Közép-ázsiai utazás - 18

a közönséges harczosok lovat s fegyvert kapnak a khántól, s minden adó
és dij-fizetéstől mentesek. Ennyiből áll a világi tisztviselőség. Az
ulemák, vagyis papok, kiknek főnöke a Nakib, következő alosztályokra
oszlanak:
1. Kazi kelan, főbiró s az igazságszolgáltatás főnöke az egész
khánságban.
2. Kazi ordu, ki mint főbiró a khánt hadjárataiban kiséri.
3. Alem, az öt mufti főnöke.
4. Rejsz, az iskolák és vallási törvények végrehajtásának felügyelője.
5. Mufti, minden jelentékenyebb városban egy.
6. Akhond, tanár vagy elemi tanitó.
A három első a magasabb hivatalnokok közé tartozik, és működésbe
lépéskor a khán által gazdagon megajándékoztatik; a három utóbbi a
vakf-ból (jámbor alapitványok) huzza fizetését, bizonyos részlet pénzben
s termékekben, de azért szokás, hogy évenkint a kurban- és noruz-ünnepen
a khántól bizonyos ajándékot kapjanak. A khivai ulemák nem állnak
annyira a tudományosság hirében, mint a bokharaiak; de korántsem oly
szemtelenek s elbizottak mint ezek, és sokban valódi buzgóság lakik,
földieiket tehetségök szerint müvelni, és nyers, harczias
tulajdonságaikon simítani.

_Adók._
Khivában kétféle adó van: a) szalgit, mely a mi telekadónknak felel meg,
s mely szerint minden 10 tanab (egy tanab 60 négyszög rőf) mivelhető
földtől a khán évenként 18 tenge (10 shilling) adót kap. Katonák (nöker
vagy atli), az ulemák és khodsák vagy szejdek (a próféta utódai)
felmentvék alóla. b) Zekiat (vám), mely szerint a bevitt árútól 2½,
száztóli; baromért, tevékért s lovakért darabszámra egy tenge, juhokért
fél tenge vétetik évenként[88]. Ezenkivül minden nyilvános bolt fizet
évenként 6 tengét. A szalgit behajtását közvetlenül a kusbegi és mehter
eszközlik, kik a főkerületeket évenként beutazzák, és az illető
kerületekben a jasolu-kat[89] felelősekké teszik az adók behajtásáért. A
zekiat jövedelmeire egy a khán kegyében álló mehrem őrködik, ki egy
irnokkal meglátogatja a nomád törzseket, és, lehetetlen lévén a barmok
megszámlálása, minden törzsre évenként a jasolukkal tartott tanácskozás
és megegyezés szerint veti ki az illető részt. Az ily eljárásnál
természetesen a mehteré a legnagyobb haszon; s a khánnak még mult évben
is el kellett hinnie, hogy a karakalpakoknak csak 6000 db ökrük van, s a
jomutok és csaudoroknál csak 30,000 birkától fizettek adót, – a mi, a
mint hallám, csak harmadrésze a valódi létszámnak.

_Törvényszékek._
Törvényszékekül szolgálnak a mecsetek és az igazságszolgáltatással
megbizott kazik és muftik magán szállásai. Ezenkivül még mindenkinek
szabadságában áll panaszát a város vagy tartomány kormányzója elé
terjeszteni, ki aztán ürf, azaz saját belátása szerint itél. Minden
kormányzónak, sőt magának a khánnak is, naponként legalább négy óráig
kell kihallgatásokat adnia, mely kötelesség alól csak a betegség
mentheti fel; s miután kiki bebocsáttatik, az uralkodó kénytelen gyakran
alattvalóinak legapróbb családi viszonyait meghallgatni s kiegyenliteni.
Hallottam, hogy nagy mulatságára szolgál a khánnak, ha egy feldühült
házaspárt lát maga előtt; ilyenkor őket még jobban egymásra uszitja, s a
hazaatyja hasát fogja nevettében, mikor férj és nő előtte a porban
henteregve verekszenek.

C. A Khivai Khánság.
A khivai khánságot, mely történelmi nevén Kharezm[90], s mely a szomszéd
országokban Ürgends-nek is neveztetik, – minden oldalról sivatag veszi
körül, s a mivelt föld legszélső határai délkeletre Fitnek város,
éjszaknyugotra Kungrat és Köhne Ürgends, délre Medemin és Kökcseg. Az
állandó lakosokkal benépesitett föld területét meghatározni épen oly
sikeretlen törekvés volna, mintha a népesség számát akarnók
megállapitani; inkább adjuk a khánságnak a lehetségig tökéletes
helyiratát. Határozottan kiemelendő a föld nagy termékenysége, mely nem
annyira a czélszerű mivelésnek, mint inkább az Oxus áldásdús vize által
történő megnedvesülésnek tulajdonitandó.

_Csatornák._
Khivában két féle csatorna van, u. m. _a)_ arna, azaz olyanok, melyeket
a folyam maga vájt magának, s melyeket csak hébekorban szoktak a lakosok
megnagyobbitani, vagy mélyebbre ásni, _b)_ jap, egy vagy két ölnyi
széles, ásott csatornák, melyek nagyobbrészt az arnákból erednek, s
melyeknek sürű hálózata az egész megmivelt földet elboritja. Az arnák
közől megemlitendők:
1. Hazreti Pehlivan arnaszi, mely Fitnek és Hezareszpnél kezdődik s
Khiva mellett elfolyva, miután Zej-n s a jomutok vidékén végig ment, a
homokban elvész.
2. Gazavat arnaszi. Khanka és Jengi Ürgends közt szakad az Oxusból,
nyugati irányban Gazavat mellett foly el, s a jomutok közt elenyészik.
3. Sahbad arnaszi. Kezdődik Jengi Ürgends felett, Sahbad Tashauz és
Jillali mellett foly el, és Kökcsegnél elvész.
4. Jarmis arnaszi. Sahbaz Veli-vel szemben jön az országba, s végig foly
a Kiat-Kungrat és Jengi Ürgends közti vidéken.
5. Kilicsbaj arnaszi. Khitai és Görlen közt ered, Jillali mellett foly
el, és Kökcseg megett a homokban elvész.
6. Khodsaili Arnaszi.
A tulsó parton van:
7. A Surakhan arnaszi, mely a hasonnevű helynél veszi kezdetét és
éjszakkeleten vész el, előbb Japkenarit és Akkamist látván el vizzel.
8. Iltazar Khan arnaszi, mely a karakalpakok földén foly keresztül.

_Felosztás._
Khiva politikai felosztása azon városok számától függ, melyek tulajdon
baj, vagy kormányzóval birván, ez által külön kerületet képeznek.
Legfontosabbak: a főváros Khiva, Jengi Ürgends, az ipar fő székhelye és
Köhne Ürgends. Még sokáig a mongol hóditás után ez volt a khánság
fővárosa, most nyomoru falu, melynek hajdani fényéből alig van már
egyebe, mint először: két toronynak kisebb nagyobb maradványa, mely
tornyok más középázsiai tornyokéval egyenlő idomtalan modorban valának
épitve, és a monda szerint azért rontattak le a kalmukok által, mert
ezek dühbe jöttek azon, hogy e tornyok távolról közel látszanak, s
közeledve feléjök, mintegy futnak az ember elől; másodszor: Törebegkhan
kupolája, izlésteljes zománczozott téglákkal kirakva; végre Mazlumkhan
szolugu.
Khivának mostani felosztása a következő:
A város neve Távolsága az Oxustól mértföldekben (tas) Falvak
1. Khiva 6 _Nyugat felé:_ Bedrkhan, Kinik, Akjap, Khaszian,
Tasajak, Töjeszicsti.
_Dél felé:_ Sircseli, Sikhlar, Rafenek, Engerik, Pizekenik,
Pernakaz, Akmeszdsid.
_Kelet felé:_ Szajat, Kiat, Sikhbagi, Kettebag.
_Észak felé:_ Gendumgiah, Perise, Khalil, Nejszekhasz, Gauk,
Csarakhsik, Zirsejtan, Ordumizan.
2. Hezareszp 1 Dsengeti, Sikharik, Khodsalar, Himmetbaba, Bicsakcsi,
Isancsepe, Bagat, Nogman, Besarik.
3. Jengi 1¼ Ürgends Gajbulu, Sabadboju, Kucsilar, Oroszlar,
Szabundsi, Köndsü, Szagrindsi, Akhunbaba, Karamaza, Kipcsaklar.
4. Kungrat – Kiet, Nogaj, Szarszar, Szakar.
5. Tashauz 6 Kamislikuk, Kongradlar, Karzalar, Jarmisboju,
Basztirmali.
6. Görlen 1 Dzselair, Jomuskali, Esim, Vezir, Alcsin, Taskali,
Kargali.
7. Khodsa-Ili 2 Ketmendsi Ata, Dsarnike Najmanlar (az erdőségekben)
Kamis Csali, Dervis Khodsa.
8. Csimbaj –
9. Sahbad 4 Khodsalar, Kefterkhane, Kökkamis.
10. Surakhan –
11. Kilids-baj 4½ Khalimbeg, Bagalan, Alieliboju, Bozjapboju.
12. Mangit ½ Permanacsa, Kiatlar, Kenegöz.
13. Kipcsak – Baszujapboju, Nogaj-isan, Kandsirgali, Kanlilar.
14. Khitai 1½ Akkum, Jomurlutam, Kulaulu
15. Akderbend és Dsamli 7
16. Kiet 1½
17. Khanka 1 Meder, Gödse, Khodsalar, Sagallar.
18. Fitnek 2
19. Sabaz Veli 2
20. Dsagataj 4½
21. Ambar 5
22. Jengi Ja – Basztirmali, Vejengan kal’eszi.
23. Nöksz – Alcsin, Veszér.
24. Kökcseg 9
25. Köhne Ürgends 6
26. Kiat Kungrat (Görlen és Jengi Ürgends közt) 2
27. Nokhasz (Khanak és Heszareszp közt) 2
28. Rahmet-birdi Beg (közel az Oveisz Karaajne hegyhez)
29. Kangli 1
30. Jilali (Medemin és Tashauz közt) 8
31. Kosköpür
32. Gazavat 6
_Fővárosok és kerületek a hozzájuk tartozó falvakkal együtt, s
mindeniknek távolsága az Oxustól._

D. Termények, Ipar és Kereskedés.
A khivai földtalaj termékenységéről már többször volt szó, különös
emlitésre méltó szép gabonája, s a jó rizs, főleg a görleni; a legszebb
selyem Sahbadban és Jengi Ürgendsben termeltetik; van gyapot, s a rujan,
egy neme a gyökereknek, melyből veres festéket nyernek; a khivai
gyümölcsnél különbet nemcsak Persia és Törökországban, sőt Európában is
alig találhatni. Ez utóbbiból kiemelendő a hezareszpi alma, a khivai
őszibaraczk és granátalma, s főleg a hasonlithatatlan jóságu
dinnyék[91], melyek még a távol Pekingben is nagy hirben állnak, s a
mennyei birodalom uralkodója nem feledé el azon ajándékok közt, melyeket
a khinai tatárságból évenként kap, mindig nehány ürkindsi (ürgendsi)
dinnyét is kikérni magának. Még Oroszországban is jól megfizettetnek;
mert a ki egy szállitmány télidinnyét visz ki, ugyanannyi czukrot hoz
érette vissza.
A khivai ipar terményei közül hires Közép-Ázsiában az Ürgends csapani,
azaz: az ürgendsi kabát, mely két szinű, csikos szövetből van készitve
(pamut vagy selyemből, sőt néha a kétféle fonal vegyülékéből), s a
nálunk divatozó hálóköntösök formájára kiszabva; – továbbá a khivai réz
edények, a hezareszpi és a tashauzi vászon.
Khiva a legnagyobb kereskedést Oroszországgal üzi. Egy-két ezer tevéből
álló karavánok mennek tavaszszal Orenburgba, őszszel Asztrakhánba; s
Nizsnejbe (elnevezésök szerint: Mäkäria) a vásárra gyapotot, selymet,
bőröket, ruhákat a nogaj tatárok számára, chagrinbőrt és gyümölcsöt
visznek, s hoznak ezek helyett katlanokat s más öntött vas edényeket
(itt: dsögen), kattunt (mely nálunk butorok bevonására fordittatik, ott
azonban a nő-ing előrészének készitésére szolgál), percailet, posztót,
czukrot, vasat, rosz puskákat, s kevés diszműárut. Nagy a kivitel a
halakban is; de ezeket az oroszok maguk viszik el három gőzhajó védelme
alatt, melyek az Aral-tón járnak, s az utolsó orosz követség és Khiva
közt kötött szerződés szerint Kungratig mehetnek. Persia és Herattal[92]
Khiva igen csekély kereskedést űz, mert az ezen országokba vezető utak a
turkmanok kezeiben vannak. Khiva és Asztrabad közt csupán a jomutok
tartják fenn a közlekedést, kik évenkint 100–150 tevén hoznak oda
fésü-készitésre való puszpángfát s egy kevés naftát. Bokharával már
élénkebb a közlekedés. Ruhát s vásznat hordanak oda, s érette theát,
fűszert, papirt, s ott készült könnyü diszműárukat hoznak. A belföldi
kereskedésre nézve az ország minden városában hetenkint egy vagy két
vásár tartatik. Még oly vidékeken is, melyekben nincs ház, hanem csupa
nomádok laknak, egy Bazarli-dsajnak nevezett, s több agyagkunyhóból álló
vásárhely épittetik a vásár megtartására, mely e vidékeken különös
ünnepies alakot ölt. A középázsiai gyakran 10–20 mértföldnyiről eljő az
ily helyre nehány tűért vagy más csekélységért, s ilyenkor legszebb
lovára ül, s legjobb fegyverét viszi magával, hogy fitogtathassa magát.
[VÁSÁR LÓHÁTON AZ ÖZBEGEKNÉL.]

E. A khánság lakossága.
Khivát 1. özbegek, 2. turkmanok, 3. karakalpakok, 4. kaszakok (kik
nálunk kirgizeknek neveztetnek), 5. szartok és 6. persák lakják.

1. _Özbeg._
Özbeg azon néptörzs neve, mely nagyobbrészt állandó lakhelylyel bírva,
földmiveléssel foglalkozik, s az Araltó déli szögletétől Komulig (40
napi járásra Kasgartól, Khina benseje felé) terjedve, a három khánságban
és a khinai tatárságban uralkodó fajnak tekintetik. Saját felosztásuk
szerint az özbegek 32 fő taifé-re (törzs) oszlanak: 1. Kungrat, 2.
Kipcsak, 3. Khitai, 4. Mangit, 5. Nöksz, 6. Najman, 7. Kulan, 8. Kiet,
9. Az, 10. Taz, 11. Szajat, 12. Dsagataj, 13. Ujgur, 14. Akbet, 15.
Dörmen, 16. Ösün, 17. Kandsigali, 18. Nogaj, 19. Balgali, 20. Miten, 21.
Dselair, 22. Kenegöz, 23. Kanli, 24. Icskili, 25. Bögürlü, 26. Alcsin,
27. Acsmajli, 28. Karakurszak, 29. Birkulak, 30. Tirkis, 31.
Kellekeszer, 32. Ming.
E felosztás régi, és feltünő, hogy az emlitett földterületen még ezen
egyes törzsek is csak nagyon elszórva találtatnak; s a kutató meg van
lepve, sőt néha hinni sem akar saját szemeinek sem, midőn a khivai,
khokandi és jerkendi özbegeknek nyelve, szokásai és arczkifejezése közt
a nagy különbséget észreveszi, és ezek mégis magukat nemcsak ugyanazon
nemzet, hanem ugyanazon törzs (taife) vagy clan (tire) tagjainak
vallják.
Csak azt akarom emliteni, hogy Khivában a legtöbb özbeg törzs képviselve
van, s hogy a khivai Khokanddal, Bokhara és Kasgarral szemben méltán
büszke régi özbeg nemzetiségére. A khivai özbeg első pillanatra elárulja
az irán elemmel való vegyületét; mert szakálla van, mely a turáninál
mindig némileg mintegy idegen tulajdonnak tekinthető, mig az arcz szine
s vonásai gyakran a valódi tatár eredetet tüntetik fel. Jellemére nézve
is a khivai özbeg egyéb törzsrokonainál többet ér; nyilt szívü s
becsületes; megvan még benne azon vadság, mely a körülötte levő
nomádokat jellemzi, de hiába keressük nála a keleti civilisátió csalárd
okosságát, s a törökországi valódi oszmanlin kivül az egyetlen keleti
faj, melyből még lehetne valamit képezni.
Azon körülmény, hogy az iszlami miveltség Khivában még nem áll ott, a
hol Bokharában, egyik fő oka annak, hogy a khivai özbegek részint pogány
nemzeti erkölcseikből, részint a parszi vallásos szokásokból még sokat
megtartottak. A zene és a török népköltészet iránti előszeretet,
melyeken a középázsiai nomád nagyobb szenvedélylyel csügg, mint bármely
mivelt nemzet, itt hivebben s tisztábban tartá fenn magát, mint
Khokandban, Bokharában és Kasgarban. A khivai dutar (két húrú guitarre)
és koboz-játszók hiresek egész Turkesztanban. Nevai, a legnagyobb özbeg
költő, általánosan ismeretes, és nem múlik évtized, melyben uj, bár
másod s harmadrangu lyrikusok ne támadnának. Két testvérrel ismerkedtem
meg Khivában; az egyik Munisz, kitünő verseket irt, melyek közül később
többet ki fogok adni; a másik Mirab, Mirkhond nagy történelmi munkáját
roppant türelemmel leforditá az özbeg török szójárásra, hogy fia, ki
különben persául is tud, azt könyebben megérthesse. Húsz évig dolgozott
rajta, de restelte másoknak megmutatni, mert frivol dolognak tartatik a
valláson kivül még más tudományokkal is foglalkozni.
Több százados letelepedésök daczára még mindig megvan a khivaiakon
előbbi hősi életök jellege. Torna, birkozás, különösen versenyfutás
nálok gyakori dolgok, s ez utóbbiakon gyakran nagy jutalmak tüzetnek ki.
Minden jelentékenyebb lakodalmat 9-es, 19-es, 29-es versenynyel
ünnepelnek meg, azaz a győző mindenből 9, 19, vagy 29 darabot kap,
ugymint: 9 birkát, 19 kecskét stb., a mi gyakran jelentékeny értéket
képvisel. A menyasszony és vőlegény közti versenyről már előbb
szólottam. Az ország ős lakosaitól, kik tűzimádók voltak, némely
ünnepélyek s játékok tartattak meg, melyek Közép-Ázsia egyéb részeiben
az iszlam előtt szinte léteztek ugyan, de ma már teljesen feledve
vannak.

2. _Turkmanok._
Ezekről már bővebben emlékeztem. Khivában vannak jomutok, kik délfelé a
sivatag szélét Gaszavatig, a Karajilgin, Kökcseg, Özbegjap, Bedrkend és
Medemin vidékeket lakják; és a csaudorok, kik Köhne, s különösen Kizil
Takir és Porszu vidékén találhatók, de leginkább a nyugati részen az
Aral-tó és Kaspi-tenger között barangolnak. Göklenek igen kis számmal
vannak.

3. _Karakalpakok._
Az Oxus túlpartját lakják Görlentől átellenben majdnem Kungratig, a nagy
erdőségek közelében. Lovuk kevés van, juh is alig. A karakalpakok azon
hirben állnak, hogy nőik legszebbek egész Turkesztanban; de más részt
roppant butáknak mondatnak, s e tekintetben számtalan adoma kering
felőlök. Tiz főtörzset találtam köztök: 1. Bajmakli, 2. Khandekli, 3.
Tersztamgali, 4. Acsamajli, 5. Kajcsili Khitai, 6. Ingakli, 7. Kenegöz,
8. Tombojun, 9. Saku, 10. Ontönturuk. Számukat 10,000 sátorra teszik.
Emlékezetet meghaladó idők óta Khivának alattvalói. Ezelőtt negyven
évvel fellázadtak Ajdoszt vezérök alatt, ki Kungratba tört, de később
Mehemmed Rehim khán által megveretett. Nyolcz év előtt Zarlig főnökük
vezérlete alatt ismét felzendültek, kinek – a mint mondják, – 20,000
lovasa volt, kikkel nagy pusztitásokat vitt végbe, mig Kutlug Murad Bi
által megveretve, serege szétoszlott. Utoljára, három év előtt, Er-Nazar
alatt lázadtak fel, ki várat is épittetett magának, de szintén
legyőzetett.

4. _Kaszakok_ (Kirgizek).
Ezek utóbbi időben nagyrészt orosz uralom alá jutván, Khivában kevesen
vannak. Közép-Ázsia e legnagyobb nomád néptörzséről Bokharáról
szóltamban még meg fogok emlékezni.

5. _Szart_
A Bokharában és Khokandban tadsikoknak nevezett szartok teszik Kharezm
persa őslakosságát, melynek száma itt aránylag már igen csekély, s persa
anyanyelvét lassanként egészen felcserélte a törökkel. A szart, mint a
tadzsik, ravasz és finom modoráról ismerhető meg; az özbeg nem igen
szenvedheti, s jellemző dolog, hogy daczára a félezredes együttélésnek,
az özbegek és szartok közt mindeddig igen kevés házasság köttetett.

6. _Persák._
Az itt lakó persák, – mintegy 40,000-en, – részint rabszolgák, részint
felszabadultak; s Akderbendben és Dsamliban egy kis gyarmatot alkotnak.
A rabszolgának különben anyagi tekintetben nem rosz dolga van Khivában,
mert ravaszságával könnyen túl járva az egyszerü özbegnek eszén, hamar
meg tud gazdagodni. Sokan, ha megváltották magukat, inkább ott
telepszenek le, mintsem visszatérnének Persiába. A rabszolgát Khivában,
dogma-nak, gyermekkorában azonban khanezad, azaz házi szülöttnek hivják.
A szolgaság szégyenbélyege csak a harmadik izben enyészik el.

F. Khivának e századbeli történetéhez.

1. _Mehemmed Emin Inag_ (1792–1800).
Nadir Sah[93] rögtöni elvonulása után, ki kardcsapás nélkül kerité
birtokába a khánságot, a kis hordabéli kirgizek (vagy Üsztjurt kazagi,
azaz felsőjurti kaszakok, a mint önmagukat nevezik), kezeibe került
Khivában a főhatalom; s uralkodtak a múlt század végeig, midőn egy özbeg
főnök a Konrad-törzsből felkelt, hogy a trónra való igényeit
érvényesitse. Neve Mehemmed Emin Inag volt. E névvel akarta az utolsó
özbeg uralkodó családból származását jelenteni, s csakugyan sikerült is
egy kis sereget gyüjtenie, s avval a kaszak fejedelem ellen harczra
szállnia. Ez azonban akkor még meglehetős hatalommal birván, ellenét
többször megverte, ki végre Bokharába menekülve ott nehány évig
visszavonultan élt. Párthivei azonban folytaták a harczot, s midőn már
némi előnyöket vivtak ki, egy negyven lovasból álló küldöttséget
menesztettek hozzá; melylyel ő vissza is tért, ismét kezébe vette a
vezényletet, s ez alkalommal nagyobb szerencsével, mert elűzte a a
kaszakokat, s trónra lépvén megveté alapját a máig uralkodó háznak,
melynek tagjai a tulsó lapon álló családfa szerint minden megszakadás
nélkül követték a trónon.

2. _Iltazar khan_ (1800–1804).
Folytatá a Bokhara elleni harczot, mert ez a kaszakok sülyedő hatalmát
támogatta. Mig ő Csihardsuj vidékén volt elfoglalva, a bokharaiak által
felbiztatott jomutok Khiva ellen rohantak, elfoglalták a várost, és
főnökük Tapisdeli vezérlete alatt kirabolták. Iltazar gyorsan vissza
akart térni, de visszamenetében a bokharaiak által megveretett, s
futásközben az Oxus habjaiban lelte halálát. Utóda lön fia

3. _Mehemmed Rehim_ (1804–1826);
kit Medrehimnek is neveznek. Rögtön a jomutok ellen forditá fegyvereit,
kiűzte őket a fővárosból, s gazdagon kárpótolta magát rajtok a
szenvedett veszteségekért. Nem kevésb szerencsével járt el a
karakalpakok ellen is, kik Ajdoszt alatt ellene fellázadtak, s kiket
csakhamar ismét engedelmességre téritett; kevesebb sikert arattak
fegyverei Kungrat ellen, hol rokonainak egyike iparkodott tőle a trónt
elvitatni, kivel aztán tizenhét évig tartó háborút viselt. Midőn ez idő
alatt e várost ostromlá, az állhatatos védő, nevetve sikeretlen
fáradozásait, egy nap a torony tetejéről átkiáltá hozzá:
Ücs aj savun, azaz: három hónapra aludt-tej.
„ „ kavun, „ „ „ dinnye.
„ „ kabak, „ „ „ tök.
„ „ csabak, „ „ „ egy neme a halnak.
A KHIVAI URALKODÓ-CSALÁD SZÁRMAZÁSI FÁJA.
Mehemmed Emin Inag.
(1792--1800).
|
II. Iltazar khán, (1800--1804).
___________________________________|_________________________
| | | |
Rahmanbirdi Töre. Rehimbirdi Töre. Kutlug Murad Inag. III. Mehemmed Rehim Khan.
___________________________________| (1804--1826).
| | | |
Mehrem Juszuf Beg. Abdullah Beg. Ivadullah Beg. |
(Csak rövid ideig uralkodott). | |
Egy fiú, |
ki a trónra jutott. |
____________________________________________________________|______________________
| | | | | |
IV. Allah Kuli khan. Szejd Mahmud Töre, Szejd Eszad Tangri Kuli. IX. Szejd Mehemmed Rahman Kul.
(1826--1841). (testvére, Töre. Töre.
| Szejd Mehemmed (A most uralkodó fejedelem).
| javára, lemondott
| igényeiről).
|___________________________________________________________________________
| | | | | |
Mehemmed Khodsa Szultan Gazi Szultan Mahmud Abdul Aziz VI. Mehemmed Emin V. Rehim Kuli
Töre. Töre. Töre. Töre. khán. khán.
(1843--1855). (1841--1843).
_______________________|________
| |
VII. Abdullah khán. VIII. Kutlug Murad khán.
(1855) (Csak három hónapig uralkodott).
Evvel azt akarta mondani, hogy van az év minden szakára külön
élelmiszere, melyet bent a városban kaphat; nincs tehát szüksége
kenyérre, s azért éhség által nem lehet hódolásra birni.
Atyja halálát megbosszulandó, Medrehim Bokhara ellen ment, melyben azon
időben Emir Szejd, egy lágyeszű fejedelem uralkodott, ki a dervisségre
adta magát. A khivaiak sok várost elpusztitottak Bokhara körül, s több
ezer fogolyt szedtek össze. Az emir, kinek ezt hirül hozták, azt
felelte: „Akhir Rigisztan amandur,“ azaz: megvan még a Rigisztan,[94] ez
biztos hely, s azért nincs mit félnie. Nagy pusztitások után Medrehim
zsákmánynyal terhelten hazatért, s uralkodása végszakában még Asztrabad
körül a tekkéket és jomutokat hóditá meg.

4. _Allahkuli khán_ (1826–1841),
a telt hazne (pénztár) mellett atyjától még a szomszédnépek közt
szerzett nagy befolyást is örökölte, melynek megtartása folytonos
háborúkba keverte. Bokharában a gyönge Szejdet az erélyes Naszrullah
követte, ki atyjának szégyenteljes veszteségeit jóvá akarván tenni,
háborút kezdett, melyben a khivai trónörökös Rehimkuli Töre megveretett.
Ugyanezen időben jött hire, hogy az oroszok Orenburgból Khiva felé
iparkodnak, sőt hogy a bokharai emir támadása is csak a hitetlenek
izgatásának eredménye. Nagy volt a kétségbeesés, mert hir szerint az
orosz sereg 80,000 emberből és 100 ágyúból állt.[95] Sokáig hiába várván
az ingilizek segélyét Heratból, a khán mintegy 10,000 lovast Khodsa
Nijaz Baj vezérlete alatt az oroszok ellen küldött, kik az Ügesikságon
át már az Atjolu tóig hatoltak előre, mely hat mértföldnyire van
Kungrattól. A khivaiak azt beszélik, hogy megtámadták az ellent, s
hallatlan mészárlást vittek végbe soraiban. Sokan elfogattak, s két
oroszt mutattak nekem Khivában, kik azon hadjáratból a fogságban
visszamaradtak, s később, nyiltan áttérve az iszlamra, a khán által
felszabadittattak, s ajándékot sőt még feleséget is kaptak tőle. A
győzelem után a khán Dövkara vidékén két felől sánczokat hányatott, s
ezeknek őrségét Khodsa Nijaz Baj-ra bizta, – de e sánczok már tiz év óta
elpusztulva s elhagyatva állnak. Allahkuli, hogy az oroszok elleni
szerencsét az istennek megköszönje, egy medreszét (collegiumot)
alapitott, s azt gazdag javadalmakkal látta el.
Más részről a Bokhara elleni háború folytattatott; a göklenek is
megtámadtattak, s nagy részök Khivába költözni kényszerittetett.[96]

5. _Rehimkuli khán_ (1841–1843).
Atyja halála után a trónra jutva, rögtön a dsemsidiekkel, azon persa
nomád néppel gyült meg a baja, mely a Murgab keleti partját lakja, s
melyből a khivaiak 10,000 sátort a főnökkel együtt az Oxus partján,
közel Kilidsbajhoz telepitettek. Más részről az akkor Merv birtokában
levő szarikok kezdtek az özbegekkel háborút. A khán ifjabb testvére,
Medemin Inag, küldetett ellenök 15,000 lovassal, de a Khiva és Merv
közti borzasztó úton a katonák soraiban betegségek ütöttek ki; s miután
ugyanekkor a bokharai emir Hezareszp várost ostromlá, az Inag gyorsan ez
ellen fordult fegyvereivel, legyőzte s békére kényszerité. Ugyanekkor
meghalván Rehimkuli khán, utódja lőn

6. _Mehemmed Emin khán_ (1843–1855),
ki, bár nem az örökösödési rend szerint, mert az elhaltnak fiai is
maradtak, de előbbi érdemeinél fogva igazságos igényeket támaszthatott a
trónra. Medemin khánt tartják az újabb időben Khiva legdicsteljesb
uralkodójának; mert a kharezmi királyságnak, a mennyire lehetett,
visszaadta 400 év óta elvesztett régi határait, s a környékbeli minden
nomádok legyőzése által a khánságnak ugy tekintélyét, mint jövedelmeit
jelentékenyen öregbité.
Két nappal utóbb, a mint a fehér nemezen magasra emeltetett, – a mi
Khivában és Khokandban a trónralépés jelvénye[97], – személyesen ment a
szarikok, ezen legvitézebb turkman törzs ellen, melyet a mervi termékeny
lapálylyal együtt meghóditani szándékozott. Hat hadjárat után sikerült a
mervi várat bevennie, egy Jolöten nevü s annak közelében fekvő más
erősséggel együtt. Azonban alig tért vissza Khivába, a szarikok újra
fellázadtak, s a Mervben hátrahagyott parancsnokot az őrizettel együtt
legyilkolták. A khán gyorsan uj hadjáratra kelt, melyben a dsemsidiek, a
szarikok ősi ellenségei is részt vettek. Ezek vezére Mir Mehemmed vivta
ki a diadalt, s az özbeg hősök nagy bosszúságára diadalmasan bevonult
Khivába.
A szarikok tehát meg voltak hóditva; de a tekkék, kik ekkor Karajap és
Kabukliban, Merv és Akhal közt laktak, az évi adót megtagadva
ellenségeskedni kezdettek; mire Medemin kényszerülve látá magát, még
turkman vértől párolgó fegyvereivel ujra egy másik törzs ellen fordulni.
Három hadjárat után, melyek alatt a homoksivatagban sok ember és állat
elveszett, végre sikerült a lázadók egy részét legyőznie, s jomutok és
özbegekből álló őrséget hagyott hátra két parancsnok felsősége alatt.
Szerencsétlenségre e kettő közt csakhamar viszály támadt, mire az egyik
visszatért Khivába, de büntetésül a khán által egy magas toronyról
lelöketett. E tettével a khán a jomutokat mind ellenségeivé tette,
titokban a tekkékkel kezdtek szövetkezni, s később halálának okai
lettek. Ez időben Medeminnek 40,000 lovasa volt, özbegek és más adózó
nomád törzsek férfiaiból; s e sereg egyik részét az oroszok ellen, kik
akkor az Aral tó keleti részétől Khiva felé közeledtek, Khodsa Nijaz Baj
sánczaira küldé. Másik részével azonban maga ment Mervbe, hogy ott a
szünni nem akaró turkman zavaroknak egy csapással véget vessen. Rögtön
bevette Karajapot és Szarakhsz (a régi Syrinx) ellen ment. Ennek
közelében egy dombon[98], sátrában pihentében, táborának közepette
nehány vakmerő ellenséges lovas által megtámadtatott; s ámbár
felkiáltott: „Men Hazret em!“ (én vagyok a khán!) feje levágatott, a
nélkül hogy szolgái közül csak egy is segitségére siethetett volna. A
levágott fej láttára, melyet a turkmanok a persa sahnak[99] küldtek
ajándékul, páni rettegés tört ki seregében. A hadak mindazonáltal
rendben vonultak vissza s útközben