Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (1. kötet) - 03

Total number of words is 4363
Total number of unique words is 1691
29.2 of words are in the 2000 most common words
41.5 of words are in the 5000 most common words
48.0 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
mindeniknek addig kellene élni, mint Mathusalemnek. Édes néném, ezek
mind nem keresztényi kívánságok. Az ótestamentumban jó volt; mert akkor
az áldást egy izraelita a földjének kövérségében tartotta, az isten is
nékik csak földi áldásokat igér; de a keresztényi áldás mind lelki
dolgokból áll, és egy kereszténynek nem a kövér földet kell sóhajtani;
hanem a kegyelemmel való teljes szívet, hogy ne a földje, hanem a szíve
teremtsen bő gyümölcsöt.
Én azt jól tudom, hogy az ilyen szokást el nem hagyatom. Akinek tetszik,
elhagyja; akinek nem tetszik, kövesse, azon nem törődöm. Mi pedig, édes
néném, ne kövessük az olyan iskolabéli szokásokat, hanem a keresztényi
szokást, mely megegyezik az udvari szokással. Az udvarnál pedig még a
köszvény is szokást csinál. A mi fejdelmünk csak tegnap is lovon járt,
gyalog járt; ma pedig csak ülni kell. Azt nem igazán mondják, hogy
gazdagot keres a köszvény; mert úgy a mi urunkra reá sem nézett volna.
Mi pedig ilyenformán attól soha se tartsunk, hanem csak attól tartsunk,
hogy ha valaha nem szeretnők egymást – annak eddig meg lehetne-e valaha
történni?
De édes néném, ha minden levelemben nem írom is, hogy szeretem kedet,
már azt kednek tudva kell tartani. Esztendőben tizenkétszer ha
megújítjuk egymás között az igéretet, elég; mert minden levélben azt
írni: szeretem kedet – szeretem kedet – sok volna, és végtire úgy hozzá
szoknánk, hogy azt sem tudnók, mit írunk. Ami ritkább, a kedvesebb – de
nem mindenben; mert ha gyakrabban írna ked, az kedvesebb volna.
Reménylem, hogy ebben az esztendőben nem leszünk olyan restek, amelyet
kivánom, hogy az isten kegyelmiben töltse el ked velem együtt, másokkal
is. Ha hideg nem volna, többet írnék, de az én házam a tenger felett
vagyon, és onnét semmi meleg nem jő fel. Az egészségre vigyázzunk.

XXIV.
_Jenikő, 24. január. 1719._
Édes néném, vevé-e ked észre tegnap, hogy mint örűlt Bercsényiné
asszonyom azon, hogy a fejdelem meglátogatta? Mindennel kínálta volna –
örömiben nem tudta, mit csináljon. Már csak azt vártam, hogy egypár
tánczczal kínálja meg. De ne nevesse ked; mert az idő miatt még örömest
eljárná, vagy ellépdegelné, de amicsoda időben és állapotban vagyunk, a
táncz is savanyú. A való, hogy az asszony mellett az a két becsületes
személy elropnék az asszonyokért is.
Azt kívánja ked tőlem, hogy megmondjam, micsoda itélettel vagyok az
asszonyok és leányok iránt, kik az asszony mellett vannak. Az
asszonyokat vagy dícsérni kell, vagy semmit sem kell felőlök mondani,
annál is inkább rosszat mondani felőlök, a nemesi vérhez nem illik: mit
csináljak hát, hogy kednek is engedelmeskedjem? Azt cselekszem, hogy az
ítélőszékembe ülvén, onnét teszek itéletet – hallgassa ked
figyelmetességgel. Az óbesternén kezdem el. Ez egy szép asszony volt,
főképpen, amidőn legelőször láttam gyermekkoromban – akkor görgényi
commendáns volt az ura. Kajdacsinét pedig soha senki nem dícsérte a
szépségéért, hanem a jóságáért; azért is mondom neki mindenkor, hogy
micsoda irtóztató szép. De ez vagy egyről, vagy másról örökké
panaszolkodik. A kis Zsuzsinak igen fösvényen osztogatták a szépséget,
de rendes, tisztességes személy, és tiszta jóság; talán a mátkája
béillik egy szép leánynak. Már leszállok az ítélőszékemből, és ked
lássa, hogy micsoda ítéletet tettem. De az asszonyok felől ítéletet
tenni, azt ki nem veheti ketek a férfiak kezéből: az ilyen bíróság vélek
születik, és az asszonyoknak meg kell állani a végezéseken; meg
viszontag micsoda ítéletet tesznek a férfiak felől az asszonyok, az
ellen már nem szabad senkinek is szóllani, és azt a dolgot nem lehet más
ítélőszék eleiben vinni; hanem térdet fejet hajtván, azon meg kell
nyúgodni.
Ha a törvénycsinálók bévették volna őket a törvénytevésbe, az ő hathatós
szemökkel hathatóssabb törvényt tettek volna. A zsidóknak volt egy
asszony bírójok – volt-e jobb bírójok annál? Ugyan is, ha az asszonyok
az ítélőszékben ülhetnének, nekem úgy tetszik, hogy abban az időben nem
kívántatnék annyi prókátor; mert az ember maga menne gyönyörűséggel a
baját megmondani, és ott egy szép és kegyes bírónak a szájából
meghallván a törvények magyarázatját, nem lehetne az ellen szóllani. Ha
szinte perét elvesztené is, de könnyebben szenvedné. Énnekem pedig nehéz
azt szenvednem, hogy ked ritkán ír, és énnekem kell megitélni a ked
restségét. Olyan bíróval is vagyon dolga kednek, hogy egy kis levéllel
minden haragját elűzi ked. Többet is írhatnék ilyen nagy országos
dolgokról, de nem írok azért, hogy hamarább vehessem a ked válaszát.

XXV.
_Jenikő, 16. apr. 1719._
Irtóztató dolog, mely régen nem írtunk, édes néném, egymásnak. Annak
pedig mi az oka? nem más, hanem, hogy csaknem minden harmad napban
látjuk egymást. Kedet látni, s kednek írni nagy különbség. Ha mindenkor
olyan gyakran mehetnék kedhez, mint már egy darab időtől fogvást, az
igaz, nem volnék méltó a szánásra; de nem lesz mindenkor pap sajtja. Már
egy hete, hogy egymással nem nevettünk, és ez az idő hosszabbnak tetszik
nekem, mint egy nyúl farka: de mit tehetsz annak, mondják a tótok. Egy
részről nem bánom; mert nem alkalmatlankodom kednek, noha kednél mind
jobb ágyam vagyon, mind többet eszem, mind többet nevetek, mint itt. De
hogy a vendéget meg ne únják, keveset maradjon egy helyt. De még nagyobb
okát is mondom – az, hogy az idő rossz, és olyankor járni a tengeren nem
egészséges; mert, ha az a kis hajó hirtelen eltalálna fordúlni, jó
étszakát az egészségnek és mindennek. Én pedig olyan bátor vagyok a
tengeren, hogy ha egy kevéssé a hajó egy oldalára fordúl, már azt
gondolom, hogy a halaknál leszek vacsorán. Erre azt feleli ked, hogy
eleget jártam a tengeren; én pedig azt felelem a ked feleletire, hogy
azzal dícsérhetem magamat, hogy mindenkor olyan félénk voltam, és hogy
nem tartok nyomorúságosabb dolgot, mint a néma halak országában lakni.
Tegnap a császári múlatságon voltunk. Lehetetlen azt kednek le nem írni,
mint ment végbe. De mi is csak úgy múlattuk magunkat, mint a kocsis, aki
napestig ügetvén a lovon, este azzal kérkedik, hogy mint megszánkáztunk.
Ma igen jó reggel a vezér egy csauz basát külde a fejdelemhez, kit is
kéreté, hogy lenne jelen a múlatságon, amelyet fog adni a császárnak. A
fejdelem lóra ülvén, a csauz a Konstantinápoly mellett lévő rétnek a
végin egy nagy dombon megállíta minket, ahonnét kelleték nézni a
múlatságot. A réten pedig sok számú nagy sátorok valának verve: mind a
császár számára, mind a több urak számára. A múlatság pedig abból
állott: hogy lovakat futtattak; flintából és apró ágyúcskákból czélt
lőttek; a császár előtt a birkózók birkoztanak. De még is mindezek nem
valának császári múlatságok, hanem a vége jobb volt a kezdeténél; mert a
vezér ebédet adván a császárnak és az egész udvarának, meg is kell
ajándékozni: mind a császárt, mind az udvarát. A többinek nem tudom mit
ád, de a császárnak három vagy négy, válogatott virágban lévő leányt
adott – azoknak igen szépeknek kelletett lenni, és mindeniket gazdagon
felékesíteni; azután köves portékákat; lóra való drága szerszámokat;
szép paripákat adott. Édes néném, mely derék állapot a császárság! Ennek
pedig minden esztendőben meg kell lenni azon a napon. Mi pedig
mindezeknek végét nem vártuk; mert reggeltől fogva estig egy helyben –
lóháton ülni étlen, és a többit csak messzünnen nézni, nem derék
múlatság. Azért is a fejdelem fél óráig ott lévén, és semmi múlatságra
valót nem látván, ebédre haza mentünk. De még azt kelleték azután izenni
a vezérnek, hogy igen múlattuk magunkat, és hogy császári múlatság volt;
pedig alig vártuk, hogy eljőjünk onnét. Édes néném, mely sokszor kell
olyat mondani az embernek, amelyet maga sem hiszen. Azt elhigyje ked,
hogy a vezérnek minden ajándékáért sem adnám kedet – még a leányokat is
oda teszem, de úgy, ha szeret ked, és ha vigyáz az egészségire.

XXVI.
_Jenikő, 26. maj. 1719._
Abban bizonyos vagyok, hogy tegnap igen megijedtünk volt. De még nekünk
is jutott benne. Ebéd felett egyszersmind a tálak is kezdenek tánczolni,
mi is dőlénkezünk. Akkor veszszük észre, hogy földindulás. Az emberek
azt mondják, hogy ennél nagyobbat nem értenek. Az én házam alá a tenger
bémegyen, és mindenkor vagyon ott térdig érő víz; de, mihent a
földindulás volt, szárazon maradott – estve felé jött haza a víz. A kik
a tengeren voltanak, jól megérzették. A földindulás előtt egy órával
láttuk, hogy a vezér ment magát múlatni a Feketetenger felé, de mihent
megérzette a földindulást, azonnal nagy sietséggel visszátért, és a
császárt ment látni. Konstancinápolyban sok boltok és házak estenek le.
Még ked felől semmi hírt nem hallottam, szűntelen is tartok attól, hogy
valamely kelletlen hírt ne halljak. Bercsényiné asszonyomat tudja ked,
hogy karon kell vezetni pompával, mikor egyik háztól a másikába megyen;
de tegnap nem várta, hogy felemeljék helyéből; mert futva ment a kertbe,
és az ijedtség volt a hopmestere.
Tegnap ebéd után a franczia követnéhez menvén, az ura Pérában volt, akin
igen búsúlt, nem tudván, hogy ha nem esett-é valamely szerencsétlenség
az urán, vagy a gyermekein. Azért is két vagy három aranyat ígért a
hajósoknak, csak vigyék el az emberét, kit az urához akart küldeni; de a
hajósok úgy féltenek menni a tengerre, hogy tíz aranyért sem mentek
volna el. Az okát kérdezték tőllök, azt felelték: hogy a földindulásban
a víz alatt a föld lesűlyedhet, a víz leesvén, a hajójok is lesűlyedne.
Lehetne-é ennél jobban okoskodni a hét bölcsek közűl akármelyiknek is?
Édes néném, tudósíts mentől hamarébb, mert addig nem lehet nevetni.

XXVII.
_Jenikő, 18. jún. 1719._
Édes néném, igen igen szükséges kednek egy hírt megtudni, azért, hogy
bolhák ne csípjék kedet. Tudniillik, hogy két gyorgyiánus fejdelmet az
atyjafiai az országból kiűzvén, segítséget jöttek ide kérni a
császártól. Aki is segítséget adván nekik, a méltóságos fejdelmek ide
jöttenek, hogy innét hajón a segítséggel a Feketetengeren
visszámenjenek. Ő méltóságok pedig egy nyomorúlt korcsomára szállottanak
– cselédjök elég vagyon, de az udvari nép nem ruhásabb a mi
czigányinknál. Azt pedig ne gondolja ked, hogy ő méltóságoknak pénzek ne
volna; mert valamég a cselédekben tart, addig pénzek is lészen, mert
amidőn a pénzek elfogy, kettőt vagy hármat az udvariak közűl eladnak, és
így a pénz elfogyván, az udvariak is fogynak. Ma tíz órakor a fejdelmünk
látogatására jöttenek sok udvarival, de azok olyan rongyosak voltanak,
valamint a szolgák. Nem is tudom, miért viselik a fejdelem nevet; mert a
bizonyos, hogy jobban szeretném a brassai bíróságot, mintsem az ő
fejdelemségeket. Való, hogy a gyorgyiánusok azelőtt hadakozók voltanak,
de mostanában nyomorúltak. Görög valláson vannak. Nekünk is vannak ott
missionáriusink. A fejér nép ott közönségesen igen szép.
Azt írta volt ked a minap, hogy már ért francziáúl. – Aztot igen jól
cselekszi ked, hogy idegen nyelvet tanul. Bár ami földink azon volnának,
hogy idegen nyelvre taníttatnák gyermekeket, de az olyan állapottal oly
keveset gendolnak, hogy még csak az írásra és az olvasásra sem
kénszerítenék a leányokat, hogyha csak azoknak nem volna arra kedvek –
azt a két dolgot egy nemes leánynak nem csak illik, de szükséges is
tudni. Azon kivűl, hogy a valláshoz a szükséges, hogy holmi jó könyveket
olvashasson; de az micsoda szükséges egy nemes asszonynak, hogy az ura
távul létében az urát mindenekről tudósíthassa, és az ura levelét
elolvashassa. Nem lehet mindenkor olyan ember mellette, akivel
írattathasson; de, ha szinte volna is, a férjfi nem csak a hagymáról és
a dézma borról kívánna írni a feleségének, hanem más egyéb egyességből,
szeretetből származó gondolatait is leírná, ha a felesége tudna írni és
olvasni: de minthogy nem tud, úgy ír néki, valamint egy idegennek. Ha
megvizsgálnók, hogy micsoda levelet ír az ura egy olyan asszonynak, aki
nem tud olvasni, és hogy micsodást ír a tiszttartójának, meglátnók, hogy
mindenik egy húron pendűl, és nem sok külömbség vagyon közöttök. Arról
nem is szólok, hogy mennyi külső dolog történik olyan, amelyet az ember
örömest megírná a feleségének, némelykor szükséges is volna megírni; de
elhagyja, mert a felesége, nem tud olvasni, és azt nem akarja, hogy más
is megtúdja. Erre azt felelik némely csúfos és rövid eszű anyák, hogy
nem jó egy leánynak, hogy írni tudjon, azért, hogy a szeretőinek ne
írhasson. Oh! mely okos beszédek ezek! mintha az írás okozná a rosszat,
és nem a rossz az írást. Nem akkor történik meg a tilalmas dolog, mikor
egymásnak írnak, hanem akkor, mikor egymással vannak, és nincsen
szükségek az írásra. Akár tudjon a kéz írni, akár ne túdjon, de a szív
eljár a maga dolgában. Nekem úgy tetszik, hogy nem csak azért írok
kednek, hogy írni tudok, hanem azért, hogy a hajlandóság viszen reá – ha
nem tudnék is írni, csakugyan csak legelső alkalmatosságkor mindazokat
megmondanám kednek.
Mind ezekből azt hozom ki, hogy az ilyen anyák nem okoson gondolkodnak;
a leányokat a vallásbeli dolgok iránt való tudatlanságban nevelik, és
akinek adják, az el nem kerülheti, hogy tudatlanságáért ne szenvedjen.
Akármely szép legyen a gyémánt, de, ha rútúl vagyon metszve, nem
becsűlik. Mind ezekre, tudom, azt fogja ked mondani, hogy még házas nem
vagyok, mégis az asszonyoknak akarok leczkét adni. – Nem akarok, édes
néném, nem akarok, tudom, hogy ked is velem egy gondolatban vagyon ez
iránt. Lássa kiki; szabad a magáéval. És az isten adjon olyan feleséget,
aki írni és olvasni tudjon, de, ha nem tudna is, azon lennék, hogy
megtanítanám, ha több esze nem volna is mint egy macskának.
Édes néném, szeret-é ked úgy, mint a macska az egeret? Vagyon-é kednek
jó egészsége? Mikor látjuk még egymást? Ma talám nem; mert már tizenegy
az óra, és le kell fekünni; de, ha lefekszem, úgy tetszik, mint ha
feredném; mert a tenger habja egészen bécsapván a házam alá, sokszor azt
gondolom, hogy az ágyamban locsog a víz.

XXVIII.
_Jenikő, 16. júl. 1719._
Aztot jól mondják, édes néném, hogy nincsen olyan jó társaság, aki
egymástól meg ne váljék. Bercsényi uram az asszonynyal és minden
pereputyjával ide érkezvén, itt lesznek mindaddig, valamég Tarabiában
rendelt szállásokat elkészíttethetik. Tarabia pedig hozzánk földön fél
órára vagyon, vizen pedig egy fertály óra. Hogy így esett, aztot igen
bánom kedre való nézve. Tudom, hogy gyakorta meghántatja ked magát a
tengeren, és hozzánk kirugaszkodik a tengeri lovakon. Az asszony ott
közel lévén, gyakrabban múlathatta ked magát, és az idő inkább tölt, de
már ezután tengeren kell ide jönni, mikor az asszonyhoz akar ked menni.
Édes néném, patientia. A ki erősebb, a hatalmasabb.
Azt jól tudja talám ked, hogy ki követje cselekedte aztot, hogy
Bercsényi Pérából kiköltözködjék addig, amíg oda érkezik, nem akarván
véle egy városban lakni. Már most mind együvé szorúltunk, valamennyi
bújdosók vagyunk, kettőn kivűl, és itt várjuk, hogy hová fog bennünket
vezetni a felleg, valamint az izraelítákat a pusztában. Nagy csuda lesz,
ha még bennünket is el nem ugratnak innét. Aztot csak éppen azért
bánnám, hogy kedtől messzebb lennék, de másként azt akarnók, hogy ma
vinnének el innét; mert igen szoros helytt vagyunk, és ha égés volna,
máshová nem szaladhatnánk, hanem a tengerbe kellene ugranunk. Én nyernék
rajta, mint Birtok a csíkban, úszni sem tudok.
Édes néném, minden embernek az isten rendelése alá kell magát vetni,
főképpen a bújdosóknak; de még főképpen azoknak, akik Törökországban
bújdosnak; mert sehol olyan hirtelenséggel a változás meg nem esik, mint
itt. Mert itt semmi bizonyosabb dolgot magának nem ígérhet senki, mint
azt, hogy bizonytalan az állapotja. Ihon már a békesség megvagyon, mit
remélhetünk? Olyan udvarral vagyon dolgunk, ahol a ministerek mindennap
változnak; ahol, ha ma egy dolgot elvégez az ember, holnap az ujjakkal
ujjra kell kezdeni; aztot pediglen ha az ajándékon nem kezdik, jó
kezdetét sem lehet várni. Ez a mostani vezér a magyarokhoz magát jól
mutatja, de a boldogúlásoknak eszköze soha sem leszen; mert a hadakozást
nem tudván, attól irtózik, és kész inkább mindenre hajolni, csak a
hadakozásról ne halljon szóllani. Őnéki magának vagyon oka hozzá; mert
legkissebb szerencsétlenségért a hadakozásban leteszik a vezéreket;
békeséges időben pedig e jól tudja a dolgokat folytatni. De ki ígérheti
azt nékünk, hogy állandó legyen a hozzánk való jóakaratja? Hogyha pedig
az elméjét megváltoztatják, mit nem várhatunk tőlle? Csak már is az ő
kopár szakállú Tihája (udvari kapitánya) nagyobb idegenséggel vagyon
hozzánk, mint azelőtt. Mindenféle dolog pedig ez által megyen a vezér
eleiben. Mindennek ehez kell menni, és csak ő általa kell folytatni a
vezérrel való dolgot; és ha ezt megcsinálják azok, akik minálunk
hatalmasabbak, és rosszunkot kivánják: oda leszünk a tyúkoknak.
Az dícséretes ebben a vezérben, hogy az idegen országokról való
dolgokban gyakorta kér tanácsot a mi fejdelmünktől, aztat béveszi, és
követi, akinek is nagy eszét megismérte. De mindenkor csak reá megyek
arra, hogy holnap, vagy holnapután találkozhatik olyan, ki
megváltoztathatja elméjét. Ember-é? Igen is ember, megváltozhatik hát,
és az ide való emberek abban inkább emberek, mintsem másutt. De, édes
néném, mit vizsgálom én a jövendőt? Hagyjuk azt a jövendő urára; énnekem
csak azon kell törődnöm, hogy mikor láthatom kedet, mikor nevethetek
keddel, és mikor ehetünk káposztát. Ah! nem merek már a káposztáról
szóllni; mert a minap káposztás fazéknak nevezének – csak azért is úgy
szeretem kedet, mint a káposztát; hát ked? Hát az egészség felől semmit
sem írunk?

XXIX.
_Jenikő, 9. aug. 1719._
Hiszem szégyenlem én azt, édes néném, hogy nekem kell a császári
városban történt dolgokat megírnom. Ha csak örökké otthon nem ülnénk,
több híreket is tudnánk. A való, hogy ritka dolog, de amikor ked híreket
ír, azokat ellehet hinni. De az hogy lehet, hogy ott helyben lévén még
is tőllem tudakozza ked, hogy mikor leszen audencziája a császár
követének, aki nem régen érkezett? Végtire talán azt is tőllem fogja ked
megtudakozni, hogy mikor esik ott az esső. Ha szinte megnevetnek is
érette, de engedelmeskedem, és megírhatom, hogy már megvolt. De talám
azt sem tudja ked, hogy mi formában volt? azt is megírom. Aztot úgy
tudja ked, mint a Miatyánkot, hogy rendszerént, amikor a császár
audencziát ád valamely követnek, elsőben ebédet adnak néki, és azután
viszi bé a vezér a császárhoz, de a most nem lehetett; mert a törököknek
ramazánjok vagyon; eztet tudja ked, azt is tudja ked, hogy a ramazán
nállok olyan, mint nálunk a nagybőjt, és egy holnapig tart. Az is tudva
vagyon kednél, hogy ők akkoron naplementig se nem esznek, se nem isznak
csak egy csepp vizet is; még csak nem is dohányoznak, ami legnehezebb
nekik. De sőt még nappal bizonyos olyan édesség vagyon, amelyet meg nem
szabad kóstolni, ha a péterkéjit elvetné is – gondolja el ked, mi lehet
az az édesség? – De étszaka szabadság. Ramazánja lévén tehát most a
törököknek, ma két órakor reggel a követ a portára menvén ott
megvendégelték, és öt órakor a császár audencziájára vitték. Mind
ezekből megláthatja ked, hogy az audenczia ma volt. Már tudja ked, nem
csak tőllem, de talán tíz embertől. Már azt várom, hogy holnap azt fogja
ked tőllem kérdeni, ha ked ehetnék-e, vagy alhatnék? Én pedig tudom,
hogy alhatnám, mord kedvű is vagyok, de mégis egy kevéssé szeretem
kedet, jó étszakát is kívánok kednek.

XXX.
_Békós, 16. aug. 1719._
Látja ked, hogy Ázsiából írok kednek. Ha Amerikában volnék,
Missisipiából is írnék kednek. Minket már úgy tekintsen ked, mint ázsiai
magyarokat. Elég az, édes néném, hogy már öt naptól fogvást itt sátorok
alatt vagyunk. A mellettünk való várost mind azelőtt, mind mostanában
Békósnak híják, amely város ama híres Bithyniában vagyon. Tudja ked,
micsoda híresek valának a rómaiak idejében a bithyniai királyok? – De
azon nem törődöm, hanem azon törődöm, hogy nem Háromszéken vagyok. De
ott jobb volna-é az isten, mint itt? Nem – mindenütt egy arányú az ő
jósága. Itt akarja az isten hogy légy, azért itt sétálj ezen a szép
réten.
Az igaz, édes néném, hogy szép helytt vagyunk, – a sátoraink a
tengerparton rendiben – ezt a gyönyörű kanálist végig látjuk – a
Feketetenger zúgását jól halljuk – azok a nagy rettentő sajkák előttünk
mennek el a Feketetengeren. Ilyen kanális nincsen az egész világon talán
– ennek a széle vagyon egy jó ágyú lövés, a hossza vagyon öt mélyföld,
mindenik végin egy nagy tenger, – hol lehetne másutt ilyen kanálist
találni? A való, hogy ha más nemzet bírná ezt az országot, csudát
csinálna ebből a kanálisból – két felől városokat, szép kastélyokat,
házakat építenének. Való, hogy Európa szélén elég város vagyon, de
másutt csak falúknak hínák azokat. A többi között Jenikő, ahol mi
lakunk, igen rút város, a többi ilyen sincsen. Ázsia felől pedig csaknem
mindenütt puszta – a császár parton lévő házai éppen nem császári házak,
– micsoda nagy kár, olyan szép és kies helyeket pusztán hagyni! De én
ugyan meg nem építtetem, lássák ők.
Lehetetlen, édes néném, annyi halat látni, mint ebben a kanálisban
vagyon. Egynehány, ezeret vonnak ki egyszer halászok. Hány ezer kél el
abban a császári városban, és hány százezeret szárasztanak meg csak
Jenikőben? Hát még a rettentő sok disznóhal mennyi benne? Nem örömest
hazudnék, a szükség sem hozza magával, azért elmondhatom, hogy egyszer a
többi között láttam egyszersmind legalább ezeret, mintha annyi nagy
sereg sertést hajtottak volna le a vizen. Az igaz, édes néném, hogy mi
itt jól vagyunk, a szép réten sétálunk, a fejdelem által hozatván a
lovait, gyakorta fog vadászni menni. Aztot már észre vettem, hogy itt
Ázsiában is úgy szeretem kedet, mint Európában, de gyakran kell nekem
írni, és egy kevessé hosszabb leveleket, és az egészségre kell vígyázni,
főképpen mostanában; mert azt mondják, hogy ott keteknél nagy pestis
vagyon.

XXXI.
_Békós, 7. octób. 1719._
Édes néném, ha szivárvánt nem láttunk volna, már a hegyekre szaladtunk
volna innét; mert tegnap nagy záporesső lévén, a víz csaknem egészen
elboríta. – Mink azt nem tudtuk, hogy mikor nagy essők vannak, éppen ott
foly le a hegyekről a víz, ahol mink vagyunk táborban, de csakhamar
megtudók; mert egyszersmind elborítá a víz a konyhánkat – a
konyhaeszközt szaladva kelleték elragadni. Én az essőkor a sátoromban
nem lévén, az esső után oda mentem megnézni, ha valami kárt nem tett-é
az esső? de ki ne nevette volna, amidőn a sátoromon keresztűl térdig érő
patak folyt el. Az a jó szerencsém, hogy mégis fellebb volt az ágyom, és
csak alatta folyt el a patak. Az való, hogy az özönvíz csak estig tarta,
mert a víznek más menedéket csináltanak; de az esső nem akar megállani,
és ha még két napig tart, gondolom, hogy ide hagyjuk Ázsiát. A való,
hogy ideje is már kvártélyba szállanunk; mert a Feketetenger igen fekete
szelet bocsát reánk.
Édes néném, gondolja el ked, mint járt a minapiban Forgács uram. Nem
tudom micsoda innepen Bercsényi uramhoz akart innét menni commúnióra.
Reggel a commúnióra készűlvén ájtatosan, parancsolja egyik szolgájának,
hogy menjen kaikért, aki által vigye Bercsényi úrhoz. Sokáig a
tengerparton sétálván, a szolgája is sokat késvén, és a sok jó
gondolatokból is kifáradván elfelejti, hogy commúnióra akar menni, és
hogy az idő hamarébb teljék, egy pipa dohányt gyújtat magának; és amidőn
aztot már mind kiszíná, a kaik érkezik, és a kaikba akarván ülni, akkor
veszi észre magát, hogy a pipa a szájában. – Nagy nevetéssel visszátér a
sátorába, de mí is eleget nevettünk egész nap rajta; tudom, ked is
megneveti az ő ájtatos dohányozását. – Mert ő néki mindenkor vannak
ilyen nevetséges dolgai. Aminap a fejdelem arról beszéllgetett, hogy
micsoda nagy buzgósággal kell bévenni a commúniót, és hogy csak arról
kell akkoron gondolkodni; Forgács elfakad nevetve, mondván: hogy neki
lehetetlen, hogy holmi nevetséges dolgok ne jussanak eszébe; mert aminap
communicálni akarván, amikor a pap hozzája közelített, az a gondolat
jött az esziben, hogy mi jó volna a papon lévő casu la czafragnak. Ilyen
nevetséges gondolatink nekünk is elég vagyon. A gondolat úgy leszen
roszszá, hogyha annak helyt adunk. Én kedet szeretem – ez jó gondolat;
az egészségre vigyázzon ked – ez is fínum gondolat.

XXXII.
_Jenikő, 10. octób. 1719._
Micsoda szép állapot az: tegnap ebédet Ázsiában ettem, vacsorát pedig
Európában – ide pedig nem a levegőégben hoztak, hanem a vizen.
Mindezekből megisméri ked, hogy ide visszájöttünk, és a táborozást
elvégeztük. Az bizonyos, hogy nem az ellenség elől jöttünk el, hanem a
sok esső elől, amelyet el nem lehetett űzni, noha két generális vagyon
velünk. A mindennapi múlatság már itt abból fog állani, hogy vagy
Bercsényi uram jő mihozzánk, vagy mi megyünk hozzája. – A vadászat sem
múlik el, hogy ellenünk ne vadászszanak a portán; mert a német követ
legtöbbet azon elmélkedik, hogy nekünk árthasson; mi pedig legkissebben
sem ártunk néki. És nem tudom, mi végre kivánja üldözni ezeket a szegény
bújdosó magyarokat, akik itt a tengerparton csak dohányoznak
sóhajtozással. Édes néném, vallyon az olyan világi űldözők olvassák-é az
evangyéliumot? Gondolják-é azt, hogy még bé is kell a szemeket húnni
egynehány száz esztendőkig? Akkoron nem a kamaraszék eleiben
citáltatunk, sem nem annak törvénye szerént mondják ki a sententiát:
hanem a szerént a kegyes evangyélium szerént, amely azt parancsolja a
császároknak is, hogy megbocsássanak az ellenségeknek, és a rosszért jót
tegyenek. Az olyan itélőszék, ahol az allegátiót bé nem veszik, nem is
az ország törvényét, hanem az evangyéliumot teszik ott a fejdelmek
eleiben. Akkoron egy fejdelem hejában fogja azt allegálni: a ministerim
javallották nékem, hogy a bújdosó magyarokat bújdosásokban is üldözzem,
és a politica ratio arra vitt, hogy őket olyan állapotba vessem,
amelyben jövendőben se árthassanak – az ilyen mentségre csak azt
felelik: Nem kellett volna azon igyekezni, hogy elvegyed tőllök azt a
kenyeret, amelyet én rendeltem nékik idegen országban, minekutánna már
elvetted volna az örökségeket – a politica rátióért nem kellett volna
jövendőbéli bizonytalan rosszért bizonyos rosszat követni felebarátidon.
Ha mások is így gondolkodnának, békeségben maradnánk – talán
gondolkodnak, de az ilyen gondolat csak általmegyen rajtok, valamint a
purgatio.
Az talán tudva nincsen kednél, hogy mi most is abban a szándékban
vagyunk, hogy Francziaországban visszámenjünk, és hacsak a mi
akaratunkon állana, ma indúlnánk meg; de csak az akarat áll mirajtunk, a
tehetség pedig máson; mivel a fejdelem ezen szándéka iránt a franczia
udvarnak egynehány rendbéli leveleket írván, arra egyenes választ nem
vehetett még eddig. Az udvar se nem tiltja, se nem jovallja az oda való
menetelét világosan, amelyekből kitetszik, hogy nem kívánja az oda való
menetelünket. Inimicus homo hoc facit – akik itt miellenünk vannak, ott
is ugyanazok gátolták meg utunkat: Francziaországot Orleans herczeg
igazgatván, mivel a király még nem arra való. Ő mindenkor nagy
barátságot mutatott a mi urunkhoz; az anyja pediglen, aki is egy házból
való a mi fejdelemasszonyunkkal, úgy szerette mint a fiát mind holtig.
De a fejdelmek között lévő atyafiság és barátság olyan, mint a nádszál;
ha jól vagyon dolgod, mind az atyafiság, mind a barátság fenn vagyon; ha
pedig rosszúl vagyon, és reájok szorúlsz, csak azt mondják: nescio vos.
E már rajtunk bételjesedett; mivel Orleans herczegnek az urunk még egy
levelét sem vette. Annyi sok szép igéreti után legkissebben dolgait
ebben az országban a portán nem segítette. Ilyen a fejdelmek barátsága,
ilyen reménység nélkül lehet hozzájok folyamodni mind azoknak, akikre
szükségek nincsen. És csak úgy bánnak az emberrel, valamint a citronnal,
amelyből a levét kifacsarván, azután elvetik. – Ha a forrásból jól
iszunk, azután annak hátat fordítunk. – Reánk pedig most nincsen
szükség, az elmúltat elfelejtették, és a hatalom kezekben lévén,
jövendőre nem hajtanak. A ked mondása szerént derék állapot a szerencsén
fekünni – a való, hogy az olyan ágy nem igen állandó, de amég tart,
addig csak jó rajta fekünni.
Meg nem kell, édes néném, az igéretet másolni. A nemes vér amit fogad,
megtartja. Ha magyarországi volna ked, tartanék valamitől; de erdélyi
lévén, ott a nemes asszonyoknak a szavok olyan állandó, valamint a
brassai havas – tartsa meg hát ked igéretét, és három vagy négy hónapját
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (1. kötet) - 04
  • Parts
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (1. kötet) - 01
    Total number of words is 4386
    Total number of unique words is 1614
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    42.4 of words are in the 5000 most common words
    48.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (1. kötet) - 02
    Total number of words is 4392
    Total number of unique words is 1647
    30.4 of words are in the 2000 most common words
    40.8 of words are in the 5000 most common words
    46.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (1. kötet) - 03
    Total number of words is 4363
    Total number of unique words is 1691
    29.2 of words are in the 2000 most common words
    41.5 of words are in the 5000 most common words
    48.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (1. kötet) - 04
    Total number of words is 4378
    Total number of unique words is 1727
    29.3 of words are in the 2000 most common words
    41.9 of words are in the 5000 most common words
    48.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (1. kötet) - 05
    Total number of words is 4211
    Total number of unique words is 1723
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    40.5 of words are in the 5000 most common words
    47.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (1. kötet) - 06
    Total number of words is 4300
    Total number of unique words is 1666
    30.2 of words are in the 2000 most common words
    42.3 of words are in the 5000 most common words
    48.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (1. kötet) - 07
    Total number of words is 4322
    Total number of unique words is 1706
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    42.3 of words are in the 5000 most common words
    48.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (1. kötet) - 08
    Total number of words is 4310
    Total number of unique words is 1740
    27.6 of words are in the 2000 most common words
    37.8 of words are in the 5000 most common words
    43.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (1. kötet) - 09
    Total number of words is 4262
    Total number of unique words is 1751
    28.9 of words are in the 2000 most common words
    41.2 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (1. kötet) - 10
    Total number of words is 4346
    Total number of unique words is 1784
    28.7 of words are in the 2000 most common words
    39.7 of words are in the 5000 most common words
    45.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (1. kötet) - 11
    Total number of words is 4266
    Total number of unique words is 1711
    30.4 of words are in the 2000 most common words
    42.5 of words are in the 5000 most common words
    49.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (1. kötet) - 12
    Total number of words is 3352
    Total number of unique words is 1412
    31.1 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    49.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.