Két város: Regény három könyvben - 18

Total number of words is 3910
Total number of unique words is 1853
33.7 of words are in the 2000 most common words
46.7 of words are in the 5000 most common words
54.2 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
ütött. – Hallgass, arisztokrata!
– Ugy van, amint ez a jó hazafi mondja – jegyezte meg a félénk
hivatalnok. – Ön arisztokrata, fedezetre van szüksége és fizetnie kell
érte.
– Nincs választásom – mondja Darnay Károly.
– Választása! Hallgasd csak! – kiáltotta ugyanaz a fenyegető
vörössapkás. – Mintha nem volna kedvezmény, hogy meg van védve a
lámpavastól.
– Ugy van mindig, mint a jó hazafi mondja – jegyezte meg a hivatalnok. –
Keljen föl és öltözködjék, emigráns.
Darnay engedelmeskedett; visszavitték a kapuőrséghez, ahol más
vörössapkás hazafiak pipáztak, ittak és aludtak az őrtüz mellett. Itt
nagy összeget fizetett a fedezetért és reggel három órakor elindult
velük a nedves országuton.
A fedezet két vörössapkás és háromszinü kokárdával diszitett lovas
hazafiból állott, akik a nemzet puskáival és kardjaival fölfegyverezve
mindkét oldalán lovagoltak. Darnay külön lovon lovagolt, de a kantárhoz
kötél volt erősitve, melynek végét az egyik hazafi karja köré tekerte.
Ilyen helyzetben folytatták utjukat, a hideg eső arcukat verte és lassu
lépésben lovagoltak a város rossz kövezetén ki az iszapos országutra.
Utjukban nem állott be változás, kivévén, hogy lovakat váltottak és
sebességet változtattak, végig a sáros országuton, egész a fővárosig.
Éjjel utaztak; egy-két órával napfölkelte után megállottak és alkonyatig
pihentek. A fedezet oly nyomoruságosan volt öltözve, hogy puszta
lábukszára köré szalmát tekertek és rongyos vállukra is szalmát tettek,
hogy a nedvesség ellen védekezzenek. Eltekintve attól a személyes
kellemetlenségtől, hogy ilyen módon kisérték és a jelenlegi
veszedelemtől, melyet az a körülmény okozott, hogy a hazafiak egyike
krónikusan részeg volt és nagyon könnyelmüen bánt fegyverével, Darnay
Károly nem engedte, hogy a vele szemben alkalmazott kényszer ellenére is
komoly aggodalom támadjon lelkében; meggyőzte önmagát arról, hogy ennek
a helyzetnek semmi köze egy személyes ügy igazságosságához, amelyben még
nem itélkeztek, vagy olyan nyilatkozathoz, mely még nem volt megtéve és
amelyet az Abbaye foglya megerősitendő volt.
De mikor Beauvais városához jutottak, – estefelé volt, mikor az utcák
tele voltak néppel – nem titkolhatta el, hogy a dolgok látszata nagyon
nyugtalanitó. Veszedelmet hirdető arcok vették körül, hogy lássák őt,
mikor a postaháznál leszállott és sok hang hangosan kiáltotta a
tömegben: »Le az emigránssal!«
Éppen leszállóban volt a nyeregből, de ismét visszaült, minthogy azt
tartotta a legbiztosabb helynek és azt mondá:
– Igen, emigráns; barátaim! De nem látjátok-e, hogy saját akaratomból
vagyok itten Franciaországban?
– Átkozott emigráns vagy! – kiáltotta egy kovács és kalapáccsal a
kezében, dühösen előretolakodott. – És átkozott arisztokrata is vagy!
A postamester, a kovács és a lovas kantárja közé állott (az ugyanis a
kantárt akarta megragadni) és csendesitően mondotta: »Hagyd őt, hagyd
őt! Párisban majd itélkeznek fölötte!«
– Itélkeznek – ismételte a kovács és meglenditette a kalapácsot. – Igen
és elitélik, mint árulót.
A tömeg erre helyeslően orditott.
Darnay visszatartotta a postamestert, aki a lovat az udvarba akarta
vezetni (a részeg hazafi nyugodtan ült nyergében és odanézett, a kötél
vége karjára volt tekerve) és mihelyt szava hallhatóvá vált, igy
szólott:
– Csalódtok, barátaim, vagy meg vagytok csalva. Én nem vagyok áruló.
– Hazudik – kiáltá a kovács. – A határozat óta ő hazaáruló. – Élete a
népé. Átkozott élete már nem az övé.
Abban a pillanatban, amint Darnay a tömeg szemében látta, hogy az reá
akar rohanni, a postamester a lovat az udvarba vezette, a fedezet
szorosan hozzácsatlakozott és a postamester bezárta és bereteszelte a
rozoga kaput. A kovács kalapácsával döngette, a tömeg orditott, de egyéb
nem történt.
– Mi az a határozat, amelyről a kovács beszélt? – kérdé Darnay a
postamestertől, mikor köszönetet mondott neki és mellette állott.
– Egy határozat, mely az emigránsok vagyonának eladását rendeli el.
– Mikor kelt?
– Tizennegyedikén.
– Angliából való elutazásom napján.
– Mindenki azt mondja, hogy ez csak egy a sok közül és még több más
követi – ha ugyan már nincs itten, mely minden emigránst számüz és a
hazatérőket halálra itéli. Ez az, amit gondolok, mikor azt mondotta,
hogy élete nem az öné.
– De még nincsenek ilyen határozatok?
Mit tudom én – mondá a postamester vállát vonogatva – talán itt van,
talán itt lesz. Mindegy. Mit kiván?
Szalmán pihentek egy félszerben éjfélig és ismét tovább lovagoltak mikor
a város aludt. A sok vad változás között, mely közönséges dolgokon volt
észrevehető és amely ezt a vad lovaglást olyan különösnek tüntette föl,
nem volt a legutolsó, hogy ugy látszott, hogy senki sem alszik. Miután
sokáig puszta, és elhagyatott vidékeken lovagoltak végig, egy csomó
nyomoruságos kunyhóhoz jutottak, mely nem merült sötétségbe, hanem
világitástól ragyogott; lakói a csendes éj közepén kisértetszerüen
táncoltak egy kiszáradt szabadságfa körül, vagy fölállottak és
szabadságdalt énekeltek. Szerencsére, az éjjel Beauvaisban oly mélyen
aludtak, hogy biztosságban jutottak ki a kapukon és nemsokára ismét a
magános országuton voltak. A korai hidegben és nedvességben lovagoltak
tovább, kizsarolt földek mentén, melyek ebben az évben nem termettek, és
füsttől fekete, elégett házak romjai mellett; magános lovaglásuk
hirtelen változáshoz jutott azáltal, hogy hazafiak körjárata közeledett
feléjük, akik minden országut fölött őrködtek.
Hajnalhasadtakor végre Páris falai alá érkeztek. A sorompó el volt zárva
és erős őrizet alatt volt, mikor odalovagoltak.
– Hol vannak ennek a fogolynak az utlevelei? – kérdezte egy
határozottnak látszó előljáró, akit az őrség előhivott.
A kellemetlen szó, természetesen, föltünt Darnay Károlynak és azt
jegyezte meg az előljárónak, hogy ő francia polgár és szabad
elhatározásból utazik, fedezet alatt, melyet az ország fejetlen
állapotában reákényszeritettek és amelyért ő fizetett.
– Hol vannak ennek a fogolynak az utlevelei? – ismételte ugyanaz a
személy, anélkül, hogy ügyet vetett volna rá.
A részeg hazafi sapkájában voltak és az előmutatta azokat. Ugyanaz a
hatósági személy, mikor reápillantott Gabelle levelére, zavartnak és
meglepettnek látszott és nagy figyelemmel nézett Darnayra.
Azonban szó nélkül hagyta ott a fedezetet és a fedezettet és bement az
őrszobába; azalatt ők a kapu előtt nyeregben maradtak. A szünet alatt
Darnay Károly körülnézett és azt vette észre, hogy a kaput vegyes
katonákból és polgárokból álló őrség őrizte, az utóbbiak azonban számra
sokkal többen voltak; az is föltünt neki, hogy élelmiszerekkel terhelt
és hasonló célu kocsik könnyen jutottak be, de a kijutás még a
legártatlanabb embereknek is nagyon nehéz volt. Férfiak és asszonyok
tarka tömege, az állatokat és különféle fajta kocsikat nem is emlitve,
várakozott a kapu kinyitására; a személyazonosság megállapitása azonban
olyan szigoru volt, hogy csak egyenkint és nagyon lassan juthattak ki.
Nehányan tudták, hogy még sokáig tart, mig a vizsgálatban reájuk kerül a
sor és lepihentek a földön, aludtak és pipáztak, mig mások beszélgettek
és ácsorogtak. A vörös sapka és háromszinü kokárda, férfiak és asszonyok
között is, általános volt.
Mikor Darnay körülbelül félórája ült már nyergében és figyelt mindenre,
ugyanaz a hivatalos személy ismét kijött és meghagyta az őrségnek, hogy
a kaput nyissa ki. Azután a fedezetnek – a józannak és a részegnek –
elismervényt adott a fedezett átvételéről és felszólitotta őt, hogy
szálljon le. Darnay leszállott, és a két hazafi, az ő fáradt lovát
vezetve, megfordult, anélkül, hogy a városba lépett volna.
Vezetőjét az őrszobába kisérte, mely rossz bortól és dohánytól büzlött,
és ahol egy csomó katona és hazafi feküdt vagy álldogált, alva vagy
ébren, józanon vagy részegen, vagy pedig változatos neutrális állapotban
volt az alvás és ébrenlét, a józanság és részegség között. Az őrszoba
világitása is megfelelően határozatlan állapotban volt, amennyiben
részben az elalvó olajlámpából, részben pedig a borus naptól származott.
Néhány jegyzőkönyv feküdt nyitva egy asztalon és egy közönséges, sötét
tekintetü tiszt ült előtte.
– Defarge polgár, – szólt ez Darnay vezetőjéhez, miközben egy
papirszeletet vett elő, hogy arra irjon, – ez Evrémonde, az emigráns?
– Ez az.
– Kora, Evrémonde?
– Harminchét.
– Nős, Evrémonde?
– Igen.
– Hol nősült?
– Angliában.
– Helyes. Hol a felesége, Evrémonde?
– Angliában.
– Helyes. La Force börtönbe kerül, Evrémonde.
– Igazságos Ég! – kiáltott Darnay – milyen törvény szerint és milyen
vétek miatt?
A tiszt egy pillanatra föltekintett irásából.
– Uj törvényeink vannak, Evrémonde, és uj vétkek, mióta ön itt volt –
mondá a tiszt gunyosan mosolyogva és folytatta irását.
– Kérem, vegye figyelembe, hogy én önként jöttem ide, földimnek a
kérvénye birt rá, mely ott fekszik ön előtt. Nem kivánok egyebet,
adjanak nekem alkalmat arra, hogy késedelem nélkül segitségére lehessek.
Erre talán van jogom?
– Emigránsoknak nincsenek jogai, Evrémonde, – volt a közömbös válasz. A
tiszt irt, mig elkészült, elolvasta még egyszer, amit irt, beporozta és
Defargenak nyujtotta át e szavakkal: »Titkos börtönbe«.
Defarge intett a fogolynak a papirossal, hogy kövesse őt. A fogoly
engedelmeskedett és két hazafiból álló őrség kisérte őket.
– Ön az, – kérdezte Defarge halk hangon, mikor az őrház lépcsőjén
lejöttek és Páris felé fordultak – aki Manette doktor leányát vette el
feleségül, aki egykor, a most már nem létező Bastille foglya volt?
– Igen – mondá Darnay és meglepetve nézett reája.
– Az én nevem Defarge, Saint Antoineban korcsmám van. Valószinüleg
hallott rólam.
– Feleségem az ön házába ment atyjáért? Igen?
A »feleség« szó komor emléket látszott Defargeban kelteni és hirtelen
türelmetlenséggel mondá:
– Annak az ujonszületett nőnek a nevében, akit La Guillotine-nak hivnak,
kérdem, minek jött ön Franciaországba?
– Egy perccel ezelőtt hallotta, hogy miért. Azt hiszi talán, hogy nem
igaz?
– Szomoru igazság önre nézve – mondá Defarge és homlokát ráncolva nézett
maga elé.
– Valóban elvesztem. Itten minden annyira megváltozott, minden oly
hirtelen, oly méltánytalan, hogy teljesen elvesztem. Akar-e egy kissé
segiteni?
– Nem – mondá Defarge, mindig maga elé tekintve.
– Akar-e egyetlen kérdésre válaszolni?
– Talán. A kérdés természetétől függ. Kérdezzen.
– Közlekedhetem-e a külvilággal abból a börtönből, ahová olyan
igazságtalanul vetnek?
– Majd meglátja.
– Talán csak nem temetnek oda, itélet nélkül, anélkül, hogy alkalmat
adnának a védelemre?
– Majd meglátja. És aztán? Azelőtt más emberek, hasonló módon, rosszabb
börtönökbe jutottak.
– De nem általam, Defarge polgártárs.
Válasz helyett Defarge komoran nézett reá és konok hallgatásba merülve,
haladt mellette. Mennél mélyebbé vált az ő hallgatása, annál halványabb
volt a remény, – azt hitte Darnay – hogy őt meglágyitja. Ezért gyorsan
folytatta.
– Óriási fontosságu reám nézve (ön jól tudja, polgártárs, talán jobban
mint én, hogy mennyire fontos), hogy tudathassam Lorry urral Tellson
bankjában, egy angol urral, aki most Párisban van, az egyszerü tényt,
minden magyarázat nélkül, hogy a La Force börtönébe vetettek. Megteszi
ezt nekem?
– Semmit sem teszek önért – válaszolta Defarge dacosan. – Kötelességem
hazámé és polgártársaimé. Mindkettőnek felesküdt szolgája vagyok, ön
ellen. Nem teszek semmit sem önért.
Darnay érezte, hogy mennyire reménytelen ennek az embernek a kérlelése
és azonkivül büszkesége is sértve volt. Amint hallgatagon egymás mellett
haladtak, észrevette, hogy a nép mennyire hozzászokott ahhoz a
látványhoz, hogy foglyokat kisérnek az utcákon. Még a gyermekek sem
hederitettek reá. Néhány arramenő megfordult, néhányan kezükkel
fenyegették őt, az arisztokratát; egyébként nem találták különösebbnek,
hogy jól öltözött embert börtönbe kisérnek, mintha munkás a zubbonyában
munkájába sietett. Egy szük, sötét, piszkos utcában, melyen áthaladtak,
egy izgatott szónok széken állva beszélt izgatott hallgatóságnak a
király és a királyi családnak a nép ellen elkövetett vétkeiről. Egy pár
szóból, mit arramenőben felkapott, tudta meg Darnay Károly, hogy a
király börtönben van és hogy az idegen nagykövetek mind eltávoztak
Párisból. Az uton (Beauvaist kivéve) semmit sem hallott. A fedezet és az
általános éberség teljesen elszigetelte őt.
Hogy a veszedelem sokkal nagyobb arányokat öltött, mióta Angliát
elhagyta, azt jól tudta. Hogy a veszedelem növekedett körülötte mind
gyorsabban és gyorsabban, azt is jól tudta most. Belátta, hogy nem tette
volna meg ezt az utazást, ha néhány nap eseményeit előre láthatta volna.
Gonosz sejtelmei mégsem voltak olyan komorak, mint amilyennek látszottak
volna a későbbi idők világitásánál tekintve. Bármilyen komor volt is a
jövő, mégis ismeretlen volt és komorsága némi bizonytalanság reményét
engedte fölmerülni. A rettenetes, napokon és éjjeken át folyó
öldöklésről, mely nagy, véres jellel volt ellátandó az aratás áldott
idejét, mielőtt még néhány kört is irt le az óra mutatója, éppen olyan
keveset tudott, mintha csak százezer esztendő mulva következnék el. Az
»éles ujszülött nő, kinek La Guillotine volt a neve«, alig volt ismerős
előtte és a nép tömege előtt. Azok a rémtettek, melyeket nemsokára
elkövettek, talán még azoknak az agyában sem születtek meg, akik azokat
véghezvitték. Hogyan találhattak volna helyet egy gyöngéd lélek homályos
sejtelmeiben?
Hogy hosszu fogságban, durva bánásmódban és hogy felesége és gyermekétől
való kegyetlen elválasztásban lesz része, azt valószinünek, majdnem
bizonyosnak sejtette; de ezen kivül semmi mástól határozottan nem
tartott. Ily gondokkal lelkében, melyek elegendő sulyosak, ha valakit
egy iszonyatos börtön udvarába kisérnek, érkezett meg La Force
börtönhöz.
Duzzadt arcu ember nyitotta ki a sulyos ajtót, ennek Defarge bemutatta
»Evrémonde, az emigránst.«
– Mi az ördög! Mennyi lesz még! – kiáltotta a duzzadt arcu ember.
Defarge átvette tőle az elismervényt, anélkül, hogy törődnék a
felkiáltással és eltávozott a két hazafival.
– Az ördögbe, mondom ismét! – kiáltotta a börtönőr, aki egyedül maradt
feleségével. – Mennyi lesz még!
A börtönőr felesége nem tudta, hogy mit mondjon erre a kérdésre, csupán
ezt válaszolta:
– Türelmesnek kell lenni, édesem! – Három őr belépett a csengő hangjára,
ezek ismételték az asszony tanácsát és az egyik hozzáfüzte: a szabadság
szeretete kedvéért – ezen a helyen ez a megjegyzés nem hallatszott éppen
alkalomszerünek.
La Force iszonyu börtön volt, sötét, piszkos és az egészségtelen álom
rettenetes szagától büzlött. Sajátságos, hogy milyen hamar észrevehető
ilyen gondozatlan helyeken a bebörtönözött álom undoritó párája!
– Titkos börtönbe is! – dörmögte a börtönőr, az irott papirra tekintve.
– Mintha máris nem volna minden pukkadásig tele.
Rosszkedvüen füzte a papirost egy türe, ahol már jó csomó volt; Darnay
Károly fél óra hosszat várt további gyönyöreire, néha föl és alá járt az
erősen boltozott szobában, néha egy kőpadon ült; szándékosan tartották
ott, hogy a főbörtönőr és alárendeltjei arckifejezését emlékükbe véssék.
– Jöjjön, – mondá a főbörtönőr végre, fölemelve kulcsait – jöjjön velem,
emigráns!
A fogoly a börtön komor félhomályában követte őt folyosókon és lépcsőkön
végig, sok ajtó csörömpölve záródott be utána, mig egy nagy, alacsony,
boltozatos terembe jutottak, mely mindkét nembeli fogollyal volt
zsufolva. Az asszonyok hosszu asztalnál ültek és irtak, olvastak,
kötöttek, varrtak és himeztek; a férfiak a székeik mögött állottak, vagy
a teremben föl és alá jártak.
A foglyok ösztönszerü gondolatmenetével, szégyenletes bün és vétekre
gondolva, az uj jövevény irtózott a társaságtól. Hosszu, valótlannak
látszó lovaglását elképzelhetetlenségben messze felülmulta az a látvány,
mikor mind egyszerre fölemelkedtek és az akkori idők minden finomságával
és az előkelőség minden megnyerő bájával és udvariasságával köszöntötték
őt.
Ez a látvány oly elszomoritó volt a fegyház komorságában, oly
kisértetiesnek látszott a környező szenny és kiáltó nyomorral szemben,
hogy Darnay Károlynak ugy tünt fel, mintha halottak társaságában állana.
Mind kisértet! A szépség kisértete, az előkelőség kisértete, az
elegáncia kisértete, a büszkeség kisértete, a frivolság kisértete, a
humor kisértete, az ifjuság kisértete, az öregség kisértete; mind arra
vártak, hogy eltávolitsák őket erről az elhagyatott partról; mind
rátekintett oly szemmel, melyet a halál megváltoztatott. Mind el voltak
jegyezve a halálnak, mikor ide beléptek.
Megdermedt a látványtól. A mellette álló és a többi ott járkáló
börtönőr, akiknek a külseje foglalkozásuk rendes gyakorlásában eléggé
türhető lett volna, oly rettenetesen közönségesnek látszott az itt
jelenlevő gyászoló anyák, viruló leányok – a kokett, ifju szépség és az
érett, előkelő nevelésü urnővel szemben, hogy ez az álomvilágból való
kép, mely minden tapasztalat és valószinüség megforditottját mutatta,
elszéditette a szemlélőt. Bizonyos, hogy mind kisértet! Bizonyos, hogy a
hosszu, álomszerü lovaglás betegség volt, amely őt ide, a komor árnyak
közé hozta.
– A szerencsétlenség összegyült bajtársai nevében – mondá egy udvari
megjelenésü és modoru ur előlépve – tisztelettel üdvözlöm La Forceban és
őszintén fájlalom azt a csapást, mely közénk hozta. Legyen gyors és
boldog vége! Másutt udvariatlanság volna nevét és állását kérdezni, de
itt nem!
Darnay Károly föleszmélt, megadta a kivánt felvilágositást megfelelő
szavakkal.
– De remélem, – mondá az ur a főbörtönőrre tekintve, aki a termen
végighaladt – hogy nincs titkos börtönben?
– Nem tudom, hogy ez a kifejezés mit jelent, de hallottam, hogy azt
mondották.
– Ó, mily kár! Mennyire sajnáljuk! De bátorság! Társaságunk több tagja
titkos börtönben volt eleinte, de ez csak rövid ideig tartott.
Azután emeltebb hangon szólott:
– Őszinte fájdalommal tudatom a társasággal, hogy titkos börtön.
Részvét mormogása hallatszott, mikor Darnay Károly a termen keresztül
egy rácsos ajtóhoz ment, ahol a börtönőr várakozott reája és sok hang –
melyből a lágy részvéttel tele női hangok kihallatszottak – szerencsét
és bátorságot kivánt neki. A rácsos ajtónál megfordult, hogy hálásan
köszönetet mondjon, az ajtó bezárult és a jelenség eltünt szeme elől
örökre.
Az ajtó egy fölfelé vezető főlépcsőre nyilott. Mikor már negyven fokot
haladtak (a félóra óta fogoly már számolta azokat) a börtönőr felnyitott
egy alacsony fekete ajtót és beléptek egy magános cellába. A levegő
hideg és nedves volt, de a cella nem volt sötét.
– Az öné – mondá a börtönőr.
– Miért zárnak be engem egyedül?
– Hogyan tudjam én?
– Vehetek-e tintát, tollat és papirt?
– Erre nincs utasitásom. Majd meglátogatják önt és akkor megkérdezheti.
Egyelőre ételét vásárolhatja és semmi egyebet.
A cellában volt egy szék, egy asztal és egy szalmazsák. Mikor a börtönőr
távozása előtt vizsgáló tekintetet vetett ezekre a tárgyakra és a négy
falra, a falhoz támaszkodó fogoly zavart fantáziájában azt képzelte,
hogy a börtönőrnek arca és teste oly természetellenesen puffadt, mintha
vizbefult volna és tele volna vizzel. Mikor a börtönőr eltávozott,
ugyanolyan zavart fantáziával azt gondolta: »Most oly egyedül vagyok,
mintha meghaltam volna«. Majd megállott, hogy a szalmazsákot megnézze,
undorral fordult el és azt gondolta: »És itt a mászkáló férgek között
van a test halál utáni első állapotában«.
– Öt lépés hosszu, négy és fél széles, öt lépés hosszu, négy és fél
széles, öt lépés hosszu, négy és fél széles. – A fogoly föl és alá járt
cellájában és fölmérte; a város zugása ugy hangzott, mint tompitott
dobolás, melybe néha vad kiáltás vegyült. – Cipőket készitett, cipőket
készitett, cipőket készitett. – A fogoly ismét számolta a méretet és
gyorsabban lépdelt, hogy gondolatait az utolsó ismétléstől elterelje. –
A kisértetek, melyek eltüntek, mikor az ajtó becsukódott. Volt közöttük
egy alak, egy feketébe öltözött hölgy, ablakmélyedéshez támaszkodott,
napsugár esett aranyos hajára és ő hasonlitott… Kegyelmes Isten, hadd
lovagoljunk ismét a megvilágitott falun keresztül, ahol a nép mind ébren
van!… cipőket készitett, cipőket készitett, cipőket készitett… Öt lépés
hosszú, négy és fél széles! – Mialatt ily töredékek szálltak föl lelke
mélyéből és fejében kavarogtak, a fogoly mind gyorsabban lépkedett és
konokul számlált és számlált; a város zugása megváltozott, még mindig
ugy hangzott, mint tompa dobolás, de a zugásból panaszos hangok
hallatszottak ki, melyeket ismert.

2. Fejezet. A köszörükő.
Tellsonék bankja Páris Saint Germain városrészében egy nagy ház egyik
szárnyában volt, ahová az utcáról, magas fallal és erős kapuval elzárt
udvaron keresztül lehetett bejutni. A ház előkelő ur tulajdona volt, aki
benne lakott addig, mig a zavargások elől saját szakácsa ruhájában el
nem menekült és átjutott a határon. Vadászok elől menekülő hajszolt vad
létére metempsychosisában is ugyanaz a Monseigneur volt, akinek, mielőtt
csokoládéját ajkaihoz emelte, három erős férfi segitségére volt
szüksége, a kérdéses szakácsot nem számitva.
Mikor Monseigneur eltávozott, a három erős férfi feloldozta önmagát az
alól a bün alól, hogy tőle nagy fizetést kapott, azáltal, hogy nagyon
szivesen vállalkozott arra, hogy az ő torkát a hajnalodó Egységes és
Oszthatatlan Köztársaság és a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség vagy
a Halál oltárán elvágja; Monseigneur házát először zár alá vették, majd
konfiskálták. Minden oly sebesen mozgott és egyik határozatot a másik
oly vad gyorsasággal követte, hogy most, szeptember őszi hónapjának
harmadik estéjén, a törvény hazafias kiküldöttei birtokba vették
Monseigneur házát, a háromszinü zászlóval megjelölték és fogadótermeiben
pálinkát ittak.
Olyan üzlethelyiség Londonban, mint amilyen Tellsonéké Párisban volt, a
céget gyorsan kiforgatta volna valójából a Hivatalos Közlönybe. Ugyan
mit mondott volna megállapodott brit felelősségtudás és tekintélyesség
ahhoz, hogy egy bank udvarában narancsfák állanak és a számolóasztal
fölött Cupido alakja látható? És mégis ugy volt. Tellsonék átfestették
ugyan Cupidót, de az még mindig fölismerhető volt a menyezeten, ahol
szükös fehérnemüben, nyilával reggeltől estig az aranyra célzott (amint
azt egyébként is gyakran teszi). Ez a fiatal pogány Londonban, a
Lombard-streeten feltétlenül csődbe került volna és ugyanezt a szomoru
hatást idézte volna elő a halhatatlan fiu mögötti lefüggönyözött alkóv,
a falba illesztett tükör és az öregnek nem mondható alkalmazottak, akik
a legcsekélyebb felszólitásra nyilvánosan táncoltak. De a francia
Tellsonék mindezek ellenére is kitünően megállhattak és addig, amig a
viszonyok elviselhetők voltak, senki sem botránkozott meg ezen és nem
vette ki a pénzét a bankból.
Hogy mennyi pénzt fognak Tellsonék bankjából kivenni és mennyi marad
ottan elveszetten és elfelejtve, hogy mennyi ezüst és ékszer vesziti el
fényét Tellsonék rejtekhelyein, mialatt elhelyezői a börtönben
sinylődnek, vagy nemsokára erőszakos halállal meghaltak, hogy
Tellsonéknál hány számlát sohasem lehetett ezen a világon lezárni és
átvitelezni kellett a másvilágra, azt ezen az estén senki sem volt képes
megmondani, még Lorry Jarvis sem, ámbár ő ezeket a kérdéseket alaposan
megfontolta. Frissen gyujtott fa tüzénél ült (a gonosz terméketlen
esztendő időnek előtte hideg volt) és becsületes, bátor arcán sötétebb
árnyék ült, mint amilyet a függőlámpa, vagy bármilyen más a szobában
levő tárgy vethetett volna – a borzalom árnyéka.
A bank szobáiban lakott, oly hüséges volt a cég iránt, hogy annak
részévé vált, mint valami erős borostyángyökér. A főépületnek hazafias
birtokbavétele folytán a bankot valami biztonság vette körül, de a
hüséges öreg ur sohasem gondolt erre. Ilyen körülmények közömbösek
voltak reá nézve, ha kötelességének meg tudott felelni. Az udvar
végében, egy kolonád alatt, volt egy kocsifélszer, ahol Monseigneurnek
még tényleg ott állott néhány kocsija. Két oszlopra két hatalmas,
magasan lángoló fáklya volt kötve és azoknak fényében a szabad ég alatt
látszott egy nagy köszörükő: durván készült szerszám, melyet hirtelen
hoztak ide valami szomszéd kovács- vagy más műhelyből. Lorry fölkelt, az
ablakon át kinézett erre az ártatlan szerszámra és hideg borzongás
futott rajta végig, visszaült a tüz melletti székére. Nem csupán az
ablakot, hanem az előtte levő jalousiet is kinyitotta, majd ismét
bezárta; hideg rázta egész testét.
A falon és kapun tul levő utcákból a város szokásos éjjeli zugása
hallatszott, melybe olykor-olykor valami leirhatatlan földöntuli hang
keverődött, mintha hajmeresztően szokatlan hangok tódulnának az Ég felé.
– Hála Istennek, – mondá Lorry imára kulcsolt kézzel – hogy senki sincs
ma éjjel ebben a borzalmas városban, aki szivemhez közel áll.
Könyörüljön Ő mindazokon, akik veszedelemben vannak.
Nemsokára azután hangzott a nagy kapu csengője és ő azt gondolta
»Visszajöttek!« és hallgatózott. De nem hallott hangos lármát az
udvarban, amint remélte, a kapu ujra becsukódott és minden csendben
volt.
A nyugtalanság és idegesség, mely valóját eltöltötte, okozta a bankért
való meghatározhatatlan aggodalmát. Pedig jól őrizték. Éppen fölkelt,
hogy a megbizható emberek közé menjen, akik őrt állottak ott, mikor
ajtaja hirtelen kinyilt és két alak rohant be, akiknek láttára a
bámulattól hátraesett.
Lucie és atyja! Lucie karját nyujtotta feléje, arcán a régi mély
komolyság kifejezése ült, annyira megerősödve, hogy ugy látszott, mintha
azért fejeződött volna ki, hogy élete e nehéz órájában arcának erőt
adjon.
– Mit jelent ez? – kiáltotta Lorry zavartan, lélegzetét vesztve.
– Mi ujság? Lucie! Manette! Mi történt? Miért jöttek ide? Mit jelent ez?
Mereven reábámuló szemekkel, sápadt, zavart arccal, könyörögve sóhajtott
karjai között:
– Ó, barátom! A férjem!
– A férje, Lucie?
– Károly.
– Mi van Károllyal?
– Itt van.
– Itt, Párisban?
– Néhány nap óta itt van, – három vagy négy napja – nem tudom, hogy hány
napja, nem tudom gondolataimat összeszedni. Egy nemes vállalkozás birta
utjára, tudtomon kivül; a kapunál föltartóztatták és börtönbe vetették.
Az öreg ember akarata ellen felkiáltott. Majdnem ugyanabban a
pillanatban a nagy kapu csengője ujra megszólalt és nagy tömeg kiabálva
és üvöltve tódult az udvarba.
– Milyen lárma ez? – kérdé a doktor az ablakhoz fordulva.
– Ne nézzen ki! – kiáltott Lorry. – Ne nézzen ki! Manette, ha élete
kedves, ne érintse a függönyt!
A doktor megfordult, keze az ablak kilincsén volt és nyugodt, bátor
mosollyal mondá:
– Kedves barátom, ebben a városban az én életemnek varázshatalma van. Én
a Bastille foglya voltam. Nincs olyan hazafi Párisban – egész Párisban –
Franciaországban – aki, ha tudja, hogy én a Bastille foglya voltam,
érintene engem, kivéve, hogy ölelésekkel agyonszoritsanak, vagy
diadalban körülhordjanak. Az én régi bánatom hatalmat adott nekem, mely
keresztülvitt minket a sorompón és ott Károlyról hireket szerzett és
minket idehozott. Tudtam, hogy ugy lesz; tudtam, hogy Károlyt
kimenthetem minden veszedelemből; megmondottam Lucienek. Mi ez a lárma?
– Keze ismét ott volt az ablak kilincsén.
– Ne nézzen ki! – kiáltott Lorry teljesen kétségbeesve. – Ne, édes
Luciem, ön se! – Karját köréje fonva tartotta vissza. – Ne ijedjen meg
annyira, édesem. Ünnepiesen esküszöm önnek, nem tudok arról, hogy
Károlyt baj érte volna, hogy nem is sejtettem, hogy végzetes helyre
jött. Melyik börtönben van?
– La Forceban!
– La Forceban! Lucie, gyermekem, ha ön valaha bátor és tetterős volt
életében – és ön az volt mindig, nyugodjék meg most és tegye azt, amit
mondok; mert attól sokkal több függ, mint elképzelheti, vagy amint azt
én önnek mondhatom. Saját erejével ma éjjel Károly érdekében semmit sem
tehet; teljesen lehetetlen, hogy kimenjen. Azért mondom ezt, mert az,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Két város: Regény három könyvben - 19
  • Parts
  • Két város: Regény három könyvben - 01
    Total number of words is 3938
    Total number of unique words is 1962
    29.9 of words are in the 2000 most common words
    42.6 of words are in the 5000 most common words
    49.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 02
    Total number of words is 3938
    Total number of unique words is 1925
    30.6 of words are in the 2000 most common words
    43.3 of words are in the 5000 most common words
    50.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 03
    Total number of words is 3965
    Total number of unique words is 1811
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    48.7 of words are in the 5000 most common words
    57.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 04
    Total number of words is 3950
    Total number of unique words is 1970
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    44.7 of words are in the 5000 most common words
    51.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 05
    Total number of words is 3939
    Total number of unique words is 1785
    31.0 of words are in the 2000 most common words
    43.3 of words are in the 5000 most common words
    50.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 06
    Total number of words is 3971
    Total number of unique words is 1840
    33.8 of words are in the 2000 most common words
    47.7 of words are in the 5000 most common words
    54.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 07
    Total number of words is 3968
    Total number of unique words is 1819
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 08
    Total number of words is 3945
    Total number of unique words is 1924
    31.4 of words are in the 2000 most common words
    44.0 of words are in the 5000 most common words
    50.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 09
    Total number of words is 3891
    Total number of unique words is 1870
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    45.4 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 10
    Total number of words is 3918
    Total number of unique words is 1713
    33.7 of words are in the 2000 most common words
    47.0 of words are in the 5000 most common words
    53.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 11
    Total number of words is 4008
    Total number of unique words is 1900
    32.1 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    53.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 12
    Total number of words is 4031
    Total number of unique words is 1868
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 13
    Total number of words is 3977
    Total number of unique words is 1766
    35.2 of words are in the 2000 most common words
    48.7 of words are in the 5000 most common words
    56.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 14
    Total number of words is 3912
    Total number of unique words is 1713
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    49.7 of words are in the 5000 most common words
    57.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 15
    Total number of words is 3988
    Total number of unique words is 1884
    32.4 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 16
    Total number of words is 3965
    Total number of unique words is 1972
    27.5 of words are in the 2000 most common words
    41.3 of words are in the 5000 most common words
    49.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 17
    Total number of words is 3956
    Total number of unique words is 1881
    30.8 of words are in the 2000 most common words
    43.6 of words are in the 5000 most common words
    50.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 18
    Total number of words is 3910
    Total number of unique words is 1853
    33.7 of words are in the 2000 most common words
    46.7 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 19
    Total number of words is 3900
    Total number of unique words is 1925
    32.7 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    51.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 20
    Total number of words is 3945
    Total number of unique words is 1868
    32.1 of words are in the 2000 most common words
    44.1 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 21
    Total number of words is 3939
    Total number of unique words is 1708
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    47.7 of words are in the 5000 most common words
    54.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 22
    Total number of words is 4018
    Total number of unique words is 1827
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    49.4 of words are in the 5000 most common words
    56.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 23
    Total number of words is 3889
    Total number of unique words is 1781
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 24
    Total number of words is 3994
    Total number of unique words is 1811
    36.4 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    56.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 25
    Total number of words is 3928
    Total number of unique words is 1845
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    55.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 26
    Total number of words is 3946
    Total number of unique words is 1816
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    54.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Két város: Regény három könyvben - 27
    Total number of words is 806
    Total number of unique words is 477
    48.3 of words are in the 2000 most common words
    60.4 of words are in the 5000 most common words
    65.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.