Vándorlásaim és élményeim Persiában - 22

Total number of words is 3584
Total number of unique words is 1951
29.2 of words are in the 2000 most common words
40.2 of words are in the 5000 most common words
46.0 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
vagyok én sem bukhariota, sem persa, hanem szerencsés vagyok európai
lehetni! Nevem Vámbéry Szahib!“ Ezen szavakra odakünn csend állott be
egy pillanatra. Ez ugy látszék meglepte amazokat, de még jobban
tatáromat, ki az ő hadzsitársától most hallá e nevet legelőször, a
kegyes muszulman tulajdon ajkairól azt a vallomást, hogy ő nem igaz
hivő. Halálsápadtan, nagyra meredt szemekkel bámult reám. Két tűz közé
jutottam. Egy jelentékeny kacsintás azonban megnyugtatá utitársamat, a
persák is alantabb hangon kezdték aztán; az európai név, a keletiek e
nagy rémszava, villanyos hatásu mindenütt. A piszkolódást udvariasság, a
fenyegetéseket kérelem váltá fel, s midőn végre könyörögve kértek, hogy
legalább csak a főlovagok kettejét fogadjam szobámba, a többiek szivesen
megelégesznek istállóval és kamrával, megnyitottam az ajtót a remegő
persák előtt. Arczvonásom illustratioul szolgált előbbi állitásomnak. Az
egymásközt váltott szavak mindig élénkebbek de barátságosabbak is
lettek, s valami félóra mulva az én persáim araktól (pálinka) mámorosan
egy sarokba vonultak, s úgy horkoltak mint lovaim. Tatárom
megnyugtatására is kellett néhány felvilágositással szolgálnom; a jó fiú
szivesen hajolt. S mikor a jövő reggel a jeges halomtájat elhagytam, s
Damgan barátságosb siklapályán folytatám utamat, elszörnyedve gondolék a
mult éji kalandra – s az Ahuan-i éji szállást, bizony nem egy hamar
fogom elfelejteni.
Damgant sokan a régi Hekatompylenek (száz kapus város) tartják, a mi
olyan állitás, mit régiségbuváraink minden áron érvényre akarnak
juttatni, bárha az egész környéken semmi nyoma sincs olyan város
romjainak, melybe száz kapu vezetett volna. Görögnek és persának, kik a
fillentésben jó formán megegyeznek egymással, csak kötve kell hinni.
A száz kapuból nyolczvanat bizvást elengedek, de a mai igénytelen
Damganban, csak egy husz kapus hajdani várost is aligha lehet
felfedezni. Az egész helység nem igen számít többet ezer háznál, s a
puszta bazar közepén álló szegényes két karavanszerai eléggé
megbizonyitja, hogy kereskedelmi szempontból e hely távolról sem oly
fontos, mint sokan hiszik.
Fraser, az angol utazó sajnálja, hogy a Csihl dukhteran (negyven szűz)
vagy a csihl szeran (40 fő) talányát, kik egy sirba temetve pihennek,
senki sem tudja neki megfejteni. A müszülman előtt szent szám a negyven
de szent kiváltképen a persa előtt, és a csihlten, a 40 ember, kiket a
mohamedan monda szerint Mozes levert s azután ujra feltámasztott,
számtalan helyen feltalálható. Nevezetes a dologban azonban az, hogy itt
Damganban, épen a hölgyvilágot emelék a vértanui méltóságra, mely
körülmény Damganban sokkal feltünőbb lehet, mint talán Kölnben, minthogy
amannak hölgy világa, nem nagyon szigoru erkölcsössége folytán, az egész
környékben meglehetősen rosz hirben áll.
Damgantól két állomásnyira van Szimnan, mely pamutjáról, de még inkább
fehér theasüteményeiről hires. Persiában minden városnak meg van a maga
sajátsága, melynél fogva azt nem csak Persia hanem az egész világ
legelső helyének szokás tartani. Sirázban a legjobb juhhus, Iszfahanban
a legszebb őszibaraczk, Nathenzben a legjobb körték, sat. s a mi a
dologban a legkülönösebb az, hogy a fennen magasztalt czikkeket, az
illető helyeken vagy igen silányokul, vagy a mi egészen nevetséges,
épenséggel sem lehet feltalálni. Szimnan theasüteményeinek hirét már
Meshedben, sőt már Heratban is hallottam. Azonban e tekintetben igen sok
tapasztalatot szereztem már magamnak, s ennek következtében nem sokat
vártam ettől sem. Mikor a bazarban kérdezősködtem a sütemény felől, sok
időig kellett fel s alá járnom, mig végre egy pár penészes példányhoz
jutottam. „Szimnan“ – mondá valaki „csakugyan hirneves ezen czikk
folytán, de a kivitel oly roppant nagy, hogy a süteményből mi magunknak
mi sem marad.“ A másik igy szólott: „Igaz, Szimnan, hajdan nagyon hires
volt e czikkről, de a mostoha idők ezt is megváltoztatták.“ Itt legalább
még is volt mentegetőzés és kifogás, azonban más egyebütt, a hazugság a
maga teljes meztelenségében szokott előtünni.
Innen az ut Lazgird, Dehnemek, és Kislakon át megy Teheran felé a hires
Khavar-szoroson keresztül. Ezen hegyi utat a hires Caspiae Pylae-nek
tartják, s a maga nemében igazán páratlan. Az ut, magas, fekete
sziklatömegek között, vadregényes és számos éles kanyarulata igen
alkalmas rejtekhelyet szolgáltat a rablócsapatok számára. Valamint
hajdan, ugy ma is igen sok utonálló van itt; némely sziklát
lélekégetőnek, apagyilkosnak sat. neveznek. Az erős viszhang még
rémitőbbé teszi az utat, s ennek benyomását igen világosan láthatám
tatáromnak arczain. Én, kezem a fegyveren, egészen egyedül vonultam át
ezen uton, s igaz, hogy nem egy gyanus külsejü emberrel találkoztam;
annak okáért mindjárt jobb kedvem lett, mihelyt a mélyedés másik
torkolatánál a tágas, termékeny Veramin lapályra kijutottam. Ezen sikon,
melynek éjszaki szélén a régi időkben s a mesevilágban oly hires Ragesz
városa emelkedék, hajdan, – úgy mondják – sok város és falu állott; sok
nép kavargott itt már, görögök, arábok, tatárok, mongolok és afganok.
Maga Ragesz városa a középkorban valóságos kincs volt, mert ez szolgált
nyughelyül a Szeldsukidák, a Gaznevidák sőt maguknak a Timuridáknak is.
Ma puszta rom. Az európai régiségbuvár feliratokat keres a kőhalmok
között, a persa vadászhelyűl becsüli a gazdag sikságot, s ha a
földalatti számos vizvezeték nem léteznék, melyek a régi műveltségről
tanuskodnak, a Veraminról hallható mondákat, puszta költeményeknek
kellene tartanunk.
A melyek Meshedbe érkeztemkor, ugyanazon érzelmek, s talán még
hatalmasabban, hatottak át most is, azon gondolatnál, hogy nemsokára
ujra meglátom Teheránt; azt a Teherant, honnan kalandos utamra
kiindultam, s hol oly sok jó barátom él, kik bizonyára réges régen a
boldog öröklét ölében gondoltak. Hogy utamat siettessem, a két utolsó
állomást egygyé akartam kötni. A tizenhárom órányi lovaglás mindenesetre
igen fárasztó, gondolám magamban, azonban most olyan állomásra jutok, a
hol legalább is két hónapig megpihenek. Ezen édes reményekben ringatám
lelkemet, s kora reggeltől, késő estig szakadatlanul odább lovagoltam.
Mikor a nap utolsó sugáraival tekintett alá, a távolban Teheránt és Sah
Abdul Azim kupolájának ragyogását pillantottam meg. Maig sem tudom, a
tulságos öröm tette-e, vagy a hirtelen beállott éjszaka, – mert ez
évszakban az alkony igen rövid a tájakon – vagy a lankadtságé, mely
elbádgyasztott, elég az hozzá, a persa főváros tőszomszédságában
eltévedtem, s még pedig közel azon nevezetes romokhoz, melyek azon
sziklák aljánál fekszenek, hová a Gebr’ek (tűzimádók) a holttesteket
szokták kitenni a madarak zsákmányául. Két óra hosszat kelle
bolyonganom, árkon bokron, vizen sáron keresztül gázolnom, mely
alkalommal lovam egyszer hasig merült a hideg vizbe; cserjén bokron
keresztül kellett törtetnem, mig végre késő éjjel az utra akadtam.
S nem különös-e még is, hogy az egész uton semmi bajom sem történt, oly
távoli országokat bejártam bántatlanul, átéltem oly veszedelmes
kalandokat, mindenem megmaradt; kézirataim, utazásom drága zsákmánya,
mit sem szenvedtek, s ime itt, a biztos kikötő küszöbén, benyilóján, oly
veszteséget kelle szenvednem, melyet soha elfeledni nem tudok, ugyanis
az átnedvesülés következtében legbecsesb irományaim egyikét
elvesztettem. A sorsnak szeszélyei vannak, mondja a keleti, gyermekes
az, a ki ezeknek ellen akar szegülni!
Midőn Teheran kapujához értem, – az már zárva volt. Az éjet egy ujabb
Karavanszerajban töltém, s mikor másnap a rendesen eltorlaszolt
bazárokon ütések és szitkozódások közben átlovagoltam, nem egy persa
mondá boszús csodálkozással: „Még is csak vakmerő egy bukhariota!“
Néhány európaival is találkoztam, kik álöltözetemben nem ismertek rám,
de azután édes öleléssel köszöntének. Nem sokára a török követség
kapujához jutottam, s ki irhatná le örömemet, mikor ujra megláttam azon
helyiségeket, s azon barátokat, kiktől s melyektől tiz hónappal előbb
oly rajongó és kalandos tervek között távoztam, s kik akkor bennem a
bizonyos veszélybe rohanót látták, s engem e napiglan a közép-ázsiai
barbarság és ármányosság áldozatának tartottak.

VI.
A persa főváros, mindjárt az első tekintetre a civilisatio és műveltség
székéül látszott, oly helynek, hol az európai élet egész teljességében
feltalálható. Ha az ember nyugatról jő keletre s bevonul a városba, igaz
nem talál elegendő szavakat a nyomorult agyagviskók és girbegörbe szük
utczák által gerjesztett undor kifejezésére.
De egészen másnak tünik fel e város az utazó szemében, ha Bokharából
jön. Bokhara csak hatvan napi járó föld távolságra fekszik ugyan
Teherantól, de a két város socialis viszonyai között, századoknak
elválasztó mélysége tátong. Mikor megérkeztem után először lovagoltam a
bazáron végig, gyermekes örömmel, sőt mondhatnám némi csodálkozással –
mely igen kevésben különbözött tatárom bámészkodásától – tekinték az
európai gyártmányu számos fényüzési czikkre, a szövetekre, kendőkre,
játékszerekre, – kiváltképen a festett csehüvegnémüek valának azonban
azok, a mik figyelmemet a legnagyobb mértékben magukra vonták; az
európai művészet iránt olyan tiszteletre gerjedtem akkor, mely fölött ma
csak mosolyoghatok. Akkor azonban ez nem lehetett másképen. Ha az ember
úgy utazik, mint a hogy én utaztam, ha úgy bele éli magát a tatáréletbe,
mint a hogy én kényszerültem, – nem lehet csodálni, ha az ember jóformán
maga is tatárrá lesz. Az az igazi incognito, mikor az embernek az idegen
alakban is teljes öntudata van még hajdani lényéről, az csak igen rövid
ideig tart: az elszakadottság, s idegen elemek szünetnélküli környezete
akarva nem akarva átalakítják az embert. Az utazó hiába daczol ez
átváltozással, – a jelennek fris benyomásai háttérbe szorítják a multat,
s ezen állét, akaratunk ellenére, valóságossá változik.
Barátaim azonnal észrevették e változást lényemben és modoromban, s ez
nem kevés mulatságot szolgáltatott nekik. Nevették köszöntéseimet,
beszédközben alkalmazott taglejtésemet, járásomat s kiváltképen
felfogásomat; sokan még azt is állították, hogy arczkifejezésem is
tatárjelleget öltött, s szemeim egy pár vonallal ferdébben állanak mint
annak előtte. E megjegyzések néha a legkedélyesebbek valának, s magamat
is mulattattak; de lehetlen egyszersmind be nem vallanom, mily különös
érzelmet gerjesztett bennem az a gondolat, hogy ezután ujra az európai
életmódhoz kell hozzászoknom. Eltekintve attól, hogy a hetekhosszat egy
helyben való nyugton maradás egészen különösnek tetszett, sok olyan
európai szokás volt, mibe nem egy könnyen tudtam bele találni magamat.
Kiváltkép a ruhák valának azok, melyeket igen szűkeknek és szorosaknak
találtam, s a hajazat, melyet mostantól fogva növelni kezdettem,
valóságos tehernek látszék fejemen, s ha egy szobában több európai volt
jelen egyszerre, kik élénk vitatkozásokat hasonló taglejtésekkel
kisérték, mindig azt hittem, már már hajba kapnak egymással. S hát még a
persa szolgálatban álló franczia tisztek feszes maguktartása és szilárd
lépése, milyen furcsának látszott az én nekem! Bárha igen örültem
európai földieim büszke, feszes maguk viseletének, ez sokkal nagyobb
ellentétet képezett a középázsiaiak vontatott görbedt járásával, melyhez
szemem annyira hozzászokott s melyet én magam is elsajátítottam, sem
hogy a legnagyobb mértékben fel ne tünt volna. Messze vezetne leirnom
mindazon benyomásoknak egész sorát, melyeket Iran fővárosa reám
gyakorolt. A ki nyugat és kelet különbségét ismeri, annak alig szükséges
mondanom, hogy Teheran, Bokharához képest, valóságos Párisnak látszék
előttem. A teherani persa világ bámulása igen nagy volt midőn kalandom
szerencsés végződéséről értesült. A ketman (az Iszlam által
engedményezett alakoskodás) igen jól ismert és begyakorolt tudomány bár
a keletieknél, de még is megfoghatatlannak látszék előttük, hogy ebben
egy frengi is oly kitünő legyen. S bizonyára az általam elért sükert nem
is irigylették volna annyira, ha különösen jó tréfának nem látszék vala
előttük, mit én, halálos ellenségeiken, a szunníta tatárokon elkövettem.
Bárha Persia a turkesztani sivatagok legközelebbi szomszédja is,
mindazáltal igen zavart és mesés fogalmakkal birnak felőlök. A félvilág
hozzámtódult tudomást szerezni magának mindenekről. Több miniszterhez
meghivtak, sőt végre még azon magas szerencsében is részesültem, hogy ő
felségének a királynak, a világ forduló pontjának, az egész világegyetem
legmagasságosabb uralkodójának is – mint őt a persák nevezik –
bemutattattam. Hosszadalmas czerimoniákat kellett végig játszanom, mig
végre a palota kertjében ott állottam az ifjonti Naszer eddin Sah előtt,
s azon bizalmas felszólitást nyertem, vázolnám előtte utazásom
éleményeit. Nagy tüzzel feleltem meg kötelességemnek, s a körülálló
miniszterek nagy szemeket meresztettek, – nem győzvén eléggé csodálkozni
a fölött, mint utóbb megértém, hogy én minden remegés nélkül megállani
mertem a király előtt, kinek fenséges tekintete, máskülönben, még a
legbátrabbat is meg szokta rendíteni. A királynak egyébiránt úgy látszék
megtetszett előadásom, minthogy egy rendjelnek, s a mi még becsesebb,
egy persa shawl nékem adatását rendelé el. Az elsőt, egy egyszerü ezüst
darabot megkaptam ugyan, azonban az utóbbit, melynek legalább is 50
arany az értéke, a miniszter, ugy hiszem, jobbnak látta magának
megtartani, a mi a teherani udvarnál egyáltalában nem tartozik a
ritkaságok közé. A király ő felsége lehazudja és megcsalja minisztereit,
mit ő excellentiáik azután, fájdalom nem a maga helyén, hasonló módon
viszonoznak. Alárendelt hivatalnokok megcsalják a népet – ez viszont
azokat. Ebben az országban minden hazudik, csal és ámit, s ez a világ
legtermészetesebb cselekvési módjának tartatik, a becsületesen
cselekedőt ellenben, nagy bolondnak vagy eszelősnek nézik.
Hogy a most mondottakra világositó példával szolgáljak, csinos kis
történetecskét akarok közleni, mely teherani tartózkodásom alatt fordult
elé. A király – a mint tudva van – igen kedveli a vadászatot, s maga is
igen jó lövő, a ki az évnek legalább is két harmadát ilyes
kirándulásokon tölti, nem csekély bosszuságára udvari tisztségének, kik
a harem puha párnáit, az izletes konyhát, s más egyéb élvezeteket, ilyen
alkalommal sátorozással, órákhosszat tartó lovaglással s szegény
parasztkonyhával kénytelenek felváltani. Visszatérte után a király
rendesen az európai követségeket is meg szokta ajándékozni a vadászati
zsákmány egy részével, a mit általában igen nagy szerencsének tartanak.
De a jó követeknek, a királyi kéz ejtette nyulakért, foglyok s más egyéb
vadért tetemes enamval (borravaló) kell az átadót megajándékozniok.
Eleinte még csak szivesen türték e kellemetlenséget, de a midőn e
királyi küldemények már már igen gyakoriakká kezdének válni, azon
meggyőződésre jutottak az illetők, hogy a királyi szolgák, uruknak hire
és tudta nélkül, a piaczról hozzák ezeket az ajándékokat, csupán csak a
gazdag borravalóért. Megkérték tehát a külügyminisztert, lenne szives
ennek utána, ezen küldeményeket, hitelesség okáért, néhány sor irással
kisérni. Ez ugyan használt egy ideig, de az ajándékok nem sokára még
gyakoriabbakká váltak. Szorgosan utána láttak aztán, s ime kiderült,
hogy a miniszter ő excellentiája egy gyékényen árul a királyi
cselédséggel, ő irja a piaczon vett ajándékok mellé a hivatalos
czédulákat, s a nyereségben aztán velük együtt osztozik. Mindezt pedig
pompás tréfának tartották, hogy ők most hogyan rászedték a frengiket, s
mikor a királynak tudomására esett, maga is igen jó izűt nevetett rajta.
A közeledő tavaszt bevárandó, Teheranban két hónapot kelle töltenem. Az
idő a lehető legkellemesebben múlt e kis európai gyarmatban. –
Visszatértem őszinte örömet gerjesztett, s egyik a másikkal versenyzett
hogy szerencsét kivánjanak, s ott tartózkodásomat különféle
előzékenységgel megédesitsék. Az illető követségek nem mulaszták el
kormányaikat sajátságos kalandjaimról tudósítani. Nekem ugyan igen
furcsának látszott az egész; egyáltalában nem tudtam felfogni, mi
rendkivüli van a keresztül játszott dervisszerepben, s csodálkozással
tapasztaltam, hogy távozásomkor el valék látva Franczia és Angolország
legtekintélyesebb kormány férfiainak szóló ajánló levelekkel.
Kiváltképen meghatott azonban magyarországi földimnek, Szántó urnak
részvéte, ki a persa fővárosban a szerény szabómesterséget üzi. E
sajátságos ember, ki egy tiszamenti faluban született, a katonai sorozás
elől menekvendő, megszökött, minthogy kényelmesebbnek tartá a könnyű
tűvel tartani fegyvergyakorlatokat, mintsem a nehéz puskával. Eleinte
Konstantinápolyba ment, onnan Kis-Ázsián át Arabiába, onnan ismét
Délpersián keresztül Indiába, s még pedig nagyobbrészint gyalog. Már
Khina fővárosa felé akart indulni, midőn értésére estek a hazájában
1848-ban történt forradalmi események. Ezen hirek annyira fellelkesiték
a hazafias lelkü szabómestert hogy a hazatérésre határzá el magát, a
szabadság zászlaja alatt küzdendő. Azonban Indiától Európa igen messze
van, kivált ha az ember csak vitorlás hajón teheti meg az utat, s igy
Stambulban már a világosi katasztrophának hirét kellett hallania.
Megcsalatkozva reményeiben, ujra megragadta tehát a vándorbotot és a
varrótűt, s Tebriszen keresztül Teheranba utazott, hol véle én is
találkoztam. Különösen csodálatos volt beszéde, mely mindazon szólamokat
egyesité, miket a különböző országokban sajátjává tett. A beszélgetés
elején még csak ment a dolog úgy a hogy, de mihelyt tűzbe jött, német,
magyar vagy franczia szavakat kevert a török, arab, persa, kurd és
hindosztaniak közé, ugy hogy az ember feje egészen belekábult, és össze
kellett szedni annak minden nyelvtudományát, a ki őt meg akarta érteni.
Becsületes szive tulboldog volt, midőn földiének szerencsés menekvéséről
értesült s igénytelen vagyoni állapota daczára, minden áron egy
nadrággal akart megajándékozni, s minthogy ezt én egyáltalában el nem
fogadhatám, rábeszélte tatáromat, hogy legalább az vegye el ajándékát. A
közép ázsiai hangosan felkaczagott a neki oly nevetségesnek látszó
ruhanémü fölött, s mikor csupa kiváncsiságból magára vette, a jó Szántó
magán kivül volt örömében és büszkeségében, hogy ő a legelső a világon,
a ki egy tatárt nadrágba bujtatott.

VII.
Azon európaiak között, kikkel Teheranban találkozám, Bloqueville urat
meg kell még emlitenem, e minden fényképészek legdrágábbikát, ki a Sah
szolgálatában részt vett egy a Turkomanok ellen intézett hadjáratban,
ott azonban fogságba esett, és 10,000 arany roppant összegen kellett
kiváltatnia. Bloqueville ur, tetőtől talpig franczia nemes ember, e
mellett becsületes, derék fiú, kalandvágyát kielégitendő, egy varga
betűt tett a belle Perse felé. Az orvosi pálya, az európaiaknak majdnem
egyetlen foglalkozása keleten, igen profan valaminek látszék előtte. S
végre is a photographiát találta olyannak, mi e tájakon még kevésbé
kiaknázott müvészet. A király haladéktalanul szerződteté s harczfestész
minőségében a khoraszani hadsereghez csatlakozott. Hogyan örülhetett a
király előre, arra a gondolatra, hogy diadalmas hadseregének hőstettei
immár megörökítetnek, mely sereg minden tagja egy-egy Rusztem gyanánt
iratott le előtte.
Fájdalom, hogy a sors könyvében egészen másképen volt feljegyezve. A
huszonötezer Rusztemet, 5000 turkomán rabló támadá meg és tönkre verte.
Nagy részük elfogatott, s minthogy a foglyok roppant száma nagyon
lecsapta árukat, közülök 5–6 arany váltságdijért sokat vissza lehetett
váltani. Bloqueville úr is majdnem megszabadult már ezen az áron,
azonban a turkomanok kieszelték, hogy a szőke fürtös ifjuban bizonyára
valami külföldi növény lappang. Többet követeltek tehát érette, s
minthogy a turkoman követelés minden persa vonakodás után növekedék, a
teherani udvarnak végre be kellett nyugodnia 10,000 aranyat tenni le a
franczia alattvalóért, a mire bizonynyal rá nem állottak vala, ha a
szajnaparti nagy sah, követe Bellaunay ur által azt nem üzeni: „Ha
aranyotok nincsen, majd én szuronyokat kölcsönzök. A másfél évig tartó
alkudozás alatt, Bloqueville urnak, a hajdani testőrtisztnek igen sulyos
állapota volt, és elég módja kitanulni azt, mennyi különbség van egy a
Champs Elyseén élő gentilhomme, és a nyakán kezén nehéz lánczot hordozó
turkoman rabszolga sorsa között. Hányszor gondolhatott a szegény
franczia a szép Párisra, midőn rongyokba burkolva, s hidegtől reszketve,
valami szegényes turkoman sátorban költé el lóhúsból készült
cotelettejét. Igazán sokat szenvedett, s mikor engem, bajtársát ujra
meglátott, sirt örömében. Ő tökéletesen ismerte, mi a középázsiai élet,
s ő tudta legjobban felfogni azokat a gyötrelmeket, melyeket nékem kell
vala kiállanom.
Minthogy épen turkomanokról beszélünk, nem hagyhatom emlités nélkül,
hogy néhányan a puszták e fiai közül, megérkeztemről értesülvén,
Astrabadból, hol üzleti ügyek miatt tartózkodtak, hozzám jöttek s a mi
igazán különös – tőlem a fatihát (áldást) kérték.
A mint álliták, minden fatihámnak igen szerencsés hatása volt, és
Gömustepeben égnek a vágytól engem ujra láthatni. S bárha európai
öltözetben voltam, a puszta fiai mély alázattal borultak le előttem; én
áldást mondtam rájuk, egy pár koránverset idéztem; s ők egészen épülten
távozának. Ez volt az utolsó formaszerüség, melyet alkalmaztam, s
vallásos nevezetességem gondolata ujra phantasztikus rajongásokra
vezetett. Kevessé több kalandorsággal és vakmerőséggel mit ki nem
lehetne vinni e babonás nomadok között! A keleti hősök pályafutásának
rendesen ez a kezdete. Az ember rejtélyes, varázshomályba burkolózik,
százan és százan követik aztán, s csak akarni kell és mindenható
parancsnokukká válhatunk.
A tavasz első szellőlegyenésével búcsut mondtam Persia fővárosának, az
igazi keleti müveltség ezen székhelyének s a szokott póstauton Tebriz,
Erzerum és Trebizondon át a fekete tenger felé haladtam. Ha Meshedtől
Teheranig elég jól fel valék szerelve mindennel, keleti utazó állásához
képest, innen tovább az európai touristák minden kényelmével
rendelkezhetém. Jobb lovaim és fegyvereim voltak, több pénzem, s a mit
könnyü elgondolni, személyem iránt több tisztelet és megkülönböztetés.
Ugy szólván játszva értem el Persia határára. Azon rendkivül barátságos
fogadtatás a tebrizi európai koloniában, s kiváltképen az angol consul
barátságos asztalánál felhangzó champagnei pohárcsengés, amaz örömek
előjelei valának, melyek reám nyugaton várakoztak. A képzelem, boldog
reménység legszebb szineivel a legvonzóbb képeket varázsolá elém, melyek
a Kaleidoskop tarka idomzataiképen kápráztak ittasult szemeim előtt, s
bármennyivel többet adott is utóbb a valóság, várakozásom fölött, még is
boldogabb voltam akkor, midőn jövendőmet rózsás varázs szinekben
sejtelemszerüen a phantasia festette elejbem.
Mikor Azerbajdsan keleti határán átléptem azt a halmos tájat, mely a
török Kurdisztanba vezet, meg nem állhatám, hogy vissza ne fordúljak s a
végbucsu még egy tekintetét ne vessem Iran földére. Iran, a keleti
czivilizatio minden hibáival és kinövéseivel, még is csak mindig érdekes
ország leend az európai utazóra nézve. A képmutatás és kétszinüség,
miket itt a hosszas és régi zsarnokság teremtett, bárha megvetésre
méltók is szemeinkben, s bárha az irani nép udvarias modorát és kitünő
szellemi képességeit háttérbe szoritják is, mind a mellett egész keleten
csak az egy Iran az, hol e tehetségek s a magasb müveltségre való
törekvés, királynál ugy mint a pórnál, feltalálhatók. A keleten határos
tartományok nyers és vad szokásai – bárha némi különbséggel – a nyugati
határokon is észrevehetők. Kis-Ázsia kurdjai és ozmanjai, annyira
mögöttük állanak a persáknak, mintha egészen más anyagból volnának
faragva. Bizonyos igazság, hogy az ázsiai műveltségnek Iran a
kutforrása, s mind e mai napiglan majd nem egyedüli székhelye.
Mikor Trebizondhoz közel, az Erzerumba vezető nyári uton, a pontusi
hegység azon meredek lejtőjére értem, honnan a fekete tenger már
látható, azon helyre, melyről Xenophon a 10,000-nek visszavonulásáról
szóló leirásában oly lelkesülten emlékezik, ott az Euxinus setét kék
árjaiba utólsó ábrándos álmaimat eltemettem. Mily elfogódott szivvel
vettem bucsút két évvel ezelőtt e helytől, mily nehezen tudtam megvállni
a Lloyd társaság hajójától melynek lobogója még sokáig hivógatólag
lebegett felém. S ma ujra megláttam ezen lobogót, ugyanazon kikötőben, s
mi több, ugyanazon hónapban. Mennyivel más érzelmek ostromolták most,
ennél a tekintetnél, szivemet! Azon partra jutni, hol a már-már utra
kész gőzhajó horgonyoz, majd annyit jelent, mint Europa közepén lenni. S
kivált ha még oly szerencsés az ember, hogy a pompával és kényelemmel
berendezett Lloyd gőzösön külön cabinban kelhet utra, semmi sem oly
könnyü mint az európai életbe teljesen beleképzelni magunkat, bárha
talan kitüzött czélunktól még néhány napi távolságban volnánk is.
Mithridatesz ősi székvárosában csak két napot töltöttem, s miután,
néhány kevésnek kivételével, miket kedves ereklyék gyanánt megtartottam,
majdnem minden uti podgyászomat eladtam volna, Május közepe táján, az
„Il Progresso“ gőzösre keltem. A hajó, gyorsan szegve a habokat, a
délnek eső Bosporusnak tartott; mindig nagyobbá és nagyobbá lőn a
távolság, mely a Pontus partvidékétől elválasztott s tekintetem sokáig
fájdalmasan csüggött azon. Itt kezdtem meg egykor egész a Timur távol
eső fővárosáig terjedő vándorutamat, s itt is végződék az. Lelkem előtt
még egyszer átvonultak a multak képei, mosolygók és komolyak, mint a
minők a valóban is valának. De csakhamar felserkentem álmodozásaimból,
tekintetemet elforditám a multról és Ázsiáról, s arra szegtem irányát,
hol jövőmnek kell virúlnia – Európa felé.
You have read 1 text from Hungarian literature.
  • Parts
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 01
    Total number of words is 3743
    Total number of unique words is 2058
    22.5 of words are in the 2000 most common words
    32.1 of words are in the 5000 most common words
    37.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 02
    Total number of words is 3831
    Total number of unique words is 2042
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    34.2 of words are in the 5000 most common words
    39.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 03
    Total number of words is 3889
    Total number of unique words is 2084
    24.1 of words are in the 2000 most common words
    33.5 of words are in the 5000 most common words
    39.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 04
    Total number of words is 3840
    Total number of unique words is 2021
    25.6 of words are in the 2000 most common words
    35.0 of words are in the 5000 most common words
    40.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 05
    Total number of words is 3937
    Total number of unique words is 2107
    28.7 of words are in the 2000 most common words
    39.2 of words are in the 5000 most common words
    44.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 06
    Total number of words is 4018
    Total number of unique words is 2113
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    40.8 of words are in the 5000 most common words
    46.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 07
    Total number of words is 3982
    Total number of unique words is 2109
    28.9 of words are in the 2000 most common words
    40.1 of words are in the 5000 most common words
    45.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 08
    Total number of words is 3953
    Total number of unique words is 2165
    26.9 of words are in the 2000 most common words
    37.9 of words are in the 5000 most common words
    43.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 09
    Total number of words is 3982
    Total number of unique words is 2098
    26.8 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    45.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 10
    Total number of words is 3940
    Total number of unique words is 2014
    28.6 of words are in the 2000 most common words
    39.4 of words are in the 5000 most common words
    45.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 11
    Total number of words is 4024
    Total number of unique words is 2093
    27.2 of words are in the 2000 most common words
    37.7 of words are in the 5000 most common words
    42.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 12
    Total number of words is 4038
    Total number of unique words is 2147
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    44.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 13
    Total number of words is 3992
    Total number of unique words is 2083
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    46.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 14
    Total number of words is 4042
    Total number of unique words is 2062
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    41.5 of words are in the 5000 most common words
    47.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 15
    Total number of words is 3956
    Total number of unique words is 2000
    26.8 of words are in the 2000 most common words
    38.4 of words are in the 5000 most common words
    44.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 16
    Total number of words is 3897
    Total number of unique words is 2145
    26.6 of words are in the 2000 most common words
    37.7 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 17
    Total number of words is 3927
    Total number of unique words is 2123
    27.9 of words are in the 2000 most common words
    39.8 of words are in the 5000 most common words
    46.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 18
    Total number of words is 4046
    Total number of unique words is 2027
    29.2 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    46.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 19
    Total number of words is 3980
    Total number of unique words is 2048
    27.3 of words are in the 2000 most common words
    38.1 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 20
    Total number of words is 3918
    Total number of unique words is 2196
    25.6 of words are in the 2000 most common words
    35.6 of words are in the 5000 most common words
    42.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 21
    Total number of words is 4004
    Total number of unique words is 2168
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    38.2 of words are in the 5000 most common words
    44.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 22
    Total number of words is 3584
    Total number of unique words is 1951
    29.2 of words are in the 2000 most common words
    40.2 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.