Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet) - 03

Total number of words is 3347
Total number of unique words is 1862
22.1 of words are in the 2000 most common words
31.3 of words are in the 5000 most common words
36.6 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
Rohana törökre; ottan merészséggel
Bátorítá népét, hogy az ellenséggel
Erőssen vínának véle törökekkel.
Az ő rohanását törökek serege
El nem szenvedheté Alibégnek népe;
De nagy gyorsasággal ottan visszatére –
Az bégnek hirével hogy ez dolog lönne.
Bég négy szép sereget egyszersmind indítta,
Kivel vajda népét földre lerontaná;
Derék viadaltól az hadnak két szárnya
Ám ottan megszünék, had középre szálla.
Az egész sokaság mind középre futa,
Röttenetességgel egymással ott viva;
Hat sebekkel akkor István vajda
Lovával egyemben megsebhetett[50] vala.
Itt az magyarokat török közben fogá:
Azért az viadal itt igen nagy vala,
Pogán törökekben számtalan meghala –
Kiknek ő helyekbe meg más sereg álla.
Azonközben pedig, hogy itt harczolnának,
És mind a két félben sokan hullanának:
Nagy-sok jó vitézek a Kinizsi Pállal
Vég-Temesvár felől jőnek gyorsasággal.
Az jó Kinizsi Pál nagy-szép seregekkel
Erdélybe beére alföldi hősekkel;
Mihelyen meglátá hogy az ellenséggel
Jó Báthori István vína merészséggel:
Jézust kiáltata, – törökre indula,
Oly nagy sebességgel reájok rohana,
Hátol törökeket kegyetlenül vágja,
Számtalan töröket gyorsan lehullata.
Török önmagában már elhitte vala
Hogy a magyarokat ő ott mind levágja,
És az győzedelem ő nálla maradna:
De mihelyen hátol Kinizsi Pált látá
Ali bég azonnal ott megröttent vala –
Mert jó vitézségét Pálnak tudja vala;
Ottan törökeknek serege megbomla,
És az ő sok számok küssebbedik vala.
A Kinizsi Pál vala itt szintén ollyan
Mint sivó, ordító, kegyetlen oroszlán;
Valahová téröl: hátat ád a pogán –
Két élestőr vala neki az oldalán.
Igen serény vala ő minden dolgában,
Telhetetlen, pogán-vére ontásában;
Oly nagy rikoltással ő vala a hadban:
Hogy megröttenének pogánok táborban.
Legottan Kinizsi Pál eszében vövé
Hogy a diadalom lönne keresztyéneké,
Kezde szágoldani István vajda felé –
Ellenség előtte álla ott kétfelé.
Vajda seregéhez hogy már jutott vala,
Felszóval kiálta, és ekképpen szóla:
„Szerető szomszédom, jó Báthori István!
Felelj meg énnekem: vagyok Kinizsi Pál!
Valahon te most vagy, jelents meg énnekem –
Ez a Kinizsi: elgyöve! azvagy jelents meg énnekem[51]:
Ez a Kinizsi, kinek a te élted
Nagy vigasságára volt mindenkor élted.“
– Inkább ellenségnek eltágulásából
Hogynem Kinizsinek ő kiáltásából
Vajda ám eszébe vövé harczolásból
Hogy Kinizsi jelen volna viadalban.
Noha sok sebekkel (vajda) bágyadt vala,
Mindazáltal testek közzül igy szól vala:
„Szerető szomszédom, imhol vagyok!“ – monda –
Ottan vajda mellé Kinizsi indula.
Vajda környül töröket leverte,
Az néppel vajdát haláltól megmenté,
Nagy-szép intésekkel népet erősíté –
Arczról törökökre megtéríté.
Veszedelmet török hogy kétfelől érté:
Ottan ő seregét az hegyre téríté,
Hogy megmaradhatna hegyen, ő azt vélé –
És a prédás tábort ottan elfelejté.
Futnak nagy-erőssen törökek az hegyre,
Utánok magyarok, vágják őket földre;
Vitéz magyaroknak az Isten téríte
Ékes diadalmat, gazdag nyereséggel…
Mind egész nap őket erőssen kergeték,
Hegyen, völgyen, erdőn, sikon igen ölék,
Mindenfelé pogánt ők el-kiszéleszték –
Ekképpen magyarok pogánt ott megverték.
Sok számtalan török csak az hegyen vesze,
Egész harmadnapig, kiket a föld népe
Tétova kergete, gyakor helyen öle –
Sokat búdosásban éhség megemészte.
Csak keveset bennek elfogtanak vala,
Kikre törökek közt nagy tekintet vala,
Kiknek saczczolása[52] sokat teszen vala –
A többit mind földre ők levágták vala.
Alibég ruháját változtatja vala,
Egy pásztorhoz hegyben gyorsan bément vala,
Annak kunyhajában az éjjel hált vala,
Reggel jó lovára ő felfordult vala.
Monda a pásztornak: menj el gyorsasággal,
Báthori Istvánnak a Kinizsi Pállal
Mondd meg, hogy az éjjel te gazdája voltál
Vitéz Alibégnek te jól gazdálkodtál!
Ottan az Alibég onnét elszágolda,
Haláltól, fogságtól ő megszabadula,
Törökországban ő maga bészágulda
Mezítelen elszaladván béfuta –
De minden ereje Erdélyben marada.
Mihelt törökeket magyarok levágák:
Ottan jó lovakat táborra fordíták,
A török táborát azontol eldullák,
Kazdag[53] nyereséggel ott megrakodának.
Mindjárt az foglyokat ott ők elódozák,
Nagy rabságtól őket is megszabadíták,
Kikkel egyetemben Istennek nagy hálát
Adának vitézek, egymásnak vígadnak.
Azután mindnyájan vitézek gyülének
Az harcznak helyére ottan ők menének;
Urak vitézekkel igen örülének,
Elvégezék, hogy ott vacsorát önnének.
Mert már (setét) estve vala a táborban
Nem mehetnek vala onnét napvilágban,
Azért a testeken oly nagy vigassággal
Asztalt teríttete vitéz Kinizsi Pál.
Ellenségnek teste sürőn fekszik vala,
Mind az egész mezőn oly nagy-gyakor vala,
Hogy egyik holttesttől elhághattál volna
Másikra tizenhat futamatnyi földen…
Ott azért ételhöz vitézek mindnyájan
Letelepedének nagy háláadással,
Ellenség-testeken ülnek vigassággal,
Újítják testeket étellel itallal.
Örömekben hősek isznak az jó borban
Nagy-szép énekeket ő lakodalmokban[54]
Mondnak, és beszélik: eleink az hadban
Miként ellenséggel víttak viadalban.
Hősek jobban-jobban az jó borban innia
Kezdének fegyverben szép tánczokat járni,
Egyszersmind hangosan igen kiáltani
Kezdék ott a méhsert szépen betölteni.
Nagy-szépen a hősek lakozván vigadnak
Külemb-külemb játékot köztek indítnak,
Nagy fegyveres tánczot mezőben ők járnak
Élteket Istentől kérik az uraknak.
Vitéz Kinizsi Pált az hősek ott kérék,
Hogy ő is tánczolna urakkal, őt inték,
Megfogadá vitéz uraknak kérését –
Ottan ő előttek Kinizsi felugrék.
Egy nagy török testet azontul[55] ragada
Az ő fogaival földről felharapá
Vitéz kezeivel csak hozzá sem nyula –
Avval egy szép tánczot urak előtt jára.
Kik ez dolgot láták: erősen csodálák
Erős Herculeshez Kinizsit hasonllák,
Némelyek Sámsonhoz hasonlónak mondák, –
Dicsérék vitézek látván az ő dolgát.
Örömekben hősek az egész étczaka
Csak egy mákszömnyét is nem aludtak vala;
Reggel seregével két úr indult vala –
Gyula-Fejérvárban vigan mentek vala.
Onnét ők küldének másnap nagy-sok népet
Kik megszámlálnájak társoknak testeket,
És eltemetnéjek mind egyiglen őket:
Vadak-madaroknak hagynák törököket.
Népek oda-jutván megszámlálták vala,
Magyart törökektől külen rakták vala;
Magyarok hadából nyolczezer nép hala:
Pogánból mezőben harminczezer vala.
A nélkűl[56] az hegyen, völgyen, és erdőben
Számtalan sok török vesze kergetésben.
Lelének azután az Maros vizében
Kétezer oláhot, szászszal egyetemben.
A kik magyaroknak pártjokon valának:
Azoknak népektől sirok ásatának,
És föld köbelében béhomlíttatának –
Ellenség testeket hagyják az vadaknak.
– Jó Báthori István és az Kinizsi Pál
Ekképen vivának meg a pogánokkal
Bőv Kenyérmezején az Erdélyországban,
Az böjtelő hónak tizenöted napján.
Ezek után vajda egy szép kápolnácskát
Ütközetnek helyén csináltatott vala,
Önnen-költségével épüttetett vala:
Kit emléközetre őutánna hagya.
Budában királynak ez hogy hirével lőn:
Nagy dicséreteket király Istennek tőn –
Hogy ki diadalmat pogán törökeken
Gyakran magyaroknak ád ellenségeken.
– Ekképen az Isten a mü eleünket
Igazgatta régen mü nemzetségünket;
Csak bizzunk ő benne, ő most is bir münket:
Megrontja bizonynyal mü ellenségünket!
Támaszszon az Isten most is oly urakat
Kik által megrontsa mind a pogánokat,
És megszabadítsa a benne bizókat –
Kezünkbe megadja a mü országunkat!…
– Ezeket versekben a ki berendelte[57]
Temesvári István deák az ő neve,
Hogy Telegden laknék scholamesterségben
Ezerötszáz hatvankilencz esztendőben.
* * *
Jegyzet. Ez igen becses költészeti s történeti ereklye eredetileg a
Heltai Gáspár által Kolozsvártt 1574-ben kiadott „Cancionalé, az az
históriás énekeskönyv“-ben létezik e czim alatt: „A kenyérmezői
história, mint adta az Isten a diadalmot Báthori István vajdának a
törökök ellen. Temesváry István.“ E könyvnek csak egyetlen teljes
példánya létezik immár az egykori gr. Ráday-féle, most pesti ref.
főiskolai könyvtárban. – Közlésem a nem rég elhúnyt tudós dr. Ötvös
Ágoston kézirati másolata után való. E kézirat a gyula-fejérvári
Batthyányi-könyvtárban őriztetik.
T. K.

PROTESTÁNSOK ÜLDÖZÉSÉRŐL.
(Töredék „Szent-János Martyromságáról“ szerzett hosszabb ének végéből.)
– A XVI-ik századból. –
. . . . . . . . . .
Elvételét az Szent-János fejének
Meghallátok Krisztus hopmesterének,[58]
Egy leánzó lén oka veszésének
Ily jámbornak ő feje vételének.
Lettek most sok Jánosok ez világra
Kik igazgattatnak az boldogságra:
De kevésnek most arra kivánsága –
Azért rajtunk Istennek nagy haragja.
Igen valljuk körösztyénnek magunkat,
Jónak mondjuk szentek tanításokat,
De nem szenvedhetjük ő mondásokat
Mikor reánk szólnak bizonságokat!
Tömlöczözik most az Krisztus hiveit
Mint régen az zsidók prédikátorit;
Krisztusnak drágalátos prófétáit
Nem hallgatják az Istennek mondásit.
Az Krisztust mint Júdás ugyan árulják –
Sőt Júdásnak ócsobban űk eladják,
Mert csak három pénzen is ők eladják,
Kik az ő hiveit igen káromlják.
Csélcsapoknak mostan kenyerek vagyon
Miseüvöltőknek kenyerek vagyon,
Kitül nem sokasulhatnak világon –
Inkább akarják hogy lölkök vigadjon.
. . . . . . . . . .
(A következő levelet valamely barbar kéz kitépte.)
* * *
Csoma-codex. Nagy kár, hogy a költemény vége, a mi legérdekesebb szokott
lenni, hiányzik. Egy egész levél ki van szakítva.
T. K.

ÜLDÖZÖTT PROTESTÁNSOK ÉNEKE.
– A XVI-ik századból. –
Óh mint keseregnek most az körösztyének:
Nincsen ő nekiek semmi békességek –
Mert elhatalmaztak az sok hitetlenek.
Kik az Jézus Krisztust el nem szenvedhetik,
És az ő székiből őtet el levetik,
Az ő érdömében hitöket nem vetik.
Egy felől környűlünk az szent érdemesek,
Más felől környűlünk idegen nemzetek
Kiknek az Krisztusnak szolgái: nevetség!
Szidalmazzák ezek az Krisztusnak nevét,
Nem külömben tartják mint eretnekeket
Az kik az Krisztusban vetötték hitöket.
Ne hagyj azért minket te hatalmas Isten –
Mert az te népednek nincsen segítsége,
Nincs oltalmazója, nincsen fejedelme!
Hogy megismerhesse Krisztusnak egyháza:
Hogy csak te vagy neki kegyelmes Istene,
És minden árváknak kegyes táplálója!
Dicsértessél Atya, mindenható Isten,
És az te Szent Fiad véled egyetemben,
Az Szent Lélek-Isten örökkön örökké!
* * *
A Csoma István által 1638-ban összeirott codexből, mely többnyire XVI-ik
századbeli énekeket tartalmaz.
T. K.

PROTESTÁNS MAGYAROK FOHÁSZA ISTENHEZ, JÓ FEJEDELEMÉRT.
– A XVI-ik század végéről, vagy a XVII-ik elejéről. –
Tekints reánk Ur Isten mi nyomoruságinkban,
Mert tenálad nélkül ez gyarló világban
Vagyunk csak árvaságban.
Elfogytanak Ur Isten az jámbor fejedelmek,
Nincs gondviselője nyomorult népednek,
Oltalma seregednek.
Az kik köztünk Ur Isten, mondatnak pásztoroknak:
Csak szinét viselik ő hivataljoknak, –
Tégedet elhagytanak.
Uralkodik Ur Isten köztünk minden hamisság:
Mert az tiszttartóknak kedves csak az birság –
Távul ment az igazság.
Azért hozzád kiáltunk – Ur Isten, légy oltalmunk,
Légy pásztorunk nekünk, légy erős hadnagyunk,
Légy mindenben oltalmunk!
Adj minekünk Ur Isten, jámbor gondviselőket,
Adj körösztyén és istenfélő birákat,
Adj jámbor polgárokat!
Adj ollyakat Ur Isten, kik téged szeressenek,
Mind az két táblának kik őrzői lesznek,
Reá gondot viselnek.
Adj ollyakat Ur Isten, kik templomra, scholára[59]
Főgondot viselnek jámbor tanitókra
Az te hiv szolgáidra!
Adj minekünk Ur Isten értelmes férfiakat
Kik bölcsen, eszössen viseljék magokat,
Jól rendöljék dolgokat.
Ne adj nekünk Ur Isten, gyermek-fejedelmeket
Puha asszonyi-ember természetüeket,[60]
És gyermekeszüeket.[61]
Adj minekünk Ur Isten, igazságszeretőket
Kik nem néznek ebben semmi személyöket,
Semmi barátságokat.
Adj ollyakat Ur Isten, kik szép ékes beszéddel
Mindent végezzenek Isten szerént renddel,
Ekössen szólló nyelvvel.
Adj ollyakat Ur Isten, az kik szent életűek:
Förtelmes bűnökben el nem merüljenek –
De jó példa légyenek!
Ne légyenek, Ur Isten, tobzódók, részegesek,
Rút, undok paráznák, haraggal teljesek,
Iregyek, kegyetlenek.[62]
Az kiket-adsz Ur Isten, pusztán őket ne hagyjad:
Az te Szent Lölköddel szépen fölruházzad,
Sok jóval koronázzad!
Adj őnekik Ur Isten, mennyei bölcsességet,
Adj őnekik lelki erőt, igaz hitet,
Adj észt, elmét, tanácsot!
Birjad nekik Ur Isten szivöket, elméjöket,
Hogy mindenben követhessék Fölségedet,
És az te törvényedet.
Vezéreljed Ur Isten őket az igazságra:
Hogy ne véthessenek ő hivataljokban, –
Hiven járjanak abban!
Adj őnekik Ur Isten békességes esztendőt,
Adj hosszu életet – nagy jó egészséget,
Adj kedves csendességet!
Engedd nekik, Ur Isten, légyen kedves személyek,
Az fejedelmek közt légyen tisztességek,
Böcsületes beszédek.[63]
Lágyíts hozzánk Ur Isten az fejedelmeket is:
Ne légyenek nekünk Pharahóink ők is, –
Téged féljenek ők is.
Adj oly szivet Ur Isten, hogy nekik engedhessünk,
Hogy zúgódás nekűl nekik szolgálhassunk,
Értök könyöröghessünk!
Add meg nekünk Ur Isten az te Szent Fiadért
Az mi közbenjáró Jézus Krisztusunkért,
Az ő szent érdeméért!
Dicsértessél Ur Isten – te Szent Fiaddal mennyben
És te Szent Lölköddel tűlünk, egyetemben,
Most és örökké, Ámen.
* * *
A protestáns jellegü Csoma-codexből.

TÖRÖKÖK ELLEN HADAKOZÓ MAGYAR VITÉZEK FOHÁSZA.
– A XVI-ik vagy XVII-ik századból. –
Panaszát Ur Isten mi szegény hazánknak
Hallgasd meg siralmát jó Magyarországnak!
Légy szabaditója romlott házainknak,[64]
Sok szegény árváknak, kik hozzád kiáltnak.
Az te népeidet hatalmas Ur Isten
Tarts meg az hitetlen nemzetségek ellen,
És tedd szerencséssé ellenségid ellen
Kik most dühödtenek szegény hazánk ellen.
Vedd hozzád Ur Isten sok kiáltásinkat,
Az te Szent Fiadért oltalmazd utunkat,
Ne nézzed Ur Isten nékünk mivoltunkat:
Hanem Szent Fiadat kikért bocsátottad.
Látod nagy Ur Isten mi nagy inségünket
Idegenek miatt való esetünket,
Mentsd ki jó Istenünk az mi nemzetünket,
Az hitetleneknek ronts meg erejeket.
Vagyunk Uram Isten nagy nyomorúságban,
Az pogányok miatt nagy sok siralomban;
Kik az te nevedért forgunk mostan hadban:
Szegény néped mellett támadj fel hadunkban!
Segélj meg Ur Isten dühösségek ellen,
Támadj fel mellettünk, ő hatalmok ellen;
Titkolt tanácsokat tölcs[65] fejekre Isten
Hogy te szent nevedet ismérjék meg Isten.
Hatalmas bölcs Isten te indításodat
Vidd véghez mibennünk elkezdett dolgunkat,
Az te Szent Fiadért igyöket igazgasd –
Az kik szent nevedben köték fel kardjokat.
Örök, mindenható, kegyelmes Ur Isten
Szentölt vitézekkel hadban voltál régen:
Légy jelen, könyörgünk, mostan azok ellen
Az kik káromkodnak istenséged ellen!
Győzhetetlen Isten, hatalmasságodat
Terjeszd ki reájok te sújtó karodat;
Az pogány népeknek ronts meg hatalmokat,
Az kik csak csufolják az te Szent Fiadat.
Igaz, áldott Isten könyörülj mirajtunk,
Kik te szent nevednek oltalmáért vivunk,
Az tűled vött hitért és nevedért bajlunk,
Hazánkért, árvákért, özvegyekért vivunk.
Egész életünknek minden idejében
Dicsérjünk mindnyájan szent gyülekezetben,
Magasztaljuk neved szent éneklésekben –
Örök Isten, csak légy velünk mi igyünkben!
* * *
Szencsey György dalkönyvéből; a versből valami még hiányzik, mert utolsó
strophánk után e sor olvasható:
„Evangéliomnak prédikáltatása“
a következő levél kiszakadt.
T. K.

KÁTAI MIHÁLY SÍRFELIRATA.
– 1606. –
Én Kátai Mihály világnak nagy példa
Az Epicurusnak voltam tanitványa,
Sardanapálusnak követője s társa,
Bachusnak, Vénusnak, Voluptasnak fia.
Az Istennek nevét nyilván káromlottam,
Mulandó jószágért hitem megtagadtam,
Ellenségnek hazám s nemzetem eladtam –
Velem jól tett uram méreggel itattam.
Az élő Istennek olvastam könyvéből
Hogy ha ki elhinné[66] magát, haragjából
Nyakra-főre jőne le az uraságból:
De ezt csak gúnyoltam nagy kevélységemből.
Azért mindezt világ rajtam tapasztalja:
Hogy szent s igaz légyen az Istennek szava;
A mit érdemlettem ihol azt megadta:
Itt nyugszom, vagdalva diribről-darabra!
* * *
Kátai Mihály Bocskai István erdélyi fejedelem kanczellárja, urát az
egykoruak tanusága szerént megmérgezte, s ezért elébb börtönbe
vettetvén, Bocskai feldühödt hajdu-hadai által a kassai piaczon
izré-porrá vagdaltatott – A jelen költemény csakugyan fel volt-e vésve
sirkövére? nem tudom; én a Ráday-levéltár LV-ik codexe után közlöm, a
hol ezen czim alatt áll: „Epitaphium Micháelis Kátai, Cancellárii
Stephani Bocskai Principis, qui Principem dictum veneno extinguens, ab
Hajdonibus et militibus propter hoc scelus post mortem Principis
frustratim concisus est.“
T. K.

NAGY PÉTER BÖRTÖN-ÉNEKE.
Sárvárott, 1606-ban.
Engem az szerencse mast próbára vetett
Sima tengölyérül nyakra leeresztett,
Világ csudájára vélem, hogy engem tett –
Ily veszedelemre engemet eresztett.
Nincsen ez világon oly jó bölcs katona
Az ki gonosz társhoz önnönmagát adja,
Hogy sok elvett prédát ő ki nem okádna –
Végre gyalázattal világbul kimulna.
Nem szánja szegénynek, gazdagnak marháját,
Gyakorta megássa koldúsnak is házát,
Soha nem kéméli az urak majorját, –
Tolvaj megkerüli polgár istállóját.
Azonban azt tudja, hogy szerencse dolga:
Utána futva megy undok gyalázatja;
Bujdosás ő dolga, maga is jól tudja –
De sok latorságát ő el nem hagyhatja.
Gondolom, én valék ilyen állapotban,
Erős, gyors, fiatal, ifjúi voltomban,
Csintalan, nedénges minden útaimban –
Enyveskezü valék széjjelbujdostomban.
Jaj gonosz szerencse miért csalál engem?!
Ugyan megbódítád én ifjúi elmém;
Csak ez darab földet szüntelen kerültem:
Azonban tömlöczbe heverésben estem.
Pironkodhatom már, hogy ily gyalázatban
Egynihány nap éltem az vörös toronyban;
Látom senki sem szán, vagyok ily nagy búban –
Bűneimért lészek már nagyobb kinokban.
Engem ez világon tartnak főtolvajnak,
Tudom hogy mondanak huzónak-vonyónak,
Minden tolvajoknak hires gazdájának –
Vélem, hogy utánam főebbek támadnak.
Törvényre vonának sok jó főemberek,
Előszólítanak ime látom ezek;
Iminnend-amonnand sok levél érkezik –
Kiért az én szivem nagy bánatban esik.
Engem itélének hóhér fegyverére,
Azután testemet sárvári kerékre;
Magam is jól tudom, méltó vagyok erre…
Isten, viselj gondot én szegény lölkömre!
Régi jó barátim kérlek az Istenért
Jámborul éljetek az Jézus nevéért!
Kik prédát szerettek, nyilván elhigyjétek:
Kerékre, pallosra, kötélre szert tesztek!
Siralmas óhajtást néked Uram! nyújtok,
Tudom hogy különben én meg nem újulok;
Országodban veled vígadozni fogok –
Mikor szemed előtt arczul leborulok.
Sörkenj föl én lölköm, az Úr veled vagyon!
Énekölj én lölköm az Úr előtt nagyon,
Hogy könyörgésedre dicsőséget adjon,
Téged országában hamar bébocsásson.
Zokog az én lölköm számtalan bűnömért:
Mint tolvaj keresztfán undok vétkeiért;
Uram téged kérlek az te érdemedért:
Ne vess az pokolra förtelmességemért!
Itt vetettél engem, tudom gyalázatra,
Tagjaimat adád különbféle kinra:
Nem félek haláltul, bátran megyek arra –
Nyakamat kinyújtom hóhér pallosára.
Légyen nagy dicsőség neked óh Jehova
Tengernek, és mennynek, földnek drága Ura,
Az ki gondot visel szegény szolgájára:
Lölkömet is ne vesd pokolnak kinjára!
Igazán megmondom: az ki jámborul él
Sem mezőn, városon, falun – sohul sem fél;
Istennek áldása röpül reá mennybül –
Holta után aztán örökkén Úrral él.
Férfiak, asszonyok, szüzek szép virágok,
Széjjel imitt-amott ti az kik bujdostok,
Bölcsőben feküvő gyönge liliomok:
Az Jézus nevéért ti megbocsássatok!
Isten oltalmazzon titeket ezektül!
Mert én nem függöttem soha az vénektül;
El ne szakadjatok Isten igéjétül,
Tanácsot kérjetek csak az Szent Lélektül.
– Ezeket leirám keserüségemben,
Sárvári tömlöczben vagyok könyörgésben,
Az egy ezer hatszáz és hat esztendőben
Az bőjtmás havának második hetében.
Nagy Péter én nevem, versfejek mutatják,
Én életem renddel előtökben adják;
Valakik magokat rosz életre adják –
Gonoszul elvesznek, magok is jól tudják.
* * *
(Szencsey György dalkönyve.)

BETHLEN GÁBOR.
(„Gabriel Princeps Transsylvaniae.“)
– A XVII-ik század első feléből. –
Az magyar nemzetnek
S az körösztyénségnek
Én vagyok Gedeona,
Sok fejedelmeknek
És minden rendeknek
Függ rám szeme világa:
Süveg emeléssel
Tisztességes füllel
Jámbor, nevemet hallja.
Astyáges régenten
Ágyában feküvén
Illyen álmot látott volt:
Hogy szép leányának
Mándane asszonynak
Ágyékából szőllő nőtt,
Kinek szép árnyéka
Egész Ázsiára
Messze földre elhatott.
Szivében félelmes
Astyáges álmátul
Igen is megrettene:
Hogy leánya fiát
Maga unokáját
Veszteni igyekeze,
Kit lám az nagy Isten
Jövendő üdőben
Királylyá helyheztette.
Ha Cyrus országát
Királyi hatalmát
Szőllőlugos példázta,
Ki az nagy Persiát
S mind az két Ázsiát
Árnyékával béfogta:
Igy születésemet
S nagy herczegségemet
Nem vakszerencse adta!
Dávidot az Isten
Nagy veszedelmekben
Kegyessen megtartotta,
Serény vitézséggel
Okos bölcsességgel
Ott megajándékozta,
Izráel országát
Saul koronáját
Lám végre neki adta.
Régi magyaroknak
Jeles királyoknak
Én is nyomdokit nyomom,
Hunyadi Jánosnak
Amaz nagy hadnagynak
Bátorságát én birom,
És az Attillának
Két élű pallosát
Oldalamon hordozom.
Egész napkeletnek,
Napnyugoti résznek
Félelmire én vagyok;
Az föld is megrendül
Sok fül hirrel csendül:
Ha trombitát fujatok, –
Sok diadalmakkal
Szerencsés csatákkal
Kit megbizonyíthatok.
Ferdinánd császárnak
Sok számú hadának
Sokszor gátot csináltam,
Tompérnak[67] Bucconak[68]
Sok német uraknak
Holtokig hadakoztam,
Kiknek halálával
Az nagy iga alól
Nemzetemet föloldtam.
Az Hunyadi Mátyást
Amaz magyar királyt
Az németek mint félték:
Az bécsi asszonyok
Siró gyermekjeket
Mátyással ijesztgették;
Engem sem kivánnak
Valakik karomnak
Erejét megismerték!
Emlékezetemre
S nagy dicséretemre
Az lészen az jutalmam:
Hogy királyi székben
Pozsonyi gyülésben
Közvox-úl választattam;[69]
Melyre én magamat
Minden érdem alatt
Ugyan nem méltóztattam.
Elég vala nekem:
Hogy vala érdemem
Az magyar koronára;
Nem akartam venni,
Fejembe tétetni
Másnak gyalázatjára;
Csak tartsa határát,
Ám viselje gondját –
Nincsen boszszuságomra!
De az közigazság,
Hitbéli szabadság
Igen nagyok előttem;
Melynek oltalmára –
Bosszuállására
Magamat lekötöttem.
Ha ki ellenem jár:
Mig életem fönnáll
Kardomat le nem tészem!
* * *
Nemz. muz. hung. oct. 69. „Sebes agynak késő sisak“ czimü XVII. századi
kéziratból, melynek nagyrésze latinból van forditva, de vannak benne
eredeti versek is, mint például a most leirt, továbbá a Tököli
haditanácsa.
T. K.

BETHLEN GÁBOR DIADAL-ÉNEKE.
1618–1629.
Eredeti czime:
„Betlehem Gábornak hálaadó éneke melyet irt az ő ellenségin vött
győzödelme után.“
Áldom Uramot
Ki meghallgatott
Az én könyörgésemben;
Hozzá fogadott,
Megoltalmazott
Minden veszedelmemben.
Én is azértan
Alázatossan,
Buzgóságossan,
E szent órában
Áldozom néki híven.
Mennyeieknek
És földieknek
Egyben-békéltetője:
Édes Jézusom
Kegyes királyom,
Szenteknek dicsősége –
Nyisd meg szivemet,
Oldd meg nyelvemet,
Adjad erődet –
Hogy jótétedet
Lelkem megköszönhesse!
Régi jóvoltod,
Irgalmasságod
Ma sem kissebbítéd meg,
Én hozzám penig
Mind ez ideig
Volt igen buzgó, s meleg:
Gyermekségemnek
Noha bűnei,
Ifjuságomnak
Éktelenségi
Ezt nem érdemlették meg.
Te jelen voltál
S rejám vigyáztál
Sok nyavalyáim között,
Kiben hitemnek
S reménységemnek
Kicsiny volta megtetszett;
De kegyelmesen
Bölcs igaz Isten
Rejám tekintvén,
Gondot viselvén –
Ezeknek jó vége lett.
Oltalmod alatt
Mind megmaradhat
A ki féli nevedet,
És ha egyedül
Nagy segitségül
Hivja szent Fölségedet:
Minden bizonynyal
Megtapasztalja,
És valósággal
Minden meglátja
Nagy kegyelmességedet.
Nincsen az égön.
Nincsen e földön
Nálad nélkül segítség:
Mert mindenekben
Tökéletessen
Csak tijéd a dicsőség.
Tetőled vagyon
Örvendezésem,
Tenéked méltó
Hogy most éntőlem
Adassék nagy tisztesség.
Örömest néked
A meddig élek
Szivem szerint szolgálok,
Noha előtted
Megvallom néked,
Igen nagy bűnös vagyok.
De halálodnak
Nagy érdeméért,
Igéretednek
Teljes voltáért
Hozzád bizvást járulok.
Rajtam Uristen
Tartsd meg végiglen
Ezen nagy jó kedvedet,
Ne taszitsd búra
Rút gyalázatra
Hozzád hajtott fejemet.
Ha tudatlanul
Eltévöledett
Háládatlanul
Bünben eséndett:
Mértéköljed vessződet!
Szentséges Atyám,
Édes Jehovám
Tőlem el ne távozzál;
Rút vétkeimmel
Sok bűneimmel
Tőlem hogy ne bántassál:
Szeretetedben
És félelmedben
A kegyességben,
Engem végiglen
Őrizni méltóztassál!
Ez jelenvaló
Gyorsan elfutó
Életünknek napjai
Tenálad tudva
És megszámlálva
Vadnak minden óráji.
Adjad, hogy szépen,
Tisztességesen,
Idvességesen
Légyenek bölcsen –
Essenek jó végei!
Boldogok éppen
A kik igédben
Valóban gyönyörködnek;
Nékem is adjad,
Hogy csak te róllad
Éneklésim légyenek!
Szent törvényedre,
Rendelésedre,
Hagyományidra,
Nagy csudáidra
Én szemeim nézzenek!
Édes feleim
Földi segédim
Engem ha elhadnak is:
Csak te légy velem
Édes Istenem:
Úgy nem félek semmit is!
Erős oszlopom
Te vagy oltalmom,
El nem hanyatlom –
Mert megtartatom
Még az halál völgyén is.
Tántorodástul
Botránkozástul
Tartóztasd lábaimat;
Az fegyhetetlen
Jámbor életben
Igazgasd útaimat,
Akaratomat
Akaratoddal,
Indulatimat
Indulatiddal – –
Egybenkössed dolgunkat!
Ekképpen szálljon
S rajtunk maradjon
Uram a te áldásod;
Mind életünkben
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet) - 04
  • Parts
  • Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet) - 01
    Total number of words is 3736
    Total number of unique words is 2040
    24.8 of words are in the 2000 most common words
    34.3 of words are in the 5000 most common words
    40.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet) - 02
    Total number of words is 3493
    Total number of unique words is 1722
    22.7 of words are in the 2000 most common words
    31.0 of words are in the 5000 most common words
    36.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet) - 03
    Total number of words is 3347
    Total number of unique words is 1862
    22.1 of words are in the 2000 most common words
    31.3 of words are in the 5000 most common words
    36.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet) - 04
    Total number of words is 3380
    Total number of unique words is 2046
    22.8 of words are in the 2000 most common words
    31.9 of words are in the 5000 most common words
    37.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet) - 05
    Total number of words is 3574
    Total number of unique words is 1948
    24.0 of words are in the 2000 most common words
    35.4 of words are in the 5000 most common words
    40.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet) - 06
    Total number of words is 3490
    Total number of unique words is 1956
    25.0 of words are in the 2000 most common words
    34.9 of words are in the 5000 most common words
    39.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet) - 07
    Total number of words is 3332
    Total number of unique words is 2000
    23.6 of words are in the 2000 most common words
    34.1 of words are in the 5000 most common words
    40.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet) - 08
    Total number of words is 3386
    Total number of unique words is 1933
    25.0 of words are in the 2000 most common words
    36.3 of words are in the 5000 most common words
    41.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet) - 09
    Total number of words is 3448
    Total number of unique words is 1829
    21.0 of words are in the 2000 most common words
    31.4 of words are in the 5000 most common words
    35.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet) - 10
    Total number of words is 3497
    Total number of unique words is 1889
    24.2 of words are in the 2000 most common words
    34.6 of words are in the 5000 most common words
    40.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1. kötet) - 11
    Total number of words is 277
    Total number of unique words is 206
    42.5 of words are in the 2000 most common words
    52.1 of words are in the 5000 most common words
    59.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.