Sárarany - 13

Total number of words is 3009
Total number of unique words is 1474
35.6 of words are in the 2000 most common words
47.8 of words are in the 5000 most common words
53.8 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
porcikája külön reszketett s nem volt annyi önuralma, hogy idébb, vagy
odébb birta volna mozditani kezét. Ott tartotta azt a szeme előtt és
látta, hogy reszket, mintha villanyáram rázná a kaszárnyai fürdőben. S
félt, rettegett, iszonyodott. Oda volt. Ha valaki meglátta! ha egyszerre
csak rábukkan itt valaki. Ha egy gyermek meglátná s árulója lenne.
Elkezdett vele forogni a föld, érezte, hogy rögtön felbukik álltában s
mintha le volna ragadva a lába az agyagos sárba, nem birja kihuzni a
meredt oszlopokat.
Behunyta a szemét, a sötétben felfordult, előrebukott s a térdeire
könyökölt, úgy maradt leguggolva, reszketve, két talpán inogva. Nagy
részegség fogta el; agyát, testét elárasztotta az ijedtség mámora, amely
rácsapott, mintha a levegővel lélekzette volna be.
Káromkodást próbált kinyögni, az istent szidta, de csak keservesen birta
vacogó fogait összeszoritani.
Kétszer-háromszor rájött rohamban a buta és jótehetetlen reszketés.
Sápadt volt, mint a viaszk s a szive úgy szorult, hogy néha fel kellett
tátani a száját, hogy lélekzetet kapjon, mintha vízbe fulna.
Hosszú időnek kellett eltelnie, mig a teste keresztül ment az első
vadrémület lázán. Hideg verejték verte ki a homlokát, a testét s nem
volt mozdultányi ereje.
Mikor végre annyira birt, hogy gondolatok verődtek az agyában;
percről-percre rémítőbb ötletei támadtak: ha meghallotta valaki a
lövést! ha utánna jönnek Gyurinak! ha ez eljött, más is jöhet! ha valaki
elmegy az uton s benéz! legalább a kapu volna becsukva! a testeket
eltakaritani!… Menekülni, menekülni innen! rohanni neki a mezőnek,
hajadonfővel neki a hónak, át a vizen, át a világon! Másutt uj életet
lehet kezdeni! De itt minden perc halál! Amerikába!
Valami idegen, ismeretlen, gyáva szellem költözött belé, az beszélt
belőlről kifelé s a rendes okos, erős, magabizó lelke ott gubbasztott a
felső rácsokon s megkötözve, de gúnyosan figyelt arra ami körülötte
történik odabent az emberi burok kalickájában.
Megint érezte azt a kettős lelket, amely benne tanyáz, de most ez az
idegen lélek még váratlanabbul támadt rá, mint a tegnapesti. S megint uj
volt és erős, de csak ő rajta, mert őt tönkretette, s minden erejét
elvette másokkal szemben. Gyávábbá tette a gyermeknél, s alacsonyabbá a
földöncsuszó féregnél.
És hirtelen fölforrt benne az indulat. Mért nem jött előbb ez a buta
gyávaság? Honnan került elő a pokolból, hogy tönkretegye azt, akihez
semmi köze, aki soha nem ismerte az életben. Ökölbeszoritotta a kezét s
habozott egy percig, hova vágjon magán, hol fészkel ez a bitang idegen?
Aztán teljes erővel megfeszítve izmait, csak ép megrázta magát.
Nagyot lélekzett utána, kétszer-háromszor mélyet, teli a tüdőt. S úgy
tetszett neki, hogy csakugyan emberebbnek érzi magát. Most már legalább
van benne dac és szembe mer szállani a fenyegető sorssal.
Felhasználta a percnyi erélyt, felkapta a gubát a hóból s vállra
vetette, fel a süveget, amit mélyen benyomott a homlokába s gyilkos
nekibuzdulással, vissza sem nézve, kiment az udvarról.
Komor volt, elszánt és bizonyos kevélység fojtogatta, hogy magamagát le
tudta győzni. Ámbár érezte, hogyha megállana, összerogyna, ha magára
maradna, megsemmisülne, ha nem vivna ilyen kemény harcot, végigmenvén
vérbeborulva, végig a nyílt utcán, vonaglana a földön és még sirni sem
volna ereje.
Csak ment előre s minden lelkierejét lefoglalta, hogy embernek látsszék
s emberi módra viselje magát. Egy gyerek állott a legelső kapuban,
szótlanul bámult rá s utána fordult. Dani rápillantott s majdnem
összerogyott a rémülettől. A gyermek nézésében ott látta a véres csizmán
való nagy csodálkozást. És a lábát ettől kezdve mintha valami meleg,
kövér kellemetlen lében tartotta volna. Kapkodta, hogy kivonja belőle,
de lehetetlen volt. Sőt egyre jobban melegedett a lábán a kapca, mintha
az égő csizma befelé perzselne. S ugyanakkor a lelkét még jobban
perzselte annak a kis gyereknek elkapott pillantása. Rettenetesnek,
birójának ismerte el a gyermeket, akinek joga van rábámulni, megcsodálni
őt és elitélni és aki előtt neki föld alá kell sülyedni a rémülettől.
Rezzenve nézett körül, mint az üldözött vad. Rést keresett a szeme, ahol
kimeneküljön a világból és szükölni tudott vón, mint a kutya a bot
előtt.
De csak állati vad rémülete árulta el igy az embert, akinek esze élt és
okoskodott:
– Hát hova akkor? Ha ilyen gyáva, cudar vagyok? Akkor mi lesz? Mit
akarok? Hova megyek?
És csak ment, ment. S a szeme előtt megvillant annak a gyermeknek a
csodálkozó pillantása, s végigsajgott benne.
Az ő fia is igy fog nézni?
Rettenetes vágy, mohó áhitás fogta el: haza! Otthon nincs semmi baj! S
meggyorsitotta lépteit, rémülten, rettegve, üldözéstől irtózva s behuzta
a derekát és a farkcsigolyáit s kinos bizserélést érzett bennük, amely
üldözte, előrekergette, mintha ostorcsapás érte volna. Egyre jobban
nyers, primitiv állattá lett; az agyában megszünt az ész működése s
előre nézve, se jobbra, se balra nem ügyelve, mintha szemellenző volna a
vakszemén, mint a lónak, ugy igyekezett, gépies menéssel előre; mint a
falu végén megriasztott állat, amely hanyatthomlok rohan haza.
Oda, oda akart menni, haza. Haza. Bebujni a vacokba, amelyről már azt
sem tudja ebben a percben, biztos hely-e, vagy sem, csak annyit tud,
hogy ott a helye. Oda el kell jutni. Ott otthon van. Ott majd számot tud
vetni magával s onnan bátran kiugat majd az üldözőkre.
Egy-egy pillanatra mégis tiszta eszmélet berzen föl agyában. Hisz olyan
hosszu, olyan hihetetlenül, pogányul hosszu a falu rövid utcája…
Észreveszi, hogy nagyon rohan. Ez gyanut kelthet s meglassitja lépéseit.
Később megijed, hogy nagyon is kétségbeesett az arca, aki ránéz, rögtön
kitalál valamit! S derültebbre, mosolygóra vonja az ábrázatát, de merev,
farkasnevetésre torzul el az akarat. Nemsokára eszébe jut, hogy aki
nevetni látja most, később majd elemlegeti, hogy kacagott, mikor a
gyilkosságról jött. Erre ijedtté és halálosan csüggedtté válik az arca
kifejezése s megint nincs több vágya tovább, csak menni, menni,
hazaérni, elbujni! Elbujni és elereszteni magát s reszketni, mint az
imént ott… S már előre érzi a reszketést az inaiban s hihetetlen
gyötrelmet szenved el.
Mindenféle emberek, asszonyok ácsorognak, kapuban, utcaközépen, minden
szem rá van forditva és ő halálraváltan rettegi, hogy megszólitsák.
Tudja, hogy csak egy hang szóljon hozzá, szét kell omlania porrá, mint a
mesében az életreboszorkányozott halottnak.
Az állkapcsai megmerednek és elernyednek, a szemei megüvegesednek és a
szive rendetlenül ver, irtózatos gyötrelmei vannak s vastagon izzadja ki
a jéghideg verejtéket.
Az élet minden büneért megvezekel ezen a rövid uton s hallatlanabb
kinjai vannak, mint amit a Dante poklának összes bünhödői átélnek; azok
lélek léttükre testi szenvedésekben főnek, ő testét lelki tüzökön érzi
szerteszét olvadni.
Már látja a kapuját, már csak száz lépés, már csak husz s minél közelebb
éri, annál elérhetetlenebb távolságban látja.
Félhalottan bukik be rajta. Lábát nem birja fölemelni; előre tudja és
valóban meg is botlik a küszöbben. Alig-alig őrzi meg, hogy el nem
vágódik. Ha felbukna, nem birna többé fölemelkedni! S hátulról érzi,
hogy erős markok nyulnak utána, hogy megfogják.
Mikor bejut a pitvar küszöbén, végre megáll s hátával beteszi az ajtót,
aztán nekidül és eleresztve magát, teljes erővel kitör rajta a
hideglelős reszketés. Egy ízén nem bir többé uralkodni s ugy rázkódik
kidagadt erekkel, kimeredt szemmel, hogy az ajtó zörög a sarkán és a
kilincsén.
És ő hallja ezt a zörgést, amely olyan, mint a messziről közeledő, majd
elhaló s ujra közeledő kocsizörgés,… láncok csörömpölése jut róla
eszébe.
Oly gyengének és nyomorultnak érzi magát, mintha halálos beteg volna. A
belei kóvályognak és vonaglanak, mint a kigyóboly s gilisztanyál fakad
fel a szájában. A feje szédül s nehéz, mint egy dézsa; nem is birja a
nyakán megtartani; lebillen, mint a hervadt száron a tök.
Hallja, hogy a felesége feláll odabenn. Megnyikordul a szék. A hallása
ijesztően éles és azt is hallja, hogy valahol messze orditás van!
Egyszerre figyel oda ki, ahol nincs semmi s be a szobába, ahol az élet
egyszerü ártatlan mozgása lármáz. Mindakettő egyformán ijeszti.
Az ajtó megnyilik s kilép a felesége. A konyhaablak világosságában
jelenik meg. Amint meglátja őt Dani, mintha üde szél fujná el a ködöt,
egészen elmulik a láza reszketése, lelki szorongása. Soha sem látta
ilyennek az asszonyát. Sápadt arcából nem gyülölködve parázslik ki a
nagy fekete szeme, hanem bánatosan, megtörten. Szomoruan néz, olyan
szomoruan, mint aki beletörődött a sors haragjába, mint aki temetett s
már csak csüggedtségével gyászolja a halottat. A férfi kitágult szemmel
néz rá s beszijja ezt a szomoruságot, mint a mező a csöndes esőt s
föllélekzik és elpárolog a forróság tikkadtsága.
Egymás szemébe néznek hosszan.
Erzsi látja, hogy az ura meg van rokkanva, megérzi, hogy a szeméből
könyörgés száll feléje. Nem tudja miért, de sejti, hogy nagy és mély
bünbánat szállotta meg az urát. És ő már kisirta magát, kis betege
mellett könnyekben adta ki az indulatát, nincs tovább haragja, csak
fájdalma. Teli van nagy bánatával, el sem tud egyebet képzelni s az
abban való részvételt olvassa le az ura szeméből. S tompán beveszi őt a
maga fájdalmának sáncába, hiszen ebben az egyben közös az érzésük joga.
Hosszu csönd van, amely mégis mintha élettel volna tele, tartalommal. A
férfinak jól esik a felesége angyali szomorusága, az asszonynak a férfi
megtörtsége.
És ettől kezdve valami uj szint vesz föl a köztük levő viszony; a
szomoruság szépsége árad és borong bennük.
Az asszony fáradtan, de nem idegenül, valami megadó bizalmassággal int
az urának. Int a szemével, de kiséri egész testével a mozdulatot, maga
után hivja s a férfi megy; nyugodt, fáradt, nem kinos léptekkel.
Bemegy a szobába.
Az asszony az ágy elé áll, amely meg van bontva s ott fekszik benne egy
kis test. A fia.
Első percben azt hiszi, halott. Megijed, de nem az előbbi féktelen
rémülettel; van az ijedelmében valami öröm; meghalni jó! Csak ez jó!
A gyermek fehér, de lélekzik. Kis teste megmozdul. Csak a lába van
könnyü lepedővel letakarva. Olyan furcsa és szomoru ez az apró emberke,
nagyemberes ingecskéjével, gatyájával. Amint ránéz, magán ijed meg. Ha ő
igy fekhetne halálos ágyon! Gyermekül, ártatlanul, betegen! Örökre
elérhetetlen boldog állapot!
Kérdően néz a feleségére.
Erzsi már beleélte magát, hogy az ura mindent tud. Megütődik kérdő
pillantásán. Látja, hogy semmit sem hallott az ember. És nem ez bántja;
asszonyi, megenyhült szivében valami uj aggodalom kél: mi baja akkor az
urának? Rögtön leinti önmagát: nem bánja! az az ő baja, maga kereste
magának!
Csöndesen leül az ágy szélére. Lankadtan hajtja oldalra a fejét s
hosszan nézi pihegő kis fiát. A másiknak szabályos lélekzése hallik a
bölcsőből. Az is alszik.
– Nem voltál itthon az éjszaka, – szólal meg az asszony s oly szomoru a
hangja, olyan lemondásteli, lágy s haragtalanul szemrehányó, – rabló
tört rám. A gyerek megijedt. Kifogta a frász. Vagy tizszer rájött. Most
alszik.
Daninak eszébe villant, ki járt itt. Kinek kellett itt járni.
Leereszkedik egy székre s megszólal. Csöndesen, nyugodtan, komolyan.
– Megöltem Takács Gyurit.
Az asszony mintha golyót kapott volna a testébe, még jobban elfehéredik,
alélás kerülgeti s reszketni kezd.
És a férfi ujra megszólal.
– A grófot is megöltem. A Karay grófot.
Nincs kegyetlenség a szavában és mégis valami belső fásultság van abban,
ridegség, szivtelenség. Tudja, hogy megijeszti a feleségét, de éppen
akarja is azt. Mintha magán könnyitene vele. Pedig fáj neki, soha
életében igy nem fájt a szivének, ha a gyöngét bántotta.
Megvillan a fejében, hogy szemrehányást tesz az asszonynak, mert
voltaképpen miatta volt, minden miatta, az egész elromlott élet miatta
volt. Valami ingerült kegyetlenség rángatta meg a száját, hogy erőset
mondjon, keserüt, szivszakajtót. De nem szólt, csak szétnyitotta a gubát
s megmutatta véres ruháját.
Aztán örült neki, keservesen, sirósan örült, hogy igy átragadt az ő
reszketése az asszonyra.
Soká ültek némán.
Az asszony lassan sirni kezdett. Csak megeredtek a könnyei. Nagy
fájdalomnak kellett lenni, ami még könnyet tudott kihozni agyonsirt
szeméből.
A férfi komoran, egyre komorabban ült. Egyszerre csak tompán
fölkiáltott:
– Felakasztanak!
A hangja iszonyatos volt. Érctelen és elfeledhetetlenül ijedt. Ebben a
pillanatban tünt föl neki először teljes rémületességében a sorsa. Olyan
lett az arca, hogy meg volt rajta kövülve a halálirtózatnak egész
borzalma. Az ajka a hang után lepittyedve maradt, a nyelve a fogai közé
dagadt, szeme kidülledt, lélekzete elállott s üvegesülten szürkére
hályogosodott a szemtükre.
Erzsi olyan rémülettel nézett bele ebbe az arcba, mintha máris az
akasztófán látná.
És ebben a percben elfelejtett neki mindent. Az egész életre való
szenvedést, a sok méltatlanságot, megbántást, durvaságot,
kegyetlenséget, az emberi bünöket, mindent, mindent. Mi az ő szenvedése
ehez! Mi az ő bünhödése ehez! És ha még százszorta nagyobb volna is a
szenvedése, mint a milyen: ő a szerelmeért szenved! Méltatlanul! S ez
magában hordja a belső feloldozás és vigasztalás csiráit. De ez a férfi
a büneiért bünhödik! S a lélek a legszigorubb birája! Önmaga előtt nem
állhat meg!
S olyan véghetetlen szánalom fogta el, hogy leborult elébe térdre s
összekulcsolta a kezét s nem iszonyodott véres ruhájától és asszonyi
genialitással hazudott vigaszt s adott bátoritó szót!
– Édes uram! Ne hagyd el magad! Ne hagyd el magad!
És odaborult a véres kézre.
– Okod volt rá! – kiáltotta s a könny elfojtotta hangját.
– Elitélnek! De kiszabadulsz! Haza jösz nekem! És akkor elbujunk egy
sarokba! Békességbe! Istenhez békülsz. Boldogan élünk!…
Valami krisztusi hit és szeretet kiáltott ki a szavaiból s a férfi
magához tért tőle. A mentő szalmaszál teljes önuralmára szolgált. Egy
villanásra tisztán állott előtte az igazság. Az az igazság, ami a
felesége gondolatában volt.
Nem fogják halálra itélni: oka volt! És a börtönből kiszabadul! És
akkorra lehül a tüzes vére. És meg fogja váltani a büneiből ez az
asszony.
És ugy tünt föl neki most ez az asszony, mint egy szent.
S valami nagy, nagy meghódolásra tört össze s levágta magát a földre, az
asszony lába elé s megcsókolta előtte a földet. A másik pillanatban már
csak azt érezte, hogy kimerült, fáradt fejét jól esik a hideg földre
tenni. Megszédült vele a szilárd föld s egy pillanat alatt el tudott
volna aludni.
Erzsi azonban csupán tiszta, nemes meghatottságot érzett. Rátette a
kezét a férje fejére s édes könnyek peregtek rá az arcáról. Ő olyan
teljes igazán bizott abban a jövőben, mint a tulvilági üdvösségben.
Dani egyszerre rettenve kapta fel a fejét. Ideges érzékei zajt
hallottak. Fülelt, mint a vadat álló kopó.
Csakugyan lépések odakinn. Az ajtó nyilik s mielőtt a férfi
felugorhatna, vasvillás emberek jönnek be.
– Ne félj! – sikoltja Erzsi.
Átkarolja megreszkető férjének a fejét s erősen megcsókolja.
– Ne félj! – suttogja a fülébe. – Ha bátor vagy, megmenekülsz. Haza
jösz. Boldogok leszünk!
És Dani nem fél.
Olyan nyugodt, olyan fölényes, gyönyörüség látni. Gyönyörüség egy
asszonynak tudni, hogy az erős férfinek ő ad erőt. Őt magát is
megerősiti ez.
Turi Dani nyugodtan, méltóságosan, a jövőben bizva állt a vasvillások
közé.
És amint az ajtóból még egyszer visszanézett rá, szinte várva, hogy az
asszony utána rohanjon, látta, hogy a beteg gyermek az ágyon
összevonaglott. És Erzsi egy pillanatig habozva állt, az ura után
vesse-e magát, vagy a fia elé. És csakugyan ezt tette. Leomlott az ágy
elébe s remegő, simogató tenyerével ráborulva a kinlódó gyermekre,
könnyaláfutott arcát az ura után forditotta: elköszönve, fájdalmasan;
visszahivta, igéretesen.
S a férfi megértette.
S megtudta, hogy az Isten akarata volt, hogy beteget adott a gyönge
asszonynak: erőt adott a várakozásra!
Teljesen tiszta volt az esze, csak a szive szorult odalent.
De mi ez a semmi szorongás, ahhoz a boldogsághoz, hogy tudja, ma tudja
először, mi vár rá a jövendőben. Meg van elégedve az isten akaratával.
Vétkezett, özön vétekkel. Bünhödni kell és bünhödni fog érte.
Kifizeti az adósságot.
Aztán uj életet kezd. Lehiggadt vérrel, amely nem viszi ujra bünbe… S
boldog lesz az asszonyával. Az ő édes, szent, vékony, imádságos szemü
asszonyával!
S olyan boldogan lépked a falu szájatáti népe között, mintha nem
veszteni, hanem felmagasztalni vinnék.
De egyszer csak váratlan eset állitja meg a menetet.
Velőtrázó sikoltással rohan ki Bora s odaveti magát a Dani nyakába.
A lány nem volt kint a szobából és mit sem hallott a hirtelen szétfutott
hirből. Csak azt látta, hogy Danit kisérik, mint rabot.
Magából kikelve sivitott.
Egy pillanatra látta a Dani véres kezét, véres ruháját.
– Én, én! – sikoltotta s kitárva a karját, utját állotta az embereknek.
– Mit te! – mordult rá egyik ember. – Lódulj.
– Én küldtem oda! Én uszitottam rá!
– Fogjátok meg.
Dani szeliden nézett a lányra.
– Ó a bolond! – mondta gyöngéden.
Valaki megragadta a lányt.
– Hagyjátok, – intett neki. – Mit tud ez? Hát kérdezd meg tőle, mi
történt! Kit öltem meg?
– Tudom, tudom! – rikoltott a lány eszelősen és hátra feszitve két
könyökét, toporzékolt és rázta az öklét. – Én miattam van. Én vagyok a
ringyó. Én vagyok a ringyó. Engem vigyenek el. Én vagyok a szajha. Engem
akasszanak fel. Én uszitottam fel. Az éccaka nállam hált, velem hált az
éccaka. Akkor csináltam ki. Én béreltem fel. Én vagyok a szajha!
– Lódulj a fenébe te szajha! – orditott rá egy vasvillás és nyakon vágta
a lányt.
Dani abban a percben mint a megveszett farkas ugrott rá. Orrtövön vágta,
hogy felbukott; rávetette magát s állkapcson csapta, hogy kifitult a
szája. Torkon ragadta.
De ekkor hatalmas ütést kapott a feje hátuljára. A vasvillások neki
estek és ott ütötték-vágták, ahol érték.
A lány orditott és földhöz verte magát és neki ment az embereknek, mig
őt is le nem verték vasvillával.
Az anyja rohant ki érte, jajszóval átkozva a gyilkosokat és Turi Danit.
Saroglyán vitték a községházára Danit. Belökték a fáskamarába, rázárták
az ajtót s két embert állitottak elébe. Csendőrökért küldtek.
Besötétedett mikor Dani eszméletre tért.
Lassan tisztult ki előtte, hol van, mi történt?
Nem volt többé a lelkében semmi indulat. Fájdalom volt, szomoruság,
életutálat.
A két asszonyra gondolt. Arra a drága, imádnivaló szentre, aki meg tudta
volna váltani őt s arra a szegény boldogtalan bünösre, aki fel tudta
volna áldozni magát érte.
És tudta, hogy mindakettő hiába pazarolja már ő reá a lelkét. Neki nem
lesz többé segitségére asszonyi sziv. Valami csudát, valami félelmes
igazságot sejtett meg:
Egy asszony! ha csak egy igaz asszony élt volna az életében: boldoggá
tette volna! De kettő, három, tiz, száz… százszorosan elveszejtik őt.
Bevégezve látta a sorsát.
Az imént még bizott a jövőben, a szép, nyugodt, boldog egy-asszonyos
jövendőben. Most már nem bizik.
– Ha ezerszer föltámadnék, tizezerszer felfalnának az asszonyok!
Soká, soká hevert erőtlenül.
Kábult fejét csak egy gondolat nyugtatta meg.
Ő megtette a magáét mindenkiért.
A többi nem az ő dolga.
Magasabb hatalmak kezében van immár a sorsa. Az emberi
igazságszolgáltatáséban.
És teljesen megnyugtatta, hogy az örök itélet kezében van immár a
fáklya, amely arra való volt, hogy világitson s lőn gyujtogatóvá…
– Minek éltem? – mondta. – Hát ugyan minek lettem erre a világra!
Mi az élet?
Sár.
És az ember benne?
Arany a sárban.
Ki hát a bünös, ha ebből az aranyból semmi sem lett?
– Ki?
Az Isten, aki nem csinált belőle semmit.
You have read 1 text from Hungarian literature.
  • Parts
  • Sárarany - 01
    Total number of words is 4232
    Total number of unique words is 2034
    30.5 of words are in the 2000 most common words
    43.3 of words are in the 5000 most common words
    50.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Sárarany - 02
    Total number of words is 4180
    Total number of unique words is 2004
    33.8 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    54.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Sárarany - 03
    Total number of words is 4149
    Total number of unique words is 1787
    33.3 of words are in the 2000 most common words
    47.6 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Sárarany - 04
    Total number of words is 4183
    Total number of unique words is 1925
    33.8 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Sárarany - 05
    Total number of words is 4128
    Total number of unique words is 1861
    33.8 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    52.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Sárarany - 06
    Total number of words is 4126
    Total number of unique words is 2029
    30.9 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    50.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Sárarany - 07
    Total number of words is 4277
    Total number of unique words is 2005
    30.1 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    50.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Sárarany - 08
    Total number of words is 4289
    Total number of unique words is 1962
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Sárarany - 09
    Total number of words is 4222
    Total number of unique words is 1873
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    49.0 of words are in the 5000 most common words
    55.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Sárarany - 10
    Total number of words is 4188
    Total number of unique words is 1804
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    45.7 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Sárarany - 11
    Total number of words is 4400
    Total number of unique words is 1839
    35.0 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    56.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Sárarany - 12
    Total number of words is 4106
    Total number of unique words is 1887
    31.1 of words are in the 2000 most common words
    42.8 of words are in the 5000 most common words
    49.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Sárarany - 13
    Total number of words is 3009
    Total number of unique words is 1474
    35.6 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    53.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.