Tükör darabok az önismeret és emberismeret világából - 1

Total number of words is 3801
Total number of unique words is 1887
24.0 of words are in the 2000 most common words
34.2 of words are in the 5000 most common words
39.4 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.

TÜKÖR DARABOK
AZ
ÖNISMERET
ÉS
EMBERISMERET
VILÁGÁBÓL.
A MŰVELT KÖZÖNSÉG OLVASMÁNYÁUL,
IRTA:
TASSY EDE.
SZEGED,
NYOMATOTT BÁBA IMRÉNÉL,
1867
„Ismerd meg magadat s magad által az embereket; ez ismeret nélkül
tudományod holt tudomány.“ Thalestől napjainkig e szavak viszhangzottak
a bölcsek ajkain: s valljon mi sikerrel? Az ember különös lény: feledve
önmagát a külvilág forradalmaiba sovárg, déltől éjig, kelettől nyugatig
bolyong; féregkint vájja be magát a föld gyomrába, vagy kifejtekezve a
porból, magasra emelkedik, de belvilágát figyelemre sem méltatja. Sokan
csak azért rohannak a fonnyasztó kéj és életölő gyönyörök posványába,
hogy elnémithassák a rémletesen viszhangzó, vádló öntudatot, hogy
önmagukat feledhessék, és örülnek az őrültek, ha egy nap, egy óra, egy
percz elviharzott szenvedélyeik tengerén! Sokan, midőn mindent tudnak és
mindent ismernek, önmagukat legkevésbé ismerik. Ez oka, hogy a
bölcsészet évezredeken által sem vergődhetett ki ingatag alapjából; a
bölcsek nem indultak ki lélektan úton, „pedig csak ez az egyetlen igazí
célhoz vezető.“ (Szontagh, Rónay.)
„Veniamus nunc ad eam scientiam, ad quam nos ducit antiquum oraculum,
nempe ad scientiam nostri. Cui quo magis nostra intersit, eo incumbendum
est diligentius Haec scientia homini quamvis naturae ipsius portio
tantum pro fine est omnium scientiarum.“ (Baco: de dign: et augm.
scient. IV. 1.)
Az emberiség concrét alaku szellemvilága sok tekintetben hasonlit a
tengerhez, mert az, ennek roppant dimensioit nemcsak eléri, s ezzel
nemcsak a hullámzás és árapály azonos törvényeit követi, de egyszersmint
ép ugy be van népesítve mint a tenger; az ember szellemvilágában mint a
tengerben a delfinek és czápáktól a tengeri szörnyek és csavargőzösöktől
kezdve, le a sima ángolnáig, a tehetetlen halászbárkáig, az atomszerű
parányig, mozgó szellemalakok lakoznak. Itt is a felszinen csábító
syrenek, félemberek, vészt sápító szárnyasok, tőkehal, dúshajó, tört
árbocz és több effélék mutatkoznak. Az ember szellemvilágában is van
szélcsend, olykor szélvészek, hajnalpir, hideg fény, és az emberek
szivében ott van a hajók mágnes-tűje: a jobb ösztön, mely partra
vezérel, és a szélrózsa: a sziv lángja, mely az érzelem változandóságát
jelképezi. Van az ember szellemvilágának is kikötője az önérzet, melyben
jobb meggyőződését szokta az ostromló viharok ellen oltalmazni, és e
kikötő felett mint világító torony őrt áll az értelem, hogy az eltévedt
hajóst magához intse. Az emberek szellemvilága külömböző világitásban
szintén különböző szint mutat, s majd a káprázat koralgyöngyei usszák
körül a hajót, majd ismét más világrész vándor madarai telepednek oda. A
szellemvilágnak is vannak mélységei, vadregényes szigetei, veszélyes
köszirtei s homokpadjai, melyen az emberi szellem olykor megtörik, vagy
megfeneklik. A szellemvilág szinvonala (niveau) olyan mint a tenger
viztükre: a tudósok minden magasságot ehez mérnek. A mint a tengerben
egy egy sziget a viz alól feltolja magát s idők folytán ismét alámerül,
úgy az ember szellemvilága is egy egy uj eszmét hoz a felszinre, de a
mely eszme aztán évszázadok vagy évezredek multán ismét eltünik a
felszinről, alámerül. Háborgó tenger az ember szellemvilága, mely majd
ájtatosságot, majd iszonyt, majd bátorságot, majd ismét félelmet kelt az
emberben. Miként a föld a tenger vizének határokat szab, úgy a test a
szellem korlátja s a mint a tenger csak párolgás által, de sohasem képes
egészen kiemelkedni ágyából: úgy az ember szelleme sem bir a test élő
hajlékától külön válakozni. És hányszor vivott eszmeharczot az emberi
szellem a rögeszmék hullámai ellenébe, s hányszor szenvedett az
hajótörést, mely után néma siri csend, olykor hosszú szünet állott be;
de miként az ércztekintetű rettenthetlen tengerész, úgy az emberi
szellem is belső ösztönétől űzve, hajtva, uj hajót épít, százszor és
ismét kiszáll a magas hullámokra, hogy czélját érje, vagy alámerüljön a
nagyszerű, dicső küzdelemben, mindenesetre pedig betöltse azon helyet s
alkossa azon összekötő lánczszemet, melyet részére végzetszerűsége a
világ egyetemben kijelölt.
Ha a tengert csak e homályos földtekéhez, a szellemet pedig emberi
parányiságunkhoz mérjük: mindkettő nagyszerünek tünek fel előttünk, – de
ha a tengert a nagy mindenséghez az emberi szellemet pedig az őserőhöz
mérjük akkor elnémul az értelem s megszünik minden arány. A mint a
tenger mélyében lehet igaz gyöngyöt találni, ugy az ember szellemvilága
is rejt méhében igaz gyöngyöket: az értelem és érzelem igaz gyöngyeit.
Lépjünk be tehát a kutatás buvárharangjába s e ponton ereszkedjünk a
szellemvilág mélyébe megtekintendők hogy mi van ott? Gyujtsuk meg az
önismeret szövétnekét és világitsunk be egy kevéssé abba a végtelen
ürbe, mely az ember szellemvilágának – hogy úgy mondjam – légkörét
képezi.
Előre bocsájtva azt, hogy ezen szűk keretbe szoritott tükördarabok
feladata nem lehet terjedelmes s így mélyebb lélektani visszatükrözését
adni az ember lelki természetének, s hogy a ki a psychologia s
erkölcstan szellemi nagy mappáját akarja egész terjedelmében maga előtt
kiterítve látni, az a nevezett három tudomány ressort iróinál keresse
fel azokat. Itt csak a gyakorlati lélektan (antropologia) s a
philosophia magvának az önismeret s ember ismeretre vonatkozó részéből s
magából az élet gyakorlatából kivántam annyit bemutatni, a mennyi a
gyakorlati önismeret s emberismeret tanulmányozására tán némi
világitással szolgálhat legalább az ifjuságnak; ugyanazért nem a
szakembereknek, hanem a laikus, de művelt nagy közönségnek olvasmányául
van szánva e mű: szükséges tehát hogy felvett tárgyunkhoz minden további
bevezetés nélkül hozzá szóljunk, s az adott viszonyokat, nem pedig azok
előzőit tárgyaljuk. Ott kezdem tehát hogy:
Minden ember többé vagy kevésbé egy oldalú felfogással bir, ugy az
irástudatlan mint a tudós, ugy a szegény mint a gazdag, ugy a sírásó
mint a fejedelem; bizonyos értelemben minden ember nagyon is egyoldalú
felfogású, mivel hogy egyes ember szellemi tisztán látása előtt talán
soha sem fog feltárulni azon egyetemes, tehát sok oldalú tudalom, mely
az emberiségnek összeségében igen, de egyesnek kivételképen sem adatott:
mégis az egyoldalúságról most csak közelebbi vonatkozásban kivánok
szólani, – s itt is csak annyiban, a mennyiben az a gyakorlati, hogy ugy
mondjam mindennapi élet s különösen annak localis utilizálására szokott
alkalmaztatni.
Az emberi élet, vagy is inkább az öntudatra ébredés kezdete csak
ösztönszerű felfogással ruházza fel a gyermeket, mely akkor hasonlit
például a nyúlhoz. t. i. amely bokorban fejlődött kezdetleges eszmélete,
ugyanoda, bár olykor megriasztva a szokatlan körülmények feltünése által
s nagy kerülővel, de ismét visszatér. Ezen ösztönszerűsége az embernek
részben, többnyire örökös, mert például a honvágy az embert mint az
éjszaki sark a delejtűt folyvást vonja ősi fészkéhez; de épen igy örökös
az észjárás azon irányzatának is egy része, mely bennünk serdült
gyermekkorunkban fejlődött, s az ember, észjárásának azon kora
ifjuságában ismert és frequentált ösvényére, a késő korban is sokszor
akaratlanul vissza visszatér. És ha ezen ifjuságunkban frequentált
észjárás irányzata az elfogultság vagy előitélet homályában mozog, tehát
a valótlanság, képzelődés, avagy káprázat világából való: akkor az
elfogultság meglett korunkban is gyakran homályossá fogja tenni szellemi
tisztán látásunk légkörét.
Ki merné tagadni, hogy a mint egyes családok ősatyjának, ősanyjának
gondolkozása iránya, észjárása, a tölök származott ivadék-
lépcsőzeteinek lelkületére, gondolkozása irányára alapjában véve már a
priori nagy befolyással volt és van? épen úgy áll ez a nemzetekre,
népcsaládokra nézve is, kik kifejlésük-áldását avagy hátramaradásuk
átkát, talán egy-két erélyes véralkatú, nagy befolyású, de hibás, t. i.
bizonyos irányban elfogult vagy fordítva, helyes nézetű embernek
tulajdoníthatják a multban. Mentül miveletlenebb, tanulatlanabb valamely
akár egyes, akár népcsalád, annál nagyobb a receptivitás az adott
lendület irányának megtartására; innen a közmondás: „nem messze esik az
alma fájától.“
Az értelmi felfogás az ösztönszerütől teljesen különbözik, és a szoros
értelemben vett tudományossággal csak kevéssé kapcsolatos, sem a 20 sem
a 70 éves kortól nem függő; azért az elfogulatlant felvilágosodott
embernek nevezzük habár csak 20 éves lenne, ellenben 70 éves daczára is
egyoldalúnak, együgyünek nevezzük az elfogult embert. E tekintetben
tehát az ifju vagy öreg kor csak relativ fogalom.
„Elfogultság“ e szónak önmagában rejlő átka sok ember életén át mint
vörös fonál huzódik. Ismerkedjünk, meg tehát ennek definitiojával s
fürkésszük, miként s mily sokféleképen nyilvánul ez mint kórjelenség az
ember szellem-életében.
Az egyoldalú felfogás: elfogultság.
A képzelődés erejével vagy máskint belénk rögzött hiszeme a
valótlanságnak: elfogultság. („Der schrecklichste der Schrekken ist der
Mensch in seinem Wahn!“)
Az előitélet nem más mint: elfogultság.
Ha ember ember társa előtt csak azért, mivel ez magasabb rangú, gazdag,
vagy nálunknál műveltebb, tanultabb, genirozva van: szintén elfogultság.
Egy előkelő embertől a közönség – hogy büszkének ne tartsa – több
leereszkedést kiván, mint önmagához hasonlóitól (ez is elfogultság.)
Ha (már művelt ember létünkre) például az irmodorban vagy bármi másban,
másokat utánzunk, a helyett hogy önálló, saját viszonyainkhoz,
körülményeinkhez mért conceptiónkkal lépnénk elő s abban bensőleg meg is
nyugodnánk: ez is elfogultság (habitualis.)
Nem sorolhatjuk fel itt mindazon alakját és esetét az előitéletnek s
elfogultságnak, mely az ember életében előfordul, mert azok száma
végtelen; legyen elég e helyt csak általánosságban még annyit mondani,
hogy midőn például úgynevezett szokásainkba, szenvedélyeink
gyakorlatába, a divat majmolásába s még általánosabban saját „én“ünk
szük valójába belemélyedünk, hasonlitunk azon táblabiróhoz ki magát a
világ közepének képzeli.
(R) „Az emberek egymást csak ritkán birják megérteni, olykor nagy messze
állanak egymástól felfogásaikban, bár az életben egymás mellett vannak;
igy aztán olykor gyülölve látjuk azokat, kik azt meg nem érdemlik, s
szeretve azokat, kik arra legkevésbé sem méltók. Az elfogultság, vagy a
rosz akarat terjesztette hir itt is erősen szoktak szerepelni.“
Az elfogultság, vagy is megrögzöttsége valamely eszmének csak rendkivül
nehezen tisztázható, tapasztaljuk ezt oly tudósoknál is, kik bár
átaljában mindent alapos nyomon szoktak megbirálni, s még is midőn egy
vagy más tudalmuk, állitásuk megtámadtatik: azt makacsúl védik, sokszor
még akkor is, midőn szerzett fogalmuk nem az értelem meggyőződésére volt
alapítva. Az embernek nemcsak hiuságát bántja az, ha fogalmának
helyessége kétségbe vonatik, vagy kézzel fogható világossággal
megczáfoltatik, de egyszersmint ösztönszerüleg vonakodik azon
elfogultságot, melyet már önvalójának harmoniájába beleillesztett, más
eszmével, fogalommal helyettesiteni, s igy concrét értelme, felfogása
műhelyét egy eddig ismeretlen s most szokatlan darabbal pótolni, s az
egészhez idomitani vagy viszont az egészet ehhez.
E nyomon elmondhatjuk hogy bizonyos értelemben bár minden ember többé
vagy kevésbé „idiota,“ még is legkevésbé idiota- és elfogult az, a ki
szemléletét, összehasonlitásait s átaljában itéletét, mentül szélesebb –
önmagán kivül fekvő körből is, – tehát legegyetemlegesebb, sőt lehetőleg
neutralis szempontból veszi.
Hogy ezen széles terjű látkörből vegyük észjárásunk kiindulási pontját;
szükséges egy kissé recapitulálnunk, miszerint:
a földön és ennek közvetlen körében létező minden tárgy, ezek vegyi
alkatrészei, a természeti – látható és láthatatlan erők, ezeknek
egymásrai hatása, azok is melyekről a titok fátyolát fellebbenteni az
emberi kutatásnak még nem sikerült, mint szövevényes gordiusi csomónak
egymásba miliószor át és visszafutó, de szakadatlan összefüggő szálai a
kutató emberi elmének türelmes tovább fejtése által, egykor bizonyára
mint kibontott, megfejtett talányok fognak az emberi szellem óriási
hatalmának engedelmeskedni; – de az összefüggő szálak nyomozását, ha még
oly kúszáltaknak látszanának is azok, kifogyhatlan türelemmel kell
fürkésznünk, annál is inkább, mivel ezekkel – eddigelé csak felületesen
ismert – de mint tudjuk közvetlen, szerves összeköttetésben áll saját
„én“nünk. Az anyag és szellem csak egymás kölcsönösségével müködhetvén
az emberben: az önismeret teljességére megkivántatik hogy nemcsak az
anyag müködését, de a szellemi részt is, annak belső természetében,
müködéseiben, olykor sajátságos nyilatkozataiban, még inkább kutassuk,
ismerjük, – mert ezen müködés szövevényének is teljesen összefüggő –
hogy ugy mondjam – „szellem-fonálszálai“ vannak, melyek a fentebbi
gordiusi csomóhoz hasonlitván: akarat enély, szenvedélyes vizsgálódás,
kifogyhatlan türelem segélyével nagy részben áttekinthetők,
felfejthetők.
Vizsgálódjunk tehát tovább.
Kérdjük először is mi az oka annak, hogy a korlátolt felfogású emberek
rendszerint általánosságban szoktak beszélni azonnal készek lévén
mindenről itéletet (birálatot) mondani, – itéleteiknek feltétlen igazat
(Recht) követelnek; felelet: mivel ilyen embereknél nem csak a
szerénység hiányzik, de némileg sejtett felületességüket is eltakarni
igyekezvén, egy egy általános „szólam“ segitségével parirozzák a
netaláni rendre utasitásokat. Ilyen általános szólam például ez: „no
hisz’ olyanformán gondolom én is,“ vagy „affélét szoktam én is tenni.“
Ezen felekezet emberei, mert nagyon szük, parányi lyukon (saját „én“jük
szemüvegén) át nézik a világ folyását, – másnál rendszerint mindent
jobban vagy különbözőleg akarnak tudni, – az ellenmondásokat nem
türik,[1] s a mit birálatképen kimondanak nem igen szokott egyéb lenni
rosszalásnál; – holott az értelmes emberek egyik föismérve az, hogy nem
csak rosszalni, elitélni, hanem eszélyesen méltányolni, dicsérni is
tudnak.
Álljon még itt megjegyzésül miszerint tagadhatlanul legkényelmesebb
módja a birálatnak midőn valakinek tetteit, inditó okait a tettre, – az
eredmények[2] mivoltából itéljük meg; de az is bizonyos hogy e nyomon
birálataink csak nagyon is gyakran a legnagyobb botlások és csalódások
ingoványát tapossák. – Ha valahol igen, ugy bizonyára birálataink
megejtésénél szükséges azon közmondást szem előtt tartanunk, hogy
„kétszer mérd, egyszer mesd.“
Qui bene distinquit, bene docet. A susbtilis distinctiók azok, melyekre
az emberek itéleteik s méltánylásaiknál oly keves gondot s tán nem
kevesebb jóra való röstséget forditanak, amellett pedig saját „én“jük
szük valójába elmélyedve, észre sem veszik hogy épen ezen subtilitások –
precis, exact – természete szerint igazodhatnának csak el megfelelőleg,
való hiven (richtig), – anélkül azonban hogy ez által a kákán csomót
keresés hasztalan (tehát a dolog valóhüségenélküli) kutatásába esnének.
Továbbá bizonyos az is, hogy olyan ember e földön még nem élt, a kinek
ugy nevezett „fixa-ideái“ épenséggel ne lettek volna, mert ez, az emberi
gyarlósághoz tartozik: alapoka leginkább az ember szellemi képességének
és külső, tárgylagos életének – többé vagy kevésbé – localizáltsága; de
nem kevésbé bizonyos az is, hogy mentül kevesebb fixa-ideák, (s
tulajdonképen a rosz szenvedélyek is ide tartoznak) szállották meg
elménket, annál józonabbak vagyunk. Minden egyes fixa-idea, mint meg
annyi gnom uralkodik szellemünk szabad mozgása felett s szülőanyja több
más fixa-ideáknak, végre keserű csalodásoknak.
„Kiknek sajkája az élet tengerén számtalan bajjal küzdött meg, azok
renditlen állanak, mint a vészedzette szirt melyről a sors
hullámcsapásai visszamorzsolódnak. Kik sokat utazván, figyelmüket az
emberiség lelkületének, szellemének tanulmányozására forditották s
nemünket ezer szinben, alakban, hullámzani – s majd haladva, majd
hátrálva enyészni vagy emelkedni látták: azok végre is azon
meggyöződéssel térnek vissza, hogy az ember mindig ugyanaz. t. i.
ábrándjainak bábjátéka, előitéletének, szokásainak rabja.“
„Képzelődés az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz.“
A képzelődő ember egész élete csalódás, mert alaptalan s igy
jogosulatlan reményeket táplál.
Bátran elmondhatjuk azt is, hogy a legtöbb ember nem helyes, vagy is nem
valóhű felfogással bir önmagáról; – már most, ha az alapfogalom téves,
hogyan lehetne erre helyes következtetéseket alapitani? Hogyan fejthet
ki az ilyen ember „jellemet“? Honnan származtatható ez esetben azon
biztonság, mely az embert elhatározásaiban, cselekvéseiben kell, hogy
vezesse? – Az önmagunkróli téves, nem valóhű felfogás, tehát voltaképen
képzelődés, vajmi sokszor falnak vezeti az embert, s csak midőn
odaütköztünk, vesszük észre, hogy eszméink tévesek voltak s azért
jöttünk összeütközésbe a valósággal.
Valamint minden egyes embernek külön külön specificus változatosságu
felfogása van[3] az életről, a tárgyakról, a világról, ezek
viszonylatairól s. a. t. ugy különböznek, – sokszor igen lényegesen, –
az öt világrész, ezekben ismét az országok s különösen a nemzetiségek
általános csoportozati vagy felekezeti felfogásai, nézetei a fentebb
emlitettekre nézve;
ismét tovább: valamint egyes ember kiskörü ismerete, homályos felfogása,
szellemének nagyon is kicsiny körre szoritkozó müködése, észlelete, a
felvilágosodott ember előtt szánandó localizáltságban tünik fel, – épen
ugy tünik fel például, Europa civilizáltsága előtt Ázsiának vagy
Afrikának localizált észjárása; –
és ismét: az egyes ember épen ugy mint egy világrész vagy nemzetiség, –
mentül inkább localizált, vagy is minél kisebb körü felfogással bir,
annál kevesebb akarat erélylyel és vágyodással van képesitve
eszmeköréből kilépni.
A kik gyakran unatkoznak, azok mindennel birhatnak, csak szilárd
akarattal nem, mert lelkületük gyengébb, vagy is elfogultabb hogysem az
emberiség közös czéljait, a szellemi tökélyt, fáradalmaikkal is
előmozditani képesek volnának.
A szellemi életben, tehát concrét fogalmaink világában is, nagyon sok
circulus vitiosus van – mint örvény a tengerben – melybe ha bele
kerülünk, vagy elnyel, vagy legjobb esetben idegen segély nélkül nem
tudunk onnan kimenekülni; – azért mindenek előtt a tudomány és
tapasztalás tájékozottságára, tehát az elme és értelem világitására,
továbbá a szellemi szabad mozgásra van szükségünk, – mert keves embernek
adatott az, hogy magát az alapösztönök (s temperamentumok), a formulák
és szokások, járszalagából kibonthassa, – s ha ez sikerült, még is
biztossággal, bátran, szédelgés nélkül tudjon járni, haladni a józan
eszélyesség utján,
„Ignoti nulla cupido.“ Az ember természetében fekszik, hogy ha csak
puszta sejtelme keletkezett is valamiről, már arról kezd magának
fogalmakat alkotni s kutatni hogy megismerhesse mi az a homályos,
sejtelemszerü ismeretlen valami. – Innen van aztán hogy a mint a
népcsoportozatok, különböző climaticus és földrajzi helyzetben,
különböző nemzeti ösztönnel, különböző szellemi érzékiséggel (Vitalsinn)
felruházva, adott viszonyaikhoz képest felötlő különbséggel haladnak a
tökélyesedés közös czéljához, avagy tovább is nyügölődnek rövid
látásaiknak circulus vitiosusában. – épen ugy az egyes emberek különböző
miveltségi, ismeretben gazdag vagy szegény körben fokozatosan
különbözőleg fejthetvén ki eszméik tisztaságát, szellemi érzékiségeiket,
(Vitalsinn) jellemüket s. a. t. egyszersmint ezeknek megfelelőleg, vagy
a rövidlátás, vagy is fejletlenség átkát hordozzák és terjesztik egész
életükön át, – vagy a semidoctusság félhomályában botorkálnak – vagy
végre világosan, valóhiven látják relative mind azt a mi egyes embernek
látnia s tudnia adatott.
A felvilágosodott ember elbontva köréből a kötelékeket, melyeket arra az
őstermészet az által illesztett, hogy mielőtt szabad, önálló szellemi
egyeniséggé fejleszthette magát, tehát mielőtt tiszta öntudatra
ébredhetett volna, mint anya gyermekét, ölében bepolyázva gondozta,
később pedig az ösztön és szellemi érzékisége járszalagán odáig vezette,
hol már pályája elméjének fényénél megvilágositva, tehát gyarlóságának
esélyei meglehetősen kevésbitve lévén, – az ember magára önállóságot,
szabad akaratot, szabad szellemet, tehát erélyt, erkölcsi bátorságot,
lelki emelkedettséget s a mi ezen tulajdonságokat „jellemé“ olvassza
össze, az általános harmónia érzet, t. i. az emberbaráti szeretet
napmelegét határozott alakban felöltő heti.
A szellemi tisztán látáshoz csak ugy juthatunk el, ha saját „én“ünk
minden – külső belső – sajátságait, képességét ezeknek szélesebb
értelembeni környezetünkhöz mért viszonylatát, a külső tárgyakat épen
ugy mint embertásaink lelkületét, gondolkozás – módját valóhiven
felfogtuk, áttekintettük – s az emberi élet száz- és ezer-féle
tényezőiről, rugóiról, következetes összefüggéseiről, a moral becséről
tiszta (való igaz) fogalmakat szereztünk; azonban hogy ilyen fogalmakat
szerezhessünk, tanulmányainkat az önismeret és emberismeret a, b, c-jén
kell kezdenünk – s a higgadt szemlélődést részre hajlatlan igazság
szeretettel vagy is valóhűséggel, az erkölcsi vagy is lelki-élet
természetszerü nemességével, emelkedettségével kell párositanunk.
Semmi sem igényli oly feltétlenül azt, hogy mielőtt egyik lábát az odább
lépésre felemelje, a másik lába meg nem rendithető, biztos talpköhöz
legyen támasztva, – mint épen az önismeret és emberismeret, mert egyedül
ezen biztonság szolgáltatja a meg nem dönthető logicat s az, ezen
alapuló helyes birálatot.
Az emberismeretre ugyan általjában szükség van, de különösen hasznos
lehet az oly országban, hol az uralkodó politika rosz, viszás, mert itt
igen szükséges – s általjában minden hivatalkörben – felismerni hogy hol
és mennyiben uralkodik az igazság és erkölcsiség helyett a szeszély,
bosszu, önkény vagy ostobaság.
Az emberi értelem mindenekben, ugy egyes – s főleg – concrét alakban
bevégzett, kikerekitett synthesist, azonkivül pedig absolut kezdetet
igényel, máskint csak a töredékesség és esetleg játszik velünk. – Nem
elégséges, hogy mint Kant tevé, – csak a külső szemléletben birjunk
tárgybőséggel s tapasztalással, hanem – hogy elménkkel magasra
emelkedjünk – feltétlenül szükséges megismerni, hol s miképen függenek
össze az egyes s általános eszmék fonálszálai egymással fel a
legmagasabb fogalomig, – szükséges továbbá, hogy ezen összefüggések, –
ismét – egyezzenek, a valóssággal (t, i. az igazsággal) és az
egyetemlegesség (világ) szellemével, – vagy is ezeknek ekkint kifejtett
helyes philosophiai fogalmával.
Mig az ember saját énjéről, mint más embertől csak külsőleg külön álló
egyénről bir fogalommal – (ilyen a tudatlan nagy tömeg és a gyermekek
fogalma,) addig helyes, tüzetes önismeret és emberismeretre szert nem
tehet.
Az emberismeret önismeretet s e kettő együtt világismeretet már
előlegesen feltételez. Az elme és észjárás olyatén fejlettsége, mely az
ember szellemi egyéniségének önállását, illetőleg ezen önállás valóhű
fogalmát és tudatát megszerezte, képes egyedül az emberismeret
elsajátitására. Ezen ismeret megszerzesére bár a tudomány általjában, de
a világtörténelem, életrajzok, szindarabok és a jeles regények különösen
is szövétnekül szolgálnak, de csak akkor, ha azokra figyelmünket
leginkább ezen szempontból irányozzuk.
Az önismeret és emberismeret oly szép és szükséges tudomány, hogy
leginkább csak ezen tér cultiválása mellett tehetjük érdemessé magunkat
az emberiség hálájára, mert csak az emberismeret nyomán tudhatjuk
egymást kellően méltányolni, s ha igy: akkor már a tiszta értelem és a
lélek benső nyugalmával meg is értettük egymást, a mire pedig legnagyobb
szüksége van az emberi társadalomnak, mert csak ily uton képes az, az
ember tökélyeit kifejteni s az emberiségi közszellemét is a tökély
magasabb stadiumába eljuttatni.
Óh hogy az emberek oly ritkán tudják egymást megérteni!!
A philosophia jelen magaslatán, a modern eszmék annyi salakja közt,
birunk egy felséges vivmánynyal is, melyet, Hegel az emberiség
észjárásának fejlesztésére s javára tantételkint a felszinre hozott, s
ez nem más, mint szellemi egyéniségünk szabadságának eszméje, vagyis a
gondolat elfogulatlansága. Lehet, hogy ezt igy, három szóval ide irva a
Hegel által értelmezett valódi philosophiai jelentőségében; nem minden
laikus fogja megérteni, holott az a müvelt embert is, szellemileg egyéni
szabadságába csak akkor engedi belehelyezkedni, ha arról idevonatkozó
értelemben tiszta felfogással bir, – s ha tehát az, az ember önérzetének
s öntudatának benső lényegét (substantiáját) igazságát alkotja, –
azonban a további tárgyalás folyamában talán sikerülni fog ezen eszmét
és tantételt érthetőbbé tennem. Olyan fogalom ez (t. i. az egyéni
szellemi szabadság eszméje és fogalma) melynek világitó tisztaságával
sem az ókor műveltsége sem annak nagy nevü bölcsei nem birtak, mely
tulajdonság pedig a szellemi önállóságuk tudatára ébredt nemzeteknél
épen ugy mint az – ezen öntudatra emelkedett – egyes embereknél
rendkivüli fölénynyel ruházza fel birlalóit olyanok fölött, a kik ezen
(ily alakban már) lelki erővel nem birnak.[4]
Ha az elfogultságot – a többi közt az által is, hogy kiemelkedve saját
„én“ünk szük valójából, mindent lehetőleg neutralis szempontból
tekintünk és birálunk, – levetkezzük; ha ekkint nem csak lehetőségét
látjuk az igazság (Wahrheit) megismerésének,[5] de ezen igazságokat
voltaképen és akkint meg is ismerjük, hogy azok az értelem
meggyőződéseivé válnak: tehát minden ingatagságot kizárnak;
ha észjárásunk ezek szerint nem csak korlátlanul hatalmunkban tartható,
de egyszersmint az igazság, valóhüség, felismerése által vezéreltetve
olyan önállóságra emeli magát, mely törvényt és szabályt csak önnön
értelmének meggyőződése által alkot, s mások egyoldalúságainak,
sajátságainak utánzásától magát lehetőleg elvonja,
akkor valónak tarthatjuk hogy szellemi egyéniségünk szabadságába bele
helyezkedtünk, – és csak is akkor mondhatjuk méltán, miszerint: „tantae
molis erat se ipsam cognoscere mentem.“
A világhirü csillagász, ki a naprendszert felfedezte, minden üldözés és
kigúnyolás daczára állhatatosan megmaradt értelmének meggyőződése
mellett. Az önálló, magukat semmi külbefolyás által korlátozni nem hagyó
szellemek természete az, hogy ha egyszer egy felismert igazságnak valója
feltünt előttük, nem vesztik azt el többé szemük elől, sőt a practicus
eszélyesség azt azonnal felhasználja a gyakorlatban is. – Nagy Frigyes
midőn egy alkalommal II. József császárral több miniszter és tábornok
jelenlétében találkozott, igy szóllott egy miniszteréhez: „Ez a
fejedelem (t. i. II. József) igen szép s derék ember, – szeretném
mellszobrát birni; nagy dolgokat feszeget, nem szabad őt szem elől
tévesztenem, – csak egy hibája van, az t. i. hogy mindig a második
lépést teszi meg először.“[6]
A philosophiának ezen Hegel által megérlelt magva, ezen legfelsőbb
eszméje, mely önmagát tárgylagossá tette s igy önmagát megismerte, – az
egyedüli lélektani s logicai okfő, melyből szükségkép kellemanálni
minden ésszerű szellemi munkás- ságunknak, tevékenységeinknek; – s
viszont, ez azon összekötő pont, hova szükségkép felszolgál, összefut az
értelem s a morál összes szellemi idegrendszere, vagy is az értelem és
morál minden egyes momentuma. Ezen vivmány nélkül minden emberi
okoskodás, észjárás, bölcselkedés, csak szakgatott (fragmentarisch)
tapogatodzás, találomszerüség.
A morál dolgában pedig azon ember, aki jobbösztönének, vagy is lelke
sugallatának szavára hallgat s azt követi, nem hibázhat a morál ellen,
mert Isten szava az, mely e tekintetben szive dobbanásait vezérli, de
nem is lehet más, mivel hogy a természet, a világ lelke, emberi nemes
teremtményeibe csakis saját isteni szikrájának részecskéjét gyujtotta
egyéni életre. Igy értelmezhetjük tehát azt is, hogy az ember „Isten (t.
i. szellemi) képére van teremtve.“ Azonban ezen szikra oly kicsiny, hogy
amphibiumi, vagy is duplex (t. i. szellemi és anyagi,) életünknél fogva
ha a test árnyékába rejtjük azt, világítása nem állhat szolgálatunkra,
mig ellenben ha előtérbe állítjuk, nem csak saját énünk vezércsillaga
lehet, hanem messze ki elvilágít az, s fénye összefolyik a világ
lelkével.
Ha emberi életünk általános s benső természetének megbirálására s valóhü
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Tükör darabok az önismeret és emberismeret világából - 2
  • Parts
  • Tükör darabok az önismeret és emberismeret világából - 1
    Total number of words is 3801
    Total number of unique words is 1887
    24.0 of words are in the 2000 most common words
    34.2 of words are in the 5000 most common words
    39.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Tükör darabok az önismeret és emberismeret világából - 2
    Total number of words is 3856
    Total number of unique words is 1853
    24.1 of words are in the 2000 most common words
    35.3 of words are in the 5000 most common words
    41.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Tükör darabok az önismeret és emberismeret világából - 3
    Total number of words is 3842
    Total number of unique words is 1974
    25.0 of words are in the 2000 most common words
    35.5 of words are in the 5000 most common words
    41.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Tükör darabok az önismeret és emberismeret világából - 4
    Total number of words is 3848
    Total number of unique words is 1964
    23.5 of words are in the 2000 most common words
    33.4 of words are in the 5000 most common words
    40.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Tükör darabok az önismeret és emberismeret világából - 5
    Total number of words is 3929
    Total number of unique words is 1978
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    35.0 of words are in the 5000 most common words
    42.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Tükör darabok az önismeret és emberismeret világából - 6
    Total number of words is 3889
    Total number of unique words is 1977
    26.1 of words are in the 2000 most common words
    36.4 of words are in the 5000 most common words
    41.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Tükör darabok az önismeret és emberismeret világából - 7
    Total number of words is 4032
    Total number of unique words is 1880
    26.4 of words are in the 2000 most common words
    37.0 of words are in the 5000 most common words
    42.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Tükör darabok az önismeret és emberismeret világából - 8
    Total number of words is 3340
    Total number of unique words is 1657
    26.4 of words are in the 2000 most common words
    37.5 of words are in the 5000 most common words
    43.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.