Zord idő (2. kötet): Regény három részben - 10

Total number of words is 3947
Total number of unique words is 2070
29.9 of words are in the 2000 most common words
41.3 of words are in the 5000 most common words
47.5 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
kezdettek a megzavart csend miatt, s vijjongva röpkedtek a légben. Senki
sem tartá méltónak az elhagyott épületben lakni, egy rablóbandán kívül,
mely az üldözés elől a dögvészes gőzű pinczeboltokban rejtezkedett, s
csak néhány hete került a hajduk kezébe. A kandalló, hol husz évvel
előbb nyugalmas életünk történetét bevégeztük, s honnan az ádáz sors új
pályára ragadott… a kandalló oly ép volt, mint midőn elhagytuk. Egyedül
ez nem szenvedett a közrombolás alatt. S engem annyi fájdalmas emlék
vont hozzá, hogy a várt düledezni hagytam, s csak a kandalló termét egy
kis mellékszobával tekintettem lakásomnak. És nagyuraim! ebből eredt
minden későbbi szerencsétlenségem.
– Tán a kandalló alá volt aknázva, mint a fortificatióknál gyakran
megtörténik? – tudakolá István úr.
– Bár úgy lett volna! – sohajta Dorka. Bár az a tűz, melyet esténként
fölszítottam, a légbe röpített volna! De a száraz fahasábok kedélyesen
pattogtak, s oly vonzó és melegítő világítást terjesztettek körülem,
hogy lehetetlen volt tőlük megválni, s már régtől kezdve folyvást
vágytam azon pillanatra, ha beéjjeledik, s Anna csecsemőjét elaltatva, a
gyertyákat kiolthatom, és a kandalló mellé ülvén, hajnalszürkületig
merenghetek, szememet a lángokra függesztve, a hamuvá égetett multon, a
vesztett boldogságon. Ime, nagyuraim! végre a pattogó hasábok beszédbe
eredtek velem és én megértettem meséiket s tanácsaikat. Elmondák az ifjú
házaspár boldogságát, midőn a vadászat, a lovaglás, a táncz és más zajos
mulatságok után, csak magokra ültek a kandalló mellett, és a szív a
szívhez, ajk az ajkhoz oly közel jutva, esküvének, hogy nincs az életnek
valódi öröme a viszonzott szerelmen kívül. Oh! és e szerelemnek nem volt
záloga, s a menyasszonyi ágy mellett nem ringott a bölcső! A férj fiatal
korában halt meg, s az özvegy – mint a lobogó bükkhasábok szemére
vetették – most oly ridegnek, oly barátságtalannak tartotta a kandallót,
hogy ritkán közeledik hozzá. S csoda-e, ha ekkor a mellőzött pest tüze
sustorékolt, mintha nyers fából gerjedne, s oly csípős füstöt támaszta,
hogy a férjetlen nő szeme könnyezett, mintha csakugyan sírt volna. Négy
év kelle ahhoz, míg a kandalló régi becsét újra visszanyerte, s vidám
lángokkal világított a nevető arczokra. S ez épen Szilveszter-éjen volt,
midőn Anna magával hozta a szerencsétlenséget, s a gyalázat hírét. –
Nagyuraimék! ezeket mondá nekem s napról-napra a kandalló és a tűz
suttogó nyelve a késő éj óráiban tudakozni látszott tőlem: mit tettem
azóta? S én elbeszéltem az éjnek, míg künn a szél süvöltött s verdeste a
hópillékkel ablakaimat, és elbeszéltem a bátorító melegnek, mely a
kandallóból sütött rám: hogy azóta Anna koporsójánál esküvel fogadtam
föl, hogy minden vagyonomat családunk becsületének helyreállítására
fogom áldozni, hogy azóta atyámat vesztettem el épen
Szilveszter-estéjén… Talán nem teljesítéd esküdet? kérdezék erre a
lármás hasábok, s megint lódíták a füstöt szemem felé. Fölkeltem, de
valami titkos erő, egy sajátszerű neme a bűvöletnek vont hozzájok,
felelnem, válaszolnom, sírnom kellett egész virradatig. Másnap a kis
szobába zárkóztam, hogy ellentálljak a kísértetnek, de nem tudtam
aludni, s minden idegemben tombolni éreztem a lázat. Mért daczoljak a
végzetes erővel, gondolám, s a következő alkonyon a szokottnál korábban
fektetve le Barnabást, ismét üldözőmnek, a kandallónak elébe ültem.
Hosszas és rettenetes lehetett társalgásunk, de én arra már nem
emlékszem, s csak azt tudom, hogy reggel cselédeim a földről emeltek föl
és ágyba vittek. – Micsoda nap van ma? kérdezém. Uj év, nagyságos
asszonyom! tegnap volt Szilveszter éje, válaszolták. Sokáig sírtam,
zokogtam, de íme! aztán egyszerre megkönnyültem, mintha látatlan kéz
vette volna le rólam a kór súlyát. Igaz, hogy újra szentül felfogadám:
utolsó filléremmel visszaszerezni családom becsületét és ellenségeink
gyűlöletére oktatni Barnabást. Emlékeztetésül Szilveszter-éj előtt
mindig meglátogat betegségem, s az új évvel búcsút vesz tőlem, hogy
midőn órája üt, visszatérjen.
– Talán az orvosok, ha nénémasszony rosszúllétének okát megtudnák,
segíthetnének rajta – szólt Dániel úr.
– Én mint régi ember, ki őseim hitéhez és szokásaihoz ragaszkodom, azt
sem tartanám megvetendőnek, ha kegyelmed valamely csodatevő kép
búcsúhelyére vándorolna, s a szükséges imát és penitentiát pontosan és
töredékeny szívvel leróná – mondá István bácsi mélyen elmerült arczczal.
– Magam is sokat remélek a búcsújárástól; de előbb Barnabást kell
megtalálnom – sóhajtá Dorka s azzal folytatá elbeszélését. –
Képzelhetik, nagyuraimék! hogy a legnagyobb szigorral teljesítém
eskümet. Minden jövedelmemet az ügyvédeknek adtam, elzálogosított
ékszereim árát a hatalmas birákhoz hordottam; s minthogy atyám elfeledé
a rejtett kincs helyét nekem megmondani, az egész várt és kertjét
fölástam; de hasztalanul. Lakásom csupa kútakból, kőfejtésekből és
földhányásokból látszott állani. Mind hiában! Csak azt értem el vele,
hogy a gazdaság folytatására nem maradt napszám és pénz. Ekkor mondák,
hogy sok oklevelet és vallomást szerezzek össze s nemcsak Kinizsi Pál
különféle kegyetlenségeiről és a vagyonbitorlónak, ki adományozást
nyert, számos bűneiről; hanem Anna férjének teljes ártatlanságáról is.
Tanácsolák, bizonyítsam be, hogy Barnabás a nyársra húzott embernek
valóságos fia; nem pedig felvett gyerek, a mint nagybátyja állítja. Én
részint egyenként adtam el földeimet; részint birtokomat adósságokkal
terhelém. De az óriás pör nem akart helyéből kimozdulni, vagy oly
fordulatokat vett, hogy megint oda kanyarodott vissza, hol eredetileg
volt. Az urak pedig, ha az utczán láttak engemet, nevetve mutattak rám s
mondák: Ime! ez a kicsiny asszony akarja a nagy Kinizsit megbuktatni!
Voltak olyanok is, kik mosolyogva súgták egymásnak: – Ez a szerencsétlen
Csapi Andrásné maholnap tönkre jut egy rögeszme miatt; pedig szép
vagyona volt, s arcza is még elég csinos arra, hogy közülünk egy férjre
tegyen szert, és azon töltse ki pörlekedési vágyát, mi ily módon
kevesebbe kerülne; mert csak szóbeli eljárás volna, s ügyvédek nélkül
találna remediumokra, sőt ha szükség, akárhányszor novizáltathatnék…
Nagyuraim! lassanként méreggel telt el szívem a világ iránt, mely az
igazságtalanságot nem orvoslá, s a panaszt, hogy elnémíthassa,
kigúnyolta. Én midőn szegénynyé lettem, azt vevém észre, miként
ellenségeim helyett általában az embereket kezdem gyűlölni. Csak az volt
egyedüli vigasztalásom, hogy a boszuló Isten egy szörnyű betegség által
akkor tette Kinizsit némává, midőn a pénz hiánya miatt őt többé nem
vádolhattam, s akkor került váram romja idegen kézbe, midőn Barnabás
nagybátyjának várait a törökök úgy földúlták, hogy kő kövön nem maradt.
Ez a kettős istenitélet megrendíté keblemet, s megint fogékonynyá tette
a szelidebb benyomásokra; de már ekkor, fájdalom, a Barnabás jellemén
nehéz volt változtatni. Fájdalom! ő tőlem dajkamesék helyett csak atyja
meggyilkoltatásának és anyja szenvedéseinek történetét hallotta,
elbeszélve, eldalolva. Ha nem tudott aludni, rémek helyett, kik a rossz
gyermekeket elviszik, Kinizsivel, a nagybátyjával, a rabló főurakkal s
az igazságtalan birákkal ijesztgettem. Ha neve- és születésnapjára
ajándékot vettem neki, azok a meggyaláztatást és ármányt iszonyú
kegyetlenséggel visszatorló képek voltak. Ha oktatni akartam, a
bosszúállást, ha az emberekkel bánásra szoktatni igyekeztem, a megvetést
és lenézést oltottam szívébe.
– Ez iszonyú túlzás volt nénémasszony! – szólt Dániel.
– S merem állítani roppant bűn – toldá hozzá István.
– Meg is lakoltam érette, nagyuraim! mert a mihez nyúltam, semmi sem
sikerült, kivévén Barnabás elrontását; s mert végtére is az embereknek,
kiket gyűlöltem, alamizsnájára szorultam. De Isten bizonyságom! hogy
undok vétkeim a szeretetből eredtek, s hogy Barnabásért, midőn lelkét
veszítém el, meghalni, darabokra szakíttatni és széttapostatni kész
lettem volna. Hogy ő észbeteg anyjától a születéssel együtt az
őrjöngésből is részt kapott, s hogy hóbortos képzelődése különben is a
féktelenség és sivár tervek felé ragadta: ezt én csak később vettem
észre; de ha előbb tudom is meg, érzem, hogy még sem változtattam volna
nevelésén. Midőn mint gyerek a gyerekekkel játszott, és a sertés-tort
adták elő, kis szolgáját szalmával betakarta s valósággal rágyujtá azt;
midőn háborút indítottak két kis csapatra oszolva, az ellentábor minden
tagját azután is ellenségének tekinté, s nyiltan és alattomban üldözte.
Azonban a mit ő vétett, azt tanulótársai busásan visszatorolták. Midőn
tudniillik vagyonom nagy része már föl volt áldozva s egyik kis városból
a másikba vonultam, hogy a költséget kimélve takaríthassak meg valami
táplálékot óriás és kielégíthetlen gyomrú perem számára: családom
történetének híre mindig velem együtt vonult be a jámbor polgárok közé,
s néhány napig részvétet gerjesztett irántunk. Csak a gyerekek voltak
állandó ellentégeink, s a mely iskolában Barnabás megjelent, a
legszelidebb tanuló is megannyi kis ördöggé változott át. – Ennek az
apját sütötték meg nyárson! kiabálták nevetve, kötekedve az utczán, az
ablakokból ki, sőt az iskolamester előtt is. S mentül szigorúabban
valának büntetve, annál inkább összetartottak Barnabás ellen, s ha meg
nem verhették, kövekkel dobálták, ruháját besározták, és kénytelen
voltam az iskolából kivenni őt, s hogy neveltethessem, más városba
vonulni. Pöröm felhagyásával megszünt árnyékként követni családunk
szerencsétlenségének története. De mit használt ez? Barnabás már elég
erős, elég izmos volt arra, hogy számos magánál gyöngébbre találjon, s
azokon töltse mindenre kiterjedő boszúját. Midőn, fegyverrel bánni nem
tudván, nyers ereje czélhoz nem vezetett volna, cselt gondolt ki,
alattomossággal pótola fogyatkozásait, s a számtól és ruházatomtól is el
kelle mindent vonnom, hogy az általa okozott kárt és szenvedéseket
megtéríthessem, vagy őt a fogságból kiszabadíthassam. Mily boldog valék,
midőn egészen koldussá lettem; mert védetlen helyzetben, s az
elhagyatásban szövetségesekre találtam, hogy a mit Barnabás jellemében
évek óta rontottam, legalább egy részben helyrehozhassam! Lassú, nehéz,
sok visszaesésekkel járó és soha be nem fejezhető munka volt ez, melyben
a legnagyobb hálával nagyuraimékon kívül a minoritáknak tartozom, kik, a
mit oktatással nem érhettek el, elősegéllék fegyelemmel,
foglalkoztatással, kevés eledellel, sok imádkoztatással és főként azzal,
hogy a világgal majd minden érintkezéstől elszigetelték. Oh! bár ne
kivántam volna, hogy néha meglátogasson! Oh! bár teljesíthettem vala
azt, mit fölfogadtam, hogy tudniillik halottnak tekintem őt, s
könnyezek, imádkozom érette, a nélkül, hogy vele beszéllenék.
– Arra, nénémasszony, ércz szív kellett volna – mond Dániel.
– Azt kigondolni rajongás, végrehajtani kegyetlenség lett volna, – toldá
meg öcscse szavait Pista bácsi.
– De legalább kikerültem volna, hogy Dorát lássa, és Elemért gyűlölje.
– S mit? Ő csakugyan gyűlölte Elemért? – kérdé István úr.
– Gyűlölte, midőn először látta, s minden találkozással sokat sülyedt
vissza a régi természetébe – válaszolá Dorka, csüggedten eresztve fejét
melléig.
– Már pedig ez nagy baj, nagy kellemetlenség.
– Több mint kellemetlenség, öcsém! valódi veszély.
– Az igaz, bátyám, ők egybekoczczanhatnak.
– De öcsém! még kardot is vonhatnak egymásra.
– Talán csak Elemérnek lesz esze.
– S ha elkapatná is magát a haragtól, Barnabás meg fogja gondolni, hogy
Elemér híres vívó, míg ő a fegyverforgatáshoz nem ért.
– A szent Isten szerelméért! – kiáltá Dorka, talán csak mégsem
történhetik meg, hogy unokaöcsém Elemérrel találkozzék. Hisz oly széles
a világ, annyi út visz Budára, annyi ezer ember él a táborban, annyi
zászló alá vannak osztva, annyi különböző ponton küzdenek, hogy a sátán
különös cselszövénye nélkül Barnabás és Elemér egymás mellé nem
kerülhetnek. Oh, e találkozás borzasztó volna.
– Ne féljen, nénémasszony! Elemér nagylelkü, – csitítá Dániel a rívó
Dorkát.
– Ő nem fogja kardját Barnabás mellébe szúrni – erősítette István.
– De Barnabás engesztelhetetlen. Megölheti Elemért, midőn imádkozik,
midőn alszik, midőn beteg, vagy, midőn őt védelmezve, siklott el. Ha oly
helyen találkoznék vele, hol az élet olcsó, s az egyes sorsa a
közveszély miatt majd senkit sem érdekel: oh, akkor a nap mindent látó
szeme, vagy a hold sápadt és reszkető arcza rémítő bűn titkába
avattatnék be. Térdeim reszketnek, nagyuraimék! fejem szédül… De úgy-e,
kegyelmetek csak tréfát űznek a szegény vén asszonynyal, midőn nem
hazudtolják meg azon lehetséget, hogy Elemér Barnabással együtt van?
István és Dániel, míg Dorka beszélt, nyugtalanul topogtak a szobában, s
képök változásából belküzdelmeik egész története olvasható volt. Azonban
Dorka nem akart hinni az arczvonások néma nyilatkozatának, s választ
sürgetett, elkékült ajakkal és lázas mohósággal.
– Mi tagadás, a hírnök alkalmasint őt látta Elemérrel a szilágycsehi
vendéglőben – szólt Dániel magán erőt véve.
– Alkalmasint Barnabás volt, kit a hírnök jelenlétében Elemér tollal
kínált, hogy levelet írjon, de nem akart, – mondá ugyanekkor István úr,
kibontakozva elfogultságából.
– Mennybeli szent atyám, könyörülj rajtunk! – imádkozott most Dorka
összekulcsolt kezekkel.
Valaki zörgetett az ajtón.
A vén asszony hangja elakadt, csak nyelve és ajkai mozogtak.
– Atyusék itt vannak?
Mély csend.
– Nyissák ki az ajtót, kérem! valami fontosat akarok mondani.
– Várj, leányom, egy kevéssé! – szólt az apa.
– Szedje össze magát nénémasszony, – nógatta Dorkát István úr.
– Nagy szerencsétlenség történt, bocsássanak be – sürgeté Dora.
– Nyitom kedvesem! Mit nem kell még hallanunk? Nyitom! – mondá az apa a
reteszt hátra huzogatva.
– Mutasson, nénémasszony, férfias jellemet, s ne áruljon el minket –
sugdosott Dorka fülébe Pista bácsi.
Ekkor sebten belép Dora, de midőn Dorkát meglátja, visszahökken, s
márványszoborként áll mozdulatlanul, némán.
– Mi történt gyermekem?
– Szólj angyalom!
A leány némi küzdelem után eltökélve lőn s nyugodtan, majdnem hidegen
mondá: – A vén lantos, kivel Flórián atyánál találkoztunk,
meglátogatott, és ezért késtem, nem pedig az átköltözködés miatt. Ő a
királyné udvarába akar utazni.
– És segélyezésre van szüksége, úgy-e? Adunk szivesen, a mennyire csak
szegénységünktől kitelik – szólt az atya könnyebbülten.
– Nem szükség. Adtam én már neki. De ő épen akkor szökött meg Budáról,
midőn a várost a janicsárok elfoglalták és látta, hogy török fogságba
vittek két katonát s a mint termetöket s arcokat nekem leírta, úgy
hiszem az egyik… Elemér volt, és a másik… Barnabás.
Akkora lélekerejével bírt Dora, hogy csak a Barnabás nevének említésekor
tört ki zokogásba.
– Bravo!
– Ezt már szeretjük.
Ily kiáltások közt tomboltak az öreg urak előre hátra, s aztán az egyik
Dorkát, a másik Dorát csókolta meg, és akkor megfordították a sort, s
kiki azt csókolá meg, a kinek a szilaj öröm közt nem ad vala elsőséget.
A leány borzadozni kezdett, félvén, nehogy az atyusék elméjében valami
bomlás történt legyen.
– A derék janicsárok! a vitéz janicsárok! De jól tették, hogy elfogták
őket. Legalább gondosan őrzendik martalékukat s mi készpénzen
kiválthatjuk! Holla! ma e botor szökevényeknek egészségeért iszunk, s
azután kiváltjuk, ha várunk odavesz is. Nénémasszony más kolostorba
viszi Barnabást, s minden jól üt ki. A nagy Werbőczi iránt szintén
lefizethetjük tiszteletbeli tartozásunkat. Csak képzeld, Dorám! a
roppant férfiu, a mi rokonunk, zsidóbiróvá lett. Lába helyett feje
lágyán jár ezentúl a világ, de ne említsünk kellemetlen dolgokat.
Éljenek a becsületes janicsárok, kik helyreütik hibáinkat, mert a kiket
kábán a világba szétszórtunk, azokat letartóztatták, hogy nekünk
pontosan visszaszolgáltathassák.
Dora sajátságosnak találta az atyusék beszédét, de szive mégis
könnyebbűlni kezdett.
Remélt, azonban öröm nélkül, s kedélye oly ellentétes volt, mint a
láthatár, midőn sugárzik a nap és permetez az eső.
*
E jelenet után Dora megfejthetetlen dolgokat szemlélt, s naponként
kirívóbb alakban.
Dorka nénét, minden tiltakozásai mellet az asztal fejére ültették, egy
hatalmas karszékbe.
A várnagy, mint kivételes esetekben szokás volt, szintén részt vesz az
úri ebédeken, s az asztal végén állandó helyet nyer.
A házszentelés ünnepe pohárürítések nélkül, s falusi egyszerűséggel
folyt le.
Aztán hosszas és titkos tanácskozások tartattak a refectoriumban a
várnagy, Dorka és Flórián atya jelenlétében.
Csakhamar a fegyvertár szekerekre rakatott s Deésre és Kolozsvárra
vándorolt. Az ökrök, tehenek és lovak fölött szigorú mustra tartatott, s
a Dani bácsi díszparipáján kezdve a czímeres ökörig majd minden barom
fogyakozással teljesnek találtatván, arra itéltetett, hogy más gazda
jászlánál egye a drága kosztot. Némely rokonnal és szomszéddal, a ki nem
eresztett zálog és határosztály miatt régi pör folyt. Ez urak rendre
megjelentek Deákéknál, s kivánságuk szerint sikerült egyezkedést kötni.
Az uradalomhoz tartozó erdőségekből nagy darab kebeleztetett ki, hogy ne
kelljen többé egy kézügyben nem eső birtokkal kinlódni.
Dani és István bácsi elővették a nyugalmazott és megvedlett régi
bőrszekrényeket, s jól kitömve záros helyekre rakosgatták.
Ennyi fáradság után beállott a szombatnap, melyben Isten jóvoltából
megpihenhettek, még pedig a refectoriumban és telt kancsóknál.
De az asztalra hordott száraz sütemények nem voltak igazi korcsolyái a
bornak. A kupák lassan ürültek, s előbb István bácsi szeméből gördült le
egy nagy könnycsepp, azután Dani bácsi kezdi törülgetni szemét, s Dorka
szégyelvén gyengeségét, fölkelt és kibiczegett a refectoriumból.
– Nem állom ki, öcsémuram! nem állom ki! – sóhajtá István, de, hogy mit
nem áll ki, arról mélyen hallgatott.
– Nyugodjék meg, urambátyám! az Isten akaratján és saját választásán –
szólt Dániel, szaporán hullatva könnyeit.
– Könnyű neked, öcsém!
– Csak oly könnyű urambátyám, mint a kinek hátára malomkövet raktak –
ümmegetett Dániel.
– Miért mondod Dorát malomkőnek? – pattant fel Pista bácsi.
– Nem ő a malomkő… hisz! kegyelmed tudja, mit értek én.
Rejtelmes hallgatás következett.
A várnagy idején látta csillapító szavakkal lépni föl. Ő nagysága, ki
nádorispán is volt, zsidóbirává neveztetett ki s még sem halt bele. Ime,
egy nagy példa. Szőkefalvi Deák Boldizsár uramat, ezelőtt két századdal
Miklós szentszéki követ átok alá fogta a Venczeslaushoz szításért s még
sem halt meg e miatt. Ime, a másik nagy példa. Szőkefalvi Deák László, a
jeruzsálemi András korában, földönfutóvá lévén, vezeklés végett gyalog
ment Jeruzsálembe, s még sem halt meg. Ime, a harmadik példa. S hogy
magamra térjek, kegyelmed István nagyuram, tőlem a hetvenkét éves
aggastyántól elveszi a vár kulcsát, hogy a kaput maga nyitogassa. De én
azért még sem fogok meghalni. Ime, a negyedik, bár nem nagy példa.
Merítsen tehát kegyelmed is erőt, s ha már fogadása tartja, álljuk ki a
sarat.
Ez ékes beszédre nem István, hanem Dániel úr kezdett zokogni. –
Cseréljük meg bátyám! a helyzetet – szólt áldozatkészséggel. – Legyen az
enyim a kulcs; tied az út.
– Megbántasz ily ajánlgatásokkal. Bizony lelkemet sérted vele –
válaszolta István szigorú hangon. Ekkor Dorához fordulva mondá: – Eredj
leányom! még ma rakd össze ruháidat, a többi szükségesekkel együtt, hogy
minden percz az útra készen találjon.
– S hová kell mennem? – kérdé.
– Az nem a te dolgod, kis selma! de ne félj a töröktől. A maga helyén és
idejében atyád majd hozat a nagy Werbőczitől salvus conductust. Igaz,
hogy ő most csak zsidóbiró; de ennyit mégis kieszközölhet.
*
Másod napon Dániel úr, Dora, Dorka és főfő cselédi minőségben a hírnök,
utra indultak; míg ellenben Flórián atya előljárójától engedélyt nyert a
várba költözésre.
A bucsú fájdalmas perczeit nem írjuk le.
Midőn a kis karaván azon ponthoz érkezett, hol az út balra fordul és a
vár a szem elől eltünik, Dániel nagy erőlködéssel felemelkedett a
kocsiból és visszatekintett.
Dora, ki elől ült, látta, hogy a dobogót fölvonják és a kapu becsukatik.
– Vége István bátyámnak, – zokogá Dániel, leereszkedve az ülésbe.
Szegény, fogadást tett, hogy míg vissza nem térünk, egyetlen vendégnek
sem nyit kaput.
– S miért nem akadályoztatta meg, atyus? – tudakolá Dora ijedten.
– Lehetetlen volt kedvesem! de ez még nem is a fő baj. Csak az ő részére
eső bort is ne igérte volna Flórián paternek!

VII.
Turgovics sötét nézeteit, melyekkel Werbőczit folyvást kedvetleníté, vas
következetességgel igazolták a tények. Minden nap új bizonyítékokkal
czáfolta meg azon reményt, hogy a török hódoltságban a magyar magánjog,
a magyar büntetőtörvény és pörfolyam föntartható lehessen.
[Illustration: Dániel nagy erőlködéssel fölemelkedett a kocsiból és
visszatekintett.]
A szultán rendeleténél fogva Werbőczi az egész tartomány főbirája volt,
és Zulkifar, a tudós mudderi, csak a budai mohamedán őrség közt támadt
pörpatvart intézte volna el.
De a gyakorlati élet megfordítá a helyzetet, s tettleg Zulkifar lett a
tartomány főbirájává és Werbőczinek oly szerep jutott, melyet a
falujegyző és a járásbiró is elvihetett volna.
Buda városában az igen egyszerű örökösödési ügyek, a boltnyitási
szabadalom, a korcsmák és mészárszékek miatt támadt viták valának azon
tárgyak, melyeket a nagy magyar jogtudós körülbelül szabadon intézhetett
el.
Már a többiekben éles összeütközései voltak Zulkifarral, ki, mint
Werbőczi, szintén a királyi udvarban szolgáltatott igazságot. Ha egy
török a keresztyén ellen csínt követett el, vagy ha a keresztyén
bántotta meg a törököt: menten előlépett Zulkifar, s hivatkozván a
kánunokból (török törvényekből) vagy a divánira (a hatósági
rendeletekre), vagy a serire (a Korán parancsaira), körmei közé ragadta
a bűnöst, s onnan, bármint is tiltakozott Werbőczi, soha ki nem
bocsátotta. Ha a pék rossz kenyeret sütött, vagy a szatócs és hentes
hamis mértéket használt, akkor Zulkifar magához hurczoltatá a vádolt
egyént, s akár keresztyén volt, akár nem, a _Hármas könyv_vel össze nem
hangzó módon a talpára verette az ütlegeket, azt állítván, hogy az ily
fajtájú kihágások az őrizet és a városi hatóság közös kérdései, miután a
gyaur polgár s az igazhítű katonaság egyformán szenved általok. Ha a
keresztyén férj többé a nejével ki nem jöhetett, jelenté Werbőczinél,
hogy válópört akat indítani; ekkor a lelkiismeretes magyar jogtudós a
kanonokból magyarázta meg, hogy a papiszéken és mily módon indítsa meg
keresetét; vagy ha az eset nem volt válópör tárgya, akkor béketűrésre és
a nővel kiegyezkedésre inté őt. A férj azonban pörleni a papi
törvényszékhez nem mehetett, mert az más tartományban itélt, és az út a
sok költségen kívül, még több életveszélylyel volt összekötve; a
feleségét azonban nem akarta a házánál tartani, tudván, hogy ezért
feleletre nem vonathatik, minthogy a városban a nagy zavar miatt még a
plébánus sem vala található. Zulkifar értesülvén a dologról, a kanonok
helyett a kanunokból megmagyarázta, hogy bocsássa szárnyára feleségét, s
vásároljon helyette jobbat. Werbőczi az új nőt gyalázatos személynek
tartotta, ki tilos viszonyt folytat; de Zulkifar a seriből ellenkezőt
bizonyított be és a magyar jogtudósnak hátrálni kellett azon politikai
tekintetből, ne hogy szigora által a bűnöst a keresztyén hitről
áttérésre kényszerítse.
Zulkifar gőgös és a török természet ellenére vitatkozó egyén volt;
Werbőczi pedig önérző és heves vérmérsékű, s a két főbiró egymást
kiválólag tudatlannak és nyeglének hitte. Meg kellett vallani, hogy
saját szempontuk szerint volt is némileg igazok. Mert Werbőczi szintoly
keveset értett Zulkifar jogrendszeréhez, mint Zulkifar a Pandectához, a
Nagy Károly capitulárejához, a magyar királyok decretumaihoz, a _Hármas
törvénykönyv_höz, s mind azon forrásokhoz, melyekből Werbőczi gazdag
ismereteit meríté. Ingerültségöket növelé az a körülmény, hogy hosszasan
szerettek nyilatkozni, s egyik a másik nyelvét nem tudván, várakozniok
kellett, míg a budai főbasa csauza Werbőczinek a Zulkifar, és Elemér
Zulkifarnak a Werbőczi érveit megmagyarázza. Mind a két főbiró pedig
részint a lenéző modor, részint pedig az egymásra szórt mérges
tekintetek miatt, többnyire sokkal sértőbbnek képzelte versenytársa
ellenvetéseit, mint a hogy az a tolmácsolás után ütött ki. A budai
főbasa, ki mint renegát Werbőczivel szemben némi átallást érze,
örvendett e czivódásokon; mert félszegnek tekinté Szolimán császár
intézkedéseit, s tényekkel akará bebizonyítani, mennyire tarthatatlan
Werbőczi helyzete, s mennyire gátolja az új tartomány czélszerű
átalakítását. A főbasa éles elméje azon gondolattal is sokat
foglalkozott, hogy Lufti és Rustan basa tulajdonkép az ő buktatására
tervezték a hires államférfiu Budán marasztalását, s hogy a szultán
előtt még mindig nagy tekintélyben álló Werbőczi, a törökül tökéletesen
értő Elemér segítségével igen veszélyes ellenséggé válhatik, ki ha hamar
nem viseltetik el, még rajtok mindnyájokon felül fog kerekedni. A mily
buzgón csökkentette tehát Budán Zulkifar Werbőczi biráskodási jogkörét,
szintoly mértékben hatott a főbasa politikai intézkedések által arra,
hogy a vidékből mentül kevesebb pör kerülhessen a magyar főbiró
törvényszéke elébe. Az új török tartományban maradt csekély számú nagy
földbirtokosokat üldözé és kiköltözködésre kényszeríté. Védelmi
czélokból és azon elvből, hogy a hódított tartomány a hódítóé, a
földesurak jobbágyát s megürült vagy elfoglalt majorság-birtokait
kilidzsekké, azaz kardhűbérekké alakította át, melyekért a török
tulajdonosok határozott számú lovas katonák kiállítására voltak
kötelezve. Ezek ősi szokás szerint magok hajtották fel saját magok
számára az adót, abból fizették a kiállítandó katonákat, a
földmíveléssel nem törődtek, a jobbágyok panaszait belátásuk szerint
intézték el, s a főbb bűnösöket összefogdosván, falkánként küldözték
Werbőczi helyett Zulkifarhoz, a ki a sok munka miatt birái számát
folyvást szaporítá; míg Werbőczi Turgovicsnak s János diáknak sem tudott
volna elég dolgot adni. Ehhez járult még, hogy a budai főbasa a
városokat és nagyobb helységeket rendre császári birtokká emelte, hogy
teljes önállósággal intézzék belügyeiket; kivévén azon eseteket, midőn a
kerületi parancsnok – a szandzsákbég – a közügyre vagy saját zsebére
nézve hasznosnak tartotta a közbe vegyülést. Werbőczi hathatósan
tiltakozott jogkörének ily megnyirbálásai ellen; de a síma modorú főbasa
azzal mentegetődzött, hogy ez az új szervezésből foly s tőle, ki a
szultán kegyelméből egy hódított tartomány igazgatójává neveztetett, nem
lehet követelni, hogy más formák szerint rendezze a kormányzatot, mint a
minő a többi hódított tartományoké.
– Nagyságod túlmegy jogkörén, s azon nemzet iránti gyűlöletből, melynek
egykor tagja volt, a szultán intézkedéseit kijátszsza vagy fölforgatja –
szólt indulatosan Werbőczi.
– Jól tudom, hogy nagyságod e szempontból készít ellenem fölterjesztést
– válaszolá a főbasa gúnyosan mosolyogva.
Werbőczi megdöbbent, hallván, hogy ellensége ügyes kémjei által erről is
értesítve van; de polgári bátorsága, mely a katonai vitézséggel
tökéletesen egyenlő volt erélyben és határozottságban, hamar
győzedelmeskedett elfogultságán.
– Igaz, nagyságos uram! én egy fölterjesztésen dolgozom. Azonban az
nincs egyének ellen intézve; mert még mostani helyzetemben is nem
könnyen szállhatnék le odáig, hol a dolog helyett személyeket kellene
följelentenem. Az ily foglalatosságot csekélyebb rangúak szokták űzni,
még nagyságod udvarában is.
– Megvallom, nálam oly tekintélyes urak űzik ezt, mint a minő nagysádnál
például Komjáthi Elemér, a még fiatal, de nagy befolyású titkár – jegyzé
meg a főbasa.
– Reméllem, nagysád nem fogja tűrni, hogy stambuli levelezői
hazafiságomat kétségbe vonják, s a török főméltóságokat úgy értesítsék,
mintha én is a mostani jogtalan és tarthatatlan helyzetet pártolni
tudnám.
– Alig hihetem, szólt a főbasa, hogy udvaromban oly tapasztalatlan
egyének létezhessenek, kik nagyságod eljárásait e szempontból foghatnák
föl. Ellenben attól tartok, nehogy közülök többen úgy vélekedjenek,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Zord idő (2. kötet): Regény három részben - 11
  • Parts
  • Zord idő (2. kötet): Regény három részben - 01
    Total number of words is 3907
    Total number of unique words is 2071
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    39.8 of words are in the 5000 most common words
    46.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zord idő (2. kötet): Regény három részben - 02
    Total number of words is 3953
    Total number of unique words is 2096
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    40.7 of words are in the 5000 most common words
    47.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zord idő (2. kötet): Regény három részben - 03
    Total number of words is 3948
    Total number of unique words is 2075
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    40.9 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zord idő (2. kötet): Regény három részben - 04
    Total number of words is 3854
    Total number of unique words is 2056
    26.5 of words are in the 2000 most common words
    38.6 of words are in the 5000 most common words
    45.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zord idő (2. kötet): Regény három részben - 05
    Total number of words is 3910
    Total number of unique words is 2006
    29.3 of words are in the 2000 most common words
    41.3 of words are in the 5000 most common words
    47.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zord idő (2. kötet): Regény három részben - 06
    Total number of words is 3944
    Total number of unique words is 2057
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    45.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zord idő (2. kötet): Regény három részben - 07
    Total number of words is 4045
    Total number of unique words is 2081
    29.7 of words are in the 2000 most common words
    43.8 of words are in the 5000 most common words
    49.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zord idő (2. kötet): Regény három részben - 08
    Total number of words is 3952
    Total number of unique words is 1981
    31.0 of words are in the 2000 most common words
    42.6 of words are in the 5000 most common words
    50.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zord idő (2. kötet): Regény három részben - 09
    Total number of words is 4013
    Total number of unique words is 2032
    28.7 of words are in the 2000 most common words
    41.9 of words are in the 5000 most common words
    48.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zord idő (2. kötet): Regény három részben - 10
    Total number of words is 3947
    Total number of unique words is 2070
    29.9 of words are in the 2000 most common words
    41.3 of words are in the 5000 most common words
    47.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zord idő (2. kötet): Regény három részben - 11
    Total number of words is 3981
    Total number of unique words is 2046
    28.4 of words are in the 2000 most common words
    40.6 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zord idő (2. kötet): Regény három részben - 12
    Total number of words is 4055
    Total number of unique words is 2125
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    43.1 of words are in the 5000 most common words
    49.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zord idő (2. kötet): Regény három részben - 13
    Total number of words is 3939
    Total number of unique words is 2020
    27.8 of words are in the 2000 most common words
    39.1 of words are in the 5000 most common words
    45.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zord idő (2. kötet): Regény három részben - 14
    Total number of words is 3999
    Total number of unique words is 2068
    29.4 of words are in the 2000 most common words
    41.8 of words are in the 5000 most common words
    47.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zord idő (2. kötet): Regény három részben - 15
    Total number of words is 3941
    Total number of unique words is 2109
    28.4 of words are in the 2000 most common words
    39.9 of words are in the 5000 most common words
    46.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zord idő (2. kötet): Regény három részben - 16
    Total number of words is 111
    Total number of unique words is 98
    41.7 of words are in the 2000 most common words
    58.0 of words are in the 5000 most common words
    67.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.