🕙 18-minute read
Jocus és Momus - 8
Total number of words is 2276
Total number of unique words is 1358
28.1 of words are in the 2000 most common words
36.5 of words are in the 5000 most common words
41.6 of words are in the 8000 most common words
rendel.
Hogy a kovács fejszét készithessen, szüksége van a bányászra, a ki a
vasat előkeresse a földből.
Hogy a bányász hozzá foghasson a mesterségéhez, szüksége van a mérnökre.
A mérnököt pedig az akadémiában tanitják.
És igy azért a tréfáért, hogy Diogenes egy hordóban ülve szidhassa az
egész dolgozó és fáradozó világot s a vele nem tartó tudós társaságot;
csupán azért az egy hordóért szüksége volt az egész emberi társaságra, s
az athenei akadémiára.
Ebből mai nap is érthetne valamit egy némely cynicus Diogenes.
Egy szorgalmas bürokrata naplójából.
Reggel 8 órakor a hivatalba indultam, a hivatal messze van a lakásomtól,
odáig tizennégy fotograf esik, azokban a képeket végig nézegettem,
pontban kilenczkor megérkeztem a büróba. Az osztályfőnök kérdésére, hol
késtem, azt felelém, az ő arczképét kerestem, meg is találtam. Itt van a
zsebemben, most vettem. Azzal ugyan ő maga ajándékozott meg egyezer, de
már elfelejtette.
9½-ig a vászonkarmantyumat huztam fel a kabátujjamra, ugyanazt háromszor
máslira kötöttem.
10-ig tollakat faragtam. Az aczéltollat azért nem szeretem, mert az
mindjárt készen van.
10½-ig plajbászt faragtam. Roszak ezek a hivatalbeli plajbászok, mikor
az ember kihegyezte, akkor törnek el.
10¾-ig pipára gyujtottam, a szopóka rosszul szelelt, ki kellett
tisztitani.
11-ig a hivatalszolgát kerestem, de nem találtam.
11¼-ig magam szaladtam át a trafikba, a kalapomat a szegen hagytam, hogy
ha jön az igazgató, láthassa, hogy itt vagyok.
11¾-ig az „Ungarische Nachrichten“-t végig olvastam. Impertinens nép ez
az angol.
12-ig a másodtitkárral vitatkoztam, a ki a francziákat még
impertinensebbeknek tartja.
12¼-kor egy panaszos embert kikergettem, a ki azt merte allegálni, hogy
ő már három órája várakozik rám.
12½-ig három lat keserü sót kavargattam el egy pohár vizben, a mit a
haemorhoisom végett kell innom. A sok munka megöli az embert.
12¾-ig négy iv papirost pontosan körülnyirtam.
1 órakor megérkezett az igazgató, annak segitettem a felső kabátját
levetni.
1¼ óráig méltóztatott elmondani, hogy a tegnapi ülésben hány pagát
ultimót csinált. Mindnyájan arra figyeltünk.
1½ óráig veszett nagy sietség! A hányan voltunk, egyik ajtón be, a
másikon ki. Nem leltük sehol--az igazgató ur csibukját. Végre kisült,
hogy az irodaszolga kivitte tisztitani.--Protocollumba vétetett.
1¾ óráig uj faullenczert liniáztam; mindig elviszi valaki az enyimet.
1 óra 50 perczig az órámat tizszer megnéztem; késik a gyalázatos! Oda
kinn régóta két óra van már.
2 óra! üti már valahára. Most irtam le a kezdő betüt. De iszen holnap is
nap lesz.
És ez mindennap igy megy! Az ember be van fogva 8 órától délutáni
kettőig. Csuda, ha meg nem bolondul bele az ember!
Leányvár.
1440-ik évben jó s vig szüret volt mindenütt a Hegyalján. De legvigabb
volt Patakon a Somlyó-hegyen, Palóczy Mátyás nádor szőlejében. Az agg
nádor részt nem vehetett a szüret örömeiben, őt az ország dolgai máshol
tartóztatták. Nem lehet mondani, hogy Agata leánya is egész kedvében
lett volna. Ő gyakran futott ki a hegy legmagasabb csucsára: nézett le
végig a hegy alatti nagy sikságra; onnan várta vőlegényét, Várdai
Lászlót, de arra az ut oly csendes volt, hogy rajta port még a szél sem
vert. A reményében csalódott menyasszony busan forditá fejét a pataki
vár felé; már itt a szélcsend ellenére a várváros környékét egészen
porfellegbe burkolva látta, s onnan tompa moraj vonult a hegy felé.
Rémülve sietett le a hegyalján mulatókhoz; mire odaért, egy a városból
jött lovag beszélé, hogy a cseh husziták a várost és várat véletlenül
megtámadták s elfoglalták. A rémhir hallatára bucsu nélkül oszlott szét
a szüreti vendégsereg. Agata is beugrott a befogott kocsiba; a kocsis
kérdés nélkül hajtott a többi kocsi után a Bodrogköz felé. Mikor már
közel jártak a Tiszához, jött magához a leány; gondolkozni kezdett, hol
talál menedéket? eszébe jutott az is, hogy az ut keresztül a Tiszán
Kis-Várdára, vőlegénye várához vezet; ott biztonságban leend; de ujra
azon gondolat foglalta el: mit mond majd a világ? bizonyosan azt, hogy
önkényt futott ideje előtt vőlegénye karjai közé. A Tisza révénél már
több ezerre szaporodott a menekültek fegyveres és fegyvertelen serege;
egymással czivódtak az átmenet elsőségeért. A zaj, a kétségek közt
hánykódó leányt teljes öntudatára emelé; kocsiját megállitá; az
összegyűlt népnek csengő hangon adá tudtára, hogy ő a nádor leánya, nem
akar tovább futni az ellenség előtt: ha már a fegyveres férfiak még a
tiszai átjárást sem tudják megvédeni, ő maga fogja azt megkisérteni. A
hozzá közelebb állóknak parancsolta, hogy kocsijából tüstént szedjék ki
a kerekeket s hányják a Tiszába, hogy ha akarna, se mehessen tovább.
Megszégyenülve fogta körül a bámuló nép, majd a fegyveresek kitörő
hévvel nyilvániták: hogy mind mellette maradnak s vérök hullásával
védeni fogják. Erre megszünt a révbe tolakodás; várták a bátor amazon
további intézkedését. Ő körüljárta és nézte a helyet, a Tiszához vezető
lápos tó közti utat elsánczolni, a közel erdőből vágott fákkal a
sánczból kihányt töltést megerősíteni rendelé. A védmü alig készült el,
jöttek a könnyü védelmet gyanitó csehek; megtámadták a sánczot védőket,
de többszöri megtámadásuk a hősnő vezérlete alatt véresen veretett
vissza. E hely Várdai László által később jobban megerősittetett és
„Leányvár“ nevet nyert.
Az 1700-ik évben Leányvár sánczainak lerontása elrendeltetett; e
rendelet végrehajtásával Kanta János szolgabiró bizatott meg: kitől
midőn tudakoznák: miért rontatnak le Leányvár erősségei? tréfás
komolysággal válaszolt:
--Azért, hogy ennek történetéből ne vonjon a maradék olyan
következtetést, hogy a férfinak néha a nagyobb bajok elől a nők kötője
alá bujni tanácsos.
Jósa István.
Jósa István pap, a kuruczvilágban bátor portyázó, hirneves csapatvezér,
most kurucz, majd labancz, mint kedve és érdeke hozta magával--egyszer
kurucz korában arról értesülvén, hogy Smid labancz kapitány Kassa
vidékéről a Hegyalját szándékozik meglepni; a Tisza vidékéről sietett
fel a labanczokat megelőzendő. Tályának tartott, hol pap korában minden
pinczét, sőt a nevezetesebb aszu átalagokat is megismerni elég alkalma
volt; különösen féltette a Bégányi pinczéjét, hol egy rejtett lyukban a
legnemesebb borok voltak lerakva. Sietsége hasztalan volt; mert mikorra
Tályára ért, Smid emberei minden pinczét, még a Bégányiét is--a rejtett
helyet is felfedezvén,--kiraboltak; a rablott borokat tovább szálliták.
Jósa szomoru meglepetéssel hallotta a hirt; tudakozódott a labanczok
mely irányban vonulásukról; értesült, hogy azok Szántó felé, az Aranyos
völgyön a hegyek közé vonultak. E hirre fejét csóválta; reménye nem volt
a labanczokat a hegyek közt sikerrel megtámadhatni. Legényeit lóra
parancsolá; csapatát lassu lépéssel vezeté a kimutatott hely felé; majd
legényét, Körmös Ferit szólitá magához, annak titkosan adá utasitásait;
hogy sietve menjen előre, öltözködjék át labancznak; a hegyek közt
keresse fel Smid embereit, adja tudtokra, hogy ő felmondott Tökölinek; ő
és legényei már levágták szakállukat, süveg helyett kalapot nyomtak
fejökre; ha szivesen fogadják, átjönnek labancznak.
Ezután csapatát két részre osztá; felét egyik hadnagya vezérlete alatt a
Cserehát felé küldé, oly utasitással, hogy onnan Szendrő, Torna felé
portyázzanak, de minden nagyobb s feltünést okozó vállalatot
mellőzzenek; ő rövid időn tudtokra adandja, mikor és hol kell vele
csatlakozniuk; kipróbált, ismert legényeit maga mellett megtartá, s
ezekkel folytatá utját a kitüzött czél felé. Még aznap este felé
találkozott a hegyekből visszatért legényével, ki jelenté, hogy őt a
labanczok szivesen látták; hangosan nyilvániták örömüket a nemvárt
megtérésen; őt kérték: siettesse a vezér mielébbi csatlakozását, mert
vezérök e napokban nagyobb támadást szándékozik intézni a tiszántuli
részekre.
Másnap a Simándi bérczen megtörtént a leborotvált és felkalapozott
kuruczok csatlakozása a labanczokkal. A labanczok örömükben átadták
Jósának s csapatának a rablott borok egy negyedét; magának pedig két
penészes átalagot választa, mely a többinél kisebb és véznább volt,
melyet már a pinczében ismert, s tudta, hogy azok tartalma a legnemesebb
hegyaljai bor, azok egyikét „summus pontifex“-nek, a másikat „emollit
mores“-nek keresztelte el Bégányi uram; később intézkedett, hogy azok
más ember szeme elé a napfényre ne kerüljenek.
Körülbelül egy hónapig müködött Jósa a labanczokkal, velök száguldozta
be Kálló, Szatmár és Bihar vidékét, velök együtt tért vissza Kassához;
de itt egy éjjel ugy eltünt csapatával együtt, hogy a labanczok merre
tünését még nyomáról sem fedezhették fel; csak később hallották, hogy
háromezerre menő dandárával Selmeczet megrohanta s bevette, az ott
talált aranyat felzsákmányolta, Szepes és Sáros városait megsarczolta,
Bártfát, Kis-Szebent, Barkóczy hadainak szemeláttára bevette. Ekkor
üzent hozzá Barkóczy: „Hát Jósa uram, ez az adott szó és a zászlónk
alatt letett eskü?“
--Mint pap,--válaszolt Jósa,--az eskü alól magam dispensáltam magamat:
mint katona és szakállas kurucz csak azt akartam Gensdorf ezredesnek
értésére adni, hogy engem máskor Göncz-Ruszkán asszonyoknál ne keressen;
megtalálhat fényes nappal a csatatéren is.
Petőfi verse.
Mikor Petőfi azt a rettenetes szomjas verset irta: Mért nem tesz az
Isten most csudát, változtatná borrá a Tiszát; hadd lehetnék én meg a
Duna, hogy a Tisza belém omlana. Volt Szigeten egy énekes uri ember, a
ki a bort „nem veté meg“,--olvassa, ismét elolvassa a verset--s nagyot
csap öklével homlokára: hohó--Petőfi barátom! nem innál te abból egy
cseppet sem, mert majd eleibe feküdném én annak itt Szigeten.
A kontócsinálás mesterségéről.
Tekintedezs barátom uram!
Hiszen magyar ember izs csak irti mestersigit, csak irti, de mit
hasznalja maganak, ha nem tudja, a mi fü dolog minden mestersigben, a
kontot megcsinyalnyi. Van nekünk izs jo prokator, jo doktor, jo oras, jo
varga, jo molnar, de mit megir mindaz, ha kontot nem tunak készitenyi
jol.
Tehad nekem van enyihany igen jo indigenaba ojtott exemplariumom, a ki
mar acclimatizalta magát izs nalunk, azokat izs facsimile kedviirt,
közhasznalatra bocsatok, hogy hasznalhasson utana minden okozs ember.
Mert teczik tunyi, sokat ir praxis. Okozs ember holtig tanulya.
Mikor kirdezi patakmalomban mümolnár leginyitőle, „te Fridrik!--Ki veted
mar vamot enek a parasztnak a lisztyibül!“--Igen is, kivetem.
Latot a paraszt, mikor kiveted a vamot neki a lisztbül?--Nem lata.--Te
ostoba, minek csinyaltad neki hata mögöte? most ez a szegin böcsületes
paraszt aszt fogja hinyi, hogy megcsaltad. Ved ki neki vamot mig eczer
szeme latara.
Hat ez mar irtette mestersigit.
Meg mikor nimet schuszterhez gyün urasag, s mutatya topant: „nizen ur!
tegnap megvetem uj topant, ma mar ments szit.“--Csudalkozok ra! aszongya
majszter. Szokot eltartanyi legalab kit hitig. Talan jarkalnyi
miltoztatott bene gyalog?--Had mi az ördög?--Hja, in csak olyan
urasagoknak dolgozok, a kik jarjak hintoban.
Ez is irtette mestersigit.
Oras izs irti mestersigit egyik masik: bele niztem oraba, egy forint;
bele fujtam, kit forint; fülemhez tartottam, harom forint; felhuztam,
nigy forint, elöre igazitotam, öt forint; summa summarum: az egizs
klesipdra nem ir anyit, mint a reperatura.
Kocsmaroshoz izs tudok utasitanyi studium kedvelü publicumot, a ki nekem
csinyalta bizonyos inház megnyitási ünepily alkalmatlansagaval eszt az
areljegyzist egy iczakara, estitül regelig.
1. Hit fütis! 5 frt. (Notabene. Ot adnak egy öl fat 4 forintir; szalasom
volt a kamraban, a hol nem volt kalyha, hanem kaposztás hordó.)
2. Tabledo, kit szemilyre, vacsora, regeli, 5 forint. (Notabene. Sak
magam voltam, izs nekem sincs kit fejem, a vacsora mar akor elfogyott,
mikor irkeztem, a regelí pedig nem volta kisz, mikor elmentem.)
3. Nigy lóra szina, abrak, 4 forint. (Sak kít lovam volt, a kocsisomat
elnizte másik ketönek; az izs hazulrol hozta szinat, abrakot.)
4. Gyirtya: nigy szal, kit forint. (Az lehetett, de nem láthatam, mert
setit volt.)
5. Szolgalat, tisztitas, et cetera, 5 forint. (Az igaz, a megkefilis
ellen nem lehette panasz.)
Ez a derik ember izs nagy tökiletesigre vite tudomanyat.
Hanem megtaláltam eczer az orvos doktort, a ki gyogyitotta fürdőben
azokat az embereket, a kiknek semi bajuk sincs. Igen baratságos férfiu
volt.
Csinyalta ü egy gazdag bojár familianak következendü arjegyzékecskit:
„Vigesima prima Junii, Orvosi consulatio nagysagas ur, aszonysag is
kisaszonysagal. Hat arany. Kivantam ugyanakor olahul „szinetatye“--1
arany.
22. Junii. Szemközt ültem tabledonal ebid alat aszonysagal, 1 arany.
Figyelmeztetem, hogy omeletbül ne egyik, mert kozmas, 1 arany.
Eodem dato. Este concertben kisaszonysagot orvosilag figyelmeztetem,
hogy schavolt vegyen fel, mert hideg van, 1 arany.
23-ja Junii. Kezet szoritotam promenadon urasagal, az alata pulsusat
tapogatam, 1 arany.
Ugyanakor. Aszonysag panaszkota, hogy nincsen szike, mingyart hoztam
neki egy szalmasziket, leül, hete ra. Gyors orvosi segitsigir kit arany.
Ugyanakor este kalabriasoztam urasagal: orvosi irvagasirt 1 arany.
24-ta Junii. Kis aszony panaszkota nagy szomjusagról, hoztam neki egy
pohar vizet, 1 arany. Nem engetem mind meginya, hogy meg ne artson, 1
arany. Többit viletlenül asszonysag nyakajaba öntötem: hideg douche: 1
arany.
25-ta Junii. Urasagnak tyukszemire raliptem. Orvosi irintkezés: 1 arany.
Összeszidta. Expectorantiakirt: 1 arany.
26-ta Junii. Kelnernek rakialtotam hozon aszonysagnak aszt az
ürüczombot: orvosi rendelis 1 arany.
Ugyanaznap. Nagyságos ur dilelöt panaszkota, hogy hideg van: 1 arany;
dilután panaszkota, hogy meleg van: 1 arany. Multiemeszku. (Ezir megint
egy arany).
De micsoda mindezen a trifadolog ahoz a kontohoz kipest, a kit in
tapasztaltam egy doktor juris szivesigibül, a ki nekem azt kiszitette
csupa kelemetes baratsagbul.
Tudnyilik, hogy egy doktor juris exequalta nekem egy kis pinzt valami
adosomtul, asztán nem ata ide, asztan egy masik doktor jurist kelete
keresnem, a ki az elsötül elexequaljon az elexequalt sumacskat. Ez pedig
ide nem ata ugyan, hanem azir maganal tartota, ugy hogy megint egy
harmadik doktor jurishoz kelete folyamodnom, hogy exequaljon azt a
pinzt, a mit a masodik exequalt az elsötül, a ki exequalta adost.
Had elöre izs küldötem egy levilkibe 10 forintocskat, elöleges költsigek
stemplire.--Kaptam mingyar következő kontocskat:
Tallérossy Zebulon urtól egy levil
irkezte, tiz forinttal 1 frt -- kr.
Levil felbontasakor faradsag -- „ 25 „
Olló koptatasirt, pecsit felvagasakor -- „ 25 „
Rosz helyes iras, helyesebben olvasasa 1 „ -- „
Szidja bene doktor jurisokat. Ezt
teheti, hanem jár irte 5 „ -- „
Akarja panaszt tenyi országbironal,
de meg se teszi 5 „ -- „
Az alata, mig levil olvastatot, szivar
ki igeti nyakravalot 2 „ -- „
Uj frakot felvetem, informatio viget 1 „ -- „
Első emeletbe lementem, hol referendarius
lakik. Fiakerirt 1 „ -- „
Kisaszonynak kezet csokoltam 1 „ -- „
Aszonysagnak izs kezet csokoltam,
azt nem teszem alab--mint 5 „ -- „
Referendarius urnal bekopogtam 1 „ -- „
Le nem ültetet -- „ 50 „
Azt monta, hogy kel lenyi kis türelemel 3 „ -- „
Boszusagomat elfojtotam 1 „ -- „
Valaszt megiratam 2 „ -- „
Alairtam nevemet 4 „ -- „
Gyertyát gyujtottam pecsitelishez -- „ 25 „
Porzo fogyot, pedig draga -- „ 20 „
Inasnak csengetem -- „ 40 „
Tiz krajczaros postabilyeg levilre -- „ 50 „
-------------
Suma: 36 frt 40 kr.
Összeadásirt: -- „ 60 „
Kerekesen: 37 „ -- „
Kivül aztán mig a levil boritikjara izs volt irva egy positio, a mi mar
belül el nem firt.
„Levil lepecsitelisekor spanyolviaszkot körmömre elcsepentetem: 5
forint.“
Csak az a vigasztalasom meg van, hogy nem sok van ilyen, csak az az in
különös szerencsim, hogy hany van, aszt mind in felfedezek.
Azir nem ajanlhatok eligi, hogy studirozon minden ember fentebi
tanulmanykontokat, hogy nemcsak nekem jusson belőle ilyen, kapjon
belüle mas izs.
Hogy a kovács fejszét készithessen, szüksége van a bányászra, a ki a
vasat előkeresse a földből.
Hogy a bányász hozzá foghasson a mesterségéhez, szüksége van a mérnökre.
A mérnököt pedig az akadémiában tanitják.
És igy azért a tréfáért, hogy Diogenes egy hordóban ülve szidhassa az
egész dolgozó és fáradozó világot s a vele nem tartó tudós társaságot;
csupán azért az egy hordóért szüksége volt az egész emberi társaságra, s
az athenei akadémiára.
Ebből mai nap is érthetne valamit egy némely cynicus Diogenes.
Egy szorgalmas bürokrata naplójából.
Reggel 8 órakor a hivatalba indultam, a hivatal messze van a lakásomtól,
odáig tizennégy fotograf esik, azokban a képeket végig nézegettem,
pontban kilenczkor megérkeztem a büróba. Az osztályfőnök kérdésére, hol
késtem, azt felelém, az ő arczképét kerestem, meg is találtam. Itt van a
zsebemben, most vettem. Azzal ugyan ő maga ajándékozott meg egyezer, de
már elfelejtette.
9½-ig a vászonkarmantyumat huztam fel a kabátujjamra, ugyanazt háromszor
máslira kötöttem.
10-ig tollakat faragtam. Az aczéltollat azért nem szeretem, mert az
mindjárt készen van.
10½-ig plajbászt faragtam. Roszak ezek a hivatalbeli plajbászok, mikor
az ember kihegyezte, akkor törnek el.
10¾-ig pipára gyujtottam, a szopóka rosszul szelelt, ki kellett
tisztitani.
11-ig a hivatalszolgát kerestem, de nem találtam.
11¼-ig magam szaladtam át a trafikba, a kalapomat a szegen hagytam, hogy
ha jön az igazgató, láthassa, hogy itt vagyok.
11¾-ig az „Ungarische Nachrichten“-t végig olvastam. Impertinens nép ez
az angol.
12-ig a másodtitkárral vitatkoztam, a ki a francziákat még
impertinensebbeknek tartja.
12¼-kor egy panaszos embert kikergettem, a ki azt merte allegálni, hogy
ő már három órája várakozik rám.
12½-ig három lat keserü sót kavargattam el egy pohár vizben, a mit a
haemorhoisom végett kell innom. A sok munka megöli az embert.
12¾-ig négy iv papirost pontosan körülnyirtam.
1 órakor megérkezett az igazgató, annak segitettem a felső kabátját
levetni.
1¼ óráig méltóztatott elmondani, hogy a tegnapi ülésben hány pagát
ultimót csinált. Mindnyájan arra figyeltünk.
1½ óráig veszett nagy sietség! A hányan voltunk, egyik ajtón be, a
másikon ki. Nem leltük sehol--az igazgató ur csibukját. Végre kisült,
hogy az irodaszolga kivitte tisztitani.--Protocollumba vétetett.
1¾ óráig uj faullenczert liniáztam; mindig elviszi valaki az enyimet.
1 óra 50 perczig az órámat tizszer megnéztem; késik a gyalázatos! Oda
kinn régóta két óra van már.
2 óra! üti már valahára. Most irtam le a kezdő betüt. De iszen holnap is
nap lesz.
És ez mindennap igy megy! Az ember be van fogva 8 órától délutáni
kettőig. Csuda, ha meg nem bolondul bele az ember!
Leányvár.
1440-ik évben jó s vig szüret volt mindenütt a Hegyalján. De legvigabb
volt Patakon a Somlyó-hegyen, Palóczy Mátyás nádor szőlejében. Az agg
nádor részt nem vehetett a szüret örömeiben, őt az ország dolgai máshol
tartóztatták. Nem lehet mondani, hogy Agata leánya is egész kedvében
lett volna. Ő gyakran futott ki a hegy legmagasabb csucsára: nézett le
végig a hegy alatti nagy sikságra; onnan várta vőlegényét, Várdai
Lászlót, de arra az ut oly csendes volt, hogy rajta port még a szél sem
vert. A reményében csalódott menyasszony busan forditá fejét a pataki
vár felé; már itt a szélcsend ellenére a várváros környékét egészen
porfellegbe burkolva látta, s onnan tompa moraj vonult a hegy felé.
Rémülve sietett le a hegyalján mulatókhoz; mire odaért, egy a városból
jött lovag beszélé, hogy a cseh husziták a várost és várat véletlenül
megtámadták s elfoglalták. A rémhir hallatára bucsu nélkül oszlott szét
a szüreti vendégsereg. Agata is beugrott a befogott kocsiba; a kocsis
kérdés nélkül hajtott a többi kocsi után a Bodrogköz felé. Mikor már
közel jártak a Tiszához, jött magához a leány; gondolkozni kezdett, hol
talál menedéket? eszébe jutott az is, hogy az ut keresztül a Tiszán
Kis-Várdára, vőlegénye várához vezet; ott biztonságban leend; de ujra
azon gondolat foglalta el: mit mond majd a világ? bizonyosan azt, hogy
önkényt futott ideje előtt vőlegénye karjai közé. A Tisza révénél már
több ezerre szaporodott a menekültek fegyveres és fegyvertelen serege;
egymással czivódtak az átmenet elsőségeért. A zaj, a kétségek közt
hánykódó leányt teljes öntudatára emelé; kocsiját megállitá; az
összegyűlt népnek csengő hangon adá tudtára, hogy ő a nádor leánya, nem
akar tovább futni az ellenség előtt: ha már a fegyveres férfiak még a
tiszai átjárást sem tudják megvédeni, ő maga fogja azt megkisérteni. A
hozzá közelebb állóknak parancsolta, hogy kocsijából tüstént szedjék ki
a kerekeket s hányják a Tiszába, hogy ha akarna, se mehessen tovább.
Megszégyenülve fogta körül a bámuló nép, majd a fegyveresek kitörő
hévvel nyilvániták: hogy mind mellette maradnak s vérök hullásával
védeni fogják. Erre megszünt a révbe tolakodás; várták a bátor amazon
további intézkedését. Ő körüljárta és nézte a helyet, a Tiszához vezető
lápos tó közti utat elsánczolni, a közel erdőből vágott fákkal a
sánczból kihányt töltést megerősíteni rendelé. A védmü alig készült el,
jöttek a könnyü védelmet gyanitó csehek; megtámadták a sánczot védőket,
de többszöri megtámadásuk a hősnő vezérlete alatt véresen veretett
vissza. E hely Várdai László által később jobban megerősittetett és
„Leányvár“ nevet nyert.
Az 1700-ik évben Leányvár sánczainak lerontása elrendeltetett; e
rendelet végrehajtásával Kanta János szolgabiró bizatott meg: kitől
midőn tudakoznák: miért rontatnak le Leányvár erősségei? tréfás
komolysággal válaszolt:
--Azért, hogy ennek történetéből ne vonjon a maradék olyan
következtetést, hogy a férfinak néha a nagyobb bajok elől a nők kötője
alá bujni tanácsos.
Jósa István.
Jósa István pap, a kuruczvilágban bátor portyázó, hirneves csapatvezér,
most kurucz, majd labancz, mint kedve és érdeke hozta magával--egyszer
kurucz korában arról értesülvén, hogy Smid labancz kapitány Kassa
vidékéről a Hegyalját szándékozik meglepni; a Tisza vidékéről sietett
fel a labanczokat megelőzendő. Tályának tartott, hol pap korában minden
pinczét, sőt a nevezetesebb aszu átalagokat is megismerni elég alkalma
volt; különösen féltette a Bégányi pinczéjét, hol egy rejtett lyukban a
legnemesebb borok voltak lerakva. Sietsége hasztalan volt; mert mikorra
Tályára ért, Smid emberei minden pinczét, még a Bégányiét is--a rejtett
helyet is felfedezvén,--kiraboltak; a rablott borokat tovább szálliták.
Jósa szomoru meglepetéssel hallotta a hirt; tudakozódott a labanczok
mely irányban vonulásukról; értesült, hogy azok Szántó felé, az Aranyos
völgyön a hegyek közé vonultak. E hirre fejét csóválta; reménye nem volt
a labanczokat a hegyek közt sikerrel megtámadhatni. Legényeit lóra
parancsolá; csapatát lassu lépéssel vezeté a kimutatott hely felé; majd
legényét, Körmös Ferit szólitá magához, annak titkosan adá utasitásait;
hogy sietve menjen előre, öltözködjék át labancznak; a hegyek közt
keresse fel Smid embereit, adja tudtokra, hogy ő felmondott Tökölinek; ő
és legényei már levágták szakállukat, süveg helyett kalapot nyomtak
fejökre; ha szivesen fogadják, átjönnek labancznak.
Ezután csapatát két részre osztá; felét egyik hadnagya vezérlete alatt a
Cserehát felé küldé, oly utasitással, hogy onnan Szendrő, Torna felé
portyázzanak, de minden nagyobb s feltünést okozó vállalatot
mellőzzenek; ő rövid időn tudtokra adandja, mikor és hol kell vele
csatlakozniuk; kipróbált, ismert legényeit maga mellett megtartá, s
ezekkel folytatá utját a kitüzött czél felé. Még aznap este felé
találkozott a hegyekből visszatért legényével, ki jelenté, hogy őt a
labanczok szivesen látták; hangosan nyilvániták örömüket a nemvárt
megtérésen; őt kérték: siettesse a vezér mielébbi csatlakozását, mert
vezérök e napokban nagyobb támadást szándékozik intézni a tiszántuli
részekre.
Másnap a Simándi bérczen megtörtént a leborotvált és felkalapozott
kuruczok csatlakozása a labanczokkal. A labanczok örömükben átadták
Jósának s csapatának a rablott borok egy negyedét; magának pedig két
penészes átalagot választa, mely a többinél kisebb és véznább volt,
melyet már a pinczében ismert, s tudta, hogy azok tartalma a legnemesebb
hegyaljai bor, azok egyikét „summus pontifex“-nek, a másikat „emollit
mores“-nek keresztelte el Bégányi uram; később intézkedett, hogy azok
más ember szeme elé a napfényre ne kerüljenek.
Körülbelül egy hónapig müködött Jósa a labanczokkal, velök száguldozta
be Kálló, Szatmár és Bihar vidékét, velök együtt tért vissza Kassához;
de itt egy éjjel ugy eltünt csapatával együtt, hogy a labanczok merre
tünését még nyomáról sem fedezhették fel; csak később hallották, hogy
háromezerre menő dandárával Selmeczet megrohanta s bevette, az ott
talált aranyat felzsákmányolta, Szepes és Sáros városait megsarczolta,
Bártfát, Kis-Szebent, Barkóczy hadainak szemeláttára bevette. Ekkor
üzent hozzá Barkóczy: „Hát Jósa uram, ez az adott szó és a zászlónk
alatt letett eskü?“
--Mint pap,--válaszolt Jósa,--az eskü alól magam dispensáltam magamat:
mint katona és szakállas kurucz csak azt akartam Gensdorf ezredesnek
értésére adni, hogy engem máskor Göncz-Ruszkán asszonyoknál ne keressen;
megtalálhat fényes nappal a csatatéren is.
Petőfi verse.
Mikor Petőfi azt a rettenetes szomjas verset irta: Mért nem tesz az
Isten most csudát, változtatná borrá a Tiszát; hadd lehetnék én meg a
Duna, hogy a Tisza belém omlana. Volt Szigeten egy énekes uri ember, a
ki a bort „nem veté meg“,--olvassa, ismét elolvassa a verset--s nagyot
csap öklével homlokára: hohó--Petőfi barátom! nem innál te abból egy
cseppet sem, mert majd eleibe feküdném én annak itt Szigeten.
A kontócsinálás mesterségéről.
Tekintedezs barátom uram!
Hiszen magyar ember izs csak irti mestersigit, csak irti, de mit
hasznalja maganak, ha nem tudja, a mi fü dolog minden mestersigben, a
kontot megcsinyalnyi. Van nekünk izs jo prokator, jo doktor, jo oras, jo
varga, jo molnar, de mit megir mindaz, ha kontot nem tunak készitenyi
jol.
Tehad nekem van enyihany igen jo indigenaba ojtott exemplariumom, a ki
mar acclimatizalta magát izs nalunk, azokat izs facsimile kedviirt,
közhasznalatra bocsatok, hogy hasznalhasson utana minden okozs ember.
Mert teczik tunyi, sokat ir praxis. Okozs ember holtig tanulya.
Mikor kirdezi patakmalomban mümolnár leginyitőle, „te Fridrik!--Ki veted
mar vamot enek a parasztnak a lisztyibül!“--Igen is, kivetem.
Latot a paraszt, mikor kiveted a vamot neki a lisztbül?--Nem lata.--Te
ostoba, minek csinyaltad neki hata mögöte? most ez a szegin böcsületes
paraszt aszt fogja hinyi, hogy megcsaltad. Ved ki neki vamot mig eczer
szeme latara.
Hat ez mar irtette mestersigit.
Meg mikor nimet schuszterhez gyün urasag, s mutatya topant: „nizen ur!
tegnap megvetem uj topant, ma mar ments szit.“--Csudalkozok ra! aszongya
majszter. Szokot eltartanyi legalab kit hitig. Talan jarkalnyi
miltoztatott bene gyalog?--Had mi az ördög?--Hja, in csak olyan
urasagoknak dolgozok, a kik jarjak hintoban.
Ez is irtette mestersigit.
Oras izs irti mestersigit egyik masik: bele niztem oraba, egy forint;
bele fujtam, kit forint; fülemhez tartottam, harom forint; felhuztam,
nigy forint, elöre igazitotam, öt forint; summa summarum: az egizs
klesipdra nem ir anyit, mint a reperatura.
Kocsmaroshoz izs tudok utasitanyi studium kedvelü publicumot, a ki nekem
csinyalta bizonyos inház megnyitási ünepily alkalmatlansagaval eszt az
areljegyzist egy iczakara, estitül regelig.
1. Hit fütis! 5 frt. (Notabene. Ot adnak egy öl fat 4 forintir; szalasom
volt a kamraban, a hol nem volt kalyha, hanem kaposztás hordó.)
2. Tabledo, kit szemilyre, vacsora, regeli, 5 forint. (Notabene. Sak
magam voltam, izs nekem sincs kit fejem, a vacsora mar akor elfogyott,
mikor irkeztem, a regelí pedig nem volta kisz, mikor elmentem.)
3. Nigy lóra szina, abrak, 4 forint. (Sak kít lovam volt, a kocsisomat
elnizte másik ketönek; az izs hazulrol hozta szinat, abrakot.)
4. Gyirtya: nigy szal, kit forint. (Az lehetett, de nem láthatam, mert
setit volt.)
5. Szolgalat, tisztitas, et cetera, 5 forint. (Az igaz, a megkefilis
ellen nem lehette panasz.)
Ez a derik ember izs nagy tökiletesigre vite tudomanyat.
Hanem megtaláltam eczer az orvos doktort, a ki gyogyitotta fürdőben
azokat az embereket, a kiknek semi bajuk sincs. Igen baratságos férfiu
volt.
Csinyalta ü egy gazdag bojár familianak következendü arjegyzékecskit:
„Vigesima prima Junii, Orvosi consulatio nagysagas ur, aszonysag is
kisaszonysagal. Hat arany. Kivantam ugyanakor olahul „szinetatye“--1
arany.
22. Junii. Szemközt ültem tabledonal ebid alat aszonysagal, 1 arany.
Figyelmeztetem, hogy omeletbül ne egyik, mert kozmas, 1 arany.
Eodem dato. Este concertben kisaszonysagot orvosilag figyelmeztetem,
hogy schavolt vegyen fel, mert hideg van, 1 arany.
23-ja Junii. Kezet szoritotam promenadon urasagal, az alata pulsusat
tapogatam, 1 arany.
Ugyanakor. Aszonysag panaszkota, hogy nincsen szike, mingyart hoztam
neki egy szalmasziket, leül, hete ra. Gyors orvosi segitsigir kit arany.
Ugyanakor este kalabriasoztam urasagal: orvosi irvagasirt 1 arany.
24-ta Junii. Kis aszony panaszkota nagy szomjusagról, hoztam neki egy
pohar vizet, 1 arany. Nem engetem mind meginya, hogy meg ne artson, 1
arany. Többit viletlenül asszonysag nyakajaba öntötem: hideg douche: 1
arany.
25-ta Junii. Urasagnak tyukszemire raliptem. Orvosi irintkezés: 1 arany.
Összeszidta. Expectorantiakirt: 1 arany.
26-ta Junii. Kelnernek rakialtotam hozon aszonysagnak aszt az
ürüczombot: orvosi rendelis 1 arany.
Ugyanaznap. Nagyságos ur dilelöt panaszkota, hogy hideg van: 1 arany;
dilután panaszkota, hogy meleg van: 1 arany. Multiemeszku. (Ezir megint
egy arany).
De micsoda mindezen a trifadolog ahoz a kontohoz kipest, a kit in
tapasztaltam egy doktor juris szivesigibül, a ki nekem azt kiszitette
csupa kelemetes baratsagbul.
Tudnyilik, hogy egy doktor juris exequalta nekem egy kis pinzt valami
adosomtul, asztán nem ata ide, asztan egy masik doktor jurist kelete
keresnem, a ki az elsötül elexequaljon az elexequalt sumacskat. Ez pedig
ide nem ata ugyan, hanem azir maganal tartota, ugy hogy megint egy
harmadik doktor jurishoz kelete folyamodnom, hogy exequaljon azt a
pinzt, a mit a masodik exequalt az elsötül, a ki exequalta adost.
Had elöre izs küldötem egy levilkibe 10 forintocskat, elöleges költsigek
stemplire.--Kaptam mingyar következő kontocskat:
Tallérossy Zebulon urtól egy levil
irkezte, tiz forinttal 1 frt -- kr.
Levil felbontasakor faradsag -- „ 25 „
Olló koptatasirt, pecsit felvagasakor -- „ 25 „
Rosz helyes iras, helyesebben olvasasa 1 „ -- „
Szidja bene doktor jurisokat. Ezt
teheti, hanem jár irte 5 „ -- „
Akarja panaszt tenyi országbironal,
de meg se teszi 5 „ -- „
Az alata, mig levil olvastatot, szivar
ki igeti nyakravalot 2 „ -- „
Uj frakot felvetem, informatio viget 1 „ -- „
Első emeletbe lementem, hol referendarius
lakik. Fiakerirt 1 „ -- „
Kisaszonynak kezet csokoltam 1 „ -- „
Aszonysagnak izs kezet csokoltam,
azt nem teszem alab--mint 5 „ -- „
Referendarius urnal bekopogtam 1 „ -- „
Le nem ültetet -- „ 50 „
Azt monta, hogy kel lenyi kis türelemel 3 „ -- „
Boszusagomat elfojtotam 1 „ -- „
Valaszt megiratam 2 „ -- „
Alairtam nevemet 4 „ -- „
Gyertyát gyujtottam pecsitelishez -- „ 25 „
Porzo fogyot, pedig draga -- „ 20 „
Inasnak csengetem -- „ 40 „
Tiz krajczaros postabilyeg levilre -- „ 50 „
-------------
Suma: 36 frt 40 kr.
Összeadásirt: -- „ 60 „
Kerekesen: 37 „ -- „
Kivül aztán mig a levil boritikjara izs volt irva egy positio, a mi mar
belül el nem firt.
„Levil lepecsitelisekor spanyolviaszkot körmömre elcsepentetem: 5
forint.“
Csak az a vigasztalasom meg van, hogy nem sok van ilyen, csak az az in
különös szerencsim, hogy hany van, aszt mind in felfedezek.
Azir nem ajanlhatok eligi, hogy studirozon minden ember fentebi
tanulmanykontokat, hogy nemcsak nekem jusson belőle ilyen, kapjon
belüle mas izs.
You have read 1 text from Hungarian literature.