Pusztai találkozás; Patak banya - 11

Total number of words is 4284
Total number of unique words is 2029
30.1 of words are in the 2000 most common words
41.7 of words are in the 5000 most common words
47.9 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
öreg ember? Matrona vagy hajadon? Egyik sem, hanem férfi, még pedig a
mint megmutatta, bátor férfi, a ki nem köszöni meg az ilyen védelmet. Az
én nézetem tehát az: Lőrincznek nincs joga lándsát törni Dombay nevében
s nem volt oka megsérteni Dávidot. Kötelessége visszavonni a sértést s
ez az ő jellemére nem fog homályt vonni.
– A mit mondottam, mondottam – szólt állhatatosan Lőrincz úr s felvette
a buzogányt.
– Végezzünk.
– Még nem. Hátra van még egy módja a kiegyenlítésnek. Ismétlem, nincs
joga Lőrincznek más férfi helyett elégtételt venni annak engedelme
nélkül. Még azt sem tudjuk, sértve érzi-e magát Dombay? Kérdezzük meg
hát őt magát, ha Ihárosi eljárására nézve egy értelemben van-e
Lőrinczczel? Ha igen: akkor végezzetek. Ha nem: akkor te Lőrincz ok
nélkül követted el a sértést és visszavonod.
– Ez esetben kész vagyok.
– És te Dávid elfogadod ezt az elégtételt?
– El.
– Mi tehát megyünk Dombayhoz Ábel bácsival.
– Felesleges lesz odafáradnotok, – szólt Dávid. – Én magammal hoztam, a
mire szükségetek van.
Kivette kebléből az irást és Mecsekinek nyújtotta.
– Olvasd.
Mecseki átvette és olvasta:
«......... Mely szerént én alólirott, minden kénszerítés vagy rábeszélés
nélkül, csupán szívemtől indíttatva kijelentem, hogy teljes tudatával
bírok azoknak az előzményeknek, melyek által Ihárosi Dávid úr az én
Kondorra jövetelemet eszközölte; továbbá, hogy én Ihárosi úrnak
eljárását nemcsak nem neheztelem, hanem épen ezért őt azon kevesek
egyikének tekintem, a kik által a Gondviselés boldogságomnak s
reményeimnek olyan alapjait vetette meg, melyeket semmi mással fel nem
cserélnék, melyekért nevezett úr iránt örök hálára vagyok kötelezve».
– Ha így van a dolog, – szólt Lőrincz úr könnyűlt kebellel, – akkor…
– Megállj, Lőrincz, még ne tedd le a buzogányt, mert rosszabb lesz, ha
újra föl kell venni. Gondolhatod, hogy Dombay nem úgy álmodta meg, hogy
ezt azt elismerést nekem kiadja. Én elmondtam neki mindent, és
bocsánatát kértem, úgy a mint a tiédet nem kérném soha. Természetesen
nem azért, hogy a párbajt megelőzzem, hanem egészen más okból, a mit
mindjárt meg fogsz tudni. Teljesen jóvá akartam tenni, a mit sorsán
rontottam s ez félig már sikerült. Most téged kérlek, fejezd be a másik
felét, azért azután beverhetjük egymás fejét. Én láttam, tegnapelőtt
este, hogy leányod sírva fakadt, a mint az én diplomácziám történetét
hallotta. Ebből azt következtettem, hogy Dína nem gyűlöli Dombayt s ha
lehetne, kész volna itt apját helyettesíteni a bosszúállásban. Én tehát
mielőtt idejöttem volna, megszámoltam az élettel, bizonyságom Dombaynál
letett végrendeletem; megszámoltam Dombayval, bizonyságom rá a
felolvasott elismervény; megszámoltam Dínával, bizonyságom rá egy szép
cseresnyegaly és annak a szárán egy piros köves gyűrű…
– Gyűrű? Micsoda gyűrű?
– A mit Dína küldött tőlem Dombaynak cserébe.
Lőrincz úr elámúlt. Nem azon, hogy míg ő a csatatéren várja ellenségét,
ez addig házát veszi ostrom alá s rabolja meg álnok praktikával. Nem. Az
jutott eszébe, hogy miért is adott ő ki a két derék kérőn? Miért is lett
ő Dombay lovagjává? Itt a világos ok. Hiszen tudta és akarata ellen úgy
megszerette azt az embert, hogy most, bár haragudni kellene, kéntelen
örülni a Dávid vallomásain.
– Nos tehát beszélj Ámbár Lőrincz. Visszavonod-e? – sürgeté Dávid.
– Nem vonom vissza, Dávid! – felelt Lőrincz úr, földhöz vágva a Chuntu
vezér reliquiáját. – Ismétlem, hogy te egy körmön font imposztor vagy.
Üssön meg a kő, most meg a leányomat tetted bolonddá.
Kezét nyújtotta Dávidnak, a mit az megrázott emberül.
– Hanem ha elkezdted, végezd is be. Mert én kimondom, hogy addig nem
megyek haza. Mit szól rá az asszony?
– Az ám. Ez nagy baj. Tudod mit? Arra valók a segédek, intézzék el ők.
Akkor a segédekhez fordult és hivatalos hangon utasította őket: «Csont
Ábel és Mecseki Tamás urak a szóban forgó ügyben követendő eljárás
megállapítása végett kiküldetnek az erdőbe. Véleményes javaslatuk még a
gyűlés tartama alatt beváratván.»
A küldöttség eltávozott, a két ellenfél pedig leheveredett a pázsitra
kiszívni a békepipát, egyik a dohányt, másik a taplót szolgáltatván a
béke művéhez.
A küldöttség visszatérvén, előterjesztette szóbeli jelentését, mely
szerint legtanácsosabb lesz testületileg jelenni meg az asszony előtt;
ebédre ott marasztaltatván lehető étvágygyal megdicsérni a gazasszonyi
erényeket; fekete kávé felé nyilvánosságra hozni a titkot, melynek
tolmácsául ott a helyszinén Mecseki úr ki is kiáltatik, mint ékesen
szóló férfi és az asszonyok nyelvén értő.
A négy lovag lassan léptetett hazafelé, mintha szeretnék, hogy minél
később érkezzenek meg. Mecseki úr a mondókájával van rendkívül
elfoglalva; Dávid úr izzad, mert ő a főbűnös, s csak az vigasztalja,
hogy még nagyobb bűnös is van nála, a ki leghátul bandukol. Így
sereg-vezetőnek Ábel úr marad, a kinek nincsenek öreg gondjai.
De csak a major bejáratáig. Ott megállítja lovát.
– Eredj elől Mecseki, te vagy a legszebb legény köztünk. Te légy a
caduceator.
Mecseki bátran előrerugtatott, de csak visszahőkölt, a mint Ámbárné
asszony bosszúálló alakja egy poroló seprűvel megjelent a tornáczon.
– Várom az urakat! Kerüljenek csak beljebb.
A négy bűnös szorongó kebellel sunnyogott a tornácz felé. Lesz most
kurucz-táncz. Azt hitték, hogy a buzogány-párbajnak vette neszét az
asszony. De csakhamar tapasztalták, hogy itt még nincs tudomás Chuntu és
Buthemer vitézekről.
– Dávid sógor pedig be ne lépjen, mert nem akarom, hogy a ház ránk
szakadjon. Mit keresett nálunk ma reggel?
– Én, kedves húgom? Egy pár szem cseresnyéért léptem be a kertedbe,
olyan szépen pirosodott ki az útra, nem állhattam meg, hogy ne
szakaszszak. Becsületemre, nem volt több egy kis galyacskánál. Hát már
azt is sajnálod?
– Szörnyűség az, a mi bolondokat elkövet velünk a sógor. (Ne tátsd a
szádat, te kormos, hanem lódulj a konyhába, koppaszd azt a libát.) Hanem
azt megmondom, hogy innét ki nem megy, míg vissza nem viszi a gyűrűt
annak, a kitől hozta… Dína, gyere ki Dína!
Dína előkerült összedugott kezekkel és kipirult orczákkal.
– Hol az a gyűrű?
– Itt van anyám nálam. – De kezeit nem vonta elő.
– Add ide…
Dína kénytelen volt elővonni a kis kezeit. Balközép újján volt a bűnjel,
csakhogy igen szoros; bármily könnyen forog, nem birja lehúzni.
– Ne vesződj vele lányom! – mondá Lőrincz úr. – Ha neked szép az a
gyűrű, hagyd ott, a hol van.
Dína apjához menekült az anyai feddőzés ellen. Az apa gyöngéden
eltakarta a keblére hajoló főt. «A te ifjúságodnak legyen vezére a te
Istened.»
Az asszony még tartotta magát. (Ne gondolják, hogy a lánya olyan
kivető.)
– Én nem bánom, de azt megmondom, hogy elmenjen innen; keressen magának
tisztességes ekklézsiát s nekem itt ne lévitáskodjanak.
– De kedves anyám! – védte a leány – én el nem hagyom a mi pusztánkat,
hogy esztendőben egyszer lássam az anyámat.
– Jó! Hát maradjatok itt. Lakjatok nálunk; fogjátok meg az ekeszarvát és
túrjátok a földet.
– De, kedves anyám, olyan gyönyörű kertünk lesz, hogyan hagyjuk el azt?
Meg azt a szép ákáczerdőt, a kit Ábel bácsi ültetett?
Ábel bácsit szívén találta a leány.
– Persze hogy én ültettem; tudtam én már akkor is, hogy kinek ültetem.
Ott laktok kettecskén, eszemadta. Én vagyok itt a főgondnok, papnak
papnénak én parancsolok, nem a te anyád.
– Lelketek rajta! – mondá Lőrinczné. – De hát szóljon már az a pap is
vagy mi! Hadd halljam; mert én ennek a Béliál fiának addig se hiszek,
míg egyet pislant.
– Ha csak az kell, kedves hugom, – felelt a Béliál fia s újra kengyelbe
lépett – hozom mindjárt vasba verve.
Egy óra mulva már ott volt Dombay, és az asztal körül sürgölődő Dínával
próbálgatták, hogyan venné ki magát, ha két nem-atyafi személy azt merné
egymásnak mondani: «te.»
*
Két hét múlva megjelenik az öreg esperes, a kit valami kiváló tisztre
méltóztattak a nagyravágyó szülék és a ki megáldja Dínát Isten nevében,
igaz szíve szerint, a nélkül, hogy Petőfiből avagy Tompából előlegesen
megleczkézné. Így aztán könnyű esküdni, gondolja magában az a fiatal
menyecske, a ki a templomszenteléskor olyan nagy czenzura után tehette
le a hitet.
Ott van az egész puszta minden Mámögje, Minekája és Kikőhúznyija. Az
ákáczerdőben hosszú asztalok vannak terítve.
Még néhány nappal is ezelőtt nagy meghasonlás volt a pusztában a miatt,
hogy Lőrincz úr maga akarta kitartani a lakodalmat. Természetesen csak
válogatott vendégek körében. Sikerült azonban Csont Ábel bölcseségének
más útra téríteni a jámbor örömapát, hogy ha papi familiába keveredett,
hát tartsa meg a rendet. A pap lakodalmát az ekkla tartja ki, honnét nem
maradhat el sem szolga, sem szabados. Ezért van jelen a puszta
apraja-nagyja. Pátróiné nagyasszony számos liba és pulyka árán
megvásárolja magának a házi-asszonyi méltóságot. A becsületes Dávid egy
hordó boron a pinczekezelést. Ábel úr ingyen jut a násznagyi tiszthez és
a menyasszony-tánczhoz, melyet el is jár olyan vidáman, hogy a könnyei
hullanak. Mecseki úr ugyanezen megtiszteltetést néhány ragyogó toaszttal
hálálja meg. Dávid úrnak elég volt a kezdeményezés és útegyengetés
dicsősége, a befejezés örömét másnak engedi át és semmi szerepet nem
vállal (mivel az egy pár birkába kerülne). A Mámögök és Minekák
letesznek jelszavukról s a «Mámög»-öt «Hogy volt»-tal cserélik föl a mai
alkalomra. Egyedül a Kikőhúznyiak maradnak meg következeteseknek, a mik
voltak s ha valamelyik akaratos leányzó húzatja magát a tánczra,
rákiáltanak a szemérmes legényre: «Ki kő húzni! Ne kiméld!»
*
És az az egészséges vállas úr ott a méhes előtt abban a porkabátban, a
kit évről-évre csalogatnak a fényesnél fényesebb egyházak, de a ki, –
egy tekintettel tanácsot kérve attól a kis karcsú toronytól, melyet ő
ültetett a szent hegyre; azoktól az árnyékozott serpentinektől,
melyeknek útját ő egyengette ki; azoktól a bokroktól és lugasoktól, a
melyeknek minden ágacskája az ő szemei előtt és az ő kezeinek melege
alatt fejlődött ki, – minden csalogatásra nem-et mond; de a ki nem
utasíthatja el magától azt a megtiszteltetést, melyben az egyházmegye
részesíti az által, hogy mindjárt előljáróban második aljegyzővé
választja: nemde, nem ugyanazon Dombay Máté-e, a ki évekkel ezelőtt azt
a kétségbeesett naplót megkezdette?
És nem Dínának neveztük-e mi régebben ezt a telt idomú, kökényszemű
asszonykát, a ki ime kegyetlen fenyegetődzéseket intéz egy fiatal
ákáczfa ellen, melynek ágai között valami gézengúz foglalt
megközelíthetetlen állást? A ki ime évről-évre pörbe száll Ámbár Lőrincz
úrral, hogy a konvencziószéna szűken van mérve és fekete is, azonkívül
sásas is, tehát erre ráadás jár, másik húsz petrencze és egy fias tehén,
meg három bárány. A szegény ember egész koldussá lesz, míg ki birja
fizetni a papját! A ki ime cseresnyeéréskor felkél a nappal és átmegy az
Ámbárék kertjébe, feláll egy gyalogszékre és megrabolja a cseresnyefát,
míg a fa alatt egy busa kis leányka, a kinek a füle tele van már aggatva
cseresnyefüggőkkel, türelmetlenül követeli a maga részét? Nem Dínának
neveztük ezt?
És nemde nem Csont Ábel, Mecseki Tamás, Ihárosi Dávid, Ámbár Lőrincz,
becsületes Dávid zsidó, Dámán atyafi, Talpárdi nagysága, éltes Mineka
stb. stb. uraknak neveztük-e mi azokat az urakat, a kik vasárnap
délutánonként az Ábel úr ákáczosát tisztelik meg látogatásukkal? Nem
ez-e az ő kaszinójuk? Nem itt pipázgatnak, nem itt beszélgetnek, nem itt
vitatkoznak, sőt oh botrány! nem itt savanyúvizezgetnek-é ők, a nélkül,
hogy a papnak terhére volnának vagy a papnénak, a ki maga is közéjük
telepszik néha a busájával? Nem itt ugratják-e Dávid urat az erkölcsi
támogatásért?
A mire Dávid úr azt mondja, nem kell őtet félteni, ott lesz ő, a hol
kell. Csak néha, midőn elborozgatnak, kivakkant annyit, hogy ő tőle
egyéb nem telik erkölcsi támogatásnál, mert neki két leánya van;
egyiknek Ámbár Dína a neve, a másikat úgy hívják, hogy kondori szent
ekklézsia. Bizonyság erre az a bizonyos végrendelet.



PATAK BANYA
(Szegény emberek tragédiája)


I.
Mikor az asszony túlhaladta már a hatvanat, kezd a korábbi neve kiveszni
a forgalomból és elkezdik egyszerűen csak _szülé_nek nevezni, vagy pedig
_banyá_nak. E két czím közűl a melyiket ráruházza a közvélemény, azt
viselnie, illetőleg tűrnie kell, mert ezt senki le nem veszi róla. És e
czímosztásban annyira választékos a közszokás, hogy a ki egyszer
_szülé_-vé lett, azt sohasem említi _banyá_nak, s viszont a _banyát_
sohasem mondja _szülé_nek, ha csak otromba hízelkedésből nem. Így Bárdos
István szomszédom éltes feleségét senki sem nevezi Bárdos Istvánné
asszonynak (az emberségtudó mesteren kívül, a ki ilyen tyúkászás által
akarja magát a predikátor rovására megkedveltetni) hanem egyszerűen
Bárdos szülének; viszont Csebres Mihály komám élemedett napaasszonyát
senki sem mondja néhai férje nevéről Mózsi Andrásnénak (még a mester
sem), hanem rövid úton a gazda nevéről Csebres _banyá_-nak.
Egészen különböző két lény: _szüle_ meg _banya_. Nincs a két név
viselőiben semmi közös erkölcs, mint magában a két névben nincs egy
közös betű.
A «_szüle_». Ez korábban kél a tehéncsordásnál, úgy hogy mire a
tehéncsordás tülkölni kezd, ő már akkorra nemcsak a teheneket megfejte,
hanem az udvart is kisöprögette. (A ház elejét az utczafelől nem, mivel
az a leány dolga; micsoda ház volna az, a hol leány nincs?) Egymásután
adja számon a pásztoroknak a jószágot, a tehenet, a borjúfélét; de az
utczaajtóban meg nem állapodik, csak mikor a kanász kezd hajtani. Mikor
ez már a harmadik szomszéd előtt jár, akkor a _szülé_nek is ki kell
lépnie az utczára, nehogy Miska kanász ellenőrzetlensége érzetében,
megint elkezdje azt az éktelen káromkodást, melynek tudományát Zsitváról
hozta magával. Miska kanásznak ez a lakat egész napra elveszi a kedvét;
meg sem mer mukkanni, de nem is köszön ám a _szülé_nek, hanem csak
magában szidja a vén tüskére valót (azért mégsem «banya»), a ki miatt az
ember ki sem káromkodhatja magát éhomra igaz szíve szerint. Az öregapám
látta, hogy a csürhét énekszóval hajtsák ki!
Mikor Miska káromlástalanul elhajt a harmadik szomszédig, onnan
visszatekint s látja, hogy a _szüle_ nincs már a kis ajtóban, akkor egy
lélekzettel kiadja mindazt, a mi a hosszú tűrtetés alatt felgyűlt benne,
de azt már a _szüle_ nem hallja; ő már a konyhában rakja a tüzet,
forralni a hízók ételét. Ez alatt a szobában csendes zsongás keletkezik;
a gyerekek felébredtek, a férfiak járnak ki és be, végre távoznak
munkára. A menyecske megmosdatja, megfésüli, felöltözteti gyermekeit: ez
az ő dolga. – Távol legyen azonban, hogy most már szabad volna a világ
Sárikának és Jánoskának, míg a _szüle_ kezein keresztül nem mennek. A
szüle egymás mellé állítja mindkettőt, elmondja velök a reggeli
imádságot «_Úr Isten én mennyei szent atyám!_», azután a szüleinkért és
tanítónkért való könyörgést «_Mennyei atyám az Úr Jézus Krisztusban!_»
Azt bizony; nem is ám holmi versbe szedett sületlen rigmust, kiről azt
sem tudja az ember, miféle emberi találmány: búcsúsok hozták-e Gyűdről,
vagy a vaiszlói poéta eszkábálta. Mikor az imádságnak vége van, akkor a
két gyerek megint visszakerül az anyai hatóság alá, mely egy-egy karéj
kenyérben nyilatkozik; ezt az anya sajátkezűleg helyezi el Sárika
kosarába és Jánoska czifra vászon szeredásába, mely nem madzagra van
fűzve, mint a zsellérgyerekeké, hanem kétujjnyi széles fekete szíjjra; a
szíjjnak egyik vége keskeny szálakra aprózva fityeg le két arasznyi
hosszaságban, – mérve Jánoska arasztjával. A «csak kenyér» egyáltalában
nem lázítja fel a két gyereket. Oh ők tudják jól, hogy még egyszer a
«_szülike_» kezein mennek keresztül, és úgy is van. A _szüle_ rájok
támad. Hát ti nagy behemótok! kenyérből akartok tanulni az iskolában?
Hát a könyv hol van? Nézze meg az ember! Hoczczi! Már ekkorra a
tarisznya ki van akasztva a Jánoska nyakából, és a Sárika kosarával
együtt az ablakhoz vitetik. Ott a szüle elhelyezi bennök a zsoltárt és a
Hübnert legeslegalól, hogy ki ne essék, mert ebben a két könyvben van a
szegény ember gyerekének egész útravalója a földi életen át a mennyeire;
az öreg kátét csak úgy fogják tanulni, ha jó fejök lesz. A Hübnerre jön
a kenyér, a kenyérre egy takaró ruhácska és úgy aztán tarisznya és
kosárka visszaakasztatnak illetőségi helyükre. A két gyerek szaladna
most már ész nélkül, de a _szüle_ szava még egyszer útjokat állja. «Ökör
ment el keetektűl?» még egyszer vissza kell sompolyogni kézcsókolás
végett. Már most szabad a világ egész az iskoláig. A _szüle_ titkon
utánok lopózkodik s nagy megelégedéssel szemléli a kerítés nyílásán
keresztül, a mint a két gyerek leül az ablak alatt, megnézni mi van a
Hübner alatt, mert hogy a szülike puszta kenyérrel nem ereszti őket
útnak, az a napnál világosabb. Mi van! De ki tudná azt kitalálni, bírjon
bár sokkal több tapasztalással mint Jánoska, vagy élesebb szemekkel mint
Sárika. Oh az a csontos kéz, – mely olyan erősen meg tudja húzogatni az
ember torkát, mikor fáj, – a _szülike_ keze kifogyhatatlan. Nyáron
cseresznye, szilva, körte; őszszel szőlő, berkenye, lasponya, a mit
somogyi asszonyoktól kenderért cserélnek; dió, mogyoró, tepertő, sült
tök, meg az a drága édes körte télen; egy-egy főtt tojás tavaszszal,
vagy pattogatott kukoricza, fehér mint a gyolcs; sőt hihetetlennek
látszik, de való igaz, hogy néha még szentjánoskenyér, sőt egy pár kerek
füge is lapul a Hübner alatt; mivel van egy kránicz ismerősük, a ki
nálok szokott szállásolni, s ha meggyűlik a pénze, azt is ott hagyja
letétben tavaszig. Aztán a _szülike_ olyan leleményes, hogy két nap
egymásután soha sem ád egyfélét, hanem mindig váltogatja. Néha, mikor
már semmi sem mutatkozik és Jánoska türelmetlenkedik: hát ímé jön ám be
ajtón a két nagy ordas macska, mind a kettőnek egy-egy piros alma a
nyakába czérnaszálon. Egyik a Jánoskáé, másik a Sárikáé. Hisz’ az látni
való, hogy az almát a macskák hozták s bizonyosan a padlásról, mivel
sokat járnak oda; ezen körülményből azt következteti Jánoska, hogy a
többi jó is onnét kerül mind. Csak ő tudná, hol áll! Egyszer fel is
merészelt vetemedni, összekeresett kasokat, ereszaljakat, de a kémény
mellé a csepűs szekrénybe nem mert nyúlni, mivel ott bőregér van s
megcsípi az ember ujját.
Mikor megszámlálják a kapott mogyorót s az osztály ellen semmi egyéb
kifogás nem támad annál az egy lyukas mogyorónál, mely a Jánoska
birtokában találtatik, de a melyet Sárika azzal egyenlít ki, hogy a
magáéból egyet, mely nem lyukas, csak egy kicsit töpörödött, odaad
Jánoskának s még rá a lyukast is nála hagyja, megköttetik a béke. Nem
úgy ugyan, mintha Jánoska nem tudná, mi lakik a töpörödött mogyoróban,
világért sem! Jánoska sokkal élelmesebb; hanem reméli, hogy a két rossz
mogyorón egy szem jó aszalt szilvát cserélhet s így még nyer rajta.
Azzal a két gyermek megindul az iskola felé kézenfogva, mint jó
testvérekhez illik, és egyszerre köszönve nagyot (nem úgy, mint azok a
butú városi gyerekek) minden embernek, mint jó iskolásokhoz illik és a
mint ezt az azon időbeli népiskolai törvény első és utolsó §-a rendeli.
De én nem Jánoska és Sárika mivoltát, hanem a _szülé_-ét akarom
ismertetni. Tehát a _szüle_ mikor a két gyermeket szemeivel elkísérte
egész az iskola korhadt deszkákból tákolt (micsoda iskola volna az, a
melynek jó kerítése van és hogy lehetne akkor a mester udvarát
megkülönböztetni a tiszteletesétől) – tehát az iskola – ismétlem –
korhadt deszkákból tákolt kerítéséig; maga is befordúl a nagyházba, ott
rendbehozza kissé haját, mely szabályszerűen fehér; öltözetét, mely
szabályszerűen fehér; fejét beköti kendővel, mely szinte fehér; karját
is, – hiszen mezítelen karral csak nem mehet az Isten házába – letakarja
egy nagy fehér kendővel; így az egész _szüle_ fehér mint a hó; az
ifjabbak is fehérben járnak, legfeljebb kötényük színes; de a tisztesség
színe és a gyászé minálunk az egész fehér. Mikor haza jön az
isten-házából, lát dolga után és többé nem megy ki az utczára, hanem ha
éneklő koldús áll meg az utczán, a ki helyébe várja az alamizsnát, ahhoz
még kiszalad egy tányér liszttel; sőt ha a kémesi koldus jön, az még
zsiradékot is kap, mivel olyan szépen tudja énekelni:
«Azért hozzád szívemet emelem,
Cselekedjél irgalmasan velem.»
Az ének aztán nem megy ki a _szüle_ fejéből, egész nap énekelgeti:
«Azért hozzád szívemet emelem,
Cselekedjél irgalmasan velem.»
Néha megesik, hogy megint látják déltájon, a mint megy az utczán
valahová, egy szakajtó ruhában valamit rejtegetve. Akkor mindenki azt
kérdi: vajjon ki a beteg? A Bárdos szüle ebédet vitt valakinek. A merre
jár, a gyerekek rákiáltoznak: «Szülikém, hová megy keed?» A _szüliké_nek
minden ilyen kis kiváncsi számára van egy-egy jó szava, néha egy-egy
almája, vagy egy kis aszalt cseresznyéje. Néha lemegy a rétre is, ha nem
hordta-e el a kis libákat a vadó? Akkor az egész libapásztor népség
hozzágyülekszik a panaszával. A _szüle_ törvényt tart és igazat ád
mindenkinek. Ha cselédei hazakerülnek a munkáról, megint csak ő várja
őket, meleg ételre, néha egy kobak borocskára is. Egy cseppet meg nem
inna nálok nélkül. Mikor a férfiak vacsorához ülnek, a gyerekek akkor
mondják az esteli könyörgést a _szüle_ vezénylete alatt: «_Szerelmes
atyám az Úr Jézus Krisztusban_.» Sokszor megtörténik kivált Jánoskán,
hogy imádság közben el is alszik. De a kegyetlen _szüle_ felébreszti.
Végig kell azt mondani hallod egészen, mert látod, a jó isten is egész
napot adott nekünk. Csak olyan hosszú ne volna! Bezzeg jó ám aztán,
mikor a bezáró imádságra kerül a sor:
Három angyal fejem felett,
Egyik őriz, másik vigyáz,
A harmadik bevisz az örök boldogságba. Amen.
Ez a legkedvesebb imádsága Jánoskának, mert a hol az Amen végződik, az ő
kóczos fejének ott kezdődik nyugodalma. A _szüle_ kimegy, sorba nézi az
ólajtókat, a kaput, ha be van-e akasztva (zárni ugyan ki elől zárná) és
megint csak ő fekszik utóljára. Még akkor is fejében van az ének:
«Azért hozzád szívemet emelem,
Cselekedjél irgalmasan velem.»
Ez a «_szüle_».
Hát a «_banya_»? A szülével teljesen egyenlő korú és hatáskörű teremtése
az istennek s hasonlítanak egymáshoz, mint a _kelme színe_ a fonákjához.
Korán kel, – vagy talán nem is alszik soha – legalább a nyelve. Nem is
érdemli a nyugodalmat. Nem is szereti, mert első kakasszókor már talpon
van szidni a pásztort, mért nem hajt már. Egymásután kergeti az öreg és
apró jószágot, de egyiket sem engedi menni szó nélkül. Ha a tehén
öklelődzik, a borju ugrál, a malacz futkároz, mindegyikre van
kádencziája. Majd elvisz az ördög, majd nem veszkődöl! Né te! csúnyuljon
meg a párád! vér essék rád! és több efféle útálatosságok. Ha valami
szívszerint való párra akad, eldarál vele könyörgésig; ha nem akad,
visszamegy a konyhába, először a bodri kutyát piszkafázza meg a mért
lábatlankodik, azután bevágja a konyhaajtót, megint kinyitja, hogy
legyen mit újra bevágni. Az ilyen jó reggelre a férfinép is felugrál,
belevesz a feleségébe s minthogy reggel nem szokás asszonyt verni,
felteszi magában, hogy estére hagyja a számadást. A _banya_ előre örűl
az esteli mulatságnak. S minthogy Sárika és Jánoska ott is találkozik: a
banya előljáróban hátbaveri őket, azután egy periodusban foglalván
gyereket, mestert és iskolát, kijelöli nekik az útat poklok fészkes
fenekére. A Tiszteletest nem meri bántani, mert azért kalodába teszik.
Így szétijesztvén magától minden jótét lelket, következik a _banya_
legfőbb élvezete, a tyúketetés. Még ez az ostoba állat is megismeri
benne a _banyát_ s csak úgy oldalogva settenkedik körülötte, mint a ki
nem egy szomorú példából tudja, hogy a vakbizalom lábaiba kerülhet a
tapasztalatlan tyúkfiatalságnak. Ne vetődjék pedig oda a szomszédé! No
nem is vetődik: egynapos csirke korában, már a rosta alatt tudja, mi vár
rá, ha oda megy; de a _banya_ ezzel nem enged kifogni magán. Ha gyilkos
kedvében van a saját tulajdon kendermagos jérczéjére is ráfogja, hogy a
másé, leüti lábáról s nagy patvarkodással átveti a szomszédba. Az mitsem
segít a dolgon, ha szomszédasszony nem ismeri magáénak a deliktit: azért
a banya elpatvarkodik fölötte féldélig.
Most már kimegy az utczára azon borzasan, a mint kikelt az ágyból; a
gyerekek ordítva szaladnak előle az udvarra, vagy kerűlnek a másik
sorra. Kötője alatt rejteget valamit, a ki látja, azt mondja rá: most
viszi a Csebres banya a búzát a zsidóhoz pálinkáért. Ha végig megy a
kerten, a menye ültetvényeit tőben megemelgeti, hogy kifonnyadnak; a
szegény menyecske sír-rí, hogyan vesz csizmát a fiának. Ha lemegy a
rétre, libapásztorok sivalkodva szaladnak szét, kergetik a gyengelibát,
mert a banya, a mint utólér valami falkát, elkapja belőle a szélsőt,
megnézi a talpát és konstatálja, hogy az az ő jegyében van. A banya
lúdja a hány, annyiféle jegyben van. Télen is tud ő mulatságot szerezni
magának. Csak azt várja, hogy menye kifordúljon, menten egyet csavar a
rokka farkán és a menyecske nem tudja eltalálni, mi a baja ennek a
pörgőnek. Akkor a banya ráförmed, hogy nem tud fonni. Szövőszékén
összekúszálja a fonalat, akkor árulkodik rá, hogy nem tud szőni.
Párnáiból kilopkodja a lúdtollat; és megtömi kakastollal; akkor a
nyakába borúl a fiának: Szegény fiam! hát arra neveltelek én téged, hogy
tyúktollas ágyat vessen a feleséged! Megannyi kész veszedelem a szegény
fiatal asszonynak. Sohasem biztos benne, mikor kell kiugrani a házból;
alattomos, bizalmatlan lesz; a gyermekek gyanakodók, árúlkodók. Ez aztán
így megy a családban nemzedékről-nemzedékre, míg ki nem pusztúl. Óh a
banya tud _rontani_ még halála után is. Álnoksága vérből-vérbe
plántálódik át harmad- és negyediziglen.
Ez a _banya_. Másutt ezt boszorkánynak hívják és néki tulajdonítanak
mindenféle nyavalyát, sebet, tályogot, jégesőt, forgószelet; de mi már
nem hiszünk a boszorkányokban. Boszorkány nincs, hanem _banya_ akad
minden faluban.
*
Már most oda nézzetek. Ahol jön a Patak banya; épen most lépett át a
kert gyepűjén és a _gyalogútra_ tér, mely a búzavetések közé visz.
Mit beszéltek ti a ti vasútaitokról és azokról a vörös szemű
szörnyetegekről, melyek azon a két keskeny sínen éjjel és nappal
lótnak-futnak fel-alá, mint az átkozott lélek, mely elveszett üdvösségét
keresi? Az a lihegés, melyet az elől járó szörnyeteg tesz, a ti korotok
nyereség és élvezet utáni vágyát fejezi ki. Kész mindent összezúzni, a
mi őrült rohamának ellene áll. Hát a ti kátyus, döczögős országútaitok,
melyeknek poros, sáros, fojtó, tikkasztó prózája kieszi a tüdőt és
szemet! Két kerékvágás van rajta, az egyik a hintóké, másik a fakó
szekereké. Itt-ott nagy otromba kövek, a tengelyek veszedelmei. Amott
nyomorúságos vármegyei rabok sovány kézzel, ormótlan kalapácscsal
tördelik a kemény sziklát kilenczszögletű darabokra. Minden
lépten-nyomon egy elkényszeredett alak, papucsából kiigyekvő
hüvelykekkel; jobbra-balra mértföldről-mértföldre korcsmák, melyeknek
falára kuka piktor mázolta fertelmes fantáziája khiméráit. A szín alatt
ittas, kigyúlt képű fuvarosok… A kapufélfán statarium, kivégzési
hirdetmények – – és az egész aranyfüstös czivilizaczio, imitt-amott
érzékenyen megvedelve.
De nézzétek ezt a gyalogútat, a mint a buzavetések vagy az erdő csalitja
között bujkál, mint egy kis tündér, a ki szeret játszani, de senkit meg
nem csal. Szeszélyesen szökken dombról-dombra, jobbról balra, mégis a
legegyenesebb, a minő csak lehet. Gondosan kerül minden sarat, minden
pocsolyát; nem él vissza az emberséggel, nem követel nagymérvű
kisajátításokat, közmunkákat; nem tesz kárt az egyeseknek, mert nem
hosszában, hanem keresztbe szeli a mesgyéket; pályája rövid és keskeny,
czélja szerény, mint a rajta járóké. Nincs szükség útkaparóra,
úttöltőkre, mégis tiszta, egyenes, mintha mindennap felmosnák. Sem por,
sem sár rajta. Azok a tiszta lelkek, kiket a farizeusok bevádoltak a
szombatnapi kalászszedésért, bizonyosan ilyen gyalogúton jártak.
Ezen megy végig a Patak banya. Egy gyönyörű szép fiatal alak; délczeg
termete egy tenyérnyivel még magasabbnak látszik az egyenes tartástól.
Fején terepély vékás kosár tíz emberre való étellel, de azért
magatartása könnyű és fesztelen. Egyik kezében vizes korsó, mely már nem
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Pusztai találkozás; Patak banya - 12
  • Parts
  • Pusztai találkozás; Patak banya - 01
    Total number of words is 3904
    Total number of unique words is 2041
    27.6 of words are in the 2000 most common words
    38.8 of words are in the 5000 most common words
    44.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pusztai találkozás; Patak banya - 02
    Total number of words is 4247
    Total number of unique words is 1879
    29.2 of words are in the 2000 most common words
    40.9 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pusztai találkozás; Patak banya - 03
    Total number of words is 4099
    Total number of unique words is 1936
    29.3 of words are in the 2000 most common words
    41.3 of words are in the 5000 most common words
    47.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pusztai találkozás; Patak banya - 04
    Total number of words is 4059
    Total number of unique words is 2040
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    39.0 of words are in the 5000 most common words
    45.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pusztai találkozás; Patak banya - 05
    Total number of words is 4012
    Total number of unique words is 2070
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    39.4 of words are in the 5000 most common words
    45.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pusztai találkozás; Patak banya - 06
    Total number of words is 4063
    Total number of unique words is 2080
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    41.0 of words are in the 5000 most common words
    46.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pusztai találkozás; Patak banya - 07
    Total number of words is 4086
    Total number of unique words is 2046
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    43.2 of words are in the 5000 most common words
    49.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pusztai találkozás; Patak banya - 08
    Total number of words is 4232
    Total number of unique words is 1979
    30.4 of words are in the 2000 most common words
    42.4 of words are in the 5000 most common words
    48.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pusztai találkozás; Patak banya - 09
    Total number of words is 4202
    Total number of unique words is 1992
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    49.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pusztai találkozás; Patak banya - 10
    Total number of words is 4128
    Total number of unique words is 1941
    33.3 of words are in the 2000 most common words
    44.4 of words are in the 5000 most common words
    50.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pusztai találkozás; Patak banya - 11
    Total number of words is 4284
    Total number of unique words is 2029
    30.1 of words are in the 2000 most common words
    41.7 of words are in the 5000 most common words
    47.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pusztai találkozás; Patak banya - 12
    Total number of words is 4031
    Total number of unique words is 2106
    30.4 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    46.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pusztai találkozás; Patak banya - 13
    Total number of words is 4115
    Total number of unique words is 1968
    30.9 of words are in the 2000 most common words
    43.8 of words are in the 5000 most common words
    49.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pusztai találkozás; Patak banya - 14
    Total number of words is 4152
    Total number of unique words is 1959
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    43.3 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pusztai találkozás; Patak banya - 15
    Total number of words is 4195
    Total number of unique words is 1967
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    45.8 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pusztai találkozás; Patak banya - 16
    Total number of words is 4250
    Total number of unique words is 1926
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.4 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pusztai találkozás; Patak banya - 17
    Total number of words is 1546
    Total number of unique words is 744
    42.0 of words are in the 2000 most common words
    53.1 of words are in the 5000 most common words
    59.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.