A nazarénusok - 13

Süzlärneñ gomumi sanı 4049
Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1899
32.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
45.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
ads place
akkor még a zürichi helvét hitvallásuak énekes könyveit használták
majdnem kizárólag. A »Sion Hárfája« czimü énekes könyvet, mely Bazelben
1837-ben jelent meg, csak később fogadták el általánosan. Fröhlichnek se
ideje, se nyugalma nem volt házassága előtt ahhoz, hogy nagyobb és
rendszeres munkát készithetett volna. Levelezése azonban kiterjedt volt
s magánlevelei részint eredetiben, részint másolatokban százanként
forogtak követői között. Szorgalmasan olvasták, sőt könyv nélkül is
betanulták azokat.
E levelekben a világnak romlottságát, az uralkodó egyházaknak
erőszakoskodásait s más vallások tévelygéseit élénk szinekkel ecseteli s
szentirásbeli idézetekkel bizonyitja. Magyarázza hol egyik, hol másik
hittételét s köztük leginkább a felnőttek keresztségének egyedül való
jogosságát. A biblia egyes igéit gondosan fejtegeti s ezernemü intést és
irányt nyujt arra nézve, miként viseljék magukat a hivők az állammal és
az uralkodó egyházakkal szemközt, hogy a surlódást és viszályt lehetőleg
kikerülhessék.
E leveleken kivül Fröhlich némely más idegen, de kegyeskedő szellemben
irt olvasmányokat is ajánlott követőinek. Ez olvasmányok leginkább
Hofacker, Baxter és Yung iratai voltak.
Hofacker württembergi lutheránus pap és iró volt s valahonnan
Fröhlichnek személyes ismerőse. A kegyeskedésben rendkivül elmerült s
egyházi beszédeit, melyek a mult század elején e szellemben készültek, a
hasonló vallásos kedélyüek kedvelt olvasmánynak tekintették.
Baxter, ha jegyzeteim helyesek, angol puritán lelkész volt s a XVII.
század második felében élt és működött. Némely munkája németre is le van
forditva. Különösen »A szentek örök nyugalmáról« szóló művét német
protestánsok még a mult század elején szerették olvasni.
Yungról s Éjszakák czimü könyvéről már e munka más részében
megemlékeztem. Ez is Angliában élt és halt meg a XVIII. század végén,
mint lelkész.
Mindezeket Fröhlich nem tartotta s nem is tarthatta elégnek hivei
számára. E könyvek mégse az ő hitbeli különös felfogását tolmácsolták. S
azért, mihelyt megnősült, rögtön hozzálátott, hogy követőit tisztán az ő
számukra készült olvasmányokkal lássa el. Munkái közt talán legelső,
mindenesetre a legelsők egyike az, melynek czime: »A megtért hivőnek az
államegyházhoz s az államvallásnak a Krisztus evangyéliomához való
viszonyáról.«
E röpiratot nem láttam eredetiben, csak magyar forditásban. Igy is csak
kéziratban. Azt hiszem, Kalmár István pacséri »püspök« forditotta
magyarra, ő mutatta nekem 1873-ban a kéziratot. Nyomtatásban csak néhány
iv lehet e könyvecske. Finsler G. zürichi iró azt állitja 1854-ben
megjelent egyházi statisztikájában, hogy e könyv a svájczi nazarénusok
előtt csaknem szimbolikus tekintélylyel bir. A magyar nazarénusok
ezelőtt huszonöt-harmincz évvel a hitvallások és egyházak közt való
viszonyok megitélésére irányadó műnek tekintették.
E munkában Fröhlich az államegyházat és az államvallást ostromolja.
Érveit nem a történelem gazdag tárházából s nem a haladás és
közszabadság nagy érdekeiből meriti látszólag. Remek irodalmi művek s
nagy államférfiak szónoklatai tárgyalják e kérdéseket. Fröhlich
tudományos és irodalmi műveltsége alig volt képes mindezt felölelni. De
nem is ily művel tudott ő hatni az ő egyszerüen gondolkodó közönségére.
Az ő műve köznapi s mint szoktuk mondani, kézzel fogható okoskodások
lánczolatával egyszerüen a szentirás egyes igéire hivatkozik s azokat
magyarázza. A nazarénus, a kinek csaknem minden olvasmánya a
szentirásból áll, igy érti meg a kérdést legjobban.
Ezen kivül még három művéről emlékezik Finsler G.
Egyiknek czime: »Az isteni félelem és istentelenség titka«. A másiknak
czime: »Nyugalom szerző morzsalékok«. Mind a kettő általános tartalmu
vallásos értekezésekből áll. Kegyes intések, szentirásbeli mondatok
idézése s fejtegetése s a »sátán incselkedéseinek« leirásai töltik be e
műveket. A sátán incselkedései alatt Fröhlich mindig a más egyházak
tanitásait s hitbeli szokásait érti. – Harmadik művének czime:
»Szivkönyvecske«. Ezt inkább imának lehet tekinteni.
Mindegyik mű kicsiny.
Én ezeken kivül még két munkáját láttam magyar forditásban. Egyik az,
melyről már föntebb megemlékeztem, a melyet akkor irt, a mikor családját
tőle elszakitották. A másik a polgári házasságról szól s az egyházi
házasság kényszerét támadja meg. Ennek czimét nem ismerem.
Keletkezésének története következő:
Thurgau kanton az 1838-ik évben a nazarénusok házasságát általában
érvénytelennek mondta ki s miként Aargau is, ágyasságnak minősitette.
Meg kell jegyeznem, hogy az üldözések már Aargauban is megkezdődtek s
nem sok idő mulva a hauptwyli telep nyugalmát is felzavarták.
A mint Thurgau rendeletét kibocsátották, Fröhlich hivatalos
előterjesztés alakjában kérdést intézett a kanton tanácsához, hogy az
érdemes tanács adna neki felvilágositást arról, vajjon:
– Hol van az a szentirásban megirva, hogy a házasságnak egyházinak és
csupán csak egyházinak kell lenni?
Természetes, hogy a tanács e kérdésre meg nem felelt. Vagyis inkább
azzal felelt, hogy a törvénytelennek kimondott házasság »elkövetőit« ugy
az egyházi, mint a világi törvények értelmében még az eddiginél is
szigorubban kezdte üldözni. Fröhlich ekkor egy emlékiratot intézett ujra
a tanácshoz, melyben a polgári házasság czélszerüségét s egyedül való
jogosságát bizonyitja.
– Ha a tisztelt tanács meg nem felel a hozzá intézett kérdésre, hát majd
megfelelek én!
Ez volt emlékiratának jogczime.
Aargau kanton, ha jól emlékszem, 1873-ik évi juniusban határozta el a
polgári házasság behozatalát. Fröhlich küzdelmei s nagy szenvedései után
egy emberöltő mulva.
Fröhlichnek tehát igaza volt s ő bátran, csüggedetlen küzdött az
igazságért.
Egykor őt számüzték, nejét tőle elszakitották s törvényes itélettel
becstelennek mondták ki s ezenfelül üldözték; négy ártatlan édes
gyermekére rásütötték a fattyu bélyeget s elhelyezték őket a lelenczek
és törvénytelen szülöttek közintézetébe. Csupán azért, mert apa és anya
saját benső hite szerint polgári házasságot kötött egymással.
Ime: mikor az államnak és egyháznak hatalma szemben áll az embernek
igazságával!
Fröhlich és neje ma már a sir örök álmát aluszszák. Rettentő fájdalmaik
emléke egyuttal dicsőséges igazságuknak is emléke.


AZ UTOLSÓ ÚT.

I.
(Az utazás. – Münchenben. – A hauptwyli társalgások. – Találkozás
Fröhlichhel.)
Hencsey tehát elindult utolsó útjára hű kisérőjével, Béla Józseffel,
hogy fölkeresse és szinről-szinre lássa Fröhlichet és a svájczi
atyafiakat.
Összes pénzecskéjüket Hencsey vette magához s minden osztozkodás nélkül
ő teljesitette az utazással járó közös kiadásokat. E közös gazdálkodás
azonban csak Salzburgig tartott. Hencsey gyöngéd figyelő lelke
észrevette, hogy az étel és ital szüksége nem egy időben s nem egyenlő
mértékben jelentkezett mindkettőjüknél. Ő szülőfölde szokása szerint
némi bort ivott, társa pedig a tótos felvidék szokása szerint pálinkát
vagy sört az úti fáradalmak ellen. Ámde azon a vidéken a bor sokkal
drágább, mint a másik két ital. A közös gazdálkodásból ily módon hű
társában kedvetlenség támadhatna. Nehogy tehát a sátán incselkedése
viszályt támaszszon köztük, Salzburgban kétfelé osztotta az egész pénzt.
Mindegyikük azt tegye pénzével, a mit akar.
– Mert tudja a jó isten, irja Hencsey, hogy én senkit nem kivánok lábam
alá vetni, hogy én rajta tapodjak és senki fölött uralkodni nem akarok s
azért békességben utaztunk, mert az osztozás nem haragból, hanem szép
egyetértéssel esett meg köztünk.
Hencsey meglehetős részletességgel irja le az utazás folyamát. Elégnek
vélem, ha ebből csak a főbb részleteket emelem ki.
A bajor határszélen, miként irja, mindegyiküknek külön-külön tiz
forintot kellett felmutatni, »mely a mi pénzünk szerint husz forintot
teszen«, – annak igazolására, hogy saját erejükkel keresztül tudnak
menni az országon s könyöradományokhoz folyamodni nem lesznek
kénytelenek.
Münchenben, Bajorország fővárosában ekkor már volt egy kis nazarénus
gyülekezet. Meg kell jegyeznem, hogy tagjai se itt, se Svájczban, se
Németországban nem nazarénusoknak nevezik magukat, valamint a világ se
ugy nevezi őket. Ők magukat ujra keresztelőknek vagy uj hivőknek
nevezik, németül Neutäufer vagy Neugläubiger. Mint nálunk is ez idő
szerint csak hivőknek nevezik egymást maguk között. Münchenben is főleg
iparosok s legények voltak a gyülekezet tagjai. Ugyanitt a különböző
irányba induló téritőknek is volt már akkor rendes találkozási helyük.
A kis gyülekezet tanitója itt bizonyos Kohk nevü, eredetileg svájczi
származásu értelmes iparos volt. Ez vezette a gyülekezet ügyeit, adott
utmutatást a téritőknek s tartotta fenn az összeköttetést Fröhlichhel.
Hencsey fölkereste őt. Név szerint már ismerték egymást. Kohk a
legnagyobb barátsággal és előzékenységgel fogadta Hencseyt, ki itt
társával együtt egy napot töltött. Irt is egy levelet innen Imre
öcscsének Bécsbe egy épen oda induló téritő által, a kinek azt kézhez
kellett volna szolgáltatni. A levél sohase jutott el öcscséhez. Hencsey
nem jegyezte föl e téritő nevét.
Münchenből vasuton mentek Augsburgba. Hencsey ekkor utazott először
vasuton, otthon levő társai pedig ilyet még csak nem is láttak soha. Meg
is jegyzi, hogy azt az utat, mely gyalogszerrel 18 óra járás, a gőzkocsi
fél óra alatt tette meg, pedig utközben nyolcz állomáson állapodott meg.
Augsburgból Lindau felé a Westach völgyén mentek, körülbelül azon az
úton, melyen ma vasutvonal halad. Schwabmünchenben megállapodtak egy
napra, mert e gazdag iparu kis városban volt néhány hitrokonuk, kit meg
akartak látogatni. Hencsey kegyes kötelességnek tartotta a külföldi
testvéreket mindenütt meglátogatni, a hitben őket erősiteni vagy
buzgóságuk láttán uj erőt gyüjteni.
Kemptenből nem az Iller völgyén, hanem Isnyn keresztül mentek Lindauba,
a hol Hencseyt, a mikor megpillantotta a bodeni tavat, élénk honvágy
lepte meg, szomoru ábránddal gondolván vissza a Balatonra s az ennek
szomszédságában fekvő kedves szülőföldjére.
– Erőt vett rajtam, irja, az emberi gyöngeség, ugy, hogy alig tudtam
mozdulni, meg kellett állapodnom és szememet a vizre szegeztem. Mintha
csak azt sugta volna valaki, forduljak vissza és térjek vissza, a hol
test szerint való rokonaim laknak. De azért meg ne itéljetek, mégis csak
előre mentem, hogy lélek szerint való atyánkfiait láthassam, a melyre el
is segitett a mi Urunk Istenünk.
Itt gőzhajóra ültek. Hencsey kiszállt Rohrschachnál, mert ő Hauptwyl
felé akart menni. Béla is szeretett volna vele maradni, de ő már
kijelentette a hajóskapitánynak, hogy ő Konstanzig megy, tehát itt nem
mert kiszállni. A két ifju itt néhány napra elvált egymástól és csak
Zürichben találkozott ismét október 11-én.
A hauptwyli telepről már szóltam. E kis falu alig számlál két ezer
lelket. Thurgau kanton déli határszélén fekszik a bischofszelli
kerületben, gyönyörü völgyben s egy kisded patak partján, mely a
niederwieli erdőségekben, Szent-Gallen kantonban ered. E patak a
hauptwyli határban kis hegyi tavakat alkot. A falu lakosai mind gyárosok
és iparosok, szövőiparral és kelmeföstéssel foglalkoznak, de némi
szőlőmiveléssel is.
Emlitettem már, hogy itt több év óta állott fenn egy kis ujhivő
gyülekezet, melynek tagjai azonban főleg csak egyetlen festőgyár
személyzetéből kerültek ki. Innen terjedt a felekezet a szomszéd
községekre s különösen Waldkirchre is, mely ide fél óra járásnyira
fekszik, de a mely már a szent-galleni kantonhoz tartozik s jelentékeny
község.
Hencsey látogatására a hauptwyli gyártulajdonosokat Fröhlich már
figyelmeztette s azonkivül Hencseyt Kohk is ellátta ajánló levelekkel.
Mégis meglepte őt az a kitünő figyelem s áradozó, noha zajtalan
vendégszeretet, melylyel itt fogadták. Az igénytelen magyar fiu, a
szegény bujdosó iparos legény minden fáradalmát megjutalmazva érezte e
fogadtatásban. A gondviselés áldó kezét ismerte föl abban, hogy
ismeretlen létére oly messze földön is oly nagy kitüntetésben részesült.
Hitében és törekvéseiben csak még jobban megerősödött.
Sokáig késni nem akart itt, de egy napot s éjszakát mégis el kellett
töltenie. Vasárnapon, október 9-én este ért ide. Az isteni tiszteletről
már elkésett, de a gyülekezet tagjai mégis összejöttek kedvéért s
egymással késő éjszakáig nagy bizalommal és lelki gyönyörrel
beszélgettek. A két gyárur s családjuk tagjai a munkások közt annyira
elvegyültek, hogy Hencsey köztük a társadalmi és vagyoni különbséget föl
nem fedezhette.
Értesitették az uj felekezetnek állásáról. Ismertették előtte
hitvallásuknak alaptanait s szertartásaik módját, a mint azokat Fröhlich
tanitotta és tanitja. Különös tisztelet látható jelenségei közt
emlékeztek Fröhlichről s a többi zürichi és aargaui tanitóról.
Önérzettel emlitették, hogy a hivők száma már tetemes s hogy
napról-napra szaporodik. Fájdalommal panaszolták el ama soknemü és
rettenetes üldözést, melyet a hiveknek régebben Thurgau, Zürich és Bern
kantonokban kellett, most pedig folytonosan Aargau s több más kantonban
kell szenvedniök.
Száz kérdést intéztek ő hozzá is.
Hencsey hasonló bizalommal és őszinteséggel beszélte el a magyarországi
hivők számát, személyes viszonyait és messze ható nagy és szent
törekvéseit. Mindezek uj dolgok voltak a hauptwyliek előtt.
Eleintén nem könnyen értették meg egymás beszédét. A magyar ifju
különben is gyenge és akadozó volt a német nyelvben s a mit tudott is, a
svábnak nevezett pesti szójárás szerint tudta. A svájczi ember megint
másként beszéli a népies német nyelvet. De lassanként mégis csak
összetörődtek. A legtöbb iparos soha hirét se hallotta Magyarországnak s
magyar nemzetnek. Volt azonban egy-kettő, a ki olvasott valamit a Bakony
erdejéről és Sobriról. Pár éve csak, hogy elmult a Sobri-világ s a német
népsajtó tele volt ennek hirével. Azt képzelték, a hány erdei fa: annyi
zsivány és utonálló s az egész ország csak erdőből és zsiványból áll.
A min legjobban csodálkoztak, az volt, hogy Hencsey a maga országában
történt üldözésekről nem beszélhetett s mindaz, a mi ott vele és
hiveivel történt, csak annyiból állt, hogy a páhoki esperes neki erős
szemrehányásokat tett s iratait elszedte.
A jó svájcziak azt hitték, hogy ha náluk a művelt helvét földön
házassági viszonyukat el nem ismerik, gyermekeiket erőszakkal elszedik,
isteni tisztelet tartását meg nem engedik, összejöveteleiket a rendőrök
szétverik, tanitóiknak az állandó lakást és nyilvános tanitást minden
kantonban megtiltják s nőiket az állam és az egyház ugy tekinti, mint
tilos ágyasság bűnrészeseit: akkor Magyarországban, abban a – mint
közülök sokan hitték – vad, félig barbár, műveltség nélkül való
országban a nazarénusokat legalább is kerékbe törik, ha megfoghatják.
Hiába, ők is csak németek voltak, a kik Magyarországról semmit se tudtak
igazán, de annál több rémséges dolgot képzeltek el. Annál kellemesebb
volt a csalódás, melyet Hencsey előadása után éreztek.
Hencsey másnap korán reggel akart útnak indulni, azonban házigazdái nem
eresztették el. Ott tartóztatták ebédre. A szives barátságot lehetetlen
volt visszautasitani s azért csak délután indulhatott útnak. Estére
Wylig ért s az éjszakát itt töltötte el. Következő napon, október 11-én
huzamos gyaloglás után alkonyatkor Zürichbe jutott s Fröhlichet rögtön
felkereste s megláthatta. Nevezetes pillanat volt ez az ő életében.
A mi után oly rég óta vágyakodott; a minek eléréseért még az ő gyöngéd
szive is kész volt a szeretett szülők akaratával ellenkezni; a mi után
álmadozott és a miről gondolkodni évek óta soha meg nem szünt:
meglátogatni a külső országi hitrokonokat, a valódi atyafiakat, a lélek
szerint való testvéreket s meglátogatni Fröhlichet, ki tudományával,
rendithetlen hitével, üldözött sorsával s nagy szenvedéseivel már régóta
világitó oszlop s követendő példa volt ő előtte: ime mindezt sikerült
elérnie.
Nagy alázatossággal borult térdre s mély áhitattal adott hálát az ő
urának, istenének, a ki érdemesnek találta őt mind e nagy kegyelemben
részesiteni.
Fröhlichhel való találkozását igy irja le:
– Örökké való dicséret és dicsőség legyen a mi Urunk Jézus Krisztusnak,
ki által fölserkentettünk a mindenható szent Isten nagy nevének
dicséretére. Ime az ő véghetetlen kegyelménél fogva megengedtetett
nékem, hogy ezen messze földön levő atyafiakat megláthassam és az ő
példájukra felbuzduljon az én lelkem, hogy titeket is felbuzdulásra
inditsalak és serkentselek az Ur Jézus Krisztusnak szent nevében. Ámen!
– Tudósitlak pedig, édes atyámfia, a mint már tudósitottalak is, hogy a
mint én napnyugtakor Zürichbe értem, egy utczán, a mely Niederhofnak
neveztetik, kérdezősködtem Fröhlich atyánkfiának lakása felől és a midőn
engem erről föl nem tudtak világositani, jött egy kis gyermek, ki nekem
megmutatta a lakást és oda elvezetett. Ezt is én a kegyelem jelének
vettem, hogy ime a világi férfiak és asszonyok nem tudják az ő lakását
és egy kis gyermek mutatja meg nékem azt.
– Midőn én a házba betértem, a mi atyánkfia nem volt otthon, de
nemsokára hazajött és azt kérdezte tőlem, honnan való vagyok. Én
feleltem, messze földről jöttem, én Magyarországból való vagyok. És ő
kérdezte: te vagy-e az a Hencsey Lajos, a kinek társa a tegnapi napon
Zürichbe jött? Én feleltem, én vagyok az; azért jöttem egyenesen ő
hozzá. Erre ő megölelt engem és ama szent csókkal illetett. Én sem
szólni, sem beszélni nem tudtam; ugy éreztem, mintha szivem egészen
elszorult volna és szemeimet elboritotta a könyhullatás. Alig tudtam
Kohk atyánkfiának levelét és az ő apjának levelét, melyet Hauptwylból
hoztam, neki átadni. Nagy szivességgel magánál tartott és nekem lakást
adott.
Béla Józsefre hivatkozott Fröhlich, mint a ki tegnapi napon jött
Zürichbe. Béla Konstánzból szintén gyalog tette meg ide az utat s ő már
hétfőn, október 10-én ide ért. Ugyanazon a napon, melyen Hencsey ide
ért, Béla már állandó műhelyt és rendes munkát is kapott.
Fröhlich és Hencsey csaknem az egész éjszakát értekezésben töltötték el.
Hencsey különösen tudni akarta, vajjon a tudomány, melyet ő irt és
hirdetett, megegyez-e azzal, melyet Fröhlich hirdet?
Az értekezés részleteiről nincs tudomásunk.
Hencsey csak annyit jegyez meg október 12-én kelt levelében, melyet Imre
öcscséhez Bécsbe intézett, hogy tudományuk megegyez.
– Hogy pedig, irja, röviden tudósitsalak benneteket az igazságnak
velejéről, én értekeztem Fröhlichhel. Azon mód beszél, a mint én irtam a
nálatok hagyott könyvemben; ezzel minden rendtartások megegyeznek.

II.
(Zürichi szokások. – Hencsey munkát kap. – Fröhlich oktatja Hencseyt. –
Az év végén.)
Később több levélben részletesen is megirta a magyar hivőknek a svájczi
gyülekezetek hittételeit, szervezetét s szertartásait. Sőt több
kérdésben saját eltérő nézeteit is, de e levelek, fájdalom, valószinüleg
mind elvesztek. Hozzám a következő 1843-ik évről két levelénél több nem
jutott.
Az éjjeli értekezésnél Fröhlich különös érdeklődéssel kérdezősködött
Denkel Jánosról, valamint az uj hitvallásnak Magyarországon miként lett
elterjedéséről. Hencsey megadta a kellő felvilágositásokat, valamint
Fröhlich is megismerte vele az uj felekezetnek Svájczban és
Németországban való állapotát.
Hencsey nem akart sokáig terhére lenni házigazdájának, azért másnap már
korán reggel műhely után látott. Végig járta munkáért a szállón kivül a
város minden lakatos czégét, valamint ama gyárakat is, hol lakatos
munkára szükség lehetett. Mindamellett aznapon munkát még se talált, bár
Debruner és más hitrokon is segélyére volt.
További élményeiről hadd beszéljenek saját sorai:
– Jóskának vagyon munkája, de nékem nincs, de azért mai napon, ugymint
október 12-én irom Fröhlich szobájában nektek e levelet. Ez utolsó
időben az isten ő általa kezdte el az ő gyülekezetét épiteni és ő is kér
titeket általam, csak maradjatok meg abban, a mit a szentirás tanit és a
mit elkezdettünk.
– Bár én most munka nélkül vagyok, azért vasárnapig mégis itt maradok,
mivel még a vasárnapi gyülekezetben szeretnék részt venni, ha az isten
megengedi.
– Eddig irtam október 12-én, de mai napon az az október 13-án nekem a jó
isten ismét megmutatta az ő segitségét. Történt, hogy én, a midőn reggel
fölkeltem, el akartam menni a rendőrségre tartózkodási czéduláért. És a
midőn oda mentem, onnan elküldöttek a doktorhoz, hogy megvizsgáljon, ha
egészséges vagyok-e vagy sem, mivel itt ugy a szokás, hogy ha valaki
munkát akar venni vagy a városban akar maradni, magát a doktornál meg
kell vizsgáltatni és ha valami baja van, kórházba viszik és csak akkor
állhat munkába, ha kigyógyul.
– Igy tehát, a midőn én mentem a doktorhoz, ime jön eleibém egy lakatos
mester, a kinek műhelyében voltam is 12-én, de hiába. Igen barátságosan
beszélt velem, mivel ő is sok ideig dolgozott Bécsben és mondtam már
neki, hogy én is onnan jövök. Igy a midőn kérdezi, hogy hová megyek,
mondottam, hogy a doktorhoz, mivel itt akarok maradni vasárnapig. E
közben mondja nékem, hogy ő nála volna munka s hétfőn elkezdhetek
dolgozni. – A nevét is nékem mindjárt átadta irásban, hogy a
rendőrségnél csak jelentsem mint hozzája tartozója magamat, mivelhogy,
mint mondá, itt a vándorkönyvet mindjárt el szokják venni s egy jegyet
kap az ember reá.
– Igy tehát, édes atyámfiai, a jó isten nékem munkát rendelt, pedig már
azt akartam irni, hogy visszamegyek rövid időn hozzátok. És vissza is
mentem volna, ha az isten munkát nem rendelt volna, de most már hétfőn,
azaz október 17-én elkezdek dolgozni.
– Meddig maradhatunk, azt csak a jó isten tudja; de ha a tavaszig
megmaradhatunk is, mi azért mégis utazásunkat tovább nem folytatjuk,
hanem egyenesen hozzátok térünk. Ti pedig, kérlek az istenre benneteket,
ha csak lehet, megmaradjatok műhelytekben, mert erre szörnyen nehéz
munkát kapni és a mint halljuk, nagyon kevés a fizetés. A kinek két
forintja van, annak igen jó legénynek kell lenni; ez pedig a mi
pénzünkben csak négy forint, mert az itt való ezüst forint a mi
pénzünkben két forint és olyan pénzek vannak itt, hogy ki nem ismerjük
velük magunkat.
A lakatos mester, kit Hencsey e levélben emlit s kinek műhelyében munkát
kapott, Michel Jakab zürichi lakos volt s lakása és műhelye a
Kisvárosban Niederdorf-utczán 515. szám alatt volt. Sok iparos czégnek
és műhelynek volt akkor s van talán ma is Zürichben czime és czimere is,
mint nálunk szokás a vendéglőknél s boltoknál, de csak elvétve szokás a
műhelyeknél. Michel Jakab műhelye a Nagy Hajóhoz (»beim grossen Schiff«)
volt czimezve s egy kopott, fakó árboczos hajót ábrázoló mázolás az ajtó
fölé ki is volt függesztve. Ezt is megirta Hencsey az ő Imre öcscsének.
Később Michel Jakab is áttért az uj hitre. Hencsey téritette át s ő e jó
emberben nemcsak munkaadót, nemcsak házigazdát, hanem egyszersmind jó
barátot is nyert.
A zürichi dolgokról más észrevételei is voltak Hencseynek, mint a
melyeket föntebb közöltünk. Azt irja egyik későbbi levelében Kovács
Józsefnek:
– Tudd meg azt, szerelmes atyámfia, hogy itt nincs császár, nincsenek
mindenféle fejedelmek és herczegek, mint Bécsben, sem pedig palatinus és
egyéb mágnások és fényüzésben dobzódó papi fejedelmek, mint
Magyarországon, de még nemesek sincsenek. Itt minden ember egyenlő
polgár s mindenki a munkája után él. A vármegyének a neve kanton, annak
van egy tanácsa s a városi tanács is megvan s ezek végezik el a közönség
dolgát. Nincsenek itt katonák se, csak bizonyos napokon katonáskodnak az
emberek. Hanem van rendőrség, a mit policzájnak neveznek; ez mindenre
ügyel s a jövők, menők, utazók az ő szemeit el nem kerülhetik. Otthon mi
nálunk ilyen nincs, ott úti passzust se kérnek senkitől; azt se keresik,
kinek mennyi pénze van a zsebjében, egészséges-e, beteges-e? Az én elmém
sokat hánykolódik e fölött. Azért van-e e nagy vigyázás az emberekre,
mert szeretik őket, vagy pedig azért, mert félnek tőlük?
E fölött bizony már tapasztaltabb elmék is tünődtek, mint e szegény
fiatal magyar kézműves elméje.
Hencsey és társa Béla József, mielőtt Bécsből elindultak volna,
Likhardussal és Hencsey Imrével ugy beszéltek össze, hogy a mint majd a
körülmények változása hozza magával, s a mint majd a svájczi munkás
viszonyokat megismerik s Likhardussal és Imrével is megismertetik: ezek
is utánuk fognak menni Zürichbe. Ezt azonban Hencsey itt tartózkodásának
első idejében egyáltalán czélszerütlennek látta s azért sietve intette
Likhardust is, Imre öcscsét is, hogy Bécsből ki ne mozduljanak.
– Édes atyámfia Likhardus – irja egyik hosszabb levelében – Béla József
is köszönt és kér általam, hogy a midőn mi visszamegyünk, ha nekünk nem
is, tehát a pesti szegény atyafiaknak iparkodjál segitségére lenni és
azért ne próbálkozzál megindulni, hanem megmaradj a te műhelyedben, mert
mi is csak alig, hogy el tudtunk idáig jönni.
– Továbbá édes testvérem Imre, téged is kérlek, ha csak lehet, megmaradj
műhelyedben, hogy segitségemre lehess, ha szükség lesz rá, mert nem
tudom, mikor vetődöm vissza. Ne keveseld a fizetésedet, mert én se kapok
itt talán többet, pedig itt minden drágább, mint Bécsben.
– Arra pedig különösen serkentelek, hogy a könyvirásban szorgalmasan
foglalatoskodjál, mert most már látom, hogy könyvem jól van megirva.
Majd irok én te néked bővebben is levelet, mivel már megtudakoztam, ha
vajjon lehet-e itt magyarul nyomtattatni? Azt mondották, lehet és nem is
kerül sokba. Tehát a nyomatás árát megtudhatom és ha az atyafiak is
segitenek, akkor majd értesitlek, hogy te nékem az én könyvemet apró
betükkel egyes levelekben megküld és én azt ismét itt könyvnek összeirom
és kinyomattatom.
– Kérlek pedig édes öcsém Imre arra is, hogy mentül előbb felelj
levelemre, mert szomoru az én szivem, mivel egyszer azt álmodtam
utazásomban, hogy szegény édes atyámat eltemették s minden jószága
prédára ment s mikor én hazamentem, semmit nem találtam. Kérlek tehát,
ird meg, mit irt édes atyánk és azt is, ha él-e vagy meghalt? Ha
meghalt, menj el haza és maradj otthon.
– Ajánllak pedig mindnyájatokat az ur Jézus Krisztus oltalmába. Legyetek
békességben és jó egészségben!
Szinte feltünő e levélben, hogy csak most jutott eszébe a vagyon
kérdése. Igaz, hogy most is csak ugy álmodta, hogy apjának minden
jószága elpusztult. Eddig az üdvözülés biztositásán s a hitbeli
igazságok ábrándjain kivül sohase jutott eszébe semmi más czélja az
életnek. A vagyon épen nem.
De megmagyarázza ezt is az a komolyság, melylyel az uj hitről irt
könyvét a magyar hivők számára mindenképen ki akarta nyomatni. Ehhez
bizony pénz kellett. Gondolt ugyan az »atyafiak« segitségére is, de a
teher nagyobbik sulya mégis csak az ő vállaira nehezedett volna. Ki nem
kerülhette tehát, hogy a vagyon kérdésére is egyszer-másszor ki ne
röppenjen gondolata.
Ezt a levelét különben Imre öcscse és Likhardus sietett közölni a
magyarországi hitrokonokkal. Ezeknek nagy megnyugvásukra szolgált, hogy
Hencsey azt a tudományt, melyet ő tanitott, Fröhlichnek és a svájczi
atyafiaknak tudományával megegyezőnek találta.
Hencsey, mielőtt állását Michel Jakab műhelyében elfoglalhatta, csaknem
egész hetet töltött Fröhlich házánál és társaságában. Ez idő alatt
mondta el Fröhlich neki életének egész történetét. Megismertette
családjával, de a zürichi, wiedikoni s több zürich-környéki
gyülekezetekkel s tanitókkal is. Ezek közt főleg Debrunerrel. Közölte
vele iratait és könyveit, melyek már nyomtatásban megjelentek.
Fröhlich ekkor irányozta Hencsey figyelmét János apostolnak Jelenésekről
irt csodálatos könyvére. Fröhlichben nagy csodálkozást gerjesztett
Hencsey tudatlansága.
Jánost ama szent káprázat, melyet könyvében leir, Páthmósz szigetén
lepte meg. Beszélgetés közben Fröhlich többször emlitette e sziget
nevét. Hencsey azt kérdezte:
– Hol lehet az a sziget?
– Hogy kérdezheted azt édes testvérem? Hiszen ott van az égei tengerben
Görögország és Kis-Ázsia között.
Csakhogy Hencsey az égei tengernek se hallotta hirét soha. Se nem járt
ott, se nem tanult vagy hallott róla semmit.
Fröhlich faggatásaira aztán lassanként kitünt, hogy Hencsey a kis falusi
iskola elemi tudományánál többet, irásnál, olvasásnál s némi
Sez Macar ädäbiyättän 1 tekst ukıdıgız.
Çirattagı - A nazarénusok - 14
  • Büleklär
  • A nazarénusok - 01
    Süzlärneñ gomumi sanı 4172
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1860
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A nazarénusok - 02
    Süzlärneñ gomumi sanı 4016
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1974
    31.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.7 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.7 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A nazarénusok - 03
    Süzlärneñ gomumi sanı 3999
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1979
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    48.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A nazarénusok - 04
    Süzlärneñ gomumi sanı 4163
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1907
    33.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    46.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A nazarénusok - 05
    Süzlärneñ gomumi sanı 4051
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1950
    32.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.1 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.8 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A nazarénusok - 06
    Süzlärneñ gomumi sanı 4103
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1994
    32.7 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    53.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A nazarénusok - 07
    Süzlärneñ gomumi sanı 4036
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2026
    31.5 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A nazarénusok - 08
    Süzlärneñ gomumi sanı 4075
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1991
    32.8 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.5 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.2 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A nazarénusok - 09
    Süzlärneñ gomumi sanı 4208
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1892
    33.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.4 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    54.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A nazarénusok - 10
    Süzlärneñ gomumi sanı 4102
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1946
    32.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.9 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A nazarénusok - 11
    Süzlärneñ gomumi sanı 4013
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 2008
    28.4 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    40.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    47.4 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A nazarénusok - 12
    Süzlärneñ gomumi sanı 4093
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1935
    30.0 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.9 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    50.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A nazarénusok - 13
    Süzlärneñ gomumi sanı 4049
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1899
    32.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    45.2 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    52.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A nazarénusok - 14
    Süzlärneñ gomumi sanı 4060
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1880
    32.3 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    43.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A nazarénusok - 15
    Süzlärneñ gomumi sanı 4166
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 1963
    30.6 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    42.3 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    49.0 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.
  • A nazarénusok - 16
    Süzlärneñ gomumi sanı 936
    Unikal süzlärneñ gomumi sanı 526
    33.9 süzlär 2000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    44.8 süzlär 5000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    51.6 süzlär 8000 iñ yış oçrıy torgan süzlärgä kerä.
    Härber sızık iñ yış oçrıy torgan 1000 süzlärneñ protsentnı kürsätä.