Magyarország története. Az ifjuság használatára - 5

tartva fogai közt, táncolt a holttetemek fölött. Báthory az itt
elhullott magyar vitézek sirja felett kápolnát épitetett. (1479.).
Mátyás az osztrák ügyek miatt 1490-ben Bécsben tartózkodván,
virágvasárnap éhgyomorral ment a templomba, honnan visszajövén, fügét
kivánt enni, s minthogy roszakat kapott, azon annyira felindult, hogy a
szélhüdés szavától és eszméletétől megfosztotta s harmadnapra, aprilis
6-dikán, negyvenhét éves korában, meghalt.

61. Mátyás dicső emlékezete.
Dicső fényt deríte Mátyás uralkodása az országra. Tömérdek költséggel
hivattak Olaszországból épitő, festő, képfaragó mesterek, kertészek és
gazdák; Németországból énekesek. A budai és visegrádi királyi lakokat a
legpompásabb lábra állitá, s általában számtalan épületei, kertjei a
müvészet remekei voltak. A tehetősbek a király példáját követvén, a
mesterség s izlés gyarapodni kezdett. De még fényesebbek érdemei a
tudomány világában. Ő maga jeles országló, törvényszerző s hős,
egyszersmind tudós, a tudományoknak is nagy előmozdítója volt.
Pozsonyban uj akademiát alapitott, a budait gazdagon emelé; a
könyvnyomtatást ő hozta be Magyarországba. Hess András volt azon
férjfiúnak neve, ki az első műhelyt állitá fel honunkban. Roppant
költséget fordított a legjobb könyvek megszerzésére, s Budán, királyi
lakában volt az akkori idő legpompásabb könyvtára Europának. A külföld
tudósait és müvészeit jutalmakkal és tísztelgésekkel ide édesítette, s a
királynak e dicső szelleme a nemzetet is áthatotta. Elég csodálatos,
hogy Mátyás országlása előtt s alatt is még oly ritkaság volt az irás,
hogy az országbiró, sőt kanonokok sem tudtak irni; ha csak el nem
hiszszük, miként a nemesség becsületének tartá, hogy nevét sem tudá
leirni.
Megemlitendő még igazságszeretete is, és annak szigorú kiszolgáltatása.
Elhatározottságát leginkább kimuttatta akkor, midőn egy felső rangú
tisztviselőt, a nép nyomása miatt, hivatalából kitett. Zápolya, már az
örög Hunyady meghittje s barátja, esdekle a vétkesért, de Mátyás
szilárdul itélete mellett maradt. Zápolya megneheztelvén e miatt,
jószágára vonult, lemondván a közügyek további részvételéről. Vitéz
elejébe adta Mátyásnak e veszteséget. Egyiket, viszonzá Mátyás, el kelle
vesztenem, Zápolyát vagy az igazságot. – Vitéz Zápolya elvonulásának
káros és veszélyes következéseit festé előtte, mire ismét azt felelte:
ha az egész ország ellene lázzad is, még sem fogok eltérni attól, mit
lelkiösmeretem igazságosnak sugall: – Ily példák után maradhata a magyar
nép szájában a közmondás: meghalt Mátyás király, oda az igazság.

II. Ulászló. 1490–1516 = 26 esztendeig.

62. Ulászló gyenge uralkodása. A rákosi országgyülés.
Magyarország mivelt, szerencsés állapotának izmos alapjait rakta meg
Mátyás, de halála után ismét oly vészes idők és tehetetlen uralkodók
következtek, hogy a nagyszerü alapok nem csak tovább nem folytattattak,
sőt még a nagy gonddal, fáradtsággal létrehozattak is elpusztultak, és
Magyarország még alább sülyedt, mint valaha állott.
II. Ulászló, Kazimir lengyel királynak fia, Fehérváron királylyá
kenetvén, legottan egyességre lépett vetélytársaival, mi által
Csehországot Albert testvérének engedte át. A Mátyás által elfoglalt
Ausztriát, Stájert, Kraint és Karinthiát Miksának, Fridrik fiának,
visszaadta és még kárpotlásul százezer darab aranyat fizetett; ha
fimaradék nélkül halna el, Miksának és maradékainak igérte
Magyarországot, miben a magyarok is megegyeztek. – Ezután egy ideig
dicséretesen vitte az ország kormányát, és a törököket, kik ismét az
országot pusztították, vezérei által annyira megtöré, hogy II. Bajazet
szultán hét esztendeig tartó fegyvernyugvást kért és nyert (1503.). Ezek
után felhagyott előbbi szorgalmával, az ország dolgaival mit sem
gondolt, mindenre csak azt felelé lengyelül: dobzse, mi magyarul annyit
jelent: jól van, miért Dobzse Lászlónak neveztetett el. A pénztár
kiürült, a katonai fenyiték ellágyult, a tudományok, és azokat mivelő
intézetek elnyomorodtak; nagy adósságokat csinált, melyekért a királyi
várak fekvő jószágait elzálogositotta. Ily sanyarú körülmények közt az
ország rendei Rákos mezejére gyülvén, azt végezték, hogy ha Ulászló fia
meghal, soha sem kell nekik külföldi király, mely végzésre Ulászló,
tartván Miksa pártjától is, Lajos csecsemős fiát megkoronáztatta.

63. A paraszt háború. Dózsa György. A király halála.
Ulászló idejében még egy rémitő csapás érte a hont, t. i. a keresztes
hadak hirdetése; mert a parasztok elhagyván földes uraikat, Dózsa György
keresztes vezér zászlói alá gyültek, s midőn őket a földmiveléstől
elereszteni nem akarták, az országot, tüzzel vassal pusztitották, földes
uraikat különféle módon halálra kinozták, mig Zápolya a temesi vidéken
őket semmivé tette, s vezéreiket elfogván iszonyú kinok közt
kivégeztette. Dózsát ugyan is, minthogy a keresztesek királyának
cimezteté magát, izzó vas trónba ültették, tüzes vas koronával
megkoronázták, s kezébe szinte izzó királyi pálcát adtak, igy félig sült
husát kiehült cinkosainak kellett megenni. Igy lett vége a négy havig
tartott szörnyü pórlázadásnak. – A bün még további büntetést is vont
maga után. Ugyan azon évben (1514.) a hazai rendek az ily pusztító
féktelenséget meggátolandók, a parasztságot költözködhetési jogától
kivetköztették s gyermekeikkel, barmaikkal együtt földjeikhez kötötték.
Csak harminchárom év mulva mentetett föl a nép e rabszolgasághoz hasonló
büntetés alól. Ezen szerencsétlen esemény után még két évig élt Ulászló;
utána Lajos fia jutott a trónra.
Nevezetes ezen időtájból, hogy a Szepességben, Lőcsén volt 1516-ikban az
első toronyóra.

II. Lajos. 1516–1526 = 10 esztendeig.

64. A királyi tekintély bukása; az ország siralmas állapota. A
reformatio.
II. Lajos tiz éves korában jutott a trónra, s mind magának, mind az
országnak szerencsétlenségére György brandenburgi markgróf vitte főképen
nevelését, ki maga kivánván cinkosaival uralkodni, nem hogy tanulásra
ébresztette, s az erény utján vezette volna, de játékokkal,
mulatságokkal, gyönyörködésekkel iparkodott a fiatal fejedelmet
megrontani. Nem is sokat gondolt Lajos az ország dolgaival, s igy a
hatalmas főurak kényök szerint viselék magokat. Nem csuda tehát, hogy a
királyi tekintély végképen elveszett, s a féktelen főurak csufot üztek
belőle; a király jövedelmein osztakoztak, mi által a gyámoltalan király
anynyira jutott, miként jó csizmája sem volt, s hogy élelemmel ellássák,
ékszereit és ezüst edényeit kellett a zsidóknál elzálogosítani, sőt
gyakran a lisztet is másoktól kölcsönözték ki. Igy az ország, mely már
Lajos atyja országlása alatt romlásnak indult, most véginségre jutott. E
bajok orvoslására országgyülés hivatott össze, hol némely üdvös
törvények alkottattak ugyan, de nem volt, ki azon törvényeket
végrehajtsa; mert a csak saját javakról gondoskodó főurak sem a
királynak sem az ország tisztviselőinek szavára nem sokat ügyeltek, ezek
pedig nem birtak elegendő erővel a rakoncátlanokat engedelmességre
szorítani. – A király házassága Mária, Miksa császár leányával, sem
segített e zavarban.
Látván ugyan is Szolimán Magyarország szomorú állapotát, követeket
küldött Budára (1520.), hogy az Ulászlóval kötött fegyvernyugvás ideje
meghoszszabbítassék, Lajos azonban a követekkel méltatlanul bánt, mire
Szolimán felboszankodván, több izben ide küldé seregeit pusztítani, s
minthogy azok erős ellentállásra találtak, sőt meg is verettek, Szolimán
kétszázezer emberrel maga jött Magyarországba, az egész hont
végpusztítással fenyegetvén. Könnyü volt szavát tartani, mert
Németországból a reformatio honunkba is elhatott, s igy az előbbi zavart
vallásos pártoskodás, egyenetlenség növelte. Siklósy Mihály mint első
predikátor s a buzgó Dévay Mátyás leginkább tünnek ki a reformatio
ügyében; az első templomot számukra Sárospatakon Perényi Péter épitteté.

65. A mohácsi veszedelem. Lajos halála.
Az inséges állapotban Lajos minden fejedelemnél segítségért kiáltozott,
de hiában, egyedül a pápa küldött ötvenezer darab aranyat. Lajos tehát
csak huszonhatezer fegyverest tudott gyüjteni, s Mohácsnál állott meg
azokkal, és Tomory Pál kalocsai érsek tanácsára be nem várván
Zápolya János erdélyi vajda negyvenezernyi, s Frangepán Kristóf,
tizenötezernyi segédhadát, augusztus 29-ikén 1526-ban megütközött a
legszerencsétlenebbül. A püspökök, ország bárói, a nemesség virága nagy
részt mind elesett; a foglyokat, hitetlenül, a törökök mind leöldösék, a
tábort feldúlták, és csak kevesen menekülhettek meg Báthory István
nádorral; a király is futással kivánta életét megmenteni, de midőn
Cselye helységnél egy patakot akarna átugratni, kifáradt lova hanyatt
esett és a királyt a mocsárban agyon nyomá. Csak két hónap mulva
találtatott meg teste. Volt a királyi méltóságnak, e vészes időben is,
oly tisztelője, ki a szerencsétlen király testét föltalálván, sírt ásott
s betemette. A királyné küldöttei ezen egyszerü sirból, melyre egy kis
fakereszt vala tüzve, a király azonban diszöltözékében volt. –
Fehérvárra vitték a királyi sirboltba. Szolimán akadály nélkül prédálta
az országot, a fényes budai várat, Mátyás drága könyvtárával együtt
felégette, s pusztitásainak csak azon hír vetett véget, hogy Ázsiában
zavar támadt, s igy oda kelle sietnie, de mintegy százezer fogolyt
hurczolt el magával.

Zápolya János.
A gyászos mohácsi veszedelem után az ország egy része a dúsgazdag
Zápolya Jánost ösmerte királyának, s Fehérvárt meg is koronázta, (1526.
nov. 11-ikén) mig az erősb fél I. Ferdinándot, osztrák herceget, Ulászló
Anna leányának férjét, kinálta meg a koronával, minél fogva jelen
siralmas állapotában, ismét polgárháború is gyötré az országot.


Magyarország a habsburgi házból származott királyok alatt.

I. Ferdinánd. 1527–1564 = 37 esztendeig.

66. Trónvillongás; a két király megkoronáztatása. Zápolya a törököt
hivja segitségül.
Zápolya János, hogy magát a trónon megerősítse, Máriát, az özvegy
királynét több izben felszólította, hogy vele házasságra lépne, a
királyné azonban nem fogadván el az ajánlatot, pártjának testvérét,
Ferdinánd főherceget ajánlotta királyul, kit a csehek is
megválasztottak, s kinek a horvátok is már meghódoltak. Ferdinánd az
inségre jutott országot örömest megkimélte volna a belháborútól, miért
is követei által békességre iparkodott birni Zápolyát, de ő erővel, bár
hazája vesztével is, király akart lenni. Budára országgyülést hirdetett
martius 17-dikére (1527.), melyből hivei értésére adák Ferdinándnak,
hogy a II. Ulászló alatt hozott törvénynél fogva sem ő, sem más idegen
nem léphet a trónra; itt egyszersmind határoztatott, miszerint azon
hűtlenek jószágai, kik Ferdinándot királylyá választották,
elkoboztassanak. Ferdinánd azonban seregét Katzianer vezérlete alatt az
országra küldvén, maga sok egyházi és világi urak kiséretében Budára
indult, utjában a várakat bevette, s Budára – melyet Zápolya gyáván
elhagyott, bevonulván, oda sz. Mihály napra országgyülést hirdetett; az
országrendei innen Fehérvárra mentek, s ott a Perényi Péter által idő
közben megkerített szent koronával november 3-kán megkoronázták; erre
Zápolya a haza ellenségének nyilvánitatott, s igy utána küldvén
Ferdinánd vezéreit, táborát szétveré, s magát Zápolyát, Lengyelországba
szalasztotta. Zápolya szorult állapotában a pápától s más fejedelmektől
kért segítséget: de midőn semmit sem nyert volna, vég eszközhöz nyult és
Szolimánnal lépett szövetségre, mire a szultán maga vezette át
Magyarországba háromszázezernyi seregét. Zápolya elejébe ment s
Mohácsnál találkozván a török sereggel, Szolimánnak jobbját megcsókolá.
Innen egyenesen Budának tartottak, melyet elfoglalván, Bécset is
ostromolni kezdé Szolimán, de onnan visszaveretett; átadván azután Budát
Zápolyának iszonyú zsákmánynyal és hatvanezer fogolyt rabszíjra fűzve,
tért Konstantinápolyba, mely látványon Zápolya maga is könyekre fakadt.
A szerencsétlen foglyok közt volt Jakusich is, Oroszlánkő ura, (Trencsin
vármegyében) hiv szolgájával Budjács Andorral. Úr és szolga egy láncra
verettek, s a legsúlyosb munkákra forditattak. Egykor őrizetlenül térvén
haza munkáikról, Budjács egy éles baltát pillantott meg, azt magával
vitte s gondosan elrejté. Azonban hiában törekedtek ezer szerrel is erős
láncaikat szétzúzni; – kétségbeesésök nőttön nőtt. Az oroszlánkői hős a
legkeserűbb veszéklésre fakadt, hogy szeretett hitvesét, kedves
gyermekeit s a magyar hon szent földét többé soha sem látja, – soha!
Ezen jajgatások szétszakíták a hű szolga szivét, szemei villogtak, –
rendkivüli tűz látszék tagjain keresztül villanni. „Uram, ez inségnek
tovább tanuja nem lehetek. Örömest meghalok, de halálom szabadítson
meg;“ – egy hatalmas vágás – és Budjács békós lába szárától elválva a
földre hullott, – le vele a gátló lánc is, legnagyobb akadálya a
szabadulásnak és szökésnek. Hideg oszloppá meredt Jakusich nagylelkű
szolgájának ily elszánásán. Segítni akart rajta, s a patakzó vért
elállítani. Budjács uri keménységgel s hathatósan parancsolá, hogy
siessen, ha feláldozását sikeretlenné nem akarja tenni; Jakusich futott,
s végre elérte a forrón szeretett anyaföldet. – A török is megindult a
szolga nemesszivüségén, Budjácsot kigyógyítatá s megajándékozván
hazájába ereszté, hol Jakusich tetemes javakkal gazdagította, a király
pedig nemességre emelte, cimerébe adván a levágott lábat.

67. A nagyváradi béke. Zápolya János halála. Uj háború a törökkel,
melyben Buda török kézre jut. Fegyvernyugvás.
Zápolya is szivére vette az ország sorsát s Nagyváradon békét kötött
Ferdinánddal, de annak is kevés foganata lett, mert Zápolya 1540-dik
évben, Erdélyben meghalt, hol előbb Zsigmond fiát ajánlotta a rendeknek,
kit magyar párthivei is királynak választottak és Szolimán pártfogásába
ajánlották. Ferdinánd a váradi szerződés szerint az egész országnak ura
lett, de Szolimán, Zsigmond védelmére ismét megjelent, Budát csel által
(1541.) maga kezére kerítette, mely időtől fogva a török száznegyvenöt
esztendeig terhelte és pusztította az országot. Nemzeti öltözet,
szokások és nyelv sokat szenvedtek, s a török baromiság erkölcsi romlást
is vont maga után. Török kézre került Pécs, Fehérvár, Siklós, Esztergom,
Visegrád, Nógrád, Lippa, Temesvár, Nána s még több várak és városokkal
együtt, úgy hogy Ferdinánd csupán az Ausztriával határos részt és a
bányavárosokat birta Magyarországból.
V. Károly császár lemondása után Ferdinánd 1558-ban császárrá
választatván, az akkori zavaros körülmények miatt gondjai tetemesen
szaporodtak; nevezetesen, a pápa nem akarta császárnak elösmerni,
minthogy nem ő koronázta meg, s Romába parancsolta fiával együtt –
minthogy ezt protestans nevelte – bünhödni. De Ferdinánd nem csak hogy
oda nem ment, sőt azt is kivívta, hogy a pápa ezután egy császárt sem
koronázott, s befolyását is egyházi sz. körébe szorította. – Látván
Ferdinánd, hogy a törökök nagy erejével nem mérkőzhetik, nyolc évi
fegyvernyugvást kötött Szolimánnal, kinek évenkinti harmincezer darab
aranyból álló adót igért (1562.). A jövő évben Miksa fiát
megkoronáztatván, meghalt Bécsben.
Ezen zavaros időkben gyökerezett meg Magyar- és Erdélyországban a
protestans vallás, mert itthon az iskolák kiveszvén, a kik tanulni
vágytak, Németországba kénytelenítettek utazni, hol már a nagyobb rész
Luther tanát követte. A magyar fő nemesekből is sokan áttértek, ilyenek:
Perényi Péter, Révai, Drágfi, Török Bálint, Thurzó Elek országbiró,
gyaníthatólag Nádasdy Tamás nádor is, kinek pártfogása alatt adta ki
Erdősy protestans pap az első magyar grammatikát. – Ferdinánd uralkodása
alatt hozta be Oláh Miklós esztergomi érsek a Jézus társasága szerzetét.
– 1543. táján kezdék a tüzköves puskákat és pisztolyokat készíteni. –
1566-ban történik első emlités a zsebórákról.
A hazai és testvéri szeretetnek egy kitünő példáját kell még
megemlíteni. Batthányi Farkas és Orbán testvérek Izabella királynéval,
Zápolya özvegyével, tartottak, s kivált Orbán nagy támasza volt Izabella
ügyének. Ez egy utjában Móré László hatalmába került, ki Ferdinánd
pártján lévén, fogva tartotta őt, nagy váltságdíjt reménylvén kapni
érette. A pénz azonban szükében volt, Farkas tehát neki szánja magát s
Móréhoz megy, „add ki testvéremet – mond – én itt maradok zálogul
helyette, mig kiváltanak.“ E nagylelkü elszánás meg nem indította Mórét,
Orbánt elereszté, de Farkasra láncot veretett s nánai várának alsó
tömlöcébe vetette. Midőn épen a váltságdíjjal mennének Móréhoz Orbán
követei, Haszán bég Nánát bevette, és Mórét is elfogta. Hallván a török
Farkas nemes tettét, szabadon bocsátá őt, Mórét pedig Stambulba vitte,
hol csak halála szabadította ki sötét tömlöcéből.

Miksa. 1564–1576 = 12 esztendeig.

68. Zápolya Zsigmond. A török uj beütése. Szigetvár ostroma.
Miksa országlását is Zápolya Zsigmond háborgatá, mert meg nem nyervén
Erdélynek függetlenségét, a Tisza melléken háborúskodott, de
szerencsétlenül, mert Schwendi Lázár csak hamar elfoglalta Tokajt,
Szerencset, Szatmárt és Erdődöt; midőn pedig látná, hogy nem képes a
király seregeivel megmérkőzni, ismét Szolimán segítségeért könyörgött;
az öreg szultán 1566. iszonyú táborral Magyarországnak indult s hidat
vervén a Dráván, Szigetvár ostromához fogott, melyet Zrinyi Miklós
védett. Tizenötszáz, többnyire paraszt néppel védte magát e nagy hős a
török kétszázezerből álló rémitő csordája ellen, s törhetlen bátorsága
húsz ostromot vert szerencsésen vissza. Szolimán boszújában szélhüdés
által kimult, vezére azonban a halottat pamlagra ültetve hordatta körül
a táborban, mintha szemlét tartana. – Zrinyi látván, hogy a védfalak
megrongáltattak, elszánván magát vitéz társaival inkább meghalni, mint a
várat feladni, kirohant a várból és vitézül harcolva, bajnokaival együtt
a hazáért elesett. Szigetvár romjai a törökök kezére jutottak, de a
szultán és húszezer török élete is oda lett.

69. Békekötések. Báthory István. A reformatio gyarapodása. Blandrata
György.
Szolimán helyett II. Szelim lett szultán, ki hajlandóbb volt atyjánál a
békességre, s Miksa és Zsigmond közt is megtörtént az egyezés. De
Zsigmond nem sokáig élhete azzal, mert 1571-dikben Gyulafehérvárott
elhalt, sirba vivén magával a Zápolya nemzetséget.
Erdély, szabad választásánál fogva, a jeles tehetségü Báthory Istvánt
választotta fejedelméül, mely választásban mind Miksa, mind Szelim
megegyezett. Báthory bölcs, igazságos országlása túlhatott a kis
Erdélyen, úgy annyira, hogy a lengyelek, noha Miksa is vágyott a lengyel
királyságra, elmellőzven őt, Báthoryt emelték a trónra. Báthory itt is
dicsőséget gyüjtött a magyar névre, s áldást a maga emlékére.
Miksa uralkodása alatt csak annyiban változott a haza állapota, miként a
mi Ferdinánd alatt megkezdetett, most gyarapodott. A reformatio mind
inkább haladott, s a béke idején legottan a tudományok terjesztésére
iskolákat alapítottak. – Blandrata György, Zsigmond orvosa, Erdélybe az
unitarius tant hozta be.
Miksa 1576-ban halt el. E kegyes fejedelem a latin, német, spanyol és
olasz nyelveken kivül, magyarul és csehül is beszélt, úgy hogy akármely
alattvalójával annak anyai nyelvén szólhatott. Öt fia közül a két idősb,
Rudolf és Mátyás magyar király lett.

Rudolf. 1576–1608 = 32 esztendeig.

70. Török háborúk. Győr árulás általi elesése és visszafoglalása. A
király hajlama a tudományok iránt. Bocskay.
Rudolf a trónra jutván, semmit sem ohajta forróbban, mint az atyja által
a fényes portával (igy is nevezik a török udvart), kötött békesség
megujítását; de némely basák nyughatatlanságai megsemmisíték azt, és az
apróbb csatákból tizenöt esztendeig tartó háború kerekedett.
Százötvenezernyi fegyveres néppel küldé Amurath szultán a fővezért uj
pusztitásokra. Győrt 1594-ben Hardegg gróf árulása által megvette, ki
azután Bécsbe haditörvényszék elé állítatván, két kezei s azután feje
levágására itéltetett, a jövő évben azonban Schwarzenberg herceg és
Pálffy Miklós vitézsége által Győr visszafoglaltatott. A király Pálffy
vitézségét százezer darab aranynyal akarta megjutalmazni, de ő el nem
fogadta, azt állítván, miszerint ő a haza hű fia lévén, életét, erejét a
honnak szentelte, és szenteli jövendőre is. A folytatott háborúkban a
szerencse majd egy, majd más részre hajlott, s igy husz évi béke
köttetett.
Rudolf több gyönyört talált a tudományokban mint a csatatéren, a
fegyverforgatásban, s már eddig is inkább testvérei intézték és vezették
az ország dolgait, ezután pedig tartományai kormányzását a hercegek közt
kiosztotta, s ő leginkább Prágában a csillagászattal foglalkozék; a
magyar ügyeket Mátyás kormányozta. – Kétségtelenül hihetni, hogy Rudolf,
ha eleinte a török háborúk, azután pedig az erdélyi viszálkodások nem
gátolják, a tudományokat és mesterségeket hazánkban is fölélesztette
volna.
Erdélyben előbb Báthory Zsigmond szakitá meg a csendet, kinek halála
után a hatalmasb Bocskay István lépett föl; a békére vágyó király a
többi közt, e nevezetes pontok alatt lépett vele egyességre: hogy
Bocskay Erdélyt, Magyarország némely vármegyéivel örökösen birja, ha
pedig örökös nélkül halna meg, minden tartománya szálljon vissza
Rudolfra a örököseire; a protestansoknak szabad vallásbeli gyakorlásuk
legyen. – Bocskay nem sokára méreg által mult ki.
Megszerezvén a békét, Rudolf Magyarországot Mátyás öccsének, ki erre őt
fegyverrel kényszeritette, átadta, ő pedig egészen Prágába vonult, hol
1612-ben a halál tudományos foglalkozásai közt érte.

II. Mátyás. 1608–1619 = 11 esztendeig.

71. A koronázó országgyülés. Pázmány Péter.
A Rudolf alatt hozott törvények nem adtak elég biztosságot a nemzetnek,
s a kötött béke is, úgy látszik, csak a fegyvert tétette le az
elégületlenekkel; mert az ország rendei Pozsonyba összegyülvén, addig
meg nem akarák Mátyást koronázni, mig a következő törvénycikkeket meg
nem erősítette: mindenkinek saját lelkiösmerete szerint, szabad legyen
akarmely vallást követni; a király háborúba nem avatkozhatik, s békét
sem köthet a rendek megegyezése nélkül; a külföldi katonaság az
országból minél előbb vitessék ki; a király Magyarországban lakjék, s
Illésházy István nádorrá választatott. Ezek elfogadása után Mátyás
1608-ban megkoronáztatott, és az igy szerzett csendet egész országlása
alatt fel is tartotta Magyarországban.
Illésházy nádor már a következő évben elhalván, uj nádorválasztási
országgyülés hirdettetett, melyben Thurzó György köz felkiáltással
választatott nádorrá, ki azután, mint az ágostai vallástétel egyik
legbuzgóbb híve, 1610-ben Zólyomban zsinatot tartott, melynek
határozatai ellen Forgách bibornok óvást tett. – Ezen időben lépett föl
Pázmány Péter jezsuita, ki irással és szóval hatalmasan küzdütt a
protestantismus ellen.
Erdélyben Báthory Gábor, nemzetségének utolsó ivadéka, vitte a kormányt
oly kegyetlenséggel, hogy Erdélynek nagyobb zsarnoka még nem volt, a
miért többen összeesküdtek ellene, s végre, a szultán a derék Bethlen
Gábort nevezé ki Erdély fejedelmévé; Báthory Nagyváradra menekült, hol
meggyilkoltatott. Bethlent II. Mátyás is elösmervén, vele Nagyszombatban
békét kötött. – Meghalván Forgách esztergomi érsek, helyébe a király az
egyház iránt sok érdemeket szerzett Pázmányt nevezte ki. – Miután még
Pozsonyban országgyülés tartatott volna, melyben Thurzó helyett, ki a
protestansok nagy kárára elhalt, Forgách Zsigmond választatott volna
nádorrá, Mátyás a cseh ügyekre fordítá figyelmét, miközben meghalt
Bécsben (1619.).
1623-ban építette Spillenberg Samu Szepességben, Lőcse mellett, az első
papiros malmot.

II. Ferdinánd. 1619–1637 = 18 esztendeig.

72. A harminc éves háború kezdete. Bethlen Gábor.
Ferdinánd uralkodásának történetét súlyos hadviseletek töltik el. Alig
lépett ugyan is a trónra, a csehek vallási szabadságukat szorítatni
látván, Thurn Mátyás gróf vezérlete alatt fegyvert fogtak; igy kezdődött
azon rémítő forrongás, mely harminc esztendeig tartott háborút
gyulasztott, s a vallásháború név alatt ösmeretes, mely Csehországból
Német- és Magyarországba áthatott, mert a csehek Bethlen Gábort
felizgatván, ez negyvenezernyi sereggel Magyarországba jött, s a felső
részen Pozsonyig, a bányavárosokkal együtt, mindent elfoglalt.
Pozsonyban a szent korona is kezébe került. Ezután győzelmes seregeit
Ausztriába is át vitte, és Bécset ostrom alá fogta, de minthogy a német
sereget ütközetre nem birhatta, Bécsújhelyig pusztított; e közben
Sopront bevette s a dunántúli megyéket is meghódoltatta, s igy tért
vissza Pozsonyba, hol az ország rendei még mindig együtt tanakodtak,
hova a császár is meghatalmazottakat küldött, mire azonban ezek
megérkeztek, a protestáns rendek panaszt emeltek, hogy vallásuk
szabadságában minélinkább gátoltatnak, minélfogva azt határozták, hogy
Ferdinánd letétessék s helyébe uj király választassék; már a felavatási
oklevél is elkészült, midőn Ferdinánd meghatalmazottjai megérkeztek, s a
nádor közbejárásával, kit a felingerült rendek az ablakon akartak
kidobni, végre sikerült a tornyosuló vészt eloszlatni, miután Bethlennek
kedvező föltételeket szabtak. Bethlen elfogadván a föltételeket,
Besztercére országgyülést hirdetett, azonban még mielőtt ez összeült
volna, a csehek megujíták a háborút, és Bethlent ismét pártjoknak
megnyerték. A besztercei gyülés igen izgatott volt, s itt Bethlent
királynak kiáltották ki, ő azonban nem koronáztatá meg magát, sem a
királyi cimmel nem akart élni.
Ferdinánd nem mervén seregét Németországból kihozni, békességet kötött
Bethlennel, de ez kétszer is megszegte azt, mig végre nem kaphatván meg
nőül Ferdinánd leányát, mire nagyon vágyott, a brandenburgi herceg
testvérét, Katalint vette el, s igy Ferdinánd által német birodalmi
herceggé neveztetvén, Sleziában Oppeln és Ratibor hercegségeket,
Magyarországon Szatmár, Szabolcs, Ugocsa, Zemplin, Borsod és Abauj
vármegyéket kapta volna több várakkal, a békét többé meg nem szegte.
Meghalt 1629-ben vizkorságban. Utána az erdélyiek Rákóczy Györgyöt
választották fejedelmökül.
Németországban még mindig folyt a vérengzés, nálunk azonban
lecsilapodván a vész, számos iskolák emeltettek; nevezetesen Pázmány
Péter nagy tudományú és ékes beszédü esztergomi érsek által a
nagyszombati egyetem. – Ferdinánd 1637-ben halt el, Ferdinánd és Leopold
fiakat hagyván maga után.
Egy jeles történetiró igy festi Ferdinánd életét: jámbor és kegyes életü
fejedelem volt, buzgó katholikus, az igazgatásban szelid; mindenek, még
ellenségei iránt is, oly kegyes, hogy általában azt mondották felőle: a
ki Ferdinándnak legnagyobb jóakaratával akar élni, először ellensége
legyen; végre oly erényes volt, hogy Gusztáv Adolf svéd király gyakran
azt mondá felőle, miként ő csak Ferdinánd erényétől fél; Bethlen pedig
azt vallotta felőle, hogy veszedelmes Ferdinánd ellen hadakozni, mert ő
sem a szerencsétlenségen nem aggódik, sem a szerencsének nem örül;
Musztán, budai vezér pedig azt állította, hogy Ferdinánd szent, és az
Isten hadakozik vele és mellette.

III. Ferdinánd. 1637–1657 = 20 esztendeig.

73. A pozsonyi országgyülés. I. Rákóczy György. A linci béke.
Még III. Ferdinánd alatt is folyt Németországban a vallásháború,
Magyarországban pedig a protestansok a reformatio kezdete óta hozott
törvények ellenére is, hogy kiki szabadon gyakorolhatja vallását, sem
voltak elegendő biztosságban, sőt még üldöztettek is, ennélfogva a
magyarok, kiknek nincs vérében a törvénytelenséget megszokni és annak
hódolni, I. Rákóczy György vezérlete alatt, ismét fegyvert fogtak, de
örömest letették, midőn Ferdinánd Pozsonyban országgyülést hirdetvén
(1647.) bölcs törvényeivel a viszálkodó feleket kiegyenlité. Itt ismét
megállapitatott, hogy minden vallás szabadon élhessen tulajdon
templomával, harangjával, sat. s egymást a vallás gyakorlatában ne
háborgassák. Ezen sikeres határozat által Ferdinánd a linci béke által
Németország csendét is helyre tudta állítani. – A felhagyott üldözések
csak hamar buzgó vetélkedéssé változtak, minden felekezet iskolákat
állított fel vallása erősítésére, minek azon üdvös következése lőn az
országra, hogy a tudományok szépen gyarapodtak, s minden részről jeles
tudósok léptek föl, honunkat nem kevéssé diszesítők.
III. Ferdinánd látván a nyugalmat naponkint erősödni, fiát IV.
Ferdinándot Pozsonyban megkoronáztatá, ki azonban még atyja életében