Kárpáthy Zoltán: Regény - 23

Süzlärneñ gomumi sanı 4072
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
36.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
49.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
57.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.

Ezen tette által Varga uram lett a család becsületének s az egész nemes
egybegyűlt társaságnak megmentője, melyért is az összes vendégsereg
Kőcserepy tanácsos úrral együtt iparkodott őt oly mértékben kitüntetni,
a mily mélyen érezteték Maszlaczky úrral rejthetetlen és igen
természetes neheztelésöket.
A jámbor ügyvéd le volt sujtva, le volt gázolva, beszélni sem mert, vagy
olyanokat mondott, a miket maga sem értett, a statutiónál figyelmeztetni
kellett őt másoknak a szokásos formaságokra; azon gondolat, hogy a
nagyságos asszony most ő reá haragszik, egészen elvette eszét,
bátorságát, öntudatát. Rosszabbnak érezte magát egy inasnál, a ki
tányérokat tört el s fél, hogy a béréből lehúzzák.
Este felé lett vége a hivatalos szertartásnak, mely által Kőcserepy
tanácsos a Kárpáthyak uradalmába beigtattaték, akkorra elkészült az ebéd
is.
A tanácsosné philosophhoz nem illő buzgalommal sietett sajátkezűleg
nagyhirtelen elkészíteni azon süteményeket, mikhez Varga uram pusztai
szakácsnéja nem értett. Varga uram s a tiszttartók gondosságának
sikerült az asztalokat illendő fénynyel felruháztatni, s ha valami
hiányos volt, az tulajdoníttatott Maszlaczky úrnak.
Az ebéd elég izletes volt, a tanácsosné maga is megjelent az asztalnál,
természetesen igen fáradtan, kihevülve; magának kellett szegénynek a
pörkölt tortát czifrázni, mert Maszlaczky úr megszöktette a szakácsokat.
Minden volt ugyan elég, de még többnek kellett volna lenni. Eveline nem
győzött bocsánatot kérni vendégeitől, hogy ily egyszerű vendégségben
részesíti őket, hanem tudhatják, milyen balsors érte őket véletlenül, a
minek nem ő az oka. És itt minden szem Maszlaczky úr felé fordult, a ki
szeretett volna a földbe elsűlyedni. Varga úrnak ellenkezőleg nem
győztek eleget hálálkodni, nála nélkül a legnagyobb zavarban volnának.
Varga úr valóságos jóltevője az egész társaságnak, hogy a szakácsnéját
ide kölcsönözte.
Varga úr pedig gondolta magában a sok magasztalás alatt: bár főzhettem
volna számotokra mérget; nem az én hibám, hogy olyan bolond jó ember
vagyok.
Elég az hozzá, hogy ebéd végeztével a jó ősi borok, a mi hiányzott a
kedélyekből, azt is helyrehozták; ittak egymás egészségeért a jelenvolt
urak, asszonyságok, mindannyian pedig és pedig több izben ismételve a
derék házi úr és családjáért, melyet is a házi úr kellő áldomásokkal
viszonzott.
Hagyjuk őket ott mulatni. Hasztalan mende-monda, a mi ilyenkor történik;
nem érdemes, hogy valaki jóllakott emberek beszédét leirja.
Távol az asztalok zajától, a pohárcsörgéstől, a toasztok áldomásaitól, a
kastély kertjében sétál két szép lányka egyedül, midőn mindenki figyelme
egészen másfelé van vonva.
Az egyik a tanácsos leánya, Vilma, a másik a vak leányka.
Ide, e száz meg száz esztendős aristocratikus platánfák alá nem hangzik
a teremek profanus zaja, ha vannak még tündérei a földnek és égnek,
nyugodtan eljátszhatnak a hűs levelek alatt, s mérhetik parányi
araszszal a sétáló lánykák piczi lábnyomait.
Liza odadőlt védnője keblére, ki őt gyöngéden tartja átölelve, úgy
sétálnak együtt az angolkert tekervényes utjai kavicsán.
Mindketten két évvel idősebbek már, mint midőn legutolszor láttuk őket,
egyik sem gyermek többé, a vak leányka arcza sokkal ragyogóbb még,
Vilmáé sokkal halaványabb.
Halkan beszélgetnek egymással, még a falevél sem hallja meg, mit
mondanak?
– Aztán oda jött hozzám és azt mondta, hogy öleljelek meg szépen és el
ne bocsássam kezedet, mert akkor esni fogsz, mélyen, nagyon mélyen.
A vak leány valami álmát beszéli el bizonyosan, a miről azt hiszi, hogy
ébren történt. Reá nézve mindegy, akár álom, akár ébrenlét, szemei előtt
zárva a fény, csak lelkével lát s abban összezavarja a kettős lét
tüneményeit.
– Úgy ám. Milyen erősen tartott bennünket ölében, tégedet az egyik
karján, engemet a másikon, így repült velünk a levegőn keresztül, s
alattunk meg a mély víz zugott. Oh, hogy féltem!
– Sokat álmodol róla Liza, sokat gondolkodol róla.
– Mindig, mindig. Talán te nem? Mikor olyan sokáig elhallgatsz és
haragszol, ha valaki megszólít, talán nem tudom, hogy olyankor felőle
gondolkozol, mikor melletted alszom, kezedet kinyujtod s nyakamat
átöleled vele, talán nem tudom, hogy ő róla álmodol olyankor? Én nem
láttam, én nem ismerem, én csak annyit tudok róla, hogy a mint Istenhez
imádkoztam a halálveszélyben, az ő szava felelt imádságomra és midőn
karjára emelt, kezemet végigcsusztatám fején, olyan volt mint a selyem
és arcza mint az égő bársony. És én mégis erről a hangról álmodom annyit
s erről a selyemhajról; hát te, a ki láttad őt, a ki azóta is láthattad,
beszélhettél vele!
– Soha sem láttam azóta.
– Nem-e? szólt egészen elszomorodva a vak leányka. Miért nem?
– Messze utazott, igen messze.
– Igen messze! ismétlé Liza. Mit tesz az egy vak előtt: igen messze?
– S nem jött még vissza?
– De igen.
– Hát miért nem jön ő is ide? Mit hagy váratni magára, annyi időn
keresztül? Sok nap elmult már azóta, ugy-e bár? Miért nem jön hozzánk
beszélni? Látod, én csak szeretném szavát hallani, vagy ha a kezét
megfoghatnám, azt a hatalmas, erős, azt a gyöngéd, selyempuha kezet, de
te láthatnád is őt, talán meg is simogathatnád homlokát, mint az
enyimet, talán beszélhetnél vele olyasmit, a min mind a hárman
kaczaghatnánk. Miért nem tud ő ide jönni, ide mi hozzánk?
Vilma szive úgy szorongott, úgy dobogott. Tán meg kellett volna
szakadnia, ha ki nem öntheté, a mi kínnal telve volt.
Körültekinte, ha nem hallja-e meg valaki?
Senki sem járt hozzájok közel, mindenkit elfoglalt a vigalom.
– Kedves Lizám, szólt remegve, a kiről te beszélsz, azt mi nem fogjuk
látni soha, azzal mi nem beszélünk soha, azt mi legfeljebb
megsirathatjuk titokban.
– Hát nem szeret ő minket? ha nem szeret, miért jött oda, minket
megmenteni? hiszen sokkal jobb lett volna, ha el hagy ott veszni.
Vétettünk mi neki valamit? Mi oka van neki minket kerülni?
– Az igen szomorú dolog, kedves lánykám. Lásd, ez egy gazdag ifju volt,
a ki, mert maga gazdag volt, jót tett a szegényekkel, s most ő is
egyszerre szegény lett és legjobban fájhat az neki, hogy másokon nem
segíthet többé. Földönfutóvá lett. Semmije sincsen.
– Hogyan történhetett az?
– Más emberek elpörölték jószágait, miket atyja hagyott reá, csak azért,
hogy ők annál többet hagyhassanak saját gyermekökre.
– Oh gonosz emberek! kiálta fel a vak leány elszörnyedve, az Isten ne…
– Ki ne mondd! kiálta Vilma, kezével befogva társnéja száját, nehogy
kimondja az az őszinte átkot az ő szülőire.
– Azok az emberek, a kik őt koldussá tették, az én szülőim, és ez a
jószág, ez a kastély, melybe ma oly nagy zajjal helyeztek bennünket, az
ő igazságos birtoka, ez a kert az ő kertje és én szeretnék a föld alatt
– a föld alatt lenni, – a melyről őt elűzték!
A leányka zokogva dőlt le egy mohos jávor-fa tövében, magával vonva
gyámoltalan társnéját, ki szintoly hevesen sírt, mint ő, világtalan
szemeit az ég felé forgatá, mintha az Istent keresné ott, a kit sehol
sem lát.
– Minden virág, a mit itt látok, folytatá a leány zokogva, azt mondja
nekem: ez is az övé volt, ezt is ő tőle rabolták el; minden ételnél,
minden pohárnál az jut eszembe, hogy ő most talán éhezik, szomjazik, s
mikor én pihenek csöndes ágyamban, talán ő neki nincs hová fejét
lehajtani, a kit elkergettek az én szülőim ősi örökéből, azért, hogy
engemet tegyenek gazdaggá. Oh ez a gondolat megöl engem.
A vak lánykát úgy megzavarta ez az eszme, hogy sírni is elfelejtett,
mintha a túlságos rohamtól megtompultak volna túlérzékeny idegei. Csak
tagolatlan szavakat birt rebegni.
– Őtet tették nyomorulttá! kiálta fel ellenőrizhetlen fájdalmában
Kőcserepy tanácsos leánya; a kiért a lelkemet is oda adtam volna, s
nekem szerezték meg azt a vagyont, a mit az ő átka terhel!
Ha valaki lett volna a kertben, okvetlen meg kellett volna az indulatos
szavakat hallania.
– De meghidd, Liza, az Isten nem bocsátja azt meg nekik. Higyjed, hogy
szomorú vége lesz ennek. Azzal fogja őket megbüntetni, a mi nekik
legkeservesebben esik. Egész életökben az volt a vágyódásuk, hogy
engemet gazdaggá tegyenek. Én értem követtek el mindent, miattam bántak
olyan igazságtalanul ő vele; majd megtudod, hogy én meghalok nem soká és
ő nekik nem lesz, a kit szeressenek többé.
Milyen szomorú gondolat egy gyermek szivében: «nem lesz nekik, a kit
szeressenek többé!»
Odabenn a víg teremben zajosan csendülnek össze a poharak, lelkesült
vendégek rivalló hangon kiáltják az éljent az új birtokosnak, ki
diadaltól ragyogó arczczal ül a Kárpáthy családfők ősi székében s
életében talán először igazán szivéből örömmel mosolyog.
Pedig bizony mondom nagyságos tanácsos úr, rossz diadal lehet még ez!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Azt mondják, hogy egyik holló nem ássa ki a másik szemeit.
A statutio éjszakáján senki sem aludt olyan rosszul a kárpátfalvi
kastélyban, mint a mi kedves barátunk, Maszlaczky úr.
Mit ér neki, hogy a Kárpáthyak ellen megnyerte a perét, ha most a
Kőcserepyek ellenében kell azt elveszteni?
A nagyságos asszony keservesen meg van bántva általa. Egész nap egy jó
szót sem szólt hozzá, este mindenkitől személyesen elbúcsúzott, ő rá
pedig rá sem nézett.
Ez kétségbeejtő.
Ha valaki Vilma kisasszony után tudakozódott tőle, azt felelte:
– A konyhán van szegény, neki kell teljesíteni a szakácsné tisztét.
Maszlaczky úrnak mintha a szivébe döftek volna ilyenkor.
Este bocsánatot kért az elnyugodó vendégektől, ha tán hálószobáikban
valami hiányosságot tapasztalandnak.
– Legyenek ezuttal elnézők, csak egy szobaleányunk van, magamnak kellett
mindent rendeznem, a Vilma leányommal.
Maszlaczky úr oly bűnösnek, oly minden mentségen alól álló gonosztevőnek
érezte magát e szavaknál, hogy szinte jól esett volna neki, ha
büntetésből neki nem is vetettek volna ágyat, hanem azt parancsolták
volna, hogy feküdjék a pokróczon, melyen Kárpáthy János agarai szoktak
hálni.
Milyen keserves hangulatban lehetett, midőn Tamás lehúzta a csizmáit;
Bogozy régen horkolt a másik szobában. A mint lefeküdt, nem volt képes
egy szemét is lehunyni; szüntelen azon törte a fejét, hogy tehesse jóvá
szertelen hibáját? szüntelen leveleket irt majd a tanácsoshoz, majd
feleségéhez, egyszer érzékeny levelet, majd meg barátságosan vigat,
ismét férfias komolyat, azután meg alázatos meghunyászkodót s mikor
elaludt is, egyre levelet irt, mintha tizenkét Kőcserepy tanácsos volna
tizenkét feleségével s mindeniket megbántotta volna s mindenikhez irna
külön különféle engesztelő, magyarázó, felvilágosító, behizelgő,
figyelmeztető, barátságos, illedelmes, szenvedelmes, gerjedelmes
leveleket: hogy mire felébredt, csuron izzadság volt minden hajszála.
Még aludt mindenki a háznál, midőn felkelt, felöltözött, Tamást
felrugdalta álmából, gyertyát gyujtatott vele, felczibálta Bogozyt, hogy
csináljon neki irótollat s mind a kettő által titokban a poklok fenekére
ajánltatva, neki ült hajnalnak idején a levélirásnak; egy korán éber
kakas segített neki gondolkozni az ablak alatt, minden három perczben
egyet kukorítva, melytől minden jó ötlet szanaszét szaladt menten a
fejéből.
Mire a kastély élénkülni kezdett, elkészült a levél, tömérdek törléssel;
letisztázta szépen, be is pecsételte gyűrűs czímerével s feltámasztva
Bogozyt újra lefektéből, reá bízta szörnyen, hogy azzal a levéllel
fusson minden késedelem nélkül a nagyságos tanácsosné asszonysághoz, s
kézbesítse neki; de kezet csókolni el ne felejtsen.
Jobb időt nem is választhatott volna ki ennél. Este későn meghagyta
Eveline Varga uram improvisáló szakácsnéjának, hogy reggel, mielőtt
őfelkelne, forraljon vizet theának, a kávét meg készítse el, a theát
majd elkészíti ő maga.
– Soh se fáradjon azzal a nagyságos asszony, biztatá a túlbuzgó
szakácsné. Majd elkészítem én azt.
– De főzött-e már theát?
– No de akár mennyit.
Ebben hát megnyugodott a tanácsosné, sőt még ki is adta neki a drága
illatos pecco-theát az egész bádog-szelenczével.
Reggel azután, mikor a reggelizéshez csengettek, kimegy a konyhára s
kérdi a szakácsnétól, hogy forr-e már víz a theának?
– Oh már be is főztem régen.
– Befőzte! Régen! kiálta fel a tanácsosné s majd elájult ijedtében.
Természetesen, a befőzött thea olyan keserű volt, hogy ha valakinek egy
kanállal le kellett volna belőle nyelni, inkább kivallotta volna, hogy
megölte az apját.
Eveline szeretetett volna valakit találni, a kinek fejéhez vághassa az
egész theás ibriket; a szakácsnéhoz nyilván nem vághatta, mert ez a
jámbor a legnagyobb buzgóságból követte el a hibát, azt gondolva, hogy a
chinai theával is úgy kell bánni, mint a czitromfűvel.
Ekkor jött frater Bogozy a fiscalis levelével.
Dehogy csókolt kezet, azt sem mondta, hogy itt van. Suttyomban letette a
levelet a konyhaasztalra, majd meglátja a nagyságos asszony, ha arra
fordul, maga pedig szépen neutralis térre vonult a veszedelem elől.
Eveline, miután minden felállított elv és rendszer nélkül kidühöngte
magát, egyszerre megpillantja az alkalmatlankodó levelet az asztalon.
Micsoda ez? Hogy jött ez ide? Ki küldi?
Látja, hogy neki van czímezve, felbontja, s legelső, a mi szemébe ötlik:
Maszlaczky Gábor szépen kicalligraphiázott neve.
Ez jókor jött.
A tanácsosné szobájába ment vele, hogy elolvassa, a mi itt következik:
«– Mélyen tisztelt és keblem minden érzetével innepelt úrnő!
«Nincs fájdalom az enyimhez hasonlatos, mely azon tudásból támad,
miszerint én nagyságodnak kellemetlen érzelmeket okozni valék
szerencsétlen; én, a ki életemet áldoznám fel azért, hogy nagyságod
élete csupa kellemetes érzéseken folyjon keresztül. Bárha hibám
öntudatlanul támadt, nem vagyok képes azt menteni: appellálok csupán
nagyságod megbocsátani kész angyali jó szivére, mely engemet e reményre
eddig tanusított kegyei által jogosít. Reménylem, miszerint e rövid ború
ismeretségünk egén annál mulékonyabb leend, minél inkább közeledni
hiszem azon időt, melyben azon érzelmeimet, miket nagyságod eddig is
kitalált, nagyságod lábainál bevallhatom, hová engemet azontúl a
legerősebb kapcsok lánczolandnak, oly boldogság rég óhajtott érzetével,
a minőt csak az én mindent feláldozó fáradalmaim lehetnek képesek
jutalmul kiérdemelni, stb.»
Maszlaczky úr azt hivé, hogy valami okos dolgot cselekedett, a midőn ezt
a levelet megirta.
Eveline arcza lángvörösre gyulladt, a míg azt végig olvasta, s úgy
reszketett kezében a papiros, mintha az a szégyen-pir lobogtatná, mely
arczát égeti.
Magánkívül kiálta szobaleányának, hogy sietve hívja ide férjét.
A tanácsos úr rögtön jött s meglátva neje felhevült állapotját, aggódva
kérdezé, hogy mi baja?
– Nézzed ezt! Olvasd, rebegé Eveline, a fatalis levelet férje kezébe
adva.
Kőcserepy úr változatlan arczczal futotta át a levelet.
– Mi ez? Mit akar ez az ember mondani? kérdé Eveline indulatosan.
Kőcserepy úr érté, hogy mi az? azt is tudta, hogy mit akar a kis ember
mondani? Vilmára czéloz minden szavával. Ezt ő jól tudta.
Szépen összehajtá a levelet s hideg vérrel nyujtá vissza nejének,
átkozott nyugalommal felelve:
– Ez, úgy látszik, hogy szerelmi nyilatkozat.
– Nekem! Kiálta Eveline, felszökve helyéből, mint egy tigris, s ketté
szakítva a levelet.
– Úgy hiszem, hogy neked volt czímezve.
De most igazán közel volt Eveline az elájuláshoz.
Lerogyott pamlagára és elkezdett keservesen sírni dühében, szégyenében.
– Mivel érdemlettem én ezt? Mivel adtam én erre okot?
A tanácsos gonosz hidegséggel mondá:
– Úgy látszik, hogy szokott szivességeidet félreérthette, mert eddig
tanusított kegyekről beszél. Ezt magad szerezted magadnak. Miután
érzéseit előre kitaláltad, nem kellett volna azoknak táplálékot adnod.
Így tesz az, a ki a meggyulladt zsirt hideg vízzel oltogatja, hogy a
láng egyszerre a kéményen csapjon ki.
Eveline indulata nem ismert semmi philosophiai határt, kitöréseiben
minden rhetorikai formát mellőzött, a szégyen leverte, a harag ingerlé,
s e két visszás befolyás között egyátalában nem birta föltalálni azt a
belső harmoniát, a mit az antik philosophok a világ fönnállása alapjául
fölvettek.
– Iszonytató! Minő gyalázat. Én ilyen embertől…! Oh ki nem mondhatni.
Mivel érdemlettem én ezt? Én? Én!
A tanácsosné szerette volna, ha férje azzal vigasztalandá, miszerint ő
sem foghatja meg, mint lehessen valaki oly vakmerő, tekintetét Eveline
feddhetlen erényeihez bűnös gondolattal emelni, s hogy Maszlaczky
legalább is megbolondult.
E helyett a tanácsos igen hideg nyugalommal mondá neki:
– Édes gyermekem, ez az eredménye az ilyen lélektani búvárlatoknak.
Hasonló okok mindig hasonló következményeket hoznak elő. Te sejtetted,
nekem is mondtad, hogy ez az ember irántad különös érzésekkel
viseltetik, s tanulmányul akartad őt venni. E miatt tán elnézőbb voltál
iránta, mint kellene; gyakran órákig elbeszélgettél vele, mindig szabad
bejárása volt hozzád, szivesen láttad, elvitatkoztatok abstract
philosophiai tételekről, metaphysicus, psychologicus rendkívüliségekről;
– én nem akartam ellenvetéseket tenni, én teljes bizalommal akartam
megtisztelni nőmet, hanem lásd, a férfiak nagy része olyan, hogy a nőket
csak egyoldalúlag ismeri s egyről kettőről valamennyire következtet s
nehány olcsó diadal után azt képzeli a legbüszkébb, a legerényesebb
nőről is, hogy az is csak oly esendő, mint a többi, a kiknek büszkesége
meglágyult a meleg szavaktól, s a kik kezdték Pláton, s végezték
Epicuron, s hogy utoljára nincs olyan férfi, a kit a nők meg ne
hallgassanak…
Kőcserepy úr jónak látá nem zúzni össze jobban Evelinet elméje
fensőbbségével, ki valóban oly halavány volt már, a milyenné a szinpadok
minden arczfestéke sem tehette volna.
– Mennem kell vendégeinkhez, szólt gyöngéden megcsókolva neje halavány
homlokát, mondjam-e azt, hogy a tegnapi szokatlan fáradságtól gyöngének
érzed magadat, s nem jelenhetsz meg közöttük?
Eveline némán igenlé a kérdést. A tanácsos eltávozott.
A tanácsosné pedig sírt haragjában és szégyenében keservesen.
Kőcserepynek csak egy szavába került volna felvilágosítani, hogy semmi
oka sincs erre a haragra és szégyenre, de Kőcserepy úr azt az egy szót
ki nem mondta.
Eveline sietve előkeresé iróeszközeit uti böröndjéből s leült levelet
irni: választ Maszlaczky úrnak.
Kevés gondja volt a tropusokra, periodusokra, stylusa sem volt igen
virágos, hanem hangzott ilyen formán:
«Uram!»
«Én nem vagyok képes Önnek vakmerőségét eléggé méltón viszonozni.
Levelére csak megvetéssel felelhetek, s lesz gondom rá, hogy akárhol
találkoznom kell önnel, a mitől Isten őrizzen meg, ezt a megvetést
eléggé érthetőleg tudtára adjam Önnek. Levelét elébb megmutattam
férjemnek s azután a tűzbe vetettem. Több szót vesztegetni nincs
akaratom – Kőcserepy tanácsos neje.»
Punctum, pecsétet rá. A szobaleány rögtön vigye el a fiscalis úr
szobájába.
A vendégek ezalatt végezték a reggelizést, melynél Vilma teljesíté a
házi asszony kötelességeit s még egyszer elhálálkodva szertartásosan,
készen álló kocsijaikra ültek s elhagyták a kárpátfalvi kastélyt.
Maszlaczky úr utoljára maradt. Arra várt-e, hogy ott maraszszák, vagy a
válasz után epedett, vagy még valami végezni valója volt a tanácsossal?
elég az hozzá, hogy midőn az ő kocsija volt már csak az udvaron befogva,
ő még ott maradt. Pedig már Vilma kisasszony is eltávozott a teremből s
nem volt ott más, mint maga a tanácsos.
Ez is olyan fagyos, olyan visszatartózkodó volt irányában; Maszlaczky úr
háromszor is beszélgetésbe eredt vele víg, bizalmas, humoristikus
beszédbe, a tanácsos ur soha sem volt mosolygásba hozható; végre
engedelmet kért, hogy szobájába kell mennie, némely dolgait elintézendő,
s azzal ott hagyta a fiscalist.
Maszlaczky úr is kénytelen volt felmenni szobájába. A lépcsőkön végig
gondolta, hogy vajjon mi oka lehet a tanácsos e hideg magaviseletének?
még mindig az inasokért haragszik, vagy tán csak azért kedvetlen, mert
neje beteg? vagy talán valami családi jelenete volt a tanácsosnéval?
Vagy – talán nincs már szüksége az ő szolgálataira, többé nem akarja
ismerni, hanem elhajítja, mint egy kifacsart czitromhéjat?
Oh!…
Ennek a gondolatnak helyet sem engedett agyában.
Sőt kényszeríté magát vigan fütyörészni, midőn szobájába belépett.
Ott pedig várt reá Eveline levele.
A rossz kártyás reszketésével bontá fel a pecsétet s a mint végig futott
a levél nagyon takarékos tartalmán, csak elállt benne a lélekzet; azt
képzelé, hogy a székek s asztalok a szobában mind tánczra kerekedtek s
forognak körüle, mint Klimius Miklós körül a zsemlye.
Jól láttak-e szemei? Magyarul van ez irva, vagy valami idegen nyelven, a
mit csak cryptograph kulcs segítségével lehet elolvasni? Talán módja van
az olvasásnak, a páros sorokat ki kell hagyni, s csak a páratlanokat
olvasni, mint II. Jakab leveleit, a miket a börtönbe küldtek neki? –
Akár jobbról, akár balról, nem volt annak más értelme, mint hogy kedves
Maszlaczky úr, tessék kocsira ülni menten és elkocsikázni innen Istennek
hírével.
A derék férfit úgy elkábítá ez a levél, hogy neki ment arczczal az
ajtónak s csak akkor vevé észre, midőn a homlokát megütötte benne, hogy
be van csukva, s előbb ki kell nyitni, azután lehet kimenni rajta.
Nem is futott, hanem csak úgy bukott le a lépcsőkön, kezében a
vészterhes levéllel, be egyenesen Kőcserepy úr szobájába, – oly ijedten,
mint a kit üldöznek.
– Uram! Barátom! Kedves egyetlen barátom!
– Nos? mi baj! kérdezé a tanácsos csendes vérrel; még csak a két kezét
is hátratette.
– Olvassa ezt! olvassa ezt! lihegé Maszlaczky – nyujtogatva eléje a
levelet.
Kőcserepy megtett annyit, hogy az egyik kezét elővette a háta mögül,
hogy a levelet átvegye és elolvassa.
Miután elolvasta a levelet a tanácsos, vállat vont és visszaadta.
Vállat vont! Hát mit akar ez jelenteni?
– Tetszett olvasni? Mi ez, kedves barátom? Mit jelent ez a levél?
A tanácsos mosolygott. Olyan furcsán mosolygott. Mint mikor valaki azt
akarja mondani másnak: «Én nekem most módomban volna igen gorombának
lennem, hanem én a helyett mosolygok, mert ez nekem jobban illik. Én
tégedet mostan pofon is üthetnélek, mert megérdemelnéd és módomban is
volna, hanem inkább mosolygok, mert tudom, hogy az te neked még jobban
fáj, hogy az téged kétségbe ejt, ijeszt és bosszant egy izromban.»
– Kedves barátom uram. Én meg nem foghatom, hebegé Maszlaczky úr,
félelmében úgy a vállai közé húzva a fejét, hogy még egy araszszal
kisebbnek látszott, mint azelőtt. Én nem tudom, én nem képzelem, hogy
mit véthettem olyan nagyot? Én egy levelet irtam a méltóságos
asszonynak, de hiszen abban semmi sértő nem volt. Itt van nálam a
fragmentuma.
A míg Maszlaczky úr zsebeiből előkereste az idézett rondítmányt
(impurum), azalatt a tanácsos folyvást galvanisálta a kicsiny izgékony
embert ráfüggesztett szemeivel, változatlan mosolyával, egyik lábát szép
csendesen rázogatva.
– Ismerem, olvastam, monda azután, midőn az irat előkerült a fiscalis úr
valamelyik kiforgatott zsebéből.
– Méltóztatott? Igen is. A nagyságos asszony is említi, hogy levelemet
megmutatta nagyságodnak.
– Igen természetes. Hasonló leveleket minden hű és erényes feleség
legelőbb is férjével szokott közleni.
A hű és erényes szavak különösen meg voltak nyomva.
A jámbor fiscalis most kezdett csak el világosan látni.
– Uram. Kedves nagyságos úr, csak nem méltóztatik arra a gondolatra
jönni, hogy én…
– Kedves Maszlaczky, én előttem ez a dolog régóta nem titok. Én szoktam
tudni mindent, a mi körülöttem történik, azért ha nem beszélek is róla.
Minden szó, a mit ön nőm előtt mondott, előttem tudva volt azon órában.
Nőm régóta sejté azt, a mit ön ma irott levelében elárult.
– De az Istenért, kedves tanácsos úr, hát nem méltóztatott őt
felvilágosítani?
– Nem értem. Hogyan?
– Uram! kedves uram! kedves tanácsos úr! én hitem szentségére esküszöm,
hogy távol volt tőlem minden gondolat, a mivel ily aljasságot
elkövethettem volna. A nagyságos asszony nem jól értett engem.
– Már megbocsásson, édes Maszlaczky, ha előttem nőm szavának sokkal több
súlya van, mint más bárkiének. Ez nálunk férjeknél nagy gyöngeség, hogy
nőnket tiszteljük meg legnagyobb bizalmunkkal, de olyan gyöngeség, a mi
nekünk jól áll.
Kőcserepy úr mester volt a beszéd félrecsavargatásaiban.
– De uram teremtőm! Hiszen méltóztatik tudni, hogy engemet egész más
vágyak, más remények csatolnak nagyságod becses családjához, hiszen én
Vilma kisasszony kezét kivántam megérdemelni, s ebbe méltóztatott
kegyesen megegyezni.
– Annál gonoszabb uram, annál gonoszabb. Ön a barátság álarczával
férkőzött szivem közelébe; én rokonomul, fiamul vettem fel önt házamba,
s ön azon törekedett, hogy e bizalomért engem meggyalázzon. Leányom
kezét kérte s nőmet akarta elcsábítani. Ne szóljon uram, nem akarom
mentségét hallani. Ez olyan tény, melynél megszünik minden barátság,
minden tekintet, mely szétszakít minden köteléket, s nagyon csalatkozik,
a ki azt hiszi, hogy Kőcserepy, azért mert csendes, udvarias ember,
ennél a pontnál engedékenységet ismer. Ez az eset törvényen kívül áll! A
hol engem férji becsületemben megsértettek, ott én nem vagyok sem
udvarias ember, sem jó barát, sem tanácsos, ott én csak férfi vagyok, s
legyen az tulajdon édes testvérem, a ki megbántott, lelövöm, vagy
kétfelé hasítom!…
Maszlaczky úr ijedten ugrott hátra, a mint a tanácsos az asztal felé
lépett, azt hitte, hogy a papirosnyiró ollóval szándékozik őt rögtön
kétfelé hasítani.
Rettenetes dolog az, mikor az ember hosszú esztendőkön át valakivel a
legbensőbb barátságban állt, a kinek az arczát soha sem látta másként,
mint mosolyogva, a kinek kegyei által elhalmoztatott, attól egyszerre,
mint a száraz mennykőtöl megrohantatni, s azt hallani tőle, hogy ketté
akarja hasítani!
A tanácsos észrevette szavainak hatását, s nagylelkű biztonsággal mondá:
– E helyen védi önt a vendégjog: küszöbömön belől, házi oltárom előtt
bármi ellenségem sérthetlennek érezheti magát; de másutt kerüljön ön,
mert ha találkozunk még valahol a világban, az csak golyóval lesz!
E mérges szavakkal ott hagyta a tanácsos a kedves barátom uramat, ki sem
fiunak, sem leánynak nem érezte magát e perczben, sőt annyira meg volt
rémülve, hogy hinni kezdé, miszerint csakugyan elkövette azt a vétket, a
mivel vádoltatik, s annálfogva tökéletesen megérdemli, hogy őt a
tanácsos megragadja gallérjánál fogva s kidobja az ajtón, mikor aztán
egyszer kinn van, akkor fegyverrel essék neki.
Szerencséjére megtalálta a kilincset és kalapját, kifutott a folyosóra,
le a lépcsőkön; ott hagyta Bogozyt, süket Tamást és a porköpönyeget,
mind a hármat saját sorsukra bízva, felugrott a kocsijába, igért tiz
pengőt a fuvarosnak, ha lóhalálában elviszi Tiszafüredig, s el
kivágtatott a kárpátfalvi kastély udvarából, hogy még vissza sem
tekintett; csak a vadaskerten túl mert hátrapillantani, ha nem jön-e
utána lóháton a tanácsos puskával, hogy meglője?
Tiszafüredig itatni sem engedett a kocsisnak, még mindig nem levén
megnyugodva a felől, hogy a dühödt férj nem érheti-e utól, sajnálta
volna ilyen fiatal korában áldozatul esni egy sajnos félreértésnek. De
még Tisza-füreden sem érezé magát biztosságban, futtatott át Poroszlóra,
eltagadta a nevét a vendégfogadós előtt, bezárkózott a szobájába s csak
akkor kezdett lassankint magához téregetni.
És a mint azután magához tért s nyugodtan végig gondolta, a mik vele
történtek, csak akkor látta át, hogy milyen szamár volt ő, hogy ilyen
nagy lovat engedett magából csinálni!
Hogy elriasztották abból a házból, a mit az ő furfangja szerzett meg a
mostani birtokosnak, s milyen szépen megszabadult Kőcserepy attól az
igérettől, hogy leánya kezét ő neki adja! Hogy kifizették őtet apró
pénzzel, a legapróbb pénzzel a világon. Még örülhetett, hogy a bőrét
elvitte onnan szerencsésen.
Ohó, nagyságos uram, nem addig van az; itt van a zsebünkben nagyságod
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Kárpáthy Zoltán: Regény - 24
  • Büleklär
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4031
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2158
    31.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4089
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2004
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4101
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2009
    34.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4047
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1937
    34.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4005
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1968
    34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4003
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1953
    36.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 3965
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2140
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4148
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1938
    37.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    58.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4193
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2015
    35.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4030
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2024
    34.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4109
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1976
    34.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4137
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2000
    33.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4148
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2044
    33.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4250
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1939
    34.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4134
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2082
    28.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 4222
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2083
    31.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4110
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2022
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4093
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1950
    35.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4173
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1897
    34.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4126
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1938
    36.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    57.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4002
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1939
    34.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4079
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1963
    34.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4072
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1881
    36.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    57.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 3946
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2079
    32.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 25
    Süzlärneñ gomumi sanı 3988
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2015
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 26
    Süzlärneñ gomumi sanı 3959
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1990
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 27
    Süzlärneñ gomumi sanı 4079
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1990
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 28
    Süzlärneñ gomumi sanı 4078
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1935
    34.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 29
    Süzlärneñ gomumi sanı 4139
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1847
    36.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    57.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 30
    Süzlärneñ gomumi sanı 4064
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1850
    36.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    58.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 31
    Süzlärneñ gomumi sanı 4092
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1933
    34.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Kárpáthy Zoltán: Regény - 32
    Süzlärneñ gomumi sanı 1565
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 918
    41.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    60.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.