Székelyföldi gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 3. kötet - 09

(_A többit énekelve:_)
Belé halt a mátkám,
Mivel vontassuk ki?
Tizenkét szunyoggal,
Tizenhárom bolhával,
Tizennégy kullancscsal.
Adjanak egy vékát!
Minek azt a vékát?
Hogy virágot, hogy virágot
Ültessünk beléje.
Minek a virágot?
Vén asszonyok kebelibe,
Leányoknak a kezibe,
Legényeknek kalapjába!
Dungó hajtsa, légy mozgassa,
Hajts ki diófa tetejibe!
(_Ekkor a hogy csak birják, ugy kihajtják a hintát, s igy folyik
tovább._)

7.
(_Körbe állanak, egy beáll a középre, s forogva dalolják a
következő dalt:_)
Hej gerenda, gerenda,
Tartományi gerenda!
And – ris, Band – ris,
Benne – forog,
Ölelj, a kit szeretsz!
(_Erre a középen álló bekap egyet a körből s forognak tovább._)
Ezt szeretem, ezt kedvelem,
Ez az én édesem!
Szedek szép – rózsát,
Kötök koszorucskát.
Hej zsimojom, zsámojom,
Zabolai zabszem!
Ne hivjatok engem
Többet Ilonának,
Csak hivjatok engem
Városi ponyának.
Csiftom, paftom!
Városi menyecske!
Állj ki tavaszi fecske!
(_Most az, ki legelső állott be a középre, kiáll, bennmarad a
második._)
Maradj benne kis fecske!
(_Ismételve a játékot, a bennmaradott szintén párt választ e sor
után:_)
Ölelj, a kit szeretsz!

8.
(_E játék menete megegyez az előbbivel._)
Az egész:
Kerek karazsia,
Kényes asszony,
Kapd bé, a kit szeretsz.
Körbenálló:
Ezt szeretem, ezt kedvelem,
Ez az én édesem!
Az egész:
Adjon Isten záporesőt,
Mossa össze mindakettőt!

9.
Mély kutba tekinték,
Köményszálat szakaszték.
Kinek látom pisolygását, mosolygását,
Biró vegye szép zálogját.
(_Egyik integet a többinek, arczát lehetőleg elfintoritva; ha
valamelyik elmosolyodik, megzálogolják. A zálogtárgyat vissza nem
adják, mig az illető ki nem kiáltja szeretője nevét._)

10.
Ó! ó! ó!
Kerek tó!
Bujj ki csiga fülemből.
Szántsunk, vessünk, arassunk.
Neked is,
Nekem is,
Még az egyiptomnak is.
Annak adom a fejem fájását,
A ki hajonfejt van.
(_E verset fürdés után szokták mondani._)

11.
Egy kis kertet keriték,
Belé rózsát ülteték.
Szél – szél – fuvo – gat,
Eső – vere – get.
Csurr!
(_Sebesen forognak s a végső szónál hirtelen lekuporodnak; és a ki
e közben hátraesik, kidobják a sorból s azt mondják: nyüveskas._)

12.
Putypu – rutty!
Mit ke – ressz?
Hat lo – vat, szeke – ret,
Szeke – rembe – kere – ket,
Karin – czámba – kenye – ret;
Poha – ramnak – fene – ket,
Hadd e – hessem, –
Hadd i – hassam –
Ele – get!

13.
(_Egyik lúd a másiknak:_)
Menjünk a pap rozsába!
(_Másik lúd:_)
Ketten szedjünk egy zsákba.
(_Mikor oda érnek:_)
Ki – ki magának, ki – ki magának!

14.
Mit mond a fecske?
Kicsinek kicsit,
Nagynak nagyot;
Mert ha kicsike kéred a nagyot,
Kitekerintem a nyakadot!

15.
Bárány:
Eperlapi!
Júh:
Bár avarat kapnál!

16.
Bükki vadgalamb:
Mit, mit, mit!
Mit, mit kaptam én?

17.
A nyúl (ha elcsipte a kopó):
Mást, mást, mást!

18.
Kutya:
Hom, hom, hom!
Honn a gazda, honn!

19.
Kicsi kakas:
Forró viz!

20.
Ma dagadjon, holnap apadjon,
Hónapután a gödre maradjon!
(_Szemfájóssal mondatják._)

21.
Gyurott mák!
(_Varju a disznóganajnak ezt károgja tavasszal._)
Pi kaka! pi kaka!
(_Ősszel, mikor kukoriczát kap._)

22.
A macskának négy a lába,
Ötödik a farkinczája.

23.
Macska:
Herausz! Má – jor!

24.
Czinege:
Kümpics, kümpics, kümpics!

25.
Beli kuczi, beli, veli,
Kutyasággal vagyok teli.
(_Gyermeket altatják e danával._)

26.
Olá’, olá’, ordás zsák,
Czigány, czigány, szenes zsák.

27.
Hires falu Madaras,
Még a pap is fazekas!

28.
Simijon, sapka,
Szegletes laska.

29.
Ujjuju!
Megdöglött már a vén juh!
Nem kell neki több sarjú.

30.
Elől megyen úr,
Közből király,
Hátul béka,
Vacs, vacs, vacs!
(_Három gyermek megy sebes léptekkel egymás után s az első mondja
e versikét; az utolsó meg teljes erejéből igyekszik, hogy első
lehessen és visszamondhassa._)

31.
(_Egyik gyermek megindúl sántitva, kezében bottal. A többi
kérdi:_)
– Hová megyen csonka nagyapó?
– Megyek a templomba.
– Minket elereszt-e?
– El, ha nem szeleltek.
(_A gyermekek utánozzák a szelelést, a »csonka nagyapó« pedig
kergeti őket._)

32.
Eb adús, kuty’adús,
Ha meg nem adod, légy adós.
(_Egyik gyermek a másiknak tenyerébe vereget e versike kiséretében,
azután megfutamodik; ha utólérik, változik a szerep._)

33.
Apa – csiga – mama – liga,
Ha u – tól érsz, vaska – rika – – –
(_Megegyez az előbbivel._)

34.
_Erdővidéki falvak gúnynevei:_
Füle bordás, Bardocz korpás, Ölösztelek[23] bocskorták Vargyas
kenyeres, Száldobos sántakerekes, czifra Köpecz, bű Barót, sáros
Bibarczfalva, hammas fazék Hérmány, kalácssütő kis-Baczon,
cserépvető Nagy-Baczon, kerékfuró Bodos, muszka Száraz-Ajta,
tolvaj Közép-Ajta, égető Nagy-Ajta.


LAKODALMI VERSEK, RIGMUSOK, KÖSZÖNTŐK.

BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE.

Lakodalmi versek.

1.
_Előköszöntő vers._
Áldás harmatozzék ez ház gazdájára,
Édes öröm, jó kedv, a gazdasszonyára,
Ez ház udvarából soha ki ne fogyjon
Isten adománya, sőt még szaporodjon.
Kedves gazdauram, ez ház szószóllója,
Legyen beszédemnek jól meghallgatója.
A násznagy s vőlegény követségbe küldött,
Csak hamar elmondom, hogy ne töltsek üdőt,
Tisztelik mindnyájan e szép közönséget,
Hogy készen legyenek, várjanak vendéget.
Mutassák meg nékünk, a szállás hol lészen,
Mikor megérkezünk, legyenek jól készen.
_Mikor az esküvőről a lakodalmas házhoz mennek._
Első vőfély:
Drága jó uraim s nagy jó asszonyaim!
Kik tekéntvén szorgos fáradozásaim,
Meg nem vetettétek hivogatásaim,
Nézzétek el nekem fogyatkozásaim.
Tudjátok mindnyájan, nem sokat tanultam,
Az oskola elől sokszor megszaladtam.
Nem sokat porolták az én alfelemet,
És nem is plágázták az én tenyeremet.
A mit imitt-amott, tél-túl tanulgattam,
Azért én keveset nyughatatlankodtam.
Hanem a mi szegény házunktól kitelik,
Szivesen szolgálok, ha kedvetek telik.
A mi jó gazdánknak az az akaratja,
Hogy vendégi vigan legyenek, biztatja.
Általam jelenti: készen a vacsora,
Csapra is van véve mind söre, mind bora.
Második vőfély.
Minthogy már a nagyján immár általestünk,
Vigadjunk! elég ha eddig pityeregtünk.
Eddig is úgy volt az, ezután is ugy lesz,
Meglátja kend szomszéd, ha feleséget vesz.
Nosza Laczi koma, czimbalmad zendüljön,
Úgy hogy a menyasszony füle megcsendüljön.
Verd el a Rákóczi hires áriáját,
Melyet tanult, mikor vivta Belgrád várát!
Lám, hiszen nem látsz itt egyet is apáczát,
Járjuk el hát frissen a vőlegény tánczát.
_Mikor a vendégeket asztalhoz ültetik._
Uraim! az asztal meg vagyon teritve,
Kés, tányér, villával, kalánnal készitve.
Az ételeket is elhozzuk sorjába,
Ez a sok legénység nem áll itt hiába.
Nehogy az asztalon az étel meghüljön,
Felmelengetése dologba kerüljön,
Tessék kegymeteknek helyre telepedni,
Úgy is a mozsikás meg kezd melegedni.
Én mindent, mi tőlem telik, elkövetek,
Jó apetitussal egyenek kegymetek.
_Mikor a leves fogyni kezd._
Úgy bizony, gyorsabban forgatom magamat,
Mintha bolhák csipnék a két oldalamat.
Mikor bor áztatja kiszáradt torkomat,
Nem minden szeméten találni páromat.
Kis vőfély.
Sok szerencsétlenek voltak e világon,
Kik nagy mohón kaptak a szent házasságon,
De utóbb megálltak a szent igazságon,
Hogy egyedül élni jobb lesz a világon.
Mert az házas élet némelynek kalitka,
Mivel az igaz társ igen nagyon ritka.
Itt van a szivemnek minden belső titka,
Bár fejemre szálljon sok asszonynak szitka.
Ezért dicsőült meg Szent Pál is régenten,
Hogy éltét folytatá haláláig szenten.
Nem volt felesége, nem is csalatkozott,
Nem volt az asszonytól neve is átkozott.
_Első vőfély felel._
Megállj, egyszeribe felelek szavadra,
Tudom, lakatot vetsz pittyedt ajakadra.
De most már elmegyek, bort és ételt hozok,
Hamar visszajövök, sokat nem motozok.
_Visszajövet._
Hallod-e barátom, állj elé egy szóra!
De nem kérlek most ám borra, sem savóra,
Hanem megfelelek az előbbi szódra,
Hogy megbomlott agyad fordithassam jóra.
Igaz, hogy szent Pálnak nem volt felesége,
De nem azért lett ám örök dicsősége;
Hanem mivel példás vala ő szentsége,
Azért leve neki a menny öröksége.
Lám, hiszen Judás is nőtelen legény volt,
De hogy mesterétől hitetlen elpártolt:
Felakasztá magát, pokolba is lábolt,
Hol álnokságáért keservesen lakolt.
Rosz Delilája volt, az igaz, Sámsonnak,
De hogy kutyául járt, maga oka annak.
Nagy kincs a jó asszony barátom, a háznál,
Ha asszony nem volna, most te sem papolnál!
Ki tudja, mely ország szélén kuruttyolnál,
Azért hát jobb volna, ha egyet sem szólnál.
Sok példát hozhatnék a históriából,
Mind a régi, mind a legujabb világból:
Mennyi jó származik a szent házasságból,
Látod-e atyafi, nem vetsz ki sarkamból!
_Mikor a »kásapénzt« szedik._
Hogy szegény szakácsnénk a kását keverte,
Kezét a meleg gőz erősen felverte.
Folyvást nagyobbodik fájdalma sebének,
Már az urusságért doktorhoz küldének.
Kéri kigyelmetek, megszánván, szegénynek
Ha a tányérkába egy-két pénzt vetnének
_Midőn az evést elvégezték, az első vőfély ajánlja magát._
Drága jó uraim, s kedves asszonyaim!
– Kik megtiszteltetek engem s rokonaim –
Fogadjatok engem társaságotokba,
Részesüljek én is mulatságotokba.
Köztetek találom ezután helyemet,
Nektek ajánlom fel szerető szivemet.
Most pedig mindnyájan vigan mulassatok,
Mint kedvetek tartja, a szerint bánjatok.
A mulatság után békén alhassatok,
Én jó akaróim holtig maradjatok!

2.
_Mikor a vőfély az ételt feladja._
Becsületreméltó jeles gyülekezet!
Férfi- s asszony rendből álló felekezet!
Kiket a szeretet ide kötelezett,
Halljunk szót, valaki e helyre érkezett.
Nem czélom, hogy itten sokat prédikáljak,
S a hosszas beszéddel unalmat csináljak.
Czélom, hogy tisztemben serényen eljárjak,
Ételt hozzak s osztán innen elébb álljak.
Nagy öröme vagyon a gazdánk szivének,
Hogy ily szép vendégek házába gyülének.
Ezért poroncsolá nékem, vőfélyének,
Hozzak ételt, hogy a vendégi ennének.
_Mikor a bort feladja._
Sziv-vidámitásra Isten a bort adta,
A mint a Zsoltárban szent Dávid mondotta.
Azért is hordaját gazdánk kifuratta,
Teli kancsó borát ide felhozatta.
Azért jó uraim, a borból igyanak,
E lakadalomban vigan mulassanak.
Köszöntsék a kancsót, el ne aludjanak,
De a vőfénynek is borocskát adjanak.
_Mikor a második fogás ételt feladja._
Hogy a mi vendégink éhen ne legyenek,
S hogy üres gyomorral haza ne menjenek,
Más ételt is hoztam, azért hát egyenek,
Isten áldásából megelégedjenek.
_Mikor a harmadik fogás ételt feladja._
Itt van násznagy uram, a harmadik étel,
Mig más következik, éljék egészséggel.
Szivesen adja ezt a háznak gazdája,
Ételét s italát tőlünk nem sajnálja.
_Az első vőfély komendálja a házasságot._
Uraim! halljunk szót! szólok igazságot,
Nem beszélek tréfát, hanem valóságot.
Adjanak hát nekem egy kis szabadságot,
Mig elébeszélem a szent házasságot.
Ádámot az Isten mikor teremtette,
A szent házasságot még akkor szerzette.
Egy oldala csontját Ádámnak kivette,
Melyből Éva asszonyt mellé készitette.
Maga volt a vőfély, az egek királya,
A mint azt Mózesnek szent históriája
Bőven elémondja, bár ki-ki vizsgálja.
S ezt minden értelem bámulja, csudálja,
E szent rendelése az egek urának
Tetszett Ádám atyánk sok maradékának,
Mint pátriárkáknak s évángyélistáknak,
Páratlan életet kevesen tartának.
Bizony boldognak is lehet azt mondani,
Kit az Úr jó társsal szeret megáldani.
Sok példát lehetne itt előhordani,
Melylyel meg lehetne azt bizonyitani.
Boldog, kinek vagyon szép s jó felesége,
Mert a jó feleség a ház ékessége.
Boldog, kit igy megáld Isten ő felsége,
Ezt minden elhigye, itt versemnek vége.
_A kis vőfély a házasság ellen beszél._
Állj félre barátom, hadd én is beszéljek,
Mert olyan legénytől, mint te, még nem félek.
Magános éltemmel veled nem cserélek,
Élj csak te párosan, én egyedül élek.
Nem vala szent Pálnak soha felesége,
A Krisztus keresztje volt gyönyörüsége.
Ugyan a Krisztus lett az ő öröksége,
Meg is áldattatott örök dicsősége.
Soknak a házasság vagyon nagy kárára,
Nem mindenik talál a kegyes Sárára.
Nem szent Erzsébetre, Mária anyjára,
Sőt talál sok ember hazug Delilára.
Amaz erős Sámson hogy társa szavának
Hitt mézes beszédü rosz Delilájának,
Halálos sérelmet okozott magának,
S az által vége lett élete napjának.
Jobb pajtás, hogy te is meg nem házasodol,
Majd ugy a konyháról nem is gondolkodol,
De hidd el, ha egyszer te megpárosodol,
Mit egyetek ketten? azon sopánkodol.
Majd ott is vakarod, a hol nem is viszket,
Mert a feleséged mindig rosszra kísztet.
_Mikor a pecsenyét feladja._
Jó a sült pecsenye a vajas kásával,
A sárga répa is a disznó farkával.
A sült pecsenyével itt a vajas kása,
Egyenek, mivel ez az Isten áldása.
*
Vig az örömapa, mi is vigan leszünk,
Nosza jó uraim, vigan igyunk, együnk.
Nem siralmas ház ez, itt ne szomorkodjunk,
Az örömapa vig, hát mi is vigadjunk.
Zsákkal hordom a sert, rostával a jó bort,
Lakjuk meg kedvünkre a lakadalmi tort.
Keritsük a kancsót ugyancsak szaporán,
Hozok bort, hiszen nincs lakat a kamarán.
_Mikor a kásapénzt szedik._
Halljunk szót uraim! még itt perórálok,
A szakácsnénk mellett mivel most felállok,
S addig kelmetektől én el sem is válok,
Mig azt meg nem nyerem, a miért istálok.
Ugyanis uraim, szomoru hir vagyon,
A szakácsnénk keze sebes igen nagyon.
Szegény, hogy a kását ott künn kevergette,
A tüz a jobb kezét nagyon elégette.
Ennek a számára most erszényt oldjanak,
Garast és petákot számára adjanak.
A pénzen Budáról flastromot hozzanak,
Hogy mérges sebei hamar gyógyuljanak.
_Mikor a czigánynak gyüjtenek._
Új hir a faluban, érdemes uraim!
S becsületre méltó jeles asszonyaim!
A mig elbeszélem én itten panaszim,
Kérem hallgassák meg együgyü szavaim.
A muzsikusunknak nagy baja érkezett,
S véletlen szerencse reá következett,
Mert a hegedűje összetöredezett,
A melyet a minap jól összeenyvezett.
A kinek hát a táncz vagyon most kedvébe,
Tekintsen jól bele teli erszényébe.
A vajda szép nótát von majd örömébe,
Csak huszast hányjanak a hegedüjébe.
Márjást is elveszen, ha huszast nem adnak,
De még inkább örül, ha tallért mutatnak.
Mondja, hogy virradtig vigan tánczolhatnak,
Ha pénzt a számára bőven adogatnak.
_Mikor a nyoszolyóasszony ajándékát feladja._
Halljon szót Ádámnak minden maradéka!
A kit befogadott e háznak hajléka;
Mig megmondom: mi a szivemnek szándéka,
Ne légyen szivemnek semmi akadéka.
Nyoszolyó-asszonyunk a vendég számára
Ajándékot küldött üres asztalára.
Egyék meg csak frissen, mert meghűl sokára,
A ki ebből eszik, forduljon hasznára.
_A menyasszony búcsuztatója apjától._
Vajda! hegedüdnek álljon meg zengése,
A sarkantyuknak is szünjön meg pengése,
Mert búcsuzásomnak most lészen kezdése,
Legyünk csendességben, mig lészen végzése.
Elsőbb is te hozzád nyujtom én szavamat,
Kedves édes apám! én búcsuzásomat.
Mert te Isten után viselted gondomat,
S mostan is sajnálod tőled válásomat.
Azért rád kivánom az Úrnak áldását,
Szállitsa rád, mint a bő viz áradását.
A mikor elvégzed életed folyását,
Adja meg lelkednek örökös szállását.
_Anyjától._
Kedves szülő-anyám! már te hozzád térek,
Mig új szállásomra te tőled elérek.
Áldást Istenemtől én te reád kérek,
A kit én szivemből szüntelen dicsérek.
Kedves dajkám voltál, szüntelen szerettél,
Jóra tanitottál, a rosztól intettél.
Mint anya leánynyal, velem cselekedtél,
Most pedig szárnyamra engemet eresztél.
Látod édes anyám, elvisznek mellőled,
Bocsánatot azért most kérek te tőled.
De ha elmegyek is, jó szülém, mellőled,
Jó gondolatom lesz mindenkor felőled.
A mennyei atya legyen mindig véled,
Valamig életed e világon éled.
Mikor pedig élted halállal cseréled,
Adja meg Jézusod te örökös béred.
_Leánytársaitól._
Kedves lánybarátim, hozzátok fordulok,
S ha reátok nézek ugyan megújolok.
De azon szivemben már nagyon búsulok,
Hogy seregetektől más utra indulok.
Nem lesz már veletek többé mulatásom,
Már férjem házánál lészen maradásom.
A mint férjem fujja, úgy lesz tánczolásom,
Jaj, be hamar elmult az én leányságom!
Ar Úr ti nektek is jó hiv társat adjon,
Férjetekkel együtt soha el ne hagyjon.
Áldása Istennek rajtatok maradjon,
Végre az egekbe magához fogadjon.

Karácsonyi mysterium.
(_A Betlehemet asztalra helyezik s körülállva énekelnek._)
Mind:
Szigoru pajtában,
Marháknak jászlában
Megtaláltuk Jézust,
Mi Megváltónkat.
Könyörögjünk előtte,
Érettünk az egekbe’
Legyen közbenjáró.
Huszár:
Ki Istentől küldettél,
Szüz anyától születtél,
Mennyei szent ajándék
És egyetlen egy malaszt!
Tekints minket kegyesen,
Hogy megszabadulhassunk
A tévelygő útaktól,
És neked szolgálhassunk,
Nálad boldogulhassunk.
Áldott vagy te szüz Mária
A szentháromságtól!
Kérünk azért tégedet,
Tisztits meg a bűntől,
Mert te vagy irgalomnyerő
Kegyes szüz Mária!
Mind:
Egeknek királya, pásztorok pásztora,
Szent szined elé száll könyörgésünk szava.
Tégedet dicsérve, rimánkodva kérünk,
Mennyország kapuját nyissd meg Uram nékünk!
Huszár:
Örök hálákat adunk mi te néked mennyei szent atyánk, hogy
megadtad érnünk szent karácsony napját, a kiön is megszületék
vala a te könyörülő szent fiad, az Ur Jézus Krisztus! (A
háziakhoz fordulva.) Te pedig e háznak érdemes gazdája,
gazdasszonya és minden hozzá tartozói, engedjétek meg nekünk, hogy
példának okáért mi is elmutassuk a Megváltó születését.
Mert mi nem tréfára,
Vígságra születtünk,
Avagy hogy világi
Dolgokat hirdessünk,
De hogy megtérésre
Példát is mutassunk,
És az mennyországban
Együtt mulathassunk.
Angyal:
Dicsőség Istennek
A magas egekben,
Békesség e földön
Minden embereknek.
Mert ime született
Mi nékünk Megváltó.
Keljetek fel pásztorok,
Született királyotok,
Kit buzgón imádjatok.
– – – – –
Ez lesz jegy néktek róla,
Ime fekszik jászolba’.
Szüz, nagy jót cselekedtél,
Hogy Isten anyja lettél,
Azért is dicsértessél.
Első pásztor:
Keljetek fel fortátok,
Furcsa szót hallottam,
Hogy a gócz alatt aludtam.
Második pásztor:
Mi a hé!?
Első pásztor:
Keljetek fel egybe’,
Furcsa szót hallottam,
Jézuska született,
Én aztat álmodtam.
Második pásztor:
Te, tán a kakas… (megpillantja az angyalt.)
Keljetek fel hát mind,
Istennek angyalát
Itten most meglátjuk,
Sok arany mondását
Néki is hallgassuk.
Első pásztor:
Én is felköltöm hát
Jó öreg apámat;
Megvénült, de tudom,
Angyalt még nem látott.
(Az öreghez:)
Kelj fel öreg apám,
Ilyent még nem láttál,
Istennek angyala
Emberek közt sétál.
Öreg:
Hozzatok lovat hát,
Betlehembe mégyek,
Úr fiát tisztelni,
Valamig csak élek.
Angyal:
Jertek Betlehembe,
Romlott istállóba,
Hol megváltó fekszik
A hideg jászolba’,
Kinek a födele
Az egek párkánya.
A magas egeknek
Tündöklő királya
Szurós ízikbe van
Ottan bepólálva.
Öreg:
Siessünk fiaim hamar Betlehembe,
Öreg térdeimet meghajtom előtte.
(_Két pásztor az öreget botra ültetve, viszi a Betlehem elé._)
Pásztorok:
Üdvöz légy Jézus, pásztorok pásztora,
Mennynek és földnek teremtő szent ura,
Teremtő szent ura.
Ha te meg nem utálsz, te szolgáid vagyunk,
És azért jövénk, hogy tégedet imádjunk,
Tégedet imádjunk.
Mária:
Serkenj fel én fiam,
Pásztorok eljöttek,
A szent angyaloktól
Hozzájad küldettek.
Első pásztor:
Mi lehet az oka pásztorok, fortátok,
A mit én szememmel magam előtt látok,
Hogy az Isten fia rossz pajtába szállott,
Holott neki készen sok palota állott.
Második pásztor:
Azért választá tán barmok istállóját,
Hogy követnők mük is szentséges példáját.
Öreg:
Meglássátok, nem lesz a városiaknak
Jó dolguk, hogy neki még szállást sem adtak.
Első pásztor:
Adjunk ajándékot, kitől a mi telik.
Én édes Jézuskám,
Egy báránykát hoztam,
Legelső, de tőled
Én nem sajnállottam.
_(Mielőtt átadná, az angyal megcsenditi a torony csengettyűjét,
mire a pásztor leborul. Ugyanez ismétlődik minden ajándék
átadásánál.)_
Második pásztor:
Én is hoztam néked egy füstös sajtocskát,
Hoztam volna biz’ én ennél nagyobbacskát.
De a juhaimnak elapadt a tejek,
Jól tudom mán hónap egy cseppet se fejek.
Öreg:
Édes kis Jézuskám, nincsen más jószágom,
Egy szép dészüszíjam, ezt néked ajánlom.
Mária:
Köszönöm pásztorok szép ajándékitok,
Megfizeti Isten a ti jóságitok.
Első pásztor:
Betlehembe jártunk,
Égi csudát láttunk,
Mi nagy jó kedvünkbe’
Vigan furulyázzunk.
(_Eléveszi furulyáját, a más kettővel szembe állva játsza a
zsukátát[24], mig az »öreg« szándékosan el nem esik
tánczközben._)
Pásztorok (énekelve):
Egy szüz fiat szült,
Kiért mennyben öröm gyült.
(_E két sort az egész ismétli, mi alatt az öreg feláll._)
Mind:
Egy szüz fiat szült,
Kiért mennyben öröm gyült.
Pásztorok, pásztorok,
Örvendjetek, örvendjetek,
Szabaditó földre szálla,
Ő leszen a bün halála,
Örvendjetek, örvendjetek!
Huszár:
Derék házi gazda, maradj békességben,
Megbocsásd vétségünk a mi verseinkben.
Szép házadnépével maradj egészségben,
S holtod után végy részt az örök életben.
Tüztől, viztől mindig te békében maradj,
S tarisznyánkba máskor még többet is rakhass.
Mind:
Immár mük is elmégyünk útunkra, útunkra,
Áldás szálljon jó gazda, házadra, házadra.
(Oláhfalu Udvarhelymegye.)

Rigmusok.
Karácsonyra.

1.
Tudom, jól tudjátok, itt vagyon karácsony,
Most a mester keze nem jár a korbácson.
De még a másé sem csépen, kalapácson,
Inkább forog szeme a vajas kalácson.
A ki felvirradott karácsony napjára,
Jól főzet, jól süttet, háznépe számára.
Gazd’uram őkeme parancsolatjára
Egy kancsó bor ugrik rakott asztalára.
A singes kolbászok, süstörögve sülnek,
Ekként a jó bornak korcsolyák készülnek.
A szép szőlőhegyek künn a fagyon ülnek,
S itthon az emberek, levétől hevülnek.
Most a jó barátok együtt beszélgetnek,
Látogatják egymást, mig hasznot vehetnek.
De a hol csak száraz kortytyal fenyegetnek,
Oda tudom, ők is nem igen sietnek.
Mi e szent ünnepen úgy vendégeskedjünk,
Most is, de máskor is, annyit igyunk, s együnk,
Hogy jusson, maradjon, máskorra is tegyünk,
S Jézus születése hasznában részt vegyünk.

2.
Hic, haec, hoc! igy kezdék én is deklinálni,
De már nem sokára kezdek komparálni.
Majd ugy megtanulok aztán konjugálni,
A vén leány sem tud jobban motollálni.
A praesenshez vigan és örömmel nyulok,
Rosz praeteritumért semmit sem búsulok.
Az imperfectumról még tovább indulok,
Ijeszszen futurum, még meg se’ jajdulok.
Futurumtól félés nem sujt engem agyon,
Hogy született Jézus, hirdetem a fagyon.

3.
Egy kis vándor szabó jött Szent-Gerliczére,
De édes apámnak nem kisebbségére.
Új szita szegen függ: sokan mentek hozzá,
Ha egynek dolgozék, a más megátkozá.
A mesternek is van egy kis boszusága,
Mert itt van karácsony – s nincs kész a nadrága.

4.
Ma karácsony napja,
Minden ember tudja,
Csak a pap nem tudja,
Majd az is meghallja.
Horgas a disznóláb,
Az övembe szúrom,
Karikós a kalács,
A karomba húzom.
Zergetik a kulcsot
Pénzt akarnak adni,
Ha karajczárt adnak,
Meg fogom köszönni,
De ha márjást adnak,
El se fogom venni.
Husvétra.

5.
Ez háznak kis kertjében
Van egy rózsatő,
Rózsás kertben növelje
A jó teremtő.
Vizet öntök a tövére,
Szálljon áldás a fejére!
Az Istentől ezt kérem,
Piros tojás a bérem.

6.
Kedves bátyámuram, ez ház családfője,
Kedves néném asszony, ennek kedves nője,
Szomoru nap vala ezelőtt harmadnap:
Nagy kínok közt holt meg, a legnagyobb fő-pap.
De már kiszabadult az halálfogságból,
Föltámadott s kijött az gyászkoporsóból.
Egy kedves kis lánykát ide szalasztottunk,
A kinek mi mindég a nyomába voltunk.
Nyájasan akarunk mi ő vele bánni,
Őtet egy pár tojás meg fogja váltani.
Még pedig pirosan meg légyen az festve,
Ugy a vizöntéstől meg is lészen mentve.
Elmondám.

7.
Gyönyörü a tavasz, mosolyog az élet,
Áldásokat mutat az arany kikelet.
Feltámadt a Jézus, mondják az irások,
Vizöntő hétfőre buzognak források.
Mi is ide jöttünk éfiu kedvünkbe’,
Hogy harmatot öntsünk kedves nevendékre.
Mert ha meg nem öntjük ezt a nevendéket,
Nem virágzik nékünk jövendőre szépet.
Áldja meg az Isten ékes virágokkal,
Nyerjen az egekből dícső koronákat!
Elmondám.

Köszöntők.

1.
Ez ház közepébe egy zászló üttessék,
Aranynyal, ezüsttel felpuczomáztassék.
Áldja meg az Isten ez háznak gazdáját,
Cselédjivel együtt kedves gazdasszonyát,
Ragyogó fáklyákkal töltse be udvarát,
Piros hajnal után hozza fel a napját!

2.
Három kenyér, egy czipó
S egy zsiros lepény,
Éljen köztünk boldogul
Minden szép legény!
Rajta hát, rajta hát!
Rajta, vigadjunk!
A búnak és bánatnak
Most útat adjunk!


HALOTTI ÉNEKEK.

BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE.

1.
Készülj már ez világ
Könnyező helyéről,
Mert befogad téged
Már a mennyei ől.
Hol lelkednek
Lészen nyugodalma,
Pályafutásodnak
Örökös korona.
Csendes légyen nyúgtod
Sirhalmod fenekén,
Mig felkölt Jézus a
Végső nap reggelén.
Akkor kinyilt