Emlékezések - 15

Süzlärneñ gomumi sanı 3942
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1884
29.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
41.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
47.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
ads place
mintegy kilenczven tagból, a Deákpárt mintegy száznyolczvan tagból
állott.
Az országgyülés deczember 10-re volt összehíva. Alakuló pártgyülését a
Deákpárt 1866. január 22-én tartá az Európa vendéglőben. Pártelnökké
Klauzál Gábor választatott. Ezután a tagok összeirták magukat. Voltak
181-en. Bánó József azt jelenté, hogy egy társaságban 20 balközépi
férfiu kijelenté, hogy ő is idejönne, ha meghivnák őket, egy másik
képviselő kijelenté, hogy Ghyczy Kálmán is hajlandó volna meghivásra
idejönni. Deák azt mondá e kijelentésekre:
– Nem vendégséget tartunk mi, hova meghivásra kell megjelenni, e kör nem
zárt kör, ide mindenki bejöhet s ha őszintén hozzánk csatlakozik:
szivesen fogadjuk.
Ugyanezen az értekezleten indítványozta Deák, hogy egy felirati
bizottság alakíttassék. E bizottság harmincz tagból volt összeállítandó,
kik közé tizenkilencz deákpárti, kilencz balközépi és két szélsőjobb
indítványoztatott. A szélsőjobbról gróf Apponyi György és Bartal György
voltak a jelöltek.
Két nap mulva, január 24-én, a balközép is alakuló gyülést tartott a
Tigris vendéglőben. A 30-as bizottságot ők is elfogadták, a pártarányt e
bizottságban ők is helyeselték, de a Deákpárt kijelölt emberei közül
csak 9-et fogadtak el, a többire nézve kinek-kinek szabad elhatározására
bizatott a szavazás. Szavazhattak a kijelöltekre vagy másokra. A szélső
jobbot egészen kihagyták s báró Kemény Zsigmond ellen, továbbá Fest
Imre, gróf Csáky László és Kandó Kálmán ellen nagy agitácziót csináltak.
Mindamellett az Európa vendéglőbeli lajstrom nyert többséget január
27-én. Legkevesebb szavazatot Jókai Mór nyert, mert a Deákpárt meg ő
rajta akart báró Keményért boszut állani.
A felirati bizottság már megalakult s működését meg is kezdé, mikor ő
felségeik január 29-én Budapestre jöttek. Épen uri bál volt az Európa
nagytermében. A császárné kiséretéből többen óhajtottak volna ott
megjelenni s a császárné főudvarmestere ezt közlé a rendezőséggel. A
rendezőség néhány tagja azonban kijelenté, hogy udvari emberekkel és
katonatisztekkel ők együtt nem mulatnak s igazi honleányok nem
tánczolnak. Megjegyzendő, hogy az Almássy összeesküvés áldozatai akkor
még a börtönt szenvedék. No hiszen, lett erre az udvarnál rettenetes
riadalom. Az udvari személyzet nem akart kevesebbet, mint hogy a
fölségek rögtön pakoljanak s menjenek Bécsbe, a magyar rebelliseket
pedig vasra kell verni. Midőn a császárné megtudta e báli botrányt, mint
a bécsi lapok nevezték, kezét tördelve így kiáltott fel: »Mein Gott, was
werden die Herren Erzherzoge dazu sagen?« (Istenem, mit mondanak ehhez a
főherczegek.)
A felirati bizottság az akadémiában tanácskozott. Elnöke volt gróf
Andrássy Gyula, előadója: Csengery Antal. A felirati javaslatot készen
Deák Ferencz terjeszté elő. Ezt minden tag számára lelitografálták, de
minden tag becsületére fogadta, hogy a bizottság tárgyalásait s a
felirat szövegét titokban tartja s a hirlapoknak oda nem adja. Midőn e
miatt egykor valaki a deákpárti körben zugolódott, azt felelé Andrássy
gróf:
– A titoktartást megfogadtuk, meg is álljuk; ki szeretné a
nyulpecsenyét, ha akkor hoznák az asztalra, mikor a nyulat nyúzzák?
A felirati javaslat egészen Deák műve. Néhány lényegtelen módosítással
elfogadta a bizottság, február 8-án előterjesztetett a képviselőházban s
tárgyalása 15-re kitüzetett. Előadója a házban Csengery volt.
Érdekes és izgalmas napok voltak ezek is.
A felirati bizottságban egy kínos jelenet történt egyszer. Deák
Ferencznek és gróf Apponyi Györgynek rettenetes összeütközése.
Apponyi a bizottságban egy hosszabb módosítványt adott elő, mely
elburkoltan az októberi diploma elfogadását s Magyarország alkotmányának
erre alapítását tartalmazta.
Kemény Zsigmond felszólítá Apponyit, hogy ne beszéljen ilyen burkoltan s
adja elő nézetét világosan.
Apponyi aztán előadá, nézete szerint az októberi diploma a legnagyobb
vivmány, melyet elérhetünk s melyre számíthatunk.
Deák erre rettentő haraggal fölállott s tartott egy olyan beszédet, a
minőt ő se tartott soha. Elszámlálta a konzervativ párt bűneit s
összetörte Apponyit, az egykori alkanczellárt úgy, hogy az többé
Magyarország politikai közéletében nem szerepelt. Azt mondá a többek
közt, hogy a magyar nemzet ellen sem magyar, sem idegen ezer év óta
nagyobb bűnt nem követett el, mint azok, kik az illir mozgalmat
felszították s a 48-iki eseményeket, tudva, szándékosan előkészítették.
S most – úgymond – mikor a nemzet és fejedelem ujra azon az úton van,
hogy egymást megértse, most ismét előállanak azok a férfiak, hogy útját
állják az üdvös közeledésnek. Engesztelhetlen haragja s a legsúlyosabb
érvek özöne borítá el szavai alatt a konzervativ párt férfiait.
Tartott vagy egy óráig a beszéd. A jelenlevők elképedve hallgatták.
Apponyi reszketve, halotthalványan ült székén. Deák után sokáig senki se
szólt. Később Apponyi fölkelt s távozni készült. Távozás közben mondá:
– Félek, hogy gyönyörü csikóimnak, miket a koronázásra tanittattam be,
nem vehetem már hasznukat.
Deáknak e beszédét a világ legnagyobb és legszebb szónoki művének mondák
a jelenvoltak. A beszéd nincs meg. Gyorsíró nem volt jelen. Jókainak, ki
jelen volt, csak később jutott eszébe jegyezgetni. A legszebb részeket ő
sem jegyezheté fel. De azért az ő jegyzetei némi halvány képet nyujtanak
a beszédről. Abban az időben – jól emlékszem rá – szájról-szájra menve a
beszéd sok része köztudomásuvá vált. Másnap mondá Jókai, czélozván arra
a körülményre, hogy Apponyiék lapja mindig a tigris-pártot – a
balközépet – támadá:
– Apponyiék addig kerülgették a tigriseket, míg rábukkantak az
oroszlánra.
Valóban úgy is történt.
A felirati általános vita február 20-ig tartatott, a részletes 24-ig.
Február 22-én a részletes vitánál tartá Deák legnagyobb és legszebb
beszédét azok közt, melyek ránk maradtak.
A beszédnek óriási hatása volt. E beszéd volt a konzervativ pártnak
akkor halotti beszéde. Ettől kezdve az Apponyi-párt örökre megszünt.
Tagjai elszéledtek, a parlament tárgyalásaiban többé részt nem vettek s
még a koronázás után a következő országgyülésre se vállaltak mandátumot.
– E beszéd után, – mondá nékem Ürményi Miksa később, – e beszéd után
csak mi ketten, gróf Zichy Nándor és én maradtunk a parlamentben s
vállaltunk mandátumot, hogy legyen mégis hírmondó az egykor oly hatalmas
konzervativ pártból.
Báró Sennyey bejött ugyan a parlamentbe 1872 őszén, de külön pártot nem
alakított. A külön konzervativ párt csakis 1875 tavaszán, a fuzió után,
alakult meg, a 66-iki feloszlástól épen kilencz esztendőre. De három év
mulva ez is meghalt a nélkül, hogy e három év alatt is élt volna.
1878-ban egyesült a középső ellenzék elemeivel s alkotá az egyesült
ellenzéket.
A 65-iki országgyülés első felirata tehát a konzervativ párt
megszünéséről nevezetes. De e felirat részletes tárgyalása alatt még egy
más érdekes dolog is történt, mely azonban sokkal kevésbbé maradt
emlékezetben.
Erdélynek külön országgyülése volt 1865-ben. A 48-iki törvényekkel ugyan
ez ellenkezett, de az udvar a 48-iki törvényeket épen nem akarta úgy
egyszerüen végrehajtani. Az Erdélylyel való uniót is csak az esetben
volt hajlandó megszivlelni, ha azt még egy országgyülés, mely
képviseleti alapon jön össze, helyben fogja hagyni.
Helyben is hagyta s most már nem volt tettleges akadály abban, hogy az
erdélyi képviselők is Budapestre jőjjenek.
1848. óta először! Tizennyolcz esztendő óta nem látott Budapest erdélyi
képviselőt.
1866. évi február 22-én jelent meg az első. Épen Deák nagy beszédének
napján.
Gyula-Fehérvár egyik képviselője volt ez. Fiatal ember, középmagas
termettel, kopaszodó homlokkal, de mosolygó arczczal. Egyszerü fekete
díszben jelent meg ott a Nemzeti Muzeum dísztermében, a hol akkor a
gyülések tartattak. De megjelenése harsogó éljenzésre ragadta a házat.
Sok képviselő fölemelkedett helyéről, úgy adott hangot kitörő
érzelmeinek.
E mosolygó férfiu, ez ifju törvényhozó pedig nem volt más, mint báró
Kemény Gábor, a későbbi közgazdasági miniszter.
Sohase kapott többé oly egyetemes, dörgő éljent.

DEÁK UTOLSÓ BÉCSI ÚTJA.
_(Visszaemlékezés 1867-re s az első nagy egyházpolitikai kérdésre.)_
A kiegyezési tárgyalások alatt a hazai főpapság szenvedőlegesen viselte
magát. Nem vélte időszerűnek kifogásait érvényesíteni az 1848-ik évi
törvények ellen, melyek az egyház és iskola kormányzati ügyeinek
vezetését is parlamenti felelős miniszterre bízták s a parlament
interkonfesszionális ellenőrzése alá helyezték.
Az egész nemzetnek pártkülönbség által meg nem zavart egyetlen kivánalma
volt a 48-iki törvények visszaállítása. Restitutio in integrum: ez volt
a jelszó. A főpapság elég hazafias és elég eszélyes volt az ő külön
álláspontját nem hangsúlyozni.
A bibornokprimás, Szcitovszky agg volt és beteges. A kiegyezés
létrejöttét nem érheté meg, az országgyülés elején meghalt.
A főpapság nélkülözte szokott vezetőjét. Különben a konzervativ
Apponyi-párttal tartott, de mikor ez Deák heves támadásai alatt
széttöredezett, a főpapság is hallgatag maradt.
De nézetéről – mint a következés megmutatta – nem mondott le.
A kanczellár Mailáth György volt, ki, valamint báró Sennyey Pál
tárnokmester is, a konzervativekkel tartott. Mailáth ismerte és
helyeselte a főpapság külön nézetét. A mit csak kanczellárságának utolsó
napjaiban árult el az esztergomi primás kinevezésével. Ámbár, s ezt itt
hangsúlyoznunk kell, maga Mailáth nem erőltette a dolgot s egyáltalán
nem exponálta magát a magas klérus programmja mellett.
1867. januárban már odáig érlelődtek a viszonyok, hogy a magyar felelős
miniszterium kinevezésére került a sor. Belcredi állása meg volt ingatva
s a korona Beust báró támogatása mellett is el volt határozva az
alkotmányi és államjogi viszályt Deák Ferencz javaslatai szerint
megoldani s az ország kormányát Deáknak és társainak adni át.
E helyzetben egészen természetesnek, a politikai ildom követelményeivel
egészen összeférőnek volt tekinthető az üresedésben levő esztergomi
érseki és primási állás betöltésével néhány napig várakozni s ily magas
méltóságnak, ily nagy közjogi hatalomnak s ily nagy javadalomnak
adományozását a néhány nap múlva kinevezendő törvényes kormányra hagyni
s ennek engedni át.
Mindamellett Mailáth György a korona elé terjeszté, hogy Simor János
győri püspök az esztergomi primási székre sürgősen neveztessék ki. A
korona elfogadta a tanácsot s 1867. január 20-án aláírta a kinevezési
okiratot.
Erről előzőleg se Deák Ferencz, ki otthon az ügyeket vezette, se gróf
Andrássy Gyula, ki miniszterelnök leendett, se báró Eötvös József, ki a
kultuszminiszteri tárczát volt átveendő, nem bírt tudomással.
Bécsi jól értesült lapok hozták a hírt január 22-ikén. Megjegyzendő,
hogy a hivatalos lapok mind Bécsben, mind Pesten mélyen hallgattak a
kinevezésről.
A kinevezés híre a Deák-párt köreiben nagy visszatetszést szült. Deák
maga helytelennek mondá bizalmas körökben. Andrássy gróf épen nem
csinált titkot neheztelő érzelmeiből. Vérmesebb deákpárti politikusok a
klubban és a képviselőház folyosóin kijátszásról, meglepetésekről
beszéltek. Készen volt a fulmináns hírlapi czikk, melylyel a Deák-párt
főlapjában támadtatott volna meg a Mailáth-Sennyey-kormány e
tapintatlanságért.
A czikket azonban Deák Ferencz nem engedte közzé tenni s általában
tiltá, hogy ebből zajt üssenek, sérelmet formáljanak. A dolgon, mint
mondá, úgy sem lehet változtatni, tehát csak kárral járna, ha mind a
korona, mind az uj primás elkedvetleníttetnék.
Simor János kineveztetése csak tizennégy nap mulva, január 31-én
tétetett közzé a bécsi hivatalos »Wiener Zeitung«-ban.
Itthon Deák Ferencz lapja agyonhallgatta a kinevezést, nem szólt róla se
jót, se rosszat, csak az ujdonságokban vett róla két sornyi tudomást.
Simor János püspök eleve már Bécsbe hivatott. Mint akkor kiszivárgott a
hír, neki nem nagy kedve volt a primási széket elfoglalni s csakis ő
felsége hangsúlyozott kivánságára nyugodott bele a kinevezésbe.
De a midőn már belenyugodott, nem késett a magyarországi róm. kath.
egyház sérelmeit a 48-iki törvényekben instituált kultuszminiszteri
állás ellen formulázni. Már január utolján átnyujtott ő felségének egy
erről szóló, gondosan kidolgozott promemoriát.
Az ebben kifejtett nézet s annak indokolása teljesen azonos azzal,
melyet Schlauch Lőrincz szatmári püspök a 80-as évek elején terjesztett
elő a Szent László-társulat egyik ülésén.
Eszmemenete legszűkebb vázlatban a következő:
A magyar király a magyarországi római kath. egyháznak legfőbb kegyura s
mint ilyen, mint supremus patronus gyakorolja ez egyház fölött a
fölségjogokat: a püspöki kinevezéseket, az egyházi javadalmak
adományozását, az alapok, alapítványok és iskolák feletti legfőbb
felügyeletet, a legfőbb fegyelmi jogot stb. Ámde a legfőbb patronátusi
jogot az egyház ruházta a magyar királyra, de nem mint puszta államfőre,
hanem mint »apostoli király«-ra. A minden más felekezet fölötti legfőbb
patronátus csak a rex apostolicus-t illeti. Ez oly jelleg, mely
specziális; oly jog, melyet a fölség nem gyakorolhat egy esetleg más
vallásu miniszter közvetitésével s nem bocsáthat egy
interkonfesszionális parlament ellenőrzése alá. A kultuszminiszter
kinevezése s a róm. kath. egyház és iskolaügy legfőbb kormányzati
ügyeinek erre bizása tehát nyilván sérelmes az egyházra, a miből
következik, hogy vagy kultuszminisztert nem lehet kinevezni, vagy erre a
róm. kath. egyház ügyeit nem lehet bízni, hanem ezeket ő felsége a
felelős kormányon és parlamenten kívül a primás közvetítésével
intézheti.
A promemoria e nézetet bőséges idézetekkel s történeti hivatkozásokkal
támogatta s ő felségének különösen figyelmébe ajánlá az egyházhoz buzgón
ragaszkodó őseinek dicső példáit.
Ez előterjesztés mély benyomást tett ő felségére. Meggyőzni látszott őt
arról, hogy a magyar ősi közjoggal s az egyház valódi érdekével csak az
a nézet hangzik össze, melyet Simor János primás fejt ki az
előterjesztésben.
Ő felsége meghallgatá e tárgyban Mailáth György kanczellárt.
Valószinüleg meghallgatott másokat is. A kanczellár egyenesen
hivatkozott a 48-iki törvényekre, melyek visszaállítása a kiegyezés
feltételét képezi s melynek csonkán való visszaállítása nem nyugtatná
meg se a nemzetet, se a Deák-pártot; a 48-iki törvények pedig a róm.
egyház kultur és iskolai stb. ügyeire kivételt nem tesznek s nem is
engednek. Főleg e körül mozgott Mailáth érvelése.
Ez nem tudta eloszlatni ő felsége aggodalmait. Szükségesnek látta Deák
Ferencz tanácsát is meghallgatni.
Deák erről a kanczellár által értesíttetvén, február 7-én a reggeli
vonattal Bécsbe indúlt s oda érve, ott a Bécsben tartózkodó magyarok
által a pályaházban nagy ovácziókkal fogadtatott. Még ez este fölkereste
Mailáth Györgyöt, ki viszont őt látogatta meg a »Hôtel Frankfurt«-ban.
Itt tudta meg Deák tüzetesen, miért hivatta őt ő felsége különösen.
Február 8-án tíz órakor fogadta ő felsége Deák Ferenczet. Ekkor kínálta
meg formaszerüleg a miniszterelnökséggel s ekkor kérdezé meg véleményét
a leendő miniszterek iránt is.
Mindezekről ezúttal nem akarok szólani. Csak a primás előterjesztéséről,
melyet ő felsége maga is megismertetett Deákkal s melyre nézve tüzetes
véleményét kérte, érintvén egyúttal azt is, minő véleményt adott erre
nézve Mailáth kanczellár.
Deák Ferencz lényegileg a következő véleményt nyilvánítá:
Hogy a magyar király »apostoli« czíme szorosan mit jelent, ezt
törvényeink nem határozzák meg s egész biztosan ő sem tudja.
Valószinüleg czímnél nem sokkal több s királyaink a múlt századokban nem
is használták – ha jól tudja – Mária Teréziáig. Azt azonban biztosan
tudja, hogy a legfőbb patronátusi jog nem a »rex apostolicus«-t illeti,
hanem a mindenkori államfőt. Ezt illeti most, midőn örökös királyságunk
van, ezt illette a választott királyok alatt, sőt a mikor a
fölségjogokat nem király gyakorolta, hanem gubernátor, t. i. Hunyady
János: a legfőbb kegyúri, püspökkinevezési, egyházi adományozási stb.
jogok ő általa is törvényesen, sőt egyenesen a római szentszék
egyetértésével gyakoroltattak. Előfordult ugyanis, hogy az Álmos herczeg
által alapított s fia vak Béla király által gazdagon dotált dömösi
prépostság megürülvén, erre Hunyady János az esztergomi szent Tamás
prépostját, István mestert akarta kinevezni s a javadalmat ennek
adományozni, de V. Miklós pápa ebben megegyezni nem akart, hanem saját
penitencziáriusát, a szent Remeték rendjéhez tartozó Valentinust
óhajtotta kinevezni. A pápa nem hajolván, végre Hunyady János a pesti
országgyűlésből 1450. évi junius 12-ről a pápának egy erélyes levelet
írt, melyben szórul-szóra ezt mondá a többi közt: »Ita induxisse in
animum, ita denique omnium generalem voluntatem esse, ut in dicta
Ecclesia hosti prius, quam tali hospiti licebit portas patefacere,
quippe libertate in regno finis, idem regno fiet. Proinde Beatitudo
Vestra, si devotam sibi fide et officio, salvam cupit esse Hungariam,
patiatur et liberam fore.« (Magyarul: »Ugy vagyok elhatározva s
mindeneknek akarata az, hogy amaz eklésiába, t. i. a dömösi
prépostságba, inkább ellenség jusson, mint ilyen vendég, mert ha vége
lesz az ország szabadságának, legyen vége magának az országnak. Ha tehát
Szentséged Magyarországot hűnek és engedelmesnek óhajtja: tűrnie kell,
hogy szabad legyen.«) Véleményét Deák Hunyady János örökké igaz
szavainak hangsúlyozása után ekként végezé:
V. Miklós római pápa e levélre elismerte Hunyady nézetének jogosságát.
Ha tehát ő, a ki király se volt s annál kevésbbé lehetett apostoli
király, mint választott kormányzó teljes joggal gyakorolhatá az összes
legfőbb patronátusi és fejedelmi jogokat s ha ebben maga a római
szentszék is teljesen megnyugodott: akkor ő felsége is nyugodt
lélekismerettel kinevezheti a kultuszminisztert s gyakorolhatja ennek
közvetítésével az egyházra vonatkozó felségjogokat.
A felhozott történeti példa nagy hatást tett ő felségére annál inkább,
mert az nagyon találó volt az alkotmányviszályra is. Deáknak ezzel
kapcsolatos egyéb fejtegetései teljesen meggyőzték őt és Simor János
primásnak reprezentáczióját nyomban félretette.
Deák február 9-én jött el Bécsből.
Ugyanezen a napon Simor János ő felsége kezébe letette az esküt.
Február 10-én gróf Andrássy, báró Eötvös, Lónyay, Wenckheim és Horváth
Boldizsár mentek fel Bécsbe.
Február 16-án visszalépett Mailáth s 17-én kineveztetett a magyar
miniszterium. A kinevezési okiratot nem Mailáth szignálta.
Mind e részleteket, t. i. a Simor előterjesztésére vonatkozókat, maga
Deák Ferencz beszélte el előttem s mások előtt. Báró Eötvös József és
Csengery Antal naplóiban, különösen Csengeryében meg kell örökitve lenni
ez esetnek.
Midőn elbeszélte: elbámultam amaz emlékező és itélő tehetségen, mely
képes volt ő felségének rögtönözve e kérdésben a legmeggyőzőbb érvet
előhozni s miután Hunyady János ezen leveléről én addig sohase hallottam
semmit, kérdém tőle, hol lehet azt a levelet olvasni:
– Arra már biztosan nem emlékszem, – mondá, – hanem vedd elő Kelemen
Historia Juris Hungarici Privati könyvének első kötetét s a Johannes de
Hunyad Gubernator czím alatt marginalis jegyzésben megtalálod, hol
olvasható a levél.
Deák ez után még tizenkét nap hián kilencz esztendeig élt, de többé
sohase látogatta meg Bécset. Beszélt ugyan a királylyal még többször is,
de mindig Budán a királyi palotában vagy vendéglőbeli lakásán Pesten, a
mikor a király látogatta meg őt.

EGY DEÁK-ADOMA.
Sok adomát adnak szájról-szájra, melyről azt hiszik és vallják, hogy az
Deák Ferencztől származik, melynek azonban Deák soha hírét se hallotta.
De viszont Deáknak is sok adomája jár szájról-szájra jó vagy rossz
alakban, gyakran eltorzítva, gyakran eredeti, egyszerü alakjából s
találó jelentéséből teljesen kiforgatva. Zichy Antal is egykor egy
Deák-adomát szőtt parlamenti beszédébe, melylyel demonstrálni akarta,
hogy Deák miként vélekedett a vármegyéről s miként azokról, kik a
megyerendszert a negyvenes években üldözőbe vették. A Deák-adomát
azonban nem igazi alakjában adta elő.
Sietek megjegyezni, hogy Zichy Antal nem akarta az adomát kiforgatni,
sőt annak egészen helyes értelmét s jelentőségét akarta a parlament
előtt feltüntetni. Hanem hát, az adoma is, ha igazi, saját alkatu költői
mű, melyben meg kell lenni a mese egyszerüségének és plasztikájának s az
epigramma szellemszikrájának és élességének. Deák adomái különösen
kitünők e tekintetben, de Zichy Antal előadásából az adomáknak épen e
kitünősége hiányzott.
A Deák-adomák kétfélék.
Voltak Deáknak pikáns és nem pikáns adomái, melyeket ő a magán és
társaséletből ellesett, vagy másoktól hallott, a melyeket ő minden
konkrét alkalmazás nélkül pusztán kellemes időtöltésül, társaságának
mulattatására szokott elbeszélni. Czélszerű, ha az ily adomák is
lehetőleg azzal a czikornyátlan egyszerüséggel adatnak elő, melynek Deák
példányszerű mestere volt annyira, hogy összes íróink és közférfiaink
közül alig lehet valakit e tekintetben hozzá hasonlítani. S különösen
nyelvének és beszédmódjának magyarossága az, mely megérdemli, hogy
íróink és elbeszélőink lelkiismeretesen tanulmányozzák és kövessék.
Természetes azonban, hogy nincs valami szembeötlő abban, ha az ilyfajta
adomákat kiki az eredetitől többé-kevésbbé eltérő alakban adja tovább.
Egészen másként kell tekintenünk Deák más fajta adomáit.
Deák ugyanis klubban vagy magán tanácskozásban nem egy politikai és
irodalmi kérdést gyakran egy élczes ötlettel vagy egy alkalmazott
adomával vagy egy szándékosan előidézett komikus helyzettel döntött el
vagy világosított meg. Az ily ötletek vagy alkalmazott adomák azok,
melyek különösen megérdemlik a Deák-adoma nevet. Ezek gyakran nagy
politikai bölcseséget tartalmaznak, gyakran hosszu és komoly
gondolkodásnak s mély megfigyelésnek néhány szóban kifejezett becses
eredményei. S hasonlítanak gyakran az emberiség nagy gondolkozóinak
úgynevezett »bölcs mondás«-aihoz.
Az e fajta adomákhoz tartozik az is, melyet Zichy Antal a parlamentben
elmondott s jó czélzattal ugyan, de nem egészen hű alakban mondott el.
Hiányzott adomájából a valódi plasztika s az adoma epigrammai éle se
volt egészen az igazi.
Az adoma az én tudomásom szerint lehető hűséggel a következő:
Deák a negyvenes évek elején – mint később is – – igen jó bizalmas
viszonyban volt az akkor úgynevezett czentrálistákkal, kikhez báró
Eötvös József is tartozott. Ezek különben mind az általa vezetett
nemzeti oppoziczióhoz tartoztak, de e pártban külön árnyalatot képeztek.
Ők a parlamentáris kormányzat és miniszteri felelősség behozására
törtek, de a municzipálisták elleni eszmecserében a vármegyék hibáit,
gyöngeségeit, visszaéléseit rikitó szinekben festegették s gyakran
megtámadták a vármegyékben azt is, a mi ezekben jó és üdvös volt. Deák
ezért gyakran megintette, nem egyszer élczeinek tárgyává tette őket.
Báró Eötvös a »Falu jegyzője« czímű regényét egyenesen a
vármegye-rendszer ellen írta s a mi vétek, bűn és visszaélés a
kiváltságos nemesi osztály által a vármegyében valaha elkövettetett, azt
egyetlen vármegyében személyesítve tárta a közönség elé a regényben.
Mikor a regény készen volt, annak egy díszes kötésü példányát
személyesen elvitte Deákhoz, átadván azt baráti emlékül s megkérvén
Deákot, hogy ha elolvasta, mondja meg róla véleményét.
Abban az időtájban jelent meg dr. Máttyus-tól a lovakról egy különben
becses szakkönyv, melynek ez volt a czíme: »Lótudomány.« E könyvnek
czímlapján le volt rajzolva egy beteg ló s erre rá volt rajzolva
mindennemű betegség, mely a lovakon csikó koruktól fogva vénségükig
előfordulhat. Mindennemü belső és külső betegség.
Deák rögtön elolvasta báró Eötvös irányregényét s midőn pár nap mulva
báró Eötvös őt meglátogatá s a regény felől véleményét kérdezé, Deák nem
felelt egyenesen, hanem eszében tartva azt, hogy báró Eötvös minden
elképzelhető megyei visszaélést egy megyére alkalmazva, élénk költői
tehetséggel felhord a regényben, egész komolysággal oda fordul
Eötvöshöz:
– Ismered Máttyus Lótudományát?
Báró Eötvös megütközve feleli:
– Nem ismerem.
Deák erre előveszi Máttyus könyvét s a czímlapot s azon a beteg lóalakot
mutatva, ezt mondja:
– Nézd barátom, mind ez a lóbetegség előfordul, hanem azért ilyen ló
nincs a világon s nem is volt.
Báró Eötvös, a költő, a tudós s az államférfi egy szót se szólt többé,
mert ebből teljesen megértette, miként vélekedik Deák a megyerendszer
elleni hajtóvadászatról.
S különösen miként vélekedik a »Falu jegyzője« czimü regény politikai
értékéről.

KÉT KIS DEÁK-ADOMA.

I.
»Sohase tartsd grácziának, ha oda kell adnod, a mi a tied.«
E bölcs mondásnak története van, melyet Deák Ferencz igy adott elő:
»Gyakran csodálatos befolyása van az emberre annak, a mit gyermekkorában
látott vagy hallott. Talán négy esztendős gyerek voltam, mikor egyszer
édesapám elvitt magával Németujvárra látogatóba az öreg Batthyány Lajos
herczeghez. Édesapám és a herczeg jó ismerősök voltak, s a herczeg
szerette apámat.
Mig az öregek egymással beszélgettek: addig engem a herczeg parancsára
egy inas kivezetett a kertbe játszani. A kertésznek volt egy fia, ki
velem egykoru volt, s kivel csakhamar összebarátkoztam. A kertész két
narancsot adott nekem ajándékba és a kertészfiuval s a két narancscsal a
parkban igen jól mulattam.
A mint ott játszadoztunk, egy útkanyarulatnál jön szemközt a herczeg
édesapámmal. Apám meglátja nálam a narancsokat, s azt kérdi tőlem:
– Hol vetted fiam azt a szép gyümölcsöt?
– A kertész bácsi adta.
– Jól van fiam, de most jer a kegyelmes herczeghez, kináld meg a
narancscsal s mondd neki tisztességtudással: Kegyelmes herczeg tegye meg
azt a grácziát, fogadja el szegénységemtől ezt a két narancsot.
E szavakra én a két narancsot erősen megszoritottam, s kezemet hátratéve
azt mondám:
– Nem adom.
Édes apámat meglepte e gyermeki dacz, szégyelte magát a herczeg előtt, s
haragosan, botját fölemelve kérdé tőlem:
– Miért nem adod?
Erre ujra daczosan feleltem:
– Nem adom, mert ez az enyém.
Apám ujra haragba jött, de őt a herczeg lecsillapitá s aztán a herczeg
hozzám jövén, arczomat megsimogatá s e szavakat mondá:
– Derék gyerek vagy fiam. A tied az a narancs. Soha se tarsd grácziának,
ha oda kell adnod, a mi a tiéd.
E szavakat – úgymond Deák Ferencz – soha se felejtettem el, gyakran
eszembe jutottak akkor is, mikor a bécsi kormánynyal alkudoztunk.

II.
»Magad légy olyan ember, mint a milyennek fiadat szeretnéd.«
E bölcs mondásnak szintén története van, melyet én mondok el.
1872-ik évi karácsony előtt való nap délutánján meglátogattam Deák
Ferenczet Angol Királynő szállodai lakásán. Szerencsére néhány perczig
maga volt.
– Azért jöttem kedves bátyám, hogy megkérjem, engedje meg, hogy fiamat
ide elhozhassam.
– Hány éves a fiad?
– Negyedfél.
– Miért akarod ide hozni?
– Hogy kedves bátyámat láthassa, azt hiszem akkor különb ember lesz
belőle.
– Ostoba beszéd.
Rossz kedve volt az öreg urnak, nem szólt többet s én nem hoztam a
dolgot elő többé, noha tervemről le nem tettem.
A következő nyáron gyakran kivittem a kis fiut az állatkertbe. Ott
találtam egyszer Deák Ferenczet Kvassay Laczi társaságában, a mint nézte
Casanova asszony oroszlánait és kezében fogva simogatta a kis hat hetes
oroszlánkölyket.
Eléje vezettem fiamat azt mondám neki:
– Fiam, nézd meg ezt a bácsit. Ez Deák Ferencz. – Ma van junius 6-dika.
Ha felnősz jusson eszedbe, hogy te még láttad Deák Ferenczet. Légy erre
büszke, s légy erre méltó.
Deák Ferencz komoly képpel nézett reám és a fiura. A fiu odament hozzá,
az oroszlánkölyökről lehuzta kezét s megcsókolta azt. Az öreg ur arcza
szeliddé vált, s kezét reátévén a fiu fejére, azt mondá nekem:
– A gyermekek legjobban követik apjuknak példáját. Magad légy olyan
ember, mint a milyennek fiadat szeretnéd.

DEÁK FERENCZ BETEGSÉGE.
Eszembe se jut az orvosok mesterségébe belekontárkodni s a mit magam se
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - Emlékezések - 16
  • Büleklär
  • Emlékezések - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4191
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1958
    32.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Emlékezések - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4180
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2019
    30.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Emlékezések - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 3995
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1976
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Emlékezések - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4046
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1969
    31.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Emlékezések - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4060
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2014
    29.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Emlékezések - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4163
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1880
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Emlékezések - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4121
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2029
    30.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Emlékezések - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 3947
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1852
    28.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    38.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Emlékezések - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4145
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1895
    35.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Emlékezések - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 3959
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1950
    32.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Emlékezések - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 3961
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1964
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Emlékezések - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4066
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2061
    31.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Emlékezések - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 3984
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1898
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Emlékezések - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 3944
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1873
    32.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Emlékezések - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 3942
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1884
    29.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    41.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • Emlékezések - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 822
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 500
    49.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    61.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    66.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.