Sári biró: Vigjáték - 2

rígi jó világ. Hun vannak a rígi telkes gazdák? Szedi veszi magát a
rugott cselídníp, átvádol Amérikába, teletajicskázza a hárompízes
bugyellárisát dollárokval, hazagyün, megveszi a fejünkrül az ereszt. Ű
az első! De a ki teremtísit, a mán semmi, ki vót? mi vót az embernek az
apja, az öregapja? mán csak a degesz bugyilláris a becsület? Tegyenek
engem bíróvá Sári néném, hadd szegjem nyakát ennek a sok sehonnainak.
Hát mán még Pengő Kovács is közíjek áll? Egy ijen valóságos rígi
telkesgazda nemzetsíg? Itt a világ víge!… De terem még csáti bot!
=Biróné=: Jaj fiam, nem birunk velük. Megöl a mi űket hízlalja: a kamat.
=Hajdók= (a fogát csikorítja): Meg a, meg. De csak megharaguggyak, azt a
rézfityfiringóját! – kapom magam, dobra vetem ezt az elázott-úszott,
nyavajatörte kis birtokot, a mi még megvan, osztán magam mék ki
Amérikába (az asztalra üt), oszt’ oan szeker dolláros bankóval gyüvök
haza, megveszem a báji kastélyt! De mind kihányom a rongyosokat, mind
úrrá tészem a ki gyussal gyütt ez világra.
=Biróné=: Jól van fiam, de ha igazán kiméccz, tán csak inkább
nekünk adod el a birtokodat, ha eladóvá teszed! nem azoknak a
rongyongyülteknek. Azír hogy azok tulliczitálnak mindenkit… Csak leszel
ránk tekintettel…
=Hajdók=: Lesz az isten. Az tekint miránk Sári néném csak.
=Biróné=: No, jó. Lesz a hogy lesz. Neked is píz, a píz. Csak ezt üssük
nyélbe, a többire azután is ráírünk.
=Hajdók=: Meglesz Sári néném. Meg kell lenni. Mert mig biró bátyámuram
azt nem mondja: netek, itt a süveg! Addig senki emberfia fel ne merje
tátani a száját a bíróságra, a ki sárgacsutorás jebuzeusa van ennek a
világnak! Dologra! Istennek ajállom kenteket! Hej de birócsinálló
kedvembe vagyok! hogy mán a ganét kihántam az ólbul, nincs is ma más
dógom. Ebbül a porontybul ne csináljak egy birót?! Mi? No, legalább egy
kisbirót! ’gyisten! (El.)
=Biróné=: Pista, szaladj csak, hijd be Lizi nénédet. (Pista elszalad.
Biró, biróné igen szórakozottak, a férfi pipáz, az asszony motoz, nem
szólnak, mig Lizi be nem jön.)
=Lizi= (jön): Tessék, keresztanyám.
=Biróné=: Fiacskám, pettyem, majd hogy el nem felejtkeztem rólad.
Szaladj haza gyerekem, jaj de összelisztezted magad, még azt hiszi apád,
dógot adtam neked. (Leveregeti.) Hát csak mondd meg neki bogaram, hogy
tisztejjük, ha átgyün, átgyün, ha nem gyün, nem gyün, de a két tinó
eladó. Mentül elébb, antul jobb.
=Lizi=: Igenis keresztanyám. Mindenjót kivánok. (Elmegy.)
=Biróné= (leveri a tenyerét, mintha lisztes volna): Na. Ez is megvan.
Hadd mennyen minden, a hogy az isten akarattya… (A biróhoz szeretettel:)
Ha még most se lesz egyhangu a biróválasztás, ne legyen a neved –
=Biró=: Sári bíró!
=Biróné= (torkán akad a szó. Elhallgat, elkeseredik s csendesen leül
félre, a kemencze padkájára.)
=Biró= (borzasztóan fújja a füstöt): Ajaj, mához egy hétre bucskai
vásár… Azt a két tinót el lehetne hajtani… Abbul sose lesz jó ökör.
Nincsen csontjuk. A szarva formáját se szeretem. Ha megadják a százast,
meglehet emelni a kalapot.
=Biróné=: Száztíz ötven.
=Biró=: Tiz ötven?
=Biróné=: A hát. Tán a magam zsebjibül fizettem a pásztort. Meg ingyen
adok kötelet a szarvára.
=Biró=: Jó, no. (Hallgatnak, az öreg füstöl s oda-oda pillant a
feleségére. Többször szólna, végre nem állja.) Beléd mi bujt?
=Biróné= (megrántja a vállát, megtörüli szemét, orrát.)
=Biró= (feláll, odatopog az asszonyhoz, vállára teszi a kezét, szólna,
de elhallgat s tovább füstöl.)
=Biróné= (megrángatja magát): Erigy mán, ne haragícs… Ne fujd az orromba
azt a füstöt.
=Biró= (bölcsen): Füstölt hus tovább tart. (De azért elteszi a pipát s
visszaül a helyére.) Mit pisszegsz?
=Biróné= (kitör): Ez az én íletem, ez! Megölöm magam; olyanokba ártom
magam, amihez más asszony álmodni se tud. Oszt a vígin így fizetnek ki.
Ezt érdemlettem én.
=Biró=: Nono.
=Biróné=: Mér nem szóltál elébb, míg be nem kolompoltam a falut.
=Biró=: Hogy szóltam vóna, mikor jól csináltad. Nem vagyok én máriás
hunczut, hogy elrontsam a mi jó.
=Biróné= (kissé megjuhászodik): Hát mit nem csináltam jól?
=Biró=: Azt hékám, hogy engem meg se kérdeztél, eb vagy kutya, akarsz-i
tovább bíró lenni?
=Biróné=: Hogyne akarna? Még a kék, hogy ne is akarjon.
=Biró=: Pég hát az könnyen megeshet. Hátha elíg vót mán nekem? Hatvanhét
esztendős ember vagyok én… Csinálj birót valamék fiadbul.
=Biróné=: Csináljon a felesíge. Én ugyan nem fogok a Török Sándor
jányábul, se a Tóti Máriébul bírónét csinálni. Nem érdemli aztat tülem
egyik menyem se. Eleget kinlódtam magamnak, kinlódgyanak mán űk is.
=Biró=: No látod. Ezt mondom én is. Hagyjunk mán a fiatalabbaknak is.
=Biróné=: Vén szamár. Mindig is az vót. Hóttáig se hagyja el a
szamárságát. Most, mikor pecsenye jön, feláll az asztaltúl. Nem tudom,
hogy lehet jóllakni ebéd víge előtt… Megvót a tagosítás, nem vót jó,
hogy biró vótál? Meg az erdőeladás. Sajnállod, hogy a tied lett, a mi a’
lett? Most jön a legelőosztás. Mán nincs étvágyod? Nem szígyelled magad?
=Biró=: De ha az osztást odaígéred a szegínysígnek.
=Biróné=: Ne tettesd mán magad! Ne tettesd! Szeretem az ilyeneket. Tán
nem csínálják meg a nagy gazdák a te ellenedre! Biz én nekem nagyon fáj
a fogam rá, hogy egy kicsit kikerekítsük a Rétekalját. Ó be gyönyörű egy
táblát lehet lesz hozzá hasítani a közlegelőbül. Csak a jedzővel kell
egyességbe lenni. De ha nem vagy biró, köpnek rád!
=Biró=: Jó van Sári, jó van. De meglásd, nagyobb legelőt veszítesz, mint
a mit nyersz. Pengő Kováccsal nem lehet csak úgy kukoriczázni. A mit az
ecczer a fejibe vett… Én ugyan szívembül-lelkembül utálom a czudar
kutyát, a komisz garasos kupecczit, – de a Lizije, Sári, az fájn kis
jány. Ha űtet nem szeretem is nászomnak, de aztat szeretném menyemnek.
=Biróné=: No bizony nincs is több jány a világon. De belehabarodtatok
ebbe a mázas csuporba. Kap a mi fiúnk akár papkisasszonyt.
=Biró=: Nem kell nekem se papkisasszony, se más kisasszony, csak a Lizi.
Mer a Jóskának se kell. Oszt Pengő Kovács nem Sári bíró. Ha az ecczer
árát szabja, meg is veszi. Pedig én belelátok a veséjébe. Nagyon
ráéhezett mán a biróságra.
=Biróné=: Vár, ha muszáj.
=Biró=: Nem vár a!
=Biróné=: Nem?
=Biró=: Aligha. Kiszámította az a maga idejit.
=Biróné=: No meglássuk.
=Biró=: Iszen persze hogy meglássuk. De ujfent csak aszondom, hogy jól
ismersz. Sári bíró vagyok a világ előtt, de előtted nem vagyok. Én neked
ez világon mindent megcsináltam, amire csak szádat feltátottad.
Emlékszel, milyen csufságokat vettem magamra a kedvedért. Bár azt az
egyet ne tettem vóna, mikor a 87-iki rossz terméskor addig óbégattál a
fülembe, hogy az aratók keresztjébül mindbül visszavettem egy kévét…
Mindent megcsináltam, meg is csinálok, a mit akarsz. Hanem egyet nem. Ha
a gyerekik bóldogsága van bajba, azt nem adom egy marhalegelőér.
(Végigmegy a szobán, aztán megáll a biróné előtt, a ki elhallgatva,
megszeppenve figyel rá.) Hanem addig se bú, se kár. Minden jól van, jól
csináltad öregem. Anyjukom, vén csontom. (Megveregeti a hátát.) Szikkadt
óldalbordám. Héj be elég vóna tíz asszonnak az eszed.
=Biróné= (boldogan hallgatja, egyszerre fölriad): Nono, csak még ne
siess. Hallom már a krákogását annak a zsivánnak. De most már osztán te
állj sarokra, mert Pengő Kováccsal nem asszonynak való perbe szállani.
=Biró=: Jójó, nem tanált ki még olyat Sári, a mit a biró meg nem tudott
vóna csinálni. (Összenevetnek.)
=Pengő Kovács= (jön): Aggyon az isten áldást, bíkessíget.
=Biróné=: Aggyon isten. Isten hozta nálunk, kedves keresztkomám uram.
=Pengő Kovács=: Köszönöm, magam is igyekeztem kedves keresztkomám
asszony. Hogy vannak ijenkor. Mi dógozódik, sütődik, főződik?
=Biróné=: Hát csak ípp hogy megvagyunk nagy csendessígbe, még a víz is
megposhad nálunk, nincs a mi zavarja.
=Pengő Kovács=: Az a jó, az az egíssíges. Csak soha ne legyík háborúság.
=Biró=: Bolond beszéd, koma, ha háború nem vóna, mi lenne a világbul.
Most is az a baj, hogy már rígen vót 48, nagyon elszaporodott az emberi
fajzat, muszáj egymást enni, ha mán a muszka nem esz bennünket.
=Pengő Kovács=: Az is valóigaz, kedves biró komám uram! (Nevet.)
=Biróné=: Tegye le azt a gubát, kedves komám uram.
=Pengő Kovács=: Elbírja a birka is a gyapját kedves komámasszony.
=Biró=: Azt is megnyírik níha koma.
=Pengő Kovács=: Eleget is sajnájja, béget az ojankor.
=Biróné=: De nincs is itt elég meleg úgyi?
=Pengő Kovács=: De jó meleg van. (Leteszi a gubát.) Hej lehet melegsíg,
szíp bogja fák vagynak az udvaron!
=Biró=: Másnak az udvarán is van!
=Biróné=: Egyformán tőtt az erdőbűl.
=Pengő Kovács=: Há’, ha egyformán tőtt vóna. Akkor jó vóna! Akkor tudom
nem alkudnánk a két tinón, csak belenyulnék a lajblizsebbe, oszt azt
kérdeném – hogy adik? (Leülnek.)
=Biró=: Kérdeni se kell azt, csak fizetni.
=Pengő Kovács=: Ha vón mibűl. De még nekem nem szógált a szerencse… Hát
tán csak nem tartják magukat még most is a három ötvenesnél?
=Biró=: Egy hét óta mennyit hízott az a marha. Tán azír eresszük lejjebb
az árát?
=Pengő Kovács=: Vín kutya kend bíró komám. Még a szárazmínkűt is meg
akari fejni.
=Biró=: Meg biz én koma, ha hagyi magát.
=Pengő Kovács=: Jól teszi. De azír két ötvenes mindig elíg azír a két
bocziír. Egy százas mán uras fizetsíg!
=Biró=: Hm. Az még a csordásnak is kicsi bér. Ojan csontú marhákír. Csak
a szarva míjen lesz annak! Két esztendőt se adok neki, 500 pengőt ér
darabja.
=Pengő Kovács=: No. Párjáír is sok lesz. Nincs nekem olyan szerencsém,
mint másnak. Megírem, hogy 500 helyett ötöt kapok írtek. Ha ötön el nem
viszik… Peig csak ezután gyün velek a baj, eddig a pásztor meg a jó
isten vót a gondviselője.
=Biró=: Iszen ha a debreczeni kollégyiumot is kijárta vóna, nem ennyi
vón az ára.
=Pengő Kovács=: Hehehe. Vagy ennyi se.
=Biróné= (Az asztalon levő tál pattogatott kukoriczát elébe tolja):
Tessék komám uram.
=Pengő Kovács=: Köszönöm, nem ílek vele. Én mán csak úgy vagyok, hogy
„jó nekem a hús is.“
=Biróné=: Peig e jó helyrűl kőtt. A kied jánya hozta. Ej istenem, be
drága jó kis jáncseléd. Úgy szeretem mint a magamét. Hát még a fiam!
=Pengő Kovács=: Az én jányom is jó szívvel van a Jóska gyerekhez.
=Biróné=: Vettem észre. A genge jószág tán még utána is halna, ha ez a
bolond fiu másra kacsintana vagy egyet.
=Pengő Kovács=: Nagyon összeszoktak. A Jóska is hamarébb elmenne a
burkusháborúba, minthogy más jánhoz kínszerítsík.
=Biró=: Hát, mán az én fiam azt teszi, a mit én akarok.
=Pengő Kovács=: Az én jányom is. Magam nevelése… Na. Avval a tinókkal mi
lesz hát?
=Biró=: Megmondom. Látom, azt a harmadik bankót nagyon nehezelled. Isten
neki, szakasszuk ketté. Fele essen ide, fele essen oda, – fene essen
bele.
=Pengő Kovács=: Nem úgy lesz a bátyámuram. Mer nem ugy mírik az
igasságot, nem arasszal, se nem réffel, se nem víkával. Nem igassággal
mírik az igasságot. Hanem ököllel. Mámost nízzük csak össze a mi két
öklünket. Láti kend az enyimet, mien csontos, kemíny, – a kendé meg mien
puha, erőtelen. Huszonhárom esztendeje ül kend a husos tálnál, csak
kanalaz. Kend mán el is puhult, mer ídes bor kell kendnek, ha bemegy a
városba az urakkal, pukkanós bor! De nekem a ríti viz is jó vót eddig,
mint a bíkának, meg a bikának. Azír vagyok én ilyen fene bika, mer én
minden garasír megverekettem, hát drága nekem a garas. Kend meg csak ípp
hatta, hogy hadd gyűljön ott a komótba… He, he, he. Drágább nekem a píz,
mint kendnek. Azír ne lelketlenkedjék velem. Aggya ide a százasír azt a
két kis sovány boczit.
=Biró=: Tán hogy igy papolsz. Stólának hagyjak egy ötvenest.
=Pengő Kovács=: Felit mán lehatta! Jó, no. Isten neki fakereszt. Hogy
öröme legyen benne, hogyha mán ennyire nőttek azok a boczik, isten
irgalmábul, ingyen pásztor kezin, falu gulyájába, – hát mondok, hogy
mégis öröme legyen maguknak is bennek: ráadok még egy tizest! (Kezet
nyújt, parolára. A biró belecsap.)
=Biróné=: Levágom, de rádást kell adnod öcsém! Hun a kötél ára? Ötven
grajczár!
=Pengő Kovács=: Ihol e. (Kiszámolja a pénzt. Elébb az ötven krajczárt a
biróné markába.)
=Biróné= (megköpködi a pénzt): Fí, fí, apád, anyád ide jöjjön.
=Pengő Kovács= (leszámolja a bankókat): Na. Dicsértessék az Uristen ő
szent felségének a neve. Szóljon ki néném az ablakon, hajtsák át azt a
két tinót hozzám.
=Biróné=: Elébb áldomást kell rá inni. (Tölt a dióléből, aztán kimegy.)
=Biró=: Jó két ökörborjut kaptál, öcsém.
=Pengő Kovács=: Gyenge csontja van, úgy nízem.
=Biróné= (visszajön): No, ha már ez megvan, egyuttal megalkudhatnánk a
másik boczira is! Ugye kedves komám, arra a drága szíp kis üszőboczira!
arra az én kedves lelkem keresztjányomra. (Vállára vereget.)
=Pengő Kovács=: Hát iszen eladó. He-he-he.
=Biróné=: Mit akarsz vele öcsém?
=Pengő Kovács=: Mit? Jókedvembe vagyok. Megmondom… Hát én ugyan vele
adom minden rétyenruttyomat, fődeimet, kaszálóstul, legelőstül, házamat,
butoromat, még akar a fehérgunyámat, meg az ócska szeredásomat is.
He-he-he. Hozzám gyün lakni a vejem, mindenem az övé.
=Biró=: Sok lesz az nekünk.
=Pengő Kovács=: Sok?
=Biróné=: Ajaj, nagyon sok!
=Pengő Kovács=: No hát akkor kedves ídes komámasszony, kend is adhat
rádást, egy ökörvezető kötelet.
=Biróné=: Mi lenne az?
=Pengő Kovács=: Mi?… A bíróság!
=Biróné= (dühbe jön): Bolond kend Pengő Kovács.
=Biró= (ráförmed feleségére): Hogy vón bolond! Nem látod, hogy csakúgy
füstöl belőle az ész.
=Pengő Kovács= (vörösen): He-he-he. Pég itt csak egy ész füstöl
biróbátyám, de ott, (rámutat a biró fejére) kettő!
=Biróné= (mézédesen): Öregem, apjukom, ugyi elfelejtettem neked mondani,
hogy Zsuzsi néni azt suttogta ma reggel a filembe, hogy hallja, a mi
fiúnk igen utána vetette magát az ő Manczi unokájának. Hát hogy neki
nincs ellenére a dolog; de még inkább azt fogadta, az esküvőkor
testámentumot tesz, mindenét rájuk örökíti.
=Biró=: Rajtam nem mulik, csak a gyerekiken. Én nem szólok bele, ha ők
így akarják, hónap is megeshet a kézfogó.
=Biróné=: Persze, a bíróválasztás után, a lagzin egy füst alatt
ellakhatjuk a jegyváltást. Már az csak biztos, hogy egyhangu lesz a
választás.
=Pengő Kovács=: Hát én mondtam-é, kedves biróné komámasszony, hogy ha a
falu, a hogy suttogják, hónap rám tukmálja a bíróságot, egyúttal a
Liszkát a lakzin elkendőzzük Tass Mihály öcsémmel.
=Biróné=: Úgy? Jó egészséget hozzá.
=Pengő Kovács=: Hasonlókíppen… Hát akkor mehessünk.
=Biró=: Isten hírivel.
=Pengő Kovács= (míg a gubát veszi felfelé, az ablakon kinéz): Hé, be jó
két tinó. Hogy lípnek hozzámfele. Nígy esztendős korára, – biz igaza van
kedves komám, – eggye-eggye megíri az 500 pengőt.
=Biró=: Gyenge biz annak a csontja. Sose lesz belőle embersíges marha.
Tán bolond lettem vóna máskíp eladni.
=Pengő Kovács=: Majd elválik. Ha sajnáli kelmed, visszaadhati a pízt.
=Biró=: Ha sajnálod, te is itthagyhatod.
=Pengő Kovács=: He. He. He. (Kezet nyújt.) Azír nincs harag.
=Biró=: Mír vóna? Láttam én mán karón varnyut.
=Pengő Kovács=: Sz’ippa!
=Biróné=: Rádfül a guba!
=Pengő Kovács=: Biz itt jó melegsíg van. Ej jó kis erdő vót a
Gyertyámos. Szeretném megszámoltatni a ki eladta!
=Biró=: Hát az ídesapádat, ebadta.
=Pengő Kovács=: He. He. He. Jóegíssíget. (Elmegy. Biró, biróné
összenéznek. Igen dühösek, az asszony toporzékol.)
=Pengő Kovács= (bekopogtat az ablakon. A biróné kelletlenül kinyitja.)
Igaz a! Nem gyünnek el hónap hozzám a bírólagziba? Meg a kézfogóra?
Kedves bátyám, Sári bíró?
=Biró=: El én. El én! Ha te is elgyüsz arra, hozzánk. Ídes öcsém,
pakfonkovács!
(Függöny.)


MÁSODIK FELVONÁS.
(A színben. Egyik oldalon az istálló vályog oldalfala, rajta ajtó. Két
oszlop tartja a szín tetejét, a hóborította kertre, távol havas
háztetőkre látni, zuzmarás ákáczok közt. Szép napsütéses délután. A hó
becsapott a színben szélen levő tárgyakra, szekerek, ekék, gazdasági
szerszámok élére. Galyfa van felhalmozva, felvágni való. Gedi az aprító
tőkénél épen galyfát apróz. Jóska egy tőkén ül, búsúl.)
=Jóska=: Éjjajaj!
=Gedi=: Háj, háj!
=Jóska=: Héjjajajajj!
=Gedi=: Hájaháj! (Libagágogás hallatszik az ólból.)
=Jóska=: Egyen meg a fene benneteket.
=Gedi=: Kit te?
=Jóska=: Ezt a libát e! Ütte vón meg a gutta, mikor az első kibújt a
tojásbul.
=Gedi=: Mír?
=Jóska=: Hullott vón le a körme, a ki az első tallát kiczibálta.
=Gedi=: Nono!
=Jóska=: Még a porába is dög essen, a ki kalamust faragott belőle! A ki
az első betűt kipingálta vele! A fúrt eszű! Nem vót jobb dóga, csakhogy
engem keserítsen!
=Gedi=: Há mi bajod neked vele?
=Jóska=: Azír kell biró a faluba, kénkű vesse fel, hogy a sok buta
helyett irkáljon.
=Gedi=: Hát osztán?
=Jóska=: Hát’sz ha bíró nem vóna, akkor nem tiltottak vón el engem a
szeretőmtűl.
=Gedi=: Áhá, pedzem má.
=Jóska=: Éjjajaj.
=Gedi=: Háj, háj!
=Jóska=: Héjjajajajj!
=Gedi=: Hájaháj! (Bemegy az ólba s visszaszól.) Jóska!… Te… Ugrál a
szived? Gyün Manczi. A mennyasszonyod!
=Jóska=: Mennyasszonya a czempéternek. (Jóska leül a Gedi helyére a
tőkéhez s szórakozottan vagdalja az ágakat a kis baltával.)
=Manczi= (bejön s egy ideig nevetve, hallgatva néz Jóskára.) Én is itt
vagyok.
=Jóska= (felnéz): Jó van. Te bajod.
=Manczi=: Ez jó szívvel lát! Ez módis! Így kell fogadni a menyasszonyt?
=Jóska=: A’ vagy? Oszt ki a vőlegíny, a bóldogtalan?
=Manczi= (nevet): Te vónál tán.
=Jóska=: Én?
=Manczi=: Hát!
=Jóska=: Ühöm.
=Manczi=: Egy kicsit szaporábban is pisloghatnál rám. Melegebben ebbe a
hidegbe.
=Jóska=: Hé Manczi szógám, nem értek én az ilyesmihez. Belefagyott mán
én belém a lílek.
=Manczi= (leül szemben egy tőkére): Tudják, ha nem mondják. Vóna csak
itt Lizi.
=Jóska=: Lizi? A más.
=Manczi=: Más?
=Jóska=: Más.
=Manczi=: Mír?
=Jóska=: Azír.
=Manczi=: Nem vagyok ojan jó?
=Jóska=: Nem hát.
=Manczi=: Hát ojan kedves?
=Jóska=: Asse.
=Manczi=: Hát ojan szíp?
=Jóska=: Ojan?… ojan nincs is több.
=Manczi=: Jó gusztusod van.
=Jóska=: A van.
=Manczi=: Rossz vagyok?
=Jóska=: Nem vagy.
=Manczi=: Kiállhatatlan vagyok?
=Jóska=: Mír vónál?
=Manczi=: Csufság vagyok?
=Jóska=: Hagyj mán nekem bíkít. Én felőlem az isten angyala is lehetsz.
=Manczi=: Azelőtt mégis jobban tudtál hozzám szólani.
=Jóska=: Manczi fiam, annak is megvan a maga oka-foka. Mióta a gatyám
korczába egy szál hajat tanáltam belevarrva, azótátul óta rád se tudok
gondolni. Annak te vagy a szerzője. Az a vín boszorkány nagyanyád
komendálta neked biztossan. Ti akartatok avval megkötni. De rajtam nem
fog az öreganyád praktikája. Visszájára sült el.
=Manczi= (a tenyeréből felemeli égő arczát): Mondtam én nagyanyámnak
előre. Nem fog mán a babonaság. Kiment divatbul.
=Jóska=: Alighanem… Különben hogy vagy hé?
=Manczi=: Köszönöm, maradhatósan. Hát te?
=Jóska=: Én is megvagyok. (Csönd.)
=Manczi=: De nincs hideg.
=Jóska=: Nincs. Jó genge üdő van. (Csönd.)
=Manczi=: Mán mennyek?
=Jóska=: Felőlem maradhaccz. (Csönd.)
=Manczi= (a favágásra int): Szaporátlan munka.
=Jóska=: Ráér. (Csönd.)
=Manczi=: Jóska.
=Jóska=: No.
=Manczi=: Isten álgyon.
=Jóska=: Tíged is. (Manczi tovább ül. Csönd.)
=Manczi=: Te.
=Jóska=: No.
=Manczi=: Szójj mán valamit.
=Jóska=: Szalagy csak, híjd át ide Lizit.
=Manczi= (felugrik): Lizit?
=Jóska=: Aztat.
=Manczi= (megáll): A Lizit?
=Jóska=: Hánszor monygyam még?
=Manczi=: Szaladok. (Kimegy a kert felé s visszajön.) Minek?
=Jóska=: Csak. Szeretném látni.
=Manczi=: Megyek. (Elmegy.)
=Jóska= (utánakiált): Manczi!
=Manczi= (visszajön): Na.
=Jóska=: Te!
=Manczi=: No.
=Jóska=: Monygyad csak lelkedre. Szeretsz te éngem?
=Manczi=: Szeretlek hát.
=Jóska=: Kis Ferit is szereted?
=Manczi=: Mír ne? Azt is.
=Jóska=: Kovács Lajost is?
=Manczi=: Aztat is.
=Jóska=: Az ördög sámfázzon ki. Hát mír szereted űket?
=Manczi=: Mír ne szeretném? Mindenik fiú a.
=Jóska=: Akarméknek lennél felesége?
=Manczi=: Mír ne? Ha megkírne.
=Jóska=: Jó van! Hát csak szaladj, hallodi. Mondd meg Lizinek, hogyha
Istent ösmér, szökjön át ide egy kicsit, beszílni akarok vele. No.
Egy-kettő. Ugorgy hát. A fáját a bokádnak…
=Manczi=: Jó van na. (Vidáman, frissen elszalad.)
=Gedi= (kijön az ól ajtaján): Jóska. Mondanék valamit.
=Jóska= (feláll s átadja a helyét a legénynek): Ki vele.
=Gedi=: Hátha jó talu vón az a liba tolla.
=Jóska=: Mi?
=Gedi=: Hallodi. Csináltam én pennával egy nótát, ha azt kidanolnám a
faluba, nem lenne mír tiltani tűled a szeretődet.
=Jóska=: Mír ugyan?
=Gedi=: Nem lenne többet biró az apád.
=Jóska=: Oan mester vagy. Hát csak danold ki.
=Gedi=: Nem lehet ám. Lakat alá títet az anyád.
=Jóska=: Az is baj?
=Gedi=: Neked nem. (Fütyöli a nótát.)
=Jóska=: E vón a?
=Gedi=: E.
=Jóska=: Jól szól.
=Gedi=: Ugyi? (Elevenen.) Hát még a verse!
=Jóska=: Fujd el.
=Gedi=: Ha vóna kurázsim.
=Jóska=: Majd megrázlak, akkor lesz. (Fütyöli.)
=Gedi=: Tudod?
=Jóska=: A filembe ragadt.
=Gedi= (dalolni kezdi):
Sári bíró hum, hum, hum…
Az apádrul van e!
=Jóska=: Antul jobb!
=Gedi= (halkan dalol):
Sári bíró hum, hum, hum,
Az a bíró hum, hum, hum.
Komótba tartják az eszit,
Hogyha kell, csak előveszik,
Sári bíró hum, hum, hum.
=Jóska= (nevet, oldalba döfi Gedit egy ággal): Egyen meg a fene te
csámpás.
=Gedi= (buzgón dalolja a másik verset):
Sári bíró, hum, hum, hum!
Az a bíró, hum, hum, hum!
Megvámolta a keresztet,
Mert kevés magot eresztett,
Sári bíró hum, hum, hum!
=Jóska= (kaczag): A nyű essen a kis bűröd alá.
=Gedi=:
Sári bíró, hum, hum, hum!
Az a bíró hum, hum, hum!
Tudja mit tegyen: ecczerre!
Csak az asszon nízzen erre!
Sári bíró hum, hum, hum!
=Jóska=: A kű őrje meg ezt a sovány csontodat. Hun bujik ki belőled ez
az ilyen te?
=Gedi=:
Tudja mit tegyen ecczerre,
Csak az asszon nízzen erre!
Sári bíró hum, hum, hum!
=Biróné= (beront): Hallgatsz el te lucziper. Mingyán agyonverlek.
(Felkap egy galyat, azzal veri.) Nóta kell neked te, nóta? majd én
megnótázlak. A birót venni nótába? Megájj kúdus nyavoja! Tolvaj,
semmiházi! Ágrúl szakadt kutya te! Itt felfogok a semmiházin, a kin
mindenki kiád, a ki lábakapczájának se kell senkinek. Gömbölyüre
hízlalom a sovány kutyát, mahónap emberi formája se lesz a disznónak!
Oszt ilyen csúfságot tesz rajtam! Te kutya te! Tüzes harapófogóval
típetem ki a nyelved te! Bíjogot süttetek a hegyire, annyit se mondasz
többet: bikk-makk! Te! Verscsináló, fű! (Köp.) Ha még értene hozzá. Te
köpedelem. Rá se megy!
=Gedi= (felugrik): A bizon rámegy.
=Biróné=: Rá az anyád nevire. Hiszen két szót nem tudsz egymásután tenni
becsületesen, te félkegyelmű. Ki ne mond valaki előtt a neved, mert
kinevet. Oszt még ez akarna valakirűl nótát csinálni! Te félszájú te!
=Gedi= (pulykaméreggel): Ha’ vagyok, félszájú vagyok, utósó vagyok,
naplopó, korhely, csavargó, asse bánom, ha tolvaj vagyok, meg ha
zsivány, meg ha éhes, akarmit kennek rám, asse bánom! Meg asse bánom, ha
bottal püföl, meg ha ódalruddal, meg ha becsukatnak, meg ha rám teszik a
czímert se bánom. De az én versem rámegy! Mer a vers. Mer én tudom mi a,
de maga gazdasszony, oszt annyit se tud hozzá, mint a csikó az ólba.
=Biróné=: Takarodj előlem, te kocza versfábrikátor. Láttam én mán
legényt, a ki nótába vett valakit, de az ojan szál legény volt, az egész
falu jánya veszekedett utána. Ojan bajusza vót, mint a vicispán
hajdujának. Nem is íjen málészáju keszegódalú csámpás. E tudna valamit?
=Gedi=: Á, á! tugyuk, hogy szokták ezek a nagy bajuszúak. Csak
belemongyák a nótába a nevét valakinek, megvan. De az én nótámbul egy
szó se vót egybe a másikkal, míg én nem kőtöttem.
=Biróné=: Kőtötted a sárga tojást. Tán nincsen benne száz gajdoló nótába
is, te lőcslábú, hogy „hum, hum, hum“ meg „bum bele bum“.
=Gedi=: No de most mán elíg legyík, mert megharagszok. (Hirtelen méregbe
jön.) Ej, de mit papolok itt íjen nípsíggel, a mék azt se tudja mi fán
terem a nóta. Itt a fejsze, fogja. Én tudom istenem nem vágok többet egy
darab fát sem a biró uram lakodáréjára. Hamarébb kivágom az egész
biróságot; mint az odvas fát. Aggyisten! Osztán ha hónap az egész falu a
filibe danolja gazdasszonyomnak ezt a nótát, jó lesz, ha mindenkinek
megmondja, hogy „nem megy rá!“ Aggyisten. (Kevélyen elmegy s odakint
rázendíti a nótát.)
=Biróné=: Utána! Meg kell fogni a kutyát! Pinczébe, kalodába, ki ne
danolja azt a nótát. (Biró jön.) Jaj istenem, istenem! Jaj teremtő szent
atyám! Jaj menybéli mindenható egy isten! Jaj megváltó szent isten!
=Biró=: Ki halt meg no! Mi a? Mi a?
=Biróné=: Elmehetsz mán, elmehetsz a híreddel. Nem tesznek mán meg
kerülőnek se. Megvan mán a jó híred örökre. Hallod, hogy vonítja a kutya
végig a falun. Halli, mán a gyerekek is visítják utána! (Sír.)
=Biró=: De hát mi lelte anyádat?
=Jóska= (közönyösen): Ez a szamár Gedi nótába tette ídesapámat.
=Biró=: Tyhű a kutya, macska! Hogy tudod, hogy íngem?
=Jóska=: Én nem tudom, csak gondolom, mert úgy mongya, hogy Sári biró.
=Biró=: Akkor én vagyok! Na. Püff neki. Mír nem fogtátok itt az
ebugattát, hogy ki ne kürtölje legalább hónapig.
=Jóska=: Ídesanyám lebecsmelte, hogy rossz a nótája, oszt a félkótyó
csak megmírgeskedett, itt hagyott.
=Biró=: Na. Ez az asszonysegítség. Két kézzel keservesen megfosztja a
talut, oszt egy szájjal mind elfújja: fí! vót – nincs.
=Biróné= (sírva): Ilyen a szegény szerencsétlen asszony sorsa, a ki
olyan embernek lett a felesíge, a kit nótába lehet venni.
=Biró= (mérgesen): Te csináltál belőlem futó bolondot. Mindíg
belekotyogtál a dolgomba.
=Biróné=: Mer mír vagy ilyen gyatra. Ha ember vónál, sose kellett vóna
beleszólnom. De nekem kellett a fejemet törni mindenen.
=Biró=: Nagy baj bizony, ha az ember gyáva, de még nagyobb, ha az
asszony okos.
=Biróné=: Én is azt mondom. Vónék csak én férfi, egyszer se gondóna rá
az a köjök, hogy a nevem nótába tegye.
=Biró=: Nem ám, mert sose hattad vón, hogy a feleségem asszony mindenbe
belekottyanjon.
=Biróné=: Nem bizony, mert mire az én felségem valamit kitalált vóna,
férjemuram már rég meg is csinálta vón.
=Biró=: No csak még hangosabban. Már mozognak is a szomszédban.
=Biróné=: Csak annyit mondok, meglegyen hónap az a választás.
=Biró=: Te beszélsz? Elrontja az egész istoriát és neki áll feljebb. Ha
most e miatt boszut nem tudok állani azon a kutya Pengő Kovácson, megüt
a guta, megüt a guta!
=Biróné=: Azt a legelőosztást… (Sír.) Ha a Rétekalját ki nem kerekítem,
belehalok.
=Biró=: Hallgass. Akkor lett vón eszed, mikor azt a fiút eleresztetted.
Azóta az egész falu bőgi a nótáját. De vigyázz, mert ecczer rádordítok.
Addig nem halok meg.
=Biróné=: Ahhoz ért. Csak ordítson, azt tud, de el is kőtözök…
=Biró=: Nono. Harminc esztendeje meghótt az anyád. Nem mehetsz hozzá.
=Biróné=: Vált sajnálja kend. Bár hozzá is kőtözhetnék mán. Úgy sincs
mit keresnem ezen a világon. Mit csinálok én mán? Ha mán még bíróné se
leszek.
=Biró=: Ki mondta, hogy nem. De bizony az leszel.
=Biróné=: Biztat kelmed éngem. A Rétekalja is tudom úgy marad, az én
részemet biztosan a legelő tulsó sarkán szelik ki.
=Biró=: Dehogy is szelik, megkapod a hogy kivánod.