Világ folyása (2. kötet): Beszélyek - 8

Total number of words is 4051
Total number of unique words is 2226
28.0 of words are in the 2000 most common words
39.8 of words are in the 5000 most common words
47.4 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
fonnyad el.
Szelaheddin udvarában Esztergam falaira, a czédrusokkal szegélyzett
Jordán partjain az ősz Dunára, a tevés sivatagon a tiszai sikra gondolt,
s a hősökkel környezett Endre király, a méltóságos hullámzatú folyam, az
alföldi lapály rezgő délibábjával és dobogó méneseivel, az édes
szülőföld kiterjesztett karokkal látszék őt hívni keblére, s ismerős
szellemhangon beszélve hozzá, napról napra fájóbbá növelé szivében amaz
olthatlan epedést, melynek neve: honvágy.
S most midőn a tizennégy év gyönyörű eszmény-világát a valóságban
letörpűlni, elhomályosodni látta, most, midőn az apai magány szűk
körében tétlenségre kárhoztatva, oly messze esett ragyogó álmai
valósulásától: lelkébe a csalódás lehangoltsága s utó unalma szállott. A
világ-kerülő apának elég és minden volt az újra birt egyetlen fiú,
ellenben e fiúnak, ki mindenben mi nagy és magasztos a legjobbakkal
versenyezni égett, lehetett-e kielégitő a jövőtlen és czéltalan élet, mi
reá, az őt gyülölni s legfölebb tűrni és remélni tanitó apa körében
várt?
Ifju lelke nem volt képes ama sötét árnyalatok felfogására, mikkel az
öreg az ország siralmas állapotát festé. Azt hivé, hogy mindezt csak a
keserü gyűlölet láttatja igy a számüzöttel, ki új kegyért esdeni büszke.
S bár e büszkeséget méltánylá is apjában, de egyszersmind hivé, hogy ő
maga sem fogna megalázást koczkáztatni, ha a király előtt megjelenve,
mint nem részese a néhány év előtti belháborúnak, sőt ezen egész korszak
alatt épen a király ügyeért rabságot szenvedő, karát s szolgálatát
felajánlaná.
E szándékáról azonban mit sem szóla, s azon ürügy alatt, mintha Bélát az
ifjabb királyt menne fölkeresni, egy reggelen, Márton által kisérve
Esztergomnak indúlt.
Itteni fellépése, melynek a nyilverseny alkalmával tanúi valánk, atyja
előtt örökös titok maradt. Jól tudta, hogy e durva visszautasitás még
inkább fogná apját ingerelni, s azért erről Mártonnal egyetértőleg
hallgatva, csak annyit vallott meg, hogy Bélát, ki az országgyülés
befejezte után azonnal a kormánya alatti tiszavidékre költözött,
Esztergomban már nem találva, épen utánna volt indulandó, midőn
anyjáróli nagybátyja Robert esztergomi érsek titkon magához hivatta s a
legkegyelmesebben fogadta őt.
Robert, kinek nővére Simon bán neje volt, a belháburú gyászos ideje óta
nem találkozott sógorával, ki őt, valamint a királyi udvarnak egyenkint,
s öszszesen minden emberét, ellenségének tartá. Pedig az érsek megtette
Simonért a mit tehetett, s Béla után leginkább neki volt köszönhető,
hogy a pártütő életben hagyaték. Ezt azonban Simon nem tudta vagy tudni
nem akarta, s mert a nádor által szüntelen gyanúsitott ősz, hogy hitelét
fentartsa, sógorával minden viszonyt megszakítani volt kénytelen, ez
végre őt is köz-gyűlöletébe zárta.
S most a büszke vén nemes eleinte alig tudta megbocsátani fiának, hogy
nagybátyja meghivásának engedve, küszöbét átlépte; midőn azonban megérté
tőle, hogy az érsek és nádor közt a leghalálosabb gyűlölet forrong, s
hogy az első, az ifjabb királylyal Bélával egyetértve, csak az alkalmas
időpontra vár, melyben Dénest és pártját megbuktatva, Endrét a nyomasztó
befolyás alól felszabaditsa; midőn továbbá Lőrincz elmondá, hogy
nagybátyja az egyházi átok kijelentése jogával ruháztatott fel, s ezzel
a gonosz tanácsadók ellen tettleg élni is szándékozik: Simon bán némileg
kibékült fia eljárásával, sőt később azt sem ellenzé, hogy ez az érseket
gyakrabban meglátogathassa, s tőle a keresztyén hit ágazataiban, miket a
mozlemek közt töltött hosszú év sor emlékében meghomályosított, oktatást
nyerhessen.
Lőrincz ezután majdnem többet időzött Esztergomban érsek nagybátyjánál,
mint apja mellett, ki, midőn fia hozzá nehány napra meg-megtért, újult
érdekkel kezdé hallgatni a királyi udvar körül történőket, s titkon
remélve az idők jobbra fordulását, nyugtalanúl várta ez időpontot, s
zúgolódék tapasztalván, hogy az üdvös országgyülési határozatok daczára,
minden a régi kárhozatos kerékvágásban halad.
Volt még egy pont, mit Lőrincz apja előtt soha egy gondolattal sem
merészelt érinteni. Az érsek látván a köz-erkölcs s a keresztyén vallás
sülyedését, országszerte elrendelé, hogy a falukban s városokban
naponkint isteni tisztelet tartassék, ő maga pedig, azonkivül hogy a
szószékből nyilvánosan is inté a fővárosi népet, hetenkint kétszer
összegyüjté magánál a főnemesek gyermekeit épületes oktatásokra.
Egy ily alkalommal, az érsek legbensőbb szobájában s valószinüleg nem
egészen történetesen, találkozott Lőrincz a nádor lányával, ki neki
gyermekkorában jegyezteték el, később pedig, midőn Dénes és Simon közt a
barátság megszakadt, s Lőrincznek évek óta hirét sem lehetett hallani,
atyai parancs következtében, Sámuel kincstárnoknak lőn jegyese. Robert e
frigyet nem csak nem helyeslé, sőt egész erejéből ellene is szegült,
kijelentvén, hogy arra áldását soha sem adandja, s később, midőn a
szaraczénekhez szitó Sámuelre az eretnekség vádja bebizonyult, s az
országgyülés által hivatalától megfosztatott, őt arra itélé, hogy
hibájának helyrehozása és maga tisztitása végett keresztet vegyen fel,
menjen túl a tengeren, s a szent-földről három év múlva mint testben
lélekben megtörődött ájtatos zarándok térjen meg. De Sámuel ez egyházi
parancsnak nem engedelmeskedék, s az országban folytatá garázdaságait.
Épen ekkor történt Lőrincz újra föltünése; az érsek használá az
alkalmat, s Olinda első eljegyzését Isten és emberek előtt törvényesnek
tartva, kezét Lőrincz kezével – az említett találkozáskor ismét
egyesíté, s e kézfogót addig, mig oltár előtti szentesítésének ideje
eljövend, titokban tartani rendelé.
Lőrincz, midőn ezen, őt Esztergamhoz annyira vonó érdekét atyja előtt
elhallgatá, nemcsak a titoktartási parancsnak, hanem ama benső
sugallatának is engedett, mely nyilván mondá: hogy e lépésnek
legmakacsabb ellenzője saját atyja leend, kiben a Dénes név említésére
is düh és irtózat keletkezik; s igy minden, mire törekedett, abban
állott, hogy őt legalább az érsek iránt kiengesztelje.
Ez sikerűlt is neki, annyira, hogy midőn utolsó hazajövetele alkalmával
hatszáz márka ezüstöt hozna magával nagybátyjától, Simon ez összeget,
mint neje hozományának egy részét s igy Lőrincz jogszerü örökségét
elfogadhatónak találta.
E hatszáz márka volt az, mellyel 1231-dik év Jakab napján Dants Simon
tartozása nagyobb részét Bengabál Dávidnak lefizetni akarta.
S most vegyük fel újra történetünknek – az előzményekbeni szükséges
tájékozás végett imént elbocsátott fonalát.

X.
Ama napot követő esték egyikén, melyen Bengabál a gyémánt-feloszlatással
kisérletet tőn, apa és fiú együtt ültek a vén diófa lomb-ernyőzete
alatt.
– Minden veszve van! kezdé az első, s véreres szemeinek villámtekintete
elhallgatott átkot fejeze ki.
– Szóltál a tanúkkal, apám? kérdé feszűlten Lőrincz.
– Az egyik, Salamon harminczados, szemem láttára adá ki lelkét; végszava
keserű panasz volt Bengabál orvosa Corzail ellen, hogy mint ebet hagyja
veszni őt, s már négy nap óta nem csak nem látogatja, de még az
orvosságot is, mely benne a lelket tartogatta, megtagadja a haldoklótól.
Nem látod ebben a zsidó kezét, ki nem irtózott eként menekülni a rá
nézve veszedelmes tanútól?
– S a másik, feltaláltad a másikat?
– Salamon halottas ágyától Czenkre nyargaltam át, s holt embertől
gazemberhez jutottam.
– Hogy hogy? egykori hived, Czenki Jób is – –
– Bengabál embere; taval a zsidó szolgálatába állt, s most a zálogról
mit sem akar tudni, a kölcsönt pedig kétezer márkára mondja, miért én
állitólag ingatlan birtokomat kötöttem volna le. Mérsékelnem kelle
magamat, hogy porrá ne zúzzam az ocsmány hittagadót.
– Fennmarad Márton a harmadik tanú, ki e gaz vallomást a magáéval
megsemmítse, s határozzon aztán az Isten-itélet! mondá az igazság
érzetében Lőrincz.
– Azt hiszed fiú, hogy még mindig Syriában élsz? kelt ki indulatosan az
öreg; az arabok közt, hol az igaz ügyet megvesztegetés vagy pártérdek
nem ferditheti el? nem tudod, hogy Magyarország ege fed, mely alatt az a
törvény, mit az istentelen nádor mond; az az igazság, mit ő annak lenni
itél; hol egy zsidó több kedvezésben részesűl a törvény előtt, mint húsz
nemes; hol a zsidó hosszu napja jobban megszenteltetik, mint a karácson;
Magyarországban, hol ha a zsidó által elrablott jószágodat
visszafoglalod, a királyi kamra fosztogatójaként – ha törvényes
védelemben megsérted vagy megölöd őt, felségsértő gyanánt s mindened
elvesztésével bünhödöl? Magyarországban, hol zsidó a kiváltságos nép, s
a magyar az elnyomott, az üldözött szolgahad? hiszed, ez lesz az első
eset, hogy zsidó a zálogot eltagadja, s a magyar hamis vádlóként fizet
birságot, vagy ha fizetni nem tud, odaitélt személye baromként húzza a
zsidó jármát? S kihez fordúlsz aztán igazságért? hová mégy sérelmedet
panaszlani? A nádorhoz? hisz ő maga a biró a zsidó és keresztyén közötti
ügyekben s alázatos szolgája Izraelnek. A királyhoz? mintha e szegény
országnak volna királya! mintha Endre volna egyéb játékbábnál Dénes
kezében! Örülj, hogy nem ismered e népet, a pogányok közűl hozott hited
az emberről tisztábban marad meg.
Lőrincznek már ajkain voltak a szavak, hogy a nádort s környezetét igen
is ismeri, czélszerűbbnek vélte azonban jobb jövő reményével szelidíteni
atyja ingerültségét.
– Türelem és reményben legyen a ti erőtök; mondá nyugodtan; e szavakat
az érsek által naponként hallom ídéztetni. Endre király sincs örök
életre kárhoztatva, s a hitlenek Béla önálló lelkében nem fognak gyáva
és hanyag czoborra találni.
– Csak hogy addig már el leszünk temetve, mert a nemesi birtok
legnagyobb része idegen kézbe menend át, mely a köznyomor alatt
elkorcsúlt népet kénye kedve szerint vezetendi. Mit várhat oly nemzet,
mely országának majdnem tizedrészét Bengabál birtokában – s az
érczbányáktól kezdve az állam minden jövedelmét általa bérleni, kezelni,
kisajtolni megtűri, mig a hon igaz jobb fiai földönfutókká tétetnek?
Mert hogy én, Simon bán, Magyarország fő zászlós ura, egyetlen
ivadékommal veled együtt, rövid nap azzá leendek, többé nem kétkedem.
Régen áskálódik már a veszett uzsorás engem ez utolsó menedék-fészekből
kitúrni, s mert jogos czímet nem találhatott, ily csalárd eszközzel fog
jutni czéljához. –
Simonnak, legalább a közel jövő iránti sejtelmei nagyon is igazak
valának, mert az alkonyépen azon órájában, midőn fiával eként közlé
aggodalmait, Bengabál Dávid szinte e tárgyról értekezett Dénes nádorral,
ki a panaszokat kihallgatni s törvény-napot tartani csak imént érkezett
Fertővárra.
A nádor s kisérete lenn a városban szállásoltaték el, nem mintha zsidó
födél alatt lakni nem akarna, de mert ez ragaszkodott az ősi szokáshoz,
mely akkor – keresztyént házi körébe avatni, laka megfertőzésének tartá.
A tőzsér gyaloghintóban viteté magát az érkező elé, s kiszállván, mély
meghajlással üdvözlé s hívta meg magához – látogatásra.
A nép bámulva nézte, mily megelőző nyájassággal beszél a rettegett úr a
zsidóval, midőn a vár lépcsőzetén együtt mentek fel.
– Jó Dávid, te folyvást haladsz, szólt tréfásan s a kapu előtt fel s alá
járó alabárdosokra tekintve Dénes, – várat már épitél, megérjük, hogy
még sereged is lesz.
– Ártatlan őrök, felelt alázatosan a tőzsér, kik életemre, biztosságomra
vigyáznak. Az ember nem tudhatja, mely oldalról támadja meg rosz akarat
vagy irigység.
E szelid hang és modor azonban ugyanazon perczben megtámadólag keménynyé
változott, midőn a terembe lépve, ott magukra maradtak.
– Ez tehát az igéret, az adott szó, a kötelezettség megtartása – kezdé,
összefont karokkal s redős homlokkal állva meg vendége előtt – hogy ti
országgyülésteken, minket a kincstári s egyéb közhivatalok viselésétől
eltiltó törvényt hoztok? ezért kölcsönöztem én, még pedig kamat nélkül,
Endrének újra tiz ezer márkát, nem is említve az összegeket, miket a
hatalmas nádor és kincstárnok – –
– Lassan lassan ben Gábael, szakitá félbe engesztelőleg e
szemrehányásokat a nádor – kevésbbé vagy-e te azért az ország
főadószedője s minden közjövedelem ura? meggörbité-e a második decretum
hitsorsosaid egyetlen egyikének is legkisebb hajszálát? hidd el, irásban
nem rejlik végrehajtási erő, ez nálam, kezeimben van, s hogy ott
maradjon, engednem kellett a papság zúgó követelésének.
– Igen, a végrehajtási erő kezeidben van, de csak addig marad ott, mig
az esztergomi érseknek tetszik, kinek elég gyávák voltatok a király
által pecsétes iratot adatni, melyben ez, excommunicáltatás terhe alatt
esküszik a hozott törvényeket utólsó betűig megtartani. Szégyen,
szégyen, szégyen – ismétlé gúnyoson kiköpve Bengabál – az ország urainak
papok fenyítő botja alá kerülni! Erszényemből tőbbé batkát sem láttok,
tartozástokat visszakövetelem, mert – ha ez így tart, – inkább itt
hagyom nyomorú országtokat.
– Akkor legalább is tengerentúli afrikai partokra kell költöznöd, jegyzé
meg hidegen ellenfele, jól tudván mit kelljen e fenyegetésekre adnia.
Német, franczia, angol földön s egyebütt tudtomra az adó beszedését nem
bízzák hitsorsosaidra; vagy tán honvágy lepett meg, s Granada és Toledo
narancsberkei felé sovárgasz? – tevé hozzá jól találó czélzással.
– Hagyjuk e gyermekes feleselést öreg, folytatá összevont szemöldökkel,
melyek igy a hajlott kos-orr fölött egy koromfekete vonalt képezének, –
te jól tudod, hogy Magyarország nem lehet el nélküled, de azt is, hogy –
te sem lehetsz el Magyarország nélkül. Végezzünk azért összesimulva –
vagy van-e arra példa, hogy a jobb kéz a balt ütötte volna és viszont?
– Értem, viszonzá gúnynyal a tőzsér; az éhes kincstár, és a szomju nádor
ismét Dávid ben Gábael aranyira szorúltak – –
– Épen úgy, vágott ez éllel mondott szavakba Dénes, épen úgy, mint Dávid
ben Gábael szorúl a kincstári jövedelmek bérletére, s a nádor
barátságára, midőn a törvénynapon igazságot kell szolgáltatni.
Ez utóbbi nyomatékos figyelmeztetés nem veszté el hatását.
– Mit kivánsz tehát? kérdé kis vártatva.
– Az elajándékozott várjavak erőhatalommali visszafoglalása évek óta
veszélyes játék, s ha sikerül, a sikerrel Béla és pártja jut
hatalompolczra, s akkor te és én és Sámuel és mindnyájan, kik e jelen
állapotot pártoljuk, legokosabban cselekszünk, ha az országból kivezető
legrövidebb utat keressük fel. De a mi nehezen megy karddal, könnyen
kivihető pénzzel. Az urak a veszett fejszének legalább nyelét akarják, s
némi megváltástól nem idegenek. E megváltásra egyelőre tiz ezer márka
kell – ez összeggel pártunk megdönthetlenné erősül. Végül barátod
megelégszik két ezerrel, mely leányom készpénzbeli nászhozományát
egészitendi ki.
– S mit ajánlsz mind ezekért?
– Semmit és mindent. E pergament lap most még csak nehány batka értékü,
mert egy aláirott néven kivül egyebet nem tartalmaz, de a név
fejedelemé, ki felhatalmazott az üres lapot alkunkhoz képest
betölthetni. Most rajtad a sor kivánni.
Bengabál rövid gondolkodás után vas határozottsággal sorolá el
feltételeit. – A pénzt, ugymond, az 1235. évi adó haszonbér fejében
előlegezem, miután a jövő három évre már ki van fizetve az illeték.
Biztositékul a visszaváltandó várjavakat kivánom. Tudom, tudom, –
akadályozá meg a közbeszólni akaró Dénest; ez feltünést okozna, de van
ebben is mód. Ti Volvelint és Tehát, Oltmant és Neklint, s még kiket én
ajánlandok fogjátok a kezeléssel megbizni, ők keresztyének –
– Azaz keresztvizen álltak, de azért még most sem eszik meg a sertés
húst s nem főznek szombaton: nevetett közbe Dénes.
– Mindegy, de van keresztlevelük és nemeslevelük, s igy a világon senki
sem tehet kifogást ellenük. A várkatonaság állitását és zsoldját kellő
számadásig magamra vállalom. Továbbá magamnak tartom fenn a Sámuel után
következő kamragróf kineveztetését, s azért ne késsetek a terv
kivitelével –
– Sámuel ugyanaz nap leend nádorrá, melyen én kormányzóvá, s ez azonnal
megtörténik, mihelyest a főispánok s a várjavak jelen urai pártomra
állanak. Kamaragrófnak tehát Dávid ben Gábael nevét irjam?
– Nem, a névnek üres tér marad, azt majd én irom oda. Enyém lesz-e az
vagy másé, nem a ti gondotok. Hátra van az általad kivánt két ezer
márka; legyen ez összeg három ezer, s nem kell reá sem irás, sem tanú,
az alku becsületes emberek közt köttetik, kik értik egymást. Ha
tetszenek a feltételek – itt a kezem.
Dénes megszorítá a zsidó kinyújtott sovány tenyerét, s a
legbarátságosabb hangon kérdé meg tőle, mi legyen majd a holnapi
törvénynapon az igazság?

XI.
A rég ohajtott nap hajnala Ráchelt ébren találta. A minden új és
szokatlannak örülni tudó gyermeteg szív százszoros erővel dobogott fel
most, midőn a szokatlanon felül, egy égve kinzó vágy reménylett
teljesülésének nézett eléje.
Bengabál örömünnepe volt e nap, melyről Ráchel csak annyit tudott, hogy
jó atyja igérete teljesitéseül összehivá a vidék lovagjait, s az
ábrándos epedő kebel majd felismerendi közöttük az életmentőt, az élet
adót, az arkangyalt, a büszke nemes arczú lovag alakjában…
S minek is tudta volna a többi részleteket, a mai nap indokait,
előzményét? Hiszen az első ifjukor boldogító kiváltsága az, hogy nem
ismerve, nem értve az élet sötét árnyoldalait, a rajongó lélek csak a
költészet fénysugaraiban fürdik.
Miért kellett volna neki tudni azt, hogy atyja álnok csellel fosztotta
meg a szomszéd egykori főnemest utósó menhelyétől, s hazudott
tartozásért mely csak palástja volt az alatta rejlő boszúnak,
vesztegetett biró által e főnemes egyetlen fiát rabszolgául itéltette
oda magának.
Bengabál Dávid a Talmudra esküvék, hogy Simon állitása szerint neki
zálogul adott gyémántok e földön, alatta vagy fölötte sehol sem
léteznek, Czenki Jób mellette tanuskodott, az öreg Márton tanusága, mint
keresztyéné zsidó ellen az akkori törvény értelmében elvettetett, s e
tényállás mellett Dénes nádor Simonnak nem csak jószágát itélte a tőzsér
részére, de, mert az elhagyott birtok nyolczszáz ezüst márkánál többre
nem becsültetett, a hátralék leróvásául rabszolga gyanánt – mint ez
akkor nem ritkán történt meg – a vádlott személyét is.
A birói végrehajtás szivrázó jelenetek közt ment végbe. Az ősz Simon,
igazsága érzetében s halálos ellene a nádorral szemközt hideg megvetésbe
akarta fojtani indulatát, de kitört ez a heves véralkatnál, s az ily
pogányságot megtürő, eget és földet verő átkozódásai puszta légbe
hangzottak, mert a biró részén volt az erő és hatalom.
A rabszolgaság pontjánál Lőrincz lépett elő; s ép két karját ajánlá fel
apját a nyomor és gyalázattól megváltani.
Vita támadt apa és fiú között. Bengabál az utóbbit fogadta el. Igy még
jobban leend megtörve az öreg, gondolá, s gyermekében, kit csak imént
nyert vissza, érzékenyebben sujtva. Ráchelére s arra eszmélt, hogy
inkább őt magát érje ezer fájdalom, mig egynek csak árnyéka is imádott
gyermekét.
A válás perczében az apa szíve megszakadt. Fia karjaiban szélütés által
érve omlott össze, s Lőrinczet a hulla öleléséből hurczolák el bakói.
Ráchelnek azonban ily események lehetőségéről sejtelme sem volt.
Képzete, vágya, reménye csak azon ifju körűl röpkedett, kit valóságban
egyetlen egyszer s akkor is oly rövid időre látott, de kit a
túlszárnyaló phantasia három hó minden óráján át élő eszménykép gyanánt
rajzolt elé, kit ő azóta ismerni, szeretni, s bálványozni megtanúlt.
Reggel óta ült már a halvány gyermek a laktereméből nyiló szöglettorony
kis kerek ablaka mellett, melyben rendesen rózsaszín vagy sötétsárga
üveglap szokott lenni, hogy a kitekintőnek az alant elterülő vidéket
szeszélyes szinezetben mutassa. Most ezen üveglap helyett fátyol kelme
volt a kerek ürbe alkalmazva, melyen át a künn levő tárgyak tisztán
valának láthatók, anélkül, hogy a szemlélő alakja kivűlről észrevehető
volna.
A kisded ablak Fertővár legszélesebb bástyájára nyilt. E bástyateren
kellett a vidék meghivott nemes urai- és ifjainak összegyűlni az
ünnepélyre, mit Bengabálnak az ellenfél bukásáni örömtombolása
rendezett.
– Egy új rabszolgát fog itt a nádor úri hatalmam alá bocsátani, mondá a
tőzsér ölére vont gyermekének – egy keresztényt, kinek atyja egykor az
ország főura s nekem halálos ellenem volt. Hadd lássák a kevély nemesek,
mint hajlik porig izrael fia előtt a kiváltságos társ.
– S nemde ő is köztük lesz, atyám? kérdé az öröm és kétkedés közt remegő
sziv.
– Több, mint valószinű. Lovagodat előkelőnek festik szavaid s ezek húsz
mérföldnyi körből fognak ide megjelenni. Sisakján sastoll leng, mondád s
kékes aczélhálózat folyja körül derekát – –
– Igen, igen, ő te is ráismerendsz, kiváland ő a többek közűl, ha ezren
volnának is.
– A te kedves szemeidben s most midőn még ezret, sőt kettőt sem láttál;
tevé hozzá mosolyogva az atya; ki tudja, mire a nap áldozik, ez marad-e
véleményed?
Bengabál reménylé, hogy többek látása s a változatosság által elmosódni
s szétoszolni fog a makacsúl ápolt eszménykép, mit ő inkább az idegzet
szeszélyjátéknak, mint a kebel komolyabb érzelemvilágának tartott.
Aztán, gondolá hozzá nagyratörő czéljának büszkesége, ha e szeszély
valóvá érnék is, hány nemes van Magyarországon, ki Bengabál lánya kezét
elfogadni kész ne volna s kivált ha vőmnek nászajándokúl az ország
kincstárnokságát adhatom?
Kürtriadás jelenté a nádor s lenn a városban összegyűlt lovagok
érkeztét. A lépcsőzet alján a lovak szolgáknak adattak át, s a nemes
urak gyalog jöttek fel a tőzsér látogatására, ki titkos büszkeséget
helyezett abban, hogy vendégeit ne délczeg paripák, de saját lábaik
hozzák elébe.
Fölkelt, arczon csókolá Ráchelt, s beinté a teremben váró Mártát és
Corzailt.
– Őrködjetek, mondá, távollétemben e drága lény fölött; s te lelkem
gyöngye édes Ráchelem ismerd meg választottadat, hogy még ma tehessem
őt, leendő férjedűl, boldogságtól áradó kebledre.
De Ráchel alig hallá már a távozó atya szavait – egész lelkével az oly
közel jövőn függve, ez minden egyéb eszmét magába nyelt. Kedélye, kivált
az ingerlékeny idegzetű nőknél, mint ő volt, gyakran megfejthetlen
rögtöni változáson ment át. Sejtelem, minő nagy boldogság vagy
szerencsétlenség előtt szokta elfogni a szivet, szállotta meg lényét. A
rég epedett percztől, most midőn megérkezett, rettegni kezde; s a
helyett, hogy a bástyatérre fellépő lovagokra tekintene ki, mint ki
napba nézni nem mer, kezébe rejté arczát, melynek különben is átlátszó
finom halványsága még viaszszerübbé vált.
Az orvos és a dajka aggódva vették körűl az egész testében lázasan
reszketőt, ki kérdéseikre csak koronkénti felzokogással felelt. Corzail
az ablak felé ohajtá vonni figyelmét, reménylve, hogy a künn zajló élet
látása más irányt adand a benső viharában elfúló kedélynek – hasztalan,
Ráchel félig öntudatlan állapota sem a mór orvos szavaira, sem Márta
kérelmeire, sem a kivűlről beható zajra nem birt zsibbadtságából magához
térni.
Corzail már épen erősitő szerrel tért vissza mellé, midőn egy erőteljes
érczes hang csengésére Ráchel riasztott vadként üté fel fejét, s
szemeiben égető tüz gyúlt ki.
E végtelen keserüséggel mondott szavak tisztán valának behallhatók:
– Gyönyörködjetek, atyám s hazám gyilkosának rabszolgájában Magyarország
fiai!
Ráchel felszökött dülő helyzetéből, kimeredt az ablak fátyolán, s
ugyanazon pillanatban éles sikoltással rogyott vissza dajkája karjaiba.

XII.
A sikoltás, mely oly fájdalmasan hangzott, mintha egy ketté repedt
szivnek volna utósó panasza, lenn is halható volt. Mindenki
feltekintett, anélkül, hogy megtudhatná, miért, kitől, honnan származott
az?
Csupán kettő előtt nem volt e hang ismeretlen.
Az első, egy athletai termetű ifju, kin a kézbékó és durva darócz
zubbony a rabszolgát – a büszkén fennhordott fő azonban, s a sötétkék
szemek parancsoló tekintete a főnemesi vért árulá el, ösztönszerüleg
sejté, hogy e sikoltás a viszontlátás és meglepetésnek volt feltörő
hangja. Hasonlót, bár akkor rémülésből származottat hallott ő már az
erdőben, midőn Fertővár urának lányát a parasztok dühétől menté meg.
A másik, ki jól találta el, mily érzület tolmácsa e hang, az apa volt.
Pár percz múlva a nyugágy mellett térdelt ez, melyen Ráchel a
leghevesebb görcs-rohamok között vonaglott. A szegény gyermek arczáról
eltünt minden élet, vonásai kínosan eltorzultak; kis kezei jéghidegek
lőnek; ütere, mit Corzail aggódva tapintott, el-elmaradt, s szó nem
birta elhagyni fehérült ajkait. A görcs időszakonkénti szüntével,
fényüket vesztett szemeit merően egy pontra szögezé, aztán keserves
zokogásba törve ki, patakként omlottak ezekből a könyek; majd ismét
egyszerre elállt sirása, s a még nedűben rezgő nagy granátszemek
öntudatlan mosolyban ragyogtak fel, mely a sírásnál is szívrázóbb
fájdalomról beszélt.
Bengabál szakállát tépte és köntösét szaggatta meg, hivén, hogy
bálványozott gyermeke rögtön, karjai közt adja ki véglehelletét. Kincsei
felét igérte Corzailnak, ha visszaidézi a bucsúzó életerőt.
A mór orvos nem tudta, a halálra aggódó apát nyugtassa-e, a jajveszékelő
dajkát feddje-e, vagy az előtte ismeretlen bajt miként orvosolja?
enyhitő szereket hozott s a természet működésétől várt javulást.
A könnyülés a leszálló éjjel érkezett meg. A görcsös szenvedés fokonkint
alább hagyott, a kékes szemhéjjak lenehezűltek, mintha a hosszú pillákon
rezgő könytöredék vonná le azokat, mint zápor után az ázott lomb vonja
maga után az ágat – vonásaira visszatért a nyugalom, keble hullámzása
csillapúlt s a szenvedéstől szender váltá meg.
Corzail felnyitá a kertre nyiló ablakok egyikét, melyen fris lég és
viola-illat ömlött s a fogyó hold sütött be a kereveten fekvő márvány
szoborra. Ez alvó szobor körűl a tekintetével leányán függő apa, az
összefont karokkal komolyan álló afrikai tudós, s a beteg fejénél
gubbaszkodva figyelő Márta képezének hallgatag csoportozatot.
Mindhárman új bajtól tartva rezzentek fel az éjfél utáni méla csendben,
midőn Ráchel könnyeden ülő helyzetbe emelkedve s még mindig lezárt
szemhéjjakkal, lágy susogású hangon megszólalt. Az apa, orvos és dajka
léhlzetet feltartva figyeltek minden szóra.
– Beteg vagyok, kezdé, szivem lelkem testem egyiránt s egy októl beteg.
Bajomon csak egy segithet – ha szenvedni fogok csak őt hivjátok. Ő
enyhitheti kinjaimat, de, bár megmentett a haláltól, életemet
visszaadni, fentartani nem akarja. Lelkem nagyobbrésze nála van, s mi
még bennem él, az a többihez kivánkozik. Ha Lőrincz szeretne, meg volnék
mentve. De szivében nincs Ráchel felé vonzó hajlam, ez egy fő úr
leányáé, enyém csak gyűlölete, mint kinek atyjában atyja gyilkosát
látja. Ott ül most sötét kamrájában – kétségbeesetten; s ő még sem oly
boldogtalan, mint én, mert szeret és szerettetik. Ha szenvedni fogok,
hivjátok őt – de ne jőjjön a vasbékóval kezén – s enyhitni fog…
E szaggatva mondott tételek után csendesen ismét visszaereszkedett
nyughelyére s nehéz sohajtással tovább aludt.
– Álom volt-e ez vagy éberlét? suttogá ámulattal s csaknem egyszerre
Márta és Bengabál.
A mór orvos előtt fejtve volt a kór. Ő olvasott a ritkán előforduló
delejes álmokról, melyekben a beteg általa soha nem hallott neveket
emlit, távollevőkről, jövőről beszél, saját gyógyszerét határozza – álma
tartósságát, felgyógyulását vagy halála napját jósolja meg.
Félrevonta a meglepett apát s közlé vele ismereteiből meritett
meggyőződését.
Bengabál ujuló reménynyel rögtön távozék s Lőrinczért küldött. Ezt a
rabfelügyelő rövid óranegyed múlva elébe állitá. A tőzsér távozást
parancsolt, s midőn az ifjuval egyedűl maradt, kezét emennek vállára
téve szólni akart, de a rab undorral rázta le a reá sulyosúló kezet,
visszalépett s fejét szótlan megvetéssel elfordítá.
– Simon fia Lőrincz, kezdé kérőleg engesztelő hangon az úr; képes
lennél-e feledni a multakat, ha én Dávid ben Gábael téged egyetlen
lányom kezével s ezáltal összes vagyonommal, befolyásommal, hatalmammal
kinálnálak meg?
Lőrincz, mintha nem is hallaná, egy szó feleletre sem méltatá a kérdőt.
– Nemde hihetlennek tetszik ez ajánlat, folytatá ez, – de hogy
meggyőzzelek őszinteségéről, nyiltan kimondom a feltételt s ha kell az
okot. A feltétel az, hogy térj vissza a vallásra, mely egykor talán
déd-őseidé is volt. Mert hiszen nem keleti faj vagy-e, s keleten nem
Júda országa, vallása népe volt-e az első, a legnagyobb, a – –
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Világ folyása (2. kötet): Beszélyek - 9
  • Parts
  • Világ folyása (2. kötet): Beszélyek - 1
    Total number of words is 3938
    Total number of unique words is 2264
    26.7 of words are in the 2000 most common words
    39.3 of words are in the 5000 most common words
    44.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Világ folyása (2. kötet): Beszélyek - 2
    Total number of words is 4015
    Total number of unique words is 2245
    28.4 of words are in the 2000 most common words
    40.8 of words are in the 5000 most common words
    47.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Világ folyása (2. kötet): Beszélyek - 3
    Total number of words is 4017
    Total number of unique words is 2249
    27.1 of words are in the 2000 most common words
    37.6 of words are in the 5000 most common words
    44.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Világ folyása (2. kötet): Beszélyek - 4
    Total number of words is 3981
    Total number of unique words is 2196
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    42.6 of words are in the 5000 most common words
    49.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Világ folyása (2. kötet): Beszélyek - 5
    Total number of words is 4016
    Total number of unique words is 2292
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    40.2 of words are in the 5000 most common words
    47.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Világ folyása (2. kötet): Beszélyek - 6
    Total number of words is 4067
    Total number of unique words is 2266
    27.5 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    47.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Világ folyása (2. kötet): Beszélyek - 7
    Total number of words is 4176
    Total number of unique words is 2193
    29.2 of words are in the 2000 most common words
    42.0 of words are in the 5000 most common words
    48.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Világ folyása (2. kötet): Beszélyek - 8
    Total number of words is 4051
    Total number of unique words is 2226
    28.0 of words are in the 2000 most common words
    39.8 of words are in the 5000 most common words
    47.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Világ folyása (2. kötet): Beszélyek - 9
    Total number of words is 1937
    Total number of unique words is 1251
    30.3 of words are in the 2000 most common words
    43.8 of words are in the 5000 most common words
    49.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.