Keleti életképek - 13

Imamzade N. N. s minthogy a papok akár Keleten akár Nyugaton gondoskodni
tudnak róla, hogy e csodahelyek kellőleg látogattassanak és
méltányoltassanak, könnyen érthető, hogy mindenkor s az Iszlamvilág
minden hitfelekezetében nem hiányzottak a szent sírok. Nem feladatunk
hogy e sírokról kimerítőleg szóljunk, ámbár a számos
»Teszkeret-ul-Evlia«-ban (szentek története) igen bőséges források
állanának rendelkezésünkre; azonban, itt csak arra akarunk utalni, hogy
Mekkán és Medinán kivül még számos búcsújáróhely létezik, mely nagy
hírnek örvend. Ezekhez tartoznak a keleti Szunnita tartományokban a
Szent Apak sírja Kasgav-ban, Ahmed Jeszevi-é Turkesztánban és Bahaeddiné
Bokharában. A Siita világnak megvan Meshedje, Kum- és Kerbelá-ja. Az
utóbbi három inkább nemzet-gazdászati mint vallási tekintetből
emeltetett vértanúvá. Irán nehány okos fejedelme, t. i. gátat akart
emelni, a sok pénznek Arábiába való évenkénti kivándorlása ellen s
ájtatos alattvalóik nagyobb kényelmére három nemzeti Szentet teremtett,
melyeknek imádása és tisztelete valósággal ép oly sikeresnek bizonyult a
nemzetgazdászatra mint nemzetvallásra nézve. E három siita búcsújáróhely
gazdagsága és pompája már gyakran iratott le; én is körülményesen
foglalkoztam velök »Vándorlásaim Persiában« czimü munkámban, s miután én
nem csak látogatóképen, hanem inkább mint zarándok tartózkodtam több
hasonló helyen, tanuságot tehetek róla, hogy a Meshed és Kumbeli
zarándokok, látszólagos ájtatosságban, lelkesedésben, sőt
töredelmességben csak igen keveset engednek a Medina zarándokoknak. A
siita Szentek nyughelyei kápráztató fényükben, aranynyal, ezüsttel és
drágakövekkel túlterhelve, a jámbor megtekintőt bámuló csodálkozásra
ragadják. Az ékszertárgyak többnyire kegyeletes adakozások, melyek
által, mint az a földi nagyoknál szokás, jóindulatra igyekszenek
hangolni az istenieket. Hisz még a példabeszéd is mondja: »O deris, o
Szent, pénz nélkül még a menyországban is szegény ördög vagy!« E sirok
már mint épületek is nagyszerűek. A meshedi Imam Riza kupolája több
centiméter vastagságú aranylemezzel van bevonva, mely a felkelő s
lenyugvó nap sugaraiban csodálatosan felragyog; sőt egy sugár torony
egész külfala is vastag arany lemezzel van borítva s a síremlék
rácsozata, Meshedben valamint Kumban is, tömör ezüstpálczákból áll,
nehéz arany ékítménynyel. Hatalmas vastag ezüst táblákkal fedett kapukon
át lép be az ember e síremlékek belsejébe, melyben mesés fény és pompa
uralg; száz meg száz fülke környezi a nyughelyet, a falak arany alapon
azurkék zománcz díszszel ékítvék, s könynyen megfogható, hogy a szegény
moszlim zarándok, ha e csarnokba lép, a szent egyéniséget környező
hallatlan, kápráztató gazdagságtól elvakítva, annak isteni tulajdonai
által elragadtatva érzi magát. Az egy vagy másik sír ezüst rácsait körűl
tolongó zarándok nép képe, zokogásuk, sírásuk és kiáltozásuk a
kiaggatott táblákról leolvasott imádságok alatt, az aggályos mohóság,
melylyel az olvasni nem tudók a mollák ajkairól hangzó szavakat lesik,
mindez örökre feledhetetlen lesz előttem. Könyzáport láttam végig omlani
gyermek arczokon, holló fekete és hófehér szakállakon; szemtanúja valék,
midőn még nők is oly hatalmasan ütve mellüket, hogy a bolthajtásos falak
viszhangzottak tőle, bűnbánólag mondák el a pater peccavi-t.
Kétségtelen, hogy a mély töredelmességnek alapja valódi ájtatosság volt.
Azonban, mért titkolnám? Mindazáltal sok tettetést, hazugságot és
csalást is találtam e búcsújáró helyeken. Meshedben történt, hogy egy
olvasni nem tudó zarándok, egy valóságos fösvény, ki a hivatalos
sírboltőröknek a felolvasásért járó tiszteletdíjt sokallta, tőlem kérte
ki magának e szíves szolgálattételt. Mellém állt s én lelkiismeretesen
leolvastam neki az illető kórán-szúrákat és arab imádságokat. Eleinte
utánam dadogott egyet-mást, de nemsokára a következő párbeszédet hallám
hátam mögött. A. »Öt aranynál ugyancsak nem ér többet ez a ló.« B. »A
Szent Abbaszra! magam tizenkét aranyat adtam érte,« stb… Elképedve hátra
néztem s jövendőbeli Meshedimet egy ismerősével lóvásárlásba találtam
elmerülve; mindenesetre sajátságos foglalkozás a Szent Imam Riza
sírjánál.
Hasonlót állíthatok Kumról, mely par excellence a nők búcsújáró helye. E
városban t. i. aranyozott kupola alatt nyugszik Imam Riza, az
Ali-vértanú nővére, Fatima, kit rendesen Meeszum-ei Fátimá-nak (a
szeplőtlen Fatimá-nak) neveznek. Ravatalának érintése, a hagyomány
szerint elegendő arra, hogy meddő nőket – Persíában a meddőség iszonyú
szerencsétlenségnek tartatik, gyermekkel áldjon meg, elveszett szerelmet
visszaszerezzen, testi bájakat hervadatlanokká varázsoljon s mi több, az
elkövetett hűtlenségért a más világon bűntelenséget biztosítson. E szent
mohammedánnő nyughelye körül fél mértföldnyire óriás sírkert terűl el. E
temetőben Irán legtávolabb vidékeiről idehozott nők nyugszanak,
valószinüleg vétkes lelkek, kik a házasság-törés súlyos vétkének
tudatában, a Feltámadás napján a szeplőtlen Szűz közvetlen vezetése
alatt akarnak megjelenni Isten trónja előtt. S tán Meeszumei Fatima oka
annak, hogy Kum bájos leányai mai napság oly könnyen eltántoríthatók a
női hűségtől, mert nem ösmerek persa várost, melyben annyi kéjhölgy
léteznék, mint épen Kumban, a nők e búcsújáró helyén. E szomorú
állapotok híre a távolba is elhatott, s mégis évről-évre ezer meg ezer
nő zarándokol e szentelt hölgy sírhantjához, sőt a jelenlegi dynasztia
fejedelemnői is ezen aranyozott kupola alatt emeltették sírboltjukat.
Még két Kadsár is nyugszik ottan; életükben igen kedvelték a hölgyeket,
s az egyik, Feth-Ali sah, 800 megesketett feleséggel bírt – nem csoda
tehát, ha halála után is női társaságban óhajtott nyugodni.
Meshed és Kum után a siita irániak tekintete legszívesebben Kerbela és
Nedsef felé irányúl, a hol a nagy Ali és vértanú fia Huszein vannak
eltemetve. Az út e szent városok felé ellenséges Szunnita terűleten
vezet keresztűl s azonfelül rabló beduinok által is fenyegettetik. Az
odajutás ennélfogva rendkívül veszedelmes és fáradságos; de mire nem
vállalkozik a siita, hithőseinek kedvéért, kik elárúlva s megkínoztatva,
gyilkos tőrök alatt s a szomjhalál gyötrelmei közepette, a sivatag izzó
homoktengerében életükkel áldoztak a Sia-hitnek! Ennélfogva az utazás a
Bagdadtól fekvő sivatagba kiválóan érdemteljesnek tekintetik, s a ki oda
zarándokolt, a »Kerbe lai« prädicatumnak örvend, míg Meshed látagatói,
Meshediknek, neveztetnek. 50 búcsújárni vágyó persa közűl legfeljebb öt
megy el Mekkába, a többi mind az utóbb említett helyeken teljesíti
zarándoklási kötelességeit, s a kinek nem sikerül életében oda jutni, az
holtan szállítatja el magát oda. Mindenki zarándokolni, utazni kiván s
nem csalódunk, ha a persának e fékevesztett zarándokolási és utazási
szenvedélyének tulajdonítjuk szellemi tevékenységét s kiváló
felsőbbségét, mely őtet többi hitsorsosai fölé emeli.


Dervisek.
Az előszeretettel tulzás felé hajló keleti természetnek, mindjárt
eleinte sokkal jobban eshetett a mély rejtélyekkel és sajátságos
formaságokkal egybekapcsolt istenitan, mint a száraz, ha mindjárt még
oly meggyőző szó. A szerzet-világhoz s annak képviselőihez a nép már
korán szeretettel s bámulattal közeledett, mig a papok s theologusok
csak tiszteletében részesültek; s innen ered a századok óta heves
elkeseredettséggel folytatott harcz az ulemák és dervisek közt, oly
pap-harcz, melyről a kereszténység története is sokkal többet tudna
beszélni, ha az ájtatos és számitó szent-atyák a barátokat oltalmuk és
hatalmuk alá nem keritik, egyuttal engedékeny eszközökül használva fel
őket. Hogy a moszlim világ valásszelleme ily irányt vett, aligha lesz
meglepő; a dervist épen ismerni kell, ruházatában, melynek miden egyes
részlete, sőt minden gombja egy-egy eszmét jelképez; látni kell őt
istentiszteletében, az ugrálásnál, tánczolásnál, gyors forgásnál, mely
isteni szeretete által felhevült képzeletének megtestesülését ábrázolja,
s csak akkor foghatjuk fel, mikép épen az ily ember s ez az eljárás
képes a keletinek rajongó észjárásának megfelelni. Az ájtatos pap
Nyugaton beéri egy alkotójához intézett buzgó imádsággal, Isten iránti
szeretettel és tisztelettel akar eltelve lenni, s ezen érzelmeket
gondosan ápolva, azon van, hogy minél mélyebb gyökeret verjenek
szivében. A keletinek ezen eljárás hidegnek tetszik, ő az isteni
tiszteletet ihlett rajongásokban, fékevesztett kitörésekben akarja
nyilvánitani, esztelenné akar válni, s a testtől ideiglenesen
elválasztott szellemben, a teremtmény számára a legjobb utat látja,
melyen alkotójához közeledhessék, s a legbiztosabbat, hogy az
istenséggel összeköttetésbe léphessen. Ez, és csak ez látszott nekem a
Dervis-lét alapja lenni, alapja e sajátlagos vonásnak, mely a keleti
erkölcsök képét jellemzi, s melynek magyarázatát és leirását, már oly
kitünő tollak kisérlették meg, s miután darab ideig magam is tagja
voltam egyik szerzetnek, az elméleti magyarázatoktól eltekintve mert a
dervisek élethű leirását fogok igyekezni olvasóimmal megismertetni.
Észreveszed-e kedves olvasóm ama férfit ott, egy társaság körében, kinek
ruházata társaiétól elüt, kinek merev tekintete s ideges modora
félemletes benyomást tesz, kinek taglejtései ülés, járás vagy állás
közben az elmebetegéire emlékeztetnek? – ez egy dervis, élethű
személyesitése mindazon furcsa különczségeknek, melyeket csak a
vallásrajongó ázsiainak felhevült képzelete képes előidézni. Lengyel
vagyis kerekformáju kalapja vagy nemezbül, valamely áldozó-teve vagy
áldozó-juh szőréből készült, vagy posztóból való s ez esetben három
foszlányból összevarrt. E posztósapkán, mely rendesen vörös szinü,
fekete himzésben az illető szerzet nehány kedvelt verse olvasható, vagy
nehány rejtélyes jelentőségü betü és szó; a széle rojtszegélylyel van
ellátva, nem annyira a napsugarak elleni védelem tekintetéből, mint
inkább azért, hogy a felpillantást megakadályozza, mert a földi szülött
tekintete mindig a földre legyen irányulva. Ha a dervis rangra nézve
előrehaladt, mi a különböző időközökben történik, egyházi főnöke, (Pir)
által megengedtetik neki a kalapszélét kendővel körülcsavarni. E
tekervények száma 7. és 9. közt váltakozik s nevök »Terk« a szószerinti
értelemben »elhagyott« s jelképileg mind oly tettet jelentenek, mely
által bizonyos földi szenvedélyek, leigéztetnek, vagy jobban mondva,
leköttetnek. Az első csavarásnál, pl. azt mondja a dervis: »Ezzel
lekötöm az önzést;« a másodiknál: »Ezzel lekötöm a kapzsiságot;« a
harmadiknál »Ezzel lekötöm a haragot;« stb., s a ki a turbán kilencz
csavarásában a kilencz főszenvedélyt lebilincselte, bizton hiszi, hogy
minden bün ellen vértezve van. A dervisfelfogások a turbánt illetőleg, a
molláh-k valamivel költőibb értelmezésétől nagyon elütő. Az utóbbiak a
turbánban a halotti lepelt látják, melyet az Istenfélő egyházfiak
memento mori képen magukkal hordani kénytelenek. A közönséges moszlim
2–3 halotti lepel hosszuságu vásznat hord, a kegyeletteljes azonban 7.
hosszuságut, s minthogy én annak idejében utóbbiak egyikének tartattam,
nem különös gyönyörüséggel emlékszem vissza az eleinte szokatlan
fejdiszre.
A Dervis-toilettéhez a Kulah-on (kalap) kivül még a Khirka (köpeny) is
hozzá tartozik. Ezen öltönynek egy darabból is szabad állnia, azonban
tetszetősebb Istennek, ha több tarka-barka ringy-rongyból van
összetákolva. A foszlányok tarka szabálytalanságban rakatnak egymásra s
folt hátán folt, vastag spárgával vagy czérnával, nagy öltésekkel
varródik össze, s hogy e Khirkai-Dervisan, a koldusruházat leghivebb
képét nyujtsa, alsó végének nem szabad sem beszegetnie, sem egyenesen
vágódnia, hanem zig-zegesen hosszu foszlányokban kell lelógnia. »El
fakru fakhri« (a szegénység büszkeségem) mondá a próféta, ama próféta,
kiről a rosz hir azt regéli, hogy hallatlan kincseknek volt birtokában,
s valamint ő, szintugy cselekesznek és beszélnek tanitványai is.
Közép-Ázsiában egykor egy szerzetfőnök vendége valék, aki bár több ház
és jószágnak volt birtokosa, mégis a Khirkaj-Dervisant, mindenféle
foszlányokkal és ringy-rongyal ellátva hordá, de csak kivülről, mert
belül az öltöny finom atlaszból készült s a szükséghez képest, tetszés
szerint forditgatta ruházatát. Néhány szerzet felső ruha gyanánt
ujjanélküli kabátot hord, melynek neve, hajdari. Hajdár tudvalevőleg Ali
egyik mellékneve, mely állitólag szinte ily ruhát viselt. E hajdari
olykor különböző szinü csikokkal bir, néha 12-vel, melyekkel a 12
Imámera utalnak. Egy Indiában létező szerzet felsőruhaképen tigris vagy
leopárd bőrt használ, ezt azonban nem szabad más ruha fölé felvenni, de
csak a meztelen testen viselhető, s vallási szabály szerint csakugyan, e
kedves szerzetesek egyedüli öltözékét képezi.
Nem csekély szerepet játszik a Kemer (öv); vagy taibendnek hiják, ha
valami szőrszövetből áll, vagy kamberie-nek, ha többszinü csombékos
kötelekből készült. E csombékok egyikével, Dil-Bagi (nyelv-csombék) a
rosz beszéd, az ugynevezett Bel-Bagival (ágyék-csombék) az érzéki vágyak
kötetnek le. Az utóbbi parancsolatra nézve az öv nagy fontossággal bir,
miután ágyék és virilitás azonos; innen a szó: »ágyékomból ugrott, ki,«
a bibliai irásmód szerint, vagy a mint a törökök mondják: ágyékhűsitő.
Ezen öv gyakran csattal erősittetik meg, melybe a jellemző Kanaat-tasi
(elégedettségikő) néven nevezett kő van foglalva emlékezésül azon
kövekre, melyeket szegény dervisek éhségük csillapitására maguknál
szoktak hordani. A fentemlitett koldusköpeny humbug pendantjául láttam
derviseket, kik lucullusi lakomákon laktak jól s mégis az övben
tartogatott kavicsokat semmiért a világon sem adták volna ide. Különben
az övben tartott kavicsokkal, még egész máskép áll a dolog. Ha t. i.
szabály szerint Isten nevét 1001-szer kell elmondani, ez többnyire hat
vagy tiz dervis társaságában történik, kinek mindegyike 25 kavicsot hord
övében, melyeket maga elé rak, s hogy az olvasásban meg ne csalódjék,
minden felmondás után egy-egy kavicsot tesz félre. Ha tehát tiz dervis
társaságában mindegyik négyszer hadarta le 25 kavicsát, a 1000 szám el
van érve. Még meg kell emliteni, hogy e kövek a Begtasi szerzetnél a
»Peleng« (léopard) nevet viselik és hétszögletüek, czélzásul a 7 földre,
7 mennyre, 7 tengerre és 7 bolygó csillagra. Bizonyos alkalmakkal e
szerzet főnöke az ily övet hétszer szokta felkötni s hétszer leoldani,
mialatt következőket kell elmondania:

1. Lekötöm a fukarságot s feloldom a bőkezüséget,
2. Lekötöm a haragot és feloldom a szelidséget,
3. Lekötöm a fösvénységet és feloldom az ájtatosságot,
4. Lekötöm a tudatlanságot és feloldom az Istenfélést,
5. Lekötöm a szenvedélyt és feloldom az isteni szeretetet,
6. Lekötöm az éhséget és feloldom a szellemi ellégültséget,
7. Lekötöm az ördöngösséget és feloldom az Istenit.
Hogy a dervisruházatról lehető legtökéletesebb képet adjak, még a
»Tads«-ról (korona) is meg kell emlékeznünk, a hogy a főnök sapkáját
nevezik. Valamint a sáh-t és kedáh-t (fejedelem és koldus), mint a
társaság két szélsőségét gyakran szokták egymással szembesiteni, ugy a
dervis korona és fejedelmi korona szinte igen kedvelt parabolául
szolgál. Az elsőben a világ megvetésének non plus ultrája tükröződik,
utóbbiban ellenben a földi nagyság netovábbja, s minthogy minden földi
fénynek mulandósága, s a sors változékonysága tekintetéből a koldusnak
époly kevéssé kell szégyenelnie sapkáját, mint a mily büszkének szabad
lennie a fejedelemnek koronájára, a kettő között bizonyos neme az
egyenlőségnek létezzék, s az tényleg is létezik, mert a dervisnek
jogában áll, egyenesen a fejedelemnek tartani s annak meghivása nélkül
is oldalán helyet foglalni.
A dervis bizonyos tárgyakat, vagy ha ugy fejezhetem ki magamat, bizonyos
jelvényeket mindig magával hordani kénytelen, melyek részint
nélkülözhetetlen Vademecum gyanánt, részint szymbolizált eszközekül
szolgálnak neki. Ezek, 1. a Teber, a fejsze, valóságos bárd, rövid
nyéllel, mely mindenféle mysztikus feliratokkal van ellátva s a
szenvedélyek legyőzésére szolgáljon, melyek az isteni rajongónak néha
megtestesült alakban is megjelennek, ugy hogy álomlátó, rajongó
állapotában a bárddal hadonázva, felkiált: »Most ezt vagy amazt a bünt,
ez vagy ama szenvedélyt vágtam agyon!« 2. Teszbih, az olvasó, mely 99
szemből állva, mindenkor az övben hordatik. E 99 szem moszlim felfogás
szerint Istennek idecsatolt 99 tulajdonát képviseli.

1. Isten.
2. Kegyteljes.
3. Könyörületes.
4. Szent.
5. Birtokos.
6. Megváltó.
7. Hitadó.
8. Pártfogó.
9. Magasztos.
10. Hatalmas.
11. Tekintélyt-kölcsönző.
12. Teremtő.
13. Élesztő.
14. Alakitó.
15. Megbocsájtó.
16. Gazdag.
17. Adakozó.
18. Tápláló.
19. Megnyitó.
20. Mindentudó.
21. Felmagasztaló.
22. Megörvendeztető.
23. Megszeliditő.
24. Felemelő.
25. Megtisztelő.
26. A mindent eltemető.
27. A mindent halló.
28. A mindent látó.
29. A biró.
30. Az igazságos.
31. A bájos.
32. Az értesült.
33. A szende.
34. A nagy.
35. A sajnálkozó.
36. A hálás.
37. A magas.
38. A legnagyobb.
39. A védő.
40. A gondoskodó.
41. A felelősséget vivő.
42. A diadalmas.
43. A kegyes.
44. A figyelő.
45. Az imádságot elfogadó.
46. A kiterjedő.
47. Az itélethozó.
48. A szerető.
49. A legmagasztosabb.
50. Minden lételnek oka.
51. A bevalló.
52. Az igaz.
53. A szerző.
54. Az erős.
55. A tartós.
56. A barát.
57. A méltányos.
58. A számitó.
59. A kezdő.
60. Az ébresztő.
61. Az éltető.
62. Az ölő.
63. Az örökké való.
64. Az örökké tartó.
65. A feltaláló.
66. A fényteli.
67. Az egyetlen.
68. A mulhatatlan.
69. A hatalomteli.
70. A hatalmat adományozó.
71. A megelőző.
72. A következő.
73. Az első.
74. Az utolsó.
75. A látható.
76. A rejtett.
77. Az uralkodó.
78. A leghatalmasabb.
79. A jóindulatu.
80. A bünbánatot ébresztő.
81. A boszuálló.
82. A bünbocsátó.
83. A jóságos.
84. Birtok ura.
85. Czimek és méltóságok ura.
86. A rendbehozó.
87. Az alkotó.
88. A leggazdagabb.
89. A gazdagitó.
90. A megakadályozó.
91. A megkárositó.
92. A hasznothozó.
93. A világosság.
94. A vezető.
95. A kezdeményező.
96. A befejező.
97. Az örökös.
98. Az inditó.
99. A türelmes.
A harmadik tárgy a fésü (Sáne vagy Tarak), melylyel némely szerzetnél a
hosszan aláhullámzó hajzatot szabály szerint kell fésülni; hosszura
növesztett haj, a világról való lemondás jeléül tekintetik. A fésü,
melyet a szerzetfőnök bizonyos időben ünnepélyesen átnyujtott,
talizmánszerü, a szellemi közvetitő egy neme; gyakran bámultam, ha e
bükkfából készült s többnyire igenronda toiletteczikk kegyeletesen az
ajkakhoz emeltetett és megcsókoltatott. 4) Asza vagy Tekie, egy rövid,
felül félholddal ellátott bot, mely bizonyos állásoknál a karnak
támaszul szolgál leginkább pedig a bóditószerek élvezete alatt; de még
akkor is, az Isten embere csak rövid ideig használhatja, mert a halálos
méreg által legyőzetve, csakhamar Tekie-jével együtt a földre rogy. 5.
Keskul, a koldustál, egy félkókoszdió, vagy fél tök alaku csésze, mely
lánczra erősitve, utazáskor a hátra vettetik, rendesen azonban kézben
hordatik. Ebben tartják az összekoldult eledelt, édeset és savanyut,
meleget és hideget, higat és szárazat, egy épenséggel nem étvágy
gerjesztő tutti-frutti. Végre 6. az övről alálogó vakaró, Kasak, egy
lapos, kanál alaku eszköz, melynek tulsó oldala haránt egymásbafutó
bevágásokkal van ellátva s arra szolgál, hogy segitségével bizonyos
kellemetlen, apró élősdi állatoktól menekülhessen, minthogy a vándor
dervis azoknak kiváló ragaszkodásának tárgya.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
»Isten utai sokfélék és bármily különbözők legyenek is, mind javunkra
szolgálnak és előnyösek, feltéve, hogy hozzá vezetnek.« Ezen elven
alapulnak a különböző szerzetek, Tarika, szószerinti értelemben, »Utak«,
ezért mindannyi egymáshoz hasonló értékünek és érdemünek tartatik, s
valóban ritka eset, hogy valamely szerzetet a többi fölé vagy alá
helyeznének. Általánosságban 36 főszerzetet számitanak, melyek közül a
közép-ázsiai Nakisbendi-k, a Nimet-Ullahi-ek és Hajderi-k Indiában és
Persiában, a Kaderi, Rufai, Dselveti Khalveti, Szadie, s legfőkép a
Mevlevi-k az ottomán birodalomban, kiváló hirnek örvendenek.
A testvérület, a szerzet testületébe való felvételi szertartások a
különböző szerzetek jellege szerint változnak. Igy pl. a Bektasiknál az
avatoncz csaknem teljesen levetköztetik s egy arra szánt csarnokban a
főnök elé vezettetik. Vastag kötéllel nyakán két egyház-tolmács
kiséretében jelenik meg egy tizenkét ülnökből álló – (a 12 Imámra szóló
czélzás), melyek mindegyike égő gyertyát állitott maga elébe, – rendi
káptalan előtt. A »Mejdantasi« elé vezetik, egy tizenkétszögü, a csarnok
közepén álló kőhez, melyen keresztbe vetett karokkal, ugy hogy a kezek a
vállakon nyugszanak, helyet foglal. E mellett fejét erősen jobbik
vállára kell hajtania, szóval, oly helyzetbe kell helyeznie magát, mely
legvilágosabban fejezi ki teljes alázatosságát, mielőtt a fölvétel
következnék. Más szerzeteknél, pl. a Mevlevi-knál, az avatoncz miután a
Mursid-ot (szellemi utmutató) megválasztotta volna, 1001 napon át a
legalsóbbrendü házi szolgálatokat kénytelen végezni. Ismét más
avatonczok nyolcz, sőt tiz hónapig a legsoványab élelmezés mellett a
szokásos istentiszteletet látják el. Oly emberekről beszéltek nekem, kik
annyira viszik lemondásukat, hogy napontai élelmüket két olajbogyóra
szoritják, s a test borzasztó gyötrése alatt órákig tartó imádságokat
szavalnak. E fáradalmas avatoncz-ság nem ér véget mindaddig mig a
csontvázig lesoványkodott személy álomlátásokról és jelenésekről nem tud
számot adni, melyekben rég elköltözött egyéniségek, vagy a próféta maga
jelent meg nekik. A mennyire én tudom, e látványok már az első hétben
következnek be; de a mohammedán szerzetszabály nem akar potrohós
papokat, s miután e látományok valódisága csak hosszasan szenvedett
kinok után ismertetik el, az avatoncz eleinte felemliteni sem meri az
álmodottakat.
Anyagi helyzetökre nézve a moszlim szerzeteseknek koránt sincsen oly jó
dolga mint társaiknak a keresztény Nyugaton. Ámbátor a régebbi időben
voltak oly ájtatos emberek, kik a Tekkiek (zárdák) és Kalenter khane-k
(tanya, vándor dervisek számára) alapitásáról gondoskodtak, s ezek
akkoriban olykor kegyes hagyományokban is részesültek, e dotátiók
mindazáltal távolról sem oly gazdagok, hogy a zárdák lakóinak gondtalan
életet biztositsanak. Azonfelül a koldulás csak nem általánosan elvileg
tiltva van, s még a legvégsőbb nyomorban is a dervis csak viszontajándék
átnyujtása után fogadhat el ajándékot, s innen ered, hogy Keleten
gyakran találkozik az ember kolduló-dervisekkel, kik tálczájukon
fogvájókat kinálnak, a rendszabályt kijátszva, körülbelül oly módon,
mint a hogy londoni koldusok látszólag gyufa-üzletet visznek, hogy a
rendőrség szigoru rendeleteinek eleget tegyenek. Mindenesetre feltünő
marad, hogy a moszlim világ közép és keleti részében e rend, mindazáltal
oly nagy számu követőt számit; e meglepő tünemény egyedül csak a keleti
mértékletességből s a tétlenség iránti legyőzhetetlen hajlamból
magyarázható ki. Hajat, szakált megnövesztenek, rongyos ruhát vesznek
fel, a Keskult nyakukba aggatják, s bántatlanul, még egyetlen fillér
nélkül is, nyugodtan vándorolhatnak a birodalom egyik végétől a másikra
– mindenesetre nem megvetendő előny a megjavithatatlan csavargók előtt!
Azonban ez csak a vándor dervisekre vonatkozik; a megtelepedett dervis,
kötelességei teljesitése által a keletiek szellemi életében jelentékeny
hézagot pótolni van hivatva. De hát miből áll a dervis kötelessége?
Minthogy létezésének alap-oszlopai s élethivatásának főfeladata Isten
folytonos imádásában és dicsőitésében összpontosul, minden szerzetnek, s
annak minden egyes tagjának kötelessége, a nap egy bizonyos részét,
Isten rejtélyes neveinek, (Telkin) vagy jobban mondva, Isten hét
jelvényének elmondásával, eltölteni. E jelvények a következők:

1. La illaha il Allah! (Nincsen Isten Alláh-n kivül.)
2. Ja Allah! (O Isten.)
3. Ja Hu! (Egyedül ő az és nem más.)
4. Ja Hakk! (Ó igazságos.)
5. Ja Haj! (Ó élő!)
6. Ja Kajjum! (Ó állandó.)
7. Ja Kahhar! (Ó bószuálló.)
Ezen czélra az illető rend főnöke által bizonyos órákban, többnyire
délután vagy este, zártkörü társaságok rendeztetnek, melyek a Khalka
(gyürü) nevet viselik, Isten végtelenségére, a testvérület egységére s a
kör egyes tagjait élesztő lelkesültség szakadatlan árjára való czélzás.
A Khalkák rendesen egy külön arra szánt, Sema-Khane (fáklyaház) vagy
Tevhid-Khane nevü helyiségben tartatnak meg, néha azonban kertekben is,
vagy mezőkön, a mint a körülmények engedik. A Pir, vagy főnök,
ugyszólván az egész dervis kör pecsétjét, vagy ékét képezi,
tekintélylyel azon szellemi viszonyra, melyben tanitványaihoz áll, s
egyszersmint jelképeül a belőle kisugárzó, a szerzet-avatottait,
(Murid-okat) átható s ismét hozzá visszatérő rajongási áramlatnak.
Miután a Pir, – többnyire tiszteletet parancsoló külsővel biró egyéniség
– helyet foglalt, nehány percz a szellemi magába szállásnak
szenteltetik, t. i. a kezeket ölükbe ejtik, fejüket mélyen lehorgasztják
keblükre, s azon mesterkélnek, hogy gondolataikat a földtől s minden
földitől elvonva, magasabb szellemi sphäraba emelkedjenek. A
legünnepélyesebb csendnek érdekes pillanatai ezek. Mindenki lehunyja
szemét s szinte látni némelyeknél, mint emelkedik a kebel a mély
felfohászkodásban, mig másoknál tompa nyöszörgészben nyilvánul a
belsejökben végbemenő harcz. Végre a Pir halk, egyre emelkedő hangon
kezdi meg egy vagy másik Kaszide (dicsének) elmondását. Ezek többnyire
költői, fennkölt irályban tartott költemények és parabolák, miknek
hatása valóban megható. Eleinte a dervisek a legfeszültebb figyelemmel
hallgatnak, fejeik mozdulatlanul mélyen lehajtva nyugszanak a keblen, a
szemek hunyva maradnak, s csak ha a főnök által előadott költemény
egyik-másik részlete a hallgatóságot erős felindulásba ejti, tör ki
lelkesedésük egy erélyes felkiáltásban: Allah! Allah! Ezt az előadás
folyamatában a Ja Hu! Ja Hakk! Ia Kahhar! felkiáltások követik, s a
szellemi meghatottság ezen nyilványulásaiban, a tetszés tetőpontjára ér.
Rövid időközökben mind gyakrabban és erélyesebben hangzanak fel,
elannyira, hogy a felolvasó főnök hangja a dervisek zürzavaros karában
végre egészen elenyészik.
Minthogy általánosan azon hit, sőt szent meggyőződés uralkodik, hogy a
szent szavak szakadatlan, lelkesült elszavalása a vérbe, testbe is
átmegy, ugy hogy az igazhitünek egy órai gyakorlat után általa
elragadtatva, rajongásba kell esnie: megfogható, ha a mi nézetünk
szerint oly szinpadias jelenségek az ily Khalkák alkalmával, a moszlimok
előtt egész természeteseknek tünnek fel. Én gyakran voltam jelen az
ilyen körökben, sőt párszor a szellemi lánczgyürüje gyanánt is működtem
közre, s ennélfogva meg akarom kisérleni, nem tudnék-e saját érzelmeim
nyomán nehány jelenetet leirni.

Első jelenet.
A mint a »Ja Hu!« »Ja Hakk!« felkiáltás gyakrabban és erélyesebben
hangzik fel, a dervisek lassacskán felegyenesednek hajlott helyzetükből.
Sarkaikon ülve a test mindkét oldal felé, eleinte csak könnyedén, később
azonban mind gyorsabban és gyorsabban lobáztatik, s miután a rezgetyühez
hasonlólag, a test folytonos rezgetésbe hozatott, a kezek szemfényvesztő
sebességgel majd a szemre, térdre és mellre tétetnek. Ez a rajongási
állapot első fokozata. Sokaknak arczába szökik a vér, a szemgolyók vadul
forognak, az eddiggelé alázatosan lehajtott fej csaknem büszke tartásra
emelkedik, s oly vakitó gyorsasággal mozog, hogy a gyönge idegzetü néző
valósággal bele szédül. Ezen mozdulatok alatt az egymást gyorsan követő
felkiáltások, a zúgó szélvész morajához hasonló jelleget öltöttek s