Sajóvölgyi eredeti népmesék (2. kötet) - 7
Total number of words is 728
Total number of unique words is 416
44.0 of words are in the 2000 most common words
53.7 of words are in the 5000 most common words
57.9 of words are in the 8000 most common words
királyhoz, ki még most is restelte a dolgot s szörnyűképen haragudott.
– Adjon Isten jó napot fölségednek!
De a király bezzeg nem mondta rá a fogadj Istent, hanem azt az öreg
embert megfogatta, vasra verette s a legmélyebb tömlöcz fenekére
vettette, – Tilinkót pedig bőrzsákba köttette s két hajdunak kiadta a
parancsolatot, hogy ezt a bőrzsákot rögtön vessék a Sajóba.
A hajduk sem voltak restek, a bőrzsákot saroglyára tették s vitték a
Sajó felé; – útközben azonban egy korcsma mellett mentek el, hol mindig
megállottak egy pohár borra. Most is azonképen cselekedtek; ő kigyelmök
szépen beballagtak a korcsmába, Tilinkót pedig a bőrzsákban ott hagyták
a korcsma-ajtó előtt.
Most Tilinkó, hogy magára maradt, a praktikához fogott ilyeténképen:
utcza-hosszat, torka szakadtából elkezdett kiabálni:
– Jaj, nem akarok lenni Budán biró; jaj, nem akarok lenni Budán biró!
Egy gulyás ép arra terelte a nyáját, meghallja, hogy mit kiabál ott egy
ember, odamegyen hozzá, kioldozza a zsák száját s azt kérdi Tilinkótól:
– Hát atyafi, mért nem akarsz Budán biró lenni?
– Csak azért atyámfia, mert se irni, se olvasni nem tudok.
– Ha csak az a baj, azon könnyen segithetünk, hisz én irástudó számadó
vagyok.
– No, csak izibe bújj bele ebbe a zsákba, majd én bekötöm a száját s
aztán én tőlem lehetsz biró Budán.
Itt a számadó-gulyás belebújt a bőrzsákba, Tilinkó pedig bekötvén a zsák
száját, szépen odább terelte a gulyát.
A két hajdu aztán kijött a korcsmából, fölvették a saroglyát s mikor a
Sajóhoz értek, az egyik megfogta a zsák alsó végét, a másik pedig a
felsőt s szépen belóditották a vizbe.
Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, Tilinkóra ép
szemközt jön a király, ki azt kérdi tőle:
– Hát te ördöngös Tilinkó, hol veszed itt magad s honnan hajtod azt a
gulyát?
– A Sajó fenekéről.
– Van-e még ott több is?
– De van ám, csak ki kellene hajtani.
– Nem mutatnád meg, hogy melyik felén vetettek be a Sajóba?
– Dehogy nem, dehogy nem; hanem farka van a dolognak, mert nem elég ám
csak hibele-hóbele Balázs, lovat ad Isten-módjára beleugorni a vizbe,
mert sohse menne le az ember a fenekére, pedig ott legelésznek ám a
szebbnél szebb gulyák, hanem kolonczul ötven fontos követ kell az ember
nyakába kötni.
A király erre is ráállott, csakhogy oly szép gulyája lehessen, mint
Tilinkóé, ez pedig, mikor már a nyakába volt kötve az ötven fontos
koloncz, a legmélyebb vizet jelelte ki, hogy ott ugorjék be.
Be is ugrott a király, de biz az sohse látta többé Isten verőfényes
napját, hanem hal-étek lett belőle.
Most már az volt a kérdés, hogy kit válaszszanak királynak? kit egyebet,
mint Tilinkót?! hisz a fele királyság ugyis az ővé volt, felét pedig
elnyerte azáltal, hogy a vizben megboldogult király özvegyét elvette
feleségül.
Aztán lakzit laktak. A lakodalomban én is ott voltam, de hogy legyen mit
a fogunk alá rakni, ráraktam a szekérre 4 ökröt, befogtam 6 zsák szemen
szedett tiszta buzát s elvittem a malomba. Hogy ideértem, felöntöttem a
garatra a 4 ökröt s ekkor azt gondoltam, hogy kukoriczát őrlök, hát
pedig babot. De hogy madárhús is legyen a lakodalomban, mig a lisztem
lejárt, kiszaladtam az erdőre seregélyfiakat szedni. Találtam is egy
odút, beledugtam a kezemet, de az nem fért bele, beledugtam aztán a
fejemet, az belefért, de benn is rekedt. Most mi tevő legyek, kaptam a
lelkét, ott hagytam a fejemet, haza szaladtam baltáért, hogy majd
kivágom az odút! Elhoztam a baltát, kivágtam az odút, kivettem a fejemet
s a helyére tettem. Ha nem hiszik kigyelmetek, hát kételkedjenek. Aztán
elszedtem a fiók seregélyeket, madzagra kötöttem s a kebelembe raktam;
de uramfia, a seregély fiak elszálltak velem, egyszer egy nagy folyóviz
felett repülök, melynek a partján ép asszonyok mostak, kik, midőn
megláttak engem, elkiáltották magukat: „Ó bé, de nagy madár!“ Én meg ugy
értettem: „Oldjam meg a gatyám.“ Megoldtam a gatyámat, a seregélyfiak
elszálltak, én meg beleczuppantam a Dunába. Egy nagy ebadta bunkós bot
volt a kezemben, melylyel a Dunában levő sok halat mind kihajtottam egy
parton álló meztelen czigánygyermek ingébe. Ezalatt megőrlették a
lisztemet, hazavittem s megmondtam a feleségemnek, hogy süssön ebből a
király-lisztből fehér kenyeret, ő meg oly fekete csermolyás kenyeret
sütött, hogy a kutya sem ette volna meg. Káromkodom s szidom a lelkét.
Ép ekkor toppan be a szobába a vén Csoszogó, a ki dicsérni kezdi, hogy
az én feleségem ilyen jó, olyan jó kenyér-sütő. Erre én dühbe jöttem s a
kezemben levő forró kenyeret ugy vágtam a Csoszogó fejéhez, hogy most is
kopasz tőle.
– Adjon Isten jó napot fölségednek!
De a király bezzeg nem mondta rá a fogadj Istent, hanem azt az öreg
embert megfogatta, vasra verette s a legmélyebb tömlöcz fenekére
vettette, – Tilinkót pedig bőrzsákba köttette s két hajdunak kiadta a
parancsolatot, hogy ezt a bőrzsákot rögtön vessék a Sajóba.
A hajduk sem voltak restek, a bőrzsákot saroglyára tették s vitték a
Sajó felé; – útközben azonban egy korcsma mellett mentek el, hol mindig
megállottak egy pohár borra. Most is azonképen cselekedtek; ő kigyelmök
szépen beballagtak a korcsmába, Tilinkót pedig a bőrzsákban ott hagyták
a korcsma-ajtó előtt.
Most Tilinkó, hogy magára maradt, a praktikához fogott ilyeténképen:
utcza-hosszat, torka szakadtából elkezdett kiabálni:
– Jaj, nem akarok lenni Budán biró; jaj, nem akarok lenni Budán biró!
Egy gulyás ép arra terelte a nyáját, meghallja, hogy mit kiabál ott egy
ember, odamegyen hozzá, kioldozza a zsák száját s azt kérdi Tilinkótól:
– Hát atyafi, mért nem akarsz Budán biró lenni?
– Csak azért atyámfia, mert se irni, se olvasni nem tudok.
– Ha csak az a baj, azon könnyen segithetünk, hisz én irástudó számadó
vagyok.
– No, csak izibe bújj bele ebbe a zsákba, majd én bekötöm a száját s
aztán én tőlem lehetsz biró Budán.
Itt a számadó-gulyás belebújt a bőrzsákba, Tilinkó pedig bekötvén a zsák
száját, szépen odább terelte a gulyát.
A két hajdu aztán kijött a korcsmából, fölvették a saroglyát s mikor a
Sajóhoz értek, az egyik megfogta a zsák alsó végét, a másik pedig a
felsőt s szépen belóditották a vizbe.
Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, Tilinkóra ép
szemközt jön a király, ki azt kérdi tőle:
– Hát te ördöngös Tilinkó, hol veszed itt magad s honnan hajtod azt a
gulyát?
– A Sajó fenekéről.
– Van-e még ott több is?
– De van ám, csak ki kellene hajtani.
– Nem mutatnád meg, hogy melyik felén vetettek be a Sajóba?
– Dehogy nem, dehogy nem; hanem farka van a dolognak, mert nem elég ám
csak hibele-hóbele Balázs, lovat ad Isten-módjára beleugorni a vizbe,
mert sohse menne le az ember a fenekére, pedig ott legelésznek ám a
szebbnél szebb gulyák, hanem kolonczul ötven fontos követ kell az ember
nyakába kötni.
A király erre is ráállott, csakhogy oly szép gulyája lehessen, mint
Tilinkóé, ez pedig, mikor már a nyakába volt kötve az ötven fontos
koloncz, a legmélyebb vizet jelelte ki, hogy ott ugorjék be.
Be is ugrott a király, de biz az sohse látta többé Isten verőfényes
napját, hanem hal-étek lett belőle.
Most már az volt a kérdés, hogy kit válaszszanak királynak? kit egyebet,
mint Tilinkót?! hisz a fele királyság ugyis az ővé volt, felét pedig
elnyerte azáltal, hogy a vizben megboldogult király özvegyét elvette
feleségül.
Aztán lakzit laktak. A lakodalomban én is ott voltam, de hogy legyen mit
a fogunk alá rakni, ráraktam a szekérre 4 ökröt, befogtam 6 zsák szemen
szedett tiszta buzát s elvittem a malomba. Hogy ideértem, felöntöttem a
garatra a 4 ökröt s ekkor azt gondoltam, hogy kukoriczát őrlök, hát
pedig babot. De hogy madárhús is legyen a lakodalomban, mig a lisztem
lejárt, kiszaladtam az erdőre seregélyfiakat szedni. Találtam is egy
odút, beledugtam a kezemet, de az nem fért bele, beledugtam aztán a
fejemet, az belefért, de benn is rekedt. Most mi tevő legyek, kaptam a
lelkét, ott hagytam a fejemet, haza szaladtam baltáért, hogy majd
kivágom az odút! Elhoztam a baltát, kivágtam az odút, kivettem a fejemet
s a helyére tettem. Ha nem hiszik kigyelmetek, hát kételkedjenek. Aztán
elszedtem a fiók seregélyeket, madzagra kötöttem s a kebelembe raktam;
de uramfia, a seregély fiak elszálltak velem, egyszer egy nagy folyóviz
felett repülök, melynek a partján ép asszonyok mostak, kik, midőn
megláttak engem, elkiáltották magukat: „Ó bé, de nagy madár!“ Én meg ugy
értettem: „Oldjam meg a gatyám.“ Megoldtam a gatyámat, a seregélyfiak
elszálltak, én meg beleczuppantam a Dunába. Egy nagy ebadta bunkós bot
volt a kezemben, melylyel a Dunában levő sok halat mind kihajtottam egy
parton álló meztelen czigánygyermek ingébe. Ezalatt megőrlették a
lisztemet, hazavittem s megmondtam a feleségemnek, hogy süssön ebből a
király-lisztből fehér kenyeret, ő meg oly fekete csermolyás kenyeret
sütött, hogy a kutya sem ette volna meg. Káromkodom s szidom a lelkét.
Ép ekkor toppan be a szobába a vén Csoszogó, a ki dicsérni kezdi, hogy
az én feleségem ilyen jó, olyan jó kenyér-sütő. Erre én dühbe jöttem s a
kezemben levő forró kenyeret ugy vágtam a Csoszogó fejéhez, hogy most is
kopasz tőle.
You have read 1 text from Hungarian literature.
- Parts
- Sajóvölgyi eredeti népmesék (2. kötet) - 1Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4177Total number of unique words is 110936.1 of words are in the 2000 most common words49.3 of words are in the 5000 most common words54.9 of words are in the 8000 most common words
- Sajóvölgyi eredeti népmesék (2. kötet) - 2Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4439Total number of unique words is 129134.4 of words are in the 2000 most common words45.8 of words are in the 5000 most common words51.7 of words are in the 8000 most common words
- Sajóvölgyi eredeti népmesék (2. kötet) - 3Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4348Total number of unique words is 127134.1 of words are in the 2000 most common words45.8 of words are in the 5000 most common words52.3 of words are in the 8000 most common words
- Sajóvölgyi eredeti népmesék (2. kötet) - 4Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4508Total number of unique words is 166432.8 of words are in the 2000 most common words45.6 of words are in the 5000 most common words51.7 of words are in the 8000 most common words
- Sajóvölgyi eredeti népmesék (2. kötet) - 5Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4476Total number of unique words is 153835.4 of words are in the 2000 most common words47.4 of words are in the 5000 most common words54.0 of words are in the 8000 most common words
- Sajóvölgyi eredeti népmesék (2. kötet) - 6Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4431Total number of unique words is 148935.5 of words are in the 2000 most common words48.7 of words are in the 5000 most common words55.7 of words are in the 8000 most common words
- Sajóvölgyi eredeti népmesék (2. kötet) - 7Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 728Total number of unique words is 41644.0 of words are in the 2000 most common words53.7 of words are in the 5000 most common words57.9 of words are in the 8000 most common words