Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 10

Total number of words is 4260
Total number of unique words is 1817
34.2 of words are in the 2000 most common words
46.6 of words are in the 5000 most common words
52.4 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
ki irta, vagy nagyon sokféle fából faragott talentum, vagy a világ
legártatlanabb zsenije, a ki semmiről sem tehet, arról se, ha
megpofozzák az előadás után s arról se, ha az ölébe kapja a publikum s a
karjaiban hordozza meg, mintha Messiás lenne, a ki megszületett
mindnyájunk jóvoltára.
A két borotvált képü szinházboltos sunyin pislogott össze. Egyik se
akart előre nyilatkozni; már az járt a fejükbe, hogy egymás nyakába
sózzák majd a felelősséget s elkaparintják egymástól a fölfedezés
dicsőségét.
--Megvernek valamennyiünket.
--Leszednek a szinpadról. Megcsókolnak.
--Bolond, ámbár az is megeshetik.
--Előadjuk?...
--Próbáljuk meg, mit veszthetünk vele?
--Irasson hát az atyafinak... hogy hívják?
--Tóth Balázs.
--...hogy előadjuk a darabját s tiz százalékot kap s ha lecsepülik, hát
magára vessen.
És lázba jött az egész szinház. Előbb egy kicsit hidegen fogadták a
szinészek a darabot. Megborzongtak tőle. Aztán belemelegedtek, törték
magukat utána, délelőtt, délután próbáltak, a lélegzetüket is
visszafojtva, lesték egymás ajkain a szót, megdöbbenve a képtől, a mi
ebből a sötétségből kidomborodott, aztán siettették az előadást, át
akartak esni rajta vagy erre, vagy arra; készületlenül is nekimentek
volna már; vénjét, fiatalját egyformán vissza kellett tartani. A
közönség is érdeklődni kezdett. Tóth Balázsról százféle hiresztelés kelt
szárnyra. Bizonyosat nem tudott senki. Mondták ezt, mondták azt,
vidékről jöttek is levelek, hogy egy ideig a Bánságban lakott, aztán
Debreczenbe ment, tovább is kisérték az utján, de egyszerre csak nyoma
veszett. Ő maga nem bujt elő, valósággal kurrentálni kellett, hogy csak
valahogy nélküle ne essék meg a première.
Az előadás előtt két nappal érkezett tőle levél a szinházhoz. A titkár
végigkiabálta vele a folyosókat, mig eljutott vele az igazgatóhoz.
--Megvan, megvan!
--Ki?
--Tóth Balázs... Direktor ur itt van Tóth Balázs. Itt a levélben... Azt
irja, hogy küldjünk neki tizenhat forintot, mert másképpen nem tud
följönni a darabjához. Kért ott mindenfelé pénzt, de nem adtak, hát
kénytelen alkalmatlankodni...
Az előadás előtt alig néhány perczczel érkezett meg Tóth Balázs. Félénk
egy kopott ember volt Tétován bámult bele a világba. Közönyösen, minden
érdeklődés nélkül járt a szinpadon, óvatosan kikerülve mindent s
fénynélküli nagy szemeit le-lecsukta egy-egy hosszú pillanatra, mintha
bántotta volna a sok gázláng fénye. Már majdnem fölhuzták a függönyt, a
mikor mégis ráhatározta magát, hogy kér valamit attól a barátságos
embertől, a ki oly szivesen vezetgette erre-arra.
--Itt van a feleségem is, meg a gyermekek. Könyörgöm, ha valami helyet
kaphatnának...
--Hol vannak?
--Itt tul a vendéglőben, a hova beszállottunk...
Egy rongyos csapszékből kelletett előkeriteni őket. A zenekarba tettek
be még egy pár széket nekik s a zsufolt szinházban egyszerre kitalálták,
hogy kiket vezetett be a szőnyegajtón a titkár. Egyszerre zsongani
kezdett az egész ház, az asszonyok fölágaskodtak, egymás feje fölött
nézték meg azt a kidudorodott ajku, széles orru, durva kezü asszonyt, a
ki a székeken a gyermekekkel egyetemben, elhelyezkedett. Egyszerre
hangos lett a csalódás.--Hát ilyen? Az iró felesége?--Valamit megsejtett
a zsibongásból az asszony is, mert félénken hátrapislogott, olyanforma
alattomos pillantással, mint a megriasztott állat. Szeretett volna
kimenekülni innen, a hol annyian nézik s magában szidta az urát, hogy
minek csinál ilyen ostobaságokat. Igy ideczepeli őket ennyi ember
közé...
De már fölhuzták a függönyt. Egy-két szék ülését még lecsapták itt-ott,
gyorsan elkészült egy csöndes félórára a publikum s fönn a szinpadon
megindult a szegényes, végtelenül egyszerü, megdöbbentően igaz akczió. A
közönség összezsugorodott, a lélegzetét visszafojtva hallgatott;
megállottak, mint valami nagy szárnyu madarak, lankadtan lehullottak a
legyezők. A levegőben tisztán lehetett hallani egy betévedt dongót, a
publikum idegesen kapkodta a fejét föl a mennyezet felé s mikor a
szinpadon a szegény diurnista, a passziv nyomorult, valami keserves
megpróbáltatás terhe alatt összeroskadt és az asztalra esve sirni
kezdett, sóhajtani kezdett a földszint. A közönség belebolondult az
emberébe. A blazirt főváros egyszerre gyermek lett. Megvette a levegő, a
mi kiáradt a szinpad nyomorúságából, megindult a szegény ember utján s
aztán nem hagyta el egy pillanatra se. Megütődött kissé, mikor
rapszódikus tempóban ott bocsátották le a függönyt, a hol legkevésbbé
várta, de aztán megértette a dolgot. Ez egy olyan történet, a mi akkor
igaz, ha nem szcenirozzák furfangos szinpadi emberek, maga a világ, az
élet; és fölállott az egész nép, tombolt a szinház, valósággal őrjöngött
ez a sok ember, hogy az asszony elől a zenekarban reszketve bámult szét
az egész házban.
Mikor egy szinész meg egy szinésznő között kijött Tóth Balázs és
meghajtotta magát, egy pillanatra csönd lett. A rendező fekete kabátért
szaladgált, hogy ráadják ebben az ünnepi momentumban, de a direktor
visszakiabálta.
--Hagyja, maradjon olyan, a milyen. Igy szép az.
És a szerző ugy jött ki a közönség elé, a hogy kiszállott a harmadik
osztályu vasuti kocsiból. Hosszu nagykabát volt rajta, tele fehér
szőrrel, mert az uton magára vett még egy pokróczot is, a lábán szélesre
taposott nagy sáros csizma, behuzva a szűk nadrág alá, a nyaka
körülcsavarintva egy nagy piros sálba, a minek a két vége elől a kabáton
lógott, az egyik kezéből sehogysem eresztette ki a sipkáját, mintha
félne, hogy ennyi ember között ellopja valaki s esetlenül hajlongott. Az
arczát elöntötte a vér; mialatt még jobban kiszöktek a pofacsontjai, a
szája folyton járt, mintha mondott volna valamit s kómikus lett volna,
ha nem olyan végtelenül szánalmas, éhes, betegformáju ember. A csöndre
egyszerre még hangosabb lett a tombolás. Az asszonyok kendőket
lobogtattak, egész csomó rózsát, szegfüt dobáltak neki föl a szinpadra,
a gyönge dobók virágai csak a zenekarig jutottak s behullottak a
kótatartók közé; tapsolt, a padlót verte az egész szinház s nem akarták
visszaengedni a szinfalak mögé a szegény vedlett embert. Mikor lassan
lefelé indult a vasfüggöny, dühöngve tiltakoztak az erőszak ellen s Tóth
Balázsnak még a kis ajtó mögé is ki kellett jönni néhányszor, a mig
lassan-lassan lecsöndesedett a tömeg.
Odabenn reszketve esett le egy székre. Az igazgató szorongatta a kezeit
s ugrált körülötte, simogatva még a pillantásával is ezt a csodaembert.
--No, ugy-e jól tettük, hogy kiástuk. Nagy dolog, óriási dolog...
A szegény ember hitetlenül bámult maga elé, mintha álmodnék.
--Nem hittem, nem hittem...
Tovább is még folyton nőtt a siker. Hallatlan lett, csudát müvelt a
publikum. A darab végén már vonszolni kellett ezt a szegény nehézlábu
embert. A közönség sem akart hazamenni. Mikor már ürült a szinház,
ugyanaz a publikum rohanta meg a pénztárakat, a mely végignézte a
darabot. Látni akarták holnap is és nagy tömegben gyültek össze a
szinpadi bejárónál, éljenezve a félszeg, hosszu, sovány embert, a ki a
direktorra támaszkodva, botorkált lefelé a lépcsőkön, folyton azt
hajtogatva:
--Nem hittem, nem hittem...
Mikor este már egy kicsit ivott, akkor eredt meg a nyelve:
--Azt hittem, hogy az lesz a végem. Bedugom egy este a kályha
szelelőjét, megtömöm szénnel, aztán reggelre fölfordulunk mind. Hát
irtam; gondoltam, majd megsajnálnak, a kik itt maradnak.


RUBIN URNÁL

Két gyerek találkozott az utczán. Uri fiucskák. Az egyiknek
összeszijazott korcsolyák voltak átvetve a vállain, hogy mind a két
fényes aczélsin a mellére lógott le. Ez kissé legényesen járt, a mellét
kidüllesztve és szemmelláthatólag nem sokat törődve az utczával, meg a
mindenféle népekkel. A másik fényes viaszkos vászonba pakkolt és
átszijazott könyvcsomót vitt a hóna alatt. Ez olyan ugynevezett értelmes
arczu gyerek, okos szemekkel, amelyek azonban inkább a földet nézik, bár
hamisság csillog ki belőlük. Olyanforma a gyerek egész megjelenése,
mintha otthon vernék is. A barátjával szemben valami neki szokatlanul
önérzetes hangot használ, amit a másik bizonyos kétkedéssel, olyanformán
hallgat, mint a ki tisztában van az emberével s nem engedi
félrevezettetni magát.--Csak itt mersz henczegni--mondja a pillantása.
--Szervusz István--köszönti a gyereket.--No, kaptál-e sok pofont
mostanában? Apád még mindig olyan alávalóan bánik veled? Nem türném. Van
arra törvény, hogy nem szabad a fiut verni. Még az inasokat se, hát még
a gimnazistát mennyire nem... Ha az ember egy kicsit a maga esze után
megy, azért még nem kell lehuzni a bőrét. A te bőröd olyan lehet, mintha
a rosta. Az én apám ügyvéd. Gyere el egyszer, majd megmondja neked, hogy
mit tégy.
_István:_ Igazán?
_A korcsolyás:_ Miért ne? Mert még nem tudsz fizetni? Hidd el, hogy sok
nagy ember is elmegy a pénzzel. Ha megfelelő előleget nem tétet le az
apám, hát rendesen kárba marad. Még a kész kiadást se kapja meg. Ő
mondja. S ebből azt a nagy háztartást vezetni, mit gondolsz, nem
csekélység... De azért csak gyere fel.
_István:_ Látod, ezért bolondság tanulni. Kinlódik az ember, aztán
hiába. Semmi láttatja.
_A korcsolyás:_ Láttatja? Mi az, hogy: láttatja?
_István:_ Anyám igy mondja. De az iparosnak sincs jó dolga. Azt meg
adóval zaklatják. Láttam a Rubinnál. Van czigarettád?
_A korcsolyás:_ Nincs, de veszek. Gyere.
A gyerek egy kicsit eltünődött, hogy visszaforduljon-e az utjáról. A
másik vigyorgott ezen, mire hirtelen elhatározta magát s megfordult.
_A korcsolyás:_ Nem kapsz ki otthon?
_István (felhuzva a vállait, kissé elkényszeredett mosolygással):_ Tán
nem. Majd mondok valamit.
_A korcsolyás:_ S mit mondtál az adóról? Hogy van az? hogy: zaklatják...
Ki az a Rubin?
_István:_ Könyvkötő. Most ott voltam nála egy ideig. Tisztességes ember
máskülönben...
_A korcsolyás (kelletlenül méri végig a barátját):_ Rokonod?
_István (élénken tiltakozva):_ Dehogy. _(Már füstöl a szájukban a
czigaretta, mire ő is a korcsolyáshoz méltó, könnyed, elegáns akart
lenni. Sokkal folyékonyabban, a czigarettafüstből táplálkozó uri
egyszerüséggel beszél.)_ Hát tudod, az ugy volt, hogy amikor a latinból
meg a történetből hazavittem az intőt, hát az apám már mindjárt kiabálni
kezdett. Hogy ezt az osztályt is nem járatja kétszer velem s neki már
nincs pénze, és efféle, már amint ilyenkor ők beszélni szoktak. Anyám a
pártomra állott, amennyiben én azt mondtam, hogy az intő még semmit se
jelent, az még nem négyes és éppen csak megeshetik, hogy az lesz belőle.
Mit tudja az ember azt előre. Hát anyám is mondta,--jó asszony,
becsületemre mondom, nem azért, mert az én anyám, hanem keresni kell a
párját...--hát mondta, hogy várjuk be az értesítőt. S egyszer hallottam,
hogy veszekedtek. Apám kiabált, anyám meg felelte: Hát csakugyan olyan
nagyon ki van az zárva, hogy a gyereket üldözik a tanárok...--Már mint
engem.--Nem szopja az ujjából. Ha a gyerek mondja, hogy üldözik, hát
legalább utána kellene járni. Képviselő vagy, aztán még annyit se tudsz
elérni a kormánynál, hogy annak a szegény fiunak nyugta legyen az
iskolában.--Az apám megint kiabált valamit, hogy nem kell efféle
ostobaságokat beszélni, s magam is megijedtem egy kicsit.--Jól
adja,--gondoltam magamban--már mint az anyám. Tudod tiszta majom
szeretettel viseltetik a gyermekei iránt. De hát mindenkinek megvannak a
maga apró gyöngéi. Azért nem szabad elitélned.--Hát akkor abban maradt a
dolog. Hogy miről beszéltek, azt is csak később tudtam meg. Amikor
hazavittem a kiskönyvet. Volt abban minden, csak jó nem.
--Megbuktál?
--Nem, csak négyest kaptam. A latin-tanárt, meg a történet-tanárt
csakugyan nem csalta meg az előérzete. Korai még azonban bukásnak
nevezni a dolgot, majd csak az év végén következik, ámbár azt hiszem,
hogy igyekezni fogok. Meg kellett igérnem apámnak. Az öreg nagyon
kellemetlenkedett s ilyenkor tőlem mindent kicsikar. Addig azonban még
sok minden történt. Látom, hogy apám csapkod, lármáz s mama jár utána.
Velem a haragosat adta. Nem szólott hozzám s ugy ment el mellettem, hogy
meg se látott.--Na fiatal ur,--mondja egy reggel a szobaleány--majd
mesterségre adják. Most mondta a nagyságos ur.--Ej, ha,--gondoltam,
ennek fele se tréfa. Emlegettek affélét azelőtt is, de annyira komoly
még egyszer se volt a harag. Apám gyönyörüen tartotta magát; micsoda
jellem ez az ember... Azonban néha észrevettem azért, hogy már szeretne
barátkozni. Ellágyulva pillantott utánam, ha keresztülmentem a szobán s
gondoltam: no most mindjárt békül. Erre mégse került a sor. Egy délelőtt
azonban látom, hogy nagyban készülődik valamire. Mi lesz ebből? Végre is
csak nem fog most szcénákat csinálni, amikor már feledésbe ment az
ügy... Ez izléstelenség volna. Nem tette. Délben egész határozottan azt
mondja nekem: Fiam, elhatároztam, hogy nevelésedben más irányban indulok
meg, illetőleg, hogy ugy mondjam, itt kissé zavarba jött az öreg, mert a
mama rámeresztette a szemeit--hogy ugy mondjam, teljes fordulót
csinálok. Arra nem vagy alkalmas, hogy tanult ember legyen belőled. Hát
légy iparos. A ki ezen a téren megállja a helyét, az éppen olyan derék
ember, mint a kinek diplomája van.
--No már megengedj...
--Ő mondta. Hát csak hallgasd. A mama erre mondott valamit németül, de
apám az asztalra csapott s azt kiáltotta: svájg! Én még azt sem tettem
meg, hogy egy bátorító pillantást vetetettem volna a mamára. Őszintén
szólva, megsajnáltam ezt a derék embert. Sok baja van velem, hát csak
beszélje ki magát. Azt tudtam, hogy az iparból ugy se lesz semmi. A mama
effélét meg se enged. Ha pedig rám akar ijeszteni, hát legyen meg az
öröme neki. Kétségbeesett képet vágtam, a szájam széle begörbült, a mama
rám nézett, megint mondott valamit németül, aztán előkapta a
zsebkendőjét, szemeire nyomta s kiment, keményen bevágva maga mögött az
ajtót. Apám egy kicsit összezsugorodott a széken s ugy nézett utána, én
akaratom és föltett szándékom daczára is elmosolyodtam kissé s erre
hamar összeszedte magát.--Délután elviszlek Rubin urhoz, aki derék
mesterembert nevel majd belőled. Aki nem szereti megtanulni, az még
mindig nagyon szépen bekötheti a könyvet. Ha nem akarsz urfi lenni, hát
légy inas. Csak pofozzon a Rubin...
Anyám kiáltott a másik szobából:--Gyere csak, kérlek.--Apám bement,
megint beszéltek valamit németül. Pedig hát ha titkot akarnak tartani,
inkább vennének elő egy darab papirost s arra irnák fel egymásnak a
kérdéseket és feleleteket. Azt nem hallja az ember a másik szobában. A
beszédet igen s mindegy az, hogy érti-e a szavakat vagy nem. Azért
tudja, hogy miről beszélnek. Még azt is, hogy mit. A mama kiabált, apám
kibékítette s végül ugy látszik, megmagyarázta neki azt, a mit én amugy
is tudtam, hogy tréfa az egész. Arra való, hogy én majd jöjjek
könyörögni, hogy tanulni akarok. S ha rossz fiu volnék, hát alaposan
megszekirozhattam volna apámat. Ő jött volna engedelmet kérni. Azonban
én már akkor elhatároztam, hogy kedvére intézem el a dolgot. Majd
megkérem, hogy vigyen vissza az iskolába. Végre is csakugyan sokat költ
reám, hát miért ne legyen neki igaza? Délután a mama ölelt-csókolt,
aztán meg ujra ölelt, magához szorítottt, unalmas volt! Apám egyikünkre
se nézett, csak szörnyű komolyan elindult, én utána, s igy kerültem
Rubinhoz.
--Inas lettél?
--Csak hallgasd. Rubin, aki néha negyven-ötven forintos számlát is hoz
mihozzánk, mindjárt eleintén elkezdett velem szemtelenkedni. Ugy
látszik, hogy ki volt adva neki az utasítás. Tegezett s valami ponyvában
hulladékpapirt hordatott velem hátra valami raktárba.--Ugy?--gondoltam
magamban.--Igy bántok ti velem? Majd megtanítlak én titeket. Szépen
belejöttem a könyvkötészetbe s amikor egyszer Rubin példálózgatni
kezdett, hogy talán már meg is lehetne kérlelni a kedves papát, hát azt
mondtam neki:--Hallja maga Rubin ur, én szeretem az iparomat. Ha magának
nem kellek, hát majd kitanít más.--De fiatal ur...--kezdi ő, s látom,
hogy szörnyen megdöbbent. Aztán egy kicsit gondolkozott, megkefélte a
kalapját s elment. Persze hogy apámhoz ment s beszámolt neki a
meglepetéssel. Délután a mama háromszor is elsétált a mühely ablaka
alatt s fölpislogott, másnap meg apám jött, s rám se nézve, valami
könyvekről tárgyalt Rubinnal. Elment s hirtelen megint visszajött és
másik aranyozást kivánt az egyik könyv sarkára. Ezen jól mulattam. Lesz
szegénynek otthon jó dolga. Majd ad neki a mama könyvkötészetet. Másnap,
már mint tegnapelőtt, ujra nálunk járt. Engem is félrehivott egy
pillanatra s szigorúan kérdezte, hogy: no, nem gondoltuk-e meg a dolgot?
Nem jobb lett volna-e tanulni?--Nem--mondtam neki
hidegen.--Hajlandóságom van az iparra.--Ugy?--kérdezte nagyon megnyult
ábrázattal s zavarba jött.--De hát édes fiam--kezdte ujra--én ebbe nem
egyeztem bele.--Odajött Rubin is.--Ifju ur--mondja--ifju ur, ne tessék
megszomorítani a papát.--Szeretem az iparomat--mondtam én.--Apám
kiabált. Ostobaság! Marhaság! Azt hiszed, hogy én ezt
eltüröm!--Egyszerre azonban szép kérésre fogta a dolgot.--Nézd, édes
fiam, megigértem anyádnak, hogy nélküled nem megyek haza. Ne hagyj engem
szégyenben. Gyere haza, édes fiam, aztán igyekezzél egy kicsit, légy jó
fiu... Gyere drágám... Végre is megsajnáltam az öreget, hát hazamentem
vele.
A korcsolyás bólintott.
--Jól tetted.


AZ ÖREGRENDÜ UR

A szobalány azzal jött be, hogy egy öregrendü ur akar beszélni a
nagyságával. Öregrendü ur? Micsoda öregrendü ur?--Hát egy öregrendü
ur.--S a nagyságával akar beszélni?--Igen.--Micsoda öregrendü uraid
vannak neked?--Vannak, vannak...--Hát jöjjön az öregrendü ur.--Azzal én
bementem a másik szobába, hogy ne legyek terhére az öregrendü urnak s
állítólag újságot olvastam, voltaképpen azonban kifigyeltem, hogy mit
beszél az öregrendü ur, aki mintha különösebben érdekelt volna, mint
valami más ember. Talán azért, mert a cseléd se azt nem mondta, hogy:
_öreg_, se azt, hogy _időses_ vagy vén, hanem egyszerüen megtette egy
rend tagjává. Az öregrendüek... Istenem, vájjon leszek-e én
öregrendü?...
Az ember beszélni kezdett künn.
--Klatz vagyok, nagyságos asszony.
--Glatz?
--Nem, Klatz, K-val. A Guravecz és Társa czég beltagja, ahol tegnap meg
tetszett fordulni. Gyerekholmit tetszett vásárolni, ingecskéket,
harisnyát s czipőt is. A czipővel különösen el tetszett véteni az
adreszt. Mert mi, kezeit csókolom, csak nagyon mellesleg foglalkozunk
czipővel. Czipő és kesztyü, az nálunk éppen csak hogy van, de nem
jófajta. Tartjuk, mert a publikum, különösen a hölgyek, szeret egy
boltban mindent megvenni. Leülni a pult elé, aztán odaparancsolni az
egész listát, amit felirt magának otthon. Hát van nekünk, hanem nem
fektetünk sulyt reá. Tetszik tudni, ahhoz egy külön ember kellene. Külön
osztály s ember, aki vásárolni tud bele. Nálunk azonban csak a Guravecz
ügyetlenkedik, mert ezt ő sem érti.
Künn nevetett az asszony.
--Hát irják ki az ajtóra, hogy czipőt vásárolni menjen másfelé a
publikum.
Kicsi szünet után, ami alatt--azt hiszem--nagyot bólintott az öregrendü
úr, válaszolt a férfi.
--Hát igen. Az kellene. Az volna a tisztesség. Mert nálunk, kérem,
haszontalan kis gyerekczipőt legalább is három hatossal fizet tul a
nagysága. Nincs raktár, nincs befektetés, tehát nincs reális alapja az
üzletnek. Magunk se a gyárból vásárolunk, tehát mindenki előnyben van
felettünk, aki a gyárba megy beszerezni a készletét. Mi előttünk már a
gyár is, meg a nagykereskedő is nyert az árun. Tehát ketten. A másik
boltost pedig csak a gyár előzi meg a nyereségben. Ért engem a nagysága?
Ért? Mert az asszonyoknak ugy általában--tessék megbocsájtani--csak jár
a szájuk, hogy ilyen olcsón vásároltak, meg olyan olcsón vásároltak,
voltaképen azonban az asszonyokat legkönnyebben csapja be az, akinek az
a kenyere. Teszem fel Guravecz...
--Ön talán most különválik tőle és másik boltot nyit?
Csend, aztán egy kicsit sértődötten felel az ember.
--Nem, nagysága. Nem arra indultam meg, hogy kuncsaftot hajszoljak,
hanem csak ugy, a kedvemből.--S aztán mintha valami kis gőg lett volna a
beszédében, bár egyszerűen, csendesen, öregrendüen beszélt.--A
kedvemből. Mert hát a nagysága a három pár cipőcskénél egy forinttal
károsodott. Tudniillik, ahogy én hallom, hogy Guravecz azt mondja, hogy
kettő husz, már minthogy: két forint és husz krajczár, hát előveszem a
megrendelési könyvet s konstatálom, hogy ez a gazember lehúzza az
embereknek a bőrét. Tessék elhinni, hogy tegnap is kiköptem a boltajtó
küszöbén, mielőtt bementem volna levelezni. Mert én végzem a levelezést.
Ebben is szép disznóságokat kell hogy leírjak. Guravecz mindig csőddel
fenyegeti a gyárakat, hogy aztán futhatnak a pénzük után s cigánykodik s
én meg irom a leveleket ebben az irányban, nagysága. Hát mit csináljak?
Guravecz tudniillik az üzlet lelke, hanem rossz lelke, kérem. Micsoda
hitvány ember!... Ha arról a vevőknek fogalmuk volna, hát nem botlanának
be mihozzánk. Annál kevésbbé, mert mindjárt a harmadik házban igen
szolid üzlet van. De micsoda tisztességes üzlet!... Lankaszter és Bogyó.
Két nagyszerű zsidó, kérem. Finom üzleti emberek. Azok, kérem,
számitással dolgoznak s ha nekem kell, mint a hogy most kell például,
mert nagyon kifogytam belőle, egy tucat hálóing, hát odamegyek. Azt már
csak nem teszem, hogy Guravecz kezeire adjam magam. Nem ismer az se
istent, se embert, se kompanistát, Olyan ember az kérem...
Az asszony türelmetlen lett, félbeszakította.
--Tehát ön visszahozta a forintot, a mivel becsaptak.
Az öregrendü ember elképedve bámult reá.
--Dehogy, kérem. Hogy tehessem én azt? Én nem igen szólhatok bele
semmibe. Csak emésztem magam, de ugy emésztem magam, hogy némely este
betege vagyok a boltnak. Tántorogva megyek haza, mintha részeg volnék.
Mert igy nagyon utálatos ám az üzlet. Az igaz, hogy ugy se szép, a hogy
én csináltam a magamét, a mig egyedül voltam... Mert hát én lelket adtam
bele az üzletbe. A tisztesség alapján állottam s a ki csak egy kicsit
ugy nézett ki, hát annak volt hitele nálam. S kiszámítottam, hogy ennyi
kell az életre, ennyi kell arra, hogy félretegye az ember--s aztán
azonfelül egy krajczárt se vettem el. Aztán tönkrementem. Nem a
tisztesség miatt, kérem, hanem inkább a hitelért, mert a tisztesség jó
az üzletben. Tessék elhinni, hogy semmi sem fizeti ki jobban magát. Ezt
dudálom ennek a szerencsétlennek is... Mert szerencsétlen, kérem. Hiszen
ha az ilyen embereket se akasztják fel, hát akkor mire való az
akasztófa?... Ez az ember tudniilik arra való szimattal dolgozik, hogy
micsoda-forma vevő jön be a boltba. Hogy kitől mit lehet kicsalni. Olyan
szimatja van, mint a kutyának. A hogy a vevő bejön, már mint az
asszonykuncsaft s a segédek meg az inasok kiabálnak hogy: kezeit
csókolom, kezeit csókolom, ő már nézi, hogy mit ér az illető. Megolvassa
a pénzt a zsebekben--engedelmet kérek--a szoknyán keresztül. S egy és
ugyanazon szövetet nála ötféle áron is meg lehet kapni. Ez pedig
gyalázat, kérem mert... Elég az ahhoz kérem, hogy gyalázat s én igen
nagyon pirulva végzem a levelezést ebben a boltban, a mi az enyém is és
a miben az én nevemben is folyik ez a--engedelmet
kérek--rongykereskedés.
Hallottam, hogy fölállott. Recsegett a czipője is, meg a padló is lába
alatt.
--Sőt, kérem--mondta s a szaván hallottam, hogy mosolyog--én
érvényesítem is az elveimet az üzletben, csak hogy hát, kérem, módjával.
Mert ugy áll a dolog, hogy tönkrementem s az apósom adta a pénzt, a
mivel itt társ lettem. Ujra adta s azt mondta, hogy jó lesz mellém
valami üzleti szellemet keresni, mert hogy én nem vagyok arra való
ember, hogy megállják a magam lábán. Hát azért állok én most ennek a
Guravecznek a lábán, ő az üzleti szellem. Azonban nekem kiabálni mégse
szabad, mert tönkrement ember vagyok s most már a második hozomány van
befektetve az üzletbe s nekem nézni kell, hogy hogy gyümölcsözik. Mert
jól megy nekünk. Hanem a tisztelt férjét becsülöm, mert mindig
tisztességesen ir az újságba. Ha nincs odairva a neve, akkor is
megismerem. Kérem, ezt ne tessék ugy venni, mintha hizelegni akarnék,
hanem igy van, hát igy van s a mikor be tetszett diktálni, hogy hova
küldje a pakkot a Guravecz, hát mindjárt megütötte a fülemet a név.
Ejnye, hogy a fene egye meg ezt a bitangot, már mint a Guraveczet,
gondoltam magamban, hát ilyen becsapás már még sincs rendjén s hát
gondoltam, hogy feljövök.
--És aztán mit érek vele?
--Nem sokat, kérem, mert ha Guravecz bevesz valami pénzt, hát abból már
vissza nem lehet kapni semmit. Igen hitvány ember. Nála el van temetve a
pénz. S ezzel szemben hiábavaló az én minden mesterkedésem. Mert, kérem,
megesett az, hogy a belső irodában leveleztem s ő üzletfelekkel jött be
s hazudott nekik s én mindig intettem a háta mögött az illetőknek, hogy:
nem igaz, nem igaz--és azért mégis ugy csinálta meg az üzletet, a hogy ő
akarta. Mert rám nem is néztek. Számba se vettek. Ő ott táncolt,
keringett és mindenféléket összehandabandázott s én hiába pusmogtam,
hogy: hazudik, hazudik, azért csak neki volt igaza. S én, kérem,
kénytelen vagyok ennek a hitvány embernek a svindlijéből élni. S hogy
keres, kérem! Gyönyörűen. Soha még olyan bőviben nem voltam a pénznek,
mint a mióta ez a gazember forgatja a kis tőkémet. Hanem hát, kérem,
mégis utálatos igy élni. Én, kérem, elhatároztam, hogy kinyilatkoztatom,
hogy én nem vagyok részes az üzletben. Csak zsebrevágom a pénzt; hanem
én egész másképpen csinálnám. Egy ár. Mindenkinek egy ár. Az a bizonyos
ár, amiben én tönkrementem. Mert én azt gondolnám, nagyságos asszony...
--No mit?
--Azt gondolnám, hogy talán tetszenék mégis bejönni holnap a boltba s
megmondani, hogy a czipőcskékre ráfizettem egy forintot, a három párra s
az egyebekre is vagy három forintot. A mire én--kérem--nem vagyok tanu.
Azt én nem tehetem, én mint társ. Hanem a nagysága kérje vissza a
pénzét. Nekem nagyon kellemetlen az, hogy lefeküdjem azzal a tudattal,
hogy a nagyságától is annyit loptunk, meg mástól is, hogy lopunk,
csalunk, s ahogy szombatonkint pénzt ad ki nekem Guravecz a pénztárból,
hát mindig eszembe jut az egész heti bün. S azt érzem, mintha
összevernének, ahogy megyek haza s feleségem azt kérdi:--mi bajod? Pedig
hát semmi egyéb bajom nincs, csak ez a pénz.--Hát talán tetszenék mégis
holnap benézni hozzánk s esetleg visszaad Guravecz valamit. Tessék
mondani, hogy illetékes forrásból tudja, hogy az áru sokkal olcsóbban
kapható és hogy be van csapva...
A vendég felállott. Ugy látszott, hogy megy. Az asszony pedig naiv
kiváncsisággal kérdezte tőle:
--De hát micsoda boltos ön? Ide jön denunciálni a saját üzletét...
--Én kérem, én...
--Ön hát.
--Én ur vagyok, kérem. Nem boltos. Engem megöl a piszok. Tessék elhinni.


A TISZTESSÉGES EMBEREK

Valami különöset gondoltam,--mondta egy fiatal ember a másiknak s
mosolygott. Olyan formán azonban, hogy elgondolkozott a mellett s
látszott a szemein, hogy nem mulatságos az, amit különösnek mondott.
Éppen csak vértezte magát a mosolygással az ellen, hogy a másik esetleg
kineveti. Gyere, neked mondom el először.--Elhuzódtak. A ki még a
teremben volt, nem igen figyelt rájuk. Kártyáztak egy asztal körül,
amire a tömegen át csak fölágaskodva lehetett belátni, nagy pénzben; a
fal mellett a széles bőrdiványokra némelyek a lábaikat is fölrakták és
halkan beszélgettek; másfelé indulatos szóváltás hallszott; egy asztal
fölé két emberfej borult, mintha rövidlátók lettek volna, bámulták a
sakktáblát; mellettük fakó képü, kiéhezett formájú ember egy
virzsiniavéget rágva, révedezve, nem igen nagy figyelemmel nézte a
játékot; a terem közepén pedig billiárdgolyók kocogtak s a szörnyü
füstből kiválva, meg ujra elveszve benne, emberek kerülgették az
asztalt. A két fiatal ember behuzódott egy sarokba s az, a ki valami
különöset gondolt, beszélni kezdett.
--Hogy ez a népség itt nagyon is vegyes, azt magad is látod. Nem
gondolkozom valami bolond arisztokratikusan, hanem rosszul érzem magamat
ebben a társaságban. A hogy igy körülnézek, nemcsak hogy egyikhez se köt
semmi, hanem mindenkitől elriaszt valami. Vagy én ismerek valami fekélyt
rajtuk, vagy mások beszélnek efféléről. És olyan mosolyogva, annyira
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 11
  • Parts
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 01
    Total number of words is 4216
    Total number of unique words is 1881
    35.9 of words are in the 2000 most common words
    49.0 of words are in the 5000 most common words
    55.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 02
    Total number of words is 4297
    Total number of unique words is 1887
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 03
    Total number of words is 4254
    Total number of unique words is 1811
    37.8 of words are in the 2000 most common words
    52.4 of words are in the 5000 most common words
    58.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 04
    Total number of words is 4111
    Total number of unique words is 1874
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    48.1 of words are in the 5000 most common words
    55.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 05
    Total number of words is 4236
    Total number of unique words is 1869
    35.2 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    54.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 06
    Total number of words is 4232
    Total number of unique words is 1925
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    48.3 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 07
    Total number of words is 4428
    Total number of unique words is 1841
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    46.7 of words are in the 5000 most common words
    52.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 08
    Total number of words is 4363
    Total number of unique words is 1839
    35.2 of words are in the 2000 most common words
    48.4 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 09
    Total number of words is 4298
    Total number of unique words is 1869
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 10
    Total number of words is 4260
    Total number of unique words is 1817
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 11
    Total number of words is 4272
    Total number of unique words is 1882
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 12
    Total number of words is 4352
    Total number of unique words is 1885
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    48.2 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 13
    Total number of words is 4337
    Total number of unique words is 1871
    36.1 of words are in the 2000 most common words
    48.6 of words are in the 5000 most common words
    55.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 14
    Total number of words is 4363
    Total number of unique words is 1803
    37.0 of words are in the 2000 most common words
    50.5 of words are in the 5000 most common words
    57.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 15
    Total number of words is 4310
    Total number of unique words is 1833
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.