Különféle magyarok meg egyéb népek - 9

Total number of words is 4195
Total number of unique words is 2047
30.2 of words are in the 2000 most common words
42.3 of words are in the 5000 most common words
48.7 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
plaine parade volt neki kirukkolva--mint az özvegy többször említette
is--egy egész század a regimentből.
Ezen gyakran elmerengtek, ő és Miklós. A számtiszt estéit rendesen
otthon töltötte. Korcsmába soha nem járt, ő maga főzött magának s a
denaturált spirituszon rostélyost is sütött. Olykor lement a pincébe s a
falra hosszában felragasztott faggyúgyertya fénye mellett fölolvasott a
Luminatoriulból a hunyadiaknak. De azok ritkán értették meg s nem is
akarták megérteni.
--Csak az alma ára legyen jó--mondta Juon.
--Bun--mondta a másik--s ne telepítsen ki bennünket a policáj.
E dolgok Miklóst lassan elkeserítek, bár benső viszonyban maradtak
azután is. Ő csak lement almát venni s az oláh emberek fölkeresték, ha
levelet kellett írni haza a faluba a hegy mögött, mindjárt az első
házban a fatemplom mellett. Juonnak volt ott valakije, a Blánka, ez a
fehér, tiszta leány, oh, hogy miért kell elmenni hazulról az embernek...
No, mindegy, bun. Hát bun is, mikor Miklós, a száraz Miklós, oly
szívreható, epekedő leveleket írt--egy kiló almáért egy oldalt--hogy az
bár Juon szíve teljes közepéből volt kiszakítva, ő soha így elmondani
nem tudta volna. Igy van az, ha az ember nem járja az iskolát; s mily jó
az, ha így kézhez lehet kapni egy oly tudós férfit, mint Domnu.
No, néha volt eset, hogy a Domnu ajtaját zárva találták este.
--Ej haj--vigyorgott Juon--a Domnu kiment a városba, szép úri kalapos
fátákkal kacsalódni.
Butaság. Nem igaz. Miklós vacsora után egyszerűen más kabátot öltött,
mert a sütésnél zsíros lesz a ruha--megkefélte haját, nyakkendőjét
megigazította, kézelőket tett föl s átment a főhadnagynéhoz
tisztelettel.
Ott oly jó volt. A két gyermek a széles úri asztalnál a lámpa mellett a
gyufadobozokat ragasztotta, ő nagysága kötött, vagy varrott, vagy
hímzett s azután beszélgettek.
Mr. Faire ezt bizalmas mosoly kíséretében adta tudtára a
lutri-professzornak, aki kissé büszke volt ugyan, de pletykákat szívesen
fogadott.
--A marha--vélte a tanár--mit akar? két gyermekkel?
--Ó, ó--felelt a bosnyák-frania--mit akar? Oberlajtnantin van penzió,
hm!
De a professzor a fejét rázta.
--Áhá--s a kezével többször határozottan a levegőre ütött.--Ha a
főhadnagyné férjhez megy, elvesz a penzió.
--Szszsz!--szívta a fogát Faire úr, de nem szólt semmit, mert a szappant
kellett főznie.
De nem úgy megy a dolog. Miklós egy este, midőn vacsora után bement és
szokatlanul meg volt hatva, beszédbe fonott, mely Nagyságos Asszonyom
megszólítással kezdődött. Azután jött a többi, amely e megszólítás után
jönni szokott. Emilia von Stobber szelíden s biztatóan nézett rá. Kis
ezüst óráját--még ez az óra is oly szép volt, mint minden ezen az
asszonyon--kis ezüst óráját gyermekei kezébe adta, hogy menjenek csak a
házmesterhez s hasonlítsák lent össze, valószínűleg nem jár jól.
Miklós beszélt, melegen, áradozva beszélt s ha a Juon Blánkája ott a
faluban, a hegy mögött hallja ezt, bizonyára elcsodálkozik, mert e
szavak valósággal Juon levelei voltak. Krizosz Miklós szívére tette a
kezét, kézelőjén egy fényes gomb csillogott s a szemei fényben égtek. Az
özvegy rátekintett, negédesen mosolygott, azután lesütötte a szemét s
babrált, babrált a gyufaskatulyák között.
De... Itt jön a de. De ez a de nem közönséges de, hanem ez így
készíttetett el előre, akár csak a hivatali rendeletekben az ennélfogva
és a sőt. Miklós a szerelem poétikus magaslatára emelkedve, retorikai
tudással csapott le a de birodalmába. Hát igen, monda, sőt valóban.
Mondott még egy néhány bár-t is, pedig-et is, de csak de volt annak a
vége. Uram és én istenem, a fizetés hatszázhúsz forint--itt Miklós
megállt, hogy e szünettel a zárójelet jelképezze (illetőleg
hétszázhetven forint a lakbérrel). No ebből mit akarhatunk? Az élet
drága, két gyermeke van a nagyságos asszonynak. A gondok, a nevelés...
És ki tudja?
Miklós e kérdéshez szemtelen krakélerséggel mosolygott, az asszony
elpirult s ezúttal kettőzött gonddal kereste össze a skatulyák fedeleit.
Miklós habozott egy ideig. Merész dolog lesz ez, ami most következik. S
mi következik most? Egy azonban.
--Azonban...--így kezdte Miklós, három ujját ökölbe fogva s kettővel
gesztikulálva. Előrebocsátotta, hogy jelen állapotában nem vállalkozhat.
Ő férfiú s tudja kötelességeit minden iránt. Ő kötelmeit mindenkor híven
betölté s legközelebb a VII. fizetési rangosztály nyújtja feléje a
jobblét reményhorgonyát. De a család család. Azzal kötelmek járnak.
Emilie von Stobber elmerengve nézett kék szemeivel a lámpavilágba s
bólintott. A család. Thatsache, wirklich.
--Azonban--mondta Miklós szájával és ujjaival--van egy eshetőség.
Míg beszélt, felbátorodott. Miért ne mondaná el? Ez oly ártatlan csalás.
S miért ne csaljon? Mindenki csal. Ezt Miklós mind szelíd szavakban
bocsátotta előre.
Kinek kell azt tudnia--az orrára kötni, úgy mondá Miklós--hogy ők
egyesültek? Kihez tartoznak ők e világban? Elhagyatott lelkek, kik
egymásra találtak. Nem volna Isten ellen való vétek, a két szép szőke
gyermek ellen való vétek, eldobni a nyugdíjat?
E szavak kimondása után Miklós sietve hadonászott.
--Értsen meg, értsen meg--hadarta gyorsan. Semmi rosszat nem akarok.
Semmi becstelenség. Törvényes úton óhajtom a dolgot. Az egyház törvényei
szerint. De kinek kell azt tudni? Kell azt a kincstárnak tudni? Kell ezt
a kincstárnak tudni?
A gyerekek feljöttek az órával, Miklós még egy ideig maradt, aztán
távozott »kezét csókolom«-mal. Meg is csókolta.
A dolog oly egyszerű. Miklós csak itt, a nagy városban volt kevés ember.
Oh, lent a falvakban, a házakban a fatemplomok mellett, már az egészen
más. Az előzetes ügyek elvégzése után két heti szabadságot kért,
elutaztak s öt nap múlva visszajöttek s rendben volt a dolog. Miklós
ajtaján csak kint volt a névjegy: Krizosz Miklós magyar királyi
számtiszt s amott: Emilie von Stobber, Oberlieutenants-Wittwe. Az ő
esküvőjükről a világ nem tudott semmit.
A lutriprofesszor mégis hitvány merényletnek, a ház erkölcse ellen
intézett hitvány merényletnek nevezte, hogy Miklós saját költségén ajtót
vágatott a vékony falba, amellyel most már külsőleg is bebizonyítást
nyert a dolog. Véleményében osztozott a francia, a bélyeges kisasszony s
a házmester. Ez utóbbi becsületére és a kápolnai csatára esküdött.
Az nem kis sor, ha a telepátia tanára, a pecséttisztító francia, a
bélyeges kisasszony s a házmester intrikára egyesülnek. A professzor
dühös volt, mert soha nem kértek tőle számokat, pedig kaphattak volna
hármat a javából nyolc darab ötkrajcáros bélyegért helyben. Ő meg fogja
mutatni--mondá.
Megátalkodott ember volt s meg is mutatta. Egy délelőtt írással jelent
meg a kerületi rendőrtiszt a lakásban. Ez az írás valamely k. und k.
Commandótol jött s azt kérdezte, mi igaz azon vádból, hogy Stobber
Emilia asszony férjhez ment s húzza mégis a penziót.
Bizony ez egy kis ijedelmet keltett s Emilia, aki az ebédet főzte,
elsápadt e kérdéstől. De megbátorodott. Hellyel és pálinkával kínálta
meg a vendéget s erélyes naivsággal, pirulva szólt.
--Ugyan, ugyan. Ilyet föltenni! Krizosz úr egyszerűen rokona csak neki,
rokona, biztos úr.
A nagyobbik gyermek, a szőke, kékszemű lány szelíden kúszott a bácsi
ölébe.
--Igen, a papa rokonunk nekünk...
A rendőr megitta az italt és mosolygott. No, ő is csak ember. Ej, ej,
mily szeretkezés ez ettől a Krizosztól. De hiszen ilyesmi nem ritkaság.
Bizonyára szeretik egymást, de nem lehetett törvényesen a penzió miatt.
Hát hadd legyen így, nem kell az elégületlenek számát növelni, minden
jól van itt. Nagyobb bizonyság okáért tintát, tollat s még egy pohár
italt kért s míg azt megitta, ezzel megírta--nem, nem, ezt itta s
amazzal írta meg, hogy a vád minden alapot nélkülöz, Emilia von Stobber
ma is csak olyan Oberlieutenants-Wittwe, mint azon a végzetes napon,
midőn az a híres díszszázad kirukkolt a főhadnagynak.
Mikor délben Miklós hazajött, kezetcsókolva a feleségének, újonnan
hímzett papucsaiba mélyesztette lábait s e pár rövid szóban foglalta
össze az események logikáját:
--A világ azt akarja, hogy megcsalják, hát mi is megcsaltuk.
[Illustration]


Lókötés akadályokkal

Történik egy napon a pusztán, hogy Tanyás Gergőnek elfogy a szénája.
Nagyon egyszerű és gyakori dolog ez odakint. Mert nagyon könnyen
megtévedhet az ember. Vagy több jószága van, mint legelője, vagy
kevesebb legelője, mint jószága. Mindkét esetben csak az az egy
eshetőség áll fenn, hogy a jószágnak nincs mit enni.
Tanyás Gergő valamelyik nap estéjén, mikor már éhen nyerít a lova,
gondolkozóba esik. Mert az ő »durva, megkövült« szive érzi azt a
fájdalmas nyerítést, mert eszébe jut, hogy akkor és akkor odalent
Rovignóban négy napig nem kaptak enni a katonáskodás alatt és hát az nem
volt jó állapot. Átérzi, hogy az a ló nem a saját kedvtelésiből, hanem
az éhség miatt nyerít. Ennélfogva Tanyás Gergő valamelyik nap estéjén
elővesz egy fadarabot. Azt után ezt a baltával megfaragja szépen, az
alsóvégét hegyesre barkácsolva.
Hosszú zsineget hoz elő és oda erősíti azt a lovak kötőfékéhez. A zsineg
legvégére oda köttetik a végin hegyes fadarab. Azután ott hagyja a
lovakat az istállóban megint. Azonban mielőtt kimenne, a jászol alul
összekapirgál a lábával holmi szalmafélét, aprólékos polyvát és odalöki
a lovaknak.
A két szegény állat szomorúan néz végig az ultima ratió vitaen.
--No várjatok, szamarak,--mondja Gergő majd kaptok mást.
Napáldozat után aztán, mikor lehajlik a rónára az alkonyi sötét, Tanyás
kivezeti a lovakat az istállóból és a zsinegnél fogva húzza a cöveket is
maga után. A lovakkal kimegy a földre. Az ő sivár, üres buzatarlója
mellett ott van a szomszéd Susták Mihály sötétzöld, kövér legelője.
Gergő kimegy a lovakkal a búzatarló legvégére. Azután végig megy
hosszában a szomszéd legelőjén és kikeresi a legtakarmánydúsabb helyet.
--Ez ni,--dünnyögi magában--ez épen jó lesz.
Ott azután, ahol »épen jó lesz«, a saját csupasz tartója földjébe
beleveri a cöveket. Más szóval ki vannak pányvázva a lovak.
A cövek a Gergő tarlójába van verve, hanem a lovak hosszú zsinegnél
fogva Susták Mihály vagyonát eszik föl. Sajátos furfanggal eszelődik ki
odakint az ilyes dolog. Gergő azt hiszi, hogy ezzel a cövekkel védve van
az ő háta. Ha Susták Mihály véletlenül megkerülné éjjel földjét, bent
találná a lovakat a drága szép takarmányban. De Gergőre, mint
szomszédra, nem eshetne panasz, mert hiszen ő a saját földjén pányvázta
ki a két éhes jószágot. Legalább Gergő ezt így hiszi.
Tanyás ezután egész nyugodtan megfordul és megyen befelé a tanyára.
Feleútról még visszafordul és gyönyörködve nézi, hogyan falják, hogyan
eszik azt a szép zöld füvet a lovak.
--Szegény kis jószágok!... mondja jólelkűleg.
Ahogy aztán Gergő bemegy a tanyába és lefekszik, elkezd szerepelni a
történetben a harmadik név. Ez a harmadik név a Ködmön Jánosé. Ködmön
János ugyanis ott lakik rézsútos irányban Susták Mihály és Tanyás Gergő
között.
Mikor ő meglátja, hogy a Gergő bement a tanyába, melynek ablakában
kialudt a világ, előlopódzik, fekete szűrt kerít a nyakába és csöndben
odamegy a fekete éj és a fekete szűr leple alatt a lovakhoz.
Kihúzza a cöveket a földből és elhajtja a tanyára a lovakat. Ezzel aztán
készen van minden. A föld forog tovább, mintha semmisem történt volna.
Reggelre kelve azután az első név, amely mozogni kezd, a Susták Mihály.
Körüljárta úgy szemgyönyörködtetés szempontjából a földet és megütődve
látja, hogy iszonyúan megvan koppasztva egy darabon a szép legelő.
Susták Mihály elkezd káromkodni és bemegy a tanyára. Ott
méregcsillapítás okáért összerugdossa a kuvaszokat, hogy miért nem
tudtak vigyázni. Azután ujjast huz föl, botot vesz elő, megindul és
csakhamar letűnik a látóhatárról.
A másik név, amelyik már virradat óta benne van a szereplésben, a Tanyás
Gergőé. A jóravaló Gergő kétségbe van esve, egy rossz elültöltős
fegyvert hord a vállán és dühösen keresi a lovait. Nagyon benne van a
méregben, ha megtalálná hamarjában a lókötőt, belelőne. Miután
összejárta a határt és nem látta sehol a lovakat, megkezdi a
»csapásozás«-t. Ez a szó a pusztalakók előtt egyértelmű azzal, mint
mikor a praireken a vörösbőr skalpvadász nyomoz a halványarcok után.
Gergő a kipányvázás helyéről nyomról-nyomra csapásozva, megtudja, hogy
Ködmön János volt a lókötő.
Dühös átkozódásba tör ki, először be akar azon fegyveresen hatolni
Ködmön tanyájára. Hanem aztán meggondolja magát. Haragos embernél nem jó
szerszám a puska. Ennélfogva szép csendesen megfordul, elindul, megy,
megy és lassankint letűnik a látóhatárról.
Most kezd aztán szerepelni Ködmön János, a ki borzasztóan meg van
ijedve. A tanya padlásáról kileste, látta, hogy a lopás föl van födözve.
Látta, hogy Tanyás a pusztakapitány tanyája felé tart.
Ezen segíteni kell, mert máskép rövid időn el leszünk fogva,--gondolja
Ködmön. Elővezeti a két lovat azon zsinegestül, cövekestül, fölül az
egyikre és vágtat kerülő úton a pusztakapitányi ház felé.
Idők multán ott aztán találkoznak szépen Susták Mihály, Tanyás Gergő és
Ködmön János.
Susták Mihály a kártételt panaszolja és követeli, hogy a pusztakapitány
rögtön hat pusztázót indítson útnak, hogy kutassák ki a tettest. Azért
fizet ő adót. Húsz forint kártérítést kér. Beszédközben félszemmel
Tanyásra kacsint, hogy ehol a bűnös.
Ködmön János panaszt tesz, hogy a Tanyás lovait az éjjel bent találta a
kukoricájában. Kér öt forint kártérítést.
Tanyás Gergő pedig azt akarja elpanaszolni, hogy Ködmön az éjjel
elkötötte az ő lovait. De észszel élvén, »lenyeli a szavát«--mint ezt
odaki mondani szokták. Mert ha kibizonyosodik, hogy Ködmön ellopta a
lovait, akkor rájönnek, hogy ő csináltatta Susták legelőjén a kárt. A
lovak már így is, úgy is megvannak. Tanyás Gergő tehát okosabbnak
találja kifizetni Ködmönnek az öt forintot azért, mert el akarta lopni a
lovait, minthogy Sustáknak huszat fizessen.
Így aztán »kiegyesülnek«. Tanyás és Ködmön hunyorítanak a szemükkel, ami
náluk eltitkolt kacajt jelent. Susták pedig káromkodik és azt mondja,
hogy hazug a törvény.
Ködmön és Tanyás azonban megintik érte, mondván, hogy a törvény
igazságos. És kétfelé nézvén, hunyorítanak a szemükkel.
[Illustration]


Tor

Tudva van, hogy a szamár nem szamár, hanem azért a szamár embert mégis
csak szamárnak nevezik. A szamár pedig okos állat, nagy filozófus, igen
bölcs mérsékletet tart ételben, italban, szerfölött nyugodt, semmi
izgalmak nem bántják s ennélfogva oly hosszú életet él, hogy még a
példabeszéd is ritkaság gyanánt említi a kimúlt csacsit. Hűségében pedig
mindjárt az eb után következik. Soha sincs megkötve, még sem marad el a
gazdájától. A zenét igen szereti s ilyenkor nagy fülei szelíden
mozognak. A trombitaszóra pedig táncra is perdül, forogván a két hátulsó
lába körül. Továbbá a birkaőrzésben is fölöttébb sok jártasságot
tanúsít. De azért még sem hivják okosnak, hanem szamárnak. Persze ezen
már segíteni nem lehet, legfeljebb néha így írásban adatik meg néki az
elismerés, amelyet a világ teremtése óta nélkülöz.
Hasonló szomorú sors részese egy másik derék és tiszteletreméltó
háziállat, a sertés. Azt mondják: részeg mint a disznó, piszkos mint a
disznó. Ily balfogalmak vannak az emberekben, pedig részeg disznók
egyedül csak a hetvenes évek valamely esztendejében találtattak, amidőn
a mennybeli intéző statisztikusa rosszul számlálta össze a tanyákon a
hordókat s ilyformán több bor termett akkor, mint amennyi edény akadt az
ő befogadására. Akkor a fölösleget vályúba öntötték a sertések elé,
nekik adták a törkölyt is s akkor nem volt ritkaság berúgott sertést
látni. Persze ma már ez is elmúlt s anekdotának tetsző dolog. Fölment
azóta a bor ára és sohasem lesz többé annyi termés, hogy drágább lenne a
hordó mint a bor, s a sertések sem fognak ezentúl nem nekik való
italokban tobzódni. Az a vád tehát egészen leesik róluk. Amaz is
leeshetne, hogy piszkosak volnának, mert nagyon szeretik a vizet. Abba
belebújnak és szelíden röfögnek. Igen szeretik: még télen is benne
laknának. Ez azonban lehetetlen, mert télen nekik megy egy nagy késsel
az ember és leöli őket. Miután tavasztól télig becézte, étette és lakást
épített neki, torkon szúrja, feldarabolja, füstre akasztja, süti, főzi
és megeszi. Ilyen az ember s bár a sertések ezt bizonyára tudják, mégis
fokozott nyugalommal esznek, hogy hízzanak neki és lesz belőlük sonka,
kolbász, órja, hurka, szalonna és mindenféle körömfaladék.
Azt mondja a minap Pál Mihály kanász, amint gyönyörködve nézné a
hízókat:
--Nem úgy kék ezt hívni, uram, hogy disznó, hanem hogy összömadta.
Van benne némi igazság. Semmiféle teremtett állatban nincs annyi jó
tulajdon, mint ebben az összömadtában. A tanyán nincs mészárszék, ahol
húst venni lehetne, aprójószágot: kacsát, pulykát a nép ritkán eszik,
azt inkább eladja. Ilyformán két állata marad, amely az ő élelmét hordja
a négy lábán: a birka meg a sertés. A birka szintén igen hasznos
teremtés, mert a pusztalakó a hús konzerválási módját régtől fogva
ismeri, de a birkával szemben csak ritkán alkalmazza. Még a juhászok
között akad, aki a forró nyári napon kiszárítja a birkahúst,
megpaprikázza s mikor egészen összeaszott, zacskóban hordja magával. Az
ilyen hús is sokáig eláll, de a nyári szükségletre való eltételnek a
módja mégis csak a füstölés. Erre pedig a sertéshús alkalmas nagyon,
amely mindenféle ételt ad magából, s az okos gazdasszony téltől-télig el
van látva hússal a pusztán, anélkül, hogy valamit venni kellene. Az
eláll, némely része a padláson, más része a kürtőben, a harmadik
felekezet a kamrában, s ezt azután féltékenyen őrzik, takarékosan bánnak
vele, akár csak a Karst-lakó a cisterna vízével. Ez valóságos vagyon,
mert ha mellé burgonya, búza, köles, szőlő, meg zöldség betermett,
háztartás dolgában alig megy éven át a boltba más pénz, mint amit sóért
és világító olajért kiadnak. A sertés egész esztendőn keresztül ellátja
hússal a házat amellett, hogy még változatos is. A szalonnája adja ki a
früstököt hidegen, ha pedig szabad tűzön sütik, fehér cipóval megehetné
a király is. A bőre megmarad, az a halzsírral vetekszik és csizmának,
lószerszámnak igen nagyon használatos. Az avas szalonna meg a mellfájós
embernek orvosság. Azután ott a sok füstölt kolbász, amivel még a lapos
bugyellárison is bír segíteni a gazdaasszony s akkor ad el belőle,
amikor akar, mert annak folyó ára van. Hát a sonka? Mi adná meg a húsvét
ünnepi színét, ha nem a sonka a frissen sült kaláccsal? A csülök szintén
igen jó eledel, annál is inkább, mert ez az egész mivoltában belefér a
tarisznyába, az pedig útonjáró embernek nagy könnyebbség, ha a magáéból
falatozhat. Az órjával pedig a csipetkés bableves készül, aminél már
csak talán a paprikás hal a jobb étel, de különféleség dolgában az sem
léphet a nyomába, mert amaz egyszerre leves is, hús is, tészla is. Hát a
sertéspecsenye kutya? Nem kutya Biz az is kész tudomány, hogy miként
lehet a télen megölt sertés oldalhúsából nyáron friss pecsenyét enni. A
gazdasszonyt nem kell erre tanítani, hanem az emberféle előtt csak
rejtély ez, pedig az egész dolog olyan egyszerű. A zsír közé kell rakni
besózva s abban aztán elmarad soká. Ahogy szedik ki a bődönből a zsírt,
tűnik elő az épen maradt hús. Ezt azonban csak ritkán alkalmazzák, a
pusztalakó mindent a füstre tesz, mert az biztosan megóvja s aligha van
olyan pusztai ház, melynek kamrájában nyárközépen ne lógna még ott a
télen megölt sertés bordája meg az aprólékja.
De nem is lehet máskép. Hova lenne, ha húsa nem volna? Honnan
szerezhetne? Annyiszor nem vághat birkát, ahányszor hús kell neki,
borjút csak lakodalomkor vágnak, de annak nem is lehetne így eltenni a
húsát. Arra csak a sertés alkalmatos és ez alapon van igaza Pál Mihály
kanásznak, hogy nem disznónak kellene azt hívni, hanem öszömadtának.
*
Az a nap, midőn a kövérre hízott pocát leölik, nagy és komoly
jelentőségű. Azon már előre tárgyalni kell, hogy mikor és mely időben
történjék. Szintén értekezni kell a szomszédsággal, nehogy a napok
összeessenek. A tanyán nincs böllér és nincsenek vágólegények,
ennélfogva az ölés munkásai mind a szomszédokból kerülnek ki. Azoknak
izenet megy jó előre, az asszony sorát ejti, hogy beszerezze a szükséges
dolgokat, a gyerekek elkérezkednek az iskolából. A gazda pedig tesz-vesz
az udvaron, kést köszörül, baltát élesít, továbbá köteleket, láncokat
készít elő.
Azon a bizonyos reggelen aztán korán kelnek. Még sötét a táj, a hold
lement, csak a hó világít. Ebben a hóban fekete pontok mozognak, itt is,
ott is egy, ezek a segédkezők. Lassan érnek a tanyához, beköszöntenek és
szívélyesen fogadtatnak. Pál gazda tölt a pálinkás pohárba, keresztet
vet reá s azt mondja:
--No.
Igy sorba kóstolják az italt, amely után rögtön a munka következik. A
gyerekek félve húzódnak meg a szobában, midőn odakint nagy ordítás
támad. A poca zengi a hattyúdalát.
--Ide a tálat! kiáltja valaki.
Még néhányszor sikít az állat, azután vége. Hirtelen nagy lesz a
világosság a tájon, amely az ablakon is bever. Erre kifutnak a gyerekek
s a nagyobb büszkén kiáltja a kisebbnek:
--Ahun a!
A háztól kissé távolban, hogy valami bajt ne csináljon, ég már a szalma,
közepén pedig a máglyahalálra hurcolt öszömadta. A láng végig nyaldossa,
forgatják, emelik benne, amíg a bőre barnára sül; Pál gazda késsel
húzogatja a hátát, hogy minden letisztuljon róla. Azután hamvad a
szalma, a parázsban fekvő állatot tűnődve nézik az emberek.
--Hát szép sonkája van, mondja Gál János.
--Meg szalonna is akad bőven...
--Hát hiszen sokat is evett, amíg megvolt, úgy-e, Pali?
--No, az bizonyos, felel Pál gazda, kedvtelve tekintvén végig a
sertésen, amely most kinyújtott lábakkal, pörkölt állapotban fekszik a
pörnyén.
Most kocsira teszik s a ház elé húzzák. Jön a nagy munka, a darabolás,
amihez igen sok hozzáértés kívántatik. Ezt Ambrúzs István eszközli, aki
nagyon tudja. Amint hozzányúl a felakasztott sertéshez az élesre fent
késsel, suhogva hasad meg a bőr, a szalonna. Azután a derékcsontot
forgácsolja ketté, le egészen a fejéig s ilyformán két külön darabra
választja az egészet. Ha most már mázsa van a háznál, el nem mulasztanák
megmérni. Haszna ennek ugyan nincsen, mert azzal nem lesz sem több, sem
kevesebb, de hát az érdekes összehasonlításokra ad alkalmat. A tavalyi
első vágás például sokkal több volt mint ez, de azért ez sem utolsó. A
szomszédé meg épen a nyomába sem léphet.
--Nem hiába volt olyan agárkutya formájú malac korában, véli a szomszéd.
Mindez már dolog közben történik. A munka sok. Darabolják a húst, a
szalonnát s akármennyi hely van a tűzhelyen, ott mind lánggal ég a galy
és izzik a szőlőtőke vastag parazsa. Kerekítik ki a sonkát is, az
asszonyok a tölteléket gyártják. A nagyobbik gyerek a hurka végibe való
fa faragásával bizatik meg, a kisebb pedig a kutyák és macskák
távoltartását vállalja magára. Tisztének buzgón megfelel, látszólag igen
harcol az állatok ellen nyirfaággal, titokban pedig leesett húst,
csontot dobogat nekik.
Igy megy ez szakadatlan estig, épen csak hogy egy falatot esznek. Amíg
minden elkészítve nincsen, nem is lehet máskép. Sem bor, sem pálinka nem
járja, mert az veszedelmes ilyenkor, mikor szűk helyen sok ember
dolgozik késsel. Az élesre fent acél könnyen megszalad és az embervér
nem jó a sertéstöltelékbe. Alkonyodik, mikor az ebéd ideje beáll, amidőn
annak, akit egész nap daraboltak, a torát ülnék. Asztalhoz vonul
mindenki.
--Mindgyárt kezd gyünni az étel--mondja a gazda.
Gyün is. Legnagyobb ünnepen sem kerül annyi étel az asztalra, mint
ilyenkor, aminek a magyarázata abban keresendő, hogy a segédkezet
nyújtott szomszédok napszámját akarják vele meghálálni. Tyúklevessel
kezdődik, azután jön a töltött-káposzta, meg a paprikás, meg a fánk és
csak azután következnek a valóságos disznóból való ételek. Ezt is sorba
kell kóstolni, milyennek sikerült a kolbász, a hurka, a véres meg a
májas. Hát a sültje, meg a sütött vér? Ez mind sorra kerül, váltakozva
itallal. Most jó keletje van a bornak s estére kelve, átvetődik valamely
tanyából egy legény is, aki jól tud citorázni. Ez bizony nem ideges
embernek való muzsika, de azért ott jó az nagyon. A legény kezében a
lúdtoll ügyesen szaladgál a rézhúrokon. Vidám állapot ez. Az arcok
kipirosodnak. A gazda mosolyogva tekint szét a népeken. Közben, hogy a
citora elhalgat, (mert gyantázni kell a citorásnak is), az összekoccanó
poharak zaját Sáb Mihály szakítja félbe. Már igen nagyon fényben égnek a
szemei s ilyenkor szóval szokta tartani a társaságot. Ő ugyanis régente
sokat próbált s ennélfogva hallgatják a dolgait, bár nem túlságosan
szokása az igazmondás. Isten, ember tudja róla, például, hogy furvézer
volt a katonaságnál, de ilyenkor egyszerre huszár lesz és válogatott
kalandokba bocsátkozik. Most is arról tárgyal, felcsapva fogai között a
pipaszárat.
--A Königrécnél is hékás,--mondja,--oda vótam én komandérozva a
legfelsőbb fölmarsol generálishon. Álltunk a lóval a dombon: a
legfelsőbb fölmarsol generális, mög a major-generális mög én. Állt a
csata szörnyen, gyütt-é az élös, de gyütt ám. No hát mán kezdtek
retirálni a mieink. Műnk állunk a dombon. Vágtat éccör a fehér tajtékos
sárga lovon az ordenáncoficér, hogy aszongya:
--Ekcelenc ik meldige horzám, linké flügli krügli prügli.
A legfölsőbb fölmarsol generál nem szól semmit, a major generál nem szól
semmit, én sé szótam sémmit.
Éccör gyün ám mögén nagy fekete lovon a második uláner oficér, hogy
aszongya:
--Ekcelenc ik meldige horzám, rekte flügli krügli prügli.
A legfölsőbb fölmarsol generál nem szól semmit, én sé szótam sémmit.
De akkó gyün ám éggy csillagos pej lovon szörnyen sebössen a harmadik
ordenánc oficér, hogy aszonygya:
--Ekcelenc, ik meldige horzám, alesz krügli prügli.
A legfölsőbb fölmarsol generál nem szól semmit, én mög aszondtam:
--De most mán gyerünk!
A hallgatóság nevetni kezd. A gazda azt mondja elismerésképp Mihálynak:
--Bolond kend, koma.
Sáb, aki teljes jutalmát találta a fölhangzó kacajban, a kancsóhoz nyúl
és vidáman int a cimboráknak:
--Baj is az... Csak másképp egészség lögyön.


TARTALOM
Oldal
Egy lóhalál s egy más ló megvételének körülményei 3
Parádé 10
János megjátsza magát 22
A hajókifúrás nem elégtétel 28
Ifijúr 34
A duttyán 32
Főtárgyaláson 50
Jánosok 55
A roham 64
Albán csárda 78
Az utolsó 86
Öreg embör napáldozatja 97
Vidám magyarok 102
Délután 113
Időn túl 121
A vízityúkok, Izmail bég s egyebek 128
A vályú 136
Dugott bál 143
A Holló meg a Hattyú 152
Az okos Miklósról 163
Lókötés akadályokkal 173
Tor 178

SIGNER és WOLFNER KIADÁSA.
Förgeteg János mint közerő
=== és más elbeszélések.===
Irta: TÖMÖRKÉNY ISTVÁN.
Ára fűzve 3 korona 50 fillér, kötve 5 korona.
Tömörkény István rajzaiban, amiket a
Förgeteg János mint közerő című kötetben
foglalt össze, a sajátos magyar néplélek
nyilatkozik meg. Az alak, akit az író Förgeteg
Jánosban megtestesít, a szegedvidéki nyelvjárás
pompás dialektusával, a magyar paraszt
lelkülete egyenes, eszejárása agyafúrt voltában.
Humora csupa igazgyöngy, benne a magyar
népi karakter, tisztán ragyogó mivoltában.
Hamisítatlanabb magyar vidámság derűje kevesebb
könyvből árad, mint Tömörkényéből.
* * * * *
Gerendás szobákból.
Elbeszélések és rajzok.
Irta: TÖMÖRKÉNY ISTVÁN.
Ára fűzve 3 korona, kötve 5 korona.
Egy csomó eleven, színes genre-kép a
szegedi nép életéből; biztos vonásokkal megrajzolt
emberek, akiket a maga kis, de mindig
érdekesen vázolt festményébe hatásosan helyez
el a szerző. Huszonhat rajz van a kötetben,
elbeszélői értékre nézve különböző, mert
némelyik nem egyéb hangulat-képnél, táj-vázlatnál
vagy leírásnál, de mindegyikben van
vonzó és lebilincselő hang. Az ember érzi a
közvetetlenség hatását, látja a jószemű író
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Különféle magyarok meg egyéb népek - 10
  • Parts
  • Különféle magyarok meg egyéb népek - 1
    Total number of words is 4166
    Total number of unique words is 2024
    29.9 of words are in the 2000 most common words
    42.1 of words are in the 5000 most common words
    48.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Különféle magyarok meg egyéb népek - 2
    Total number of words is 4260
    Total number of unique words is 1993
    30.6 of words are in the 2000 most common words
    42.3 of words are in the 5000 most common words
    48.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Különféle magyarok meg egyéb népek - 3
    Total number of words is 4301
    Total number of unique words is 1889
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    44.4 of words are in the 5000 most common words
    49.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Különféle magyarok meg egyéb népek - 4
    Total number of words is 4116
    Total number of unique words is 2100
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    41.1 of words are in the 5000 most common words
    46.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Különféle magyarok meg egyéb népek - 5
    Total number of words is 4273
    Total number of unique words is 2076
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    42.6 of words are in the 5000 most common words
    48.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Különféle magyarok meg egyéb népek - 6
    Total number of words is 4277
    Total number of unique words is 2002
    31.1 of words are in the 2000 most common words
    43.6 of words are in the 5000 most common words
    48.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Különféle magyarok meg egyéb népek - 7
    Total number of words is 4320
    Total number of unique words is 2025
    31.1 of words are in the 2000 most common words
    42.4 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Különféle magyarok meg egyéb népek - 8
    Total number of words is 4269
    Total number of unique words is 2070
    32.7 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    50.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Különféle magyarok meg egyéb népek - 9
    Total number of words is 4195
    Total number of unique words is 2047
    30.2 of words are in the 2000 most common words
    42.3 of words are in the 5000 most common words
    48.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Különféle magyarok meg egyéb népek - 10
    Total number of words is 445
    Total number of unique words is 258
    38.3 of words are in the 2000 most common words
    48.3 of words are in the 5000 most common words
    57.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.