Légy jó mindhalálig - 02

Total number of words is 4367
Total number of unique words is 1777
34.4 of words are in the 2000 most common words
48.3 of words are in the 5000 most common words
56.3 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
játszik vele, de biztos, hogy mire hazamegy a vakációban, már egészen
piszkos lesz, a szép képeket ki fogják szakítani, mert a negyedik öccse,
az még egészen pici, az nem tud se olvasni, semmit, csak eltépni. Vagy
tán meg se lesz, mert a szomszédban lakik Kocsis Jóska, az mindent lop,
az lopta el a nagybátyjának a szerszámját is, mikor a nyáron otthon volt
a nagybátyja, akinek egy susztersághoz való olyan ügyes kis szerszámját
ellopta az a Kocsis Jóska, s amikor megismerték nála, annak az apja, az
öreg Kocsis szomszéd azt mondta, hogy »nem azé a madár, aki elereszti,
hanem aki megfogja«.
Ott ült a fűben, mindjárt az út mellett. A lába a kavicson volt, de a
füves szegély kicsit magasabb volt s arra ült le, mert elfáradt a sok
járkálásban.
De már odaadná azt a bekötött könyvet, pedig Istenem, az mindennél
becsesebb, mert a Csokonai, ha elolvassa, akkor már nem kell annyira
tovább az embernek, meg nehéz is olvasni, néhol nagyon szép, mikor azt
írja a könyv, hogy Csokonai mindig álmos volt s a tanára megengedte
neki, hogy reggel ne menjen a reggeli órára… Igaz, a könyv írója ezért
megsérti a tanárt, aki ezt megengedte Csokonainak, de Misi nem érez
együtt ebben a dologban evvel az íróval. Egy ilyen tanárt ő is nagyon
szeretne, nem azt, hogy reggeli első órára ne kelljen menni, mert most
nem kell hat órakor senkinek iskolában lenni, csak nyolckor,
hálistennek, de azért most is sok minden van, amit egy jó tanár
elengedhetne az embernek, például a rendhagyó igéket, vagy legalább a
supinum tőalakot: épen ezt kellene most tanulnia, de nem képes figyelni
rá s az órán sem értette… Igaz, hogy az órán is folyton Csigainén járt
az esze, hogy miből fizeti ki a hatvan krajcárt, de nem is értett egy
szót sem a tanár úr magyarázatából, valamit nem hallott biztosan, lehet,
hogy akkor nem hallotta, mikor a könyvre gondolt, hogy abba bele fogja
írni a _Szivet_, mert elhatározta, hogy mindennek le fogja írni a
tartalmát, amit csak olvas és most legszebb volt a Szív s már végig is
gondolta magában, hogy mi volt annak a tartalma, a _kis dobos_… Nem, nem
az tetszett neki legjobban, hanem az, mikor az a kis fiú (a nevére sem
emlékszik), de Turinban élt Olaszországban, egy szegény embernek egy kis
fia, aki éjjel, mikor az apja lefeküdt, felkelt és helyette tovább írta
a címszalagokat s az apa reggel így szólt: »Fiam, lásd, apád még nem
olyan gyenge legény, mint gondolnád. Az éjjel is 150 darabbal írtam
többet, mint rendesen.« A fiú ezt hallva, nagyon megörült és magát még
jobban biztatta a munkára, hogy apjának örömet szerezhessen, ezután
minden éjjel felkelt és dolgozott. Az apa semmit sem vett észre, csak
egyszer így szólt: »Csodálatos, hogy egy idő óta mennyi petróleum fogy
el«. A fiú már meg akarta vallani tettét, de ekkor apja elhallgatott és
ő nem szólt semmit. Hónap végén az apa örömmel ment haza, sőt vásárfiát
is hozott, így szólította meg fiát: »Látod fiam, én mennyit küzdök,
mennyit dolgozok, hogy téged és testvéreidet felnevelhesselek. Csak te
tanulj szorgalmasan, hiszen tudod, mennyi szükségünk van a segítségre… A
fiú könnyezett és még jobban felbiztatta magát a munkára. De ennek az
éjszakázásnak megvolt a káros következménye, ugyanis a fiú sohasem tudta
magát jól kialudni, ezért álmos volt, egész nap ásítozott, rosszkedvű
volt, sőt egy este, életében először, elaludt a tanulás mellett, az apja
felköltötte. Ezután ez igen sokszor ismétlődött, sőt később mindennapivá
lett. Az apa gyanúsan nézte fiát, nem tudta elgondolni, hogy mi baja
lehet, sokszor megintette és haragjával fenyegette. A fiú sokszor, de
sokszor feltette magában, hogy azon az éjjel nem kél fel, de a
megszokott órában úgy érezte, hogy bűnt tesz, ha fel nem kél…
Nem tudta tovább elviselni e gondolatban végig elmondott mesét, a
szemébe könny gyűlt s egyszerre heves zokogásban fakadt ki.
Bezzeg ő rossz, haszontalan, könnyelmű fiú. Aki ahelyett, hogy
segítségére volna a szüleinek (pedig jól tudja, hogy az ő apja százszor
nehezebben keresi a kenyerét, mert nehéz fejszét kell forgatnia
reggeltől estig s óriási fákat faragnia, hogy a családjának mindennapi
kenyeret megkeresse, nemcsak lúdtollal, amely a meleg szobában, vagy a
hűvösön perceg a papiron), mégis gonosz hiúságának s vágyainak a
kedvéért elpazarolta azt a pénzt, ami rá volt bízva. Harmincöt krajcárt
adni egy üres könyvért, amiben csak tiszta papir van, mikor öt krajcár
ára papirra ugyanannyit lehetett volna írni… S nem is kellett volna
egyszerre még öt krajcár árát sem venni, csak egy krajcárért három ívet,
azt sem győzte volna teleírni egész diligencia alatt…
Nagy fájdalom szorította a szívét, de félt, hogy meglátják s
kíváncsiskodni fognak, mért sír, esetleg megróják, esetleg kinevetik,
esetleg feljelentik s még meg is büntetik, ha kisül, azért felállott s
elment a füvészkert hátuljába és ott a nagy bokrok alatt elbújva akart
tovább sírni. De már a mozgástól elvesztette a síró kedvét, csak szomorú
volt s elhatározta magában, hogy legalább nagy szorgalommal teszi jóvá,
amit vétkezett s abba a könyvbe le fogja fordítani az összes mesét, ami
a nyelvtan hátuljában van… Egy másik szakaszt is fog nyitni a könyvben,
abban eredeti fogalmazványokat fog írni, ezt a szegény kis másoló
történetét is és minden könyvnek, amit olvas, ebben a részben fogja
eredeti fogalmazványban a tartalmát elmondani. Aztán egy harmadik
szakaszt is nyit a könyvben, s abban vegyes különféle jegyzeteket fog
írni. Igy legelőször a tanrendet, mert azt nem képes megtartani, sohasem
tudja, hogy holnap milyen órák lesznek… Azután ebben fel fogja írni azt,
hogy mennyi pénze van s mit vásárolt…
Ennél a pontnál hirtelen meghökkent, mert ha felírja, hogy mennyi
pénzzel jött el hazulról s azóta mit költött: fel kell írni a Csokonait
és az Arcképcsarnokot s a könyvet is, akkor akárki meglátja majd, milyen
könnyelmű és haszontalan volt… Ezért erről lemondott, csak annyiban
egyezett ki magával, hogy majd a jövőben: ha valahonnan, mondjuk pénzt
kapna, majd arról fog elszámolni… Ha például otthonról küldene az
édesapja, egy forintot például, azzal már sokkal jobban fog gazdálkodni
s azt csak olyanra fogja költeni, amit szabad lesz fölírni a könyvbe,
mert tisztességes kiadás lesz: például mosóné, iskolai füzet, ceruza,
festék, de csak annyi, ami éppen az iskolában valósággal szükséges, még
azt is fel fogja írni, hogy mikor vett egy ceruzát s az meddig tartott…
De most alattomosan az eszébe ötlött a festék, a kárminpiros, amit azóta
Böszörményi talán már mindenestől el is használt.
Erre borzasztó ideges lett s minden meggondolás nélkül elkezdett
hazafelé szaladni. A könyvet becsukta ott, ahol az ujját benne tartotta,
mert egész délután készenlétben volt, hogy bármely pillanatban
tanulhassa a leckét.
Szinte futva ment vissza ugyanazon az úton, ahol jött, most is a
Csokonai-szobor felőli kapun akart bemenni, de siettében elfelejtette,
hogy az már ilyenkor, késő délután, be van csukva. Szinte beleütődött a
nagy vaskapuba, meg kellett fordulnia vissza s a másik kapun menni be.
Körül kellett kerülnie az egész épületet, pedig nem szeretett ilyen
hosszú úton menni, mert minél hosszabb az út, annál jobban ki van téve
az ember annak, hogy valakivel találkozik, ismerőssel, vagy
osztálytárssal, aki megbámulja, esetleg szól hozzá valamit, vagy a
tanárral, aki végignézi, esetleg azt mondja: »mit futkározol itt hiába!«
Vagy nagydiákkal, aki utána kiált: »Hé, dárdás, gyere csak, szaladj,
hozzál két cigárót, itt egy hatos, de el ne veszítsd!« Ez pedig a
legrettenetesebb, mert a nagydiák rendesen szokott az ilyen kisdiáknak a
szolgálatért valamit adni, vagy egy krajcárt cukorra, vagy valamit… vagy
pláne egy barackot: ő elájul a rettegéstől, hogy ezek közül valamelyiket
megkapja. Ha mégis úgy kerül, hogy el kell mennie valakinek, akkor amint
átadja s a pénzt visszaszámolja, már szalad is, de olyan ész nélkül,
hogy a nagydiáknak ideje se legyen még annyit se mondani, hogy jól van.
De most az egyszer szerencsésen evezett végig a sok Scylla és Charybdis
között, amik fenyegethették. Csak a levéltár előtt kellett a falhoz
lapulnia. Az öreg levéltáros professzor jött ki a vasajtón s a kulccsal
kétszer ráfordította a zárat.
A zár hangosan csikorgott, az öreg professzor eltávozott az ajtótól, de
amint a folyosó sarkáig ért, gyorsan megfordult, visszament, megrázta az
ajtót erősen, kipróbálta, hogy nem hagyta-e nyitva. Mikor látta, hogy
semmi rázásra és döngetésre sem nyílik ki, akkor megnyugodott s
szórakozott lépéseivel tovább ment s nemsokára eltűnt a lépcsőn.
Ezt már jól ismerte Misi, tudta, minden diák mesélte, hogy az öreg az
első emeletről is visszafordul s újra megnézi, hogy jól zárta-e be az
ajtót, akkor lemegy, s mikor a kapun ki akar lépni az udvarról, akkor
megint megijed s visszafordul és újra felmászik a második emeletre, hogy
megbizonyosodjék felőle, vajjon nem hagyta-e nyitva. Hallotta ezt
sokszor az öreg tanárról, de még maga szemével nem látta. Most aztán
elfeledkezett festékről, mindenről s kimondhatatlan rettegéssel ott
maradt a sötét folyosón, hogy kitapasztalja, igaz-e?
A lépcső tetejéről utána nézett az öreg tanárnak s a vér megállott a
testében, mikor meglátta, hogy az az első emeleti fordulónál, ahol le
kell már menni a földszint felé, pontosan az első lépcsőről, ahogy
lelépett, hopp, egy ideges kézmozdulattal visszafordult s egyenesen
felfelé indult a második emeletre.
Misi úgy meg volt rémülve, szinte fává lett, a lábát alig bírta
megmozdítani, mintha most kísértet támadt volna fel valósággal a szeme
előtt. De amint megmozdulni érezte a testét, uccu, el is szaladt, mint a
nyúl. Mire a professzor feljött a lépcsőn, akkorra ő már régen kint volt
a sötét folyosóból; isten őrizzen, hogy rajtakapta volna az öreg tanár,
hogy utána leskelődik, esetleg azt hitte volna, hogy ő is csúfságból
leste meg, mint a többi kisdiák, esetleg megismerte volna s beadta volna
az igazgatónak, aki úgy tud ordítani, mint az oroszlán, isten őrizzen,
hogy valaki a szemébe kerüljön, az ő termük szemben van azzal,
amelyikben az igazgató, más néven »a vín baka« tanít s áthallatszik két
bezárt ajtón át, hogyha üvölt, olyankor a kisdiákok elkezdenek nevetni s
a tanár is nevet s kopogtatja az asztalt: »ide figyeljetek!«
De nem bírt mégsem a szobába menni. Ott leskelődött a sötétedő
folyosókon s óvatatlan és megfigyelhetetlen módon leste az öreg
professzort, aki valósággal feljött a földszintről másodszor is s a kapu
alól harmadszor is, megnézni, hogy a levéltár nagy vasajtaját csakugyan
bezárta-e.
Csak mikor már végkép nem lehetett arra számítani, hogy még egyszer
vissza fog jönni, akkor ment be a coetusba.
Már mindenki otthon volt s előkészítették a brugót a vacsorához.
A szobafőnök cigarettázott, kihajolt az ablakon s kifelé fujta a füstöt,
a kis törpe Nagy úr az asztal mellett ült és cigarettát töltött nagy
szorgalommal. Ezek ketten nyolcad-gimnázisták voltak. A többi öt gyerek,
vele együtt, második osztályos.
Amint belépett a coetusba, egyszerre nagy kacagás tört ki.
Ijedten nézett rájuk.
Böszörményi már nem festett, hanem a brugót, a barna diákkenyeret
majszolta s még jobban röhögött, mint a többi.
– Mi van a fejeden? – kiáltottak neki.
Ő rákvörös lett s a fejéhez kapott, már eszébe jutott, hogy a hajába
olajfaleveleket tüzdelt, egészen öntudatlanul, mikor a phaedrusi mesék
lefordításáról gondolkodott, a fehér olajfa hosszú illatos leveleit úgy
tüzögette a hajába, mint a latin költők fején szokott rajzolva lenni.
De nemcsak ezért vörösödött el, hanem mert eszébe jutott, hogy ott
felejtette a kalapját a kertben.
Letette a könyvet az asztalra s visszaszaladt egy szó nélkül.
De akármilyen sebesen szaladt, mire odaért, a füvészkert nagy vasrácsos
ajtaja már zárva volt, reszketve fogta az ajtó földig érő vaspálcáit s
kétségbeesett szorongással nézett be a kertbe. A szeméből sűrűn ömlött a
könny s ott állott sokáig. Feje fölött csüngött a fekete vas csengőhúzó,
csak meg kellett volna rántani s akkor kijött volna valaki, kinyitja a
kaput s ő bemehet megkeresni a kalapját, de nem merte megfogni a
csengőt, még a kezét sem merte kinyújtani felé, s mikor meglátta, hogy
valami kertészlegény az úton a kapu felé közeledik, rémülten
visszahúzódott, hogy meg ne lássa s meg ne találja kérdezni, hogy mit
akar.
Soká állt a kollégium sarkánál, elbujt az emlékkertben az orgonabokrok
megett s addig sírdogált, míg csak meg nem hallotta a konviktusi
csengőt.
Akkor a hátulsó lépcsőn felszaladt a coetusba, a fiúk már mindnyájan
lementek a vacsorára, hamar kinyitotta az ajtót, az ajtófélre
felakasztott kulccsal, gyorsan előkereste szalmakalapját, azt a rosszat,
amit már nem akart többet viselni, mert a multkor, mikor a Nagyerdőn
voltak, megázott s kajla lett. A szemébe húzta és ész nélkül szaladt le
a lépcsőn, hogy még az étterembe bejusson.
Mire odaért, éppen felállottak s imádkozni kezdett az esküdtfelügyelő,
de az ajtó a nyárias meleg miatt nem volt bezárva s neki sikerült
becsúsznia. Kár is lett volna a vacsoráért, mert jó étel volt, olyan,
amit ő nagyon szeretett: köleskása tejben, sok cukorral.


II. FEJEZET
amelyben a kisdiák pakkot kap hazulról, s egyszerre nevezetes ember
lesz, megszokja, hogy a szemek ránézzenek, aztán nagy veszélybe kerül és
az ösztön vakmerően ügyessé teszi; végre pompás kondiciót kap s pénzt
keres.
Október közepén egy szomorú és borús pénteki napon, óra közben, mint
mindennap, elszaladt a pedellushoz s megnézte a kátrányszagú vasrácsos
fekete hirdetőtáblán az érkezett levelek lajstromát. Legnagyobb
rémületére ott látta a nevét a többi közt. Ha a nevét kimondták, vagy
leírva látta, mindig szívdobogást kapott.
Két krajcárt kellett fizetni a pedellusnak minden levélért s előre
kikészítette a markába, mikor bement a nagy pedellusi szobába.
Végignézték az összes leveleket, nem találták az övét.
– Hogy híják?
– Nyilas Mihály második gimnázium.
A csizmás kis pedellus a pipát a másik oldalra tolta a szájában s még
egyszer végignézte a leveleket.
– Óvasta odaki a nevit?
– Igen.
– Osztíg Nyilas András?
– Nem András: Nyilas Mihály második gimnázium, Bé.
– Az a, sz ipp a nincs.
Egyszer csak a homlokához kap s még a kalapot is feltolja rajta, a kis
karimás kerek kalapot, amilyet a debreceni cívisek viselnek:
– Nízzik csak! iszen magának nem levele van, hanem pakkja.
Pakkja! A kis Misinek a szívébe csapott egy újabb öröm ijedtsége.
Pakkja; Az édes anyja pakkot küld! Egész elsápadt bele, aztán újra
elpirult. Odahaza megmondta az édes anyja, hogy »fiam, csomagot ne várj,
mert én nem tudok olyan finomságokat küldeni, mint a többi gyerekeknek a
szülei, hát inkább nem küldök, minek lássák azt mások, hogy milyen
szegények vagyunk édes kis fiam«.
Aláírta az ívet, hogy átvette a szállítólevelet, s odaadta a két
krajcárt.
– Öt píz, – mondta foghegyről a pedellus.
De ő olyan izgatott volt, hogy nem figyelt rá.
– Hajja? Öt píz!
Csak az újabb kiáltásra figyelt, hogy ez neki szól.
Erre olyan zavarba jött, hogy elkezdett minden zsebében kutatni s végre
is szerencsésen kifordította az összes pénzét a földre, úgy kellett
asztal alá bujkálni érte, majd elsülyedt a szégyentől. Kint csengettek,
erre még jobban sietett s újra kipotyogtatta a markából a harminchat
krajcárját; már csak annyija volt, pedig elsején nem fizette ki
Csigainét sem.
Az órán már bent volt a latintanár, Gyéres tanár úr, de még a katedrán
volt s az osztálykönyvbe írta be a tananyagot.
Gyorsan a helyére ült.
– Hun voltál, – súgta a fülébe Gimesi, aki belül ült.
– Pakkot kaptam.
– Pakkot!?
Misi érezte, hogy Gimesi irigykedve néz rá s boldogan mosolygott.
A tanár úr felállott a pódiumon s körülnézett az osztályon.
Ez egy feszült s kínos pillanat volt, mert most nézte ki, hogy kit
szólítson fel feleletre. Igyekezett tehát mindenki olyan közönyös és fel
nem tűnő lenni, hogy valamikép ki ne híjja a figyelmét. A diákok úgy
értenek a mimikrihez, mint semmiféle más moszat sem a természetben. Misi
pláne a mindentudó és semmire sem gondoló gyereket utánozta; isten
ments, hogy meglássék rajta a pakk boldogsága, akkor a tanár szeme most
mindjárt rácsapna s jaj.
Valahol egy hátulsó padban szólított ki egy gyereket a tanár s Misi
fellélegzett, most már látta, hogy meg van mentve, mert a tanár szokása
az volt, hogy egy-egy tájékára az osztálynak rávetette magát s az
egyforma tudású tanulókat leckéztette ki. Hát most a jó tanulók
megpihentek, most a gyengék fognak izzadni máma.
Ez a tanár fiatal ember volt, amint lejött a katedráról, illatszer szaga
áradt utána, aztán le s föl járt a teremben, szórakozottan, a kezét
mindig letette minden lépésnél egy-egy pad szélére, a keze nagyon erősen
meg volt mosva, a körmei igen fényesek voltak. Misi drukkolt, ha
közelében volt, mert sohasem volt biztosítva az ember, hogy meg nem
szólítja azt, aki éppen a kezeügyében van. A kézelője mindig ragyogó
fehér volt s az aranygomb csillogott benne, mindig tarka selyem
nyakkendője volt, egészen lazán kötve, de sohasem csokorra. Ez a tanár
nagy gigerli volt, a nadrágja olyan bő volt, mint a cipője hossza, s fel
volt hajtva tenyérnyi magasan, még ha sár nem volt is. Nem lehetett a
beszédére figyelni, mert minden szaván érzett, hogy nem az a fontos,
amit mond, hanem az, hogy a nadrágján gyűrődés ne legyen, hogy a
mellénye kifogástalanul símuljon, s egy porszem se szálljon rá. A
szegény kis debreceni diákok nem értették, mert a szegény ember lukszusa
az, hogy ne törődjék a ruhával, a külsővel, s malacbátran hemperegjen a
porban. Ki is csúfolták az elegáns tanárokat, egy jó helyen fel volt
írva krétával, hogy:
Gyéres Bátori Sarkadi
Három büdös gigerli
Ez volt a latintanár, a számtantanár, meg a rajztanár. Hát a
latintanártól nem is latint tanult, hanem azt, hogy tíz év mulva egyszer
csak kilobbant benne is a testiség kultusza s a Gyéres tanár csodálatos
önérzete és fesztelensége tette bátorrá és biztos fellépésűvé, mikor
olyan társaságba került, ahol erre volt szükség.
– Hazulról kaptad? – kérdezte Gimesi.
– Igen.
Odatette elébe a szállítólevelet, amelynek már elolvasta a szelvényén az
édesanyja vékony kis dőlt betűivel az üzenetet. Mennyire dobogott a
szíve ettől az írástól, mintha valósággal látta volna az édesanyja fehér
sápadt arcát, ijesztő nagy fekete szemét. Le is vágta hamar a szelvényt
s eltette, csak akkor mutatta aztán a sárga lapot.
Gimesi végigolvasta az egész szállítólevelet, »három és fél kiló«.
– Mi az? – súgta most oda Orczy is, aki a másik oldalán ült. Mert hárman
ültek egy padban s mivel érdem szerint ültek, tehát Orczy volt az első
az osztályban, ő a második s Ghimessy a harmadik. Orczy a latintanár
kedvence volt, tehát most is minden lépését leste s folyton készen volt,
hogy bárki helyett tudjon felelni. De azért megérezte, hogy itt valami
történik mellette s odahajolt hozzájuk.
– Pakk, – mondta Misi.
Orczy hallgatott, nem tudta mi az.
– Nyilas elemózsiát kapott hazulról, – súgta Gimesi.
– Ja, – mondta Orczy s látszott rajta, hogy még mindig nem tudja mi az,
mert az ő apja igen nagy úr, egész Debrecenben a legnagyobb, persze ő
meg olyan úrfi volt, hát mit tudta a kollégiumi szokásokat, csak bejárt
oda, csúfolták is eleget titokban, a háta mögött, a bársonyruhája miatt,
meg a térdnadrágja s a karcsú lábszárai miatt, amelyeken úgy lépett,
hogy minden lépésnél meghajlott a térde, mintha ringatná magát a
menéssel. Szóval rettenetesen nagy úrfi volt s nem illett a csikó mellől
beszabadult fiúk közé.
Gimesi lesütötte a fejét s nagyon soká nevetett Orczyn, mert látta, hogy
ennek fogalma sincs arról, hogy mi az elemózsia. Ő tudta már, mert neki
a nagyanyja szokott pakkot kapni. Persze annál jobban vágyott rá, hogy
egyszer ő is kapjon; ezzel nagy embernek érezte volna magát.
Óraközben aztán megbeszélték a pakkot alaposan. Mi lehet benne, mindenki
elmondta, hogy mit szeretne pakkban kapni, a hátuk mögött két padsor
tudomást vett a pakkról, s mindenki kíváncsian és irígykedve nézte a kis
Nyilas Mihályt.
A következő óra számtan volt, s Báthori tanár úr robogott be.
Ez egy ideges, kemény legény volt, agyagsárga lobogó haja volt s felfelé
törülve viselte, szigorú villámló szeme volt s kemény ökle; beszélték,
hogy egyszer egy pedellust úgy vágott pofon, hogy kicsuklott az
állkapcsa. Ez nagyon imponált a gyerekeknek, mert a csizmás
pedellusokkal sok bajuk volt, viszont nem volt igaz. Ez a tanár is
nagyon öltözött, de legalább nem szagosította magát, vőlegény volt s úgy
csapkodta a krétát a táblához, hogy pattogott, néha az ötödik padban
ülőknek is majd kiverte a szemét a krétadarab. Nem is sokat törődött a
számtannal, eszében sem volt, hogy a számtan törvényeit megfigyeltesse,
megértesse, megszerettesse, hogy a gyermeki lelkeket felnyissa, mint a
drága kis kapukat a tudás számára: hanem abban a pillanatban, mikor egy
gyerek csukott szemekkel állott a törtszámok előtt, kitört rajta a düh:
még ennyit se tudsz, te szamár! s zengett a négy fal. Misi szégyelte
magát a felelő helyett s úgy súgta, mondta volna neki, s a végén kisűlt,
hogy ő sem értette…
Aztán tizenkettőt csengettek s felszabadultan rohantak ki az iskolából.
Misi két perc mulva már fent volt a coetusban, s bár elhatározta tízszer
is, hogy senkinek sem fogja mondani, hogy pakkot kapott, mert az
édesanyja a szelvényre is ráírta, hogy »ne dicsekedj vele, nincs mivel
dicsekedni fiacskám«, mégis az volt az első szava, hogy:
– Pakk!
– Mit?! – kiabáltak a fiúk, – pakk!?
– Nyilas pakkot kapott, Nyilas pakkot kapott! – kiabált Böszörményi, –
de én is fogok a napokban, már megírták otthonról, egy egész sült libát
fognak küldeni.
Misi szégyelte előre a pakkját, most már muszáj lesz megmutatni s
kitenni az asztalra, ahogy mások is szokták. Ő ugyan nem hagyja magát
megvendégelni senkinek, de azért ő is kénytelen volt egy pogácsát
megenni, mikor a minap a szobafőnök pakkot tett ki. A szobafőnök szokott
legtöbbször pakkot kapni s már amiatt is muszáj kitenni, nem tudja azt
az édesanyja, hogy mi az: elemózsiát kapni.
Csengettek a konviktusba ebédre s mindnyájan egy perc alatt elrohantak.
Mikor aztán a negyed brugóval a markukban, jóllakva, csendesen kifelé
oszlottak, Sándor Mihály odaállott mellé.
– Voltál már a postán?
– Nem.
– Akkor nem is tudod kiváltani a pakkot.
– Nem?
– Majd én elmegyek veled.
Ennek nagyon megörült. Úgy mentek el ketten.
Két órára már itthon is voltak. De mire megjöttek, órára csengettek s le
kellett futni; a pakk ott maradt a ládáján.
A délutáni óra még keservesebb volt, mint a délelőtti. Először vallás
volt, aztán magyar.
A vallástanár nagy, kövér, fekete ember volt, a bőre olyan, mint a
kordován s igen kevés kis fekete bajusza volt. Méltóságosan szokott
bejönni, most is a hóna alatt nagy paksaméta írás volt, azt le sem tette
az asztalra, hanem megállott a tanári asztal előtt, végignézett az
osztályon s intett, hogy: üljetek le.
– Nahát kis fiam, mondjad csak, mi volt feladva mára? – mutatott rá egy
fiúra.
Az ijedten felugrott s elkezdett hebegni és habogni s kapkodta a szókat.
Pedig a vallástanár, Valkai tanár úr, nem volt emberevő, szépen
kisegítette a felelettel a gyereket: úgy-e ez volt… s elmondta a a
leckét, annak csak éppen rá kellett mondani, hogy igen vagy nem… És az
aztán lehetetlenség volt, hogy valaha egy gyerek nemet mondott volna,
mikor igent kellett mondani, mert Valkai tanár úr úgy kérdezett, hogy:
»úgy-e Jákóbnak tizenkét fia volt? nagyon jól van«.
Misi még késő öregkorában is visszaemlékezett ezeknek az óráknak az
unalmára: mert ez az áldott jó ember oly halálos közönnyel foglalkozott
a tananyaggal, mintha kukoricát morzsolt volna, szakmányba. Később a
kisdiák kereste, hogy hol találta meg legelőször életében a
természetfölötti dolgokra való gondolást, de olyankor sohasem jutott
eszébe sem Valkai tanár úr, sem a többi vallástanár. Az édesanyja jutott
eszébe, akivel néha éjjel, nyáron kint ültek az eperfa alatt,
összegubbaszkodva, s várták az édesapját, aki távoli tanyákon épített,
de minden éjjel hazajött; olyankor felnéztek az égre s az édesanyja azt
mondta, hogy azok a kis csillagok épen olyan nagy világok, mint a Föld…
s azokon túl újabb csillagok vannak, meg azokon túl megint több akkora
földek s így tovább, míg el nem szédült az elgondolásában… hogy mekkora
a világ… s hogy mi minden van rajta… s fogott az édesanyja egy kis
bogarat a lábuk alatt s megnézték, milyen szép, hogy semmiféle művész
olyat csinálni nem tudna… semmiféle ember soha… Hát ki csinálta, ki
csinálta, ki találta ki… Van… de miért van… meddig van… mi lesz aztán…
mi volt azelőtt… Mikor ezekre gondolt, mindig összegubbaszkodott egészen
kicsire s a térdét átfonta a karjával, mint azokon a csillagos
éjszakákon… s ez volt az ő vallása…
De mikor a hittanórákra gondolt, fáradság lepte meg és unalom,
hatodikban fekete pápaszemet kellett viselnie, mert fájt a szeme; akkor
mindig aludt a vallásórán, mert soha olyan vallástanárral nem tudott
találkozni, aki a legiszonyúbb és legizgatóbb dolgok tárgyalásánál képes
lett volna gyermeklelkét megrezdíteni…
– Jaj, csakhogy vége volt, – sóhajtott fel Gimesi is és ásítást nyomott
el s a szeme is könnyes volt, mikor a vallásóráról kiment a jóságos
Valkai tanár úr, aki pedig még a legemberibb volt a tanárok közt.
Ilyeneket is szokott mondani: »hol szakítottad el a kabátodat?« Vagy,
hogy, »mért nem mosod meg a nyakad?« Ez szokatlan volt, mert a tanárok a
diákok közt úgy járnak, mint felsőbb lények: nem nevelnek, nem
tanítanak, csak szerepelnek.
– Má megkaptad a csomagot? – kérdezte nyujtózkodva Gimesi.
– Meg.
– Meg?!… Mi van benne?
– Még nem bontottam fel.
– Hogy néz ki?
– Vászonba van varrva.
– Vászonba? Mér nem bontottad fel?
– Nem vót idő, jönni kellett órára.
Akkor odajött hozzájuk Sándor Mihály, aki két paddal hátrább ült, de a
sor szélén, hát könnyen mozgott.
– Tudjátok, hogy Nyilas csomagot kapott?
– Komám, hogyha nekem jött vóna, akkor én nem jöttem vón órára, hanem
felbontottam vóna, – szólt Gimesi.
Orczy csak most jött, mert ő katholikus volt s nem volt vallásórája s a
csomag volt az első kérdése; Misi nem volt ilyen nevezetes ember még
soha, mint most.
A második óra magyar volt. A magyart egy fiatal segédtanár tanította,
akinek már megjelent egy-két verse egy budapesti lapban s mindenki azt
mondta róla, hogy rémnagy költő. Tulajdonkép esküdtfelügyelő volt,
vagyis végzett theológus, aki néhány órát tanított a gimnáziumban s
felügyelt a bentlakosokra. Ez a tanár fiatal volt, még semmi bajusza se
volt, de már olyan szórakozott ember volt, amilyet sose látott életében,
akárhányszor egészen összevissza szavakat mondott s mindjárt elpirult,
aztán olyan ijedten nézett körül, mint egy megijesztett kis kutya, most,
ahogy belépett, mindenki elkezdett nevetni.
– Mit nevettek? – kérdezte Misi.
– Nem látod?
– Mit?
– Birkanyírás vót.
Először nem értette, aztán egyszerre neki is annyira komikusnak tűnt fel
a tanár feje, aki frissen nyírva jött a borbélytól, hogy fuldokló
kacagásban tört ki. Bedugta az öklével a száját s mikor leültek,
lehajtotta a fejét a padba s a könnye potyogott.
A tanár sem értette őket, de mikor rendes mozdulatával a fejéhez nyúlt,
mert minden két percben végigtúrta a haját az ujjaival, s erre erősebb
lett a nevetés: rájött. Lángvörös lett s lesütötte a fejét s ő is
elkezdett nevetni.
– Látom, hogy ezen nevetnek, – mondta magázva, – mert ő volt az
egyetlen, aki máris magázta őket. Pedig ki volt adva a tanárok közt,
hogy az ötödik gimnáziumig tegezni kell a diákokat. – Hát kérem, de
csodálkozzanak rajta, hogy megnyiratkoztam, én legjobban szeretnék
hosszú hajat viselni, egészen hosszút, de akkor Debrecenben
megbámulnának az utcán s így osztán addig halasztom a nyiratkozást, míg
egyszer csak olyan leszek, mint egy vadember, s máma még az a pech is
ért, hogy a szél elvitte a kalapomat. – Erre még hangosabb lett a
kacagás. – S míg utána szaladtam, a szél fujta a hajam: hát szóval
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Légy jó mindhalálig - 03
  • Parts
  • Légy jó mindhalálig - 01
    Total number of words is 4322
    Total number of unique words is 1798
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    51.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Légy jó mindhalálig - 02
    Total number of words is 4367
    Total number of unique words is 1777
    34.4 of words are in the 2000 most common words
    48.3 of words are in the 5000 most common words
    56.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Légy jó mindhalálig - 03
    Total number of words is 4284
    Total number of unique words is 1733
    36.6 of words are in the 2000 most common words
    49.3 of words are in the 5000 most common words
    56.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Légy jó mindhalálig - 04
    Total number of words is 4250
    Total number of unique words is 1585
    37.1 of words are in the 2000 most common words
    49.6 of words are in the 5000 most common words
    55.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Légy jó mindhalálig - 05
    Total number of words is 4164
    Total number of unique words is 1561
    37.0 of words are in the 2000 most common words
    49.8 of words are in the 5000 most common words
    56.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Légy jó mindhalálig - 06
    Total number of words is 4205
    Total number of unique words is 1667
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    48.3 of words are in the 5000 most common words
    54.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Légy jó mindhalálig - 07
    Total number of words is 4271
    Total number of unique words is 1669
    37.8 of words are in the 2000 most common words
    51.5 of words are in the 5000 most common words
    57.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Légy jó mindhalálig - 08
    Total number of words is 4193
    Total number of unique words is 1672
    35.7 of words are in the 2000 most common words
    50.0 of words are in the 5000 most common words
    55.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Légy jó mindhalálig - 09
    Total number of words is 4282
    Total number of unique words is 1711
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    47.9 of words are in the 5000 most common words
    54.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Légy jó mindhalálig - 10
    Total number of words is 4154
    Total number of unique words is 1781
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    45.7 of words are in the 5000 most common words
    51.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Légy jó mindhalálig - 11
    Total number of words is 4281
    Total number of unique words is 1829
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    53.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Légy jó mindhalálig - 12
    Total number of words is 4323
    Total number of unique words is 1843
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Légy jó mindhalálig - 13
    Total number of words is 4140
    Total number of unique words is 1641
    36.0 of words are in the 2000 most common words
    48.3 of words are in the 5000 most common words
    54.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Légy jó mindhalálig - 14
    Total number of words is 4286
    Total number of unique words is 1750
    36.2 of words are in the 2000 most common words
    48.0 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Légy jó mindhalálig - 15
    Total number of words is 4291
    Total number of unique words is 1814
    35.5 of words are in the 2000 most common words
    49.1 of words are in the 5000 most common words
    55.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Légy jó mindhalálig - 16
    Total number of words is 4335
    Total number of unique words is 1717
    37.3 of words are in the 2000 most common words
    50.1 of words are in the 5000 most common words
    57.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Légy jó mindhalálig - 17
    Total number of words is 4296
    Total number of unique words is 1750
    35.2 of words are in the 2000 most common words
    48.3 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Légy jó mindhalálig - 18
    Total number of words is 4205
    Total number of unique words is 1839
    35.7 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    55.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Légy jó mindhalálig - 19
    Total number of words is 3004
    Total number of unique words is 1385
    38.1 of words are in the 2000 most common words
    49.8 of words are in the 5000 most common words
    55.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.