Olvasás közben: Jegyzetek és megjegyzések - 10

Total number of words is 4001
Total number of unique words is 2034
27.1 of words are in the 2000 most common words
37.3 of words are in the 5000 most common words
42.0 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
telepatiának s a doppelgängereinak egypár hitelesnek tetsző meg nem
czáfolt, de viszont a mai tudománynyal meg nem magyarázható esetét: ez
olyan három alapkő, amelyre kinek-kinek izlésétől, hajlandóságaitól,
tudásától s lelki fegyelmezettségétől függ, hogy mit építsen. A lélek
halhatatlansága nem következik belőle, de az sem, hogy a lélek a testnek
egyszerű váladéka. Nem következik belőle, hogy a Petőfi Sándor lelke
éppen ezüst forintosokat válasszon ki a megnyilatkozásra – de viszont az
sem, hogy akár mi valaha ne találjunk módot a lehetséges testetlen
valamik tudomásulvételére, akár ők ne, hogy velünk az ő valóságukat
tudassák. Vagy nincsenek-e fénysugarak, vegyi sugarak, amiket mi
érzékelni nem tudunk, de kieszeltünk gépeket, melyek helyettünk megmérik
őket? Nincsenek-e agentiák, melyeknek valóságát meg nem értjük, de
hatásaikból vissza tudunk rájuk következtetni? Minden lehetséges, csak
nem mindennek találtuk meg a nyitját.
* * *
Abban talán mindnyájan megegyezünk, hogy a sakk, legyen bár még oly
elmés, finom és érdekes játék is, semmi veszteségét nem jelentené az
emberiségnek, ha kimaradt volna életéből. Elvégre a művészet, ha csak
szép játék is, legalább üdít és mulattat mindenkit, akinek érzékei
vannak. A tudomány, ha még oly elvont is, bizonyos kiváncsiságainknak ad
táplálékot. Még a sportok is legalább frissítik a testet, s megszerzik
képességeit némely ügyességekkel. A sakkjátékkal nem jár semmi efféle
mentség. Kimerítőnek kimerítőbb a legelvontabb tudományos munkánál, s az
emberét, aki mesterségül míveli, hamar belesodorja a félőrültségbe.
Viszont haszna sincs semmi, még annyi sem, hogy, mint némelyek állítják,
az elmét élesebbre köszörülné. Nem, inkább megbénítja az elmét, mikor
leköti egy fixa idea számára; élesíteni pedig nem élesíti, mert a
sakkember nem lesz, hanem születik, nem tanul, hanem készen pattan elé a
Jupiter homlokából. Aki valamely sportban edzette izmait, másutt is
hasznát veheti fürgeségének s rugalmasságának. A speczifikus sakkgeniek
elméje minden más téren terméketlen, s úgy vagyunk velük, mint az
ugyancsak misztikus számoló-geniekkel, kik már négy éves korukban fejből
számolnak gyökökkel és logaritmusokkal, de még harmincz éves korukban
sem viszik annyira, hogy tisztességes és rendes kettős könyvvitelt
nyugodtan lehetne gondjukra bízni. Egészen bizonyos, hogy azok a
sakkgeniek, akiket egyre a Napoleonokkal s a Moltkékkal méregetnek
össze, még őrmesternek sem volnának valók, nemhogy hadvezérnek.
Vigyázzunk itt a megkülönböztetésre: megtörténhetik, hogy a nagy írók,
hadvezérek, zenészek vagy mérnökök közt kitünő sakkjátékosok akadnak. De
ezek a sakknak még oly magas fokon is mindig csak dilettánsai maradnak,
ellenben sohasem történt meg, hogy az igazi sakkosok, a speczifikus
sakkgeniek valami egyéb téren és főképp valami produktiv formában ki
tudták volna mutatni az ő kombinativ, következtető és elrendező
geniejöket. Nem, az ő genijök csakis ebben a vérlázítóan meddő
gyerekségben nyilatkozik meg, hasonlatosan ahhoz a szerencsétlen
emberhez, akit Párisban egyszer pénzért mutogattak, s képességeinél
fogva valóságos kormányozható donjouannak kellett volna lennie, de soha
szerelmi ügyei nem voltak s utódok a nevét nem fogják viselni.
A számoló s a sakkozó genie ebbe a kategoriába tartozik: a _túltengés_ek
patológus esetei közzé – s ha a pajzsmirigy túltengésével, a golyvával,
még eddig nem is büszkélkedett senki, igenis voltak már fogművészek,
akik az állkapczájukkal hintáztak, struczemberek, akik üveget ettek,
hajgeniek, akik fürtjeikkel mázsákat emeltek, bőrgeniek, akik a kés
nyomán nem véreztek, – s a természet, mely nem ismeri el a mi
mesterséges megkülönböztetésünket test és lélek között, így terem
sakkgenieket és számológenieket is, kiknek kombináló girusuk vagy isten
tudja micsodájuk teng túl ilyen betegesen. Az elmének e golyvája nemcsak
a számoló s a sakk-genie képében jelentkezik a betegségek történetében.
Közel rokona a szkolaszta genie, melynek megdöbbentő példáit mutatja a
talmudisták s a jezsuiták rettenetes kazuisztikája, s általában a jognak
s metafizikának története. Itt is, mint ott, az elme legszebb képességei
meddő játékba fogultak, teljesen elveszítve érzéküket a valóság s a
komolyság iránt. Itt is, mint ott, ugyanazon nagy lelki erőknek teljes
képtelensége a reális munkára – csakhogy míg a számoló genie Frankl
Izidorokat egyszerűen elküldik a hivatalból, ahol rosszul vitték a
könyvet: a Sanchezek, sőt még a lángelméjű megsejtő Hegelek kieszelései
is beteggé tettek egész nemzedékeket.
* * *
A _herbert_ek tragikuma nyilván abból sarjad, hogy, mint Schopenhauer
jól látta meg, értelem és ebbe vágó tehetségek dolgában anyánkra ütünk,
tehát ők is nem apjuk, hanem anyjuk örökösei, kik viszont, a szerelmi
_wahlverwandschaft_ tréfájából, rendszerint ellentétei, mert kiegészítői
az apáknak. A _herbert_ tehát, bizonyos külső és felszínes
hasonlatosságon belül, apjával voltakép ellentétes egyéniség, kit
azonban a megszokás, az utánzás és a közvelemény nyomása ugyanolyan
munka elvégzésére s ugyanazon pálya megfutására hajt, amivel s amin apja
lett nagygyá. Pedig még, ha az apja művészi vagy politikai tehetségének
egy darabja vagy akár teljessége netalán meg is volna benne: hátha nem
örökölte apjának ötletességét, vagy kitartását, vagy izgató képességét,
ami nélkül a tehetség tehetetlen?
* * *
Pedig, ebben az egyben bizonyos vagyok, egyforma egyéniségeknek agyforma
a sorsuk, néha nevetségesen aprólékos részletekig. A világ s az élet egy
csomó állandó erőhatás, melylyel szemben az egyéniség egy kis csomó
ellenható erő. Mint a kalapos mértékvevő masinájában a rugalmas
halcsontok: úgy nyomulnak felém az élet adalékai egyforma nyomással, s
úgy helyeződnek el pontosan a koponyám hegyei és völgyei szerint.
Egyforma koponyáknak egyforma a kalapellipszisük, s egyformán alakul
életsoruk is.
* * *
Érdemes volna arravaló orvostudósnak kimérnie, milyen hatással van egy
épkézláb s jószervezetű harminczesztendős ember belső részeire, ha
valami szerencsétlenség folytán például le kell vágni mind a két lábát?
Bizonyos, hogy szive, tüdeje, gyomra: mind úgy fejlődött és alakult,
hogy nagy tetemet lásson el vérrel, levegővel, táplálékkal, s az is
bizonyos, hogy fele akkora testnek mindebből csak fele annyi kell. A
kérdés tehát az, hogy 1., az operáczió után is a régi mennyiséget
kebelezik-e be s a régi teljessegű munkát végezik-e ezek a szervek, s e
túlfűtöttség nem árt-e a megcsökkent testnek, vagy 2., kevesebbet
vesznek-e be s kevesebb munkát végeznek-e, s ez ekkor nem árt-e ezeknek
a szerveknek, melyek nagyobb munkára szoktak?
* * *
Gyógyítani tulajdonkép szakasztott olyasmi, mint eczetet gyártani vagy
sört főzni vagy káposztát savanyítani. Előttem egy vegyület: a beteg
test. A föladat s a kérdés ez: mit kell ehhez a vegyülethez hozzáadnom,
vagy mit kell belőle elvennem, hogy olyan folyamatot indítsak meg benne,
melynek vége egy más vegyület: az egészséges test?
* * *
Az egészségi, főkép étkezésbeli szabályokat sem lehet generalizálni. Még
bizonyos klimák alatt sem, mert nemcsak a mai s az azon helyt való klima
szerint kell igazodniok, hanem hajdan való klimák szerint is.
Nyilvánvaló, hogy a ma Európában és Amerikában élő lakosság nagy része
még nem nagyon régen származott át távol keletről és délről, s hogy
számlálatlan nemzedékeken át szervezete kevés húsételen, kevés alkoholon
s főkép növényi táplálkozással fejlődött. Ezek nyilván megkeserülik,
hogy olyan világba csöppentek bele, melynek rendjét, szokásait és
étkezése módját a mérhetetlenül hosszabb idők során húson és sörön
nevekedett, és szervezetükkel ehhez a táplálkozáshoz alakult északi és
nyugati fajok szabják meg.
* * *
Ha az antialkoholizmusnak nemcsak szándéka volna nemes, de alapgondolata
is igaz volna: az iszákos germán fajták ma rabszolgái volnának a józan
latinoknak, s a Kelet bornemisza népei uralkodnának az italnak hódoló
részeg Nyugaton. Pedig nem így van; a keleti népek tespednek, a latin
népek hanyatlanak, a germánság uralkodik, sőt minden uralom _eo ipso_
germán, mert még a latin népek arisztokrácziája is germán vérség.
Tudományban, mesterségekben, sőt friss testi erőben az iszákos németség,
angolság, amerikánus és skandináv míveltség vezérli a világot, nyers,
középkori természetű terjeszkedő erőre pedig leghatalmasabb a pálinkaivó
orosz. Általánosságban nem az az igaz, hogy a szesz ártana az
emberiségnek, hanem az, hogy szüksége van rá, különben, a teljesen vad s
állatnál is vadabban élő törzseket kivéve, nem is élne szeszszel. Hogy,
ellentétben a többi állatokkal, él vele, annak az az oka, amiben az
ember a többi állatoktól különbözik: a czivilizáczió. A czivilizáczió:
védekezés a természet ellen; az emberi czivilizáczió: a körmön, fogon,
szőrön, odun és csordán túl terjedő védekezés. Már most, úgy látszik:
mentül több és jobb módokon védekezünk a természet ellen, e módok annál
jobban csökkentik egy természetes védelmünket: a testnek, hogy úgy
mondjam, deszinficziáló képességét. A vad természetben nincs betegség;
ott csak halál van vagy élet; a betegséget a czivilizáczió teremtette
meg. Nincs benne kétség, hogy amit így a czivilizáczió révén ellentálló
képesség dolgában veszítünk: aludt-tejtől pezsgőig, beteltől dohányig,
máktól teáig azt akarjuk izgató szereinkkel pótolni – csakúgy, mint
ahogy az influenzát konyakkal gyógyítjuk, a kolerát pezsgővel, melyek,
ha nem egyenesen, hát közvetetlen ama hatások leküzdésére valók, melyek
a szív verését gyengítik, gyuladásokat okoznak és így tovább. Az alkohol
nem egyéb, mint a czivilizáczió ellen való orvosság.
* * *
Hát akkor kinek árt az alkohol? Megmondom: annak, akinek nem használ.
Vagyis a teljesen kimerült, megmérgezett, védekező képességében végképp
megrontott szervezetnek, kinek ebből az izgató szerből már akkora adag
kellene, mely viszont sokaságánál fogva teszi tönkre a szervezetet,
amely, mint az egész természet, közép mennyiségekre van berendezve. (Ha
példa tetszik: itt a melegség, mely, láz formájában, a szervezetnek
automata orvossága, de bizonyos fokon túl gyilkos.) Árt továbbá azoknak,
kik a szeszt olyan elegyben szedik, mely maga is kártékony, mint a
romlott sör, festett bor, vitriolos pálinka. Árt az iszákos embernek,
kinél azonban az ivás nem ok, hanem következmény – például a
szívtágulásosnak. Árt a beteg vagy gyenge embernek, kinek sok egyéb is
megárthat, akár a kenyér is, vagy, mint a szopós gyereknek, a csibehús
is. És árt, főképpen, a mesterségesen beteggé tett embernek, kinek maga
az élete módja kész betegség, mert baromi életet él, mely nem felel meg
az állati szervezet egy föltételének sem. Ilyen baromi életet él, a mai
társadalmi és gazdasági renden belül, majd minden munkás és szegény
ember.
* * *
Érdekes megfigyelni: Jókainak és Mikszáthnak összes munkáiban nem esznek
s nem isznak annyit, mint Dickensnél lépten-nyomon.
* * *
A _weismannizmus_ képtelenség. Lehetetlen, hogy a szerzett tulajdonságok
ne öröklődnének, mert lehetetlen, hogy a változások, melyek a test
bármely részét érik, bármily lehelletszerüen, de mégis egész testünkre,
egész szervezetünkre és ebben azokra a részecskékre is, ne hassanak,
amelyekből az utód lesz. (Ezt az _egész_ testünkre való hatást a mi
Piklerünk mutatta ki megdönthetetlenül; Semon, az ő _Mneme_-elméletével,
csak jóval utána következett.) Persze: ha megvágom az ujjam, azért a
fiam nem születik sebhelyesen. De ha én is, fiam is, unokám is, és
mérhetetlen időn át mérhetetlen sorban minden leszármazóim állandóan
ugyanazon mód üljük meg a lovat vagy földön ültünkben sarkunkon
guggolunk: bizony késő utódaink csámpásak lesznek, mint ahogy csámpásak
némely keleti népek, s ezt igenis szerezték és örökölték.
* * *
Émile Zola egyszer megvizitáltatta magát egy csomó doktorral, mind csupa
válogatott speczialistával – s búcsú után a sváb legény nem örül úgy a
visum repertum-ának, mint amily diadalmas elégtétellel tetette ő az
ujságokba e vizsgálatok eredményeit. Különös eredmények, annyi bizonyos.
A vörös kutyáról s a vörös lóról szóló általánosításon kívül nincs a
gazságnak, az őrültségnek s a nyomoruságnak az a néphitben megállapodott
vagy tudományosan kimutatott testi és lelki ismérve, amit a tudós urak a
Terre iróján meg ne találtak volna. Aki végignézett e litánián, sok
mindent nem érthettett meg. Nevezetesen azt nem, hogy a nyavalyáknak az
az obeliszkje, akit Émile Zolának neveztek, hogy közeledhetett akkor
elég jó testi, lelki és pénzügyi állapotban s minden mocsoktól ment
előélettel az ő véletlenűl megszakadt életének gondolom hatvanadik
esztendeje felé? Hogy van az, hogy, mint piromániásnak illik, már két
esztendős korában nem gyujtotta föl maga fölött a házat? Hogy van, hogy
elsőfoku degenerátus létére nem bicskázta le játszótársait, nem ölte meg
apját, később revolvert nem fogott tanáraira, majd, a nyomoruság
napjaiban, kenyeret nem lopott s váltót nem hamisított; hogy ifjúkori
kicsapongások nem vitték sirba, maga magára kezet nem fogott, valami
jöttmenttel össze magát nem adta, és bombával mért nem robbantotta föl
az akadémiát, mely oly konokul elzárta előle kapuit? S viszont: hány
olyan ember sétál a Lipótmező egy árnyas kertjében, s hány olyan ember
dolgozik a váczi fegyház bűzös műhelyeiben, aki talán szakasztott
azokkal a nyavalyákkal és szakasztott abban az összetételben bővelkedik,
mint amilyenek révén Emile Zola hivatalos próbával bélyegeztette magát
elsőrendü degenerátus genienek: hogy van hát, hogy az egyik szelvényt
hamisított, a másik kétszer házasodott, a harmadik lovat lopott, a
negyedik zsidót gyilkolt, de egyik sem újította meg kora művészetét,
egyik sem forgatta föl a világ irodalmát, egyik sem nyomta rá belyegét a
kritikára, s egyik sem lopta bele magát az emberiség gondolkodásába! S
való igaz: Julius Cæsar, Nagy Sándor és Napoleon epilepsziás volt. De
Gusztáv Adolf vagy Moltke vagy Bismarck nem volt epilepsziás, mégis
legények voltak a talpukon. S nem bánom, Goethéről, a testi és lelki
egészségnek eleddig példádlanul tökéletes harmóniájáról, egy-két inkább
dichtungos, mint wahrheitos megjegyzéséből hadd következtesse Lombroso,
hogy a nagy Goethének halluczinácziói voltak, s legyen bár igaz, hogy
Homérosz vak volt, Shakespeare tolvaj és Musset alkoholista: mi tudunk
egy elsőrendü geniet és igazi költőt, aki se nem lopott, se nem ivott,
se nem halluczinált, sem a nyavalya nem törte, sem szeme nem volt rossz,
sem esze ki nem hibbant, s huszonhét évet eleget élt arra, hogy a Petőfi
Sándor nevet bevésse a művelt emberiség emlékezetébe. Hasonlóképpen nem
tudok semmi rosszat sem Washingtonról, sem Franklin Benjaminról, sem
Lessingről, sem Deák Ferenczről, s ha igaz is, hogy Helmholtz
epilepsziás volt, az is igaz, hogy Marx vasegészségben élt hetven
esztendeig. Azokat a testi jegyeket, melyeket Lombroso a lángelmén, az
őrültön s a gonosztevőn talál, nem találja meg valamennyin, csak egy
bizonyos százalékukon, s én bennem él a gyanu, hogy, ha sorra vizsgálnák
mindazokat az embereket, kik sem lángelmének, sem gonoszságnak, sem
őrültségnek bizonyságát nem adták, ama sötét jeleket ugyanakkora
százalékban lehetne megtalálni testünkön. Voltaképpen az egész kriminál-
és geniál-antropológus evangyéliomból csak annyi marad meg igazságnak,
hogy csakúgy, mint a fűszerkereskedők közt: a poéták, a hadvezérek s a
nagy emberek között is vannak egészséges vagy beteg, okos vagy bolond
emberek; hogy valamint a lélek egy a testtel, a bolondság is testi
betegség; s hogy aki vállalkozik arra a koczkázatra, amit valamely
bűntett elkövetése jelent, annak vagy a nyomoruság vette el az eszét,
vagy sohsem volt helyén az esze. Az igazságok közt nincs rangkülönbség,
s én bizonyára nem kicsinylem ezeket az igazságokat. De épp ezek
kedvéért kell megállapítanunk, hogy minden lépés, amely ezeken túlment,
legalább mindeddig, vakmerő általánositás volt, tehát fölöttébb
tudománytalan. Ugy vagyunk a genie s a bűnös testi tipusaival, mint a
race-okkal, melyeket az avatatlan menten fölismer és ezer lelki, testi,
gondolkodás és stílusbeli jellemzetességeit ismeri, – de mihelyt avatott
szem nézi, ezek az ismérvek összefolynak, elhomályosodnak, kézzel
foghatatlanná válnak.
* * *
Ha igaz, hogy a természetben nincs ugrás: az egészség s a betegség közt
sem lehet ellentét, csak fokbeli különbség. A tárczám egy rejtett
zsebében évek óta ott hordok egy keskeny kék szalagot, és ha magam
vagyok, otthon vagy úton, víz hátán vagy erdő sürüjében: loppal
kikeresem és bolond fővel csókolgatom. A szívem beledobban – ennyi az
egész. De vannak emberek, akik számára efféle kis kék szalag vagy
zsebkendő vagy czipellő minden lehetséges tekintetekben fölér azzal,
akitől kapták – s ezek az emberek már betegek, és _fetisista_ néven
nyomorognak a Krafft-Ebing gyüjteményében. Ha köhögsz a portól, mely
tüdődbe jutott: a tüdővész első lépcsejére léptél, s a neuraszténia csak
harmadik emelete a bágyadságnak, melylyel egy átmulatott éjszakáért
fizetsz. S a bűn? Istenem: mindnyájan bűnösek vagyunk. Ha rosszkor vagy
contremineben, s azokra gondolsz, akik haussera mentek: máris vétettél a
tizedik parancsolat ellen; s ha Nizzában eltöftöföz melletted Irina
Pavlovna herczegnő, ez a szőke abszurdum, ez a kékszemü lehetetlenség, s
te a soha el nem érés dühével lábtoppanva fordulsz e tovarepülő
_de-már-ebből-nem-eszel_ után: máris megtetted az első lépést a felé a
túlzott elragadtatás felé, melynek legfelső fokáról fegyházzal emlékszik
meg a büntető törvény.
* * *
Bizonyára: a büntetőjog kritikája nem lehet elég erős és tiltakozó. De
egyről nem szalad megfeledkeznie, éppen, mikor arról beszél, hogy a
büntett mindig a társas élet terméke, s a büntetésnek viszont mindig az
elkövetőjé egyes emberi személyéhez alkalmazottnak kell lennie. Nem
szabad elfelejtenie, hogy éppen azok a rétegek, melyek a legtöbb bünöst
szolgáltatják, tudatlanságuknál s gondolkodás nélkül való baromiságuknál
fogva tele vannak társadalmi elfogultságokkal s előitéletekkel;
elmélkedés nélkül hisznek a törvény, az erkölcs és minden hagyományos
szólam szentségében és igazságában; minden büntettet bűnnek, minden
büntetést igazságosnak tekintenek, tehát a lelkük mélyén azt is, amit ők
követtek el s ami őket sujtja. Ez mégis némi relativ és szubjektiv
lehetőséget és jogosságot biztosít a büntetés számára, melynek abszolut
és objektiv jogosságát senki sem tudja bebizonyítani. A büntető
igazságtevés számára a haddelhadd csak akkor kezdődik majd, mikor minden
ember művelt lesz és gondolkozó.
* * *
Ha az ember álmában megüti lábát, menten hozzáálmodja, hogy leesett a
Gellérthegyről s beleütötte a hüvelykujját a vámházba. Igy álmodnak
hozzá a klassziczitás szerelmesei mindenféle nagyszerű szükséget ahhoz a
valósághoz, hogy a görög-latin iskola nyakunkon maradt kölöncz, olyan
időkből, mikor úgy e nyelvek ismerete, mint a görög s a latin irodalomé
és tudományé szakasztott olyan gyakorlati eszköz és élelmesség segítő
ismeret volt a középkor istenes tudatlanságához s barbár származásu
intézményeihez képest, mint ma a modern nyelvek s a modern természeti és
társadalmi tudományok ismerete a klassziczitásban megfeneklett iskolás
műveltséghez képest.
Arisztótelesz teméntelen sok szamárságot foglal össze természettudomány
czímén, de mégis haladás volt, gyakorlati haladás, ő hozzá magához térni
vissza az ő tudását összekuszált barbár tudákosságtól. Ugyanilyen
gyakorlati hasznú volt a római jog tökéletes rendszerének megismerése a
barbár jogászság közepett. Szakasztott olyan renaissance és gyakorlati
haladás volt ez, mint az eredeti görög és római építészethez való
visszatérés az ugyancsak római-görög származásu, de barbár kezeken
elbarbárosodott román és gót építészettől. Szóval, a humanisták époly
hunczut és földhöz tapadt materialisták és szabadgondolkozók voltak,
mint akik ma torkig vagyunk a humanista iskolával. A latin iskola
csökevény maradvány olyan időkből, melyekben szükséges és eleven szerv
volt.
* * *
Ám a csökevény nemcsak fölösleges, de kártékony is. A vakbél nemcsak
haszontalan, de veszedelmes is, méreg gyüjtője, gyuladás okozója. Az
antik ideálokon való csüggés igy szemre magasztos, valójában azonban
barbár és brutalis reakczió. Ideálok mindig valóságokból fakadnak s
valóságos kiformálódásra törnek – s hogy’ szabad nekünk ma, a huszadik
században, a gépi munka s az emberi szolidaritás világában olyan
világrend ideáljain hevülnünk, melynek szükséges, elmellőzhetetlen,
életében gyökeredző intézménye volt a rabszolgaság? Szamár az – ezt
Engels mondta – aki rossz néven veszi a görögöktől a rabszolgatartást.
De gazember, aki ma is rabszolgatartó szeretne lenni. S a klasszikus
iskola önkéntelen büntársa ennek a gazságnak, s nem véletlen, hogy a
humanista iskola megmaradásáért ugyanaz az istenesség hevül most
hirtelen, s a klassziczitás jóhiszemü bajvivóit azok biztatják
leglázasabban, akiknek ősei annak idején legveszekedett ellenségei
voltak a renaissance humanizmusának, s a pápaság elpogányodása ellen
kitalálták a jezsuitaságot.
* * *
Az egyoldalú római-görög klassziczitás többek közt éppen annak állja
utját, amire, állítólag, főképpen való: hogy a mai ember megérezze a
multtal való összefüggését, s a mai műveltségnek első gyökérszálai felé
rezegjen vissza emlékezése. A görög-latin monopólium kisikkasztja
történelmi érzésünkből Asszíriát, Babilont, Indiát, Egyiptomot,
Karthágót, Zsidóországot, amelyek mind jobban vagy legalább is úgy
hatottak a világra, s első sorban éppen a görög s a római műveltségre,
mint a görög s a római miránk. Ostoba kulturgőgöt s ezzel veszedelmes
élhetetlenséget is nevel belénk, melylyel egyedül idvezítőnek csakis a
mi kulturformáinkat érezzük, s lenézzük s fitymáljuk a keleti
műveltséget. Ha iskoláink igazi iskolák volnának: nem ott kellett
volna-e már megtanulnunk, amire Lihungcsangnak és Togónak kellett
bennünket megtanítania?… Lihungcsang?… Togó?… Én az ország egyik legjobb
gimnáziumába jártam s tanáraim közt tudósnak is, embernek is nem egy
elsőrendü akadt. Azonkívül rossz kölyök is voltam, aki össze-vissza
olvastam tücsköt-bogarat, s volt egy kis kagálunk, melynek sportja volt
a műveltség. Nos: első éves jogász voltam, mikor végre nekiültem, hogy
végig olvassam a XIX. század történetét, s pontosan megtudjam, ki volt
az a Cavour, Palmerston, III. Napoleon és Bismarck, akiknek isten bizony
volt annyi közük a magyar nemzet sorsához, mint, akit fiaink elé
példának állítanak, a különben igen derék és hősi Leonidásnak.
* * *
A képzeletről csak hiszszük, hogy korláttalan szárnyalás; igazában egy
helyben való topogás tapasztalataink körül. Uj dolgot elképzelni nem
tudunk, csak a régieket kombinálgatjuk, s már ezért is hiába jósolgatjuk
meg, akár tudákoskodó kabbalával, akár őszintén bevallott szeszélyes
vakmerőséggel a jövőt. Hiszen csak meg kell nézni a _Kétezer év mulva_
czímű elképzeléseket, hogy megjelenésük után husz esztendővel mily
gyászosan elavultak a valóságos fejlődéshez képest.
* * *
Az emberiség élete egyben mindenesetre olyan, mint az egyes emberé:
abban, hogy az élet megtöri s lemondásba igázza. Mikor az emberiség maga
felől gondolkozni kezdett, a természetnek különösen két kegyetlensége
ellen lázadt föl: az ellen, hogy az emberi élet oly szemtelenül, oly
égbekiáltóan, oly hasznavehetetlenül rövid, s az ellen, hogy ragadozó
állatoknak kell lennünk, kiknek táplálkozása más teremtéseknek életébe
kerül. A legrégibb utópiák, a görögök államregényei, az ő legjobb
világaikat e két tengely körül forgatják. Az egyik százötven esztendőre
nyujtja az emberi életet, a másik az embereket nem is halatja meg
természettől fogva, hanem az öreg emberek, ha már nagyon elöregedtek,
megkoszoruzzák fejöket s maguktól ugranak a tengerbe. S mind e szép
elképzelésekben az emberek nem esznek hust, hanem növényi táplálékon
élnek boldogan, erősen és békességben. Háromezer esztendő óta kisért ez
az ábránd a mai emberiség vágyakodásában s elképzeléseiben (s ki tudja,
már azelőtt is, a régi kulturákban mennyit kisértett) – s a mai párisi
vegyészet, mely mesterséges táplálék kieszelésén töpreng, s a mai párisi
fiziológia, mely a test öregségét okozó falósejtek megfékezésének
föladatát veti föl: tulajdonképp ugyanezzel a két problemával vesződik.
De ime, a legpárisibb párisi s a legemberebb ember: Anatole France is
megirta az ő utópiáját _(Sur la pierre blanche)_, s ebben az
elképzelésben az emberi élet megnyujtásáról már nincs is szó, a
mesterséges táplálkozás pedig félig-meddig csütörtököt mondott.
Háromezer év alatt az emberiség megtört, s már álmában sem mer
szembeszállni a valósággal. Az élet elől az álomba menekülünk, de
álmunkat is markában tartja az élet. Egy rég megírt kis versem jut
eszembe, egy álmatlan éjszakám szülötte:
Makacsul űlök kapud előtt, álom,
Kinyiltát görcsös türelemmel várom,
S bár lüktet a fő s csikorog a fog:
Csak azért is aludni akarok.
Csak azért is, ha tán hiába is,
Ha, mint az ember, gyáva álma is,
S az élet úgy megtöri és veri,
Hogy üdvét megálmodni sem meri.
* * *
Ez a gyávaság különben kezdettől fogva benn kisért az emberiség
álmaiban. Az ábrándos görög is időhaladékot és udvariasságot könyörgött
csak a természettől; az egyik csak megduplázni akarta az élet
esztendeit, a másik pedig csak azt nem akarta, hogy a halál erőszakosan
és szomorusággal csapjon le ránk, az öreg emberek úgy is, maguktól is
megölik magukat, és vidáman cselekszik ezt, koszoruzott fővel. Örök
ifjuságról s örök életről már régen nem merünk álmodni, s arról sem,
hogy az örök élet örök boldogság volna. A komor zsidó felfogás, hogy az
örök élet örök büntetés, már benne kisértett a vidám görögben is.
* * *
Van ez utópizálásnak egy lesujtóan mulatságos oldala is: az örök emberi
ostobaság, mely örökké akkor mutatkozik legvilágosabban, mikor az ember
értelmes és lángelméjű. Bizonyos, hogy ezek a tudományos álmodók az
emberiség leggeniálisabb példányai voltak, s e genialitás alól nem
kivétel az a csoportjuk sem, mely e most említett görögökön kezdve le
egészen Jean Jaques Rousseauig a _Retournons à la nature_-t álmodja meg
utópiának. Mint a tudomány egész történetében, itt is a geniális emberek
mindent meglátnak, csak azt nem, ami az orruk előtt van. Mind a régi
görögök, mind Jean Jacques tapasztalásból is, hallomásból is ismerhettek
barbár, sőt vad s mindenesetre a magukénál fejletlenebb népeket,
hallhattak azok életéről, szokásairól, erkölcséről és állapotáról,
ismerhették a parasztokat s a matrózokat, s azonfölül az állatoknál is
megláthatták, mit jelent és miben áll a természetes állapot. Mért
gondoltak el mégis és nyilvánvalóan jóhiszeműen, természetes, eredendő
és czivilizáczió előtt volt állapotnak és rendnek olyan idilli állapotot
és rendet, melyhez az embernek sokkal nagyobb műveltsége és
fegyelmezettsége szükséges, mint ameddig eljutottak akár a farkasok,
akár a medvék, akár a görögök, akár a francziák?
* * *
Zeneszó csap fel hozzám az utczáról. Leteszem a könyvet, s kikönyökölök
az ablakon. Elsőbb egy csomó czigánykereket vető utczai gyereket látok,
majd egy nagyszakállú embert, aki rémítő komolyan emelget egy
czifragombos pálczát; mögötte egy csomó ember tüdejeszakadtából fújja a
réztrombitát, leghátul pedig ennivaló kis poni-ló czepekedik rettentő
nagy szamárbőr-dobbal. Utánuk végtelen sorban egy csomó kékruhás ember
emelgeti taktusra a lábát – csupa felnőtt ember, akinek az a legfőbb
igyekvése, hogy az isten szerelmére mind egyformát lépjen. Mellettük
gyalogol egy másik felnőtt ember; egy darab vas a kezében, és furcsa
mozdulattal köszönt vele egy harmadik felnőtt embert, aki ott lovagol
velük szemben, s az a legfőbb büszkesége, hogy kabátján aranyból van a
gallér, ezüst rajta a csillag, s a nadrágja varrásán két ujjnyi veres
posztó fut végig. Felnőtt emberek, kiknek élete abban telik el, hogy
rézgombokat fényesítsenek, egyformán lépjenek, s nevetséges
mozdulatokkal fáradjanak égető napfényben!… Ó mily gyerekes dolog – s
istenem: ez a legkomolyabb dolog a világon!


A SZAMÁRSÁG DICSÉRETE.
A kegyelmes úr a bécsi szalonemberbe oltott megyei ember vidámságával
bicczentett vissza, s korához képest fürgén biczegett a klub felé, – az
én öreg barátom pedig, végig a Dorottya-utczán, a Váczi-utczán s a
Kossuth Lajos-utczán, így elmélkedett:
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Olvasás közben: Jegyzetek és megjegyzések - 11
  • Parts
  • Olvasás közben: Jegyzetek és megjegyzések - 01
    Total number of words is 4012
    Total number of unique words is 1891
    30.5 of words are in the 2000 most common words
    41.1 of words are in the 5000 most common words
    46.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Olvasás közben: Jegyzetek és megjegyzések - 02
    Total number of words is 3986
    Total number of unique words is 1951
    29.4 of words are in the 2000 most common words
    39.7 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Olvasás közben: Jegyzetek és megjegyzések - 03
    Total number of words is 4174
    Total number of unique words is 1853
    28.9 of words are in the 2000 most common words
    38.8 of words are in the 5000 most common words
    44.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Olvasás közben: Jegyzetek és megjegyzések - 04
    Total number of words is 4189
    Total number of unique words is 1990
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Olvasás közben: Jegyzetek és megjegyzések - 05
    Total number of words is 4022
    Total number of unique words is 2105
    28.1 of words are in the 2000 most common words
    37.8 of words are in the 5000 most common words
    42.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Olvasás közben: Jegyzetek és megjegyzések - 06
    Total number of words is 4052
    Total number of unique words is 2030
    25.3 of words are in the 2000 most common words
    36.1 of words are in the 5000 most common words
    41.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Olvasás közben: Jegyzetek és megjegyzések - 07
    Total number of words is 4097
    Total number of unique words is 2034
    28.4 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    46.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Olvasás közben: Jegyzetek és megjegyzések - 08
    Total number of words is 4037
    Total number of unique words is 2051
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    39.3 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Olvasás közben: Jegyzetek és megjegyzések - 09
    Total number of words is 4041
    Total number of unique words is 1969
    26.5 of words are in the 2000 most common words
    35.6 of words are in the 5000 most common words
    40.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Olvasás közben: Jegyzetek és megjegyzések - 10
    Total number of words is 4001
    Total number of unique words is 2034
    27.1 of words are in the 2000 most common words
    37.3 of words are in the 5000 most common words
    42.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Olvasás közben: Jegyzetek és megjegyzések - 11
    Total number of words is 4042
    Total number of unique words is 1921
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    39.1 of words are in the 5000 most common words
    44.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Olvasás közben: Jegyzetek és megjegyzések - 12
    Total number of words is 3995
    Total number of unique words is 2036
    26.2 of words are in the 2000 most common words
    37.6 of words are in the 5000 most common words
    43.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Olvasás közben: Jegyzetek és megjegyzések - 13
    Total number of words is 2418
    Total number of unique words is 1361
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    42.5 of words are in the 5000 most common words
    48.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.