Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 10

Total number of words is 3852
Total number of unique words is 2003
23.4 of words are in the 2000 most common words
34.1 of words are in the 5000 most common words
39.5 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
minden ujitás, mint bűn, a legszigorubban tiltva van, épen ugy Angliát,
Oroszországot s azon ujabb államokat, melyekről a Korán emlitést nem
tesz, a tatár uralkodók de facto sohasem ismerhetik el, sőt inkább
kötelességöknek tartják a Dsihad (vallásháboru) törvénye szerént e
föltolakodókat megtámadni, a mi természetesen, miként a jelenkor
mutatja, végromlásukat fogja előidézni.
A siita persákhoz is más viszonyban állanak a keleti mohamedánok, mint
nyugoti hitfeleik. A mint tudva van, ez a szakadás, természetesen igen
sokszor csak időleges czélok ürügye alatt, hosszas és vérengző harczokat
idézett elő. A törökök és arabok az Akkojunlu és Karakojunlu uralkodó
családok első villongásai óta gyakran mérkőztek meg a persákkal pusztitó
háborukban, mély gyűlölet és keserű harag választá el a két felekezetet,
de az elsőbbek soha se mentek annyira, hogy siita ellenfeleiket az
Iszlam szövetségéből kitaszitsák. A persát eretnek muzulmánnak ugyan, de
mégis csak muzulmánnak tekintették mindég s a szent városokba s bármi
más bucsuhelyekre szabad járhatást engedtek nekik, egy mecsetben
imádkoztak velök s az ujabb időben a gyűlölet az ozmanli és iráni között
már annyira eltünt, hogy az utóbbiak az elsőbbekkel törvényes uton is
megsógorosodhatnak.
Közép-Ázsiában eddigelé mindezeknek még nyoma sem látható. Itt a
persákat a siita hitfelekezetben történt legelső föllépésök óta
egyformán gyűlölik és üldözik, és a Hidsra 945-ik évében egy bizonyos
Semszeddin nevü mollahnak, a ki Szamarkandból származott és
Huszein-Baikera szultán idejében élt Heratban, egy Fetvája számüzte és
hitetleneknek nyilvánitotta őket. Ez a Fetva a szegény irániaknak sok
szerencsétlenséget okozott, mert habár a rabló turkománok törvénytelen
uton elfogták is őket, a vakbuzgó Bokhara piaczán mégsem tudták addig
eladni, mig a kafir bélyege (mert csak az olzanok eladhatók)
alkalmasakká nem tette őket arra. Minden kegyetlenség, melyet rajtok
elkövetnek, egy hitetlen megbüntetésének ürügye alatt történik s
bármennyire igyekeznénk is a turkesztáni mollahkat avval kapaczitálni,
hogy hiszen a persák is ugyanazt a Koránt és ugyanazt a profétát
vallják, mindazáltal az emlitett Fetvát helyesnek nyilvánitják s a
nyugoti mohamedán tudósok ellenkező állitását tudatlanságnak és
tévedésnek hiresztelik.
A szertartásokban is lényeges eltérések vannak. Erősen kétlem, hogy még
az Iszlam fénykorában, és magában Bagdádban és Damaskusban is, tisztek
(Reisz) szaladgáltak volna szerte szét az utczákon, hogy napi
foglalkozásában az egész világot föltartóztassák, maguknak a Farz-i-Ajin
imádságot elmondassák és hogy a nem tudókat azonnal megbüntették volna,
miként ez Bokharában még mai napság is történik? A körülmetélés,
házasság és temetés czeremoniái között sok olyan szokás található,
melyek a nyugoti Iszlam előtt idegenszerüek, igy például az ötszöri napi
imádságok is több Rikat-ból (térdhajlitás) állanak, mint máshol, s nem
kevésbé sajátságos az is, hogy a turkesztániak az Ezán-nál (imára
fölhivás) minden dallamosságot, minden szép hangzást a legszigorubban
kerülnek és azt csakis tompa mormogással mondják el. Azt a módot,
melylyel Nyugoton az Ezant kikiáltják, itt bűnnek tekintik, és azokat a
szép mélabús hangokat, melyek a karcsu minaretekről a Boszporusz mellett
a csöndes, holdvilágos esti órákban oly megragadó bűvösen hangzanak
szét, a bokharabeliek mély utálattal hallják.
Ha a mondottakhoz még odagondoljuk a sok mecsetet, a sok Medresze-t,
melyek növendékekkel mind tömve vannak, a Kari-Khane-kat – oly házakat,
hol a vakok egész napon át a Koránt ismétlik – a számtalan Khanka-t, hol
vakbuzgók a Zikr-et éjjel-nappal szüntelenül bőgik, a mely intézetektől
minden város hemzseg; ha előnkbe képzeljük a Mollah-k, Isane-ok,
Dervisek, Kalenterek és Asketák tagjártatásait, szigoruan komoly
pillantásaikat és vad, fanatikus kinézésöket, akkor talán lehetséges
volna némi fogalmat szerezni magunknak Bokharáról, az Iszlamnak e
támaszáról, a tulságba vitt vallási buzgalom e főfészkéről, hol az arab
próféta tana oly alakba fajzott el, melyben az alapitó művét hihetőleg
soha sem szerette volna látni. A tan innen hasonló irányzattal terjedett
el Afghanisztánon keresztül Indiába, Kasmirba és khivai Tatárországba,
valamint észak felé is egész Kazánig. Bokhara szelleme mind e helyeken
erős gyökereket vert; mert Bokhara az ő tanitójuk és irányadóul is
Bokharát tekintik, nem pedig Konstantinápolyt vagy Mekkát.
Polgárosodásunk erősebb akadálykőre fog találni ott, mint nyugoti
Ázsiában; a nogaji tatárokkal szemben Oroszország már szerzett is
tapasztalatokat – s ha talán az angol kormány Indiában az ő 40 milliónyi
mohamedán alattvalója mellett mai napig ezt még nem érezte volna, azon
csak sajnálkozni kellene – mert a következmények bizonyára nem fognak
elmaradni.
Csak ennyit akartam ezuttal a keleti és nyugoti mohamedanizmus között
fennálló külömbség felől mondani, és anélkül hogy különösen utána
kellene járnunk, a következő pontokban annak főokait is fel fogjuk
találni.
Először is Ázsiát, a vallásos rajongás eme főszékét és főforrását annál
hűbbnek fogjuk eredeti ős typusához találni, minél előbbre hatolunk
abban Kelet felé. Valamint általán véve India, Tibet és Khina lakói
rajongóbbak, fanatikusabbak, vagy talán helyesebben mondva, inkább
ázsiaiak, mint az Iszlam vallói, ugy a keleti mohamedánok is sokkal
buzgóbbak, mint nyugoti hitrokonaik.
Másodszor épen ez a túlfeszitett vallási buzgalom, melyet a
közép-ázsiaiak, mint a Zoroaszter tanának vallói is fölmutatának, volt
oka annak, hogy áttéritésök az Iszlamra az araboknak oly végtelen sok
fáradságába került. Több mint kétszáz évig tartott, mig Mohamed tana a
régi hitet ki tudta szoritani. Alig távoztak el a hóditók egy városból
és az ujonnan áttértek azonnal visszaestek régi hitükbe, a várost ujból
be kellett venni és megtériteni, s miután az arabok vas kitartása végre
mohamedánokká tette őket, épen oly hévvel ragadták meg az uj vallást,
milyet a régi iránt tanusitottak. A Szamanidák uralkodása kezdetén már
találunk oly férfiakra Transoxaniában, kik részint tudományosságuk,
részint példás kegyességök miatt az egész Iszlamban igen hiresek voltak.
Belkh már akkor szerezte magának a Kubbetül-Iszlam – Iszlam kúpolája –
nevet. Bokhara város és környéke már akkor hemzsegett a szentek és
tudósok sirjaitól, s könnyen megfogható, hogy honnan jött az, hogy
Turkesztán e városai kegyességben és tudományosságban Bagdaddal, a
mohamedán világ akkori központjával, hol a vallásos erényt a világi
nagyság fénysugarai elhomályositották, eredménynyel versenyezhetett. A
Szamanida család kihalta után, s különösen pedig a mongol hóditások
alatt, szenvedtek ugyan pillanatnyi hátrányt a vallásos törekvések, de
még sem ingatták meg az épületet alapjaiban, mint Bagdádban, hol Helaku
Motaszimdbillah árnykhalifaságának megsemmisitése után az Iszlam fő
erőit minden irányban szétszórta. Transoxaniában a vallásos működés
titokban tovább is életben maradott s minthogy Timur azon törekvéseit,
hogy hazáját a mohamedán tudományosság főszékhelyévé tegye, a
Seibani-uralkodóház fejedelmei is, habár nem épen oly öntudattal, de
mégis tovább folytatták, épen nem csoda, hogy Bokhara, a vallási szigor
eme képe, mely az Iszlamot csak a középkorban jellemezte, máig is fenn
tudta magát tartani.
Harmadszor a szunnita világ nagy testét Persia siismusa, habár nem
erkölcsileg is, de legalább tényleg két egymástól távol maradó részre
különité el. A zarándoklások Arábia szent városaihoz épen nem voltak
képesek a bizonyára nagyobb közlekedést helyettesiteni, mely a
khalifaság idejében az Iszlam keleti határától a nyugotiig
akadálytalanul fennállhatott. A szándékosan szított felekezeti gyülölség
Persiát minden szunnita utazóra nézve veszélyes átjárássá tette s mig a
nyugoti szunniták nagy politikai forradalmok és a keresztyén Nyugottal
való folytonos érintkezések miatt az idegen társadalmi viszonyok
befolyását ki nem kerülhették, azalatt a keleti szunnitáknak, a kik
meglehetősen magokra voltak hagyatva, semmi alkalom sem ajánlkozott
arra, hogy társadalmukban ujitásokat vagy változtatásokat léptethessenek
életbe; mert ők épen annyira utálták az eretnek Persiát, melyen át a
közlekedést fenntarthatták volna, mint a khinaiakat és a hindukat.
Azon észrevételünk, hogy a nyugoti Iszlam, a keresztény Nyugot befolyása
következtében, a keleti Iszlamtól sokban eltért, némelyeket arra a
gondolatra vezethetne, hogy a mindig növekedő közlekedés, a
gondolatoknak az európaiak és ázsiaiak között mindig gyakoribbá váló
kicserélése lassanként a dolgok teljes átalakulását fogja Ázsiában
előidézni, vagy, miként az ujabb kor némely vérmes reményü utazói hinni
akarnák, hogy Ázsia idővel eleurópaisodik. E kérdés bizonyára mindenkit
érdekelni fog, a ki csak a társadalmi viszonyok javitását óhajtja
Ázsiában, (és ki ne óhajtaná azt?) s természetesen sokkal fontosabb az,
hogysem itt csak ugy en passant megvitathatnók; de még sem mulaszthatom
el, hogy bizonyos félreértéseknek vagy hamis számitgatásoknak elejét
vehessem, legalább annyit megjegyezni, hogy ezen általunk fölhozott
jelenséget még távolról sem lehet irányadó példának tekinteni, mert
felette nagy kár volna, ha az európai műveltség és gondolkozásmód azon
aranyfüstjét, melylyel Törökországban és Persiában az ujabb társadalom
ócska, szennyes ruháját el akarja fedezni, valódi nemes ércznek
tartanók. A mit az európai befolyás azon országokban mai napig
eredményezett, fájdalom, azt kell mondanom: fájdalom! még igen csekély
és kevés értékü. Nehány ruha- és butordarabjaink elfogadása egy-egy
tourista tapasztalatlan szemét megcsalhatja ugyan, de bensőleg minden
ugy van, a hogy a régi időkben volt s valószinüleg sokáig, igen sokáig
fog még ugy maradni.
Ez már egyszer ugy van kicsinálva, hogy mi európaiak anyánkhoz, Ázsiához
épen oly viszonyban állunk, mint a közönséges életben némely felnőtt
fiugyermek anyjához, ki bizonyos babonaságoktól csak nagynehezen akar
megválni. Ázsia anyó nevelt bennünket, szellemileg ugy mint anyagilag
tőle származunk, de azért senki se vethet háládatlanságot vagy
tiszteletlenséget szemünkre, ha az „öreg mama“ nézeteit eldobjuk és
saját javára imitt-amott a magunk eszméit erőszakoljuk rá.
Igen, ráerőszakoljuk, mondám, mert a mit mostanig az európai
műveltségből Ázsiában elfogadtak, nem meggyőződésből, nem társadalmi
viszonyaink iránti szeretetből történt, hanem csupán csakis félelemből,
s minthogy a kierőszakolt szeretet sohasem tart sokáig, épen azért
nagyon csalóka dolog volna a Nyugot-Ázsiában eddigelő létrejött
változásokból egész Ázsia jövőjére következést vonni.


XIII. Rabszolgakereskedés és rabszolgaélet Közép-Ázsiában.
Az utolsó ágyulövés, melyet a győzelmes unióharczosok
szeparatista-testvéreik ellen elsütöttek, a földgömbünk nyugoti oldalán
a rabszolgakereskedésben, habár nem döntheté is azt romba egészen, de
mégis hatalmas rést tört. Nagy-Británnia lobogói Kelet-Afrika vizein s
az egész Kaukázusnak iménti meghóditása Oroszország által, ezen utálatos
kereskedésnek Nyugot-Ázsia mohamedánjainál is meglehetősen szárnyát
szegték; a tunya, elpuhult keletiek még sokáig fognak Európa emberiségi
törekvéseire keserü haraggal tekinteni; de az emberek vevése és eladása
mégis mindenütt bizonyos tartózkodással történik mindenütt az európai
szemektőli szégyenlés, vagy jobban mondva félelem fátyla alatt.
Korlátlanul és akadálytalanul ez a kereskedés csupán csakis
Közép-Ázsiában található még. Itt, az ázsiai durvaság és barbarismus ősi
székhelyén még most is minden évben ezerenként esnek a
rabszolgakereskedésnek a legkeservesebb áldozatul. Nem gyámoltalan, és
az emberiség legalsóbb lépcsőjén álló négerek azok, hanem egy oly nemzet
tagjai, mely magas műveltsége miatt már eleitől fogva hires volt, kiket
a jobb műveltségi állapotok tűzhelyétől, családjaik köréből hurczoltak
rabszolgaságba. Szivszakgatóbb és elszomoritóbb a közép-ázsiai
rabszolgaélet képe, mint az, melyet egy szellemdús amerikai irónő vázolt
a négerek sorsáról saját honában, s minthogy Európa ama távoli vidék
szerencsétlen viszonyairól mostanig csak kevés és nem igen kielégitő
tudósitásokat nyert, épen a maga helyén fog lenni, ha mi arra vonatkozó
tapasztalatainkat itt ismételjük és kimeritőleg közöljük: A mik a
portugál rabszolgahajhászok és arab elefántcsontkereskedők Afrika
belsejében, épen azok a turkománok Irán északkeleti és északnyugoti
részeire, sőt mondhatnók egész Persiára nézve. Ott, hol beláthatatlan,
puszta sivatagokon nomádok élnek valamely művelt ország közvetlen
közelében, ott a rablás és a rabszolgaság többé-kevesbé mindig
elkerülhetetlen. A kopár, szegény és meztelen természet a maga
gyermekeit fékezhetetlen kalandszomjjal és nagyobb physikai erőkkel
ruházza fel; a mit hazájok terméketlen földje tőlük megtagad,
kénytelenek azt áldottabb szomszédaiknál fölkeresni. A közlekedés pedig
nagyon ritkán történik barátságos uton s minthogy a megrabolt és erősen
megviselt békés szántóvető a gyors lovu nomádot a nyomtalan homokmezők
határain tul nem üldözheti, de üldözni nem is meri, az utóbbi
természetesen hazai földszinének védművétől oltalmazottan, rabló
mulatságait egész büntetlenül gyakorolhatja. E szerencsétlen helyzetben
voltak előbb a Szahara és az arab sivatag szélén fekvő városok is, az
utóbbin a karavánok még ma is a legnagyobb veszélyeknek vannak kitéve és
Persiára e nyomoruság annál nagyobb súlylyal nehezül, minthogy az északi
határainál fekvő sivatagok a legterjedelmesebbek és legfélelmesebbek s
azok lakói is a nomádok között a legvadabbak. A sötét hajdankor
harczainak is az irániak és turániak között, melyeket a „királyok
könyvé“-nek mesterdalnoka megénekelt, ugy látszik, hogy az utóbbiak
erőszakoskodása volt alapoka. Ámbár ama kor harczosai egy és ugyanazon
törzs fiaiként vannak bemutatva, mégis ugy találjuk, hogy északi Irán
népei nagy Sándor hóditásaikor a nagy macedonitól kértek segélyt és
védelmet északi szomszédaik ellen, kiket ők irtóztató, emberietlen
alakoknak vázoltak (hihetőleg valódi mongol jelleggel, mely az iránitól
erősen elüt). Sándor a káspi tengertől egészen a Kurd hegyekig egy nagy
kőfalat vonatott, de ezen óriási mű, mely alapitója nagyságának egészen
megfelelt, épen oly kevéssé nyujthatott maradandó hasznot, mint Khina
hasonnemű épitménye. A barbarok ellenállhatatlan dühvel tovaáramló
folyama ezt épen ugy, mint az előbbit csakhamar áttörte és az irtózatos
pusztitásokat csak olyankor lehetett kisebb vagy nagyobb mértékben
enyhiteni, mikor erélyes fejedelmek a kőfal helyett jól szervezett
hadseregek védfalát tudták azok ellen fölállitani. És még ma is ugy áll
a dolog. A turkománok és özbegek iráni száguldozásaik idejét és mértékét
most is az ország békés vagy nyugtalan viszonyai, vagy a megtámadandó
tartományok kormányzóinak erélye és hatalma szerént irányozhatják. A
Kadsari uralkodó-ház alapitása alkalmával előfordult zavargások alatt
egyes jomut-turkomán csapatok, noha nagy részök Aga-Mehemmed-Khán
lobogói alatt szolgált, csaknem Iszfahánig terjeszték ki
rablószáguldozásaikat, mig északkelet felé a tekke-k Szeisztánig
nyomultak elő. Ma Khoraszán és Mazendrán tartományok szenvednek
legtöbbet. A turkománok az ujonnan kinevezett kormányzók személyes
tulajdonságait és jellemét előbb szoros figyelemmel kisérik, s ha azok
gyávaságáról és kötelességmulasztásáról meggyőződtek – a mi különben
gyakran megtörténik – akkor ők épen oly gyorsan és gyakorta ráütnek a
védtelen kerületekre, miként alig merik mutatni magokat olyankor, ha e
határvidékekben jeles tisztek állanak az ügyek élén. Utazásom idejében a
khoraszani utak oly biztosak valának, hogy egyes utazók is eljárhattak
oly területeken, hol azelőtt a legnagyobb karavánok is csak egy ágyuüteg
és egy csapatosztály védelme alatt bátorkodtak átvonulni, mert Szultan
Murad Mirza kormányzó a rabló nomádokat jól sakkban tudta tartani,
minden mozdulatjokat kikémlelteté s csakis olyankor volt szabad
mutatniok magokat, mikor őket saját buvóhelyökön megtámadták s szigoruan
megfenyitették. Ellenben Asztrabadban, hol egy gyengefejü kormányzott,
oly bizonytalan lábon állott minden, hogy a jomutok a persákat épen az
emlitett város kapui előtt támadták meg.
A sivatag szélén és belsejében valamennyi turkomán törzs olyannyira
elválhatatlannak tartja saját fennállásától a rabszolgarablást, hogy
csaknem képzelhetetlennek tűnik fel előttök a pusztaságon való további
megélhetés azon esetben, ha ez a főéletforrás kiapadna. A mit más
nemzetek a „gazdag aratásra való kilátás“ alatt értenek, azt nálok
„Iranba vivő nyilt utak reményé“-nek nevezik, és azt az időt, melyet más
helyen mezei munkával, öntözéssel stb. szoktak eltölteni, ők a lovak
idomitására, fegyverek készitésére és harczjátékokra forditják. A szokás
e gyalázatos mesterséget becsületes keresetmóddá tette nálok, ugy
tekintik azt, mint Dsihad-ot (vallási harczot) a hitetleneknek
nyilvánitott Siiták ellen, a rablásra induló hősöket a papság áldása
kiséri, és azon esetben, ha valamelyik gyalázatos tetteiért életével
talált lakolni, otthon szent vértanuvá teszik, a holttestek fölé,
melyeket ritkán hagynak az ellen kezei között, nagy sirhalmot emelnek s
annak tetejére egy lobogót tüznek föl és a buzgólkodók ájtatos szivvel
zarándokolnak egy olyan szent haramia sirjához.
Hogy az erősen látogatott tartományok pusztulása mily nagy, az a
turkománok emlitett vakmerőségéből könnyen elképzelhető. Semmi háboru
vagy bárminő elemi csapás sem képes fölérni a rájok mért
szerencsétlenséggel. Nem csak hogy az országutakon a kereskedés és
forgalom elakad, hanem a szántóvető is a maga földjére, melyet művelni
akar, előbb védbástyát kénytelen épiteni magának, hogy hirteleni
megtámadtatások ellen a szabadban magát oltalmazni tudja; még a
legkisebb falucska is magas kőfalakkal van körülvéve, de azért még itt
sincsenek eléggé elrejtve, mert a turkománok az efféle megerősitett
helyeket nagy csoportokban szokták megszállani s gyakran az egész
lakosságot magokkal hurczolják minden pereputyostul együtt.
Keleti Khoraszanban oly falukon utaztam keresztül, melyek a leggazdagabb
erdők daczára is, melyek a közeli környékben feküsznek, télen által
fázódni voltak kénytelenek, mivel senki se mert a falakon kivül menni,
hogy fát vágjon. Mások éhséget szenvednek, mivel vizimalmaik a falun
kivül feküsznek és utra kelni meg épen a legveszélyesebb vállalat,
melyre csak a legsürgetőbb szükségből vagy fegyveres védelem alatt
szánja el magát valaki.
Egyébiránt hogy ezen félelem a turkomán fogságtól mennyire igazolva van,
utazási munkám olvasói előtt már eléggé ismeretes. A négerek sorsa,
kiket egy hajó szűk terébe összeszoritva Amerikába küldenek, elég kemény
ugyan, de nem kevésbbé terhes az is, mikor egy turkomán nyerge mögé
csatolva a ló csuklójára kötött lábakkal, gyakran eleség és ital
hiányában, órákig, sőt napokig lovagolva kénytelen valaki az édes
hazától, kedvesei köréből eltávozni. Hát még mily nagyok lehetnek az
iráni nélkülözései és szenvedései, ki főtt ételekhez, egy állandó
lakhely kényelmeihez és hazájának polgárisult állapotaihoz van szokva, a
szegény és vad turkomán sátrában, a kopár sivatagok zordon égalja alatt,
hol ő éjjel nappal, nehéz vassal terhelten, zsarnok ura szidalmainak és
gúnyjainak, átkozódásainak és ütéseinek ki van téve? Valóban, a nomádok
közötti tartózkodás a legnehezebb megpróbáltatások egyike, egy nagy
nyomoruságnak a kezdete az és mint minden kezdet, szerfölött nehéz és
fáradságos.
Az emberrablás mesterségével ma már csak özbegek és turkománok
foglalkoznak. Az elsőbbek között különösen Khiva lakói érdemelnek
emlitést, de csak olyankor, ha ellenségeskedéseik a turkománokkal őket
Irán határaira hozzák. A bokharaiak e század kezdetétől óta nem is
közeledtek az emlitett országhoz és Khokanddal ugy szólva majdnem soha
se jöttek közvetlen érintkezésbe. A turkomán törzsek közül ma a Tekke-k
és Jomutok azok, akik e mesterséget legnagyobb számban űzik, az előbbiek
Khoraszanban, Herátban, Szísztanban, sőt Afghanisztán nyugoti határai
hosszában is, az utóbbiak a Kaspi-tengeren és annak déli partvidékein.
Ezek után a Szalorokat és Szarikokat kell megemlitenünk, kik számban és
erőben megtörve, ritkán, de annál féktelenebb dühvel lépnek föl. Az
alielik és karák csak olykor-olykor csiphetik meg a hinduk- és
tadsiknak, s néha az afghanoknak is egy-egy karavánját, s azt is csak a
Bokhara felé vivő uton, mikor a csaudorok az Oxus alsó futása és a
Kaspi-tenger között, miután az oroszok többé nem adhatók el, de nem is
oly könnyen megfoghatók, már ugy szólva semmi működési térrel nem
rendelkezhetnek. Ennélfogva a rabszolgák Közép-Ázsiában nemzetiségökre
nézve számuk többsége szerént siita persák, a már emlitett
tartományokból s közbe-közbe Irán többi részeiből is, kik részint mesedi
bucsujáró utjokban, részint pedig a háborukban estek szerencsétlen
sorsuknak áldozatul. Továbbá szunnita persák Khafból és Herátból, az
utóbbiakat nagyobbrészint a mezőkön és pisztácziagyűjtésnél fogdossák
össze. Dsemsidik és Hezarék, akik kölcsönös harczaikban pusztulnak el,
ritkábban találhatók s még csekélyebb az afghanok és hinduk száma. Az
arabok és oszmanlik, akik nagyrabecsültetésök daczára is csak ugy
eladatnak, tudtomra mostanában alig vannak négyen vagy hatan s csak a
zsidók azok, a kiktől a nomádok, mint varázslóktól félnek s ennélfogva a
turkesztániaknál a felette nagy utáltatás miatt eladhatatlanok lévén, a
fogság lánczaitól menttek maradnak.
A mily nehéz az évenként fogságba hurczoltak összes számát meghatározni,
minthogy ez, miként már mondva volt, az Iránban uralkodó viszonyok
szerént külömböző, épen oly nehéz a jelenleg egész Turkesztánban élő
rabszolgák mennyiségét csak megközelitőleg is kijelölni. Minthogy nem
mindenkit adnak el rabszolgául a khánságokban, ki a turkománok kezeibe
esik, ennélfogva az Iránban uralkodó vagyoni viszonyok mellett
föltehetjük, hogy azoknak, a kiket Mazendranban és a tengerpartokon
elfognak, majdnem egy harmadát kiváltják, mely körülmény a nomádra nézve
különösen hasznos, mivel először a hosszasabb tartás költségeitől kiméli
meg őt s másodszor meg a vásár esélyeinek sem kell kitennie magát: mert
ha például zsákmánya hibás, el sem adhatja azt. Hanem ez a viszony nem
mindenütt egyforma. Fogságba rendszerént csak a szegényebb emberek
jutnak, mivel ezek mint pásztorok és mezei munkások a megtámadtatás
veszélyének inkább ki vannak téve s ritkábban is válthatják ki magokat.
Ha tehát az egy harmad viszonya az egészhez némely helyeken fenn áll is,
mindazáltal a jóval szegényebb Khoraszanban és Szigisztánban felette
bajosan állithatnók fel azt, mivel a rabszolgakereskedésben megőszült
hajhászok szájából hallottam, hogy e vidéken alig váltanak vissza egy
tizedrésznyit a turkománoktól, s kilencz tizedrész mint eladó portéka a
vásárra kerül. Maga számára csak akkor tart meg a turkomán vagy egy
rabszolgát, ha az 1. vén vagy nyomorék, de mégis tehet annyi
szolgálatot, hogy kenyerét megérdemli, mert ellenkező esetben
könyörtelenül lemészároltatik; 2. csecsemőket, kik aztán turkománokká
neveltetvén, a legvadabb martalóczokká lesznek; 3. ha Kupidó egy szép
barna iráni nőt oly kedvessé tesz előtte, hogy az elválás nagyon is
nehezére esnék. Egyébiránt az utóbbi felette ritkán történik, –
tudvalevőleg a turkománok a legaljasabb zsugorik a világon – s minthogy
nálok az erény érzete, melyet a cserkesz hurikereskedőknél oly nagyra
becsülnek, teljesen hiányzik, ennélfogva a khivai és bokharai udvarok
sok olyan virágot kapnak Iránból, melyekről a harmatcseppeket a turkomán
kezek rég lerázták. Épen ezért a puszták lakóinál csak oly persákra
találunk, kik saját hazájokban sem igen részesülnének jobb sorsban, mint
a turkománoknál, vagy pedig megszökött fegyenczek és gonosztévők, a kik
előbbi mesterségöket, t. i. a rablást és gyilkolást, most már a
nomádokkal együttesen gyakorolják.
A kereskedés rendes folyamában a turkomán emberrablók zsákmányukat
legfeljebb két vagy három napig tartják magoknál, akkor aztán az
alkuszok kezébe jut az, kik az előbbieknek pénzt vagy élelmiszert adtak
előlegül. Ezek a lelkiismeretlen uzsorások legtöbb hasznot is huznak e
gyalázatos üzletből, mert a rablók többnyire könnyelmü egyének, a kik a
nomádok általános jellemével ellenkezőleg mindent eltékozolnak és
eljátszanak. Kétféle alkuszok vannak: a) turkománok, a kik a pusztai
lakók és khánságok között folytatják a kereskedést. Ők hosszasabb ideig
várnak, mig 30 vagy 50 rabszolgát gyüjtöttek össze, hogy akkor aztán egy
karavánban Khivába vagy Bokharába menjenek. Ezen időköz alatt az árut,
hogy az élelmezés és rakhely költségei némileg fedezve legyenek, mint
napszámosokat, kikölcsönzik, de csakis a megrongálás elleni kezesség
mellett. b) Persia szunnita határlakói, kik sajátságos kétértelmü
szerepet játszanak, és ezen üzlet legmegvetésreméltóbb közreműködői. Mig
egyfelől a persáknak szolgálnak közbenjárókúl, hogy az elrablottak
tartózkodási helyét a pusztában vagy Turkesztánban kifürkészhessék,
másfelől ők a rablók legjobb kémei, kikhez ők juttatják el egyik vagy
másik falu vagy karaván állapotáról a közelebbi tudósitásokat. Némelyek,
főképen az Irán keleti határain lakók Herátban, Meimeneben és Bokharában
még raktárakat is tartanak a rabszolgák számára s mig évenként egyszer a
mindkét nemű szerencsétleneknek egész csoportját viszik vásárra, az
alatt visszafelé jöttökben a megszabadultaknak vagy közbenjárásuk által
kiváltottaknak egy másik csoportját hozzák vissza magokkal. A
szerencsétlenek családjától mindig háromszorta nagyobb árt követelnek,
mint a mennyi a közönséges váltságdíj, a fölkeresés és kiváltás
nehézségeit hozzák elé, daczára annak, hogy a szerencsétlen áldozat
tartózkodási helyét, kit talán épen ők juttattak oda, a legpontosabban
ismerik és számos ügynökük segélyével már a váltságdijban is meg vannak
egyezve. Valóban érdekes, hogy e gazemberek miként változtatják
érzelmeiket, politikájokat és hitöket utjaik iránya szerént. Bokharába
utazásuk alatt, t. i. rabszolgakereskedői minőségökben a buzgó bokharait
játszodják, szidják az eretnek siitavilágot és ujjonganak a persa
rabszolgák méltó sorsa felett. Iránba visszautazásukkor pedig, mikor t.
i. a rabszolgaszabaditót adják, keserves könyeket sirnak a szegény
persák állapota felett s egy szóval a világ legérzékenyebb szivü
emberei. Abban a karavánban is, mellyel Bokharából Herátba mentem,
utazott két ügyes alkusz, kik Khafban és Kainban laktak. Mind a ketten
Khodsa (azaz a proféta utódai) előnevet viseltek, mely vallási czímre ők
nem kevéssé büszkék voltak. Példátlan vala a gyöngédség és gondoskodás,
melyet a felügyeletök alatt hazatérő rabszolgák iránt tanusitottak. Ők,
akik csak egy nehány hónappal az előtt, miként nekem a karavánvezető
beszélte, egy csoport szerencsétlent vittek a kemény rabszolgaságba.
Sőt a rabszolgakereskedők, a kiket Dogmafurusoknak neveznek, a khivai és
bokharai khánságokban már rendezett czéhet is képeznek és nemzetiségökre
nézve inkább szártok, tadsik és szabaddá lett persák, mint özbegek vagy
bármiféle más turkomán-törzsbeli emberek. Az eladás a raktárakban vagy
más, a városoktól távol eső nyilvános vásárokon történik, hová az árut
természetesen egy-két nappal előbb elszállitják. Legjelentékenyebb
raktárak a khivai khánságban találhatók egyszer magában a fővárosban,
azután Hezareszpben, Gazavatban, Görlenben és Köhneben. Ezeken kivül
minden jelentékenyebb helységben van egy kiskereskedő, ki részint a
nagykereskedőkkel áll üzleti összeköttetésben, részint lerakott áruk
felett rendelkezik. Bokharában Karaköl helység emlitendő legelől, azután
pedig a főváros, továbbá Karsi és Dsihardsuj. Különös az, hogy
Szamarkandtól keletfelé ez a gyalázatos kereskedés mind inkább apad,
annyira, hogy a khokandi khánságban már nincsenek nagy
rabszolgakereskedők és az ott levő rabszolgák nagy részét bokharai
területen vásárolták. A khánságoktól északfelé terjedő pusztaságokon,
hála az orosz uralomnak, csak igen kevés rabszolga van s azok is, mint
fényüzési czikk, inkább csak a gazdag Baiknál találhatók.
A rabszolgák ára Közép-Ázsia piaczain, mint minden egyéb árunál is,
leginkább a raktárakban találtató mennyiségtől függ, mely béke idején
csekélyebb, de háboruk alkalmával nagyobb. Mindazáltal mégis van egy
folyó vagy állandó ár, melyet ma következő módon határozhatnánk meg:
a) Férfi rabszolgák.
Khivában Bokharában
10–15 évesekig 40 tilla 35 tilla
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 11
  • Parts
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 01
    Total number of words is 3822
    Total number of unique words is 2203
    25.9 of words are in the 2000 most common words
    36.4 of words are in the 5000 most common words
    42.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 02
    Total number of words is 3898
    Total number of unique words is 2127
    27.7 of words are in the 2000 most common words
    38.8 of words are in the 5000 most common words
    44.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 03
    Total number of words is 3901
    Total number of unique words is 2102
    29.2 of words are in the 2000 most common words
    40.8 of words are in the 5000 most common words
    47.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 04
    Total number of words is 4029
    Total number of unique words is 2151
    27.1 of words are in the 2000 most common words
    38.7 of words are in the 5000 most common words
    45.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 05
    Total number of words is 4003
    Total number of unique words is 2117
    25.1 of words are in the 2000 most common words
    36.9 of words are in the 5000 most common words
    43.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 06
    Total number of words is 4054
    Total number of unique words is 2128
    24.4 of words are in the 2000 most common words
    35.4 of words are in the 5000 most common words
    41.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 07
    Total number of words is 4015
    Total number of unique words is 2054
    26.6 of words are in the 2000 most common words
    37.0 of words are in the 5000 most common words
    43.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 08
    Total number of words is 3999
    Total number of unique words is 2038
    29.9 of words are in the 2000 most common words
    41.5 of words are in the 5000 most common words
    47.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 09
    Total number of words is 3972
    Total number of unique words is 2071
    27.6 of words are in the 2000 most common words
    38.2 of words are in the 5000 most common words
    43.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 10
    Total number of words is 3852
    Total number of unique words is 2003
    23.4 of words are in the 2000 most common words
    34.1 of words are in the 5000 most common words
    39.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 11
    Total number of words is 3892
    Total number of unique words is 1976
    25.5 of words are in the 2000 most common words
    35.1 of words are in the 5000 most common words
    41.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 12
    Total number of words is 3887
    Total number of unique words is 1958
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    33.6 of words are in the 5000 most common words
    38.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 13
    Total number of words is 3912
    Total number of unique words is 2071
    25.9 of words are in the 2000 most common words
    36.5 of words are in the 5000 most common words
    42.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 14
    Total number of words is 3970
    Total number of unique words is 1974
    23.9 of words are in the 2000 most common words
    34.0 of words are in the 5000 most common words
    39.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 15
    Total number of words is 3860
    Total number of unique words is 1834
    23.9 of words are in the 2000 most common words
    32.9 of words are in the 5000 most common words
    38.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 16
    Total number of words is 3999
    Total number of unique words is 2039
    24.8 of words are in the 2000 most common words
    36.4 of words are in the 5000 most common words
    41.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 17
    Total number of words is 4077
    Total number of unique words is 2102
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    41.1 of words are in the 5000 most common words
    47.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 18
    Total number of words is 4163
    Total number of unique words is 1970
    30.8 of words are in the 2000 most common words
    42.5 of words are in the 5000 most common words
    48.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 19
    Total number of words is 3895
    Total number of unique words is 2021
    23.0 of words are in the 2000 most common words
    33.4 of words are in the 5000 most common words
    39.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 20
    Total number of words is 3844
    Total number of unique words is 1949
    22.3 of words are in the 2000 most common words
    31.8 of words are in the 5000 most common words
    37.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából - 21
    Total number of words is 3699
    Total number of unique words is 1911
    23.8 of words are in the 2000 most common words
    32.7 of words are in the 5000 most common words
    38.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.