Székelyföldi gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 3. kötet - 16

látszik, hogy amazok régiebbek és eredetiebbek, emezek ujabb
keletüek s bizonyos irodalmi befolyás is észlelhető rajtok.
33. =Dániel Imre=. Magának a tárgynak némely részlete, mint a
fejedelem idéző levele Gyula-Fehérvárba, az erdélyi fejedelmek
korára utal, de jelen alakja ujabb keletü, mely nem ment némi
irodalmi befolyástól is. Vargyas (Erdővidékén), mely a cselekvény
szinhelye, a Dániel nemzetség ősi fészke s maig is van ott birtoka.
34. =Dániel Imréről egy más=. Ez s az előbbi ballada cselekvénye
között a legcsekélyebb rokonság sincs, csak a főszemély neve
ugyanaz. Gyüjtője azt jegyzi meg, hogy a néphagyomány szerint, ez
egy a forradalom alatt magyarellenesen szereplő Dániel esetét
tárgyazza. Bárhogy álljon a dolog, magának a cselekvénynek nincs
semmi költői érdeke. Az csak puszta történet, minden költői
alakitás nélkül. Egy ember, a ki dicsekszik, hogy nem fél
ellenségeitől s mikor azok jönnek, kiugrik az ablakon s a vizbe
fúl, épen nem tragikai érdekü.
Nyomdahiba: Add meg uram magad, _hanem_ csufot látunk; olv. _ha nem_
csufot látunk.
35. =Nagy-Bihal Albertné=. Lásd _Gyüjteményünk_ e III. kötetében
megjelent _Kis-Gergő Istvánné_ (16. l.) czimü balladára irt
jegyzetünket. (428. l.)
Nyomdahiba: _Lacscsa_ fel a kutya gyönge levesedet; olv. _Locscsa_ fel
a kutya. – Locscsa = nyalja; kutyáról s néha macskáról is
szokás mondani. Érdekes, hogy a _locscsan_ középigének van
cselekvőleg kiható alakja is.
36. =Király urfi=. Gyönge változata _Kis Julia_ czímű balladának,
lásd _Gyüjteményünk_ I. k.(183 és 565. l.) Bartalusnál _Magyar
népdalok egyetemes gyüjteménye_ II. k. (4. l.) Itt is mint ott, a
királyurfi át akar evezni a vizen kedveséhez, a királyleányhoz és
vizbe fúl. A királyleány azon ürügy alatt, hogy pártáját a
vizbe ejtette, anyjával búvárt hozat, a ki aztán kifogja a
királyurfit. A leány szive bánatában meghasad. A különbség ez s
ama két ballada között az, hogy amazok egyikében a királyurfi a
Dunába fúl, emebben a tengerbe; amott a királyurfit és leányt
egyhelyre temetik és pedig az egyiket fehér, a másikat vörös
márványkőkoporsóba s a sirjokon növő fehér és piros tulipánok
összeölelkeznek; emitt az öreg király durván eltaszitja leányát
szeretője holt tetemétől s azt ismét a tengerbe dobatja, de a
leány és legény lelkei minden éjjel találkoznak egy virágos
réten s el-elmennek a király ágyához, megkinozzák, hogy miért nem
adta őket egymáshoz. De a legfőbb különbség köztök mégis az,
hogy amaz naiv hangu, természetes, költői, emez megromlott zavaros s
a vége valóságos csinálmánynak látszik. A virágos réten
ölelkező lelkek épen nem népies lelemény, az alvó atyát
háborgató lelkek magában véve népies, de igy kifejezve nem az. Az
atyának ez esetben döntőbb szerepet kellene játszania, hogy
egészen ő legyen oka mindkét szerelmes halálának, de különben
is, hogy a vigadó lelkek egy járást kinozni is induljanak s mindez
minden költőiség nélkül elbeszélve: mindazt bizonyitják, hogy a
befejezés ujabbkori s izetlen csinálmány.
37. =Görög Ilona=. Ez változata _Gyüjteményünk_ I. kötetében
közlött _Pálbeli Szép Antal_ czimü balladának. (172–3. l.)
Lásd ehhez irt jegyzetünket. (560. l.). Ott két változatban
közöltük e ritka faju balladát: az elsőben az ifju neve Pálbeli
Szép Antal, a leányé Varga Ilona, a második változatban, a mely
csak töredék, az ifju neve Bátalaki László, a leányé Görög
Ilona, épen mint az itt közlöttben. Itt e töredéket kiegészitve
veszszük épen oly kifejléssel, a minő a _Pálbeli Szép Antalé_,
de az összerakó és párhuzamos kifejezések gazdagsága ezt
rhythmusosabbá teszi mindkettőnél.
38–39. =Kádár Kata=. A székely bálladák e majdnem
legszebbikének, melynek két változatát Kriza közölte először a
_Vadrózsákban_ (3–7. l.), itt két ujabb változatát veszi az
olvasó. Azonban a régiebbeknél épen nem jobbak és se részben, se
egészben véve nem tartalmaznak semmi ujjat. Krizánál az első
változat a legjobb; az valóságos ballada, szakgatott, sietős, de a
lényeges mozzanatokat élénken kiemelő. Mily kényszerüen teszi
egymást boldogtalanná a mű három főszemélye: az anya, a fiú és
kedvese. Mintegy ötvenkét sorban mily gyorsan s plasztikain foly le e
kis tragédia. Semmi fölösleges diszitmény, semmi lyrai ömlengés.
Az egyszerü elbeszélés rohamosan halad s minden forduló ponton a
szenvedély egy-egy igaz és erős nyilatkozata. A kitagadás, az
emlékbe adott keszkenő babonája, a cselekvénynek mind megannyi
szála, melyek összeolvasztva rejtik magokban az indokot és
bonyadalmat s élénken hatnak képzelmünkre. S a szenvedély
démonismusa, mely az ifjut a hullámok közé ragadja, mily
költőileg van a tóban megszólaló leánynyal kifejezve. Aztán
midőn az anya mintegy megbánva tettét, kifogatja s egymás mellé
temetteti őket s oda megy vigaszul, emlékül virágot szakitni
sirjokról, mily rémitően kell megrendülnie bűne tudatában.
Boldoggá akarta tenni fiát és megölte, enyhülni akar sirjánál,
virágot szakit emlékül, s az emlék átokká válik, mely soha sem
némulhat el. Kell-e erősb és költőiebb igazságszolgáltatás? A
szeretők sirján növő fát vagy virágot sokszor használják a
műköltők, nálunk is csak Petőfi kétszer használja, de míg nála
is csak költői diszitmény, némi közhelyféle, itt a compositio
lényeges része, úgy szólva befejezése a cselekvénynek. A Kriza
második változata már folyamatosabb, részletezőbb s inkább a
költői beszély felé hajlik. Az itt közlött két uj változat
mintegy közép helyet foglal el a ballada és költői beszély
között, de egyik némely lényeges helyet mellőz, minő a keszkenő
szine változása, a másiknak pedig kezdete nehézkes. A ballada
vége: az együvé temetés és a sirvirágok összefonodása, mint az
egyesítő szerelem jelképe, majd minden népköltészetben
megtalálható. Bővebben értekeztek erről Greguss a _Balladáról_
irott könyvében (61. l.). Abafi Lajos _A halhatatlanság eszméje a
népköltészetben_ czím alatt a _Kisfaludy-társaság évkönyveiben_
(XII. köt. 168. l.).
40. =Kőmives Kelemen=. Ez harmadik változata e balladának. Az első
Kriza _Vadrózsáiban_ jelent meg (314. l.), a második
_Gyüjteményünk_ I. kötetében (174. l.) Az első a költői
beszély felé hajlik, de kitünő, a második inkább ballada,
valamint ez ujabb harmadik változat is. Lényeges különbség
egészben véve nem igen van köztök, azonban a harmadik változat
kevésbbé világos. Az első változatban, midőn Kőmives Kelemenné
megtudja, hogy tüzbe fogják dobni s hamvát mészbe keverik a dévai
vár omladozásának megállitása végett, haza megy, búcsut vesz
gyermekétől és barátnőitől. A második változatban vele van
gyermeke s a kőmivesek veszik le karjáról. A harmadikban nincs vele
gyermeke, haza sem megy, hanem gyermeke után esengvén, Isten
meghallgatja kérését:
Istenem, Istenem,
Kicsi gyermekemet
Add ide bölcsőstül,
Add ide előmbe!
Isten meghallgatta,
Eleibe adta.
E szerint az Isten varázsolja elibe gyermekét. Az első változatban
megégetik a nőt s mészbe keverik hamvát; a másodikban befalazzák
előbb térdig, aztán övig, végre csecsig, a harmadikban vérét
veszik, vékába eresztik, a kulimász közé keverve. Magáról a
mondáról lásd _Gyüjteményünk_ első kötetéhez irt
jegyzétünket (561. l.), mely a székely mondát összehasonlitja az
oláh, uj-görög és szerb hasonló mondákkal. Ehhez itt még a
következőt csatoljuk. A befalazás mondája és babonája tudtunkra,
nincs meg a nyugateurópai népköltészetben s úgy látszik, hogy az
csak a kelet-európai népköltészetben honos. E monda a babona
szülötte s a hol a babona honos, a mondának is meg kellett
születnie, ha nem ugyanazon alakban is. E babona a székelyeknél is
divatozott s mint maradványa, most is megvan az a szokás, hogy, mint
az oláhoknál, megmérik az árnyékát annak, a ki oly helyen megy
el, a hol épiteni kezdenek s a kákadarabot, a melylyel megmérték,
beteszik az épület alapjába. Benedek Elek, e gyüjtemény egyik
gyüjtője, igy értesitett bennünket, de egyszersmind hozzá tette,
hogy ma már se az épitők, se azok, kiknek árnyékát megmérik, nem
veszik komolyan e régi időkből maradt babonás szokást. Az oláhok
is kezdenek felhagyni véle, mivel sok szerencsétlenségnek volt
okozója. Megtörtént akárhányszor, hogy az illető, a kinek
árnyékát vették, nehéz betegségbe esett, sőt volt reá eset,
hogy az erős félelem sirba is vitte. Úgy látszik, hogy a
székelyeknél e babona nem ősvallások maradványa, hanem ó-hitü
babona, melyet alkalmasint az oláhoktól kölcsönöztek.
41. =Nóta Dakó Sándorról=. Tárgya szintén a mádéfalvi
veszedelem, mint a 27-ik számunak. Lásd ehhez irt jegyzetünket.
42–43. =Három árva=. Lásd változatait Krizánál (170. l.),
Erdélyinél I. köt. (397. l.), Pap Gyulánál (_Palócz
népköltemények_. Sárospatak 1865. 6. l.). Gyüjteményünk I. köt.
(185. l.). Kálmány Lajosnál (_Szeged népe és Szeged
népköltése_. I. k. 1881. 1. l.).
44. =Kis Ilona=. Tárgya nem emelkedik a költői cselekvényig. Egy
legényt atyja elválaszt kedvesétől, ezért bujdosni indul, de alig
megy ki a faluból, egy árokba esik s meghal: inkább csak szomoru
esemény, mint tragikai halál. Részint népi, részint irodalmi lyrai
reminiscenciák czifraságaival takargatja szegénységét. Ujabb
keletü s nem tisztán népi eredetü. A végső tizennégy sor
változata meg van Krizánál (I. köt. 218. l.) s _Gyüjteményünk_
I. kötetében. (285. l.).
45. =Kis Pál Imre=. Ujabb keletü s irodalmi befolyás érzik rajta.
46–47. =Sári asszony=. Ugyanezt mondhatni ezekről is.
48. =Rablegény=. Változatai Krizánál (14, 152, l.), Erdélyinél I.
köt. (52, 419, 422. 432. l.) Szini Károlynál (_A magyar nép dalai
és dallamai. Pest, 1865._ 132. l.) _Gyüjteményünk_ I. köt. (191,
194. l.).
Nyomdahiba az utolsó sorban: _Tőlem_, roszul telik, olv. _Telem_
rosszul telik.
49. =Hegyi tolvaj=. Változata, bár a végén némi eltéréssel,
Bartalusnál I. k. (5–6. l.) E mellett az első tiz sor változata a
_Gyüjteményünk_ I. kötetében (198. l.) megjelent _Zsivány
felesége_ czimünek s Krizánál a 229. számunak (137. l.), melylyel
mint egész is legjobban egyezik; a közepső és végső rész
megtalálható a _Szomszéd legény Gyurkában_ Krizánál (14. l.) és
Barcsai számos változataiban, Krizánál (142. l.),
_Gyüjteményünk_ I. kötetében (150–52. l.).
50. =Szolga Maris=. Tárgya népies, s egy pár részlete is, de az
egész irodalmi befolyást gyanittat. Végső sora változatait lásd
_Gyüjteményünk_ II. kötetének 244. lapján.
51. =Déne Józsi=. Lásd e kötet 21–22. számu balladáihoz irt
jegyzetünket.
52. =Sólyom Sári=. Ujabb keletü s úgy látszik nem is székely
eredetü.
53–55. =Váradi József=. Mind a három költemény a Váradi
József, egy politikai emissárius, emlékét őrzi, a ki 1853-ban
Sepsi-Szent-Györgyön kivégeztetett. Az 1851–52-ik években Mack,
honvéd tüzér-ezredes és Gál Sándor, honvéd tábornok,
Kossuthtól megbizattak, hogy a székelység között szitsák a
forradalmi szellemet s egy kitörendő felkelés idejére
guerilla-csapatokat szervezzenek. Mack Bukarestben tartózkodott, Gál
Sándor Konstantinápolyban. Váradi Gálnak volt emissáriusa, s
Moldván keresztül Erdélybe jövén, ott utasitásához hiven
közölte tervét néhány emberrel s ezek közremüködésével
megkezdte alakitani az első guerilla-csapatot. Azonban, úgy látszik,
Váradi nem igen volt alkalmas e küldetésre, mert rendkivül
közlékeny, optimista s a nők irányában olvadékony férfiu volt.
Kilétét, küldetését, czélját csakhamar felfedezte a hatóság
és elfogatta. Lásd bővebben Deák Farkas (_Fogságom története_)
és Veres Sándor (_A magyar emigratio keleten_ I. köt, 253. l.)
Egyébiránt a nép Váradira nem egészen uj nótát költött, hanem
a régieket alkalmazta reá. Lásd változatait Pap Gyulánál (19.)
_Gyüjteményünk_ I. köt. (218. l.)
56. =Pál Mariska=. Tárgya rokon a _Gyüjteményünk_ I. kötetében
közlött _Bereg Nánni_ czimü balladával (I. köt. 222. l.)
57–58. =Virág János=. Változatát lásd Krizánál (51–52. l.)
59. =Sólyom Eszti=. Ujabb keletü, s irodalmi befolyás nyomait hordja
magán.
60. =Szőcs Máris=. Változatai Erdélyinél I. köt. (378. l.),
Szininél (74. l.), _Gyüjteményünk_ I. köt. (212. l.).
61. =Teleki Évi=. Ez is ujabban keletkezett és irodalmi befolyás
alatt.
62. =Kapitányné leszek=. Változatai Bartalusnál I. k. (21. l.)
Székely Sándor _Szerelmi népdalok_ gyüjteménye (42. l.).
63–66. =Áron Mari, Molnár Gyuri, Pénzes Máté, Sajgó Sándor
nótája=. Mind szerencsétlenek búcsuztatói. Lásd 21–22. számhoz
irt jegyzetünket.
67. =Szőke Mihály=. Irodalmi befolyás alatt ujabban keletkezett.
68–69. =Sorozáskor=. Lásd a következő rokontárgyu
költeményeket: _Gyüjteményünk_ I. köt. (215, 292. l.), II. köt.
(41–42. l.).
70. =Ének ősapánk és anyánkról=. Változata Krizánál (265. l.),
_Gyüjteményünk_ II. kötetében (16. l.). Mester vagy deák irhatta
s inkább csak az olvasni tudó nép dalolja.
71. =Homlodi Zsuzsánna=. Változatai _Gyüjteményünk_ I. köt.
(162–172.), II. köt. (3. l.). Lásd e változatokhoz irt
jegyzetünket _Gyüjteményünk_ I. köt. (559. l.). Greguss a
balládáról irt könyvében (113. l.) azt jegyzi meg e balladáról:
»Ez a ballada csupa izgatottság, csupa mozgalom, csupa sebes
fordulat, csupa beszélgetés. Az egészben egy szónyi elbeszélés
nincs, az egész mű párbeszédek lánczolata. Tizenkét tagu soraiban
rim csak elvétve fordul elő; nyelve a legegyszerübb, s oly
hathatós, oly zengzetes. Nem ismerek balladát, mely
szóismétlésekben, alliteratiókban és parellismusokban oly gazdag
volna, mint _Homlodi Zsuzsanna_; harminczhat soru között csak
egyetlen egy van, melyben sem szóismétlést, sem alliteratiót nem
találunk (a 30-ik). Hogy az ismétlések mennyire fokozzák a nyelv
páthoszát s egyszersmind a vers dalolhatóságát, kevés ballada
bizonyitja oly fényesen, mint _Homlodi Zsuzsánna_. Midőn olvassuk,
mintegy magától dallá légesedik s úgy zeng be a lelkünkbe.«

DALOK.

I. SZERELMI DALOK.
1. Változata Erdélyinél III. köt. (66. l.)
2. Változata Erdélyinél I. köt. (362. l.)
4. Változata _Gyüjteményünk_ II. köt. (69. l.)
6. Változata Krizánál (10. l.). Erdélyinél III. köt. (1. l.)
8. Az első versszak Változata _Gyüjteményünk_ II. k. (69. l.) III.
(118. l.)
9. A második versszak különböző változatban többször előfordul
mind Krizánál, mind Erdélyinél.
10. A második versszak változata Krizánál (75. l.)
11. A harmadik és ötödik versszak megvan Krizánál (208. 174. l.) a
hetedik Krizánál (156. l.) és Erdélyinél I. köt. (99. l.)
14. Változata Erdélyinél II. köt. (287. l.).
15. Változatai Krizánál (18. l.). Első és második versszaka
Erdélyinél I. k. (12. l.)
23. Első versszaka majdnem azonos _Gyüjteményünk_ II. köt. (120.
l.) egyik dalának utolsó versszakával. Ott igy áll:
Az a virág, a kit adtál,
El se’ hervadt, már elhagytál,
Majd terem virág a réten,
Lesz szeretőm még e héten.
A második versszak változatát lásd ugyancsak ott (116. l.).
25. Változata Krizánál (209. l.)
28. Utolsó két sora megvan némi különbséggel _Gyüjteményünk_
II. köt. (70. l.) ott igy hangzik:
Bár tudnálak, bár tudnálak feledni,
Rajtad kivül mást is tudnék szetetni!

31. A második versszak változatát lásd Erdélyinél I. köt. (19.
l.) ott igy van:
Nem t’om mit irjak rózsámnak,
Legkedvesebb violámnak,
Reszket kezem, alig irok,
Ha nem látom, azért sírok.
Az első versszak változatai Krizánál (147. l.).
37. Változatai Krizánál (218. l.), _Gyüjteményünk_ I. köt. (255.
l.). A különbség az, hogy ott az átok a leány szájába van adva.
Továbbá _Gyüjteményünk_ e III. köt. (81. l.).
40. Változatai Székely Sándornál (_Szerelmi népdalok._ Kiadja
Aigner Lajos. Pest, 1876. 12. l.), Krizánál (65. l.). Ott igy áll:
Oda ki a csöngörbe’,[54]
Róza terem a fübe’,
Jere, rózsám, szedjük le,
Tödd a szotyram végibe,
Vidd a város végire.
Add oda egy legénynek,
Estány nevezetünek.
Ha kérdi, hogy ki küldte,
Mondd, hogy Panna tisztölte.

44. Az első versszak változata _Gyüjteményünk_ II. köt. (202. l.)
46. Az első versszak _Gyüjteményünk_ II. köt. (208. l.). Második
versszak változata ugyanott (126. l.). Ugyancsak az első versszaknak
nagyon eltérő változata Mátray Gábornál: _Magyar népdalok
egyetemes gyüjteménye._ Pest, 1858. II. köt. 1. füz. 30. sz. alatt.
52. Változatai Szini Károlynál (61. l.) _Gyüjteményünk_ II. köt.
(72. l.).
52. Változatai Erdélyinél I. köt. (448. l.), Székely Sándornál
(53. l.), Krizánál több helyen.
63. Némikép rokon Krizánál a 262-ik (117. l.) és Erdélyinél II.
köt. 527. dallal (318. l.).
64, 66, 83, 127. Változatai Krizánál (194, 222. l.).
65. E négy sor belőle:
Ne várj rózsám, ne várj,
Nem mehetek mindenkor,
Van én nekem egy galambom,
Kihez menjek ilyenkor
meg van _Gyüjteményünk_ II. köt. 127. lapján.
72. A második versszak csekély eltéréssel Erdélyinél I. köt.
(104. l.).
79. Két sorának változata Krizánál (199. l.).
91. Változata Krizánál (223. l.).
100. Két első sora egyezik _Gyüjteményünk_ I. köt. 29-ik számu
szerelmi dalának hatodik és hetedik sorával.
101. A harmadik versszak változata Erdélyinél II. köt. (68. l.),
Székely Sándornál (61. l.), Krizánál (141. l.).
103. A két első sora Erdélyinél II. köt. (19. l.) ily
eltéréssel:
Kilencz hete mióta itt halászok,
Könnyeimtől egy csepp vizet sem látok.

105. A második versszak Krizánál (174. l.).
109. Változata Erdélyinél III. köt. (184. l.).
111. Változata Erdélyinél III. k. (11. l.), _Gyüjteményünk_ I.
köt. (270. l.).
112–113. Változata _Gyüjteményünkben_ II. köt. (200. l.).
114. A harmadik versszak változata Krizánál (63. l.).
115. A két első sor változata Krizánál (53. l.).
117. Az első versszak változata Krizánál a 262-ik számu dal
második versszakának (117. l.).
118. E két sora:
Ott is ott lesz, barna babám, megvenni,
Kész lesz értem száz aranyat letenni.
meg van _Gyüjteményünk_ II. köt. (150. l.). Bartalusnál II. k.
(13. l.)
119. Egy pár sora Krizánál (52. l.).
132. Néhány sora Erdélyinél I. köt. (221. l.).
139. Változata Gyüjteményünk II. köt. (203. l.).
142. Az első versszak változata _Gyűjteményünk_ I. köt. (259.
l.).
146. Változata _Gyüjteményünk_ I. köt. (339. l.).
147. Változata Erdélyinél II. köt. (28. l.).
149. Változata Mátraynál I. köt. 2. füzet (97. l.).
151. Az első versszak azonos _Gyüjteményünk_ II. köt. 42. számu
dalának harmadik versszakával (89. l.).
152. Változata _Gyüjteményünk_ II. köt. (72. l.).

2. HAZAFIÚI ÉS KATONADALOK.
5. A második versszaka Székély Sándornál (30. l.).
6. Utolsó versszak megvan _Gyüjteményünk_ II. köt. (183 l.), az
első és második versszak pedig Krizánál (243. l.).
8. Az első versszak Pap Gyulánál (_Palócz költemények.
Sárospatak._ 1861. 29. l.).
11. A második versszak megvan Krízánál (204. l.).
13. Utolsó hat sora változata _Gyüjteményünk_ II. köt. (189. l.).
14–15. Változata _Gyüjteményünk_ II. köt. (188–89. l.).
Bartalusnál II. k. (69. l.)
18. Az első versszaka megvan _Gyüjteményünk_ II. köt. (173. l.).
21. Változata Krizánál (16. l.).
22. Változatai _Gyüjteményünk_ I. köt. (294. l.), Krizánál.
(204. l.).
26. A harmadik versszak megvan _Gyüjteményünk_ II. köt. (193. l.),
Mátraynál I. köt. 1. füzet (3. l.).
30. Töredéke Pap Gyulánál (30. l.).
33. Változata Krizánál (186. l.).
34. Változata Erdélyinél III. köt. (13. l.).
36–37. Változata _Gyüjteményünk_ I. köt. (293. l.), Erdélyinél
II. köt. (35. l.) egy pár sor.
38. Második versszakának változata Krizánál (237. l.).
41–42. Erdélyinél I. köt. (362. l.), _Gyüjteményünk_ II. köt.
(188. l.).
60. Néhány sorát lásd Krizánál (14. l.).

3. TRÉFÁS GÚNYDALOK.
3. Második versszakasza Erdélyinél III. köt. (184. l.).
6. Tévedésből került a kötetbe, teljesen azonos Krizánál a 184.
lapon olvasható darabbal.
7. Változata Erdélyinél III. köt. (102. l.).
8. Refrainje Krizánál (289. l.)
9. Változata Krizánál I. köt. (50. l.).
15. Változatai Krizánál (145. l.), Erdélyinél I. k. (259. l.).
16. Változatai Erdélyinél II. köt. (253. l.). _Gyüjteményünk_
II. köt. (46–47. l.), Krizánál (165. l.), Szininél (47. l.).
Bartalusnál II. k. (116. l.)
17. Változata Erdélyinél III. köt. (87. l.), Krizánál (241. l.).
28. Változatai Krizánál (150, 228 l.), _Gyüjteményünk_ II. köt.
(44–45. l.),
29. Változata Krizánál (23. l.).
32. Változata Erdélyinél I. köt. (262. l.).
35. Változata Krizánál (187. l.). Pintér Sándornál
(_Palóczokról_ Buda-Pest 1880. 58. l.)
36. Változata Krizánál (23. l.).
39. Változata Erdélyinél I. k. (247. l.). Félnépi eredetü

4. VEGYES DALOK.
2. Változata Erdélyinél III. köt. (37. l.).
3. Nem népi eredetü.
4. Ugy látszik, hogy e szép költeményt egy öreg s talán
irástudó földmives költhette. Itt-ott egy-egy sort részint
népdalokból, részint vallásos énekekből vett át.
5. Változatai Erdélyinél III. köt. (111. l.), Krizánál (60. l.).
Úgy látszik, hogy e költeményt régibb népdalokból szerkesztette
össze valaki, a mint maga mondja 1841-ben. Némi változata
Bartalusnál II. k. (46. l.) régiebbnek látszik.
7. Változata _Gyűjteményünkben_ II. köt. (220. l.).
10. Változatai Erdélyinél I. köt. (184. 342. l.), Krizánál (67.
l.), Szininél (57. l.).
15. Változata Pap Gyulánál (28. l.).

5. TÁNCZSZÓK.
1. Változata Krizánál (335. l.).
7. Változata Krizánál (325. l.).
10. Nyomdahiba: _ucscség én_, olv. _ucscsegén_.
16. Változata _Gyüjteményünkben_ I. köt. (320. l.).
48. Változata Krizánál (329. l.).

6. GYERMEK ÉS JÁTÉKDALOK.
1. Változatai _Gyüjteményünkben_ I. köt. (346. l.), II. köt.
(310. l.).
2. Változata _Gyüjteményünk_ II. köt. (295. l.).
3. Változatai Erdélyinél I. köt. (405. l.), Krizánál (132. l.),
_Gyüjteményünkben_ II. köt. (309. l.).
7. Változata _Gyüjteményünk_ II. köt. (285. l.).
9. Változata _Gyüjteményünk_ II. köt. (301. l.)
12. Változata _Gyüjteményünk_ I. köt. (345. l.).

7. LAKADALMI VERSEK, RIGMUSOK, KÖSZÖNTŐK.
Az itt közlött lakadalmi versek, bár némely részben ismeretesek,
de egészben véve elütnek a más gyüjteményekben közlöttektől.
Vesd össze az Erdélyiéivel I. köt. (113–143. l.), E versek
nagyrészt régi iskolamesterek’ művei, a kik a rég népszokás
komoly és tréfás mozzanatait versekbe foglalták, mely nemzedékről
nemzedékre száll, de toldást és változatot nyer néha magától a
néptől is.
Egy karácsonyi mysteriumot is e rovat alatt közlünk, mint társtalan
darabot. Leginkább hasonlit a csikszéki mysteriumhoz, melyet
_Gyüjteményünk_ I. kötetében (109–127. l.) jelent meg. Ebben is
a huszár mondja a prológot, csakhogy itt hiányzik József és Mária
föllépte, mely amazt oly érdekessé teszi; itt is a pásztorok
oláhok, mert a székelyek örömest tartanak oláh pásztorokat, vagy
adnak bérbe legelőt nekik, csakhogy itt nem hallunk székely-oláh
párbeszédet, s legfeljebb egy-egy szó árulja el a pásztorok
oláhságát, mint fortátok, fortátyék = pajtások; ebben is, mint
amabban, az öreg pásztor gyürüjét ajánlja fel a kis Jézusnak
stb. Lásd bővebben a mysteriumokról irt jegyzetünket
_Gyüjteményünk_ I. köt. (513–539. l.), A huszár kezdő szavai
feltünően hasonlitanak egy a középkorból reánk maradt
Mária-ének első és hetedik versszakához. Lásd _Régi magyar
költők tára_ (I. köt. 9. l.).
A rigmusokat és köszöntőket leginkább iskolás gyermekek
szavalgatják. Sátoros ünnepeken vagy névnapokon házról házra
járnak s a megtisztelt gazdák kalácscsal, bélessel vagy egy pár
krajczárral jutalmazzák őket. Némely ünnepi rigmus, melyekben a
vallásos szellem túlnyomó, régibb eredetet mutat, de az itt
közlöttek ujabbaknak látszanak s alkalmasint mesterek és diákok
művei.

8. HALOTTI ÉNEKEK, TALÁLÓS MESÉK, KÖZMONDÁSOK ÉS SAJÁTSÁGOS
SZÓLÁSMÓDOK.
E rovatokról kevés mondani valónk van. Az itt közlött találós
mesék nagyrészt ismeretlenek s az ismeretesek uj formában vagy
változatban jelennek meg. Néhány halotti éneket is fölvettünk, a
melyeket a nép maga énekel a virrasztóban vagy a sirnál. A
felekezeti énekes könyvek reminiscentiái ezek, többé-kevésbbé
átalakitva. A mi a közmondásokat illeti, ideje volna a régibb
gyüjteményekből s azon számos adalékból, melyek különböző
folyóiratokban megjelentek, továbbá a régibb és ujabb irók
közmondásos helyeiből egy uj és teljes gyüjteményt szerkeszteni.
A sajátságos szólásmódokra nézve Krizát követtük, a ki
szintén vett fel ilyeseket gyüjteményébe. Mindenesetre
gazdagítják a magyar phraseologiát, s a stilistát és nyelvészt
egyaránt érdeklik.

9. MESÉK ÉS MONDÁK.
1. =Szerencsének szerencséje=. A mese első része: az uráért
magát feláldozó és kővé változó hű szolga története megvan
Grimm[55] _Der Treue Johannes_ czimü meséjében (I. köt. 6. sz.). A
második rész pedig, melyben a hős bizonyos kérdések megfejtése
végett egy oraculumszerű távoli titkos lényhez vándorol s út
közben is több rendbeli megfejteni való kérdést kap, számos
változatban ismeretes. Ily oraculumként szerepel Gaal egyik
meséjében (28. sz.) a pelikán király, Gaalnak egy másik
meséjében (17. sz. _A szerencsés óra_) az alvilág királya,
Mailáth János _Két testvér_ cz. meséjében (2. sz.) a griff
madár, Grimmnél 29. sz. a. (_Der Teufel mit den drei goldenen
Haaren_) az ördög, Rimaŭski tót meséi között (2. sz. a. _Utazás
a naphoz_ cz. a.) maga a nap. Az útközben fölszedett kérdések
meglehetősen rokon természetüek mind e változatokban. Egyébiránt
Grimm e mese anyagának még igen sok variansát idézi (III. köt. 57.
l.) Az általunk közlött változatban különösen figyelmet érdemel
az elnevezés: »Szerencsének szerencséje«, a minek azonban
magyarázatát adni nem tudjuk.
2. =A tejkut=. Változatai: A mese elejére nézve _Gyüjteményünk_
I. kötetében _Az aranyszakálú ember_; a további kalandokra nézve
a _Népdalok és Mondák_ II. köt. _A hamupipőke_ és a _Két
legkisebb királygyermek_, továbbá Gaalnál (18. sz.) a
_Hamupepejke_. Az egész mese szerkezetére hasonló és csak a
részletekben mutat eltéréseket Grimmnél a 136. sz. »_Der
Eisenhans_.«
3. =A táltos királyleány=. Magyarban nem ismerjük variansát.
Grimmnél megvan 12. sz. a. _Das Rüthsel_ czimmel.
6. =Mondjad hát széna=. Variansát kidolgozta Arany János »Jóka
ördöge« czim alatt. Rokontárgyú Krizánál a _Huszár és
szolgáló_ (19.) és a _Rest macska_ (11. sz.)
7. =Hamvas Gyurka=. Igen régi mesetárgy. Már Straparola
gyüjteményében (_Tredeci pīacevoli notti_; Velencze 1550.)
előfordul a _Varázsló inas_ czim alatt. Egy varázsló bűvésztől
inasa ellesi az ördöngős mesterséget s aztán hazatérve atyjához,
otthon lóvá változik és eladatja magát, épen úgy, mint Hamvas
Gyurka. A mester bosszút akar állani; üldözi a fiút. de ez végre
is, számos átalakulások után, ki fog rajta. Ugyanezen mese meg van
Gaalnál 48. sz. a. _Az irástudó fiu_ czimmel. Rokon részletek (a
varázslatos üldözés) fordulnak elő Arany László népmeséi közt
a _Ráado és Anyicska_, Grimmnél pedig 51. sz. a. _Fundevogel_ cz. a.
Még közelebbi a rokonság Grimm 68. sz. meséjében: _De Gaudeif un
sien Meester_ czim alatt.
8. =A bolondos legény=. Változata Merényi _Eredeti Népmeséi_ közt
(II. k.) _Bolond Jankó_ cz. a.; továbbá Haltrich szász
mesegyüjteményében. (61.)
9. =A szerencse és áldás=. Rövidebb változata Krizánál 12. sz.
a. és Haltrichnál. 41. sz. a.
10. =A zarándok és az isten angyala=. Magyar gyüjteményeinkben
eddig egészen ismeretlen. Különben ős régi, úgy látszik héber
eredetü erkölcsi monda, melynek számos változata ismeretes;
előfordul a zsidó vallásos hagyományok közt, megvan a koránban,
feldolgozta Voltaire is, s az óta elterjedt az európai népek
mesekörében.
Egy ősi zsidómondában, melyet több más elbeszéléssel együtt egy
vaticani kézirat őrzött meg (idézi dr. Zunz: _Die
gottesdienstlichen Vorträge der Juden_. Berlin, 1832. 130. lap.) Josua
ben Levi vándorolván Ilyés prófétával, ez utóbbi minden
vendégszeretetért és jótéteményért, a melyben részesülnek,