Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 08

Total number of words is 4159
Total number of unique words is 1750
25.2 of words are in the 2000 most common words
35.9 of words are in the 5000 most common words
41.1 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
kérdésre azt felelem: hogy a legnagyobb dolgunk a, hogy eszünk, iszunk –
a másikára azt, hogy aluszunk, és a tengerparton sétálunk. Nem elég
dolog-é mindez egy bújdosónak? Azonban várjuk, hogy valaki haza vessen
minket, valamint Jeruzsálemben a betegek várták a Siloé tója mellett,
hogy az angyal felkeverje a vizét, és abban vessék őket. De azt az
angyal keverte fel, és nem ember. Hagyjuk a bölcseségnek angyalára
magunkot. Ő tud mindeneket, mint kell lenni. Nékem pedig a hazám javát,
és csendességit kell kívánnom, és nem csak különösön a magamét.
A bavarus a Csehországért való hadakozást elkezdette a franczia
segítségével. A magyar királynét is megkoronázták 25-dik junii. A lovon
való ceremóniát is végben vitte, a világnak három részire vágott a
karddal, megmutatván, hogy annyifelől való ellenségtől megoltalmazza az
országot. A ceremónia igen szép. Hagyjuk isten akaratja alá magunkot.
Ahol nincsen emberi reménység, ott vagyon az isteni segítség. Másszor
többet. Pola téti.

CLXV.
_Rodostó, 15. sept. 1741._
Ha csak az idő járásáról diáriumot nem csinálok, nem tudok mit írni.
Ezután csak azt írom: ma jó idő volt, tegnap esett, tegnapelőtt nagy
szélvész. Az ilyen nem levél, hanem kalendárium, és még előre ellátom,
hogy mire ítélné ked az olyan levelet. Istennek hálá, kedves néném, nagy
csendességben töltjük napjainkot. A mi napjaink mind egyszínűek, semmi
külömbözés nincsen közöttök. Ma olyan mint holnap, holnap is csak olyan
lesz, mint ma volt. Mindenkor egyaránsu dolgokban foglalatoskodunk, és
mindenkor vonjuk magunk után hosszas bújdosásunkot, amelynek talám csak
a halál veti végit.
Tartozunk meghálálni a királynénak hazánkból való kirekesztetésünket,
mivel ott az élet fogyatkoztatására több ok vagyon. Itt nincsen bajunk
se tiszttartóval, se számvetővel. A perlekedésben a fejünk nem fáj. A
kvártélyos nem szomorgat. A jószág szerzésén vagy elvesztésén nem
törődünk. A más sorsát, tisztségét, előmenetelét, udvarházát nem
irigyeljük. Gondolom, hogy más sem irígyli a mieinket. A gazdasszony
zsimbelődésit nem halljuk, se sopánkodását, hogy ez, vagy amaz nincsen.
Abban nem törjük a fejünket, hogy a gyermekeinknek micsoda jószágot
hagyjunk, mint neveljük, micsoda tisztséget, házasságot szerezzünk
nékik.
A bavarus a királyné ellen hadakozik a francziával Csehországért, a
prussus meg Sziléziáért. Micsoda nagy telhetetlenség, mikor az ember bé
nem éri a magáéval. A bavarus czimbora nélkül Csehországot se el nem
veheti, se meg nem tarthatja. A keresztyének egymást fogyasztják, a
török azt békeséges szemekkel nézi. Én is békeséges egészséget kívánok
nénémnek.

CLXVI.
_Rodostó, 1742. 29. april._
Vagyon immár egynehány napja, hogy a vezért letették a kerékről. Ali
pasát emelték fel helyében. E már másodszor vezér – példa nélkül való
dolog – de jó, emberséges ember. Mikor nem akar is valamit megadni,
legalább emberségesen bocsátja el magától a kérőt. E nem jó természet-é?
igen jó. Nem úgy, mint azok, akik nem is adnak, mégis dérrel durral
adják ki a választ. Ennek az apja a császár doctora volt. E mihozzánk
mindenkor jó volt.
Micsoda szép dolog, mikor az ember felől jót mondanak, néki jót
kívánnak. A mindannyi imádság isten előtt. Mennyi sok száz szegény férfi
és asszony monda jót a Krisztusról holta után, akikkel jót tett volt.
Mikor szent Péter feltámasztá Tábitot, a sok szegény asszony a vállokot,
szoknyákot mutogatják vala néki, amelyeket Tábit csináltata vala nékik.
Aki felől jót nem mond senki, igen szégyenűl megyen ki e világból, ha
gazdag is. Egy jó keresztyén azt szokta vala mondani: „Elvesztettem,
amit elköltöttem – Másokra hadtam, amit bírtam – A megmaradott, amit
másoknak adtam.“ A bizonyos, hogy megmarad nem csak az adomány, hanem
még csak a szép, kegyes, és felebaráti szeretettel való szók is
megmaradnak. Hát mit mondhatni az olyanokról, akik nem törődnek, akármit
mondjanak felőlök holtok után? Azt mondhatni minden balítélet nélkül,
hogy durva volt a szívek, és kevés felebaráti szeretetek. Való, hogy nem
kell csak magunkért keresni a jó és emberséges nevet, hanem csak az
istenért. De meg az írás azt mondja, hogy mások látván cselekedeteinket,
azért az istent dicsérjék. Való, szent Pál azt mondja, hogy nem törődik
azon, akármit mondjanak felőle az emberek, azaz a rossz nyelvek, a
háláadatlanok: de soha senki több okot nem adott az utánna való
jót-mondásra, mint ez a szent. Való, hogy az írás azt mondja, hogy,
hacsak azért akarunk emberséges emberek lenni, hogy az emberek
megdicsérjenek, elvettük a jutalmat, amely csak füst jutalom lészen.
Azért a jót nem magáért a jóért kell cselekedni, hanem az istenért, és
nem a testi, hanem a lelki haszonért. Mondjuk el mind ezek után, hogy a
keresztyéni emberséges ember felől midőn jót mondanak, az isten áldása
száll reája, holta után pedig az ő irgalmassága. Mint vagy, néném?

CLXVII.
_Rodostó, 1742. 15. junii._
A császár halálától fogvást igen nagy dolgok történtenek. A leányát ki
akarák fosztani minden jószágiból. A bavarus Csehországot akará elvenni,
hadakozék is érette, de rossz vége lett. A prussus pedig azt állította,
hogy nagyobb köze volna Sziléziához, mint az austriai háznak. A
hadakozást elkezdvén, másfél esztendeig hadakozék érette, végtire el is
nyeré, és a békeséget megcsinálá a magyar királyné a prussussal ebben a
holnapba. Abban bizonyos vagyok, hogy az austriai ház soha el nem
felejti Sziléziát. Valamikor akkor, de a békeség felbomlik. Megérjük-é
mi azt, vagy sem, az Úr tudja. Azt tudom, hogy a nénémnek egészséget
kívánok.

CLXVIII.
_Rodostó, 1743, 15. octob._
Csak a mennyekből nem lehet leesni, noha onnét leestek a rossz angyalok:
de ezen a földön akármely magasságra hágjon az ember, de csak le kell
onnét szállani, valamint történék mostanában Ali pasával, aki nem ülhete
másfél esztendeig a kereken, csak le kelleték fordúlni. Ő már kétszer
próbálá azt a kereket. De jó szerencséje a vezéreknek, hogy már egy vagy
két török császár megváltoztatá a régi szokást, hogy a letett vezéreket
megfojtsák. Micsoda nagy eset egy vezérnek a vezérségből kiesni, mert
azt elmondhatni, hogy királyi tisztség. Ura az egész imperiumnak. Őrajta
vannak mind a hadi, mind a törvényes dolgok, egyszóval minden igazgatás.
Mindenféle tisztségek őtőlle függnek. A vezérek fizetése igen kevés. De
ki mondhatná meg, mennyi ezer módjok vagyon a gyűjtésbe. De ebben az
országban ha a főtisztek húznak, vonnak, meggazdagúlnak, az a császár
hasznára vagyon; mert ha leteszik őket, sok erszény pénzzel kell
megváltani fejeket, hogyha pedig megölik, minden jószágok a császáré.
A vezérségnél nagyobb tisztség Európában nincsen, se hatalmasabb, se
nagyobb jövedelmű: de se mulandóbb sincsen; mert az óráját sem tudja,
mikor más letaszítja a kerékről. Már a sok, aki abban két esztendőt
eltölt. A vezérek bízvást elmondhatják szent Pál után: Nincsen maradandó
városunk. A letett vezérek soha többé meg nem látják Konstancinápolyt.
Ilyen fejdelmi tisztségre pedig nem választnak mindenkor az uraknak az
eleiből, hanem csak amint a császárnak tetszik. Azt elérheti egy
borbély, egy favágó, egy mészáros, egy hajós. Ezekből mind voltak
vezérek. Az új vezérünk pedig a fő jancsáraga. Meddig ül a póczon, azt
maga sem tudja. De azt tudom, hogy néném egészségét kívánom.

CLXIX.
_Rodostó, 1746. 15. aug._
Itt a legnagyobb hírünk a, hogy a vezért letették, és a tiháját Mehemet
pasát tették helyiben. E már 14-dik vezér, amiolta ebben az országban
uralkodunk. Mondám, hogy uralkodunk; mert isten ő szent felségének nagy
gondja lévén reánk, se bajt, se szükséget nem tudunk. Való, hogy azt nem
mondhatom, hogy úgy élünk mint a hal a vízben; mert ők szomjúan meg nem
halnak: itt pedig a vizünk is megszükűlt, és a csorgók elszáradtak. Azt
pedig nem kell csudálni, mivel hat holnaptól fogvást egy jó esőt nem
láttunk. Köpönyegre nincsen szükségünk. De azt lehet csudálni, hogy
mégis elég termett minden, még bor is elég lészen. Másutt ilyen
szárazságot az éhség követné: de itt csak terem minden bőven. Úgy
tetszik, mintha a föld is hozzá szokott volna a szárazsághoz, amint is
hogy itt rendszerént a nyár igen száraz, és csak tavaszszal legyen egy
kevés eső, minden elég lesz. Ha itt annyi esők járnának, mint másutt, a
bor igen szűk volna; mert itt a a szőllőket fel nem karózván mind
elrothadna, amelytől itt igen tartanak, hacsak két nap vagyon is eső.
Minden országban más szokás; mert a természet is más szokást tart. Ha
itt a szőllőket felkaróznák, mind elszáradna. Úgy tetszik, hogy eleget
beszéllt a gazdaságról egy olyan, akinek egy talpalatnyi földje nincsen
– maradok édes néném.

CLXX.
_Rodostó, 15. sept. 1747._
Miért kívánni hosszú életet, mivel Mathuzsálem megholt – és mért vágyni
a nagy tisztségekre, mivel Mehemet vezért letevék az elmúlt holnapban.
Ha mindenik letett vezér után egy prédikácziót akarnánk csinálni az
életnek, a szerencsének változásáról, állhatatlanságáról, soha sem volna
annak vége. Hanem ezután csak azt mondjuk a letett vezérekről: adjatok
számot sáfárságtokról. A vezér pedig Abdula pasa.
Ennek a holnapnak az elein érkezék Konstancinápolyban gróf d’ Esalleur,
hogy követ lenne a portán. A felesége lengyel, Lubumércky familiából. Ez
a franczia úr Párisból Saxoniában, onnét Lengyelországban kerűlt
Törökország felé.
A keresztyének között nagy hadakozás vagyon. A török békeségben vagyon.
Adja isten lelki békeségit nekünk.

CLXXI.
_Rodostó, 1748. 15. april._
Immár a keresztyének is megbékéltek. Ennek a holnapnak a kezdetin volt
meg a békeség a magyar királyné és a franczia király között. Ugyan ebben
a békeségben engede a magyar királyné Oloszországban két vagy három
tartományt Dom Filepnek. Legyen hosszas békeség, de a királyok között
csak támad valamely per, amelyet az álgyú prókátorokkal folytatják.
Itt mi békeségben vagyunk. A császárunk a békeséget szereti. A
szomszédival jól vagyon, a nép szereti. Aki pedig valamely igazságot
keres, és a bőriben meg nem fér, azt csakhamar a halak országában küldi,
de fő nélkül. A török urakot pedig nem a hazához való szeretet indítja
fel, hanem csak a veszett fösvénység. A jancsárok itt ha feltámadnak, a
pénzzel mindjárt lefektetik őket. Ez a császár olyan kezlár agájának
véteté fejét, akinek fejdelemhez illendő kincse volt; mégis a bőriben
meg nem fért, hanem a császár ellen kezdett holmit indítani. A kezlár
agáknál boldogabb nem lehet e világon – szűntelen a császár előtt
vannak. Az asszonyira ezek vigyáznak. – Annyi kincset gyűjthet, amennyit
akar. Noha minek? mivel gyermekek nem lehet. Feleségre szükségek
nincsen; mivel, ami azt a szükséget okozná, azt tőllök egy késsel
elmetszették.

CLXXII.
_Rodostó, 1748. 20. máji._
Kedves néném, látom, hogy már elfáradtál a leveleimben csak esőről,
hidegről, melegről olvasni, hanem azt kívánod, hogy írjak valamit is a
török udvarról, annak szokásáról, igazgatásáról, rendtartásáról. E mind
jó és hasznos: de ilyen formába nem levelet, hanem könyvet kellene
írnom. Látom én azt, hogy az asszonyok is megokosodnak idővel – tegyük
oda még a férfiakat is, azoknak is szükségek vagyon arra, hogy az idő
legyen mesterek. Azelőtt csak a múlatságról gondolkodtunk: most pedig
azt akarjuk tudni, hogy mi szokás vagyon a birodalomban – micsoda
változás ez? Kedves néném, ebben is kell engedelmeskednem, és véghez
vinnem kívánságát, amint tőllem lehet.
Legelsőben is azon kezdem el, hogy nem lehet eléggé nem csudálni ennek a
nagy birodalomnak annyi ideig való fenntartását, és ne tulajdonítani
annak a fegyver által való nevekedését inkább az isten rendelésinek,
mintsem a török rendszerént való igazgatása módjának, vagy azok
okosságának, akik azt igazgatják. Nem is gondolhatunk mást, ha
meggondoljuk a császárnak egészen való hatalmát, amely gyakorta mind
okosság, mind jó erkölcs nélkül vagyon, és akinek beszédje és
cselekedete ha kevés okossággal volna is, de törvény és példa. A portán
nem a nagy nemből valóság, se nem az érdem emel fel valakit a nagy
tisztségekre: hanem a császárnak hozzája való jó akaratja. Micsoda az
orvossága az ilyen rendetlenségnek? a kemény büntetés; mivel azt
hamarjában megölik, aki a birodalom ellen kezd valamit, és e zabolában
tartja a pasákot. A keménység és az erőszak természete a törököknek. Ők
az igazgatásnak módját a hadakozásban kezdették, azt meg sem
változtatták. Mindenben természetté vált, hogy úgy legyen, mint a rab.
Ebben a nagy birodalomban szükséges, hogy mindjárt még kezdetiben eleit
vegyék annak, aki az ellen akarna valamit indítani. De sőt még itt csak
a gyanóságot is a megöletés követi. Most ez elég: másszor többet, vagy
kevesebbet. Talám azt kívánod, néném, hogy a birodalom históriáját írjam
le? Csak azért is jó egészséget, jó étszakát. Ki látta májusban sokat
írni?

CLXXIII.
_Rodostó, 1748. 26. julii._
Néném, mint vagyunk, hogy vagyunk? A vizi postáink igen sokáig maradnak
az úton. Azt írod néném, hogy kedvesen olvastad a porta iránt való
levelemet, és hogy csak kövessem; mert kedvesen veszed – én pedig
mindenkor azon igyekeztem, hogy kedvet találjak. Elkezdem tehát nem az
úr, hanem az asszony dolgát.
Azt tudod, néném, hogy a törökök fegyverekkel nyerték meg Európában,
Ázsiában és Afrikában a nagy és gazdag tartományokot, akiknek
teljességgel való örökös ura a császár. De ezekből ki kell venni a papi,
és a templomokhoz való jószágokot; mivel a papok nálok is szeretik a
jószágokot.
A földnek ős örököse lévén tehát a császár, a fegyverrel meghódoltatott
tartományokot a császár még eleinte mindjárt felosztá a vitézinek, hogy
megjutalmaztassa jó magokviseléseket. Ezeket a jutalmakot pedig
Timároknak nevezék, de nem a magyar timáraink. És azok, akik olyan
jószágokot bírnak, tartoznak bizonyos számú lovasokot tartani a császár
szolgálatjára. De azt jó megtudni, hogy azok a jószágok, noha örökösek
legyenek is, de azt úgy bírják, mintha bérben bírnák; mivel a császár
elveheti tőllök amikor akarja. A császárnak ilyen teljes hatalmára való
nézve nevezik őtet a törökök földi istennek, vagyis az isten árnyékának.
Ezért is tartják a törvény doktorai, hogy feljebb való a törvénynél.
Való, hogy bizonyos dolgokban a császár a mufti ítéletihez folyamodik;
de ha úgy nem ítél, amint néki tetszenék, minden irgalmasság nélkül
kiteszi a muftiságból, és olyant tészen, aki inkább tudja kedvét
keresni.
A törökök azt is tartják, hogy a császár megmásolhatja fogadásit és
igéretit, amidőn a valamiben megsérti, vagy kisebbíti az ő örökös
hatalmát. Való, hogy mikor császárrá teszik, megesküszik, és azt
fogadja, hogy oltalmazni fogja a török vallást, és a Mahumet törvényét.
De ugyanazon törvény a törvény szájának és magyarázójának nevezi. De az
is való, hogy a tudós törvényes doktorok a császár hatalmát
meghatározzák a vallás dolgaiban: de az országos dolgokban egész
hatalomban hadják. Immár eleget írtam. A krími tatár sem íratna ilyen
melegben a rabjával többet.

CLXXIV.
_Rodostó, 26. octob. 1748._
Itt, kedves néném, bő szüretünk vagyon. Ürmös bort is csinálok. A szőllő
olyan olcsó, hogy egy polturán három okkát adnak a gyönyörűséges szép
édes szőllőből – a kilencz fontot tészen. Ha a szőllő olcsó, a munkája
sem sokba telik, valamint a több mezei munkák. Példának okáért a pamutot
felszedi ebben a holnapban – ugyan azt a földit decemberben elsőben
elvetteti, azután egy nyomorú ekével s két ökörrel felszántják –
juniusban olyan búzát arat, mint a nád.
Elfelejtettem vala, hogy az asszony dolgára hínak. A törökök a több jó
erkölcsök között az engedelmességet legnagyobbra becsűlik. Leginkább
erre is tanítják azokot, akiket a császár udvarában nevelik, és akik a
nagy tisztségekre rendeltettek. Amint is hogy azokot, akik a császár
parancsolatjából való halált engedelmességgel veszik, mártiroknak
tartják, és hogy azok mindjárt egyenesen postán mennek paradicsomba.
Ugyanezen okból is adják mindazokra, akik tisztségekben vannak, a Kul
nevet, ugymint a szultán rabjai. Sőt még a fővezér is nagy nagy
tiszteletnek tartja ezt a nevet adni magának. Elmondhatni azt is, hogy
az egész birodalom csak rabokból áll. Az ifjakat, akiket az udvarban
nevelik, ott 20, 30, 40 esztendeig is zárva tartják, mint a tömlöczben.
Többnyire a pasáknak az anyjok rableány volt – a császárok mindenkor
rabasszonyoktól valók. Ettől vagyon, hogy a törökök oly hajlandók a
rabhoz illendő szolgálatra. Többet nem írok; mert tegnap nagy
fogyatkozás volt a napban – csillagokot is láttunk.

CLXXV.
_Rodostó, 19. dec. 1748._
Ez a levelem abból fog állani, hogy mi formában nevelik az ifjúságot a
császár udvarában; mivel a törökök azt tartják, hogy a császárt
olyanoknak kell szolgálni, akik tőlle vették a neveltetést és az
eledelt. – Azok az ifjak pedig többnyire keresztyén apáktól és anyáktól
valók. Ezek a nagy tisztségekre vannak hivatalosok. A törökök ezeket
isoglánoknak nevezik. Ezeknek az ifjaknak pedig igen szépeknek, és szép
termetűeknek kell lenni, minden testi fogyatkozás nélkül; mert a törökök
azt tartják, hogy egy szép testben mocskos és piszkos lélek nem
lakhatik. Minekelőtte bévegyék őket, a császárnak bémutatják, aki
elosztja őket az arra rendeltetett iskolákban. De elsőben a könyvben
felírják neveket, hány esztendősek, hová valók, és azután fizetések jár
– napjára négy vagy öt pénz. Ezek el vannak osztva a nagy, vagy a kis
iskolában. Rendszerént a nagyban megvagyon 400, a kicsidben 200. És igen
nagy vígyázással, és szorosan nevelik őket. – A mesterek a vallásra,
török, persiai, szerecsen nyelvekre tanítja őket. Ezekre pedig a fejér
herélt embereknek a fejek visel gondot. Mind köntös, mind étel dolgában
tisztességesen vannak. Az ágyok sorjában vagyon, és minden ötödik ágy
között egy herélt ember fekszik, hogy valami rendetlenség ne történjék
közöttök. Amidőn a gyermekségből kikelnek, olyan foglalatosságban
gyakoroltatják őket, amelyekhez erő kívántatik, dárdát, láncsát
hajíttatnak vélek, a nyilazásra tanítják. Ezeken kívül kézi munkára is
tanítják, a nyíl-, nyereg-csinálásra, muzsikára; kutyákat, madarakat
neveltetnek vélek. Ezekből az iskolákból feljebb való hivatalokra emelik
őket, úgymint a császár ingeit mosni, gondot viselni a drága italira, a
fizetéseket is megjobbítják, napjára 8 pénzek jár. Ebből a két házból
még feljebb való házban fognak menni, amelyet Cház-odának híják,
amelyben negyven inas lakik, akik szűntelen a császár mellett vannak.
Ezek közül tizenkettő az udvari főtisztségeket viselik, ezek azok: a
Seliktár aga, aki a fegyverhordozója; A Rikiabdár aga, aki a kengyelét
tartja; Az Ibriktár aga, aki a vizét hordja; A Tulbendár aga, aki a
császár csalmáját ékesíti; Kemhusár aga, aki a köntöseire visel gondot,
és fejér ruhákra; A Chernegir basi a feje azoknak, kik a császár ételét
megkóstolják; Zagárgi basi, aki a kutyákhoz láttat; Dirnakgi basi, aki a
császár körmeit metélli; Barber basi, az első borbély; Muhascsegi basi,
aki a költségre vigyáz; A Teskeregi basi, secretárius. Ma többet nem.

CLXXVI.
_Rodostó, 15. februárii. 1749._
Ma a fél emberekről írok, vagyis a heréltekről. Mivel vannak a
császárnak kétféle herélt emberi: vannak fejér és fekete. A császárnak a
belső udvarabeli főtisztei mindinkább heréltekből állanak. A császár
első papja, és a császári templomoknak plébánusi heréltek.
A fekete heréltek az asszonyok szolgálatjára rendeltettek. Ezek
teljességgel meg vannak herélve, és ezeknél rútabbakot se ocsmányobbakot
nem lehet látni. Ezeknek a legelső tisztje a Kislár agasi.
Úgy tetszik, hogy itt beszéllhetünk a császár udvarában való leányokról.
Ezek mind külömféle országból való rab leányok; kiválasztják a
legszebbeket. Ezek két házra vannak elosztva, valamint az inasok. A
foglalatosságok a varrás, mindenikének különös ágya vagyon, és minden
ötödik ágy között egy igen vígyázó öreg asszony fekszik. Ezeket a
muzsikára és a tánczra tanítják. A császár anyja ezekből veszen maga
mellé, akiket akarja. Az öreg asszonyt, aki ezeknek parancsol, nevezik
kaden kiája: a leányok anyja.
Amidőn a császár közűllök akar választani, sorba állítják. Amelyik
megtetszik, annak veti a keszkenőit, és azt pompával viszik a
császárhoz. Ha szerencséjire első fiat hoz, megkoronázzák, és a Hasáki
sultana nevet viseli; a többi, ha fiat hoznak is azután, nem viselik ezt
a nevet.
A császár halála után akiknek leányi voltanak, az udvartól kimehetnek;
de akiknek fiok volt, azok bé lesznek rekesztve holtig, hogyha csak a
fiok császárrá nem leszen. Mindezekből kitetszik, hogy a császár belső
udvara olyan, mint egy iskola, ahol nagy rendet tartanak. Már ezután a
császár külső udvaráról lesz a szó.

CLXXVII.
_Rodostó, 21. junii, 1749._
Fogjunk az asszony dolgához, és kezdjük el a fővezéren, akit a törökök
Vizir Azemnek nevezik, ugymint a tanács fejének. A császár csaknem az
egész hatalmát kezében adja, keziben adván a maga nagy pecsétit, amelyen
a maga neve vagyon metszve. Ezt a tisztséget az első Amurátes kezdé.
Vannak még más hat dívánvezérek, akik a dívánban csak akkor adhatnak
tanácsot, amidőn tanácsot kér a vezér tőllök.
A vezér udvara fejdelmi udvar a nagy ceremóniákba. A három szegletű
csalmáján két tollat visel, a császár hármat. A vezér előtt három
lófarkat visznek. – Ezt a nagy becsületet csak három pasának adják meg
az egész birodalomban, minthogy a császár képét viseli. Minden a maga
perét őeleibe viheti. Egy hétben négyszer tart dívánt a császár
udvarában, kétszer pedig a maga házánál. A vezér oly hatalmas légyen is,
de meg nem ölethet egy basát a császár kezeírása, parancsolata nélkül,
még csak egy jancsárt is a főtisztje híre nélkül. Ámbár minden kérésnek
a vezér keze által kell meglenni, ha történik, hogy valakinek nagy
igazságtalanságot cselekedtenek, amelyben a vezérnek is része volna,
olyankor szabad a császárra híni, tűzet tévén a fejére, és úgy menni a
császár udvarában igazságot kérni.
A vezér fizetése csak húsz ezer tallér esztendőre. De az ajándékok,
amelyeket a basák adnak az egész tartományokból, és a sok pénz, melyet
veszen fel mindazoktól, akiknek dolgok vagyon a portán, rettentő sokra
megyen; amelyet a császár látatlanná tészi; mivel az a kincs még az ő
ládájában fog menni.
Vannak még a vezér után nagy tisztségek, ugymint a beglerbégségek. Ezek
a tartományok gubernátori. Ezek mind három boncsokosok, és urai mind a
hadi, mind a törvényes dolgoknak. Az anatoliai beglerbégség legelső.
Ennek egy milliom készpénze jár esztendőre. Huszonkét beglerbégség
vagyon. Ezeknek a nagy gubernátoroknak mindenikének vagyon magának
muftija, reis effendije: cancelláriusa, defterdárja: kincstartója.
Hát a havasalföldi és a moldovai vajdákról ne szóljunk? A kettő között a
moldovai az első, és a szegényebb. A moldovai a császárnak hatvanezer
tallért ád, hát még a sok imide-amoda való ajándék még annyira megyen. A
havasalföldi vajda százharmincz ezer tallért. Régenten a törökök olyan
együgyűek voltak, hogy magok mentek az adópénzért. Volt olyan
havasalföldi vajda, aki utánna küldött a törököknek, és tolvaj képiben
elvették tőllök az adó pénzt. A török egyszer-kétszer csak elszenvedte,
de a szemit felnyitotta, és már most a vajda emberei szedik az adópénzt
Konstancinápolyban. Ha elvesztik, nem a császár kára.

CLXXVIII.
_Rodostó, 21. octob. 1749._
Itt attól nem igen tarthatni, hogy a távolvaló tartományokban a
gubernátorok az engedelmességet félben rúgják, és magokot szabados
urakká tegyék; mivel arra igen vígyáznak, hogy olyan gubernátorokot
tegyenek, akik a császár udvarában neveltettek, akik nem tudják se
apjokot, se anyjokot, se semmi pereputyokot, akiknek nem lévén semmi
támaszhoz reménységek, nem lehet valamit kezdeni a császár ellen.
A császár azt meg nem engedi, hogy az atyának gazdagsága a fiára
szálljon. Minden pasának az örökje a császáré, és abból annyit ád a
gyermekeknek, amennyi elegendő, hogy élhessenek.
A császár ha nem jó szemmel látja valamely pasának nagy hatalmát vagy
gazdagságát, akkoron vagy húgát, vagy más atyjafiát adja néki. Az
eljegyzéskor nagy summa pénzt kell adni, és drága ajándékokot kell adni
a házasság előtt: házasság után pedig tartani kell nagy fényességgel,
úgy annyira, hogy akármely nagy kincse legyen, de a felesége megüresíti
a ládáit, még pedig véle sem lakhatik; mert a császár atyjafiait ki nem
viszik soha Konstancinápolyból: magának pedig a pasaságban kell lakni.
A régi familiákra itt semmi tekintet nincsen. – Az olyan pasa pedig, aki
császári vérből valót veszen el, a feleségét, akit annakelőtte vett volt
el, el kell bocsátani, akármely nehéz dolog legyen a. Minthogy pedig az
új feleségivel sem lakhatik, azért a felesége ád neki csemegére egykét
halajkát, vagy rableányt. Nekünk is csemegére elég bő szüretünk volt.

CLXXIX.
_Rodostó, 1750 16. januárii._
Kedves néném, e jubileum esztendő szent esztendő, bár a szent Péter
templomában mehetnénk: de oda nem mehetünk. Imádjuk itt az istent: _nagy
az én nevem mindenütt, és mindenütt áldoznak az én nevemnek_.
Vagyon immár egynehány napja, hogy a vezért letették. Tihája béget
tették helyében. Ezt Mehemet pasának híják.
Már mostanában a török vallásról kell írni, és azt mondani, hogy minden
hamis vallások között legveszedelmesebb a Mahumet vallása; mert
azonkívűl, hogy az érzékenységeknek leginkább kedvez: de másként
egynehány punktumokban megegyezik a keresztyénséggel. Mahumet a
valóságos, és mindeneket teremtő istennek ismeretségére fundálta a
vallást, azután a felebaráti szeretetre, a testi tisztaságra, és a
csendes életre. A török vallás keményen tiltja a bálványozást.
Mahumet pogányságban született a szerecsenek között 570-ben. Neki
természet szerént való értelme volt. Azt tartják, hogy egy Nestorianus
Sergius nevű barát, aki elszökött volt Konstancinápolyból, hogy a
hagyatta volna el véle a pogányságot. Kitetszik az alkoránból, hogy e
két ember a szent írásból vették ki, ami legjobb a vallásban. De mivel
az ő idejekbe Arábiában sokkal több zsidó vala, mintsem keresztyén,
azért nem is vevének ki annyi szokást az új testamentumból, mint az óból
– arra az okra való nézve, hogy a zsidókat a magok vallásokra
hódíthassák, és a keresztyénektől se távozzanak el teljességgel. Ha a
Mahumet bolondsága a nem lett volna, hogy őtet az istentől küldetett
embernek tartsák, az ő vallása nem igen külömbözött volna a sociniánusok
vallásától. De rendkívűl való nagy dolgot akara cselekedni, el akarván
hitetni másokkal, hogy néki szövetsége vagyon a magasságbéli lelkekkel.
– De minthogy se nem küldetett volt, se csudatételekre való ajándéka nem
volt, kénszerítteték a vallása felállitására, hogy az okossághoz, a
világi tudományhoz, és a csalárdsághoz tegye az ő elragadtatásit,
amelyeket okozák vala a nagy nyavalyatörések. Végtire mindezek csak
elhiteték a néppel, hogy ő sokkal feljebb való volna a több embereknél,
és hogy a mennyekből venne oktatásokot. A felesége Fatima, és a jóakarói
tele torokkal kiáltják vala, hogy ő volna hirdetője, magyarázója az Úr
akaratjának: e világra pedig csak azért jött, hogy az Úr parancsalatit
hirdesse. A galamb, akit arra szoktattak vala, hogy a feje felett
repdessen, nem kevesé emelé fel a nép előtt, aki azt tartotta, hogy ez a
madár Gábriel angyal lévén, a fülibe beszéll a követnek. Itt félben
szakasztom, másszor többet.

CLXXX.
_Rodostó, 1750. 15. máji._
Ki ne örűlne a májusi szép napoknak? De a bizonyos, hogy itt a május nem
oly kedves, mint másutt; mert leveles fákot csaknem egész télen látunk –
zöldséget szűntelen. Sőt még májusban a szárazságok elkezdődnek, a fű is
hervadni kezd, a fák pedig már aprilis kezdetén virágoznak, ződülnek.
De itt nem a gazdaságról kell beszéllni, hanem a Mahumetről, aki, hogy
magától el ne vadítsa a pogányokat, se zsidónak, se keresztyénnek nem
akará magát mutatni. De, hogy mind a zsidóknak, mind a keresztyéneknek
kedvezhessen, mindenikének holmi részecskéit kivevé a vallásából, és a
magáé közé toldá. És azt tanítá, hogy háromféle írott törvényt adott ki
az Úr az embereknek – mindenikében lehet üdvezűlni; mert mindenike azt
hagyja, hogy higyenek az egy istenben, minden emberek teremtőjében és
bírájában. – Az első törvény Mózses által adatott ki, de minthogy igen
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 09
  • Parts
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 01
    Total number of words is 4215
    Total number of unique words is 1732
    27.0 of words are in the 2000 most common words
    37.1 of words are in the 5000 most common words
    42.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 02
    Total number of words is 4131
    Total number of unique words is 1706
    27.9 of words are in the 2000 most common words
    37.4 of words are in the 5000 most common words
    42.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 03
    Total number of words is 4280
    Total number of unique words is 1736
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    39.0 of words are in the 5000 most common words
    45.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 04
    Total number of words is 4086
    Total number of unique words is 1782
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    41.0 of words are in the 5000 most common words
    46.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 05
    Total number of words is 4292
    Total number of unique words is 1672
    29.2 of words are in the 2000 most common words
    39.9 of words are in the 5000 most common words
    45.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 06
    Total number of words is 4271
    Total number of unique words is 1699
    28.6 of words are in the 2000 most common words
    39.7 of words are in the 5000 most common words
    45.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 07
    Total number of words is 4289
    Total number of unique words is 1705
    29.5 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    46.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 08
    Total number of words is 4159
    Total number of unique words is 1750
    25.2 of words are in the 2000 most common words
    35.9 of words are in the 5000 most common words
    41.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 09
    Total number of words is 4145
    Total number of unique words is 1789
    26.1 of words are in the 2000 most common words
    37.8 of words are in the 5000 most common words
    43.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 10
    Total number of words is 4218
    Total number of unique words is 1767
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    38.3 of words are in the 5000 most common words
    44.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 11
    Total number of words is 4031
    Total number of unique words is 2036
    27.9 of words are in the 2000 most common words
    38.8 of words are in the 5000 most common words
    44.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 12
    Total number of words is 3459
    Total number of unique words is 1821
    29.2 of words are in the 2000 most common words
    40.5 of words are in the 5000 most common words
    46.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.