Végzetes tévedés: Regény - 06

Total number of words is 3941
Total number of unique words is 1963
32.3 of words are in the 2000 most common words
44.3 of words are in the 5000 most common words
51.9 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
élet élvezeteiben usznám, s a nagy többséghez hasonlóan fecsérelném el
napjaimat, erőmet, ifjuságomat, nem jutna eszedbe aggódni miattam?
--Az volna a természetes.
--Szerinted! Én az ellenkezőt hiszem és légy nyugodt, ha éltem nem úgy
alakul, mint én remélem, el fogom viselni tudni, a mi reám méretett.
--De életmódod természetlen... Járatlan utakon jársz és eltévelyedel.
--Hol van az megírva, hogy útjaim járatlanok? Szerintem az a helyes
nyom, melyet hajlamaimnál fogva követek.
--Meg kellene nősülnöd! Állásodban az kötelességed volna.
--Félek boldogtalanná tenni egy fiatal teremtést, ki hozzád hasonlóan
gondolkoznék.
--Mily hévvel véded álláspontodat,--kiáltott föl rossz kedvvel
Enyingi.--Látom, hogy hasztalan beszélek, azért térjünk a
birtokvételre. Mikor akarod, hogy menjünk.
--Pár nap mulva. Tehát jösz velem?
--Erről előre biztos lehettél. Vagy kételkedtél bennem?
--Nem, de még egy kérésem volna hozzád.
--Rendelkezésedre állok mindenben.
--Bizonyos okokból neked kell szerepelni mint vevőnek! Hogy miért
kérlek erre, azt később majd megmondom.
Enyingi meglepetve tekintett rá, ily különös titkolódzónak még sohasem
látta, bár az igen ritkán nyilatkozott meg előtte, ki pedig majdnem
legjobb barátja volt.
--Ma csupa rejtély vagy,--mondá elmosolyodva.
--Számíthatok reád?
--Feltétlenül mindenben.
--Köszönöm... Írni fogok, s tudatom veled az indulás napját.
--És angolországi utad most elmarad?
--Egyelőre. Előbb megtekintjük a birtokot.
--De ha csakugyan mint vevő fogsz fellépni, úgy majd mégis kisül az
illetők előtt, ki a birtok vásárlója,--mondá Enyingi, ki különben is
kiváncsi természetű volt, s ez a szerinte különös dolog nagyon
érdekelte.
--Természetesen, csak kezdetben nem akarok mint vevő szerepelni.
--Félsz, hogy nagyobb lesz az ár neked, mint másnak volna?
--Arra nem is gondoltam, más okaim vannak arra, hogy te szerepelj a
birtokvételnél és kérlek, ne szólj utazásunkról senkinek.
--Hallgatni fogok róla,--viszonzá Enyingi, kinek kiváncsisága a
legmagasabb fokig föl volt csigázva.
Ekkor elvégezvén az étkezést, elhagyták az ebédlőt, s a külső
termekben ismerőseik közé vegyültek, de Oroszlay csak rövid ideig
maradt, s bizonyos elégültséggel távozott a kaszinóból, tudván, hogy
egy lépéssel közelebb jutott Dózia láthatásához.
Hogy mi czélja van neki e találkozással, arra nem gondolt. Sokkal
nagyobb idealista volt, mint hogy számításokba vagy következtetésekbe
bocsátkozzék. Egész élete oly harmonikusan folyt le eddig, hogy
sohasem készített előre terveket. Minek? Hisz soha egyetlen akadályra
sem talált, s a mire vágyott, azt rendesen minden nehézség nélkül el
is érte.
És még sem érzett unalmat, mint az a hozzá hasonló egyéneknél történni
szokott; mert belvilága oly gazdag volt, hogy betölté minden idejét, s
a lét kedves volt neki a nélkül, hogy az élet valódi boldogságát--a
szerelmet élvezte volna...
Vidáman és elégedetten érkezett haza. Teljesen elfelejté azt a
kellemetlen hatást, mivel az Eszthey-palotából távozott. Nem is
gondolt többé az ott folytatott párbeszédre. Nem törte fejét azon a
rejtélyen, mely miatt Hermance grófnőt pirulni látta...
Alvószobájába érve, kinyitotta ablakát, s élvezettel szívta be a
tavaszi balzsamos levegőt, mely idegeit átjárta. Mélázva nézte az égen
felkelő, későn érkező, s a fellegekből kibontakozó holdat.
A természet fakadóban volt, s az ő szive is a bimbóból kifejlődő
virághoz hasonlitott. Eddig szunnyadt, most közelgett rá nézve az
ébredés ideje, s ajka többször önkénytelen suttogá: Dózia, Dózia!
És végre ágyára dőlve elszunnyadt, hogy álmodjék tovább a tavaszról és
szerelemről, s teljesen erőt vett rajta egy bájos álom, mi a jövő
boldogságában ringatá.

VIII.
--Ah, Klára, mily boldog vagyok!--kiáltott föl ismét és ismét Dózia
ama két nap folytán mióta megérkeztek Tornyosra, Lamberth Klára
birtokára.
Klára ilyenkor mosolyogva nézett rá, s azután szép arczocskájának
állát kezébe vette és jobbról-balról megcsókolta. Egyáltalában oly
kedves, előzékeny volt Dóziához, úgy az ügyvéd, mint gyámleánya, hogy
az teljes szívből igazat mondott, midőn azt állítá, hogy boldognak
érzi magát.
A két leány szobája nagy kertre nyilt, melyet ugyan nem lehetett volna
«a park» pompás nevével fölruházni, de téres, virágdús és árnyékos
volt, s elég helylyel bírt, hogy Dózia egész nap futkoshasson benne, s
élvezze a szabad mozgást, melytől emlékezete óta el volt zárva.
Szobáját majdnem egész nap meleg, fényes sugarak áraszták el, mi most
a tavasz kezdetén még kellemes volt. A fehér muszelin-függönyök, s
fehér fából készült ágy és butorok kedves, szüzies hatást tettek a
belépőre. Egy nyitott szekrényen könyvek feküdtek, a falakon
napsütötte tájképek, melyek szelid nyári délutánt, arató ünnepet,
pusztai jeleneteket ábrázoltak, s Dózia szemei, úgy a könyveken, mint
a képeken és vidám, fehér butorzaton koronként meleg, hálás,
bensőségteljes pillantással nyugodtak.
Reményteljesen tekintett a jövőbe, hisz ha tizenhét évesek vagyunk, az
oly szépnek látszik, a nélkül, hogy határozott formába tudnánk önteni,
a mit várunk az élettől. És Dózia nem készitett terveket, hisz máris
oly igézően alakult a sorsa, hogy csak azért imádkozott mindennap,
miként sohase változzék meg a jelenlegi élete...
A két leány a napnak legnagyobb részét együtt tölté. Klára
társalkodónője kisérte őket Tornyosra, s bár továbbra is a házban
maradt, nagyon alantas szerepet játszott, s csak akkor vett részt
társaságukban, ha erre föl lett szólítva.
Egyáltalán Lamberth kisasszony, daczára fiatalságának, nagyon önálló
természettel bírt. Mint barátnőjének mondá, kora árvaságában megszokta
a gondoskodást önmagáról és körülményeiről, s tudva, hogy saját
birtokán van, jött-ment, rendelkezett és parancsolt, s gyámatyjához
való viszonya is egészen különös volt, majdnem úgy látszott, hogy ő
parancsol az öreg úrnak.
Dózia ezt bár észrevette, nem gondolkozott rajta. Neki sohasem lévén
alkalma a gyermek, szülők vagy gyámok egymáshoz való viszonyát
tanulmányozni, nem tudta megitélni, miféle viszony szokott azok között
lenni, s ő maga örömmel vetette alá magát Klára akaratának, annál is
inkább, mert mint mondtuk, az nagyon jó, barátságos, előzékeny volt
iránta. Arra, hogy miért karolta őt föl, miért beszélte rá az intézet
titkos elhagyására, sohasem gondolt. Természetesnek tartá, hogy az nem
akart egyedül lenni, ki már az intézetben biztosítá őt, hogy soha sem
érzett oly vonzalmat emberi lényhez, mint hozzá, s boldog volna, ha
együtt tölthetnék életüket.
Ezzel és több ilyféle rábeszéléssel sikerült Klárának őt odáig vinni,
hogy az intézetet titkon hagyja el, s menjen az ügyvéd lakására, míg
ő, nehogy Obrennében gyanút keltsen, pár napig még ott marad, s azután
követni fogja. Arról, hogy gyámatyja részéről jól fogadtatik,
biztosította, s azzal az eréllyel, mely sajátja volt, ostromolta a
leánykát, ki végre engedett kérésének.
Elébe tárta, hogy sem neki, sem annak senkije sincs a kerek földön.
Hogy Obrenné mondta neki, miként pártfogónője kegyelméből nevelteti, s
valószínüleg örülne, ha megszabadulna tőle. És végre, mi vár rá a
jövőben, ha az intézetet elhagyja? Nevelőnő vagy társalgónő lesz, míg
nála testvéri szeretetre talál, fényes élet vár rá. Együtt utaznak,
együtt élvezik az életet, mert ő elég gazdag, hogy mindent
megengedhessen magának, mi élvezetet és örömet szerezhet
mindkettőjüknek.
Dózia sokkal tapasztalatlanabb volt, és sokkal inkább gyermek, hogy
tovább gondolt volna annál, mit Klárától hallott.
Mindehhez hozzájárult még az, hogy őt magát is nem egyszer
foglalkoztatta az a kérdés: kije és mije ő pártfogónőjének, ki oly
nagylelküen gondoskodik róla? És olykor halvány emlékek merültek föl
benne a multból, mikre azonban csak homályosan emlékezett. Igen korán
került Obrennéhez, s oly kicsi volt, hogy eleinte nem is részesült
oktatásban. A szép fiatal nőt, ki oda vitte «mamának» kellett
neveznie, de hogy ez nem volt anyja, azt többször értésére adta
Obrenné, őt mindig hálára intve iránta, kinek gondoskodása nélkül
valószínüleg el kellett volna vesznie.
Eleinte sokkal kisebb volt, mint hogy e figyelmeztetésekkel törődött
volna. Később azonban lelki fejlődése hozta magával, hogy elmélkedni
kezdett különös helyzetén. És különösen midőn Klára az intézetbe
került, beszéltek arról gyakran együtt, ki mindjárt az első percztől
pártfogásába és szeretetébe fogadta, s örömmel csatlakozott hozzá,
hisz oly idegennek és elhagyatottnak érezte magát...
Igy jött köztük létre az egyesség, hogy ő bucsut mond a multnak és az
intézetnek, s titkon elhagyja azt, ki eddig gondoskodott róla, de hogy
kinek az ő létele teher, azt úgy Obrenné, mint Klára gyakran elmondták
neki. Az előbbi talán meggondolatlanságból, az utóbbi érdekből, de
egyforma hatással a tapasztalatlan leányra.
Nagy lelki megrázkódáson ment keresztül, míg el tudta magát a
távozásra határozni, s még nagyobb próbáltatások vártak rá, midőn
szökési szándéka fölfedeztetett, s őt Eszthey grófné magával vitte. Az
ő egyénisége inkább türelmes, meleg, ragaszkodó tulajdonságokból állt,
s egyszerre daczos-, titkolódzó--és engedetlennek kellett látszania,
ha nem akarta föladni boldogságáról és függetlenségéről szőtt
reményeit. Eleinte hallgatott, megtagadott minden fölvilágosítást,
mert félt elárulni, hogy az ügyvéd lakásának a czíme zsebében van,
hova neki menni kellett, s hogy semmi áron nem tud megválni ama
tervtől, mivel Klára hosszú idő, hónapok óta kecsegteté. És midőn azt
kérdé a grófnétól: nem maradhatnék-e itt? s az nemmel válaszolt: nem
tett le ama reményről, hogy a következő napokban majd foganatosítja
tervét, s fölkeresi az ügyvéd lakását, mely szándékát még jobban
megerősíté Hermance tagadó válasza.
Klárának igaza van,--gondolta,--ennek a szép, jószivű asszonynak
terhére vagyok, nem tud velem mit kezdeni, s örömöt szerzek neki
távozásommal, és hálával gondol majd rám, hogy megszabadítottam
terhétől.
Szomoruan követte Ernesztinét, és föllázadt büszkesége, hogy őt annak
szomszédságában helyezték el, mint valami cselédet. Mint tudjuk,
visszautasított annak részéről minden kérdést, s a kis lakatlan szoba
láttára valóságos keserüséget érzett, visszagondolva Klára napfényes,
vidám elbeszéléseire, hogyan fogják együtt tölteni az életet.
Tehát elhatározta, hogy megkisérli a szökést még az éjszaka folytán,
vagy kora hajnalban, de le nem fekszik, és lesni, várni fogja a
perczet, hol lehetséges lesz szobáját s a házat észrevétlenül
elhagynia.
Neki akart indulni a sötét éjszakának. Különös bátorságot érzett, s
élénk képzelődése kifesté a továbbiakat, hogy fogja fölkutatni az
utczát és a házat, hol Holcsi ügyvéd lakik, ki várja őt, s meg volt
győződve, hogy eljut czéljához.
És úgy is történt, a véletlen, a mi oly nagy szerepet játszik
életünkben, neki is segédkezett. Elvezette őt vágyainak czéljához, s
most nagyon boldog volt, mert a mit Klára igért, azt meg is tartotta,
s az elébe tárt ragyogó jövőt megvalósulva látta...
Két napot töltöttek a falusi házban, midőn Holcsitól levél érkezett,
melyben tudatta, hogy a következő reggel vendégekkel érkezik, kik a
szomszéd eladó birtokot fogják megtekinteni.
Klára megelégedéssel vette ezt a hirt, s tudni látszott róla, míg
Dózia valósággal megijedt az idegenek érkeztének gondolatára.
Ő még soha sem forgott emberek között. Kedélye gyermekes volt, lelke
szüzies, s csak a veleszületett komolyság tette tapintatossá és
helyzete ügyessé, mert bár hetek óta csak átmenetileg gondolt
körülményeire, mind a mellett olykor szomoruságot érzett
elhagyatottsága miatt.
Hogy kik voltak szülői, azt sohasem remélte megtudni, mert csupa
idegenek közt élt, kik multjáról sem tudhattak, s az egyedüli
Esztheyné grófné lehetett volna, ki talán ismerte származását, de vele
nem remélt többé találkozni.
És pedig erre a gondolatra nem az vitte, hogy holléte örökre titokban
maradhat előtte, hanem hogy az oly haragot érezhet iránta, mi őt
örökre kitörölte emlékéből...
A következő napon szép üde tavaszi reggel volt, midőn a vendégek
megérkeztek. Egyike azoknak, mikor az ember élvezettel szivja be a
levegőt, s tüdejét mintegy tágulni érzi a tavaszi szellő fuvallatára.
Klára és Dózia a muszelin-függönyök mögül nézték az udvarra robogó
fogatot, melyről három férfi ugrott le. Hogy Holcsit kivéve, kik
voltak azok, nem tudták, s alakjukat csak egy pillanatig láthatták,
azután eltüntek a lépcsőházban.
A hosszú, régi emeletes épület a kert közepén emelkedett. Körül volt
véve virágtáblákkal; most azonban még nem nyujtottak azok szinpompát,
mert a kertész csak pár nap előtt ültette ki a virágokat s azok
többnyire fakadó bimbóban voltak.
A kert magas vasráccsal volt körülkerítve s mellette mint a katonák,
egymás mellett magas jegenyefák nyultak föl beláthatatlan magasságban,
mi százados régiségüket mutatta. A vasrácson kívül futott a fehér
országut, azon túl virágos rét s még távolabb hullámzó tó, melynek
kékes vizén csolnakok lebegtek.
A látóhatárt rengeteg erdő szegte be, melynek háta mögött nagy hegyek
emelkedtek...
Megérkezve és elhagyva a fogatot, a három férfi megállt a lépcsőház
küszöbén, s Holcsi a vidék szépségeire tette őket figyelmessé, mit
azok igazi bámulattal szemléltek és Enyingi gróf többszörös
fölkiáltással adott tetszésének őszinte kifejezését, míg Oroszlay néma
maradt, de vonásai kifejezték elragadtatását.
--Ön igen szép vidéken lakik ügyvéd úr,--mondá Enyingi,--élvezet lehet
itt a nyarat tölteni.
--Csakhogy, fájdalom, nekem kevés részem van az élvezetből, mert
dolgaim kötve tartanak a fővároshoz s csak ünnepnapokon szoktam
kijönni.
--De minden oly lakályosnak látszik, lehetetlen hogy a ház üresen
álljon.
--Nincs is az elhagyatva. Gyámleányom lakik itt nyáron át teljes
háztartással s jelenleg egy barátnője van nála.
Ha e perczben el nem lettek volna foglalva a társalgással s Jakabra
pillantottak volna, lehetetlen, hogy észre ne vegyék annak arczán a
halványságot, mely azt e szavakra borítá.
--E birtok,--folytatta Holcsi,--tulajdonképpen gyámleányomé, s kedvem
volna hozzá megszerezni azt is, mit méltóságtoknak ajánlottam
megvételre, mert az határos ezzel. Azonban azt hiszem, okszerübb csak
felerészben tenni hozományát birtokba, s ez az oka, hogy nem
reflektálok rá, holott igazán megéri az árát, a mit érte kérnek.
--Mikor tekinthetjük azt meg?--kérdé Oroszlay, csakhogy valamit
mondjon, mert eddig némán hallgatta a társalgást.
--Csak egy kis reggelivel szolgálok, azután mehetünk,--viszonzá
Holcsi, mialatt kitárta a mellékszoba ajtaját vendégei előtt, kik
beléptek, mely helyiség egyszerüen, de jó izléssel volt butorozva.
Jakab gróf gyors pillantással tekintett körül, mintha valakit keresne,
de a szoba üres volt s arczán csalódás látszott.
A nap teljes fényével sütött be az ablakon s vidámmá, nyájassá tette a
helyiséget, melyből, hogy csak kis idő előtt távozhatott valaki,
mutatta egy az ajtó közelében elejtett zsebkendő s egy a pamlagon
felejtett női szalmakalap, mellette napernyő.
--Talán zavartuk a hölgyeket?--kérdé Enyingi, fölemelve a padlón
heverő kendőt.
--Meglehet, hogy itt voltak és kiosontak, hallva az idegen hangokat,--
viszonzá mosolyogva az ügyvéd, kinek rendesen komor, savanyu arczához
sehogysem illett a nevetés.
--Sajnálom, hogy elűztük őket ebből a nyájas szobából, mely
valóságosan napsugárban fürdik.
--Mindjárt behivom őket, mert valószinüleg a közelben várnak reánk:
kérem, uraim, menjünk reggelizni.
E szavak után Holcsi egy mellékajtóhoz sietett, fölnyitotta azt és
midőn az ifjak átlépték a küszöböt, nemcsak terített asztalt találtak,
de két fiatal hölgyet is, kiket udvariasan köszöntöttek s az ügyvéd
bemutatta őket a leányoknak.
Klára bizonyos jártassággal fogadta a vendégeket, míg Dózia majdnem
ügyetlennek látszott mellette s arczát biborpir önté el, mialatt
Enyingi megnémulva a bámulattól, míg Jakab gróf élvezettel tekintett
rájuk.
Hol vette magát itt ez a szépség?--gondolta Enyingi, s önkéntelenül
barátjára pillantott és annak kifejezését látva, percz alatt tisztában
volt a birtokvásárlással, mit eddig nem tudott megmagyarázni
magának...
Asztalhoz ültek.
Egyszerű, polgárias kiállítással volt az megterítve. Hideg ételek,
bor, sör, gyümölcs izletes elrendezéssel, s csak tányért váltani jött
be olykor egy fehérkötényes és kisded fejkötős szobaleány, a házi ur
maga kinálta s maga szolgálta ki vendégeit.
Közönyös tárgyakról folyt a társalgás és ha Enyingi már nem lett volna
tisztában a dolgok állásával, fölvilágosítja őt Jakab gróf
elfogultsága, kit soha sem látott oly tétovázónak, mint az étkezés
alatt.
Alig evett valamit, keveset beszélt s legtöbbnyire Klárához intézte
szavait, de komoly, mély tekintetű szemének pillantása gyakran
elröpült Dóziához, ki hasonló elfogultsággal ült helyén s halvány
arczának átlátszó bőrén kétfelől rózsaszin karikák égtek.
Enyingi bajusza alá rejté mosolyát s majdnem diadalmat érzett erre a
fölfedezésre.
Ez a férfikülsőbe öltöztetett mimóza-virág, ki megközelíthetetlen volt
eddig a nőknek, ki hagyta a legszebb hölgyeket sóvárogni maga után:
most megtalálta azt, ki szivét elrabolta!
Ez olyan világfinak, mint Enyingi, páratlan fölfedezés volt. Egész
belső része ujjongott az örömtől.
De mind e fölfedezések daczára elfogulatlanul evett és társalgott s
igyekezett belevonni a beszédbe Dóziát, ki azonban egyhangú
feleleteket adott s tündöklő szemeinek hosszú pilláit alig merte
fölemelni.
De annál élénkebben társalgott Klára, ki fiatalsága daczára nagyon is
jártasnak látszott a mulattatásban. Szemében volt valami macskaszerű
ravaszság s Enyinginek föltünt az a gyakori gyors tekintet váltása,
mit az gyámjával cserélt s mi rá, maga sem tudta mi okból, rossz
hatást tett és valami titkos czélt, előre megbeszélt egyetértést vélt
alatta rejleni.
A megtekintendő birtokról alig esett szó, s Klára csak egyszer tett
arról említést, földicsérvén azt, a mennyire csak tudta, s e dicséret
alatt kutató pillantást vetett Oroszlay grófra.
--Tulajdonképpen, gróf úr, melyikük szándékozik az eladó birtokot
megvenni?--kérdé Enyingihez fordulva.
--A melyikünknek megnyeri a tetszését--viszonzá kitérve a kérdett.--A
tulajdonképeni vevő én volnék, de lehet, hogy barátom tulajdona lesz
az, ki szintén ilyen szándékkal foglalatoskodik.
--Így szomszédok lennénk,--mondá Klára, Jakabra szögezvén szemét.
--És én erre az esetre gyakran időznék nála, már csak a szomszédság
kedvéért is,--válaszolt Enyingi, látva barátja szórakozottságát, ki
folyton azon tünődött, ki ez a gyönyörű leány, kit Pármai Teodóziának
hivnak s lehetne valamelyik főherczeg gyermeke.
Ez a titokszerüség kettős érdeket kölcsönzött neki s az oly fogékony
kedélyek, mint az övé, párosulva azzal a csodálattal, mit iránta már
első futó találkozásukkor érzett, nem tudnak szabadulni a hatás alól
addig, míg valami bizonyosat nem tudnak.
Szerencsére a reggeli bevégződött s a fogat az ajtó előtt állt.
--Mehetünk,--mondá Holcsi, ki előtt mindaz, mi Enyingi figyelmét
felkölté, teljesen észrevétlen maradt. Sem Dózia pirulására, sem Jakab
gróf elfogultságára nem figyelt, csak egyetlen czél lebegett előtte,
hogy a birtoknak gazdag vevőt találjon, melynek eladása rá volt bízva
s nagyszerű nyereséggel kecsegteté.
--És bucsut veszünk,--mondá Oroszlay meghajtván magát a leányok
előtt.--A birtok megtekintése után azonnal az indóházhoz hajtatunk.
--Ah! azt igazán sajnáljuk!--kiáltott föl Klára,--azonban ha gyámatyám
megengedi, egy második kocsin mi is követjük. Dózia még nem látta a
kastélyt belülről, melynek vörös fedele ide látszik, s belseje érdemes
a megtekintésre.
--Ez pompás terv!--kiáltott föl önkéntelen megfeledkezéssel Dózia,
kinek vidám, elfogulatlan hangját csak most először volt alkalmuk
hallani az ifjaknak.
--Ha kedvük van, tehetik,--viszonzá Holcsi.--Mi előre megyünk s kiadom
a rendeletet, hogy gyorsan fogjanak egy második kocsiba és utánunk
jöhetnek.
Ez a terv, úgy látszott, az egész társaságnak megnyerte tetszését,
mert Jakab gróf is egyszerre megélénkült és látható derült kedvben ült
föl a fogatra Enyingi mellé, míg az ügyvéd a kocsis mellett foglalt
helyet.
Haladás közben, mintegy hangulatot akarva gerjeszteni az ügyvéd, nem
szünt meg vendégeit a vidék nagyszerű szépségére figyelmeztetni, kik
gyönyörködve szemlélték a felséges erdő, mező és hegyek között
váltakozó tájat.
A kastélyhoz érkezve, mely félórányira feküdt Holcsi birtokától s nagy
kiterjedésű park vette körül, leugráltak a fogatról, s mindenekelőtt
kívülről vették az épületet szemügyre. A ház régiségét mutatták a buja
folyondárok, melyek hosszú évek során egészen befedték a falakat, s a
sötétzöld, széles levelek közül különös ellentéttel emelkedett ki a
vörös tető.
Az ablakok hosszúk és keskenyek voltak s mintegy belevágva látszottak
lenni a folyondárokba, míg az ajtó--és ablakrámákat zöldes moha
köríté.
--Régen nem lakik itt senki?--kérdé Enyingi.
--Néhány éve, hogy a kastély üresen áll. A tulajdonos meghalt, s az
örökösök pört folytattak egymás ellen és addig a birtokot nem lehetett
áruba bocsátani.
--Lássuk belül,--mondá Oroszlay, s miután már egy ott állongó öreg
ember által fölnyittatott az épület főajtaja, mindhárman a szobába
léptek, hol zárt, penészes levegő és szag fogadta őket, s nem a
legjobb hatást tette, bár az ablak tábláinak fölnyitása által gyorsan
enyhült az első benyomás, midőn a tavaszi balzsamos levegő és a nap
fényes sugarai áraszták el az üres, tágas, elhagyatott termeket.
Oroszlay elől ment s Enyingi és az ügyvéd követték, sokkal gyorsabban,
mint hogy beható megtekintés lehetséges lett volna, s ez feltünt
Holcsinak, ki koronkint megállítá Jakab grófot s egyre-másra
figyelmeztette.
Az pedig tettetett érdekkel hallgatta beszédét, míg gondolatai másutt
kalandoztak, Dóziánál és már el volt határozva, hogy megveszi a
birtokot, bármi lesz is az ára, s bármily állapotban legyenek a
szobák.
Azért nem is sok figyelemre méltatta azokat, mi az ügyvédet láthatólag
nyugtalanná tette, mert azt sejtette e közönyből, hogy az nem tetszik
a grófnak, ki az utolsó teremben Enyingihez fordulva kérdé:
--Nos, hogy tetszik az épület és környéke? hisz tulajdonképpen te vagy
a vevő.
--Addig nem itélhetek, míg a birtokot nem láttam,--viszonzá a kérdett,
kinek csak most jutott eszébe, hogy mit határoztak Jakabbal az adás-
vevésre nézve.
Az ügyvéd ismét megélénkült, mert annak vette Oroszlay közönyét, hogy
ő csak mint jó barát szerepel Enyingi oldalán, s ezentul egész
figyelmét arra fordítá.
--Természetesen, gróf úr,--mondta helyeslőleg Enyingi megjegyzésére.--
De meg vagyok győződve, hogy a földeket látva, el lesz ragadtatva
azoktól.
--Csak azért kérdem,--mondá Jakab gróf,--mert arra az esetre, ha te
nem volnál hajlandó a vételre, én megveszem azt... A vidéktől el
vagyok ragadtatva, a kastélyt kevés erővel helyre lehet állítani, s
mint tudod, az orvosok nekem folyton hegyi levegőt ajánlanak.
--Én nem állok utadban,--viszonzá Enyingi.--Az ügyvéd úr majd ajánl
mást, nemde? Most pedig menjünk a kertbe...
Holcsi örömben úszott.
Midőn a ház egyik erkélyére léptek, hogy áttekintsék a park
természetes szépségeit, mert a kertészet nem jöhetett számba, munkás
kezek nem látszottak sehol. Enyingi az ügyvédhez fordulva kérdé:
--Engedje meg, ügyvéd úr, hogy megkérdezzem, miféle összeköttetésben
áll kegyed azzal a két ifjú hölgygyel, kiket házában láttunk?
--Az egyik, Lamberth Klára, gyámleányom, kiről, árva lévén, én
gondoskodom,--viszonzá láthatóan kellemetlenül érintve a kérdett.--A
másiknak Pármai Teodózia a neve s gyámleányomnak barátnője, ki
meghivta őt magához a nyári hónapokra.
Jakab gróf, bár kissé távolabb állva a beszélőktől, feszülten figyelt
az ügyvéd szavaira.
--És hova megy ő az őszre, ha Lamberth kisasszony visszatér a
városba?--kérdé Enyingi.--Hol van ő tulajdonképpen otthon?
--Azt nem tudom,--viszonzá kitérve az ügyvéd.--Klára az őszig
nagykorusítva lesz s úgy hallottam tőle, hogy utazni megy és
valószinű, hogy fiatal barátnőjét is magával viszi, kinek
körülményeiről én semmit sem tudok.
--Ő valószinüleg szintén árva?
--Meglehet...--mondá gyorsan, majdnem kedvetlenül Holcsi, és tovább
ment, mintha a további kérdezősködést ki akarná kerülni.
Majdnem egy egész órát vett igénybe a kastély környéke s a nagy
kiterjedésű kert szemlélete, midőn a két fiatal hölgy megérkezett s a
férfiakhoz csatlakozott.
Enyingi azonnal Klára mellé szegődött a park utjain, mintegy alkalmat
akarva adni barátjának, hogy Dóziával maradjon, ki lesütött fővel
haladt oldalánál.
--Emlékezik még kegyed, hogy egy pillanatig a fővárosban
találkoztunk?--kérdé tőle Jakab, igyekezvén szemébe nézni.
--Emlékezem.
--És most azonnal megismert?
--Oh, igen!--viszonzá szép szemét fölvetve a leány, s egy pillanatig
oly melegen, oly bensőségteljesen találkozott pillantásuk, mint az
első látásnál.
Oroszlay elhalványodott e tekintetre. Oly mélyen hatott az rá, hogy
szive hangosan dobogni kezdett.
--Gondolt azóta reám, úgy mint én kegyedre a napnak minden órájában?--
kérdé halkan.
--Számtalanszor!
--És örült viszontlátásomnak?
--Teljes szivemből.
--Köszönöm,--rebegte nagy fölindulással az ifjú s a gyors, váratlan,
édes vallomásra szédülni érzé fejét.
Most, midőn a hallgatás jege meg volt törve, Dózia mosolyogva emelte
rá szemét, de megdöbbent annak halványságától s nyugtalanul kérdé:
--Rosszul érzi magát?
--Egy ideges fájdalom czikázott át szivemen, a boldogságtól.
És igazat mondott. Rendesen békés csöndben, álmodozásban élő lénye
csodálatos átalakuláson ment e perczek alatt keresztül. Dózia, mint
álmainak édes alakja, már napok óta foglalkoztatá képzeletét, de most
oly valamit érzett szivében, mi eddig ismeretlen volt előtte;
fájdalmas boldogságot, szomorú előérzetet, sőt megfoghatatlan
félelmet, mint ha szerelmét vész fenyegette volna... Honnét eredt,
miből jött ez az ideges nyugtalanság? Maga sem tudta, csak az állt
előtte tisztán, hogy ezt a gyermeket kimondhatatlanul szereti, örökre
meg van büvölve általa, s legyen az bárki, nincs hatalom, mi
elválaszsza tőle...
Ekkor utólérték őket a többiek és Holcsi nem is mozdult többé Jakab
gróf oldala mellől, kivel később a birtokot tekintvén meg, tudatta
annak árát, s bár Enyingi azt igen drágának találta, szóval
megkötötték a szerződést s az ifjak úgy utaztak el, mintha igen jó
munkát végeztek volna. Oroszlay most már mint a birtok tulajdonosa
távozott a tornyosi indóházból, hogy másnap a fővárosban végezze a
továbbiakat s az ügyvéd nagy megelégedésére meghatározták az órát,
melyben ő azt a szerződés aláirása végett irodájában fölkeresi.

IX.
Hermance grófnő budoárjában ült és olvasott, midőn zajosan fölnyilt az
ajtó s fiatal leányalak röpült be hozzá s térdre vetve magát előtte,
átkarolta derekát s zajos örömmel mondá:
--Itt vagyok, kedves anyácskám! Már alig vártam, hogy hazajőjjek, jó
dolgom volt, pompásan mulattam, de még is csak legjobb itthon!
Esztheyné melegen viszonzá az ölelést.
--Én is örülök jövetelednek, Veronika, nagyon nélkülöztelek
távollétedben.
A leányka ledobta kalapját, levetette felöltőjét és nyulánk termetének
karcsú szépségében állt anyja előtt, ki gyönyörködve szemlélte.
Nemes harmónia ömlött el e fiatal alakon, párosulva oly előkelőséggel,
hogy nem tagadhatta volna el származását.
Termete középmagas, talán nagyon is karcsu, keze, lába apró, arcza
nyiló rózsa majd vidámságban, majd komoly kifejezésben váltakozva s
szép kék szemének kifejezése mutatta, hogy sokkal érettebb,
gondolkozóbb koránál s sokkal szellemdusabb, mint rendesen a fiatal
leányok lenni szoktak.
--Ülj mellém. Veronika és mondd el élményeidet: hogy mulattál? kik
voltak Csetneken stb.,--kérdé maga mellé vonva leányát a grófné.
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Végzetes tévedés: Regény - 07
  • Parts
  • Végzetes tévedés: Regény - 01
    Total number of words is 3870
    Total number of unique words is 1923
    33.7 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    51.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 02
    Total number of words is 3956
    Total number of unique words is 1822
    33.8 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 03
    Total number of words is 3959
    Total number of unique words is 1768
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 04
    Total number of words is 3986
    Total number of unique words is 1811
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 05
    Total number of words is 3965
    Total number of unique words is 1856
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    47.6 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 06
    Total number of words is 3941
    Total number of unique words is 1963
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    44.3 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 07
    Total number of words is 3981
    Total number of unique words is 1834
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 08
    Total number of words is 4068
    Total number of unique words is 1855
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    48.2 of words are in the 5000 most common words
    54.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 09
    Total number of words is 3976
    Total number of unique words is 1752
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    46.9 of words are in the 5000 most common words
    53.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 10
    Total number of words is 3981
    Total number of unique words is 1775
    35.0 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 11
    Total number of words is 3918
    Total number of unique words is 1822
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    51.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 12
    Total number of words is 3963
    Total number of unique words is 1905
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    47.6 of words are in the 5000 most common words
    53.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 13
    Total number of words is 3928
    Total number of unique words is 1807
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    48.6 of words are in the 5000 most common words
    56.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 14
    Total number of words is 4026
    Total number of unique words is 1882
    36.3 of words are in the 2000 most common words
    49.4 of words are in the 5000 most common words
    55.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 15
    Total number of words is 4062
    Total number of unique words is 1881
    35.5 of words are in the 2000 most common words
    47.9 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 16
    Total number of words is 4029
    Total number of unique words is 1794
    33.7 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    54.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 17
    Total number of words is 3946
    Total number of unique words is 1855
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 18
    Total number of words is 3965
    Total number of unique words is 1879
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    54.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 19
    Total number of words is 2322
    Total number of unique words is 1224
    38.7 of words are in the 2000 most common words
    51.4 of words are in the 5000 most common words
    58.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.