Megtörténtek és megtörténhetők (2. kötet) - 5

Total number of words is 3637
Total number of unique words is 2036
27.4 of words are in the 2000 most common words
39.9 of words are in the 5000 most common words
45.6 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
csinálhatott, nékem háromezer pengő forintos házasság még Nottingham
Bettivel sem izlett. Aut Caesar, aut Tóth Gáspár. Monstrum 10 ezer pengő
évi jövedelemmel, vagy kikiáltott szépség O-val.
Végre a tartalék-centrum is mutatkozni kezdett. Az egyház belsejéből az
erkély közepéig épen egy negyedóra alatt érkezett. Ki kellett magát
pihennie, hogy meg ne fuljon. Az egész Siesta alatt kizárólag velem
kokketirozott. Az ilyen vaskos kokketirozás nem csak azt fárasztja ki, a
ki kokketiroz, hanem azt is, a ki kokketiroztatik. Magam is izzadni
kezdettem. Egész hevülésemet magnetico-electricus reportoknak
tulajdonitottam.
Ah, uram, igen elfáradtam! szólott az érzelem pianissimoján.
Lehetek valamivel szolgálatára, asszonyom? – válaszoltam valamicskével
feljebb.
Kocsisom a világ legnagyobb gazembere, rendesen néhány perccel mindenkor
későbben szokott kiállani, mint én, ugy hogy sokszor a legborzasztóbb
időben várnom kelletik. Kérem, legyen szives őt előszólitani.
Szabad nevét tudnom e korhely kópénak? Mátyás; én közönségesen csak
Matyinak szólitom.
Őrizkedni akarván mindennemü reformoktól, én is csak „Matyit“
kiáltottam.
A kocsis az equipageval csakhamar megjelent. Hogy Matyi hovávaló volt,
azt nem tudhatám, de hogy akasztófáravaló volt, annyi bizonyos.
Inas sem keletről, sem nyugotról nem mutatkozván, magam siettem ő
nagyságát a kocsiba emelni.
Kicsibe mult, hogy ezen óriás teher alatt én, s velem együtt az egész
lehető viszony meg nem szakadt.
Mátyás oly lassan hajtott, mintha porcellánt vitt volna.
Az incognito még mindig az erkélyen campirozván, harmadszor is hozzá
folyamodtam, s pedig a lehető legudvariasabban.
Még egyszer alkalmatlankodom uraságodnak, ki két Stranierával
ismertetett meg, okvetlenül meg fog a harmadikkal is ismertetni, szabad
kérnem…
A legtisztább szivből, ezen asszonyság, kit ön a kocsiba emelt, pócsi
lakos özvegy Schalugáterné.
Nagy isten! hisz akkor keresztanyám… vágtam az incognito szavaiba;
Schalugáterné tartott ezelőtt harminckét évvel a viz alá, akkor még
Penészleken lakott; mily szerencse, hogy ennyi évek után még egyszer
láthatom, e percben meglátogatandom.
Tegye azt uraságod! az az asszonyság végtelenül fog örülni szives
megemlékezésének.
Egyetlenül maradtál e szerint halovány angyalom; te lől vágyaim,
reményeim soloja! Igyekezni fogok, hogy el ne szalaszszalak.

II.
Schalugáterné comfortabel fogadott: árnyékban. Egy a la Kara Mustafa
divánon foglaltam helyet mellette. Első beléptemkor elkékült. Midőn
rendes állapotban a vörös szin uralkodik, rendkivüli esetekben a
meglepetés csak kék szint idézhet elő. Midőn értesitém, hogy ki vagyok s
felemlitém, hogy keresztanyám, nyakamba borult, könnyezett, s magán
kivül volt örömében. A legközelebbi órában már a legválogatottabb borok,
– s legfinomabb csemegék állottak szolgálatomra. – Nem soká hagytam
magamat kináltatni, keményen nyakaltam, s neki láttam az üvegeknek mint
valami kefekötő.
A legkivánatosabb bizalom fejlődött ki közöttünk. Beszéltünk a régen
mult idő szépségeiről, boldogságáról és jóságáról; az istenben boldogult
Schalugáter nemes oldalairól, és erényeiről, s mindazokról, kik azon
időben brilliroztak, becsületességük vagy akasztófáravalóságuk által
kitüntették magukat.
Hogy van az, hogy mi mindennap roszabb napokat élünk? – kérdé
keresztanyám.
E kérdésre Spinosából feleltem.
S hogy van az, hogy ezelőtt vallásosabbak, s becsületesebbek voltak az
emberek? – folytatá keresztmámi.
Most Puffendorfból idéztem magyarázó, és megfejtő helyeket.
Az egészre nézve komolyan jegyeztem meg, hogy minden embernek szebb a
multja, mint a jelenje.
Átmentünk leánykori hóditásaira is. Az abbékat és kapitányokat különösen
kedvelé.
Minő más világ volt akkor, – szólt elragadtatva – tizennyolc éves
koromban száz kérő között válogathattam, egyik szebb volt a másiknál,
megesküdtek reá, hogy érdek nélkül szeretnek; egyedül azt sajnáltam,
hogy egyet választhaték, száz sem lett volna sok ily emberekből.
Kedves nagymámi, ez most is igy van, mindig igy lesz, – feleltem ismét
Spinosából – nagymámi szép volt, nagymámi gazdag volt, ilyen tulajdonok
mellett könnyü volt hóditani.
Annyi igaz, hogy esküvőm napján, miként Oktondi consiliárusné állitá,
ugy néztem ki, mint Mária Teresia, – válaszolt keresztmama ganz
gelassen.
Végre személyemre került a sor, állapotomról, helyzetemről,
összeköttetéseimről kezdettünk fecsegni, sőt bizván könyörületes
lelkületében, házassági terveimet sem titkoltam el előtte.
Tetszhetett neki inclusiv bizalmam, mert miután kissé csintalanul
megsimogatott volna, igy szólott:
Bolondos kópé, én fogok rólad gondolkozni, fél év alatt asszonyt keritek
számodra, jót és gazdagot, de azután megbecsüld…
Tejbe vajba fogom füröszteni, – válaszoltam hirtelen, – reggeltől estig
oldala mellett fogok turbékolni, imádni fogom őt, keresztmamát pedig
áldani.
Kevesebbet igérj és többet adj, – szólt keresztmama, légy irányában
nyájas és szeretetreméltó, gondos és gazdaságos. A tejet és vajat hagyd
a konyha számára, az imádást pedig ne vesztegesd földi tárgyakra,
imádnunk csak égieket szabad.
Hátha már tudnék is valakit számodra?!
Szóljon, mindenre kérem, szóljon!
Negyvenkét éves!
Superbe, keresztmama. superbe!
Magas, nyulánk!
Magnifique keresztmama, magnifique.
Huszezer pengőforint asszonya.
Angéliko, keresztmama, angéliko.
Leány!
Tout egal, keresztmama, ha asszony is sebaj, csak férje ne legyen.
Szereti a regényes vidékeket, és fürdőket, minden évben utazik.
A legfelségesebb kilátás, most Sveic, majd Helgoland, váltogatva Parma,
Piacenca, és Quastala, nyarankint Ischl, Tátrafüred, Mehádia,
Gleichenberg, Spaa vagy Marienbrunn.
De arra is figyelmeztetlek, hogy szerelemféltő.
Miféle nemzetbeli?
Német!
Akkor nincs mitől tartanom; legroszabb esetben meghal bánatában, vagy
elhágy, de rajtam nem boszulandja meg magát.
Egy hét mulva ha akarod bemutathatlak, mert jelenben a bixádi fürdőt
használja.
Hát az ilyen komisz fürdőkbe is eljár?
Nem mulatságból ment, hanem orvoslás végett, dugulásokban szenved.
Altera cosa. Két hét mulva örömestebb venném e bemutatást, mert holnap
Zaványba utazom.
Mikor akarod. Akkor sem leend késő, csak előlegesen arra
figyelmeztetlek, hogy mint komoly és vallásos egyén mutasd be magadat,
rendkivül ellenszenvez az ugynevezett szélhajtókkal, és léhűtőkkel.
Igyekezni fogok, hogy kedves Keresztmámimnak dicséretül szolgáljak, s
ismeretlen szépem kegyeibe férkőzhessem. Szabad-e nevét tudnom
aménámnak?
Még most nem… későbben mindent.
Reményteljes kebellel, tele gyomorral, a legpikkantabb spiccel, de üres
erszénynyel hagytam el özvegy Schalugáternét, szeretetreméltó
keresztmamámat.
Másnap hajnalban már uton voltam Zavány felé.
Elől remény, hátul remény, ilyen bedekkung mellett lehetetlen volt
biztosan nem érni el a valót.

III.
A zaványinál egész Europában csak egyetlen alábbvaló fürdő van, a
bixádi. Mindkettőt kiválólag a dögbőr- és gubics-aristokratia látogatja.
Vidéke mindkettőnek regényes, igen sokat ártanak azonkan ezen
regényességnek azon prosai viszonyok, melyek e fürdőkben köttetnek. –
Azt mondják, hogy a zaványi fürdő köszvényes bajokban biztos orvosszer;
miután bolondabbakat is mondanak, s az ember elhiszi, bizvást hitelt
adhat az efféle mondásoknak is. Bixádon vagy kigyógyul az ember, vagy
meghal, a miért kétségbeesett betegeknek lelkiismeretesen ajánlható. De
nincs is fürdő, melyhez közelebb legyen a klastrom és a temető. Az első
a léleknek, a másik a testnek biztosit nyugalmat.
Délutáni öt órakor érkeztem meg Zaványba. Négy, életveszély nélkül
lakható szobából, egyetlen egy maradt rendelkezésemre; a plafondja ugyan
ennek is csepegett, ablaktáblái hiányzottak, padolatja nem volt, mégis
kénytelenittettem elfogadni, különben a szabad ég alatt kellendett
szállásolnom. Csakhamar bele költözködém, egy negyed multával azonban,
midőn a szabadba nyitottam, már tele voltam rheumatismussal.
Első teendőim közé soroltam özvegy Zafranovics gőbölkereskedőné után
tudakolódni. Fél nappal érkezett meg uraságod előtt, a második szám
alatt szállásol – volt a felelet.
Véletlenül kell véle találkoznom, igy okoskodám magamban, ezt hozza
magával nemcsak az etiquette, hanem az ildom is. Ismét kérdezősködnöm
kellett, – merre időzik leggyakrabban, merre sétál naponkint, hol
tartózkodik legörömestebb?
Tudomásomra juttaták, hogy az egész reggelt szobájában tölti, de az esti
órákban naponkint órahosszat sétál a kőrösfák alatt.
Megfoghatatlan, hogy tudja naponkint szenvedni azt a kellemetlen átható
illatot – szóltam a zsidó pincérhez fordulva.
Jaj uram, annak oka van, válaszolt a pincér hosszú pofával – Zaványban a
kőrösbogárillat orvosság, Krampusz doctor azt igen gyakran
praescribálja.
Ugy-e!? – viszonzám tettetett csudálkozással, Zaványban talán ezen
kőrösfasor az egyetlen gyógyszertár, – feleletet azonban nem várva,
magára hagytam ezt az ó testamentomi tinót.
Pontban hat órakor a kőrösfák alatt sétáltam. Hogy minő hatást gyakorolt
reám ez a Krampuszféle medicina, azok is kitalálhatják, kik nincsenek
ugyan benn jelenben a civilisatio csarnokában, de retourjegyekkel vannak
ellátva. Szinte gyanakodni kezdettem: nem marta-e meg reményim
altissimoját valami veszett eb, és Krampusz nem azért rendelte-e neki
ezt a veszett kutyának való sétát, a mint a doctor szinte észrevétlenül
mellettem megjelent.
Engedelmet instálok, de egy szerény kérésem van uraságodhoz – szólt az
orvos illedelmes hajlongások közepett.
Mielőtt válaszolnék, szabad legyen tudnom kihez van szerencsém, feleltem
némi pikantsággal.
Én dr. Krampusz vagyok, a zaványi fürdő rendes orvosa, a drezdai és
würzburgi orvosi társulatok rendes, a párisi orvosi egyetem levelező
tagja, magister chirurgiae, obstetriciae, bacalaureus, és egy félfontos
arany érdempénz viselhetési joggal felruházott tulajdonosa.
Végezve beszédét, vitorlavászon felöltönyét kigombolta, s a mellényéről
fityegő decoratiot és szalaggruppirungot bemutatta.
Kérdésére várok orvostudor ur?!
Kitől meltóztatott jegyet váltani a kőrösfasorhoz?
Senkitől!
Engedelmet kérek uraságodtól, de az nem megy… Zaványban a kőrösfasor
orvosság, s az az alatti sétát, és annak következtében a
körösbogár-illatot csak jegy mellett pénzért lehet használni.
Megvallom, e szokásról mit sem hallottam. S ki adja e jegyeket, s mi
egynek az ára?
Én adom. Egynek az ára harminc sétára, azaz egy hónapra 10 pforint, két
hétre is válthatni öt pengőforintért.
Nem tudtam boszankodjam-e vagy nevessek, minthogy azonban Zafranovicsné
is látható lőn, két heti sétára praenumeráltam.
Az orvostudor magunkra hagyott, egypár ezer kőrösbogár társaságában.
Ah, ön itt!? e szavakkal közelitett felém választottam – minő szerencse
reám nézve e vad vidéken ismerőssel találkozhatnom, adja ön kezét, hagy
szoritsam meg.
Ha nagysád meg nem előz, ugyanezt kellendett nyilatkoztatnom, én is
szivemből örülök e viszontlátáson – válaszoltam erőtetett
kedélyességgel.
Remélem, hosszas ideig ohajt ön Zaványban időzni?
Két hétig szándékom szórakozni e regényes fürdőben.
Felséges! ön a legszeretetreméltóbb ember, két héten tul én sem maradok.
Minő szerencse reám nézve; mintha csak össze beszéltünk volna.
Láthatlan befolyása a sympathiának!
Nagysám bókokat mond nékem, én azokat elfogadom.
Karöltve sétáltunk még jó ideig e rettenetes fasorok között,
beszélgetésünk fő részét a sympathiák tették. Nyolc órakor haza kisértem
választottamat szállására, másnap kegyes meghivása következtében együtt
valánk ebédlendők.
Hizelgés nélkül kell megvallanom, hogy választottamnak több
szeretetreméltó oldalai valának; engem főleg az ragadott el, hogy ezen
szeretetreméltó oldalak az épen nem szeretreméltó oldalakkal együtt igen
kurta jövőt igértek. Amatám dacára a drasticus sétáknak napról napra,
sőt mondhatnám óráról órára átlátszóbb alakban kezdett mutatkozni, testi
complexioja pedig decrescendo haladt az utolsó tökéletesbülés felé, mit
dr. Krampusz jóslata szerint három, legfeljebb négy hét alatt okvetlenül
el kellett érnie, ha mindjárt a kőrösbogaraknak nemcsak illatát, hanem
magokat a kőrösbogarakat beszivta volna is.
Az ebéd nem volt rosz, némi gőbölkereskedői szinezetet a nálamnál
közönségesebb gourmand is észrevehetett volna, a nagy quantumban
felhordott, de ugyancsak vöröshagymásan, fokhagymásan és fűszerszámosan
készült ételeken; jóllakni, azonban jóllakhatott volna bármelyik pókhasu
barát is.
A borok ellen nem lehetett kifogásom, azok az Érmellékről szállitattak.
Ebéd után haladéktalanul lábaihoz borultam, s bevallottam szerelmemet.
Potemkini mosolylyal fogadott, s annyi gunynyal, mennyi száraz pofájára
ráfért, szólott hozzám:
Keljen fel ön, ne alázza ön meg magát lelketlen tárgyak előtt, tartsa
fen ön ezen megtiszteltetést olyanok számára, kiknek nemcsak nevét,
hanem szivét is odaadandja; istennek hála, nekem becsületes nevet
hagyott Zafranovics, van egy katonatestvérem, ki néhány ezer forintommal
az ezredben szerencsét csinálhat, s ha meghalok, legalább lesz egy lény,
ki sirni fog, ki áldani fogja poraimat. Tudom, hogy halálom közel van,
azt is tudom, hogy ön néhány ezer forintomért elült volna betegágyamnál,
valamint azt is tudom, hogy pénzem nélkül undorral fordulandott el
oszlásnak indult valómtól. Keljen fel ön, s maradjunk barátok.
Azt nem teszem, asszonyom! térdelni akarok ily roppant belátás, ennyi
ész, és ennyi philosophia előtt. Ha valaha Conversations-Lexicont
szerkesztenék, a Z. betüben okvetlenül ben találtatnék özv.
Zafranovicsné, mint a természeti logica superlativussa, s az én reményim
ablativussa. Térdelni akarok előtted elveszett paradicsom, ki bele
lőttél ugyan speculativ vágyaim centrumába, de azon keresztül láthatóvá
tetted szinte láthatlan testedben óriás lelkedet, – azon lelket, melyet
én e perctől fogva minden földi érdekektől menten is szeretni, imádni
akarok. Add ezreidet katona testvérednek, de magad légy enyém!
Uram ne vigy a kisértetbe! uram ne csábits el egy haldoklót! – A nélkül,
hogy tudtam volna, van-e egyetlen fivéred, önkénytelenül követtelek
Zaványba, nem hogy elvegyelek, hanem hogy körödben lehessek; megvallom
azonban azt, hogy házasodni csak gazdagon akartam, s későbben hittem
kipuhatolhatni financialis állapotodat, s a szerint intézkedni, de hogy
sympathiroztam veled, annyi bizonyos, arra esküszöm…
Zavarodásomban összevissza fecsegtem, összevissza hazudtam mindent, de a
nagysám is annyira el volt fogulva, hogy egyelőre semmit sem hallott,
semmit sem látott, csak érdektelen szerelmemet, s a speculatioból
kötendő házasságot egészen elfeledte.
Mit fog a világ mondani!? gúny és hahota kisérend siromba.
A világ!? minő kisszerű pont leendő óriás boldogságunk mellett. Midőn az
ember mennyországban van, könnyen feledi a földet.
Tehát bizhatom benned, hogy neveddel együtt szived is sajátommá lesz?
Miként a lélek halhatatlanságában asszonyom. Egyetlen jelszavunk lesz, s
az ennyiből fog állani: „mindenem a tied.“
Kivéve készpénzemet! azt katonatestvéremnek óhajtom küldeni.
Azon hiszemben, hogy most is érzelmeimet próbálgatja, tettetett
lelkesedéssel válaszoltam:
Csak szivedet tartsd meg számomra, egyebedet add katona-testvérednek.
Ezeket mondva felállottam, s egy kurta, de nékem végnélküli csókkal
pecsételtük szóbeli szerződésünket.
Felségesen teltek a napok Zaványban. Tiz napon keresztül gyakorta láttam
őt, s mindannyiszor a legkivánatosabb helyen: asztalánál. Szemlátomást
gyarapodtam ezen szemlátomást soványkodó szépség mellett; gyenge tüdőm
feslései naponként forradoztak, mig az ő tüdeje érezhetőleg foszlott
elannyira, hogy már csak suttogva beszélgethetett jövendő
boldogságunkról. Azt különben igen jól tette, olyan boldogságról
fenszóval beszélgetni, bűn fogott lenni.
A tizenegyedik napon illedelmes kopogtatás után dr. Krampuszhoz
nyitottam be. Azt gondolhatta, hogy beteg vagyok, mert a lehető
legudvariasabban fogadott.
Tisztelt ügyvéd ur, ma különösen halovány – szólt a részvét azon
hangján, melyet az orvosok az egyetemben tanulnak.
Nyugtalan éjszakám s borzasztó álmaim valának – feleltem a tökéletes
jólét kemény és érchangján.
Kérem üterét.
Köszönöm, nem saját ügyemben alkalmatlankodom tisztelt orvostudor urnál,
én már tökéletesen jól érzem magamat.
Krampusz nagy szemeket vágott, de a sulyegyent megtartotta.
Komolyan folytatám: – Először is, legyen meggyőződve orvostudor ur, hogy
a mit kérdezni fogok, nem ok nélkül kérdezem; másodszor legyen bizonyos
abban, hogy válaszát kivülem s e falakon kivül, senki sem fogja hallani.
Krampusz még jobban kimereszté szemeit s nyugtalankodni kezdett.
Legyen nyugodt orvostudor ur, kérdésem belül marad a törvényes
korlátokon.
Méltóztassék parancsolni, szólt Krampusz vidoran, s pápaszemet helyezett
szemeire.
A legjobb esetben meddig élhet még Zafranovicsné asszonyság?
A legjobb esetben Zafranovics asszonyság még élhet… egy hetet.
Köszönöm! csendesen egy aranyat csusztattam Krampusz markába.
Udvarias hajlongások között épen egy fél mérföldnyire kisért ki,
födetlen fővel, azután ujabb kézszoritások és hajlongások között
elváltunk.
A legelső látogatás alkalmával megpenditém választottam előtt leendő
egybekelésüuket, s az esküvő napjáról kérdezősködtem.
Ha akarod, mához egy hétre megesküdhetünk, suttogott Amatám, s bágyadt
szemeivel igézőleg tekintett felém.
Hullával a kaliforniai aranybányákért sem esküszöm meg, gondolám
magamban s nyaka körül fonva karomat, olvadékony hangon válaszoltam:
Nem lehetne előbb. angyalom, én mielőbb birni szeretnélek, Zsanet!
Csötörtökön, vagy ha akarod, szerdán.
Midőn ezeket beszéltük, hétfőt irtak a római katholikus naptárak
szerint.
Szerdán, ha megengeded.
Megengedem-e te kis bohó! a boldogság soha sem jő elég korán.
Csók és ölelés közepett váltunk el, miként állitók, ügyeinket
rendezendők.
A kedden estet már Margittán töltöttük, menyasszonyom lakában.
Szerdán pontban déli 12 órakor kezet adtunk egymásnak oltár előtt, s
mindketten komolyan mondottuk el a legrettenetesebb igent.
* * *
Krampusz igen keveset hibázott, nőm az esküvő után egy hónap mulva
örökre behunyta szemeit. Végrendeletének felbontásakor magamon kivül
voltam örömömben, annak elolvasása után leestem lábaimról, és még most
is fekvő beteg vagyok.
Ingóságait öreg szakácsnéjának testálta.
Készpénzét még életében elküldötte katona testvérének.
Nekem nem hagyott egyebet emlékezeténél; hogy azt minő kebellel
fogadtam, nem szükség mondanom. Mig élt, látva melancholiámat,
folytonosan bolonditott igéreteivel; halálakor sem tagadta meg
charakterét: kivánom, hogy halála után nyugodjék oly békességben, mint
minőben engemet hagyott.
Egyedül csak az fáj, hogy impertinens külseje dacára azon hitben halt
meg, hogy én őt érdektelenül szerettem.
Ha más világon találkozhatom véle valaha, legelőször is azzal köszöntöm:
hogy utáltam, utálom, s utálni fogom mind örökön örökké.


MUZEUMBA VALÓ PÉLDÁNYOK.
Ketten ültünk az estebédnél. Főnököm Isztriczi és Papi Penyige János
több tek. nemes megyék táblabirája, és én, akkoriban királyi táblai
hitesjegyző. Főnököm alacsony zömök pohos ember volt, hetven éves, de
azért még segitség nélkül fel birt ülni a kocsiba, s rendetlenebb
fejszédüléseket kivéve, kitünő egészségnek örvendezett. Szerette a
zsiros ételeket és az ó borokat, a tábla határozataiban pedig jobban
megnyugodott, mint az evangeliumban. Minden ünnepnapon meglátogatta az
egyházat, pénteken és szombaton bőjtölt, nagycsütörtökön gyónt. Ha csak
azért el nem kárhozik, mert táblabiró volt, isztrici és Papi Penyige
János okvetlenül üdvezülni fog. Engem nemcsak örömest szenvedett maga
mellett, hanem szeretett is, meglehet azért, mert annyiról, mint Pesthez
Rio Janeiro, rokona voltam. Hetvenéves koráig nőtelenül tenyészett, s ez
okozhatá, hogy a természet hosszu folyást engedett véges napjainak.
Fiatalabb korában csinos domestikák sürgölődtek udvarában és termeiben,
de azokkal csak azt akarta bebizonyitani, hogy kitünő aesthetikus. Soha
sem sirt, ritkán mosolygott; acélos organismusáról visszapattantak a
kül- és belbenyomások.
Miként fenebb emlitém, 18** october 20-diki estéjén ketten ültünk az
estebédnél, ő, és én. Igazán szólva ő csak ült az estebédnél, én
vacsoráltam is. Főnököm rendkivül félt a nehéz álmaktól, s hogy könnyű
álmai legyenek, üres gyomorral, de tele fejjel tért nyugalomra. Minden
este két itce ó bor kisérte alvó teremébe. Alvótermének ablakai alatt
minden éjjel hangversenyt adtak a komondorok és kuvaszok, mert
hortyogása a falu déli szélétől a falu éjszaki széleig elhallott.
Szerencsénk volt, hogy nem vacsorált, mert ha vacsorált volna, fejünk
felett szakadt volna össze a XVI. század par excellence erős
architecturája, melynek hirhedt előnyeit, góth stilben épült comicus
külsejü lakháza képviselte.
Ma elmarad a Tarkli! korábban fogunk lefeküdni, mert korábban fogunk
felkelni; szólott főnököm, felállott az asztaltól, jó éjt kivánt s
nehézkes léptekkel távozott.
Negyven éven keresztül minden este tarklizott jurátusaival; nagy dolgok
élén állhat az öreg ur, gondolám magamban, hogy az ma elmaradt. Kevéssel
azután én is lenyugodtam.
A mi soha sem történt, ő ébresztett fel álmaimból.
Uramöcsém egy napi utra készűljön el, de izibe! Kocsisom fog már, a
reggeli készen van, nem szeretném, ha várakoznom kellene.
Azt én sem szeretném! gondolám magamban, mert egy hétig mindig duzzognál
miatta. Katonásan felöltöztem, katonásan reggeliztünk, de az öreg nagyon
is paposan ült a kocsiba. Legujabb attilája, és zsinoros
inexpressibléje, legelegansabb fekete selyem mellénye fedé testét,
csizmaszára ragyogott a fénymáztól, ezüst sarkanytyu s az aranyrojtok
sem hiányzának. Bajusza, ha egy hétig bajuszkenőt evett volna, sem
lehetett volna hegyesebb.
Kedves bátyám tán tanácsos lett, s e magas kegyet megy megköszönni.
Szarva közt keresed a tőgyit, Gazsi öcsém! Mándra megyünk Buciékhoz.
Ketten megyünk el, hárman jövünk vissza.
Minthogy az öreg ritkán tréfált, nem volt könnyü tréfáit megérteni.
Fiu! azután előre megmondom, kezet csókolj Polin kisasszonynak, mert nem
sokára hasznát láthatod magas kegyeinek.
Az öreg nyilatkozatai a helyett hogy utbaigazitottak volna, még jobban
megzavartak.
Az öreg az ut folyama alatt folyvást csinositotta és egyengette magát,
bajuszát legalább is huszszor kipödörte.
Mit mondsz a bajuszkenőm illatára, Gazsi?
Azt hogy tiszaujlaki kedves bátyám, még pedig a javából!
Találtad Gazsi! Rojkó készitmény, Londonban sem készitnek különbet. Hát
attilám mit vétett?
A hunnok királyáé sem lehetett különb kedves bátyám; fogadni mernék,
hogy Kostyál öntötte.
Találtad Gazsi!
Bátyámnak vagy paroxismusa van, vagy észkerekei bomlottak meg, gondolám
magamban, s rendkivül elszomorodtam. Midőn legjobb kedve volt, sem
bolondozott ennyit egy hét alatt sem.
Üss ki Sándor, nem sokára, ha isten segit, magam is kiütök; kiáltott
bakon ülő inasához, s jóizüen kacagott.
Mi is mindannyian kacagni kezdtünk, de egyikünk sem tudta, melyik mit
kacag.
Háromnegyedkettőre hajtattunk be Mándon Buciékhoz.
Buci Polin s fitestvére Buci Arthur a tornácon várakoztak reánk, s már
meszsziről mosolyogtak. Két tagból állott az egész Buci-család. Arthur
Mándon az atyai házban élvezte harminc évi katonai szolgálatjának
érdemlett nyugalmát.
A mint a kocsi megállott, bátyám azonnal a földön termett, össze is
rokkant volna, ha én hirtelen, szinte észrevétlenül fel nem tartom, s
rögtön lábra nem állitom.
Gazsi ezt jól adtad, megmentettél a zavartól, jutalmul tied csibukom;
ezeket mondva, erőtetett könnyüséggel lépdelt a lépcsőkön felfelé.
Mindenütt nyomban követtem.
Polin kisasszony! szavamat megtartottam; engedje át kacsóit, hogy azokat
ajkaimhoz emelhessem.
Polin kisasszony átengedte kacsóit, s bátyám azokat ajkaihoz emelte.
Hasonlót tettem én is. Csaknem kificamodott ajakam a ráncokban. Arthur a
nyugalmazott kapitány mindkettőnket megölelt, s megcsókolt. Én láttam a
történteket, de még ekkor mit sem értettem az egészből. Bátyám, Arthur s
én kandallós szobába vezetteténk, hol én szivarra gyujtotam, az öregek
pedig melengették magokat, Polin kisasszony, miként mosolyogva
felemlité, intézkedni távozott.
Mig odajár, lesz szerencsém őt bemutathatni.
Bucy Polin ötvenötéves lehetett, magas sovány egyéniség. Fiatalabb
korában nem lehetett rút, legalább a régibb hagyományokban piros
ajkairól, sugár termetéről, égszemeiről itt ott emlités történik. Egy
debreceni diák meg is énekelte, még pedig trocheusokban. Bucy Polin
nálánál mindig magasabb születésü egyénekkel koketirozván, ez okozta,
hogy ötvenötéves koráig leány maradt, s dacára jelentős vagyonának s
akkoriban meglehetős külsejének, főkötő alá sem élte tavaszában, sem
élte nyarában nem juthatott. Ez őt eleinte boszantá, későbben
kétségbeejtette elannyira: hogy negyvenöt éves korában bizonyos
ludimagister által udvaroltatott magának, de kétheti turbékolás és
gitározás után, összehorpadt kellemeitől az is megugrott.
Szeretett bátyám Penyige János mikor, és hol ismerte meg, az alkalmasint
azok előtt is titok marad, kik egykoron a spectabilis biographiáját
irandják.
A két öreg annyira neki hátalt a meleget pazarul adó kandallónak, hogy
szeretett bátyám akkor kezdte magát legkellemesebben érezni, midőn mi
pas des deux majd megfultunk; az ő attilájának fél szárnya pedig
elhamvadt; az ős ruha szerencsétlen szárnyánál, még hunkirály barbar
áldozatai sem szórhattak kellemetlenebb illatot. A spectabilis mint majd
minden táblabiró, egyetlen öltönyt hordozván magával, e niederlagén
vigasztalhatatlan lőn. A nyugdijazott huszárkapitány megkinálta ugyan
egy mentével, de az szeretett bátyámnak dolmánynak is szűk lett volna.
Kétnegyed háromra ültünk a gazdagon ellátott asztalhoz.
Polin kisasszony praesideált, mellette jobb kézen bátyám feszengett
gombostűkön az elhamvadt attila-szárny miatt. E szárny-hiány még
udvarlás röpteiben is gátolta.
Midőn legkomolyabbnak kellene lennem, akkor tétetem a sors által
legnevetségesebbé – szólott bátyám komoly nevetségesen.
Kedves Jankóm, nincs kitől geniroznod magadat, jegyesed s testvérem
ülünk az asztalnál, bizonyos lehetsz benne, hogy mi meg nem itélünk,
válaszolt Polin tele gyengeséggel.
Egy perc alatt minden világos lőn előttem, kedvem volt volna megőrűlt
bátyámat megsiratni. Hetven éves vőlegény, és ötvenöt éves menyasszony.
Ily későn még a tropusok alatt sem házasodnak.
Egy természeti tüneményt is kénytelen vagyok megemliteni. A hetvenéves
Penyige Jánosnak több foga volt, mint az ötvenéves Bucy Polinak.
Egyetlen Jankóm azt hiszem, elég jókor esküszünk két órakor.
Valamivel jókorabb ohajtanék, angyalom, megvallom nem szeretek éjszaka
utazni; talán hat órakor.
So so Schwester, um sex Uhr; mormogott közbe a kapitány, s a
huszonhatodik karánsebesi csigát temette el.
Amint legjobbnak gondoljátok édeseim, Jankót már is ugy tekintem, mint
férjemet, s közvetlen rendelkezése alá bocsátom magamat.
Főnököm zsiros ajkaihoz emelé a Polin paradicsomalmás kacsóit.
Én könnyen megfejthető okokból a lehető legszorosabb étvágygyal
falatoztam.
Arthur sógor! te rendkivül keveset eszel, tán változásod van?
Bátyám ezt az észrevételt akkor tette, mikor Arthur sógor már egy tányér
levest, huszonhat darab csigát, és másfélfont marhahust fogyasztott el.
Nem vagyok normalis állapotban, annyi bizonyos válaszolt Arthur
bágyadtan, már tegnap este éreztem némi változást, nem is ettem három
tál kocsonyánál egyebet vacsorára.
Én folytonos nevetés és sirás között oscilláltam.
Polinom angyalom! parancsolsz a szalonkából?
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Megtörténtek és megtörténhetők (2. kötet) - 6
  • Parts
  • Megtörténtek és megtörténhetők (2. kötet) - 1
    Total number of words is 3727
    Total number of unique words is 1975
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    40.1 of words are in the 5000 most common words
    45.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Megtörténtek és megtörténhetők (2. kötet) - 2
    Total number of words is 3667
    Total number of unique words is 1963
    29.4 of words are in the 2000 most common words
    42.3 of words are in the 5000 most common words
    49.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Megtörténtek és megtörténhetők (2. kötet) - 3
    Total number of words is 3752
    Total number of unique words is 1990
    29.2 of words are in the 2000 most common words
    42.2 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Megtörténtek és megtörténhetők (2. kötet) - 4
    Total number of words is 3679
    Total number of unique words is 1960
    29.6 of words are in the 2000 most common words
    41.6 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Megtörténtek és megtörténhetők (2. kötet) - 5
    Total number of words is 3637
    Total number of unique words is 2036
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    39.9 of words are in the 5000 most common words
    45.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Megtörténtek és megtörténhetők (2. kötet) - 6
    Total number of words is 3708
    Total number of unique words is 1985
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    39.6 of words are in the 5000 most common words
    45.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Megtörténtek és megtörténhetők (2. kötet) - 7
    Total number of words is 3825
    Total number of unique words is 2023
    29.7 of words are in the 2000 most common words
    42.8 of words are in the 5000 most common words
    49.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Megtörténtek és megtörténhetők (2. kötet) - 8
    Total number of words is 3055
    Total number of unique words is 1731
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    40.6 of words are in the 5000 most common words
    45.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.