A régi jó táblabirák: Regény - 14

Süzlärneñ gomumi sanı 4097
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2022
33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
53.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
Pedig oly igazán boldog volt, miként boldogok azok, a kik az égben
vannak.

X. A BOLDOG LABYRINTHOK.
Könnyű most ügyvédnek lenni. Mai világban csak jó emlékező tehetség kell
hozzá, a paragraphusok bő ismerete, megfelelő stylus curialis, jó két
talp, mely nem fárad el a járás-kelésben; a többi mellékes dolog.
Hajdan művészet, virtuozitás volt az ügyvédség, a pör hasonlított egy
gyönyörű lovagjátékhoz, egy szellemi tornához, hol ügyesség, merészség,
tárgy- és helyismeret nagy előnyöket adtak; mikor már lováról le volt
verve a hős, még akkor is felülkerülhetett, s megesett, hogy az alperes
exequálta a felperest, ha ügyvéde bátor és nevének megfelelő dalia volt.
Az igazi ügyvéd kezében jó eszköz volt minden világi tényező, a
tisztújítástól kezdve fel az országgyűlésig; a kitérések, kifogások,
mellékútak gyakorlatában alkalma volt remekelni; egy szóval, minthogy
már benne vagyok a classicus hasonlításokban, a hajdani ügyvéd oly
viszonyt képez a mostanihoz, mint a négy szilaj paripát kormányzó kocsis
nyaktörős útakon a locomotivon ülő tender-vezetőhöz, kinek egyéb gondja
nincsen, mint hogy ki ne menjen a kerékvágásból.
A Krénfy contra Fenyéry pör olvasása valódi gyönyör lehetne egy igazi
ügyvédre nézve. Mindkét fél ügyésze remekelni akart e válságos ügy
eldöntésében, melyben a rokonszenv, az emberi jogok, a becsületesség
kétségtelenül Fenyéry részén voltak, de a kérlelhetlen törvény még
világosabb jogot adott a felperesnek.
A birák szíveik szerint mind kénytelenek voltak Fenyéry tettét
helyeselni, de a jog szerint el kelle őt itélniök. Lippay maga aláirta a
tanúvallomást azon ember ellen, kit az életben tán legjobban becsült,
legjobban szeretett.
Az első biróság rokonszenve csupán annyi jót tehetett irányában, hogy
szigorú itéletét szabad lábról engedé neki feljebb vinni a hétszemélyes
táblára.
Jószágai elvesztését nem gátolhatta meg. Azokat még ezen évben elfoglalá
a brenóczi uradalmak birtokosa s többé a nagy kiterjedt uradalmat nem
háborítá az a közbe tolt földdarab, melyért a brenóczi ősök annyi
áldozattal, haraggal és erőszakkal küzdöttek valaha és mindig
sikertelenül.
Fenyéry pöre ezzel a felsőbb régiókba vitetett át.
A kérdés második pontja volt a személyét illető büntetés.
Ezalatt azonban egy szerencsés eset jött közbe.
Minden oldalról szerencsésnek lehet azt nevezni, nem csak azért, mert
véletlen, de mivel nagy jótékonysággal hatott mind a mi ügyeinkre, mind
azon emberekére, kiket e regény folytán nem fogunk megismerni.
Ugyanazon évben, a midőn a felső megyéket az éhhalál ostromolta, hazánk
alsóbb megyéiben nem csekélyebb csapás fenyegeté a közjólétet.
A mi kedves Dunánk, kit a vers «hazánk szíverének» nevez, ugyanazon vers
sóhajtása szerint «be sokszor megárad». Dunamelléki elménczség ilyenkor
azt szokta mondani, hogy «kicsiny a Duna», tudniillik nem fér belé a
víz. A mi pedig belé nem fér, az kiönt a vidékre s elpusztít
husz-harmincz falut s egynehány ezer embernek megint nincs kenyere.
Ismét kenyérről van szó! Erről a kimondhatatlan prózai tárgyról, melynek
olyankor eszünkbe sem kellene jutni, a mikor regényt irunk és olvasunk.
Ez a rettentően leverő tanúbizonysága az ember földi származásának,
szellemi kisebbségének. Az emberi büszkeség semmi előtt sem lehet
annyira megalázva, mint a kenyér előtt.
A jámbor táblabirák szinte tudták azt, hogy a kenyér milyen nagy
szerepet játszik a földi tényezők között, s egyik közép megyében,
melynek vidékén a kenyérpusztító elem minden évben garázdálkodott,
összeültek a nemes rendek s megvizsgálva a megye térképeit,
elhatározták, hogy a nemes folyót eddigi szabadalmaiban megszorítandják
s a hol túlságosan regényes kalandor hajlamból illetlen kanyarulatokat
képez, ott egy szép átmetszést követnek el rajta, s kényszerítik azontúl
egyenes úton járni.
E bölcs terv annak rende szerint határozatba is ment, az átmetszés
kijelöltetett a térképen vörös tintával, a költségvetés is megtétetett;
hanem…
… ekkor azok a tisztelt hazafiak, a kiknek a földén keresztül kellett
volna húzatni az átvágásnak, felemelék az ő pálczáikat és azt mondták,
hogy ebből ugyan semmi sem lesz.
Volt közöttük egy pár nagy birtokos, egy csoport kis birtokos, ezek nem
engedték jogaikat, ellenálltak, pörlekedtek, mérnököt, küldöttséget
megugrattak, a jelpóznákat feltüzelték, gyűléseken czivakodtak,
perlekedtek, a sok perből, perorvoslatból kényelmes gát készülhetett
volna már mind a két partján a kérdéses folyamnak, mely évről-évre nem
szünt meg azontúl is a nemes közbirtokosság szénáját, szalmáját a pörben
forgó félszigetről betakarítani; hanem azért egy hajszálnyit sem
engedett senki a maga jogaiból.
Nem is igen bátorkodott már minden gyenge szívű ember e per
bolygatásához fogni, mert annyi volt már abban az egymással ellenkező
itélet, parancsolat, határozat, hogy a ki tisztába akart volna jönni,
semmi hatalom sem mentheté meg, hogy az öt érzékét oda ne veszítse.
A mondott évben új veszélylyel fenyegette a jövő tavasz az alvidéket. A
felföldön roppant havak estek, a miből gyanítani lehete minden prófétai
ihlet nélkül, hogy rendkivüli árvizek fognak aláomlani s lesz ismét
siralom országszerte.
Volt azon időben az említett megyének egy vasszívű alispánja, a ki az
előre sejtett veszélyen törődve, egy szép napon parancsot adott ki a
járásokban, hogy kétezer szekér huszezer emberrel jelenjen meg a
vitatott félsziget előtt.
Azon a napon ő maga oda vezérlé az egész sereget, s a nélkül, hogy a
birtokosoknak csak jóreggelt is kivánna, helyet méretett az ásandó új
medernek a félszigeten keresztül, neki állított embereket, szekereket, s
meghagyta mindenkinek, hogy ha az ég rájok szakad, se hallgassanak senki
szavára, hanem ássák, hordják a földet, mig benne tart.
A meglepett közbirtokosság félreverte a harangokat e rettentő erőszakra,
protestált, opponált, teljes tehetsége szerint; fenyegetőzött
törvényekkel, visszatorlásokkal; senki sem hallgatott rájok s huszezer
embert lehetetlen volt birtokukról kihajigálni.
A sérelmet vallott felek nosza futottak Bécsbe – Budára! Fellármáztak
minden törvényhatóságot, orvoslatért a rajtok elkövetett istentelen,
égbekiáltó erőszak ellenében. Mint rendén is volt, egy pár hét alatt meg
is kapták, a miért jártak; a magasabb hatóságoktól kiadatott a
parancsolat az alispánhoz, hogy a míg a kérdés mibenléte bővebben
megvizsgáltatik, addig ne merje folytatni az erőszakos
folyamszabályozást.
Arra az időre épen készen is volt az alispán a munkával. A Duna már
akkor szépen folyt a félszigeten keresztül. Tessék ezt repellálni.
S e vakmerő tény által, melyben ily sérelmesen megbántotta a birtok igaz
jogait, megmenté az egész vidéket örök időkre a szokott Istencsapásától.
Ez analog esetben sok mellékes körülmény hasonlított azokhoz, a mik
Fenyéry perében előfordultak.
Az alispán a megye határozatát foganatosítá; ezt cselekedte Fenyéry is.
Amaz törvényellenes hatalmaskodást követett el a nemesi szabadalmak
ellenében; Fenyéry bűne is épen ez volt.
Ott az országos csapás elhárítása volt a merész tett indoka; Fenyéryt is
ugyanaz buzdítá.
A megtörtént tett sikere ott teljesen igazolá a heroicus orvosi műtét
helyességét; itt szinte úgy.
E hasonlítások váltak Fenyéry ügyének nagy egészségére.
Azt ugyan a törvénykiszolgáltatás legfőbb piaczain sem neki, sem az
alispánnak nem engedheték el, hogy a közjog tályogaiba olyan merész
keresztvágásokat mertek tenni, az alispánnak alkalmasint fel kellett
mennie ad audiendum verbum, mely állapot a közéletben veszélyes crisis
fogalmául volt feljegyezve. Fenyéry is megkapta itéletét, miszerint az
általa sértett birtokos, ha fejváltságával megelégedni nem akar, egész
birtokát lefoglalhatja. Hanem azért az alispán orráról senki sem mondta
azt, hogy hosszabb lett, mint azelőtt volt; s Fenyéry minden egyéb
büntetés alól teljesen fölmentetett, visszakapta ügyvédi oklevelét s
neve nemcsak megyéjében, de az egész hazában az ünnepeltek közé lőn
sorozva.
Az, hogy vagyonát elveszté, bánatra nem érdemes bohóság. Huszonöt éves
korában, eleven észszel, tele szívvel minden ember gazdag!


MÁSODIK RÉSZ.
EMBER CSAPÁSAI.

I. A NYUGTALAN LÉLEK.
– Kedves Irénem, kedves kis tündérem! mi megválunk egymástól. Én nem
maradok önnél tovább. Én nem akarok azon a tájékon maradni, a hol
diadalt ül az igaztalanság s büntetést kap az erény. Nekem ez a Fenyéry
senkim és semmim, nem is kellene rá semmi gondomnak lenni; azt sem
foghatják rám, hogy szerelmes vagyok bele, elmultam negyvenhat
esztendős; teljes életemben távol tudtam magamat tartani minden
bohóságtól, de ha mégis eszembe jut, hogy minő igazságtalanság történt
egy nemesszívű férfival; – mert bár tudom, hogy ön előtt, kedves Irénem,
nem tünt ő fel valami kellemes alakban, de azért a kérges külső alatt
valóban tiszta, nagy lélek lakik; és ha eszembe jut, hogy e nagy
léleknek, ki míg gazdag volt, annyiak jóltevője tudott lenni, most
földönfutóvá kell lennie, ajkamig jön a keserűség. Nem, kedvesem, nem
élhetek tovább azzal a gondolattal, hogy ez annyiban marad. Mondják,
hogy szenvelgő, bolond vagyok; mondják, hogy olyan ügybe ártom magamat,
a mihez semmi közöm; nevessenek ki; mind azzal nem törődöm semmit. A
megmentett ezerek hálasóhajtása felmegy az égbe, de nem megy fel Bécsbe;
szükséges, hogy azt valaki felvigye. Az a valaki én leszek. Úgy is
mindig szoktam magamnak olyan dolgot keresni, mely rám nem tartozik;
most ez lesz az. Én eljárom a minisztereket, agyonbeszélem a
referendáriusokat, kisértete leszek valamennyi udvari ágensnek; ha az
ajtót bezárják előttem, bemegyek a kulcslyukon; úgy is «czifra
asszony»-nak hínak a parasztok. De meg nem nyugszom addig, a míg vissza
nem disputálom Fenyéry itéletét. Azért ne is vegye rossz néven tőlem,
kedves Irén, hogy elmegyek; ne is iparkodjék marasztani, mert bizonynyal
elmegyek. Ez föltett szándékom és ettől el nem állok.
Hogy e hosszú mondolatot Leonora tartá, azt említenünk is fölösleges
azok előtt, a kik vele ismeretesek.
A szép Dobokyné nevetve kérdezé:
– De hát miből fog Bécsben élni oly hosszú ideig?
– Az az én gondjaim közé tartozik; ha negyvenhat évig megéltem
tisztességesen, a nélkül, hogy valaki azt mondhatná, miszerint
megcsaltam, vagy koldultam tőle, ezután is csak megélek. Azért, kedves
Iréném, ez órától kezdve már csak vendég vagyok önnek házánál, még pedig
olyan vendég, a kinek be van fogva a szekere.
Irén nem is iparkodott a jeles delnőt marasztani, sem elválását
alkalmatlan érzékenykedéssel nem igyekezett nehezíteni; sőt maga
segített neki a szükséges holmikat csomagokba rakni, bőröndjeit
elrendezni, maga gondoskodott útikészleteiről. Az elutazás órájában is
megkimélte minden elájulástól, szívgörcsőktől, a mik olyan illendő
kisérők hasonló catastropháknál. Még csak nem is sírt, midőn őt utoljára
megölelte, megcsókolta, midőn a kocsiig kikisérte, mely a kapu-bejárás
előtt állt felpakolva.
– Erős szív, kedvesem, csak erős szív! un coeur ferme! biztatá őt
Leonora, kinek magának is oly erejébe került könyeit vissza parancsolni,
hogy kínjában minden ismert nyelven elmondá Irénnek, hogy csak erős
szíve legyen; pedig a jó lélek csak saját magát akarta azzal biztatni.
– És ha válni kell, váljunk gyorsan, mondá hirtelen felszökve a hintóba.
Adieu!
A kocsi elrobogott; Leonora szemeit törlé, midőn senki sem látta már és
suttogá magában:
«Erős szíve van annak a gyermeknek. Un tête d’enfant, et un coeur de
lyon.» Ezt a mondást mindjárt fel is jegyezte naplójába.
Mindig ilyennek ismeré ezt a lánykát. Szíve tele érzelemmel; mert oly
finom, hogy egy párja vesztett madárka szenvedésit is megérzi, s
érdekkel tud viseltetni egy beteg hangya sorsa iránt, de tud parancsolni
magának! Mennyire szerette őt, talán anyját sem jobban: még sem mutatta
ez érzést; pedig képzelhetni, mennyire rosszul esett neki. Maga Leonora
is csak egy hajszálnyira volt attól, hogy elfeledve spartai jellemét, a
leghevesebb könyekre fakadjon, s kedvenczét átölelve, ott minden ember
előtt össze meg összecsókolja; és ez aligha meg nem történt volna, ha
Iréne legkisebb kezdeményezést tesz rá. Derék leány volt, hogy nem
tette. Erős szíve van.
Az egész úton adott foglalkozást ez a gondolat Leonorának. Mire Bécsbe
ért, egészen ki volt eszméjében dolgozva az a szilárd, belül
szellemgyöngéd, kivül aczélkemény jellem, mely nem sír, midőn szíve jobb
felétől örökre megvál. E csodás ellentétekből még csodásabb lélektani
bonyolulatoknak lehetett támadni, melyeket Leonora mind a
leggyönyörűbben megfejte, azokat egymással kiegyezteté, s naplójába,
mely életbölcsészettel tele volt, fel is jegyzé érdemeik szerint.
Bécsben azután beszállt azon vendéglőbe, melyet Irén előtt kijelölt,
hogy legelső leveleit oda intézze, a míg a sors más megállapodási helyet
mutatand számára; ott egy szerény szobácskába felhordatá holmiait, s
midőn már ideiglenes kényelembe tevé magát, hogy uti fáradalmait
kipihenje, kopogtatnak az ajtaján.
– Ki az?
– Egy hölgy. (Ismerős hang.)
Felnyitja az ajtót. És ime ki borul a nyakába? Senki sem más, mint az ő
kedves kis vasszívű tündérkéje.
– Hát ön itt? kérdi Leonora, ki nem tudta, hogy örüljön-e, vagy
ijedtében sikoltozni kezdjen?
– Egy órával hamarébb érkeztem önnél.
– S miért jött?
– Ugyanazon okból, a miből ön.
És ezen azután elkezdtek kaczagni és sírni, és újra kaczagni és sírni,
mint a hogy philosophok nem volnának képesek tenni, a hogy csak nők
tudnak egyszerre sírni és kaczagni szíveik mélységes érzelméből.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Leonora, igéretéhez híven, kisértete lett a referendariusoknak, ijedelme
az agenseknek és fátuma minden rangon levő hivatalbeli embernek, a kinek
legkisebb befolyása volt a Fenyéry-perben.
Egy hónap alatt úgy ismerte már a miniszterek, kamarások, titkos
tanácsosok bejárásait, mint egy húsz esztendeig szolgált sollicitator és
rettegésben tartott minden embert, a kiknek szerencséje volt
megismerkedni élőszóval elmondott vezérczikkeivel.
A derék urak kénytelenek voltak őszinte bámulattal nyilatkozni az
asszonyi ékesenszólásnak ily különös mértékbeni adománya felett s a
hideg lelte őket, a mikor nevét a kihallgatásért folyamodók között
olvasták, mert ettől menekülni nem lehetett; ez nem engedte magát emberi
nyakról lerázni, ez elől hiába tagadta el az ember magát, ott is
rátalált, a hol legbiztosabbnak érezte magát s nem tágított, nem engedte
magát kidisputálni; úgy tudott kérni, okoskodni! ez képes volna az
ördögöt rábeszélni, hogy mosdjék szappannal.
Hanem azért a per még is elveszett.
Az a hit, hogy egy peres ügyben a birákhoz szaladgálás, informálás
változtat valamit a dolgok folyamatán, valóságos babona, egyenlő szűk
felfogás a jégeső-hárítóval, a zivatar elleni harangozással és a
sympatheticus gyógymódokkal.
Fenyéry vagyonvesztési pere minden felebbezésen elbukott…
– Már pedig én azért sem teszek le róla; szólt a védnő kis
tündérkéjéhez, kinek az volt a dolga, hogy míg ő az illető országos urak
szíveit rettegteté, az alatt Irén családi összeköttetésénél fogva azok
urnőihez lelve bejuthatást, két oldalról segített a jó urak számára
meleggé tenni a poklot.
– Én még most sem adom fel ügyünket, monda Leonora egy reggelen, egy
nagyon sáros, piszkos reggelen, felkapcsolt volantjai, szürke harisnyái,
csatos felczipői, s hóna alá csapott esernyője jelképei által
gyaníttatva, hogy ma ismét nyakába ölti a várost, még pedig annak oly
érthetetlen utait, a hova nem kell elegáns öltözékben menni. E
tekintetben különben sem igen volt alkalmazkodó.
Irén sohajtva kérdezé, hogy hová akarja azt még feljebb vitetni.
– Az Istenhez! szólt Leonora, esernyőjét malasztteljesen emelve magasra.
Én nem állítom, hogy különös nagy reményem van, miszerint az égből egy
pár menykövet imádkozom alá, melyek a felperest és másokat eszökre
térítsenek, de folyamodom az emberi szíveken uralkodó Istenhez. Oh,
gyermekecském, az Isten nem fogyott ki csodatételeiből most sem. E felől
majd fogok én önnek egy történetet beszélni, hanem most arra nem érek
rá, mert mennem kell és estig alkalmasint nem is jövök haza, addig is
adieu, kedvesem.
A védnő és a kis tündér megcsókolták egymást, azután az előbbi kopogó
felczipőivel végig csattogott a folyosókon; Irén utána nézett az
ablakból, s látta, mint vágott keresztül az utcza közepén, nem igen
keresve, hogy hol kisebb a sár?
Irén egész nap egyedül volt a vendéglőben, semmi kedve sem lehetett
kimenni. Az eső megpihenés nélkül szakadt egész késő estig; a zuhogó víz
úgy tombolt az ablak fölötti rézcsatorna csövében, mint valami kínjában
kaczagó elkárhozott lélek, a ki jobb szállás hiányában oda vette magát.
Irén egész nap azt hallgatta, és rajzolgatott egy kis képet, melyen egy
zuhogó hegyi patak volt és az átvezető híd le volt törve, s két ember
úgy áll a két parton és nem tudja, hogyan jusson át egymáshoz? Az egyik
férfi, a másik leány. Azután este is lett, besötétedett; a lámpákat is
meggyujtogatták, Leonora még sem jött haza.
A két hölgy szobái egymásba nyiltak, a miért azokat úgy rendezték el,
hogy az egyiket használták ebédlőnek, a másikat hálószobának.
Irén vacsorát rendelt mindkettőjük számára, vizet forralt a theának; jó
meleg szobára várta Leonorát.
Azután, hogy még sem jött, csengetett a pinczérnek, hogy hozza fel az
estebédet. Sokszor hallotta azt a jókedvű babonát, hogy ha valakit
nagyon várnak az ebéddel, és azután már nem győzik várni, akkor csak
szaporán tálaltatni kell, mire az étel az asztalon van, a várt személy
is ott leend.
Most az egyszer különös kivételképen ez eset nem teljesült be. Leonora
nem jött meg és Irén egy falatot sem tudott enni; minden étel elhült,
megfagyott, a theakatlanból kifőtt a víz és Leonora még sem jött haza.
Irén már komolyan aggódni kezdett, a midőn egyszerre meghallja a nagy
eső-tocsogásban az ismerős kopogásokat; még künn az utczán meghallotta
azokat, száz hordár, utczakölyök, kofa s egyéb sárban járó teremtés
lépései közől kiismeré az ő sarkos czipőinek csattogását.
Előre kifutott eléje a lépcsőkig.
Nem csalatkozott; csakugyan ő jött.
Köröskörül csupa sár volt, mintha hajtóvadászatról jönne s lóháton
vágtatott volna keresztül turfás lápokon és márga földeken s azoknak
minden szinű sárpecsétjeit hozná magával. Kalapja, köpenye keresztül
ázva, keztyűi paczallá téve.
– Az Istenért, Leonora, hol járt ön? kérdé aggódva Irén, és sietett
barátnéját mentül előbb a meleg szobába vinni, vizes ruháitól, czipőitől
megszabadítani, s addig feleletet sem várt kérdésére, míg ismét szárazba
nem öltözteté, azután ismét nem engedte szóhoz jönni, míg a kis theás
asztalt oda nem vonta a kandalló mellé, a honnan Leonorának föl sem volt
szabad kelni a kényelmes karszékből; lábai alá egy puha zsámolyt tett és
azután teletölté findzsáját theával, azt megitatta vele, tányérján
darabokra szelé a sültet s csak azután foglalt ő is helyet mellette és
olyan elégültséggel nézte, mint fogyasztja Leonora a kettőjök számára
rendelt vacsorát és theát, mintha az saját étvágya volna.
– Ön nyugtalanul várhatott engem, szólt végre Leonora, midőn kissé
magához birt térni e működésből; tudom, a várakozás a legnehezebb
föladat, ez próbálja meg legjobban a philosoph lelket. Messze jártam,
aligha nem jártam ma négy mértföldet. Azt hiszem, meg is áztam egy
kicsit. Nem vehettem az esernyőnek semmi hasznát, az eső még nagyobb
cseppekben hullott róla rám. De nem tesz semmit.
– Miért nem fogadott fel egy bérkocsit?
– Ah, az nem lehetett kedvesem. Nem olyan helyen jártam, a hol bérkocsi
kell; látja, hogy elmerültek a czipőim. Az mind gyerekség. Nem árt
nekem. A kholera idején, mikor annyira el voltam foglalva a betegekkel,
sokan kérdezték, nem félek-e, hogy én is megbetegszem? Oh, én nem érek
rá beteg lenni, nekem nincs arra időm! Most is azt mondom. A kinek a
lelke úgy el van foglalva, semmi hatása arra a test törékenységének.
Egész nap ma ülök le először.
– De hol jár ön annyit?
– Azt majd elmondom egyszer. Istent kisérteni jártam, annyi bizonyos, és
aligha sikertelenül. Mától fogva igen jó reményeim vannak.
– Hogyan? kérdé Irén rendkivül érdekelve.
Leonora leönté az utolsó csésze theát, megmelegíté kezeit a kandallónál;
a hideg csak most látszott belőle kimenni tökéletesen. Vagy talán nem a
hideg volt az, hanem valami sötét bús történetre való visszaemlékezés,
mely jobban megborzogatja az ember testét, lelkét, mint a nedves
zivatar?
– Azt mondtam ugy-e kegyednek, hogy egy különös eseményt fogok
elbeszélni, ha visszajövök, melyben csodálatos jelensége van annak, hogy
azon általános szellem, kit a felvilágosodás hamis bölcsei úgy
szeretnének megtagadni, vízzé, léggé tenni, vegytani alkatrészeire
szétbontani, most is úrkodik az emberek sorsa felett és tanúbizonyságait
adja lételének ott, hol legjobban kétkednek azon. Iréném, az Isten él!
Azt mondom, hogy az Isten él. – Csak ezt a kis történetet hallgassa meg.
Leonora bezárolá az ajtókat, meggyujtá az éji lámpát, új szenet rakott a
kandalló tüzére, s akkor arra kérte Irénét, hogy előbb feküdjenek le
szépen, mielőtt elbeszéléséhez fogna, mert ez olyan történet, a mit az
ember csak úgy mer végig hallgatni, ha takaróját fejére húzta, s
bizonyossá tette magát felőle, hogy ajtók és ablaktáblák jól be vannak
zárva, ágy alá és szekrénybe sem rejtette el magát senki.
Oda künn most is egyre szakadt az eső, s a rézcsatornában zuhogó víz
infernalis párdalt bömbölt a kandalló kürtőjében helyét nem találó
széllel; az utczákon nem hallatszott már egyéb, mint egy-egy elkésett
kocsi robogása, mely olyan sokáig eltart, míg el tud enyészni.
A két hölgy olyan félve bújt fekhelye menedékei közé, csak ott érzi az
ember magát igazán bizton az éj és a képzelet rémei elől.
– Kedves Irénem, kezdé Leonora, egy történetet fogok önnek elmondani egy
ember életéből, melyet a napokban kellett egész iszonyatosságában
megismernem. Ezen ember Brenóczi István gróf. Elég szomorú emlék alkotja
e név ismeretét önre nézve. Ön eléggé tudja, minő büszke, önmagával
eltelt ember ő. Ez a gőg nagy szerencsétlenség volt azokra nézve mindig,
a kik vele érintkezésbe jöttek valaha. Ön hallotta talán már egyszer
azon catastrophot életében, mely őt Cynthia grófnő anyjának férjévé
tette?
– Nem hallottam.
– Azon igen csodálkozom, mert sokan tudják. Ő egy fiatal leányt
elcsábított, s szülei tudta nélkül titokban felvitte magához Bécsbe. A
leány egy nyugalmazott huszártiszt gyermeke volt, kit a gróf azzal
szédített el, hogy majd nőül veszi. A gróf sokáig rejtve tartá a leányt,
ily nagy városban könnyű ismeretlenül maradni; hanem azért egyszer
mégis, midőn épen kedvesét látogatni ment, a mint titkos szállása
ajtaján belépett, a leány helyett annak apját találta az elfogadó
teremben. A vén katona addig szót sem váltott vele, míg az ajtót be nem
zárta mögötte, s akkor elővett egy pisztolyt a zsebéből és bemutatta
magát, hogy ő annak a leánynak az atyja, a kit a gróf elszöktetett.
Brenóczi István azt hitte, hogy a sértett apa párbajt akar vele víni, s
késznek mondta magát minden elégtételre. Oh nem uram, szólt az apa, itt
csak egy pisztoly van, ez nem párbajvívásra való. És azután tudtára adta
a grófnak, hogy ezúttal semmi egyéb választása nincsen, mint vagy főbe
lövetni magát, vagy elvenni azt a leányt nőül, a kit elcsábított. A gróf
szabadkozott, a mint lehetett, de utoljára is kénytelen volt átlátni,
hogy elszánt emberrel van dolga, ki őt vonakodás esetében oly hideg
vérrel lövi főbe, mintha csak czélba lőne, s kénytelen volt beleegyezni.
Ekkor felnyitá az apa a mellékszoba ajtaját; ott volt egy pap, két tanú
és egy halvány reszkető nő. A katona bemutatá előttök a grófot, megmondá
neki, hogy ez a két tanú a menyasszony két testvére, a pap pedig
nagybátyja, s ez által megfosztá őt attól a reménységtől is, hogy a
tanúk előtt tiltakozzék az erőszak ellen vagy őket kényszerített
házassága körülményei ellen bizonyságokul használhassa. Meg kellett neki
esküdnie az elcsábított leánynyal, aláirni a házassági kötvényt,
folyvást a pisztoly végével homlokán. Mikor a szertartásnak vége volt,
az örömapa, a násznagyok, az eskető pap vették holmieiket, magokat
ajánlották, kocsira ültek és elmentek haza. A menyasszonyhoz nem szóltak
egy szót is, nem bánták azontúl, akármi történik vele.
István gróf kétségbe volt esve. Nagyszerű kilátása volt egy előkelő
herczegnővel leendő összeköttetésre, ki vén volt ugyan, de gazdag és egy
ranggal magasabb a grófnál, s most ez im szét volt tépve, semmivé téve,
s a helyett beültetve a családba egy névtelen köznemes leány, kinek apja
nyugdíjból él, testvérei prókátorok és a ki neki már azelőtt kedvese
volt.
A gróf rögtön elküldé új nejét maróthi jószágára, ott egy kis szerény
lakba számüzé, a honnan a nőnek soha sem volt szabad még csak a megyei
székvárosba is kimenni.
Ott szülte számüzetése első hónapjában Cynthiát a szerencsétlen grófné,
ott nevelte őt hét éves koráig, még tán emlékezik ön arra a mélabús
arczra, mely olykor a tarnóczi kastélyban megjelent; ön lehetett akkor
tán négy éves.
Cynthia hajlama ön testvéréhez még ezen időktől kezdődik.
A gyermek érezni látszott anyja szenvedéseit, s mindig rejthetetlen
gyűlölettel viseltetett azon körök iránt, honnan anyja számüzve volt, s
daczosan kereste a rangján alóli társaságokat.
Midőn atyja és testvére Brenóczra jöttek lakni, őt elvették anyjától, s
ott nevelteték magok előtt; anyját csak nagy ünnepeken volt szabad
meglátogatnia, mindig egy udvarmesternő kiséretében, ki rendesen úgy
bánt Cynthia anyjával a maróthi házban, mint egy cseléddel; a mit
azonban Cynthia százszoros mértékkel fizetett vissza neki a brenóczi
kastélyban.
Azt tartották felőle, hogy soha gonoszabb, boszantásokra találékonyabb
gyermek nem volt nálánál a földön; de én sokszor láttam őt anyjánál, ott
olyan volt, mint a galamb, csupa szeretet, csupa gyöngédség, ki a komoly
szenvedő hölgy minden arczmozdulata előtt remegett.
Az anyja néhány év mulva azután meghalt. Cynthiát fölvitték Bécsbe! El
kellett válnia játékszereitől, játszótársaitól s egész parasztos
magaviseletétől.
Ott szép, bájos delnőt neveltek belőle, a ki csillaga lett az előkelő
köröknek.
Részesült mind azon bálványozásban, mire szépsége és helyzete
följogosítá. Keze által a Brenóczi család ismét új gyémánt kapocscsal
fűzhetett egy új ragyogó nevet törzsfája leveleihez. Voltak főurak, kik
boldognak tartották volna magokat, ha neveiket elfogadná. Sőt beszéltek
egy németországi fejedelmi család ivadékáról is, ki két izben megújított
ajánlatot tett István gróf előtt.
Cynthia mindazokat visszautasította.
Mire vár még? mondák az emberek egymás között. Minő szerencse után jár
még képzelődése?
És a midőn így keresték a magasban Cynthia elképzelhetetlen
eszményképét, akkor egyszerre kisült, hogy a grófnő egy vagyontalan
köznemes ifju után ábrándozik, kivel gyermekkorában tán együtt játszott
szembekötősdit, s kit azóta sem feledhet. Ez az ön testvére.
Ki birná leirni azt az elkeseredést, mely a brenóczi grófok szivét
ellepte, midőn a botrány kitudódott. Hogy kaczaghatott az egész világ!
Herczegek helyett egy korhely köznemes, egy tekintetes úr!
– A gyalázatos parasztvér! kiálta István gróf, kit kétségbeejtett az a
gondolat, hogy az ő megbocsáthatatlan összeköttetése által egy köznemes
leánynyal, ez a vérszerinti vonzalom az alsóbbak után, mint valami átkos
testi kór, ivadékról ivadékra átmegy s elkorcsosítja a Brenócziak
ibolyaszinű nemes vérét.
A leány a legborzasztóbb szellemi kínzásokon ment ezután keresztül, hogy
gyűlölt hajlamáról lemondjon. Ön sajnosan tudja a következményeket, hogy
Cynthia ezt nem tevé, hanem makacsul, megtörhetetlenül maradt szívének
első, örök hajlama mellett, s szerencsétlenné tette általa mind magát,
mind önnek testvérét.
Testvére, Illés, a grófnak első házasságából, egy angol myladytől
származott fia, párbajra hívta ki testvére gyűlölt kedvesét, a hol az
hatvan lépésről lőtte meg a grófot tomporán, hogy az összerogyott és
elájult. Azt mondják, hogy ha Illés lőtt volna elébb, amannak kellett
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - A régi jó táblabirák: Regény - 15
  • Büleklär
  • A régi jó táblabirák: Regény - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4159
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2053
    33.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4209
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1989
    33.1 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 4284
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1924
    34.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.3 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4088
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2084
    30.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4156
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1929
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4157
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2025
    31.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4064
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1912
    34.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4187
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1923
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.6 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4184
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1892
    36.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4139
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1886
    37.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    57.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4139
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1947
    34.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4108
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1978
    32.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4102
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1856
    36.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4097
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2022
    33.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4129
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1944
    36.2 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 3987
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1927
    35.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.5 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 17
    Süzlärneñ gomumi sanı 4147
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1909
    37.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    58.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 18
    Süzlärneñ gomumi sanı 4036
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1920
    36.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    58.1 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 19
    Süzlärneñ gomumi sanı 4140
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1895
    37.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    59.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 20
    Süzlärneñ gomumi sanı 4147
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2009
    35.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    57.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 21
    Süzlärneñ gomumi sanı 4188
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2024
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 22
    Süzlärneñ gomumi sanı 4268
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1877
    36.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.0 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    56.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 23
    Süzlärneñ gomumi sanı 4095
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1887
    33.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 24
    Süzlärneñ gomumi sanı 4022
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1929
    34.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 25
    Süzlärneñ gomumi sanı 4159
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1942
    36.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    55.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A régi jó táblabirák: Regény - 26
    Süzlärneñ gomumi sanı 2951
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1470
    39.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    59.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.