Magyar regék, mondák és népmesék - 08

Total number of words is 4184
Total number of unique words is 1934
28.4 of words are in the 2000 most common words
39.5 of words are in the 5000 most common words
46.1 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
meg Tisztelendő Atyaságod, hogy tanácsomat hallatni merészlettem, holott
arra bölcs belátásinak semmi szükségök nincs; de a dolog nagy figyelmet
érdemel, s diadalmára volna hitünknek, ha mi engesztelődésre s
keresztyén megbocsátásra hajthatnánk a felhevűlt indúlatokat. Annak
segélyével, ki a nagyok szíveit a szerint intézi mint a patakok
folyását, semmi nincs lehetetlen.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

VIII. Levél.
_Gróf Forgács Ferencz Andaházy Péterhez._
Épen most veszek hírt a hozzám hű Réthitől, hogy Szúnyogh elzáratta
kapuit. Sem be, sem ki senkit nem eresztenek. Széket akar lyánya felett
tartani. – Tégye; én el nem maradok. Én viszont őfelette tartok majd
széket, s Katiczát kiragadom a fene ember kezéből, érjen a mi akar. Örök
barátságunkra, s mindarra a mi becsűletét szerető magyarnak szent,
kérlek, segélj feltétemben. Szedd össze minden emberidet, s jer. Holnap
estve itt lehetsz. Estve útnak indúlunk, s virradtakor ostrom alatt
Budetín. Vedd el osztán éltemet, csak el ne maradj.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

IX. Levél.
_Válasz._
Nálad leszek hajdúimmal; kevesek, de jók. Ismérem Budetín fekvését. Az
öreg kénytelen lesz magát megadni.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

X. Levél.
_Páter Bartai a Páter Rectorhoz._
A mit rettegtem, fájdalom megtörtént. Nagy Isten, mint vadúl el az
ember, ha magát kevélysége martalékjává teszi, s eltér az útról, melyet
elébe rajzolál! – Utolsó levelem olta a vár zárva állott, mintha
ellenség közelítene. A kisasszony el vala rekesztve szobája falai közzé;
senkit nem eresztettek hozzá. El vala zárva a maga szobájába az asszony
is. Az úr egész nap a folyosón. Két kőmíves törte a falat egyölnyi
magasságra, s Szúnyogh összeredőlt szemöldökkel nézte a munkát. Én
néhány ízben léptem hozzá, s engesztelő szókkal igyekeztem csendesíteni
gyúlongásit. Nem felelt. Ma elkészűlt a rekesz a falban. Szúnyogh
magához hívata. – Lyányom megpiszkolta nevemet, úgymond; neki halnia
kell. Menj hozzá, s készítsd kimúlásra; egy óra múlva falak közzé
rakatom. Kérelmeim hasztalanok voltak. A menny haragjával fenyegettem;
nem gondola szavaimmal. Felelete ez volt: Vére szálljon az én fejemre;
neked ahhoz semmi közöd. De minél tovább vesztegeted velem az időt,
annál inkább el lesznek vonva tőle vígasztalásid, mert ő, minekelőtte az
óra eltelik, e fal közzé lesz rakva. – Elmentem a kisasszonyhoz.
Csendesebben lelém mint ily gyenge edénytől várnom lehetett. De az Úr
hatalmasnak mutatja magát a gyengékben is. Keresztyénhez illő maga
megadásával készűlt el halálára. Midőn végre tudtára adám, mely
rettenetes neme várja a halálnak, egy pillantatig tántorgott, de hamar
feleszmélt, s kéré hogy ha majd bérakatik, mondanám el felette a
temetési könyörgéseket; az neki enyhűlést fog hozni. Ekkor belépe atyja.
A szerencsétlen meg akará csókolni kezét. A vad ember nem engedte. Akkor
levévé feszűletét térdelőjéről, megcsókolá azt, s sírás nélkül ment
atyja után. Én lassú szózattal olvastam néki imádságimat. Elérvén a
rekeszhez, lerogyott, elájúlva. Atyja felemelteté, s betéteté a
rekeszbe. A kőmívesek rakták a falat. Elmondám a temetési könyörgéseket
felette, s minden órában elmegyek hozzá, s könyörgök, hogy el ne
csüggedjen. – Szomorú vígasztalás, de mégis vígasztalás, hogy a rekesz
szűk, s hogy a mész gőze hamar meg fogják folytani.
Egy órával később.
Dicsőség az Úrnak a maga egeiben, ki van szabadítva! Rekesze előtt
állék, s úgy szóltam amint az tanított, a ki Ezaiásnak száját égő
szénnel tisztította meg. Olykor nyögést hallék feleletűl. Az ég épen
hajnallani kezde, midőn a kapukban zajgás támadott. A zajgás csakhamar
riadássá vált: Törnek reánk! törnek reánk! – Forgács beronta a várba. –
Ha Andaházy erős lakatokat nem vét a folyosó ajtajára, mely a Szúnyogh
lakját egyéb szobáitól elválasztja, sok vér folyt volna el. – Az öreg
haragja rettenetes volt. Forgács mindég Borkát kiáltozá. Én ötlém reá, s
kimutatám a rekeszt. Azt legottan megnyitották. Nem képzelhetni
boldogabb pillantást mint az vala, midőn megláták egymást. Forgács
levezette a grádicsokon, felűltette vezetéken hozott lovára, s mentek.
Andaházy előszedte népét, s követte őket. Szúnyogh még most is zárva
van. Míg kieresztetik, Forgács régen honn lesz.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

XI. Levél.
_Ugyanő ugyanahhoz._
Másképen leve vége a dolognak mint tegnapi levelem után várni lehete. A
vár alatt űltem, s predikácziómhoz készítgetém magamat, melyet Istennek
megvizsgálhatatlan végzései felől szándékoztam tartani; s egy könnyed
lovast láték meg, ki a vár felé jött. Öltözetéről Jakusics emberének
ismertem. Talán a mit hoz, könnyíteni fog a két szökött sorsán! mondám
magamban, szónak eredék vele, s az elmondá, hogy Jakusics megértette P.
Ambrustól itt mik estek, s útnak indúlt, megkérni a kisasszonyt. A
völgyben összeakada Forgácscsal; kardra költek, s Forgács halva maradt.
Jakusics a kisasszonyt Oroszlánkőre vitte. A lovas ezt hozá hírűl az
öreg Szúnyoghnak. Ez már indúlni akara, hogy minden embereivel
megtámadja Forgácsot; de vévén a hírt, Oroszlánkőnek ment. Csak az Isten
tudja mi történik ott. Kérem Tisztelendő Atyaságodat, engem innen
szólítson vissza. Kínos nekem ott lennem, hol ily irtózatos tettek
tanúja valék, és ahol határon túlmenő gondosságom egy jó ember halálának
s egy kegyes leány szerencsétlenségének leve oka.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

XII. Levél.
_Jakusics István Kételyi Sebestyénhez._
Jelen valál még tegnap, midőn Szúnyogh Katiczát Oroszlánkőre elhozám.
Halld azolta mi történt, s borzadj meg. – Az öreg Szúnyogh megjelene a
vár alatt, s beeresztést kívánt. Azt neki nem adtam, de szólottam vele,
keresztűl a rostélyajtón. Leányát kívánta vissza tőlem. – Tudni akarám,
mi a szándéka. – Falba záratom! úgymond haraggal. – Elirtóztam
keménységétől, s kimondám neki, hogy leányát soha ki nem adom. – Egy
szál kardra híva ki. Tudod, én kardtól meg nem ijedek, s öreg embert
szelni le, nem mesterség: de Katiczát megfosszam-e atyjától is? –
Elbeszélém a leánynak, mit monda atyja, és hogy én őtet védeni fogom
fenyegetései ellen; életem, halálom kész érette; parancsoljon velem. Ha
klastromba vágy, oda viszem el; de elébb atyjával kénytelen vagyok
megküzdeni, minthogy maga akarja. – Könnyek omlának szemeiből a
kegyetlenűl elkínzott, szegény lyánynak, midőn kért, hogy atyja életét
ne eresszem koczkára. – Gondolkoztam rajta, mint segítsek itt a bajon.
Nem tudtam jobbat találni mint azt, hogy kérjem, lenne feleségemmé; úgy
a szék ítéletét végrehajtani engem illet, s tőlem nincs oka rettegni.
Hozzám jőni kisebb baj, mint azt látni hogy atyja elesik vagy őtet
kőfalba rakják megint. – Ráállott ajánlásomra, s én a lyányt hirtelen
magamhoz eskettetém. – Akkor osztán kimentem az öreghez, s megmondám
neki, hogy sem verekedni nem fogok vele, sem azt meg nem engedem hogy
lyányát büntesse, mert az nékem már feleségem. – Arra elkészűlve nem
valék, úgymond; megfordúla sarkán, s néma haraggal ment el tőlem.
Megválik mely gondolatokra száll.


VAS LACZI.
Egyszer volt egy király. A királynak három lyánya volt, meg’ három fia.
A legifjabbat Vas Laczinak hívták, s a gyermek nagyon pajkos gyermek
volt. A mint egyszer hazaméne az iskolából, előltalála egy öreg
asszonyt, ki egy kosár tojást vive. A királyfi akarva ötlött a kosárba,
s a tojás kiömlött a kosárból, s az elsőn kezdve az utolsóig mind
összetört. Az öreg asszony monda haragjában: E rosz tettedért légyen meg
a mit legelébb fogsz kívánni!
Az öregasszony ezzel eltűne az üres kosárral, s többé senki nem látta.
Amint a királyfi hazaért, három testvére az udvaron állott. Az első
ruhája olyan volt mint a nap, a másiké mint a hold, a harmadiké mint a
csillagok. Ez csak hétköznapi öltözetek vala; a vasárnapi még drágább.
Megszólíták Vas Laczit, menne velek laptázni. A fiúnak tetszék a szó, s
ráállott szívesen. A három lyány pedig összebeszéle, hogy jól
megpufogatják a laptával a sok csintalanságért, mit rajtok elkövetett. A
három herczegkisasszony derekasan érte a laptázáshoz, s az ütést sohasem
hibázták el. Ezen Vas Laczi megharagvék, mert vette észre, hogy őtet
összebeszélés után pufogtatják, s ezt kiáltá nekik boszúságában: Nyeljen
el a föld benneteket! Alig repűlt ki száján a szó, s a föld a
kisasszonyokat elnyelte.
Az udvart gyász fogta el és nagy szomorkodás. A legidősb királyfi elméne
az atyjához, s azt mondá neki: Apám, eressz, hadd keressem húgaimat;
visszahozom én. Atyja ráállott. A legidősb királyfi kiméne, s vissza nem
tért. Kiméne a második is, hogy felkeresi s visszahozza húgait, de az
sem tére soha vissza.
Vas Laczi megnőtt, s amint az atyja egyszer királyi-székén űlt,
letérdele atyja előtt, s ezt mondá neki: Apám, azt a nagy szomorúságot a
mi téged elboríta, neked én okoztam. Eressz, hadd menjek, s hadd
keressem fel testvérimet. Engem velek együtt látsz visszatérni házadhoz,
vagy soha nem többé.
A királynak tetszett a hősi feltétel, s ráálla a mit fia kívánt.
Vas Laczi már egy egész nap ment és mendegélt. Amint útja egy erdőn ment
volna keresztűl, megláta egy öreg asszonyt, ki épen hátára akará emelni
nehezen gyűjtött tűzifáját, s ellankadott erőlködésében. Vas Laczi
szelídebbé leve miolta elvesztette húgait, s ez a szegény öreg asszony
arra emlékezteté, a kinek tojásait eltörte volt. Szépen szóla tehát az
öreghez, s nyalábját felsegítette hátára.
– Jószivűséged légyen megfizetve, mondá neki az öreg asszony; tudom én,
te miben fáradsz. Ha nem tevéd velem e jót, testvéridet nem találtad
volna meg; így kimutatom útadat.
Megtapintá a földet, s a föld legottan megnyillott, s egy láda jöve ki a
földből ahol Vas Laczi állt.
– Bújj a ládába, mondá az öreg asszony; az téged azon várba viszen a
föld alatt, hol napruhájú testvéred van.
Vas Laczi megtevé a mit az öreg hagya; a föld összeforradt, a láda pedig
ment, messze, messze, igen messze. Egyszer megállott a láda, s födele
megnyillott. Vas Laczi kiszökött a ládából, s egy ezüstvárat láta meg.
Egy folyam ment el kapuja előtt, s a folyamon híd állott tele tömve
beretvákkal. Azok mindég forogtak, s mindent összeaprítottak a mi a
hídra lépett.
– Mint kell itt keresztűl mennem? – kérdé Vas Laczi.
– Ne legyen gondod rá, mond a láda; be a várba én viszlek; de mint jössz
ki belőle, az a te gondod.
Vas Laczi ismét bebújt a ládába, s a láda a vízbe süllyede, s keresztűl
vitte a vízen, bé, bé, a várba. Vas Laczi kimászott a ládából, szépen
megköszönte fáradságát; kérte, köszöntse az öreg asszonyt, s felméne a
grádicson. Oda fenn szembe jött vele a testvére.
– Hogy jutsz ide, öcsém? kérdé a herczegkisasszony; hiszen itt a madár
sem jár.
– Érted jövök, mondá Vas Laczi.
– Én itt a hatfejű sárkány hatalmában vagyok; ha meglát, innen ugyan
soha ki nem mégy.
– Teszek én arról, felele Vas Laczi; mutasd, hol a fegyverház, hadd
válasszak fegyvert magamnak.
A herczegkisasszony elvezette.
Vas Laczi belépe a fegyverházba, s megláta egy üvegpalaczkocskát, melyre
ez vala írva: Sárkányerő. Felhajtá azt egy kortytyal. Alig tette le az
üveget, midőn irtóztató csattogást halla.
– Jő a sárkány! kiáltá a herczegkisasszony. Valamikor jő, tíz
mértföldnyi távolyból a vár kapujába vágja buzogányát, hogy a kapu
minden sarkán megnyílik. Így jelenti érkezését.
Midőn a szót kiejté, a hatfejű sárkány már előttök állott.
– Mit akarsz itt, ember?
– Megküzdeni veled, felele Vas Laczi.
– Előbb látnom kell, ha azt nekem veled illik-e.
Inte a herczegkisasszonynak. Az egy kőkenyeret és egy fabicsakot hoza
fel. A hatfejű sárkány elszele egy karéjt, s a kenyeret és bicsakot oda
adá Vas Laczinak. Vas Laczi a közepében szelte ketté a kenyeret. A
hatfejű sárkány csudálkozék erején, s ezt mondá neki: Látom hogy illik,
s megküzdök veled.
Lemenének a vascsűrbe. Vas Laczi ölbe kapá a hatfejű sárkányt, s a
sárkány térdig süllyedt el a vasba. A sárkány felugrott, megkapta Vas
Laczit, s köldökéig csapta a vasba. Vas Laczi összeszedé minden erejét,
s úgy bevágá a hatfejű sárkányt, hogy csak feje ére ki. Akkor kapta a
kardját, s egy csapással mind a hat fejét elszelte.
– A sárkány kezéből kiragadál, mondá a herczegkisasszony, de mint
megyünk a hídon által?
Vas Laczi mondá: Annál kisebb gondom is nagyobb.
Kiásta a sárkányt, levonta bőrét s a hídra terítette, s áltméne a hídon,
maga és herczegkisasszony testvére.
A túlparton már várta az öreg; megfogta a herczegkisasszonyt, s ezt
mondá neki: Én elviszlek atyádhoz; te pedig, Vas Laczi, menj bátyámhoz,
a kovácshoz; az rajtad segít.
Vas Laczi ment, s egy kovácsműhöz ére. Az egészen aczélból volt öntve,
abból volt maga a kovács is.
– Jó reggelt, Vas Laczi! mond a kovács; hallom húgomtól, mit akarsz;
segítek én rajtad. Te vasból vagy, úgy mondják az emberek; az nem elég.
Jer, én megedzelek.
Vas Laczi betére hozzá, s a kovács megedzette.
Most bátrabban ballaga tovább útján, az arany várhoz, mely messzünnen
csillámlott szemébe.
Amint elére hozzá, látta hogy a vár réczelábakon forog. Vas Laczi
megkapta egyik lábát, hogy tovább nem foroghata: másik kezével a kapuba
kapott, feltaszította azt, s belé ment.
A kilenczfejű sárkány elébe jött, s ezt mondá neki: Legény vagy a
talpadon; megküzdök veled. Légy te vas kerek, én papíros kerek leszek;
görögjünk két hegyről egymásnak.
– Nem úgy, mondá Vas Laczi, te légy a vas, én a papíros leszek. – S úgy
leve.
A két kerék egymásnak gördűlt. A vas kerek eldőlt, s kiesék egy szöge;
ez a szög pedig a sárkány egyik feje volt.
Akkor mond a sárkány: Küzdjünk mint két láng; légy te veres láng, én kék
láng leszek.
– Nem, mondá Vas Laczi, légy te veres, én kék leszek; s úgy is leve. S
amint a két láng egymásra csapott, fölöttek repűle el a vízi-holló.
– Vízi-holló, vízi-holló! kiálta a sárkány, csöppents egyet a kék
lángba; egy fejet adok érette.
Vas Laczi kiálta: Vízi-holló! csöppents egyet a veres lángba; én kilencz
fejet adok érette.
A vízi-holló Vas Laczinak fogadta szavát, s a veres láng egyszerre
elaludt. Vas Laczi odaadta a vízi-hollónak a sárkány kilencz fejét, s
nénjét, azt a holdruhájút, elvitte a kovácshoz, hogy vinné el atyja
udvarába. A kovács megígérte. Vas Laczi pedig ment, hogy felkeresse
harmadik nénjét, azt a csillagruhájút, és két bátyját.
Vas Laczi ment és mendegélt egynehány nap, s egyszer egy égő boglyához
ére. S az égő boglyában egy kígyó volt, s a kígyó nagy kínosan ezt
kiáltotta: Segélj rajtam; visszafizetem.
Vas Laczi néki-ment az égő boglyának, s kikapta a kígyót.
Akkor mondá a kígyó: Én a Kígyókirály lyánya vagyok. Jer velem az ő
várába; megfizet érettem.
S mint a Kígyóvár kapujához értek, mondá a Kígyókirály leánya: Bár mit
adjon néked atyám, el ne vedd; de kérd helyette legroszabb lovát,
legrozsdásabb kardját, legszennyesebb ingét, s meg nem bánod.
A Kígyókirály megértvén mely veszélyben forgott leánya, aranyat,
ezüstöt, gyöngyöt, gyémántot ada Vas Laczinak temérdeket, és sokféle
bűbájos mesterséget.
Vas Laczi mondá: Erre nekem nincs szükségem, de add nekem a legroszabb
lovat, a legrozsdásabb kardot, a legszennyesebb inget, a mi váradban
találtatik.
A Kígyókirály meghökkene. – Erre lyányom taníta meg, úgymond. Ám légyen!
Odaadák neki a mit kívánt.
A Kígyókirály lyánya pedig mondá: Jól tevéd hogy megfogadtad tanácsomat;
a ló tátos, a rozsdás kard pedig minden ellenséget levág, míg meg nem
tisztítják; az ing mindent fegyver-nemfoghatóvá tesz, míg ki nem mossák.
Ne feledd a mit mondok, s boldog lészesz.
Vas Laczi ment és mendegélt, s elére a tizenkétfejű sárkányhoz, ki
csillagruhájú nénjét tartá fogva. Midőn megérkezett, a sárkány nem volt
várában. Nénje sírva futott elébe.
– Menj, öcsém, amint tudsz; külömben úgy itt maradsz, mint én és két
bátyáink. Csak gondold el, mely szerencsétlen vagyok én; két bátyám
kéményben függ, nekem pedig mindég kell raknom a tüzet, hogy
megasszanak.
Vas Laczi felele: Az én kardom tészen szerencsétlenségedről.
– Nem, mondá a herczegasszony, s keservesen sírt; erő bennünket ki nem
szabadít. A tizenkétfejű sárkány felesége varázs, s megesküdött hogy
örökre elveszünk, ha valaki a tizenkétfejű sárkánynyal miattunk küzd
meg. Néked bennünket pénzen kell kiváltanod.
– Azt örömest teszem, mondá Vas Laczi.
S íme a tizenkétfejű sárkány a maga egész fényességében jöve bé a kapun.
Amint kiszálla szekeréből, Vas Laczi így szólította meg: Uram,
tizenkétfejű sárkány, add el nekem a két királyfit és ezt a leányt a
csillagruhában.
A sárkány felesége így felele: Te Vas Laczi vagy, add nekem e rozsdás
kardot és e szennyes inget melyet hordasz, s megkapod a mit kívánsz.
Vas Laczi mondá: Drága dolgokat akarsz tőlem, de előttem semmi sincs
drágább mint a három testvérem.
Alig oldá le kardját, ingét alig vetette le, s a sárkány kaczagva így
kiáltott: Te esztelen, miként foszthatád meg magad’ minden kincsedtől?
íme most veszned kell.
– Ha vesznem kell, úgymond, engedd hogy elébb búcsút vegyek a lovamtól.
A tizenkétfejű sárkány megengedte, s Vas Laczi lement a lóhoz, s így
szóla neki: Tudnád csak mint járék, édes lovacskám.
– Tudom, mond a ló; a sárkánynak nem volt esze, hogy engem nem kívána
tőled; úgy oda lettél volna, de én még segíthetek. Kérd a sárkányt, hogy
ha majd megölnek, kössenek hátamra; a többi az én dolgom lesz.
Vas Laczi visszament, s ezt mondá a tizenkétfejű sárkánynak: Ha hát meg
kell halnom, kérlek, köttess lovamhoz, s eresszed szabadon, hogy menjen
ahová tetszik.
– Azt a kedvedet megtehetem, felele a tizenkétfejű sárkány; s
dirib-darabra vagdaltatá Vas Laczit, behányatta egy lepedőbe, s a
lepedőt felkötteté a lóra. A ló pedig ment, mint ha a szél vinné.
A Kígyókirály zúgást hallott messzéről, s ezt mondotta leányának: Vas
Laczit valaminek kelle érni, mert a tátos haraggal jő. A Kígyókirály
nagy tüzet rakata a kapu előtt. A tátos nyargalva ment a tűznek s
elnyelte a lángot. Ez elhűtötte egy kevéssé, s megállott az udvaron.
– Ímhol hozom feldarabolt uramat! – ennél többet nem szólhatott.
A Kígyókirály gondosan összeraká a darabokat, s kiküldé minden kígyóit,
hogy neki hozzanak gyógyító fűveket. Amint visszajöttek, a fűveket
megfőzte, s megmosta vele Vas Laczit, s ez tüstént felkölt, s kétszerte
szebbé leve mint előbb volt. De minthogy a tátos sebes nyargaltában
vállából kiesett egyik karja, a Kígyókirály neki egy másikat csinált
aranyból és elefántcsontból.
Vas Laczi ismét méne, mendegéle, míg nénjét és két bátyját
kiszabadíthatja. Eljutván a tizenkétfejű sárkány várához, lóvá
változtatá magát, s az udvarra vágtatott.
Vette észre a tizenkétfejű sárkány felesége, hogy itten varázslat
vagyon; de hogy a ló Vas Laczi, azt nem gondolta. Előhívatá tehát
férjét, s ezt mondotta neki: Meghalok, ha e ló májából nem ehetem.
A sárkány egyet inte, s azonnal megkapák a lovat hogy levágják. A
csillagruhájú kisasszony épen ott méne el, s megszánta a lovat.
– Szegény ló, mért nem hagynak neked békét! úgymonda magában.
– Ha igazán szánsz, mondá a ló, vedd fel a földet, melyre két első
cseppem esni fog mikor majd halva leszek, s vesd a sárkány kertjébe.
A herczegasszony megtevé a mit tőle a ló kért vala, s másnap egy almafa
álla ott, megrakva arany almákkal.
A sárkány felesége előhivatá a férjét, s ezt mondá neki: Meghalok, ha e
fa tüzénél nem főzik meg kávémat.
A sárkány kiálta cselédjeinek, s azok mentek baltáikkal, hogy kivágják a
fát. A csillagruhájú herczegasszony épen ott méne el, s megszánta azt.
– Szegény fa, úgymond; mért nem hagynak neked békét!
– Ha igazán szánsz, vedd fel azt a két forgácsot, melyet rólam vágni
fognak, s vesd a sárkány tavába.
A herczegasszony teljesíté kívánságát, s más nap egy gyönyörű arany hal
úszkála a tóban.
A sárkány felesége előhívatá férjét, s ezt mondá neki: Meghalok, ha az
arany halat szobámba nem hozzák.
A sárkány kész vala teljesíteni a mit felesége kívánt, de a halat
semmiképen meg nem foghaták. Minthogy a sárkány derekasan tudott úszni,
feltevé magában, hogy maga mégyen el érte. Leköté oldaláról a rozsdás
kardot, hogy az gátlására ne legyen az úszásban; levetette a szennyes
inget, mert annak sem vala szabad megázni, s belé szökött a tóba. De az
arany hal egy ugrással a partra veté ki magát, s Vas Laczi ismét Vas
Laczi leve. Hirtelen fölvette az inget, hirtelen kirántotta a kardot.
Ezt látván a tizenkétfejű sárkány felesége, felűlt a seprő szárára s
elrepűlt.
A sárkánynak eszébe juta, hogy Vas Laczi megint felélede, mihelyt testét
a lóra kötötték; ő is arra kérte tehát Vas Laczit, hogy ha megöli,
testét köttesse fel a lóra. – Vas Laczi egy csapással üté le mind a
tizenkét fejét, s a tizenkét fejet a testtel együtt a lóra kötteté, s
szabadon hagyá menni, valamerre magának tetszend. Ment a ló, s még ma is
mindúntalan megyen.
Vas Laczi levétette két bátyját a kürtő alól, hol egészen kiaszának,
megfeketűltenek, s elvitte a Kígyókirályhoz, hogy hozza életre. Ment
vele testvére is, a csillagruhájú.
Elérvén a Kígyókirályhoz, mellette egy gyönyörű királyleányt láttanak
űlni; csillag vala homlokán, s a Kígyókirály így szóla: Ez nekem
leányom, s őtet te mentéd meg. Vedd feleségűl. Nagy lakodalmat tarta
nekik. A két fiú és a leány elmenének atyjokhoz; Vas Laczi veszteg
maradt, s a Kígyókirály neki sok pénzt, sok gyöngyöt, gyémántot hagya, s
a földnek nem volt gazdagabb királya mint Vas Laczi.


A SÓBÁNYÁK.
Gonosz lelkeknek kelle űzni játékaikat, s jó idő olta már, a Rónaszéki
sóbányák között. A munkások bosszantgatva láták magokat; gyertyáik
minden ok nélkül el valának fúva; legerősb szerszámaik a legparázsb
tárgyakon szétpattantak; incselgő rémarczok, torzongó alakok lépdelgének
gúnyolódva, kaczagdálva elejökbe; s hamidőn egyike vagy másika a
bátrabbaknak hozzá csapott a kísértőhöz, közönségesen társát találá, s
örök czivakodás folyt közöttök. Haki úgy hívé, hogy annyit izzadva,
nagyhasznú munkán esett keresztűl, megszégyenűlve látá hogy nem sót,
hanem hasztalan nyirokföldet, vagy valamely buta göröngyöt ásott ki.
Pezsgés bongás hallatszott a föld alatt; vízerek fakadoztak az aknák
mélyében. Más helyt útjok beszakadozott, béomlott; ijedség, rettegés, s
a félelmek egész sápadt serge szállá meg a dolgozókat: fogyott azok
száma, kik mélyebben akarának a vágásba behatni, s végre az ásás egészen
félbeszakada.
II Ulászló, ki gondatlanságai által oda vivé a dolgokat, hogy azon felűl
a mit művelés nélkül adott a föld, alig marada jövedelme, minden
restsége mellett elszáná magát, hogy egy útat tesz Máramarosba, s
jövedelmeinek e nem szegény kútfejét, ha lehetséges volna, újra
feléleszti. Szállásának Huszt várát választotta. Sóvárról és Erdélyből
előszólíttatának a bányászok, hogy a király jelenlétében tegyék meg
próbáikat. Ezeken kívül a hazából és a külföldről számtalan vakmerő
tolongott ide, külömbözőleg izgatva büszkeség, bér reménye s magahittség
által. Huszt hemzsege vendégektől. A mi ottan nem talála helyt,
kalibákban tartózkodék a Tisza szélein. Mozgásban vala minden, mert más
nap reggel a király maga is Rónaszékre készűlt, szeme előtt tétetni meg
a próbát, a veszedelmesnek híresztelt ásás ha folyamatba hozathatnék-e.
Napkiköltekor indúltanak a szekerek. A hegybérczek ragyogtanak Huszt
körűl a reggel fényében, mint egy korona, melyet a táj ajándékúl akara
benyújtani itt megjelent uralkodójának. A Tisza, mintha ábrázolni akarta
volna a nép kiapadhatatlan szeretetét, medre hosszában tologatta
tisztelő habjait, merre a király ment, s a felgyűlt sokaság úton,
útfélen, a terepély tölgyek ágain, s az emeletesb helyeken s a közelb
sziklákon, csoportokra verődve csudálgatá menését. Méltósággal haladott
az keresztűl a tolakodó sokaságon; de sem a katonaság nagy száma, s
csillogó ruházatjok és fegyverök, sem az ország nagyjainak fénye nem
ígézte el annyira szemeiket, mint maga a király, ki itt, a próbatevésre
összesereglett bányásznép közepében, tisztelést parancsoló felséggel
ballagott paripáján; és a király leánya, kit asszonykísérői fogának
körűl nagy fényben. Akként tűnt fel az az őtet kísérő seregben, mint egy
nagytüzű planéta, cselédkedő csillagai közt. De valamint a hold áll
közelébb az emberhez, s szíveinkhez inkább szól, kebleinkbe inkább hat,
mint a távolyabb Jupiter: úgy érzé egyike az ő kísérőinek
ellentállhatatlan erővel vonszatni magát azon hölgy felé, kihez itt egy
neki kedvező történet közelre ejtette; s a természetnek minden
dicsősége, az uralkodónak minden csillámlása eltűne szemei elől. Mely
szerencsésnek érzé magát, hogy nem kis ideig közel lovagolhata hozzá! A
szép hölgy egyike vala azon súgár növésű alakoknak, miket szemünk az
életben mindég keres, de ritkán lél fel; alkalmasan amilyeknek a
tündéreket képzeljük. Az Éj szerelemmel nyomta csókját homloka
fürtözetére, és a ki kék szeme párját láthatta, megérté, miért szokás az
egeket a többes számban mondani. Annyi kellem, annyi kecs, annyi báj
vala elömölve rajta, oly varázs lelki kedvesség lebege orczáin, hogy nem
találtatott annyira gyakorlott művész, kinek ecsete el ne akadjon
festésén; hogy mindaz, a kit szerencsés vagy szerencsétlen csillagzata
elébe víve e látványnak, kénytelen volt vallást tenni, hogy ezt az ő
valósága egész ígézetét semmi művészség nem másolhatja, hogy azt csak a
szív kaphatja fel.
A hölgy nádorunknak leánya volt; neve Sarolta; kevélysége atyjának, s a
király leányának barátnéja s minden öröme. Az idegennek egyedűl őreá
intézett figyelmei nem kerűlék el a leány észrevételét. Hideg
nyúgalomban fordúla a királyleány fő-udvarmesteréhez, s kérdé ettől, ki
légyen az idegen? Nem ismerte. Honnan jött? Nem tudta. Husztra mikor
érkezett? Tegnap estve és egyedül.
Még egyszer pillantá meg az ifjat, s mély gondolatokba süllyedett. De a
hölgy pillantása égetve hatott az idegen szívébe, s ahogyan a phoenix
kél ki megifjodva a lángok közzűl: úgy fakada nyílásra az ő keble
lángjai közt az örökkéifjú szerelem.
Megérkezének Rónaszéken. A király leszálla lováról, kísérői követék
példáját, s minden a lyukak felé tolakodott. Csend terjedett el a
mélyben, mintha a földalattiak annak akarák vala bizonyítani
tiszteletöket, ki felettök uralkodik a földön. Azonban hogy ők urak a
magok birtokaikban, azt más szerrel mutatni meg, csakugyan jónak láták.
Amint egyike a merészebbeknek leereszkedék az aknába, s kötelen a
sómennyezetig ért, egy látatlan hatalom által ismét felhajtaték a kötel,
s a vakmerő elterűle a földön. Súly függeszteték súlyra, meddig bírta a
kötel; a legmerészebbek ráűltek s leszállítaták magokat. Mind
haszontalan! csak annyira mentek mint az első.
Míg a próbák tétetének, egyike nyomban a másika után, és mindég siker
nélkül, a királyleány körében zsibongás támad. Egy kisded öreg, bízvást
törpének lehete nevezni, ravaszúl keresztűl csúszongott a fegyver és
tolongás közt, s az aknánál megállott. Most az asszonyok csoportjába
fúrja magát; tolja őket, taszítja; lábára hág Saroltának, s magát a
királyi leányt is durvácskán megérinti, s már az üreg mellé tolakodék,
midőn nehány férfi előugrik, s a gorombát megkapja, megtépi, megrázza.
– Mondd ki reá az ítéletet, királyi hölgy! kiáltá egyike; agyon, agyon
őtet! be vele az aknába!
A kis ember handzsárt ránt. Sarolta karjába ömlik, s így szólott a
király leányához: Az asszony dísze szelídség, és amint legfőbb közöttünk
te vagy, légy te példánk is nékünk kisebbeknek; bocsásd meg a tévedt’
tettét. Magok a lelkek is, a gerjedékenyek, tűkrözzék benned magokat, s
tanúlják meg, ember mint fékezi haragját.
Bájos mosolylyal felele ez: S annyira ragadhatott el téged e pillantat,
hogy barátnéd szíve felől kételkedhetel? Büntetésűl te oldozd fel
bilincseit, s mondjad neki, hogy szabad.
A törpe hallá a szót, s csudálatos hánykódásokban látszott lebegni. Düh,
rettegés, hamis szégyen és bosszantó tűz váltogaták egymást
arczvonásiban, s midőn Sarolta feloldá béklyóját, könyűk hullottak
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Magyar regék, mondák és népmesék - 09
  • Parts
  • Magyar regék, mondák és népmesék - 01
    Total number of words is 3845
    Total number of unique words is 2155
    26.5 of words are in the 2000 most common words
    36.6 of words are in the 5000 most common words
    43.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar regék, mondák és népmesék - 02
    Total number of words is 4076
    Total number of unique words is 2055
    26.9 of words are in the 2000 most common words
    38.2 of words are in the 5000 most common words
    43.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar regék, mondák és népmesék - 03
    Total number of words is 4050
    Total number of unique words is 2021
    27.8 of words are in the 2000 most common words
    38.5 of words are in the 5000 most common words
    43.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar regék, mondák és népmesék - 04
    Total number of words is 4106
    Total number of unique words is 2030
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    38.3 of words are in the 5000 most common words
    43.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar regék, mondák és népmesék - 05
    Total number of words is 4417
    Total number of unique words is 1765
    30.8 of words are in the 2000 most common words
    41.6 of words are in the 5000 most common words
    48.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar regék, mondák és népmesék - 06
    Total number of words is 4240
    Total number of unique words is 2133
    28.0 of words are in the 2000 most common words
    37.9 of words are in the 5000 most common words
    44.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar regék, mondák és népmesék - 07
    Total number of words is 4014
    Total number of unique words is 2006
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    39.4 of words are in the 5000 most common words
    45.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar regék, mondák és népmesék - 08
    Total number of words is 4184
    Total number of unique words is 1934
    28.4 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    46.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar regék, mondák és népmesék - 09
    Total number of words is 4159
    Total number of unique words is 1998
    27.5 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    44.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar regék, mondák és népmesék - 10
    Total number of words is 4224
    Total number of unique words is 2079
    26.0 of words are in the 2000 most common words
    38.5 of words are in the 5000 most common words
    44.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar regék, mondák és népmesék - 11
    Total number of words is 4252
    Total number of unique words is 2067
    27.9 of words are in the 2000 most common words
    39.4 of words are in the 5000 most common words
    44.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar regék, mondák és népmesék - 12
    Total number of words is 4172
    Total number of unique words is 2063
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    39.0 of words are in the 5000 most common words
    44.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar regék, mondák és népmesék - 13
    Total number of words is 4296
    Total number of unique words is 2004
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    40.1 of words are in the 5000 most common words
    45.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Magyar regék, mondák és népmesék - 14
    Total number of words is 1028
    Total number of unique words is 519
    38.0 of words are in the 2000 most common words
    49.6 of words are in the 5000 most common words
    56.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.