Magyarország története. Az ifjuság használatára - 2

Total number of words is 3751
Total number of unique words is 1947
24.7 of words are in the 2000 most common words
34.9 of words are in the 5000 most common words
41.1 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
11. István fejedelem. A kereszténység miatti belháború. II. Silvester
pápa.
István. A keresztény jámbor élet nem fért össze soknak nyugtalan,
csapongó indulatával, és Istvánt mindjárt uralkodása kezdetén súlyos
gondok terhelék. Kupa, somogyi vezér a főhatalmat, az ősi vallás
rendithetlen pártolása által, számos néppel fellázadva, akarta magához
ragadni. De István is haladék nélkül összevonván seregét, még azon
fogadást tevé, hogy ha szerencsés leend az ütközetben, a somogyi dézsmát
a pannonhalmi monostornak ajándékozza. Kupa az ütközetben Veszprémnél
megöletvén, a lázzadók engedelmességre kényszeritettek, és a keresztény
hit az egész országban elterjedt, minek következtében István tiz
püspökséget alapitott, azokat az esztergomi érsek hatalma alá rendelvén.
Ily hathatós előmunkálatok után Astrikot, a pannonhalmi apátot, II.
Silvester pápához küldötte, hogy a magyar nemzetet az anyaszentegyház
kebelébe venné be, s adna koronát, melylyel királyi módra
megkoronáztassék. A pápa, kérelmei teljesitése fölött, még az apostolság
jegyét is, a keresztet, megküldötte, megengedvén, hogy István az ő
személyében a magyarországi püspökök felett rendelkezzék.

Az ősi vallásról.
A magyarok ősi vallásáról csak igen kevés és homályos tudósitások
maradtak reánk, s igy azt tisztán meghatározni még eddig egy
történetirónak sem sikerült. A legujabb időkben nagy érdemeket szerzett
e tárgyban tudós Ipolyi Árnold „Magyar Mythologia“ munkájával.
A perzsák, kik az ó korban Azsiában igen elhatalmaskodtak, aligha nem
terjesztették vallásukat is; a mit őseink vallásáról birunk, az nagy
részint összeüt a perzsa tüzimádással. Egykorú tudósitás szerint, a
magyarok a tüzet, eget, levegőt, vizet és földet imádták. Legalább több
istenséget hittek; egy törvény, melyet I. András szerze: „hogy a scytha
hitről és a hamis bálványozásról mondjanak le“ eléggé bizonyítja. A
perzsák szerint ők is jó és rosz daemonokat (lelkeket) hittek. Az Isten
– e szó is aligha nem a perzsa izdan-tól származik – azon jó lényt
jelenté, ki mindeneket teremte. A rosz lény ismét a perzsa ahrimán után
ármányos-nak – régenten arimanios – nevezteték; egyébiránt a mostani
ördög, a régi magyar nyelvben urdung volt. A lélek halhatatlansága nem
volt ösmeretlen előttök. A lélek nevezet annyit tesz, mint a leheletnek
(Istennek) teremtménye. Az örök boldogság helye menny volt, mert a földi
életen kell átmenni az örökké tartó boldogságba. Azonban ezen
boldogságról való képzetök egészen földi életmódjuktól eredt: szünteleni
szerencsés vadászat, mindig kedvező halászat, derék paripák, számtalan
szarvas marha, szeszes italok bőségben, győzelmeik ünneplése, ivadékaik
csatáiban való részvétel voltak az örömök, melyeket a csillagok felett
elérni reménylettek. – Hitték-e a jövendő kárhozatot, az bizonytalan; a
pokol nevezet későbbi eredetü.
Vallási szertartásaikat az áldomás és áldozat tevé. Az áldomást, mely
vendégeskedésből állott, vállalatjaik szerencsés kimenetelekor tarták;
ezért szokás még most is honunknak több vidékein, főképen adásvevés
végeztével, áldomást inni. – Az áldozatra marháikat ölék le, s azután
azzal vendégséget ütöttek; legkedvesebb volt előttök a lóhus. Ezen
áldozatokat kutaknál, fáknál, szikláknál tartották. Papjaik Táltos nevet
viseltek, kik lovaikból a jövendőt fejtegették. Innen emlékezetesek maig
is a tátos lovak. – A házasulandó férjfinak vásárolni kellett nőjét a
szülőktől, azért mondják még most is: eladó leány. Halotti
szertartásaikról alig tudunk egyebet, mint hogy folyók mellé szerettek
temetkezni, s a halottnak atyafiai, baráti többször meglátogatták a
sirt, és ott vendégséget tartván, dalokat énekeltek az elhunytnak
emlékére.


Magyarország az Árpádházból származott királyok alatt. 1000–1301.

Szent István. 1000–1038 = 38 esztendeig.

12. Szent István királylyá koronáztatik. Háború a császárral. Imre
herceg halála. Az árpádvéri hercegek kibujdosása.
Naponkint uj tagokat nyert az anyaszentegyház a magyarok közt, s igy
lőn, hogy Augusztus 15-én épen 1000. esztendőben az országnak majd
valamennyi nagyai hit- és szeretetben egyesülvén, Esztergomba gyültek,
az első koronás magyar királynak hódolataikat tenni. Csak kevesen
ragaszkodtak már az ősi pogánysághoz, és nem is volt erejök az új hit
terjedését gátolni. Leghatalmasabb volt még köztök az ifjabb Gyula,
erdélyi helytartó, de 1002. esztendőben István őt is fegyverrel
megtörte, és feleségével, gyermekeivel elfogva, Magyarországba hozta,
Erdélyt pedig Magyarországgal szorosabban összekapcsolta s benne
püspökséget alapitott. Kean, a bolgárok fejedelme is, ki Gyulának
segedelmére jött, a hadban elesvén, a csend helyre állott és
Magyarország szerencsés jövendőnek nézett elébe, mert István hathatós
törvényekkel és rendelésekkel iparkodott népét boldogítani.
Az országot vármegyékre osztá; a király és nemesség jogait meghatározta.
Számtalan templomokat, sz. Benedek szerzeteseinek több monostort, s
három apácaklastromot épitetett, és királyi bőkezüséggel gazdagította
azokat. A püspököknek kiterjedt fekvő jószágokat s a megyéikben termő
gabonák tizedét ajándékozta. A nevelés ügye sem kerülé ki a gondos
király figyelmét, és az akkori időhöz képest több iskolákat alapított,
melyekben ugyan csak latin imádságokat és énekeket tanultak; mert a
papok, kik közül István főtanácsosait választá, külföldről jővén, a
magyar nyelvet kellőképen nem beszélték, maga István is jártasabb volt a
latin és görög nyelvben.
Országa boldogságának alapját letévén, hogy azt állandóvá tehesse, fő
gondját utódjának, Imre herceg, egyetlen fiának nevelésére forditotta.
Mindenekelőtt a keresztény hit szeretetére és előmozdítására ösztönzé,
azután pedig hű magyarjait ajánlá neki, mondván: „azok legyenek neked,
kedves fiam, atyáid, testvéreid, azokon harag, kevélység és irigység
nélkül békeségesen, alázatosan, szeliden uralkodjál!“ – Jámbor, ájtatos
életével István nem csak fiának, de az egész országnak például szolgált.
Éjjeket töltött a buzgó imádságban és olyankor ismeretlenül alamizsnát
osztogatott a szegényeknek, kik gyakran méltatlanul viselék magokat, de
a szent király szeliden és alázatosan tűrte azt, a kegyes idvezítőt
tartván szemei előtt, ki még többet szenvedett az emberiség javáért.
Azonban háború ütött ki, mert II. Konrád császár azon ürügy alatt, hogy
követe át nem bocsátatott az országon, Magyarország szélén
pusztítgatott, de visszaveretvén, 1031. békességre kényszerítetett.
A győzelem örömeit Imre herceg halála szakítá meg, mi mind a királyt,
mind a népet keserü búval töltötte el. István a mély fájdalommal nem
birván, nagy betegségbe esett, és egyre növekedett aggodalma a következő
király iránt. Négy rokonvérü herceg volt még életben. Vazul, Geiza
fejedelem Mihály testvérének fia; Mihály második fia László, már
meghalt, de három fiai: András, Béla és Leventa életben voltak. Mert a
még Álmosnak tett fogadás szerint Vazult illette a királyság, kit István
könnyelmü élete miatt a nyitrai várban fogva tartatott. Magához hivatá
tehát őt, de az udvarnak hatalmasb emberei, többnyire jövevények,
egyetértvén a királynéval, ki szinte külföldi volt s a magyar
hercegeknek nem barátja, oly bűnt követtek el, mely sz. Istvánt keserü
könyhullatásokra fakasztotta, és még ma is megborzasztja a hazafiui
érzésü embert. A király követével a királyné is Nyitrára szalasztotta
embereit, kik előbb érvén oda, Vazulnak szemeit kiszurák, és füleibe
forró ólmot öntöttek. Szent István ily nyomorult állapotban látván
atyafiát, igen elkeseredett, és betegsége miatt a vétkeseket meg nem
büntethette, sőt László fiait is féltvén, azt tanácsolta nekik, futnának
ki az országból. Ők tehát a király tanácsát követvén, Csehországba
menekültek, hanem ismét Lengyelországba vették magokat. Ily bús
körülmények közt, hogy halála után az országot veszélyes
viszálkodásoktól megóvja, Gizela hugának fiát, Pétert, ki már azelőtt
seregeinek fővezére volt, utána következő királynak nevezte.

13. A király élete elleni merénylet; sz. István halála.
Az idegennek trónra emeltetése által István sok előkelő urnak
indulatjait fellázitá, kik közül négyen István meggyilkolására
összeesküdtek; gonosz tervük azonban nem sikerült, mert midőn egyikök
estve titkon a király hálószobájába lopódzék, a kardot elejtvén; a
király a zörrenésre fölébredt, mire a gyilkos megijedvén, a király
lábaihoz borult és bocsánatért esdekelvén, az árulást fölfedezte. Ez
ugyan bocsánatot nyert, de bűntársai életökkel lakoltak.
István egészségét naponkint fogyni érezvén, magához hivatá a püspököket
és a főurakat, hathatósan intette őket, hogy a szent hittől el ne
pártoljanak, az igazságot és egyetértést tartsák fel, és miután
Magyarországot az Isten anyja pártfogásába ajánlotta volna, Augusztus
15-kén 1038. nagy boldogasszony napján végzé be ájtatos életét;
eltemettetett Fehérvárott. Szent László uralkodása alatt 1083-ban VII.
Gergely pápa Istvánt Imre fiával együtt a szentek sorába igtatta.

Péter és Aba Sámuel. 1038–1046 = 8 esztendeig.

14. Péter király nemzetellenies országlása, a miért a trónról letétetik.
Péter, ki az olaszok valamennyi vétkeiben, de egy erőnyében sem tünteté
ki magát, csak kevés ideig dühöngött a trónon, mert keményen és kevélyen
parancsolt. Seböst, a Vazul megnyomoritóját, udvarába hiván, kegyekkel
tetézte; az özvegy királynét, kinek, István rendelete szerint, a
kormányban vele osztoznia kell vala, egy várba záratá; az ország nagyait
megvetette, a főhivatalokra idegeneket, olaszokat és németeket emelt;
midőn pedig e fölött panaszaikat előadták neki, azt felelé: „ha élek,
annyi sok idegennel töltöm be az országot, miként a magyaroknak sem
föld, sem hivatal nem marad. Szenvedjetek!“ – Ily elégtételt nyervén
panaszaikra, a magyar főurak és nemesek nem türhetvén az ily méltatlan
bánásmódot, a püspökök tanácsára összegyülvén, Aba nádort, sz. István
Sarolta hugának férjét, királynak választották.

15. Aba országlása, Csanádon elkövetett kegyetlensége; kivégeztetése.
Aba Sámuel. Sámuel legottan tetemes sereget gyüjtött, és Pétert
megtámadni szándékozott, ki elégtelennek látván magát a védelemre,
Henrik császárhoz futott. Most nyerék a gonoszok jutalmukat a Vazulon
elkövetett istentelenségért. Buda, a nemzetnek halálos ellensége, Péter
tanácsosa, összevagdaltatott, két fia megvakítatott; egyiknek, ki Vazul
szemeit kitolta, kezei, lábai összetörettek, némelyek agyonköveztettek,
mások más kínok közt haltak el. Azonban Henrik fegyveres erővel akarta
Pétert a trónra visszahelyezni, de Sámuel ajándékokkal és nagy
igéretekkel kiengesztelte, hanem mivel igéreteit nem teljesítheté, s a
főurakon és nemeseken kegyetlenkedék, – Csanádon ötven főnemest
akasztatott fel – a nemzet is elidegenülvén tőle, már az országba hatott
Henrik seregéhez csatolta magát. Győr körül megütköztek, hol Sámuel
futásnak eredt, de elfogták, és Péter, miután őt Henrik Fehérvárott
ismét a trónra emelé, fejét vétette.

16. Péter ismét a trónra jutván az országot a német császárnak hűbérül
adja. András herceg Russiából meghivatik.
Igy jutott Péter 1044-ben ismét a királyi székre, hanem előbbi
viszontagságain csak annyit okult, miszerint gonosz viseletének és
feslett erkölcseinek a magyarok ezután is aligha fognak hódolni,
minélfogva ő nem elég biztosan ül a királyi széken, hogy tehát magát
biztositsa, Magyarországot a császár főurasága alá akará juttatni, a
miért is a következő évben a császárt Fehérvárra meghivta, hol
Magyarországot egy aranyos dárdával, térdelve, átadta neki a magyarok és
sok németek előtt. – Péternek ezen cselekedete annyira fölingerlé a
magyarokat, hogy Csanádon összegyülvén, követeket küldöttek Russiába
Andráshoz, hogy egész Magyarország hiven várja őket, mire András
csakugyan meg is érkezett.

I. András. 1046–1061 = 15 esztendeig.

17. A kereszténység elleni fölindulás; kegyetlenségek. Péter
megvakítatik. Béla herceg az országba jő.
Sokkal szomorúbb volt Magyarország helyzete, hogy sem képzelhette
András, mert a magyarok nem csak a királyok ellen voltak fölingerülve,
hanem azok kegyetlenségeiket, igen hibásan, a kereszténységnek
tulajdonították, és igy dühöngve kijelentették Andrásnak, miszerint
mindaddig nem fognak Péter ellen küzdeni, míg a kereszténység eltörlését
meg nem igéri, és a pusztítást meg nem engedi. – András kénytelen volt e
kivánságnak engedni. Borzasztó jeleneteknek volt most a haza kitéve,
iszonyu lármával: „veszszenek a papok, veszszenek a németek és olaszok,
veszszen el Péter emlékezete örökre és azután!“ rohantak a
keresztényekre, rémitő gyilkolásokat vivén végbe. Ekkor taszítatott le
sz. Gellért csanádi püspök is a Buda melletti sziklákról, melyek mai
napig is e buzgó hazafi s ájtatos pap nevét viselik. Péter ismét
Ausztriába akart menekülni, de az igazságos boszú Mosony vidékén
utóléré, itt elfogatott és szemei kiszúrattak. A vak Péter előtt
megnyiltak Fehérvár kapui, hol még azon év folytában meghalálozott.
Lecsilapodván a zürzavar, András 1046-ban megkoronáztatott, és most fő
gondja volt a kereszténység viszszaállitása, mi végre királyi tekintetét
használván, legottan fővesztési büntetés alatt parancsolá az ősi
pogányság elhagyását, és sz. István törvényeit ismét erőbe hozta, mire
kivánt csend nyugvék az országon. – Leventa elhalt.
Béla, másik testvére, még mindig Lengyelországban volt, mert oda
vetődvén a pomeraniai herceget párviadalban meggyőzte, mire Micislo
lengyel fejedelemtől leányát és vele jegyajándékul a pomeraniai
adójövedelmet nyerte. András király Béla öcscsét ily tartalmú levéllel
hítta meg honába (1048.): „Mi, kik hajdan együtt szenvedtünk szükséget
és nyomoruságot, kérünk téged, kedves atyámfia, ne késsél hozzánk jöni,
hogy most együtt örüljünk és birjuk az ország javait. Mert nincsen
örökösem, sem kivüled más testvérem; te légy örökösem, te országolj
utánam.“ – Haza tért tehát Béla s András az ország harmadrészét neki
engedte át. Az ország ezen első feldarabolása számos belviszályok fő
forrása gyanánt tekinthető, mert a főhatalom feldarabolása a király és
hercegek közt, utóbb mintegy rendszabálylyá látszott válni.

18. Kül- és belháboru. András halála.
Hív és hasznos szolgálatára volt azután Béla a királynak, midőn III.
Henrik császár Péter halálát megboszulandó, az országot több izben
megtámadni merészlé. 1052-ben maga szállotta meg Pozsont, de Zothmund,
Henrik eleséges hajóit igen ügyesen a Duna alatt kifurván, kénytelen
volt a békepontokat elfogadni, melyek közt az is foglaltatott, hogy
Péter által neki ajánlott magyarországi jogáról lemond; a béke
megerősitésére leányát Salamonnak, Béla bejövetele után született,
András fiának eljegyzé.
A szerencsésen végzett külháborút nem sokára belső forrongás követé,
mert Andrásnak fia születvén, noha Bélát Lengyelországból az utána való
uralkodásra hítta meg, a hét éves Salamont még is megkoronáztatá, mit
Béla sem ellenzett, és az egyetértés nem bomlott meg a testvérek közt,
de némely rosz akarók egymás ellen forralt incselkedések gyanujával
töltötték el őket. – András bizonyos kivánt lenni, s e végre Bélát
egyszer magához rendelte. A király pamlagra dűlve fogadta testvérét,
előtte egy szőnyegen a korona és egy kard feküdt – a királyság és
hercegség jelképei – „válaszd a kettő közül, a melyik tetszik!“ mondá a
király. A szobában poroszlók voltak elrejtve, kik Bélát, ha ő a koronát
választaná, meggyilkolják. Béla értesítve volt a feje fölött forgó
veszélyről, és elég szemes volt a kardot választani. András örömében
átkarolta öccsét; de kinek a gyanú eltölté egyszer mellét, nem könnyen
lesz az őszinte és tiszta érzésü; igy járt Béla is. András ismét
fölingereltetvén, új cselt szőtt ellene, hanem Béla is Boleszlótól
segedelmet nyervén, táborba szállott a két testvér. András az ütközetben
lováról leesvén, agyon gázoltatott. 1061. Eltemettetett Tihanyban, az
általa épített kolostorban. Salamon sógorához, IV. Henrikhez menekült
Németországba.

I Béla. 1061–1063 = 2 esztendeig.

19. Béla jeles uralkodása; a pogány vallás örökre kiirtatik; véletlen
halála.
Béla rövid uralkodása jeles tettekkel diszlik, melyek valamint a hon
javát tetemesen előmozdíták, úgy nagy elméjének, bő tapasztalásának és
emberösmeretének szép tanujelei. A királyságra jutván, minden gondját
arra fordította, hogy a nemzet hajlamát megnyerje. E végből sok vámokat
és adókat eltörölt, a népet állandó lakhelyre szoktatta s az által a
földmivelést, mely még kevesek által üzetett, terjesztette; ezüst pénzt
veretett, mi által az adásvevést megkönnyebbitette; mindennek árát
megszabta, és a rendes vásárokat is behozta. Tudta ő, hogy a kereskedés
fő rugó az ország mivelésére. A pogány vallást örökre kiírtotta, mert
midőn számtalan sokaság sürgette volna az ősi vallás visszahozását,
három napra halasztá feleletét, mely idő alatt sereget gyüjte össze, és
a vészt nem sejdítő tömegre ütvén, vezéreiket levágván, a békétleneket
szétverte. Még Salamon ellen is biztossá akarván magát tenni, Dömösre
országgyülést hirdetett, hol a királyi szék leomlása, vagy a ház
összedülése által agyonzúzatott. (1063.). Tetemei Szegszárdra vitettek.
Három fia maradt: Geiza, László és Lambert.

Salamon. 1063–1074 = 11 esztendeig.

20. Salamon másodszori koronáztatása. A hercegekkel való viszály.
Salamon csak azon föltétel alatt emeltetett a trónra, hogy Béla fiai az
ország harmadrészét hercegi cimmel birandják. Geiza ekkor mutatá ki
tiszta honszeretetét, mert a nemzet őt akará királyának vallani, ő
azonban tudván, hogy az által az ország pártokra szakadna és Salamon
sógorától is, a császártól, segítetnék, készebb volt a koronáról
lemondani, mint sem a nemzetet külső és belső háborúk által fogyasztatni
látni, hív és engedelmes maradt tehát koronás fejedelmének, ki Pécsett
ismét megkoronáztatott, testvéreivel együtt. Azonban Vid, bácsi főispán,
az ifju király gonoszlelkü, nagyravágyó tanácsosa, mindaddig
fondorkodék, mig az egységet megháboritotta. Salamon megtagadta a
hercegektől az igért részt, mit azok erővel is készek voltak kicsikarni.
A fegyvert csak a püspökök közbenjárására tevék le, mely szerint Geiza
Magyarország harmadrészét hercegi címmel megnyerte.

21. Salamon kül- és belháborúi; ez utóbbiban trónját veszti.
Hasznos volt Salamonra nézve a kibékülés, mert ezen atyafiai
vitézségének köszönheti a horvátokon, morvákon és kúnokon nyert
győzedelmeit. Meggyőzték helyette a görögöket, bolgárokat és besenyőket;
Belgrádot három hónapig ostromolták, midőn egy fogoly magyar leány a
várost több helyen felgyujtván, az innét támadt zavarban a hercegek a
városba törtek és elfoglalták. Niketás görög vezér őrsége maradványával
a fellegvárba vonult, de miután Geiza neki és seregének szabad
kiköltözést igért, a várat is feladta, s magát Geiza ótalmába ajánlotta.
– A nyert zsákmány elosztásánál uj viszálkodások támadtak a király és
hercegek között; Vid tanácsára ugyan is Salamon a foglyokat elosztatni
kivánta, Geiza azonban adott szavánál fogva, azok szabadon bocsátását
sürgeté, a miért a király őt a többi martalék elosztásánál rövidítette
meg. Midőn pedig a következő évben Dukas Mihály, görög császár, Geizának
a Niketás és katonáinak pártfogásáért egyéb drága ajándékok közt egy
arany koronát küldött (ez utóbb a sz. Istvánéval összekapcsoltatván,
mind maig alsóbb részét teszi a magyar koronának), az álnok Vid nem
szünt meg a királyt istentelen tanácsaival ostromolni, miért végre
csakugyan megegyezett rokonai meggyilkoltatásában, kik hirt kapván a
fejök felett forgó veszélyről, életöket biztosítandók, sereget
gyüjtöttek, s a királyt Cinkótánál meggyőzvén, kiszoritották az
országból; Vid, a polgárháború élesztője, mint gonosz tervének martaléka
az ütközetben elveszett 1074-ben.

I. Geiza. 1074–1077 = 3 esztendeig.

22. Geiza rövid országlása.
A szelid indulatu Geiza nem akarta Salamont a koronától megfosztani, és
csak a nemzet hathatós kéréseire vállalá el a királyságot. Még azután is
hajlandó volt visszaadni Salamonnak a koronát, kit IV. Henrik császár és
VII. Gergely pápa minden módon ajánlottak a magyaroknak. De ezen nemes
viseleteért annál inkább ragaszkodott hozzá a nemzet. Talán meg is lett
volna Salamonnal az egyezés, ha Geizát a hozzá igen hajló magyaroktól el
nem ragadja a halál 1077-ben. Kálmán és Álmos fiakat hagyta maga után.

Szent László. 1077–1095 = 18 esztendeig.

23. László nagylelküsége. Országgyülés; a tolvajok elleni törvények. I.
István a szentek sorába igtattatik.
László, a meghalt király testvére, csinos külseje, tiszta vallásossága,
szigoru igazságszeretete és hajthatlan bátorsága és vitézsége által már
régen meghódította a magyarok szivét, kik most királyokul üdvözlék.
László azonban nem akará a királyságot mindaddig elfogadni, mig Salamon,
szinte törvényszerüleg koronázott király, arról önkényt le nem mond.
Salamon is megilletődék e nagylelküségen, és nem volt ellene László
megkoronáztatásának, de kikötötte, hogy királyi címét megtarthassa, és
királyi méltóságához illő jövedelemmel elláttassék. László tehát
megkoronáztatott, hanem Salamon nem sokára megbánta igéretét, s a király
élete ellen áskálódott, a miért is elfogatván, a visegrádi várba
záratott, mire László az ország állapotát vevén gondjai alá,
Pannonhalmára országgyülést hivott öszve, hol a közigazgatás, a polgári
és büntető igazság kiszolgáltatás ügyében több üdvös törvények
alkottattak. Felettébb bélyegzők az akkori magyarok erkölcsi viseletére
a tolvajok iránt hozott rendeletek; ugyan is, hogy a tolvaj, bár mely
rendből való, még akkor se mentessék fel a büntetés alól, ha a
károsodottal kiegyezkedett volna is; a tetten ért tolvaj, ki tiz
fillérnél nagyobb értékü jószágot orzott el, halállal bünhödjék; kisebb
értékü lopásokért szemvesztéssel, a legcsekélyebbekért, ha a tolvaj
szolga, orrcsonkítással lakoljon. A nemes a lopott jószágot
tizenkétszeresen tartozzék megtéríteni, s még egy ökörben
marasztaltassék el, stb.
Nagy nemzeti ünnepet tartott az ország 1083-ban, midőn István király és
fia, Imre herceg testeik koporsóikból fölvétettek. Ily napon lehetetlen
volt Lászlónak rokonát börtönben tartani. Salamon tehát szabadon
bocsáttaték; ő pedig külsegitséget nyervén, haddal támadta meg Lászlót,
melyben életét veszté; mások szerint pedig a had szerencsétlen
kimenetele után Polába, Isztria fővárosába vonult, hol remete életet
élvén, bünbánatban mult ki.

24. Horvátország Magyarországhoz kapcsoltatik. László háborúi és halála.
1089 táján Horvátországban Zvoinimir fejedelem, ki nőül László testvérét
Ilonát birta, meghalván, a kiütött belzavarok lecsilapítására Ilona több
főrendüekkel Lászlót hivta meg, ki csak hamar megjelenvén, ott a
lázangókat legyőzte, s Horvátországot Magyarországhoz kapcsolta; a
kereszténység megszilárdítására a zágrábi püspökséget alapította, s
Álmos vezért, Geiza fiát, kormányzóul ott hagyván, visszajött
Magyarországba, hol a kúnokat, kik Kutesk vezérlete alatt az országot
pusztítani merészlék, szétveré, az elfogottakat pedig keresztényekké
tevé. Midőn László ezután a tengerparti városok bevételére készült
volna, a kúnok még nagyobb haddal törtek az országba, és azt tüzzel
vassal pusztították. László azonban ott termett, a királyi vérszinü
zászlót maga ragadta kezébe, s a sokkal számosabb ellenségen fényes
diadalt nyert. A foglyoknak csak szolgaság és a keresztény hit fölvétele
maradt választásul, mire azok megkeresztelkedvén, a Tisza és Zagyva
közt, a mai Jászságban telepítettek meg. – 1092-ben Szabolcson
országgyülést tartott.
A jövő évben már ismét táborba szállott, mert Ulászló lengyel fejedelem
által segitségül hivatott fel az oroszok ellen, kik a kúnokat
Magyarország pusztítására nógatván, szabadon átbocsátották országukon.
László a mint Galliciába ért, a fejedelem annyira megrettent, hogy
harcba sem ereszkedvén, magát László pártfogása és főuri hatalma alá
vetette, mire László nagylelküen a fejedelmet tartománya birtokában
meghagyta, hanem Galliciára a magyar korona jogát megalapította.
László jámbor és igazságos uralkodásának dicsősége a külföldre is
kihatott. Igy történt, hogy a németek a császársággal is megkinálták,
mit ő el nem fogadott, teljes erejével Magyarországnak kivánván élni; az
egyesült europai fejedelmek őt érdemesíték a keresztesek fővezérségére,
mely dicsőségben már nem részesülhetett, mert midőn némely hercegi
atyafiak között támadt egyenetlenségek eligazítására Csehországba menne,
Nyitrán 1095-ben meghalt. Eltemettetett Nagyváradon. Fiai nem maradtak.
A magyar nemzet három évig gyászolta nagy és szent királyát.

Kálmán. 1095–1114 = 19 esztendeig.

25. Kálmán testalkata. A keresztes hadak. Horvát-Dalmát ügyek.
Kálmán, I. Geiza idősb fia, követé sz. Lászlót az uralkodásban; teste
hibáit, mert púpos és sánta volt, szellemi ébredsége és hasonlíthatlan
elmebeli tehetségei pótolták ki; széles tudományáról és világos
miveltségéről közönségesen könyves Kálmánnak neveztetett. – Mindjárt
országlásának kezdetén a keresztesekkel gyült meg a baja. Nagy divatban
volt ugyan is ekkor Jeruzsálembe, a szent földre való búcsujárás, mely
földek a törökök birtokában voltak, kiktől az ájtatos, néha dologkerülő,
zarándokok sokat szenvedtek. A visszatértek rémitő színekkel festék az
ott lakó keresztények állapotát, különösen Péter, amiensi francia remete
megjövén Jeruzsálemből, rávette II. Orbán pápát, hogy minden
fejedelmeket és népeket hadra gyulasztana a szent földnek elfoglalására.
Péter azalatt járt kelt, futkosott tartományról tartományra s bátoritott
mindenkit. Sőt azt állította, hogy Krisztus, megjelenvén neki, inditá e
követségre. Igy hitegeté az együgyü és buta embereket. Számtalan nép
csődült össze, de a nagyobb rész csavargókból, munkakerülőkből állott,
kik mindenütt iszonyú pusztitásokat és rablásokat vittek véghez.
Kálmán, miután látta volna a keresztesek indulatát, azoknak meg nem
engedte az országon való átköltözést, s midőn azok erővel berontottak,
és szokott módjok szerint prédáltak, derekasan megverte és szétűzte.
Ellenben azokat, kik békeségesen viselték magokat, becsülettel
átbocsátotta az országon. – 1102-ben a zenebonáskodó horvátokat minden
vérontás nélkül lecsendesítette. Dalmátiát Magyarországhoz kapcsolta.

26. Kálmán nevezetes törvényei. A tarcali országgyülés. Az Álmos
hercegen elkövetett kegyetlenség.
Kálmán törvényeivel bizonyította be felvilágosodott tudományát és
bölcseségét. A boszorkányokról való pöröket egészen eltiltotta, melyek
az akkori babonás időkben számtalan ártatlanok életét emészték fel. A
tüzes vas és forró viz általi elitéltetéseket a püspöki székekhez és
némely nagy prépostságokhoz rendelte. – A Tarcalon tartott
országgyülésen alkotott törvényeket magyar nyelven szerkezteté, hanem,
fájdalom! annak csak latin fordítása maradt fel.
Dicsőséges vala Kálmán országlása, de azt élte estvéjén egy iszonyú
tettel fertőzteté meg. Félvén ugyan is, hogy testvére Álmos, ki
külföldön segítséget keresett, hogy Horvátországot magának
megszerezhesse, az ő halála után még a magyar koronát is magához
ragadná, őt, Béla öt éves fiával együtt, megfogatá és szemeiket
kiszuratá, sőt halálos ágyán még megöletni is rendelte. – Világos példa
ez ismét, hogy a földi javak a legbölcsebb embert is legutálatosabb
vétkekre csábíthatják. – Kálmán ezen tette után kinos fejfájás közt
1114. elején meghalt, István fiát hagyva maga után.

II. István. 1114–1131 = 17 esztendeig.

27. István elbizakodása. Háborúk; Jadra és a Dalmát szigetek elvesznek.
István, atyja halála után, mint tizenhárom éves ifjú jutott a trónra; ő
senki tanácsát sem akará elfogadni, magától pedig épen nem volt képes
atyja bölcseségével uralkodni. A magyaroknak királyuk iránti határtalan
tisztelete, az uralkodás hatalma érettlen kezek közt elvakíták őt, s
makacs és igen elbizakodott lett: bölcsnek mondá magát mint Salamon,
bátornak mint Dávid, erősnek mint Sámson, mi épen nem volt, igy tehát az
ország kül- és belállapotának megkellett változnia. – Mindjárt
országlása kezdetén fegyverre kénytelenítetett szólitani a nemzetet;
mert a velenceiek, kiktől Kálmán Dalmátiát elfoglalta, s fegyvere által
félelemben tudta tartani, most a fiatal királynak gyöngeségét hasznukra
fordították, Dalmátiát, Horvátország kikötőivel együtt visszafoglalták;
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Magyarország története. Az ifjuság használatára - 3
  • Parts
  • Magyarország története. Az ifjuság használatára - 1
    Total number of words is 3864
    Total number of unique words is 2092
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    35.9 of words are in the 5000 most common words
    42.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyarország története. Az ifjuság használatára - 2
    Total number of words is 3751
    Total number of unique words is 1947
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    34.9 of words are in the 5000 most common words
    41.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyarország története. Az ifjuság használatára - 3
    Total number of words is 3810
    Total number of unique words is 1882
    25.3 of words are in the 2000 most common words
    36.4 of words are in the 5000 most common words
    43.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyarország története. Az ifjuság használatára - 4
    Total number of words is 3793
    Total number of unique words is 1921
    26.6 of words are in the 2000 most common words
    37.7 of words are in the 5000 most common words
    43.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyarország története. Az ifjuság használatára - 5
    Total number of words is 3779
    Total number of unique words is 1909
    25.4 of words are in the 2000 most common words
    36.4 of words are in the 5000 most common words
    42.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyarország története. Az ifjuság használatára - 6
    Total number of words is 3645
    Total number of unique words is 1928
    22.7 of words are in the 2000 most common words
    32.5 of words are in the 5000 most common words
    38.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyarország története. Az ifjuság használatára - 7
    Total number of words is 1250
    Total number of unique words is 765
    30.5 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    49.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.