Pákh Albert humoros életképei - 01

Total number of words is 3932
Total number of unique words is 2031
27.7 of words are in the 2000 most common words
38.7 of words are in the 5000 most common words
45.6 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
PÁKH ALBERT
HUMOROS ÉLETKÉPEI.
KIADTA
A KISFALUDY-TÁRSASÁG.
PEST.
NYOMATOTT AZ „ATHENAEUM“ NYOMDÁJÁBAN.
1870.


EMLÉKBESZÉD PÁKH ALBERT FELETT.
Olvasta a M. T. Akadémiában 1870. nov. 7-kén
GYULAI PÁL.
Nehány perczet, egy rövid fél órát akarok szentelni derék társunk, Pákh
Albert emlékének, ki már majdnem négy év óta sírban nyugszik. Későre
teljesitem e kötelességet, de nem ok nélkül. Szoros barátság fűzött az
elhunythoz s tizenhét év óta résztvevő, majdnem mindennapos tanuja
voltam szenvedéseinek, s halála után is nem annyira az iró pályája
foglalkoztatta lelkemet, mint a hű barát és szerencsétlen ember emléke
borult szivemre. Pedig e szószéket, Tekintetes Akadémia, nem a baráti
érzelmek, nem az egyéni szenvedések, hanem az irói küzdelmek és dicsőség
rajza illeti meg. Ime oka késedelmemnek. Azonban az idő nem könnyen
enyhiti az erős emlékeket, s most négy év után sem tudok szabadulni amaz
érzés felindulásaitól. Hijába akarom csak az irót rajzolni Pákhban: az
ifju és nagyreményü humorista pályája csakhamar megszakad s egy beteg
ember szenvedéseibe vész; a szerkesztő szakadatlan munkássága pedig ugy
tünik föl nekem, mint egy fejlődésében megakadályozott iró küzdelme az
elhagyottság és tétlenség ellen.
Valóban Pákh irói pályája nincs arányban kitünő tehetségével, s ez
ellenmondást a magán ember szerencsétlensége fejti meg. Egy
szenvedésteljes élet tárul fel előttünk. Husz évig hordozni egy roszul
gyógyitott betegség átkos következményeit, s mégis teljesiteni, a
mennyire lehetséges, minden kötelességet, melyet a hazafiság, fiui,
testvéri szeretet és barátság előnkbe szab; remények és siker közt lépni
az irói pályára, s egy pár mulva eltemetve minden magasb becsvágyat, a
betegágy szenvedései s a szerkesztői asztal gépies foglalkozásai közt
tölteni el az ifju- és férfikor legszebb éveit; lemondani az élet
örömeiről, de nyugodtan hordani súlyát; a közélet munkása, a szülői ház
vigasza, a baráti körök disze, felderitője lenni: ime Pákh Albert élete,
a szenvedés és türelem, a lemondás és áldozatkészség pályája, melyre egy
érző, de törhetlen lélek humoros derüje árasztá fényét. Nem szemlélhetni
e pályát megindulás, a fájdalom és tisztelet megindulása nélkül, s midőn
emlékét megujitom, ugy hiszem, nem csak a kegyelet, hanem egyszersmind
az igazság sugallatát követem, ha az iró munkássága mellé oda rajzolom
az ember küzdelmét is, ki egy eljátszott élet romjain még fölemelkedni
képes, s ha nem lehet azzá, mire hivatva volt, vég leheletéig nem szünik
meg hiven és sikerrel szolgálni a nemzeti müveltség ügyét.
Pákh korán lépett az irói pályára. Az alig huszonkét éves humorista és
hirlapiró szokatlan figyelmet keltett, bár a közönség nevét sem ismerte,
mert humoros vázlatait, melyek koronkint a Frankenburg „Életképei“-ben
jelentek meg, Kaján Ábel ál név alatt alatt bocsátotta közre, s mint
Csengery „Pesti Hirlap“jának dolgozó társa névtelenül irt. De annál
ismertebb volt egyénisége az irodalmi körökben, s az a fiatal irói
csoport, mely élén Petőfivel egy egész irodalmi forradalmat készült
meginditani, szövetségesének tekintve, a jövő humoristáját üdvözölte
benne. Mily hamar elhervasztá a sors keze e reményt! A fiatal humorista
csak pályáját kezdhette meg, s három évi kisérlet után örökre
elhallgatott. Azonban a várakozás, melyet felköltött, nem volt alap
nélküli. A humornak nem egy eleme rejlett benne, sőt természete és
jelleme alapját képezte. Senki sem volt társai közt oly kevéssé lyrai
vagy szónoki természetü. Épen nem volt lelkes fiatal ember a szó
közönséges értelmében. Mint ember és iró a nagyban vagy nagynak
tetszőben ösztönszerüleg kereste az árnyoldalt vagy nevetségest, s a
kicsinyben vagy kicsinynek látszóban könnyen tudott valami érdekest
fölfedezni. Mélyen érző szivében erős szenvedélyek szunyadtak, de nem
tudott se tisztán érzelmes, se tisztán pathetikus lenni. Egy ugy
nevezett lelkes czikk, megható szónoklat, vagy komoly elmélkedés nagy
megerőtetésébe került, s mégis, vagy talán épen azért, a legtöbbször
szárazon ütött ki. De ha, mint rendesen, a tréfa, enyelgés vagy gunyor
hangján fejezte ki örömét és fájdalmát, vagy szeszélyes fordulatok
kanyargásán fejtegette eszméit, szellemének egész gazdagsága, kedélyének
egész bensősége nyilatkozott. Élénk érzéke volt az emberi gyöngeségek,
ugy a magáéi, mint másokéi iránt. Egyetlen éles pillantással észrevette
az egyén vagy helyzet nevetséges, de egyszersmind jellemző oldalát. Jól
tudta utánozni mások gondolkodás-, beszéd-, irásmódját, s egy-egy találó
vonással vagy csak puszta elnevezéssel egész torzképet rajzolt. De a
guny ez erős ösztönét szintoly erős emberszeretet mérsékelte. A kettő
összeolvadt benne, mint ál nevében a Kaján és Ábel név, mint
arczkifejezésén a kék szemek szelid fénye s az ajkak gunymosolya. E
humorosért táplálták a körülmények is, melyek közt fölnevekedett, s
mintegy kedvezni látszottak kifejlésének. Volt benne valami polgárias s
ösztönszerü idegenkedés a táblabiróiastól. Szivében erős nemzeti érzés
dobogott, nemzeti hiuság és előitéletek nélkül. Rozsnyón született
1823-ban, atyja evangelikus lelkész volt, szellemi tekintetben a
wakefieldi lelkész másolata. A Szepességen nevekedett, hol a német
müveltség és magyar hazafiság oly sajátságos vegyületet képez. Sopronban
folytatta tanulmányait s az ottani magyar irodalmi társaságban ébredt
föl benne a magyar irodalom szeretete. Majd Debreczenbe ment mint
joghallgató s e nagy magyar városban mintegy magába szivta a magyar faj
minden nemesebb hajlamát, de egyszersmind fejletlensége élénk és
fájdalmas érzetét is. Korán megismerkedett az idegen irodalmakkal s a
magyar közélet és irodalom benyomásai közé némi európai szellemet
vegyitett. Az nem volt puszta véletlenség, hogy midőn 1845-ben, mint
jurátus, Pestre jött, a „Pesti Hirlap“-nak lett dolgozótársa, s igy az
ellenzéknek ahhoz a töredékéhez csatlakozott, mely nem sokat remélt az
ősi alkotmány intézményeinek fejlesztő erejétől s az ujkori
parlamentalismus jelszavait irta zászlójára. Ez eszmék feleltek meg
leginkább hajlamainak és müveltségének. Hasonló ok vezette irodalmi
pártállásában is. A Petőfi-körhöz csatlakozott, nem barátságból, bár
Petőfinek ő volt legrégibb s áldozatra legkészebb barátja, hanem izlése
irányánál fogva. Nem volt ugyan erős érzéke a magyar népies iránt, nem
osztozott Petőfi politikai álmodozásaiban, nem örvendett, ha
erőteljessége nyerseséggé fajult, vagy naivsága eget ostromló
meghasonlásba tévedt; de a humoros kedély, a természetes egyszerüség, a
szeretetreméltó őszinteség, mely tulajdonok Petőfi lyráját oly kiválóan
jellemzik, teljes rokonszenvével találkoztak. Az angol humoristák voltak
kedvencz olvasmányai, s épen oly kevéssé kedvelte a német érzelmességet,
mint a magyar szónokiasságot. Örömest áradt gúnya szónokaink és költőink
szenvelgése és dagálya ellen. Politikai iránya és irodalmi izlése
egymással kapcsolatban voltak. Mig a politikai téren azok sorában
küzdött, kik a régi megyerendszert a haladás akadályának s a szabadság
gyönge biztositékának tekintették: addig az irodalomban a fejlődés
táblabirói nyügeinek tartotta a sujtásos szónoklat uralmát, a felületes
nemzeti irány szükkörüségét s az élet benyomásaitól el-elforduló ál
idealismust.
Ily szellem lelkesitette a fiatal humorista és hirlapiró munkásságát.
Humoros vázlatai majd mindenikében gúnyos czélzásokat vehetni észre
elbeszélési modorunk ünnepies, czifrálkodó, szenvelgő sajátságaira. Sőt
a „Fiatal oriás“ czimü műve nem egyéb, mint szatirája az akkor divatos
magyar regények- és beszélyeknek. „Ignácz és Konstancziá“-ban egy ifjut
és nőt rajzol, kik szépirodalmi lapjaink phraseologiájával táplálkoznak.
Oly párbeszédet hallunk itt, melyet hűség és jellemzés tekintetében
majdnem Molière „Précieuses ridicules“-je mellé tehetni. Pákh nem
csinált személyeket rajzol, hanem élő egyéneket alakit át. Legkevésbbé
sikerült vázlatain is érzik a benyomás közvetlensége. A legmindennapibb
élet felé fordul. Hősei a legközönségesebb emberek: egy jámbor és minden
szolgálatra kész instructor, egy városi érzelgő irnok, egy fontoskodó
jurátus és szónokiasan szenvelgő udvarló. Mintha szatirát akarna irni
beszélyiró társaira, kik nagyszerü hősökkel, óriás szenvedélyekkel
birkóznak – és akaratlan humoristáva lágyul. Oly benső szeretettel csüng
személyein, a látszólag érdektelenben emberileg annyi érdekest láttat,
kedélye derültségével annyira megaranyoz mindent, hogy e felfordult
világ elbájol, e jó bolondok iránt valódi részvétet érzünk, mintha
bolondságukból bennünk is szunyadna egy kis adagocska. Mintegy tiz
humoros vázlatot irt, melyeket soha sem szándékozott összegyüjteni.
Kisérleteknek nézte, melyeket nagy művekkel kellene elfeledtetni, ha
különben is el nem feledtetnének. Valóban kisérletek is, de egy kitünő
tehetség kisérletei. Nem annyira magokban becsesek, mint ama
körülménynél fogva, hogy előhirnökei egy humorban gazdag lélek
fejlődésének. Azonban igy is van köztök egy pár, melyeket a legszigorubb
kritika is méltányolhat. „Egy nap egy instructor életéből“, „Az irnok
szerelme,“ „Ignácz és Konstanczia“ oly sikerült müvek, hogy
irodalmunkban maig is e műfaj legjobbjai közé tartoznak.
Mint hirlapirót is humoros oldala tüntette ki. A „Pesti Hirlap“ fővárosi
ujdonságait irta, mely rovat akkor politikai lapjainknak mintegy
tárczáját képezte. Rövid rajzok a főváros politikai és társadalmi
életéből, irodalmi és művészeti kisebb birálatok, könnyed elmélkedések
és polemiák váltakoztak itt a szatira és humor hangulatai közt. E rovat
soha sem volt olvasottabb, mint Pákh kezében. Mig társai vezérczikkekben
ostromolták a kormányt s a régi megyei rendszert, addig Pákh ötleteivel
szolgálta pártját s néha kitünő sikerrel. Történt a többek között, hogy
egy megyei gyülésen nehány sorával megbuktatta a kormánypárt egyik
vezérszónokát, mert a „Pesti Hirlap“ a gyülés folyama alatt érkezett
meg, kézről kézre járt, s a hallagatóság oly nevetésbe tört ki, hogy a
kigunyolt szónok nem folytathatta tovább beszédét és megzavarodva ült
le. A „Pesti Hirlap“ dolgozó társai reformálni igyekeztek a magyar
hirlapi stylt, kivetkőztették a megyei szónoklat sallangjaiból s
európaibb formába öntötték. E törekvés Pákhban is támagatóra talált, a
mennyiben az ujdonsági rovatba, hol eddig nehézkes szárazság, vagy
elméskedő erőködés uralkodott, szellemet, könnyedséget és humort lehelt.
A párt iránya mellett hiven szolgálta a nemzetiség, irodalom és izlés
érdekeit. A guny nyilait legörömestebb szórta azok ellen, kik
irodalomban és társas életben tulbuzgóságukkal veszélyeztették a
nemzetiség ügyét, vagy a nemzeti irány és sajátság leplével fedeztek
minden hóbortot és izléstelenségét. Csak némely pesti német iró
civilisatori dölyfe volt ennél is kedvenczebb tárgya: ki nem fogyott a
gúnyból, ha ostromolhatta e pöffeszkedést, mely oly lenézőn tekint a
magyarra, s a német müveltség képviseletével kérkedik, melyhez egyetlen
fövény szemet sem hordott.
Három évet töltött Pákh a hirlapirói izgalmas körben. Mint a fővárosi
élet krónikairója jól ismerte Pestet; mint kellemes társalgó szivesen
látott vendége volt a társas köröknek, s fogékony kedélye az élet tarka
benyomásaitól pezsgett. Életkedve, humora, mely a legkülönbözőbb
viszonyok között is fel tudta találni magát, szerencsét, boldogságot
látszottak igérni; fejlődő tehetsége, mely az első kisérletek után
nyomosabb munkásság, magasb czél felé vonzotta, mintegy biztositá
számára a humorista koszorúját. Azonban minden máskép történt. Egy
roszul gyógyitott betegség hervasztani kezdé életkedvét és feldulta
pályáját. 1847 nyarán egy ausztriai vizgyógyintézetbe volt kénytelen
utazni s ott töltötte az 1848- és 1849-diki éveket. Betegen, elhagyatva,
hazájáért és családjáért aggódva töltötte napjait. A haza ügye elbukott,
s atyja sok évi börtönre itéltetett. Hazája és családja romjain állott
meg, midőn 1850 nyarán hazájába visszatért, maga is a mult idők romja.
Egészsége még most sem állott helyre és többé soha. Eljátszottnak
tekintette életét, de ugy hitte, nem élhet tétlen és még tehet valami
hasznot. Nem a humorista koszorujáról álmodozott; többé nem tartotta
magát irónak; se elég kedvet, se elég erőt nem érzett nagyobb művek
irására; de tudta, hogy beteges állapottal is alkalmas szerkesztő lehet
és e szomoru korszakban kötelessége szolgálni a nemzetiség és irodalom
érdekeit. Még ez évben az „Ujabbkori Ismeretek Tára“ szerkesztését
vállalta el, melyet 1855-ben végzett be. Majd 1853 elején a
„Szépirodalmi Lapok“ czimü hetilapot inditotta meg. Sokszor napokig
ágyában szerkesztett, egy kis zsámolyon dolgozgatva. Humora most sem
hagyta el de csak társalgásában nyilatkozott; a mit irt, azok
legtöbbnyire átdolgozások, forditmányok valának s a beküldött kéziratok
javitása vagy átalakitása. Mindkét vállalatával gazdagitotta
irodalmunkat. Az „Ujabbkori Ismeretek Tára“ hézagot töltött be, s kivált
első kötetei becsesek, mig a közönség részvétlensége miatt, a kiadó
sürgetésére, nem kellett összébb szoritani a vállalat eredeti tervét. A
„Szépirodalmi Lapok“ kitünő erőktől támogatott folyóirat volt, s épen
oly határozottan küzdött költészetünk nép-nemzeti iránya mellett, mint a
mily erélylyel támadta meg kinövéseit. Csak egy fél évig állhatott fen,
a részvétlenség miatt meg kellett szüntetni. Pákh a magyar olvasó
közönségben oly jelenségeket vett észre, melyek mig egy részről
szomoritók voltak, addig másfelől némi reményt keltettek, s egy uj
vállalat meginditásán gondolkozott, mely inkább megfelelhet a változott
viszonyok szükségeinek.
Valóban a forradalom után irodalmi viszonyaink sajátáságosak voltak. Az
alkotmány eltörlése, a nemzetiség nyilt megtámadása s a mesterségesen
germanizáló törekvések korszakában a társadalom minden osztályának
fokozott erővel kellett volna támogatni az irodalmat. De az nem történt,
s csak később láttunk e tekintetben erélyesebb mozgalmat, midőn
politikai reményeink éledni kezdének. Majdnem 1859-ig az irodalom
meglehetős elhagyottságban tengett; a müveltebb közönség száma mintegy
apadóban volt. A politikai pártok némi kisérlet után, a censura vas keze
miatt, oda hagyták a politikai lapok támogatását, mintha ily korban a
politikai lapok csak a pártprogrammokért léteznének s nem a nemzetiség
és irodalom érdekeiért s a nemzeti szellem fentartásáért. A régi
conservativ és ellenzéki párt egyesülve csak egyetlen irodalmi
vállalatot inditott meg, a „Nemzeti Könyvtár“-t, a régibb költők és
történetirók gyüjteményét, de ezt is elhalni engedte. A bécsi lapok
olvasása jött divatba, mert azok szabadabban irhattak. A közös
veszteségben egyesült két politikai nagy pártban nem volt annyi lélek,
hogy részvények utján egy politikai nagy lapot alapitson s az irodalom
magasabb törekvéseit minden lehető uton-módon támogassa. A táblabiró, ki
ma is csak politikai szempontból becsüli az irodalmat, hazafi-fájdalomba
merülve, nem ért rá ily csekélységre. A müveltebb közönség számára irt
folyóiratok és könyvek találkoztak a legcsekélyebb részvéttel. Ugy
látszott, hogy e közönség napról napra fogy, de növekedőben van egy új,
a társadalom alsóbb rétegeiből. Minden, mit e közönségnek irtak,
részvétnek örvendett; azonban az irodalom e körében nyegleség és
felületesség uralkodott, s oly hajhászata a népies- és népszerünek, mely
sértette a jó izlést.
Pákh ugy hitte, hogy szükség van oly vállalatra, mely e két közönséget
közvetitse, melyben mindkettő találjon valamit, mely ujdonszerüségével
és olcsóságával nagy elterjedésre számithasson. Igy keletkezett a
„Vasárnapi Ujság,“ melléklapjával, a „Politikai Ujdonságok“-kal. E két
lap nem jelölt ugyan uj irányt se az irodalomban, se a politikában, de
fontos mozzanat volt műveltségtörténetünkben, kivált ama szomoru
korszakban. Oly nagy közönséget teremtett és növelt föl a magyar
irodalomnak, minőt azelőtt encyklopedikus lap soha. Előfizetői száma
mindjárt az első években az 5–7000-et felülmulta, s e szám később is
inkább növekedett, mint apadt. S ezt leginkább Pákh szellemének és
tapintanának köszönhetni. Megvetette az eddigi néplapok affectált népies
hangját, s a világosságban, egyszerüség- és kellemben kereste a hatást.
Az ismeretek terjesztését, a nemzeti érzés ápolását tüzte feladatául,
lépcsőnkint emelve közönségét tartalom- és formában. Maga kevesett
dolgozott lapjába, mindig névtelenül, s leginkább olyant, mire más nem
vállalkozott; de bizonyos tekintetben ő irta lapja nagy részét. Számos
iró és nem iró czikkét dolgozta át a lap szükségeihez alkalmazva, s nem
egy irónak adott tárgyat és munkát, s mennyi mindent javitott egész a
legkisebb ujdonságig. Mindenütt meglátszott keze nyoma, éltető szelleme.
S mig a „Vasárnapi Ujság“ az irodalom érdekeit ily kitünően szolgálta,
addig politikai melléklapja a legjótékonyabban hatott a nép politikai
szelleme fejlesztésére. Ki egykor gunyolta a phrasisok uralmát s
ostorója volt a szájas hazafiságnak, soha sem sülyedhetett oda, hogy a
nép ámitója legyen, bár e szerepet nálunk még jeles irók sem szokták
megvetni. Az elnyomatás szomoru korszakában leginkább a politikai tények
tárgyilagos csoportositása- és magyarázatára szoritkozott, igyekezett a
népben ébren tartani a nemzeti szellemet s áldozatkészségre lelkesiteni
a hazafiság oltárán. Később a pártok küzdelmei között is megtartott
bizonyos tárgyilagosságot, józan mérsékletet, s lapja a néplapok közt
mindvégig az egyetlen maradt, mely többre becsülte a népet, mintsem
puszta politikai eszköznek tekintse és hizelegjen gyöngeségeinek.
Tizenkét évig szerkesztette e két testvérlapot, sőt 1863-ban a „Magyar
Sajtó“ szerkesztését is elvállalta.
A legfáradhatlanabb magyar szerkesztő egy beteg ember volt, s a ki a
közszellemet ébreszteni, a csüggedőkbe reményt önteni igyekezett, maga
felől már rég nem táplált semmi reményt. Folyvást és mindvégig
betegséggel küzdött. Munkából és szenvedésből, szerkesztésből s a maga
orvoslatából állott egész élete. De a humor geniusza nem hagyta el
kedvencz gyermekét. Ott lebegett fölötte és szárnyaival födözte.
Törhetlenné edzette lelkét s vidám mosolyba olvasztotta könyeit. Nem
engedte elzordonulni kedélyét, kiapadni az annyi nemes érzés forrását.
Ott ült betegágyánál, elkisérte a szerkesztői asztal gondjaihoz,
társaságba vezette, fel-felmutatva az élet hiu küzdelmeit, elringatta
fájdalmát s a lemondás erejét s a megnyugvás vigaszát lehelte szivébe.
Az iró humorista rég meghalt Pákhban, de a beszélő humorista folyvást
élt, kivel iró humoristáink nem mindig állották volna ki a versenyt. A
magyar társadalom, politika, irodalom mozgalmairól s a napi eseményekről
senki sem beszélt több humorral, mint ő, ha a társalgásba bele
melegedett. A vendéglőben vagy kávéházban az asztalt, hol ő ült, mindig
hallgatók vették körül, s a társaság, melyben megjelent, kénytelen volt
felvidulni. Humoros megjegyzései, élczei szájról szájra jártak a
városban, s nem egyszer használta föl egyik vagy másik lap. Még halála
előtt egy pár héttel is vidáman vett részt az Akadémia és
Kisfaludy-Társaság üléseiben, s midőn leverte is a betegség, régi
humorával fogadta betegágya körül barátait. De halála előtt nehány
nappal elkomorodott, s igy szólott egyik barátjához: „Oh ez már nem
tréfa, érzem, hogy meghalok. Nem baj, ugy sem sokat ért egész életem!“.
Ez volt az első és utolsó keserűbb panasz, mely ellebbent ajkairól.
Oh derék férfiu, te valóban sokat szenvedtél, de életed sokat, igen
sokat ért nekünk, kik elvesztettünk. Hősiesen harczoltad végig pályádat,
a szenvedés és türelem, a lemondás és áldozatkészség pályáját. A sír,
mely szenvedéseidnek véget vetett, a legnemesebb szivü embert és irót
fogadta ölébe. Emlékedet hiven megőrzi a magyar nép, melynek szellemi
érdekeiért oly hiven s oly sikerrel küzdöttél, s az elismerés koszorúja,
melylyel ime sirkövedet övezem, nem az enyém, barátodé, hanem a Magyar
Tudományos Akadémiáé, melynek nevében szólottam.


TARTALOM.
Emlékbeszéd Pákh Albert fölött Gyulai Páltól III
Pákh Albert humoros életképei.
Egy este a debreczeni szinházban (1844) 1
Egy nap egy instructor életéből (1845) 13
Utazás Debreczenben (1845) 41
Egy városi irnok szerelme (1846) 95
A sipládás fia és a sipládás fiának az apja (1846) 141
Fiatal óriás (1846) 173
A honszerelmesek (1847) 211
Magyar dolgok külföldön (1847) 253
Spectabilis tanulmányok (1850) 271
Hunyadi János (1850) 287


EGY ESTE A DEBRECZENI SZINHÁZBAN.
1844.
„Kidült bedült az oldala,
Belejár az Isten nyila;
A forgó szél dúdol rajta,
Boszorkánytáncz van alatta.“
Vörösmarty.
Debreczen nagy város; népességre nézve Magyarország második,
magyarosságra nézve első városa. Ennyit a földleiratból; s ezt csak
azért igtatjuk ide, még pedig a legelső helyre, hogy nyájas olvasóink a
következő rajz szemlélésénél erre folyvást emlékezni sziveskedjenek, s
hogy egyszersmind magunkat is megkiméljük ennek szüntelen ismétlésétől.
És a nagy Debreczennek az ő kis szinházába vezetjük önt, szép olvasónő!
„Szinházba?“ fogja ön kérdezni, s csodálva ránk függeszteni szép
szemeit. Engedelmet e szóért: szinház, mely a tiszántúli világ (azaz
ott, hova nekünk debreczenieknek a Tiszán kell átkelnünk) szinházróli
fogalmai szerint nem egészen látszik alkalmasnak azon valami
kifejezésére, hol esténkint a debreczeni szinészek és szinésznők – itt
megint engedelmet kellene kérnem – és a lelki élvezet után sovárgó
közönség összegyülnek mulattatni és mulatni. De minthogy ezen valami,
bár igénytelen és szerénysége miatt láthatlan, de csakugyan ház, s
minthogy a mai világban már Debreczenben is szinháznak nevezik a
komédiaházat, nem fogja ön rosz néven vehetni, ha azt mi is szinháznak
nevezzük. Szinházba megyünk tehát, kegyes engedelmével.
„Jaj de kicsiny!“ fogja ön felkiáltani, midőn a szinház udvarába
belépünk. Nem a’! nem oly kicsiny az, engedelmet instálok[1], mint ha
még egyszer olyan kicsiny volna. Ötvenezer ember bele nem fér ugyan, de
nem is azért készült, hogy mindez beleférjen. Mert mig lesz kukoricza
meg szalonna, nemkülönben szarvasmarha és sertés (adja a pedig Isten,
minél tovább és minél több legyen!) és mig lesznek oly jó szinészeink,
mint eddig: mind addig ezen szinház ember miatt szét nem reped, s csak
azért fog fenállani, hogy ötvenezer ember elől elbúhasson, s léte csak
azon nemzeti szinü feliratból gyanittassék, mely a harminczados közben
egy rozzant kapu fölött ezen szavakkal mosolyog az olvasni tudó felé és
fölé: „Bemenet a szinházban!“
„Más kisebb városoknak, p. Sopron-, Kassa-, Győrnek, szebb és téresebb
szinházuk van, mint ennek a határtalan Debreczennek,“ fogja ön
alkalmasint mondani. Bocsánatot, hogy ujra instálnom kell az engedelmet,
de ezen néhány szóra több észrevételünk van. Először is Debreczen nem
határtalan; az igaz, hogy nagy, de nem határtalan. Akár elő is
számláljam egyenkint a kapukat a város szélén. Itt csak a sár
határtalan; de már ennek azután széle, hossza, mélysége mind határtalan.
Még azután ama fentebbi városokkali összehasonlitás csak nekünk
debreczenieknek kedvez. Ezen apró s vagyoni tekintetben velünk nem
versenyezhető városkák fényüzésen kezdik a civilisatió dolgát s
szinházakat állitnak ezerek feláldoztával, szépeket és pompásakat; mi
azonban azzal inditjuk meg a polgárisodás hajóját (hajó és Debreczen), a
mi hasznos, a mi szükséges; nem pedig azzal, a mi kellemes, s a mi
nélkülözhető. Szinház! Az egész világ tudja, hogy mi először utczáinkat
köveztetjük ki, mert az embernek önmagán kivül vannak a marhák és
taligás lovak iránt is kötelességei, s joggal egytől sem követelhetni,
hogy ezentul is uton utfélen, a város kellő közepén fujja ki élete
páráját ex non sufficienti. Ad vocem: utczakövezés! a zsidók meglehet
régebben várják a Messiást, de hőbben, forróbban Izrael egy maradéka sem
várta azt, mint sok magyar sziv Debreczen kiköveztetését. Pedig kár ugy
áhitozni utána! Ha Kárpátainkon örökös hó és jég lehet, és senki sem
akad fel rajta: miért ne lehetne Debreczenben örökös locs-pocs? Továbbá
mi kisdedóvó-intézetet alapitunk, kisdedek, de gyermek kisdedek számára.
Ezt csak azért tartjuk szükségesnek megmagyarázni, nehogy valaki agár
kisdedeket értsen, mint melyek számára vidékünkön egy helyen, hol
alkalmasint emberkisdekek is vannak, nem régiben ily intézet állott fel.
Alkotunk továbbá hangász egyletet, gazdasági egyesületet, gőzmalmot
stb., s majd aztán ha mindez meglesz, azután épitünk szinházat
nagyszerüen és Debreczenhez illőleg. Addig azonban, mig ez megtörténik,
érjük be azzal, a mi van, térjünk a mostani szinházba, örülendők az
örülőkkel.
Páholyba nem mehetünk, mert páholy nincs. Magyar ember alacsonyra,
akarám mondani sikra született, nem szereti a magasat, kivévén a
galériát, mely szüntelen, nyög az ember terhe alatt. Itt a zártszékjegy.
Hol van, a ki megmutassa helyünket? „Oh! ki fog mindig másra szorulni?
kiben életrevalóság van, az megtalálja zártszékét!“ gondolják ők, és
„helyes a bőgés!“ mondaná rá a debreczeni pórsuhancz, ha t. i. hallaná
gondolatunkat. És megtalálók mi is nyitott zártszékünket, mert hiszen mi
életrevalók vagyunk.
A ház szépecskén telik. Földszint ember mellett ember ülve, állva,
egymás mellé szorulva, mint hering a hordóban, s tánczolva a jéghideg
tégla padolaton, mert hiszen nincs Debreczenben gyékény annyi, hogy egy
felföldi várost határostul be lehetne vele teriteni. Nem messze
ülőhelyünktől egy hosszú debreczeni arszlán, ki történetesen két
orangutangszerü kezét téli kabátja oldalzsebébe dugva jött be s ugy vön
állást a földszin álló emberei között, most ki akarja huzni azokat
börtöneiből, de bármint görbiti is könyökeit szomszédai hasának, a nagy
szorongásban nem boldogulhat, s a kezek, daczára egy negyed órai
működésnek, maradnak in statu quo. A karzaton, mely egészen körülrámazza
a négyszegü házat, ember hátán ember, Nem hinné senki, mennyi sok jó
ember fér meg ily kis helyen. De az is igaz, hogy inkább türte volna
egynémelyik a 145 évi török igat, mint most ezen kétórai nyügöt. Hijába!
a sors ónsulyu karával rájok nehezkedett, s ily esetben, mit lehet
egyebet tenni, mint nagyokat nyögni, mint a mellény gombjait repesztő s
fülhasitó keserves hangokon feljajdulni, s a nyomott kebel szorult
üregeiből egy-egy fájdalmas sohajt kifúni az ónsulyu kar tulajdonosához?
mihez különösen a karzat emberei, meg hasonló magasságban fellengő
bajtársaik, azon Kadentia istennő köténye alá vonult sohajhősök, a
költönczök, oly emberül értnek.
De miért is sereglett be ma ily számosan a mélyen tisztelt közönség?
Ritka dolog, az igaz, minálunk is az a „tömött“ szinház, de ma minden
különös jós tehetség nélkül is meg lehetett vala jövendölni, hogy nem
épen rosz jutalomjáték lesz. Mert a jutalmazandó művész mit is el nem
követett mindent, hogy a ház jól megbéleltessék nézővel? Nézze, nagysád,
itt a mai szinlap, s ez sok „különmindennel“ kecsegtet. Ime itt van,
hogy ma minden lesz lát- és hallható: zene, mert Boka Károlynak
egyébiránt a maga nemébe igen érdekes barna művészköre ma a szinpadon
jelenend meg, ott működendő; táncz annyi, hogy az embernek előre is
borzad haja szála a lábficzamitó figuráknak csak gondolatára is[2];
szavalás is lesz, valami szerény elvonultságban izzadó s nevét a világ
előtt titkoló, különben geniális költő hazánkfia legujabb költeménye fog
elszájaltatni, mint nevezék 1795-ben a szavalást. Sőt, mi több, még
szindarabot is látandunk, mindössze egy kurta felvonásban, s benne csak
két szinész jelenend meg, de az egyik 7–8 külön szerepet visz, s nekünk
elég alkalmunk lesz egy szinész hatalmas mimikai tehetségét bámulnunk
min kételkednünk egy perczig sem szabad, mert, hiszen jó kezekben vannak
a szerepek. Hát még mi lesz? Hát bizony még márvány szobor mutatványok
is lesznek a „hires Regenti szerint betanitva.“ Nos! nem elég-e, hogy
Debreczen művészi szelleme felébresztessék?
Üljünk tehát szép csendesen, majd csak megcsendül egyszer a varázserővel
biró csengetyü. A karzat dörömböl s tombol, mintha egy szilaj ménes
rekesztetnék istálóba fejünk fölött. S valóban a földszintnek vannak
tagjai olyanok, kik tulajdonképen a karzat koszorujának lennének
kiegészitő virágai, de kiket a garasok különöseb kedvezése földszinre
jutni engede, s ezek eléggé vakmerők a tomboló seregnek időszakonkint e
characteristico-satyricohumoristicus szót felkiáltani: „Abrak!“ Azonban,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Pákh Albert humoros életképei - 02
  • Parts
  • Pákh Albert humoros életképei - 01
    Total number of words is 3932
    Total number of unique words is 2031
    27.7 of words are in the 2000 most common words
    38.7 of words are in the 5000 most common words
    45.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pákh Albert humoros életképei - 02
    Total number of words is 4065
    Total number of unique words is 2050
    31.1 of words are in the 2000 most common words
    42.1 of words are in the 5000 most common words
    47.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pákh Albert humoros életképei - 03
    Total number of words is 4106
    Total number of unique words is 2057
    30.5 of words are in the 2000 most common words
    42.4 of words are in the 5000 most common words
    48.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pákh Albert humoros életképei - 04
    Total number of words is 4064
    Total number of unique words is 2120
    26.4 of words are in the 2000 most common words
    37.5 of words are in the 5000 most common words
    44.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pákh Albert humoros életképei - 05
    Total number of words is 4009
    Total number of unique words is 2068
    30.2 of words are in the 2000 most common words
    41.0 of words are in the 5000 most common words
    47.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pákh Albert humoros életképei - 06
    Total number of words is 4028
    Total number of unique words is 2081
    30.1 of words are in the 2000 most common words
    41.0 of words are in the 5000 most common words
    46.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pákh Albert humoros életképei - 07
    Total number of words is 4002
    Total number of unique words is 2030
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    41.0 of words are in the 5000 most common words
    47.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pákh Albert humoros életképei - 08
    Total number of words is 3888
    Total number of unique words is 2154
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    40.1 of words are in the 5000 most common words
    45.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pákh Albert humoros életképei - 09
    Total number of words is 3974
    Total number of unique words is 2159
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    43.8 of words are in the 5000 most common words
    48.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pákh Albert humoros életképei - 10
    Total number of words is 3989
    Total number of unique words is 2155
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    42.8 of words are in the 5000 most common words
    49.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pákh Albert humoros életképei - 11
    Total number of words is 3993
    Total number of unique words is 2104
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    49.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pákh Albert humoros életképei - 12
    Total number of words is 3974
    Total number of unique words is 2053
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pákh Albert humoros életképei - 13
    Total number of words is 4018
    Total number of unique words is 2032
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    45.5 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Pákh Albert humoros életképei - 14
    Total number of words is 2088
    Total number of unique words is 1172
    37.5 of words are in the 2000 most common words
    49.6 of words are in the 5000 most common words
    55.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.