Végzetes tévedés: Regény - 18

Total number of words is 3965
Total number of unique words is 1879
33.9 of words are in the 2000 most common words
47.3 of words are in the 5000 most common words
54.6 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.


XXV.
Dózia az ajtó függönye mögött állt, midőn Veronika Oroszlayval ő róla
beszélt és minden szót hallott a társalgásból.
Nem tudva, hogy Veronika vendéget vár, annak nappali szobájába akart
menni, midőn a függönyön keresztül megismerte Oroszlay gróf hangját,
kitől saját nevét hallotta kiejteni.
Lábait a földbe gyökerezni érzé, nem tudta elhagyni helyét, a függöny
eltakarta őt a mellékszobában lévők előtt, s ő végighallgatta azoknak
minden szavát, és csak akkor suhant be egy olaszfal mögé, midőn
Veronika be akarta őt hívni.
És jól számított, mert az nem találva őt a szobákban, visszatért
vendégéhez, mialatt ő szobájába futva, leroskadt egyik székbe és
keservesen sírt.
Így találta őt a ház leánya, de nem tudta meg könyeinek okát, mert
arról fogalma sem volt, hogy az őket kihallgatta, s Dózia könyeinek
okát annak vette, hogy az nagyon boldogtalannak érezheti magát.
Megkönnyebbül, ha kisirja könyeit--gondolta s egyedül hagyta.--Az
örömhírt majd később tudatom vele, valamint anyámmal is, kinek ez
iszonyú csapás lesz, de valamint én, úgy ő is meg fog nyugodni
rajta...
Esztheyné pedig ez alatt, míg házában a föntebbiek történtek, Lamberth
Klárát kereste föl, kivel ama leánykáról kivánt beszélni, kinek helyét
Dózia foglalta el hosszú évek során, s kiről Enyingitől tudta, hogy az
jelenleg Holcsi lakásán van annak gyámleányával együtt, kik nem voltak
rokonságban, de a veszedelem egyformán érte őket, s ő saját érdekében
is beszélni kivánt velük. Megtudni tőlük, mit terveznek, s valamit
tenni akart a fiatal leányért, ki helyett ő Dóziát részesítette
mindabban, mit a beteg anyának igért.
Félt és reszketett, hogy a tárgyaláson férje neve is előfordul, mi a
legnagyobb botrány lenne mindnyájokra nézve, s e bizonytalanság
kétségbeejtőbb volt a legrosszabb valónál és minden áron bizonyosságot
akart szerezni, mit Lamberth Klárától remélt megtudni, ki otthon volt,
s meglehetős hidegen fogadta őt.
Midőn a szobába lépett, két fiatal leányt talált ott, egyiket sem
ismerte, de elhalványodva tekintett a fiatalabbra, mert oly
hasonlatosságot talált annak arczán, mi származását kétségtelenné
tette.
Lélekzetét elállni érzé. Halk, bizonytalan, tétovázó hangon válaszolt
Klára mogorva kérdésére, hogy mit kiván, s eleinte alig tudta, mit
beszél és nem birta szemeit levenni Juliskáról.
--Megtudva a borzasztó esetet, mi önöket érte, Lamberth kisasszony,--
kezdé pár pillanatnyi szünet után,--mint Dózia barátnőjének,
segítségemet kivántam fölajánlani. Önök hosszú ideig jók voltak
iránta, s én azt viszonozni szeretném.
A Dózia névre Klárát valóságos düh fogta el.
--Ő volt az oka mindennek!--kiáltá.--Ha ő nincs, sohasem jutunk ebbe a
bajba, de ne merjen szemem elébe kerülni.
Esztheyné megdöbbenve hallgatta e szavakat.
--Nem igazságtalan ön iránta?--kérdé hidegen.--Miféle szerepe lehetett
neki a kérdéses ügyben?
--Kár erről beszélni, grófné,--mondá gúnyos megvetéssel Klára.--Dózia,
az ön pártfogoltja, a legálnokabb teremtés, kit képzelni lehet. Mi
minden jóban részesítettük. Fölfogadtuk elhagyatottságában, úgy élt
nálunk, mint egy herczegné, s hátunk mögött szerelmi viszonyt kötött
Oroszlay gróffal, ki detektivvel kisértette lépteinket s az utánunk
utazott Genfbe, kutatott, kémkedett, míg oly vádakat kovácsolt
gyámatyám ellen, mi a börtönbe vezette őt, s ki tudja, hogy és miként
fog végződni ügye.
--Mindezt Dózia tette volna?--kérdé hitetlenül Esztheyné, ki minderről
még semmit sem hallott s nem is hitte, csak az döbbentette meg, mit
neki Klára Oroszlay és Dózia összeköttetéséről beszélt, mert ő azt
eddig ártatlan szerelemnek gondolta, mi inkább csak ábrándozáson
alapul, s úgy fog elmulni, a hogy jött.
--Kérdezze meg tőle magától, vagy kérdezze meg ettől a fiatal
leánytól, ha nekem nem akarja elhinni.
Esztheyné a feltűnő csinos leánykához fordult.
--Mit tud maga, gyermekem, ezekről a dolgokról?--kérdé tőle.
--Nem sokat,--viszonzá az zavarral.--Én Somorjayné leányának tartottam
magamat, ki fölnevelt és jó volt hozzám, s az említett Kardos nevű
detektiv azt állítja, hogy nem én, hanem Dózia az ő leánya, de nem
hiszem és nem is akarom hinni.
--De mit tud arról, mit Lamberth kisasszony Dóziáról beszél?
--Semmit! Én őt nem ismerem. Csak pár nap előtt hallottam egy Zsófi
nevű szobaleánytól, hogy Holcsiéknál van, de Klárának igazat adok,
mert Kardos úr, ki pár hét óta hónapos szobát bérelt tőlünk, elmondta,
miként ő végette járt Genfben, s ha ez nem történik, a többi sem
következik utána...
Nagy élénkséggel és természetességgel adta elő szavait a leányka, s
Esztheyné látta, hogy a mit mond, arról meg is van győződve.
--Lehet, hogy igazuk van,--mondá kitérve,--lehet, hogy nincs, de nem
erről kivánok beszélni, hanem megkérdezni, nincs-e valamiben
fogyatkozásuk, s nem lehetek-e segítségükre?
--Semmire sincs szükségünk,--viszonzá hidegen Klára.--Én szerencsére
vagyonos vagyok, s holnap Juliskával birtokomra utazom, és együtt
maradunk, ott várva be, hogyan fog gyámatyám sorsa eldőlni. Mit nem
kétlek, hogy gyorsan kitisztázza magát.
Esztheynét bosszantotta Klára gúnyos, sértő modora s látva, hogy
további maradása czéltalan, hideg, büszke főhajtással, minden további
szó nélkül távozott, azon tudatban: hogy Juliska el van látva, s nem
szorul az ő segítségére.
Meglehetős rossz kedvvel érkezett haza, hol öltöző-szobájába menve,
leányát ott találta, ki mint látszott, várt az ő jövetelére.
--Azt hittem, sétálni mentél,--kezdé Hermance grófnő, figyelmesen
pillantva rá, kinek arczán valami szokatlan kifejezést látott, mi
vonásain a rendes komolyságnál is feltünőbb volt.
--Ma nem mentem, mert fontos beszédem van mamával.
--Fontos beszéded, velem?--kérdé meglepetve a grófné s feszülten
vizsgálta arczát.
--Dóziáról szeretnék valamit mondani.
--Beszélj gyermekem, remélem, nincs valami kifogásod ellene?
--Ellenkezőleg, nagyon megszerettem s csak azt sajnálom, hogy már
akkor nem maradt itt, midőn először nálunk volt s mint Ernesztine
mondja, egy estét töltött a házban.
A grófné arczát sötét, haragos pir önté el e szavakra. Ernesztine, az
a vén csacsi fecsegett,--gondolta bosszusan.--Ugyan mire való volt ez
a szószátyárkodás?... Ezért jól meg fogja szidni.
--Akkor ő csak pár órára jött ide s szó sem volt arról, hogy tovább
maradjon nálunk,--viszonzá erőltetett mosolylyal, de titkolhatatlan
zavarral Hermance.
--Ama kisded arczképet is ő hagyta itt akkor, melyet én találtam meg,
s mely, mint mondja, anyja arczképe?
--Ő mondta azt neked?
--Ő, miután visszaadtam neki a képet, de hát kinek a gyermeke ő
tulajdonképen?
--Egy özvegyasszonyé, kit Somorjaynénak hívnak,--mondá gyorsan
Hermance.--Atyja katonatiszt volt, de meghalt, s ők nagy szegénységben
maradtak.
--És leánya mégis oly kitünő nevelést kapott. Minden tekintetben úri
leány ő, úgy fogalmaira, mint műveltségére nézve.
--Azt nem lehet tagadni, nevelését egy elsőrangu intézetben nyerte,
hol kitünő tanárok voltak s úgy látszik, kedvvel tanult.
--És ki fedezte költségeit, mert az olyan intézet sokba kerül?
--Én neveltettem,--viszonzá uj zavarral Esztheyné, kinek igen
kellemetlen volt ez a kérdezősködés.
--Úgy mamának valami összeköttetésben kellett velük lenni,--mondá
bizonyos konoksággal a leányka, mi nem volt szokása.
--Minden bizonynyal!--kiáltott föl türelmetlenül Hermance.--De miért
kérdezősködöl most ezekről? Még pedig oly szokatlan nagy érdekkel!
--Előzményéül azoknak, miket mondani akarok, mert Dóziáról kivánok
hosszasabban beszélni, ki nagyon boldogtalan.
--Több nála a képzelődés, mint a való,--mondá könnyedén a grófné.--Mi
baja van? Ő nálunk marad, s olyan sorsban részesül, mi kifogást nem
szenved, s ha nem elégszik meg sorsával, háládatlan!
--De ő szereti Oroszlayt, s viszont szerettetik általa és attól fél,
hogy nem lehetnek egymásé.
--Ha fél attól, helyesen teszi,--mondá önkéntelen gúnnyal Esztheyné,
de csodálkozva vizsgálta leánya nyugodt arczát, meg nem foghatva, mily
czélból beszél az ezekről neki.--Mert az ilyen házasság lehetetlen.
Oroszlay gróf és Somorjay Dózia!
--A kik igazán szeretnek, azoknak minden egyéb mellékes!
--Divatos teóriák ezek Veronika. Az előkelő ember mindig az marad, s
kötelességei vannak neve és rangja iránt,--mondá kedvetlenül a
grófné.--És különben is nem tudom kitalálni, mily czélból beszéled
ezeket nekem?
--Oroszlay ma nálam volt, s megigértem neki, hogy szószólója leszek
óhajtásának szülőimnél és Dóziánál, kinek nincs bátorsága igent
mondani.
--Ezt nagyon rosszul tetted, Veronika--viszonzá haraggal, de
egyszersmind a legnagyobb bámulattal Hermance.--Dóziát, azt hiszem,
nem kell rábeszélned semmire, mert ő csak látszatból ellenkezik, ha
ugyan teszi, mert ha nem lett volna bátorsága ahhoz, hogy Oroszlay
grófné legyen, nem hagyta volna odáig jutni a dolgokat. A mi a mi
jóváhagyásunkat illeti, arra Jakabnak nincs szüksége. Dóziának van
anyja, ki rendelkezik fölötte s várjanak, mig kiszabadul a
börtönből,--folytatta gúnyos szenvedéllyel Esztheyné s hátat fordított
leányának.
--Istenem, istenem,--kiáltott fel Veronika könnyekben törve ki,--mily
kegyetlen a sors, hogy annyi embert tesz szerencsétlenné, holott
mindenki boldog lehetne!
A grófné tőrszúrást érzett szivében e följajdulásra, mert érezte, hogy
mindannak kezdete, mi fölött leánya kesereg, tőle indult ki. Az ő
végzetes tévedéséből. De hisz ő jót akart s csak igéretét
teljesítette, mit esküvel fogadott gyermekei boldogságára, s éppen
azzal vétett leánya ellen, hogy könyörületes akart lenni. Sirni látván
leányát, az ő szemei is könyekkel teltek meg, s hosszú ideig nem
beszéltek együtt, míg végre Veronika kérdezte.
--Tehát semmi öröm--vagy megnyugtató hírt sem vihetek Dóziának?
--Tőlem nem s legjobb szeretném, Veronika, ha nem keverednél ez ügybe,
mely csak rosszat foglalhat magában.
--De ha Jakabot boldogsághoz vezetné!
--És te, ki szereted őt, mással kivánod boldoggá tenni? Ez igazán oly
nagylelkűség, mire csak te vagy képes...
--Nem áldozzuk-e föl örömmel saját boldogságunkat azért, kit
szeretünk?--kérdé lelkesülten a leányka.
--De ez a házasság Jakabra nézve nagy szerencsétlenség lenne.
--Azt ő maga tudja legjobban, mi vezeti boldogsághoz.
--Nos, hát ne beszéljünk róla. Dózia most egyelőre itt marad, s a
dolgok rendes lefolyást vesznek... És ha Oroszlay ragaszkodik ahhoz,
hogy nőül vegye, tegye. De előbb le kell folyni az esküdtszék
tárgyalásának s ha Holcsit és nővéreit elitélik, alig hiszem, hogy
Oroszlay abból a családból kivánna nősülni.
--Szegény Dózia!--sóhajtá Veronika, és elhagyta a szobát, hogy
visszatérjen hozzá, kit könyek között hagyott szobájában.
De azt üresnek találta.
Dózia nem volt sehol. Senki sem látta távozni, s éppen úgy eltünt,
mint amaz éjjel az Eszthey-palotából, egy ujságlapot hagyva
szobájában, a padlón heverve, melyben bő és kimerítő leírása volt
Holcsi nővéreinek, Obrenné és Somorjayné elfogatásának.
A lap papirosa azon a helyen nedves volt a könyektől s Veronika
eltalálta az összefüggést annak tudósítása és Dózia eltűnése között.
Szegény leány!--sóhajtá igaz szívből fakadt sajnálkozással.--Sokat
mért rá a sors, de még boldog lehet!
Azután futott anyjához, ki hallván Dózia eltűnését, kikérdezte
Ernesztinét, az összes cselédséget s a portást, de senki sem tudott
róla hírt adni és az Eszthey-család mind külön-külön meg volt döbbenve
a leányka távozásán, kinek most már igazán nem volt menhelye sehol, s
ki tudja, hova ragadja őt kétségbeesése?
De nem mertek semmit tenni keresésére. Várták este, reggel, másnap
délig, s midőn az még mindig nem adott életjelt magáról, Eszthey írt
Oroszlaynak, mert egyedüli reményük még az volt, hogy talán ő tud
annak hollétéről. De visszajött a válasz, hogy a gróf nincs a
fővárosban, s csak pár nap mulva várják vissza...

XXVI.
Holcsi Kálmán ügyvéd bűnpörének nyilvános tárgyalása egy szombati
napra volt kitűzve s óriási érdeklődés mutatkozott a közönségben
iránta, melyet már hetek óta izgattak a lapok tudósításai, melyben,
mint híre járt, főrangú személyek is szerepelni fognak.
A mondott napon a törvényszék tágas terme fulladásig megtelt kiváncsi
közönséggel.
A birói emelvényen ült az elnök s jobbról-balról mellette a birák.
Előtte a jegyző, oldalt az ügyész s távolabb nyult el az esküdtek
padja, melyen tizenkét esküdt foglalt helyet, az elnök háta mögött az
ujságok tudósítói, kik feszülten várták, mikor kezdhetnek
jegyzéseikhez.
A tanuk padján ült Lamberth Klára, Pármai Juliska, Zsófi, volt
szobaleány, Latorné, ki Genfben is volt Holcsi gyámleányával és
Dóziával, Tornyoson pedig a háztartást vezette. Kardos, a detektiv és
Somorjay Károly a koronatanu, ki betegen, sápadtan, összetörve ült
helyén s nyugtalanul tekintgetett az ajtóra, melyen a vádlottnak
belépni kellett.
Holcsi nagyon öntudatosan jelent meg a teremben. Pillantása átröpült a
tanukon, s Klárának vidáman, biztatóan intett, de midőn Somorjayval
találkozott, fenyegető dacz tükröződött abban.
Azután az elnökhöz, birákhoz, esküdtekhez fordult s udvariasan hajtá
meg előttük magát.
A törvényszéki jegyző felolvasta a vádiratot, melyben a vádlott
gyilkossággal és gyermekcsempészettel van vádolva. A biró megkérdezte
tőle: bűnösnek érzi magát? mire ő emelt, bátor, határozott hangon nem-
mel felelt.
Ekkor fölemelkedett helyéről a királyi ügyész, s azt az indítványt
tette, hogy miután a rendőrségnek még nem volt elég ideje az adatokat
összegyüjteni, s különösen Holcsi nővéreinek bűnrészességét
megállapítani, napolják el a tárgyalást bizonytalan időre.
De ez indítvány ellen hevesen kelt ki Holcsi védőügyvédje, s a
leghatározottabban protestált, mondván: hogy elég ideje volt a
rendőrségnek adatok gyüjtésére, mert hetek óta tartják védenczét fogva
egy közönséges, nedves czellában, mi által annak egészsége szenved,
kinek szívbaja van s egy oly régi, majdnem elavult bűnnel vádoltatik,
mely időből a tanuk közül már legtöbbnyire meghaltak és alig emlékezik
valaki a bűntettre.
Az elnök kérdő pillantást vetett birótársaira, azután pár perczig
összesúgtak, azután mondá:
--A védőügyvédnek igaza van. Semmi ok sincs a tárgyalás
elhalasztására, miután itt összegyűltünk. Hallgassuk ki a tanukat s
azután határozzunk a királyi ügyész úr indítványára nézve.
Az első tanu Kardos detektiv volt, ki nyugodtan, zavar, vagy habozás
nélkül felelt a hozzá intézett kérdésekre, habár tekintete koronként
elröpült a csinos Juliskához, ki lesütött fejjel ült helyén, s arcza
égett az izgatottságtól.
Kardos nyilt tekintete, nyugodt tartása és következetes feleletei
láthatólag jó hatást tettek a hallgatóságra.
Elmondta, hogy jött rá az évek előtt elkövetett bűnre, és sok fáradság
után sikerült neki rábirni Somorjayt a vallomásra, minek alapján tette
meg a följelentést Holcsi ellen.
A vádlott ismét gúnyosan mosolygott, de nagyon halavány volt, s kezét
többször szíve tájékára szorítá, mintha valamely fájdalom kinozná.
Miután Kardos bevégezte vallomását, Somorjay Károly lett fölhíva, ki
nehézkesen hagyta el helyét, görnyedten, s lesütött szemekkel várta a
hozzá intézendő kérdéseket.
Kiváncsi zúgás hangzott föl a hallgatóság sorai közül. Tudták, hogy ő
az egyedüli tanu, ki abból az időből, midőn Holcsi a gyilkosságot
állítólag elkövette: fölfedezéseket tehet, sőt már irásbeli vallomása
is a birák kezei között van, s nagy feszültséggel várták feleleteit.
De ekkor oly valami történt, mi az összes egybegyűlteket megzavarta és
nagy fölfordulást okozott.
A vádlott szó nélkül összerogyott, s elterülve feküdt a földön
halálsápadtan, mozdulatlanul; a hallgatóság felugrott helyéről s Klára
és Juliska rémült kiáltással futottak hozzá.
A közönség köréből egy orvos vált ki, s az élettelen testhez sietett
és gyorsan felgombolva annak mellényét, szivére tette kezét, s
hangosan mondá:
--Meghalt, ezt nincs ki fölébressze többé!
A birák zavartan tekintettek egymásra. Nem emlékeztek, hogy ily eset
történt volna hivataluk alatt a törvényszéki teremben. Visszahúzódtak,
a közönség is gyorsan kivonult, Somorjay is eltünt, s csak Kardos,
Klára és Juliska követték a testet, melyet visszavittek börtönébe
további intézkedésig.
Ez az eset óriási lármát okozott a fővárosban. A lapok hasábokat írtak
a történtekről, s aznap senki sem beszélt másról, mint a vádlott
haláláról, ki megszabadult a földi itélet büntetésétől; s most már a
legfelső biró előtt áll.
Természetes, hogy Esztheyéknél is nagy izgalmat okozott Holcsi esete.
Már hetek óta a legnagyobb izgalomban éltek a palota lakói. Rettegtek
az ügyvéd vallomásától, s talán még inkább attól, hogy Somorjay
megemlíti Eszthey gróf nevét is, sőt a grófot is beidézik tanunak. A
rendesen vidám, könnyűvérű ember egészen ki volt véve sodrából. Alig
mozdult ki hazulról, s betegnek állítá magát. Hermance grófnő nem
kevésbbé volt leverve az események miatt, mihez még Dózia eltűnése is
járult, kiről semmi hír sem érkezett, és lépéseket nem mertek miatta
tenni a rendőrségen, félve a botránytól.
Enyingi ebben a nehéz időben naponkénti s majdnem egyedüli látogatója
volt az Eszthey-családnak, s hordta a híreket Oroszlay
kétségbeeséséről és más egyéb, a Holcsi-pörrel kapcsolatban levő
eseményekről. Sok időt töltött Veronika társaságában, ki tőle szerette
volna megtudni mindazt, mi szüleinél érthetetlen volt neki. Azoknak
levertsége. Atyjának szokatlan viselete stb., de természetesen nem
sokat tudott meg tőle, mert az nem adhatott fölvilágosítást.
A legnagyobb részvéttel beszélt olykor Dóziáról, s Enyingi oly nagy
melegséggel nyilatkozott a szerencsétlen leányról, hogy Veronika
szivét egészen megnyerte s anyja előtt többször úgy nyilatkozott, hogy
ő ezelőtt Enyingit egészen másnak ismerte, mert majdnem semmi
figyelmet sem fordított rá, de most látja, hogy az mily melegszívű
ember.
A tárgyalás balesetének szenzácziós hírét is ő hozta először az
Eszthey-palotába, s ott a grófi pár föllélegzett Holcsi halálának
hirét hallva. Egyelőre meg voltak mentve annak vallomásától, de hátra
volt még a két elfogott nővér és Somorjay, kik annyit tudhattak a
multból, mint maga az elhunyt ügyvéd, rájuk nézve azonban már nem
voltak oly veszélyesek, miután a fő és igazi bűnös meghalt.
Némileg tehát visszatért a nyugalom a palotába, s a fiatal Béla gróf
is többet időzött otthon, mint a kedvetlenség idejében. Mert ő csak a
víg társalgást és mulatságokat szerette, s kerülte mindazt, a mi még
kedélyét megzavarta volna.
Egy napon Oroszlay is meglátogatta Esztheyéket s azok megijedtek azon
a pusztuláson, mi szép arczán ki volt fejezve. Vonásai nagy
szenvedéseket mutattak, s álmodozó szemében most keserv tükrözé magát
az elveszett remény miatt, mert ő sem hallott Dóziáról, de mind a
mellett folytonos remény és kétség között töltötte napjait.
A szalonba léptekor Enyingit is ott találta, s a kandalló körül a
hölgyeket, kik napok óta nem mehettek ki a házból a gyorsan beállt tél
hóvihara miatt és örömmel látták Oroszlay jövetelét.
Eleinte a napi eseményekről beszéltek, azután Enyingi rátért a
közeledő farsangra. Elmondta a bemutatandó leányok neveit, a
főrendűeknél készülő bálokat, s vidámságot öntött a társalgásba, mi
kissé nehézkesen indult meg, mert a hölgyek meg voltak döbbenve Jakab
gróf külseje fölött, ki, mint mondtuk, feltünő rossz színben volt, s
alig mertek előtte vidámabb dolgokról beszélni.
És ő észrevette ezt, s talán nem akarva szomorúságával terhökre lenni,
erőlködött Enyingi élénk társalgásában résztvenni, és Veronikához
fordulva, kérdé:
--Örül a farsangnak, grófnő, mi Lóránd szerint hosszú és tartalmas
lesz?
--Oh, én nem szándékozom többé bálba menni, vagy legalább az idén nem.
Oly nagy határozottsággal ejté ki e szavakat a leányka, hogy
mindnyájan csodálkozva néztek rá.
--Hisz még csak egy farsangon tánczolt,--mondá Oroszlay,--s azt
állítják a fiatal hölgyek, hogy a világban való szereplés kezdete
rendesen nehézségekkel jár és nagyobb náluk az elfogultság, mint az
élvezet, s a második farsang az, mely élvezetet szerez.
--És igazat mondanak!--viszonzá hévvel Veronika.--Rendesen nagy
várakozással kezdjük meg mulatságainkat, s talán ez tesz elfogulttá.
De rendesen nem találjuk azt, a mit vártunk.
--Ezt sok fiatal hölgy elmondhatná magáról, de legkevésbbé grófnő,--
viszonzá enyelegve Enyingi.--A ki oly ünnepeltetésnek van kitéve, az
többet talál, mint a mit talán várt.
--De nem mindenki vágyik arra, s nekem elég volt a farsang élvezete
egy télen. Végre is nagyon felületes mulatság végigtánczolni az
éjszakákat, hogy azután a napokat átaludjuk.
--Kevés leány gondolkodik így,--mondá Enyingi mosolyogva, s egy
pillantással Jakabra, kire látható kellemes hatást tettek e szavak, s
majdnem érzékenyen mondá:
--Szóról-szóra aláírnám grófnő állítását, csak azt csodálom, hogy hol
vette e tapasztalatokat? Lórándnak igaza van, kevés leány gondolkozik
így, s úgy az anyák, mint leányaik lehetetlennek tartanák másként
cselekedni, mint a bevett szokás előírja, hogy az egyik bál és
mulatságból a másikba siessenek vég nélkül.
--És természetesnek tartja azt, hogy Veronika így beszél?--kérdé
majdnem megrovóan Hermance, Oroszlayhoz fordulva.
--Veronika grófnő egyéniségét ismerve--igen.
--Ha tíz évvel idősebb volna, nem lehetne bámulni szavain. De
tizennyolcz éves korban ez természetellenes.
--És hány leány van, ki soha sem mulatott, s boldog és elégedett!--
kiáltott föl hévvel Veronika.--És hány van, ki ott a bálterem zenéje
mellett sírni szeretne, holott kötelessége mosolyogni és derült arczot
mutatni.
Oly nagy érzékenységgel ejté ki e szavakat a fiatal leány, hogy pár
pillanatra megakadt a társalgás, s a két ifjú meglepetve pillantott
egymásra.
--Csakhogy azok a leányok, kikről te beszélsz, nincsenek a te
helyzetedben,--mondá Esztheyné,--s nem azért nem vesznek részt az
ifjúság élvezeteiben, mert nincs kedvük, hanem mert nem tehetik.
--Például szegény Dózia!--mondá búskomolyan Veronika, mely név
kiejtése mindnyájokat megdöbbenté, s Hermance grófnő arcza élénk
rosszalást fejezett ki.
--Semmi hír sincs róla?--kérdé Enyingi.
--Semmi!
Oroszlay nem szólt a feleletre, de nagyon halovány lett, s Enyingi
mondá:
--Végre is a rendőrséghez kellene fordulni miatta, mert annyiban nem
maradhat eltünése.
--Nem, nem, azt nem tehetjük,--viszonzá hévvel Esztheyné.--Botrány
lehetne belőle. Ha nyiltan keresnénk, belejönne az az ujságokba, s ezt
ő maga legkevésbbé szeretné.
--De hát hova lehetett?--tört ki fájdalommal Oroszlay.--Miért
rejtőzködik azok előtt, kik szeretik és nélkülözik?
--Én nem tettem le a reményről, hogy vagy visszatér, vagy tudatja
hollétét,--mondá Enyingi.--Talán ki akart térni az esetleges
kihallgatás elől Holcsi pörének tárgyalásában, kivel összeköttetésben
volt, s félt, hogy beidézik tanunak.
--Az valószinű,--jegyzé meg Esztheyné, kinek nagyon kellemetlen volt
ez a beszédtárgy, s örömmel látta a komornyik megjelenését, ki
teakészlettel lépett be, követve az inastól, s gyorsan elrendezték a
tea-asztalt, mialatt megszakadt a társalgás, s Veronika a tea
kiöntéséhez fogott.
--Egy levelet hoztak a grófnőnek,--mondá a komornyik Veronikához
lépve, s átadva azt, ki rápillantva az írásra a borítékon, csodálkozva
szemlélte a teljesen ismeretlen betüket.
--Kitől van?--kérdezte Hermance grófnő.
--Nem tudom. Ha megengedik, fölbontom, mert oly különös érzésem van,
mintha a levél fontos tartalommal bírna.
És leszakítva a borítékot, mindenekelőtt az aláírásra pillantott s
annak látására halk sikoltás hagyta el ajkait.--A levél Dóziától volt.
--Mi bajod, Veronika? Kitől jön a levél?--sürgeté őt megrettenve
Esztheyné, s a többiek feszülten vizsgálták arczát, mert sejtették,
hogy abban valami különös lehet, itélve a leányka megdöbbenéséről,
kinek arcza a fölindulástól halálsápadt lett.
--Dó-zi-á-tól,--rebegte halkan, s olvasni kezdett, mialatt mély csönd
honolt a teremben.
A levél a következőket tartalmazta:
Sacré-Coeur, 12/9. 19....
Szeretett kedves grófnő!
Onnét írom e sorokat, hol lenni egyedüli rendeltetésem--a kolostorból!
Beléptem a szent szűzek közé, s itt maradok örökre és fölveszem a
fátyolt. Ne aggódjanak miattam, hogy híremet eddig nem hallották. Meg
voltam hasonolva önmagammal s idő kellett, míg lelkem egyensulyát
valamennyire visszanyertem.
Most csöndes és békés vagyok. Lecsillapult bennem mindaz a kínzó
érzés, mi megőrüléssel fenyegetett. Istenhozzádot mondtam a világnak!
El vagyok temetve, s nem kívánok fölébredni.
Imádkozni fogok mindazok boldogságáért, kiket szeretek, s kik oly jók
voltak hozzám, hogy meghálálni nem tudom, s csak arra kérem, felejtsék
el a boldogtalan
Dóziát.
Veronika könyes szemekkel nyujtá Oroszlaynak a levelet, ki mohón
futotta azt keresztül, s azután némán, leverten tekintett maga elé.
Nagy csapás volt ez rá nézve, és mégis megkönnyebbülést érzett, mert
azt megtudta, hogy Dózia él, mi fölött már kételkedni kezdett.
Azután sorra elolvasták a szomorú tudósítást s mindnyájuk arczán
meghatottság látszott. Senki sem tett megjegyzést Dózia elhatározására
nézve, s Oroszlay búcsút vett és gyorsan távozott, mint ki nem birja
titkolni bánatát s idegességét és nem akart a hölgyeknek terhére
lenni.
--Még mindig mennyire szereti,--gondolta ajkait harapdálva Hermance.--
És ezt az érzést én keltettem föl benne végzetes tévedésemmel!
--Nem hagyhatjuk Dóziát a zárdában,--mondá nagy erélylyel Veronika.--
Irtóztató meggondolni, hogy oly szép, fiatal leány tizenhét éves
korában örökre elbúcsuzzék az élet minden boldogságától!
--Ki tudja, nem lesz-e ott békésebb, boldogabb élete, mint a
világban?--mondá Esztheyné.
--Láttuk Oroszlay izgatottságát s arczának kétségbeesett kifejezését.
Ez a két ember úgy szereti egymást, hogy boldogság várhat csak rájuk s
miért áldozzák azt föl képzelgéseknek?--mondá Veronika hévvel s igaz
szánalommal hangjában.
--De ez ellen most már semmit sem lehet tenni,--viszonzá Hermance
grófnő, láthatólag megnyugodva a történtek fölött.
Enyingi azonban látta Veronika arczán, hogy az valami nagy
elhatározásra készül s jobbnak találta egyedül hagyni a hölgyeket és
rövid idő mulva ő is távozott, azzal a szándékkal, hogy fölkeresi
Jakabot, kinek arcza halálos sápadtságából gyanítá, hogy az miféle
kedélyállapotban lehet.
Ő, daczára, hogy bizonyos tekintetben könnyűvérű ember volt, tudott
nagyon mélyen érezni és komoly is lenni, s most barátja háza felé
haladva, egyenkint végiggondolta azoknak az embereknek sorsát, kiket a
véletlen oly messziről, s oly különböző társadalmi állásból szedve
össze, egymásba fűzte történetük eseményeit.
Valamennyien mást és mást óhajtanak s egyik csak a másik boldogsága
árán érheti el azt, a mire vágyik, s egyedül Veronika az, ki
valamennyiüknek fölötte áll, nem törődik saját érdekeivel, szivével és
boldogságával, igyekszik boldoggá tenni azt, a kit szeret és azt, ki
nála oly sokkal szerencsétlenebb helyzetben született, és semmije
sincs neki az életből s az ifjúságból, szerelmén kívül!
--Nagyszerű jellem,--gondolta elragadtatva--és talán nem is lenne
boldog Jakabbal... Neki másforma férj kellene, ki páratlan egyéniségét
úgy fogja föl, mint én, de hát hasztalan udvarolok neki már évek óta,
észre sem veszi azt Oroszlay mellett, ki pedig sohasem volt más, mint
jó barátja.
E gondolatok és tünődések alatt lesütött fővel haladva, egyszerre
sötét árnyékot látott maga előtt, s fölpillantva, Kardos detektivet
pillantá meg.
--Jó reggelt kivánok, gróf úr,--szólítá az meg őt,--a törvényszéki
tárgyalásról jövök. Hallotta már, hogy Holcsi nővéreit fölmentették
bizonyítékok hiányában. Miután a főbűnös meghalt, s a két hölgy úgy is
csak mellékes személy volt és Somorjay visszavonta ellenök vádját,
holnap szabadon bocsátják őket.
--Nem sok hasznát veszik fölmentésüknek,--viszonzá Enyingi.--Obrenné
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Végzetes tévedés: Regény - 19
  • Parts
  • Végzetes tévedés: Regény - 01
    Total number of words is 3870
    Total number of unique words is 1923
    33.7 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    51.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 02
    Total number of words is 3956
    Total number of unique words is 1822
    33.8 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 03
    Total number of words is 3959
    Total number of unique words is 1768
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 04
    Total number of words is 3986
    Total number of unique words is 1811
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 05
    Total number of words is 3965
    Total number of unique words is 1856
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    47.6 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 06
    Total number of words is 3941
    Total number of unique words is 1963
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    44.3 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 07
    Total number of words is 3981
    Total number of unique words is 1834
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 08
    Total number of words is 4068
    Total number of unique words is 1855
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    48.2 of words are in the 5000 most common words
    54.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 09
    Total number of words is 3976
    Total number of unique words is 1752
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    46.9 of words are in the 5000 most common words
    53.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 10
    Total number of words is 3981
    Total number of unique words is 1775
    35.0 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 11
    Total number of words is 3918
    Total number of unique words is 1822
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    51.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 12
    Total number of words is 3963
    Total number of unique words is 1905
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    47.6 of words are in the 5000 most common words
    53.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 13
    Total number of words is 3928
    Total number of unique words is 1807
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    48.6 of words are in the 5000 most common words
    56.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 14
    Total number of words is 4026
    Total number of unique words is 1882
    36.3 of words are in the 2000 most common words
    49.4 of words are in the 5000 most common words
    55.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 15
    Total number of words is 4062
    Total number of unique words is 1881
    35.5 of words are in the 2000 most common words
    47.9 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 16
    Total number of words is 4029
    Total number of unique words is 1794
    33.7 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    54.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 17
    Total number of words is 3946
    Total number of unique words is 1855
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 18
    Total number of words is 3965
    Total number of unique words is 1879
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    54.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 19
    Total number of words is 2322
    Total number of unique words is 1224
    38.7 of words are in the 2000 most common words
    51.4 of words are in the 5000 most common words
    58.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.