Vándorlásaim és élményeim Persiában - 20

Total number of words is 3918
Total number of unique words is 2196
25.6 of words are in the 2000 most common words
35.6 of words are in the 5000 most common words
42.1 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
a sivatag lakóinak oly sokszor hallott kegyetlenségéről és vadságáról,
már is forró vágyat éreztem magamban, minélelőbb turkomanok és szunniták
közé juthatni.
Száriban két napot töltöttünk. Utitársaim szamaraik eladásával voltak
elfoglalva, minthogy a következő állomáson már hajóra kellett szállnunk,
s igy az állatok átszállitása igen sok bajjal járt volna. Ezen idő alatt
én szerte jártam a városban, hogy a nehány európai utazó által már
megemlített azon emlékeket megtekinteném, melyek állitólag még az iszlam
előtti korszak maradványai volnának. Nem találtam semmi egyebet, mint
nehány jelentéktelen dombot, s egyetlen kupolát, melyet Kumbezi Kaosznak
hívnak, mely azonban sem szépségére, sem régészeti nevezetességére nem
is hasonlítható a göklen turkomanok ugyanezen nevet viselő kupolájához.
Hogy Szári már a régi világban is bizonyára virágzó hely lehetett, ez a
történelemből, kivált pedig Firduszi Sahnamejából látható. Igy például,
Mazendran lakosai Kekaoszt sokáig fogva itt tartották, míg vitéz
tábornoka Rusztem őt utóbb megszabaditá. Igy, az ország nagyjait
Efrasziab szinte Száriba hozatá, sőt ez még a középkor elején is
jelentékeny helyet képezett. A földleiró Ibni Haukal mondja, hogy már
akkor kormányzói székhely volt. A mai várost sem terjedelmére, sem
lakosai számára nézve nem lehet nagynak nevezni. Bazárja egész Persiában
a legroszabbak egyike, s kereskedelme sem oly jelentékeny, mint a minő
lehetne, ha a mazendrani föld gazdag termékenységét elgondoljuk. Mert
bárha e most nevezett tartomány látja is el déli gyümölcsökkel
Éjszak-Persiának, Tatár- és Oroszországnak nagyrészét, s bárha a
czukornád itt igen jól tenyészik, melynek vékony szálait az egész
Iszlam-világ irótoll képen használja, s bárha a ris túlságos gazdagon
terem is: Szári lakóit mégis igen szegényeknek kell mondanunk. A
természet pazar bőségben osztja ugyan áldásait, de mi haszna, ha utak
hiányzanak, melyek a kivitelt elősegíthetnék.
A siíta Persiából a szunnita Turkesztanba való átmenetelre nézve, igen
alkalmas szolgálatot tett a Szári- és Karatepeben levő
afghan-telepitvény, melyet Nadir Sah hozott ide, s mely ha nyelvét meg
nem tartotta is, szunnita hitét egész hűséggel megőrzötte. Ezen község
nehány legelőkelőbb tagja, mindjárt a megérkezésünket követő napon
vacsorára meghítt bennünket, s minthogy az előbb nevezett faluból épen
egypár kereskedő volt esetlegesen Száriban, egész kis karavánunk azok
gondviselésére bizatott. Visszatértükben magukkal vittek bennünket, s
mintegy két órahosszat igen jól kövezett országúton haladtunk,
maradványán Sah Abbasz azon fennebb említett útjának, mely Asztrabadba
vezet. Onnan aztán balra letérvén, mezőkön és réteken mentünk át, egy
mocsárokkal s ingoványokkal lepett úttalan vidéken, azon fekete halom
felé, mely a sikságon már jó távolról feltünt szemeink előtt, de jó késő
éjszaka volt már, midőn oda egészen kifáradtan megérkeztünk. Ha az
afghan-telepítvény nyomorúságos külseje már elegendőképen meglepett,
lakhelyeik szennyes és rideg belseje még kellemetlenebbül hatott reám.
Nem, mintha talán a persáknál sokkal szegényebbek volnának: hanem az
egész afghan nemzetnek jellemző sajátsága s a tatárelemekhez való nagy
vonzódása okozza csupán, hogy a kényelem és tisztaság dolgában a
persáknak oly sokkal mögöttük állanak. Száriból idáig nyolcz óra hosszat
tart a lovaglás, s bárha e két helyet szakadatlan közlekedés köti is
össze, társadalmi viszonyaik között oly roppant különbséget találtam,
mintha legalább is száz mértföldnyi távolság választaná el őket
egymástól: s ezt a tapasztalatot igen sokszor lehet tenni a keleten.
Valamint a nappal, hosszabban tartó estszürkület nélkül, hirtelen
éjszakává lesz: épen így különböznek e socialis viszonyok egymástól,
minden fokozatosság nélkül. Az ember alig veszi észre, hogy az egyik
vagy másiknak határára érkezett, oly csekélyek az átmenet nyomai.
Mig a turkoman partok mentén teendő hajózásnak – melyet Közép-Ázsiáról
szóló könyvem olvasója már ismer – szükséges előkészületei megejtettek
volna, mintegy önkénytelenül vágyam támadt, a síkságon egy sétát tenni,
honnan még egyszer visszanézhettem a persa falvakra, s honnan a
magaslaton fekvő Esrefi nyaraló szemembe tűnt még. Ezen épület, melyet
Sah Abbasz nyárilak gyanánt építtetett a maga számára, az európai utazók
által olyannak iratik le, mint a mely annak idejében ragyogott a fénytől
és pompától. Persia azon nagy királya a meleg nyári időben rendesen ide
szokott elvonulni, képzelem is, milyen jól eshetik az az embernek, ha
Közép-Iran égető hősége ellen, a Káspitenger partjaira menekülhet. A
várból jobbra és balra gyönyörű kilátás nyílik Mazendrannak őserdők
koszorúzta hegyeire és halmaira, az előtérben pedig a Káspitenger kék
hullámai, melyek az asuradai keskeny földnyelvvel gyönyörködtetik a
szemet. A palota utóbb leégett s Nadir Sah épitteté fel ujból, s bárha a
persák az itteni szokás szerint most is Csil-Szutun-nak (negyven
oszlopúnak) nevezik: Ouseley, felét is alig találta. A kastély maga egy
egészen közönséges, egyszerű épület, mely két sor faoszlopon nyugszik.
Csak a nagy kiterjedésű kertek méltók különösen emlitésre. E hajdan oly
pazarfényű királyi lak egyéb részei egészen pusztulásnak indultak, s
Irannak egyetlen fejedelme sem választaná többé ezen helyet
szórakozásaúl, mert a szemnek legszebb gyönyörűsége, a tenger gyönyörű
tükre, nem persáé többé! A hajókon csak orosz lobogó lengedezik, csak
ezek szelik át a habokat, s a napot és oroszlánt viselő persa zászlónak
el kellett tünnie, s talán úgy, hogy soha többé ott meg nem fog
jelenhetni.[19]
Eközben a persa szárazföldről való elutazásomnak emlékezetes reggele is
bekövetkezett. Hideg, komor reggel volt ez, a felhőbe burkolt ég, s a
nem sokára megeredt eső öszhangzásba hozta a kopár partvidék nyujtotta
szomorú képet a még sivárabb bensőmmel. Egy a tengerbe ömlő kis patak
partján ülék, melyen egy kivájt fatörzsben a nem kevésbbé kezdetleges
turkoman járműre valánk szállandók. Tatár utitársaim szótlan
levertséggel guggoltak körülöttem, türelmetlenül várva a kis csonakot,
mely egymás után hordá őket a hajóra. Én maradtam utolsónak. – Minden
pillanatot, melylyel Persiától való végleges elválásomat halaszthatám,
nyereségnek tarték én, és midőn a hajóslegény legutószor jött, hogy
engemet vegyen föl, ugy tetszett nekem, mintha valamely legkedvesebb
tárgy végső öleléseitől akarna fölragadni. Még egy pillantást, egy mély
fájdalmas, egy könytelt pillantást veték az ég könyeitől áztatott tájra,
mialatt kimondhatlan, leirhatlan érzelmek hatották át bensőmet.
Félelem vagy öröm, megbánás vagy remény, a siker vagy szerencsétlen vég
előérzete volt-e az, mi megindulásomat okozta, bajosan tudnám megmondani
ma. Kitűzött czélom Rubiconát átléptem volt, és a pillanatban, midőn a
csolnak a tengerbe siklék, oly utra keltem, a hol senki sem mondhatá
meg, vajjon sorsom a csalfa hullámokon át biztos kikötőbe vagy a
bizonyos rom felé vezet.


KHORASZÁN-ON ÁT NYUGAT FELÉ
VISSZUTAMBAN KÖZÉP-ÁZSIÁBÓL.

I.
Azon érzelmek, melyek akkor hatottak át, midőn Khoraszan fővárosának,
Meshednek közelébe jutottam, olyanok valának, minőket a hajótörést
szenvedett érezhet, ki deszkaszálra kapaszkodva, napok hosszat hányatik
ide s tova a vadul zajongó tengeren, mígnem végre odajut a mentőhajó
fedélzetére. Meshed volt azon hely, hol a kellemetlen incognitó
álarczával együtt, egyszersmind az elrongyollott ruhát, a nyomasztó
szegénységet s a több hónapig tartó veszedelmes kaland ezernyi
gyötrelmét levethetém. Itt, egy felvilágosult herczeget kell vala
találnom, a tartomány kormányzójának személyében, ki egyszersmind a
Persiát látszólagosan európasitó királynak nagybátyja. S mi több,
reményem vala, e távol keleten tartózkodó egyetlen európait, régi
ismerősömet ölelhetni. Csoda-e hát, ha az arany kupola tündöklése, mely
alatt Imam Riza[20] pihen, mértföldekre szétáradó sugaraival
kimondhatlan örömérzeteket gerjesztett szivemben; csoda-e hát, ha én is
osztám a bucsújárók boldogságát, kik zarándokolva ezrivel vonulnak
Turkesztan, Afghanisztan és Indiából szentjük sirjához, hol fáradalmas
és küzdelmes utazásuk végeztével, forró vágyuk végczélját elérve látják.
Bárha Közép-Ázsiában is a legkülönbözőbb szenvedések poharát kelle
gyakran ürítenem, szenvedéseket, minőkről európai embernek alig lehet
fogalma, mégis, a legutolsó út, Herad-tól Meshedig olyan vala, melyre
most is csodálkozással gondolok, hogyan daczolhatott meg az európai
élethez szokott testem ezekkel a fáradalmakkal. Fillér nélkül zsebemben,
a napi szükségleteket az Afghanokból, Hezares- és Tandickból álló
karavantól kelle összekoldulnom. Ezen utóbbiak, kiválólag szegény
zarándokok, maguk is igen kevéssel birtak, a mi pedig az elsőket illeti,
azok szennyes lelke sokkal ismeretesebb, semhogy említeni is kellene,
mennyi nehézséggel járt szánalmukat felgerjeszteni. Még az csak
megjárta, ha valami emberlakta falu határán sátoroztunk. A falut,
tatárommal rendesen két részre osztottam. Míg én az egyik irányban fáért
vagy égető anyagért jártam koldulni, ő a másik oldalon kért kenyeret
vagy lisztet, s ha találkoztunk, szerepet cseréltünk.
A lakosság általában szegény, de a hidegtől és éhségtől elsanyart testi
külsőnk sokkal szánalomra gerjesztőbb vala, semhogy esdeklésünket vissza
lehetett volna utasítani. Táplálékban annakokáért, bármily szegényes
volt is, nem igen szenvedtünk hiányt, de a mi a legborzasztóbb
szenvedéseket okozá, ez, az ősz felé itt uralkodó rideg időjárás vala, s
kivált az a metsző hideg szél, mely az éjszak keleti sivatagok felől
zúgott, s mely még a legjobb mezbe burkolt embert és állatot is
megdermeszti. Sebestől fogva, két állomásnyira egész Meshed-ig az éjet a
szabadban kelle töltenem, kőkemény, fagyos földön, sem fölöttem sem
alattam semmi egyébbel, csupán azon rongyfoszlányokkal, mikkel nappalon
át rendelkezém, s mik – akárhogyan összezsugorodtam legyen – igen gyéren
óvtak a hidegtől. Sokszor a megfagyástól féltemben nem mertem elaludni.
Kértem a kőszivű Afghanokat, hogy a lovaikat oly gazdagon boritó
pokróczokból kölcsönözzenek egy feleslegest. Vaczogó fogakkal, rimánkodó
hangon könyörögve, órákhosszat álltam a kabuli jó bundákba burkolózott
barbarok előtt. Kinevettek s azt mondák: „Tánczolj, Hadzsi,
megmelegszel!“ Bizonyára, a mily felejthetetlen előttem a közép-ázsiai
sivatagok homokja, ép oly feledhetlenek lesznek keleti Persia fensíkjai.
Mi természetesebb tehát, mint hogy Meshed megpillantása, a legédesebb
reményekre gerjesztett.
A hírneves Meshedet először megpillantván, szokásuk a kegyes
schiítáknak, apró kőhalmokat rakni, a bokrokra tarka rongyokat aggatni,
s elszorult szivük érzelmeinek hymnusokban és dalokban utat nyitni. Imam
Riza, ki a távoli hazából idevonta őket, a tizenkét Imam nyolczadika.
Díszneve: Szultan el Gureba (idegenek fejedelme) s ő az utazók védura;
minthogy maga is számkivetésben halt meg, könnyű vala megértenem
hiveinek lelkesültségét, melyre akkor gerjedtek, midőn a turkoman
csoportoktól szerencsésen megszabadulva, az ő városának közelébe
jutának.
Egyike volt azon szép őszi reggeleknek, melyek oly gyakoriak
Kelet-Persiában. A tájban, kevés halmú kopár sikság, kevés a
regényesség; de annál szebb az oázképen emelkedő város, kertek által
körözötten, s tarka tündöklő kupolákkal pompázó. Mi történt körülettem a
karavanban – arra nem figyeltem, minthogy tekintetemet a háztömegek
örvendetes szemlélése foglalá el egészen. Nem az Imám koporsója, nem az
itt nyugvó nagy Harun el Rasid porai foglalák el lelkemet, sem nem a
bölcs csillagász Nasreddin Tusz, vagy Gazali, vagy Nizam ül Mulk és
mások sirjai – tulajdon sorsom vala az, mely e historiai
nevezetességeket ez egyszer háttérbe szoritá; az az édes tudat, hogy a
hosszú kínnak vége van valahára, s hogy a midőn e város küszöbét
átlépem, új élet kezdődik számomra.
Álmodozásomból csak akkor ébredék föl, midőn a karavan, a Dervaze
Herat-on (herati kapu-n) át, a hosszú és széles Pajin Khiaban-on (alsó
fasor) végig, a Szahni serif (szent előcsarnok) felé vonult. A széles
árok, melynek partjaira árnyas fák ültetvék, igen barátságos tekintetet
nyujt, s nagyon sokat tesz arra nézve, hogy ezen utczát Persia egyik
legszebbikének tartsuk. Különösen meglepő a hullámzó néptömeg, mely
szakadatlanul ide s tova áradoz. Képviselve van itt egész Persiának, sőt
mondhatnám, egész Kelet-Ázsiának minden viselete. Itt van, a schiíta
világnak gyülhelye.
Az indus, a hezare, a herati és a bukhariota, kik ön hazájukban a
szunnita uralkodás következtében mindig görbült háttal járnak, itt
büszkén felemelik fejüket, és különös ellentétet képeznek a Turkomannal
vagy az Őzbéggel, ki félénken lopózik odább a fal mellett ki suníta, igy
tehát idegen, s még azon fölül gyülölt vendég. Iranban nem igen lehet
ugyan bántódása, de itt kétszerte oly mélyen érzi kegyetlensége sulyát,
melylyel ön hazájában Ali követői ellen viseltetik, – s a szerényet
játszsza.
Meshed utczái ritkán néptelenek: azonban valamennyi kiváltképen népes,
sőt mondhatnám túlzsufolt a derűlt őszi napokon, s ki az ilyen
alkalommal 10–12 óra között mind ez utczák tarka sürgés-forgására egy
tekintetet vet, itt az őt környező ezer meg ezer tárgy bizonyára annyira
elkábítja, hogy az egyeseket, aligha vésheti híven lelkébe. Az Imám
diszépületétől mintegy 200 lépésnyire alább, a két oldalt felállitott
bódékon kivül, még az árok partjain is zsibárosok és kiskereskedők
foglalnak helyet, kik áruczikkeiket kezükön, vállaikon és fejükön
hordozzák, s éneklő kiáltozásaikkal és taglejtésükkel sajátságos zajt
keltenek. Adó és vevő tarka vegyülékben keverg itt, s ezen emberbolyon
át gyakran alig lehet utat törni. Még is utelzárás igen ritkán szokott
előfordulni. Gyalogszerrel járók, lovagok, megrakott tevék, sőt egymás
után lánczolt öszvérek, árucsomagokkal terhelve, vagy kedsevek-kel
(utazó kosarak), melyekből a félig fátyolozott kegyes persa urhölgyek
kaczérkodnak alá, egymásután vonulnak vagy a szent hely kapui felé, –
vagy onnan vissza. A távozót mindenünnen egy: Ziaret Kabul (bucsujárásod
üdvös legyen) az érkezőt, egy Iltimaszi dua (imádkozzál érettem)
köszönti. Ezen zajnak, e hang-chaosnak, e kábitó zavarnak daczára a
koldusok még is képesek mindent tulkiáltó rimánkodásukkal a kegyes
zarándokok részéről a kegyadományokban részesűlni. A nagyszámu szeid (a
próféta utódai) nagy, zöld turbánokkal, még ezen tömkelegben is
felkutatja eleven kém tekintetével az idegent; körülfogják aztán,
szolgálatukat a szent helyen körülhordozó ciceróneül felajánlva. Van itt
ének, kiáltás, orditás; a heves vérü sirazi öszvérhajcsár szitkozódik és
vadul csapdos maga körül, asszony, gyermek ijedten kiáltoz, elannyira,
hogy európai szemünk előtt e látvány mindig szörnyübb, mindig rettentőbb
lesz, azt hiszszük már már itt a veszedelem, – s ime – még is, a nagy
tömeg kifejlik ismét egész rendben, kiki csendesen folytatja utját
rendeltetési helye irányába, a nélkül hogy valamit vesztett volna, vagy
bármi szerencsétlenségről oka lenne panaszkodni. Valamint kelet minden
bucsujárási helye, ép ugy Meshed is igen jelentékeny kereskedelmi város,
hová nemcsak a shiíta világ, hanem maga a szunnita is elhozza eladás
végett honi földének terményeit. A keleti igen örömest összeköti a szent
czélokat a földies érdekekkel, annyival is inkább, minthogy amaz
elsőbbek a hatóságok zsarnoksága ellenében oltalmául szolgálnak.
Khoraszan fővárosát évenkint meglátogató 100,000 zarándok között, talán
felénél több kereskedelmet üz egyszersmind. A sirazi rendesen tumbaku-t
(dohányt) szokott magával hozni, a szeistani opiumot, a herati és az
afghan indiai terményeket, a mazendrani nádvesszőt, mézet, narancsot s
hegyvidéke más egyéb terményét, mig az azarbaidsani egy pár vég kartont,
pamut- vagy vászonszövetet, s más egyéb europai készitményeket. Egyik
másik igen jövedelmező üzletet üz, némelyiknek azonban csak annyi haszna
van, hogy ebből az uti költséget fedezheti, melyen Imam Riza sirjához
vándorolt, haszna gyanánt pedig, a meshedi disz mellék nevet tekinti.
Engem, ki a turkesztani városok nehéz, nyomasztó hangulatához valék
szokva, ez a kép csaknem elkábitott. Egy Kervan-Szerajba mentem,
megmosakodtam s rongymezemet annyira a mennyire rendbe szedtem, hogy
mindeneknek előtte a fönebb emlitett európai barátot Dolmage ezredest
felkeressem. Meshed szent városában egy frengi neve után tudakozódni,
általában igen kellemetlen valami, s még inkább azzá lesz, ha a
kérdezősködő egyszersmind hadzsi (zarándok) is, mint a minőnek külső
jelvényei rajtam szemlélhetők valának. Sok ide s tova járás-kelés után
végre ráakadtam a kapura, s vajon ki irhatná le lelkem állapotát,
melylyel a vaskilincset kopogtatás végett megragadtam. Egy szolga jelent
meg, de alig vetett rám egy tekintetet s aztán egy pár szitok és
káromlás közben bevágta az ajtót orrom előtt s eltávozott. Zörgettem
másodszor is. Ugyanazon alak jelent meg ujolag. Most azonban be sem
vártam kérdését, hanem erőszakosan berohantam az udvarra. „Ki vagy te,
hadzsi? mit akarsz? – dörgé amaz felém. „Mi kereseted neked az én
uramnál? Nem tudod-e hogy ő hitetlen?“ „Akár hivő, akár hitetlen! –
kiáltám haraggal – „lódulj gyorsan, hivd ide uradat és mondd neki,
vendége érkezett Bokharából!“
A szolga távozott. E közben én egy szobába léptem, s mily nagy volt
örömem, hogy ujolag széket és asztalt, európai életmódra mutató
eszközöket láthaték. Ugy álltam meg ott mint valami szent ereklyék
előtt, sokáig nedves szemekkel néztem, ugy hogy ama hirlap mely az
asztalon feküdt, majdnem elkerülte figyelmemet. A stambuli „Levant
Herald“ egy száma volt. Mily roppant tömeg ujdonságra akadtak benn
szemeim!
Mélyen olvasásába valék merülve, midőn egyszerre az ifju brit állott
előttem európai katonai egyenruhában. Bámulva nézett rám s nem tudott
felismerni. Sokáig némán és mozdulatlanul álltunk szemben egymással. S
mikor aztán láttam, hogy semmiképen sem emlékszik reám a mi fölött
külsőm rettenetes eltorzitása folytán egy cseppet sem csodálkozhatám,
egy „What, you don’t recognize me?“ (Hogyan! S ön nem ismer rám?)
felkiáltással szakitám félbe a hallgatást. Hangom ujra felidézte lelke
előtt személyemet s kalandjaimat, melyeket némely részben ismert. Minden
felelet nélkül felém rohant, átölelt, s ugy sirt mint a gyermek, midőn
nyomorult külsőmre tekintett.
Maga ez az első ölelés azon apró állatocskák egész csoportjával lepte őt
el, melyek az én ruházatomon hemzsegtenek. Keveset ügyelt rá, hanem azon
kérései: „Az Isten szent szerelmére, mit cselekedett ön, mi lett önből?“
csakhamar meggyőzhettek a felől, mily nyomokat hagyott, e veszedelmes
tréfa, külsőmön. Egész késő estig folyt beszélgetésem. Könnyü lesz
megérteni, hogy a szenvedések ezen képe, mily rokonszenves szánalomra
gerjeszté az európai érző szivét. Nyugaton a nemzetiség és az állás
árnyalatai elválasztanak egymástól bennünket; de a távol keleten, a hány
európai, ugy szólván mindmegannyi vérrokon. Dolmage ezredes kitünőleg
megbizonyitá ezt. Négy heti ott tartózkodásom alatt nem egy
alkalmatlanságot okoztam neki, s mindamellett oly szives volt hozzám,
jótéteményeivel ugy elhalmozott s képessé tett arra, hogy további
utamat, ujult erővel folytathassam.
A megpihenés első napjai után, Meshed, Kelet-Persia ezen oly sok
tekintetben érdekes városa, más szempontokból is magára kezdé vonni
figyelmemet.
A mi a különféle nevezetességeket illeti, alig tudtam elhatározni
magamat, hogy szemlémet, vajon a történelmi, vagy a vallásos avagy az
irodalmi emlékekkel kezdjem-e? A Szahni Serifbe való első beléptemkor
bámész tekintetem által több éhes Szeid-et vontam körömbe, kik a
legélénkebben ajánlkoztak a szent sir minden látványosságát
megmutogatni. Különös, gondolám magamban, Conolly, Fraser, Burnes,
Chanikoff, sőt maga a hivatalosan járó Eastwick távolról is csak alig
alig vethettek egy pillantást e szentélybe. Azok százakat elfizettek
volna örömest ha beléphetnek vala – engem pedig ugyszólván majdnem
kényszerítnek a belépésre. Azonban ezen iszlam szentségeken, tiz hónapi
pseudozarándokságomon keresztül valami fárasztó volt; a tolakodással
felajánlott szolgálatkészséget visszautasitván tehát, egyedül látogattam
meg a Szahn mellett balra fekvő sirt és a fenséges Govher Sah-mecsetét.

II.
A sir,[21] melyet kivülről ugy mint belülről arany borit, az
iszlam-világnak kétségkivül leggazdagabbika, s melynek maga Medina,
Nedsef (hol Ali nyugszik) Kerbela (hol Imam Husszein szendereg) és Kum
is (hol Fatimanak, Imam Riza nővérének hamvai porladoznak) mögötte
állanak pompa és gazdagság tekintetében. S bárha épittetése óta több
izben kirabolták is,[22] minda mellett a kupola, a tornyok, s a belső
tömör rácsozat mind e napiglan töméntelen kincset rejtenek. Azonkivül a
falakra a legritkább drágaságok aggatvák, melyeket a buzgó shiíták ezen
szentjük iránti szeretetből hoztak ide áldozatul. Itt egy gyémánt-forgó,
gyémánt-tollbokréta (dzsikka), amott rubintokkal és smaragdokkal kivert
kard és paizs, drága antik karpereczek, nagy, tömör gyertyatartók, igen
nagy értékü nyakékek; – ez, – és a hasonló ékességek, oly vakitó
hatással vannak a belépőre, hogy az azt sem tudja, vajon a domnak
mesterséges épitészetét nézze-e, vagy a tarka szinű ablakokat, a gazdag
arabeszkeket, a gyémánttal kivarrt drága szőnyegeket, a vastag, tömör
ezüst rácsozatot-e, vagy a nyüzsgő áhitatos tömeget? S pedig még is e
legutóbbi a legérdekesebb. Milyen töredelmességgel, milyen áhitattal s
alázattal, s milyen lelkesültséggel és örömmel áll meg itt a shiíta. A
rostélyrudakról imatáblák függnek alá, melyeken a szokásos imaformulák
láthatók; mindegyik előtt az áhítatoskodók egy-egy kis csoportja
gyülekezett össze kik részint maguk imádkoznak, részint a mondolónak
utána mondják az imádságot, s úgy megzokognak és jajgatnak mintha a
paradicsom kapujánál az öröküdvösségért esdeklenének. A vad Bakhtiari és
Kurd, – az alattomos iszfahani és sirazi, az egyszerű török
Azerbaidsanból, az elfogódott középázsiai, magasrangu khanok és mirzák,
szegény pórok és szolgák, mindez, tarka vegyülékben van itt együtt s
valóban rendkivűli és lélekemelő tekintet látni, hogy Ázsia e durva
népei mily magukra erőszakolt gyengédséggel csókolják meg a rácsozatot,
a padlót, s kivált pedig a rostélyajtóról aláfüggő nagy lakatot. Csak a
papok és Szeidek józanok a közlelkesültség között. Ezeket csak a
fillérek érdeklik. Odatolakosznak az áhítatoskodókhoz, s nem távoznak
addig, mig üdvkivánataik, s más egyéb szolgálattételeik után az óhajtott
kis pénzt meg nem nyerték. Ha a zarándok háttal menve, a fehér márvány
lépcsőt mély áhítattal megcsókolá, és a sirnak bensejét odahagyta, ekkor
szerzé meg a meshedi nevet, azon czimet, melyet pecsétjén és sirján
visel, melyet praedicatum gyanánt mindig neve elé tüz, s mely nevének
ugyanannyi kenetet, személyének ugyan oly fényt kölcsönöz, mint a
hadzsi-czim (Mekkai zarándok). A szabadba érve, a zarándok rendesen
fellélegzik; szeme örömtől csillog, s most már tulboldog, mert nem csak
minden bünének terhétől szabadult meg, hanem teljes egész jövendő
életét, nyugodtan és biztosan folytathatja ezentúl.
A Govher-Sah mecsetét, mely ugyanazon udvarban áll Imam Riza sirjával
szemközt, inkább a művészet, semmint gazdagsága teszi nevezetessé. A
magas portale, tarka Kasi-műben (mázos téglákból) ha a napsugarak rá
esnek, pompás szineivel valóságos varázstekintetet nyujt, s valóban jó
darabig vitában voltam magammal, vajon a szamarkandi vagy a herati
hasonló műemléknek adjam-e az elsőséget? Bizonyos hogy a mecset, Sahrukh
Mirza idejében, ha nem is ugyanazon mester által, de mindenesetre
hasonló stylben építtetett. Medresz-Hanim romjai Szamarkandban, s ugy
szinte Heratban a Muszellan lévők, talán fényesebbek s pompásabbak
valának, de szebbek aligha lehettek. Bensejében is a Kasi-mű a tulnyomó.
Arany és ezüst szinte láthatók ugyan, de valóban igaza van a Persának ha
azt mondja hogy Imam Riza sirja fejedelmi, emez pedig művészi.
E pompás épületekből kilépvén, a többi koldusok és zarándokok áradata
által Imam Riza refektoriuma felé vonattam, vagy, a mint a bennszülöttek
mondják: Asbazkhane Hazret (ő fensége, magassága konyhája) felé. A
hazret, mint ő szentségét par excellence nevezik, rendkivül gazdagnak
tartatik. Vannak fürdői, Karavanseraj-i, bazarjai, éttermei,
szappanfőződéi, s egy szóval bir mindazzal, mit a hozzátóduló vendégek
kényelme igényel. Minden jövevény vendégévé lehet, de csak hét napon
által. A gazdagabbak, természetesen megköszönik, de a szegényebbek
ritkán utasítják el maguktól, ő magassága pilowjából, a szokásos hat
napon át lakmározni. Bárha Dolmage barátom konyhája semmi kivánni valót
nem hagyott, meg nem állhatám kiváncsiságból, hogy hadzsi szerepemet,
még ez egyszer igénybe ne vegyem. Minthogy még mindig bokharai
öltönyömbe valék öltözve, senki előtt sem lehetett feltünő, hogy a többi
shiíta és szunnita dervisek sorába kugorodtam. A nagy teremben
várakoztunk egy ideig, mig végre a szolgák csoportja, párolgó rizszsel
tölt tálakkal megjelent. Csodákat szokás beszélni a magasságos eledel
hatása, izletessége és áldása felől: az avas zsir és romlott rizs
azonban, engem legalább egészen az ellenkezőről győztek meg.
Több társamhoz hasonlóan belenyulódoztam ugyan én is öklömmel a tálba,
de tartalmának élvezetétől volt gondom rá megóvni magamat, s szivem
egész teljességéből örültem, midőn asztal bontatván s a szokásos
adományok megadatván, távozhattam.
Egyébiránt azt hiszem hogy a pénzsovár persa előtt, inkább az Imam
Rizanak tulajdonitott mesés gazdagságban fekszik fő oka az iránta
megbizonyitott tiszteletnek, semmint fennen hiresztelt szentségében,
vagy a sérthetlen asyljogban. A szent helyre csupán igaz hivők
léphetnek. Hinduk, örmények, zsidók még puszta tekintetükkel sem
közelíthetnek szemük hatása még ötszáz lépésnyi távolból is
megszeplősitő, megszentségtelenítő. Épen a zsidókról szólván, meg kell
említenem milyen meglepetésben részesített engem Meshedben Izraélnek
egyik maradéka, kit bokharai utitársamul ismertem. Midőn az az utczán
odakiáltottam rá: „Jahudi! Jahudi!“ reszketve közelitett s igy szólott:
„Az Istenre kérlek, hadzsi, ne hivj itt Jahudi-nak engemet. Mesheden
kivűl törzsemhez tartozom ugyan, hanem itt a mohamedánt kell játszanom!“
A zsidók ezen félelmének és alakoskodásának e következő történet szolgál
alapul: Egy zsidónő, kinek több évvel ezelőtt valami kiüteg volt a
kezén, tanácskérés végett persa orvoshoz folyamodott; s minthogy az azt
ajánlá neki, dugja kezét valami épen akkor leölt kutyának beleibe, amaz
végre is minden vonakodása daczára kénytelen volt e szegény utczai
állatok egyikét elcsipetni és feláldozni. Szerencsétlensége ez a
gyógykisérlet épen azon napra esett, melyen a mohamedanok, az Eidi
Kurbant (áldozat ünnepet) üllötték.
A történet hire csakhamar elterjedt, s könnyü volt a rosz akarat és
irigységnek a kutya ezen megöletését, az igazhivők szertartása
kigunyolására és gyalázására magyarázni. A csupán adandó alkalomra leső
tömeg dühödten rohant most a zsidó-városrészre, s kényekedve szerint
gyilkolt, rabolt és fosztogatott. A kik puszta életüket megmentheték,
kénytelenek valának az iszlam karjaiba vetni magukat, hogy
megélhessenek. A mint könnyen gondolható, ezen kényszerült áttérés csak
Meshed faluin belül volt érvényes, azokon túl, a zsidó ezentúl is hű
maradt vallásához, s bárha idők folytán s az európai befolyás
következtében a türelmetlenség némileg csökkent is, a szent város falain
belül a zsidó még is csak mohamedannak akar látszani.
Igen komikusnak tünt föl előttem, hogy ruházatom és beszédem után –
hosszas gyakorlat folytán mintegy természetemmé vállt a középázsiai
tájszólás – a többi zarándoktársak által, valóságos bukhariotának
tartatám. Hiába mentegetőztem, hogy én a szép Stambul fia vagyok;
furfangosan viszonzák mindig: „Ismerjük már a bukhariotákat; itt
minálunk szint akartok változtatni, minthogy kegyetlenségeitekért
visszatorlástól tartotok. De hiába való minden törekvéstek! még is
tudjuk mi kik vagytok.“ Meshedben tehát bukhariota, Bucharaban meshedi,
az uton orosz, europai, vagy más egyéb mysticus jellem! Mivé nem tesznek
még az emberek? Azonban ezen sejtelmek és gyanítások, szerencsémre itt,
hol legalább a kormányrendszernek még is némi árnyalata van, nem
lényegesen veszélyesek. A távol Ázsiában incognito minden, – kiváltképen
pedig az utazó.
Hat hétig utaztam egyikkel s másikkal, ki majd kereskedőnek, majd
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Vándorlásaim és élményeim Persiában - 21
  • Parts
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 01
    Total number of words is 3743
    Total number of unique words is 2058
    22.5 of words are in the 2000 most common words
    32.1 of words are in the 5000 most common words
    37.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 02
    Total number of words is 3831
    Total number of unique words is 2042
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    34.2 of words are in the 5000 most common words
    39.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 03
    Total number of words is 3889
    Total number of unique words is 2084
    24.1 of words are in the 2000 most common words
    33.5 of words are in the 5000 most common words
    39.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 04
    Total number of words is 3840
    Total number of unique words is 2021
    25.6 of words are in the 2000 most common words
    35.0 of words are in the 5000 most common words
    40.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 05
    Total number of words is 3937
    Total number of unique words is 2107
    28.7 of words are in the 2000 most common words
    39.2 of words are in the 5000 most common words
    44.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 06
    Total number of words is 4018
    Total number of unique words is 2113
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    40.8 of words are in the 5000 most common words
    46.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 07
    Total number of words is 3982
    Total number of unique words is 2109
    28.9 of words are in the 2000 most common words
    40.1 of words are in the 5000 most common words
    45.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 08
    Total number of words is 3953
    Total number of unique words is 2165
    26.9 of words are in the 2000 most common words
    37.9 of words are in the 5000 most common words
    43.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 09
    Total number of words is 3982
    Total number of unique words is 2098
    26.8 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    45.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 10
    Total number of words is 3940
    Total number of unique words is 2014
    28.6 of words are in the 2000 most common words
    39.4 of words are in the 5000 most common words
    45.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 11
    Total number of words is 4024
    Total number of unique words is 2093
    27.2 of words are in the 2000 most common words
    37.7 of words are in the 5000 most common words
    42.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 12
    Total number of words is 4038
    Total number of unique words is 2147
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    44.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 13
    Total number of words is 3992
    Total number of unique words is 2083
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    46.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 14
    Total number of words is 4042
    Total number of unique words is 2062
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    41.5 of words are in the 5000 most common words
    47.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 15
    Total number of words is 3956
    Total number of unique words is 2000
    26.8 of words are in the 2000 most common words
    38.4 of words are in the 5000 most common words
    44.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 16
    Total number of words is 3897
    Total number of unique words is 2145
    26.6 of words are in the 2000 most common words
    37.7 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 17
    Total number of words is 3927
    Total number of unique words is 2123
    27.9 of words are in the 2000 most common words
    39.8 of words are in the 5000 most common words
    46.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 18
    Total number of words is 4046
    Total number of unique words is 2027
    29.2 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    46.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 19
    Total number of words is 3980
    Total number of unique words is 2048
    27.3 of words are in the 2000 most common words
    38.1 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 20
    Total number of words is 3918
    Total number of unique words is 2196
    25.6 of words are in the 2000 most common words
    35.6 of words are in the 5000 most common words
    42.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 21
    Total number of words is 4004
    Total number of unique words is 2168
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    38.2 of words are in the 5000 most common words
    44.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vándorlásaim és élményeim Persiában - 22
    Total number of words is 3584
    Total number of unique words is 1951
    29.2 of words are in the 2000 most common words
    40.2 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.