Végzetes tévedés: Regény - 04

Total number of words is 3986
Total number of unique words is 1811
34.0 of words are in the 2000 most common words
46.8 of words are in the 5000 most common words
53.3 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
--Béla ma este az ebédnél jelen lesz; hogy miért nem ment Csetnekre a
vadászatokra, nem tudom, elég helytelenül tette...
--Jól mulatott volna.
--És a mit élvezhetünk, azt igyekezzünk megragadni, de az ifjuság nem
is sejti, mily gyorsan eltünnek azok az évek, mik szórakozásra
adattak.
--A szórakozás azonban egyéni,--mondá Jakab gróf.--Mindenki másban
találja föl életörömét, s a legtöbben hamis irányban kergetik az
élvezeteket, de Béla talán nem tartozik azok közé.
--Ő úgy él, mint a legtöbb ifjú ember s én nem tehetek neki
szemrehányást, mert visszagondolok saját ifjuságomra!
Mindhárman nevettek ez őszinte, tréfásan kiejtett vallomásra s
Oroszlay elhagyta helyét.
--Tehát a viszontlátásra ma este nyolcz órakor,--mondá Hermance, de
midőn az ifjú elhagyta a szobát, majdnem leverten fordult férjéhez:
--Úgy látszik csalódtunk Jakab érzelmeiben Veronika iránt,--mondá
szomorúan,--s félek, hogy leányunk maga is csalódik.
--Nem lehet arra adni, mit az emberek beszélnek,--viszonzá a gróf.--Ez
az ifjú egészen különös természet s talán még nincs tisztában
érzelmeivel és azért távozik, hogy próbára tegye vonzalmát. Hogy
Veronika érdekli őt, annyi bizonyos. Nekem ilyenekre nézve jó szemem
van.
--Azzal nem lehetünk tisztában mai nyilatkozata után, sőt az is
meglehet, hogy czélzatosan ejté ki szavait, mik a szerelemre
vonatkoztak.
--Nos, majd meglátjuk...--viszonzá az órára pillantva Eszthey, ki nem
tudott hosszasan egy tárgynál maradni.--Veronika még oly fiatal, hogy
évekig várhat erre az újkori Hamletre, ki tünődik, okoskodik,
álmodozik, de talán nem fogja azt mondani Veronikának: menj kolostorba
Ofélia!
Mindketten elnevették magukat ezekre a tréfás pátoszszal kiejtett
szavakra, s a gróf megölelve és megcsókolva nejét, elhagyta a szobát,
míg Hermance lakosztályát kereste föl s ismét az eltünt leánykára
gondolt, kinek holléte és sorsa folytonos rettegésben tartá.
A nap folytán már nem tehetett semmit a keresésre nézve, holott minden
órát veszteségnek tartott, mely tétlenségben mult el és önkéntelen
vissza-visszagondolt Obrenné különös viseletére, mi nem tudta, mi
okból, de gyanusnak tetszett neki. Hogy azonban miféle
következtetéseket vonjon le abból, azt nem tudta megállapítani.
Csak volna egy megbizható férfi ismerősöm,--gondolta sóhajtva, kire
rábizhatnám titkomat s biztos volnék hallgatásában... Én mint nő oly
keveset tehetek, sőt gyanuba keverhetem magamat, mint a hogy
gyanakodott rám Ernesztine, ki pedig távolról sem ismeri a világ
rosszaságát, s ki egész életemben mellettem volt, és ismeri életemnek
minden perczét...
Azután azt a kérdést vetette föl, ha az ügyvédnél teendő látogatása
nem vezetne eredményre, mitévő lesz akkor? És erre nem tudott magának
felelni. A rendőrséghez nem fordulhatott, mert tiltotta ezt neve,
állása, kiléte és az ügy, mi felette kényes volt, s nem adhatta azt a
világ nyelvére.
És mégis föl kell találnia azt a szerencsétlen, könnyelmű,
tapasztalatlan gyermeket, kinek most már kezdte hinni, hogy rossz
hajlamai vannak, mint Obrenné mondta, de azután az is eszébe jutott,
hogy mily szomorúan kérdezte tőle: nem maradhatna-e a palotában, s
neki nemmel kellett kérdésére felelni.
Talán ha itt maradhatott volna, nem határozza magát arra a lépésre,
hogy éjnek idején elhagyja egyetlen menedékhelyét. Talán a keserv,
vagy a büszkeség és csalódás követtette el vele azt a
meggondolatlanságot, hogy az utczára menjen s czél és irány nélkül
fusson ki a világba.
Ez elmélkedés alatt összeszorulni érezte szivét. Lelkiismereti
furdalást érzett és könnyek szöktek szemébe, mert tehetetlennek érezte
magát és még sem riadt vissza bármily eszköztől, hogy Dóziát
föltalálja. Maga sem tudta hogyan és miért, egyszerre Oroszlayra
gondolt.
Hátha neki tenne őszinte vallomást?
És gyorsan előtte állt képzeletben az ifjú nemes, szimpatikus,
bizalmat gerjesztő alakja, kiben lehetetlen volt csalódnia. Buskomoly
tekintete arról a belső küzdelemről látszott beszélni, melylyel önmaga
ellen harczol. Isten tudja, mit akarva legyőzni. Majdnem tökéletesnek
lehetett őt hinni, ki semmi földi gyarlóságnak sincs alávetve, s
ifjusága daczára magasan állt többi korabeli társai között.
Miért hitte ezt róla Hermance, s miért vélekedett így felőle majdnem
mindenki, azt talán senki sem tudta volna megmondani, mert ő nem tárta
ki belsejét, sőt kedves, nyiltnak látszó modora mellett csodálatos
zárkózott volt, s őrizkedett belsejébe pillantani hagyni.
--Rendkívüli ember!--sóhajtá Hermance,--vajha sikerülne Veronikának
szerelmét megnyerni, de most kevesebb reménye volt neki ahhoz, mint
csak pár nap előtt is.
Egy ideig még tünődött a teendők fölött, azután gyorsan elhatározta
magát, hogy Jakabnak elmondja aggodalmait. Határtalanul bizott benne,
s fölkéri őt, hogy segítsen neki Dóziát keresni, még pedig mindjárt ma
az ebéd után, ha pár perczig maguk maradnak. Holnapra egy bizonyos
órában látogatását kéri, hol háborítatlanul beszélhetnek. Hogy mit és
mennyit fog neki mondani Dózia történetéből, azt még nem határozta el.
A mennyi szükséges lesz! Többet nem... De ez a gondolat egészen
fölvidítá, s egyedüli segélyeszköznek tekinté tehetetlen vergődésében.
És ezzel az elhatározással készült az ebédhez, mind a mellett nem téve
le arról a szándékáról, hogy Holcsi ügyvédet másnap személyesen
fölkeresi...
E két határozat után kedélye valamennyire lecsillapult, s
megkönnyebbülve ült íróasztalához, hogy leányának írjon és
megtudakolja tőle: nem volt-e valamely előzménye és oka, hogy Oroszlay
elhagyta Csetneket és a vadászatot, mely kedvencz szórakozása. Nem
történt-e valami közöttük stb., mi fölemlítésre méltó volna?
A levél bevégzése után öltözködéshez fogott, s becsengette
Ernesztinét.
--Nincs még semmi hír arról a fiatal leányról?--kérdé a komorna,
mialatt úrnője haját rendezé.
--Semmi!--sóhajtá szomorúan Hermance.
--Kis idő előtt a portás beszélte, hogy Béla gróf tudakolta tőle: ki
hagyta el tegnap éjfél után a palotát?
--Honnan tudja ezt Béla?
--Látott valakit végig sietni az utczán, s azt sejté, hogy innét ment
az ki. A portás természetesen semmit sem tudott róla.
--És te azt hiszed, hogy a siető alak azonos ama fiatal leánynyal?
--Meg vagyok győződve, annál is inkább, mert a portás azt is beszélte,
hogy a gróf úr nagy csodálkozását fejezte ki a fölött, miként az innét
kisiető hölgy az ő üresen hagyott bérkocsijába ugrott be, s
tovahajtatott.
--De hogy történhetett az, midőn a leány végig sietett az utczán, s
fiam a palota kapuja előtt szállt ki a fogatból?
--A gróf, ha későn jön haza, soha sem hajtat a kapu elébe, nehogy a
csöndes utczában lármát csináljon. Az utcza sarkán hagyja azt el, s
onnét gyalog jön. Így történt tegnap is, midőn a női alak elsuhant
mellette, s ő utána nézve látta, hogy az gyorsan beugrott a
bérkocsiba, melyből ő kiszállt.
--Ez valószínű,--mondá gondolkozva Hermance,--mert hisz a föld nem
nyelhette el, s nem barangolhatott egyedül az utczákon. A véletlen
kezére játszott, de ez nagyszerű fölfedezés, Ernesztine. Fiam tudni
fogja a bérkocsi számát, mert talán rendesen azzal jár, s attól
megtudjuk, hova vitte Dóziát.
--Dóziának hivják?--kérdé a komorna meglepetve.--Az öreg grófnénak is
az volt a neve...--És a vén cseléd megcsóválta fejét, s
jelentőségteljes tekintetet vetett asszonyára, ki félrefordítá fejét,
de azt látta, hogy elpirult.
--Száz és száz embernek van ugyanazon neve,--mondá azután bizonyos
zavarral Hermance.--Hogy jutott most éppen napam neve az eszedbe?
--Magam sem tudom, grófné. Erre igazán nem tudnék felelni, de negyven
éve vagyok ez uri háznál, s ily hosszú idő alatt sokat lát és
tapasztal az ember.
--És képzel!--jegyzé meg erőltetett mosolylyal Esztheyné, mialatt
elhagyván helyét a tükör előtt, öltözködéshez kezdett, s nagyon jó
kedvvel lépett a társalgóterembe, hol férjét, Oroszlayt és fiát már
együtt találta.
Talán a remény, a bérkocsi történetének megtudása, vagy az az
elhatározás, hogy Jakab gróf segítségét kéri, okozták, hogy ez este
különösen előnyösen nézett ki fekete bársony ruhájában, fehér
gyöngysorral a nyakán, mi nemcsak férjének, fiának, de a vendég
ifjunak is feltünt.
Mint mondtuk, ő közel volt a negyven évhez, sőt többen azt állították,
hogy túl van rajta; mind a mellett feltünő szép asszony volt s ama
hölgyek közé tartozott, ki bár szinte, mint annyian, kivette részét az
élet küzdelmeiből, sőt csalódásaiból is, de az nem látszott meg arczán
s nyugodt báj ömlött el vonásain, mintha sohasem látott volna szomorú
napokat, vagy az idő nem merte volna érinteni fiatalos szépségét.
És az ebéd kellemesen, vidáman folyt le. A fényes világítás, az
asztalt diszítő pompás virágok illata, a jó borok s a kitünő étlap
természetesen hozzájárult a kedélyek derültségéhez és a vendég ifjú,
az egyedüli idegen az asztalnál, mind beszédesebb lett, s elveszté az
őt jellemző komoly zárkózottságot, mi gyakran habozóvá tette
társalgását.
A fiatal Eszthey Béla szemmel láthatólag csodálta őt, ki számtalan
ifjú embernek volt ideálja s nem egy próbálta meg utánozni modorban,
beszédben, öltözködésben, de mind messze maradtak az eredetitől.
A fiatal Eszthey csinos, magas termetű ifjú volt. Hasonlított anyjához
arczban, de természete, kedvtelései, atyjára vallottak, ki nem is
gyanítá, mily helytelenül fogta rendesen pártját kihágásainak, s ez
által gyakran féktelenné tette a különben is könnyelmű hajlamokkal
biró alig husz éves ifjút.
Midőn elhagyták az ebédlőt, szivarozás közben Béla megemlíté éjjeli
kalandját, mely érthetetlen volt előtte s a többiek külön-külön és
más-más érdekből feszülten hallgatták, de a háziak közül talán senki
sem vette észre, hogy Jakab gróf párszor kérdőleg függeszté szemét a
házi úrra, ki szintén elmondá, hogy a női alak mellette suhant ki a
palota hátulsó kapuján, kit fia a bérkocsiba látott ugorni és
elhajtatni.
--Ismered a bérkocsi számát?--kérdé tőle odavetve a grófné közönyt
erőltetve, mint kit alig érdekel az elmondott különös történet.
--Nem!--viszonzá a kérdett.--A Ferencziek-terén ültem abba s egyenesen
az utcza sarkáig hajtattam, de annyira érdekel ama titokzatos hölgy
kiléte, hogy holnap, vagy még ma este tudakozódni fogok róla az ott
álló bérkocsisoknál.
Azután másról kezdtek beszélni s végre a három úr együtt távozott, a
nélkül, hogy Hermancenak alkalma lett volna Jakabot fölkérni a másnapi
látogatásra, de elhatározta, hogy ír neki s megkéri őt a hozzá való
jövetelre.

V.
Vidáman sütött a nap, midőn Hermance kilépve a palota kapuján, az első
kocsiállomáson bérkocsiba ült s a Vadász-utczába hajtatott.
Megjegyezve magának férje leveléből a házszámot, tudatta ezt a
kocsissal s könnyű léptekkel ment föl az emeletre és be az ajtón, mely
az ügyvéd czimtábláján a Holcsi Kálmán névvel ékeskedett.
Pár percznyi habozás után a belső szobába nyitván, fiatal, kopott
ruhájú férfiúval állt szemben, kivel tudatván óhajtását, az egy nagy,
tágas terembe vezette, hol többen ültek íróasztaluk mellett s a
mellékszobából magas, szikár, sárgaképű ötven-hatvan év között lévő
fekete szemüveges férfi dugta ki fejét, talán a beszédre, mi
behallatszott hozzá, Holcsi Kálmán.
--Az ügyvéd urat keresem,--mondá Hermance a fekete szemüveges úr felé
közeledve.
--Méltóztassék belépni.
Midőn a mellékszobában voltak, az ügyvéd betette az irodába vezető
ajtót, s helylyel kinálta meg vendégét, ki egy gyors pillantással
körültekintett, azután leült s erőltetett nyugalommal mondá:
--Kegyed különösnek fogja találni jövetelem okát. Én fölvilágosítást
jöttem kérni az ön gyámleányáról, Lamberth Kláráról, ki Obrennénál
tartózkodik.
--Nem értem jól nagyságod szavait,--viszonzá igazi vagy tettetett
csodálkozással az ügyvéd.--Mi tekintetben adhatnék én fölvilágosítást
Lamberth kisasszonyról, s különösen mily czélból tudakozódik kegyed
utána?
--Megmondom önnek.
Holcsi e szavak alatt leült íróasztala mellé s czeruzát vett kezébe,
mintha föl akarná jegyezni vendége szavait.
--Mindenekelőtt tudatnom kell önnel, ki vagyok,--folytatta Hermance az
ügyvédre szegezve szemét, talán várva a hatást, mit nevének kiejtése
annak arczára varázsolni fog.
Holcsi várakozásteljesen, de nyugodtan állta ki a kutató szemek
pillantását.
--Eszthey Bertalanné grófné vagyok, s azért jöttem, hogy egy bizonyos
ügyben beszéljek önnel és fölvilágosítását kérjem Lamberth
kisasszonyra nézve.
--Csodálkozom ezen a kivánságon,--viszonzá az ügyvéd,--mert
gyámleányom soha semmiféle téren nem szerepelt s azt sem foghatom meg,
honnét ismeri méltóságod nevét és létezését.
--Azonnal el fogom mondani.
Holcsi kezét szája elé tartva köhögött, mi Hermance szerint bizonyos
nyugtalanságot akart palástolni.
--Obrenné intézetében évek óta volt nekem egy fiatal védenczem, kit
neveltetek s ez a leány onnét meg akart szökni és midőn vallatóra
fogtam, azt mondta, hogy Lamberth Klárához akart menni, ki tartást,
ellátást ajánlott neki stb., s kinél ő elhagyván az intézetet, azontul
tartózkodni fog... Így tudtam meg az ön gyámleánya létezését és nevét.
--Bocsánatot kérek, grófné, itt tévedésnek kell lenni,--mondá
határozottan az ügyvéd.--A kegyed védencze nem mondott igazat. Mert
Klára ma is Obrennénál van, neki nincs lakása, melyet fölajánlhatott
volna, sőt ő maga is azért van az intézetben, mert nem tudtam
ideiglenesen máshová elhelyezni, s addig marad ott, míg nagykorusítom
őt és átadom vagyonát.
--Mindezeket elmondta nekem Obrenné szóról-szóra így a védenczemnek
még is az ő tudtával és fölhivására kellett bátorságot venni az
intézet elhagyására, mert neki egyetlen ismerőse sincs a fővárosban.
--Mi a neve a méltóságod védenczének?
--Pármai Teodózia.
--Különös név,--jegyzé meg az ügyvéd, de látszott rajta, hogy csak
azért tette ezt a megjegyzést, hogy mondjon valamit, s gondolatait
összeszedje.
--Nem találom különösnek,--mondá hidegen Hermance, kire az ügyvéd
egyénisége igen rossz hatást tett s látta, hogy az titkolódzik, és oly
száraz, zárkózott modorban beszél vele, mintha ellenségének tekintené
őt, ki az életben ma először találkozott vele.
--Lehet, hogy csak rám tette azt a hatást--mondá az ügyvéd,--de azt
szeretném tudni, hogy jött a grófné arra a gondolatra, miként
gyámleányom csakugyan összeköttetésben van védencze távozásával?
--Ő maga beszélte mindazt, a mit most ismételtem önnek.
--Nos, akkor nem mondott igazat,--jelenté ki határozottan Holcsi.
--Kegyed tehát nem tud arról, hova lett az a fiatal leány, kit
keresek?
--Távoli gyanum sincs arra nézve. Mind a mellett meg fogom Klárától
kérdezni az összefüggést, azonban majdnem biztosan mondhatom, hogy ő
nem fog tudni fölvilágosítást adni.
Hermance pár pillanatig gondolkozott. Azon tünődött, kiejtse-e azt a
kérdést, mi ajkára tolult s mi talán megdöbbentené és megzavarná az
ügyvédet, ki fürkészve s látható nyugtalansággal nézett rá.
Úgy látszott, a grófné némasága nem tetszett neki, s talán valamit
vélt alatta rejleni. Hermance gyorsan elhatározta magát s fejét kissé
hátra vetve, biztos hangon kérdé:
--Tegnap itt járt önnél férjem, mit végeztek?
Ez a kérdés kihozta sodrából az ügyvédet. Váratlan volt ez neki s
vonásain megdöbbenés látszott.
--Arról nem tudok,--viszonzá látható erőlködése daczára kissé
bizonytalanul.--Azonban lehet, hogy az irodafőnökömmel beszélt, mert
nekem tárgyalásom lévén, nem voltam itthon s nem is tudom, miféle
ügyben lett volna szerencsém.
--De ön iratta azt a levelet, melyben ide hivták őt egy bizonyos
ügyben.
Holcsi most már teljes nyugalommal viszonzá:
--Méltóságod téved, mert az irodából ilyféle levél nem küldetett a
grófnak.
Hermance ajkába harapott, s azt gondolta magában: a ki ily arczátlanul
hazudik, attól nem fogok semmit megtudni, s elhagyta helyét.
--Így nincs mit beszélnem,--mondá szenvedélyes haraggal és metsző
gúnynyal.--Majd más úton fogok lépéseket tenni, hogy földerüljön az,
mit Dóziáról tudni akarok, mert az lehetetlen, hogy egy tizenhét éves
leány nyom nélkül eltünjék s meg ne lehessen találni.
Az ügyvéd szemüvege alatt elhalványodott s mind a mellett mosolyogva
kérdé:
--Szabad tudnom, mik lesznek azok a lépések, miket a grófné ez ügyben
tenni szándékozik?
--Majd hallani fog róla ügyvéd úr. Ön ittlétem óta egyetlen kérdésemre
sem válaszolt, s engedje meg, hogy a hozzám intézettre én is adós
maradjak a felelettel.
Büszke főhajtással haladt ki a szobából, s gyorsan hagyta el a lakást,
hol meg volt győződve, hogy egyikével a legkonokabb cselszövőknek volt
dolga, s hogy egyszersmind olyan ügyes, zárkózott és óvatos
gazemberrel, kivel szembeszállni neki nem lesz ereje.
A legrosszabb kedvben érkezett haza, s egy perczig arra gondolt, ne
hagyja-e abba Dózia keresését, ki oly háládatlan volt iránta, és
hajlandóságot érzett arra. De azután mégis mást határozott, mert
egyrészt szívből sajnálta azt a könynyelmű, meggondolatlan leányt,
másrészt újra és újra lelkifurdalást érzett, hogy nem akarta magánál
tartani, azonkívül neki nagyon erélyes természete volt, s a nehézségek
minden alkalommal csak sarkalták, ha valamit föltett magában, s most
oly csodálatos rejtélylyel állt szemben, melyet okvetetlen föl akart
deríteni. Miután az ügyvédnél tett látogatása semmi eredményre sem
vezetett, most tehát előtte való napi elhatározását akarta
foganatosítani és Oroszlay gróffal beszélni, kiről meg volt győződve,
hogy segítségére leend.
Irt is neki pár sort azonnal s lakására küldte, melyben fölkérte őt,
hogy aznap három órakor délután látogassa meg, mert komoly és fontos
beszéde van vele, mit négy szem között kiván neki elmondani...
És maga sem tudta miért, de különös izgatottsággal várta jövetelét,
mit úgy próbált megmagyarázni magának, hogy nagyon kényes tárgyról
lesz közöttük szó, mit Oroszlayn kívül soha senkivel sem volna
bátorsága közölni.
Vannak dolgok, miket igen csunya szinben lehet feltüntetni, de
ugyanazoknak költői világítás mellett elvesszük élét, s így akart
Hermance Jakab gróffal azokról beszélni, mit mondandó volt s ő az
ifjút olyannak ismerte, ki az életnek csakis szép részével
foglalkozik, s a földi salakból mindig ki tudta venni a lét eszményi
részét.
És azért érzett hozzá bizalmat, mert ilyennek tartotta, s majdnem
elcsodálkozott, hogy éppen hozzá fordul, kinél voltak idősebb, régibb,
tapasztaltabb barátai, kik talán czélszerűbben tudnának kezére járni,
és ő mégis a fiatal emberhez fordul, holott itélőtehetsége azt mondta
neki, hogy azzal a tervvel, melylyel iránta családjára nézve
viseltetik, okszerűbb volna a fönnforgó ügyben vele nem beszélni.
Ilyen különösek vagyunk mi nők!--gondolta.--Nem az okszerűségre, hanem
a rokonszenvre adunk, s azokban bizunk, kiket a szeretet szemüvegén át
tekintünk.
Mindezeket végig gondolta, de nem tett le tervéről, azonban midőn
elérkezett a fiatal gróf jövetelére általa kitűzött idő, majdnem
megdöbbenéssel látta őt belépni, ki szokott előzékeny bájával
közeledett hozzá. Hermance nem a nagy társalgási teremben, hanem
budoirjában fogadta, hol bizalmasabban lehetett beszélni.
Hüvös nap lévén, a kandallóban tűz égett, az asztalon álló
porczellánedényekben lévő virágok illatárral tölték be a levegőt s az
ifjú arczán kellemes hatás tükröződött, midőn gyorsan, mintegy
önkéntelen körülpillantott a kedves helyiségben, hol még soha sem volt
s szelíd, megnyerő hangján mondá:
--Hivott grófné és én megjelentem, mivel lehetek szolgálatára?
--Foglaljon helyet és mindenekelőtt hallgassa meg mentségemet arra
nézve, hogy a fővárosban tartózkodásának egy részét igénybe veszem,
holott tudom, hogy csak ügyei tartóztatják itt.
--Nincs arra szükség, grófné, tudja, hogy mindig és mindenben
parancsára állok.
--Ne így fejezze ki magát, mert elbátortalanodom, holott ahhoz, mit
mondani akarok, nagy elhatározás volt szükséges és csakis ön az, kihez
kérelmemet intézni merem.
--Megtisztelve érzem magamat bizalma által.
Hermance önkéntelen végigpillantott rajta, ki oly szép volt, hogy az
ember élvezetet talált szemléletében. Nem a férfias és ifjúságban
duzzadó erő, a vonások szabályossága, az átlátszó halvány bőr és
komoly, bizalmat gerjesztő tekintet volt az, mi megbűvölte a szemet,
hanem az a költői ihlet, mi arczán ki volt fejezve s minek a nők
fiatalon vagy későbbi korban egyformán nem tudnak ellenállni.
Oroszlay kissé csodálkozott hallgatásán, de az előrebocsátott
bevezetés után azt hitte, tusakodik a mondandók kiejtésével s azért
hallgatott, nyugodtan várt, míg a grófné folytatja beszédét.
Hermance egy fényképet vett föl az asztalról s vendégének nyujtva,
mondá:
--Nézze meg ezt a fiatal leányt, kiről önnek beszélni kivánok.
Jakab rápillantott s arczán meglepetés látszott. Homloka kissé
elsötétedett s szemében élénk csodálkozás villant föl, de nyugodtan
mondá:
--Nagyon szép! Kinek az arczképe?
--Egy fiatal védenczemé, kit én évek óta neveltetek egy intézetben,
gondoskodtam róla, mintha saját gyermekem lett volna és szerettem!
Legfőbb vágyam volt őt boldoggá tenni és most halálos félelmet állok
ki miatta, mert két nap előtt nyomtalanul eltünt.
--Eltünt az intézetből?--kérdé csodálkozva Jakab.
--Nem! Innét a palotából.
--Tehát itt volt?
--Egy este magammal hoztam, mert mint az intézet tulajdonosnője mondá,
titokban akart onnét eltávozni s rájöttek szökési szándékára és ő nem
akarta tovább magánál tartani.
--És hova szándékolt menni az intézet elhagyása után?--kérdé Oroszlay
folyton a képet szemlélve.
--Azt nem akarta megmondani. Csak egy barátnője keresztnevét említé,
kihez menni akart, de én megtudtam, hogy azt Lamberth Klárának hivják
s gyámleánya valami Holcsi nevezetű ügyvédnek.
--Holcsi Kálmánnak?--kérdé meglepetve a gróf.
--Igen. Ismeri őt?
--Személyesen nem, azonban igen ismeretes név, még pedig nagyon rovott
hirrel, úgy mint uzsorás s mint minden rossz dolognak közvetítője.
--Istenem!--kiáltott föl elhalványodva Hermance--és azt gyanítom, sőt
bizonyos vagyok benne, hogy védenczem ennek az embernek a kezébe
jutott.
A fiatal gróf vonásain élénk csodálkozás, sőt megdöbbenés látszott.
--Nem értem, grófné, kérem, magyarázza meg szavait.
Hermance röviden elmondá, hogy tegnap este Béla beszélt egy nőalakról,
kit futni látott végig az utczán, s ki abba a bérkocsiba ugrott,
melyről ő leszállt az utcza sarkán.
--Emlékszem, tehát az volt az a fiatal leány, kiről a grófné beszél?
--Az! Tegnapelőtt este hagyta el a palotát s azóta semmi nyoma.
--De hát miért ment el innét titokban?
--Nem tudom. Úgy látszik, regényes hajlamokkal bir, megvallotta nekem,
hogy az intézetbe regényeket csempésztek be s valószinűleg az zavarta
meg fejét.
--Hány éves?
--Tizenhetedik évében van s erős, kifejlett leány.
--És oly szép, mint egy májusi reggel,--mondá elragadtatva Oroszlay.
Hermance meglepetve nézte lelkesült arczát s szive félelemben
dobogott. Helyesen tette-e, hogy ezt a képet megmutatta neki?
--De hát kicsoda tulajdonképpen ez a fiatal hölgy?--kérdé feszülten a
gróf.
--Azt nem mondhatom meg,--viszonzá elpirulva Hermance a csodálkozó
pillantás hatása alatt, melylyel vendége ráfüggeszté szemét.
--De ha semmi adatot sem mondhat róla, grófné, akkor nehéz lesz tenni
valamit az ügyben.
Hermance röviden elmondá neki mindazt, mit az intézet elhagyása után
Dóziáról tudott, mindaddig, míg az eltünt a palotából. Nem hallgatta
el azt sem, hogy fölkereste Holcsi ügyvédet, ki kurtán elutasítá s
minden fölvilágosítást megtagadott. Oroszlay arczán feltűnő érdek
látszott az elbeszélés alatt. Vonása megélénkültek s szeme sötét
tüzben égett, mialatt mondá:
--Kényszeríteni kell a gazembert a vallomásra. Mi czélja a leánynyal,
miért csalták el az intézetből, s hol tartózkodik az jelenleg?
--Mindezt nem tudom, s kétségbeejtő helyzetben vagyok. Nemde belátja
most, hogy nem ok nélkül fordultam az ön segítségéhez?
--És én köszönöm, hogy bizalommal volt hozzám, grófné, csak egy
kérdést engedjen még, miről azonban nem tudom, hogy nem kiméletlen-e.
Tud-e erről a dologról férje?
Hermance arczát ujra sötét pir önté el, mert nem tudta, mit foglal
magában ez a kérdés, s önkéntelen lesütve szemét, halkan mondá:
--Nem!
--És nem is akarja tudatni vele?
--Nem, mert különben nem fordultam volna önhöz segítségért.
Jakab gróf pár pillanatig hallgatott, talán az összefüggést kereste a
történetben, mert nem tudta, kérdezősködjék-e annak részleteiről
tovább, vagy egyszerűen azt tudakolja, mit kiván tőle Hermance.
--Szeretnék önnek teljes őszinteséggel beszélni, kedves gróf...--mondá
Esztheyné, ki sejtette az ifjú gondolatainak lényegét,--s ha
okvetetlenül kivánja, megteszem, de ha lehetne...
--Nem beszélne arról, grófné,--folytatta szelid, nyájas hangon
Jakab.--Ne is tegye. Nincs arra szükség! Mint szavaiból értem, azt
akarja rám bizni, hogy keressem föl azt az eltünt leánykát, ki önnek
kedves s ki talán egy titkos cselszövénynek lett áldozata! Nemde, így
van?
Hermance némán intett fejével.
--Nos, hát, legyen nyugodt. Nem csalódott bennem; én föl fogom kutatni
az ön védenczét, csak mondja meg nevét, hogy kereshessem.
Esztheyné meghatva tekintett rá s halkan rebegte:
--Köszönöm. De mondja meg őszintén, mit gondol rólam?
--Semmit nem törődöm azzal, mi e leányka keresésén kívül esik. Ő a
kegyed védencze s bizalommal fordult hozzám miatta és én igyekszem
megfelelni e bizalomnak. A többi nem tartozik reám, de most még néhány
kérdést kell tennem.
--Felelni fogok.
--Tud valaki a házban arról, hogy a grófné keresteti a leányt s
kutatja hollétét?
--Senki, kivéve öreg komornámat, kinek, mint tudja, szomszédságából
tünt el a leányka.
--És benne lehet bizni?
--Föltétlenül! Ő anyámnál szolgált, engem születésem óta ismer, még ma
is tegezem, mint kis gyermekkoromban és törhetetlen hívem s tőle soha
senki sem tudhat meg semmit, mi az én titkom.
--Az eltünt leány neve?
--Pármai Teodózia.
Oroszlay elhagyta helyét.
--Köszönöm, több kérdésem nincs! De még egyet, nemde a detektiv-
főnökhöz nem fordulhatok?
--Nem, csak legvégső esetben, de remélem, arra nem lesz szükség.
--Miért ellenzi ezt, ez volna a legrövidebb, legegyszerűbb s talán
egyedül czélra vezető út?
--De lárma lenne belőle.
--A mi a rendőrségnél történik, az titokban marad, ha az illetők
kivánják.
--Nem, nem!--kiáltott föl megrettenve Hermance--s hogy megmagyarázzam
félelmemet, tudatom, mit el akartam hallgatni, hogy Dózia egy rettentő
drámának egyedüli élő alakja.
--Rettentő drámának?
--Anyját meggyilkolták, s őt anyja holttesténél találták meg nyugodtan
szenderegve s úgy került ő hozzám, mint anyátlan árva, kinek nem volt
senkije.
--És megfogták a gyilkost?
--Soha! Most már elévült ez a bűneset, de ha Dózia kilétét, eltünését
stb. kutatnók, újra fölelevenednék az s talán a szegény leány is
megtudná, miről neki fogalma sincs, ne is legyen!
--Különös!--mondá tünődve Oroszlay.--Ha így van, egyedül én fogom őt
keresni s remélem, föl is találom, hisz a föld nem nyelhette el.
--Adja Isten, hogy reménye teljesüljön, mert nekem kegyeden kívűl
senkim sincs, kire számíthatnék, férjemet és fiamat is bele értve.
Jakab gróf önkéntelen részvéttel hallgatta e szavakat.
--Béla, mint tudom, fiatalságához képest nagyon is belemarkolt az
életbe?--mondá.
--Fájdalom és atyjának ez ellen nincs kifogása.
Oroszlay nem kivánt e kényes tárgyba bővebben belemenni s meghajtván
magát, mondá:
--Ha megengedi grófné, pár nap mulva fölkeresem, s remélem, akkorra
hozok valamely megnyugtató hirt.
--De kegyed csak néhány napig szándékozott a fővárosban maradni.
--Mig dolgaim bevégeztem, és párhuzamosan fogok dolgozni a magam és a
kegyed ügyeiben.--Meleg kézszorítással váltak el s Hermance sokkal
nyugodtabb volt e párbeszéd után, mert tudta, hogy ügye jó kezekben
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Végzetes tévedés: Regény - 05
  • Parts
  • Végzetes tévedés: Regény - 01
    Total number of words is 3870
    Total number of unique words is 1923
    33.7 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    51.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 02
    Total number of words is 3956
    Total number of unique words is 1822
    33.8 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 03
    Total number of words is 3959
    Total number of unique words is 1768
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 04
    Total number of words is 3986
    Total number of unique words is 1811
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 05
    Total number of words is 3965
    Total number of unique words is 1856
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    47.6 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 06
    Total number of words is 3941
    Total number of unique words is 1963
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    44.3 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 07
    Total number of words is 3981
    Total number of unique words is 1834
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 08
    Total number of words is 4068
    Total number of unique words is 1855
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    48.2 of words are in the 5000 most common words
    54.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 09
    Total number of words is 3976
    Total number of unique words is 1752
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    46.9 of words are in the 5000 most common words
    53.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 10
    Total number of words is 3981
    Total number of unique words is 1775
    35.0 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 11
    Total number of words is 3918
    Total number of unique words is 1822
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    51.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 12
    Total number of words is 3963
    Total number of unique words is 1905
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    47.6 of words are in the 5000 most common words
    53.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 13
    Total number of words is 3928
    Total number of unique words is 1807
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    48.6 of words are in the 5000 most common words
    56.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 14
    Total number of words is 4026
    Total number of unique words is 1882
    36.3 of words are in the 2000 most common words
    49.4 of words are in the 5000 most common words
    55.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 15
    Total number of words is 4062
    Total number of unique words is 1881
    35.5 of words are in the 2000 most common words
    47.9 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 16
    Total number of words is 4029
    Total number of unique words is 1794
    33.7 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    54.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 17
    Total number of words is 3946
    Total number of unique words is 1855
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 18
    Total number of words is 3965
    Total number of unique words is 1879
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    54.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Végzetes tévedés: Regény - 19
    Total number of words is 2322
    Total number of unique words is 1224
    38.7 of words are in the 2000 most common words
    51.4 of words are in the 5000 most common words
    58.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.