Hagyományok (1. kötet) - 10

Süzlärneñ gomumi sanı 4156
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1528
28.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
40.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
45.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
azé nincs is a békába büdös.
(Egyházaskér.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

42. Mé harakszik a kutya a macskára?
Krisztusurunk ėgy árkon akart átmönni, de az árokba sár vôt, az árok
szélibe legelt a ló, aszongya neki Krisztusurunk: „Vigyé át ezön az
árkon!“ Aszonta a ló: ű most nem viszi át, öszik. „No, hát ögyél, még
bele nem fáracz! akor sė lakjál jó.“ monja neki Krisztusurunk. Öszik is
a ló mindég azûta, ha belefárad, lėfekszik pihenni, asztán újba kezdi.
Krisztusurunk asztán a macskát êkűtte a szamáré, a szamár ott legelt az
erdő szélibe, meszszire. A mint mönt a macska, a kutya ott alutt a
füvön, ki vôt nyûtózkodva, alutt jóízűen. A macska nem látta a szamarat,
főkőtötte a kutyát, asz gondolta Krisztusurunk a kutyájé kűtte. Mikor a
kutya Krisztusurunkhon gyütt, aszonta: „Nem eszt, hanem a szamarat, az
erdő szélibe legel.“ A kutya azûta mindég harakszik a macskára.
(Szeged.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

43. A farkas mulatni megy, azután szállni tanul.
A hoszszúháti högyekön innet, a buzgányi högyekön túl, volt ėgy
Öregaszszony, annak vôt ėgy kakasa mög ėgy tyúkja. Kimöntek a
szemétdombra kapargatni; a kakas tanát ėgy garast, aszongya a tyúknak:
„Gyerünk el a kocsmába ėgy mesző bort möginni!“ „Nem bánom, gyerünk!“ A
mint mönnek, möndögélnek, előtanátak ėgy nyulat, aszongya a nyúl: „Huva
möntök? kakas koma, tyúk koma?“ Aszongya a tyúk koma: „A kakas koma
tanát ėgy garast, elmönyünk a kocsmába ėgy mesző bort möginni!“ Aszongya
a nyúl: „Én is elmék.“ „Gyere, gyere! majd többen löszünk.“ A mint
mönnek, möndögélnek, előtanátak ėgy rókát; aszongya a róka: „Huva
möntök? kakas koma, tyúk koma, nyúl koma?“ Aszongya a nyúl koma: „A
kakas koma tanát ėgy garast, êmögyünk a kocsmába ėgy mesző bort
möginni!“ Aszongya a róka koma: „Én is elmék!“ „Gyere, gyere! majd
többen löszünk.“ A mint mönnek, möndögélnek, előtanáltak ėgy farkast;
aszongya a farkas: „Huva möntök kakas koma, tyúk koma, nyúl koma, róka
koma?“ Aszongya a róka koma: „A kakas koma tanát ėgy garast, êmönyünk a
kocsmába ėgy mesző bort möginni!“ „Én is elmék!“ „Gyere, gyere! majd
többen löszünk.“ A mint mönnek, möndögélnek, előtanátak ėgy nagy
sánczot, mögáltak ott a szélin. Aszongya a kakas koma: „No, most a gyün
el velem bort inni, a ki eszt a sánczot át biri ugrani!“ A kakas
átszáta, a tyúk is átszáta, a nyúl is átugrott, a farkas is át akarta
ugrani, asztán belesött.
Ott rítt a farkas, hogy nem tud abbul a méj sánczbul kimönni, éhön köl
neki mögdögleni. A mint sírt-rítt, ehun âra möntek a kis madárkák
szödögetni, kérdöszték: „Mijé rín?“ „Harmannapja, hogy beleestem a
sánczba, nem birok kimönni!“ Könyörgött nekik, hogy horgyanak
gizöcskéket-gazocskákat, a kin ki bír mönni. „Van négy csonkafám,
kőthettök rajta?“ Hortak is anyit, hogy ki bírt rajta mönni. Örült is a
farkas, hogy nem köllött neki elveszni; de a kis madarak is örültek,
hogy lösz nekik min kőteni. Rá is fészkeltek, kőtöttek is rajta, szépek
is vôtak mán, örűt is nekik az anynyuk. Hát ėcczör mén ám a farkas,
főkijátott a fára, hogy: „Kis madár, agyál ėgy fijadat, mert kivágom a
fát, főszántom az ajját! Cselőre két lábom, hajszára két fülem, jô
tarcsd az ekét farkam!“ Akkor lėvetött neki ėgy kis fiját, a farkas
mögötte. Jôlakott, akkor êmönt a hűvösfa alá lėfekünni; mikô kialutta
magát, akkô mögén főkelt, mögén elmönt a csonkafa alá. Mikô möglátta a
kis madár, mögijett, êkeszdött ríni, hogy mán mögin mén a farkas. Mikor
odaért, mögát a csonkafa alatt, főnézött a fára, asz kijáltotta föl a
kis madárnak: „Kis madár, agy neköm ėgy fijadot, mert kivágom a fát,
főszántom az ajját! Cselőre két lábom, hajszára két fülem, jó tarcsd az
ekét farkam!“ Akkor mögijett a kis madár, hogy mán csakugyan kivági a
fát, akkor lėvetött mögén ėgy kis fiját. A farkas mögötte, jôlakott,
mögén êmönt a hűvösfa alá lėfekünni. Sírt-rítt, a kis madár, hogy az a
csúnya farkas mán êvitt két fiját, mi lösz belüle, ha mind êtanáli
vinni? Addig a farkas kialutta magát, mögén főkelt, mögén elmönt a
csonkafa alá. Mikô möglátta a kis madár: mögijett, êkeszdött ríni, hogy
mán mögin êmönt a kis madárhon a csonkafa alá, nagybüszkén főkiáltott a
fára: „Kis madár, agy neköm ėgy fijadot, mert kivágom a fát, főszántom
az ajját! Cselőre két lábom, hajszára két fülem, jó tarcsd az ekét
farkam!“ Akor mögijett a kis madár, hogy mán csakugyan kivági a fát,
akkor lėvetött ėgy kis fiját. A farkas mögötte, jôlakott, mögén êmönt a
hűvösfa alá lėfekünni. Sírt-rítt a kis madár, hogy az a hunczut farkas
mind elhorgya a kis fiját; âra szált ėgy varnyú, kérdi tűle: „Mijé
sírsz-rísz te, kis madár?“ „Hogy nė sírnék-rínék, mikor az a hunczut
farkas êvitt 3 fijamat, mán csak ėgy maratt.“ „Ha még ėcczör êgyün, ha
mongya: agyá ėgy fijadat, kivági a fát, főszánti az ajját; akkor oszt
mond neki: Vágd ki a fát, ha van fejszéd, Száncsd föl az ajját, ha van
ekéd!“ Akor mögörűlt a kis madár; a varnyú êszált, a farkas mögén
viszszamönt, mögén monta a kis madárnak, hogy: „Kis madár, agygyá ėgy
fijadat! kivágom a fát, főszántom az ajját.“ Akkor lėhujántott a kis
madár, hogy: „Vágd ki a fát, ha van fejszéd, Száncsd föl az ajját, ha
van ekéd.“ Akkor aszongya a farkas; „Ördög bújon az anyád féketőjibe!
tudom mán ki tanított mög êre, hanem maj mögtanítom én űtet.“
Akor êmönt a farkas, beleűtt ėgy rakás kukoriczaszömbe, akô kimönt az
országút közepire, ott szétterpeszködött, âra mönt a varnyú szödögetni,
möglátta a kukoriczaszömeket, odamönt, vagdalózott, hát ėcczör csak
bekumta a farkas a varnyú fejit, könyörgött a varnyú, hogy: „Ereszd ki,
farkas koma a fejem, mögtanítalak szálni!“ „Nem! Ördög bûjon az anyád
fékötőjibe! mögcsâsz.“ „Ereszd ki, farkas koma, a fejem! mögtanítalak
szálni.“ Akor kieresztötte, êszált a varnyú. Akor a farkas beleűlt ėgy
rakás kölesszömbe, êmönt mögén az országút közepire, mögén
szétterpeszködött; a varnyú mög âra mönt szödögetni, möglátta, hogy sok
köles van, odamönt szödögetni, a farkas mögén bekumta (bekapta) a varnyú
fejit, akô a varnyú mögén könyörgött, hogy: „Ereszd ki, farkas koma a
fejem! mögtanítalak szálni.“ „Nem! Ördög bûjon az anyád fékötőjibe! –
monta a farkas – mögcsâsz, mind az elébb.“ „Ereszd ki, farkas koma a
fejem! mögtanítalak szálni.“ Akkor kieresztötte, êszált a varnyú. Akor a
farkas odamönt ėgy rakás tisztabúzaszömbe, akkô mög êmönt az országút
közepire, mögén szétterpeszködött, a varnyú mög âra mönt, möglátta a sok
búzaszömet, odamönt szödögetni, a farkas mögén bekumta a fejit,
könyörgött neki a varnyú: „Ereszd ki, farkas koma, a fejem! mögtanítalak
szálni.“ „Nem! Ördög bûjon az anyád féketőjibe! mögcsâsz, mind az
elébb.“ „Nem csallak mög! ereszd ki, farkas koma a fejem! mögtanítalak
szálni.“ „Nohát tanicsál mög!“ Akkor a farkas kieresztötte, a varnyú
főkapta a farkast, vitte főfelé, mikô mán fővitte magost, kérdöszte a
farkast: „Látod-ė még, farkas koma! a fődet?“ Aszongya a farkas:
„Látom.“ „Mökkora?“ „Akkora mind a világ“. Akkô még föjebb vitte,
kérdöszte mögén: „Látod-ė még, farkas koma! a fődet?“ Aszonta a farkas:
„Látom.“ „Mökkora?“ „Mindėgy févilág.“ Akkor mögén föjebb vitte, akkô
mögén kérdöszte: „Látod-ė még, farkas koma! a fődet?“ „Látom“.
„Mökkora?“ „Mindėgy ország.“ Még hécczörte föjebb vitte, kérdöszte
mögén: „Látod-ė még, farkas koma! a fődet?“ „Látom.“ „Mökkora?“ „Mind
ėgy alma.“ Akkô még föjjebb vitte, akkô mögén kérdöszte, hogy: „Látod-ė
még, farkas koma! a fődet?“ „Látom.“ „Mökkora?“ kérdöszte a varnyú.
„Akkora mind ėgy tű.“ Még föjjebb vitte, kérdöszte mögén: „Látod-ė még,
farkas koma! a fődet?“ „Nem látom mán“. Akkor a varnyú eleresztötte, a
farkas gyütt lėfelé, akkor a varnyú utánna, mindég aszt kijabálta:
„Szalagy barát! agyonütlek! Szalagy barát! agyonütlek!“ Akkor a farkas
lėzuhant, mindön porczikáját ízré-porrá törte, mikor a varnyú mászszor
âra mönt, kérdöszte a farkast: „Mögtanûtál száni?“ „Mögám, Ördög bújon
az anyád féketőjibe! mindön porczikámat öszszetörtem a füstös tőkébe.“ A
varnyú nevette, hogy becsapta a farkast. Eddig van, ki nem hiszi: járjon
utánna!
(Szeged.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –


Mondák és rokonnemüek.

(Világteremtő és alakító mondatöredékek.)

44. A hegy keletkezése.
Mikô Krisztus urunk fėlmėnt ȧ mėnyegbe, _ȧ főd utánnȧ mėnt_, emêkėdėtt
utánnȧ, osztán mikô montȧ (Krisztus urunk:) Ámėn! ȧkkô mėgállottȧk:
_ȧbbul lėtt ȧ hėgy_, ȧbbô vȧn ȧ Kȧrȧncs teteje is, osztán az Ȧngyȧlok
templomot építėttek rá.
(Ságujfalú.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

45. A hegyek nagyobbodása.
Mikor Jézus mönt föl a mönybe, a högyek is möntek fő utánna, domborottak
fő utánna; akkô mögfenyítötte Jézus és abba marattak.
(Szaján.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

46. Az Ördög el akarta rekeszteni a világot.
Ȧ hol ȧz endrefalvi tógát vȧn, ott ȧz Ördög el ȧkȧrtȧ rekesztenyi ȧ
világot. El is rekesztėtte vȧlȧmėgygyig; hanem ȧ gombot nem érkezėtt
fėltėnynyi: ȧ kȧkȧs mėszólât, (a tógát) êsülyett. (Akkor mondta Isten:)
Ha el bírja rekesztenyi (a világot) éfélig: nȧpfėlkőtő nȧpnyugatig, ȧkkô
neki is lėsz birodȧlmȧ, odȧ nemsüt ȧ nap (De a kakas megszólalt) ȧkkô (a
tógát) besülyett a fődbe; mindėnütt mėllátnyí ȧ (besülyedt) tógátot!
(Ságújfalú.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

47. Csak ėgy aszszony vôt.
Az aszszonyok közül kettő álat vôt (előbb), csak ėgy aszszony vôt, azé
mongyuk (az imádságban) az aszszonyi álatok között. Nójėnak csak ėgy
lánya vôt, nem vôt több, fija mög 3 vôt, sėhogy sė bírta űket
mögházasítani. Ėcczör osztán mögálmotta, hogy mönynyön tüskön-bokron
körösztül oszt a kit legelőször möglát, hîja oda: magáhon, a lösz a fija
felesége. Korán röggel elindult osztán Nojé, mönt erdőkön, tüskén-bokron
körösztül, még osztán látott ėgy disznót, intött neki, hítta oda:
magáhon, a disznó mingyá lányé változott, csak ojan lány lött, mint
Nójėnak a lánya. Azután mög ėgy kutyát látott, odahítta magáhon, abbul
is lány lött, csak ojan lány lött, mint a Nójėnak a lánya. Sütét este
vôt mán mikô hazaért Nójė, vacsoráltak osztán. (Vacsora után Noe)
öszszeatta osztán űket, de a lányok ojan _ėgyformák_ vôtak, hogy Nójė
nem tutta: mölik az ű lánya, mölik fijával atta öszsze az ű lányát.
Nójėt osztán otthatták a fijaji, másfelé möntek lakni, Nójė csak
szerette vôna tunni, hogy mölik fijának jutott az ű lánya, elmönt űket
fölkeresni. Mikor odaért az ėgyik fijáhon, kérdöszte tűle, hogy vannak.
„Mögvagyunk, jó feleségöm van, nem veszekszünk, csak mindön ojan
piszkos, hogy csak úgy ragad az embörhön, aszt nem szeretöm.“ Mingyá
tutta Nójė, hogy ez a disznó, de nem szólt sėmmit sė. Mönt osztán a
másik fijáhon, attul is kérdöszte, hogy vannak, „Amúgy mögvônánk, csak
az a baj, hogy egész nap csahol a feleségöm, mind a kutya, neköm köl
halgatni.“ Nójė mingyá tutta, hogy ez a kutya, de nem szólt a fijának
sėmmit sė. Elérközött azután a harmadik fijáhon is, a mög aszonta: „Jól
vagyunk, ojan mind az édösanyám, akár csak az édösanyámat látnám, még
mikor nevet is úgy áll a szája, mind az édösanyámnak.“ E vôt a Nójėnak a
lánya, a többi aszszony álatbul lött, ezé mongyuk, hogy csak ėgy
aszszony vôt.
(Szeged.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

48. Az angol nyelv eredete.
Mikô Krisztus Urunk a nyelveket osztogatta, hogy ki milyen nyelven
beszéljen, a kezében bogrács volt, tele nyelvdarabokkal. Sorban jöttek
az emberek egymás után. Krisztus Urunk azután egyenkint adott
mindegyiknek: „Tė lögyél magyar, tė lögyél némöt, tė lögyél olasz, tė
lögyél török!“ így mentek sorban. Utoljára jött az angol; akkor már a
bogrács fenekén volt mindenféle nyelvből. Krisztus Urunk jól
összekeverte, kidűtötte, odatta neki: „No, tė lögyél angol!“ Van is az
angolban mindenféle nyelvből; azért olyan kevert nyelv: mert Krisztus
urunk mindenféle nyelvet belekevert.
(Szeged.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

49. Mióta hajlik le a szomorúfűzfa?
Mikor Heródes katonáji a kis Jézust keresték, akkor a
Boldogságosszüzmárija a szent fijával odaért a fűszfáhon, mán nem
meszsze vôtak Heródes katonáji, akkô monta a Boldokságosszűzmárija: „Tė,
fűszfa! hajolj lė a tė ágajiddal, hogy éngömet az én szen fijammal mög
nė tanájjanak Heródes katonáji!“ Akkor a fűszfa lėhajlott, a
Szüzmárijának és a kis Jézusnak a mögmöntőfája; azûta van szomorúfűzfa,
ezelőtt nem vôtak az ágaji möghajulva; akkô elszomorodott, hogy csak
mögtanálik a kis Jézust oszt öszszedarabojják. Akkô az ága is még sűrűb
lött, mint azelőtt vôt. Heródes katonáji elmöntek mellette, osztán nem
látták.
(Egyházaskér.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

50. Mióta nincs a szomorúfűzfának tüsökje?
Mikô Krisztusurunkat mögfokták, mögkötöszték: fűszfaveszszővê verték,
mert az vôt a legszúróssab, tele vôt tüsökkê. A fűszfa mögsajnálta
Krisztusurunkat, a tüsköt mind êhullajtotta, az ágajit többet (az
égfelé) föl nem eresztötte, mer mögszomorodott. Azûta van möghajulva mög
nincs neki tüsökje.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

51. Miből lett a gomba?
Mikor ȧz ȧszony úgy bănt ȧ lăngossȧl, hogy kitörölte ȧ kis gyerėk – –, ȧ
lăngost mėg elvetėtte, akkô lėtt ȧ gombȧ. Hogy ȧs sė veszszėn ê
hȧszontȧlȧnbȧ, ȧz Úristen gombănȧk teremtėtte, ȧzótȧ vȧn gombȧ.
(Galgahévíz. Pest vm.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

(Krisztusmondák:)

52. Mióta akasztják a betyárokat?
Mikor Krisztusurunk Szent Péterrel Szegedtáján járt, nagyon elfáradt,
bement a Putricsárdába pihenni; megvacsorált, azután lefeküdt egy
sarokba a fal mellé, Péter meg mellé heveredett. Éjféltájban nagy
kedvvel jöttek a betyárok, húzatták a szebbnél szebb nótákat s
tánczoltak s néha-néha odarugtak, Pétert is oldalba rugták. Mikor már
Péter kapott eleget, felkelt, Krisztusurunkat megfogta, elhúzta a fal
mellől, hogy majd ő fekszik a helyére, kapjon már Krisztusurunk is, ne
csak ő; Krisztusurunk tudta, hogy miben sántikál Péter, de nem mutatta,
úgy tett, mintha aludnék. A betyárok ezután hogy újra elkezdtek
tánczolni, eltalálta egy közülök, hogy ne mindig a külsőt rugdossák,
hanem kapjon a belső is és így megint Péter kapott ki. Reggel, mikor
felkelnek, kérdezi Krisztusurunk: „Hogy aludtál Péter?“ „Jaj, uram
teremtőm! nagyon rosszul, egész éjjel rugdostak a betyárok; hanem
büntesd meg őket uram teremtőm!“ Volt Péternél egy könyv, a melybe
beleírták, ha valami nem jó volt a világon, változtatni kellett rajta,
Krisztusurunk tudta, hogy Péter a faltól elhúzta, hogy ő is kapjon egy
pár rugást, azt is tudta, hogy a betyárok szeretik a halat, azt mondta
Péternek, hogy írja be a könyvbe: „A bėtyárok kapnak ezután könyeret mög
halat,“ a mi Péternek se hogyan sem tetszett, mikor Krisztusurunk
másfelé nézett, azt írta a könyvbe: „A bėtyárok kapnak ezután kötelet
mög vasat,“ azóta akasztják a betyárokat, azelőtt nem kaptak kötelet meg
vasat.
(Szeged.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

53. Krisztus jóslásának be kell teljesedni.
Mikor Krisztusurunk Szentpéterrel a földön járt, bekéredzkedett egy
emberhez éjjeli hálásra, a kinek a felesége éppen akkor vajúdott,
nehezen bírta megszülni a gyermekét. Az ember a szomszéd szobában adott
Krisztusurunknak meg Szentpéternek helyet, honnan minden szó
áthallatszott hozzá. Krisztusurunk és Szentpéter hogy beszélgettek, azt
mondja egyszer Krisztusurunk Szentpéternek:
„Látod, Péter; menyit szenved ez a szegény asszony? hogy vajúdik? pedig
ez a gyermek nem érdemli meg, mert mikor nagy lesz, meg fogja apját,
anyját ölni!“
Az ember és a felesége mindezt jól hallotta a szomszéd szobában s mikor
a gyermek nevelkedett, ha reá néztek, eszökbe jutott, mit jósolt az öreg
ember: hogy még őket meg fogja ölni, ha nagy lesz, ezen elszomorodtak. A
fiú mikor már nagy volt, észrevette, hogy a szülei ha ránéznek,
elszomorodnak, faggatni kezdte őket, hogy miért szomorodnak el mindig,
ha ő reá néznek? mit vétett ő nekik? A szülők hímeltek-hámoltak, nem
akarták megmondani neki, de a gyermek nem maradhatott, addig kérdezte,
hogy egyszer megmondták neki az igazat: hogy mit mondott az öreg ember,
mikor az anyja ővele olyan sokáig vajúdott? „No! ha így van, akkor én
elmegyek világgá – mondta a gyermek – hogy én kendteket ne is lássam
többé, akkor majd nem ölöm meg kendteket.“ A legény – mert már az volt –
elment más országba. A hogy bemegy az idegen országba, látja, hogy az
emberek sokan vannak egy rakáson, az asszonyok meg sírnak, jajgatnak,
odamegy, kérdezi, hogy miért szomorkodnak? Mondják, hogy háború van,
mindenkinek el kell menni a csatába. „No! akkor – mondja a legény – én
is elmegyek, úgy sem sokat ér az én életem!“ s el is ment a többivel a
csatába. A legény hogy el volt keseredve, nem sokat törődött az
életével, ütötte, vágta az ellenséget rakásra; annyira kitüntette magát
a csatában, hogy nagy úr lett a katonák között s mint ilyen
megházasodott. A szülei sokáig várták haza a fiukat, de hogy nem jött s
nem birták felejteni, utána mentek, hogy felkeresik. Addig mentek,
mendegéltek, hogy a sok kérdezgetés után mégis csak megtudták, hogy hol
lakik. Bementek, elmondták, hogy mi járatban vannak, hogy a fiukat
keresik. A fiuk akkor is a háborúban volt, a felesége pedig, hogy maga
volt, nem akart nekik helyet adni. Ekkor a fiunak az apja a zsebébe
nyúlt és kivette a fia arczképét, mely éppen olyan volt, mint az
asztalon levő, melyet a fiuk magával vitt, mikor világgá ment és
körülményesen elmondott mindent: mi hogyan volt, miért ment a fia
világgá. A fiú a feleségének minderről sokszor beszélt, akkor azután az
asszony: az ő menyük örült, hogy megláthatta az apósát és az anyósát.
Éjszakára a dívánra csinált nekik helyet, a hol háljanak. Éppen akkor
bocsátották haza a katonákat, az ember éjjel ért haza, mikor a szobába
ment, a dívánon egy embert meg egy asszonyt talált; azt hitte, hogy a
felesége a szeretőjével van ott, kihúzta a kardját s elvágta az apjának
meg az anyjának a nyakát.
Mikor gyertyát gyujtott, akkor látta, hogy a felesége maga fekszik az
ágyában és az édesapjának meg az édesannyának vágta el a nyakát.
Keservesen megsiratta őket, akkor jutott az eszébe, hogy igazuk volt,
mikor azt mondták, hogy ő még meg fogja ölni az apját, anyját.
(Szeged.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

(Őseinkről:)

54. A magyarok származása és lakóhelyei.
A magyarok és a törökök testvérek, a török a magyart ma is elfogadja
édestestvérének. Egy apától, de nem egy anyától származtak. A török volt
az idősebb, az első szülött s mikor az anyja elhalt, az apja feleségül
vette Delilát, a magyar édesanyját.
Hogy azután elszaporodtak, a török szolgájává tette a magyart, legyőzte,
alattvalója lett. Ekkor a magyarok a _Fekete-tenger_ tulsó oldalán,
_hegylábjában erdőségben_ laktak. Egyszer a törökök feje, mint
alattvalóinak azt parancsolta, hogy csináljanak a számára _kardokat_,
hogy legyen elegendő, ha csatába ereszkednek. A magyarok hozzá is
láttak, készítették a kardokat, mi közben a fejök: 18 éves nagy szál
fiatal legény odajött s kérdeszte: „Mit csinálnak?“ „Kardokat a
töröknek, hogy legyen, ha háborúba megy.“ „A töröknek? – mondta
bosszankodva – hogy még jobban alattvalójává tegyen bennünket? Ha már
csinálni akartok, csináljatok kardot, ne ilyeneket, hanem háromból
egyet!“
Éppen három volt már megcsinálva, a háromból azután egyet csináltak s
elvitték a töröknek megmutatni, hogy jó lesz-e ekkora? A török nézi,
forgatni akarja, nem bírja, haragra gyul s kérdezi: „Mit akartok ezzel a
karddal, ki birja ezt felemelni?“ „Akár én is!“ mondta a magyarok feje,
az a nagy szál legény. „Te, taknyos?“ Ennek sem kellett több, fogta a
kardot, összedarabolta a törököt. Csak hamar hírül vitték a törököknek,
hogy mit csinált a magyarok feje. A törökök mindjárt sereget küldöttek a
magyarok ellen; de a magyarok egy szálig elpusztították őket s _ott
hagyták az erdőt_ – mert még akkor _nem szántottak a magyarok –
elkerülték a Fekete-tengert_ s az innenső részén telepedtek le, hol
azután addig laktak: míg a török át nem jött a Fekete-tengeren: mert a
_török nem kerűlte el;_ hanem átjött rajta s újra el kezdte háborgatni a
magyarokat, mire a magyarok ott hagyták a Fekete-tenger innenső oldalát
is Magyarországba jöttek. Az a fiatal legény, ki a Fekete-tenger tulsó
oldalán a törököt összedarabolta, azért volt olyan dühös, vad, mert
farkastejet szopott.
Mikor a magyarok a törökök alattvalói voltak, a török úgy tett, hogyha
valami szép lányt, vagy asszonyt látott s megkivánta, erőszakkal is
elvitte. Annak a fiatal embernek az anyja szép asszony volt, mikor a
török meglátta, őt is el akarta vinni; de az asszony elszaladt. Hogy
jobban szaladhasson, letette a gyermekét egy fatörzsök mellé; de a török
utolérte s agyonütötte. A gyermeket azután farkas nevelte fel tejével,
mikor már nagyobbacska volt s észrevették, hogy anyaszülötte, _elvették
a farkastól_ a magyarok, felnevelték. Hogy farkas tejet szopott, mindig
vad maradt, erős volt, azért tették meg a magyarok fejöknek.
(Kis-Kunfélegyházáról és Majsáról Szegedre telepedettek után.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

55. Szolnok elnevezése.
Atilla Buda testvérét üldözőbe vette, mikor Buda várát megcsináltatta s
reáírta kivülről, hogy Buda vára. Buda menekült Atilla elől, de Szónok,
vagy Szolnok területén Atilla utolérte, akkor mondta neki: „Hova futsz
Buda? állj szónak!“ Innen kapta Szónok, vagy Szolnok a nevét: Szónakból
lett Szónok, máskép Szolnok.
(Zenta.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

56. Jász-Kunhalom eredete.
Jász-Kunhalmot Jász-Kunhalomnak azért nevezik, mer, Szentistván 20 kun
vitézt ott temettetött el, mer nem akarták fölvönni a keresztény
vallást. Nagy gödröt ásatott, lėhajtotta űket a gödörbe lovastû oszt
aszonta nekik: Ha a körösztén vallást fő nem vöszik, ott köl nekik
möghalni. Ezök mög készek voltak inkább möghalni, hogy sėm az ű hitüket
elhagygyák. Betemettette űket úgy, a hogy vôtak lóháton. Elevenen
betemettette űket. Onnan nevezik Jász-Kunhalomnak: mer jászok vôtak mög
kunok.
(Budáról Szegedre kerülttől.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

57. Vasas János.
Ezerháromszáznegyvenháromban már úgy fogdosták a legényeket, elfogták
Vasas Jánost is. Alkalmasnak találta a katonai vizsgálóbizottság,
bevették katonának. Mivel neki vagyona volt, arra kérte a bizottságot:
hogy időt adjon, hogy azt elintézhesse. A bizottság adott két katonát
mellé, hogy odább ne álljon. A vagyona egy házból álott. Mikor odaértek,
arra kérte kisérőit, hogy maradjanak kint, mig eladja a házat a benne
lakó szabónak, mert ha a szabó meglátja őket, mindjárt tudja, hogy
hányadán van? hogy kénytelen a házat eladni s nem veszi meg illendő
árért. A két katona igazat adott neki, kínt maradt a ház előtt. Vasas
János bement a szabóhoz és a ház felét csakhamar eladta neki, de a másik
felét nem akarta megvenni, ekkor Vasas János kiment, behítta a két
katonát, hogy elhigyje a szabó, hogy ő valóban katona: huszár. A két
katona bizonyította, hogy Vasas János csakugyan huszár. Vasas János
akkor azt mondta a szabónak: „A feleház a magáé, a fele az enyém; én az
enyémmel azt teszek, a mit akarok, ha nem veszi meg, az enyémet
felgyujtom s azután elmegyek katonának.“ A szabó kénytelen volt a másik
felét is megvenni a háznak. Vasas János elment azután a századjához.
Akkor az a szokás volt, hogy a katona, ha pénze volt, hogy el ne
lophassák tőle, odaadta a századosának s mikor kellett neki, kért a
pénzéből. A százados léha ember volt, elmulatta a más pénzét is, a
huszárét is. Mikor először kért Vasas János a pénzéből a századostól,
kapott száz forintot, hanem másodszor már száz forint helyett száz botot
kapott. A száz bot sehogy sem tetszett Vasas Jánosnak, mellé még
megtudta, hogy sok katonának a századosnál veszett a pénze s ha kérni
merte, pénz helyett bottal fizetett. Nagy bajban volt Vasas János,
elmondta a társainak, hogy ő nem hagyja annyiban, elmegy a királyhoz,
elmondja neki az egészet. A társai biztatták, csak menjen, mondjon el
mindent, ha faszolás lesz, segítik pénzzel, hogy legyen útiköltsége.
Vasas János mikor útiköltséget kapott, elindult. A hogy ment, a bakonyi
erdőbe beletévedt, itt azután a lova elpusztult: valami rezsdás
drótba(n) megsérült, ő is már majdnem éhenhalt, mikor azután
megpillantott messzire világ(ossá)ot, odatartott. A világ csárdában
volt, a csárdás a mint belépett, tudtul adta, hogy betyárok barlangja ez
a csárda. „Nem bánom én – mondta a huszár – ha az ördögöké is, csak
adjon enni! mert majd elveszek éhen.“ A csárdás egyre mondta, hogy baj
lesz, ha a betyárok eljönnek, de a huszár rá se hallgatott, hanem a
csárdás hogy főzött a betyároknak, meg se várta, hogy megfőljön a
paprikáshús, rakta befelé, egy betyár részét megevett. Félóra mulva jött
egy eltévedt vadász, ennek is megmondta a csárdás, hogy ez a csárda a
betyárok barlangja, hogy baj lesz, ha a betyárok eljönnek. A vadász
nagyon szomorú volt, a huszár vígasztaltalta, hogy ő katona: „Ne félj,
vadászpajtás! katona vagyok én.“ de a vadászpajtás csak szomorú volt.
Éjjel a betyárok megérkeztek, egyik jobban káronkodott, mint a másik; a
rablóvezér kérdezte a csárdástól, hogy: „Jött-e valaki?“ „Egy katona és
egy vadász.“ mondta a csárdás. A betyárok bementek a kis szobába, a
csárdás meg terített a betyárok számára vacsorára. Hivták a betyárok a
katonát is, vadászt is enni, hozzá láttak mindannyian. A katona jóizűen
vacsorált, vadász keveset evett, lehangolt volt. Vacsora után vastagon
boroztak a betyárok a katonával együtt, de a vadász csak szomorú volt.
Mikor már jól ittak, a katona kijelentette: „Hozzanak egy nagy
kancsóbort! tegyék teli paprikával én ezt egy hajtókába megiszom.“ A
csárdás azután behozott egy nagy kancsóbort és paprikát, a betyárok úgy
tele öntötték paprikával, hogy a fakanál megállott benne, ekkor a
betyárok azt mondják: „Ni, ni! ez a katona milyen víg ės milyen bátor?“
Ekkor mondta a katona: „Nem félek én senkitől! eszem, iszom a magam
torjában.“ A közös asztalnál a huszár felállította a betyárokat sorban,
hogy „Mindenki itt legyen és ide nézzen, hogy lássa hogyan iszom meg a
paprikás bort!“ Azután felemelte a kancsót a szájához és körben
szembeöntötte mind a tizenkettőt, erre a szemökhöz kaptak, dörzsölték a
szemöket, a huszár pedig kirántotta a kardot, egymás után sorban
tizenegynek ledarabolta a fejét, a tizenkettediket: a rablóvezért
életben hagyta, megvasalták, ekkor már segített a csárdás is. A csárdás
haragudott a betyárokra, félt a bajtól, de nem mert a betyároknak
véteni, félt tőlük, hanem mikor látta, hogy a huszár hogy bánt el velök,
ő is bátorságot kapott, segítségére ment a huszárnak. Mikor a huszár a
kardot kirántotta, a vadászpajtás ijedtében az ágy alá bujt, csak mikor
a huszár a betyárokkal elbánt, akkor bujt ki az ágy alól, akkor
győződött meg, hogy a katona: katona. „Látod, vadászpajtás! katona
vagyok én, mondtam, hogy ne félj addig, míg engem látsz!“ Az öreg
rablóvezért vallatóra fogta a katona: „Hol vannak a kincsek?“ A
rablóvezér bevezette őket a kincses barlangba, hol temérdek kincs volt,
azután a hullabarlangba mentek, hol temérdek csont volt: ide vetették
azokat az embereket, a kiket legyilkoltak. Megkérdezték a rablóvezért:
„Vannak-e még bűntársak?“ „Tizenketten voltunk!“ mondta a rablóvezér.
Ekkor a katona a vadászpajtást és a csárdást az országútra kiküldte,
hogy a király nevében rendeljen ide két kocsit, majd két kocsikincset a
királynak visz. A barlang titkos útján ki is ért a vadászpajtás és a
csárdás, mondta is: „A kiráj nevében!“ de rá se hallgattak. Akkor ő ment
ki a rablóvezérrel a barlang titkos útján. A mint az első kocsit
meglátta, azt mondja: „Hó! megállj! a király nevében le vagy foglalva,
jöjj velem!“ A kocsis nem akart menni, hanem a huszár megkötötte a két
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Hagyományok (1. kötet) - 11
  • Büleklär
  • Hagyományok (1. kötet) - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4107
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1569
    23.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    32.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    37.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Hagyományok (1. kötet) - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4278
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1459
    18.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    25.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    29.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Hagyományok (1. kötet) - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4384
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1404
    17.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    25.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    29.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Hagyományok (1. kötet) - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4261
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1360
    19.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    26.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    29.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Hagyományok (1. kötet) - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4386
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1457
    21.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    28.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    31.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Hagyományok (1. kötet) - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4432
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1413
    20.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    27.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    31.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Hagyományok (1. kötet) - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4359
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1588
    24.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    33.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    38.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Hagyományok (1. kötet) - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4417
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1619
    24.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    32.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    36.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Hagyományok (1. kötet) - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4335
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1529
    19.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    26.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    30.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Hagyományok (1. kötet) - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4156
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1528
    28.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Hagyományok (1. kötet) - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4139
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1649
    26.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    38.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Hagyományok (1. kötet) - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4097
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1683
    25.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    34.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    38.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Hagyományok (1. kötet) - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 3971
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1771
    26.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    36.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Hagyományok (1. kötet) - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 3995
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1694
    26.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    36.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Hagyományok (1. kötet) - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4265
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1713
    22.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    30.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    35.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Hagyományok (1. kötet) - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 3982
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1782
    25.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    35.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Hagyományok (1. kötet) - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 815
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 571
    23.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    31.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    34.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.