel fog föl, hogy
még eddig soha nem ejtette el. Azután mindketten nyugodni távoznak és
egymásról álmodnak s a jövő vasárnapi találkozásról, mely őket oly
kimondhatatlanul boldogítja! Ime, ez a különbség létezik a falusi és
városi szerelem közt. A falusi szeretők ugyanis ritkán látják egymást
házasság előtt, de utána boldogul élnek együtt; a városiak ellenben
rendesen igen gyakran találkoznak házasság előtt, de utána vajmi sokszor
oly gondosan kerülik egymást, mint hitelezőjét fizetni nem akaró adós; a
mi egyébiránt igen természetes, mert hiszen ők sem hajlandók egymás
iránti tartozásukat, a kölcsönös becsülést és hűséget, illendően
lefizetni!
Dorka asszony először is azon hízelgő megjegyzéssel nyitá meg Erzsike
ellen az ostromot, mikép szép haja sokkal jobban állna arczához, ha
fésüre tüzetnék, vagy kontyba füzetnék, miben maga Erzsi sem kétkedett,
de mégis igen alaposan jegyzé meg, hogy a falu szája kigyót-békát
kiáltana ellene, ha minden ok nélkül rögtön ily rendkívüli újítást
merészlene megkezdeni. Ezután hosszú ruháról és nagy kendőről beszélt
Dorka s ez is tetszett a lyánynak, mert hiszen egyszerűsége s
ártatlansága daczára is csakugyan Éva anyánk unokája volt; de ezt sem
teheté meg, mert a falusi pletyka csak annyiban különbözik a várositól,
hogy ez nagyban, amaz pedig csak kicsinyben űzetik.
italki
Most második ostromágyúját süté el a tapasztalt özvegy s a városi élet
gyönyöreit igéző szinekkel kezdé fösteni, jól tudván, hogy csak úgy
érhet biztosan czélt, ha megnyeri tervének Erzsit; mert azt is tudta,
hogy Bálint gazda csakugyan nem fogja lyányát makacsul kényszeríteni; ha
a szolgálatba meneteltől komolyan idegenkednék.
Elmondá tehát Dorka asszony, mily jó bért kapnak városban a cselédek,
mily sokat sétálnak s keveset dolgoznak, mily szép öltözetben járnak,
mennyi ajándékot kapnak, mily szerfölött szépen bánik velök minden
férfi, mennyit láthatnak és tapasztalhatnak s mily sok pénzt és ruhát
gyűjthetnek jövendő menyekzőjökre, és hogy visszatértök után is mindig
városiasan viselhetik magokat, a nélkül, hogy ebben valaki
megbotránykoznék.
Erzsi arczai lángoltak, annyira hatott kedélyére a sok mézes szó, min
épen nem kell csodálkozni, mert hiszen Éva anyánk mindenesetre legalább
is szintoly tiszta és ártatlan volt, mint ő és mégis engedett a kigyó
csábszavainak, ámbár a paradicsomban csak egyetlen almáról volt szó, míg
Dorka asszony egész tengerét árasztá el a gyönyörnek a tapasztalatlan
lyányka körül. Már habozott Erzsi s mivel Bandi e kétes pillanatban nem
hangoztatá furulyáját, mint a «Molnár és gyermeke» czímű drámában
Konrád, Dorka pedig ugyancsak verte a vasat, tehát igen természetes,
hogy Erzsi engedett, főkép miután Dorka még azt is elmondá, hogy Bandi
bizonyosan még sokkal jobban fogja őt szeretni, ha majd minden városi
jeles tulajdonokkal fölruházottan térend vissza, miknél fogva nemcsak
egy, hanem akár tíz férfi szerelmét is megnyerheti, sőt meg is
tarthatja, mikép azt városokban gyakran tapasztalhatja minden ember, ki
figyelmét ezen nevezetes tárgyra fordítja.
Erzsi meg volt győzetve s csak attól félt még, hogy apja nem fog
elmenetelében megegyezni. S mennyire örvende, mily hevesen köszöné meg
nevelőanyja szeretetteljes gondoskodását, midőn hallá, hogy apja maga is
kivánja azt, mit ő most oly forrón kezde óhajtani!
Van talán, ki csodálkozik, hogy ártatlan létére oly könnyen el tudná
hagyni kedvesét? Oh, hiszen épen azért teheté azt; mert ki maga tiszta
kebellel bír, az mások ellen nem bír gyanút táplálni. Erzsinek fogalma
sem volt arról, hogy Bandi, távolléte alatt, talán elpártolhatna tőle,
mert ő a hűtlenséget még csak nevéről sem ismeré, bármily nevetségesnek
tartandják is ezen állításomat azok, kik városi tapasztaltsággal bírnak
és a hűséget épen oly agyrémnek tartják, mint némely politikusok azon
állítást, hogy nem kell mindjárt agyonkókányozni azokat, kik velök
ellenkező véleményt bátorkodnak táplálni.
Dorka örömmel távozék diadala után, mert erősen hivé, hogy ily szép
lyány, kinek kecseit csak határtalan bizalma és tapasztalatlansága
haladja meg, bizonyosan nem fog a városi csábokkal sokáig daczolhatni,
hanem olyan lesz majd, mint a többi; vagy pedig legrosszabb esetben is
oly állapotban s annyira elromolva térend vissza, hogy szeretete daczára
sem fogja őt hajlékában a böcsületes apa többé megszenvedni. És ebben
ismét ne ütközzék meg senki s ne gondolja, hogy az ép, egészséges falusi
levegő nem teremhet Dorka asszonyhoz hasonló mérges nadragulyát, mert
rendesen a legnagyobb erény mellett szokott egyszersmind a legnagyobb
vétek tenyészni!
Később megzendült ugyan Bandi furulyája, de már későn. Erzsi oly
elragadtató ékesszólással adá elő neki reménylett örömeit s rövid
távollétének rendkívüli hasznait, hogy a szerető legény nem érzett
magában erőt, ezen terv ellen hatályosan küzdeni; ámbár koránsem volt
kedvére, hogy menyekzője e miatt néhány hónappal továbbra fog haladni.
E szerint Dorka semmi komoly ellenszegülésre nem talált s Erzsi néhány
nap mulva csakugyan a közel nagy városba indult, hol csakhamar akadt is
számára hely egy fiatal házaspárnál, hol egy hat éves lyányka
gondviselésére bizatott meg, kinek anyja oly sokszor öltözködék napjában
és annyi látogatást tőn és fogadott el, hogy egyetlen gyermekét
kénytelen volt hat forintos cseléd lélekismeretére bízni, ki eddig még
csak libák s egyéb aprómarhák gondviselésével bibelődött.
Erzsi azonban szerencsére hű maradt önmagához s már három hónapot tölte
el a városban és még csak meg sem lopta uraságát, mi hallatlan ugyan, de
mégis igaz! A házban lakó férfiak ingerkedéseit jó kedvvel nevette s
mindinkább forróbban szereté Bandit, mert az, véleménye szerint, nem
beszélt oly sok ostobaságot, mint ezek, kiknek czélzásait különben nem
is érté. Bérét megtakarítá, mert ugyan minek költött volna
csecsebecsékre, miután azokat most Bandi úgy sem láthatá. Az utczán egy
párszor megszólíták őt ugyan némely ismeretlen öreg asszonyok s
különféle fényes ajánlatokkal kecsegteték őt; miket azonban eleinte nem
érte, utóbb pedig legnagyobb megvetéssel visszautasított. Sőt mi több,
még uraságát sem rágalmazá a ház többi lakosainak cselédei előtt, mi már
egyedül is elég arra, hogy őt a világ valamennyi cselédei koronájának
nevezzem.
Azonban, gyakran a legtisztább eget is rögtön vészes fekete felhők
borítják s így Erzsi boldogságának csillaga is váratlanul elhomályosult.
Az asszony, szokás szerint, egész délután távol vala valahol jobbra, míg
férje valahol balra mulatott. Ezt azonban koránsem kell nekik bűnül
tulajdonítani, oh, nem! mert ők ezt nem szeretethiányból gyakorolják,
hanem csupán azért, hogy ritkán látván egymást, annál nagyobb kéjjel
élvezhessék a viszontlátás örömeit. A nagy városok házaspárjainak nagy
része legalább így okoskodik. Helyesen-é vagy nem, azt szíves olvasóim
érvényes itéletére bízom.
Másnap reggel rémülve jelenté férjének az asszony, hogy nagybecsű
karpereczét, melyet, tegnapi távozása előtt, öltöző tükrén hagyott, nem
leli. A gyanú, rövid fontolgatás után, Erzsire esett, mivel egész
délután egyedül volt honn a gyermekkel. Az úr tehát azonnal kérdőre
vonta őt. Erzsi mindent tagadott. S gondolja a nyájas olvasó, hogy ezzel
mindennek vége lett s a lyány három hónapi böcsületessége
diadalmaskodott?
Oh, nem! Gazdája egykor alkalmasint vallató tisztiügyvéd volt, mert, a
tagadás néhányszori ismétlése után, bothoz folyamodék s karját
teljességgel nem kimélte. Ez volt először, hogy e lyány ily durva
bánásmódban részesült s ki csodálhatja, hogy fájdalmas kínoztatása közt
lélekjelenlétét elveszté s bűnösnek vallá magát? A kínpadi vallatás is
számos ártatlant juttatott vérpadra a középkor sötét éveiben, most az
ily «szelíd» vallatás pótolja annak helyét!
Az első terhelő vallomást új vallatás követé. A gazda legnagyobb
durvasággal kérdé a lyánytól: hová tette a karpereczet?
Erzsi csak könyűkkel válaszolhatott, s mennyre földre esküvék, hogy az
elveszett drágaságot nem is látta. E makacs tagadást, mikép a gazda az
ártatlanság nyilatkozatát nevezé, új megrohanás követé, s a
kétségbeesett cseléd fuldokolva neveze meg egy asszonyt, kinél
bejöttekor Dorkával szállásolt, s remegő hangon mondá, hogy a
karpereczet nála tette le.
Most az illető hatóság kezeibe adaték a szerencsétlen lyány, hol azonnal
biztost adának mellé, ki a megnevezett asszonyhoz kisérte őt; ez azonban
mindent tagadott, s szobatársa által is bizonyítatá, hogy Erzsi három
hónap óta egyszer sem lépte át küszöbét.
A lyány tehát visszavezetteték, s a biró megkezdé a vallatást, melynek
eleinte ismét csak tagadás lett eredménye; de a korbács csakhamar
vallomásra kényszeríté Erzsit, azt azonban, hogy hová tette a
karpereczet, hosszú kinzás által sem lehete belőle kicsikarni, mert nem
volt szegénynek ismerőse, kit orgazdául nevezhetett volna meg; kedélye
pedig nem volt még elromolva, s így igen természetes, hogy nem birt
furfangos kifogásokat fölhozni, mik által iszonyú sorsát
megváltoztathatta volna.
Hallatlan makacssága miatt börtönbe küldé őt a biró, tudtára adván
egyszersmind, hogy kenyér és víz mellett kell ott ülnie, mig az elorzott
drágaságot vissza nem adja.
Erzsi könyek nélkül követé a hajdút, mert az iszonyú fájdalom annyira
erőt vett rajta, hogy e pillanatban a legkínosb halált is érzéketlenül
szenvedte volna el. Az ajtó bezáraték mögötte, s e pillanatban oly
érzelem futá végig tagjait, melyhez csak azt hasonlíthatni, mely akkor
ragadja meg az embert, midőn vízbe zuhan, s feje fölött örökre
összeborulnak a hideg hullámok. Idegeinek eltompultsága daczára is érzé,
hogy most már végkép elveszett, s e vérfagylaló érzés annyira erőt vett
rajta, hogy az utolsó lépcsőn térdre roskadott. Szemei kápráztak, fülei
zúgtak, szive lázasan dobogott, s vére agya felé rohant. Erős, romlatlan
idegzete nem engedé őt elájulni, de mégis oly állapotba dönté, minő az,
midőn nehéz álomból ébred föl az ember, s oly eszmezavarba sülyed, hogy
az álomképeket a valótól még nem birja megkülönböztetni.
Végre beszéd s járás kelés riasztá őt fel éber álmadozásából, s a
sötétséget szokni kezdő szemei megkülönbözteték a körülötte levő
tárgyakat.
A hely, melyen volt, nem hasonlíta azon borzasztó fogalomhoz, melyet
magának, régi mesék s mondák után, miket téli estéken át fonóházakban
hallott, gyakran képzelt; mert hála a fölvilágosulás szelid szellemének!
arra már mindenütt kezdnek némi gondot fordítani, hogy a vétkesek és
gonosztevők lehetőségig nagy kényelmet élvezzenek, habár arra nézve nem
igen történnek is még czélszerű intézkedések, hogy ártatlanok ne
jussanak oda, s hogy a böcsületes szegény embernek legyen hová lehajtani
árva fejét!
De bár inkább a hely lett volna irtózatosb, azon emberek pedig, kik ott
tanyáztak, jobban érdemlették volna meg e nevet!
Azon szobában, vagy teremben sok férfi s egy pár némber vesztegle. Ezen
utóbbiak arczáról a tapasztalt emberismerő az elvetemültség minden faját
első pillanatra olvashatta volna, mert nincs bűn, melynek neve
lángbetűkben nem égett szétdúlt vonásaikon. Erzsi szemei borzadva
fordultak el e szörnyektől, ámbár irtózása okát nem birá magának
megmagyarázni.
A férfiak szemeiből szinte kétségbevonhatlanul lehete olvasni, hogy
kisebb nagyobb mértékben mind avatott fiai voltak a bünnek. Némelyek
falból kivájt kavicsokkal koczkáztak, s iszonyú káromlások közt a
nyereség fölött civakodtak, melyet csak szabadulásuk utáni újabb
lopásból fizethettek meg; mások trágár dalokat rikácsoltak, melyek
hallása megfagylalá Erzsi ereiben a vért, a nélkül, hogy szavaikat
voltaképen értette volna; néhány kitanult vén zsivány épületes leckét
tartott a fiatalabb kezdőknek, kik szájtátva figyeltek a gazok minden
szavára, és előre örvendettek kiszabadulásuknak, valódi szerencsének
tartván rövid idejű bezáratásukat, miután ennek következtében ezentul
már szerencsésb sikerrel fogják gyalázatos mesterségöket gyakorolhatni;
mások a holnapi vallatásra készültek, azaz: oktatást adának egymásnak,
mikép kelljen az őszinte vallomást kikerülniök, s mily furfangos
válaszok és erősítések által hitethetik el ártatlanságukat a
törvényszékkel; ismét mások biztos orgazdákat ajánlottak a másnap
kiszabadulandóknak, s egyszersmind házakat jelöltek ki nekik, melyek
cselédeivel, szabadságuk idejében, biztos lábon állottak, s miknek
kirablásától csak véletlen elfogatásuk által gátoltattak; sőt e
kölcsönös bizalom annyira terjedt, hogy némelyek lopott áruik rejtekét
is felfödözék a szabadulandók előtt, oly czélból, hogy azokat biztosb
helyre vigyék, hol nem fognak oly könnyen felfödöztetni, s ellenök
bizonyíthatni; mert meg kell jegyzeni, hogy a tolvajok egymásnak adott
szavokat megtartják, s kölcsönös bizalmukat nem csalják meg, mire a
közönséges nyilvános életben nem igen sürün találhatni példát!
Ez rövid vázlata annak, mi oly helyeken történni szokott, hova most
Erzsi taszítatott.
A boldogtalan lyány mindezt hallá és látá, s azt hivé, hogy fülei
csalják, hogy szemei vad álomképeket látnak, melyek halálra akarják őt
iszonyú torzalakjaikkal rémíteni. Mily forrón óhajtá meséinek
valósultát! Bár inkább kigyók s a mondák névtelen férgei kigyózták volna
körül testét, mert hiszen ezek az emberek kinzására vannak alkotva; de
ezen emberek, ezen emberek! kiknek szeretniök kellene egymást! Ezerszer
óhajtá minden pillanatban a halált, habár legkegyetlenebb alakjában is,
s most kész lett volna nemcsak lopást, hanem gyilkosságot is bevallani,
csakhogy e rémséges körből szabadulhasson. Ily hatást gyakorlanak minden
romlatlan kedélyre e bűntanyák, miknek illő czimzésére nyelvbeli
tehetségem forrása elégtelennek mutatkozik!
És pedig ezzel még nem tölt meg a keserű pohár, melyet a szerencsétlen
elhagyatottnak kérlelhetlenül ki kelle ürítnie!
A bűntanya lakói észrevevék őt, s azonnal gyülekezni kezdének körülötte.
Minden oldalról ily hangok ütköztek az elrémült lyányka füleibe:
– Uj vendég.
– Csinos kis oldalborda.
– Nem is lesz ez sokáig itt.
– Csak a meddig kell.
– Mivel tüntetted ki magadat, szép babám?
– Nagyon félénk.
– Majd megszokja.
– Bizonyosan az ezüstből csent valamit gazdájánál.
– Hiszen azért nem rémült volna el annyira.
– Talán gyermeket ejtett ki valamely magos ház ablakából.
– Hiszen azért inkább az anyát kellene becsukni.
– Igen ám, ha mindig azt csuknák be, a kit kellene!
– Vagy talán vizbe ölte gyermekét, hogy könnyebben élhessen.
– Már ugyan minek tette volna azt? Hiszen elég ajtókilincs van még a
városban.
– Szólj, babám, mit vétettél?
– Jó tanácsot adunk!
– Vallottál már valamit?
– Azt ugyan ne tedd.
– Ha megpuhítják is hátadat, az nem baj; hiszen azért mégis csak tied
marad a hátad.
– Talán bizony néma.
– Hej, megszólal az asszony, ha néma is, mikor oly szép legény kérdezi,
mint én. Szólj, rózsám!
– Bizonyosan nagyon ráijesztettek.
– Csókold meg, öcsém, arra talán csak megnyilnak majd ajkai.
– Szivesen.
E szót tett követé, s mi történt még más napig, azt Erzsi nem mondhatá
el világosan, mert birája előtt – őrülten jelent meg, s elméje azóta
mindig zavart maradt!
Ezután külön záratott ugyan, de fájdalom, már későn! Azt, mi az embert
emberré teszi, az észnek isteni szikráját, kiméletesb bánásmód sem
adhatá neki többé vissza!
E siralmas állapotban több hét telt el, minek hosszúságát Erzsi nem
érezé, mert az időszámítás ránézve ismeretlen tehetséggé vált. Apja
néhányszor meglátogatá őt, de gyermeke nem ismeré meg vonásait, s a
legkeményebb sziv is elérzékenyült, midőn az egyszerű földművelő kemény
kezeivel könyhez nem szokott szemeit törlé.
A gyanu férge még mindig őrlé Erzsi becsületét, ámbár kórházba viteték,
s egy pár hónapot tölte ott el már, midőn rögtön ismét élénkebbül
kezdének a karperecz ellopatásáról beszélni. A történet így fejlett ki:
Ugyanazon házban, hol Erzsi szolgált, egy éltes özvegyasszony is lakott,
két nagyon is felnőtt lyányával, kik apró lyányok nevelésével
foglalkoztak, ámbár sok tekintetben még magoknak sem ártott volna a
nevelés; mert tudni kell, hogy nagy városokban majd minden
özvegyasszony, kit néhány éltes lyánynyal áldott meg a természet,
nevelés mesterségét szokta gyakorlani, még pedig lehetőségig olcsón,
hogy vetélytársnői fölött annál biztosabban víhasson ki magának
elsőséget; mi többnyire meg is történik, miután a magyar nagyon is
szereti az olcsóságot, és nem szereti meggondolni, hogy olcsó húsnak híg
a leve!
E nevelőné lyányai minden illő alkalommal kitünteték azon növendékeket,
kiknek szülei némi kis ajándékokkal örvendezteték meg őket, azokkal
pedig gyakran érezteték rossz kedvöket, kik ezen kis figyelmet nem
akarák gyakorolni. Ez rossz szokás ugyan, de ki merne ellene szólani,
miután annyi sok rossz szokás van e gyarló világban, és mégsem esik ki
feneke. Különben pedig természete az már a magyarnak, hogy az egyenes
adótól irtózik, a közvetettre pedig hatszorosan is költ; ez okból tehát,
ha husz forintot a nevelési dijból levonhat, örömest vásáról negyven
forintos ajándékot; tanul-e valamit a lyányka, vagy nem, az mindegy,
csak el lehessen róla társaságokban mondani, hogy «nevelésben» volt, s
tudjon rossz francia címiratot mázolni apja leveleinek boritékára! Ez
mindig elég az üdvösségre.
A kérdéses nevelőné idősb lyánya egykor szinházban levén, történetesen
Erzsi urasága mellett kapott helyet, s az asszony nagy meglepetéssel
ismert nála elveszett saját karperecére.
Kérdést kérdés követe, s végre kisült, hogy egy tiz éves lyánykától kapá
azt, ki nála nevelésben volt, s ki azt, mint atyjától jött ajándékot
adta át neki. A kis lyány azonnal kérdőre vonaték, és sirás közt azon
vallomást tevé, hogy a kisasszony rossz bánásmódját ajándékkal kivánta
megszelidíteni, s azért a karperecet elvivé, midőn egykor délután a
károsult hölgy lyányánál játszott.
Erzsi tehát tökéletesen ártatlan volt, s a czéliránytalan vizsgálat
miatt mégis eszét s becsületét kelle vesztenie, utóbb pedig halva
született gyermekét!
S mi történt Bandival? Csekélység! Megtudván, hogy Dorka okozta Erzsi
távozását az apai házból, első dühében az öreg asszonyt agyonüté, s
börtönbe jutott.
És a kis tolvaj lyány? Szelid feddésben részesült, s megigéré, hogy
többé nem fog ilyesmit elkövetni.
Sokan azt hiszik, hogy mindez nem baj, mert hiszen csak szegény
parasztcsalád lett semmivé!


XXIV. Utczai szemle.
Ezek elmondása után rendkivül örvendnék, ha nyájas olvasóimnak is oly
gyorsan telt volna el ez alatt az idő, mint nekem, s ha ők is szinte
meglepetnének, mint én, látván, hogy már a servitatéren vagyunk. Szives
engedelmökkel én ezt legalább reményleni bátorkodom, s azért oly
derülten folytatom kalandim elsorozását, mintha a fönebbi szomorú
történetkét nem is én mondottam volna el.
Épen jókor érkezém, mert az óra egyre járt már, s ilyenkor a
servitatéren furcsa szemléket tarthatni, ha oly jeles szemüveggel van az
ember ellátva, mely egészen a szívbe hat; a mi egyébiránt épen nem
valami rendkivüli siker vagy eredmény, mert hiszen napjainkban a
fiatalság jobbadán oly vézna dongájú, hogy bizony a nap is keresztül
sütne rajtuk, ha bástyát képezhető kemény szoknyák és bő szürke zsákok
nem ótalmaznák sugárai ellen az emberek ezen gyarló fiait és lyányait.
Az említett órában ugyanis egyenként, párosan és csordánként, akarám
mondani, csoportosan sétálgatnak mindazok, kik a világgal tudatni
kivánják, hogy ők nem hasznos és dolgozó tagjai a hazának, hanem
arszlánok, vagyis dologtalan naplopók, kik csak abban lelik örömüket, ha
bámulhatnak, s magokat is egyúttal csodáltathatják. És valóban méltán
csodálkozik az ember, midőn látja, hogy még az ily légrontó emberek
lábai alatt sem sülyed el a kövezet. Ámde hiában, én nem fogom őket
megjavítani, minek tartanék tehát szomorú szónoklatot napjaink
ferdeségeinek ezen egyik kitünőbb ága fölött!
Ah, mindjárt az első látvány is mily gyönyörű! Egy törpe úr közelít
kimért pávalépésekkel, kinek alkotásakor iszonyú nyomtatási hibát
követett el a természet, mert annyira összenyomá őt, hogy azon hús- és
csonttömeg, mellyel a lábakat, derekat és nyakat kellett volna törvényes
hosszúságra nyújtani, mind a mellbe szállott; mivel pedig a kebel ezer
meg ezer idegen szivet magába fogadhat ugyan, de annyi csontnak és
húsnak csakugyan nem adhat helyet, tehát igen természetes, hogy a mell,
régi divatú domború ablakvas gyanánt, kényelmesen könyökölt a szerény
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Magyar titkok: Regény (1. kötet) - 12
  • Büleklär
  • Magyar titkok: Regény (1. kötet) - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 3914
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2001
    30.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Magyar titkok: Regény (1. kötet) - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 3951
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1828
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Magyar titkok: Regény (1. kötet) - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4026
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1989
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Magyar titkok: Regény (1. kötet) - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 3864
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1826
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Magyar titkok: Regény (1. kötet) - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 3973
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1939
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Magyar titkok: Regény (1. kötet) - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 3818
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1888
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Magyar titkok: Regény (1. kötet) - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 3911
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1815
    34.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Magyar titkok: Regény (1. kötet) - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 3882
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1825
    32.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Magyar titkok: Regény (1. kötet) - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 3799
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1847
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Magyar titkok: Regény (1. kötet) - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 3954
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1943
    32.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Magyar titkok: Regény (1. kötet) - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4020
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1935
    31.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Magyar titkok: Regény (1. kötet) - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 3958
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1869
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Magyar titkok: Regény (1. kötet) - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 3857
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2014
    29.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Magyar titkok: Regény (1. kötet) - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 3855
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1992
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Magyar titkok: Regény (1. kötet) - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 3918
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1939
    31.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Magyar titkok: Regény (1. kötet) - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 2626
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1412
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.