Vándorlásaim és élményeim Persiában - 21

Total number of words is 4004
Total number of unique words is 2168
28.5 of words are in the 2000 most common words
38.2 of words are in the 5000 most common words
44.4 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
mollahnak, majd zarándoknak mondta magát. Emberekkel, kik a legbensőbb
viszonyban éltek egymással, kik apa és fiúnak, vagy testvérekül mutatták
be magukat, s mikor Persiába jutottunk, oda hol a középázsiai
terrorismus megszünik, az egész világ egyszerre átváltozott. A kit
koldusnak ismertem, gazdag kalmárrá alakult, a kereskedő viszont szegény
kalandorrá. Az előbbi látszólagos urává tette utjaközben az utóbbit,
hogy a sovár tekinteteket elfordítsa magáról. Kemény földön aludt, mig
képviselője gazdag nyugágyon pihent. Azok kiknek nyelvéből, arczából,
öltözetéből a középázsiait véltem kivehetni, egyszerre telivér persákká
váltak, s s ezen átalakulások e mellett oly tökéletesek, oly
csalékonyak, hogy az ember előbbeni legjobb ismerősét is alig mert ujból
megszólítani, szakadatlan csalódások képe környez bennünket, s igy
magasan dobogott fel szivem azon gondolatnál, elhagyom nemsokára a
csalódások és alakoskodások ezen világát, s nyugat felé vonulok, mely
minden büne és minden visszaélései daczára oly végtelen magasan fölötte
áll az őskeletnek; nyugat felé, hol az én hazám, vágyaimnak forrón
óhajtott czélja feküszik.
A kormányzó helytartó által jól fogadtatva, megtiszteltetésekkel és
ajándékokkal elhalmozva nyugodtan foghattam hozzá, Teheran felé
folytatandó utamra felkészülni. S bárha ez utóbbi város, Meshedtől
harmincz napi járásra fekszik, s a tél e hosszas úton való lovaglást
jóformán kellemetlenné teszi, mégis tulboldog valék abban a pillanatban,
mikor a városkapun át kilovagoltam.
Mielőtt a szent városnak végbucsut mondék, kirándulást tettem
Firduszinak, a legnagyobb iráni bardnak sirjához, melynek helyét a
várostól nyugotra fekvő Tusznak romjai közt mutatják. A sir igen
igénytelen s pedig alatta a világ egyik legnagyobb nemzeti költője
fekszik, ki népének történetét 60,000 versben énekelte meg, a nélkül
hogy nyelvezetébe kettőnél több idegen – arab – szót vegyített volna, s
pedig azon idők persa – szólama, mint a jelenkori is, – tiz szó között
bizonyára legalább is négy arábot tartalmaz. Ő hiv iráni akart maradni,
s gyalázatnak tekinté, népe elnyomóinak nyelvét használni. Firduszi
jellemére nézve is valóságos ritkaság Ázsiában. Szultán Mahmud a
Ghaznevita, a megigért nagy összeg helyet csupán 30 drachmát küldött
neki. A költő sértve érzé magát, s a minthogy épen fürdött szolgái közt
osztá szét azonnal az egész küldeményt. Utóbb mondják, a fejedelem
megbánta volna tettét; s mikor aztán egy kincsekkel megrakott karavant
küldene hozzája ez épen a költő temetési gyászmenetével találkozott.
Leánya is visszautasitá a hálátlan fejedelem adományát. A kincset
visszavitték; a költő becsületben halt meg; de a fejedelem nevét örök
gyalázat bélyegzi, mert az a satira:
„Oh Sah Mahmud, ha te senkit
nem félsz, féld az Istent!“
még soká, soká élni fog a nép ajkain. Mily roppant különbség a nagy
költő és a mai persák között!

III. Teheran felé.
Persiában, valamint minden az uralkodó személyétől függ, épen úgy az
utak biztonsága és kényelme is a tartományt kormányzó tiszteknek
tulajdonítandó. Meshedből Teheranba utazni, mindig vakmerő vállalatnak
szokott tekintetni; de kiváltképen Khorazan az, hol a Turkomanok,
Beludzsok és Kurdoktól való félelem, főleg a félénk persának, nem
csekély aggodalmat okoz. Azon időben mikor én tettem meg ez utat, e
vidéken Murad Mirza parancsnokoskodott, ki az ország kardjának
nevezteték. Erélyes és tehetséges férfiú volt, s egyéb magasztalásokon
kivül, mikkel őt méltán illeték, szokott mondás vala: „hogy valami kis
gyermek is nyugodtan haladhatna az uton, aranynyal telt tányérral
fején;“ – egyrészről legméltóbb elismerés, az ország biztonsága
érdekében elkövetett fáradozásait illetőleg, más részről a legnagyobb
felbátorítás az általános közlekedésre.
Jó kedvüen keltem útra, tatárom társaságában. Nisapurba két út vezet: az
egyik hegyes tájon, a másik valamivel síkabb dombvidéken. Az utóbbit
választám. Jó paripámon haladva, tatárom kiséretében, kinek lova a
szükséges utazási készletekkel megrakva gazdagon, a szerencsés
visszatérés érzelmei, s a jól felszerelt utazás kellemei ritka
vidámságra gerjesztének. Az ember rendesen találkozik zarándokok vagy
árúczikkek Karavanjaival, s ilyen alkalommal rendesen kölcsönös
köszöntés szokott történni. Mily nagy volt bámulásom, midőn az egyik
Karavannak, mely déli Persiából a szent város felé vonult, vezetőjében
ugyanazt a sirazit ismertem fel, kinek társaságában két évvel az előtt,
Persepolis, Naksi Rusztem, s a felséges Hafiz szép szülővárosának
romjait szemlélgetém. Ha az ember Ázsiában valakivel huzamosb ideig
utazik együtt, azokat már fél rokonoknak szokás tekinteni. A becsületes
sirazi kimondhatatlanúl örvendezett, a mikor felismert; a Karavannak
bele kellett nyugodnia egy kis óranegyednyi megállapodásba, s mig mi a
homokos földön a barátságos Kaliant (a persa pipát) szippantgattuk, a
szép multnak sok kedves képe elevenült meg lelkem előtt. Felséges
emlékei az ó persa czivilisatiónak! Mennyire áthatott; mennyire
fellelkesített a reátok való visszaemlékezés! Valerian, lánczaival,
Sapur, büszke alakjával, a jótékony Ormuzd, mind e művészi domborművek
délibábként látszottak előttem lebegni a levegőégben; de most ezerszerte
nagyobb volt varázsuk, hiszen a mesés Baktria és Sogdia – e rémhelyek
még a nagysándori csapatokra nézve is – hátam mögött valának.
Meg kellett igérnem a jó sirazinak, hogy szülőföldét nem sokára ujra
meglátogatom; s miután az igéret őt megnyugtatta volna, elváltunk. Ily
vidám haladásközben töltvén az első napot, – ez épséggel sem fárasztott
ki engemet; éjszakára a Serif Abad állomásra érkeztem. Ez az első est
volt, melyet jól felszerelt utasképen töltheték. Eddigelé a fát és
lisztet össze kellett elébb koldulnom, s a nyughelyért áldást és imákat
mondanom; félnem kellett, hogy a házból étlen fognak elutasítani. Most
azonban úr voltam; büszkén lovagoltam be a póstaházba s nyers hangon
foglaltam el a szállást; mert bárha külsőmre nézve egészen keletinek
látszám is, a póstamester csakhamar észrevette, hogy olyan utazóval van
dolga, ki szabadon rendelkezik az élet hatalmas varázsitalával. S mit
meg nem tenne a persa pénzért! Tatárom izletes estebédet készített;
rizs, czukor, zsir, hus – volt minden bőven; a szegény jó özbég szemei
örömtől csillogtak, midőn, a multak emléke mellett, az őt körülvevő
gazdagságra tekintett; s vacsoránk is, bárha nem is lukullusi, mind a
mellett elég jó volt, legalább egy persa állomáshoz aránylag.
A jövő reggel, a 9 mértföldre fekvő Kademgiah-ba kell vala eljutnunk.
Khoraszanban kilencz ferszakh igen sok, a mint a példabeszéd tartja:
abban a tartományban oly végtelen hosszú a mértföld mint az
asszony-csacsogás, és a ki mérte, annak elszakadt a láncza. Az európai
utazók általában sokat panaszkodnak a hosszadalmas utakról. De mi volt
nekem mind ez aprócseprő nehézség, a ki a gyötrelmes Turkesztanból
érkezém. Egészen egyedül tatárommal, jól fegyverkezve és lóval ellátva,
még csak most élvezém igazán a valódi utazás örömeit s oh, ti, a kik a
zárt waggonban, a legforróbb juliusi melegben a kormos, poros conducteur
arczában vagytok kénytelenek gyönyörködni, tudjátok-é ti mi az igazi
utazás? Jobb a ti kitömött támlányszékeiteknél a jó nyereg. Az ember
szabadon mozog, minden akadály nélkül; „Bädekerje“ – a kantárszár,
törvénye a kard, s hatósága – a mely védi – puskája; szabad vele
mindenki, de ő is szabad mindenkivel; s ha még az ország nyelvét és
szokásait is ismeri, ha tolmácsot, ajánló iratokat és védőrséget
nélkülözhet, – akkor – utazása, valóban felséges! Egész nap a
szabadlégen lévén, déli nyugalma kétszerte oly édes, s ki irhatná le az
estnek boldogságát, mikor az utas a pihenő helyen ott ül közel legelésző
lovához, nyerge és utikészleteitől környezve, szemben a vigan lobogó
tüzzel, mely estebédét késziti! A leáldozó nap bucsúsugárai hiába
versenyeznek, az örömnek azon fényével, mely szemeiből tündököl! A napi
járat után oly mondhatlanúl jól esik az estebéd! A szabad égboltozat
csillaghimes mennyezete alatt százszorta üditőbb az álom, mint a
herczegileg berendezett hálószobák pazar-fénynyel elhalmozott
nyugágyain!
Kademgiah, második állomásom neve, lábnyomot jelent, és szent
bucsújárási hely, hol a vallásos meggyőződés a kemény márványkövön az
egykor ott állott Ali lábnyomait véli felfedezetteknek. Az ilyen szent
lábnyomok Keleten nem tartoznak a ritkaságok közé. Keresztyének,
mohammedanok és budhaimádók egyaránt szenteknek tartanak ilyeket,
számtalan ilyen találkozik s én csak mindig azon csodálkoztam, hogyan
lehetnek e csoda emlékjelek oly tágas terjedelmüek, hogy az ember
hajlandó lenne inkább valami óriás elefánt lábnyomainak tartani. De a
vallásos rajongásnak kevés gondja van a logikára és az alaki szépségre.
Sirázban példáúl, van egy három lábnyi hosszú ilyen lábnyom; a heráti
szinte akkora; igy a Sinai hegyen is, – a távoli Khotenben s a khinai
tatárságban hasonlóképen mutatnak ilyen lábnyomokat, mely utóbbit a
hagyomány szerint a szent Dzsafer Bin Szadik hagyta volna. Ezzel a
szőrszálhasogatással azonban keveset gondol a jámbor. Mundus vult
decipi, ergo decipiatur.
Ezen szent helyek véduralma alatt sok és számos tanya áll a kegyes
zarándokok számára. Ezek egyikét én is elfoglalám egész kényelemmel, s a
nyárfák árnyékában már-már thea iváshoz fogtam, midőn egy pap jelent
meg, engemet fontos – kegyes arczczal a szent hely megszemlélésére
serkentgető. Minthogy a papnak ez időszerint egy csésze theára volt
szüksége, ezen óhajtását teljesítém. További tolakodása azonban azt
bizonyítá meg előttem, hogy bizonyos pénzbeli kivánságai is volnának, s
miután a hideg márványkő, mely a szent nyomokat viseli, annyival kevésbé
érdekelt, minthogy utam közben sok ilyent volt alkalmam megismerni, mit
tehettem egyebet, mint néhány kran (frank) odavetése által a vendégtől
és a szent kötelesség teljesítésétől megmenekülnöm.
A harmadik napijárat alacsony dombvidéken vezet át, az egész Persiában
sőt mondhatnám az egész Ázsiában oly hires Nisapur síkon. Dzsölgei
Nisapur (Nisapur síkja) a persa szemében a szépség és gazdagság ne
továbbja. Neki ott tisztább a levegő és illatosabb mint bárhol máshol,
ennek vize legédesebb a világon, ennek terményei páratlanok az egész
teremtésben, s ha még büszke örömmel odamutat az éjszakkeletre fekvő
hegységre, mely türkisbányákban és nemes érczekben bővelkedik: – könnyen
érthető, hogyan tündökölhet szeme a mikor szülőföldének e tájékáról
beszél. Reám, mind a sík, mind a közepén fekvő város kellemes benyomást
gyakorolt ugyan; de épenséggel sem valami elvarázslót. A történelmi
nevezetességek eszembe sem jutottak volna, ha utközben egy persára nem
akadok, ki az idegent csakhamar felfedezvén bennem, közelebb jött
lovával, s minden felkérés nélkül tulságos áradozással eldicsérte
szülővárosát. „Mit használnak szavaid! – kiálték – Nézzed e szétszórt
romokat! Mered-e ezt virágzó állapotnak mondani? Nézd e védbástyákat,
miket a földmüves a turkomanok rablásai ellen emelt, ezt mondod-e te
virágzó műveltségnek?“ De a persa nem hagyta magát zavarni és
megjegyzéseimre süket maradt. Hogy a műveltség képe teljes legyen, az
iráni szemeiben, a romoknak nem szabad hiányozniok, s minden gúnyoros
megjegyzésem daczára ezernyi faluról és vízvezetékről szólt, mik e
síkságon találhatók.
Nem sokkal jelentékenyebbnek találtam magát Nisapur városát is. A bazar
meglehetősen tele van európai és persa árúczikkekkel, s még is hiába
keresi itt az utazó a gazdagság és építészeti emlékek azon nyomait,
miket a keleti történészek oly annyira magasztalnak. A város egyedüli
nevezetességét a türkisz köszörüsdék képezik, minő több van itt.
Természetes állapotában ez ékkő szürkés szinű, s azon annyira magasztalt
égszin kék szinezetét, csak is gyakori köszörülés után nyeri. Minél
setétebb kékje, minél magasb az alakja, minél simább a felülete, becse
annál nagyobb. Az ereket már hibákúl tekintik; különös tünemény, hogy
némely kő, egy pár nappal a köszörülés után szinét elveszti. A
tapasztalatlan vevő, ki előtt e körülmény ismeretlen, a persa
csalárdságnak igen könnyen áldozatává lesz, s nem egy zarándokkal
történik meg, hogy Nisapurban a legszebb azurkék türkiszeket veszik, s
mire hazaérnek, azokat, mint bádgyadtakat és szinükhagyottakat akár
elvethetik. E bányák ma már távolról sem oly jövedelmezők mint
annakelőtte, miután mind valamennyi együttesen, kétezer arany csekély
árért van bérbe adva; s maga a türkisz kereskedés is, mely hajdan
Európával, kiváltképen pedig Oroszországgal nagyban üzetett, igen nagyon
csökkent.
Mielőtt Nisapurt elhagynók, még két hirneves költőről kell
megemlékeznünk, kiknek sírjai által Iran ezen városa nem kevéssé érzi
magát megtiszteltetetnek. Az egyik Ferid ed din Attar a nagy mystikus és
bölcsész, ki a Mantik et tejr (madarak logikája) czímű érdekes munkát
írta. Ebben a tollas világ minden faja fel van sorolva, melyek lételük
oka megtudásának kiváncsiságától gyötretve, epedő ajakkal keresik az
igazság forrását. Ez a fontos kérdés, – sast, keselyüt, sólymot, hollót,
galambot, gerliczét és csalogányt, – s mind valamennyit egyaránt
érdekel. Hudhudot, Salamon varázsló madarát mint tanítót, keresik fel, a
mely mindentudó, s a legcsudálatosabb párbeszédekben tőle kérnek
tudósítást a kivánt dolgok felől. Ő a szerény szerepét játszsza, bölcs
tanácsokat ád, s arra az ösvényre vezeti a tömeget, a mely Szimurghoz, a
keletiek phönixéhez visz, mely egyszersmind a legmagasb világosság
jelképe is. Hogy a madarak az emberiséget jelentik, Hudhud a prófétát,
és Szimurg a legfőbb istenséget, az magától értetik. A mű, pompás keleti
képdússága és számos szép egyes részlete által igen jelentékeny és
nagyon érdekes.
A másik költő, kinek tetemei Nisapurban pihennek, Khijam, az előbbinek
merev ellentéte. Valóságos atheista, a mint a mi kegyeseink mondanák,
Mohammed és az Iszlam gonoszajkú gunyolója, ki a legnagyobbat és
legszebbet lábbal tapodja, s gúnynyal és szégyennel tetézi a legszentebb
törvényeket és rendeleteket. Mind a mellett Khijam ép annyira
olvastatik, mint a másik; s épen Persia azon országa Ázsiának, mely
minden szélsőséget képviselvén, a keleti jelleget legvilágosabban
feltünteti. Itt az istentagadó, – és a meggörnyedt kegyeskedő, nem is
valami szerfölötti szenvedélyességgel, érintkezik egymással. Igen,
Persia, leghívebb képe a keleti életnek.

IV.
Az ut, Nisapurból három napi járatig tart Szebzevárig. A közbeneső
állomásokat sokan leirták már, nem is valami különösen érdekesek, úgy
maga a város sem, mely erős kőfallal körülvéve, meglehetősen termékeny
síkságon fekszik. Szebzevártól négy nap kell Mezinanig, melyet nevezetes
állomásnak tartanak, minthogy itt kezdődik Khorazan négy rém-statiója,
Abbaszabad[23], Mijandeschd, Mejame és Sahrud. Ez Persia négy
rémállomása, – ki ne hallott volna felőlük? Oly gazdagok a
veszedelmekben, s a tarka, regényes történetekben, hogy méltán az iráni
nép Scyllája és Charybdiszének mondhatók; a ki nagy bátorságról akar
szólani, nem szabad naplójából e négy nevet kihagynia. „De miért?“ –
Kérdi talán valaki. A felelet igen egyszerü. Ezen állomások ott vannak,
azon nagy lapácznak végén, mely éjszakra a Turkomán sivatag felé nyulik.
Persiától sem hegy, sem folyó nem választja el azokat, s minthogy a
sivatag ez orv fiai igen kevés figyelemre méltatják a politikai
határokat, becsapásaik igen gyakoriak, s épen ez a négy hely az, melyen
majdnem legtöbb bajt okoznak. Itt ritkán van gyér aratásuk, mert ép e fő
ut visz Khoraszanba, mely uton a gazdagon megterhelt karavanok s a jól
felszerelt zarándokok igen gyakoriak. A persa soha sem fárad bele, ha a
Turkomanokkal való kalandok elbeszélésébe kezd. Ezen állomások egyikén,
a többi között ez az eset fordult elő: Egy persa tábornok előre küldé
hatezer főből álló csapatát, s maga csak néhány pillanatra maradt el,
hogy Kalianját kiszívhassa: mikor aztán kedvtöltése végeztével, egy pár
szolgától kisérve, emberei után indulna, futamos lovaikon rajta ütöttek
a Turkománok. Egy pár percz alatt kirabolták, elfogták, s néhány hét
mulva Khivában 25 aranyért rabszolgául eladták. Itt történt az is, hogy
Imám Riza sirjához vándorló egy zarándok megtámadtatott; a rohamot
messziről látta már, s csak annyi ideje volt még, hogy csekély
vagyonkáját egy kő mögé rejthette; mikor Khivába vitték eladatás végett,
ezt irta gyengédszivü hitvesének: „Kedves lelkem! Itt s itt, ilyen és
ilyen kő alá negyven aranyat rejtettem: Küldj ide váltság dijul
harminczat belőle, a tizet pedig tedd el, mig a turkoman földről
visszatérek, hol most rabszolga munkát kell cselekednem.“
A félelemre és óvatosságra mindenesetre elegendő ok van itt, de az
irániak szerencsétlenségének főoka mégis kiváltkép nevetséges
gyávaságukban rejlik. A Karavanok itt nagy tömegben szoktak összegyülni;
égő kanóczos ágyúk, s kivont fegyverü katonaság kiséri őket. Gyakran
igen tetemes számmal vannak együtt; s még is, mutatkozzék bár csak
egy-két vakmerő rabló, azonnal elvesztik minden bátorságukat és
lélekéberségüket, eldobálják fegyvereiket, odaadják mindenüket, s végül
még kezüket is odanyujtják azon békók alá, melyekben nehéz és gyakran
élet fogytig tartó rabságra hurczoltatnak. Én ez állomásokon egészen
egyedül vonultam át, csupán tatárom kiséretében, a mit európai soha még
nem tett meg én előttem. Persze intettek mindenfelől, hagyjak fel vele,
de mit törődtem én turkesztani öltözetemben a turkomán rablócsordákkal!
Kiváltképen tatárom tekingetett epedve körül, ha talán földieit
megpillanthatná; s ha a puszta néhány fiával, a siíta földön
találkoztunk volna is, azt hiszem, hogy az ő hitükön lévő mollaht, nem
csak hogy nem bántalmazák, hanem a rájuk mondott fatihaért (áldás) – még
gazdagon meg is ajándékozák vala. Négy napig bolyongtam a sivatagon, az
esthomályban egyszer utamat is eltévesztém, de turkomant nem láttam; nem
találkoztam mással, csak egy pár reszkető persa utitársasággal. A
turkomanoktól való félelemnél sokkal inkább gyötört az állomások
rettenetes hosszusága, s kiváltkép az utolsó Mejame és Sahrud között,
melyen tizenhat óra folyásáig ültem nyeregben. Ez egész Persiában, sőt
mondhatnám egész Ázsiában a leghosszabb állomás, s lovat – embert
rettenetesen kifáraszt.
Könnyen elgondolható annakokáért, mily fürkész tekintettel keresi az
utazó a Sahrud városát körülvevő kerteket. Minthogy ez hegyen épült, már
mértföldnyi távolságban látható. A fáradt lovag azt hiszi hogy már közel
jutott hozzá: de mily rettenetes a csalódás, melynek folytán az első
megpillantás után még öt mértföldet kell áthaladni, mig az ember
kapuinál bevonulhat. Az út a legegyhangubb, s a szemet semmi sem vonja
magára; nyaranta, a teljes vizhiány mellett, kész gyötrelem lehet.
Szerencsétlenségemre egy – Sahrud közelébe eső falut néztem amannak,
mely egy völgymélyedésben rejtezik; képzelhető tehát milyen ingerült
voltam, midőn tévedésemről kellett meggyőződnöm, s midőn az óriási
állomást, még egy jó félórával kénytelen valék megtoldani. Éjfél előtt
ültem nyeregbe, s már több volt esti hat óránál, mikor átvonulván Sahrud
gonosz kövezetén, a legjobb Karavanszeraj-ok egyikébe szállottam. Lovam,
a szegény pára egészen ki volt merülve, nem kevésbé önmagam is, de a
mint a karavanszerai négyszögében bádgyadt tekintettel körül néznék,
legnagyobb bámulatomra Britannia egyik fiát pillantottam meg, egy
valóságos angolt, a ki igazi manchester-arczczal ült az egyik czella
ajtajában. Magános brit, Sahrudban, ez bizonyára ritkaság, több mint fél
csoda. Én ő rá bámultam, ő meg én rám, csodálkozó tekintettel méregetve
engemet. Bukharai öltönyöm, rendkivüli bádgyadtságom, megzavarták
phlegmájában, s ki tudja milyen véleményt táplált magában felőlem, én
azonban, minden kimerültségem daczára, ellene nem állhatván e rendkivüli
találkozásnak, lankadt léptekkel közeliték hozzá s egy: „How are you,
sir?“ (Hogy van ön, uram?) megszólítám. Úgy látszik nem értett meg, s én
ujra ismétlém kérdésemet. Akkor meglepetten szökött fel ültéből, s a
mint mondani szokás, arcza minden színt mutatott, s egy „Well J“ (Én
ugyan) – mondással fejezvén ki bámulatát, hebegő nyelvvel kérdé: „Hol
tanult ön angolul? Tán csak nem Indiában?“ Kiváncsiságát fokozni
akartam, s remek tréfám is lett volna vele, de a hosszú uti-statio,
tökéletesen elvette minden kedvemet. Megmondtam neki ki vagyok. Öröme
kimondhatlan volt. Tatárom nagy bámulatára, ki engem még mindig igaz
hivőnek tartott, az angol megölelt és hajlékába vezetett. Kedves estet
töltöttünk együtt, – s a következő napot, az ő kedvéért nyugnappá
tettem; s kimondhatatlanul jól esett a jó embernek, hogy hat hónapi
távollét után, messze az európai világtól, akadt valakire itt Persia
mélyén, a kivel az ő kedves nyugatáról beszélhetett. Neve szegénynek,
kit nehány hónappal e találkozás után megöltek s megraboltak az uton:
Longfield. Ő egy birminghami nagy kereskedő ház ügyében járt itt pamut
vétel végett, sok pénzt vitt magával rendesen, s elfelejté, mint
fájdalom igen sokan, hogy Persia nem az a polgárosult ország, minőnek
ezt az európaiak charlatán képviselői hazudozásai nyomán tartják, s hogy
az utlevelekbe és a király ajánló irataiban igen kevéssé lehet
bizakodni.
Sahrud igen jelentékeny kereskedelmi város Mazendran és Irak tartományok
között; az előbbihez igen regényes, de igen rosz ut vezet, egész a kaspi
tengerig. A környék vizdús, s kivált a Rudi sah (királypatak) igen szép,
melynek tiszta és édes vize élénk morajjal hömpölyg át a városon.
Karavanszeraji több található, s ezek egyikében van a „Kavkaz“ czimü
orosz nagy kereskedelmi társaság egy faktoriája, mely ujabb időben
Astrakhan, Baku, Astrabadon át üzött beviteli kereskedelmével az angol
kereskedelmet Khorasanból majdnem teljesen kiszorította. Az orosznak
igen nagy befolyása van a kamcsatkai öböltől kezdve, mind egész
Konstantinápolyig, s ez senkire nézve sem oly veszedelmes, mint a brit
oroszlányra, melynek már is nagyon a sarkában van, s eljő az idő, mikor
éles körmeit testébe is bele fogja vágni.
Innen, Teheran még tizenegy napi távolban van. Az egész ut biztos.
Állomásra állomás jő, s alig van valami figyelemre méltó, hacsak az a
különbség nem, mely Irak és Khorasan lakossága között észrevehető. Az
utóbbi tartomány, szomszédja levén Közép-Ázsiának, több durva szokást is
átvett attól, mig ellenben Irakban, a finom irani műveltség mindig
szembeötlő. Itt az utazót – természetesen csak akkor, ha nála pénz
szagot éreznek – mindig a legnagyobb előzékenységgel fogadják; s mindent
adnak, de ugy, mintha a világért sem pénzért cselekednék. A vendéget
kellemes tüneménynek szokás tekinteni, meg is ajándékozzák, a
legudvariasabb hódolatok quintessenciájának kiséretében – de jaj a
tapasztalatlan erszényének! Én, kinek dél-persiai utazásaim alkalmával
volt módom az irani illemet elegendőkép tanulmányozni, ilyen esetekben
magam is adtam az iranit, A komplimentumokat komplimentumokkal
viszonzám, sőt még magasabb hanguakkal. Elfogadám ugyan az ajándékokat,
de virágnyelven kértem az adományozót, vegyen ő is részt adományaiban, s
ez bombasztikus phrasisaimnak a Szaadi és más kedvencz költőiből idézett
számos citatioimnak csak alig tudott ellenállni. Megfeledkezett magáról,
mohón nyult az ételek és gyümölcsök után, miket a Khondzsán (fatál) maga
hozott elém, s gyakran jelentékeny fejcsóválás által adta tudtomra:
„efendi, te iránibb vagy magánál az iráninál, sokkal simább, semhogy
megcsiphetnélek.“ S valóban, Persiában az óvatosság nagyon is szükséges!
Évszázados, sőt mondhatnám évezredes megrögzött szokások, annyira
megtaniták Persia lakosait a ravaszság és külső finomság gyakorlatára,
hogy a gondatlan europait, sokszor a legegyszerűbb paraszt, sokszor még
a legkisebb gyermek is kijátszsza. Nyelv, mozdulat, izgés-mozgás együtt
működik mind, hogy a helyi viszonyokba be nem avattak
félrevezettessenek. Kiváltképen az európai az, a ki elbizakodván
czivilizácziója fölényében, a keletit lenézi, megveti, – s így, a mint
igen könnyen gondolható, épen ő az, a kit legtöbbször jégre visznek s
rútul megcsalnak.
Minél közelebb jutottam Teheranhoz, az évszak annál zordonabbá
változott; különben is deczember vége felé jártunk már, s bárha a
mélyedésekben hideg és fagy keveset alkalmatlankodott is, annyival
inkább tette a magaslatokon, minthogy az égalji különbségek, Persiában
3–4 óra járásnyi távolokban már is nagyon észrevehetők. A zord idő
kiváltképen igen nagy aggodalmat okozott Gose és Ahuan állomások között,
mindakettő hegyen fekvő magános póstaház, melyek az utazók nagy számához
képest, alig adnak mindig elégséges menedéket. Goseben oly szerencsés
voltam, hogy a csaparkhanet (póstaház) egészen üresnek találtam; meleg
falai közt tehát egészen átadtam magamat a kényelemnek, minthogy odakinn
már valóban szigorú, mérges hideg volt. Ahuan felé már több helyütt hóra
is akadtam, s a hideg éjszaki szél gyakran leszállított lovamról, hogy
lábaimat menéssel melengessem. Mikor magába Ahuanba érkezém, a hó már
néhány lábnyi magas volt, s oly keményen megfagyott, hogy az út sok
helyütt, valóságos hótelepek között vezetett. Fedél és tüzelő fa, – ezek
valának legföbb vágyaim, melyek a magánosan álló ház megpillantásakor
keblemben támadának, s bármily messze csapongott is tekintetem a hólepte
halmosvidéken, sem hajlékot sőt csak egyetlen romot is fel nem
fedezheték. Mint rendesen szokás, a csaparkhanebe figyelemgerjesztő
zörejjel csörtettünk be. A póstamester igen udvarias volt – jó előjele a
szállásnak, s mikor a nagyon kormos, de jól fedező szobába vezetett,
egészen boldognak érzém magamat, s csak fél füllel hallgattam szavaira,
melyekben áradozva széltiben és hosszában elmondá, hogy Szipeh
Szalarnak, a persa generalissimus és hadügyminiszternek hitvesét várja
minden pillanatban, kinek Meshedből való visszatértében, még ma,
legfölebb holnap kell ezen mennie. Szipeh-Szalar asszonyság, a mint
gondolható, legalább is 40–50 szolga kiséretében utazott; általa e szűk
hajlékban meglepetni, épen sem volt valami nagy öröm; én azonban igen
keveset törődtem most e fatalis eshetőséggel, hanem lovammal egyetemben
egészen kényelmemnek éltem. Mikor a kandallóban vidoran lobogott a tüz,
s a meleg thea a csészében párolgott, elfeledém akkor a kiállott
hideget, nem gondoltam többé rá hogy valaki meglepjen, s jókedvüen
hallgatám a vad Boreas süvöltését, mely úgy látszik, meleg menhelyemen
serkentgetni szándékozik engemet. A thea után jótékony meleget érzék
magam körül és magamban, s azért levetém ruházatomat; egész élvezettel
fogtam estebédemhez, a pilav és a csirkesült már majdnem készen volt,
azonban, mikor éjféltájban már-már lukullusi vacsorámhoz kezdenék, a
szélzugás közepette lódobogás és hangok nesze üté meg füleimet.

V.
Alig volt annyi időm hogy felugorjam, s a csoport fegyverzörej,
szitkolózás, tombolás és kiabálás közben már is leszállott –
természetesen elreteszelt – ajtóm előtt. „Holla, ho! Fel! Ki innen! Ki
van itt! Szipeh Szalar neje, a fejedelmi vérből származó herczegasszony
érkezett meg! Rögtön távozzék mindenki!“ Kiki tudni fogja, hogy ajtómat
nem nyitottam meg azonnal. A lovagok megkérdék a postamestert ki volna
odabenn, s mikor tudomásukra esett, hogy ez hadzsi, s még hozzá szunita,
akkor valamennyi karddal és puskatussal dörömbölt ajtómon, s azt
kiabálák: „Hej, hadzsi! Elhord magad, ha azt nem akarod hogy lisztté
őröljük csontjaidat.“
Kritikus, – de nagyon kritikus pillanat volt ez. Azt az egyetlen
menhelyet elhagyni, hol az ember oly jól érezi magát, s a zordon
hidegben az éjet szabadban tölteni, az mindenesetre igen kellemetlen
tréfa, s talán nem is a rosz következmények félelme, mint a meglepetés
és a hirtelen történt megzavartatás indított arra a vakmerő gondolatra,
hogy ne engedjek, hanem viadalra keljek. Tatárom, ki együtt volt a
szobában velem, elhalaványodott. Felugrottam ülő helyemből, puskát s
kardot ragadtam, tatáromnak a pisztolyt nyomtam kezébe, azzal a
meghagyással, hogy az első adott jelre tüzet adjon; igy közelíték az
ajtóhoz, azon szilárd elhatározással, hogy az első betörőt
haladéktalanul lelövöm. Ugy látszik odakinn megsejtették szándékomat,
mert alkudozni kezdének, sőt észrevettem azt is, hogy az ostromlókat
elegans perzsabeszédem csakhamar meggyőzte a párbeszédek közben a felől,
hogy tévedtek, midőn engem bukhariotának tartának. „De hát ki vagy te
igazán? Beszélj! Ugy látszik te nem vagy hadzsi.“ – hangzék kivülről.
„Mit, hadzsi! Ki a hadzsi?! – Kiáltám, – félre a gúnynevekkel! Nem
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Vándorlásaim és élményeim Persiában - 22
  • Parts
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 01
    Total number of words is 3743
    Total number of unique words is 2058
    22.5 of words are in the 2000 most common words
    32.1 of words are in the 5000 most common words
    37.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 02
    Total number of words is 3831
    Total number of unique words is 2042
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    34.2 of words are in the 5000 most common words
    39.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 03
    Total number of words is 3889
    Total number of unique words is 2084
    24.1 of words are in the 2000 most common words
    33.5 of words are in the 5000 most common words
    39.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 04
    Total number of words is 3840
    Total number of unique words is 2021
    25.6 of words are in the 2000 most common words
    35.0 of words are in the 5000 most common words
    40.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 05
    Total number of words is 3937
    Total number of unique words is 2107
    28.7 of words are in the 2000 most common words
    39.2 of words are in the 5000 most common words
    44.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 06
    Total number of words is 4018
    Total number of unique words is 2113
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    40.8 of words are in the 5000 most common words
    46.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 07
    Total number of words is 3982
    Total number of unique words is 2109
    28.9 of words are in the 2000 most common words
    40.1 of words are in the 5000 most common words
    45.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 08
    Total number of words is 3953
    Total number of unique words is 2165
    26.9 of words are in the 2000 most common words
    37.9 of words are in the 5000 most common words
    43.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 09
    Total number of words is 3982
    Total number of unique words is 2098
    26.8 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    45.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 10
    Total number of words is 3940
    Total number of unique words is 2014
    28.6 of words are in the 2000 most common words
    39.4 of words are in the 5000 most common words
    45.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 11
    Total number of words is 4024
    Total number of unique words is 2093
    27.2 of words are in the 2000 most common words
    37.7 of words are in the 5000 most common words
    42.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 12
    Total number of words is 4038
    Total number of unique words is 2147
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    44.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 13
    Total number of words is 3992
    Total number of unique words is 2083
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    46.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 14
    Total number of words is 4042
    Total number of unique words is 2062
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    41.5 of words are in the 5000 most common words
    47.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 15
    Total number of words is 3956
    Total number of unique words is 2000
    26.8 of words are in the 2000 most common words
    38.4 of words are in the 5000 most common words
    44.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 16
    Total number of words is 3897
    Total number of unique words is 2145
    26.6 of words are in the 2000 most common words
    37.7 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 17
    Total number of words is 3927
    Total number of unique words is 2123
    27.9 of words are in the 2000 most common words
    39.8 of words are in the 5000 most common words
    46.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 18
    Total number of words is 4046
    Total number of unique words is 2027
    29.2 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    46.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 19
    Total number of words is 3980
    Total number of unique words is 2048
    27.3 of words are in the 2000 most common words
    38.1 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 20
    Total number of words is 3918
    Total number of unique words is 2196
    25.6 of words are in the 2000 most common words
    35.6 of words are in the 5000 most common words
    42.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 21
    Total number of words is 4004
    Total number of unique words is 2168
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    38.2 of words are in the 5000 most common words
    44.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 22
    Total number of words is 3584
    Total number of unique words is 1951
    29.2 of words are in the 2000 most common words
    40.2 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.