Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 01

Total number of words is 4215
Total number of unique words is 1732
27.0 of words are in the 2000 most common words
37.1 of words are in the 5000 most common words
42.8 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.

ZÁGONI MIKES KELEMEN TÖRÖKORSZÁGI LEVELEI.
A SZERZŐ SAJÁT KÉZIRATÁBÓL
ÉLETRAJZI ÉRTEKEZÉSSEL
KÖZLI
TOLDY FERENCZ.
MÁSODIK KÖTET.



PESTEN, 1861.
KIADJA HECKENAST GUSZTÁV.
Pest, 1861. Nyomatott Landerer és Heckenastnál


MIKES KELEMEN LEVELEI.

XC.
_Rodostó, 18. april 1729._
Azt már nem kell csudálni, ha azt mondom, hogy igen kedvesen vettem a
ked levelét; hanem a volna csuda, ha kedvesen nem venném. De hogy vagyon
a, hogy mi még egyszer sem haragudtunk meg egymásra? Mert azt mondják,
hogy a barátságban egy kis veszekedés olyan jó, mint az étekben a bors.
Mindazonáltal édes néném, hagyjuk el az olyan borsolást, és éljünk
egyességben; mert én a csendes barátságot szeretem. A macskához illik a
morgolódó barátság.
Az égi jelekből nem tud-é ked valamit jövendőlni? mert hetedik napján a
holnapnak itt mí délután egy órakor egy csillagot láttunk. Három óráig
jól látták. Azt nem mondhatjuk, hogy talám a mi csillagunk jött már fel
egyszer; mert a csillagok is elfelejtkeztek már miróllunk. Hogy kednek a
kis ujja ne fájjon, azt igen szükséges megtudni, hogy az idevaló görög
érsek nagy pompával jött az úrnak látogatására négy alatta való
püspökökkel. De ha gyalog járnak is, azt ne gondolja ked, hogy a
szegénységtől vagyon; mert a mi érsekünk kettőt is tarthatna, – a
püspökök is. De a török birodalma alatt hintón nem járhatnak, sőt még
úgy kell magokat viselni, mintha szegények volnának; mivel azon kivül is
gyakran megvonják őket mind a török, mind a görög patriarcha. Mert ez
azt tészi érseknek, aki neki legtöbbet fizet, – az érsekek pedig olyan
püspököket választanak magoknak, akik legtöbbet adnak, – a püspökök
pedig, hogy az érseknek megfizethessenek, olyan papokat tesznek a
falukban, akik legtöbbet ígérnek. Ítélje el már ked, hogy a püspökök és
a papok micsoda sokféle úton módon húzzák ki a pénzt a szegény ember
erszényéből? Itt a sok innep, a sok bőjt, mind hasznos a plébánusnak.
Hát ezenkivűl esztendő által a sok haszonhajtó bévett szokások!
Vasárnap valamely rongyos öltözetben a misét elmondja, amint lehet
tőlle, de, hogy predikáljon, azt nem lehet az ő tudatlanságától kívánni.
De miből tanúlna valamely kis predikácziót csinálni, és mikor? Mivel,
egynehány plébánusnak voltam házánál, egy könyvet nem láttam nállok;
hanem valamely szakadozott misemondó könyvet tartanak, és abból áll
minden könyvök. De mikor tanulhatna valamit? Mikor egész héten mezei
munkát kell neki dolgozni, hogy a papádiáját táplálhassa egynehány
gyermekeivel, és czifrán járathassa. Egyszóval itt a pásztorok nem csak
őrzik a juhokat, hanem megárendálják őket, és ha meg nem nyúzzák is, de
jól megnyírik. Erről éppen egy rendes históriát olvastam – nevesse meg
ked is.
A rabinusok ilyen nevetséges okát írják a Koré Áron ellen való
feltámadásának. Hogy egy szegény özvegy asszonynak, csak juha lévén,
aztot megnyírvén, Áron elvette tőlle a gyapját, mondván, hogy őtet
illeti a törvény szerént: _Dabunt sacerdoti lanarum partem ex ovium
tonsione._ Deut. 18. 4. Az asszony Koréhoz folyamodék, és kéré, hogy
szóllana Áronnak, adná visszá a gyapját; de semmit nem nyerhete. Koré
hogy megvigasztalja, 4 ezüst pénzt ada neki, hogy venne azon annyi
gyapjút, amennyit lenyírt a juhról. Idővel azután a juh megbárányozván,
Áron azt is vevé, mondván: hogy a törvény parancsolja, az Úrnak kell
szentelni minden első szülöttet: _Kiválaszd az Úrnak mind, ami az
anyaméhet megnyitja, és ami első fajzás a te barmaidban._ Exod. 19. 2.
12. A szegény özvegy asszony látván, hogy semmi hasznát nem veheti az
egy juhocskájának, és hogy csak a papok hasznokra tartja, elvégzé
magában, hogy megöleti a juhot. De Áron azt megtudván, oda mene, és
kérni kezdé tőlle azt a részt a juhból, melylyel néki tartoznak törvény
szerént, aki is azt hadja: _Ez legyen a papok igazsága a néptől, akár
ökröt, akár juhot öljenek, adják a papnak a lapoczkáját és a gyomrát._
Deut. 18. 3. A szegény asszony ezen igen elkeseredvén, haragjában mondá:
hogy az én juhom husa anathéma legyen az Úr előtt. – Áron erre a szóra
az egész juhot elvévé, mondván: hogy minden anathéma az Izraelben a
papokat illeti. Csak a szegény asszony vesztett mindenképen. Édes néném,
jó étszakát.

XCI.
_Rodostó, 5. octob. 1730._
Hol jársz édes néném? Mért mentél Paphlagóniába? Olyan nagy dolgok
történnek Konstancinápolyban, s ked ott nincsen; hogy lehet a? Hogy
merték letenni a császárt, és mást tenni helyébe ked híre nélkül? Ezek
pedig mind megtörténtenek. Hihető, hogy másképpen lett volna a dolog, ha
ked jelen lett volna. A pedig csak rövideden így ment végben.
Aztot hallotta ked, hogy már egy darab időtől fogvást a vezér
általszállott volt Skutariban táborban olyan szándékkal, hogy a perzsák
ellen menjen. A császárnak ott sok szép múlatóházai lévén, gyakran ment
maga is által Skutariban. Aztot tudja ked, hogy a császár kastélya, és
Skutari között a tenger egy jó stucz lövésnyi szélességű. Úgy történik,
hogy két köz jancsár, kik mindenik a hajókon szolgáltanak, rebelliót
indítának. Az egyikének a neve Muszli basa; a másikának Pátrona. A
császár nem lévén a kastélyában, se a vezér a városban 28-dik
septembris, ez a két jancsár a több társait összegyűjtvén egy piaczra,
mintegy ötvenre ha tellének. Pátrona négyfelé osztván ezeket, mindenik
résznek egy zászlót ada, és mindenik kezdé a város utczáit járni, és
kiáltani, hogy aki igaz török, az álljon melléjök; mert ők csak a vezér
letételét kívánják. A tömlöczöket felnyiták, a várost feljárák, a
boltokat bézáraták, és estig felesen megszaporodának. De a csudálatos
volt, hogy senki a városban ellenek nem álla, holott vagyon legalább a
városban negyven ezer jancsár – lovas had is vagyon, de senki a császár
mellett fel nem kele. 29. ma már csaknem az egész jancsárság melléjek
álla, és annyira elszaporodának, hogy lehetetlen lett volna ellenek
állani, noha még tegnap száz emberrel el lehetett volna szélyeszteni
őket. Ma új jancsár agát is tevének, és sok főtisztek állának közikbe.
30-d. pedig a császár a maga kastélyában lévén a vezérrel, a kapitán
pasával, a vezér tihájával, az ulémákkal (a főpapi rendekkel).
Mindezeket magához hivatván kérdi tőllök, hogy mi okát gondolnák ennek a
rebelliónak? Akik is ki egynek, ki másnak tulajdonítván, hívatá a
cancellariust, és két személyt is választván a papi rendek közűl,
követségbe küldé őket a rebellisekhez, kérdeztetvén tőllök szándékokat.
Ők azt felelék, hogy a császárral megelégesznek; de nem a vezérrel,
tihájával és muftival; mert ezek a birodalmat húzásokkal elrontották. És
noha ők elégségesek a császárral, de úgy mindazonáltal, hogy azon három
személyt, kezekbe adja elevenen. Mindezeket és egyebeket írásban tévén,
a császárnak küldék. A császár újontában kénszerítte mindent arra, hogy
mondaná meg okát a rebelliónak. Egy uléma a vezért és a tiháját adá
okúl. A vezér pedig már észrevette vala veszedelmét, a tiháját és a
kapitán pasát megfogatá, és ezt az utolsót meg is fojtatá. A császár
meglátván a rebellisek írásban tett kívánságait, igen igyekezék azon,
hogy megszabadíthassa a vezért: de nem lehete; mivel, már a kenyér és a
víz is szűk volt a kastélyában a rebellisek miatt. Az ulémák is
kénszeríteni kezdék, mondván: ha életedet szereted, engedj
kívánságoknak. Úgy is kéntelen lévén a vezért és a tiháját kezekben
adni, de a muftit kezekbe nem adjuk; mert az egész világ előtt
gyálázatos volna kezekbe adni a főpapi fejdelmet. Ennekelőtte 27
esztendővel egynek haláláért ma is büntet isten bennünket. Hanem inkább
küldessék holtig való exiliumban. Végtire addig kénszeríték a császárt
az ulémák, és a gyermekei, hogy a vezért és a tiháját kételenítteték
megfogatni. Azután megizenék a rebelliseknek, hogy ezek már fogságban
vannak és kezekben küldik; de a muftit se kezekben nem adják, se meg nem
öletik. Ha a kettővel megelégszenek, azokat nékik küldik, hogyha pedig
meg nem elégesznek, válaszszanak magoknak egy gyaur muftit (a török a
keresztént csúfságból gyaurnak híja, azaz: hitetlennek) mert ők kezekben
nem adják a muftit. Ezzel a rebellisekhez bocsáták a követeket: de az
még oda járnának, az alatt megfojták a szegény vezért, – az a veszett,
undok, fajtalan tihája pedig látván, hogy meg akarják fojtani, ijedtében
megholt. Ezeket megölék azért, hogy elevenen ne kénszeríttessenek kiadni
őket. A követek visszáérkezvén, a vezér, kapitán pasa és a tihája
testöket egy szekérre tevék, és a rebelliseknek küldék. A kapitány pasán
szánakodának, és a testét az anyjának küldék, hogy temettetné el, – a
tihája testét pedig a kutyáknak veték, – a vezér testét pedig
visszáküldék oly szín alatt, hogy ők a vezért elevenen kívánják. A nép
mindezeket látván, egészen hozzájok hajola. A császár látván, hogy a
vezér testét visszáküldötték volna, magában szálla, és hívatván az
ulémákat, mondá: ezen rebellisek engemet is császároknak, uroknak
üsmérni nem akarnak, azért azt akarom, hogy senkinek is miattam
veszedelme ne légyen, magam szabad akaratjából tehát a bátyám fiának
sultán Mahmudnak engedem a császári széket. – Hivassátok ide előmben, –
jó szívvel mindnyájatok előtt magamot őalája vetem, csak hadd szűnjék
meg ezen rebellió, és ne legyek oka senki veszedelmének. Ez meglévén,
oda vivék sultán Mahmudot. Sultán Achmet székiből leszállván, eleibe
mene, megölelé, és maga helyében felemelvén császári székiben ülteté, és
legelsőben is maga megcsókolá a kezét az új császárnak, és az ulémákkal
is megcsókoltatá. Azután mondá nékik: Mind nekem, mind néktek uratok és
császárotok ez a személy, – az istenre, és a ti lelketek isméretire
bízom, – legyetek azon, hogy igazság ellen semmit ne cselekedjék, – ha
pedig a rossz dologban meg nem intitek, isten előtt számot adtok az
ítélet napján, melyről nekem is tartoztok felelni mind ezen, mind a más
világon. – Azután sultán Mahmudhoz fordúlván, sok szép tanácsokat ada
neki, és oly hathatós beszédekkel szólla hozzája, hogy az egész
hallgatók sírának. Végtire mondá: Távoztasd el, hogy a vezérid keziben
ne engedjed egészen szakállodat. A gyermekeimet istenre és reád bízom,
neveljed, tápláljad mint atyádfiait, viselvén gondot reájok istenesen.
El ne felejtkezzél pedig arról, hogy ez az uraság senkinél nem állandó.“
Ezek mind így lévén, ezen holnapnak második napjára virradólag sultán
Mahmud császárrá lőn, és az Achmet uralkodása megszűnék. Mely nagy
változás!
Édes néném, mikor az isten akar valamit, micsoda alávaló eszközökkel
munkálódik! azért, hogy az alávaló eszközökből kitessék az ő
mindenhatósága. Egy ilyen nagy birodalomban kik tevék le a császárt?
Csak két közönséges jancsár. Az egyikét Pátronának hítták – arnót volt,
és nem török – ez ennekelőtte egynehány nappal dinnyét szokott volt
árúlni. – A másikát hítták Muszlinak, ez a feredőházban tellák volt,
azaz: feredős legény.
Hát még a szegény vezérről ne szólljunk? Akik is itt olyanok, mint a
királyok, mind kincsekre, mind hatalmokra való nézve. Kivált ez 12
esztendeig bírá azt a nagy tisztséget. – De még azonkívűl a császár veje
volt. – A kutyák ették meg a testét, holott ő egynehány ezer tallért érő
temetőt csináltatott volt magának.
Azt megvallom kednek, hogy mi itt tartottunk, és gondolhattuk, hogy itt
is lehet zenebona, és prédálás, – vígyáztunk is étszakákon: de itt
minden oly csendességben volt, mintha csak álom lett volna a rebellió.
Nem hinné azt el, aki nem tudná, hogy a rebellióban is micsoda rendet
tartanak, és hogy ahoz képest micsoda kevés károk vannak. – Mert ugyan
is ki gondolhatná, hogy olyankor nagy prédálás ne legyen? A sok boltokot
felverhetnék, – a császár kincstartójára reá mehetnének: de nem; mert a
tárház, ahol szoktak mindeneknek fizetni, nekünk is úgy nyitva állott,
mint az előtt.
Minekelőtte elvégezzem ezt a levelet, jó kednek azt is megtudni, hogy a
birodalomban a szokás, hogy a császárok változásakor mindenik jancsárnak
hópénzét napjában egy pénzzel megszaporítják, és azonkivül mindenik
jancsárnak 15 tallér baris (azaz áldomás) adatik. Mostanában, hogy
kiadták, ment 5000 erszény pénzre. – Tudja ked? egy erszény ötszáz
tallér – nekünk fele elég volna. Jó étszakát édes néném, a császárral
álmodjék ked.

XCII.
_Rodostó, 27. novembris 1730._
Édes néném, a komédiának még vége nincsen. Meg is kell fizetni a
komédiásokot. – Ma hozák hírét, hogy Konstancinápolyban 25-dik napján
ennek a holnapnak a császár a rebelliseket megölette. Amely ilyenformán
ment végben: hallgassa ked, rebellisné, félelemmel; mert semmit el nem
veszek belőlle, se hozzá nem teszek.
Az utólsó levelemnek utólsó résziben való utólsó végén megláthatta a
füleivel, hogy micsoda formán lőn vége a rebelliónak, és hogy mint akará
az új császár eloltani a tűzet, amelyet Pátrona gerjesztett vala fel, és
amelyet ha külsőképpen mintegy eloltotta volna is, de belsőképpen mind
ez mái napig Pátrona szűntelen gerjeszté; mivel az ő kívánsági mindennap
sokféleképen szaporodának, úgy annyira, hogy mind a császár, mind a
fővezér mintegy kéntelenek valának kívánságinak eleget tenni, tartván
attól, hogy újabb rebelliót ne kezdjen; mivel sokan tartottanak hozzája.
A város főbírája (Stambol Effendi) Deli Ibrahim minden úton módon azon
igyekezék, hogy meggazdagodhassék. Mindenekre igyekezék venni Pátronát,
úgy annyira, hogy akik valamely tisztségekre vágytanak, ezeknek sok
pénzt kelletett adni elsőben, hogy elnyerhessék. Pátrona a minap a
szerdengestiek agájával (ez olyan sereg, amely a harczon elől szokott
menni, mind az ostromokon – ezek olyan vitézek, akiknek nem is kell a
halálról gondolkodni) a vezérhez kísérteté magát, a vezértől mindeneket
megnyervén, azzal annyira elbízá magát, hogy egy mészárost akara
moldovai vajdának tenni a Deli Ibrahim kérésére, aki is sok pénzt vett
vala fel a mészárostól. De a vezér azt felelé neki, hogy nem volna
szabadságában fejdelemséget adni valakinek a császár híre nélkül. Ezzel
megmenté magát. De hogy teljességgel ez iránt való szándékát
megváltoztathatnák Pátronának, azt tanálák fel, hogy az ő társát Muszli
agát vennék arra eszközűl, aki is tihája vala a jancsár agának. Ez
értelmes lévén eleiben adák, hogy micsoda illetlen dolog volna egy
mészárost tenni vajdának; hanem vállalja magára, hogy végbe ne menjen ez
a dolog. Muszli tehát ekképen cselekedék. Pátronához menvén, úgy tetteté
magát, mintha neki is nagy kedve volna arra, hogy a nem okos mészáros
vajdává lenne. – Azért mondá Pátronának, hogy ebben a dologban nagy
vígyázással kell járni, és hogy jó volna elmenni a kaszáp basihoz (azaz:
a mészárosok fejéhez) aki is itt nagy tekintetben vagyon, és kell neki
minden mészárosról felelni. Oda érkezvén, Muszli kérdé tőlle: Mivel a
moldovai vajdaságért ezer erszény pénzt igérnek, azt akarjuk tudni
tőlled, ha akarsz-é kezes lenni azért a mészárosért, hogy nekik azt a
pénzt leteszi, ha a vajdaságot megnyerik néki? A főmészáros felelé, hogy
ő nem lenne kezes azért a mészárosért csak ötven polturáért is. –
Pátrona erre igen elszégyenedék, és a nem okos nagyravágyó mészárost nem
Moldovában, hanem a tömlöczben küldé. Deli Ibrahim pedig semmivel meg
nem elégedvén, mindennap nagyobb nagyobb állapotokra vévé Pátronát, úgy
annyira, hogy ez az utolsó mindennap újabb állapotokat kére a
ministerektől. Amely nagy tisztségeket akarának pedig néki magának adni,
egyiket sem vevé el. A császár nem tűrhetvén tovább kevélységét,
Konstancinápolyban hívatá Csánum Kocsát, hogy kaptán pasának tennék (a
kaptán pasa a tengeren lévő erőnek főgenerálisa) és a nisszai pasát,
hogy ez kísérné a Mekkába menő szarándokokot. – Mindenik csaknem
egyszersmind Konstancinápolyban érkezének. Pátrona megsejdítvén, hogy az
utólsót más végre hívatták volna (amint is úgy volt) tanácsot tarta
híveivel, hogy miképen lehetne megelőzni és meggátolni a császár
szándékát. Erre való nézve az egész fő tisztségeket magok között
eloszták. Muszlit arra kénszerítték, hogy venné fel a kultihája
tisztségét, a jancsár agát vezérré akarák tenni; Pátronát kaptán
pasának. A muftit le akarák tenni; hasonlóképen az európai Kadi Leszkert
(főbírót). – Egyszóval Pátrona mind az egész tiszteket a maga híveiből
akará tenni. Ha pedig ezt véghez vihette volna, felfordította volna az
egész birodalmat.
A császár ezeket megtudván, úgy téteté, mintha posta érkezett volna a
babyloniai pasától, aki azt írta volna, hogy a perzsa és a szerecsenek
nagy károkat tesznek; azért aki igaz muzulmánnak tartja magát, menjen
segítségire. Erre való nézve a vezér nagy dívánt hirdete, hogy tartana
tanácsot az ulémákkal és hadi tisztekkel. A nem okos Pátrona is a
dívánban mene Muszlival és a szerdengeszti agákkal. Azután a dívánban
béhívaták a postát a levéllel, amely csinált levél vala, és sokféle
veszedelmes híreket mondatának véle. Ez így lévén, a vezér mindjárt
három boncsokos pasaságot igére Pátronának, és más főtisztségeket a
szerdengeszti agáknak, csak menjenek Babylonia segítségire; de egyik sem
esék a tőrben, mivel egyik sem akara elmenni. A vezér látván, hogy
semmit sem végezhetne aznap, mondá, hogy másnap a császár előtt kellene
más divánnak lenni, azért arra int mindeneket, hogy kiki jelen légyen jó
reggel. Ez mind arra való volt, hogy a lesre vihessék a rebelliseket.
Másnap tehát, 25-dik napján a holnapnak, mindnyájan a császár
kastélyában gyűlének. A kastélynak három udvara lévén, mindenik udvarban
egy dívánházat készítének, hogy a gyűlés háromféle helytt tartatnék. A
legbelsőbb udvarban lévő házban a fővezér tarta dívánt a tatár kámmal s
muftival, jancsár agával, Pátronával és más egyéb főtisztjeivel a
rebelliseknek. – A második udvarban Csánum Kocsa tarta a szerdengesztiek
agáival, és mind azokkal, kik Pátronához tartottanak. – A harmadikban
vala a nisszai basa más sokféle renden lévő tisztekkel. A császár
szolgái penig a boztansiakkal mindenik udvarban fegyveresen elrejtett
helyekben valának. Találkozék pedig valamely Csór Basi, aki Pátronára
haragudott, mivel az ortáját (azaz: a régyimentét) elvette vala tőlle.
Ez ajánlá magát a császárnak, hogy ő végben vinné szándékát. És sok
olyan jancsárokkal, kik Pátronára haragudtanak, a császár kastélyában
titkon bémene. – Midőn pedig már az egész gyülekezet a tanácsházakban
kiki helyére ült volna, a császár hívatá a tatár kámot és a muftit
magához. Az alatt egy puskát kilőttenek, hogy a kapukot bézárják.
Azonnal a Csór basi bémene a dívánházban, amelyben vala a vezér – a
köntösét letevé, és csak a pánczélingben maradván, Pátronát kezdé
vagdalni, és akik véle valának, azok a Pátrona híveit, akik is magával
együtt összekonczolák. – Hasonlóképen a más két udvarban is a Pátrona
híveit mind megölék, és mindenik udvarban nagy vérontás vala. – A
testeket szekerekre rakák és a tengerbe veték. Ez napon a rebelliseket
kiirták. És csakugyan ettől a naptól fogvást mondhatja Mahmud valóságos
császárnak magát. Én is valóságos atyjafia, szolgája maradok
kegyelmednek, édes néném.

XCIII.
_Rodostó, 25. martii. 1731._
Édes néném, fillentenék, ha azt mondanám, hogy a minapi levelét kedvesen
nem vettem kednek; hát ked kedvesen vette-é az enyimet? Kedvesen? Már én
csak rebellióról fogok kednek írni, – taval is írtam egy nagyról, most
is írhatnék, ha akarnék. Azoknak pedig csak az az oka, hogy ked most nem
lakik Pérában. Elég a, hogy aminap ismét támadás lőn Konstancinápolyban.
Eztet az arnótok kezdék, akik is esszevervén magokot, jancsárokkal
elegyesleg két vagy három ezeren, a városon elszélyedének, és olyan
nemesi szándékban valának, hogy felverjék a császár udvarát. Akit végben
vittek volna, ha egynehány órával eleit nem vették volna. A császár úgy
maga is veszedelemben lett volna. De eleit vévén a dolognak, és a
főtisztei keményen viselvén magokot, a rebellisek közűl sokat megölének,
és elszélyedének a többi.
Ezt a rebelliót a császár leányának tulajdonítták, a szegény Ibrahim
vezér feleségének, aki is bátor asszony lévén, a birodalmat is szerette
volna igazgatni, aminthogy igazgatta is a vezér éltiben. Elég a, hogy
igazán vagy hamisán, neki tulajdonítták ezt a rebelliót, és büntetésűl a
tenger halai közé veték. Egy ilyen fejdelemasszonyt, úgy tetszik, hogy
másképpen is gyomlálhatták volna a világból. De minthogy így esett, mit
tehetünk rólla? Az egészség jól van-é édes néném?

XCIV.
_Rodostó, 15. apr. 1731._
Eddig is úgy kellett volna, és Drinápolyt régen el kelletett volna
hadni. Már majd olyan gondolatok jöttek az oldalaimban, hogy valami
mágneskő tartóztatja ott kedet, – ezért a szóért megfizetnek nekem: de
semmi. Elég a, hogy a ked levelét vettem, és leborúlva köszönöm. Eddig
való múlatásának helyes okát látván, absolutiót adok kednek. De, édes
néném, hadd ne írjak már többé olyan véres és kegyetlen levelet, mint
aminap. Úgy tetszett már, hogy a pennámban is nem ténta, hanem vér volt.
De lehetetlen, hogy még egy véres históriát ne írjak kednek, és többet
nem. Az is arról jut eszemben, hogy azt írja ked, micsoda bosszúállók az
oloszok.
Oloszországban volt egy úrnak valamely nagy vadaskertje, sok őz, sok
szarvas volt benne. Az úr megmondotta volt a cselédinek, hogy ha
valamelyike egy vadat meg találna ölni a vadaskertjiben, hogy annak meg
nem kegyelmezne. Úgy történék egyszer, hogy egyik a cselédi közűl a
vadaskertben ment puskával madarakot lőni. Amint egy madárhoz akart lőni
a földön, szerencsétlenségire egy szarvast lő meg, aki is ott egy
bokorban feküdt, de nem láthatta. A szolga, mihent azt észreveszi,
azonnal elszökik. Az ura nem tudhatván okát elszökésinek, csak úgy
hagyja; hanem egy napok múlva a vadaskertben hogy ment volna sétálni,
reá akad a döglött szarvasra, azt is meglátja, hogy lövés vagyon rajta.
Arról mindjárt észre veszi, hogy a szolgája lőtte volna meg. Ő arra ír
mindenfelé levelet, hogy ha nem láttak-é valahol ilyen ilyen legényt?
Sok idő múlva hírré adják néki, hogy valamiképen az ő szolgájaféle rabbá
esett, és a tengeri tolvajok Afrikában vitték. Az olosz úr jó summa
pénzt igér a papoknak, kik oda járnak rabok váltására, csak váltsák ki a
szolgáját, és hogy mindent megfizet érette. A papok kiváltják és örömmel
az urának küldik. A szegény rab legény is nem tartott már semmitől, –
egynehány esztendő már eltölt volt. Az olosz pedig, hogy meglátja a
legényt, fartatni kezdi, hogy mért lőtte volna meg a szarvasát? A legény
menteni kezdi magát: de az olosz azzal meg nem elégedvén, egy étszaka
megöleté a szegény legényt. E valóságos olosz természet.
Azt igen nevettem, édes néném, (mert hiszem nevetni is kell, nem csak
oly szomorú dolgokról írni) hogy azok a kalmárnék is úgy reá tartják
magokot, mintha mindenik erdélyi gubernátorné volna. A bizonyos, hogy a
gubernátornék úgy reá nem tudják magokot tartani, mint azok a görög
asszonyok; mert a görög természet szerént kevély, az asszonyok annál
inkább. Távul legyen, hogy egyike a másikánál alábbvalónak tartsa magát.
Mikor az utczán előltalálja az ember, azt gondolhatná, hogy mindenik egy
grófné, olyan czifra és olyan kényesen lépik: mikor pedig haza megyen,
jó, ha három polturás ebédhez ülhet.
Erről jut eszemben, hogy Carolus Quintus Bruxellában lévén, ott nagy
vendégséget készíttetett, a vendégségre pedig két nagy úri asszony nem
akara elmenni azért, hogy egyikét a másikánál feljebb ne ültessék. A
császár azt megtudván, gondolá, hogy a valamely zenebonát indíthatna a
vendégség közben, azért bíró akara lenni ebben a dologban. E végre az
udvarát összegyűjti, és nagy ceremóniával a székiben üle, azután a két
asszonynak prókátori eleiben menének, és ott kezdének erősen perelni
egymással kiki a maga asszonyának elsősége mellett. A császár azt
látván, hogy mindeniknek egyaránsú oka vagyon, és egyaránt kívánhatják
az elsőséget: de nem akarván egyikét is magára haragítani, ilyen
itéletet monda reájok: „hogy a kettő közűl amelyik legszerelmesebb, az
az elsőséget is kívánhatja,“ és a gyűlésnek vége lőn. Minden helyesnek
találá itéletét. Az asszonyok is azután nem hadakozának az elsőségért,
nem akarván szerelmesnek tartatni a világ előtt.
A ked itélőszékénél nem tudom, ha ilyen itéletet tesznek-é? De nem
volna-é jó valamely mesterséget keresni arra, hogy meg lehetne ismérni a
szerelmes asszonyokot? De minthogy a szerelemről van a szó, amely jó
magában, és aztot a természet oltotta belénk, vagyis inkább a
természetnek Ura, akinek jó minden munkája; hanem mi élünk rosszúl véle;
azt a kérdést teszem: hogy egy kisasszony egy erdőben elaluván,
egyvalaki el akará ragadni; de amint oltalmazta magát, halálos sebben
esék. A kisasszonynak három szeretője ott közel vadászván, a
kisasszonyra találának abban a keserves állapotjában. Az első szeretője
mindjárt azután mene, aki el akará ragadni; a második keserűségiben
elájula; a harmadik mindjárt segíteni kezdé, és kötözni sebeit. Azt
kérdik, a három közűl melyik szerette leginkább a kisasszonyt? Amíg
erről is itéletet teszen ked, addig elvégezem levelemet. Jó egészséget
édes néném.

XCV.
_Rodostó, 20. sept. 1731._
A minapi leveledben, édes néném, azt írád, hogy a vezért letették. Én
pedig a híriért hírrel fizetek; mert tegnap ment itt el nagy
ceremóniával az új vezér, akit vezérségre visznek. Azt mondják, jó
ember. Egy kevéssé kemény, amint jelét is adta útjában; mert egy falusi
kadiát felakasztatott az ajtajára, – hihető, hogy nem tett jól
igazságot. – Eztet Topal Ozmán pasának híják (azaz: sánta Ozmánnak) mert
sánta. Valamely harczon sántúlt volt meg: de az esze nem sánta, mert
nagy eszűnek mondják, – noha keveset olvasott és írt életében; mert
egyikét sem tudja. E már harmadik vezér, amiolta a császárt letették.
Micsoda rövid uraság, de nagy. Amint látom az új császár megfogadja a
letettnek tanácsát, hogy sokáig ne hagyja uralkodni a vezéreket. De a jó
tanács-é vagy rossz, a ked itélőszéke eleiben terjesztem. Mert ha a
vezér jó, nem nagyobb hasznára volna-é a birodalomnak, ha meghadnák? és
mentől tovább uralkodnék, annálinkább megtanulná az igazgatást – mind
belső, mind külső dolgait az országnak – az idegen ministerekkel jobban
tudna a külső dolgokról végezni. De ezekre időt neki nem adnak; mert
olyankor teszik le, amidőn már egy kevéssé kezdi üsmérni a dolgokot.
Némelyikét pedig olyan hamar kivetik, mintha csak álmában lett volna
vezér. Mind ez a birodalomnak nagy romlására volna, ha eleit nem vennék;
mert noha gyakrabban minden főtiszteket letegyenek is a vezérrel, de az
alattok való tisztek megmaradnak. – Ha a főcancellariust leteszik, az
egész cancellariákon lévő tisztek, secretáriusok, írók mind megmaradnak,
és az új cancellarius azoktól mindjárt megtudja, hogy micsoda dolgok
folynak, és azokot követi. – Az új kincstartó hasonlóképen megtudja az
alattvalóitól, hogy micsoda rendet tartanak a tárházakban. E szerént az
újak hamar ókká lesznek, és a tisztek változásival a dolgok és
rendtartások nem változnak. A birodalom dolga ilyenformán csak foly: de
nekem úgy tetszik, hogy, ha egy jó vezért sokáig meghadnának, hogy még
jobban folyna. De mit mondjak, az Ibrahim pasa sokáig vala vezér,
ugyanazért is lön az utólsó támadás; mert minthogy amég vezérek, addig
igen nagy hatalmok vagyon, csaknem mintegy lehetetlen, hogy visszá ne
éljenek hatalmokkal. E pedig soha egyik a másikáról nem tanul – csak
mind egy pórázon futnak. Valami mesterséget kellene nekik kigondolni,
hogy olyan hamar ki ne tennék őket. Ők a szerént nem cselekedhetnek,
mint Pilátus cselekedett volt. Éppen most jutott eszemben. A híres
Pilátus ellen valamely panasz hogy ment Rómában, Jeruzsálemből Rómában
kelleték menni, hogy ott mentené meg magát a császár előtt. Pilátus
pedig a Krisztus varrás nélkül való köntösét a vitézektől elvette volt.
Úgy történék, hogy mikor a császár eleiben mene parancsolatjára, az a
köntös éppen rajta talála lenni. Mihent a császár meglátá Pilátust,
mindjárt felkele székiből, és szépen fogadá, azután elbocsátá magától. A
császár csudálkozék cselekedetén: „Hogy vagyon a, hogy én azért hivattam
ide Pilátust, hogy számkivetésbe küldjem: de nem, hanem még felkelek
előtte, és szépen fogadom? Mi lehet annak az oka?“ De Pilátus
annálinkább csudálkozott a császáron; mert ő sem gondolhatta ki az okát.
– A császár ismét hivatja Pilátust – Pilátus ismét azon köntösben megyen
a császár eleiben, aki is az előbbeni ceremóniával fogadja. A császár
annálinkább csudálkozik dolgán: Pilátus hasonlóképpen: egyik sem tudja
minek tulajdonítani. A császár egynehány nap múlva ismét hivatja
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 02
  • Parts
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 01
    Total number of words is 4215
    Total number of unique words is 1732
    27.0 of words are in the 2000 most common words
    37.1 of words are in the 5000 most common words
    42.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 02
    Total number of words is 4131
    Total number of unique words is 1706
    27.9 of words are in the 2000 most common words
    37.4 of words are in the 5000 most common words
    42.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 03
    Total number of words is 4280
    Total number of unique words is 1736
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    39.0 of words are in the 5000 most common words
    45.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 04
    Total number of words is 4086
    Total number of unique words is 1782
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    41.0 of words are in the 5000 most common words
    46.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 05
    Total number of words is 4292
    Total number of unique words is 1672
    29.2 of words are in the 2000 most common words
    39.9 of words are in the 5000 most common words
    45.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 06
    Total number of words is 4271
    Total number of unique words is 1699
    28.6 of words are in the 2000 most common words
    39.7 of words are in the 5000 most common words
    45.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 07
    Total number of words is 4289
    Total number of unique words is 1705
    29.5 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    46.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 08
    Total number of words is 4159
    Total number of unique words is 1750
    25.2 of words are in the 2000 most common words
    35.9 of words are in the 5000 most common words
    41.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 09
    Total number of words is 4145
    Total number of unique words is 1789
    26.1 of words are in the 2000 most common words
    37.8 of words are in the 5000 most common words
    43.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 10
    Total number of words is 4218
    Total number of unique words is 1767
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    38.3 of words are in the 5000 most common words
    44.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 11
    Total number of words is 4031
    Total number of unique words is 2036
    27.9 of words are in the 2000 most common words
    38.8 of words are in the 5000 most common words
    44.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) - 12
    Total number of words is 3459
    Total number of unique words is 1821
    29.2 of words are in the 2000 most common words
    40.5 of words are in the 5000 most common words
    46.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.