Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 02

Total number of words is 3834
Total number of unique words is 2090
30.0 of words are in the 2000 most common words
42.7 of words are in the 5000 most common words
48.3 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
minden nyoma eltünt a pirosságnak, azután pedig vérvörösség árasztá el s
csak kézszorításom nyugtatá őt meg ismét.
Szegény férj, gondolám szinte akaratlanúl, nőd kedvesét tartod legjobb
barátodnak. Oh, ki az élet titkait tudná megírni, az olyasmiket hozhatna
napfényre, mikről még Hamlet sem álmodott!
Kölcsönös üdvözlés után a férj hidegen szóla:
– Uram, nőmet s cselédimet elküldém, nem fogunk megzavartatni.
Eleget akarván a szokásnak tenni, néhány engesztelő szót mondék, de a
férj gúnyosan szakaszta félben, mondván:
– Szót sem. Méltóztassék választani, kardot vagy pisztolyt, nekem
mindegy.
– Úgy van, – jegyzé meg komolyan a barna férfi, – engesztelésről szó sem
lehet, méltóztassanak választani.
– Mi tehát a kard mellett nyilatkozunk, – mondám én, – azon
megjegyzéssel, hogy az első vércsepp a tusának azonnal véget vet.
– Jól van.
– Fej, nyak, mell, gyomor és has szorosan kiméltetni fognak.
– Legyen.
– Ujjaim is, legalább jobb kezemen, – jegyzé meg boszus kifakadással
barátom, – mert még ma a franczia trónbeszédet le kell fordítanom.
– Megegyezünk.
– Nagy kegyesség!
– A mellékszobában sebész van, mindenről gondoskodtam.
– Helyes.
– Tehát dologra.
A bajvívók leveték felső köntöseiket, ingöket fölgyűrék, kardjokat
megsuhogtaták, és harczias állásba helyezkedtek; csak taréjok hiányzott,
s egészen kakasokhoz hasonlítottak volna, amivel azonban nem akarom azt
mondani, hogy a taréj hiányzása miatt kappanoknak tartottam őket.
Lábaikat iszonyúan elterpeszték, elannyira, hogy színpadon járni szokott
gőzös vagy vitorláshajó kényelmesen áthaladhatott volna alattok, mint a
rhodusi óriás alatt; karjaikat oly messze nyújták ki, hogy az igazság
példát vehetett volna magának, mert bizonyosan minden gazembert elérne,
ha nem sajnálná karját ennyire kinyújtani; nyakukat ellenben annyira
hátraveték, hogy fejök teteje úgyszólván csaknem hátgerinczökkel jött
érintkezésbe, mintha orrukat féltették volna a kardéltől; pedig ettől
nem igen lehete tartaniok, mert a két kardnak csak legvégső hegye
találkozott egymással, s ez is csak néha történt, mintegy elvétve,
miután különben csak a türelmes levegőt szeldelték. E közben szemeikkel
néha pislogtak, mintha a kardvillanástól irtóznának, s lábaikkal egyet
dobbantottak; ajkaikat pedig úgy összeszorították, hogy egyetlen
bátorító teringette sem fért volna ki közülök. Homlokukat nehéz
verejtékcsöppek nedvesíték, karjaikon szőlővenyige vastagságra
dagadoztak az erek, orrlikaik kitágultak, mintha lélekzetök minden
pillanatban romboló viharrá akart volna változni, s füleik úgy neki
vörösödtek, mintha keménypapirosból kimetszett súlyos szamárfüleket
tartottak volna, mely szép diszítményöktől épen nem akarom őket
megfosztani.
E szörnyű viadal már több egész perczig tartott, s az iszony és borzadás
annyira erőt vett lelkemen, hogy alig bírám elfojtani az – ásítást, s
már csaknem kétségbeeséssel küzdöttem.
Ekkor, de – nem, még nem történt semmi; bátorodjanak tehát nyájas
olvasóim, s szemléljék nyugodtan az irtózatos kakasviadalt, mely mostani
újmagyar nyelvünkön párviadalnak neveztetik.
A bajnokok vívtak, valódi nemzeti elszántsággal küzdöttek, s ha valaki a
két kard éle közé kerül vala, bizonyosan megemlegette volna a magyarok
istenét! szemeik szikráztak, keblök úgy emelkedett, mintha tűzokádó
hegyekké akartak volna változni, s hah! kardjok legszélső vége kétszer
egymásután valóban megérinté egymást. Hallatlan, de mégis igaz!
Most, – méltóztassanak kissé remegni, szives olvasóim, – most – –
véletlenül megpillantám, hogy a férj kissé megvérezé karját ingének
gombjával, midőn ingujját fölgyűré, s azonnal rémülve kiálték:
– Elég!
A két bajnok hátrahökkent, s iszonyúan remegett, mint a kocsonya.
– Uram, ön meg van sebesítve!
A férj lankadtan ejté el kardját, és elhaló hangon kiálta:
– Sebész úr! Sebész úr!
A sebész azonnal kirohant, a gombkarczolást megtekinté, ajkait
összeszorítá, aggály miatt-e, vagy azért, hogy kitörni akaró kaczaját
elfojtsa, azt nem merem meghatározni. Elég az hozzá, hogy a félelmes seb
beköttetett, a férj pedig töredezett hangon szóla barátomhoz:
– Uram, az isten itélt közöttünk, nőm ártatlan, bár hittem volna
esküinek! Uram, bocsássa meg indulatosságomat.
– Örömmel! – rebegé barátom, s homlokáról diónyi verejtékcsöppeket
súrolt le zsebkendőjével.
– Kezét, uram! – szóla ismét a halavány férj, s aggályosan tekinte a
sebészre – legyen ön ezentúl oly őszinte jó barátom, mint ez itt.
Ekkor a barna férfira mutatott sérületlen kezével, s barátom őszintén s
lelkesülten szóla:
– Legnagyobb örömmel!
Elhiszem! gondolám, és – hallgattam. Most az ajtó hirtelen megnyilt, a
szép nő, ki alkalmasint valamikép értesült a veszélyről, berohant, nem
ugyan szétzilált haját tépve, mi bizonyosan rendkívül regényes lett
volna, hanem csinos szalmakalapját szép kezében tartva, és iszonyúan
fölsikolta:
– Hah – –!
– Csöndesülj, édesem, – rebegé a sebesült férj, – csak egy kis húsvágás,
épen nem veszélyes. Meg tudsz-e bocsátani, édesem?
– Oh – –!
– Ah, mintha sebláz vaczogtatná fogaimat. Uraim, bocsánatot, szeretett
nőm, legjobb barátom, menjünk, pihenésre van szükségem. És ön, nemes
bajtársam?
– Megyek, a – franczia trónbeszédet lefordítani.
– Isten önnel, mindennap szivesen látom önt szegény hajlékomban.
– Köszönöm.
A férj, neje és a barna férfi vállára támaszkodva, a mellékszobába
vonult, s mi ketten hallgatva hagytuk el a házat, mely a legrettentőbb
szerencsétlenségnek szinhelye – lehetett volna.
Ime, tisztelt olvasó, így orvosoltatnak a tizenkilenczedik században a
becsület mély sebei. Orvosság és betegség igen méltók egymáshoz.


IV. Művelt emberkínzás.
– Szerencsés kópé az a barna fiú, – szóla az utczán boszusan barátom, –
az ő bűne miatt nekem kellett életemet koczkáztatnom, és a mellett –
hallgatnom!
– Az öntudat megnyugtathatja önt, – viszonzám szárazon.
– Gyönyörű öntudat! Csak azt tudom, hogy jól ki fognak kaczagni.
– Jobb az, ha kinevetik önt, mintha sajnálkozniok kellene ön felett.
Egyébiránt e furcsa kettős kalandot ujdonságul használhatja ön fel
lapjában, s már ez is ér valamit.
– Isten mentsen, csak az kellene még! Hanem, barátom uram, nem lehetne
talán mégis, valamiképen kéz alatt, a boldogtalan férjet
fölvilágosítani?
– Világért sem! Első kötelességünk, embertársainkat boldoggá tenni,
minek háborítnók tehát csöndes életét. Egyébiránt pedig az ily
mindennapi események a mai világban szót sem érdemlenek.
– Ám legyen tehát, nyugodjunk meg a végzés titokteljes intézményeiben.
– Amen!
Azután elmondám vitéz barátomnak, hogy Dalmerrel alkalmasint találkozni
fogok pár óra mulva, minek ő nemcsak rendkívül örvende, hanem azonnal
kisérőül is ajánlkozott; mit azonban nem fogadhattam el, mivel épen most
tanusított rendkívüli tüzessége és harczias szelleme igen alapos
félelmet gerjesztett bennem, hogy kitörő hevességénél fogva Dalmert
tüstént összedarabolandja, mielőtt még szóba állhatnék vele. Csak annyit
mondék tehát neki, hogy másnap jókor reggel jelenjék meg nálam, s ha nem
találna honn, azonnal rendőrség kiséretében siessen Dalmer szállására,
melyet tárczájába iraték vele, mert bizonyosan mégsem tudhatám, hogy nem
lesz-e szerencsétlen kimenetele ezen találkozásnak.
Ebben megegyezvén, egymástól elváltunk, s már szállásom felé akarék
fordulni, hogy esti találkozásomra illőn elkészülhessek, midőn eszembe
juta, hogy még előbb a – – vendégfogadóba kell valakit kisérnem, ki ott
egy fényképkészítő által arczának vonásait örökíttetni kivánta. Szállása
felé irányzám tehát lépteimet, s épen furcsánál furcsább gondolatok
kezdének agyamban támadni azon hiúságról, mely szerint alig van ember,
ki legalább titkolt gyönyörűséget nem lel abban, ha becses vonásait
örökíttetve szemlélheti, – midőn három férfit láték mellettem gyorsan
elhaladni, kiknek külseje és szavai azonnal annyira magokra vonák
figyelmemet, hogy lépéseimet gyorsítám, és nyomukból többé nem maradtam
el.
E három férfi egyike tökéletesen kiművelt arszlán volt, a párisi selyem
kalaptól kezdve, egészen le a fehér topányig, melynek piros sarkai igen
kedvező benyomást okoztak, nem a kövezetre ugyan, mely igen kemény,
hanem a szépek sziveire, melyek istennek hála! nem oly kemények, mint a
járdák, ámbár annyiban mégis hasonlítnak ezekhez, hogy bennök is sok
ember fér meg. Nyaka vékony vala, mint a gémé, mely fáradtan lesi az
alkonyt; pisze orrát gyertya eloltására lehetett volna használni, s
bajusza és kecskeszakálla úgy lekonyult, mintha legalább három napig
folyvást konyhát meszeltek volna velök; egész sovány ábrázatán pedig oly
minden kifejezés nélküli kifejezés ömlött el, ha e furcsán hangzó
kifejezést használnom szabad, mintha herbatéval vagy tisztesfűvel
leforrázták és azután kőporos szalmacsutakkal lesúrolták volna. Szemei
mindig nedvesek valának, mintha mindig valamit gyászolnának; csekély
véleményem szerint ez onnan származott, mivel gyakran tekintének
tükörbe, s így igen természetes, hogy ki nem fogyható gyászra csakugyan
elég okuk volt, ha érdemes tulajdonosuk arczán s testén végig
pillantottak. Mindezen jeles külsőségek méltán gyaníttaták velem, hogy
ezen arszlán a legfinomabb s legfényesb állatseregletből származik.
A második férfi külseje lényegesen különbözött az elsőétől. Ez korra
nézve legalább harmincz évvel előbb volt ugyan, de öltözetben mégis majd
ugyanannyival mögötte állott. Frakkjából már rég kihízott, s a
nadrágából lefityegő óraszalag legalább is Napoleon korszakából
származott, míg nyakkendőjének kötése, és inggallérának kiálló csúcsai
mindenkit akaratlanul a júliusi forradalom idejére emlékeztete, mely a
divat e két nemét szülte; fölborzolt haja ellenben Murat, Davoust és
Berthierre, szóval: a franczia császárság előtti korszakra vonatkozott;
nadrágjának szabása pedig egészen jelenkorunké vala. Ezekből világos,
hogy e férfi öltözete Lajos Fülöp rendszerét jelképezé, minden nevezetes
korszakból utánozván valamit, hogy minden szinezetű párt legalább egy
részben képviselve lássa magát, s kerülje a háborgást, és békével
tűrjön. Még a vastag orr és mindig mosolygó pittyedt ajkak is ilyszerű
világölelő emberszeretetet tanusítottak. Egyébiránt, hogy mind ezekről
álmodott-e valamit ezen ismeretlen férfi, azt nem merem állítani, mert
hiszen elég nevezetes ember van a mai világban, ki szinte nem tudja,
hogy mikép lett azzá.
A harmadik ismét ellentéte volt a másik kettőnek, mert sem ó, sem új
divat szerint nem vala öltözve, hanem mintegy középen járt e kettő közt,
s különben jelenkori politikai jellemmel látszott bírni, mert kabátja a
meleg daczára is nyakig be volt gombolva, bizonyosan csak ellenzéki
vágyból, vagy takarékossági ösztönből, hogy tudniillik most kárpótlásul
izzadjon, mivel jövő télen át ugyanazon kabátban bizonyosan fáznia
kellend. Arczán leírhatlan mogorvaság kifejezése unatkozott, s oda
látszott mutatni, mikép ezen ember egyedül csak abban lelé kedvét, mi
mások kedvét megrontja, s azután még maga ellen is kedvetlenséggel
viseltetik, mivel valamiben mégis kedvet tudott találni. Kati legyen a
nevem, ha ez nem czéhbiztos. De halljuk őket.
– A hatóság igen engedékeny! – mondá az arszlán, s ezen megerőltetése
következtében nagyot köhintett, és selyem zsebkendőjével homlokát törlé;
de csak igen gyöngén, hogy a rizsport valamikép le ne súrolja.
– Hiszen a mai világban a botot már csak sétálásra szabad használni! –
tevé hozzá a régi korszak embere, és mérgében alsó ajkát majd lenyelte,
mi arra látszott mutatni, hogy fogainak már szörnyü hiánya van.
– Már akár mit mondanak is az urak a sok zöld asztal mellett, én ugyan
nem is hederíthetek az afféle zöld beszédekre, hanem kötelességemet
hiven teljesítem, meddig karomat és botomat birom; ebben tökéletesen
megnyughatnak uraságtok. – Ezt a harmadik férfi mondá, és hivatalos
dühében oly magosra rántá alsó ajakát, hogy csaknem orrát nyelte
szájába, mi által a dohány- és illetőleg burnótárusok mindenesetre
tetemesül károsultak volna.
– Jól mondja, biztos ur, mit a nagyok elmulasztanak, azt önök
helyrehozni tartoznak, különben ugyan mit érne az egész polgári
szabadság, ha végre minden paraszt vagy nemes ember szabadon üzhetné a
szabómesterséget!
– Ugy van! Az ily potom emberek ugyis oly mohón látnak a munkához, hogy
egész nadrágot megvarrnak, mi alatt én titoknokom és két irnokom
társaságában egyetlen osztás whistet játszom el. És polgárnak s
mesternek csak nem fogadhatunk föl minden jött ment legényt, ki müvelt
társaságban még csak meg sem tud állani. Én csak finom legényeket
tarthatok.
– Csak hiában ne járjunk.
– Oh, nem!
– Jól tudunk mindent.
– Bizonyosan rajta kapjuk.
– Tudom el fog jövendőre minden kedve menni a munkától a sehonnainak.
– Nem leszünk hálátlanok.
– Csak ne tessék őt kimélni.
– Mester ur, kérem, ne sértegessen!
[Illustration: Művelt emberkinzás.]
E rövid beszédből láthatjuk, hogy két szabómester s egy biztos van
előttünk, kik hivatalos eljárásban vannak, s alkalmasint valamely
szorgalmas kontárt nyomoznak és üldöznek.
Most e házba lépnek, s a velök jött két város hajdut a kapu előtt
hagyják. Ugyan mi baj érhetne bennünket ha utánok mennénk? Alkalmasint
semmi, legfölebb egy pár czéhbeli titkocskának megtudásához juthatnánk,
s ez ugyan nem baj.
Ezen hátulsó ajtón léptek be, nyissuk meg csöndesen és tekintsünk utána,
talán nem vesznek bennünket azonnal észre.
A szoba szegényes, de tiszta, a földön két gyermek játszik, a harmadik
bölcsőben fekszik, és hirlapirói pályára készül, azaz: valónak képzeli
az ábrándot, vagyis: életadó emlő helyett rongydarabot szivogat. Asztal
mellett két férfi s egy csinos fiatal asszonyka varrogat. Az anya
mellesleg gyermekei látásában gyönyörködik, az atya pedig rémülve tekint
a fönebb leirt három férfira, kik a szoba közepén állnak; a biztos
természetesen föltett kalappal, hogy megmutassa, mikép neki nemcsak
pimaszkodásra, hanem még többre is joga van, mit azonnal igy tanusít:
– Megfogtunk, gazember?
– Uram, – kiált a szabó még inkább elhalványulva, s munkáját elejtve, –
én becsületes ember vagyok, adómat pontosan fizetem, és dolgoznom kell,
ha élni akarok családommal.
– Akaszd föl magadat, s aztán mindjárt nem kell élned.
– Uram –
– Hallgass, kontár. Tudod é, hogy nem szabad legényt tartanod?
– Ez nem legényem, hanem jó barátom, ki nem rég szabadulván ki a
kórházból, még eddig nem juthatott be mesterhez, s azért nekem segít,
egy kis meleg ételért meg szállásért.
– Ej, akasztófa virága, még mentegetni mered magadat, és velem szembe
szállasz?
– Uram, ne feledje, hogy szobámban van ön!
– Micsoda? Talán meg akarsz gyilkolni? Engem, ki a hatóság nevében állok
itt! Hej, hajduk, segítség! Hamar!
E kiáltásra rögtön ott termettek a hajduk, a szabót megkötözték
legényével együtt, a műszereket és ruhákat összeszedék, a siránkozó
asszonyt meglökdösték, s a három férfi után vezették a kötözötteket, kik
azonkül saját hátukon kényszerültek tova czipelni a műszereket, s félig
kész ruhákat és kelméket.
Hja, hiában! A müvelt tizenkilenczedik század gyüléseket tart az
állatkínzás ellen, de a müvelt emberkínzást nem akadályoztatja!


V. Kontár és mester.
A mint az ajtót megnyitám, s a fönebbi jelenet néma tanuja levék,
észrevevém, hogy egy öreg zsidó jelent meg mellettem, ki nagy részvéttel
figyelt mindenre. Arczának minden vonása szives emberbaráti indulatot
árult el, s mihelyt a kis zsarnokok áldozataikkal távoztak, azonnal
nyájasan vigasztalá a siró asszonyt, s a gyermekeknek néhány huszast
adván, a szobát elhagyá.
Az udvaron fölvilágosítást kérék tőle, s ő tüstént engede kivánságomnak,
és elmondá e szegény fiatal házaspár egyszerü történetét, melynek utóbb,
hetek s hónapok mulva, szomoru kimenetelét is megtudám. Szó sem fordul
abban elő nagyszerü szenvedélyekről és érdekfeszítő eseményekről,
valamint fényes leirások és meglepő fordulatok sem jőnek benne elő; de
mégis bocsánatot reménylek elmondásaért szíves olvasóimtól, mert oly
oldalával ismertetendem ez által meg a mindennapi életnek, mely nem
mindenütt ismeretes, és mely valóban figyelemre méltó, nemcsak
emberiségi, hanem erkölcsi szempontból is.
Bizonyos Munkás nevü tisztviselő élt a két szomszéd város egyikében, ki
nevének mindig derekasan megfelelt, ámbár a jutalom viszont nem igen
felelt meg munkásságának, mikép azt napjainkban, fájdalom! elég gyakran
tapasztalhatni. Ámde e miatt a végzésen kivül mást nem okozhatott, mely
őt sok munkára és csekély díjra kárhoztatá, mely rendesen azon mértékben
szokott növekedni, melyben a munka kevesebbül. Szomoruan tapasztalá,
mikép minden erőködése hasztalan, mert az éveket nem változtathatta meg,
s az előtte szolgálatba állottakat nem bűvölheté ki az életből, s igy
várakoznia, mindig csak várakoznia kelle, ámbár reá nem várakozott az
idő, s hajszálait csak ugy megőszíté, mintha már egész családja
jövendőjét tökéletesen biztosította volna; pedig vajmi messze állott még
ettől! Voltak fiai és lyányai, ezek örök pártának virultak elébe, mert
napjainkban kevés kérdezősködés történik az erkölcs után, hanem csak
pénz, és mindig csak pénz a házasságszerző, s legfájdalmasabb az, hogy e
szörnyü irányt még csak nem is gáncsolhatjuk, mert a legszegényebb
szülék is annyira erőjükön tul gyakorolják lyányaikkal a fényüzést, hogy
ugyancsak helyén legyen azon esze s munkája után élő ifju szive, ki ily
divatbubát pénz nélkül élettársul merészel oldalához bilincselni! A fiuk
részint tanultak még, részint pedig ingyen gyakorlák azt, mit számos
éven át tanultak, s ennél fogva szegény atyjoknak még folyvást nem
csekély terhére voltak.
Mély gondjainak közepette búsan sétált egykor az utczákon föl és le az
öreg Munkás, és pirulva bár, de mégis irigy szemmel tekinte a rongyos
targonczásra, ki targonczáján végig nyulva, oly édesen aludt, mintha az
élet kellemeit kénye szerint élvezné; pedig talán három nap óta sem
látott kenyérnél egyebet. Ő azonban mégis elégült lehete, mert személye
nem esett az előitéletek kemény biráskodása alá, s vele senki nem
gondolt, ha bűnt nem követett el. Munkás ellenben más körülmények közt
vala, ő szüntelen mások kivánatának kényszerült eleget tenni, bár mit
sugalt is saját jobb meggyőződése. Ha szájától voná el a falatot, s
magára és gyermekeire tisztességes ruházatot aggata, minden oldalról ezt
sziszegé feléje a kajánság kigyónyelve: – Ez nem telik díjából, ugyan
hol veszi a pénzt? Ennyit nem lehet igaz uton szerezni. – Ha ellenben
gyermekeinek nevelésére, vagy jövendőjök némi biztosítására akart
valamicskét fordítani, s e miatt kissé elmaradt a divat szeszélyes
röpülése mögött, minden oldalról ily gúnyos megjegyzéseket kellett
hallania: – Mily haszontalan lump ember, egész keresményét bizonyosan
torkába veri, vagy kártyán harácsolja el! Ez csakugyan megérdemli, hogy
pályáján derekasan elmellőztessék. – És ezen gyönge vázlat koránsem
tulzás ám, ki ezen szerencsétlen osztály magán-vagyon nélküli tagjainak
életét ismeri, az bizonyosan erősíteni fogja, hogy a színek, miket e
képre használtam, nemcsak nem kiáltók, hanem nagyon is halaványak.
Szomoru sétája közben nagy háromemeletes házat pillanta meg Munkás,
melynek akkor épen tetejét rakták.
– Kié e ház? – kérdé inkább szórakozás végett, mint kiváncsiságból.
– N.... szabómesteré! – hangzott a válasz.
Munkás ismét gondolatokba mélyedett, s későn este tért parányi
szállására, mely kórházhoz hasonlíta inkább, mint tisztviselő lakához,
midőn a család nyugalomra feküdt. Az éjt álmatlanul tölté a szegény apa,
reggelre azonban határozattá szilárdultak kínos tépelődései. Legkisebb
fiát – szabómesterhez vezeté, s inasnak akará szegődtetni; szive vérzett
ugyan, mert a legjobb embernek is vajmi nehezére esik az anyatejjel
beszítt előitéletek leküzdése; azonban határozatát mégis csakugyan
végrehajtá, s előre is kemény kéreggel borítá szívét, társainak megvető
mérges gúnynyilai ellen.
Ámde még itt is csaknem legyőzhetlen akadályokkal találkozott. A
mesterek, kik harsányan szoktak a nemesi büszkeség ellen kikelni, hideg
gúnynyal fogadák őt, s nem akarák átlátni, mikép aljasíthatja tekintetes
ur fiát szabóinassá. Bebizonyult itt is, mikép vannak az életben
viszonyok és körülmények, mikben a legtulzóbb demokrata is született
arisztokrata gyanánt viseli magát. Végre azonban mégis csakugyan akadt
irgalmas mesterre, ki nemcsak fölfogadá a tizéves gyermeket, hanem még
azt is megigéré, hogy a tekintetes ur iránti tekintetből, nem fog vele
targonczát huzatni.
Nem akarom az egész család történetét vázolni, azért tehát csak Munkás
Pálra, a szabóinasra szorítkozom. Tanulási évei elég szomoruan folytak
le, mert legények, inasok és cselédek szüntelen gúnyolák őt származása
miatt, s a mesternél sem lelhete kárpótlást, mert napjainkban a
szabómesterek csak uraságokkal és müvészekkel társalkodnak, legényeikhez
ellenben sátoros ünnepeken is alig szólnak, s az inasokat még verésre
sem méltatják. A mester egyik kis lyánya azonban nem gondolkozott oly
bűszkén, mint nagyobb testvérei, kik egész nap a türelmes zongorát
kalapálták, s örömest játszott a kis Palival, ki nem volt oly piszkos és
garázda, mint a többi szabóinasok. Nem lehet czélom, hosszu szerelmi
történetet irnom, mely tiz év alatt nemcsak kifejlett, hanem kiirthatlan
gyökeret vert e két szívben, s különben is igen furcsán hangzanék
tulfinomult századunkban, ha valaki szabólegény regényes szerelmét
kivánná érzékenyen festeni; pedig bizony bátran elhiheti mindenki, hogy
az egyszerübb középosztályban sokkal több érzelemmélységet találhatni,
mint azon elsimult és elfinomult körökben, miknek tagjairól divat és
fölszineskedés nemcsak a durvaságot, hanem az érzelmet is legyalulta.
Pál és Mari szerették egymást, de a büszke mester szót sem akart
összekelésről hallani, mert ő lyányát, mint mondá, nem haszontalan
mesterembernek, hanem legalább is kereskedő, vagy épen tisztviselő
számára nevelte; ha pedig már csakugyan magához hasonló vőhez
bocsátkoznék le, ugy ennek gazdag polgárfiunak kellene lenni, kinek
atyja nagy befolyással bir a választó polgárság testületében.
E nyilatkozatától fogva mindenkép üldözni kezdé Pált, s nemcsak saját
házából űzé el, hanem mestertársainál is könnyen kieszközlé, hogy sehol
sem kapott munkát, s néhány hónap mulva szakadozni kezdett ruhája
testéről, s veszélyben forgott, hogy mint munkátlan csavargó börtönbe
fog záratni. Atyja már rég meghalt, s testvérei nemcsak nem segíthettek
rajta, hanem magok is legnagyobb inséggel küzdöttek. Öreg anyját csak
épen éhhalál ellen biztosítá a parányi kegypénz, nővérei szolgáltak, a
fiuk pedig dolgoztak és nyomorogtak. E szörnyü állapot nem oltá ki Mari
kebléből a szerelmet, hanem inkább magosbra gyujtá lángjait, mert
egyedül csak magát okozá kedvesének üldöztetése és nyomora miatt.
Nyilvánosan nem volt szabad egymást látniok, de a szerelem találékony, s
ők titkon panaszolák egymásnak bánatukat. Valamint minden titkos
összejövetel veszélyesb a nyilvános összegyülésnél, ugy e találkozások
is szomoru következményüek lettek, és Mari kénytelen vala szüléinek
házát elhagyni, s kedvesénél menedéket keresni. Ekkor egy öreg zsidó
könyörült a szerencsétlen szerelmeseken, ki ócska ruhákkal kereskedett,
s javítni valót adott nekik, és előre fizette őket, mi által végső
kétségbeeséstől menekültek meg.
Összekelésök ellenben nem mehete véghez, mert a mester annyi akadályt
tudott elébök gördíteni, hogy a szegény kontár nem győzheté azokat le. A
becsületes zsidó, látván, hogy a puszta foltozás nem tarthatja fön a
szaporodó családot, uj munkával is ellátá a kontárt, ki éjjel nappal
legnagyobb szorgalommal dolgozott; ámde a mesterek üldözék a jogaikat
bitorló kontárt, ki inkább dolgozni akart, mint lopni, s majd
pénzbirságra itélteték, majd műszereit koboztaták el, mig végre, legényt
találván nála munkában, kinek a szegény kontár többet fizetett, mint a
gazdag mesterek, börtönbe záraták őt, s minden kelmét elszedettek tőle.
Ennyi üldöztetés, ennyi nyomor megtörék a becsületes férfi erejét; nejét
s gyermekeit éhséggel tudá honn küzdeni, saját becsülete örökre be volt
szennyezve, fájdalmas könyűit kaczagva gúnyolák a tolvajok és háztörők,
kikkel ugyanazon börtönbe taszítatott. Mind ez őrjöngésig tüzelé föl
agyát, s csak azon egy eszme állott világosan elméjében, hogy a mester
meg fog lyányának bocsátani, ha ő élni megszünik. E boldogtalan gondolat
annyira erőt vett rajta, hogy reggelre a börtönajtó sarkvasára akasztá
föl magát. Mari, értesülvén ezen ujabb szörnyü csapásról, magánkivül
rohant szüléihez; de a büszke mester megvetéssel utasítá ki a kontár
kedvesét, ki szégyenét s bánatát a Duna hullámaiba temeté. Az ártatlan
gyermekeket nem hagyá ugyan éhen veszni a mester, de a születésökhez
tapadó gyalázatot nem moshatá le, s az osztálygőg és czéhzsarnokság
miatt három szerencsétlen árva lakolt, és lakolni fognak egykor
gyermekeik is.
Ime, részvevő olvasó, ily szomoru titkot százával födözhetsz föl
külvárosaink apró házaiban, s borzadni fogsz, ha az évenként születő
gyermekek hivatalos sorozatát áttekinted, mert csaknem egy harmada
mellett hiába fogod az apa nevét keresni! S honnan származik ez? Onnan,
mivel számtalan vidéki s külföldi mesterlegény települ meg nagy
fővárosunkban, kik nem lehetnek mesterekké, s mint kontárok nyomor és
üldöztetések közt szenvednek, és erkölcstelenségre fajulnak, miután a
minden tekintetben becsületes életmódtól csaknem áthághatlan
választófalak által záratnak el. Ugy van, a mester a tekeasztal és
kártya mellett, a kontár pedig szorgalommal dolgozva virrasztja át
éjszakáit, s a mestert ünnepélyes zeneszóval kisérik pompás emlékkel
díszesítendő sírjába, a kontár pedig tulajdon bakója lesz börtönében, s
magányos sírjáról még a füvet is kiszárítják megbélyegzett árváinak
forró könyűi!


VI. Városhajdu.
Borus kedélylyel távozám a müvelt emberkínzás szomoru színhelyéről, és
epedve jártatám végig szemeimet az utczán, tárgyat kereső, mely
gondolatimnak derültebb irányt adhatna, s a szerencse csakhamar
megszánt, és oly emberre vezérlé kereső szemeimet, kinek
természettörténete a legkomorabb kedélyt is édes vidámságra
kényszerítheti, mert abban minden oly emberien gyöngéd, és oly gyöngéden
emberi, hogy! És ki azon kedvderítő ember? Városhajdu, – mikép azt
tüstént bebizonyítani szerencsém leend.
A világban sok balitélet uralkodik, melynek megczáfolásával vastag
könyveket lehetne kiállítani, s e tömérdek balitélet
legigaztalanabbjainak egyike kétségkül az, mely a városhajdut rendesen
szivtelen és goromba embernek szidalmazza. Ugy hiszem, az emberiség
egyik fontos ügyében szólalok föl, midőn e tévhitet, csekély erőm
szerint, alaposan megczáfolni törekszem.
A városhajdu többnyire katonaviselt ember, vagy szolga volt valamely
tanácsbelinél, és hasznos szolgálatainál fogva jutott e díszes
hivatalba, hogy a város jutalmazza őt meg, mit tulajdonkép hajdani
gazdájának kellett volna tennie. Hogy a katonaság ezer meg ezer
fáradalommal, nélkülözéssel és veszélylyel halmozott mostani élete
szelidségre és emberséges bánásmódra szoktat minden katonát, az oly
napnál világosabb, hogy meg sem kellett volna említenem; a ki pedig
tanácsbelinél szolgáskodik, az pedig akaratlanul is elszokik minden
durvaságtól, mert ettől gazdája hatályosan fölmenti őt; és ugyan kivel
is gorombáskodhatnék a szolga ily szolgálatban, miután oda jobbadán csak
kérők, folyamodók és «informálók» járnak, kik magok is oly szelidek,
hogy mindig kezet szorítanak; nem azért ugyan, mintha valamit bele
nyomni akarnának, hanem csupán szives indulatból. A városhajdu
előkészületi helyzete tehát merő szelidségen és emberszereteten
alapszik. Midőn pedig fontos hivatalába lép, mindenek előtt csak belső
szolgálatra alkalmaztatik, hogy kissé megismerkedjék hivatala körével,
és illő fölvigyázat alatt szokja meg a dörgést, mikép mondani szokás. Ez
azután mintegy befejezésül szolgál szelidségi tanulmányainak, mikre
koronát tesz föl szállásán nejének nyájas oktatása, kit rendesen
tanácsbeli szakácsnék közől szokott választani vagy elfogadni.
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 03
  • Parts
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 01
    Total number of words is 3751
    Total number of unique words is 1800
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    52.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 02
    Total number of words is 3834
    Total number of unique words is 2090
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    42.7 of words are in the 5000 most common words
    48.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 03
    Total number of words is 3934
    Total number of unique words is 1906
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 04
    Total number of words is 3756
    Total number of unique words is 1943
    29.6 of words are in the 2000 most common words
    40.8 of words are in the 5000 most common words
    47.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 05
    Total number of words is 3821
    Total number of unique words is 1985
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    41.9 of words are in the 5000 most common words
    49.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 06
    Total number of words is 3905
    Total number of unique words is 1942
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 07
    Total number of words is 3909
    Total number of unique words is 1974
    30.7 of words are in the 2000 most common words
    42.9 of words are in the 5000 most common words
    48.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 08
    Total number of words is 3775
    Total number of unique words is 1951
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    50.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 09
    Total number of words is 3936
    Total number of unique words is 1905
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    51.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 10
    Total number of words is 3958
    Total number of unique words is 2018
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    41.0 of words are in the 5000 most common words
    47.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 11
    Total number of words is 4025
    Total number of unique words is 1975
    30.6 of words are in the 2000 most common words
    42.5 of words are in the 5000 most common words
    50.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 12
    Total number of words is 3760
    Total number of unique words is 1898
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    51.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 13
    Total number of words is 3916
    Total number of unique words is 1996
    29.4 of words are in the 2000 most common words
    40.6 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 14
    Total number of words is 3931
    Total number of unique words is 1935
    32.1 of words are in the 2000 most common words
    43.5 of words are in the 5000 most common words
    50.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 15
    Total number of words is 3855
    Total number of unique words is 1951
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    52.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 16
    Total number of words is 3817
    Total number of unique words is 1938
    29.8 of words are in the 2000 most common words
    43.1 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 17
    Total number of words is 3786
    Total number of unique words is 2003
    29.1 of words are in the 2000 most common words
    41.1 of words are in the 5000 most common words
    47.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (3. kötet) - 18
    Total number of words is 499
    Total number of unique words is 345
    41.4 of words are in the 2000 most common words
    50.8 of words are in the 5000 most common words
    56.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.