Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 03

Total number of words is 4254
Total number of unique words is 1811
37.8 of words are in the 2000 most common words
52.4 of words are in the 5000 most common words
58.4 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
--Persze. No ne ijedjen meg. Nem igaz. Csak ugy mondtam.
Az öreg azért még nyögött egyet. A főnök megsajnálta és sietett
elmondani a jó hirt.
--Egy kis munkát kap öreg, otthonra. Itt a nagyságos ur valami
megbizható embert keres, a ki lemásoljon egyetmást, hát én magát
ajánlottam. Kényelmesen csinos kis pénzt szerezhet, csak pontosság,
tudja, pontosság, az a fő...
Az öreg föllélegzett s boldog mosolygás telepedett aszott, ránczos
arczára.
--Ez már jobb--motyogta.--Sokkal jobb. Mikorra tetszik?
--Hát elvállalja?
--A nagyságos ur meg lesz elégedve. Biztosítom.
A nagyságos urat mulattatta az a nagy készség, a mivel ez a vén ember
kapálózott a husz-huszonöt forint után, a mit majd fizet neki s lassan,
kimérten kezdett el tárgyalni, hogy tovább görnyedjen előtte a vén
legény.
--Fontos dologról van szó, öregem. Nem szabad megmutatni senkinek.
Titok, érti? Hol fog majd dolgozni? Otthon? Néhány napig eltart a munka.
--Otthon. Ugy szoktam, hogy a leányom diktál én meg irok, mint a viz,
olyan gyorsan. Meg lesz elégedve a nagyságos ur.
--Leánya is van?
--Van.
--Szép-e?
Az öreg hallgatott, de a főnöke megfelelt helyette.
--Persze. Ugy nézz erre a vén kujonra, hogy gyönyörű lánya van.
Általában szépség dolgában nem lehet panasza a familiájára. A felesége
ma is szemrevaló asszony, olyan kövérkés... Hazajött már?
Az öreg komoran nézett maga elé és a vendéghez szólott.
--Mikor jöhetek el az írásért?
Egy kis csend lett, de aztán megint szaporán beszélt az előadó ur.
--Otthagyta az öreget. Fiatalt keresett magának. Vagy igazabban az öreg
kidobta...
--Igazán?
--Persze. Hét gyereket hagyott otthon. Jó vérű fehérnép...
Az öreg ember remegett a nagy csizmákban és annyira felizgatta a beszéd,
hogy kettétörött a szájában minden szó, mig kijutott a világra.
--Mikor mehetek az írásért nagyságos ur? Hét gyerek, igaz, hét... Mikor
mehetek?
A vendég ur gyorsan felelt:
--Majd én viszem el magához. Este csak várjon rám. Nem szabad erről az
írásról tudni senkinek, hiszen mondtam már.
Este, kissé későn is már, kis levélcsomaggal ment el az öreghez. Nagyon
szegény kis kétszobás lakásban lakott a vén irnok. Az udvarról kellett
benyitni hozzá s az első szoba már akkor sötét volt. Az ágyakban, meg a
földön, szalmazsákokon sorjában aludt a sok gyerek. Izzadtság és forró
meleg párolgott föl a párnákról s valamelyik a nagyobbak közül horkolt
is, ütemesen, hosszan elnyujtva, mintha lassan végig huzgált volna
valaki mindig egy mély hangot a csellón. A másik szobában várt az öreg
meg a lány.
Mikor a finom ur jött, fölállottak mind a ketten s nagyot és alázatosat
bókolt az öreg. A leány inkább csak éppen hogy köszönt s ugy nézett
végig a vendégen, mintha idegenkednék tőle kissé. A nélkül, hogy
ismerné, csak éppen mert olyan a kedve, hogy ne lássa szívesen. A vendég
is hamar végzett vele. Gyorsan, a nélkül, hogy jóformán rápillantott
volna, meghajolt előtte egy kicsit s azután az öreggel tárgyalt. Hosszan
magyarázta neki a leveleket. Passzusokat mutatott, a miket ki kell majd
hagyni a másolatban, megkérdezte, hogy van-e pénze pennára, papirosra s
tiz forintot tett az asztalra, hogy azzal szerezze be a holmit, a mire
szüksége van. Lopva nézett néha a lányra, aki megbántottan, néma dühvel
pillantott vissza rá, a mikor látta, hogy ő ugy áll ebben a szobában,
mintha nem is léteznék. Észre se veszi ez az ur. Nem a szegény uri
kisasszony forrott benne, hanem a lány, az örök lány, a minden lány, a
kit szabad szóval akár összetörni, de nem szabad észre se venni. És szép
volt, máskor talán nem is annyira, mint most. Magas, szálas, merész
nézésű s azért mély szemű, kopott, de majdnem kihivó büszkeség volt
benne, ami néha kivirul a rongyból, ha arravaló a rongy, szép
asszonyforma leány, aki urnak termett. És ez az ember ugy ment el, hogy
megint csak alig pillantott reá, csak éppen hogy mondott valamit, mint a
hogy odamorog az ember akárkinek az utczán. Csoda, hogy nem hozta
magával az ostort is, a mivel rókát hajszol, a mikor arravaló kompániája
van. A leány nagy fekete szeme ugy villant utána, mintha a szikrájával
leütni akarná s mikor visszament az apjához, csak ennyit mondott,
kibámulva a sötét, szegényes kék vászon holmival elfüggönyözött ablakon
át az udvarra:
--Utálatos. Csupa gőg egy ilyen ur.
Mindjárt munkához láttak. Az öreg szép sima papirost terített ki maga
elé az asztalra és a körmén próbálgatta a pennát. A mikor rendbejött, a
leány előszedegette a leveleket s lassan, hogy az írással mindig
utolérje az apja, olvasni kezdett a szagos papirosokról. Mig az öreg
irt, előreszaladt a levelekben. Rohanvást ment végig a szegény
otthagyott leány nagy szerelmén, a mi epekedett, sírt, fenyegetőzött és
követelt s az öregnek néha rá kellett szólani:
--No, hogy megy tovább?
Másnap újra jött a finom ur és harmadnap is. Akkorra már vége volt a
munkának, de ujat hozott. Most már egy csomó versre volt szüksége
írásban, nagy, hosszú versekre, amiket mind be akart tanulni. Vagy talán
nem is igaz, hogy ez volt a szándéka, mert a verseket furán válogatta
ki. Számokat irt egy papirosra: négy, nyolcz, kilencz, tizenegy...
--Ezeket irja ki öregem--mondta--azután ha készen van, csak szóljon.
Aztán majd kijegyzem a többit.
S a sötét szobából, a gyermekálom nagy békességéből, néha behallszott
egy-egy fojtott hang, amint a férfi rekedtesen beszélt a leánynak.
Egy-egy szék is megmozdult s nagy csend következett a lármára. Aztán
halk, lehelletszerü beszéd, csak éppen hogy sejteni lehetett, hogy
valaki szólott valamicskét, megmozdult a levegő, a lusta--s az is
hallatszott, hogy a szép, nagy leányban pihegve zakatol az indulat s
beczézi a fiút:
--Te rossz, otthagytad. Mindenkit megbolondítasz. Te kisasszonyfiu, te
szép...
S egy délelőtt, vasárnap, amikor kibeszélte magát az ember, komoran,
egészen összetörve mondani kezdte a leánynak az öreg, a mi összegyűlt
benne, mig a sok verset összeírta a könyvből.
--Nem tudok beleszólani a dologba. Csináld, ahogy tudod. Szemrehányást
se teszek neked, ha valami olyat cselekszel, amiért szigorú birója
voltam a feleségemnek. Nem törődöm az éjszakáddal, de a mig ennyi
szegény gyermek van reánk szorulva, add nekem a nappalod. Ha reám hagyod
őket, elpusztulnak, pedig hát kötelességünk az, hogy neveljük őket, a
mig lehet. Már nem vagyok követelő. Szegény, összetörött ember vagyok,
csinálj, a mi neked tetszik. De a gyerekekből embert kell csinálni
valahogy. Ez a becsület.


AZ EGÉR
I.

A Repcze-utcza künn van majdnem a város végén s csupa szegény ember
lakik benne. Kicsi az egész, alig néhány ház, meg egypár üres telek,
telve burjánnal, szeméttel, korhadt, félig bedőlt kerítésekkel a
gyalogjáró mellett. Kiizzadt, kormos lakatosok, kovácsok, nyakig meszes
kőművesek mennek végig rajta esténkint hazafelé, az asszonyok künn
várják őket a kapu előtt, mezitlábos, gatyás gyerekek játszanak a porban
s megbámulják a tisztességesen öltözött embert, mint a csodát. Szomszéd
minden család. Átjárkálnak egymáshoz, a fiatalok összeölelkezve sétálnak
vacsora után le és föl az utczán, a férfiak is együtt színak még el egy
pipa dohányt s az asszonyok tereferéjét végighordja a szél az utczán
egyik sarokháztól a másikig, mig az utolsó lámpással együtt csendes
zsongással kialszik az élet. Még itt-ott elszomorkodik egy-egy legény a
sipogó harmonika mellett, de azután legyőzi az álom s a munkás emberek
nehéz szuszogásával alszik el az egész utcza.
Valósággal felfordult a csendes utcza egész rendje, a mikor hire ment,
hogy egy igazi tekintetes asszony jön ide lakni. Egy hivatalnok ur
özvegye fogadta ki az uj fertályra az egész Farkas-féle házat. Ez a ház
eddig is bérbe volt adva, de néha két-három családnak is, mert négy
szoba volt benne. Előbb csak homályos hirek keringtek az uj lakóról.
Némelyek azt mondták, hogy nem is igaz az egészből semmi. Ezt maga
Farkas ur czáfolta meg, mikor felmutatta a szerződést. A sok kíváncsi
ember belebámult a papirosba, de nem igen lettek okosabbak ezután se,
mindössze az uriasszonyság nevét tudták meg belőle : Szoboszlay Pálné.
Némelyik ismert névről Szoboszlayakat. Az egyik valami irnok volt a
megyénél és vagy tiz esztendő előtt halt meg, hanem azt talán mégis
Károlynak hivták. A másik Pál volt, de szörnyen nagy ur, valami biró
vagy mi,--bizonyosan idegenek lesznek. A Repce-utczában az uraság felől
még mindég nagyon homályos fogalmuk van az embereknek--szóval, majd
elválik, csak türelem.
Egy napon beköltöztek az uj lakók, Szoboszlayné és leánya, Berta. Két
kocsin elfért minden holmijuk. Az asszony kissé megkopott fekete
ternó-ruhát viselt, a leány pedig sima szürke köntöst. Hamarosan
berendezkedtek s harmadnapra már megjelent a szobaur is. Magukkal hozták
a korábbi szállásról, ugy mondták, hogy nagyon jó, ha két gyönge asszony
mellett mindig van egy férfi. Ő is szivesen jött.
A kis utczának pedig semmi szenzácziója sem maradt a beköltözés nagy
napja után. A Farkas-féle házban csendes, falusias életet éltek, az uj
lakók kedvéért sohase fordult be az utczába valami uri hintó, a mit meg
lehetett volna bámulni, ők se sokat járkáltak. Szóval olyan maradt az
utcza, mint amilyen volt. A szobaurtól vártak még valamit, de itt is
cserbenhagyta a remény az utczát. Gergely urat alig látták napjában
kétszer. Reggel korán a kőmüvesekkel egyszerre szaladt be az egyetemre,
délre vissza se jött, este azután éppen olyan szaladva, gyorsan jött
haza, mint a hogy reggel elment. Az feltünt, hogy szép fiu. Az asszonyok
beszéltek róla, néha s a lányok kileselkedtek utána az ablakon. Csak ne
lett volna olyan nagyon ügyetlen. Nagyokat lépett, lóbázta a karját a
levegőben s kevés gondot fordított magára. Sokat tanult; a kis hátsó
szobában, amelyben lakott, néha reggelig is égett a lámpa. Szoboszlayné
és Berta aggódtak is miatta, de birta, vasból volt az akarata és a
teste. Kenyeret akart minél hamarább, mert szörnyen sokat nélkülözött
már.
Szoboszlayékhoz még diák korában költözött, a leányt tanította s ezért
adták a szállást és a kosztot. Mikor az idők változtak, Szoboszlay
meghalt és a leány is kinőtt már a keze alól, ottmaradt továbbra is. A
néhány év alatt belső, családias viszony fejlődött ki köztük. Az asszony
sokszor mondta neki: kedves fiam s beavatta benső ügyeibe. A szegény
diáknak jól esett ez a szivesség s tetszett neki ez a szerep, hogy ő a
férfi a háznál. Pontosan fizetett, igyekezett kevéssé alkalmatlan lenni,
tovább azonban nem merészkedett és nem is vágyott. Jó pajtása volt a
lánynak. Néha, ha egy-egy félórára szabadságot adott magának s ott
hagyta a könyveit, kaczagva, jókedvüen, pajtáskodtak el egymással. A fiu
azonban még mindég nem tudta egészen elhinni, hogy a leány már nagy s
nem gyermek többé; máskor félénk, kissé bizalmatlan természete bizonyos
sajátságos erélylyel párosult, mikor komolyan beszélt vele és ez
imponált a leánynak. Felnézett néha rá és elkomolyodott. Ha azonban a
fiut nagyon elfoglalták a könyvei, napokig sem beszéltek egyebet, csak
éppen, hogy köszöntötték egymást.
Egyszer a leány a maga kedves, kisleányos modorában utját is állotta, a
mint ebéd után gyorsan szobájába akart menni, hogy tovább tanuljon.
--Tudja Gergely ur, hogy maga nagyon goromba?--kérdezte és kihivólag,
valósággal vakmerően nézett fel a nagy emberre.
Gergely mosolygott, ki akart volna békülni, de a leány intett, hogy az
nem megy olyan könnyen.
--Miért nem szólt hozzám már három nap óta?
--Tanulok.
--Kilyukad a feje. Nem fél?
--Még a vizsgáig kibirja, azután már ugy sincs szükség reá, lesz
diploma.
Nem békültek ki. Mosolyogva váltak el, de Gergely hiába nyújtotta a
kezét, a leány nem fogadta el. Mérgesen nézett utána, de ez a tekintet
olyan rosszul sikerült, hogy egyszerre nevették el magukat reá mind a
hárman. Még sokáig hallani lehetett, a mint a könyvből mormogva tanult
odabenn a nagy diák. A lány és az anyja egymásra néztek, látszott a
tekintetükön, hogy mindaketten Gergelyre gondolnak. Intettek egymásnak a
fejükkel, mintha mondták volna: milyen derék fiu.

II.

Lehetett talán már éjfél is, amikor egyszerre éles sikoltást hallottak a
Farkas-féle házból. A leány reszketve állott az ebédlőben s a két kis
öklével verte a hátsó szoba ajtaját.
--Gergely ur, Gergely ur, az Istenre kérem, hamar, félek...
A nagy diák egyszerre talpon volt s rohant az ajtó felé. Talán fel is
nyitja, ha akkor meg ujra könyörögni nem kezd a leány:
--Ne jőjjön, ne jőjjön...
--Mit tegyek hát, mi baj van?
--Ne jőjjön ki! Nem vagyok felöltözve, czipő sincs a lábamon. Nyissa ki
az ajtót, hogy világosság legyen de ne jöjjön ki.--Hallani lehetett,
hogy mint reszket szegény.--Gergely kinyitotta az ajtót s vissza ment a
szobába. A leány csendesedni kezdett, már nem félt olyan nagyon. Nyitva
hagyva minden ajtót, elbátorkodott a szobájáig, futva hozta vissza
egyenkint a ruháit az ebédlőbe és ugy öltözködött. A diák pedig már
nagyon türelmetlen volt, nagy botot forgatott a kezében s minden
perczben kiszólott a másik szobából:
--Készen van?
--Még nem, csak egy kicsit még, mindjárt...
--Hát mi baj van, beszéljen már.
--Valaki van a szobában, mozgott...
--Ember?
--Nem tudom, mindjárt kiszaladtam. Költsük föl a mamát is.
--Hagyja majd megnézem, készen van?
--Jöhet már.
Gergely kijött, megfogta a leány reszkető kezét, együtt mentek el addig
a szobáig, a hol az aludni szokott. A kis fehér szobában semmi különös
jel nem mutatott arra, mintha betörők lettek volna benne. A leány csak
az ajtóig mert menni, s ott is minden pillanatban készen volt arra, hogy
visszafusson. Gergely összekeresgélt minden zugot, felnyitogatta a
szekrényeket is és kijelentette, hogy itt semmi sincs.
--Pedig mozgott, halottam, erősitette a leány s megrázkódott, mikor
eszébe jutott a hang, a melyet hallott.
Gergely csak nézte s mikor látta, hogy még mindig nagyon fél, fejére
tette a kezét. A leány megnyugodott s nedves, siró szemeivel bizalommal
nézett fel reá.
--Meghaltam volna, ha nem lett volna itt,--mondta hálás, megindult
hangon, de ebben a pillanatban megint valami nesz halatszott. Erre mind
a két kezével egyszerre ragadta meg a férfi karját s csak a fejével
mutatott be a szobába, hogy: ugy-e mondtam, van itt valami. Szótlanul,
lélegzetüket is visszafojtva várták, hogy mi lesz,
Egyszerre aztán elő is jött valami.
A kemencze mellől, erre-arra nézegetve, óvatosan mászott elő egy egér,
Gergely erősen szorította a leány karját s intett, hogy hallgasson. A
szürke kis állat pedig mind bátrabb lett, kijött már a szoba közepéig,
szaglászott a földön, mintha valami kis ennivaló után keresgélne s
kezdte otthon érezni magát.
--Milyen csinos--súgta Gergely a leánynak.
Borzasztó--felelte a leány, de nem tudott elég halkan beszélni, mert az
egér is meghallotta s gyorsan vissza szaladt a kemencze mögé.
Lássa elkergette...
Gergely most már szépen jó éjszakát kivánt s vissza akart menni a
szobájába. A leány azonban csak nem bocsátotta el a karját s rémülten
kérdezte:
--Itt akar hagyni?
--De hát mit csináljak, látja, hogy nincs már baj.
--És az egér?
--Már visszament, szegény.
--Visszajön.
--Istenem, hát baj az? Egy kis egér...
--Nagyon utálatos! Maradjon még...
--Ha akarja, szivesen, de egy kicsit furcsa...
--Nem, nem, ne féljen,--összetette a kezeit és ugy kérte.--Meghalnék
félelmemben, ha itt kellene hogy maradjak egyedül. Felszaladna a párnára
is, fel... Beszélgessünk.
Gergely letette a lámpát az asztalra s leültek egymással szemben. A
férfi lassan emelte föl tekintetét a leányra s azután olyan hosszasan
nézte, hogy az lesütötte a szemeit. Nagyon kedves volt ez a kis borzas
fej, a tiszta homlokkal és az őszinte nézésü, nagy fekete szemekkel.
Gergely nem tudta levenni róla a szemeit s egyszerre elfelejtett
mindent, amit ma tanult. A helyzet is nagyon különös volt számára. Ebben
a lányszobában csak egyszer volt még, mikor a nagy, nehéz ruhaszekrényt
egyik sarokból a másikba tolta s most éjjel egyedül van benne a
leánynyal. Gondolatban meleg szeretettel vette körül a reszkető
gyermeket s a szoba illata elkábította. Érezte, hogy szédül és lehunyta
a szemeit. Hallgattak mindaketten, nem tudtak beszélni. A férfit
egyszerre fogta el a varázs, ami megdöbbentette, érezte, hogy szerelmes.
Félt már egyedül maradni a leánynyal s menni szeretett volna.
--Fél még?--kérdezte. Komoly, nyugodt akart lenni, de már ez a két
semmit sem jelentő szó is lágyan, szerelmesen hangzott.
--Nagyon félek--felelte elkényszeredve a leány s megijedt attól a
gondolattól, hogy egyedül marad.--Maradjon, majd beszélgetünk, hozza el
a könyvét, tanuljon itt, csináljon valamit, majd én is dolgozom.
Gergely is ugy találta, hogy az lesz a legjobb, ha közöttük lesz a
vaskos könyv. Tanulni kezdett, a leány kézimunkát vett elő és dolgozott.
Néha szólottak egy-egy szót, de lopva sürün pillantottak egymásra. A
hajnal is igy találta őket, s mikor az első napsugár besütött az
ablakon, egymáshoz ölelte a könyvre és himzőrámára hajolt két fejet.

III.

A szürke kis vendég pedig állandóan megjelent. Ugy látszik, hogy több
rendbeli kijárásokkal rendelkezett földalatti palotája, mert ha az egyik
lyukat betömték, más oldalról sétált elő. Ha személyesen nem
jelentkezett, akkor a falban rágcsált, s ez már magában is rettenetes.
Szoboszlayné kétségbe volt esve, de segíteni nem tudott a bajon, csak
jajgatott. Valamelyik szomszédtól kaptak egy öreg macskát, de az egér
mindig gyorsabb volt, mint a macska. A fiatalok pedig észre se vették,
hogy mennyire vágyakoznak már egymás után. Ha a férfi késett, a leány
sokszor szaladt az ablakhoz, megnézni, hogy jön-e már, s olyan
titokzatosan mosolyogtak néha össze, mintha mondani akarnának egymásnak
valamit. A leány beállott jogásznak, hallgatta, nézte, a mint tanult
Gergely. Néha órákig elültek egymással szemben, anélkül, hogy hangosan
beszéltek volna, de a szemük sokszor összetalálkozott. Máskor meg
elmondtak egymásnak mindent, ami csak eszükbe jutott, ilyenkor a férfi
megfogta a leány kezét s el se eresztette, míg csak búcsúzni nem kezdtek
egymástól. Ez tartott a leghosszabban, pedig csak pár lépésre váltak el
egymástól.
--Megbukom a vizsgán, nem tudok tanulni--mondta egyszer a férfi.
--Tud már eleget,--mondta a leány s büszkén nézett rajta végig.
Sokáig tartott, mig annyira mentek, hogy a férfi beszélt is arról, a
miről eddig csak gondolkozni mertek.
--De én nem tudok majd maga nélkül élni--tört ki egyszer belőle s
megragadta a leány kezét.
A leány csak nézett és mosolygott a nagyon szerelmes szüzek tiszta,
boldog mosolygásával s folydogálni kezdtek szeméből a könyek.


A LEGSZEGÉNYEBB VÉRTANÚ

Eszembe jut egy öreg, bolond kocsis története, ugy a mint azt nekem az
én müncheni barátom, Sipniewski Franck elbeszélte. A vén szolga addig
mesterkedett, mig feljutott oda, a hol az igazi lengyel hazafi
megtalálja végre az őt megillető tisztességet, felhuzták az akasztófára.
Mert a lengyelnek olyan szent az akasztófa, mint nekünk a kereszt. A
legkomolyabban beszélnek arról, hogy majd egyszer, tudja a jó Isten hogy
mikor, ha majd szabadok lesznek, Varsó piaczán akasztófát állítanak föl
az elnyomatás emlékére s egy márvány falba belevésik mindazok neveit, a
kiket bitón fojtott meg a fehér czár nevében, a muszka igazság. Ha majd
fölépítik azt a falat, a te neved se fog hiányozni róla, öreg Demeter.
Az öreg Sipniewski nagyon kompromittálva volt a hatvanharmadiki
fölkelésben. Egyik éltető lelke volt az egész mozgalomnak. Nem volt
politikus, csak hős. Elszánt és naiv, mint a felkelők nagy része.
Megesküdött akár a szüz Máriára, hogy győzni fognak, de egyéb alapja nem
volt a hitének, mint a nagy bátorsága, vagy az, hogy most már bizonyosan
velük lesz az Isten. Elég sokáig volt ellenük.
Mikor már rendben volt minden, olyan titokban, hogy csak a vak nem
látta, gyülekezni kezdett a tábor. Az öreg Sipniewski befogatott egy
könnyü kocsiba, Demeter, a vén kocsis felült a bakra, ur kocsis nagyon
elbúcsúzott hazulról, sirva kisérte ki őket a kapuig a háznép s a kis
kocsi mögött gyorsan felporzott az ut, hogy aztán beálljon az az ijesztő
csend, a minek okvetlenül el kell következni, ha olyan valaki hagy el
bennünket, a kit nagyon szeretünk s egyszerre eltünik szemünk elől még a
por is, a mit a kocsija fölvert. Az országút pora még ismerős, de a mi
azután következik, ismeretlen, idegen világ.
A naiv katonában mégis volt annyi politika, hogy a meglepetés ellen
biztosítani akarta magát. Hogy aztán gyerekes idea született meg
becsületes agyában, az megint rávall a hősre, aki sehogy sem tud
komédiázni.
Azt hitte, hogy valami nagyon furfangos cselt eszelt ki, megállította a
kocsit s tanácsot tartott Demeterrel.
--Te öreg--mondta neki--ha kozákokkal találkozunk, rá se hederíts, hajts
tovább. Ha megállítanak s kérdezik, hogy hova megyünk, azt feleljük,
hogy Varsóba. Hogy honnan? Hát Kocinski urtól.
--Igen, Kocinski urtól.
Mindenki tudta, hogy Kocinski az oroszok részére dolgozott. A ki tőle
jön, az csak nem lehet gyanus. Ur is, kocsis is jót mosolygott ezen a
tréfán. Demeter még hátra is nézett, megbámulta az urát, hogy milyen
okos ember. Összekacsintottak, két ilyen vén róka mindenkit lefőz. Majd
megnyulik a kozákok orra ők meg vigan hajtanak tovább.
De nem igy esett.
A legközelebbi dülőnél három kozák nyargal a kocsihoz. Az altiszt
elkérte az irásaikat s faggatni kezdte őket.
--Hova mennek?
--Varsóba.
--Mit akarnak ott?
--Lovat venni.
--Nincs most vásár.
--Lesz a jövő héten.
--Honnan jönnek?
Sipniewski erősen a kozák szeme közé nézett s kivágta a feleletet.
--Kocinskitól.
A kozák megkérdezte Demetert is.
--Honnan jösztök?
--Kocinski urtól.
--Otthon volt az ur?
--Otthon.
--Hát az asszony?
--Az is.
Erre szó nélkül közrefogták a kocsit s a szegény Demeternek arra kellett
hajtani, a merre ők parancsolták. Visszavitték őket az első katonai
állomásra, átadták a tisztnek. Demeter behuzta vállai közé a fejét s nem
szólott többé egy szót sem. A tiszt más kiséretet adott melléjük s
tovább kisértette őket. Negyednapra már a hadbiróság előtt állottak. A
nemes ur egyenesen, mint a ki helyt áll mindenért, Demeter pedig a
lengyel paraszt csökönyös makacsságával, inkább csak rásandított az
aranyos, czifra urakra. A hogy lesz, ugy lesz, de tőle ugyan nem
hallanak egyebet, mint a mit a gazdája parancsolt.
Demetert kiküldték s a biróság elnöke vallatóra fogta Sipniewskit.
--Hol voltak?
--Kocinskinál.
--Nem igaz, Kocinski három hét óta Varsóban van; most újra kérdem, hogy
hol voltak?
A szegény sarokba szoritott ember komoran maga elé bámult s nem felelt.
Nem azon gondolkozott, hogy mit mondjon, de az suhant át egyszerre az
agyán, hogy veszve van s ez elkeserítette. Még ki sem lőhette a
pisztolyát s már is véget ért számára minden. Mig szótlanul ott állott,
köny is gyült a szemébe s motyogni kezdett: szegények, szegények. A
családjára gondolt, tudja a jó Isten, hogy mikor látja őket még egyszer.
Talán soha. A tiszt érdeklődve nézett reá s gyöngédebben szólott hozzá:
--Olvassa itt maga, az ön neve is benne van a jegyzékben. A felkelőkhöz
ment, igaz? Ne tegye még sulyosabbá a helyzetét.
Sipniewskinek eszébe se jutott, hogy tagadjon, elpirult, hebegett volna,
ha megkisérti. Ugy érezte magát, mintha fojtogatnák, leesett egy székre
s reszketett a hangja, a mint egy-egy szót kinyögött.
--Igaz.
Behivták Demetert. Az öreg ugy kullogott be az ajtón, mint a hogy egy
ilyen furfangos emberhez illik s talán mert félt, hogy váratlanul
végighuz valaki a hátán, még mindig vállai közé szedte be a fejét s csak
ugy a gallérjából nézett a világba, mintha nem akarna künnebb jönni.
Mikor egy pillanatig azt hitte, hogy senki se néz reá, odasandított a
gazdájának: mi már értjük a dolgunkat, ugy-e uram?
--Hol voltatok?--kérdezte a tiszt.
--Kocinski urnál.
A tiszt Sipnievskihez fordult s intett neki hogy beszéljen a kocsisával.
A szomoru ember könyes szemmel s fájdalmasan mosolyogva czáfolta meg a
szegény Demetert.
--Nem ott voltunk, fiam. Hazulról jöttünk, mondd meg az igazat.
Demeter előbb meghökkent, de azután visszamosolygott a
gazdájára.--Átlátok én a szitán mondta a szemeivel, mert hangosan nem
szólhatott.--Neked ezt mondanod kell uram, de én nem vagyok olyan
bolond, hogy utánad beszéljek.--A tiszthez fordult s bizonykodott az
igazsága mellett.
--Kocinski urtól jöttünk bizony, Kocinski urtól.
A gazdája egy lépést tett feléje s beszélni akart vele, de a tiszt nem
engedte meg. E helyett ő igyekezett kiszedni Demeterből az igazat.
--Van-e feleséged?--kérdezte tőle.
--Van.
--Gyermek is?
--Hát hála az istennek, mind fiu.
--Egyet se látsz többé közülük, ha hazudsz.
Demeter meg volt sértve. Végignézett a tiszten, azután a mellére tette
mindkét kezét, mintha kérdezné, hogy csakugyan róla beszélnek-e? A tiszt
türelmetlenkedni kezdett, mégegyszer rászólt a szegény ostoba kocsisra.
--Hol voltatok?
--Kocinski urnál.
A kozákok kilökdösték szegény Demetert az ajtón s lezárták egy sötét
pinczébe. Az uri rab fenn, a hivatal mellett kapott börtönt, amig itt
van, megbecsülik, azután vezesse a sorsa. A hadbiró este kártyázott vele
s elnyert tőle vagy hetven rubelt. Ittak is, a fogoly sóhajtozott, haza
gondolt, a biró vigasztalta s biztatta, hogy ne féljen, nem kötik fel.
Sok az enyhitő körülmény, hanem az a szerencsétlen Demeter nagyon
elrontotta a dolgát. Holnap próbálnak még vele.
Reggel felhozatták ujra.
--Hol voltatok?
--Kocinski urnál.
A gazdája megfogta a gallérját, a szemébe nézett s az izgalomban
reszketve beszélt hozzá. Néha megrázta, hogy jobban megértse azt, amit
mond neki s a fülébe kiabált, mintha süket volna a szegény ember.
--Demeter, ne légy bolond. Mindennek vége, most már ne légy szamár.
Mondd meg az igazat.
--Azt mondom.
--Nem igaz. Nem voltunk Kocinskinál. Őrült! Vigyázz magadra. Beszélj
igazat. Látod, hogy én már mindent elmondtam, nem kell, hogy tagadj.
Honnan jöttünk?
--Kocinski urtól.
--Meg vagy veszve!
Demeter ránevetett a gazdájára és sehogy se tudott tisztába jönni a
dologgal. Mit akarnak itt vele? Hanem az a másik ember, akiről tudta,
hogy mind a kettejüknek ellensége, gyanusnak tünt föl neki s hamarosan
elbirálva a helyzetet, rájött a szerencsétlenségére, hogy itt hazudni
kell tovább is. Azt hitte, hogy ráparancsoltak a gazdájára, hogy előtte
igy beszéljen. Nem, nem, rajta nem lehet kifogni.
--Kocinski urtól jöttünk.
A gazdája kétségbeesetten nézett reá és várta, hogy térjen magához. Sirt
dühében s összeszoritotta az öklét, hogy agyonvágja a vén kocsist s
lihegve alig birva magával, ujra elkezdett beszélni.
--Demeter! Édes öregem, szegény szolgám, fiam, mond meg az igazat. Hol
voltunk? Ugy-e otthon, ugy-e?
Demeter még jobban beletemetkezett a gallérjába, nagy küzdelem folyt le
a szegény paraszt lelkében, de azért nem hagyta magát elbolondítani.
--Nem, Kocinski urnál.
A hadbiró erre azt monta, hogy: elég. Demetert visszavitték a pinczébe s
megmondták neki, hogy imádkozzék annyit, a mennyit csak tud, mert két
óra mulva meghal. A szegény ember kimeresztette a szemeit erre a
beszédre, nézett ide-oda, de azután azt mondta, hogy jól van, egyszer
ugyis el kell menni, hát mindegy.
Két óra után felhozták. A szegény jó embert nagyon megviselte ez a kis
idő, megtörpült, keserü vonás huzott barázdát az arczára, de azért nem
hagyta magát. Élénken nézegetett körül, várta, hogy valaki segitsen
rajta. Mikor az akasztófa alá állitották, felnézett, dörzsölni kezdte a
homlokát, hirtelen szedte magába a lélegzetet s összemenve, reszketve
várta, hogy mi lesz.
Pár perc mulva lejött néhány tiszt s köztük a hadbiró. Mikor meglátták
ezt a szegény, bolond figurát, szorongva néztek össze. A biró valósággal
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 04
  • Parts
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 01
    Total number of words is 4216
    Total number of unique words is 1881
    35.9 of words are in the 2000 most common words
    49.0 of words are in the 5000 most common words
    55.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 02
    Total number of words is 4297
    Total number of unique words is 1887
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 03
    Total number of words is 4254
    Total number of unique words is 1811
    37.8 of words are in the 2000 most common words
    52.4 of words are in the 5000 most common words
    58.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 04
    Total number of words is 4111
    Total number of unique words is 1874
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    48.1 of words are in the 5000 most common words
    55.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 05
    Total number of words is 4236
    Total number of unique words is 1869
    35.2 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    54.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 06
    Total number of words is 4232
    Total number of unique words is 1925
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    48.3 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 07
    Total number of words is 4428
    Total number of unique words is 1841
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    46.7 of words are in the 5000 most common words
    52.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 08
    Total number of words is 4363
    Total number of unique words is 1839
    35.2 of words are in the 2000 most common words
    48.4 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 09
    Total number of words is 4298
    Total number of unique words is 1869
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 10
    Total number of words is 4260
    Total number of unique words is 1817
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 11
    Total number of words is 4272
    Total number of unique words is 1882
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 12
    Total number of words is 4352
    Total number of unique words is 1885
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    48.2 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 13
    Total number of words is 4337
    Total number of unique words is 1871
    36.1 of words are in the 2000 most common words
    48.6 of words are in the 5000 most common words
    55.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 14
    Total number of words is 4363
    Total number of unique words is 1803
    37.0 of words are in the 2000 most common words
    50.5 of words are in the 5000 most common words
    57.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Thury Zoltán összes művei (1. kötet) - 15
    Total number of words is 4310
    Total number of unique words is 1833
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.