Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 17

Total number of words is 3786
Total number of unique words is 2003
29.1 of words are in the 2000 most common words
41.1 of words are in the 5000 most common words
47.3 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
kivévén Pallast és Minervát, kik csak igen gyéren láthatók. Van ellenben
sok Jupiter, kik sokat tudnának junoi szeszélyekről regélni, s kikre
csak hattyuvá változhatást nem mernék fogni, az Európa-féle kalandra
alkalmazhatásukat azonban örömest elhiszem, ámbár ezzel épen nem akarom
azt mondani, hogy valósággal szarvakat viselnek. Van sok Merkur, kik a
kereskedés legjövedelmezőbb részét gyakorolják, mert pénz nélkül
vásárolnak, és oly gyorsasággal adnak túl az ekkép szerzett tárgyakon,
mintha valóban szárnyakat viselnének lábaikon, és ezen szárnyaknál fogva
azt is reménylhetik, hogy idővel magosra emeltetnek. Van sok Amor, kik,
hogy fegyverökkel rémülést ne okozzanak, ezüst nyilaikat zsebökben
hordozzák magokkal, és ha a fővárosi krónikák szava hiteles, ezekkel
épen oly nagy hódításokat visznek véghez, mint az elhíresült kis nyilas,
kitől csak annyiban különböznek, hogy szakállosak, és szemök nincs
bekötve; e kis különbség azonban épen nem lényeges, mert azért legtöbb
esetben mégis csakugyan gyermekek, és nyilt szemekkel sem látnak eléggé
világosan. Van igen sok Pluto, kik nem laknak ugyan föld alatt, de
roppant kincseiket mégis oly módon szerezgetik, hogy ez által sok
becsületes embert idő előtt föld alá juttatnak. Van sok Vulkán, kik nem
gyártanak ugyan vészárasztó fegyvereket, de mégis oly ügyekben
sántikálnak, hogy sok becsületes embert levernek lábaikról. Van sok
Neptum, kik, tengernek hiánya, vagy legalább rendkivüli távolsága miatt,
borba fullasztják gondjaikat és szigony helyett kártyát pörgetnek ujaik
közt, melyek a vihart nem csillapítják ugyan, mint a szigony, de sok
családban oly iszonyú vihart támasztanak, hogy a házi boldogság bárkája
menthetlenül elmerül. Van sok Mars, kik a mostani békés korszakban nem
harczolnak ugyan aczél karddal, de bezzeg használják az aczél tollat és
oly műbirálatokat írnak, ha valaki ellen agyarkodnak, hogy! Néhány
Herkules is kullog, gombos szattyán czipellőben, csikos nadrágban,
fecskefarkban, darázsderékkal, és kimondhatlan arczkifejezéssel, de
ezeket csak annyiban nevezhetni Herkuleseknek, mennyiben Augias király
istálójára emlékeztetnek, melyben igen nevezetes szerepet játszhatnának,
a valódi Herkules seprője alatt.
Ezen csenevész tömeg közt azonban derék ifjakat is láthatni, s szinte
jól esik a szemnek, rajtok a sok lelki kín után megnyughatni; ezek közől
sokan a tanácsban vének, mig ellenben oly éltes embereket is láthatni,
kik tettben valódi ifjak, midőn ember kell a gátra.
E tömeg, a nagy tolongás miatt oly aprókat lépeget, mint a franczia
gránátosak az «Ezred lánya» czímű daljátékban, és mégis mennyi
hódításokat tesz; pedig meg vagyok győződve, hogy ily haladás mellett a
valódi franczia gránátosak egyetlen deszkabódét sem foglaltak volna el
Napoleon számára. A hölgyek ellenben szépen ülve maradnak, s ki tehet
erről, miután házasulni nem szerető ifjaink magok szoktatták őket erre!
Az ülés mellett azonban néznek és nézetnek, és ez már maga is elég az
üdvösségre. E közben a zene folyvást harsog, s most néhány magosb
körökhez tartozó úr és hölgy is lép a terembe, kik azzal dicsekednek,
hogy elsők a hazában, és azért rendesen mindenütt utolsók szoktak
megjelenni; de csakhamar ily megjegyzéseket hallatnak:
– Mily tömeg.
– Kiállhatlan tolongás!
– Mily bűz!
– Ah, egyet sem léphetek!
– Mily surlódás!
– Mindenütt ily emberekkel kell érintkezni!
– Semmi figyelem!
Még több megjegyzés is történik, de ugyan ki tudhatna annyi nyelvet,
hogy minden megjegyzést hiven lefordíthatna!
Ezek tehát rögtön ismét távoznak, mintha hinnék, hogy nem örömest
láttatnak. Ám boldoguljon mindenki hitében!
A keringők nyom nélkül hangzanak el, a magyarok zajosan tapsoltatnak meg
és ismételtetésök kivántatik; ki hitte volna ezt tíz év előtt?! Csakhogy
aztán oly hamar ne forduljon vissza a koczka, a mily gyorsan megfordult.
Szellemdús politikai megjegyzéseket is hallhatni, minők például:
– Mit tart ön X… szónokról?
– Okai fontosak.
– Melyek?
– Miket elhallgat.
– És előadása?
– Igen érdekes.
– Miért?
– Mert senki nem hallja.
De ime itt hevesen vitatkozik két férfi, ugyan miről beszélnek?
– Lesz e pesti kikötő?
– Bizonyosan.
– Bajosan hiszem.
– Ugyan miért?
– Mert nagy hasznot igér.
– És azért nem sikerülhetne?
– Igen, mert a haszonban nem osztozhatik minden ember, s mivel a nem
osztozhatók száma sokkal nagyobb, tehát igen természetes, hogy a többiek
bukni fognak, és a kikötő elmarad.
Itt egy vastag úr óralánczát morzsolgatja és komolyan jártatja végig
szemeit a hosszú teremben.
– Keresni méltóztatik valamit?
– Nem.
Természetes, hiszen szemeiből is látszik, mikép annyit szerzett már
magának, hogy keresettel nem igen fárasztja többé magát.
– Ugyan mennyit jövedelmezhet a mai előadás?
– A költségek levonása nélkül?
– Hiszen ma minden ingyen megy.
– Igen, de mégis vannak apró napi költségek, melyek mintegy száz
forintra rughatnak.
– És miből állnak az ily apró napi költségek?
– Azt nem tudom.
Elhiszem, hiszen a drámairó sem tudja azt és azért mégis ugyancsak
ráborsolják a szinházi pénztárnál, midőn jövedelmi osztalékának kiadását
alázatos tisztelettel szorgalmazza.
Ily, s ezekhez hasonló beszélgetések közt az idő lassanként eltelik, s
végre megzendül Rákóczi indulója és a gyülekezet oszladozni kezd azon
édes megnyugvással, hogy emberbaráti kötelességét teljesíté, s a
jótékonyság szellemének hódolt; egyszersmind pedig a nap óráján
kellemesen tuladott, miket nem tudott volna máskép fölhasználni.
Azonban, nem kell mindent szigorral birálgatni, a jótékony czélra
csakugyan begyül néhány forint, s ezzel be kell érnünk.
Mindjárt a nép oszlásának kezdetekor az ajtó mellett foglalék helyet,
gondolván, hogy nem fogja barátom figyelmemet kikerülhetni.
Először a gazdagabbak oszlottak, mert ezek könnyen benn hagyhattak
másfél krajczárnyi hangot, a takarékos szegények ellenben utolsó
pillanatig késtek, hogy még azon recsegést is meghallhassák jó
pénzökért, melyet a mogorva bőgő okozott, midőn szekrényébe záratott.
Hogy barátom is ezen utóbbiak sorába tartozott, azt alkalmasint említnem
sem kell, mert a segédszerkesztők többnyire nem legfényesb tartalmú
erszénynek vannak birtokában; azonkivül pedig mindenütt elsők és utolsók
tartoznak lenni, hogy semmi ne kerülje el figyelmöket, mit hirlapjok
számára fölhasználniok lehetne, mert ha ők nem várnák be a hangászok
távozását, ugyan ki fogná meg- és leirni, ha valamely rohanva haladó
hegedűnek konok húrja lepattanna, vagy valamely fontolva haladó klarinét
a zene után véletlenül még egyet nyikkantana?!
És csakugyan nem csalatkozám, barátom az utolsó ember vala, ki az
ajtónál megjelent.
Azonnal megszólítám őt:
– Rég keresem önt.
Ő czélzással felele:
– Nem állottam mindig egy helyen.
– Természetesen, mint hirlapiró!
– Ugy van.
– Szállásán is keresém önt.
– Sajnálom, Pándyval voltam, mielőtt ide jövék, s így kissé hamarább
hagyám el a szerkesztőhivatalt, mint különben szoktam.
– Valóban? Ez igen derék.
– Talán miatta…
– Igen, miatta kivántam leginkább önnel találkozni.
– Megszidtam őt.
– Ugyan miért?
– Nem lett volna szabad szobáját elhagynia, és ő megszegé a tilalmat.
– És hol volt?
– Kocsit hozatott, és Börgernéhez viteté magát, mivel megtudta, hogy már
a városba költözött lányostól; pedig megárthatott volna neki.
– És mikép tudta ezt meg?
– Csodálatosan.
– Valóban?
– Lenke kisasszony hozzá küldé cselédét, azaz tulajdonkép inasához, azon
meghagyással, hogy Pándy állapotáról tudakozódjék; de az inasnak jól
lelkére kösse, hogy urának erről szót se mondjon.
– És az inas?
– Természetesen mindent kifecsegett. Erre Pándy annyira megörült, hogy
sebét feledé, és azonnal a hűtlen kedveshez sietett.
– És mikép fogadtatott?
– Azt nem tudom, de annyit mondhatok, hogy örömében magán kívül van.
– Ennek igen örvendek.
– De hát ön mire ment ügyeiben?
– Holnap számolok.
– És mért nem most?
– Most még csak igen keveset mondhatnék.
– Tehát várni fogok.
– De még egyet. Nem hallott Pándy semmit Lenkénél azon merényről, mely
korábbi mezei lakásán a mult éjjel véghez ment?
– Merény?
– Betörés, lopás.
– Ezt nem említé.
– Annál jobb. Igen szeretem, hogy erről még nem értesült Lenke; mert
bizonyosan igen megrémült volna, mi ártalmára válhatandott, mostani
fölizgatott állapotában.
– Tehát háztörés, lopás? Oh, kérem, szóljon körülményesebben!
– Majd holnap.
– Holnap? Úgy tehát legközelebbi számunkban már nem használhatom föl.
– Hiszen nem késik el!
– De egész általánosságban mégis tehetnék felőle néhány szóval említést?
– Azt nem ellenzem.
Ezen barátomra nézve rendkívül érdekes és örvendetes engedmény után
elváltunk.


XXXIX. Esti mulatságok.
Lenke és Pándy sorsára nézve tehát tökéletesen megnyugtatva érezhetém
magamat, és biztosan reménylém, hogy a korábbi viszony ismét helyre fog
köztök rövid idő mulva állani, és a gőgös anya örömest fogja gyermekét
boldogítani, kellő fölvilágosíttatása után, melyből átlátandja, hogy
kapkodás hiu álfény után gyakran igen keservesen boszúlja meg magát.
Elhatározám azonban mégis, hogy a közelgő éj folytában mind Lenke, mind
Ida lakása előtt néhány biztos embert őrködtetni fogok, mert tökéletes
biztosításomra, legalább most, az utolsó pillanatban, semmit nem akartam
elmulasztani, mi által Sobri ármányait megsemmíthetém.
A kártyajósnőnél tizenegy órakor akartam megjelenni mult éjjeli derék
kisérőimmel, s addig még sétálásra határozám magamat, mert ezen
elhatározó pillanatban oly nyugtalanságot érzék, hogy állandóan sehol
nem lelhetém maradásomat. Órámat minduntalan kivonám, s nem győzém
lassúságát csodálni; nem hiszem, hogy boldog mátkapár valaha ily
türhetlenséggel várta volna azon pillanatot, mely őket örökre
egyesítendé. Pedig ki tudja, nem várakozott e rám legborzasztóbb
alakjában a halál?!
És míg én ily sötét gondolatokkal küzdve jártam végig az utczákon,
körülöttem mindenütt szívvidítólag tünedeztek föl azon esti mulatságok,
mikben a boldog pestiek mindennap gyönyörködhetnek, ha épen patkószeges
eső, vagy csákányos förgeteg nem hull a felhők közül.
Ezen nagy vendégfogadó étterméből víg zene harsog, mintha valami
rendkívűli diadalt ünneplenének a vendégek, ámbár alkalmasint legfölebb
csak annak örvendhet nagyobb részök, hogy a dob hangját e mellett
megszokja, s nem fog annyira iszonyodni, midőn a csődület megpördülend
ajtaja előtt. A ház előtt divatos öltözetű kisasszony áll, s nyugtalanul
tekintget a vendéglő ajtajára, mintha valakire várakoznék. Ugyan ki
lehet az óhajtva várt imádó?
De íme, nem imádó, hanem egy kis fiú, alig hét esztendős lépett ki, és
félve közelített a kisasszonyhoz, ki azonnal rárivalgott:
– Hol voltál oly sokáig, gazember?
A fiú legnagyobb félelem közt rebegi:
– Én – én – az urak – én –
– Mennyit kaptál?
– Öt garast.
– Csak ennyit? De ettél, úgy-e?
– I – i – igen.
– Várj csak, majd kikapsz ezért! Öt garas ily népes vendégfogadóból!
Lódulj előre.
E sajátszerű jelenet megfejtése röviden ím ez. Budapesten sok árva
gyermek marad el, kiknek szüléi darab ideig fizetik ugyan a kialkudott
dajkapénzt, de utóbb ezt megunják, és nyom nélkül hagyják el
gyermekeiket. Ezek azután nyomorognak, és nyerészkedési czikké válnak,
mert van sok özvegy asszony, ki férje életében csak pazarlással tölté az
időt, s most nyomorog, és dolgozni mégsem akar; ezek azután egy pár ily
gyermeket ragadnak magokhoz vércsekörmeikkel, s gondos fölvigyázat
mellett koldulni járatják; egy ily gyermek, főkép ha igen szánakozásra
méltó külseje van, mindennap két váltó forintot koldulhat össze, és így
egy özvegy s két kisasszonya, két ily gyermekből igen kényelmesen
éldegélhet, mert úgy koplaltatják őket, mint a pályafutó lovakat,
csakhogy annál vánnyadtabb kinézésök legyen, és inkább gerjesszenek
irgalmat. A nyerészkedés ezen gyalázatos neméből számos henye család él
a két fővárosban, s itt még azt is ki kell mondanom, hogy az ily
gyermekeket lopásra is tanítják, s ha az ily gyermekek tőlök elszöknek,
mint hálátlan kakukfiak nyilvánosan megvesszőztetnek, és ismét
visszaadatnak kínzóik hatalmába, mert ugyan ki adhatna hitelt hat vagy
hét esztendős gyermek vádjainak, ki bizonyosan csak azért koholta
azokat, mivel a példás rendet nem szereti, melyre derék nevelő szüléi
által szigorúan szoríttatik! És ezek azután azon iskolák, mikben
Budapest legfélelmesb zsebmetszői és háztörői növekednek, mikép az már
több híres tolvaj vallomásiból kitűnt.
Az apróbb csapházakban a zene is kisebbszerű, ott már csak természetes
énekesek gajdolnak, s köztök némberek is, kik mindent igen természetesen
énekelnek, mire sok férfi és némber figyel, s az utóbbiak oly jóízűn
falatoznak, hogy épen nem csodálhatni, ha a pirulásról egészen
megfeledkeznek. A mulatságok ezen neme sok becsületes kézművest és
apróbb kalmárt tönkre juttat, mert többnyire feleségestől, és gyakran
gyermekeikkel együtt estelizgetnek ily helyeken, és öt forintot is
költenek, miből otthon ugyanannyi napig kaphattak volna sokkal ízletesb
eledelt. Ezen kis étházak legiszonyúbb következményűek a vagyontalanabb
polgárság elszegényülésére nézve, s egyszersmind a nők háziasságának is
sírt ásnak, és nem egy titkos bűnnek világítnak a csábító alkalom
szövétnekével. Nem állítok sokat, midőn mondom, hogy elégületlen
házasság, kicsapongás egyik vagy másik részről, gyermeknevelés
elhanyagolása, és tönkre jutás, a polgári osztálybeliek közt, legtöbb
esetben ezen apró étházak rendes látogatásából származnak, mert ezek
leginkább csak nőtlenek számára léteznek.
Vannak még apróbb borházak, melyekben napszámosak, szolgálat nélküli
cselédek, és oly zsebelők gyülnek össze esténként, kik a rendőrség előtt
még nem igen ismeretesek, s azért a hivatalos látogatástól nem igen
rettegnek. E helyen tiltott játékok gyakoroltatnak, s alig van cseléd,
ki lopáson kapatik, és azt nem vallja, hogy ezen pokol tornáczaiban
tapasztalt nagy veszteség miatt kényszerült gazdáját megkárosítani. Itt
már csak rossz hangzású hárfa, vagy recsegő kintorna mulattatja a
gyülekezetet, s az olcsó ser oly kábító szerekkel van vegyítve, hogy a
csalárd játékosok igen könnyen működhetnek. Az utczasarkon pedig mindig
egy pinczér ácsorog, kit inkább szolgálat nélküli elrongyollott
peczérnek lehetne tartani, s mihelyt rendőrbiztost lát közelítni,
azonnal sajátszerűen füttyent, mit társa, ki a borház előtt áll, és
hozzá tökéletesen hasonlít, meghallván, tüstént megnyitja az ajtót, és
bekiált: «Kopó!» – mire kártya és «Hanzli» azonnal eltűnnek, s a belépő
rendőrbiztos kénytelen meggyőződni, hogy itt semmi tiltott játék nem
gyakoroltatik, és minden rendén van.
Egy pár nagy kávéházban is oly modorban mulatnak esténként, azon
különbséggel mindazáltal, hogy ezekben ezrek harácsoltatnak el, melyek
nem ritkán váltóhamisítások, álbukások, és egyéb ily becsületes utakon
szereztetnek, s hogy itt a rendőrség nem igen mutathatja magát, mert jól
tudja, hogy jobbadán csak olyanokra fogna bukkanni, kik fölött nincs
hatalma, mert nálunk soknak szabad az, a mi miatt másokat karpereczczel
ajándékoznának meg, miket kovács és lakatos szoktak készíteni, még pedig
valóságos honi vasból. Ezen fényes bűnbarlangok csak azon egy érdemmel
bírnak, hogy azon esti mulatságok miatt, melyek bennök rendesen
tartatnak, sok mulatozó öngyilkossá lett már, kik különben az emberi
társaságra és közbátorságra nézve veszélyesekké válhattak volna.
Ezek azon esti mulatságok, miket meg lehet nevezni, vannak azonban
ezenkívül még másneműek is, mikben nem csupán férfiak részesülnek; de
ezekről nem kivánom ezuttal a fátyolt föllebbenteni, mert ezek ellen
épen nincs gyógyszer, ámbár a fönnebbieknél is kártékonyabb hatásúak.


XL. Bűnösök díjazása.
Végre tizenegyet kongtak a város tornyainak órái, és én, Bertók és
Marczi kiséretében a kártyajósnőhez siettem, hol mindent azon állapotban
leltem, mint első ottlétemkor; azon egy különbséggel, hogy most a
hárfáslány is jelen volt, ki, az ablak párkányára könyökölve,
mozdulatlanul ült, és arczát kezére támasztá.
A jósnő tompa, ércztelen hangon szóla:
– Hiszi ön, hogy el fog jőni?
– Igen, – felelém szilárdan.
– Oh, ön nem ismeri őt, különben nem bírna szavának hitelt adni.
– Legalább okom van reményleni, hogy csakugyan meg fog jelenni.
– Adja a boszuló ég! Azután örömest meghalok.
– Hová rejtsem embereimet?
– A mellékszobába.
– Első jeladásra rohanjatok be, a többit tudjátok.
Embereim az oldalszobába távoztak, mely előtt minden belépőnek el kelle
haladnia; a jel kézcsattanás vala, s így a gonosztevőt mindjárt belépte
után elfoghaták hátulról, mielőtt fegyverhez foghatna.
Távozásuk után a jósnő aggódva szóla:
– Uram, vérét ne ontsák.
– Semmiesetre.
– Nem szeretném a két város lakosságát nyilvános ünnepélytől
megfosztani.
– Én sem.
Ezután elmondám mind azt, mit a gonosztevő életéből tudtam, s minek nem
csekély része mind a két hallgatóm előtt még ismeretlen vala, s
tetteinek összege oly tartozást képezett, melynek lerovására nem egy
emberélet kivántatott. És neki csak egy élete volt!
Az óra három negyedet vert tizenkettőre.
– Nem fog eljőni! – mondá a jósnő, és hangja remegett.
– Még nem késik, – felelém bátorítólag, ámbár reményeim kissé csökkenni
kezdének.
– És ha mégis elmaradna?
– Ugy holnap éjfélkor én keresem föl.
– De hol?
– Egyik czimborájától megtudám tegnap éjjel a titkos jelszót, mely
biztosan hozzá vezetend, és oly kiséretben fogom őt meglátogatni, hogy
ördögei sem lesznek képesek őt megszabadítani.
– És én nem fogom őt bűneinek terhes súlya alatt leroskadva láthatni!
Már csak öt percz hibázott, s mindinkább aggódni kezdék, és a
valószinűségek egész tömege villant keresztül agyamon. Talán értesült
tegnap éjjeli kalandimról, s rögtön elhagyá Pestet; vagy nem tehette-e
ezt tegnapi találkozásunk következtében is? Vagy mostani ittlétem
tudomására jutott? És ezt nem tarthatám egészen valószinűtlennek, mert,
mint már alkalmam vala tapasztalhatni, gaz czimboráinak szövetkezése
igen nagy kiterjedésű volt, és így könnyen minden lépésem tudva lehetett
előtte, főkép most, midőn tegnapi találkozásunknál fogva láthatá, hogy
ellenemben nem mindennapi elővigyázatra van szüksége, ha üldözésimtől
szabadulni kiván. Vagy talán Dongainé szívén erőt vett ismét a szerelem,
és ő maga inté meg a rablót, s e pillanatban már távol is vannak Pest
sorompóitól? Ezen gondolat ellen föllázadt keblem, ámbár nem tagadhatám,
hogy vannak esetek, mikben az anyaszeretet a szerelem által legyőzetik;
s nem történt e ez már egyszer így Dongainéval? Sőt nem ment-e még
tovább is, és nem ontatta-e ki férjének vérét, ugyanezen okból? Igen, de
akkor mocsoktalannak és hűnek hitte azon férfit, ki miatt mindezt
elkövette, de most egészen más színben áll ez előtte, s kétségbe kellene
esnem az emberiség fölött, ha még most is képes lehetne legszentebb
kötelességét áldozni föl, oly emberért, kire iszony és borzadás nélkül
nem is gondolhatott, ha csak legparányibb nyoma létezett is még keblében
az emberi érzésnek!
Így törekvém magamat lecsöndesíteni, és vigasztalni, de mindig kisebbülő
sikerrel, mert az idő visszatarthatlanul haladott, gyorsan, mint a halál
léptei.
– Éjfél!
E szót kétségbeesés hangján hallatá a kártyajósnő, s fátyolát még
szorosabban voná össze arcza fölött.
A közel templom tornyáról csakugyan a rémek órája hangzott.
Ekkor minden reményem távozott, s már azon gondolattal kezdék küzdeni:
nem kellene-e tüstént kocsin az ó-budai elhagyatott csárdába sietnem, és
a titkos jelszó által utat nyitnom a bűnöshöz, kire hiában vártak birái?
De hátha az alatt eljőne, és kezeim közől ismét kisiklanék, épen akkor,
midőn már legbiztosabban véltem őt hálóba keríthetni és ha e miatt
enmagamat és türelmetlenségemet kellene okoznom?
Nem, gondolám, nem távozom; maradni fogok, történjék bármi.
És ha nem jő? Akkor holnap fölkeresem őt.
De ha ez alatt eltávozik a városból? Akkor nyomdokaihoz lánczolom
magamat, és üldözni fogom őt, mint a felébredt lelkiismeret.
És ha soha nem érhetném őt el? Úgy meg kellend abban nyugodnom, hogy
mindent megkisérték, mi korlátolt erejű embertől telhetik.
Ez lőn tépelődő gondolatim végső eredménye, és fölhevült keblem lázas
dobogása pillanatról pillanatra csöndesülni kezdett.
A szerencsétlen jósnő, minden további reményről végkép lemondva, keble
mélyéből fakadó sóhajtással szóla:
– Minden hasztalan!
Ámbár ellenkezőt hittem, mégis biztatólag jegyzém meg:
– Talán véletlen akadály miatt késtek el, hiszen még nem mult el egészen
egy óranegyed a kitűzött időpont eltelése óta.
Erre ismét néhány pillanatnyi mély hallgatás következett.
Most a hárfáslány, ki eddig folyvást mozdulatlan vala, mintha helyzetünk
által legparányibb részben sem érdekeltetnék, hirtelen fölemelé fejét
kezéről, s teljes bizonyosság hangján szóla:
– El fog jőni!
Mindketten csodálkozva fordultunk a beszélő felé, ki még egyszer
ismétlé:
– El fog jőni! Vérem rohanva zúdul keblem felé, és én ezt már évek óta
nem tapasztalám. Hajdan – – – mondom, el kell jőnie; e sejtés sokkal
hatalmasabb, semhogy csalhatna.
Ezen magasztos ihlettséggel kimondott szók után ismét kezébe hajlítá
halovány arczát, és egészen korábbi részvétlenségébe mélyedett.
Szegény szerencsétlen, gondolám, sejtéseid csalnak, valamint hajdan
bizalmadban is csalatkoztál!
Hah, mi volt ez?
Az ablakon a szokott halk kopogás hangzott.
Mindnyájan összeborzadánk, mintha a halálnak jeladása riasztott volna
ránk.
– Jőnek! – mondám elfojtott hangon.
A jósnő föl akart állni, de térdei összeroskadtak alatta.
– Majd meglátjuk! – suttogá remegve, és kezével a fekete függönyre
mutatott, mely az ablak tetejéről egészen a padlóig simult alá.
Intését megértém, s azonnal a függöny mögé rejtőzém.
Ereimben lázasan buzgott a vér, s lélekzetem rövid és akadozó vala.
Érzém, hogy a bizonytalanság e szörnyű állapotában sokáig nem élhetnék.
A külső szobában férfi lépései hangzottak, és én jeladásra emelém
kezeimet.
Az ajtó megnyilt, ismét betétetett, s e szókat hallám ugyanazon
pillanatban:
– Ah, mondhatom, a Sibillának elég rémes tanyája van, reménylem, hogy
jóslatai nyájasabbak lesznek, ha ha ha!
Hah, ez Sobri hangja volt!
Tenyereim gyorsan összecsattantak, az oldalszoba ajtaja megnyilt, Bertók
és Marczi kirohantak, s a rabló karjait erős kötéllel hátra fűzék. Mind
ennek elmondására sokkal több idő kivántaték, mint létesítésére.
– Hatalmamban vagy! – szólék minden szenvedélyesség nélkül, és a
gonosztevő elébe lépék.
– Gyalázatos árulás! – tombola dühösen a verembe esett farkas, és fogait
csikorgatá.
– Ime, a halott föltámadt, és megfizet gyilkosának. A kőfalból rakott
sír is megnyílt.
– Ez gyávaság! Előbb kezeimet köttetéd meg, s csak most merészled
magadat előttem mutatni!
– Mert tudom, kivel van dolgom; emlékezzél párviadalodra Pándy úrral.
– Ördöge van ezen embernek! – mormogá a rabló, és szemeit csaknem
félelem kifejezésével fordítá el rólam.
Embereim által elszedetém fegyvereit. Két pisztolyt és egy hosszú tőrt
találtak oldalzsebében. Ezeket az asztalra tetetém, s intésemre ismét az
oldalszobába távozának embereim.
Rabunk Dongainéhoz fordúlt, s hangjának leghízelgőbb fokozatával szóla:
– Nagysád, tudom, bízik szívemben, igazolni fogom magamat.
A grófnő mindkét kezével elfödé arczát, mintha félne a rajta függő
fekete szemek bűvös hatásától, s csak fejét rázá visszautasítás jeléül.
– Hah, tehát asszony által árultattam el! – dühönge a fogoly, s kezeit
oly óriási erővel törekvék kiszabadítani, hogy az erős kötelek vért
sajtoltak kezeiből.
– Igen, – mondám ünnepélyesen, – asszony által, vérengző szörnyeteg,
mert illő vala, hogy azok büntessenek, kik ellen legtöbbet vétkeztél.
E szók után a hárfáslányt és jósnőt elébe vezetém, s ezen utóbbi
fölemelé fátyolát.
– Ismered e két áldozatot?
A rabló összeborzadott.
– Tudod, mivé tetted e harmadikat?
E kérdésnél Dongainéra mutattam, s a fogoly daczosan veté hátra fejét.
– Emlékezel Börger Lenkére? Rablási terved nem sikerült, és e hölgy
boldog leend Pándy oldalán.
– Ezért is téged kell átkoznom!
– Esztert se feledd, gonosztevő! E szerencsétlen nőt holnap temetik, és
vére fejedre boszút kiált.
– Hah, tehát egy árulóm legalább mégis meghalt!
Most növekedő indulatossággal terjesztém elébe átkos tetteinek egész
sorozatát, s a három nő összeborzadott, ámbár egész előadásom csak kevés
oly tényt foglalt magában, mely előttök egészen ismeretlen vala, s csak
valódi nevének hallása rendítheté meg különösebben Dongainét.
Lesujtó szavaim azonban nem nagy hatást tevének a gonosz lelkű
gyilkosra, sőt inkább minden újabb gaztettének hallására büszkébben
emelé fejét, mintha dicsérő szónoklatot tartanék tettei fölött.
Végre így nyilatkozám, Dongainéhoz fordúlva:
– Nagysád meg fogja engedni, hogy most hintajában börtönbe kisérhessem
ezen gonosztevőt, azután visszajövünk nagysádért, és –
– Börtönbe? – ordíta, szemeit vadul forgatva Sobri, – az ördögre
esküszöm, hogy akkor a nagyságos asszony is osztozni fog sorsomban; mert
oly történetecskét fogok regélni, férjölésről és gyermeksikkasztásról,
minők már rég nem hatottak a birák füleibe, és –
– Nyomorult, – szóla fuldokolva Dongainé, – te azt nem fogod tenni.
E szók után villámgyorsan ragadá meg a két pisztolyt, két lövés dörrent,
s Dongainé és Sobri halva rogytak össze lábaink előtt.
*
Csak kevés mondani valóm van. A két halott csöndesen eltakaríttatott,
huszonnégy órával Eszter s gyermekének temetése után, s az egész
borzasztó történet titok maradt. Sobri pénzét, a titkos jelszó
segélyével, föltalálhatni hittem; de csalatkoztam, mert vezérök
haláláról kémeik által értesültek a gaz czimboraság tagjai, s az ó-budai
elhagyatott csárdában minden nyomozásom siker nélkül maradt. A
czimboraság bizonyosan megosztozott az orzott kincseken, és ennélfogva
Schufterle hitelezőit nem vigasztalhatám meg. Ida keservesen siratá édes
anyját, kinek bűneit előtte soha nem födözém föl, hogy mindig
tisztelettel emlékezhessék meg róla, mert a mely gyermeki kebelben a
szülék iránti tisztelet elhal, abban az erény szeretetének alapja is
megrendül, s különben is elég keservesen bűnhödött a szerencsétlen
asszony, és annyi lelkierőt tanusított, hogy készebb volt erőszakos
véget vetni életének, mint lányát bélyegző gyalázatnak kitenni. A
kártyajósnő és hárfáslány többé nem váltak el egymástól, s kihamvadt
kebel lemondó megnyugvásával várták a halálukat. Pándy és Lenke boldog
házasságban élnek, s Bertókom és Háni szinte nem panaszkodnak egymásra.
Végre, a nyájas olvasó türelmét illőn megköszönve, azok vigasztalására,
kik kalandos titkaim, vagy titkos kalandim miatt, neheztelést, vagy épen
boszúvágyat érzenek ellenem, ünnepélyesen kijelenteni van szerencsém,
hogy hat hónap múlva meg lesznek boszúlva, mert akkor a szép Ida
kisasszonyt – nőül veendi a szürke zsák.


ZÁRSZÓ.
Előszót nem akarék írni, s ezen elmulasztásomat most zárszóval kell
helyre pótolnom, mert néhány oly vád hozatott fel ellenem, jelen munkám
első füzeteinek megindulásakor, hogy a tisztelt olvasó közönség, mely
engem eddig érdemem fölött kegyeskedett pályámon buzdítani, méltán
igényelhet tőlem egy kis fölvilágosítást. Hét bűn hozatott föl ellenem,
melyek azonban, mint reménylem, nem halálosak. 1-ső: «Mért adék e
munkának vonzó czímet?» Mert minden apa inkább keresztelteti lányát
Arankának, mint Leokádiának. És ha vonzó czím nagy olvasó közönséget
szülhet, akkor minden író, ki a nemzeti nyelv és irodalom terjedését
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 18
  • Parts
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 01
    Total number of words is 3751
    Total number of unique words is 1800
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    52.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 02
    Total number of words is 3834
    Total number of unique words is 2090
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    42.7 of words are in the 5000 most common words
    48.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 03
    Total number of words is 3934
    Total number of unique words is 1906
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 04
    Total number of words is 3756
    Total number of unique words is 1943
    29.6 of words are in the 2000 most common words
    40.8 of words are in the 5000 most common words
    47.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 05
    Total number of words is 3821
    Total number of unique words is 1985
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    41.9 of words are in the 5000 most common words
    49.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 06
    Total number of words is 3905
    Total number of unique words is 1942
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 07
    Total number of words is 3909
    Total number of unique words is 1974
    30.7 of words are in the 2000 most common words
    42.9 of words are in the 5000 most common words
    48.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 08
    Total number of words is 3775
    Total number of unique words is 1951
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    50.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 09
    Total number of words is 3936
    Total number of unique words is 1905
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    51.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 10
    Total number of words is 3958
    Total number of unique words is 2018
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    41.0 of words are in the 5000 most common words
    47.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 11
    Total number of words is 4025
    Total number of unique words is 1975
    30.6 of words are in the 2000 most common words
    42.5 of words are in the 5000 most common words
    50.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 12
    Total number of words is 3760
    Total number of unique words is 1898
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    51.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 13
    Total number of words is 3916
    Total number of unique words is 1996
    29.4 of words are in the 2000 most common words
    40.6 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 14
    Total number of words is 3931
    Total number of unique words is 1935
    32.1 of words are in the 2000 most common words
    43.5 of words are in the 5000 most common words
    50.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 15
    Total number of words is 3855
    Total number of unique words is 1951
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    52.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 16
    Total number of words is 3817
    Total number of unique words is 1938
    29.8 of words are in the 2000 most common words
    43.1 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 17
    Total number of words is 3786
    Total number of unique words is 2003
    29.1 of words are in the 2000 most common words
    41.1 of words are in the 5000 most common words
    47.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 18
    Total number of words is 499
    Total number of unique words is 345
    41.4 of words are in the 2000 most common words
    50.8 of words are in the 5000 most common words
    56.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.