Közép-ázsiai utazás - 07

Total number of words is 4010
Total number of unique words is 2113
28.3 of words are in the 2000 most common words
39.6 of words are in the 5000 most common words
45.9 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
szükségesnek tartá jelenteni, hogy a hangos beszédtől s kiabálástól
nappal ugy, mint éjjel lehetőleg óvakodjunk; hogy ezentúl kiki
naplemente előtt süsse kenyerét, mert itt éjjel nem szabad tüzet
raknunk, nehogy hollétünket az ellenségnek eláruljuk; hogy imáinkban
mindig amandzsilik-et (biztosság) kérjünk; veszélyben pedig ne
reszkessünk, mint az asszonyok. Nehány kard, egy lándzsa és két –
természetesen kanóczos – puska osztatott ki közöttünk, s én, akit
általában nagy vitéznek tartottak, szintén fegyvert kaptam, jó sok
lőporral s golyóval együtt; – bár meg kell vallanom, hogy ezen
előkészületekre nem igen kellemes remények tölték el szivemet.
Elhagyván a Balkán hegységet, minden titkolódás daczára láttam a
compaszon, hogy a középső uton haladunk. Körentaghiban hallottuk, hogy a
hegység táján 50 karakcsi csavarog a tekke-törzsből; de a kervanbasi e
hirre csak annyiban hajlott, hogy a Dzsenak kujuszu kutat és
állomáshelyet, melynek vize különben is oly sós, hogy csak mindössze
három nap óta szomjazó tevéknek nyujthatna enyhülést, elkerülte.
Leszálltunk, s a mint mondák, a Döden-ben vagyunk, a hogy e táj nomádjai
az Oxus régi medrét hivják; a mult tél viharai és esőzései azonban az
utnak tavali nyomait, melyek különben jól meglátszanának, egészen
eltörlék.
A régi folyammedret hosszu, görbe vonalban metszettük keresztül, hogy a
tulsó s igen meredek parton feljáró helyet találjunk, s csak nagy
fáradsággal értük el napfelkelte előtt a magas fennsikot. A nomádok
regéikben az Oxus régi medrét a Mesedi Miszrijan romjaival hozzák
összeköttetésbe, s azt állitják, hogy az Oxus egykor közel a kaaba-nak
kijelölt épület fala mellett folyt el, s csak később, Gökleng bünein
felháborodva, fordult volna észak felé.
Minél inkább eltünt hátunk megett a nagy Balkán a kék felhőkben, annál
nagyszerübb, annál borzasztóbban felséges tekintetet nyujtott a
beláthatlan sivatag. Azelőtt azt hittem, hogy a sivatag nagyszerüsége
csak akkor hathat lelkünkre, ha képzeletünk színt és határozottságot
kölcsönöz a képeknek; de tévedtem. A sivatagnak miniature képét láttam
szeretett hazám alföldi rónáin, nagyobb kiadásban, midőn Persiaban a
Sópuszta (Desti kuvir) egy részén átmentem; de mily más érzések
foglalták el itt szivemet! Nem a képzelődés, mint sokan tévesen
állitják, hanem a természet maga gyujtja meg itt a lelkesülés fáklyáját.
Néha megkisértém a sivatag komor szinét felviditani, s városokat, sürgő
forgó életet képzelék magamnak a közelben, – de hiába; a beláthatlan
homokbuczkák, a borzasztó halotti csend; a nap sárgásan veres szine
hajnalban s alkonyatkor, – mind ez csalhatlanul hirdeté, hogy a földnek
egy nagy, talán legnagyobb sivatagján vagyunk.
Máj. 22. Délfelé Jeti Szirinél táboroztunk, mely nevet e hely a hajdan
itt létezett hét kuttól nyerte; de most e kutak közől négy már teljesen
ki volt száradva, a többiben pedig csak kevés, igen sós, és roszszagu
vizet találtunk. Ámbár a kervanbasi azon remény nyel biztatott, hogy
este esővizre fogunk bukkanni, azon kis maradékot, mely kulacsomban
vala, bár több volt benne az agyag mint a viz, nem akartam e kutak
keserü, undoritó folyadékával felcserélni. A tevék meglőnek itatva, s
társaim közől is többen hozzáláttak, s én csudálkozva néztem, mint
versenyeznek a négylábuakkal az ivásban; midőn mértékletességre intém
őket, nevettek, de később nagyon megbánták mohóságukat. Rövid
megállapodás után ismét elindultunk, s egy, a többi homokbuczkák közől
kiemelkedő dombhoz értünk, melyen két üres kedseve állt. Azt mondták,
hogy az utazók, kik bennök ültek, itt a pusztában elvesztek, s a
turkmanoknál minden hely, hol valaha emberek tartózkodtak, nagy
tiszteletben áll, s annak megrontása bünnek tartatik. Sajátságos babona!
Embereket eladni és országokat elpusztitani, nálok erény, de egy
fakosarat tiszteletben tartanak, mert ember ült benne! A sivatag és
lakói valóban igen különösek, s még jobban meg fogja lepni az olvasót,
ha elmondom, a mi ugyanazon este velünk történt. A nagy meleg engedvén,
leszálltam, hogy a kervanbasival s más turkmanokkal a remélt esővizet
keresni menjek. Mindnyájan fel valánk fegyverkezve, s mindenik más
irányban ment. Én a kervanbasit követtem, s alig haladtunk negyven
lépést, midőn ez nehány lábnyomot vett észre a homokban, és
kellemetlenül meglepetve felkiáltott: „Itt embereknek kell lenniök!“
Meggyujtók kanóczainkat, és a mindig jobban látható lábnyomok után
indulva egy barlang szájához jutottunk. A homokban látott nyomokból
következtetvén, hogy csak egy emberrel van dolgunk, rögtön behatoltunk a
barlangba, s leirhatatlan borzalommal pillanték meg egy hosszu haju és
szakállu, elvadult embert, zergebőrökbe burkoltan, ki nem kevésbbé
megdöbbenve felugrott és egy lándzsát kapva fel, nekünk rohant. Mig én
kimondhatlan türelmetlenséggel néztem e jelenetet, kisérőm vonásai a
legnagyobb nyugalmat tükrözték vissza; midőn a félvadembert megpillantá,
leereszté fegyverét, és halk hangon mondva: „Aman bol!“ (béke veled)
elhagyta a borzasztó helyet. „Kanli dir“ (vérrel befertőztetett ember
ez) mondá a kervanbasi, anélkül, hogy többet kérdezni mertem volna. Csak
később tudám meg, hogy a szerencsétlen, igazságos vérboszu elől
menekülve, már évek óta, télen nyáron itt bolyong a sivatagban. Embert
nem akar látni, s nem is láthat.
[FÉL VAD EMBER A PUSZTÁBAN.]
Elszomorodva e szegény bünös látásán, feledém, hogy kirándulásunkon édes
viz helyett csak vért találtunk; társaink is üresen tértek vissza, s
azon gondolatnál, hogy a nálam levő édes iszapnak ma utólsó cseppeit
fogom meginni, reszketni kezdék. Oh viz! legbecsesbje minden elemeknek,
gondolám magamban, mért nem ismertem fel előbb értékedet! Pazarul
használják áldását, sőt hazámban még félnek is tőle, s mit nem adnék
most csak husz cseppért e mennyei folyadékból!
Csak nehány falat forró vizbe mártott kenyeret ettem, hallván, hogy e
viz, ha felforr, elveszti keserü izét. El valék készülve mindent türni,
amig csak esővizre nem akadunk, mert társaim állapota, kik mindnyájan
erős diarrhoeában szenvedtek, nagyon megijesztett. Nehány turkman,
különösen a kervanbasi, azon gyanuban álltak, hogy van jó vizök, s azt
titokban tartják; de a pusztában minden czélzás a kulacsra annyi, mint
valakinek életére törni, s aki mástól kölcsönbe vagy ajándékul vizet
kivánna, azt kiki őrültnek tartaná. Ma este már legkisebb kedvem sem
volt csak egy falat kenyeret is enni, s nagyon bágyadtnak érzém magamat,
mert a nap forrón sütött volt. Erőtelenül a földre terülve feküdtem,
midőn egyszerre láttam, hogy mindnyájan a kervanbasi köré sereglenek, s
nekem is intettek, hogy jöjjek oda kulacsommal. E szó: viz! uj erőt
öntött belém, felugrottam, s kellemesen valék meglepve, midőn láttam,
amint a kervanbasi a karaván minden tagjának mintegy két pohár tiszta
édes vizet adott. A derék turkman elmondá, hogy már évek óta szokása, a
pusztában jó mennyiség vizet elrejtve tartani, s azt olyankor osztani
el, mikor tudja, hogy mindenkinek nagy jót tesz vele; ez egy nagy szevab
(jámbor tett), mert egy turkman közmondás azt tartja: „A szomjazónak a
sivatagban adott egy csepp viz lemossa száz évnek büneit.“
E jótett nagyságát meghatározni épen oly lehetetlen, mint leirni az
élvezetet, melyet egy ital édes viz okozott. Teljesen jóllakottnak érzém
magamat, s azt hivém, most ismét kiállhatom három napig a szomjuságot.
Az itallal e szerint jól jártam, de kenyeremmel meggyült a bajom.
Bágyadtság és étvágyhiánytól kissé elmulva azt hivém, fa helyett,
melyért messze kellett volna mennünk, a teve trágyát, – e rendes
tüzelőszert a sivatagban, – fogom sütésre használhatni. De ebből is csak
keveset gyüjtöttem össze. Beledugtam a tésztát a forró hamuba, de fél
óra mulva láttam, hogy e melegség nem igen nagy. Gyorsan fát mentem
keresni, de amint tüzet raktam, besötétedett, s a kervanbasi
rámkiáltott, ha el akarom-e a karavánt árulni az ellenségnek? El kelle
tehát oltanom a tüzet, és kovásztalan kenyeremet félig nyersen vinni
magammal. Másnap reggel (máj. 23.) Kojmat Ata-nál tartottunk állomást,
melynek kutjából a viz már rég kiveszett; a mi különben nem nagy kár
volt, mert vize, mint e vidéken levő kutak nagy részeé, élvezhetlen
volt. A napsugarak néha egy lábnyi mélységre is megmelegitik a száraz
homokot, s azt oly forróvá teszik, hogy még a legvadabb középázsiai is,
kinek lába sohsem látott semmiféle czipőt, itt egy bocskor szerü
bőrdarabot kénytelen talpára kötni. Nem csoda tehát, hogy a tegnapi
enyhitő ital hatása gyorsan elmult, s én csakhamar ismét zsákmányul
estem a szomjuság borzasztó kinainak. Délben jelenté a kervanbasi, hogy
közel vagyunk a hires búcsujáró állomás helyhez, Kahriman Ata-hoz; hogy
tehát szálljunk le, és jámbor kötelességünket teljesitendők egy
negyedóráig gyalog vándoroljunk a szentnek sirjához. Képzelhetni
kinomat, midőn forróság és szomjtól elbágyadva, elerőtlenedve, kénytelen
voltam ülésemet elhagyni s a zarándokcsapathoz csatlakozva egy jó
negyedórát gyalogolni a még nem is sikon, hanem magaslaton fekvő sirhoz,
és ott kiszáradt torokkal veszett módra telkineket és idézéseket a
koránból orditani. Oh kegyetlen szent, gondolám magamban, nem tudtad
magad másutt eltemettetni, hogy e látogatás pokoli kinjaitól megments?
Fuldokolva, alig lihegve rogytam le a harmincz lábnyi hosszu sirra, mely
kos szarvakkal – a mik Közép-Ázsiában a felsőbbség jelei, – volt
berakva. A kervanbasi elmondá, hogy a ki e sirban nyugszik, óriás és
épen oly hosszu volt, mint maga a sir, és számtalan év előtt az itt levő
kutakat sokáig védelmezte a gonosz szellemek ellen, melyek azokat
kövekkel be akarták hányni[21]. Köröskörül több kisebb sir volt látható,
szegény utazók végnyughelyei, kik a sivatag különféle pontjain rablók
vagy az elemek hatalma alatt elvesztek. A kutak hire, melyek e szentnek
védpaizsa alatt álltak, megörvendeztetett; reméltem, hogy iható vizet
fogunk találni, s annyira siettem, hogy első értem a kitüzött helyre.
Rögtön megpillantám a barna pocsolyához hasonló forrást, es marékkal
meriték belőle. Oly hideg volt, mintha jeget érintettem volna, de mikor
ajkamhoz ért, egy cseppet nem valék képes lenyelni belőle, oly keserü,
sós, és rosz szagu volt e hideg viz! Haragom s szomoruságom határtalan
vala, s most először aggódtam komolyan sorsom felett.


VIII. FEJEZET.
VIHAR. – ZERGÉK S VAD SZAMARAK. – MEGÉRKEZÉS A KAFLANKIRI FENSIKRA. – AZ
OXUS RÉGI MEDRE. – BARÁTSÁGOS TÁBOR. – LOVASOK KÖZELEDÉSE. – GAZAVAT. –
BEVONULÁS KHIVÁBA. – AZ AFGHAN GONOSZ MEGTÁMADÁSA. – TALÁLKOZÁS A
KHÁNNAL. – SZERZŐ FELSZÓLLITTATIK, MUTASSA MEG A TÖRÖK IRÁS MESTERSÉGÉT.
– TISZTELETRUHÁK, JUTALMUL ELLENSÉGEK FEJEIÉRT. – FOGLYOK KIVÉGEZTETÉSE.
– KÜLÖNÖS MÓDJA A NŐK KIVÉGEZTETÉSÉNEK. – KUNGRAT. – A SZERZŐ VÉGSŐ
ÁLDÁSA A KHÁNRA.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
_On n’y verra jamais que l’heroisme et la servitude._ – Montesq.,
_Esprit des Lois_, 1. vii. c. 6.
_Chiefs of the Uzbek race_
_Waving their heron crests with martial grace._
Moore, _Veiled Prophet_.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
A zivatar, mely csak nehány óra óta volt távolról hallható, éjfél tájban
közelebb huzódott, s nehéz cseppjei kinaink közel végét hirdeték. Reggel
felé (máj. 24.) elértük a homok végső szélét, melyen három napig
tartott, mig keresztül hatoltunk, s meg voltunk győződve, hogy mai utunk
agyagos földén fogunk esővizet találni. A kervanbasi ezalatt a sok
zerge- és vadszamár nyomok után itélve, reményünket már előre
teljesültnek tekinté, de nem közlé velünk véleményét, hanem előre
sietett, s csakugyan oly szerencsés volt, hogy fürkésző szemeinek
sikerült egy tócsa esővizet felfedezni. Szu! szu! (viz! viz!) kiáltá
mindenki, midőn a kervanbasi találmányát jelenté és sokan már, anélkül
hogy még ittak volna, magától a reménytől jóllaktak és megnyugodtak.
Délfelé értünk oda, s a már távolról látható pocsolyán kivül még több, a
legédesebb esővizzel telt gödröt találtunk. Az elsők közt voltam, kik
kulacscsal s más edényekkel odarohantak, nem inni, hanem vizet gyüjteni,
mielőtt a sok meritéstől az felzavarodott és iszapossá lett volna.
Negyedóra mulva mindenki a legnagyobb kéjjel ült reggelije mellett, s
nehéz, sőt lehetetlen fogalmat nyujtani örömünkről. Ezen állomástól,
mely Deli Atának neveztetik, Khiváig szakadatlanul megtölthetők
kulacsainkat édes vizzel, s innen kezdve utazásunk a pusztában, ha nem
is kellemes, de legalább nyugodtnak volt mondható. Este egy helyre
jutottunk, melyen valódi tavasz uralkodott. Számtalan apró tó közt
ütöttünk tábort, melyek szép rétkoszorukkal valának övedzve, s e táj
álomként tünt fel előttem, midőn tegnapi helyzetünkre gondoltam. Hogy
örömünk teljes legyen, megmondatott, hogy már a megtámadtatások nagy
veszélyén is átestünk, s csak ma este nem szabad még tüzet raknunk. Alig
szükséges emlitenünk, hogy a sivatag fiai e váratlan vizbőséget
kizárólag jámbor hadzsi-voltunknak tulajdoniták. Ujra megtöltők
kulacsainkat s vidáman folytattuk utunkat.
Este elértük az epedve várt mély árkot, melynek tulsó oldalán a
Kaflankir (tigrisföld) nevű sikság terjed el, s melynél a khivai khánság
területe kezdődik. A felmászás, a fensiknak körülbelül 300 lábnyi magas
szélére, embernek állatnak egyiránt fáradságos volt, s azt hallám, hogy
annak északi vége szintoly magas és meredek. E táj sajátságos látványt
nyujt; a meddig a szem ér, azon hely, melyen járunk, szigetként látszik
a homoktengerből kiemelkedni. A mély árok határai itt ugy, mint az
északkeleti részen, melyhez két nappal utóbb (máj. 25. és 26.)
jutottunk, nem láthatók. Ha a turkmanoknak hitelt lehet adni, ugy
mindkét árok az Oxus régi medre, Kaflankir maga pedig hajdan sziget
volt, melyet minden oldalról az emlitett árkok vesznek körül. Annyi áll,
hogy ezen egész földterület a sivatag többi részétől, ugy alkata és dús
növényzete, valamint a rajta tenyésző állatok nagy száma által, nagyon
különbözik. Eddig ugyan találkoztunk már egyes zergékkel és vad
szamarakkal, de itt nagy csudálkozásomra százával láttam őket, nagy
csoportokban legelészve. Ha jól emlékszem, a Kaflankiron létünk második
napján délfelé, nagy porfelleget láttunk északról közeledni. A
kervanbasi és a turkmanok fegyverhez nyultak, és türelmetlénségünk azon
mértékben nőtt, a mint a porfelleg közeledett. Végre kivehettük, hogy a
tömeg egy jól sorba állitott és támadni induló lovas-századhoz hasonlit,
mire kisérőink leereszték fegyvereiket. Nem lévén szabad kiváncsiságot
mutatnom, – a mi keleten nem igen található, – türelmetlenségem
határtalan lett. A porfelleg mind közelebb jött, s a mint körülbelül 50
lépésnyire volt tőlünk, oly zajt hallánk, mintha legalább ezer jól
begyakorolt lovas vezényszóra állapodott volna meg. Temérdek vad
szamarat láttunk magunk előtt; ez erős és eleven kinézésü állatok
szorosan zárt sorban álltak meg, nehány pillanatig nagy figyelemmel
bámultak reánk, aztán, látva hogy nem vagyunk hozzájok hasonlók,
egyszerre felkerekedtek, és nyil gyorsasággal vágtattak el nyugat felé.
A kaflankiri fensik emelkedése, khivai oldalról nézve, egy rendes
sánczhoz hasonlít, és oly sima, mintha a viz csak tegnap folyt volna el
róla. Innen egy napi járás után május 28-kán egy tóhoz értünk, mely Sor
Göl (sóstónak) neveztetik, melynek formája derék négyszög és kerülete 12
angol mérföld. Itt hat órányi pihenésre határoztuk el magunkat, hogy
mindenki végezhesse a vallás által parancsolt s már régóta szükséges
guszl-ot[22] annyival inkább, minthogy ma épen ejdi kurban, az iszlam
egyik legnevezetesebb ünnepnapja van. Uti társaim ez alkalommal
felbontották iszákjokat; mindegyiknek volt egy váltani való inge, csak
nekem nem. Hadzsi Bilal akart egyet kölcsön adni, de én nem fogadtam azt
el, mert meg valék már arról győződve, hogy minél szegényebbnek látszom,
annál nagyobb biztosságban vagyok. El kelle magamat nevetnem, midőn
legelőször itt tükörbe tekintettem, s megláttam ujnyi vastagságu por és
homokkéreggel beboritott arczomat. A sivatagon több helyütt módomban
lett volna megmosdanom, de készakarva nem tettem, hogy a piszok kéreg
hadd védjen az égető nap hevétől. Amivel azonban nagyon csekély részben
értem czélt, s még is egész életemben magamon fogom annak számos nyomát
viselni emlékül. Egyébiránt nem csak engem, hanem utitársaimmal együtt
mindnyájunkat ki vett formánkból az abdeszt pótszere, a tejemmün, melyet
a próféta a viztelen sivatag számára rendelt, ahol viz helyett homokkal
és porral kell mosdani, a mi a testet még piszkosabbá teszi. Az
öltözködés s mosakodás után ugy láttam, hogy barátaim most hozzám képest
egész urakká lettek. Szánakozásból néhány ruhadarabot akartak nekem adni
kölcsön, hanem én megköszönvén az ajánlatot, nem fogadtam azt el,
kijelentvén, hogy be akarom várni, mig a khivai khán felruház.
Utunk négy óra hosszat egy kiaszott harasztoson vitt keresztül, a hol
egy özbeggel találkozánk, a ki Khivából jött s ujságokat beszélt az
ottani viszonyokról. Ha már ezen lovas ember látása is nagy örömet
okozott, semmi se volt az azon érzelmeimhez képest, a mik bennem
keletkeztek, midőn délután néhány agyagból készitett, elhagyatott házat
megpillanték, mert falakat, vagy más házra mutató jeleket nem láttam
már, a mióta Karatepét (Persia határát) elhagytam. Ezen kunyhóknak
néhány év előtt még voltak lakosaik, s a kelet felé terjeszkedő Medemin
földhez számittattak. A khivai khánság azon területrészét nevezik igy,
mely legmesszebb benyulik déli irányban, a minálunk Hyrcania-nak
nevezett nagy sivatagba. Ezen részt még csak 15 év előtt tette
mivelhetővé egy Mehemmed Emin nevü tiszt, s ettől nyerte elneveztetését
is, mert a Medemin ezen tiszt nevének röviditéséből származott. Az
utolsó háboru óta ismét elhagyatott állapotba jutottak ezen tájak, s igy
van az több vidékkel Turkesztánban, a miről többször volt alkalmunk
meggyőződni.
Ma reggel (maj. 29.) feltünt előttem, hogy azon észak-keleti iránytól,
melyben Khiva fekszik, eltértünk, s egészen északi irányt vettünk;
kérdezősködésemre megtudtam, hogy biztosság okáért kerülő utat teszünk.
Az özbeg, a kivel találkozánk, figyelmeztetett, hogy vigyázzunk
magunkra, mivel a csaudor-ok nyilt lázadásban vannak a khán ellen, s
alamanjaik gyakran berontanak ezen határrészekre. Ez nap este még egy
kis aggodalmas vigyázattal haladtunk, s ki volt boldogabb mint mi, a
mint másnap reggel jobbra balra sátorcsoportokat láttunk, s a merre
utunk vitt, mindenütt a legbarátságosabb „aman geldingiz“-ek
(szerencsésen megjöttetek) hangzék előnkbe. Minthogy a mi Iliaszunknak
jóbarátai voltak az itt táborozók között, elment meleg kenyeret s egyéb
kurban adományokat (ünnepnapi falatokat) szerezni. Jól megrakodva jött
vissza, s hust, kenyeret és kimiszt (kanczatejből készitett csipős
savanyu ital) osztott ki közöttünk. Noha csak egy rövid óráig pihentünk
meg, még is sok istenfélő nomád jöve hozzánk, kézszoritásunkban
részesülni, s ez által szent tettet követni el. Az áldás itt jól
jövedelmező czikk volt, mert négy vagy öt áldásomért sok kenyeret,
teve-, ló- és juhhust kaptam. Több jap-on (mesterséges öntözésre való
árok) keltünk át, s dél tájban egy elhagyatott, Khanabad nevü
fellegvárhoz érkezénk, melynek négyszögü magas fala három mérföldnyire
meglátszott. Itt töltöttük a délutánt és estet; a nap forróan sütött, s
nagyon jól esett a falak árnyékában szunnyadnom, noha a puszta földön
feküdtem s a vánkosom egy darab kő volt. Még virradat előtt elhagytuk a
Khivától 25 mérföldnyi távolságra eső Khanabadot; s nagyon elálmélkodánk
a felett, hogy egész napi (maj. 30.) utunk alatt egyetlen sátort se
láttunk, sőt este magas homokdombok közé jutottunk, ugy, hogy azt hivém,
ujra a nagy sivatagban vagyunk. Épen theánkkal foglalatoskodánk, a mint
a legelőre kieresztett tevéink egyszerre szilaj szaladásnak eredtek. Még
alig jöhettünk arra a gondolatra, hogy valaki üzőbe vette, egyszerre
előtünt öt lovas, kik sebes vágtatva a mi táborunk felé tartottak. A
theás csészék egy pillanat alatt puskákkal lettek felváltva, s rögtön
megalakult a csatarend. A lovasok azonban lassu lépést közeledtek
hozzánk s a turkmanok csakhamar megismerék lovaik lépéséről, hogy
tévedtünk, mert ellenség helyett barátságos, jóakaró kiséret közelgett
felénk.
A legközelebbi reggel (máj. 31.) egy, Akjap-hoz tartozó özbeg faluba
érkeztünk; itt már egészen vége szakad a Gömüstepe és Khiva közötti
sivatagnak. A nevezett helység lakosai az első özbegek valának, a kiket
láttam, igen jó emberek voltak. A bevett szokás szerint sorba látogattuk
a házakat, s fatihánk bő aratást hozott. Hosszu idő után itt láttam
ismét egyetmást, a mi nyugat felől került ide, s szivem erősen dobogott
nagy örömemben. Még ma elérhettünk volna Iliasznak lakhelyére, mert itt
már kezdetét veszi egy khivai lakosokkal biró Akjap nevü falu, hanem a
mi jóbarátunk kissé hiu volt, s nem akarta, hogy váratlan vendégek
módjára érkezzünk el hozzá; tehát az ő lakásától két órányira háltunk
meg, egy gazdag nagybátyjánál, Allahnazr-baj-nál[23] ki nagy
megkülömböztetéssel fogadott s vendégelt meg bennünket. Ezalatt Iliasz
megüzenhette feleségének érkezésünket, s másnap (jun. 1.) reggel
tartottuk bevonulásunkat, Iliasznak tömérdek atyafisága s barátjai
érkezvén elénkbe, szives elfogadásunkra. Engem csinos sátorral kinált
meg, hogy foglalnám azt el lakásomul, de én inkább mentem a kertjébe,
minthogy fák voltak benne, melyeknek árnyéka után rég sovárgott a
lelkem. Nagyon régen nem láttam már viruló fát!
Az alatt a két nap alatt, a mit a félig polgárisult, azaz félig meddig
megtelepedett turkmanok között tölték, leginkább feltünt előttem azon
idegenkedés, a melylyel ezen nomádok minden ház, vagy kormányféle iránt
viseltetnek. Mindamellett hogy már több évszázad óta az özbegek
közelében laknak, gyülölik ezek szokásait, erkölcseiket, kerülik a velök
való érintkezést, s az özbeg, törzs- és nyelv rokonsága daczára, ép oly
idegen az ő szemeik előtt, mint mi előttünk a hottentotta. Miután kissé
kipihentük magunkat, neki indultunk a fővárosnak; Gazavaton mentünk
keresztül, a hol épen hetivásár volt, s legelső alkalmam itt volt a
khivai életet látni. Az éjet egy réten töltöttük Sejkhlar-Kaleszi alatt,
a hol egész életemben a legnagyobb és legszemtelenebb legyeket találtam.
Az utazók és tevék egyaránt kinoztattak egész éjjel, s mondhatom nem a
legjobb kedvemben voltam, midőn reggel, anélkül, hogy a szememet
behunytam volna egész éjjel, fel kelle a tevére ülnöm. Az álmatlanság
okozta szenvedést szerencsére csakhamar egészen elfeledteté a gyönyörü
tavaszi-, egyre bujább virányzatnak indult természet látása. Az előtt
ugy gondolám, hogy azért látszott nekem Khiva oly szépnek, mivel a
sivatag ellentéte volt, melynek borzasztó képe még szemeim élőtt
lebegett. Azonban még most is, miután ujra megláttam Europát, bájos,
elragadó vidékeivel, egyre szépnek találom Khiva környékét, kisded,
várszerü havli-jaival[24] melyeket magas jegenyefák árnyalnak, s szép
rétjeivel és szántóföldeivel. Ha a kelet költői itt pengették volna
lantjukat, sokkal méltóbb tárgyakat leltek volna, mint a borzasztóan
puszta Persiában.
Maga a főváros Khiva is meglehetősen kellemes benyomást okoz, távolból
látva néhány kupolájával s tornyával, ezen kertek közepett. Jellemző,
hogy a nagy sivatagból egy hosszu vékony nyelv nyulik Merv-től
félórányira a város alá, hogy itt még egyszer feltüntesse az élet és
halálközötti ellentétet. Ezen sivatag-nyelv Töjeszicsti név alatt
ismeretes, s már a város kapui előtt valánk, midőn még egyre láttuk a
homok halmokat.
Hogy mikép éreztem magamat junius 3-kán Khiva kapui előtt, azt
elképzelheti az olvasó, ha elgondolja azon veszélyeket, melyeknek
annyira ki valék téve feltünőleg europai ábrázatom következtében oly
könnyen támadható minden legkisebb gyanu által. Nagyon jól tudtam,
miszerint a khivai khán, kinek kegyetlenségét maguk a tatárok is
kárhoztatták, ilyen gyanu esetében sokkal szigorubb eljárást követne
irányomban, mint a turkmanok. Hallottam, hogy a khán minden gyanus
idegent rabszolgává tett, hogy csak nem régiben tette ezt egy állitólag
herczegi származásu hindosztánnal, a kinek most a többi rabszolgákkal
ágyukat kell vonszolnia. Egész belsőm fel volt háborodva, de
mindamellett még sem féltem. Az örökös veszélybenforgás már megedzett; a
halál, mely olyan könnyen lehetett volna kalandozásom következménye, már
három hónap óta lebegett szemeim előtt, s rettegés helyett a
legszorongatottabb perczekben is inkább azon eszközökről gondolkozám,
melyekkel a babonás hitü zsarnok őrszemét elámithassam. Utközben pontos
tudomást szereztem magamnak valamennyi előkelő khivairól, a kik
Konstantinápolyban megfordultak. Leggyakrabban emlitettek mint ilyet
bizonyos Sükrullah bajt, a ki tiz évet töltött követi minőségben a
szultán udvaránál. Ugy homályosan magam is emlékeztem, hogy ezt az
embert több izben láttam a mostani külügyminiszter Ali pasa házában. Ez
a Sükrullah baj – gondolám – jól ismeri Sztambult, az ottan divó
nyelvet, s az előkelők szokásait; vagy akarja vagy nem, rá kell, hogy
tukmáljam előbbi ismeretségemet, s minthogy egy sztambuli szerepében
magát a sztambulit is képes vagyok elámitani, a khivai khán volt követe
nem lesz képes álczámat lerántani, s kénytelen lesz czéljaim
előmozditására segédkezet nyujtani.
A város kapujánál már számos khivai várakozott reánk, kik kenyeret s
aszalt gyümölcsöt nyujtogattak fel hozzánk, tevéink fölé. Már évek óta
nem érkezett ekkora csapat hadzsi Khivába, mindenki bámulva nézett
bennünket, és mindenfelöl ezen megszólamlásak hangzottak felénk: „Aman
eszen geldingiz! (szerencsésen jöttetek!) Ha sah-bazim! Ha arszlanim!
(Én sólymom! én oroszlánom!) A bazarba elérkezvén, hadzsi Bilal
rákezdett egy telkin-re, én mindnyájánál erősebben hallatám hangomat, s
valóban meg valék indulva, midőn az emberek kezeimet, lábaimat, sőt
lelógó rongyaimat is csókokkal illeték, mintha valami kiváló szent
volnék s csak imént szállottam volna alá az égből. A bevett országos
szokás szerint a vámháznak használt karavanszerajban szállottunk le,
hogy a megérkezett málhák és emberek szigoru vizsgálat alá vettessenek,
a hol természetesen legtöbb nyomatékkal bir a karaván főnökének
nyilatkozata. A fő vámhivatalnak tisztét Khivában az első mehrem (a khán
első kamarása s megbizottja-féle egyén) végzi; ki alig intézett néhány
szót a kervanbasihoz, azonnal előre tolakodott az afghani, s hangosan
kiáltozá: „Három érdekes négylábut és egy érdekes kétlábut hoztunk
magunkkal Khivába.“ Minthogy az elsőkkel a Khivában még soha nem látott
bivalyokra, az utóbbival pedig én reám czélzott, nem csoda, hogy
sokaknak szemei azonnal rajtam akadtak meg, s a suttogásból csakhamar ki
lehetett venni e szavakat: dzsansziz (kém) s frengi és urusz (orosz). Én
mindenkép rajta voltam, hogy valahogy el ne piruljak, s már épen hátra
akartam vonulni a tömeg közöl, midőn a mehrem megszólita hogy álljak
meg, s felettébb udvariatlan kifejezésekkel készült vallatásomhoz. Épen
felelni akartam neki, midőn hadzsi Szalih, kinek külseje tiszteletet
parancsolt, előlépett és semmi tudomása nem lévén a történtekről, a
leghizelgőbb kifejezésekkel bemutatott a vizsgálattevőnek, a mire ez
egészen megütközve nyájasan mosolygott reám, s megkinált, hogy ülljek
melléje. Ámbár hadzsi Szalih intett, hogy fogadjam el kinálatát, én a
mélyen megsértett érzelem kifejezésével haragos tekintetet vetettem a
mehremre, s eltávoztam.
Legelőbb Sükrullah bajhoz mentem, ki akkor minden hivatalos
foglalatosság nélkül Mehemmed Emin khan medressze-jében, Khiva legszebb
épületében lakott egy czellában. Mint Sztambulból érkezett efendi
jelentettem be magamat nála, azon hozzátevéssel, hogy ott alkalmam volt
vele megismerkedni, s erre utaztomban tiszteletemet kivánom nála tenni.
Egy efendi megjelenése Khivában, a mi eddig még soha elő nem fordult
eset volt, az öreg urat csodálkozásba ejtette annyira, hogy maga jött
elém, s nagyon elbámult, midőn egy alakjából egészen kivetköztetett,
rongyokkal ruházkodott koldust látott maga előtt. Mindamellett
bevezetett, s alig szóltam vele néhány szót sztambuli kiejtéssel, egyre
növekvő érdekeltséggel kezdett kérdezősködni a török fővárosban levő
nagy számu barátairól, s az ozman birodalomnak az uj szultán alatti
viszonyai felől. Mint már fönebb emlitém, szerepem sikeréről
meglehetősen meg valék győződve; Sükrullah-baj egy részt magánkivül volt
örömében, midőn sztambuli barátai felől pontos hireket beszéltem neki,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Közép-ázsiai utazás - 08
  • Parts
  • Közép-ázsiai utazás - 01
    Total number of words is 3544
    Total number of unique words is 2060
    23.6 of words are in the 2000 most common words
    34.3 of words are in the 5000 most common words
    41.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 02
    Total number of words is 3855
    Total number of unique words is 2058
    28.6 of words are in the 2000 most common words
    38.6 of words are in the 5000 most common words
    44.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 03
    Total number of words is 3911
    Total number of unique words is 2075
    28.1 of words are in the 2000 most common words
    40.1 of words are in the 5000 most common words
    45.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 04
    Total number of words is 3967
    Total number of unique words is 2073
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    39.2 of words are in the 5000 most common words
    44.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 05
    Total number of words is 3989
    Total number of unique words is 2084
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    39.0 of words are in the 5000 most common words
    45.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 06
    Total number of words is 3966
    Total number of unique words is 2054
    28.4 of words are in the 2000 most common words
    39.1 of words are in the 5000 most common words
    45.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 07
    Total number of words is 4010
    Total number of unique words is 2113
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    39.6 of words are in the 5000 most common words
    45.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 08
    Total number of words is 3936
    Total number of unique words is 2094
    27.8 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    45.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 09
    Total number of words is 4030
    Total number of unique words is 2081
    27.7 of words are in the 2000 most common words
    39.6 of words are in the 5000 most common words
    44.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 10
    Total number of words is 3974
    Total number of unique words is 2159
    27.3 of words are in the 2000 most common words
    38.5 of words are in the 5000 most common words
    43.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 11
    Total number of words is 3960
    Total number of unique words is 2104
    27.1 of words are in the 2000 most common words
    36.3 of words are in the 5000 most common words
    41.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 12
    Total number of words is 3965
    Total number of unique words is 2040
    26.1 of words are in the 2000 most common words
    36.9 of words are in the 5000 most common words
    41.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 13
    Total number of words is 3994
    Total number of unique words is 2074
    26.4 of words are in the 2000 most common words
    37.4 of words are in the 5000 most common words
    43.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 14
    Total number of words is 4003
    Total number of unique words is 2043
    26.9 of words are in the 2000 most common words
    37.5 of words are in the 5000 most common words
    43.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 15
    Total number of words is 3878
    Total number of unique words is 2117
    27.0 of words are in the 2000 most common words
    37.8 of words are in the 5000 most common words
    42.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 16
    Total number of words is 3732
    Total number of unique words is 2067
    24.6 of words are in the 2000 most common words
    33.2 of words are in the 5000 most common words
    38.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 17
    Total number of words is 3905
    Total number of unique words is 2107
    25.2 of words are in the 2000 most common words
    36.2 of words are in the 5000 most common words
    42.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 18
    Total number of words is 3555
    Total number of unique words is 1923
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    32.1 of words are in the 5000 most common words
    37.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 19
    Total number of words is 3767
    Total number of unique words is 1953
    22.4 of words are in the 2000 most common words
    31.5 of words are in the 5000 most common words
    36.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 20
    Total number of words is 3870
    Total number of unique words is 1912
    25.2 of words are in the 2000 most common words
    34.4 of words are in the 5000 most common words
    39.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 21
    Total number of words is 3494
    Total number of unique words is 1805
    22.3 of words are in the 2000 most common words
    30.1 of words are in the 5000 most common words
    34.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Közép-ázsiai utazás - 22
    Total number of words is 1792
    Total number of unique words is 1011
    27.1 of words are in the 2000 most common words
    38.6 of words are in the 5000 most common words
    45.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.