Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 11

Total number of words is 4272
Total number of unique words is 1882
33.0 of words are in the 2000 most common words
47.1 of words are in the 5000 most common words
53.5 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
tréfába véve a fogyatkozásokat, a mi jellemző a morális felfogásra, ami
ebben a büdösségben dühöng. Ebben a lokalitásban derülten tárgyalják le
például azt, hogy valaki közülünk lopott. Kezet fognak az illetővel s
mig magukban mosolyogva mondják, hogy: tolvaj, tolvaj,--leülnek vele
szemben az asztal mellé kártyázni. Van itt iró például, a kinek soha egy
eredeti gondolata nem volt--innen is, onnan is elcsen valamit--s
megbénult alak. Rettenetes az, hogy a bohémben nincs becsület. Ugy
általában tudniillik... Én istenem, az, hogy az ember küzd a mindennapi
kenyérért, nem ok még arra, hogy hátat fordítson a tisztességnek.
Rosszul érzem magam itt. Nincs bennem semmi abból a czinizmusból, a hogy
itt felfogják az igazmondást, meg egyéb kellemetlenséget, a mivel az
embernek meggyülik néha a baja. Az lenne a természetes, ha be se tenném
ide a lábamat. Azonban társaság nélkül se tudok élni. Valakire, akárkire
szüksége van az embernek, hogy szót váltson vele. Egyedül, nagyon is
egyedül vagyok. A multkoriban például megesett velem az, hogy ültem a
korcsmában ebéd után és sehogy se tudtam fölkelni az asztal mellől. Mit
csináljak, hova menjek, ha bezárul mögöttem a vendéglő ajtaja?
Idegenkedtem attól, hogy az utczára menjek s aztán körülbámuljak, hogy
merre is induljak meg hát. Nem vár senki. Hát elkezdtem diskurálni egy
uri emberrel, a kire máskülönben nem tudok undorodás nélkül nézni.
Rávitt a szükség. A társaság után érzett vágyakozás. Ez az
ember,--mondják--mi előtt megnősült, az anyósának volt a szeretője. A
házasság csak arra való volt, hogy az öreg asszony mindig maga mellett
tudja a legényt. Társaság nélkül tehát nem lehet megélni. Azonban mi áll
utjában annak, hogy az ember egy, az igényeinek megfelelő társaságot
hozzon össze? A tisztességes emberekét... Ez az, amire gondoltam...
A másik ember mosolygott.
--Nagy arroganczia.
A fiatal ember megütközve nézett reá.
--Miért? Hát például te nem szivesebben jönnél el hetenkint
egyszer-kétszer ilyen társaságba, mint ide, a sokadalomba? Kevesen
lennénk. Szigoruan összeválogatott kis csoport, amiben azonban egy se
akadna kivetni való. Mégis csak jó az, ha az ember tudja, hogy kivel ül
egy asztal mellett. Annyi ember között mindenféle akad, de a mi kis
társaságunkban csak becsületes emberek volnának. Egy kis sziget volnánk
az óczeánban. S megközelíthetetlenek. Szegények, de korrektek,
fanatikusan tisztességesek... Ha egy kéz átnyulna az asztalon a boros
palackért, tudnám, hogy tiszta...
A másik kedvetlenül dunnyogott.
--Jó, jó...
--Nem tetszik neked a gondolat?
--Nem.
--Miért? Pedig--lásd--azt hittem, hogy ha valaki, hát te lelkesedni
fogsz érte. Egy kis titkos,--semmiféle hivatalos jelleget nem fitogtató,
barátságos liga, asztaltársaság, valami kis korcsma külön szobájában...
Nem volna kellemes? Egy kis felüdülés, megkönnyebbülés az után, a hogy
meghentereg az ember a közönséges életben, mindenféle piszokban, a miben
elvégre meg kellene fordulni ezután is, mivel hogy a mi szegény kis
kompániánkban nem volnának se kiadók, se megrendelők, se pöfögő
meczenások. Ha ezeket bebocsátanók, egyszerre vége lenne az egésznek.
Megváltoznék a karaktere...
--Hát aztán hol a biztositék arra a nagy tisztességre, a mit vársz a
szemelgetésből s a mi egyébként egy kicsit unalmas is lehet.
--De megnyugtató.
--Honnan tudod, hogy csupa olyan becsületes ember kerülne össze, a kinek
alkalma is volt már arra, hogy válogasson a becsület és a becstelenség
között. A kit nemcsak a félelem tartott meg ez ideig a becsület utján.
Mert hát, én istenem, az ember egyáltalában csak azért nem lop, mert
azt, a mit ellopni érdemes, vigyázza a rendőr, vigyázza a gazda, a
szomszéd, az egész érdekközösség. S a ki nem lop, az csak igen kis
részben becsületes ember, nagyjában csak gyáva, hát hogyan válogatod ki
az óvatosak közül a becsületeseket?
--Az érzésemmel, az ösztönömmel, meg a tieddel, a mindnyájunkéval.
Annak, a ki csak gyáva, hiányzik a szeméből a nézésnek az a bátorsága, a
mi benne van például a te szemeidben. Az ilyen szembe belenézni jólesik,
eltelik az ember bizalommal. S tiz ilyen megbizható szempár egy asztal
körül, hogy az ember senkire se gyanakszik...
--Az órádat félted?
--Nem, magamat. Tiszta akarok lenni, s bemocskol, magamtól elidegenít az
érintkezés is az olyan elemmel, ami nem kedvemre való. Semmim sincs, nem
vagyok genie, a talentumom se valami tulságos, hát legalább azt az
értéket akarom nagyra nevelni magamban, hogy becsületesen éltem
becsületes emberek között. Ilyenformán aztán el tudom képzelni azt, hogy
az ember mosolyogva hal meg.
--Csak azért?
--Az élet is más. Derüsebb.
--S hol a próba? Végre is, ha az aranynak ki kell állani a próbát, a te
embereidet is alá kellene vetni valami kisértésnek. A bizalomnak anélkül
semmi alapja nincs. A szem, ahogy mondod? Hátha hályog borul a szememre,
már nem vagyok neked elég becsületes ember? Ámbár...
A fiatal ember körülnézett, gondolkozott s kissé kedvetlenül felelt:
--Gondolkoztam a próbán is. Nem is próbán, mert hiszen én bizonyos
lennék a dolgomban. Hanem tegyük föl, hogy van egy sorsjegyem s én lenn
vagyok Lovranában, vagy másutt, hiszen ez mindegy, s a kezembe akad egy
ujság s olvasom, hogy nyertem negyvenezer forintot. Nem jöhetek haza.
Beadósodtam a hotelben, innen várom a pénzt. De hát most már van
magamnak is, csak éppen egy megbizható emberre van szükségem, akinek
elküldjem a sorsjegyet s aki kezeimhez juttatja a pénzt. Hát ugyan kinek
küldeném itt, mondd? Kire bizhatnám rá ugy, hogy én odalenn ne remegjek
a pénzemért? Éppen csak hogy megértsd azt, hogy mi az, amire én
gondoltam, azért hozom fel ezt a példát. Ha tudniillik megcsinálnám az
én társaságomat, annak küldenem el benne a sorsjegyemet, akinek éppen
eszembe jutna a neve. Akármelyiknek. S aztán a jobb fülemről ráfordulnék
a bal fülemre s boldog nyugalomban horkolnék tovább. Például neked
küldenem, ámbár te itt vagy társaság nélkül is...
A másik ember elgondolkozva nézett reá s lassan, vontatottan kérdezte:
--Nekem?
--Neked.
Hallgattak s végre is az, akinek a czimére majd elindul a sorsjegy, egy
kis, ő maga előtt is nevetséges szorongással, aggodalmasan egyezett bele
a dologba.
--Hát jó, hanem ne a házbérnegyed idején. Ilyenkor semmiféle jótállást
nem vállalhatok. Ha az embert nagyon szorongatják, elkölcsönöz a
negyvenezerből pár száz forintot. Nem gondolod?


AZ UTOLSÓ ÓRÁBAN

Kényelmes uri lakásban, utolsó óráit élte egy asszony. Besüppedt az
arca, szemei alatt rozsdás foltok ültek a csontokon. Tegnap talán még
láz, ma azonban már inkább szederjes, zöldes, fakó foltok. Az ágy
lábánál egy kékruhás ápoló-nővér összegubbaszkodva imádkozott, s ha jött
az orvos, fölnézett rá, mintha kérdezné: mehetek? Az azonban észre se
vette. Szórakozottan járt ki és be s valószinűleg hireket vitt ki
valakinek. A férjnek. A férj egy Kafter nevezetü vállalkozó volt. Kis,
őszes, igénytelen ember, aki éppen csak ennek az ügynek az elintézésére
szaladt haza valahonnan messziről, s mintha türelmetlenkedne. Végre is
van az embernek egyéb dolga is. Töméntelen üzlet, amit mind le kell
bonyolítani. Egy csomó asszony volt még a szobában. Egy egészen fiatal,
aki finom csipkekendőbe könnyezett és sokszor emlegette a kedves nénit.
A férj ilyenkor idegesen nézett oda. Aztán volt ott egy öreg asszony,
akinek az arcán azonban müvészileg el voltak kenve a ránczok s akinek
pompás kalapja alól éppen csak egy kicsit szürkébe játszó haj
kunkorodott elő. Egy másik asszony valami szegény rokon volt. Régimódi
vikler volt a vállán s minden különösebb érdeklődés nélkül bámult maga
elé. Őt is a kötelesség hozta ide és sürün nézte az órát, hogy mikor
szabadul már. Volt ott még egy kis kövérkés nőcske is. Az a férjet
szerette volna foglalkoztatni, s minduntalan mondott neki valamit és
mindig igy: kedves Kafter. Ezen diskréten mosolygott az öreg hölgy.
Egyszer aztán kijött az ápoló-testvér s minden oldalra meghajtva magát,
átment a szobán. Nyomában az orvos jött s csendet intve a hölgyeknek,
suttogva beszélt:
--A nagyságos asszonyon már nem segít a tudomány, de talán megkönnyíti
utolsó perczeit az, ha maga körül látja azokat, akiket szeret. Tessék
bemenni, de minél kevesebbet beszélni. Ha azonban ő mondana valamit, hát
jól jegyezzék meg maguknak. Ez fontos néha. Hát ne fárasszák hiába.
A hölgyek egyenkint bevonultak, legutolsónak a szegény rokon maradt a
sorban. Szőcsné. Kafterné is csak igy hivta. Bágyadtan nézett végig
rajtuk, amikor letelepedtek az ágy mellé, egyszerre azonban mintha
érdekelni kezdte volna valami. Előbb csak bizonytalanul révedezett a
pillantása az öreg asszony feje fölött, de aztán csillogva pihent meg a
kalapon. Sokáig nézte s mormogott is valamit, amit azonban nem lehetett
megérteni. Az asszony feléje hajolt s édeskés figyelemmel kérdezte:
--Mit mondasz, kedvesem...
A haldokló a kalapra bámult s elragadtatás és irigység telepedett ki az
arcára.
--Gyönyörű--rebegte.--Egy kicsit igen is dus...
Ezt egészen tisztán meg lehetett érteni. Szőcsné is odahajolt s aztán a
kalapra pillantva, valami, cselédhez illendő alázattal igyekezett
kedvében járni a haldoklónak, amikor igazat adott
neki.--Csakugyan,--mondta--hanem a nagyságának ilyen kell. Ami sokat
takar és egy csöpp árnyékot vet az arczra is.
--A másik asszony átbámult az ágy kék selyem paplana fölött s előbb
meghökkent a váratlan támadásra, de aztán elnézett a Szőcsné feje
fölött. Összeszorította a fogait s egy hangot se felelt. Közöttük a
beteg azonban föltámaszkodott a fél karjára s kérdőleg nézett mind a két
asszonyra. Szőcsnének még mintha intett volna is, hogy csak előre.
Uszította, mint a harapós kutyát, s megerőltetve a szemeit és az agyát,
leste, hogy hogyan fog elsápadni a kenőcs alatt is a hiu vén asszony.
Szőcsné azonban mintha egyebet gondolt volna. Ugy látszik, hogy nem volt
eléggé tele epével, éppen csak a szegénység mérge ágaskodott benne a
módosabb ellen. A haldokló asszony arczán látható volt a bosszuság,
amikor lassan Szőcsné felé fordította a pillantását s látta, hogy az
körülbámul a szobában s aztán, mintha elszégyelte volna magát, a
paplanra süti le a szemeit. Elhaló hangon éppen csak annyit sóhajtott
oda a szép kalap alatt némán figyelő asszonynak:
--Bizony, téged is csunyán megtépett az idő, édesem... S hirtelen
Szőcsnéhez fordult, és ha nem lett volna végképpen fogytán az ereje,
talán a hajába markol. Annyira dühbe hozta az, hogy most a jó
barátnőjének nem mondogatott oda ő helyette. Utoljára. Mert arra, hogy
bizalmasan csevegve marják egymást, már többé nem lesz alkalom. Bágyadt,
le-lecsukódó szemei mélyéről káröröm villant elő, még suttogott, maradék
erejét nagyon kimélve szólott:
--Szőcsné, hajolj ide. Közelebb, hogy halljad. Megemlékeztem rólad a
végrendeletemben.
Az asszony arcát ellepte az öröm. A másik ebben gyönyörködni látszott, s
mintha magában mulatva fürkészte volna a nagyszerű hatást. A harmadik
asszony, a szép kalap alatt, nem figyelt oda. Nem érdekelte a
végrendelet. Azon mérgelődött még mindig, hogy ez a rongyos asszony, a
cselédforma, bántani merte. Szőcsné titkolni igyekezett kitörő örömét s
meghatottan rebegte:
--Te mindig jó voltál, Teréz.--S annyit legalább megengedett magának,
hogy a betegtől elfordulva, diadalmasan nézzen végig a többin. Talán
gazdagabb lesz, mint akármelyik. Valamelyik emeletes házra gondolt. Volt
ilyen a haldoklónak több is. Egyet neki hagyott. Vége a nyomoruságnak, a
pletykahordásnak, kegyelembarátságnak. A haldokló azonban most már
eltorzult arccal, vigyorogva suttogott neki tovább:
--Neked hagytam a szürke nagykendőmet. Azt neked ki kell szolgáltatni a
hagyatékból...
Szőcsné rámeresztette a szemeit, s most már nem türtőztetve magát,
dühben remegve beszélt bele a haldoklónak még vigyorgóbbá vált arczába:
--Ó, te hitvány személy, te... Hát ezért használtál ki ugy, mintha a
belső cseléded lettem volna... Ez a jutalom... Ó, te hitvány...
Most a jóbarátnőn volt a sor, hogy közbelépjen:
--Ne izgassa a beteget.
A haldokló asszony ujra felkönyökölt a párnára, s gyönyörködött a
gyilkos villantásokban, amik a szép kalap alól átjárják a most már némán
összegubbaszkodott, reménykedésében porig alázott, mozdulatlan fakóarczu
asszonyt. Megelégedett pilantása mintha azt mondta volna, hogy: no ez is
megkapta a magáét. Valami azonban egyszerre figyelmeztette arra, hogy mi
vár reá. Az ápolóné bejött s az ágyhoz csoszogva, ünnepélyes ábrázattal
szólott:
--A tisztelendő ur itt van.
Az asszony ijedten hebegett:
--Még nem. Még nem.--S valamicskét emeltebb hangon szólott rá a még
mindig az ágy mellett gubbasztó ócska viklerre:--Szőcsné, adj másik
kabátot reám. A fodr...--Iszonyu, görcsös köhögés jött rá s a közben
intett egy elalvó pillantással az ágy mellett a székre, hogy: ott van.
Szőcsné mint egy masina, lélek nélkül, tisztán csak a megszokás igája
alatt, segített neki. Lehuzta róla a gyürött hálókabátot, még egy
szánakozó pillantást is vetett az összehorpadt, nyomorult testre, s
ráadta a friss kabátot. Azalatt az asszony még körülnézett a szobában, s
a fiatal leányra tapadt a pillantása. A hang után találta meg. Az
tudniillik az ágy feje mögé húzódva, még mindig csendesen sirdogált és
panaszosan suttogott: édes néni... Az édes néni hirtelen végzett vele.
Még a kezét is fölemelte, s feltartott, átlátszó mutatóujját meglóbázva
a levegőben, ugy vigyorgott reá, mint az imént Szőcsnére.
--Te se kapsz semmit. Te szeretsz... szer... a nélkül is. Azt mondtad...
A leány oda se hallgatott, csak arcát a tenyereibe temetve zokogott. Az
asszony felült az ágyban, egy pillanatig meglepetten bámult reá.
Hirtelen elfordult azonban, mert az ágy lábánál megsuhogott egy ruha.
Azt hitte, hogy a pap, s rémülten nézett oda. Amint azonban meglátta a
kis kövérkés, rózsaszin arczbőrü, élettel teli asszonykát, hirtelen
megváltozott az arczkifejezése. Boszusággal nézett rá, s mint aki még
tartogat valamit, de már siet, türelmetlenül szólott arrafelé, ahol az
asszonyka ült:
--Te meg az uramat nem kapod meg.--Pihent, erőt gyüjtött, hogy
kimagyarázza magát. Levegőért kapkodott. Szőcsné megtámasztotta a
tenyerével a hátát, s aztán tovább folytatta:--A végrendelet olyan, hogy
nem kaphatod meg. Csak addig az övé a vagyonom, amig meg nem
házasodik.--Majdnem megfulladt, s most már alig lehetett érteni a
szavát.--Értetted?... Pénz nélkül tönkre ... megy ...--Még egyszer
körülnézett az egész társaságon, s elhaló, de diadalmas hangon
szólt:--Hogy tetszik? Menjetek... Szőcsné indulj... Emlegessetek meg...
nem voltam ostoba... Indulj... Csak beteg, de nem ostoba... Menj...
S hátraesett a párnára.


KÉT BOLTOS

Egy vidéki városban volt a többek között két bolt. Az egyik modern. Nagy
tükörablakok mögött két kirakata is volt, mind a kettőben egy-egy
teljesen felöltözött, mozdulatlan urhölgygyel, a kik a tüll, selyem,
csipke, vászon rengeteg tömegét taposták. Benn csinos urak szolgálták ki
a hölgyeket, egy szintén elegáns, de rut embernek a vezérlete alatt. Ez
az ur apró szemü, a közepesnél valamivel alacsonyabb termetü, nagyon
szőke, majdnem kenderszinü, ritkás bajuszu, kiálló pofacsontu, nagyfogu
ember volt. A tulajdonos. Hevessy Valér a neve. Sokat adott a
nemességére s valami kis leereszkedés is volt a modorában, a mikor
elszedte az asszonyságoktól a pénzt, s kielégíthetetlen, brutális
éhséget fejeztek ki a szemei és a széles szája, a miből kissé mindig
elővillogtak a nagy, lapos fogak. A bolt mintha nem lett volna valami
igen nagyon szolid. Kicsi volt a két nagy ablakhoz mérve s mögötte a
raktárban sok volt az üres polcz. Egyszer hirtelenében küldött át a
másik boltba pár vég vászonért. Csak kölcsönbe, mert--a mint
izente--délután már megérkezik a vasutról az ő rendelménye is. Ebből pör
lett. A másik bolt indította, mert sohse kapta vissza a vásznát,--s el
is vesztette, mert nem volt tanu arra, hogy csakugyan átvittek egyik
boltból a másikba vásznat.--Hevessy ur azonban nagylelkünek bizonyult a
másik pör folyamán, a mit tudniillik ő indított a másik boltos ellen
becsületsértés miatt. Nem kivánta a megbüntetését s ez bizonyos
megilletődést eredményezett, hogy: lám, ni, csakugyan van benne egy kis
tisztesség. Ugy áll tudniillik a dolog, hogy akkor már ugy nagyjában
tisztában volt a város azzal, hogy Hevessy ur nem tulságosan becsületes
ember. Kimondani azonban nem merte ezt senki. Előzékeny volt, szerény,
kalapot emelt mindenkinek, választékosan öltözködött, beszélt,
mosolygott, hát nehéz egy ilyen tökéletes embert olyan váddal illetni, a
mit bizonyítani nem tud az ember. Akkoriban különben eladó volt a szép
bolt. Hevessy ur azt mondta, hogy megelégelte a kis várost s miután a
szomszéd boltost tönkretette, tuladott az üzleten és elhurczolkodott.
Mondták, hogy talán Pestre.
A másik boltos is utána jött néhány év mulva. Az egészen másforma ember
volt. Kis, fakóképü, beteges formáju, köhögős. A boltja, mig volt neki,
szük, alacsony, hosszu folyosó volt, a minek a belső részében nappal is
állandóan égtek a gázlángok. A boltos vásárokra járó gyolcsos volt
fiatalabb korában, egy kicsit korlátolt ember, de alapos kereskedő a
maga kis körében. Hamar betelt azonban a kocsizással, a mi megviselte a
ládák tetején utazó embert, s mert abban a városban tetszett neki a
piacz, megtelepedett. Egy kicsit kiterjesztette az üzletét. De nem
nagyon. Kész toalettekről nála szó sem volt. S boldogult, mig meg nem
nyilt vele szemben a szép bolt, s el nem hódította a vevőit. Még a
falusiakat is. A pangás, a szép bolt elleni küzdelem egyszerre letörte.
Ez már sok volt neki az üzletből. Arról az ideig nem is álmodott, hogy
eféle küzdelmekben legyen része a boltosnak. Hiányzott a gyakorlatából a
verseny, s a mint megjelent, leverte a lábáról. Néhány évig még
tengődött a boltban, pislogó, vizes szemekkel nem látta a lassu
elmulást, s egyszerre aztán egy hét alatt kiárulta a holmit s egy
horpadt kézitáskával a kezében feljött ő is Pestre. Ez a város
tudniillik olyan város, hogy mindenkinek jut benne egy harapás kenyér.
Odalenn a vidéken legalább ez a hire.
Idefent megint összeakadt Hevessy urral. Egyszer futólag találkoztak az
utczán, s a kis fakó boltos, a kinek különben Maricsek János volt a
neve, babonás félelemmel tért ki előle.--Akkor már vége,--gondolta
magában,--akkor én már nem jutok álláshoz, ha te is ebben a városban
vagy. Te keresztülhuzod az én kis számadásomat.--S a hogy gyámoltalanul
visszanézett, látta, hogy egy pillanatra megfordul a másik ember is és
csunyán vigyorog. Otthon mondta is az asszonynak, hogy találkozott
Hevessyvel s hogy annak, ugy látszik, jól megy a sora. Hosszu kabát volt
rajta, meg czilinder a fején, a kezében ezüstfejü bot... Az asszony
korán megsavanyodott, örökké nyögdécselő szegény kis teremtés volt, a
kinek azonban egyszerre vad reménység, bizalom villant meg a szemeiben,
a mikor erről az emberről beszéltek.
--Majd megalázkodnak a hivalkodók. Ne félj te semmit. Majd
megalázkodnak...
Az embernek forgott valami a fejében, de mintha félt volna kimondani,
előbb egy kicsit elment az asszony mellől s messziről vizsgálta az
arczát.
--Nem fogsz megharagudni nagyon, ha mondok valamit?--kérdezte.
Az asszony vállat vont.
--Nem.
--Meg kellene békülni vele. Javamra lehetne. Fölkeresném, elmondanám
neki, hogy most már konkurrencziáról szó sincs, letört ember vagyok.
Talán szerezhetne valami kis kondicziót.
Az asszony fölállt s lázfoltok gyultak ki a szemei alatt. Rekedten
hörgött a hangja, a mint fuldokolva kitört a melléből a rettenetes
méltatlankodás.
--Ő! Neked! Előbb engem temess el. Te akarsz vele békülni, te, a ki
tudod, hogy gazember. Erről ne beszélj.
--De édes lelkem...
--Te akarsz kezet szorítani azzal a bitanggal. Te, a ki soha se csaltál
meg senkit s a kit ő tönkretett. Dehogy. Várd meg, a mig megalázkodik, s
akkor rugd fel. Hát nincs a férfiban egy csepp becsület se? Még a
becsületesben sincs?
--Elfogy a pár forintunk, fiam, s aztán mit csinálunk? Valahova csak be
kell hogy jussak.
Az asszony már nem beszélt többet, csak erősen lihegett és a szemei
szikráztak. A kis, együgyü ember vállai közé huzta a fejét s elment a
dolga után. A dolga az volt, hogy kávéházakba járt, mindenféle ügynökkel
tárgyalt s előlegeket adott nekik. Azok azután másnapra, vagy a jövő
hétre igértek neki valami biztosat s összemosolyogtak, a mikor ujra meg
ujra jött a kis, ügyefogyott vidéki s bocsánatot kérve még a széktől is,
a mit meglökött, kérdezni iparkodott, hogy vajjon nincs-e valami ujság.
Nem volt. Egyszer azonban az egyik ügynök egy üzletvezetői állásról
beszélt valami rosz czégnél. Rosen és Stein. Az talán megfelelő lenne,
ámbár másforma ember kellene oda. Agilisabb... Különben is egyszerre
tárgytalanná vált a dolog, mert egy másik ügynök közbevágott:
--Az már be van töltve.--A kis, félénken mosolygó emberke felé fordult s
egy kis szánakozással mondta neki:--Lássa bácsikám, ilyen embernek
kellene magának is lenni. Olyannak, mint a ki ezt az állást elnyerte.
Hogy is hivják, ejnye, nem jut az eszembe a neve. Az azt csinálta, hogy
a mikor megtudta, hogy Rosen, a kitől több függ, mint Steintől, nagyobb
a részesedése is, hát a mikor megtudta, hogy Rosen bevásárláson van
Párisban, hát elment hozzá Párisba. A Rosen, hát az, tudja, egy parvenü.
Annak nagyon tetszett az, hogy ez a jó családból való, elegáns fiu nem
sajnálta a költséget, s hordozta őt mindenfelé Párisban s beleragadt,
mint a bojtorján. Ez lett a vége. Élelmesnek kell lenni manapság. Hogy a
fenébe is hivják, valami magyar nevü ember...
A kis, fakó emberke összegubbaszkodott a székén, s inkább csak hangosan
gondolkozott, a mikor kimondta ezt a nevet: Hevessy...
--Az, az! Hát honnan tudja?
A boltos mindenkinek meghajolt: azoknak, a kik nyujtották a kezüket,
kezet adott s csak annyit mondott:--Tudom.--Kimenet azon gondolkozott,
hogy ő bizony nem szeretne a Rosen és Steinék bőrében lenni. Félt ettől
az embertől s jól teszi más is, ha fél tőle. Valami tiszteletfélét is
érzett azonban iránta. Meg nem tudta magának magyarázni azt, hogy egy
ilyen hitvány lelkületü ember, egy ilyen szegény, nyavalyás, hogy tud
ennyire boldogulni. Mi az ereje a világban? Lám, ő nem csalt, nem lopta
el senkinek a tiz vég vásznát, nem esküdött hamisan,--és mégis itt
kuncsorog az utczán, jóformán a holnapra való kenyér nélkül. Kell valami
hatalomnak lakozni abban a rongy emberben. S derengett a szegény, kis,
egyszerü embernek az agyában valami.--Ahá,--mondta--talán a feleségének
a nagy bátorsága. Persze. Meg hogy határozottan a szemébe tud nézni az
embereknek, holott, ha csak egy kis szemérem volna benne, hát el
kellene, hogy bujjék előlük. Ez az, a mi pozicziót biztosit számára és
mindig az arra érdemesebbek, de ügyetlenebbek rovására.--S a szegény,
kis szürke ember ebben a pillanatban keserves irigységgel gondolt arra a
másik emberre, a ki egyszerre csak előtte termett az utban. A vedlett
kis boltos meghökkenve bámult föl reá.
Az csunyán vigyorgott s mintha csak tegnap váltak volna el egymástól és
pedig barátságban, bizalmasan hunyorgatva szólott le rá:
--No, hát még mindig semmi? Állás után jár, ugy-e? Nehéz dolog. Sok a
munkanélküli ember. Csupa jó erő. Hát sehogyse megy a dolog?
A kis boltos hebegett.
--Sehogy.
Az előkelő uriember megfogta a karját s kedélyeskedve biztatta:
--Majd csak akad valami. De, ha minden kötél szakad, hát nézzen el
hozzám. Egy ötforintocska mindig akad. Isten áldja meg.
Gyorsan otthagyta, s az ügyefogyott kis boltos tátott szájjal, sápadtan,
aztán meg a kopott hajáig kipirulva bámult utána. Még kiabálni is
megpróbált, hogy: hallja, hallja!--de csak ártikulálatlan hangok jöttek
ki a torkán. Ugy fojtogatta a düh, hogy lekapta a fejéről a kalapot s
föltépte az inge gallérját. Attól félt, hogy mindjárt megfullad.
Figyelni kezdtek rá az emberek, s egy hordár a karja alá nyult, hogy el
ne essék. A fulladozó ember halkan szólott:--kocsit. Csak a kocsiban
szedte össze magát valamennyire. Elhatározta, hogy otthon nem szól
semmit, hanem majd este, a mikor ujra találkozója van egy ügynökkel a
kávéházban, levelet ir annak az embernek. Elmondja a véleményét az ilyen
eljárásról. Megmutatja, hogy a tönkrement embernek is van önérzete...
Egész este volt egy kis borzongása, de azért elment a kávéházba. S mig
az ügynökre várt, egy levélpapir felett mindenfélét kigondolt, a mit meg
kellene irni. Azonban nem jutott hozzá, mert ismerősök jöttek.
Körültelepedték az asztalt. Az egyik mindjárt ő hozzá kezdett beszélni,
s látszott az arczán a becsületes megelégedés, hogy a sok előleg fejében
most már talán mégis hozzásegíti valamihez ezt a szerencsétlen embert.
--No, bácsikám, hát ha ismeri azt a Hevessyt, most üsse a vasat. Ő az ur
a czégben. Nagy czég, ott kell ember bőven. Ha valami szerényebb
munkakörrel megelégszik, ott akad hely. Ha most nem, egy-két hét mulva.
Stein ki van dobva, Rosen kifizette, s most ez a másik lett társ az
üzletben. S ahogy én látom, hát kimarja ez Rosent is. Valami aféle ember
lehet.
A kis boltos bódultan, tántorogva ment haza. Mintha részeg lett volna,
tétova, zavaros pillantással nyitott be a szobába otthon. Az asszony
ijedten sietett eléje, s leültette egy székre.
--Mi a bajod? Az Istenért...
Aztán egyszerre azt hitte, hogy fölfedezte, hogy mi a baj. Fanatikusan
ragaszkodott magában ahhoz, hogy mindennek, nyomoruságnak, csapásnak,
betegségnek az a bizonyos egy ember az oka, s szilaj gyülölettel kezdett
róla beszélni.
--Ő! Megint találkoztál vele? Bántott. Ne törődj vele. Majd megalázkodik
a felfuvalkodott, s akkor köpjél a szemébe. Csapd pofon... Csak várj...
A kis boltos bágyadtan mosolygott, s pihegve, fáradtan felelt:
--Csakhogy én azt már nem igen érem meg. Olyan sokáig nem várhatok.


TERCSA NÉNI GYERMEKET NEVEL

Kártyáztunk az ebédlő asztal mellett. Valaki azt mondta: kvint, kontra.
A többi kérdezte: mi? A valaki most már nagyot kiáltott: kvint,
kontra.--A kiabálásra azért volt szükség, mert a gyermekszobából
kiindulva s aztán szerteáradva rettenetes lárma töltötte be a lakást.
Féktelen, vad topogás, ének, közben a _Talpra magyar_-ból egyes
töredékes sor, a mint egy már nagyobbacska fiu harsogta: esküszünk,
esküszünk. Közös erővel pedig egy lapjával lefelé fordított asztalt
toltak jobbra-balra a szobában. Az automobilt. A ki a mulatságból
kirekesztettnek érezte magát, egy tömzsi kis fiu, sírt.--Az anyjuk azt
mondta, hogy ő már nem bir velük. Erre fölkelt az asztal mellől a
nagyapjuk s most már ő is kiabált odabenn. Aztán egy szintén szigoru
nagybácsi is. A gyermekek pedig csak egymással törődtek. Kiszaladtak,
egyik a varrógép tetejére mászott valami czérna-karika után, a másik az
ágy alá bujt be, kettő pedig az ebédlő asztal körül megüresedett
székekre telepedett le. Egy kis parasztlány, a kinek a hasa fölött,
majdnem a mellén vékony pertlivel volt megkötve a köténye, közönyös
arczczal, inkább csak megszokásból lamentált:--Tessék bejönni pubika, ne
roszalkodjék Bözsike! S benn a gyermekszobában egymásra bámult a magára
maradt két szigorú ur.--Nyilvánvaló, hogy ez az egész terület a
gyermekeké. Mi csak megtürt lakók vagyunk rajta. Az élet, a gondatlanság
az övék.--S ezt nem tudjátok, ti vének?
Hátradültem a széken s egy pillanatra lehunyva a szemeimet, eszembe
jutott Tercsa néni. Teréz, a kit nálunkfelé a többek közt Tercsának is
beczéznek.
Testvére volt egy nagybácsimnak, a kinek Rendes György volt a neve.
Falusi kisbirtokos volt s a mi a falu berendezésében szokatlan, nem a
főutczán volt a háza, hanem egy, a főutczát derékszögben keresztező
mellékutcza végében. Olyanformán, hogy az ut a kapuján át bevezetett az
udvarra, mint valami szőnyeg, a mi az előszobában indul meg s az
ebédlőben tünik el. Az udvar nagy sivár terület volt, amin kedvetlenül
bódorogtak a kutyák. Szeszélyesen volt beépítve. A kapuval szemben
főépületnek állott a csür, a mit azonban inkább kocsiszinnek használtak.
Ebben rendkivül nagy, rugó nélküli ernyős kocsi állott, a mibe azonban
akkor volt utoljára ló befogva, a mikor Enyedről hazavitte a
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 12
  • Parts
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 01
    Total number of words is 4216
    Total number of unique words is 1881
    35.9 of words are in the 2000 most common words
    49.0 of words are in the 5000 most common words
    55.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 02
    Total number of words is 4297
    Total number of unique words is 1887
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 03
    Total number of words is 4254
    Total number of unique words is 1811
    37.8 of words are in the 2000 most common words
    52.4 of words are in the 5000 most common words
    58.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 04
    Total number of words is 4111
    Total number of unique words is 1874
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    48.1 of words are in the 5000 most common words
    55.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 05
    Total number of words is 4236
    Total number of unique words is 1869
    35.2 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    54.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 06
    Total number of words is 4232
    Total number of unique words is 1925
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    48.3 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 07
    Total number of words is 4428
    Total number of unique words is 1841
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    46.7 of words are in the 5000 most common words
    52.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 08
    Total number of words is 4363
    Total number of unique words is 1839
    35.2 of words are in the 2000 most common words
    48.4 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 09
    Total number of words is 4298
    Total number of unique words is 1869
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 10
    Total number of words is 4260
    Total number of unique words is 1817
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 11
    Total number of words is 4272
    Total number of unique words is 1882
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 12
    Total number of words is 4352
    Total number of unique words is 1885
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    48.2 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 13
    Total number of words is 4337
    Total number of unique words is 1871
    36.1 of words are in the 2000 most common words
    48.6 of words are in the 5000 most common words
    55.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 14
    Total number of words is 4363
    Total number of unique words is 1803
    37.0 of words are in the 2000 most common words
    50.5 of words are in the 5000 most common words
    57.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 15
    Total number of words is 4310
    Total number of unique words is 1833
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.