Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 15

Total number of words is 3860
Total number of unique words is 2052
30.3 of words are in the 2000 most common words
42.3 of words are in the 5000 most common words
48.1 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
következtében most már annyira megnőtt egyetlen reményök bajusza és
szakálla, hogy bátran szabhatott törvényeket, miknek súlyától neki
természetesen nem kelle félnie, valamint az apa sem tartozik
gyermekeinek haragjától megrettenni.
A nevelő tehát kifizettetett s visszatért Budapestre, hol azonnal nejét
iparkodék fölkeresni, kiről tizenegy év óta szót sem hallott, kit
azonban jelentkező köszvény s egyéb apró mellékbajok ezentúl igen
kívánatos házibutorrá tehettek. Törekvéseinek rövid idő mulva sikerült a
feledett nőt s szép fiatal tizenhatéves leányát föltalálni, kik örömmel
fogadták a megtért juhot, habár farkasbőrben jelent is meg közöttük,
noha a nőnek elég oka lehetett volna a hosszas hallgatás, távollét és
minden – pénzküldemény elmaradása miatt igazságosan panaszkodni. Azonban
a férj súlyos ládával jelent meg s ez megengesztelheté a nő méltó
neheztelését; a fiatal leány romlatlan szíve pedig kendőzetlen örömet
érze atyjának visszatértén s a viszonyok körülményesb bonczolgatásába
épen nem bocsátkozott. Miből éltek a családfő hosszú távolléte alatt?
azt a férj nem puhatolá, mert ő sem szeretett volna azon kérdésre
felelni, hogy ő ugyanazon idő alatt mikép élt. Egyébiránt azzal is
vigasztalhatá magát, hogy az égi madarak és mezei liliomok is megnyerik
a szükséges táplálékot és ruházatot s ennélfogva a házasélet megújult
örömeit darab ideig semmi nem háborította, főkép miután a nő a
köszvényápolásban napról-napra nagyobb ügyességgel tünteté ki magát.
Azonban írva van s mindennapi szomorú tapasztalás tanítja, hogy e silány
világon a vég nélküli boldogság titkát még egy halandó sem födözte föl.
Robincsek úr pénze fogyni kezde s tanítványához folyamodott; ámde a várt
pénz helyett az atya súlyos átkát nyeré válaszul, azon hírrel együtt,
hogy hajdani tanítványa eltünt, véres gyanú által terheltetve s hogy
elfajulását a rossz nevelés okozta. Így szokott az történni, saját
hibáink okát mindig másban szeretjük keresni s mást feddünk akkor, midőn
magunkat kellene skórpiókkal ostoroznunk!
Robincsek tehát szorgalmasan kártyázott s néha nyert ugyan, de a
veszteség csakhamar mindig kétszeresen nyelé el a gazul gyűlt
pénzhalmazt s nem volt-e természetes, hogy a veszteséget vissza kívánta
szerezni? Folyvást játszott tehát, adósságot adósságra halmozott, lelkét
szeszes italokkal kábítá el, nejének s gyermekének ruháit eladá s a
megbetegült asszonyt a legszükségesb tápláléktól is megfosztá. A háznál
egyetlen fillér sem volt többé, az anya halállal küzdött s fájdalmait
csak vízzel enyhítheté és a férj mennyre-földre esküvék, hogy ma éjjel
játszani és nyernie kell, habár felesége utolsó párnájából kellene is
pénzt szereznie. Leánya térdein könyörge, hogy inkább munkával
iparkodjék néhány garast szerezni gyógyszerre s legszükségesb
táplálékra, mivel ő nem távozhaték anyja ágyától. Ekkor a mámoros férj
megragadá a leány karját s rémítés és rábeszélés, párosulva szeretett
édes anyja halálos veszélyével, kit megmenthetni vélt, annyira
megfoszták eszméletétől a szép leányt, hogy néhány óranegyed mulva
tetemes pénzösszegnek jutott birtokába az embertelen apa, melylyel
azonnal játékasztalhoz siete, egyetlen fillért sem hagyván a leány
kezében anyja fájdalmainak enyhítésére. A boldogtalan leány haját tépve
s félőrülten futott anyjához, de csak – holttestét lelé. A halál
megmenté őt a legiszonyubbnak hallásától s másnap a Duna hullámaiból
fogták ki a szerencsétlen hajadon holttestét és anyjával egy sírba
fekteték.
Ugyanazon éjjel az egész iszonyú bűndíjt elveszté a kártyaasztal mellett
a gaz férj s azóta lelkivád és folytonos ivás elméjét eltompíták és mint
íráshamisító tengeti nyomorú napjait, oly elvetemült némber
társaságában, ki korlátlanul uralkodik fölötte s embertelen zsarolással
bünteti őt ocsmány vétkeiért.
Kell-e mondanom, hogy ez azon férfi, ki Sobrit nevelé?!


XXXIV. Kosztosvadász.
Másnap, Háni által megtudván, hogy Dongai grófnő csakugyan nem utazott
el, ez iránt megnyugodtam és segédszerkesztő barátom fölszólítására
Börgernéhez indultam, kit Dalmer iránt föl akarék világosítani, hogy
könnyenhívőségének áldozatul ne essék.
Az utczán szokás szerint élénk zaj uralkodék, mint mindig s csak azon
egy különbséget vehetém észre, hogy az utczaajtókon és kapukon függő
czédulák előtt többnyire falusi urak és asszonyságok állottak, apróbb s
nagyobb fiúkkal. Talán valamennyi falusi úr és asszonyság Pestre
szándékozik költözni? Isten mentsen, hiszen akkor a háziurak oly magasra
emelnék a házbért, hogy mindnyájan házat venni kényszerülnénk, ha
szerencsétlen erszényünktől ily iszonyú merény kitelnék, vagy legalább
is csőd alá jutnánk, ha böcsületes ember is tudna oly nagy adósságokat
csinálni, hogy utóbb felét sem birná visszafizetni. Tehát miért olvassák
ezen hirdetményeket?
Az iskolai év most veszi kezdetét s így itt van ideje, hogy azon ifjak,
kik a falusi és kisvárosi tudás szerény forrásait már tökéletesen
kimerítették, most a nagyvárosi tudományok tengerét bocsássák lelköknek
szomjas torkába. Mivel azonban e nemes szomj, bármily dicséretes is
különben, az emberi testet nem bírja kielégíteni, igen természetes, hogy
a szellemi eledel mellé anyagi táplálék is kívántatik, még pedig habár
nem mindig illő minőségben, de legalább minden méltányos várakozásnak
megfelelő mennyiségben, mert a foltot varrás tartja meg a nadrágon, a
lelket pedig anyagi táplálék ragasztja a testhez, ha bizonyos német
bölcsésznek hitelt szabad adnunk, ki e tárgyról egykor igen elhiresült
nevezetes értekezést írt, vagy legalább írhatott volna.
De megérdemli talán a tárgy fontossága, hogy kissé körülményesebben
szóljunk róla s mindenkivel tudathassuk: mikép jutnak anyagi táplálékhoz
fiatal hazánkfiai Budapesten, miután azt már úgyis mindenki tudja, hogy
miért nem hízhatnak meg szellemileg is oly mértékben, mint testileg.
Mindenek előtt tudnunk kell, vagy legalább lehet, mikép Pesten csak úgy,
vagy talán még nagyobb kényelemmel létezik mindenféle vad, mint meztelen
síkon, vagy bokros erdőben. Vannak suhogó röptű vagy léptű szalonkák,
melyek rút hinárba csalogatják az embert, ha este szalonkázni barangol
és nem bir még elég tapasztaltsággal; vannak arszlánok, tigrisek,
páviánok és sikoránok, melyek bömbölve bolyognak föl és le, keresve, kit
fölfaljanak; vannak hajdani erdei jogaikban büszkélkedő medvék, miknek
semmi mozdulásra nincs kedvök s azért semmi jónak sem tudnak örvendeni
és mindenesetre csak tunyán morognak; vannak lajhárok, melyek lábukat is
röstellik fölemelni, habár a város legszebb helyét tartják is elfoglalva
s unalmas tekintetökkel mindenkit boszantnak, ki az úri-utczán végig
sétál; vannak rókák és rókánál rókábbak, melyek mindenütt gyanakodva
szaglálódnak, ámbár épen ők terjesztik a legkiálhatatlanabb bűzt; vannak
ordas farkasok, melyek erőtlen mérgökben iszonyúan vonítnak; vannak
nyulak, melyek gunyolódva ágaskodnak föl s fenyegetőzve hegyezik hosszú
füleiket papiroson, de azonnal elfutnak, mihelyt férfi tekintetével
találkoznak gyáván pislogó szemeik; vannak piszokban felnőtt patkányok,
melyek mások nevét s becsületét titokban aláásni iparkodnak, hogy
mindent magokhoz vonszolhassanak a bűzhödt folyadékba, melyen kívül élni
sem tudnának; s vannak nagy bölcseséggel puffaszkodó baglyok, melyek
mérgesen huhognak a világosság ellen, mivel gyönge szemeik a napfényt
nem birják kiállani.
Ha már vad oly mennyiségben találtatik Pesten s illetőleg Budapesten,
könnyen gondolhatni, hogy vadászokban sincs hiány, kik gyakran bakot
lőnek ugyan, de azért mégsem akarnak hasábozott puskájoktól megválni,
mivel a lőpénz igen jövedelmes. Így vannak hírvadászok, kik rejlő
bokorból iparkodnak mások jó hirnevét agyon bicskázni, vagyis
lepuskázni, minthogy magok sem bírnak efféléhez jutni; vannak
pénzvadászok, kik magát a megtestesült lehetlenséget is tönkre teszik és
gyakran még a hatvan éves uzsorást is megcsalják; vannak szívvadászok,
kik iszonyú pusztításokat vihetnek véghez, ha – ezüst golyókkal töltik
meg fegyvereiket; vannak tudós czimet hajhászó vadászok, kik azt hiszik,
hogy tudós parókáikkal hosszú füleiket eltakarhatják; vannak
ebédvadászok, kik úgy vélekednek, hogy mivel nekik soha ki nem
elégíthető jó gyomruk van, mások is elég jó vasgyomorral birnak ízetlen
társaságuk eltűrésére, vannak – de patvar vigye a sok veszélyes és
szemtelen vadászt, én csak a legjámborabb vadászokról kívánok ezúttal
szólani, kik csupán ártalmatlan fojtással lődöznek és tilosba épen nem
mennek.
És ezek az úgynevezett kosztosvadászok, kik október elsején űzik
mesterségöket, midőn tudniillik falusi ifjak fővárosunkba és az erdei
szalonkák a budai hegyekbe érkeznek.
Ki ne tudná, hogy Budapesten sok ember ugyancsak panaszkodik a magyar
ifjuság ellen és úton útfélen legkíméletlenebb kifakadásokkal tetézi a
haza reményeit. Ámde a tapasztalt kereskedők ezt mondják: a ki ócsárol,
az vásárol. Így van ez a panaszkodóknál is. Alig közelít az iskolai év
kezdete s azonnal rendes hajtóvadászatot tartanak a magyar ifjúságra; de
koránsem pusztítási szándékból ám, hanem csupán azon félreismerhetlen
nemes vágytól ösztönözve, hogy őket minél nagyobb számmal saját édes
családjok kedves tagjaivá tehessék, természetesen jó pénzért, mert
hiszen a szent koporsót sem őrizték ingyen, a mint mondani szokták.
Szeptember vége felé nagy tisztogatás van az ily vadászok szállásán s a
családfőnek annyi lótása-futása, hogy isten a megmondhatója!
Egyébiránt a kosztosvadászokat négy osztályba sorozhatni, miket ezennel
röviden és mégis lehetőleg jellemzetesen leírni iparkodom.
Az első osztálybeliek nagyban űzik a vadászatot, számos kényelmesen
butorozott szobát tartanak és minden hirlapokban többször egymásután
jelentik, hogy nálok «jó házból» származó ifjak mindennel elláttatnak s
hogy a családban a társalgási nyelv «franczia». Hogy az effélén azután
kapva-kapnak a vidéki pénzes szülék, az nagyon természetes, mert így
biztosan remélhetik, hogy fiaik egy kissé megfrancziásodnak s egy kissé
elnémetesednek, következéskép idővel hatalmas támaszai lehetnek a magyar
hazának. Ezen vadászok rendesen oly jól birják magokat, hogy gyalog
emberrel szóba sem igen állanak.
Az anyatermészet szabályai szerint az első osztályt nyomban nem a
harmadik, hanem második osztály követi. Ennek vadászai már csak czédulát
függesztenek a házkapura, melyben jelentik, hogy nálok becsületes ifjak
minden szükségessel elláttatnak. Itt nem uralkodik ugyan a franczia
nyelv, hanem a házi kisasszonyok igen szépen zongoráznak, minélfogva az
ifjak szép haladást tehetnek a zongorázásban, sőt énekelhetnek is, ha
kedvöket nagyobb mértékben kimutatni kívánják. Itt gyakran igen gyöngéd
viszonyok fejlenek ki, miknek többnyire házasság lehetne illő vége, ha a
szülék úgy akarnák járni, mikép szeretett fiaik fújják.
A harmadik osztálybeli kosztosvadászok már sokkal szerényebbek a
fönebbieknél és sem irásban, sem nyomtatásban nem mernek bízni, hanem
sorra járják a vendégfogadókat és ott a bérszolgákkal «értekeznek». Ezen
értekezés kevés szóból és annál több igéretből áll. A kosztosvadászok
ezen faja minden száz forinttól, melyet az ifjú fizetni fog, rendesen
két forintot fizet a bérszolgának, vagy hajhásznak s így bötűértelem
szerint drága pénzen veszi meg a magyar ifjakat, kik ellen oly
igazságtalanul zugolódni szoktak. Itt már ritkán van ugyan zongora és
házi kisasszony, de kárpótlásul az étel valamicskével rosszabb, mint az
előbbi két helyen, ámbár a csinos háziasszonyka mindent elkövet, hogy
kosztosai meg legyenek elégedve.
Végén csattan az ostor, – most jő a negyedik osztály. Az ebbe tartozó
kosztosvadász nem akar hirdetésre, bérszolgára vagy hajhászra költeni,
hanem mivel különben is nagy barátja a mozgásnak, szépen kisétál
szeptember utolsó napjaiban a kerepesi, üllői, vagy soroksári sorompó
elébe s ott kimondhatlan kandisággal jártatja végig szemeit az
országuton.
Minden emelkedő porfelhő, ha tudniillik poros, és nem sáros az országút,
reményszikrát gyújt szivében s úgy látszik, hogy valakire várakozik.
Valóban úgy van. Most poros hintó érkezik, melynek nagy bakkosara úgy
meg van rakva ládákkal és ágyneművel, hogy a négy igásló alig bírja
terhét; a lobogós ingű kocsis pedig nem igen akarja a szegény párákat
nógatni, hogy magokat kissé kifúhassák s a városban, az uraság
böcsületére, úgy tettethessék magokat, mintha bizony ügetni is tudnának,
ha attól nem tartanának, hogy a rázós kövezet kárt tesz majd az
uraságban, vagy ócska hintajában. A hintóban vaskos úr ül, öblös pipából
terjedelmes füstoszlopokat eregetve s mellette és előtte négy
reményteljes ifjú, kiket Pesten óhajt iskoláztatni, hogy nemcsak
tudományokban, hanem műveltségben is ugyancsak gyarapodjanak. Az ifjak
kissé soványak, mert tanulás és növés derekasan meghúzta őket; azonban
csak lélekben hízzék az ember s a test terjedelme azután nem nagy
figyelmet érdemel; különben pedig a tekintetes czím utóbb ugyis meg
fogja őket hizlalni, mire kedves édes atyjok élő például szolgálhat.
Alig pillantja meg a lelkes kosztosvadász e hintót, mely alkalmasint
annak párja, melyen Ádám apánk a paradicsomból kiutazott s ezen
ünnepélyes alkalom előtt hihetőleg számos éven át békésen bírt kizáró
tulajdona volt az aprómarháknak, melyek födelén legalább a görény és
menyét ellen meglehetősen biztosítva voltak, – azonnal tudja, hányat
ütött az óra és ugyancsak czélba veszi, mert négy szalonkát egy lövéssel
leteríteni nem épen könnyű, de négy kosztost egy fészekből egyszerre
elfoghatni, épen oly roppant szerencse, a minő csoda és valóságos
ritkaság.
A kosztosvadász leveri a port kurtaszárú csizmáiról, vékony lábszáraihoz
tapadt nadrágáról, sovány kucsmájáról s homlokát megtörli, vagy előbb
homlokát s azután csizmáit törli meg, a mi tulajdonkép mindegy s azután
száraz torkát köszörüli és a kocsisnak int, hogy állapodjék meg.
– Nem fizetek! – kiált mogorván a tekintetes úr, azt gondolván, hogy
vámot akarnak tőle követelni, mivel épen a sorompó előtt vannak.
– Kérem alázatosan, – szól mély tisztelettel s kucsmáját igazgatva a
megrettenést nem ismerő kosztosvadász, – nem vagyok én vámos, hanem nagy
szolgálatot kivánnék a nagyságos úrnak tenni.
Erre a lovak megállapodnak, a gyeplő megrántása következtében-e, vagy
magok jó szántukból, azt nem merem teljes bizonyossággal meghatározni,
hogy irántok valamikép igazságtalan ne legyek.
– Mi baj hát? – kérdi a tekintetes apa kissé vontatva s leszáll, hogy
tagjait legalább kissé kinyujtóztathassa, mely példáját a reménydús négy
csemete is azonnal követi.
[Illustration: Kosztos-vadász.]
– Nemde iskolába méltóztatott a téns uracskákat hozni?
– Igen.
– Mind a négyet?
– Természetesen.
– Oh, úgy rendkivül örvendek, hogy szerencsém volt nagyságoddal
«véletlenül» találkoznom itt a város előtt.
– Miért?
– Van é már kosztházuk a téns urficskáknak, ha szabad kérdeznem?
– Nincs.
– Ah, még egyszer rendkivül, sőt mondhatom, kimondhatlanul örvendek.
Mondhatom, nagyságos uram, valóságos szerencse, hogy épen velem
méltóztatott találkozni.
– Miért?
– Mert városunkban igen sok furfangos ember van ám!
– Hallottam.
– A vendégfogadókban csaknem erőszakkal fogdossák el a nemes úrfiakat a
szemtelen kosztadók és menynyet földet igérnek s azután a téns úrfiak
vagy éhség, vagy gondatlanság miatt vesznek el.
– Ne beszéljen!
– Becsületemre mondom. Pedig bizony kár lenne a téns úrficskákért, kik
iránt oly megfoghatlan és kimagyarázhatlan szeretetet érzek már ezen
első látásra is, hogy örömest magamhoz venném őket, csakhogy valami
bajnak ne legyenek kitétetve.
– Igazán?
– Becsületemre mondom. Feleségem úgy ápolná őket, mintha mind a négyet
maga hozta volna a világra. Az iskolához nagyon közel lakunk, az Orczy
kert szomszédságában, hol rendkivül tiszta levegőnk és jó vizünk van s
gyermekünk nincs; fűtés, gyertya, mosás, kávé, jó ételek; szóval, oly jó
dolguk lesz nálam a téns úrficskáknak, mintha Ábrahám kebelében ülnének.
– Hm, hát mit fizetnék a négyért?
– Csak nyolczszáz forintot.
– De nem ezüstben?
– Isten mentsen!
– Majd körülnézek hát az úrnál.
– Alázatosan köszönöm!
Erre az ügyes kosztosvadász azonnal a hintóba ül, hogy valamikép el ne
szalaszsza a jó zsákmányt s még azon este mindent tisztába hoz a kedves
tekintetes úrral.
Az ily kosztházban a fönebbi kényelmek közől egy sem találtatik ugyan;
de van sötét, nedves szoba, krajczáros gyertya két napra, négy étel
három napra, hideg egész télre, és tisztátalanság egész esztendőre; az
egész életre pedig azon nagybecsű tapasztalás, hogy nincs helyén az
anyagi fukarkodás, midőn szellemi kincseket akarunk magunknak gyűjteni.


XXXV. Csábító és boszuló.
Ez alatt kiérkezém Börgerné nyári szállásához, melyet még nem hagyott
el, minthogy az őszi napok késő tavasznak is beillettek volna. Ez
alkalommal is melegen sütének a nap sugarai, az égen egyetlen felhőcske
sem vala látható s a fáknak még mindig szépen zöldelő lombozatát
legparányibb szellő sem ingatá; szóval, minden oda mutatott, hogy nem
dértől, hanem inkább égiháborútól lehete tartani.
Mintegy tíz óra volt, midőn azon major kertsövényéhez értem, melyben
Börgerné lakott. Mindenütt legnagyobb csönd uralkodék, mert a zöldben
csupán divatból lakók már a városba költöztek, mivel nekik nem az idő,
hanem a kalendáriom szokott parancsolni, mely pontosan kimutatja a
napot, melyen zöldbe kell költözni, valamint azt is, melyen ismét vissza
kell a városba térni, akár kedvező az idő, akár nem. Ez is a divatvilág
egyéb bohóságai közé tartozik, melyek egyébiránt oly szigorúan tartatnak
meg, mintha az élet boldogsága függne velök össze.
A ház kapujánál két nyergelt paripa állott a kapu oszlopához kötve,
miből azt kelle következtetnem, hogy Börgernének látogatója van, mivel
senki más nem lakott már a majorban. De ki lehete a látogató? Talán
segédszerkesztő barátom? Oh, nem! Azok Magyarországban gyalog szoktak
járni. Vagy talán Pándi Elek ügyvéd? Ezt sem hihetém, mert a fiatal
ügyvédek nem igen kapnak annyi sárgát, hogy ily szép két pejt
tarthatnának, még pedig inassal együtt. Vagy épen Dalmer? Ez más
körülmények közt alkalmasint legvalóbbszinűnek látszott volna előttem;
de azon jelenet után, melyet tegnap este Dongai grófnőnél játszottam el,
nem birám hinni, hogy utána oly rögtön már teljes kényelemmel űzhetné
itt szokott mesterségét, mert teljes joggal vélém képzelhetni, hogy a
távozás elhalasztása miatt most a szép özvegynél kellene lennie.
Végre is csak abban nyugvám meg, hogy hol szép lány van, ott imádók sem
hiányzanak, s elhatározám, a vendég távozását bevárni, és csak azután
szólani az anyával, s hatályosan figyelmeztetni őt azon veszélyre, mely
egyetlen gyermekét környezi.
E közben lassan folytatám utamat a deszka kertkerítés hosszában, s épen
a mezőre nyiló hátulsó ajtóhoz közelíték, midőn belőlről beszéd hatott
füleimbe, mely csakhamar egész figyelmemet magára voná, mert nagyon kell
vala csalatkoznom, ha én azokat nem ismerém, kiktől e hangok származtak.
Közelebb léptem, s szemeimet a deszkakerítés egy hasadékára illesztém,
honnan mindent láthatni reméltem, mi a kertben történik; várakozásomban
mindazonáltal csalatkozám, mert csak hosszu szőlőlugast pillanthaték
meg, mely hosszan nyult el a kerítés mellett, s még oly lombos volt,
hogy tekintetem nem nyomulhatott belsejébe, mit még a kerítés mellett
álló rudakhoz simuló komló is gátolt.
A lugasnak három nyilása volt, egyik közepén a ház felé, kettő pedig az
ellenkező két végén, s ezen utóbbiak egyike épen a kert hátulsó ajtaja
mellett, melynek közelében én állottam, s a lugas ezen pontjából
hangzott a beszéd, melynek, ha nagyon nem csalatkozám, kivülem még más
valaki is tanuja volt, mert a komló és lugas közt néhányszor mozgást
véltem hallani, a nélkül azonban, hogy valamit láthattam volna, mert
tekintetem csak oldalvást hathatott a lugas nyilása elébe, s ott semmi
nem vala látható.
Minthogy szemeimet nem használhatám, legalább füleim által iparkodtam e
rejtélyes jelenet tudomásához jutni, mert ösztönszerüleg érzém, mikép
itt olyasmiket fogok hallani, mik által szerencsétlenséget háríthatok
el, s ennélfogva a hallgatózás nem igen szép mesterségét ez uttal
magamnak megengedhetni hittem, a nélkül hogy miatta pirulnom kellene.
Elhelyezkedésem után néhány pillanatig mély csönd uralkodék, s már azt
kezdém hinni, hogy vagy minden tekintetben nagyon is későn érkeztem a
képzelt szerencsétlenség elhárítására, vagy hogy a beszélők, közelítésem
neszét meghallván, a lugas közép nyilásán a kertnek más távolabb részébe
vonultak.
Már épen az ajtó kilincsére akarám tenni kezemet, hogy a kertbe lépjek s
közelebbről nyomozzam e váratlan kalandot, midőn az előbb hallott
férfihang ismét megszólalt, epedve mondván:
– Ön hallgat?
Semmi válasz.
– Honnan e rendkivüli hidegség?
E kérdést mély sóhaj, s gyöngéd női hangon ejtett e szó követé:
– Hidegség!?
– Igen, mert mi másra magyarázhatnám e hallgatást?
– Ön engem gyötör.
– S önnél csak gyötrelmet okozhat a legforróbb szenvedély szózata?
– Nem gyötrelem é az, midőn az emberi érzés két legszentebbje ví
egymással a gyönge nő szivében?
– Én csak egy ily érzést ismerek, s az a – szerelem.
– És anyám?
– A női rendeltetés parancsolja, hogy a hölgy csak férjének s férjében
éljen, s ezenkül más kötelességet ne ismerjen.
– Mily örömest adnék hitelt ön bátorító szavainak.
– Mindent tehetünk, mit akarunk.
– Nem, nem, lelkem titkos szózata azt sugja, hogy az, mire ön
kényszerítni akar, nem helyes, és hogy a szülék haragja nem hint
virágokat gyermekeik életpályájokra. A sziv küzd ugyan a szózat ellen,
de legyőzni nem birja.
– Ön engem soha nem szeretett.
– Már az maga is ellenkezőt tanusít, hogy e nyilatkozat után sem tudok
önre neheztelni. Én ifjuságom első szerelmét áldozám fel önnek, ön
lángszavai kiégeték szivemből azon ifju képét, ki első szóla hozzám a
szerelem édes hangján, melyet szivem akkor oly tisztán értett meg,
mintha minden ige saját viszhangjából született volna. Elégedjék ön meg
ezen áldozattal, mely lelkemet mindenkor terhelni fogja, s ne kivánja,
hogy anyám szivét hálátlansággal sebesítsem.
– De mit tegyünk tehát?
– Türjünk.
– És meddig?
– Mig isten akarja.
– Szent érzelmed még ellenállhatatlanabbul lánczolja hozzád szivemet, de
azért minden áron le kell előitéletedet küzdenem. Enyimnek kell lenned,
habár ég s föld ellenem esküdt is. Nem akarom példádat követni, s
áldozatokkal dicsekedni, miket emésztő szenvedélyemnek hoztam, ámbár
tehetném, mert szemeid egyetlen pillantásaért éltemet is legnagyobb
kéjjel áldozhatnám föl.
– Oh, hiszen ez csekélység! A kedvesért meghalni, oly kéj, melylyel
semmi földi boldogság föl nem ér; de az erényt megsérteni, oly bűn, mely
a legboldogítóbb szerelmi mámort is pokoli kinná változtatja. Ily áron
nem lehet üdvet vásárlani!
– Hideg okoskodó!
– Nevezz bárminek, de ha valódilag szeretsz, ugy meg kell vallanod, hogy
csak igy kell szólnom, és cselekednem, ha valódi szerelemre, mely
becsülés nélkül nem lehet állandó, érdemes akarok lenni.
– De szólj tehát őszintén, mi gerjeszté föl ellenem anyádat? Hiszen ő
eleinte szivesen látszott udvarlásomat fogadni.
– Ne kivánd ezt tőlem.
– Kérlek, kényszerítlek, szólj.
– Ám legyen. Szerencsétlen atyám fényűzés, szerencsétlen vállalatok, s
leginkább egy szivtelen uzsorás ravaszsága által szép vagyonától
megfosztatott. Beteges anyám a hajdani napok bőségét nem feledheti, s
jövendőmet fényesen kivánja biztosítni –
– Oh, hiszen én –
– Engedd folytatnom. Te fényesen léptél föl nálunk, s ez azonnal
hajlandóvá tevé irántad anyámat; de a ki anyagi boldogságban hiszi az
élet minden üdvét öszpontosulni, az szigoruan szokott számolni, s puszta
látszattal nem elégszik meg, hanem a legkielégítőbb meggyőződéshez
folyamodik.
– Mily –
– Ne vádold anyámat, sok példa igazolja bánásmódját, habár a minden
külső tekintetet mellőző szerelem nem bir is nézeteiben osztozni. Ő
hazádban tudakozódott irántad, mit hajdani kereskedési összeköttetései
könnyüvé tettek –
– És?
– Arról vél meggyőződve lenni, hogy ott neved – egészen ismeretlen.
– Meglehet, mert pénzkölcsönökre soha nem szorultam.
– Jószágaid nevei szintoly ismeretleneknek nyilatkoztattak.
– Ez rágalom.
– Ő azt mondja, hogy levelezőiben tökéletesen bizhatik.
– Ugy tehát tévedésen alapulnak e hirek, s onnan származhatnak, mivel
minden jószágimat eladám, a szép Magyarországban akarván letelepülni.
– De –
– Kétkedel?
– Oh, nem! De nehezemre esik tovább szólanom, mert –
– Szólj, ha szeretsz, szólj, mindent, érted: mindent tudnom kell.
– Anyám itt helyben is tudakozódott utánad, és –
– Hogyan?
– Azt hallá, hogy időd nem csekély részét – játékasztal mellett töltöd
el.
– Uram istenem, hiszen ki tartana finom s valódi gavallérnak, ha azt nem
tenném!
– Anyám a játéktól nagyon irtózik.
– De ugyan hová tegyem pénzemet?
– Vannak jótékony intézetek, közhasznu vállalatok, és –
– Még azokra is jut, de e mellett rangomról sem szabad megfeledkeznem.
– Szóval, anyám nincs veled megelégedve, és gyanuval viseltetik irántad.
– Minő gyanuval?
– De én nem hiszem.
– Szólj világosan.
– Ő téged – kalandornak tart.
– Valóban?
– Igen.
– És ez okozza ellenkezését?
– Csupán ez.
– Jól van. Lenke, lelked üdvére kényszerítlek, s mindenre, mit szentnek
tartasz, szólj: szeretsz engem, őszintén és erősen?
– Szivem mélyéből.
– Tehát halld utolsó szavamat.
– Istenért, mit akarsz?
– Figyelj. Ügyes csaló a legvalóbb vád alól is többnyire ki tud búni; de
a becsületes, őszinte ember ritkán birja az alaptalan gyanu mérges
fulánkját kihuzni, mert ezt előitélet szokta az emberek gyarló szívébe
ültetni, s előitéletek ellen magok az istenek is hiába küzdenek. Nekem
sem lehet tehát alapos reményem, hogy elfogult anyádat meggyökerezett
véleményéből kiforgathatom, s azért előbbi tanácsomat ismételnem kell.
Ügyeimet még ma rendbe szedem, s holnap éjjel Pestet titkon elhagyjuk.
– Nem, mindent, de ezt nem!
– A legközelebb városban nőmmé leszesz, s anyád a megtörténtekben
örömest nyugvandik meg, főkép miután rövid idő alatt meg fog
győződhetni, hogy sértő gyanuja alaptalan volt.
– Nem, nem, gondolj mást; ezt nem tehetem, mert e merény életébe
kerülhetne szegény elgyöngült édes anyámnak.
– Jól van, tehát légy visszavonhatlanul enyim, s anyád nem fog többé
ellenkezhetni.
– Oh, istenem, hiszen vétek árán nem szabad életüdvet vásárlani.
– Ah, Lenke, te gyermek vagy, s a gyermeket akarata ellen is
kényszerítni kell boldogságára. Enyémmé kell lenned minden áron.
– Nem – nem – oh – istenem! –
Szivem erősen dobogott, s ismét az ajtóhoz akarék ugrani; de akkor
robogást hallék a komló mögött, s szemeim a lugas szélső nyilása előtt –
Pándy Eleket pillanták meg, ki dörgő hangon kiálta:
– Csábító gazember!
– Hah, nyomorult! – ordítá az, kihez e megszólítás intézve vala, és a
lugasból kirohant.
– Ismétlem: csábító gazember!
– Gyalázatos utonálló, hol találkozunk?
– A városerdő végén.
– Mikor?
– Holnap reggel nyolcz órakor.
– Ott leszek.
– Elvárlak. Kisasszony, szerencsém lesz önt édes anyjához kisérnem;
örvendek, hogy a véletlenség megengedé önt kiszabadítnom.
– De hallgatni fogsz!?
– Mindenesetre.
Elek elvezeté a roskadozó Lenkét, s – Dalmer báró dühösen rohant ki
előttök a kertből. Álmélkodásomból magamhoz térvén, utána akarék
iramodni, s erősen rázám a kert ajtaját, de az be volt zárva, s igy a
kerítés hosszában kelle a ház kapujához sietnem; mire azonban oda
érkeztem, akkor már csak a porfelhőt láthatám, melyet Dalmer és
lovászának sebesen vágtató lovai okoztak. A gaz kalandor tehát ismét
kisiklott kezeim közől.


XXXVI. Föltámadt halott.
Néhány pillanatig határozatlanul tekinték a veszélyes csábító után.
Utána siessek é, vagy a házba menjek? Ez volt az első kérdés, melyet
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 16
  • Parts
  • Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 01
    Total number of words is 3894
    Total number of unique words is 2044
    30.8 of words are in the 2000 most common words
    42.3 of words are in the 5000 most common words
    48.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 02
    Total number of words is 3975
    Total number of unique words is 2044
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    42.0 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 03
    Total number of words is 3888
    Total number of unique words is 1979
    31.7 of words are in the 2000 most common words
    44.8 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 04
    Total number of words is 3802
    Total number of unique words is 1852
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 05
    Total number of words is 3902
    Total number of unique words is 1921
    30.1 of words are in the 2000 most common words
    42.6 of words are in the 5000 most common words
    49.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 06
    Total number of words is 4017
    Total number of unique words is 1945
    32.4 of words are in the 2000 most common words
    44.7 of words are in the 5000 most common words
    51.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 07
    Total number of words is 4036
    Total number of unique words is 2044
    30.2 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    50.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 08
    Total number of words is 3864
    Total number of unique words is 2041
    30.3 of words are in the 2000 most common words
    43.2 of words are in the 5000 most common words
    49.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 09
    Total number of words is 3908
    Total number of unique words is 2015
    29.5 of words are in the 2000 most common words
    42.8 of words are in the 5000 most common words
    49.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 10
    Total number of words is 3801
    Total number of unique words is 2022
    28.6 of words are in the 2000 most common words
    42.3 of words are in the 5000 most common words
    49.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 11
    Total number of words is 3851
    Total number of unique words is 2017
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    44.6 of words are in the 5000 most common words
    51.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 12
    Total number of words is 3832
    Total number of unique words is 2030
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    44.4 of words are in the 5000 most common words
    51.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 13
    Total number of words is 4056
    Total number of unique words is 1987
    30.3 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    50.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 14
    Total number of words is 3839
    Total number of unique words is 2036
    30.4 of words are in the 2000 most common words
    43.3 of words are in the 5000 most common words
    50.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 15
    Total number of words is 3860
    Total number of unique words is 2052
    30.3 of words are in the 2000 most common words
    42.3 of words are in the 5000 most common words
    48.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 16
    Total number of words is 3871
    Total number of unique words is 1953
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    43.5 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar titkok: Regény (2. kötet) - 17
    Total number of words is 3464
    Total number of unique words is 1822
    31.5 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    50.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.