Természet, ember, társadalom: Válogatott tanulmányok - 4

Total number of words is 4000
Total number of unique words is 2123
26.1 of words are in the 2000 most common words
37.6 of words are in the 5000 most common words
43.2 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
új évszakokat ismer meg. S a tanítvány egy időre úgy érzi majd, hogy
értelmi ereje abban a mértékben növekszik, amilyen mértékben mestere
szellemébe behatol. Ám az egyensúlyozatlan lelkek bálványozzák magát az
osztályozást, azt öncélnak tekintik – pedig az csak gyorsan kimerülő
eszköz – úgy hogy elmosódó szemeik szinte úgy látják, hogy a távolabbi
horizonton a rendszer falai összeolvadnak a világegyetem falaival és az
égi testek azon az íven csüngenek, amelyet mesterük épített. Nem bírják
belátni, hogy nektek más hitet vallóknak lehetne bármi jogotok a
látásra, hogy egyáltalában mint tudhatnátok látni, «hanemha nem loptatok
valamiképen tőlünk fényességet». Nem bírják felfogni, hogy a rendszert
nem ismerő s fékezhetetlen világosság behatol majd minden zugolyba, még
az övékébe is. Hadd cirpegjenek ott még egy kicsit s hadd nevezzék azt
tulajdonuknak. Mert ha becsületesek és a jót cselekvők, csinos
fenyőtetőjük egy szép napon majd szűkké és alacsonnyá válik számukra,
megvetemedik, megrothad és beszakad, míg a halhatatlan, örökkön-örökké
fiatal, vidám, milliósugarú, millió szinű világosság beragyogja a
világegyetemet, miként az első napon. –
Másik jele az önművelés és műveltség hiányának az utazásnak az a
babonája, amelynek bálványai: Itália, Anglia, Egyptom még ma is lenyűgöz
minden ú. n. művelt amerikait. Pedig akik Angliát, Itáliát,
Görögországot oly tiszteletreméltóvá emelték képzeletükben; úgy
hozzátapadtak a maguk rögjéhez, mintha az volna a világ tengelye.
Férfias óráinkban érezzük, hogy a kötelesség jelöli ki a helyünket. A
lélek nem kóbor utazó; a bölcs otthon marad, s ha szükségletei,
kötelessége olykor-olykor ki is szólítják a házából idegen vidékre,
mégis otthon van s magatartása kifejezéséről megismerszik, hogy mint a
bölcseség és erény misszionáriusa jár el s fejedelemként látogatja a
városokat és embereket, nem pedig, mint dugárús, lánckereskedő vagy
szolga.
Nincs kicsinyes ellenvetésem a föld körülhajózása ellen, ha ez művészet,
tanulmányok, emberbaráti tettek érdekében történik, föltéve, ha az
illető ismer hazát és nem azzal a reménnyel indul külföldre, hogy
valamennyi nagyobbat talál ott, mint amit ismer. Aki azonban merő
mulatság kedvéért vagy azért utazik, hogy lásson valamit, amit nem
hozhat el magával, az önnönmagától utazik, távolodik el s megvénül már
ifjúságában a vén dolgok közepette. Thebában, Palmyrában vénül és
laposodik el a lelke olyan vénné és lapossá, aminők ezek. Romot visz
romok közé.
Az utazás a bolondok paradicsoma. Pedig már első utazásaink is
fölfedezik előttünk, mily közömbösek a helyek. Odahaza arról álmodom,
hogy Nápoly, Róma belém oltja majd a szépséget és elveszejteti velem
szomorúságomat. Fogom az útizsákomat, megölelem barátaimat, tengerre
szállok; azután egy szép napon fölébredek Nápolyban és íme itt ül az
ágyam fején a komor valóság, az irgalmatlanul ugyanaz, a bús magam,
amely elől menekülni akartam. Fölkeresem a Vatikánt, a palotákat.
Szenvelgem, mintha nagy látományok és ihletek oltódtak volna belém,
pedig egyáltalában nem fogantak meg bennem. Keblem óriása velem megy,
bárhová megyek. –
Az utazás dühe azonban csak egy mélyebb betegség tünete, amely egész
szellemi világunkat támadta meg. Értelmünk kóbor és egész nevelési
rendszerünk szinte tenyészti a nyughatatlanságot. Lelkünk akkor is
utazik, ha testünk kénytelen otthon csücsülni. Utánozunk s mi egyéb az
utánzás, mint lelkünk utazása. Házaink idegen ízlés szerint épültek,
falainkat idegen cikornya ékesíti; nézeteink, gusztusunk, tehetségeink
mind kölcsönvettek s mind a Múltat és Távolit követik. Valahol a
művészet virágzott: a lélek teremté azt. A művész a tulajdon lelkében
kereste és találta meg mintáját, stilusát. Csak a tulajdon gondolatát
alkalmazta a megalkotandó tárgyra és azokhoz a feltételekhez, amelyek
szem előtt voltak tartandók. De vajjon mi szükség dór vagy gót mintát
másolni? Hisz a szépség, célszerűség, az eszme nagysága, a kifejezés
művészete ép oly közel fekszenek hozzánk, mint bárki máshoz, s ha az
amerikai művész bizakodva és szeretettel fogja tanúlmányozni éppen azt
konkrét dolgot, amit meg kell alkotnia, tekintetbe vévén az éghajlatot,
a talajt, a nap hosszúságát, az emberek szükségleteit, a kormány
formáját: sikerül majd neki olyan házat alkotnia, amelyben mindezeknek s
az ízlésnek és érzésnek is eleget tesz.
Ragaszkodj magadhoz; sohase légy utánzó! Tulajdon tehetségedet minden
percben fölmutathatod, egy egész élet kulturájának fölhalmozott
erejével; ám mások kikölcsönzött tehetségét csak ideig-óráig s csak
félig-meddig tarthatod birtokodban. Hogy mit tehetsz magad a legjobban,
arra csak a Teremtő taníthat meg. Nincs ember, aki tudná, mi az, s nem
is tudhatja, amíg ő maga ki nem mutatta. Hol a mester, aki Shakespeare-t
taníthatta volna? Hol a mester, aki tanítómestere lehetett volna
Franklinnak, Washingtonnak, Baconnek, Newtonnak? Minden nagy ember
unikum. Scipio scipionizmusa éppen abban áll, amit senkitől sem
kölcsönözhetett. Shakespeare tanulmányozása soha senkit nem fog
Shakespeare-ré tenni.
Tedd meg, ami számodra kijelöltetett s nincs olyan, amit ne remélhetnél;
nincs olyan, amit ne merhetnél. Ebben a percben olyan merész és nagy
nyilvánulás alkalma nyílik számodra, mint Phidias roppant vésőjének, az
egyptomiak malteres kanalának, Mózes vagy Dante tollának, csakhogy
különböző mindezektől. Lehetetlen, hogy az oly dús, oly ékesszóló, oly
ezernyelvű lélek ismételje magát: de ha van füled e patriarkák igéje
számára, biztos, hogy felelni tudsz nekik hasonló hangnemben, mert a fül
és a nyelv csak az egyazon Természet két szerve.
Maradj meg életed egyszerű és nemes régióiban, engedelmeskedj szívednek
s új életre fogod kelteni az előidőket.
Kifelé kancsalít társadalmunk szelleme is. Mindenki csak a társadalom
javítását emlegeti, de senki sem javít. –
A társadalom sohasem halad. Amit nyer a réven, elveszti a vámon.
Folytonos változásoknak van alávetve; majd barbár, majd polgárosult,
majd keresztény, majd gazdag, majd tudományos; de mindez a változás nem
javulás. Mindenért, amit kap, meg kell fizetnie az árt. A társadalom új
ügyességekre tesz szert, de elveszt ősi ösztönöket. Mily nagy az
ellentét a jól öltözött, olvasó, író, gondolkozó amerikai közt, akinek
óra, irón és váltó van a zsebében és a meztelen újzeelandi közt, akinek
bunkó, lándzsa, gyékény, s egy tető alatti osztatlan huszadrész alvóhely
a mindene. Ha az utazók igazat mondanak, a vadat megvághatod a
fejszéddel s egy vagy két napon belül beheged a seb s úgy meggyógyúl,
mintha puha viaszba vágtál volna, holott ugyanez a vágás a fehér embert
a másvilágra küldte volna.
A civilizált ember kocsit épített, de elvesztette lába használatát. Tud
mankón járni, de ugyanannyit vesztett izomerejéből. Van finom genfi
órája, de már nem tudja megmondani az órát a nap állásából. Van neki
greenwich-i hajózsebkönyve, s biztos benne, hogy az, ha kell, megadja
neki a fölvilágosítást, de az utcán járván, nem ismeri meg a
csillagokat. A nap pályaváltozásait sem figyeli meg; a napéjegyent alig
ismeri, s az év egész világító naptárának nem felel meg elméjében
semilyen óralap. Jegyzőkönyvecskéje elrontja emlékezőtehetségét; a
könyvtárak túlterhelik természetes eszét; a biztosító-társaságok
szaporítják a baleseteket; s kérdés, vajjon a gépek nem akadályoznak-e
inkább, semminthogy előmozdítanának; vajjon a finomulás által nem
vesztettünk-e sok energiát? Az erkölcsi fejlődés vonala sem mutat
nagyobb fellendülést, mind a fizikai. Ma nincsenek nagyobb emberek, mint
valaha voltak. Csodás egyenlőséget figyelhetünk meg az őskor s a
legújabb korok nagy emberei között. S a XIX. század minden tudománya,
művészete s filozófiája sem képes nagyobb embereket létrehozni, mint
Plutarchos hőseit, akik huszonhárom vagy huszonnégy századdal előbb
éltek. Phokion, Sokrates, Anaxagoras, Diogenes nagy emberek valának, de
nem hagytak hátra magukhoz méltó osztályt. Aki hozzájuk igazán méltó,
azt nem ő róluk nevezik, mert az maga ember magáért, s maga lehet egy
szekta alapítója.
Minden korszak művészete, találmányai csak meze ennek a korszaknak s nem
bírják öregbíteni az ember erejét. A kár, amit a gépek tökéletesítése
okozott, úgy lehet, fölér a hasznukkal. Hudson és Behring egyszerű
halászbárkáikkal oly sokat végeztek, hogy csodálatba ejtették Parryt és
Franklint, akik a tudomány és mesterség minden forrásának
fölhasználásával voltak fölszerelve. Galileo egy kézi látcsővel sokkal
ragyogóbb égi jelenségeket fedezett föl, mint bárki más azóta. Kolumbus
az újvilágot egy fedetlen hajócskában fedezte föl. Milyen furcsa
látvány, hogy mennek ki a használatból s mennek tönkre koronkint a
szerszámok és gépek, amelyeket néhány évvel vagy századdal előbb hangos
dicsőítéssel vezettek be.
A nagy ember mindig az ember lényegéhez tér vissza. Mi a hadviselés
művészetének haladását a tudomány diadalai közé számítjuk, s íme
Napoleon Európát a «bivouac» által hódította meg, ami csak abban állott,
hogy visszatért a személyes bátorságra s megfosztotta, tehermentesítette
minden segédeszközétől. A császár lehetetlennek tartotta a tökéletes
sereg szervezését – írja Las Casas – «anélkül, hogy el ne törülje
szertárainkat, raktárainkat, biztosságainkat, kocsiparkjainkat, egészen
addig, míg a katona – római példára – kézhez nem kapja gabonaporcióját,
meg nem őrli kézi malmán s maga nem süti a kenyerét.»
A társadalom hullám. A hullám előrehalad, de a víz, amelyen képződik,
nem mozog előre. Nem ugyanaz a vízcsöpp emelkedik a hullámvölgytől a
hullámhegyre. Egysége csak látszólagos jelenség. A személyek, akik ma a
nemzetet alkotják, jövő évben esetleg meghalnak s tapasztalatuk velük
száll sírba.
S így a tulajdonba vetett bizodalom is csak az önbizalom hiányára vall.
Az emberek oly soká fordították el tekintetüket önmaguktól külső dolgok
felé, hogy a vallásos, tudományos, s polgári közintézményeket egyszerűen
a tulajdon őreinek szeretik tekinteni, s az azok ellen intézett
támadásokat azért kárhoztatják s ítélik el, mert úgy érzik, hogy a
tulajdonuk ellen intézett támadások. Egymást nem azért becsülik, hogy ki
mit ér, hanem, hogy kinek mije van. Az igazán művelt ember azonban nem
büszkélkedik a vagyonával, mert sokkal többre becsüli egyéniségét. Sőt
szinte szégyeli vagyonát, ha azt esetlegesnek, rászármazottnak látja, ha
örökség, hozomány vagy tiltott út révén jutott hozzá; mert érzi, hogy az
nem igazi birtoka, nem az övé, nincs gyökere ő benne, s csak azért van
meg, mert forradalom vagy rabló nem fosztotta meg tőle. Ellenben az
ember minden igazi értékét szükségszerűen s mindig maga szerzi, s amit
az ember szerez, az eleven tulajdon, amely nem függ az uralkodó hatalom,
a tömeg, a forradalmak kénye-kedvétől, a tűz, vihar, bankbukások
veszélyétől, hanem örökké megujhodik az ember végső lehelletéig.
Azt mondja Ali kalifa: «Osztályrészed az életből keres téged; ezért
maradj nyugton s ne keresd te.»
Az idegen javaktól való függőségünk vezet a számok rabszolgai
tiszteletére is. A politikai pártok igen számos gyülekezetekben jönnek
össze, s mentől népesebb a gyülekezet, annál hangosabb az üdvözlés.
«Essex küldöttsége!» «New Hampshire demokratái!» «Maine whig-ei!» – s az
ifjú hazafi ezer szemmel és karral érzi magát erősebbnek, mint azelőtt.
Épígy reformereink is gyülekezeteket hívnak össze s tömegben
határoztatnak, szavaztatnak róluk.
Ámde, kedves barátaim, az Isten kegye nem így hatol belétek s nem így
vesz bennetek szállást, hanem éppen az ellenkező úton. Csak ha az ember
minden idegen segítséget félretesz, s egyedül áll – csak akkor látom őt
erősnek és diadalmasnak. Ő gyengül minden emberrel, aki zászlója alá
szegődik. Nem ér-e többet egy ember, mint egy egész város.
Ne követelj senkitől semmit, s a végtelen változásban majd azt látod,
hogy magad vagy az egyedüli szilárd oszlopa és fenntartója mindennek,
ami környez. Aki megismeri, hogy az erő veleszületett, hogy azért
gyönge, mert a jót magán kívül, másutt kereste, – s aki ezután a
megismerés után habozás nélkül a maga lelkére veti magát: mindjárt
kihúzza magát, kiegyenesedik, ura lesz tagjainak s csodákat mível;
valamint a lábára álló ember erősebb, mint a fején tótágast álló.
Így élj mindazzal, amit szerencsének neveznek. A legtöbb ember csak
játszik vele s majd mindent megnyer, majd mindent elveszít, aszerint,
amint kereke forog. Te azonban vesd meg, mint törvénytelent, az ilyen
nyereséget, s dolgozz az Ok és Okozat eszközeivel, az Isten
kancellárjaival.
Akaratod dolgozzon és szerezzen s íme megkötöd a Sors kerekét, s nem
kell félned többé a forgandóságát.
Politikai győzelem, az árfolyamok felszökése, beteged felgyógyulása,
barátod visszatérése vagy más kedvező esemény fölhangol téged, s azt
hiszed, hogy most már jó napok várnak reád. Ne hidd ezt! Semmi sem
adhatja meg neked a békességet, csupán önmagad. Semmi sem adhatja meg
neked a békességet, mint az alapelvek diadala.


SZEMÉLYISÉG.
Olvastam, hogy lord Chatham hallgatósága mindig érezte, hogy ebben a
férfiúban van még valami magasabbrendű, mint ami beszédében kifejezésre
jutott. A francia forradalommal foglalkozó legjobb angol történetírónk
művéből kiderül, hogy hiába sorolja föl összes adatait Mirabeauról, azok
nem igazolják lángesze becsülésének fokát. Sem a Gracchusok, sem Agis,
Cleomenes, sem Plutarchos egyéb hősei nem érik föl tetteikkel
hírnevüket. Sir Philip Sidney, Essex gróf, Sir Walter Raleigh mind nagy
emberek, pedig keveset tettek. Washington egyénisége súlyának csak igen
kis részét leljük meg vállalkozásai elbeszélésében. Schiller nevének
tekintélye túlnagy könyveihez mérten. A hírnév és művek, tények
aránytalan viszonyát nem lehet egyszerűen afféle szólamokkal elintézni,
hogy a visszhang továbbhat, mint a menydörgés. Ezekben az emberekben
mindig marad valami leülepedve, amely minden átalakulásukat felülmúló
várakozást kelt. Hatalmuk, erejük túlnyomó része lappang.
S ez az, amit jellemnek, személyiségnek hívunk; olyan tartalékerő, amely
puszta jelenlétével, közvetlenül, mesterkedés nélkül hat az emberekre.
Valami ki nem mutatható erő, házi isten vagy géniusz, amelynek
ösztönzése vezérli a nagy férfiút, de amelynek tanácsait nem tudja
továbbközölni. Amely elég társaság neki, úgy hogy az ilyen férfiú
gyakorta magános lélek, vagy ha véletlenül társas lény is, nem szorul a
társaságra, mert igen jól tud egymagában is elszórakozni. A legtisztább
költői és írói tehetség néha nagynak, másszor megint vékonykának tünhet
föl; ellenben a személyiség és jellem olyan nagy és fogyhatatlan, mint
egy csillag. Amit mások tehetségük, ékesszólásuk által visznek végbe, az
ilyen ember valami mágneses erővel éri el. «Erejének csak felét
használta fel.» Győzelmeit fölényének megmutatásával, nem szuronyok
összecsapásával aratta. Hódít, mert merő megjelenése megváltoztatja a
dolgok arculatát. «Óh, Jole, min ismered meg Herakles istenségét?»
«Mivelhogy abban a percben boldognak éreztem magam, mihelyt ráesett a
tekintetem. Ha Theseusra néztem, azt kívántam, bárcsak látnám csatában
küzdeni, vagy legalább lovait hajtani a kocsiversenyen. Ellenben
Herakles nem várt bizonyítványra; ő meghódított mindent, ahová lépett,
ahol járt-kelt, leült vagy bármit is csinált.» Az ember, aki rendesen
puszta függvénye az eseményeknek s csak félig-meddig s akkor is csak
félszegen alkalmazkodik az élethez, a jelzett példányaiban olyanúl
jelentkezik, mint aki osztályosa a dolgok életének, s ugyanazoknak a
törvényeknek kifejezője, mint amelyek kormányozzák az árt és apályt, a
napot, a mennyiségeket és számokat.
De, hogy szerényebb és közelebbfekvő példát használjunk, úgy
tapasztaltam, hogy még politikai választásainkban is – pedig ott ez az
elem, ha egyáltalában jelentkezik, csak legdurvább formájában
jelentkezhetik – eléggé fölismerhetjük hasonlíthatatlan szerepét. A nép
nagyon jól tudja, hogy képviselőjének jóval többre van szüksége, mint
tehetségre, tudniillik arra az erőre, amelylyel tehetsége iránt bizalmat
is tud kelteni. A nép nem ér célt, ha a kongresszusba tanúlt, jeles
szónokot küld, ha az egyszersmind nem olyan, aki, mielőtt a nép nem
bízta még meg képének viseletével, már meg ne lett volna bízva a
mindenható Istentől, hogy derekasan helyt álljon valamiért, amelyről
bensejében szentül és tántoríthatlanul meg van győződve, úgyhogy a
legarcátlanabb és legerőszakosabb ember is tapasztalja, hogy itt olyan
ellenállással találkozott, amellyel szemben hasztalan minden arcátlanság
és megfélemlítés, s amely nem egyéb, mint egy tény felől táplált hit és
meggyőződés. Akik ragaszkodnak álláspontjukhoz, nem szorúlnak rá, hogy
választóiktól tudakolják, mit is mondjanak, hanem önmaguk jelentik az
általuk képviselt kerületet. Ennek érzelmei, véleményei sehol nem
nyilvánulnak meg olyan önkénytelenül és igazában, annyira tisztán önös
befolyásoktól, mint őbennük. Otthoni választóik lesik szavukat,
arcszínüket és mintha tükörbe néznének, azok szerint igazítják a maguk
beszédét és tetteit. Közgyülekezeteink jó próbakövei a férfias erőnek.
Nyugatról, délről jövő derék földieinknek van érzékük a jellem iránt és
szeretik tudni, vajjon az az illető honfitársuk szolid anyagból van-e
faragva, vagy pedig át lehet rajta dugni a kezet.
Ugyanez a mozgató erő nyilvánul meg a kereskedelemben. A kereskedelemnek
is megvannak a maga lángelméi, amint megvannak a háborúnak, államnak,
irodalomnak. S nem lehet külső okát adni miért van valakinek
jószerencséje. Annak nyitja magában az emberben van; mindössze ennyit
lehet róla mondani: Nézd meg őt magadnak, s könnyen rájössz, miért van
sikere. Amint Napoleon láttára megérted szerencséjét.
Az új területen is a régi játékkal találkozunk, azzal a szokással, hogy
szembe kell nézni a dolgokkal, nem pedig a mások szemüvegén. Az igazi
kereskedőt maga a természet hatalmazza fel foglalkozására; nem
magánüzletembernek, hanem inkább a természet megbizottjának és
kereskedelmi miniszterének látjuk őt. Természetes becsületessége
párosulva a társadalom épületébe való belátással, fölülemeli őt a
csalafintaságokon és mindenkinek, akinek vele dolga van, kinyilvánítja
tulajdon meggyőződését, hogy a szerződéseket nem lehet kényünk-kedvünk
szerint értelmezni. Szelleme állandóan a természetes méltányosságot és
közhasznot tartja szeme előtt. Tiszteletet sugall, s azt a kívánságot,
hogy legyen vele dolgunk, s mindezt annál a néma tiszteletnél fogva,
amely körülveszi s annál a szellemi gyönyörűségnél fogva, amelyet ennyi
ügyesség színjátéka okoz. Ez az egész roppant kiterjedésű kereskedelem,
amely a déli óceán hegyfokait s az atlanti tengert teszi rendes
kikötőivé, egyes-egyedül az ő agyvelejében központosúl, s őt senki sem
helyettesítheti jól széles e világon. Már fogadószobájában jól
meglátjuk, hogy ma reggel már kemény munkát végzett; meglátjuk
összeráncolt homlokán és határozott modorán, amelyet – bármint igyekszik
is az udvariasságra – nem tud egészen levetni. Meglátom világosan,
mennyi szilárd cselekedetet vitt már ma végre; mennyi bátor «nem»-et
mondott ki, holott mások romlást okozó «igen»-t mondottak volna. Látom
rajta a mesterségre való büszkeségen, a mesteri számítás ügyességén s a
messzemenő kombinációk képességén kívül annak a tudatát, hogy ő a világ
ősi törvényeinek ügyvivője és játékosa, aki ezenfelül arról is meg van
győződve, hogy őt senki sem pótolhatja s hogy az embernek születnie kell
a kereskedelemre, mert megtanúlni nem lehet.
Ámde ez az erő jobban megragadja lelkünket, ha nem ilyen kevert célú
tevékenységben nyilvánul. A legnagyobb eréllyel működik a legkisebb
körben és magánviszonylatok között. Minden esetben rendkívüli és
kiszámíthatatlan ható tényező. Lebírja még a legnagyobb fizikai erőt is.
A magasabbrendű természetek azzal igázzák le az alacsonyabbrendűeket,
hogy bizonyos álomba merítik. Ezek tehetsége mintegy megbénúl és nem
fejt ki ellentállást. Lehet, hogy ez az egyetemes törvény. Ha a
magasabbrendű nem bírja magához emelni az alacsonyabbrendűt, akkor
elkábítja, ahogy az ember mintegy lebűvöli az alacsonyabbrendű állatok
ellentállását. S ember emberrel szemben ugyanilyen titkos erőt gyakorol.
Mily gyakran valósította meg egy-egy igazi mester a mágiáról szóló
meséket! Mintha a parancsolás árja özönlenék ki szeméből mindenkire, aki
rátekint, erős, kemény fény özöne, – az Ohio vagy a Duna árjához
hasonlatos –, amely átitatja őket az ő gondolataival s minden eseményt
az ő szelleme színeire fest át. «Milyen eszközöket használtál» – kérdék
Concini feleségétől, a Medici Máriával való bánásmód tekintetében. Ezt
felelte: «Egyedül azt a befolyást, amelyet minden erős szellem a
gyöngébbre gyakorol.» – Avagy nem tudja-e a vasravert Cæsar bilincseit
lerázni s porkolábját Hippot vagy Thrasot zárni beléjök? Vajjon a
vasbékó olyan lerázhatatlan békó? Tegyük föl, hogy egy guineai
rabszolgakereskedő hajóján egy csapat négert szállít, akik közt van
olyan szabású is, mint Toussaint L’Ouverture vala, vagy tegyük föl, hogy
e fekete álarcok közt vannak vasravert Washingtonok is. Ha Cubába
érkeznek, vajjon a hajón lévő csapat tagjainak viszonya ugyanaz lesz-e,
mint volt a behajózáskor? Hát csak kötelék és vasbilincs van a világon?
Hát szeretet, tisztelet nincs? Hát a rabszolgaszállító hajóskapitány
szegény agyában szikrája se villanna az igazságnak, s ezekről a
rabszolgákról csak ne is álmodjuk, hogy képesek lehetnek összetörni,
vagy kijátszani azt az egy-két hüvelyknyi vasbékót?
A személyiség természeti erő, csakúgy mint a fény vagy a hő, s az egész
természet együttműködik vele. Annak az oka, hogy egyik ember jelenlétét
érezzük, a másikét meg nem, époly egyszerű, mint a nehézkedés törvénye.
Az igazság a lét csúcsa; az igazságosság annak alkalmazása az emberi
viszonylatokra. Minden egyén ranglétrába van sorozva, aszerint, mily
tisztaságban van meg benne ez az elem. A tiszta jellem akarata úgy árad
át a kevésbbé tisztákba, amint a víz a magasabb edényből az alacsonyabba
árad. Ennek a természeti erőnek époly kevéssé lehet ellenállni, mint
bármely más természeti erőnek. Egy pillanatra földobhatjuk a követ a
levegőbe, de azért époly örök igazság, hogy minden földobott kő le fog
esni. S bármily példákat hozzunk is föl büntetlenül maradt tolvajlásra,
hitelt nyert hazugságra: az igazságnak végre mégis győznie kell, s az a
kiváltsága, hogy önmagának szerez hitelt. A személyiség, a jellem
ugyanez az erkölcsi rend valamely egyén médiumán át nézve. Az egyén a
befoglaló edény. Idő, tér, szabadság, szükségszerűség, igazság, gondolat
már nincsen szabadjára bocsátva. A világegyetem vadaskertté vagy
halastóvá válik. Minden dolga benne van az emberben, az ő lelkétől
színezetten. Az ő tulajdonságait árasztja át minden keze ügyébe eső
dologba, de nem az az irányzata, hogy elveszejtse magát a végtelenbe,
hanem – bármily nagy görbét is tesz meg – minden tekintete
végeredményében a maga lényére, javára tér vissza. Megelevenít mindent,
amit csak bír, s csak azt látja, amit megelevenít. Magába öleli a
világot, mint a hazafi a hazáját, mint jellemének anyagi alapját, mint
cselekvősége színpadját. Az egészséges lélek úgy egyesül az Igazzal és
Igazságossal, mint ahogyan a mágnes önként a sark felé fordúl, úgyhogy
minden szemlélő előtt úgy áll, mint valami átlátszó tárgy közöttük és a
nap között, s aki a nap felé vándorol, annak ő feléje is kell
vándorolnia. Imígyen a legmagasabb befolyás közlő médiumává válik
mindazok számára, akik nincsenek vele egyforma magas szinten. S így az
erős egyéniségek a társadalomnak, melyhez tartoznak, lelkiismeretét
jelentik.
Ennek a hatalomnak természetes mértéke a körülmények, a közeg
ellentállása. Azok az emberek, akik még nem ismerték meg igazi lényüket,
az életet csak véleményekben, eseményekben és személyekben
visszatükrözve tudják szemlélni. Csak akkor látják a cselekedetet, mikor
már meg van téve. Pedig annak erkölcsi eleme már előzetesen is él a
cselekvőben s könnyű volt megjósolni, jó-e vagy rossz. A természetben
minden kettős sarkú; mindennek van pozitiv és negativ pólusa. Hím –
nőstény; szellem, akarat – tény, cselekedet; észak – dél áll egymással
szemben. A szellem a pozitiv, a tény a negativ pólust képviseli. Az
akarat az északi, a cselekedet a déli sarkot. A jellem természetes helye
az északi sarkon van. Résztvesz az egész rendszer mágneses áramlataiban.
A gyenge lelkeket a déli, vagy negativ pólus sarkítja. Ők minden
cselekedetnek hasznát vagy kárát nézik. Nem látnak meg soha valamely
elvet, míg nem nyilvánul meg valamely személyben. Nem arra vágyódnak,
hogy ők legyenek szeretetreméltók, hanem arra, hogy mások legyenek velük
szeretetreméltók. Az erős jellemű ember szívesen hall hibáiról is; ez a
másik fajta nem szereti, ha hibáit emlegetik. Ők események tisztelői.
Biztosítsd őket valamely eseményről, összeköttetésről, a körülmények
bizonyos láncolatáról: s nem kívánnak egyebet. A hős ellenben azt látja,
hogy az esemény szolga: őt kell követnie. Az események adott rendje nem
elégíti ki képzeletét, mert a jóság szelleme esetleg kisiklik valamely
körülménysorból, holott a boldogulás bizonyos szellemhez, lélekhez
fűződik, amely az események bármilyen rendjében mint természetes
gyümölcsét aratja le az érvényesülést és diadalt.
A körülmények semilyen kedvező fordulata nem teheti jóvá a jellem, a
személyiség fogyatékosságát. Dicsekszünk azzal, hogy sok babona alól
fölszabadúltunk; ámde, ha összezúztunk is bálványokat, ezt csak úgy
tettük, hogy csupán megváltoztattuk a bálványimádásunk tárgyát. Mit
nyertünk azzal, hogy már nem áldozunk bikát Jupiternek, Neptunnak, vagy
egeret Hekáténak stb., ha megreszkettet a mások véleménye, az ú. n.
közvélemény, vagy valamely támadás, viszály, a rossz szomszéd,
szegénység, megcsonkítás avagy a forradalom vagy gyilkolás riadalma. Ha
reszketek, nem közömbös-e, mitől reszketek?
Tulajdon hibáink majd ebben, majd abban a formában testesülnek meg
nemünk, korunk, temperamentumunk szerint, s ha hozzáférhetők vagyunk a
félelemnek, hamar is találunk okot a félelemre. A kapzsiság vagy
rosszindulat, amely elszomorít, s amelyet a társadalom bűnéül róvok föl,
a tulajdon bűnöm. Mindig csak az én-em környez engem. Viszont a
derekasság örökös győzelem, amelyet nem diadalordítás ünnepel, hanem
csöndes lelki derű, amely nem egyéb, mint megrögzített, állandó,
szokásos öröm. Nem előkelő dolog, ha mindig az eseményekhez futunk s
azoktól várjuk annak a megerősítését, hogy vajjon igazunk van-e vagy
nincs igazunk? A tőkepénzes nem fut minden órában a bankárhoz, hogy
nyereségét mindjárt pénzzé tegye; megelégszik azzal, ha olvassa a
tőzsdejelentésben, hogy befektetése értékben emelkedett. Meg kell
tanulnom, hogy ugyanazt az örömöt, amelyet a legkedvezőbb körülmények
bekövetkezte idéz föl, még tisztábban találjam föl annak az
észleletében, hogy helyzetem óráról-órára javúl és már egyenesen
parancsol azoknak az eseményeknek, amelyeket óhajtok. Ezen való
ujjongásunkat csak az fékezheti, hogy előrelátjuk a dolgoknak olyan
kitünő alakulását, rendjét, amely minden eddigi boldogulásunkat is mély
árnyékba borítja.
A személyiség azzal az arcával ragad meg engem, hogy elégséges
önmagának. Tisztelem a gazdagságát; nem tudom elképzelni elhagyatottnak,
szegénynek, számkivetettnek, boldogtalannak, lekötöttnek, szolgának,
hanem csak örökös úrnak, jótevőnek, s boldogítottnak. A személyiség
valami centrális dolog; annak a lehetetlensége, hogy ki lehessen
mozdítani vagy le lehessen dönteni. Az igazi férfi valami hatalmas tömeg
benyomását kelti bennünk.
A társadalom léha, napjait haszontalanságok között, beszédeit
udvariaskodások és ürügyek közt forgácsolja el. Ámde, ha geniális embert
keresek föl, silány mulatságot találok nála, ha csak jóindulata futó és
szertartásos nyilvánulásaival traktál. Inkább álljon ott törzsökösen a
helyén, s éreztesse lényét velem, ha egyébbel nem is, mint
ellentállásával; adja értésemre, hogy új és pozitív érték vesz körül
lényével: nagy üdülés ez mindkettőnknek. Már az is sok, hogy nem fogadja
el a konvencionális véleményeket és praktikákat: «Nonconformista» volta
ösztökéje és emlékeztetője lesz minden látogatójának, hogy elsősorban
vele szemben kell állást foglalni. Nincs reális és üdvös dolog a
világon, amely nem volna háborúság színtere. Házainkat kacagás,
terefere, emberszólás tölti be, de ez keveset használ. Ám hasznunkra van
az a faragatlan, hozzáférhetetlen ember, aki probléma és félelem tárgya
a társadalomnak; aki fölött nem tud hallgatással napirendre térni, mert
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Természet, ember, társadalom: Válogatott tanulmányok - 5
  • Parts
  • Természet, ember, társadalom: Válogatott tanulmányok - 1
    Total number of words is 3781
    Total number of unique words is 2164
    23.4 of words are in the 2000 most common words
    33.3 of words are in the 5000 most common words
    39.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Természet, ember, társadalom: Válogatott tanulmányok - 2
    Total number of words is 4028
    Total number of unique words is 2136
    24.8 of words are in the 2000 most common words
    35.3 of words are in the 5000 most common words
    42.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Természet, ember, társadalom: Válogatott tanulmányok - 3
    Total number of words is 4023
    Total number of unique words is 2098
    26.1 of words are in the 2000 most common words
    37.4 of words are in the 5000 most common words
    43.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Természet, ember, társadalom: Válogatott tanulmányok - 4
    Total number of words is 4000
    Total number of unique words is 2123
    26.1 of words are in the 2000 most common words
    37.6 of words are in the 5000 most common words
    43.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Természet, ember, társadalom: Válogatott tanulmányok - 5
    Total number of words is 4044
    Total number of unique words is 2093
    25.8 of words are in the 2000 most common words
    35.9 of words are in the 5000 most common words
    42.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Természet, ember, társadalom: Válogatott tanulmányok - 6
    Total number of words is 3949
    Total number of unique words is 2121
    25.2 of words are in the 2000 most common words
    36.0 of words are in the 5000 most common words
    41.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Természet, ember, társadalom: Válogatott tanulmányok - 7
    Total number of words is 3907
    Total number of unique words is 2098
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    35.6 of words are in the 5000 most common words
    41.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Természet, ember, társadalom: Válogatott tanulmányok - 8
    Total number of words is 4019
    Total number of unique words is 2149
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    35.5 of words are in the 5000 most common words
    41.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Természet, ember, társadalom: Válogatott tanulmányok - 9
    Total number of words is 3006
    Total number of unique words is 1614
    28.6 of words are in the 2000 most common words
    39.7 of words are in the 5000 most common words
    46.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.