Jocus és Momus - 8

  rendel.
  Hogy a kovács fejszét készithessen, szüksége van a bányászra, a ki a
  vasat előkeresse a földből.
  Hogy a bányász hozzá foghasson a mesterségéhez, szüksége van a mérnökre.
  A mérnököt pedig az akadémiában tanitják.
  És igy azért a tréfáért, hogy Diogenes egy hordóban ülve szidhassa az
  egész dolgozó és fáradozó világot s a vele nem tartó tudós társaságot;
  csupán azért az egy hordóért szüksége volt az egész emberi társaságra, s
  az athenei akadémiára.
  Ebből mai nap is érthetne valamit egy némely cynicus Diogenes.
  
  
  Egy szorgalmas bürokrata naplójából.
  
  Reggel 8 órakor a hivatalba indultam, a hivatal messze van a lakásomtól,
  odáig tizennégy fotograf esik, azokban a képeket végig nézegettem,
  pontban kilenczkor megérkeztem a büróba. Az osztályfőnök kérdésére, hol
  késtem, azt felelém, az ő arczképét kerestem, meg is találtam. Itt van a
  zsebemben, most vettem. Azzal ugyan ő maga ajándékozott meg egyezer, de
  már elfelejtette.
  9½-ig a vászonkarmantyumat huztam fel a kabátujjamra, ugyanazt háromszor
  máslira kötöttem.
  10-ig tollakat faragtam. Az aczéltollat azért nem szeretem, mert az
  mindjárt készen van.
  10½-ig plajbászt faragtam. Roszak ezek a hivatalbeli plajbászok, mikor
  az ember kihegyezte, akkor törnek el.
  10¾-ig pipára gyujtottam, a szopóka rosszul szelelt, ki kellett
  tisztitani.
  11-ig a hivatalszolgát kerestem, de nem találtam.
  11¼-ig magam szaladtam át a trafikba, a kalapomat a szegen hagytam, hogy
  ha jön az igazgató, láthassa, hogy itt vagyok.
  11¾-ig az „Ungarische Nachrichten“-t végig olvastam. Impertinens nép ez
  az angol.
  12-ig a másodtitkárral vitatkoztam, a ki a francziákat még
  impertinensebbeknek tartja.
  12¼-kor egy panaszos embert kikergettem, a ki azt merte allegálni, hogy
  ő már három órája várakozik rám.
  12½-ig három lat keserü sót kavargattam el egy pohár vizben, a mit a
  haemorhoisom végett kell innom. A sok munka megöli az embert.
  12¾-ig négy iv papirost pontosan körülnyirtam.
  1 órakor megérkezett az igazgató, annak segitettem a felső kabátját
  levetni.
  1¼ óráig méltóztatott elmondani, hogy a tegnapi ülésben hány pagát
  ultimót csinált. Mindnyájan arra figyeltünk.
  1½ óráig veszett nagy sietség! A hányan voltunk, egyik ajtón be, a
  másikon ki. Nem leltük sehol--az igazgató ur csibukját. Végre kisült,
  hogy az irodaszolga kivitte tisztitani.--Protocollumba vétetett.
  1¾ óráig uj faullenczert liniáztam; mindig elviszi valaki az enyimet.
  1 óra 50 perczig az órámat tizszer megnéztem; késik a gyalázatos! Oda
  kinn régóta két óra van már.
  2 óra! üti már valahára. Most irtam le a kezdő betüt. De iszen holnap is
  nap lesz.
  És ez mindennap igy megy! Az ember be van fogva 8 órától délutáni
  kettőig. Csuda, ha meg nem bolondul bele az ember!
  
  
  Leányvár.
  
  1440-ik évben jó s vig szüret volt mindenütt a Hegyalján. De legvigabb
  volt Patakon a Somlyó-hegyen, Palóczy Mátyás nádor szőlejében. Az agg
  nádor részt nem vehetett a szüret örömeiben, őt az ország dolgai máshol
  tartóztatták. Nem lehet mondani, hogy Agata leánya is egész kedvében
  lett volna. Ő gyakran futott ki a hegy legmagasabb csucsára: nézett le
  végig a hegy alatti nagy sikságra; onnan várta vőlegényét, Várdai
  Lászlót, de arra az ut oly csendes volt, hogy rajta port még a szél sem
  vert. A reményében csalódott menyasszony busan forditá fejét a pataki
  vár felé; már itt a szélcsend ellenére a várváros környékét egészen
  porfellegbe burkolva látta, s onnan tompa moraj vonult a hegy felé.
  Rémülve sietett le a hegyalján mulatókhoz; mire odaért, egy a városból
  jött lovag beszélé, hogy a cseh husziták a várost és várat véletlenül
  megtámadták s elfoglalták. A rémhir hallatára bucsu nélkül oszlott szét
  a szüreti vendégsereg. Agata is beugrott a befogott kocsiba; a kocsis
  kérdés nélkül hajtott a többi kocsi után a Bodrogköz felé. Mikor már
  közel jártak a Tiszához, jött magához a leány; gondolkozni kezdett, hol
  talál menedéket? eszébe jutott az is, hogy az ut keresztül a Tiszán
  Kis-Várdára, vőlegénye várához vezet; ott biztonságban leend; de ujra
  azon gondolat foglalta el: mit mond majd a világ? bizonyosan azt, hogy
  önkényt futott ideje előtt vőlegénye karjai közé. A Tisza révénél már
  több ezerre szaporodott a menekültek fegyveres és fegyvertelen serege;
  egymással czivódtak az átmenet elsőségeért. A zaj, a kétségek közt
  hánykódó leányt teljes öntudatára emelé; kocsiját megállitá; az
  összegyűlt népnek csengő hangon adá tudtára, hogy ő a nádor leánya, nem
  akar tovább futni az ellenség előtt: ha már a fegyveres férfiak még a
  tiszai átjárást sem tudják megvédeni, ő maga fogja azt megkisérteni. A
  hozzá közelebb állóknak parancsolta, hogy kocsijából tüstént szedjék ki
  a kerekeket s hányják a Tiszába, hogy ha akarna, se mehessen tovább.
  Megszégyenülve fogta körül a bámuló nép, majd a fegyveresek kitörő
  hévvel nyilvániták: hogy mind mellette maradnak s vérök hullásával
  védeni fogják. Erre megszünt a révbe tolakodás; várták a bátor amazon
  további intézkedését. Ő körüljárta és nézte a helyet, a Tiszához vezető
  lápos tó közti utat elsánczolni, a közel erdőből vágott fákkal a
  sánczból kihányt töltést megerősíteni rendelé. A védmü alig készült el,
  jöttek a könnyü védelmet gyanitó csehek; megtámadták a sánczot védőket,
  de többszöri megtámadásuk a hősnő vezérlete alatt véresen veretett
  vissza. E hely Várdai László által később jobban megerősittetett és
  „Leányvár“ nevet nyert.
  Az 1700-ik évben Leányvár sánczainak lerontása elrendeltetett; e
  rendelet végrehajtásával Kanta János szolgabiró bizatott meg: kitől
  midőn tudakoznák: miért rontatnak le Leányvár erősségei? tréfás
  komolysággal válaszolt:
  --Azért, hogy ennek történetéből ne vonjon a maradék olyan
  következtetést, hogy a férfinak néha a nagyobb bajok elől a nők kötője
  alá bujni tanácsos.
  
  
  Jósa István.
  
  Jósa István pap, a kuruczvilágban bátor portyázó, hirneves csapatvezér,
  most kurucz, majd labancz, mint kedve és érdeke hozta magával--egyszer
  kurucz korában arról értesülvén, hogy Smid labancz kapitány Kassa
  vidékéről a Hegyalját szándékozik meglepni; a Tisza vidékéről sietett
  fel a labanczokat megelőzendő. Tályának tartott, hol pap korában minden
  pinczét, sőt a nevezetesebb aszu átalagokat is megismerni elég alkalma
  volt; különösen féltette a Bégányi pinczéjét, hol egy rejtett lyukban a
  legnemesebb borok voltak lerakva. Sietsége hasztalan volt; mert mikorra
  Tályára ért, Smid emberei minden pinczét, még a Bégányiét is--a rejtett
  helyet is felfedezvén,--kiraboltak; a rablott borokat tovább szálliták.
  Jósa szomoru meglepetéssel hallotta a hirt; tudakozódott a labanczok
  mely irányban vonulásukról; értesült, hogy azok Szántó felé, az Aranyos
  völgyön a hegyek közé vonultak. E hirre fejét csóválta; reménye nem volt
  a labanczokat a hegyek közt sikerrel megtámadhatni. Legényeit lóra
  parancsolá; csapatát lassu lépéssel vezeté a kimutatott hely felé; majd
  legényét, Körmös Ferit szólitá magához, annak titkosan adá utasitásait;
  hogy sietve menjen előre, öltözködjék át labancznak; a hegyek közt
  keresse fel Smid embereit, adja tudtokra, hogy ő felmondott Tökölinek; ő
  és legényei már levágták szakállukat, süveg helyett kalapot nyomtak
  fejökre; ha szivesen fogadják, átjönnek labancznak.
  Ezután csapatát két részre osztá; felét egyik hadnagya vezérlete alatt a
  Cserehát felé küldé, oly utasitással, hogy onnan Szendrő, Torna felé
  portyázzanak, de minden nagyobb s feltünést okozó vállalatot
  mellőzzenek; ő rövid időn tudtokra adandja, mikor és hol kell vele
  csatlakozniuk; kipróbált, ismert legényeit maga mellett megtartá, s
  ezekkel folytatá utját a kitüzött czél felé. Még aznap este felé
  találkozott a hegyekből visszatért legényével, ki jelenté, hogy őt a
  labanczok szivesen látták; hangosan nyilvániták örömüket a nemvárt
  megtérésen; őt kérték: siettesse a vezér mielébbi csatlakozását, mert
  vezérök e napokban nagyobb támadást szándékozik intézni a tiszántuli
  részekre.
  Másnap a Simándi bérczen megtörtént a leborotvált és felkalapozott
  kuruczok csatlakozása a labanczokkal. A labanczok örömükben átadták
  Jósának s csapatának a rablott borok egy negyedét; magának pedig két
  penészes átalagot választa, mely a többinél kisebb és véznább volt,
  melyet már a pinczében ismert, s tudta, hogy azok tartalma a legnemesebb
  hegyaljai bor, azok egyikét „summus pontifex“-nek, a másikat „emollit
  mores“-nek keresztelte el Bégányi uram; később intézkedett, hogy azok
  más ember szeme elé a napfényre ne kerüljenek.
  Körülbelül egy hónapig müködött Jósa a labanczokkal, velök száguldozta
  be Kálló, Szatmár és Bihar vidékét, velök együtt tért vissza Kassához;
  de itt egy éjjel ugy eltünt csapatával együtt, hogy a labanczok merre
  tünését még nyomáról sem fedezhették fel; csak később hallották, hogy
  háromezerre menő dandárával Selmeczet megrohanta s bevette, az ott
  talált aranyat felzsákmányolta, Szepes és Sáros városait megsarczolta,
  Bártfát, Kis-Szebent, Barkóczy hadainak szemeláttára bevette. Ekkor
  üzent hozzá Barkóczy: „Hát Jósa uram, ez az adott szó és a zászlónk
  alatt letett eskü?“
  --Mint pap,--válaszolt Jósa,--az eskü alól magam dispensáltam magamat:
  mint katona és szakállas kurucz csak azt akartam Gensdorf ezredesnek
  értésére adni, hogy engem máskor Göncz-Ruszkán asszonyoknál ne keressen;
  megtalálhat fényes nappal a csatatéren is.
  
  
  Petőfi verse.
  
  Mikor Petőfi azt a rettenetes szomjas verset irta: Mért nem tesz az
  Isten most csudát, változtatná borrá a Tiszát; hadd lehetnék én meg a
  Duna, hogy a Tisza belém omlana. Volt Szigeten egy énekes uri ember, a
  ki a bort „nem veté meg“,--olvassa, ismét elolvassa a verset--s nagyot
  csap öklével homlokára: hohó--Petőfi barátom! nem innál te abból egy
  cseppet sem, mert majd eleibe feküdném én annak itt Szigeten.
  
  
  A kontócsinálás mesterségéről.
  
  Tekintedezs barátom uram!
  Hiszen magyar ember izs csak irti mestersigit, csak irti, de mit
  hasznalja maganak, ha nem tudja, a mi fü dolog minden mestersigben, a
  kontot megcsinyalnyi. Van nekünk izs jo prokator, jo doktor, jo oras, jo
  varga, jo molnar, de mit megir mindaz, ha kontot nem tunak készitenyi
  jol.
  Tehad nekem van enyihany igen jo indigenaba ojtott exemplariumom, a ki
  mar acclimatizalta magát izs nalunk, azokat izs facsimile kedviirt,
  közhasznalatra bocsatok, hogy hasznalhasson utana minden okozs ember.
  Mert teczik tunyi, sokat ir praxis. Okozs ember holtig tanulya.
  Mikor kirdezi patakmalomban mümolnár leginyitőle, „te Fridrik!--Ki veted
  mar vamot enek a parasztnak a lisztyibül!“--Igen is, kivetem.
  Latot a paraszt, mikor kiveted a vamot neki a lisztbül?--Nem lata.--Te
  ostoba, minek csinyaltad neki hata mögöte? most ez a szegin böcsületes
  paraszt aszt fogja hinyi, hogy megcsaltad. Ved ki neki vamot mig eczer
  szeme latara.
  Hat ez mar irtette mestersigit.
  Meg mikor nimet schuszterhez gyün urasag, s mutatya topant: „nizen ur!
  tegnap megvetem uj topant, ma mar ments szit.“--Csudalkozok ra! aszongya
  majszter. Szokot eltartanyi legalab kit hitig. Talan jarkalnyi
  miltoztatott bene gyalog?--Had mi az ördög?--Hja, in csak olyan
  urasagoknak dolgozok, a kik jarjak hintoban.
  Ez is irtette mestersigit.
  Oras izs irti mestersigit egyik masik: bele niztem oraba, egy forint;
  bele fujtam, kit forint; fülemhez tartottam, harom forint; felhuztam,
  nigy forint, elöre igazitotam, öt forint; summa summarum: az egizs
  klesipdra nem ir anyit, mint a reperatura.
  Kocsmaroshoz izs tudok utasitanyi studium kedvelü publicumot, a ki nekem
  csinyalta bizonyos inház megnyitási ünepily alkalmatlansagaval eszt az
  areljegyzist egy iczakara, estitül regelig.
  1. Hit fütis! 5 frt. (Notabene. Ot adnak egy öl fat 4 forintir; szalasom
  volt a kamraban, a hol nem volt kalyha, hanem kaposztás hordó.)
  2. Tabledo, kit szemilyre, vacsora, regeli, 5 forint. (Notabene. Sak
  magam voltam, izs nekem sincs kit fejem, a vacsora mar akor elfogyott,
  mikor irkeztem, a regelí pedig nem volta kisz, mikor elmentem.)
  3. Nigy lóra szina, abrak, 4 forint. (Sak kít lovam volt, a kocsisomat
  elnizte másik ketönek; az izs hazulrol hozta szinat, abrakot.)
  4. Gyirtya: nigy szal, kit forint. (Az lehetett, de nem láthatam, mert
  setit volt.)
  5. Szolgalat, tisztitas, et cetera, 5 forint. (Az igaz, a megkefilis
  ellen nem lehette panasz.)
  Ez a derik ember izs nagy tökiletesigre vite tudomanyat.
  Hanem megtaláltam eczer az orvos doktort, a ki gyogyitotta fürdőben
  azokat az embereket, a kiknek semi bajuk sincs. Igen baratságos férfiu
  volt.
  Csinyalta ü egy gazdag bojár familianak következendü arjegyzékecskit:
  „Vigesima prima Junii, Orvosi consulatio nagysagas ur, aszonysag is
  kisaszonysagal. Hat arany. Kivantam ugyanakor olahul „szinetatye“--1
  arany.
  22. Junii. Szemközt ültem tabledonal ebid alat aszonysagal, 1 arany.
  Figyelmeztetem, hogy omeletbül ne egyik, mert kozmas, 1 arany.
  Eodem dato. Este concertben kisaszonysagot orvosilag figyelmeztetem,
  hogy schavolt vegyen fel, mert hideg van, 1 arany.
  23-ja Junii. Kezet szoritotam promenadon urasagal, az alata pulsusat
  tapogatam, 1 arany.
  Ugyanakor. Aszonysag panaszkota, hogy nincsen szike, mingyart hoztam
  neki egy szalmasziket, leül, hete ra. Gyors orvosi segitsigir kit arany.
  Ugyanakor este kalabriasoztam urasagal: orvosi irvagasirt 1 arany.
  24-ta Junii. Kis aszony panaszkota nagy szomjusagról, hoztam neki egy
  pohar vizet, 1 arany. Nem engetem mind meginya, hogy meg ne artson, 1
  arany. Többit viletlenül asszonysag nyakajaba öntötem: hideg douche: 1
  arany.
  25-ta Junii. Urasagnak tyukszemire raliptem. Orvosi irintkezés: 1 arany.
  Összeszidta. Expectorantiakirt: 1 arany.
  26-ta Junii. Kelnernek rakialtotam hozon aszonysagnak aszt az
  ürüczombot: orvosi rendelis 1 arany.
  Ugyanaznap. Nagyságos ur dilelöt panaszkota, hogy hideg van: 1 arany;
  dilután panaszkota, hogy meleg van: 1 arany. Multiemeszku. (Ezir megint
  egy arany).
  De micsoda mindezen a trifadolog ahoz a kontohoz kipest, a kit in
  tapasztaltam egy doktor juris szivesigibül, a ki nekem azt kiszitette
  csupa kelemetes baratsagbul.
  Tudnyilik, hogy egy doktor juris exequalta nekem egy kis pinzt valami
  adosomtul, asztán nem ata ide, asztan egy masik doktor jurist kelete
  keresnem, a ki az elsötül elexequaljon az elexequalt sumacskat. Ez pedig
  ide nem ata ugyan, hanem azir maganal tartota, ugy hogy megint egy
  harmadik doktor jurishoz kelete folyamodnom, hogy exequaljon azt a
  pinzt, a mit a masodik exequalt az elsötül, a ki exequalta adost.
  Had elöre izs küldötem egy levilkibe 10 forintocskat, elöleges költsigek
  stemplire.--Kaptam mingyar következő kontocskat:
   Tallérossy Zebulon urtól egy levil
   irkezte, tiz forinttal 1 frt -- kr.
   Levil felbontasakor faradsag -- „ 25 „
   Olló koptatasirt, pecsit felvagasakor -- „ 25 „
   Rosz helyes iras, helyesebben olvasasa 1 „ -- „
   Szidja bene doktor jurisokat. Ezt
   teheti, hanem jár irte 5 „ -- „
   Akarja panaszt tenyi országbironal,
   de meg se teszi 5 „ -- „
   Az alata, mig levil olvastatot, szivar
   ki igeti nyakravalot 2 „ -- „
   Uj frakot felvetem, informatio viget 1 „ -- „
   Első emeletbe lementem, hol referendarius
   lakik. Fiakerirt 1 „ -- „
   Kisaszonynak kezet csokoltam 1 „ -- „
   Aszonysagnak izs kezet csokoltam,
   azt nem teszem alab--mint 5 „ -- „
   Referendarius urnal bekopogtam 1 „ -- „
   Le nem ültetet -- „ 50 „
   Azt monta, hogy kel lenyi kis türelemel 3 „ -- „
   Boszusagomat elfojtotam 1 „ -- „
   Valaszt megiratam 2 „ -- „
   Alairtam nevemet 4 „ -- „
   Gyertyát gyujtottam pecsitelishez -- „ 25 „
   Porzo fogyot, pedig draga -- „ 20 „
   Inasnak csengetem -- „ 40 „
   Tiz krajczaros postabilyeg levilre -- „ 50 „
   -------------
   Suma: 36 frt 40 kr.
   Összeadásirt: -- „ 60 „
   Kerekesen: 37 „ -- „
  Kivül aztán mig a levil boritikjara izs volt irva egy positio, a mi mar
  belül el nem firt.
  „Levil lepecsitelisekor spanyolviaszkot körmömre elcsepentetem: 5
  forint.“
  Csak az a vigasztalasom meg van, hogy nem sok van ilyen, csak az az in
  különös szerencsim, hogy hany van, aszt mind in felfedezek.
  Azir nem ajanlhatok eligi, hogy studirozon minden ember fentebi
  tanulmanykontokat, hogy nemcsak nekem jusson belőle ilyen, kapjon
  belüle mas izs.